Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 240 (4781. - 4800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4800. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-17 22:48:30
Üzenet elküldve: 2019-02-17 22:48:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Az örök magányosok útja//
//Umon, Pycta, Tinthereth, Ameada//
*Pycta kérdésére bőszen meghajol, egyik lábát a másik mögé téve, kezét széttárva maga előtt, hogy aztán színpadias mosollyal emelkedjen fel ismét.*
- Barátom. Átok, Umon, már mondtam, hogy teljesen mindegy. Ha meglehetősen öntelt és nagyképű lennék... amilyen valójában vagyok is, azt mondanám, minden én vagyok! *Az ezt követő nevetés már jóval emberibbnek hat, de még mindig kissé őrült a maga módján. Főleg, ahogy a hátul álló kettőre emelt szempár és az alsó ajkon végigfutó bordázott, vöröslő nyelv, mely fehér a szárazságtól. Nem közelít tovább, a felszólításra megáll, majd csak szemez egykori pártfogójával, barátjával, mentorával, befogadójával.*
- Juj! De félelmetes! Heheheheee... *Vág hirtelen riadt képet felkuncogva a felé szegeződő kardra, de egyelőre nem cselekszik semmit, hisz egy kérdés lóg a levegőben, amire láthatóan türelmetlenül és kíváncsian várakozik. Szablyájának markolatán alig láthatóan megszorul a marka, s csak úgy tessék lássék alapállásba helyezkedik. Néha groteszk grimasz fut át arcán, talán Pycta sejtheti, annak idején stigmái táncát próbálta így leplezni, melyek már csak halvány emlékek csupán, mintha az erdő fáinak lombja vetne rájuk árnyalatot. Az elf válasza hamarosan érkezik, de csak kifejezéstelen és hideg tekintetet kap válaszul, rögtön aztán a lányra függeszti tekintetét. Meglepetését nem leplezi eztán, szemöldöke homlokára szalad, majd elgondolkodva néz Pyctára az elfre.*
- Látni, mi előttünk van, érezni a dühöt, s haragot, tisztelni a fegyvert, s a kezet mi tartja. *Mutat aztán a karddal Tinterethre, majd a penge lassan a lány felé vándorol.*
- Érezni a bizonytalant, látni a megfoghatatlant, s tisztelni a kérdést, mire nincs megfelelő válasz. *Néhány percig még áll, aztán fejét égnek meresztve üvölt fel farkasok módjára.*
- Jóóóó! Nagyon jóóóó! Hu-húúúú, micsoda csapat, ez igen! De azért... *Fordul a fegyveréről kérdező férfi elf felé.* ne tolj többet az ördögvigyorból cimbora... tudod az elég káros. *Mutat halántékára néhány körző mozdulattal, aztán felnevet, majd nemes egyszerűséggel hátára csapja tokjába a fegyvert. Pyctára pillantva sétál közelebb, immár fegyvertelenül.*
- Üdv... itthon *Néz körbe az erdőben.* vezérem. Ne aggódj, nem harapok, heheee... *Aztán az újakra néz, s meghajol, de szemét le nem véve róluk.*
- Umon Palasan, néhai szerzetes, az erdőszellem által kitagadott, szeszfőző és leendő kocsmatulaj. Az első kortyot én állom! Lehetne ez a mottóm is. *Kacsint a lányra, aztán legyintve neveti el magát. Se szó se beszéd vált másik témára, mintha az imént nem fegyverrel álltak volna egymással szemben.*
- A szekéren ott van minden, Pycta. Elrejtettem a tanyánál, mely mellett eljöttetek. *Arca is olyan hirtelen változik komolyra és értelmesre, mint, ahogyan a téma is. Immár Pycta, és a másik kettő is egy hagyományos férfit láthatnak maguk előtt, persze ki tudja, meddig?*
//Umon, Pycta, Tinthereth, Ameada//
*Pycta kérdésére bőszen meghajol, egyik lábát a másik mögé téve, kezét széttárva maga előtt, hogy aztán színpadias mosollyal emelkedjen fel ismét.*
- Barátom. Átok, Umon, már mondtam, hogy teljesen mindegy. Ha meglehetősen öntelt és nagyképű lennék... amilyen valójában vagyok is, azt mondanám, minden én vagyok! *Az ezt követő nevetés már jóval emberibbnek hat, de még mindig kissé őrült a maga módján. Főleg, ahogy a hátul álló kettőre emelt szempár és az alsó ajkon végigfutó bordázott, vöröslő nyelv, mely fehér a szárazságtól. Nem közelít tovább, a felszólításra megáll, majd csak szemez egykori pártfogójával, barátjával, mentorával, befogadójával.*
- Juj! De félelmetes! Heheheheee... *Vág hirtelen riadt képet felkuncogva a felé szegeződő kardra, de egyelőre nem cselekszik semmit, hisz egy kérdés lóg a levegőben, amire láthatóan türelmetlenül és kíváncsian várakozik. Szablyájának markolatán alig láthatóan megszorul a marka, s csak úgy tessék lássék alapállásba helyezkedik. Néha groteszk grimasz fut át arcán, talán Pycta sejtheti, annak idején stigmái táncát próbálta így leplezni, melyek már csak halvány emlékek csupán, mintha az erdő fáinak lombja vetne rájuk árnyalatot. Az elf válasza hamarosan érkezik, de csak kifejezéstelen és hideg tekintetet kap válaszul, rögtön aztán a lányra függeszti tekintetét. Meglepetését nem leplezi eztán, szemöldöke homlokára szalad, majd elgondolkodva néz Pyctára az elfre.*
- Látni, mi előttünk van, érezni a dühöt, s haragot, tisztelni a fegyvert, s a kezet mi tartja. *Mutat aztán a karddal Tinterethre, majd a penge lassan a lány felé vándorol.*
- Érezni a bizonytalant, látni a megfoghatatlant, s tisztelni a kérdést, mire nincs megfelelő válasz. *Néhány percig még áll, aztán fejét égnek meresztve üvölt fel farkasok módjára.*
- Jóóóó! Nagyon jóóóó! Hu-húúúú, micsoda csapat, ez igen! De azért... *Fordul a fegyveréről kérdező férfi elf felé.* ne tolj többet az ördögvigyorból cimbora... tudod az elég káros. *Mutat halántékára néhány körző mozdulattal, aztán felnevet, majd nemes egyszerűséggel hátára csapja tokjába a fegyvert. Pyctára pillantva sétál közelebb, immár fegyvertelenül.*
- Üdv... itthon *Néz körbe az erdőben.* vezérem. Ne aggódj, nem harapok, heheee... *Aztán az újakra néz, s meghajol, de szemét le nem véve róluk.*
- Umon Palasan, néhai szerzetes, az erdőszellem által kitagadott, szeszfőző és leendő kocsmatulaj. Az első kortyot én állom! Lehetne ez a mottóm is. *Kacsint a lányra, aztán legyintve neveti el magát. Se szó se beszéd vált másik témára, mintha az imént nem fegyverrel álltak volna egymással szemben.*
- A szekéren ott van minden, Pycta. Elrejtettem a tanyánál, mely mellett eljöttetek. *Arca is olyan hirtelen változik komolyra és értelmesre, mint, ahogyan a téma is. Immár Pycta, és a másik kettő is egy hagyományos férfit láthatnak maguk előtt, persze ki tudja, meddig?*
4799. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-17 22:35:21
Üzenet elküldve: 2019-02-17 22:35:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tábori munkálatok//
*Amint visszaérnek a táborba Ahseela lepakolja a kordékról a fát.*
//Pihenő//
*Aztán elfáradva ül le egy fához, hátát a törzsének vetve, hogy szusszanjon egy kicsit. Ekkor tűnik fel neki, hogy Xonar nincs mellette, valahova elbóklászhatott.*
- Xonar!
*A hívásra most is előkerül a farkas. A fák közül bandukol elő és egyenesen Ahseelához megy. Már távolabbról is feltűnik neki, hogy van valami Xonar szájában. Egy bot, pontosabban egy enyhén görbe, rövid faág, aminek egyik vége hegyesre van fenve. A farkas elé teszi a botot, aminek hegye éppen rá mutat. Ahseela kissé értetlenül is néz a darab fára, már csak azért is, hogy miért lehet kihegyezve, jószága honnan szedte. Korhadtabb darab és nem mostanában faraghatták meg. Ettől függetlenül persze, még csak egy egyszerű faág. Xonar az orrával megbökdösi a darab fát.*
- Mi? Dobáljak neked?
*Ahseela mosolyogva veszi fel az ágat. Xonar pedig csóválni kezd, mint egy pajkos kutya.*
- Olyan dolgaid vannak néha, hogy még engem is meglepsz.
*A druida lány mosolyogva néz végig a farkason, emlékszik, amikor rátalált az erdőben. Szent meggyőződése, hogy jószága nélkül egy sótlan Aranyka lenne.*
- Na, figyelj! Dobom.
*Ahseela elhajítja a botot, mire Xonar utána szalad, nagy lelkesen hozza vissza és teszi le elé újra, ami megnevetteti a druida lányt. Majd ugyanúgy eldobja a fát, amit az állat ugyanúgy visszahoz, és Xonar várja, hogy Ahseela megint eldobja.*
A hozzászólás írója (Ahseelaxa Scyranna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.17 22:48:24
*Amint visszaérnek a táborba Ahseela lepakolja a kordékról a fát.*
//Pihenő//
*Aztán elfáradva ül le egy fához, hátát a törzsének vetve, hogy szusszanjon egy kicsit. Ekkor tűnik fel neki, hogy Xonar nincs mellette, valahova elbóklászhatott.*
- Xonar!
*A hívásra most is előkerül a farkas. A fák közül bandukol elő és egyenesen Ahseelához megy. Már távolabbról is feltűnik neki, hogy van valami Xonar szájában. Egy bot, pontosabban egy enyhén görbe, rövid faág, aminek egyik vége hegyesre van fenve. A farkas elé teszi a botot, aminek hegye éppen rá mutat. Ahseela kissé értetlenül is néz a darab fára, már csak azért is, hogy miért lehet kihegyezve, jószága honnan szedte. Korhadtabb darab és nem mostanában faraghatták meg. Ettől függetlenül persze, még csak egy egyszerű faág. Xonar az orrával megbökdösi a darab fát.*
- Mi? Dobáljak neked?
*Ahseela mosolyogva veszi fel az ágat. Xonar pedig csóválni kezd, mint egy pajkos kutya.*
- Olyan dolgaid vannak néha, hogy még engem is meglepsz.
*A druida lány mosolyogva néz végig a farkason, emlékszik, amikor rátalált az erdőben. Szent meggyőződése, hogy jószága nélkül egy sótlan Aranyka lenne.*
- Na, figyelj! Dobom.
*Ahseela elhajítja a botot, mire Xonar utána szalad, nagy lelkesen hozza vissza és teszi le elé újra, ami megnevetteti a druida lányt. Majd ugyanúgy eldobja a fát, amit az állat ugyanúgy visszahoz, és Xonar várja, hogy Ahseela megint eldobja.*
A hozzászólás írója (Ahseelaxa Scyranna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.17 22:48:24
4798. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-17 21:44:46
Üzenet elküldve: 2019-02-17 21:44:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az örök magányosok útja//
//Umon, Pycta, Tinthereth, Ameada//
*A hangokat már valóban hallja messzebbről, s a szavakat ugyan nem tudja kivenni egészen pontosan, ez mégis arra engedi következtetni, hogy többen lehetnek. Nem számol a lehetőséggel, hogy valaki esetleg fennhangon beszélgessen önmagával, ezért alaposan meglepődik, amikor egy fa mögül csupán egyetlen alak lép elő. Méghozzá egy meglehetősen furcsa szerzet, s a lány szemében még különösebbé teszi, hogy szemmel láthatóan ismeri Pyctát. Ez legalább megmagyarázza, miért is vannak most itt.
Az Átoknak nevezett férfi magatartása teljességgel ellentétes vonásokat mutat. Ajkain mosoly leledzik, ám tekintetében nem egy rég látott ismerős viszontlátása felett érzett öröm látszik, a fagyos tekintet aggodalmat ébreszt a lányban. Ez az érzet pedig fokozódik, amikor az ismeretlen figyelmes lesz az ő jelenlétükre is. El is indul feléjük fegyvereivel a kezében, ami nem kelt túl bizalomgerjesztő látványt, viszont a mesterkard pengéje felemelkedik, megállítva a férfit közeledésében.
Nem tudná pontosan beazonosítani, melyik jellemzés melyikükre vonatkozik, gyanítja, hogy hajának árnyalata miatt ő érdemelhette ki az "idő vasfoga által megrágott" titulust, s habár női hiúsága legszívesebben tiltakozna ellene, életösztönének hála lenyeli az erre vonatkozó szavakat. Ehelyett a feléjük intézett kérdésekre koncentrál, hezitálva, mit is kellene felelnie. Tintherethre néz, támpontot keresve, azonban az erdei elf meglehetősen bosszúsnak mutatkozik.*
- Számodra mit jelent a tisztelet? Mit remélsz érezi és látni? *Kérdez vissza ahelyett, hogy megpróbálna rendes választ adni a kérdésekre, önmagát is meglepve hirtelen támadt bátorságával. Arról fogalma sincs, mennyire jó ötlet kikerülni a feleletet, azonban azt sem akarja kockáztatni, hogy rossz választ adjon, inkább próbál a kisebbik rossz elvére hagyatkozni, s azt az opciót választani, amelyik szerinte kevesebb kárral jár majd rájuk nézve.
A férfi átmenet nélküli hangulatváltásai elbizonytalanítják némileg. Zavarja, hogy nem tudhatja, hányadán is állnak vele pontosan, azonban ezt igyekszik nem mutatni, erősen uralkodik arcvonásai felett.*
//Umon, Pycta, Tinthereth, Ameada//
*A hangokat már valóban hallja messzebbről, s a szavakat ugyan nem tudja kivenni egészen pontosan, ez mégis arra engedi következtetni, hogy többen lehetnek. Nem számol a lehetőséggel, hogy valaki esetleg fennhangon beszélgessen önmagával, ezért alaposan meglepődik, amikor egy fa mögül csupán egyetlen alak lép elő. Méghozzá egy meglehetősen furcsa szerzet, s a lány szemében még különösebbé teszi, hogy szemmel láthatóan ismeri Pyctát. Ez legalább megmagyarázza, miért is vannak most itt.
Az Átoknak nevezett férfi magatartása teljességgel ellentétes vonásokat mutat. Ajkain mosoly leledzik, ám tekintetében nem egy rég látott ismerős viszontlátása felett érzett öröm látszik, a fagyos tekintet aggodalmat ébreszt a lányban. Ez az érzet pedig fokozódik, amikor az ismeretlen figyelmes lesz az ő jelenlétükre is. El is indul feléjük fegyvereivel a kezében, ami nem kelt túl bizalomgerjesztő látványt, viszont a mesterkard pengéje felemelkedik, megállítva a férfit közeledésében.
Nem tudná pontosan beazonosítani, melyik jellemzés melyikükre vonatkozik, gyanítja, hogy hajának árnyalata miatt ő érdemelhette ki az "idő vasfoga által megrágott" titulust, s habár női hiúsága legszívesebben tiltakozna ellene, életösztönének hála lenyeli az erre vonatkozó szavakat. Ehelyett a feléjük intézett kérdésekre koncentrál, hezitálva, mit is kellene felelnie. Tintherethre néz, támpontot keresve, azonban az erdei elf meglehetősen bosszúsnak mutatkozik.*
- Számodra mit jelent a tisztelet? Mit remélsz érezi és látni? *Kérdez vissza ahelyett, hogy megpróbálna rendes választ adni a kérdésekre, önmagát is meglepve hirtelen támadt bátorságával. Arról fogalma sincs, mennyire jó ötlet kikerülni a feleletet, azonban azt sem akarja kockáztatni, hogy rossz választ adjon, inkább próbál a kisebbik rossz elvére hagyatkozni, s azt az opciót választani, amelyik szerinte kevesebb kárral jár majd rájuk nézve.
A férfi átmenet nélküli hangulatváltásai elbizonytalanítják némileg. Zavarja, hogy nem tudhatja, hányadán is állnak vele pontosan, azonban ezt igyekszik nem mutatni, erősen uralkodik arcvonásai felett.*
4797. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-17 19:30:38
Üzenet elküldve: 2019-02-17 19:30:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az örök magányosok útja//
//Umon, Pycta, Ameada//
~ Átok? ~ *Cseng fülében a furcsa megszólítás, ahogy Pycta a harsány embert szólítja. Találónak véli a nevet az eddigiek alapján, ugyanis gyűlöli a felesleges hangoskodást, melyből már most túl sokat hallottak Umon felől.
Érti, hogy a kettőnek súlyos múltja lehet, a feszültség kézzel tapintható, még a rövid életű grotszk karaktere ellenére is - vagy ezt csak Tinthereth érzi így?
Nem akar rákérdezni a homályos pontokra, de ha akarna se lenne erre idő, a férfi közeledésére az ő keze is az íjra fonódik, de nem húzza fel, hisz Pycta kérte erre, illetve ha bajban lennének, még mindig elég gyors tudna lenni remélhetőleg, lévén a mesterkard már Umon felé mered.
A szerzet kérdésére szemei szűkülnek, és mély megvetést érez, értelmetlen, hatásvadász szituáció ez számára, a vele járó hangerő pedig bántja az erdő csendes magányához szokott elfet.*
- Hold vészjósló udvara, hydra zajos csápja, látlak téged - *Sziszegi felé a haragos megszólításokat. A kérdésre ezzel úgy érzi, hogy felelt is, nem ismeri el a férfit az erdőbe valónak, s jogát sem ilyen kérdés feltételére. Mondana ő még sok mindent felindultságból, de emlékezteti magát, hogy aligha tud valamit a szituációról, ez a csuhátlan csuhás köre most, ő legfeljebb abban érzi ittléte szükségét, ha harcra kerülne a sor - melyet nem szeretne.*
- Fegyvert emelve felénk hogy remélsz társalgást? - *Kérdezi aztán lenyugodva, arra utalva, hogy az elf hölgyre, és rá is a fegyverével mutatott. Szívéből reméli, hogy hamar itt hagyják a hangos, vihogó szerzetest, vagy legalább felvilágosítást kapnak arról, hogy mi is történik itt.*
//Umon, Pycta, Ameada//
~ Átok? ~ *Cseng fülében a furcsa megszólítás, ahogy Pycta a harsány embert szólítja. Találónak véli a nevet az eddigiek alapján, ugyanis gyűlöli a felesleges hangoskodást, melyből már most túl sokat hallottak Umon felől.
Érti, hogy a kettőnek súlyos múltja lehet, a feszültség kézzel tapintható, még a rövid életű grotszk karaktere ellenére is - vagy ezt csak Tinthereth érzi így?
Nem akar rákérdezni a homályos pontokra, de ha akarna se lenne erre idő, a férfi közeledésére az ő keze is az íjra fonódik, de nem húzza fel, hisz Pycta kérte erre, illetve ha bajban lennének, még mindig elég gyors tudna lenni remélhetőleg, lévén a mesterkard már Umon felé mered.
A szerzet kérdésére szemei szűkülnek, és mély megvetést érez, értelmetlen, hatásvadász szituáció ez számára, a vele járó hangerő pedig bántja az erdő csendes magányához szokott elfet.*
- Hold vészjósló udvara, hydra zajos csápja, látlak téged - *Sziszegi felé a haragos megszólításokat. A kérdésre ezzel úgy érzi, hogy felelt is, nem ismeri el a férfit az erdőbe valónak, s jogát sem ilyen kérdés feltételére. Mondana ő még sok mindent felindultságból, de emlékezteti magát, hogy aligha tud valamit a szituációról, ez a csuhátlan csuhás köre most, ő legfeljebb abban érzi ittléte szükségét, ha harcra kerülne a sor - melyet nem szeretne.*
- Fegyvert emelve felénk hogy remélsz társalgást? - *Kérdezi aztán lenyugodva, arra utalva, hogy az elf hölgyre, és rá is a fegyverével mutatott. Szívéből reméli, hogy hamar itt hagyják a hangos, vihogó szerzetest, vagy legalább felvilágosítást kapnak arról, hogy mi is történik itt.*
4796. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-17 18:18:20
Üzenet elküldve: 2019-02-17 18:18:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*Úgy tűnik, szüksége is van a lakótársakra, hiszen nélkülük teljesen el lenne veszve, mit is kell csinálnia egy új ház vásárlása után. ~Szerencse, hogy ők jobban képben vannak, mint én!~ sóhajt fel megkönnyebbülten, mikor a többiek mozgolódni és tervezni kezdenek. Örömmel hallja, hogy Angu helyette is gondolt a szekérre, hiszen ez a kérdés még valóban tisztázatlan. ~Előbb-utóbb nekünk is szükségünk lesz egy saját szekérre, hogy élelmet tudjunk idehozni a városból. Remélem, most még akad annyi ennivaló a házban, ami elég lesz ma estére meg holnap reggelre!~ fohászkodik magában, elvégre elég sokan vannak és ennyi embernek bizony sok étel is kell. A favágás és a szobaválasztás azonban még ennél is fontosabb feladatnak tűnik.*
- Köszönöm a segítséget! *biccent YIla és Angu felé, akik voltak olyan nagylelkűek és magukra vállalták a legnehezebb feladatot, a faaprítást* A mai éjszakát tegyük függővé attól, mennyi tüzelőt sikerül szerezni mára. Ha elfáradnátok vagy túlzottan besötétedne, mielőtt elég lenne mindenkinek, akkor azt hiszem, senki nem akad fenn azon, ha valakivel együtt kell ma aludnia, holnap pedig apríthatunk még több fát... *veti fel az ötletet, hiszen nem szeretné, ha a páros túlságosan kifárasztaná magát ma este. ~Dolgozni bármikor lehet, de Luninak igaza van, a mai este szóljon inkább az ünneplésről!~ gondolja magában vidáman*
- Én szívesen segítek vizet hozni meg összedobni valami vacsorát, ha gondoljátok, és attól függetlenül, hogy ki hol alszik majd ma este, a szobabeosztást is megbeszélhetjük! *ajánlja fel, hiszen bár legjobban a süteményekhez ért, azért másfajta ételek elkészítése is megy neki.*
- Előbb azonban egyetértek, ünnepeljük meg a sikeres vásárlást! *mosolyodik el lelkesen, mikor Angu a poharakért indul. Ha a férfi kitölti az italt, akkor egy teli poharat vesz el, ha nem, akkor ő maga önt mindenkinek, és adja körbe a poharakat, a művelet végeztével a magasba emelve a sajátját*
- Az új házra! *mond rövid, ám annál lelkesebb pohárköszöntőt, megünnepelendő, hogy végre tényleg a sajátjuknak mondhatják ezt az épületet.*
*Úgy tűnik, szüksége is van a lakótársakra, hiszen nélkülük teljesen el lenne veszve, mit is kell csinálnia egy új ház vásárlása után. ~Szerencse, hogy ők jobban képben vannak, mint én!~ sóhajt fel megkönnyebbülten, mikor a többiek mozgolódni és tervezni kezdenek. Örömmel hallja, hogy Angu helyette is gondolt a szekérre, hiszen ez a kérdés még valóban tisztázatlan. ~Előbb-utóbb nekünk is szükségünk lesz egy saját szekérre, hogy élelmet tudjunk idehozni a városból. Remélem, most még akad annyi ennivaló a házban, ami elég lesz ma estére meg holnap reggelre!~ fohászkodik magában, elvégre elég sokan vannak és ennyi embernek bizony sok étel is kell. A favágás és a szobaválasztás azonban még ennél is fontosabb feladatnak tűnik.*
- Köszönöm a segítséget! *biccent YIla és Angu felé, akik voltak olyan nagylelkűek és magukra vállalták a legnehezebb feladatot, a faaprítást* A mai éjszakát tegyük függővé attól, mennyi tüzelőt sikerül szerezni mára. Ha elfáradnátok vagy túlzottan besötétedne, mielőtt elég lenne mindenkinek, akkor azt hiszem, senki nem akad fenn azon, ha valakivel együtt kell ma aludnia, holnap pedig apríthatunk még több fát... *veti fel az ötletet, hiszen nem szeretné, ha a páros túlságosan kifárasztaná magát ma este. ~Dolgozni bármikor lehet, de Luninak igaza van, a mai este szóljon inkább az ünneplésről!~ gondolja magában vidáman*
- Én szívesen segítek vizet hozni meg összedobni valami vacsorát, ha gondoljátok, és attól függetlenül, hogy ki hol alszik majd ma este, a szobabeosztást is megbeszélhetjük! *ajánlja fel, hiszen bár legjobban a süteményekhez ért, azért másfajta ételek elkészítése is megy neki.*
- Előbb azonban egyetértek, ünnepeljük meg a sikeres vásárlást! *mosolyodik el lelkesen, mikor Angu a poharakért indul. Ha a férfi kitölti az italt, akkor egy teli poharat vesz el, ha nem, akkor ő maga önt mindenkinek, és adja körbe a poharakat, a művelet végeztével a magasba emelve a sajátját*
- Az új házra! *mond rövid, ám annál lelkesebb pohárköszöntőt, megünnepelendő, hogy végre tényleg a sajátjuknak mondhatják ezt az épületet.*
4795. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-17 00:41:02
Üzenet elküldve: 2019-02-17 00:41:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csak ezt ússzuk meg szárazon//
- Valóban, pont mint az eső!
*Jelenti ki Rion "vízből a szélbe" felvetésére.*
- Nem sokan tennék ezt, akik a vízmágia bölcsőjébe születnek.
*Eközben Lylli süteménnyel kynálja őket. A kis hölgy ugyan szólt róla korábban, hogy ez lesz, de Thimet mégis meglepi. Elfeledkezett erről teljesen. Az arcán is meglátszik a döbbenet, mikor átveszi a finomságot.*
- ohh, igaz is! Nagyon köszönöm!
*Kissé zavarban van és belekóstol, viszont a sütemény kellemes íze azonnal ellazítja.*
- Ezer köszönet érte, nagyon finom!
*Köszöni őszintén. Eztán újult erővel lát neki a tűzgyújtásnak. Pattognak a szikrák, majd füst kezd kanyarogni az ágak közül. Egészen vékony füst, az alján pedig csak egy fekete foltot hagyott. Thim fújja, ahogy tudja, hogy a parázs megmutassa magát és tűz legyen belőle. Alig egy perc múlva kellemes meleg árad szét. A tűz szép látványán el is időzik egy kicsit. Nézi a lángot, majd Lyllit, aki talán megmenekül a felfázástól. Az apró hölgy szemében tükröződnek a lángok és hajfürtjei visszanyerik göndör formájukat száradás közben. Thim ettől a sok jó dologtól elmosolyodik, maga sem veszi észre. Később mégis észbe kap, mert félbehagyta gondolatmenetét.*
- Bocsáss meg!
*Fordul Rion felé*
- Azt szerettem volna mondani, hogy nem feltétlen volt helyes a döntésem. Ahogy Lylli mondja, van itt egy híres vízmágus, én is miatta jöttem. De nem minden a hírnév. Lehet, hogy jó tanárom lesz ő, de az is lehet, hogy nem fogad fel, vagy hogy odahaza jobb mestert leltem volna. Majd kiderül, ez még a jövő zenéje.
//Csak ezt ússzuk meg szárazon//
- Valóban, pont mint az eső!
*Jelenti ki Rion "vízből a szélbe" felvetésére.*
- Nem sokan tennék ezt, akik a vízmágia bölcsőjébe születnek.
*Eközben Lylli süteménnyel kynálja őket. A kis hölgy ugyan szólt róla korábban, hogy ez lesz, de Thimet mégis meglepi. Elfeledkezett erről teljesen. Az arcán is meglátszik a döbbenet, mikor átveszi a finomságot.*
- ohh, igaz is! Nagyon köszönöm!
*Kissé zavarban van és belekóstol, viszont a sütemény kellemes íze azonnal ellazítja.*
- Ezer köszönet érte, nagyon finom!
*Köszöni őszintén. Eztán újult erővel lát neki a tűzgyújtásnak. Pattognak a szikrák, majd füst kezd kanyarogni az ágak közül. Egészen vékony füst, az alján pedig csak egy fekete foltot hagyott. Thim fújja, ahogy tudja, hogy a parázs megmutassa magát és tűz legyen belőle. Alig egy perc múlva kellemes meleg árad szét. A tűz szép látványán el is időzik egy kicsit. Nézi a lángot, majd Lyllit, aki talán megmenekül a felfázástól. Az apró hölgy szemében tükröződnek a lángok és hajfürtjei visszanyerik göndör formájukat száradás közben. Thim ettől a sok jó dologtól elmosolyodik, maga sem veszi észre. Később mégis észbe kap, mert félbehagyta gondolatmenetét.*
- Bocsáss meg!
*Fordul Rion felé*
- Azt szerettem volna mondani, hogy nem feltétlen volt helyes a döntésem. Ahogy Lylli mondja, van itt egy híres vízmágus, én is miatta jöttem. De nem minden a hírnév. Lehet, hogy jó tanárom lesz ő, de az is lehet, hogy nem fogad fel, vagy hogy odahaza jobb mestert leltem volna. Majd kiderül, ez még a jövő zenéje.
4794. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-16 21:30:24
Üzenet elküldve: 2019-02-16 21:30:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek//
//Tábori munkálatok//
*A nyúl egy darabig nyugodtan gubbaszt Ahseela ölében, szőrös gombócként, hátára lapult fülekkel. Azonban az üregi nyúl nem házi nyuszi, és veszett gyors egy jószág. Egyik pillanatban megugrik Ahseela simogató keze alatt. Kirúgva nagy pamacsos, de hosszú karmos hátsó lábaival helyből ugrik vagy két métert és nyúlcipőt húzva elskerázik. A druida lány csak akkor kap észbe, amikor némi fájdalom hasít kézfejébe, mert az állat egyik karmos lába megsebezte. Ahseela szájához kapja két vértől vöröslő csíkos kézfejét. Felkel a fától, ami hevesen rázkódik a rajta csattanó balta sújtásaitól. A druida lány Xonarra néz, elveszi száját a sebekről, a másik kezében lándzsájával int is a farkasnak, aki még mindig a nyúl után néz.*
- Hagyd! Menjünk!
*Xonar mellé szegődik, Ahseela végigsimít a hátán, majd megy és a csapattal elkezdik felpakolni a feldarabolt öreg tölgyet a kordékra. Ha végeztek a favágással és pakolással, és semmi gond nem adódik, akkor megindulnak a táborba.*
//Tábori munkálatok//
*A nyúl egy darabig nyugodtan gubbaszt Ahseela ölében, szőrös gombócként, hátára lapult fülekkel. Azonban az üregi nyúl nem házi nyuszi, és veszett gyors egy jószág. Egyik pillanatban megugrik Ahseela simogató keze alatt. Kirúgva nagy pamacsos, de hosszú karmos hátsó lábaival helyből ugrik vagy két métert és nyúlcipőt húzva elskerázik. A druida lány csak akkor kap észbe, amikor némi fájdalom hasít kézfejébe, mert az állat egyik karmos lába megsebezte. Ahseela szájához kapja két vértől vöröslő csíkos kézfejét. Felkel a fától, ami hevesen rázkódik a rajta csattanó balta sújtásaitól. A druida lány Xonarra néz, elveszi száját a sebekről, a másik kezében lándzsájával int is a farkasnak, aki még mindig a nyúl után néz.*
- Hagyd! Menjünk!
*Xonar mellé szegődik, Ahseela végigsimít a hátán, majd megy és a csapattal elkezdik felpakolni a feldarabolt öreg tölgyet a kordékra. Ha végeztek a favágással és pakolással, és semmi gond nem adódik, akkor megindulnak a táborba.*
4793. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-16 20:46:15
Üzenet elküldve: 2019-02-16 20:46:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
~Szarvas-major, milyen kedves kis név. Soha az életemben nem képzeltem, hogy olyan helyen fogok élni, aminek még címere is van.~*Mintha ez büszkeséggel is eltöltené némileg, ezt az érzést még nem igazán volt szerencséje érezni, de kifejezetten jónak találja. Majd, hogy egyedül maradnak a helyiségben, egyre csak kezdenek záporozni az ötletek, hogy a nap megmaradt részét mivel is kéne tölteniük.*
-A tüzelő dolgában egyetértek, én is megyek segíteni, hiszen nincs is rosszabb, mint egy kihűlt falú, idegen szobában tölteni az estét. Legalább akkor lobogjon a tűz a kandallóban.*Csatlakozik Anguhoz, hogy segítsen, bár az még nem világos, hol fogják tölteni az estét, mindenki külön-külön szobában vagy egyelőre megelégszenek csak néhány szoba felfűtésével és inkább elviselik egymás társaságát.*
-A szobaválasztás úgy vélem, azért elengedhetetlen, valahol csak kell ma este aludnunk. Esetleg ha nem akarunk mindent felfűteni, nem bánnám, ha ma valakivel meg kéne osztoznom egy ágyon.*Majd végre az ünneplés szó is elér a tudatáig, egyetért, bár jóval nagyobb felhajtásra gondolt, talán későbbiek során, minthogy most fontosabbnak érzi, hogy lobogjon a tűz, de egy pohár piát nem tudna elutasítani.*
-A főzés dolgában sajnos nem igazán jeleskedem, de ha kiválasztjátok a szobát, mindbe segítek befűteni.*Úgy véli a csapat apróbb részének, talán ez nagyobb segítség most, hogy megfosztja őket ettől a megterhelőbb fizikai munkától.*
~Ez a ház hatalmas.~*Szorul össze a szíve egy pillanatra.*
~Szarvas-major, milyen kedves kis név. Soha az életemben nem képzeltem, hogy olyan helyen fogok élni, aminek még címere is van.~*Mintha ez büszkeséggel is eltöltené némileg, ezt az érzést még nem igazán volt szerencséje érezni, de kifejezetten jónak találja. Majd, hogy egyedül maradnak a helyiségben, egyre csak kezdenek záporozni az ötletek, hogy a nap megmaradt részét mivel is kéne tölteniük.*
-A tüzelő dolgában egyetértek, én is megyek segíteni, hiszen nincs is rosszabb, mint egy kihűlt falú, idegen szobában tölteni az estét. Legalább akkor lobogjon a tűz a kandallóban.*Csatlakozik Anguhoz, hogy segítsen, bár az még nem világos, hol fogják tölteni az estét, mindenki külön-külön szobában vagy egyelőre megelégszenek csak néhány szoba felfűtésével és inkább elviselik egymás társaságát.*
-A szobaválasztás úgy vélem, azért elengedhetetlen, valahol csak kell ma este aludnunk. Esetleg ha nem akarunk mindent felfűteni, nem bánnám, ha ma valakivel meg kéne osztoznom egy ágyon.*Majd végre az ünneplés szó is elér a tudatáig, egyetért, bár jóval nagyobb felhajtásra gondolt, talán későbbiek során, minthogy most fontosabbnak érzi, hogy lobogjon a tűz, de egy pohár piát nem tudna elutasítani.*
-A főzés dolgában sajnos nem igazán jeleskedem, de ha kiválasztjátok a szobát, mindbe segítek befűteni.*Úgy véli a csapat apróbb részének, talán ez nagyobb segítség most, hogy megfosztja őket ettől a megterhelőbb fizikai munkától.*
~Ez a ház hatalmas.~*Szorul össze a szíve egy pillanatra.*
4792. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-16 19:47:30
Üzenet elküldve: 2019-02-16 19:47:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
*Izgatottsága fokozódik, mikor Lau rákérdez a könyvekre. Hát még, mikor kiderül, hogy maradt itt néhány és az övék lehet. A legendáriumok és történelemkönyvek jó felvezetés, ám a többi egyelőre kívül esik érdeklődési körén. Hát persze, miért is gondolta, hogy épp az a téma képviselteti magát, amit tanulni akar? Ezek kifejezetten értékes könyvek, ezért ha akad is ilyen, a tulajdonos helyében nem is válna meg tőlük. No de sebaj, majd lesz olyan is. Addig se árválkodnak a polcok, és ki tudja, milyen kincsekre bukkannak abban a ládában? Örül, hogy azért van, aki értékeli a teljes kínálatot, hiszen ő miatta adnak ki egy egész vagyont rájuk.
Számára a csendes körmölés a feszült pillanatokban mégis elég ünnepélyes pillanat, hogy emelkedett hangulatban érezze magát tőle. Hiába, ő a könyvek és papírok megszállottja. Restelkedik, hogy neki nem jutott eszébe felajánlani a szerződés lemásolását. Igazán szép gesztus volt Lautól. Ízlelgeti magában a Szarvas-major nevet. Nagyon tetszik neki, hiszen rajong az állatokért. Attól viszont komolyan zavarba jön, hogy a függő hozzákerül. Véleménye szerint sokkal jobban illene Lauhoz, aki a legtöbbet tette azért, hogy ez a hely az övék legyen. Egyelőre mégis apró kezeit ajánlja fel, hogy megőrizze.*
- Bilyen szép! Köszönjük szépen!
*Néz fel Arystorra csillogó szemekkel és mosollyal. Aztán a másik oldalán ülő Vielhez fordul, hogy megmutassa neki is, s persze mindenkinek, aki kíváncsi.*
- Nézd csak!
*Szól elragadtatva. Érzi, hogy közeleg a búcsú ideje, ezért felbátorodva visszafordul és elmondja jókívánságait, mielőtt lecsúszna róla.*
- Legyen nagyon boldog Lihanechben! Gyönyörű hely, én onnan jötteb. Talán bég találkozunk ott egyszer.
*Korábban azt gondolta, hogy visszamennek a városba, de tulajdonképpen miért is tennék? Máris kezdenek felengedni és belegondolni, hogy mihez kezdjenek. Angu felvetését nagyon helyesli a szekér kapcsán, s egy kicsit tovább is gondolja, míg az Öreg is itt van.*
- Élelbet neb kellene hoznunk, ha bár úgyis baradunk? Akkor a szekérrel néhányan vissza is behetnénk, és lenne, aki hajtsa.
*Később, mikor magukra maradnak, jönnek az első ötletek, s bár osztja Luni rajongását a könyvekkel, most úgy érzi, nem azzal kellene kezdeniük.*
- Nagyon kedves tőled, szeretnéb, ha együtt nézhetnénk át a ládát! Viszont… a szobákkal is igazad van. Azt hiszeb, jó lenne gondolni az éjszakára. Begvetni az ágyakat például. És befűteni.
*Pillant Angura, aki már erre is gondolt.*
- Bi lenne, ha főznénk valabi finobat vacsorára, és azzal ünnepelnénk beg az első közös estét? Valószínűleg akkor a konyhát is előbb használatba kellene venni. És vizet hozni. Bi lenne, ha csapatokra válnánk és felosztanánk bagunk között a feladatokat?
A hozzászólás írója (Lyllinor Gramhin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.16 19:51:06
*Izgatottsága fokozódik, mikor Lau rákérdez a könyvekre. Hát még, mikor kiderül, hogy maradt itt néhány és az övék lehet. A legendáriumok és történelemkönyvek jó felvezetés, ám a többi egyelőre kívül esik érdeklődési körén. Hát persze, miért is gondolta, hogy épp az a téma képviselteti magát, amit tanulni akar? Ezek kifejezetten értékes könyvek, ezért ha akad is ilyen, a tulajdonos helyében nem is válna meg tőlük. No de sebaj, majd lesz olyan is. Addig se árválkodnak a polcok, és ki tudja, milyen kincsekre bukkannak abban a ládában? Örül, hogy azért van, aki értékeli a teljes kínálatot, hiszen ő miatta adnak ki egy egész vagyont rájuk.
Számára a csendes körmölés a feszült pillanatokban mégis elég ünnepélyes pillanat, hogy emelkedett hangulatban érezze magát tőle. Hiába, ő a könyvek és papírok megszállottja. Restelkedik, hogy neki nem jutott eszébe felajánlani a szerződés lemásolását. Igazán szép gesztus volt Lautól. Ízlelgeti magában a Szarvas-major nevet. Nagyon tetszik neki, hiszen rajong az állatokért. Attól viszont komolyan zavarba jön, hogy a függő hozzákerül. Véleménye szerint sokkal jobban illene Lauhoz, aki a legtöbbet tette azért, hogy ez a hely az övék legyen. Egyelőre mégis apró kezeit ajánlja fel, hogy megőrizze.*
- Bilyen szép! Köszönjük szépen!
*Néz fel Arystorra csillogó szemekkel és mosollyal. Aztán a másik oldalán ülő Vielhez fordul, hogy megmutassa neki is, s persze mindenkinek, aki kíváncsi.*
- Nézd csak!
*Szól elragadtatva. Érzi, hogy közeleg a búcsú ideje, ezért felbátorodva visszafordul és elmondja jókívánságait, mielőtt lecsúszna róla.*
- Legyen nagyon boldog Lihanechben! Gyönyörű hely, én onnan jötteb. Talán bég találkozunk ott egyszer.
*Korábban azt gondolta, hogy visszamennek a városba, de tulajdonképpen miért is tennék? Máris kezdenek felengedni és belegondolni, hogy mihez kezdjenek. Angu felvetését nagyon helyesli a szekér kapcsán, s egy kicsit tovább is gondolja, míg az Öreg is itt van.*
- Élelbet neb kellene hoznunk, ha bár úgyis baradunk? Akkor a szekérrel néhányan vissza is behetnénk, és lenne, aki hajtsa.
*Később, mikor magukra maradnak, jönnek az első ötletek, s bár osztja Luni rajongását a könyvekkel, most úgy érzi, nem azzal kellene kezdeniük.*
- Nagyon kedves tőled, szeretnéb, ha együtt nézhetnénk át a ládát! Viszont… a szobákkal is igazad van. Azt hiszeb, jó lenne gondolni az éjszakára. Begvetni az ágyakat például. És befűteni.
*Pillant Angura, aki már erre is gondolt.*
- Bi lenne, ha főznénk valabi finobat vacsorára, és azzal ünnepelnénk beg az első közös estét? Valószínűleg akkor a konyhát is előbb használatba kellene venni. És vizet hozni. Bi lenne, ha csapatokra válnánk és felosztanánk bagunk között a feladatokat?
A hozzászólás írója (Lyllinor Gramhin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.16 19:51:06
4791. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-16 18:14:54
Üzenet elküldve: 2019-02-16 18:14:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Városnézés//
*A fejcsóválásra egyetértőn bólogat, a megbámulás emlegetésére pedig megrendült arcot vág.*
- Nem mondja! Nahát, micsoda szerencsém van, hogy nem egy útonállóba botlottam!
*Derűjét aztán elhomályosítja a kérdés, melyre felkapja a fejét és méregetni kezdi az elfet.*
- Szóval hallott róla.
*Felel csendesen. Aztán tekintete előre fut a falak nélküli város sziluettjére, mely már egészen kezd megnőni és formát ölteni. Nagyot dobban tőle a szíve. Fájdalmasan.*
- Nem tudom, mit hagyott meg az otthonomból. A családommal korábban elmentünk.
*Mivel azonban nem szeretne megragadni a szomorú témáknál, előhozakodik a bemutatkozással és ráerőltetni újdonsült ismerősére a bizalmasabb hangvételt. Elfogadja a nyújtott kezet vigyorogva. Szereti, ha valakivel könnyű egy húron pendülni. Főként csupán néhány perc után. Ennek az ismeretségnek még nagy jövőt jósol, tipikusan így kezdődnek a hosszú barátságok.*
- Örvendek! De hogy lesz valaki bosszantóan jóképű? Kit bosszant vele?
*Kérdezi ártatlan képpel, s közben tanakodón közelebb hajolva igyekszik megvizsgálni a férfi arcát, kezét állára támasztja. Persze a sajátjára.*
*A fejcsóválásra egyetértőn bólogat, a megbámulás emlegetésére pedig megrendült arcot vág.*
- Nem mondja! Nahát, micsoda szerencsém van, hogy nem egy útonállóba botlottam!
*Derűjét aztán elhomályosítja a kérdés, melyre felkapja a fejét és méregetni kezdi az elfet.*
- Szóval hallott róla.
*Felel csendesen. Aztán tekintete előre fut a falak nélküli város sziluettjére, mely már egészen kezd megnőni és formát ölteni. Nagyot dobban tőle a szíve. Fájdalmasan.*
- Nem tudom, mit hagyott meg az otthonomból. A családommal korábban elmentünk.
*Mivel azonban nem szeretne megragadni a szomorú témáknál, előhozakodik a bemutatkozással és ráerőltetni újdonsült ismerősére a bizalmasabb hangvételt. Elfogadja a nyújtott kezet vigyorogva. Szereti, ha valakivel könnyű egy húron pendülni. Főként csupán néhány perc után. Ennek az ismeretségnek még nagy jövőt jósol, tipikusan így kezdődnek a hosszú barátságok.*
- Örvendek! De hogy lesz valaki bosszantóan jóképű? Kit bosszant vele?
*Kérdezi ártatlan képpel, s közben tanakodón közelebb hajolva igyekszik megvizsgálni a férfi arcát, kezét állára támasztja. Persze a sajátjára.*
4790. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-16 18:07:50
Üzenet elküldve: 2019-02-16 18:07:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
*Miután Laurentitia felajánlja, hogy segít szerződést másolni, úgy gondolja, neki nem kell, hisz elegendően vannak ketten is hozzá. A szerződésmódosítás kedvére való, hisz bár nincs tisztában az árakkal, de valószínűsíti, hogy igen jó áron jutnak a könyvekhez és a lepárlóhoz. Ráadásul még a szállítással, megfelelő kiválasztásával sem kell bajlódniuk, így egyértelműen jó vétel. Miután túl vannak az ünnepélyes átadáson, aminek azért ő is átérzi a súlyát, hisz először az életében van saját valamije, ami nagyobb mint egy pálinkáshordó és értékesebb, mint egy zacskó jóféle vigyor. Ráadásul több értelme is van és osztozik jó pár kedves nőszeméllyel a dolgon, ami azért nem kis felelősség, így próbál praktikusan hozzáállni a dologhoz és az érzelgős részt meghagyni a nőknek. ~ Mi a fontos most így első körben? Van a szekér, amit vissza kell vinni. Jó volna valami kaja, bár az még tán akad is náluk ha nem is valami sok. Meg persze hideg van, hisz itt áll kitudja mióta a ház kifűtetlen, ma jól be kell fűteni, hogy átmelegedjenek a falak. Meg, ahogy tegnap este lefeküdtek, talán a többiek is szívesen megfürdenének, ki tudja mióta vannak úton és nem volt senkinek sem módja megejteni. ~ Mosolyogva nézi a búcsúzkodást, nyilván ő is elköszön a nemestől és a katonáktól, aztán mielőtt elindulnának még észbe kap és egy kérdés erejéig marasztalja őket:*
- A szekér dolgában érdeklődnék uram. * mondja tisztelettel, hisz a szíve jogán is kijár a nemesnek a megszólítás, nemcsak a vagyona miatt. * - Rendezik önök a visszavitelt, vagy nekünk kell majd vele elszámolni a Pegazusnál? Csak mert a mai teendők átbeszélésénél segítene, ha tudnánk van-e vele dolgunk. * Felteszi úgy is át kell még beszélniük a ház dolgait maholnap, de az első napok menetét mindenképp. Aztán a válasz után az Öreghez fordul:*
- Ha végzett Arystor úrral én egyből kérnék segítséget tüzelő dolgában. Hasogatnék ha a költözés miatt elmaradt, ha nem meg behordanám, legalább az estére, éjszakára valót, hisz szükségünk lesz rá. Ha megmutatnád Öreg merre találom hálás lennék. Köszönöm!
*Mikor elmennek a többiek felé fordul. Elmosolyodik Laurentitia sóhaján, maga sem gondolta pár napja, de még tegnap este mikor a Pegazusba betért sem, hogy mostanra a Szarvas-major nagyon büszke és nemkevésbé tanácstalan tulajdonosi körében fog állni. Luninari ötlete a szobákkal és az esti ünnepléssel kapcsolatban is elnyeri a tetszését, mindkettőnél bólogatással jelzi egyetértését, bár a koccintással azért nem várna addig.*
- Ha nem bánjátok kerítsünk poharat és koccintsunk az új szerzeményünkre, hisz már a miénk, bármilyen furcsa is kimondani. * Azzal el is indul az egyik gyanús szekrény felé poharakért és valami erősebbért. *
A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.16 18:10:36
*Miután Laurentitia felajánlja, hogy segít szerződést másolni, úgy gondolja, neki nem kell, hisz elegendően vannak ketten is hozzá. A szerződésmódosítás kedvére való, hisz bár nincs tisztában az árakkal, de valószínűsíti, hogy igen jó áron jutnak a könyvekhez és a lepárlóhoz. Ráadásul még a szállítással, megfelelő kiválasztásával sem kell bajlódniuk, így egyértelműen jó vétel. Miután túl vannak az ünnepélyes átadáson, aminek azért ő is átérzi a súlyát, hisz először az életében van saját valamije, ami nagyobb mint egy pálinkáshordó és értékesebb, mint egy zacskó jóféle vigyor. Ráadásul több értelme is van és osztozik jó pár kedves nőszeméllyel a dolgon, ami azért nem kis felelősség, így próbál praktikusan hozzáállni a dologhoz és az érzelgős részt meghagyni a nőknek. ~ Mi a fontos most így első körben? Van a szekér, amit vissza kell vinni. Jó volna valami kaja, bár az még tán akad is náluk ha nem is valami sok. Meg persze hideg van, hisz itt áll kitudja mióta a ház kifűtetlen, ma jól be kell fűteni, hogy átmelegedjenek a falak. Meg, ahogy tegnap este lefeküdtek, talán a többiek is szívesen megfürdenének, ki tudja mióta vannak úton és nem volt senkinek sem módja megejteni. ~ Mosolyogva nézi a búcsúzkodást, nyilván ő is elköszön a nemestől és a katonáktól, aztán mielőtt elindulnának még észbe kap és egy kérdés erejéig marasztalja őket:*
- A szekér dolgában érdeklődnék uram. * mondja tisztelettel, hisz a szíve jogán is kijár a nemesnek a megszólítás, nemcsak a vagyona miatt. * - Rendezik önök a visszavitelt, vagy nekünk kell majd vele elszámolni a Pegazusnál? Csak mert a mai teendők átbeszélésénél segítene, ha tudnánk van-e vele dolgunk. * Felteszi úgy is át kell még beszélniük a ház dolgait maholnap, de az első napok menetét mindenképp. Aztán a válasz után az Öreghez fordul:*
- Ha végzett Arystor úrral én egyből kérnék segítséget tüzelő dolgában. Hasogatnék ha a költözés miatt elmaradt, ha nem meg behordanám, legalább az estére, éjszakára valót, hisz szükségünk lesz rá. Ha megmutatnád Öreg merre találom hálás lennék. Köszönöm!
*Mikor elmennek a többiek felé fordul. Elmosolyodik Laurentitia sóhaján, maga sem gondolta pár napja, de még tegnap este mikor a Pegazusba betért sem, hogy mostanra a Szarvas-major nagyon büszke és nemkevésbé tanácstalan tulajdonosi körében fog állni. Luninari ötlete a szobákkal és az esti ünnepléssel kapcsolatban is elnyeri a tetszését, mindkettőnél bólogatással jelzi egyetértését, bár a koccintással azért nem várna addig.*
- Ha nem bánjátok kerítsünk poharat és koccintsunk az új szerzeményünkre, hisz már a miénk, bármilyen furcsa is kimondani. * Azzal el is indul az egyik gyanús szekrény felé poharakért és valami erősebbért. *
A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.16 18:10:36
4789. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-16 15:29:23
Üzenet elküldve: 2019-02-16 15:29:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*Nagyon örül neki, hogy a dolog eldőlt végre, és még jobban örül, hogy Laut boldognak látja. Amennyiben az isteneknek van valami beleszólásuk a halandók dolgaiba, nem csak úgy vannak, vagy akár nincsenek, ahogyan ez a képtelen gondolat benne néha már felmerült, akkor igen csak szeszélyesek. Sokáig csapások özönét zúdították közvetlen környezetükre és rájuk, most pedig egyszer csak hirtelen az ölükbe pottyantanak egy ilyen házat a semmiből csak úgy, és mindezt nem sokkal azok után, hogy úgy érezte, hogy jövőjük még sohasem volt olyan sötét, és bizonytalan, mint addig.
A szerencse mindenesetre mindenképp közrejátszott. Kivételesen jó helyen és jó időben voltak, így nem csak Arystorral találkoztak, hanem egymással is.
Külön-külön egyikük sem tudta volna megvenni ezt a házat a hozzá tartozó birtokkal együtt, így azonban, hogy mindannyian összerakták a pénzüket, szinte pillanatok alatt össze is jön a szükséges arany, még úgy is, hogy vesznek a házhoz könyveket és hordókat.
A szerződés megkötésének módja kissé azért szokatlan számára, de nem hozza zavarba, csak érdeklődve figyel.
A világtól elzárkózott kis faluból, ahonnan ő érkezett, bőven elég volt az istenekre tett eskü, vagy az adott szó, hiszen ott szó szerint mindenki mindenkit ismert. Egy egész közösség taszította volna ki önmagából azt, aki ígéretet és szerződést szegni merészel, ezt pedig nyilvánvalóan nem kockáztatta meg senki. Ha pedig valaki, akkor éppen ő, mint egyetlen ottani félvér, pontosan tudja, hogy milyen is kitaszítottnak lenni saját otthonában.
A röpke gondolatnak köszönhetően fanyar mosoly kúszik egy pillanatra az ajkaira. Egy részről sokadszorra is figyelmezteti magát, hogy felesleges a múlton rágódnia, más részről úgy tűnik, hogy most igazi társai akadtak, és rendes otthona lesz, ahol ha csak nem csinál valami végzetes hülyeséget, senki sem fogja kiközösíteni őt. Szándéka azonban nincs ilyesmire és saját józan eszében is bízik.
Maga sem tudja, hogy miért, de a szerződés megkötése kissé valamiféle szertartásra emlékezteti. Nem sokban más, mint azok a vallási szertartások, amelyeket odahaza édesanyjától látott. Az események itt is a maguk sajátos logikájába illeszkednek, a különbség most mindössze annyi, hogy ezúttal halandók halandókkal, nem pedig istenekkel, vagy szellemekkel szerződnek, jelenleg pedig nem védelmet kérnek, hanem új otthont, ami jobban belegondolva tulajdonképpen majdnem pont ugyanaz.
Ami pedig a módot illeti, teljesen mindegy, hogy egy szerződést aláírásokkal, és viasszal pecsételnek meg, nem pedig egy füstölő meggyújtásával, vagy egy csomó megkötésével, lélek helyett pedig papírra írják. Ez őket ugyanúgy igazolja és tulajdonukat elvitathatatlanná teszi.*
- Örülök, hogy megismertük! Remélem találkozunk még, és lesz alkalmunk vendégül látni itt. *mondja aztán Arystornak őszintén kedves mosollyal, nem pedig udvariasságból. Ha nem hoz rájuk akkora szerencsét, mint amekkorát hozott, akkor is élvezte volna a férfi társaságát.
Persze nem tartóztatja fel, nyilván van még mit megbeszélnie az Öreggel, aki arcán látszik, hogy elég sok érzelem kavarog most benne. Meg tudja érteni. Ő maga ugyan még nagyon fiatal, de még ő is érez egyfajta meghatottsággal határos megilletődöttséget, most, hogy életének egy szakasza úgy tűnik végleg lezárul, és elkezdődik egy új, remélhetőleg sokkal jobb, mint amilyen az előző volt. Szerencsére Lau biztosítja róla a férfit, hogy náluk is jó helye lesz, és ami azt illeti ő is mindent meg fog ezért majd tenni a maga részéről ezért.
Biztosan a többiek is így lehetnek vele, de az is lehet, hogy csak ő képzeli örömtelinek, szinte áhítatosnak a csendet, ami közéjük telepszik Lau szavai után, aki valószínűleg mindannyiuk gondolatait fejezi ki, amikor azt mondja, hogy még mindig alig hiszi el, hogy ez a valóság.
Az viszont már biztosan nem képzelgés, hanem tény, hogy bármennyire is egyszeri, egyedi és megismételhetetlen pillanat is ez, nem állhatnak és ülhetnek itt örökké, így elsőnek áll fel.*
- Sok dolgunk lesz itt, de hogyan kezdjünk hozzá? *teszi fel a kérdést, amit jelenleg a legfontosabbnak érez.
Csak ami őt magát illeti, kell keresnie egy kosarat kis barátainak, szobát kell választania, tűzrakót építeni, megnézni a könyveket, hátha akad köztük olyan, ami számára is hasznos, kitalálni, hogy mi lesz a vacsora, és a többi. Annyira vágyott az új otthonra, hogy most, hogy itt van, hirtelen nem is tudja, hogy mihez kezdjen, vagy merre forduljon.*
- Kezdetnek keressünk egy szobát magunknak szerintem, aztán majd meglátjuk. *javasolja, bár elég bizonytalan hangon, ezzel is jelezve, hogy amúgy a maga részéről minden ötletre nyitott.*
- Ha gondolod segítek átnézni és rendszerezni a könyveket. *ajánlja fel Lyllinek. Ugyan feltérképezi a konyhát és vacsorát készíteni talán fontosabb lenne, a vágy, hogy találjon valamit, ami segít neki kicsit eligazodni a mágiában a könyvek felé húzza.*
- Persze az is lehet, hogy első esténken itt meg kéne ünnepelni, hogy van egy szép, új házunk. *mosolyodik el aztán végül.*
- Dolgozni ráérünk reggel is. Talán értelmesebb is lenne akkor, kipihenten elkezdeni bármit, mint most egy hosszú úttal a hátunk mögött. *mondja végül, kíváncsian várva, hogy mi lesz a többiek véleménye. Még az is lehet, hogy csak ő szaladt gondolatban nagyon előre, mindezen pedig ráérnek majd gondolkodni később, miután tényleg felfogták, hogy van otthonuk, és ez a hely most már tényleg csak az övék.*
*Nagyon örül neki, hogy a dolog eldőlt végre, és még jobban örül, hogy Laut boldognak látja. Amennyiben az isteneknek van valami beleszólásuk a halandók dolgaiba, nem csak úgy vannak, vagy akár nincsenek, ahogyan ez a képtelen gondolat benne néha már felmerült, akkor igen csak szeszélyesek. Sokáig csapások özönét zúdították közvetlen környezetükre és rájuk, most pedig egyszer csak hirtelen az ölükbe pottyantanak egy ilyen házat a semmiből csak úgy, és mindezt nem sokkal azok után, hogy úgy érezte, hogy jövőjük még sohasem volt olyan sötét, és bizonytalan, mint addig.
A szerencse mindenesetre mindenképp közrejátszott. Kivételesen jó helyen és jó időben voltak, így nem csak Arystorral találkoztak, hanem egymással is.
Külön-külön egyikük sem tudta volna megvenni ezt a házat a hozzá tartozó birtokkal együtt, így azonban, hogy mindannyian összerakták a pénzüket, szinte pillanatok alatt össze is jön a szükséges arany, még úgy is, hogy vesznek a házhoz könyveket és hordókat.
A szerződés megkötésének módja kissé azért szokatlan számára, de nem hozza zavarba, csak érdeklődve figyel.
A világtól elzárkózott kis faluból, ahonnan ő érkezett, bőven elég volt az istenekre tett eskü, vagy az adott szó, hiszen ott szó szerint mindenki mindenkit ismert. Egy egész közösség taszította volna ki önmagából azt, aki ígéretet és szerződést szegni merészel, ezt pedig nyilvánvalóan nem kockáztatta meg senki. Ha pedig valaki, akkor éppen ő, mint egyetlen ottani félvér, pontosan tudja, hogy milyen is kitaszítottnak lenni saját otthonában.
A röpke gondolatnak köszönhetően fanyar mosoly kúszik egy pillanatra az ajkaira. Egy részről sokadszorra is figyelmezteti magát, hogy felesleges a múlton rágódnia, más részről úgy tűnik, hogy most igazi társai akadtak, és rendes otthona lesz, ahol ha csak nem csinál valami végzetes hülyeséget, senki sem fogja kiközösíteni őt. Szándéka azonban nincs ilyesmire és saját józan eszében is bízik.
Maga sem tudja, hogy miért, de a szerződés megkötése kissé valamiféle szertartásra emlékezteti. Nem sokban más, mint azok a vallási szertartások, amelyeket odahaza édesanyjától látott. Az események itt is a maguk sajátos logikájába illeszkednek, a különbség most mindössze annyi, hogy ezúttal halandók halandókkal, nem pedig istenekkel, vagy szellemekkel szerződnek, jelenleg pedig nem védelmet kérnek, hanem új otthont, ami jobban belegondolva tulajdonképpen majdnem pont ugyanaz.
Ami pedig a módot illeti, teljesen mindegy, hogy egy szerződést aláírásokkal, és viasszal pecsételnek meg, nem pedig egy füstölő meggyújtásával, vagy egy csomó megkötésével, lélek helyett pedig papírra írják. Ez őket ugyanúgy igazolja és tulajdonukat elvitathatatlanná teszi.*
- Örülök, hogy megismertük! Remélem találkozunk még, és lesz alkalmunk vendégül látni itt. *mondja aztán Arystornak őszintén kedves mosollyal, nem pedig udvariasságból. Ha nem hoz rájuk akkora szerencsét, mint amekkorát hozott, akkor is élvezte volna a férfi társaságát.
Persze nem tartóztatja fel, nyilván van még mit megbeszélnie az Öreggel, aki arcán látszik, hogy elég sok érzelem kavarog most benne. Meg tudja érteni. Ő maga ugyan még nagyon fiatal, de még ő is érez egyfajta meghatottsággal határos megilletődöttséget, most, hogy életének egy szakasza úgy tűnik végleg lezárul, és elkezdődik egy új, remélhetőleg sokkal jobb, mint amilyen az előző volt. Szerencsére Lau biztosítja róla a férfit, hogy náluk is jó helye lesz, és ami azt illeti ő is mindent meg fog ezért majd tenni a maga részéről ezért.
Biztosan a többiek is így lehetnek vele, de az is lehet, hogy csak ő képzeli örömtelinek, szinte áhítatosnak a csendet, ami közéjük telepszik Lau szavai után, aki valószínűleg mindannyiuk gondolatait fejezi ki, amikor azt mondja, hogy még mindig alig hiszi el, hogy ez a valóság.
Az viszont már biztosan nem képzelgés, hanem tény, hogy bármennyire is egyszeri, egyedi és megismételhetetlen pillanat is ez, nem állhatnak és ülhetnek itt örökké, így elsőnek áll fel.*
- Sok dolgunk lesz itt, de hogyan kezdjünk hozzá? *teszi fel a kérdést, amit jelenleg a legfontosabbnak érez.
Csak ami őt magát illeti, kell keresnie egy kosarat kis barátainak, szobát kell választania, tűzrakót építeni, megnézni a könyveket, hátha akad köztük olyan, ami számára is hasznos, kitalálni, hogy mi lesz a vacsora, és a többi. Annyira vágyott az új otthonra, hogy most, hogy itt van, hirtelen nem is tudja, hogy mihez kezdjen, vagy merre forduljon.*
- Kezdetnek keressünk egy szobát magunknak szerintem, aztán majd meglátjuk. *javasolja, bár elég bizonytalan hangon, ezzel is jelezve, hogy amúgy a maga részéről minden ötletre nyitott.*
- Ha gondolod segítek átnézni és rendszerezni a könyveket. *ajánlja fel Lyllinek. Ugyan feltérképezi a konyhát és vacsorát készíteni talán fontosabb lenne, a vágy, hogy találjon valamit, ami segít neki kicsit eligazodni a mágiában a könyvek felé húzza.*
- Persze az is lehet, hogy első esténken itt meg kéne ünnepelni, hogy van egy szép, új házunk. *mosolyodik el aztán végül.*
- Dolgozni ráérünk reggel is. Talán értelmesebb is lenne akkor, kipihenten elkezdeni bármit, mint most egy hosszú úttal a hátunk mögött. *mondja végül, kíváncsian várva, hogy mi lesz a többiek véleménye. Még az is lehet, hogy csak ő szaladt gondolatban nagyon előre, mindezen pedig ráérnek majd gondolkodni később, miután tényleg felfogták, hogy van otthonuk, és ez a hely most már tényleg csak az övék.*
4788. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-16 14:25:16
Üzenet elküldve: 2019-02-16 14:25:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
- Köszönöm! *mosolyog Vielre, mikor tőle is megkapja a korábban ígért aranyakat, bár tőle fogadja el a legnehezebben, hiszen az a megérzése, az anyagi dolgok kevésbé foglalkoztatják a lányt, így valószínű, a pénz se veti fel. A kívánt összeg végül csak összejön, és izgatottan adja át Arystornak a szerződés példányaival együtt*
- Én is igazán örülök, hogy találkoztunk. És annak is, hogy veletek összesodort az élet! *mosolyog meghatottan új lakótársaira, alig várva, hogy végre elkezdjék új, közös életüket. Óvatosan veszi el a már aláírt és lepecsételt szerződést a nemestől, vigyázva rá, nehogy bármi folt essen rajta, hiszen ez bizonyítja, hogy innentől kezdve az övék a ház. ~Ennek keresnünk kell valami megfelelő helyet, ahol biztonságban lesz~ gondolja a szerződést szemlélve*
- Köszönjük! Nagyra értékeljük, hogy eladta nekünk! *biccent Arystor felé, hiszen tisztában van vele, kezdetben voltak fenntartásai a férfinak rögtönzött kis csapatuk ellen, így igazán hálás érte, hogy mégis eladta nekik az épületet, ami láthatóan sokat jelentett neki. Érdeklődve figyeli a ház címerét is, amit a férfi átjut Lyllinek. ~Tökéletes helyen lesz nála! Remélem, a közös jövőbe vetett hit erőt ad neki, hogy gyorsabban meggyógyuljon!~ mosolyog magában, kicsit még mindig aggódva a lány egészségügyi állapota miatt, nem súlyosbodott-e a betegsége az események hirtelen forgatagában*
- Rendben! Remélem, továbbra is olyan jól fogja majd itt érezni magát, mint eddig! *búcsúzik az Öregtől is, igyekezve biztosítani őt, hogy a tulajdonosváltás a lehető legkevésbé fogja érinti az eddig megszokott életét illetően, hiszen nem szeretnének tőle semmi olyasmit kérni, amihez nem fűlik a foga. ~Talán a nagyobb erőt igénylő munkákhoz jól jönne mellé még valaki, aki segít a ház körül...~ töpreng magában, hiszen bár ránézésre Angu igencsak izmosnak tűnik, nem szívesen testálná rá az összes ilyesféle teendőt a ház körül. Ezt a kérdést azonban egyelőre elteszi későbbre*
- Ez egyszerűen elképesztő! Még mindig nem tudom elhinni... *hebegi, ahogy egyedül marad tulajdonostársaival együtt, kíváncsian nézve rájuk, vajon az ő szívüket is ugyanúgy átjárja-e a boldogság, mint az övét. Fogalma sincs, mihez kéne most kezdeniük, vagy milyen sürgős feladatuk lenne a beköltözés körül, hiszen az öröm minden más gondolatot kiűz a fejéből, így a többiektől vár segítséget, van-e valami ötletük, mit is kéne most tenniük.*
- Köszönöm! *mosolyog Vielre, mikor tőle is megkapja a korábban ígért aranyakat, bár tőle fogadja el a legnehezebben, hiszen az a megérzése, az anyagi dolgok kevésbé foglalkoztatják a lányt, így valószínű, a pénz se veti fel. A kívánt összeg végül csak összejön, és izgatottan adja át Arystornak a szerződés példányaival együtt*
- Én is igazán örülök, hogy találkoztunk. És annak is, hogy veletek összesodort az élet! *mosolyog meghatottan új lakótársaira, alig várva, hogy végre elkezdjék új, közös életüket. Óvatosan veszi el a már aláírt és lepecsételt szerződést a nemestől, vigyázva rá, nehogy bármi folt essen rajta, hiszen ez bizonyítja, hogy innentől kezdve az övék a ház. ~Ennek keresnünk kell valami megfelelő helyet, ahol biztonságban lesz~ gondolja a szerződést szemlélve*
- Köszönjük! Nagyra értékeljük, hogy eladta nekünk! *biccent Arystor felé, hiszen tisztában van vele, kezdetben voltak fenntartásai a férfinak rögtönzött kis csapatuk ellen, így igazán hálás érte, hogy mégis eladta nekik az épületet, ami láthatóan sokat jelentett neki. Érdeklődve figyeli a ház címerét is, amit a férfi átjut Lyllinek. ~Tökéletes helyen lesz nála! Remélem, a közös jövőbe vetett hit erőt ad neki, hogy gyorsabban meggyógyuljon!~ mosolyog magában, kicsit még mindig aggódva a lány egészségügyi állapota miatt, nem súlyosbodott-e a betegsége az események hirtelen forgatagában*
- Rendben! Remélem, továbbra is olyan jól fogja majd itt érezni magát, mint eddig! *búcsúzik az Öregtől is, igyekezve biztosítani őt, hogy a tulajdonosváltás a lehető legkevésbé fogja érinti az eddig megszokott életét illetően, hiszen nem szeretnének tőle semmi olyasmit kérni, amihez nem fűlik a foga. ~Talán a nagyobb erőt igénylő munkákhoz jól jönne mellé még valaki, aki segít a ház körül...~ töpreng magában, hiszen bár ránézésre Angu igencsak izmosnak tűnik, nem szívesen testálná rá az összes ilyesféle teendőt a ház körül. Ezt a kérdést azonban egyelőre elteszi későbbre*
- Ez egyszerűen elképesztő! Még mindig nem tudom elhinni... *hebegi, ahogy egyedül marad tulajdonostársaival együtt, kíváncsian nézve rájuk, vajon az ő szívüket is ugyanúgy átjárja-e a boldogság, mint az övét. Fogalma sincs, mihez kéne most kezdeniük, vagy milyen sürgős feladatuk lenne a beköltözés körül, hiszen az öröm minden más gondolatot kiűz a fejéből, így a többiektől vár segítséget, van-e valami ötletük, mit is kéne most tenniük.*
4787. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-16 10:51:37
Üzenet elküldve: 2019-02-16 10:51:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az örök magányosok útja//
//Umon, Pycta, Tintherth, Ameada//
*Alkalomadtán talán bocsánatot kér a parancsoló hangnemért, de sem Tinthereth, sem Ämeada nem tudja, mit rejt az erdő, ő viszont igen. Nem szeretné feleslegesen megijeszteni egyiküket sem, de a helyzet ezúttal megkívánja, hogy rákényszerítse akaratát társaira. Megfordul a fejében, hogy inkább visszafordul és a lovakra szállva elkerülik a helyet és a személyt, melyet a fák egyelőre még eltakarnak a szemeik elől.
Mind elfek, valószínűleg már hallhatják a beszédet és a nevetést, amely a közelből érkezik, s mire kilép a fák közül, a wegtoreni pengét már meztelen szegezi a föld felé. Tartása nem feszült, de nem is a legtermészetesebb.
A fák között álló férfi olyan szívélyesen tárja szét a karjait, hogy szinte baráti, viszont a tény, hogy mindkettőben fegyvert tart, ennek ellenkezőjéről regél. A csuhátlan csuhás megáll a szokatlan külső ellenére is ismert alak előtt tíz lépéssel, lombzöld tekintete a változás részleteit fürkészik. Bár, ha jobban belegondol, rajta is nyomot hagytak az elmúlt hatok viszontagságai.
Kétségtelenül Umon az, de mégsem ő. Rosszat sejtve intéz kérdést rég látott "barátjához".*
- Átok, te vagy az? *Kizökkenve kérdez, nem szokott ő ilyen udvariatlan lenni, de az Erdő Szívének említése talán nem volna helyénvaló ez alkalommal.
Umon a barátja, akit mindig tisztelt és közelállónak érezte magához, ám az a másik. Az amelyik megsebezte a szerelmét, amelyik benne rejtőzik. Őt nem kedveli túlságosan. És ez a változás, ez az őrült nevetés valahogy nem illik az egykori szertelen, de jószívű szerzeteshez.
Miután a férfi ellöki magát a fától, melynek eddig támaszkodott és megindul feléjük, a csuhátlan csuhás lendületesen felemeli a mesterkardot, hogy a másik mellének szegezve állítsa meg a közeledésben. A wegtoreni penge egyenesen Umon mellkasára mutat.
A burkolt fenyegetésre nem reagál, csak a lombzöld tekintet szűkül össze kissé, nem fog hasonlóval válaszolni.*
- Ne közelíts. *Mondja halkan, remélve, e két szó is elég lesz, hogy megállítsa.
Tisztában van vele, melyikük melyik Umon leírásában, de a kérdések értelme, melyeket a férfi két társának szeget, már nem olyan világosak. Kelletlen tűri a némaságot, megvárva, míg Ämeada és Tinthereth választ adnak, hátha kiderül valami azokból, hátha választ kap saját, fel nem tett kérdéseire is.
A gúnyos megjegyzésre sem kíván válaszolni, Átok provokálja, de ezúttal nem fog belemenni a játékba.*
//Umon, Pycta, Tintherth, Ameada//
*Alkalomadtán talán bocsánatot kér a parancsoló hangnemért, de sem Tinthereth, sem Ämeada nem tudja, mit rejt az erdő, ő viszont igen. Nem szeretné feleslegesen megijeszteni egyiküket sem, de a helyzet ezúttal megkívánja, hogy rákényszerítse akaratát társaira. Megfordul a fejében, hogy inkább visszafordul és a lovakra szállva elkerülik a helyet és a személyt, melyet a fák egyelőre még eltakarnak a szemeik elől.
Mind elfek, valószínűleg már hallhatják a beszédet és a nevetést, amely a közelből érkezik, s mire kilép a fák közül, a wegtoreni pengét már meztelen szegezi a föld felé. Tartása nem feszült, de nem is a legtermészetesebb.
A fák között álló férfi olyan szívélyesen tárja szét a karjait, hogy szinte baráti, viszont a tény, hogy mindkettőben fegyvert tart, ennek ellenkezőjéről regél. A csuhátlan csuhás megáll a szokatlan külső ellenére is ismert alak előtt tíz lépéssel, lombzöld tekintete a változás részleteit fürkészik. Bár, ha jobban belegondol, rajta is nyomot hagytak az elmúlt hatok viszontagságai.
Kétségtelenül Umon az, de mégsem ő. Rosszat sejtve intéz kérdést rég látott "barátjához".*
- Átok, te vagy az? *Kizökkenve kérdez, nem szokott ő ilyen udvariatlan lenni, de az Erdő Szívének említése talán nem volna helyénvaló ez alkalommal.
Umon a barátja, akit mindig tisztelt és közelállónak érezte magához, ám az a másik. Az amelyik megsebezte a szerelmét, amelyik benne rejtőzik. Őt nem kedveli túlságosan. És ez a változás, ez az őrült nevetés valahogy nem illik az egykori szertelen, de jószívű szerzeteshez.
Miután a férfi ellöki magát a fától, melynek eddig támaszkodott és megindul feléjük, a csuhátlan csuhás lendületesen felemeli a mesterkardot, hogy a másik mellének szegezve állítsa meg a közeledésben. A wegtoreni penge egyenesen Umon mellkasára mutat.
A burkolt fenyegetésre nem reagál, csak a lombzöld tekintet szűkül össze kissé, nem fog hasonlóval válaszolni.*
- Ne közelíts. *Mondja halkan, remélve, e két szó is elég lesz, hogy megállítsa.
Tisztában van vele, melyikük melyik Umon leírásában, de a kérdések értelme, melyeket a férfi két társának szeget, már nem olyan világosak. Kelletlen tűri a némaságot, megvárva, míg Ämeada és Tinthereth választ adnak, hátha kiderül valami azokból, hátha választ kap saját, fel nem tett kérdéseire is.
A gúnyos megjegyzésre sem kíván válaszolni, Átok provokálja, de ezúttal nem fog belemenni a játékba.*
4786. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-16 10:06:27
Üzenet elküldve: 2019-02-16 10:06:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Útban a mágustorony felé//
//Dat//
*Mikor a férfi pozitív visszajelzést ad a szárnyak tekintetében, még valami megcsillan a nő szemeiben.*
-Vajon megengedi, hogy megfogjam? Vedleni szokták azt? Hogy szokta tisztogatni?*A kérdésekből egyértelműen kivehető, hogy csupán tudományos kíváncsiság hajtja, talán még életében nem találkozott olyan tündérrel, akinek lettek volna szárnyai is.*
~Megengedné, hogy mintát vegyek belőlük vajon? Fájna neki az?~*Latolgatja elgondolkodva a dolgokat, tiszta bamba képpel, szinte Dat többi kérdését meg sem hallva, csak sétál lassan mögötte.*
~Vajon mekkora lehet? Ha ráugranék hátulról, akkor összetörnének a csontjai?~
-Amúgy mágusféle vagy?*Azért ezt sem árt tisztázni, a végén még kap egy tűzgömböt a hátsójába vagy valami olyasmit, amivel ezek a mai porontyok játszadozni szoktak, szerencsétlen és ártatlan gnóm útitársakon.*
//Dat//
*Mikor a férfi pozitív visszajelzést ad a szárnyak tekintetében, még valami megcsillan a nő szemeiben.*
-Vajon megengedi, hogy megfogjam? Vedleni szokták azt? Hogy szokta tisztogatni?*A kérdésekből egyértelműen kivehető, hogy csupán tudományos kíváncsiság hajtja, talán még életében nem találkozott olyan tündérrel, akinek lettek volna szárnyai is.*
~Megengedné, hogy mintát vegyek belőlük vajon? Fájna neki az?~*Latolgatja elgondolkodva a dolgokat, tiszta bamba képpel, szinte Dat többi kérdését meg sem hallva, csak sétál lassan mögötte.*
~Vajon mekkora lehet? Ha ráugranék hátulról, akkor összetörnének a csontjai?~
-Amúgy mágusféle vagy?*Azért ezt sem árt tisztázni, a végén még kap egy tűzgömböt a hátsójába vagy valami olyasmit, amivel ezek a mai porontyok játszadozni szoktak, szerencsétlen és ártatlan gnóm útitársakon.*
4785. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-16 09:34:04
Üzenet elküldve: 2019-02-16 09:34:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Útban a Mágustorony felé//
//Xavi//
~Szóval a nagyanyja.~
*Szűri le az igen elmés következtetést Dat, miután Xavi elmondta. Azt már nen említi meg, hogy egyáltalán nem hasonlítanak, nem szeretné megsérteni újdonsült útitársát. Az elkódorgott vénasszony meg csak meglesz.*
-Igen, igen vannak szárnyai is.
*Kissé elbambulva gondol vissza régi barátjára.*
-Befogni? Pyrt? Dehogy! Nem vagyok én tündérvadász.
Te talán az vagy?
*Húzza fel a szemöldökét, de hanar le is ereszti, hiszen Xaviból előbb nézné ki, hogy dédelgetné Pyrt, mintsem elfogná. *
-Igazad van, ne is húzzuk az időt, induljunk!
*Ezzel kimászik a bokrok közül, és ráfordul az útra. A "Datika" megszólításra pedig elmosolyodva csóválja a fejét, de nem szól semmit.*
//Xavi//
~Szóval a nagyanyja.~
*Szűri le az igen elmés következtetést Dat, miután Xavi elmondta. Azt már nen említi meg, hogy egyáltalán nem hasonlítanak, nem szeretné megsérteni újdonsült útitársát. Az elkódorgott vénasszony meg csak meglesz.*
-Igen, igen vannak szárnyai is.
*Kissé elbambulva gondol vissza régi barátjára.*
-Befogni? Pyrt? Dehogy! Nem vagyok én tündérvadász.
Te talán az vagy?
*Húzza fel a szemöldökét, de hanar le is ereszti, hiszen Xaviból előbb nézné ki, hogy dédelgetné Pyrt, mintsem elfogná. *
-Igazad van, ne is húzzuk az időt, induljunk!
*Ezzel kimászik a bokrok közül, és ráfordul az útra. A "Datika" megszólításra pedig elmosolyodva csóválja a fejét, de nem szól semmit.*
4784. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-16 08:53:41
Üzenet elküldve: 2019-02-16 08:53:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Útban a mágustorony felé//
//Dat//
- Ez a vén banya az öreganyám, hát nem hasonlítunk?!*Teszi a rajzot a saját feje mellé, hogy Dat össze tudja hasonlítani a fickát az ő goromba pofijával.*
- Együtt lakunk, de már egy jó ideje eltűnt, pedig egy-két napnál tovább még nem maradt távol. Attól félek ezúttal, valakinél nagyon kihúzhatta a gyufát, lehet elvett egy zsémbes ork orra elöl egy korsó sört, az meg leütötte. De az is megeshet, hogy idekint fetreng az erdőben, csak épp már beütött nála a dili és nem talál haza.*Latolgatja a lehetőségeket, amik ezidáig eszébe ötlöttek.*
*Mikor a férfi kiejti a száján, hogy egy tündért keres, hirtelen kerekednek ki a szemei.*
- Szárnyai is van annak a tündérnek? Ismerősöd? Vagy csak be akarsz fogni egyet?*Majd a következő kérdés nyílegyenest dobja vissza az arcára a mogorva tekintetet.*
-Hogy mennyi idős vagyok? Van képed rákérdezni? No nem baj, így könnyebb lesz majd odalökni egy medvének, ha az utunkba sodorná a sors, inkább téged egyen, mint engem. De hajrá, akkor irány a Mágustorony.*Mutat maga elé határozottan, majd elbizonytalanodik.*
-Te mész előre, mert én nem ismerem az utat Datika.*Teszi oda a végére a kicsinyítőt, így talán könnyebb elfogadni a másikat.*
//Dat//
- Ez a vén banya az öreganyám, hát nem hasonlítunk?!*Teszi a rajzot a saját feje mellé, hogy Dat össze tudja hasonlítani a fickát az ő goromba pofijával.*
- Együtt lakunk, de már egy jó ideje eltűnt, pedig egy-két napnál tovább még nem maradt távol. Attól félek ezúttal, valakinél nagyon kihúzhatta a gyufát, lehet elvett egy zsémbes ork orra elöl egy korsó sört, az meg leütötte. De az is megeshet, hogy idekint fetreng az erdőben, csak épp már beütött nála a dili és nem talál haza.*Latolgatja a lehetőségeket, amik ezidáig eszébe ötlöttek.*
*Mikor a férfi kiejti a száján, hogy egy tündért keres, hirtelen kerekednek ki a szemei.*
- Szárnyai is van annak a tündérnek? Ismerősöd? Vagy csak be akarsz fogni egyet?*Majd a következő kérdés nyílegyenest dobja vissza az arcára a mogorva tekintetet.*
-Hogy mennyi idős vagyok? Van képed rákérdezni? No nem baj, így könnyebb lesz majd odalökni egy medvének, ha az utunkba sodorná a sors, inkább téged egyen, mint engem. De hajrá, akkor irány a Mágustorony.*Mutat maga elé határozottan, majd elbizonytalanodik.*
-Te mész előre, mert én nem ismerem az utat Datika.*Teszi oda a végére a kicsinyítőt, így talán könnyebb elfogadni a másikat.*
4783. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-15 22:19:27
Üzenet elküldve: 2019-02-15 22:19:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek//
//Tábori munkálatok//
*Ahseela látva a kidőlt öreg tölgyet, sajnálja valahol, de örül is neki, mert felhasználhatják a karámépítéshez.*
- Jól van.
*Nyilatkozza maga elé. Ekkor pillantja meg maga is az üregi nyulat, amit ezek szerint Xonar kiszagolt. Míg a csapat nekilát a fafeldolgozásnak, a farkas a fatövében kaparászik a nyúl után, alighanem bebújt a még földben lévő gyökerek közé.*
- Ne! Xonar, most nem vadászunk. Meg ne fogd!
*Arrébb küldi a farkast, aki elhátrálva odaengedi. A druida lány dicsérőn megborzolja az állat nyakát, hogy a tapsifüleshez vezette.*
- Okos farkas, de nekem jobb ötletem van.
*Magyarázza Ahseela halvány mosollyal Xonarnak. A druida lány benyúl a gyökerek közé, elég mély, ekkor markol rá a kődarabra, _föl-földobja a követ_, majd csak úgy zsebre teszi és újra az üregszerűségben kezd matatni. Másoknak badarságnak tűnhet, de most is óvatosan jár el. A druida lány tudja, hogy az üregi nyulak koránt se olyan veszélytelen állatok. A nyúlánk, két kilós vadjószágok képesek harapni is, és több centi hosszú karmaik vannak, amikkel csúnya sebeket okozhatnak.*
~ Miért ne lehetne egy nyulam is, talán be tudom idomítani. ~
*A farkas izgatottan tipeg egy helyben mellette, majd egészen odabújik Ahseelahoz, hogy a válla felett lesse, hogy gazdája megfogja-e a nyulat.*
- Ne szuszogj már a fülembe, csikiz!
*Szól rá Xonarra, és löki meg könyökével, mire az állat izgatottan nyüszítve lépked hátrébb.*
//Aktív képesség: Szelídítés//
*Az ujjai rákulcsolódnak a nyúl füleire és kihúzza az odújából, akárcsak egy bűvész a nyuszit a kalapból. Az ugrifüles, ernyedten lóg a druida lány kezében. Bajszos, pihe-puha orra serényen mozog. Karmos mellső lábai cukin behajlítva, a hátsó vastagabbakkal enyhén rúgkapál. Ahseela elmosolyodva az ölébe veszi és párszor megsimogatja.*
- Na, tapsi?
A hozzászólás írója (Ahseelaxa Scyranna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.15 22:23:10
//Tábori munkálatok//
*Ahseela látva a kidőlt öreg tölgyet, sajnálja valahol, de örül is neki, mert felhasználhatják a karámépítéshez.*
- Jól van.
*Nyilatkozza maga elé. Ekkor pillantja meg maga is az üregi nyulat, amit ezek szerint Xonar kiszagolt. Míg a csapat nekilát a fafeldolgozásnak, a farkas a fatövében kaparászik a nyúl után, alighanem bebújt a még földben lévő gyökerek közé.*
- Ne! Xonar, most nem vadászunk. Meg ne fogd!
*Arrébb küldi a farkast, aki elhátrálva odaengedi. A druida lány dicsérőn megborzolja az állat nyakát, hogy a tapsifüleshez vezette.*
- Okos farkas, de nekem jobb ötletem van.
*Magyarázza Ahseela halvány mosollyal Xonarnak. A druida lány benyúl a gyökerek közé, elég mély, ekkor markol rá a kődarabra, _föl-földobja a követ_, majd csak úgy zsebre teszi és újra az üregszerűségben kezd matatni. Másoknak badarságnak tűnhet, de most is óvatosan jár el. A druida lány tudja, hogy az üregi nyulak koránt se olyan veszélytelen állatok. A nyúlánk, két kilós vadjószágok képesek harapni is, és több centi hosszú karmaik vannak, amikkel csúnya sebeket okozhatnak.*
~ Miért ne lehetne egy nyulam is, talán be tudom idomítani. ~
*A farkas izgatottan tipeg egy helyben mellette, majd egészen odabújik Ahseelahoz, hogy a válla felett lesse, hogy gazdája megfogja-e a nyulat.*
- Ne szuszogj már a fülembe, csikiz!
*Szól rá Xonarra, és löki meg könyökével, mire az állat izgatottan nyüszítve lépked hátrébb.*
//Aktív képesség: Szelídítés//
*Az ujjai rákulcsolódnak a nyúl füleire és kihúzza az odújából, akárcsak egy bűvész a nyuszit a kalapból. Az ugrifüles, ernyedten lóg a druida lány kezében. Bajszos, pihe-puha orra serényen mozog. Karmos mellső lábai cukin behajlítva, a hátsó vastagabbakkal enyhén rúgkapál. Ahseela elmosolyodva az ölébe veszi és párszor megsimogatja.*
- Na, tapsi?
A hozzászólás írója (Ahseelaxa Scyranna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.15 22:23:10
4782. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-15 21:29:21
Üzenet elküldve: 2019-02-15 21:29:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Útban a mágustorony felé//
//Xavi//
*Dat kezdi egyre kínosabban érezni magát, amit csak fokoz Xavi gyermeteg rajza, melyet most dugott az orra alá.*
-Nem nem, nem ismerős. Kicsoda ő, hogy ennyire keresed?
*Szánja végre rá magát, hogy megkérdezze.*
-Hogy mi dolgom arrafele? Tudod, én is keresek valakit. Egy tündért.
*Végre úgy tűnik Xavi is rájött, mennyivel biztonságosabb együtt menni, ám Dat még nem végzett a kérdezősködéssel.*
-Mondd csak, Xavi, mennyi idős is vagy pontosan?
//Xavi//
*Dat kezdi egyre kínosabban érezni magát, amit csak fokoz Xavi gyermeteg rajza, melyet most dugott az orra alá.*
-Nem nem, nem ismerős. Kicsoda ő, hogy ennyire keresed?
*Szánja végre rá magát, hogy megkérdezze.*
-Hogy mi dolgom arrafele? Tudod, én is keresek valakit. Egy tündért.
*Végre úgy tűnik Xavi is rájött, mennyivel biztonságosabb együtt menni, ám Dat még nem végzett a kérdezősködéssel.*
-Mondd csak, Xavi, mennyi idős is vagy pontosan?
4781. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-15 20:30:48
Üzenet elküldve: 2019-02-15 20:30:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Az örök magányosok útja//
//Pycta, Tintherth, Ameada//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ijedten és méltatlankodva felreppenő varjak még jobb kedvre derítik, s a hisztérikus nevetése immár mélyről jövő kacagásba csap át. Két hatalmas csapás után feláll, egy darabig néz komoran maga elé, majd a fedett sírra letekintve, ismét elneveti magát. Hirtelen megfontolásból két ütést mér a fa törzsére, mely tompán koppan a síri csendben. A varjak károgása már messze jár, szél süvít kissé a fák közt, s a porhanyós hó roppanása minden lépténél hallatszik. Akkor is, mikor csak súlyt helyez rá. Megigazítja a hátára tűzött szablyát, s az oldalán függő dobótőrt.*
- Felelősen és felkészülten... he-hehehehehe-heee... baszd meg. *Fojtja el a röhögést, mikor oldalra kapja a fejét, s hátával a rossz érzésnek ellenkező oldalnál megtámaszkodik. Keze lassan csúszik lefelé a tőrre, majd halk mozdulattal húzza ki az övéből. Ajka széles vigyorra húzódik, egészen a fültövéig, de szemei hidegek maradnak akár a jég. Légzését lelassítja, s szinte kényszeríti magát, hogy leheletének párája ne terítse be, oly nyugodt, akár az állóvíz a teliholdas éjszakán. Csak egy pillanatra tekint ki a fa mögül, közben hátáról a szablyát másik kezébe rántja. Vigyora töretlen, s akkor sem változik, mikor kezeit, benne a fegyverekkel szélesre tárva lép ki a fa mögül.*
- Pycta... del... Ventussszz... hehehe... hát előkerültél, barátom. *Szemeit körbeforgatva néz szét, majd karjait a szablyával és a tőrrel együtt összefonja maga előtt, amitől a fegyverek srégen keresztezik egymást, miközben a szerzetes hátát a fának támasztja, immár Pyctával szemben, feltéve, ha még itt van. Lábait is keresztezi, kissé nemtörődöm testtartást vesz fel, majd hirtelen szemeit kezdi el meresztgetni, s az elf válla mögé tekintget. Ellöki magát, s komótosan megindul, kezeit lazán maga mellett tartva:*
- Nocsak, nocsak, nocsak... nem is egyedül jöttél! Bölcs dolog... hisz olyan veszélyes egyedül az erdőben... *Biggyeszti le ajkait szánakozva és fejét csóválva, hideg tekintetét le nem véve a társaságról.*
- Mmmm... s micsoda csoda csapat: egy elf, kit megrágott az idő vasfoga, s egy másik, ki szemében álmokat kerget. Ebben hasonlít rád, bizony, barátom! *Nevet fel mélyről jövő görgeteg kuncogással, majd egy laza mozdulattal nyomja övébe a hosszú tőrt, de szablyáját még a kezében tartja.*
- Héj! *Kiált oda a másik kettőnek Pycta mögött, fegyverével rájuk mutatva.* Vajon ismeritek-e a tiszteletet? Éreztek, s láttok-e? *Csattan fel határozott hangon.* Engedd meg, hogy ők válaszoljanak, Pycta. *Fűzi hozzá gyorsan.* Szeretném látni kiket szedtél össze, mindig hazahordasz mindenféle dolgokat. Sosincs jó vége. Nézz csak rám! Há-háháháháh-hááá-hááááá! *Szablyát szorító öklével térdére csap néhányszor, úgy elkapta a felhőtlen jókedv.* Hú, baszki, de jót röhögtem. *Törli meg szemeit.*
//Pycta, Tintherth, Ameada//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ijedten és méltatlankodva felreppenő varjak még jobb kedvre derítik, s a hisztérikus nevetése immár mélyről jövő kacagásba csap át. Két hatalmas csapás után feláll, egy darabig néz komoran maga elé, majd a fedett sírra letekintve, ismét elneveti magát. Hirtelen megfontolásból két ütést mér a fa törzsére, mely tompán koppan a síri csendben. A varjak károgása már messze jár, szél süvít kissé a fák közt, s a porhanyós hó roppanása minden lépténél hallatszik. Akkor is, mikor csak súlyt helyez rá. Megigazítja a hátára tűzött szablyát, s az oldalán függő dobótőrt.*
- Felelősen és felkészülten... he-hehehehehe-heee... baszd meg. *Fojtja el a röhögést, mikor oldalra kapja a fejét, s hátával a rossz érzésnek ellenkező oldalnál megtámaszkodik. Keze lassan csúszik lefelé a tőrre, majd halk mozdulattal húzza ki az övéből. Ajka széles vigyorra húzódik, egészen a fültövéig, de szemei hidegek maradnak akár a jég. Légzését lelassítja, s szinte kényszeríti magát, hogy leheletének párája ne terítse be, oly nyugodt, akár az állóvíz a teliholdas éjszakán. Csak egy pillanatra tekint ki a fa mögül, közben hátáról a szablyát másik kezébe rántja. Vigyora töretlen, s akkor sem változik, mikor kezeit, benne a fegyverekkel szélesre tárva lép ki a fa mögül.*
- Pycta... del... Ventussszz... hehehe... hát előkerültél, barátom. *Szemeit körbeforgatva néz szét, majd karjait a szablyával és a tőrrel együtt összefonja maga előtt, amitől a fegyverek srégen keresztezik egymást, miközben a szerzetes hátát a fának támasztja, immár Pyctával szemben, feltéve, ha még itt van. Lábait is keresztezi, kissé nemtörődöm testtartást vesz fel, majd hirtelen szemeit kezdi el meresztgetni, s az elf válla mögé tekintget. Ellöki magát, s komótosan megindul, kezeit lazán maga mellett tartva:*
- Nocsak, nocsak, nocsak... nem is egyedül jöttél! Bölcs dolog... hisz olyan veszélyes egyedül az erdőben... *Biggyeszti le ajkait szánakozva és fejét csóválva, hideg tekintetét le nem véve a társaságról.*
- Mmmm... s micsoda csoda csapat: egy elf, kit megrágott az idő vasfoga, s egy másik, ki szemében álmokat kerget. Ebben hasonlít rád, bizony, barátom! *Nevet fel mélyről jövő görgeteg kuncogással, majd egy laza mozdulattal nyomja övébe a hosszú tőrt, de szablyáját még a kezében tartja.*
- Héj! *Kiált oda a másik kettőnek Pycta mögött, fegyverével rájuk mutatva.* Vajon ismeritek-e a tiszteletet? Éreztek, s láttok-e? *Csattan fel határozott hangon.* Engedd meg, hogy ők válaszoljanak, Pycta. *Fűzi hozzá gyorsan.* Szeretném látni kiket szedtél össze, mindig hazahordasz mindenféle dolgokat. Sosincs jó vége. Nézz csak rám! Há-háháháháh-hááá-hááááá! *Szablyát szorító öklével térdére csap néhányszor, úgy elkapta a felhőtlen jókedv.* Hú, baszki, de jót röhögtem. *Törli meg szemeit.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579