Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 94 (1861. - 1880. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1880. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-20 18:26:17
Üzenet elküldve: 2015-07-20 18:26:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Az elf törzse//
*Coinleach egyből megérzi a hideget, amint eluralkodik a lányon. Kicsit talán megkésve, csak a csók után jön rá, hogy óriási hibát követett el, hiszen a másik én áll előtte. A mellkasába maró körmök szörnyű fájdalommal tépik fel a bőrét.*
~Ismét megengedted magadat becsap, Coinleach! Mikor tanulod meg, hogy óvatos légy?~
*Ha Sissről van szó sajnos érzékei mindig cserben hagyják. Csak a vad indulatok és a test hidege az, ami árulkodó lehet.
Kezét a sebeihez kapja, melyekből igaz, csak épphogy, de szivárog a vér. Lehajtja fejét, hogy megnézze, mégis mit művelt a lány. A látvány azonnal meghozza az eszét és tenyerével akkorát lök a tündéren, hogy minden bizonnyal a víz alá bukik.*
- Bato! Gyere! Itt van!
*Csak reméli, hogy kiáltását hallja a szerzetes és hamar oda tud sietni.
Amíg a lány a víz alatt van, kihasználja azt a pár pillanatot és kiugrik a partra, hogy alsóneműjét felkösse és fabotját kézbe vegye. Így vár, hogy mi történik.*
*Coinleach egyből megérzi a hideget, amint eluralkodik a lányon. Kicsit talán megkésve, csak a csók után jön rá, hogy óriási hibát követett el, hiszen a másik én áll előtte. A mellkasába maró körmök szörnyű fájdalommal tépik fel a bőrét.*
~Ismét megengedted magadat becsap, Coinleach! Mikor tanulod meg, hogy óvatos légy?~
*Ha Sissről van szó sajnos érzékei mindig cserben hagyják. Csak a vad indulatok és a test hidege az, ami árulkodó lehet.
Kezét a sebeihez kapja, melyekből igaz, csak épphogy, de szivárog a vér. Lehajtja fejét, hogy megnézze, mégis mit művelt a lány. A látvány azonnal meghozza az eszét és tenyerével akkorát lök a tündéren, hogy minden bizonnyal a víz alá bukik.*
- Bato! Gyere! Itt van!
*Csak reméli, hogy kiáltását hallja a szerzetes és hamar oda tud sietni.
Amíg a lány a víz alatt van, kihasználja azt a pár pillanatot és kiugrik a partra, hogy alsóneműjét felkösse és fabotját kézbe vegye. Így vár, hogy mi történik.*
1879. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-20 18:05:36
Üzenet elküldve: 2015-07-20 18:05:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Az elf törzse//
* A melegséget, ami elönti csak távolról érzékeli. Körülötte jég és fagy van. Amire korábban azt hitte, hogy természetes ösztön, nem más volt, mint a gonosz. A gonosz, akit az elf az imént megcsókolt.
Általában éjszaka tör elő, hiszen ő nem a nappal szülötte, de most nem tudott ellenállni a kísértésnek. Siss annyira vágyott a férfi érintésére, hogy tudatán kívül kiengedte az ösztönnek vélt érzést. Őt. Negédes hangon szólal meg. *
- Milyen finom!
* Pillant nagy, fekete szemeivel az elfre, mikor az a csók után elhúzza az arcát. Eddig nem érezhette, de most teljesen szabadjára engedi jelenlétét, hideget és rémületet hozva magával.
A folyó kellemes vize lehűl, s mielőtt Coinleach akármit is tehetne, ujjait belemélyeszti a férfi mellkasába, apró vörös pettyeket fakasztva.
Milyen egyszerű mozdulat, mégis mekkora fájdalmat tud okozni, ha valaki mellkastól hasfalig végigszántja körmeivel a bőrt. Coinleach most megérzi.
Közben Siss nekifeszülne meztelen testével a férfinak, hogy ne csupán a vér csodájával, hanem apró testének érzékiségével is kényeztethesse a másikat. *
- Akarlak téged, Coinleach.
* Hangja kellemes, de mintha jégfal választaná el ettől a világtól. ~ Harapj meg! És idd fel a vérem! ~ Nem tudja, hogy milyen hangsúllyal ejtse ki a szavakat. Mire kimondaná valószínűleg késő lenne.
Elképzelni is nehéz, hogy ez a démoninak tűnő "valami" ilyen átlagos problémákkal szembesül. Talán, ha valaki megértené őt...
Ha a férfi hátrál, akkor teljesen nyugodtan szájához emeli kezét, hogy körmeiről lenyalhassa azt a kevés vért, amit fakasztott.
Ha erőszakosan reagál, akkor minden a férfitól függ. Szerencsére a szerzetes nem veheti észre mi folyik, míg a férfi nem kiált utána. *
* Kétségbeesetten roskad össze elméjének rejtett, lezárt részén. *
- Neee! Csak ezt ne! Csak őt ne!
* Leguggol, a kezeivel tépni kezdi saját haját. Nem veszi észre, de akaratlanul is elindult a kétségbeesés és depresszió ösvényén, mely a sötétségbe és őrületbe vezet.
Ugyan még nincs túl késő, de előbb-utóbb visszafordíthatatlanul megváltozik. Ha nem kap sürgősen segítséget. *
* A melegséget, ami elönti csak távolról érzékeli. Körülötte jég és fagy van. Amire korábban azt hitte, hogy természetes ösztön, nem más volt, mint a gonosz. A gonosz, akit az elf az imént megcsókolt.
Általában éjszaka tör elő, hiszen ő nem a nappal szülötte, de most nem tudott ellenállni a kísértésnek. Siss annyira vágyott a férfi érintésére, hogy tudatán kívül kiengedte az ösztönnek vélt érzést. Őt. Negédes hangon szólal meg. *
- Milyen finom!
* Pillant nagy, fekete szemeivel az elfre, mikor az a csók után elhúzza az arcát. Eddig nem érezhette, de most teljesen szabadjára engedi jelenlétét, hideget és rémületet hozva magával.
A folyó kellemes vize lehűl, s mielőtt Coinleach akármit is tehetne, ujjait belemélyeszti a férfi mellkasába, apró vörös pettyeket fakasztva.
Milyen egyszerű mozdulat, mégis mekkora fájdalmat tud okozni, ha valaki mellkastól hasfalig végigszántja körmeivel a bőrt. Coinleach most megérzi.
Közben Siss nekifeszülne meztelen testével a férfinak, hogy ne csupán a vér csodájával, hanem apró testének érzékiségével is kényeztethesse a másikat. *
- Akarlak téged, Coinleach.
* Hangja kellemes, de mintha jégfal választaná el ettől a világtól. ~ Harapj meg! És idd fel a vérem! ~ Nem tudja, hogy milyen hangsúllyal ejtse ki a szavakat. Mire kimondaná valószínűleg késő lenne.
Elképzelni is nehéz, hogy ez a démoninak tűnő "valami" ilyen átlagos problémákkal szembesül. Talán, ha valaki megértené őt...
Ha a férfi hátrál, akkor teljesen nyugodtan szájához emeli kezét, hogy körmeiről lenyalhassa azt a kevés vért, amit fakasztott.
Ha erőszakosan reagál, akkor minden a férfitól függ. Szerencsére a szerzetes nem veheti észre mi folyik, míg a férfi nem kiált utána. *
* Kétségbeesetten roskad össze elméjének rejtett, lezárt részén. *
- Neee! Csak ezt ne! Csak őt ne!
* Leguggol, a kezeivel tépni kezdi saját haját. Nem veszi észre, de akaratlanul is elindult a kétségbeesés és depresszió ösvényén, mely a sötétségbe és őrületbe vezet.
Ugyan még nincs túl késő, de előbb-utóbb visszafordíthatatlanul megváltozik. Ha nem kap sürgősen segítséget. *
1878. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-20 16:35:55
Üzenet elküldve: 2015-07-20 16:35:55
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Az elf törzse//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Coinleach nehezen tudja visszafogni magát, ahogy Siss közeledik felé. Csak fél szemmel látja, hogy a szerzetes valamit üzenni próbál, majd odébb áll.*
~Ez nem lesz jó ötlet.~
*Sajnos A természet mindig erősebb a józan észnél, így a meztelen tündér közeledésére minden izma megfeszül és megmerevedik. Siss vállára fekteti tenyerét. A hasfalát érő csók elönti forrósággal, de szinte abban a pillanatban feleszmél.*
- Siss, vérzel! Ne most!
*Irdatlan megerőltetésre van szüksége, hogy ezeket a szavakat kinyögje, de muszáj. Bato itt van, a lány pedig éppen nehezebb napjaiban van.*
- Várnunk kell! *leheli gyengéden a tündér fülébe, majd lehajol hozzá, állához nyúl és egy hosszú, forró csókot ad neki.
Ha ez nem nyugtatná le, inkább csak magához öleli és úgy próbálja lecsitítani, de erős önuralmának köszönhetően vissza tudja tartani a vágyait.
Kezébe vizet mer és a tündér vállára locsolja azt.*
- Mosakodjunk!
~Vajon Bato hova mehetett? Nem szeretném, hogy megsértődjön. Tiszteletlenség is lenne vele szemben, hogyha Sissel most túlságosan összemelegednénk.~
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Coinleach nehezen tudja visszafogni magát, ahogy Siss közeledik felé. Csak fél szemmel látja, hogy a szerzetes valamit üzenni próbál, majd odébb áll.*
~Ez nem lesz jó ötlet.~
*Sajnos A természet mindig erősebb a józan észnél, így a meztelen tündér közeledésére minden izma megfeszül és megmerevedik. Siss vállára fekteti tenyerét. A hasfalát érő csók elönti forrósággal, de szinte abban a pillanatban feleszmél.*
- Siss, vérzel! Ne most!
*Irdatlan megerőltetésre van szüksége, hogy ezeket a szavakat kinyögje, de muszáj. Bato itt van, a lány pedig éppen nehezebb napjaiban van.*
- Várnunk kell! *leheli gyengéden a tündér fülébe, majd lehajol hozzá, állához nyúl és egy hosszú, forró csókot ad neki.
Ha ez nem nyugtatná le, inkább csak magához öleli és úgy próbálja lecsitítani, de erős önuralmának köszönhetően vissza tudja tartani a vágyait.
Kezébe vizet mer és a tündér vállára locsolja azt.*
- Mosakodjunk!
~Vajon Bato hova mehetett? Nem szeretném, hogy megsértődjön. Tiszteletlenség is lenne vele szemben, hogyha Sissel most túlságosan összemelegednénk.~
1877. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-19 23:39:10
Üzenet elküldve: 2015-07-19 23:39:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Távol még a hajnal //
// Dwartak, Turwal //
*Turwalt nem éri teljesen készületlenül a rúgás, bár éppen belefeledkezett saját tombolásába. Felrántja pajzsát, és érkezik a rúgás: Turwal megtántorodik kissé, de érzi, hogy hiányzik az a sziklarepesztő erő a támadásból, amire számított. Gyorsan odapillant pajzsára, eléggé igénybe vette az éjszaka során, de láthatóan kitart. Harsányan felnevet, és buzogányát lengetve, pajzsát maga elé tartva kimért léptekkel zárja a távolságot, amit a rúgás hozott létre. *
-Ennél még a vándorkoldus kehes szamara is nagyobbat rúg! Ennyire futja, szörnyeteg? * nem volt egyértelmű, hogy az előző sértése célt ért-e, vagy a dög csak a sérülései miatt dühöngött, de Turwal úgy dönt folytatja a piszkálódást: egyfelől, mert a dühös ellenfél meggondolatlanul cselekszik, ezt tapasztalatból tudja. Másfelől mert piszkosul jól esik. *
-Krolm mosolyog, ha erős harcosok járulnak elé haláluk után, de te még előszobai inasnak se lennél jó az Ő csarnokában! * ahogy ismét ütéstávolságba ér felkészül, hogy tovább csépelje a dög alfelét, egészen megfeledkezve fivéréről. Aki ebben a pillanatban Krolm nevét ordítva veti rá magát a lényre. A rőt óriás megtorpan, és elképedt arccal bámulja a kialakuló helyzetet: érzi, hogy egyelőre kispadra került, hiszen ha fivére taktikája bejön, és teljes testsúlyával ránehézkedik a lényre, akkor Turwal nem tud támadni anélkül, hogy ne kockáztassa a szőke égimeszelő épségét. Ezért végül úgy dönt, hogy megvárja, hogyan alakul testvére terve, és ha kell közbeavatkozik. *
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.20 16:10:23, a következő indokkal:
Jeljavítás (/ helyett //).
// Dwartak, Turwal //
*Turwalt nem éri teljesen készületlenül a rúgás, bár éppen belefeledkezett saját tombolásába. Felrántja pajzsát, és érkezik a rúgás: Turwal megtántorodik kissé, de érzi, hogy hiányzik az a sziklarepesztő erő a támadásból, amire számított. Gyorsan odapillant pajzsára, eléggé igénybe vette az éjszaka során, de láthatóan kitart. Harsányan felnevet, és buzogányát lengetve, pajzsát maga elé tartva kimért léptekkel zárja a távolságot, amit a rúgás hozott létre. *
-Ennél még a vándorkoldus kehes szamara is nagyobbat rúg! Ennyire futja, szörnyeteg? * nem volt egyértelmű, hogy az előző sértése célt ért-e, vagy a dög csak a sérülései miatt dühöngött, de Turwal úgy dönt folytatja a piszkálódást: egyfelől, mert a dühös ellenfél meggondolatlanul cselekszik, ezt tapasztalatból tudja. Másfelől mert piszkosul jól esik. *
-Krolm mosolyog, ha erős harcosok járulnak elé haláluk után, de te még előszobai inasnak se lennél jó az Ő csarnokában! * ahogy ismét ütéstávolságba ér felkészül, hogy tovább csépelje a dög alfelét, egészen megfeledkezve fivéréről. Aki ebben a pillanatban Krolm nevét ordítva veti rá magát a lényre. A rőt óriás megtorpan, és elképedt arccal bámulja a kialakuló helyzetet: érzi, hogy egyelőre kispadra került, hiszen ha fivére taktikája bejön, és teljes testsúlyával ránehézkedik a lényre, akkor Turwal nem tud támadni anélkül, hogy ne kockáztassa a szőke égimeszelő épségét. Ezért végül úgy dönt, hogy megvárja, hogyan alakul testvére terve, és ha kell közbeavatkozik. *
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.20 16:10:23, a következő indokkal:
Jeljavítás (/ helyett //).
1876. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-19 21:14:37
Üzenet elküldve: 2015-07-19 21:14:37
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Távol még a hajnal //
// Dwartak, Turwal //
*Kiér a füstből, s örömmel konstatálja, hogy az íjász is felbukkan, s harcképes állapotban van.*
~ Ez kész ~
*Körbetekint, s szeme még pont elcsípi amint a démon visszarúg. Reméli fivére azért nem borult el teljesen, s fordított némi figyelmet a védelemre. Ha más nem, talán a pajzsát maga elé kapja ösztönösen. Ha nem, és eltrafálja akkor Turw úgy megdühödik, hogy a démont kis kanállal se szedik össze. Látott már ilyet, randa látvány.
A dög előre felé is kapálózik, de a szőke egyelőre igen messze van tőle, és kissé oldalt.*
-Tűz!*Adja ki a parancsot, mivel az íjász már láthatóan bemérte a célt.*
-Krolmért.*Üvölti, s megindul, 7-8 métert kell megtennie, hisz ennyire távolodott a dögtől. Nem frontálisan támad, hanem oldalról. A nyíl volt az elterelés, amihez ugyan nem fűz nagy reményeket. De talán ha az íjász pontos akkor még meglepetést is okozhat a démonnak.
Roham tempóra vált, pajzsa alacsonyan, hisz a rém már a földön van. Mikor 2-3 méterre ér elrugaszkodik, s igyekszik tejes súlyával a dög hátára érkezni, és leszorítani azt súlyával, majd egy - halálosnak szánt - kalapács ütéssel bezúzni annak koponyáját. Ha a dögnek nem lenne elég egy, akkor fivére taktikáját követve üvöltve sújt le újra, és újra, és újra...*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.20 16:11:41, a következő indokkal:
Jeljavítás (/ helyett //); jelpótlások (*).
// Dwartak, Turwal //
*Kiér a füstből, s örömmel konstatálja, hogy az íjász is felbukkan, s harcképes állapotban van.*
~ Ez kész ~
*Körbetekint, s szeme még pont elcsípi amint a démon visszarúg. Reméli fivére azért nem borult el teljesen, s fordított némi figyelmet a védelemre. Ha más nem, talán a pajzsát maga elé kapja ösztönösen. Ha nem, és eltrafálja akkor Turw úgy megdühödik, hogy a démont kis kanállal se szedik össze. Látott már ilyet, randa látvány.
A dög előre felé is kapálózik, de a szőke egyelőre igen messze van tőle, és kissé oldalt.*
-Tűz!*Adja ki a parancsot, mivel az íjász már láthatóan bemérte a célt.*
-Krolmért.*Üvölti, s megindul, 7-8 métert kell megtennie, hisz ennyire távolodott a dögtől. Nem frontálisan támad, hanem oldalról. A nyíl volt az elterelés, amihez ugyan nem fűz nagy reményeket. De talán ha az íjász pontos akkor még meglepetést is okozhat a démonnak.
Roham tempóra vált, pajzsa alacsonyan, hisz a rém már a földön van. Mikor 2-3 méterre ér elrugaszkodik, s igyekszik tejes súlyával a dög hátára érkezni, és leszorítani azt súlyával, majd egy - halálosnak szánt - kalapács ütéssel bezúzni annak koponyáját. Ha a dögnek nem lenne elég egy, akkor fivére taktikáját követve üvöltve sújt le újra, és újra, és újra...*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.20 16:11:41, a következő indokkal:
Jeljavítás (/ helyett //); jelpótlások (*).
1875. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-19 10:58:47
Üzenet elküldve: 2015-07-19 10:58:47
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Távol még a hajnal //
// Dwartak, Turwal //
* Dwartak botorkál kissé a füstben de hamar kijut belőle lévén nem olyan nagy területet terít be. Az íjjász csupán egy keveset kapott a köpetből, úgy látszik jól tette, hogy nem rohangált hanem távot tartott. Némi krahácsolás közepette hallja amit Dwartak mondd és bólintással jelez, hogy megértette, inkább most nem beszél úgy dönt a torkába égő füsttömeg jóvoltából. Óvatosan húzódik közelebb és kihasználva az időt céloz. Várja azt a bizonyos parancsot.
Közben Turwal is serénykedik elborítja a vörös köd elméjét és elkezdi csépelni a rémet. Az első csapás igen nagyot szól a szörny hátán, reccsen a kőbőr majd a következő is de a harmadiknál már érdemi reagálás is tud tenni a rém a hörgő üvöltésen kívül miket a támadások nyomán hallat. A lábával próbál egy egyszerű lórúgás szerűt végrehajtani hátrafelé ahol Tulwar van, neki aztán szintén mindegy hol találja el az óriást a célja csak az, hogy hátra taszajtsa kissé. Ha nem nyer időt akkor nem tud feltápászkodni márpedig a földön fekve annyira nem hatékony a barátunk. Ha sikerrel jár a támadás az óriás felé akkor mintha egy (most már) gyengébb ló rúgta volna meg Tulwart és taszítja némileg hátra, mivel sérültek a lábak ezért az ereje messze nem akkora mint volt eredetileg. Ha nem akkor próbálkozik egy újabb ilyennel.
A füsttel nyert némi időt magának de lassan a frontális csapat, vagy is az íjász és Dwartak elő fognak bukkanni. Így őket majd egy oldalról érkező kaszáló mozdulattal próbálja eltalálni vélhetően sikertelenül. De hát a túlélési ösztön már csak ilyen, próbálkozik az ember - vagy a démon -. *
// Dwartak, Turwal //
* Dwartak botorkál kissé a füstben de hamar kijut belőle lévén nem olyan nagy területet terít be. Az íjjász csupán egy keveset kapott a köpetből, úgy látszik jól tette, hogy nem rohangált hanem távot tartott. Némi krahácsolás közepette hallja amit Dwartak mondd és bólintással jelez, hogy megértette, inkább most nem beszél úgy dönt a torkába égő füsttömeg jóvoltából. Óvatosan húzódik közelebb és kihasználva az időt céloz. Várja azt a bizonyos parancsot.
Közben Turwal is serénykedik elborítja a vörös köd elméjét és elkezdi csépelni a rémet. Az első csapás igen nagyot szól a szörny hátán, reccsen a kőbőr majd a következő is de a harmadiknál már érdemi reagálás is tud tenni a rém a hörgő üvöltésen kívül miket a támadások nyomán hallat. A lábával próbál egy egyszerű lórúgás szerűt végrehajtani hátrafelé ahol Tulwar van, neki aztán szintén mindegy hol találja el az óriást a célja csak az, hogy hátra taszajtsa kissé. Ha nem nyer időt akkor nem tud feltápászkodni márpedig a földön fekve annyira nem hatékony a barátunk. Ha sikerrel jár a támadás az óriás felé akkor mintha egy (most már) gyengébb ló rúgta volna meg Tulwart és taszítja némileg hátra, mivel sérültek a lábak ezért az ereje messze nem akkora mint volt eredetileg. Ha nem akkor próbálkozik egy újabb ilyennel.
A füsttel nyert némi időt magának de lassan a frontális csapat, vagy is az íjász és Dwartak elő fognak bukkanni. Így őket majd egy oldalról érkező kaszáló mozdulattal próbálja eltalálni vélhetően sikertelenül. De hát a túlélési ösztön már csak ilyen, próbálkozik az ember - vagy a démon -. *
1874. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-18 19:18:40
Üzenet elküldve: 2015-07-18 19:18:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Az elf törzse//
-Én-én-,
*-habog, miközben a lány a ruhájától megszabadulva a víz felé lépdel.*
-Akkor én-,
*Nem képes egyszerre két szónál többet kinyögni, megfordul, és elindul a fel a folyón, a híd másik oldala felé, hogy még az is hármójuk között legyen.*
-Majd-
*Mutogat kezével arra emerre megy, de szinte biztos abban, hogy senki nem figyel rá, nem akarja ezt megerősíteni, így nem fordul vissza. Ha kellően messze érzi magát, teátrálisan megfordul, és háttal a folyó mentén hosszában a homokra zuhan nagy huppanással. Nagyot sóhajt, miközben a kettejük szerelmére lágyan ringó folyó az arca jobb oldalát nyaldossa.*
-Én is szeretlek.
*Fordul oda a folyóhoz, majd oldalra gurul egyet, hogy a víz folyásában feküdjön tovább szenvedően. Az arca, mellkasa és lábfeje éppen, hogy kilátszódnak a vízből.*
-Én-én-,
*-habog, miközben a lány a ruhájától megszabadulva a víz felé lépdel.*
-Akkor én-,
*Nem képes egyszerre két szónál többet kinyögni, megfordul, és elindul a fel a folyón, a híd másik oldala felé, hogy még az is hármójuk között legyen.*
-Majd-
*Mutogat kezével arra emerre megy, de szinte biztos abban, hogy senki nem figyel rá, nem akarja ezt megerősíteni, így nem fordul vissza. Ha kellően messze érzi magát, teátrálisan megfordul, és háttal a folyó mentén hosszában a homokra zuhan nagy huppanással. Nagyot sóhajt, miközben a kettejük szerelmére lágyan ringó folyó az arca jobb oldalát nyaldossa.*
-Én is szeretlek.
*Fordul oda a folyóhoz, majd oldalra gurul egyet, hogy a víz folyásában feküdjön tovább szenvedően. Az arca, mellkasa és lábfeje éppen, hogy kilátszódnak a vízből.*
1873. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-18 18:36:15
Üzenet elküldve: 2015-07-18 18:36:15
![>Yinabelvy Arco [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9953_ember_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új jövő felé//
*Férje megengedi neki, hogy mögé üljön fel a lóra és így végig hátulról ölelheti őt, ami végig melegséggel tölti meg a szívét. ~Annyira szeretlek, még sosem éreztem ilyet, remélem sosem múlik el.~ Behunyja szemét miközben Logan megsarkantyúzza a lovat és gyorsabb tempóban indulnak meg a város felé. ~Már egész belejöttem újra a lovaglásba, ha lesz saját lovam alig várom, hogy kilovagoljunk majd valamerre.~ Kezeire gyakran téved férje keze, hogy megbizonyosodjon róla, hogy rendesen kapaszkodik, Yina időnként kicsit megigazítja kezeit, hogy ne lazuljon el teljesen és zsibbadjon el.*
*Férje megengedi neki, hogy mögé üljön fel a lóra és így végig hátulról ölelheti őt, ami végig melegséggel tölti meg a szívét. ~Annyira szeretlek, még sosem éreztem ilyet, remélem sosem múlik el.~ Behunyja szemét miközben Logan megsarkantyúzza a lovat és gyorsabb tempóban indulnak meg a város felé. ~Már egész belejöttem újra a lovaglásba, ha lesz saját lovam alig várom, hogy kilovagoljunk majd valamerre.~ Kezeire gyakran téved férje keze, hogy megbizonyosodjon róla, hogy rendesen kapaszkodik, Yina időnként kicsit megigazítja kezeit, hogy ne lazuljon el teljesen és zsibbadjon el.*
1872. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-18 18:25:16
Üzenet elküldve: 2015-07-18 18:25:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Új jövő felé//
*Természetesen hagyja, hogy Yina hátra üljön fel a lóra. Így biztosan kényelmesebben fogja megtenni a hátralévő utat. Mivel beleegyezett a város felé irányítja Lopuszt és megsarkantyúzva kezd vele gyors tempóban neki a vissza útnak. Út közben gyakran téved a keze az őt átfogó kezekre, hogy biztosan érezze jól kapaszkodnak. Nem diktál őrült vágtát, de azért az ügetésnél egy fokkal, azért gyorsabban haladnak. Jó idő eltelik, mire újra a szeme elé kerül a város körvonala és a nap már lebukóban, jelzi, hogy ideje is volt megérkezni.*
*Természetesen hagyja, hogy Yina hátra üljön fel a lóra. Így biztosan kényelmesebben fogja megtenni a hátralévő utat. Mivel beleegyezett a város felé irányítja Lopuszt és megsarkantyúzva kezd vele gyors tempóban neki a vissza útnak. Út közben gyakran téved a keze az őt átfogó kezekre, hogy biztosan érezze jól kapaszkodnak. Nem diktál őrült vágtát, de azért az ügetésnél egy fokkal, azért gyorsabban haladnak. Jó idő eltelik, mire újra a szeme elé kerül a város körvonala és a nap már lebukóban, jelzi, hogy ideje is volt megérkezni.*
1871. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-18 16:37:09
Üzenet elküldve: 2015-07-18 16:37:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Az elf törzse//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
* Végre vízhez érnek. Siss nagyon megörül neki. Aztán zavarodottságot érez, mikor a férfi kifűzi ujjait a tündér ujjai közül. Mikor az vetkőzni kezd, érti csak meg miért, és azonnal szeme elé kapja kezeit, majd elfordul és Batot nézi, remélve, hogy az nem dobja le mindjárt a ruháit.
Mellkasában forróság áramlik és gyomra összeszorul, ahogy arra gondol, hogy Coinleach ott van meztelenül a vízben, szálkás testét locsolja. Legszívesebben megfordulna és ő se tudja utána mihez kezdene, de az biztos, hogy nagyon megnézné. Szemeit behunyja, alsó ajkát beharapja és lábait is összeszorítja a mellkasából lefelé áramló melegség miatt. Az átlagosnál hangosabban és gyorsabban kapkod levegő után. ~ Mi ez? ~ Iszonyodik el a melegségtől, ami eléri a medencecsont területét. Mégjobban összeszorítja lábait, amitől majdnem eldől. *
- É... én nem nagyon tartom jó ötletnek.
* Hebegi, arca vörös, mint a vér. Hiába, mondja ezt, lábai akaratlanul is, de egy apró lépést tesznek a víz felé. ~ Ne! Nem szabad! ~ Jön rá, hogy lábait nem ő irányítja. Vagy a másik vagy pedig, ami sokkal valószínűbb, hogy az anyatermészet vicce.
A melegség kezdi elönteni az egész testét, de egyetlen pontban, mintha összpontosulna.
Nem bírja tovább és megszűnik minden, csak a férfi létezik. Lábait kellemes víz öleli körbe, ekkor veszi észre, hogy csuhája hanyagul a parton hever. ~ Mégis mikor? ~ Újabb hullám s meg is felejtkezik a ruháról. Mí őt hasáig víz öleli, addig ő, ha a férfi nem hátrál el, átkarolja a derekát. Mert termete miatt feljebb karolni kényelmetlen volna.
Ha még mindig nem távolodott el a lánytól, fejét a férfi hasának-mellkasának dönti, testét teljesen összeszorítja a másikéval. Minden egyes pillanatban apró villámcsapások cikáznak át testén és mielőtt elméje teljesen ki nem kapcsolna, átadva a terepet a génekbe kódolt "parancsoknak", megcsókolja a férfi kidolgozott hasán dudorodó, legfelső kockát. Ahogy elszakítja száját onnan, nyelvével még utána kap. Többé már nem önmaga, innentől csak a férfin múlik, mihez kezd vele; leállítja vagy folytatja... *
A hozzászólás írója (Syessiss Opsyscalla) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.18 16:40:15
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
* Végre vízhez érnek. Siss nagyon megörül neki. Aztán zavarodottságot érez, mikor a férfi kifűzi ujjait a tündér ujjai közül. Mikor az vetkőzni kezd, érti csak meg miért, és azonnal szeme elé kapja kezeit, majd elfordul és Batot nézi, remélve, hogy az nem dobja le mindjárt a ruháit.
Mellkasában forróság áramlik és gyomra összeszorul, ahogy arra gondol, hogy Coinleach ott van meztelenül a vízben, szálkás testét locsolja. Legszívesebben megfordulna és ő se tudja utána mihez kezdene, de az biztos, hogy nagyon megnézné. Szemeit behunyja, alsó ajkát beharapja és lábait is összeszorítja a mellkasából lefelé áramló melegség miatt. Az átlagosnál hangosabban és gyorsabban kapkod levegő után. ~ Mi ez? ~ Iszonyodik el a melegségtől, ami eléri a medencecsont területét. Mégjobban összeszorítja lábait, amitől majdnem eldől. *
- É... én nem nagyon tartom jó ötletnek.
* Hebegi, arca vörös, mint a vér. Hiába, mondja ezt, lábai akaratlanul is, de egy apró lépést tesznek a víz felé. ~ Ne! Nem szabad! ~ Jön rá, hogy lábait nem ő irányítja. Vagy a másik vagy pedig, ami sokkal valószínűbb, hogy az anyatermészet vicce.
A melegség kezdi elönteni az egész testét, de egyetlen pontban, mintha összpontosulna.
Nem bírja tovább és megszűnik minden, csak a férfi létezik. Lábait kellemes víz öleli körbe, ekkor veszi észre, hogy csuhája hanyagul a parton hever. ~ Mégis mikor? ~ Újabb hullám s meg is felejtkezik a ruháról. Mí őt hasáig víz öleli, addig ő, ha a férfi nem hátrál el, átkarolja a derekát. Mert termete miatt feljebb karolni kényelmetlen volna.
Ha még mindig nem távolodott el a lánytól, fejét a férfi hasának-mellkasának dönti, testét teljesen összeszorítja a másikéval. Minden egyes pillanatban apró villámcsapások cikáznak át testén és mielőtt elméje teljesen ki nem kapcsolna, átadva a terepet a génekbe kódolt "parancsoknak", megcsókolja a férfi kidolgozott hasán dudorodó, legfelső kockát. Ahogy elszakítja száját onnan, nyelvével még utána kap. Többé már nem önmaga, innentől csak a férfin múlik, mihez kezd vele; leállítja vagy folytatja... *
A hozzászólás írója (Syessiss Opsyscalla) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.18 16:40:15
1870. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-18 13:55:35
Üzenet elküldve: 2015-07-18 13:55:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Távol még a hajnal //
// Dwartak, Turwal //
*Dwartak eltűnik egy fekete maró füstfelhőben, és bár Turwal úgy látta az eltalált katonán, hogy a füst maga nem halálos, mégis érzi, hogy kezdi elárasztani a düh. Dwar kiáltását szinte nem is hallja, legfeljebb tudatalatt nyugtázza, hogy fivére rendben van. Medvét megszégyenítő kiáltással veti rá magát a földön fekvő lényre, válogatás nélkül zúdítva csapásait a hozzá legközelebb eső testrészekre, a két lábra. Nem válogat, hogy a feltehetőleg sérült, vagy ép lábat találja-e el, és buzogánya ugyanúgy irányul a visszahajló térdre, mint a bokákra. *
-Krolmy toura di fahalit, braga! * mennydörgi, miközben lesújt. "Krolm trónja előtt fogsz térdelmi, démon! ", ahogy közös nyelven hangzana*
*Nem figyeli, hogy hány ütése talál be, és beletelik néhány pillanatba, mire sikerül úrrá lennie vad dühén, hogy némi figyelmet fordítson a védekezésre is. Ha a lény képes volt akkorát ütni, hogy nyomot hagyjon a pajzson, akkor a rúgása is komoly megállító erővel bírhat. Innentől kezdve már tudatosan is a még épnek vélt lábra koncentrál, igyekszik elejét venni, hogy a lény fel tudjon állni. *
// Dwartak, Turwal //
*Dwartak eltűnik egy fekete maró füstfelhőben, és bár Turwal úgy látta az eltalált katonán, hogy a füst maga nem halálos, mégis érzi, hogy kezdi elárasztani a düh. Dwar kiáltását szinte nem is hallja, legfeljebb tudatalatt nyugtázza, hogy fivére rendben van. Medvét megszégyenítő kiáltással veti rá magát a földön fekvő lényre, válogatás nélkül zúdítva csapásait a hozzá legközelebb eső testrészekre, a két lábra. Nem válogat, hogy a feltehetőleg sérült, vagy ép lábat találja-e el, és buzogánya ugyanúgy irányul a visszahajló térdre, mint a bokákra. *
-Krolmy toura di fahalit, braga! * mennydörgi, miközben lesújt. "Krolm trónja előtt fogsz térdelmi, démon! ", ahogy közös nyelven hangzana*
*Nem figyeli, hogy hány ütése talál be, és beletelik néhány pillanatba, mire sikerül úrrá lennie vad dühén, hogy némi figyelmet fordítson a védekezésre is. Ha a lény képes volt akkorát ütni, hogy nyomot hagyjon a pajzson, akkor a rúgása is komoly megállító erővel bírhat. Innentől kezdve már tudatosan is a még épnek vélt lábra koncentrál, igyekszik elejét venni, hogy a lény fel tudjon állni. *
1869. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-18 10:11:35
Üzenet elküldve: 2015-07-18 10:11:35
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Távol még a hajnal //
// Dwartak, Turwal //
*Kiér a csapás távból, de a füstöt nem ússza meg. Úgy csap le rá a füst mint hóvihar a hegyek ormaira. Egy pillanat alatt 3-4 méterre csökken a látó távolság, és marni kezdi tüdejét a füst, amitől hangosan köhög. Oldalra fordul, s öles léptekkel indul meg a tűzgyűrűt jelző fényként használva, annak mentén, hogy kikerüljön a füst fullasztó hatása alól.*
-Turw, törd el a másik lábát is.*Üvölti, hisz jobb nekik a földön fekve ez a dög, mint állva. Fivére továbbra is előnyös helyzetben van a támadáshoz. Nem látja a harcot, de az utolsó képkockát figyelembe véve, ez tűnik jelenleg a legjobb opciónak.*
-Íjász.*Mennydörgi, s reméli, hamarosan kiér a füst tengerből,s a lövész is ott lesz mellette.*
-A szemére fogsz lőni, közelről, de csak a parancsomra. Érthető?*Kérdez vissza, s reméli hamarosan újra meglátja fivérét és a démont.*
// Dwartak, Turwal //
*Kiér a csapás távból, de a füstöt nem ússza meg. Úgy csap le rá a füst mint hóvihar a hegyek ormaira. Egy pillanat alatt 3-4 méterre csökken a látó távolság, és marni kezdi tüdejét a füst, amitől hangosan köhög. Oldalra fordul, s öles léptekkel indul meg a tűzgyűrűt jelző fényként használva, annak mentén, hogy kikerüljön a füst fullasztó hatása alól.*
-Turw, törd el a másik lábát is.*Üvölti, hisz jobb nekik a földön fekve ez a dög, mint állva. Fivére továbbra is előnyös helyzetben van a támadáshoz. Nem látja a harcot, de az utolsó képkockát figyelembe véve, ez tűnik jelenleg a legjobb opciónak.*
-Íjász.*Mennydörgi, s reméli, hamarosan kiér a füst tengerből,s a lövész is ott lesz mellette.*
-A szemére fogsz lőni, közelről, de csak a parancsomra. Érthető?*Kérdez vissza, s reméli hamarosan újra meglátja fivérét és a démont.*
1868. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-17 22:38:57
Üzenet elküldve: 2015-07-17 22:38:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új jövő felé//
*Még csak nem sokkal múlik el dél, de rengeteg minden történt velük és életük a reggeli indulás óta folyamatosan változik ki tudja merre, de egy biztos, hogy ott vannak egymásnak, szeretik egymást és támogatják egymást. mikor kiérkeznek az erdőből a lány már nem érzi annyira kényelmesnek, hogy elöl ül a lovon a nyereg előtt.*
-Ha nem gond inkább átülnék mögéd és ott utaznék tovább és mehetünk a város felé, miattam nem kell megállni pihenni, de a lovacska is bírni fogja? *Több okból is jobb hátul ülni, kényelmesebb és hátulról ölelve férje hátának dőlve még pihenni is tud.*
*Még csak nem sokkal múlik el dél, de rengeteg minden történt velük és életük a reggeli indulás óta folyamatosan változik ki tudja merre, de egy biztos, hogy ott vannak egymásnak, szeretik egymást és támogatják egymást. mikor kiérkeznek az erdőből a lány már nem érzi annyira kényelmesnek, hogy elöl ül a lovon a nyereg előtt.*
-Ha nem gond inkább átülnék mögéd és ott utaznék tovább és mehetünk a város felé, miattam nem kell megállni pihenni, de a lovacska is bírni fogja? *Több okból is jobb hátul ülni, kényelmesebb és hátulról ölelve férje hátának dőlve még pihenni is tud.*
1867. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-17 22:16:12
Üzenet elküldve: 2015-07-17 22:16:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Új jövő felé//
*Már a délután napszakában járnak. Elhúzódott az idő, de esemény dús napjuk volt. A vége az, hogy szeretik egymást, így csak jó lehet a kedve. Maga előtt a nyeregben tartva Yinát léptetnek ki az erdő fái közül, hogy a városba vezető útra térjenek rá. A hosszú poros út, aminek se vége se, hossza még igen csak hosszúnak ígérkezik. Megállítja a lovat és megsimítja kedvese vállát.*
-Hosszú lesz még az út, de estére a városban lehetünk. Szeretnél megállni egy kicsit, vagy bírni fogod egyhuzamban az utat?
*Kérdezi meg asszonyát, mert igaz erősödött, de még mindig nincs ereje teljében és nem akarja teljesen kifárasztani.*
-Van a közelben egy pihenő hely, ha szeretnéd megállhatunk ott egy kicsit.
*A választól függően irányítja a lovat ebbe, vagy abba az irányba és közben végig gondolja a tennivalókat, amik a városban várnak, majd rá.*
*Már a délután napszakában járnak. Elhúzódott az idő, de esemény dús napjuk volt. A vége az, hogy szeretik egymást, így csak jó lehet a kedve. Maga előtt a nyeregben tartva Yinát léptetnek ki az erdő fái közül, hogy a városba vezető útra térjenek rá. A hosszú poros út, aminek se vége se, hossza még igen csak hosszúnak ígérkezik. Megállítja a lovat és megsimítja kedvese vállát.*
-Hosszú lesz még az út, de estére a városban lehetünk. Szeretnél megállni egy kicsit, vagy bírni fogod egyhuzamban az utat?
*Kérdezi meg asszonyát, mert igaz erősödött, de még mindig nincs ereje teljében és nem akarja teljesen kifárasztani.*
-Van a közelben egy pihenő hely, ha szeretnéd megállhatunk ott egy kicsit.
*A választól függően irányítja a lovat ebbe, vagy abba az irányba és közben végig gondolja a tennivalókat, amik a városban várnak, majd rá.*
1866. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-17 21:32:49
Üzenet elküldve: 2015-07-17 21:32:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Namoraw Asherine//
*Ahogy a gyönge karocskák dereka köré fonódnak, Draton szíve hirtelen megáll egy pillanatra a meglepettségtől. Nem szokta meg, hogy ilyen közvetlen legyen vele valaki. Még most sem sikerül felfognia, hogy mivel érdemelte ki ezt az övön "felüli" támadást. Ahogy lassan felszabadul a sokk alól, látja, hogy Asher már vörös arccal áll előtte, hátratett kézzel. ~Ennyire örülne nekem?~ Hirtelen meglebben előtte a rongyos kendő, ami most már teljesen felismerhetetlen lett a vérpacáktól.*
- Az enyém?
*Már annak a tudata is, hogy ez a lány tényleg vissza akarja adni neki ezt a szakadt rongyot, mosolyt csal az arcára.*
- Nekem ugyan nem kell. Megtarthatod nyugodtan. Amúgy sem használnám semmire.
*~Hiszen mi lenne abban a buli, ha letörölném a vért a fokosról?~ A harcra gondolva eszébe jut, mi is a célja. ~Majdnem elfelejtettem. Hagytam, hogy elterelje a figyelmem.~ Mégis arra tud csak gondolni, hogy ez az apró teremtés egyedül járja Artheniort és területét. Valahogy felidézi benne a múltat, amikor a húgára kellet vigyáznia. ~Nem szívesen hagynék egyedül egy hozzá hasonló kölyköt tudva, hogy mekkora bajt képesek ezek keverni. Érzem, hogy nem lesz jó vége annak, ha most itt hagyom. Ha rá tudnám valahogy venni, hogy velem jöjjön.~ Így leguggol Asher elé, hogy jobban lássa az arcát. A lány tekintetét fürkészi vörös szemével. Az előzményeket figyelmen kívül hagyva a lényegre tér.*
- Figyelj. El tudnál engem kísérni az Őrtoronyhoz? Én nem nagyon ismerem itt a járást, ráadásul hajlamos vagyok arra, hogy útbaigazítás mellett is eltévedjek.
*Nagyot nyel. ~Ez eléggé gyenge érv. Nem, ezzel biztosan nem győzném meg.~ Hirtelen eszébe jut valami, majd hozzá teszi.*
- Ha a zsebkendővel nem is, ezzel kisegíthetnél, ahogy azt én is tettem veled. Na, mit szólsz?
A hozzászólás írója (Belormy Draton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.17 21:35:44
*Ahogy a gyönge karocskák dereka köré fonódnak, Draton szíve hirtelen megáll egy pillanatra a meglepettségtől. Nem szokta meg, hogy ilyen közvetlen legyen vele valaki. Még most sem sikerül felfognia, hogy mivel érdemelte ki ezt az övön "felüli" támadást. Ahogy lassan felszabadul a sokk alól, látja, hogy Asher már vörös arccal áll előtte, hátratett kézzel. ~Ennyire örülne nekem?~ Hirtelen meglebben előtte a rongyos kendő, ami most már teljesen felismerhetetlen lett a vérpacáktól.*
- Az enyém?
*Már annak a tudata is, hogy ez a lány tényleg vissza akarja adni neki ezt a szakadt rongyot, mosolyt csal az arcára.*
- Nekem ugyan nem kell. Megtarthatod nyugodtan. Amúgy sem használnám semmire.
*~Hiszen mi lenne abban a buli, ha letörölném a vért a fokosról?~ A harcra gondolva eszébe jut, mi is a célja. ~Majdnem elfelejtettem. Hagytam, hogy elterelje a figyelmem.~ Mégis arra tud csak gondolni, hogy ez az apró teremtés egyedül járja Artheniort és területét. Valahogy felidézi benne a múltat, amikor a húgára kellet vigyáznia. ~Nem szívesen hagynék egyedül egy hozzá hasonló kölyköt tudva, hogy mekkora bajt képesek ezek keverni. Érzem, hogy nem lesz jó vége annak, ha most itt hagyom. Ha rá tudnám valahogy venni, hogy velem jöjjön.~ Így leguggol Asher elé, hogy jobban lássa az arcát. A lány tekintetét fürkészi vörös szemével. Az előzményeket figyelmen kívül hagyva a lényegre tér.*
- Figyelj. El tudnál engem kísérni az Őrtoronyhoz? Én nem nagyon ismerem itt a járást, ráadásul hajlamos vagyok arra, hogy útbaigazítás mellett is eltévedjek.
*Nagyot nyel. ~Ez eléggé gyenge érv. Nem, ezzel biztosan nem győzném meg.~ Hirtelen eszébe jut valami, majd hozzá teszi.*
- Ha a zsebkendővel nem is, ezzel kisegíthetnél, ahogy azt én is tettem veled. Na, mit szólsz?
A hozzászólás írója (Belormy Draton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.17 21:35:44
1865. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-17 08:20:07
Üzenet elküldve: 2015-07-17 08:20:07
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Az elf törzse//
*Coinleach testét folyamatos hullámokban önti el a lány vibrálása, ahogy segítségére utalva belekapaszkodik. A férfinek jól esik, hogy közel érezheti magához Sisst. Sajnos az elf egyik gyengesége is előtérbe kerül, hisz ilyenkor hajlamos elfeledkezni arról, hogy a puha és finom test, ami most átkarolja valahol legbelül egy vérengző fenevadat takar. A hosszú fekete haj lengedezése, majd a belőle készített fonat feszessége egyszerűen lenyűgözi, mintha egy szép fa dús koronája lenne.
A hídhoz közeledve Coinleach még halogatja döntést. Inkább kifűzi magát a lány karjai közül, ledobálja ruháit és meztelenül belegyalogol a gyenge folyású patakba.
Két kezével nagyokat merít a frissítő vízből. És megitatja kiszáradt hajtincseit, melyek úgy kezdenek el fényleni és dúsulni, mintha a friss eső öntözné a mezőt. A testén végigfolyó víz bőrét, mint a szikkadt talajt, úgy itatja át. Teste kidolgozott, de nem túl izmos. Inkább férfiasan szálkás és feszes. Az elfek a hetvenes éveikben a legtündöklőbbek. Még csak éppen hogy érett férfi, mintha egy 25-30 éves ember lenne. Ezt a fürdést már a városban, a folyóparton is meg akarta tenni, de nem volt rá mód.
A lány felé fordul és kérdően felhúzza szemöldökét, ezzel jelezve, hogy közeledjen bátran.*
- Gyertek, nagyszerű a víz!
*Coinleach testét folyamatos hullámokban önti el a lány vibrálása, ahogy segítségére utalva belekapaszkodik. A férfinek jól esik, hogy közel érezheti magához Sisst. Sajnos az elf egyik gyengesége is előtérbe kerül, hisz ilyenkor hajlamos elfeledkezni arról, hogy a puha és finom test, ami most átkarolja valahol legbelül egy vérengző fenevadat takar. A hosszú fekete haj lengedezése, majd a belőle készített fonat feszessége egyszerűen lenyűgözi, mintha egy szép fa dús koronája lenne.
A hídhoz közeledve Coinleach még halogatja döntést. Inkább kifűzi magát a lány karjai közül, ledobálja ruháit és meztelenül belegyalogol a gyenge folyású patakba.
Két kezével nagyokat merít a frissítő vízből. És megitatja kiszáradt hajtincseit, melyek úgy kezdenek el fényleni és dúsulni, mintha a friss eső öntözné a mezőt. A testén végigfolyó víz bőrét, mint a szikkadt talajt, úgy itatja át. Teste kidolgozott, de nem túl izmos. Inkább férfiasan szálkás és feszes. Az elfek a hetvenes éveikben a legtündöklőbbek. Még csak éppen hogy érett férfi, mintha egy 25-30 éves ember lenne. Ezt a fürdést már a városban, a folyóparton is meg akarta tenni, de nem volt rá mód.
A lány felé fordul és kérdően felhúzza szemöldökét, ezzel jelezve, hogy közeledjen bátran.*
- Gyertek, nagyszerű a víz!
1864. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-17 01:35:09
Üzenet elküldve: 2015-07-17 01:35:09
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Távol még a hajnal //
// Dwartak, Turwal //
* Az íjásznak esze ágába sincs oda menni az óriás mellé akit épp készül letarolni a kő behemót. De azért közelebb vonul s céloz.
Dwartak hátrálásának eredménye, hogy a lénynek nincs mit tenni utána kell lépkednie és így az első csapás mellé is megy, pontosabban elé csapódik be felhasítva a száraz földet. Már lendül is a következő karja, hogy majd ugyan így lesújtson. De ez előtt még Tulwar is cselekszik, mégpedig a - vélhetően - sérült lábat akarja támadni. A lény nem védekezik különösebben - úgy látszik ennyire bízik páncélozott bőrében - így a csapása igencsak eltrafálhatja a azt a bizonyos lábat. Nagyot reccsen a szikla és egy igen nagy darab le is szakad belőle.
Így a felülről érkező immár végzetesnek ígérkező csapás mit Dwartak felé lódított iszonyatos erővel csapódik a földbe, mivel a rém is padlót fog. Felszántja a puszta földjét dühödt üvöltéssel egybekötve. A lába valahogy nem akar úgy mozogni ahogy szeretné, karjával kapálódzik egyet majd mikor látja, hogy Dwartak túlzottan eltávolodik megpróbálkozik valamivel:
kutyapofáját megint nagyra tátja és onnan ismét fullasztó szénfekete égető füst száguld az óriás irányába. Ha már megütni nem tudja legalább távolról leokádja. Talán egy kis időnyerésre elég lehet ez is míg feltápászkodik. Nagy területet borít be a vastag fullasztó felhő, ugyan ilyet kaptak a katonák is a küzdelem elején. Ha sikerül akkor az óriás látótávja igencsak leredukálódik a füstben és a levegő vétel igencsak nehézkes lesz mivel a belélegzett füst szinte marja az ember (vagy épp óriás) tüdejét.
Turwal végül is sikerrel járt, földre vitte a lényt. Egy ideig nem is fog feltápászkodni, természetesen azért próbálkozik fele mert nem piknikezni jött az éjszakai mezőre. Persze jó kérdés mennyire örül majd a közeledésnek bármilyen irányból. *
// Dwartak, Turwal //
* Az íjásznak esze ágába sincs oda menni az óriás mellé akit épp készül letarolni a kő behemót. De azért közelebb vonul s céloz.
Dwartak hátrálásának eredménye, hogy a lénynek nincs mit tenni utána kell lépkednie és így az első csapás mellé is megy, pontosabban elé csapódik be felhasítva a száraz földet. Már lendül is a következő karja, hogy majd ugyan így lesújtson. De ez előtt még Tulwar is cselekszik, mégpedig a - vélhetően - sérült lábat akarja támadni. A lény nem védekezik különösebben - úgy látszik ennyire bízik páncélozott bőrében - így a csapása igencsak eltrafálhatja a azt a bizonyos lábat. Nagyot reccsen a szikla és egy igen nagy darab le is szakad belőle.
Így a felülről érkező immár végzetesnek ígérkező csapás mit Dwartak felé lódított iszonyatos erővel csapódik a földbe, mivel a rém is padlót fog. Felszántja a puszta földjét dühödt üvöltéssel egybekötve. A lába valahogy nem akar úgy mozogni ahogy szeretné, karjával kapálódzik egyet majd mikor látja, hogy Dwartak túlzottan eltávolodik megpróbálkozik valamivel:
kutyapofáját megint nagyra tátja és onnan ismét fullasztó szénfekete égető füst száguld az óriás irányába. Ha már megütni nem tudja legalább távolról leokádja. Talán egy kis időnyerésre elég lehet ez is míg feltápászkodik. Nagy területet borít be a vastag fullasztó felhő, ugyan ilyet kaptak a katonák is a küzdelem elején. Ha sikerül akkor az óriás látótávja igencsak leredukálódik a füstben és a levegő vétel igencsak nehézkes lesz mivel a belélegzett füst szinte marja az ember (vagy épp óriás) tüdejét.
Turwal végül is sikerrel járt, földre vitte a lényt. Egy ideig nem is fog feltápászkodni, természetesen azért próbálkozik fele mert nem piknikezni jött az éjszakai mezőre. Persze jó kérdés mennyire örül majd a közeledésnek bármilyen irányból. *
1863. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-16 23:41:20
Üzenet elküldve: 2015-07-16 23:41:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Távol még a hajnal //
// Dwartak, Turwal //
*A lándzsás tehát halott, a dög pedig Dwartak felé fordul, hogy levezesse dühét. Turwal egy pillanatig tétovázik: a lény testét vagy akár fejét is könnyedén eltalálhatja, de úgy dönt kockáztat. Leengedi pajzsát, és egy visszakezes lendítéssel megcélozza a démon sérült jobb lábát, a visszahajló térdizületet. Egy kiáltással útjára küldi a buzogányt, és ha eltalálja a sérült lábat, vissza is rántja fegyverét a háta mögé, ezzel egyidőben pajzsával is üt egyet a lényen, ami remélhetőleg kibillen az egyensúlyából a lábát ért ütéstől, Turwal pedig megkísérli a pajzsos ütéssel földre küldeni. Látja szeme sarkából, hogy fivére visszahátrált, így most vagy le kéne döntenie a lényt, hogy ezzel is előnyhöz jussanak, vagy legalábbis elvonnia a figyelmet Dwarról, hogy a szőke lendületet vehessen saját támadásához. Támadása végén rögtön maga elé kapja a pajzsot, hátha nem sikerült felborítani a dögöt, és ismét ő várhatja a következő pofont. *
// Dwartak, Turwal //
*A lándzsás tehát halott, a dög pedig Dwartak felé fordul, hogy levezesse dühét. Turwal egy pillanatig tétovázik: a lény testét vagy akár fejét is könnyedén eltalálhatja, de úgy dönt kockáztat. Leengedi pajzsát, és egy visszakezes lendítéssel megcélozza a démon sérült jobb lábát, a visszahajló térdizületet. Egy kiáltással útjára küldi a buzogányt, és ha eltalálja a sérült lábat, vissza is rántja fegyverét a háta mögé, ezzel egyidőben pajzsával is üt egyet a lényen, ami remélhetőleg kibillen az egyensúlyából a lábát ért ütéstől, Turwal pedig megkísérli a pajzsos ütéssel földre küldeni. Látja szeme sarkából, hogy fivére visszahátrált, így most vagy le kéne döntenie a lényt, hogy ezzel is előnyhöz jussanak, vagy legalábbis elvonnia a figyelmet Dwarról, hogy a szőke lendületet vehessen saját támadásához. Támadása végén rögtön maga elé kapja a pajzsot, hátha nem sikerült felborítani a dögöt, és ismét ő várhatja a következő pofont. *
1862. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-16 23:15:09
Üzenet elküldve: 2015-07-16 23:15:09
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Távol még a hajnal //
// Dwartak, Turwal //
// A hozzászólás 16+ jeleneket tartalmaz //
*A csapása tehát talál, de aztán megremeg a föld, és ő alig bír a talpán maradni, 2-3 lépést is hátrálnia kell mire újra megtalálja egyensúlyát. A rém lesújt, és a nyomában pusztulás jár.
A lándzsás halott, a vére beteríti a mezőt, ahogy nézi, jut mindenkire. Ha jól sejti a zsoldosok vezérét is elvesztették, tehát csak a buzogányos és az íjász maradt.
Nincs sok ideje helyzet értékelésre, mert a démon ezúttal felé indul, de megint csak lassúnak tűnik. Kérdés, mennyire sérült az a láb?
A szőke nem sasszézik, vagy trükközik, nem lenne előnyös belharcba keveredni. Hátrál, gyorsan. Három lépésre volt alapból is, a lény felé csap, a karja hosszú, de akkor is közelítenie kell ha be akar találni. Ezt ő arra használja hogy nagy léptekkel hátráljon.
Pajzsa magasan, készen a védekezésre. Amennyiben nem bizonyul elég gyorsnak és a rém karja eléri, úgy igyekszik finoman elcsúsztatni a pajzson a csapást, nem erővel beleállni. Ezt katonai terminológiában nemes egyszerűséggel kibújásnak nevezik, és pont ez amit ő jelenleg csinál. Sose találkozott még nálánál erősebb lénnyel, de a lovagoktól - akikkel vívott - ezerszer látta hogyan védik az ő csapásait. Nem mellesleg pedig nem csak látta, hanem tanították is. Fivérével gyakorolták a dolgot nem egyszer.*
~ Végre hasznát látom a sok lila foltnak ~
-Íjász mellém, lövésre készülj!*Ezt az össze vissza lövöldözést befejezik, átstrukturálja kissé a vonalakat.
Közben - akárhogy is sikerült a rém csapása, és az ő védése - hátrál, s amennyiben a lény tovább követi, tovább hátrál. Nem tudja mennyire gyors a démon, de ha az esetleg megáll, hogy Turwal foglalkozzon, ő akkor is jó 7-8 méternyit távolodik, s maga mellé gyűjti az íjászt is. Egyrészt ő lendületet akar venni egy rohamhoz, másrészt a zsoldosra szüksége lesz az elkövetkezőkben.*
~ Tarts ki Turw, jövök ~
*Ha esetleg találkozik a pillantásuk, biccent a vörösnek, kicsit most ki kell tartania egyedül.*
// Dwartak, Turwal //
// A hozzászólás 16+ jeleneket tartalmaz //
*A csapása tehát talál, de aztán megremeg a föld, és ő alig bír a talpán maradni, 2-3 lépést is hátrálnia kell mire újra megtalálja egyensúlyát. A rém lesújt, és a nyomában pusztulás jár.
A lándzsás halott, a vére beteríti a mezőt, ahogy nézi, jut mindenkire. Ha jól sejti a zsoldosok vezérét is elvesztették, tehát csak a buzogányos és az íjász maradt.
Nincs sok ideje helyzet értékelésre, mert a démon ezúttal felé indul, de megint csak lassúnak tűnik. Kérdés, mennyire sérült az a láb?
A szőke nem sasszézik, vagy trükközik, nem lenne előnyös belharcba keveredni. Hátrál, gyorsan. Három lépésre volt alapból is, a lény felé csap, a karja hosszú, de akkor is közelítenie kell ha be akar találni. Ezt ő arra használja hogy nagy léptekkel hátráljon.
Pajzsa magasan, készen a védekezésre. Amennyiben nem bizonyul elég gyorsnak és a rém karja eléri, úgy igyekszik finoman elcsúsztatni a pajzson a csapást, nem erővel beleállni. Ezt katonai terminológiában nemes egyszerűséggel kibújásnak nevezik, és pont ez amit ő jelenleg csinál. Sose találkozott még nálánál erősebb lénnyel, de a lovagoktól - akikkel vívott - ezerszer látta hogyan védik az ő csapásait. Nem mellesleg pedig nem csak látta, hanem tanították is. Fivérével gyakorolták a dolgot nem egyszer.*
~ Végre hasznát látom a sok lila foltnak ~
-Íjász mellém, lövésre készülj!*Ezt az össze vissza lövöldözést befejezik, átstrukturálja kissé a vonalakat.
Közben - akárhogy is sikerült a rém csapása, és az ő védése - hátrál, s amennyiben a lény tovább követi, tovább hátrál. Nem tudja mennyire gyors a démon, de ha az esetleg megáll, hogy Turwal foglalkozzon, ő akkor is jó 7-8 méternyit távolodik, s maga mellé gyűjti az íjászt is. Egyrészt ő lendületet akar venni egy rohamhoz, másrészt a zsoldosra szüksége lesz az elkövetkezőkben.*
~ Tarts ki Turw, jövök ~
*Ha esetleg találkozik a pillantásuk, biccent a vörösnek, kicsit most ki kell tartania egyedül.*
1861. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-16 22:20:33
Üzenet elküldve: 2015-07-16 22:20:33
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Távol még a hajnal //
// Dwartak, Turwal //
// A hozzászólás 16+ jeleneket tartalmaz //
* Turwal sikeres kis akciója igencsak mérges lesz a barátunk és jelen pillanatban minden dühét rázúdítja, a csapása esetlen volt de azért végül is a célját elérte, hátrébb taszajtotta az óriást. A következő csapásra már lendül is keze és ez bizony már nagy erővel érkezik mint valami gőzös gép amely szinte megállíthatatlan zakatol előre, amikor...
Idő közben Dwartak és a zsoldos is végzi a dolgát. Veszi a lapot a fickó, bár igencsak a félelem hatása alatt van, szinte csak ösztönből cselekszik, nagyon nyel mikor meglátja mit akar a szőke óriás és bólint egyet. Megpróbálja.
Dwartak az egyiket ő pedig a másik lábát célozza.
Mivel a lény nem velük van elfoglalva hanem éppen azzal, hogy Turwalt a földbe döngölje - ami látva erejét valószínűleg sikerülne is neki - így a két oldalt álló bizony tiszta célt találhat a csapásokra. Igaz Dwartak ereje nagyobb mint az ember harcosé így az ő csapása igencsak megrengeti a barátunk mozgását. Ezért annak a csapása mely Turwalt akarta letaglózni igencsak félresiklik és a pajzsról csúszik le, azért ennek már komolyabb szele volt mint az előzőnek, szerencse fajtársa akciójának, mert ezt bizonyára megérezte volna a vörös óriás. Hörgő üvöltés szakad ki belőle s a közöst kevésbé érti inkább csak részletekben de ez beszédén is hallatszott hiszen szinte tőszavakban beszélt csupán. *
- Meg, halsz!
* Fakad ki belőle amint felüvölt és a szemek ebben a pillanatban felizzanak. Sajgó lábával reflexszerűen dobbant egyet. Mely, mivel igencsak megzúzták nem akkora erejű mint akarja de a cselekvés ösztönből érkezik. Amint becsapódik a vaskos láb a földbe, attól a ponttól kiindulva felszakadozik a puszta föld s lökés hullám megy végig, ez első sorban a zsoldost és Dwartakot érinti. Dwartak állóképessége kellően jó ahhoz, hogy talpon maradjon csupán némi egyensúly vesztés a hatás, de célját eléri hogy néhány lépést hátrálnia kelljen így szerezve magának egy kis teret. De a zsoldos rosszabbul jár. Ő sajnos hanyatt vágódik. Sérülés nem éri, legalább is ránézésre.
Aközben azért a többiek is ügyködnek. Az íjász újabb lövedéket enged el Tulwar háta mögül, ami szép egyenest vágódik a rém mellkasába, ugyan úgy lepattanva mint az előzők. Látva társa hátraesését a lándzsás előre ugrik, hogy egy kaszáló mozdulattal próbáljon csapást mérni, eltalálja ugyan de a vágó élű acél hegy csupán karistolja a bőrét. Persze mivel éppen nincs jó hangulatában az előbbinek hála így a lándzsahordó kapja azt a bizonyos visszakézből csapást. Szerencsétlen még csak védekezni sem tud így a jobb kar telibe találja, a nyitott karmos kéz pedig végzi a dolgát. A barátunkon igen komoly vágások keletkeznek mélyek, mintha csak 3 pallos egymás mellett vágott volna végig egy emberen, oldalról szeletelve a testet. Ha befejezte a mozdulatsort akkor újra lendül a keze, ez úttal a szőke óriás a célpontja. Fentről lefelé fog érkezni a támadás, mivel ő csupán rövid időre vesztette egyensúlyát így van ideje kitérni valahogyan a támadás elől. Már persze akkor ha a kitéréssel akar törődni, mert ha nem akkor súlyos sziklaként zúdul majd rá a magasból a hatalmas ököl. Ez alatt persze Turwal számára a lény bal oldala szabaddá válik. Nem túl eszes, inkább ösztönből cselekszik így ránézésre. *
// Dwartak, Turwal //
// A hozzászólás 16+ jeleneket tartalmaz //
* Turwal sikeres kis akciója igencsak mérges lesz a barátunk és jelen pillanatban minden dühét rázúdítja, a csapása esetlen volt de azért végül is a célját elérte, hátrébb taszajtotta az óriást. A következő csapásra már lendül is keze és ez bizony már nagy erővel érkezik mint valami gőzös gép amely szinte megállíthatatlan zakatol előre, amikor...
Idő közben Dwartak és a zsoldos is végzi a dolgát. Veszi a lapot a fickó, bár igencsak a félelem hatása alatt van, szinte csak ösztönből cselekszik, nagyon nyel mikor meglátja mit akar a szőke óriás és bólint egyet. Megpróbálja.
Dwartak az egyiket ő pedig a másik lábát célozza.
Mivel a lény nem velük van elfoglalva hanem éppen azzal, hogy Turwalt a földbe döngölje - ami látva erejét valószínűleg sikerülne is neki - így a két oldalt álló bizony tiszta célt találhat a csapásokra. Igaz Dwartak ereje nagyobb mint az ember harcosé így az ő csapása igencsak megrengeti a barátunk mozgását. Ezért annak a csapása mely Turwalt akarta letaglózni igencsak félresiklik és a pajzsról csúszik le, azért ennek már komolyabb szele volt mint az előzőnek, szerencse fajtársa akciójának, mert ezt bizonyára megérezte volna a vörös óriás. Hörgő üvöltés szakad ki belőle s a közöst kevésbé érti inkább csak részletekben de ez beszédén is hallatszott hiszen szinte tőszavakban beszélt csupán. *
- Meg, halsz!
* Fakad ki belőle amint felüvölt és a szemek ebben a pillanatban felizzanak. Sajgó lábával reflexszerűen dobbant egyet. Mely, mivel igencsak megzúzták nem akkora erejű mint akarja de a cselekvés ösztönből érkezik. Amint becsapódik a vaskos láb a földbe, attól a ponttól kiindulva felszakadozik a puszta föld s lökés hullám megy végig, ez első sorban a zsoldost és Dwartakot érinti. Dwartak állóképessége kellően jó ahhoz, hogy talpon maradjon csupán némi egyensúly vesztés a hatás, de célját eléri hogy néhány lépést hátrálnia kelljen így szerezve magának egy kis teret. De a zsoldos rosszabbul jár. Ő sajnos hanyatt vágódik. Sérülés nem éri, legalább is ránézésre.
Aközben azért a többiek is ügyködnek. Az íjász újabb lövedéket enged el Tulwar háta mögül, ami szép egyenest vágódik a rém mellkasába, ugyan úgy lepattanva mint az előzők. Látva társa hátraesését a lándzsás előre ugrik, hogy egy kaszáló mozdulattal próbáljon csapást mérni, eltalálja ugyan de a vágó élű acél hegy csupán karistolja a bőrét. Persze mivel éppen nincs jó hangulatában az előbbinek hála így a lándzsahordó kapja azt a bizonyos visszakézből csapást. Szerencsétlen még csak védekezni sem tud így a jobb kar telibe találja, a nyitott karmos kéz pedig végzi a dolgát. A barátunkon igen komoly vágások keletkeznek mélyek, mintha csak 3 pallos egymás mellett vágott volna végig egy emberen, oldalról szeletelve a testet. Ha befejezte a mozdulatsort akkor újra lendül a keze, ez úttal a szőke óriás a célpontja. Fentről lefelé fog érkezni a támadás, mivel ő csupán rövid időre vesztette egyensúlyát így van ideje kitérni valahogyan a támadás elől. Már persze akkor ha a kitéréssel akar törődni, mert ha nem akkor súlyos sziklaként zúdul majd rá a magasból a hatalmas ököl. Ez alatt persze Turwal számára a lény bal oldala szabaddá válik. Nem túl eszes, inkább ösztönből cselekszik így ránézésre. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579