Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 49 (961. - 980. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
980. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-23 13:33:09
Üzenet elküldve: 2013-12-23 13:33:09
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás ~ álmodban//
*Kőházak, a kőházak között pedig kőutcák. A ló patája furcsán kopog a kövezett úton, az északi barbárok füle nem ezt szokta. Furcsa itt minden, de legfurcsább talán az, hogy út mentén egymást érik a szebbnél szebb, bájaikat kínáló lányok. Viszont a barbárok nemigen tudnak olvasni, ha tudnának akkor könnyedén leolvashatták volna "lányok utcája", ott volt kiírva, ahol a szélesebb kőútról lekanyarodik egy jóval keskenyebb, kacskaringósabb.
Vannak itt különböző lányok, minden mi szem-szájnak ingere. Van alacsony, magas, kövér, vékony, szőke, vörös, barna, kopasz is akad. Elf, tündér, ember, amott mintha egy pár óriás is lett volna. Ruha is mindenféle van, az egyik szemérmesen eltakarja testét, csak a szeme ígér sokat, a másik megmutatja bájait, alig takarva magából valamit. Van itt nőnek öltözött férfi, és férfinek öltözött nő. Kurjantanak, fütyülnek a vándor után, félrehúzzák ruhájukat. Mindenki talál itt az ízlésének megfelelőt, a lányok pedig bármire hajlandóak a kuncsaftért, ha az akarja akkor a húgává válnak, vagy, amire épp vágyik a vendég, ha csak beszélgetni akkor azt is megteheti, természetesen a zsebébe kell nyúlnia.*
- Mióta keresed ilyen helyen a boldogságot Harath?
*Tán meg sem hallja Harath a hangot, de az tán már elég észrevehető, hogy egy nő lép oda hozzá, és megfogja hátasának a kantárját. Ismerős lehet a nő: a törzs Szellemjárója, Leandana. Nem az a lecsontosodott nő, akivel nem is olyan régen még egy tanácskozáson ült, bár ő az, de lehet, hogy mégsem? Mindenesetre nem olyan sovány... De a borostyánszínű szempárban ott csillan az a mindent tudó fény, amitől Harathnak az a kellemetlen érzése támadhat, hogy a nő a veséjébe lát.*
*Kőházak, a kőházak között pedig kőutcák. A ló patája furcsán kopog a kövezett úton, az északi barbárok füle nem ezt szokta. Furcsa itt minden, de legfurcsább talán az, hogy út mentén egymást érik a szebbnél szebb, bájaikat kínáló lányok. Viszont a barbárok nemigen tudnak olvasni, ha tudnának akkor könnyedén leolvashatták volna "lányok utcája", ott volt kiírva, ahol a szélesebb kőútról lekanyarodik egy jóval keskenyebb, kacskaringósabb.
Vannak itt különböző lányok, minden mi szem-szájnak ingere. Van alacsony, magas, kövér, vékony, szőke, vörös, barna, kopasz is akad. Elf, tündér, ember, amott mintha egy pár óriás is lett volna. Ruha is mindenféle van, az egyik szemérmesen eltakarja testét, csak a szeme ígér sokat, a másik megmutatja bájait, alig takarva magából valamit. Van itt nőnek öltözött férfi, és férfinek öltözött nő. Kurjantanak, fütyülnek a vándor után, félrehúzzák ruhájukat. Mindenki talál itt az ízlésének megfelelőt, a lányok pedig bármire hajlandóak a kuncsaftért, ha az akarja akkor a húgává válnak, vagy, amire épp vágyik a vendég, ha csak beszélgetni akkor azt is megteheti, természetesen a zsebébe kell nyúlnia.*
- Mióta keresed ilyen helyen a boldogságot Harath?
*Tán meg sem hallja Harath a hangot, de az tán már elég észrevehető, hogy egy nő lép oda hozzá, és megfogja hátasának a kantárját. Ismerős lehet a nő: a törzs Szellemjárója, Leandana. Nem az a lecsontosodott nő, akivel nem is olyan régen még egy tanácskozáson ült, bár ő az, de lehet, hogy mégsem? Mindenesetre nem olyan sovány... De a borostyánszínű szempárban ott csillan az a mindent tudó fény, amitől Harathnak az a kellemetlen érzése támadhat, hogy a nő a veséjébe lát.*
979. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-23 13:24:41
Üzenet elküldve: 2013-12-23 13:24:41
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás ~ álmomban//
*Bár végérvényesen nem győzte meg, Waldran szavai valamelyest visszaterelik őt a realitások talajára. S noha szíve mélyén még nem aludt el a láng, s meglehet újabb találkozása újfent életet lehel majd az érzéseit tápláló tűznek, most csitulni látszik.*
~Jobb is így.~ *Győzi meg magát, hiszen nem piknikre készülnek. Az északi pusztákban rájuk rejtező veszély nagyon is valós, nem légvárból építkezik, mint lelke mélyének érzéseivel tette eleddig. A parancs egyértelmű, s nem feledte.*
~Tiszta fej kell hozzá. Nincs helye szélmalomharcnak.~ *zárja le magában, s végül elbúcsúzik a Thargodar vértől.*
- Köszönöm útmutatásod. Elintézek mindent, hajnalban készen fogunk állni. *Jelenti ki eltökélten. Kétség sem férhet hozzá, szavát tartja. Még soha nem szegte meg, s ezt nem is most fogja elkezdeni. Így elbúcsúzik Waldrantól, s a kondérokhoz igyekszik. Ott kér egy adag ragut, hozzá kenyeret vagy amit találnak, s félrevonul. Szándékosan kerüli Isut, a tündét. Csupán Rickhez, gnómjukhoz intéz egy -két szót.*
- Hajnalban indulás. Készülj fel rá! *tolmácsolja csapatvezetőjük parancsát. A negyedik tagot, Akheelt majd megkeresi maga vezetőjük. Ő pedig végre jól belakik, de közben nem feledkezik meg a hosszú vándorlástól kissé kiálló bordájú Pejkójáról sem. Lovát látogatja meg, simogatja, lekeféli, s némi ínyencséggel kedveskedik neki élelem gyanánt.*
- Nesze jó Pejkóm, gyümölcs. Holnap újra útra kelünk... * Szeretetteljesen megpaskolja az állat nyakát, majd az egyelőre még üresen álló, közös sátorba veszi az irányt, hogy korán lefeküdjék. Minden erejükre szükségük lesz az elkövetkezendő napokban. Jó meleg prémjébe burkolózik, nyerge szolgál párnának. Utolsó gondolatai is a vezéri sátorban történtek körül forog, s mit a Thargodryn vér később mondott néki. Addig -addig , mígnem mély álomba szenderül...*
*Bár végérvényesen nem győzte meg, Waldran szavai valamelyest visszaterelik őt a realitások talajára. S noha szíve mélyén még nem aludt el a láng, s meglehet újabb találkozása újfent életet lehel majd az érzéseit tápláló tűznek, most csitulni látszik.*
~Jobb is így.~ *Győzi meg magát, hiszen nem piknikre készülnek. Az északi pusztákban rájuk rejtező veszély nagyon is valós, nem légvárból építkezik, mint lelke mélyének érzéseivel tette eleddig. A parancs egyértelmű, s nem feledte.*
~Tiszta fej kell hozzá. Nincs helye szélmalomharcnak.~ *zárja le magában, s végül elbúcsúzik a Thargodar vértől.*
- Köszönöm útmutatásod. Elintézek mindent, hajnalban készen fogunk állni. *Jelenti ki eltökélten. Kétség sem férhet hozzá, szavát tartja. Még soha nem szegte meg, s ezt nem is most fogja elkezdeni. Így elbúcsúzik Waldrantól, s a kondérokhoz igyekszik. Ott kér egy adag ragut, hozzá kenyeret vagy amit találnak, s félrevonul. Szándékosan kerüli Isut, a tündét. Csupán Rickhez, gnómjukhoz intéz egy -két szót.*
- Hajnalban indulás. Készülj fel rá! *tolmácsolja csapatvezetőjük parancsát. A negyedik tagot, Akheelt majd megkeresi maga vezetőjük. Ő pedig végre jól belakik, de közben nem feledkezik meg a hosszú vándorlástól kissé kiálló bordájú Pejkójáról sem. Lovát látogatja meg, simogatja, lekeféli, s némi ínyencséggel kedveskedik neki élelem gyanánt.*
- Nesze jó Pejkóm, gyümölcs. Holnap újra útra kelünk... * Szeretetteljesen megpaskolja az állat nyakát, majd az egyelőre még üresen álló, közös sátorba veszi az irányt, hogy korán lefeküdjék. Minden erejükre szükségük lesz az elkövetkezendő napokban. Jó meleg prémjébe burkolózik, nyerge szolgál párnának. Utolsó gondolatai is a vezéri sátorban történtek körül forog, s mit a Thargodryn vér később mondott néki. Addig -addig , mígnem mély álomba szenderül...*
978. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-23 09:10:18
Üzenet elküldve: 2013-12-23 09:10:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - Tanácskozás//
//részt vesznek: Kagan, Valian, Leandana, Chiari, Xomorr, Cessa, Eruanna, Harath, Isurii, Waldran, Rick(…)//
*Hogy miért is nem reagál egyáltalán semennyire a gnóm "beszólására"? Mert a gnóm egyrészt gnóm: ad neki pofont és lerepül a feje, de legalábbis körbetekeredik a nyakán. Másrészt meg mert gyengeelméjű. (Ha nem lenne az, akkor tudná, hogy a vajákosoknak nem _lehet_ gyereke, mert ők ebben az értelemben nem asszonyok, mert tulajdonképpen az első "próba" amin átesnek a tanítványok úgy tizenöt évesen, az az, hogy egyáltalán túlélik-e azt, hogy eltávolítják méhüket. Nem mindenki éli túl, sőt.. Egy halovány sebhely őrzi az emléket.) De a lényeg, hogy lágy az agya, máskülönben nem vetemedne olyanra, amire még mondjuk Valian sem. Egyetlen dolog miatt nézik el neki azt, hogy pucéran flangál, meg, hogy olyan megjegyzéseket tesz, amilyeneket nem kéne: az az állatokkal való különleges kapcsolata, meg az, hogy Krumko és Rolko vicces szerzetnek gondolják.
Lea már nem is szól a tanácskozás végéig, Chiarinak sem válaszol, pedig akár megmondhatná neki, hogy csupán költői kérdéseket intézett Eruhoz, noha tényleg furcsállja, hogy senkinek sem sikerült még a jó pillanatban elkapni. A helyén ülve várja meg, hogy mindenki elsorjázzon a sátorból. Addig nem szólal már meg, igazából egy ideje már a lassan patakokban ömlő nyálát próbálja valahogy lenyelni: érzi a készülő vacsora illatát - ami alattomosan beszivárog a sátorba, kínozva a bent lévőket -, és már nagyon-nagyon éhes.*
- Ugyan Kagan, miért büntetném? Bünteti őt az élet eleget...
*Nos Lea alapvetően nem kedveli a gnómot, csak megtűri, végtére is a gyengeelméjűek szerencsét hoznak. Állítólag.*
- Korbáccsal persze, ne marháskodj, akkor végképp teljesen értéktelen lesz... És igen a víz a saját tempójában fog felforrni, nem a te óhajod szerint!
*mosolyog rá a férfire, mikor az a vize miatt kezd hisztizni. Az Isuról szóló kérdés viszont őszintén meglepi, mert a férfiak ebből a szempontból kellőképp figyelmetlenek az ilyen dolgokban. Viszont a meglepetése nem ül ki az arcára, hanem ottmarad az előző mosoly:*
- Ugyan mi lett volna? Fáradtság talán, vagy esetleg kezd kicsit kinyílni. Mégiscsak Thargodar, legyen már joga megszólalni a tanácsban. Máskor még ennyit sem mond, a hallgatását nem furcsállod?
*fordul Kagan felé ekkor már teljes testével, nem csak fejével, mint a tanácskozás idején. Isurii Lea barátnője, míg Kagan a "munkája", ezért szeretné kissé elterelni a férfi gondolatait a húgáról.*
- Az ő sorsa? Miért, milyen sorsot szánsz neki?
*Lea tisztában van azzal, hogy ez egy elrendezett házasságot jelent, de legalábbis annyit, hogy szereznek neki egy jegyest a jó "üzlet" reményében.*
- Te mikor nősülsz meg? Még azelőtt kéne fiút nemzened, hogy túlságosan megöregszel, és még derékfájás nélkül tudsz lóra ülni.. Kellemetlen amikor reggel már a hátad merevedik meg! Meg aztán a szép, fiatal lányok sokkal szívesebben fekszenek alá egy fiatal, jóképű férfinek.
*Remélhetőleg Kagan ettől a kis ugratástól, illetve a hiúságának legyezgetésétől elfelejtkezik a húgáról*
//részt vesznek: Kagan, Valian, Leandana, Chiari, Xomorr, Cessa, Eruanna, Harath, Isurii, Waldran, Rick(…)//
*Hogy miért is nem reagál egyáltalán semennyire a gnóm "beszólására"? Mert a gnóm egyrészt gnóm: ad neki pofont és lerepül a feje, de legalábbis körbetekeredik a nyakán. Másrészt meg mert gyengeelméjű. (Ha nem lenne az, akkor tudná, hogy a vajákosoknak nem _lehet_ gyereke, mert ők ebben az értelemben nem asszonyok, mert tulajdonképpen az első "próba" amin átesnek a tanítványok úgy tizenöt évesen, az az, hogy egyáltalán túlélik-e azt, hogy eltávolítják méhüket. Nem mindenki éli túl, sőt.. Egy halovány sebhely őrzi az emléket.) De a lényeg, hogy lágy az agya, máskülönben nem vetemedne olyanra, amire még mondjuk Valian sem. Egyetlen dolog miatt nézik el neki azt, hogy pucéran flangál, meg, hogy olyan megjegyzéseket tesz, amilyeneket nem kéne: az az állatokkal való különleges kapcsolata, meg az, hogy Krumko és Rolko vicces szerzetnek gondolják.
Lea már nem is szól a tanácskozás végéig, Chiarinak sem válaszol, pedig akár megmondhatná neki, hogy csupán költői kérdéseket intézett Eruhoz, noha tényleg furcsállja, hogy senkinek sem sikerült még a jó pillanatban elkapni. A helyén ülve várja meg, hogy mindenki elsorjázzon a sátorból. Addig nem szólal már meg, igazából egy ideje már a lassan patakokban ömlő nyálát próbálja valahogy lenyelni: érzi a készülő vacsora illatát - ami alattomosan beszivárog a sátorba, kínozva a bent lévőket -, és már nagyon-nagyon éhes.*
- Ugyan Kagan, miért büntetném? Bünteti őt az élet eleget...
*Nos Lea alapvetően nem kedveli a gnómot, csak megtűri, végtére is a gyengeelméjűek szerencsét hoznak. Állítólag.*
- Korbáccsal persze, ne marháskodj, akkor végképp teljesen értéktelen lesz... És igen a víz a saját tempójában fog felforrni, nem a te óhajod szerint!
*mosolyog rá a férfire, mikor az a vize miatt kezd hisztizni. Az Isuról szóló kérdés viszont őszintén meglepi, mert a férfiak ebből a szempontból kellőképp figyelmetlenek az ilyen dolgokban. Viszont a meglepetése nem ül ki az arcára, hanem ottmarad az előző mosoly:*
- Ugyan mi lett volna? Fáradtság talán, vagy esetleg kezd kicsit kinyílni. Mégiscsak Thargodar, legyen már joga megszólalni a tanácsban. Máskor még ennyit sem mond, a hallgatását nem furcsállod?
*fordul Kagan felé ekkor már teljes testével, nem csak fejével, mint a tanácskozás idején. Isurii Lea barátnője, míg Kagan a "munkája", ezért szeretné kissé elterelni a férfi gondolatait a húgáról.*
- Az ő sorsa? Miért, milyen sorsot szánsz neki?
*Lea tisztában van azzal, hogy ez egy elrendezett házasságot jelent, de legalábbis annyit, hogy szereznek neki egy jegyest a jó "üzlet" reményében.*
- Te mikor nősülsz meg? Még azelőtt kéne fiút nemzened, hogy túlságosan megöregszel, és még derékfájás nélkül tudsz lóra ülni.. Kellemetlen amikor reggel már a hátad merevedik meg! Meg aztán a szép, fiatal lányok sokkal szívesebben fekszenek alá egy fiatal, jóképű férfinek.
*Remélhetőleg Kagan ettől a kis ugratástól, illetve a hiúságának legyezgetésétől elfelejtkezik a húgáról*
977. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-23 08:00:42
Üzenet elküldve: 2013-12-23 08:00:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás//
*Jó döntés volt az első körben érkezni és enni, mert pár perccel az után, hogy Salanel némi ragut lapátolt a tájába, már érkezik is az éhes tömeg. A fél-elf magányosan, a földön ücsörögve nyammogja az ételt, miközben a többieket figyeli, akik szépen, sorban jutnak hozzá a jól megérdemelt vacsorájukhoz. Talán a vérében levő elf-ember keveredésből következik, hogy néha szívesen vonul el a többiektől és tevékenykedik magányosan vagy kis csapatban. A vadász időről időre rápillant a maga mellé támasztott íjára. Ez már szinte reflexszerű nála, amiről csak nagyon nehezen lenne képes leszokni. Az ételt az utolsó falatig elpusztítja, csoda, hogy a tálat utána nem küldi, de az végül mégis megmarad. Lehet, hogy megülné a gyomrát. Pár perc pihenést még engedélyez magának, közben az oldalán található kulacs alján lötyögő vízzel öblíti le a vadragut.*
~Holnap ezt is fel kell tölteni.~
*Gondolja magában. Majd egybeköti a mosakodással. Amikor lemossa magáról az út porát akkor tölti meg a butykost, így összeköti a kellemest a hasznossal és időt spórol. Nagyot nyújtózik, ruhájának ujjával megtörli szája szélét, aztán feltápászkodik a talajról. Az elmúlt hetek koplalása után szokatlan érzés újra teli hassal létezni, de rossznak semmiképpen sem nevezhető. Az íjat magához veszi, aztán az üres tállal a tábor központi részéhez sétál.*
-Köszönöm.
*Ő nem az a fajta, aki nem értékelné mások munkáját és az ízlelőbimbói most rendkívül hálásak, hogy nem a saját maga által elkészített étket kellett befalnia.*
-Szétnézek a tábor körül.
*Jelenti be az első szembejövőnek, legyen az bárki, aztán el is indul kifelé. A két járőröző lányhoz nem akar még visszamenni, ők ketten is megoldják a feladatukat. Helyette inkább körülnéz a táboron kívül, de még szigorúan hallótávolságon belül. Íja most már nem vállára akasztva pihen, hanem a kezében fogja a fegyvert és egy nyílvesszőt is az idegre illeszt. Csendesen, óvatosan halad, szinte oson, hogy a környék zajait észlelje és kiszűrje. Először elemezni kell a zajokat, mert az először üt, aztán kérdez taktika itt nem működik. Több járőrcsapatuk is kószálhat a környéken, ők is csaphatnak ricsajt, egyiküket se szeretné egy kósza nyílvesszővel meglepni. Így is kevesen vannak, szükségük van minden emberre, meg amúgy se lenne oka bárkit is lelőni.*
*Jó döntés volt az első körben érkezni és enni, mert pár perccel az után, hogy Salanel némi ragut lapátolt a tájába, már érkezik is az éhes tömeg. A fél-elf magányosan, a földön ücsörögve nyammogja az ételt, miközben a többieket figyeli, akik szépen, sorban jutnak hozzá a jól megérdemelt vacsorájukhoz. Talán a vérében levő elf-ember keveredésből következik, hogy néha szívesen vonul el a többiektől és tevékenykedik magányosan vagy kis csapatban. A vadász időről időre rápillant a maga mellé támasztott íjára. Ez már szinte reflexszerű nála, amiről csak nagyon nehezen lenne képes leszokni. Az ételt az utolsó falatig elpusztítja, csoda, hogy a tálat utána nem küldi, de az végül mégis megmarad. Lehet, hogy megülné a gyomrát. Pár perc pihenést még engedélyez magának, közben az oldalán található kulacs alján lötyögő vízzel öblíti le a vadragut.*
~Holnap ezt is fel kell tölteni.~
*Gondolja magában. Majd egybeköti a mosakodással. Amikor lemossa magáról az út porát akkor tölti meg a butykost, így összeköti a kellemest a hasznossal és időt spórol. Nagyot nyújtózik, ruhájának ujjával megtörli szája szélét, aztán feltápászkodik a talajról. Az elmúlt hetek koplalása után szokatlan érzés újra teli hassal létezni, de rossznak semmiképpen sem nevezhető. Az íjat magához veszi, aztán az üres tállal a tábor központi részéhez sétál.*
-Köszönöm.
*Ő nem az a fajta, aki nem értékelné mások munkáját és az ízlelőbimbói most rendkívül hálásak, hogy nem a saját maga által elkészített étket kellett befalnia.*
-Szétnézek a tábor körül.
*Jelenti be az első szembejövőnek, legyen az bárki, aztán el is indul kifelé. A két járőröző lányhoz nem akar még visszamenni, ők ketten is megoldják a feladatukat. Helyette inkább körülnéz a táboron kívül, de még szigorúan hallótávolságon belül. Íja most már nem vállára akasztva pihen, hanem a kezében fogja a fegyvert és egy nyílvesszőt is az idegre illeszt. Csendesen, óvatosan halad, szinte oson, hogy a környék zajait észlelje és kiszűrje. Először elemezni kell a zajokat, mert az először üt, aztán kérdez taktika itt nem működik. Több járőrcsapatuk is kószálhat a környéken, ők is csaphatnak ricsajt, egyiküket se szeretné egy kósza nyílvesszővel meglepni. Így is kevesen vannak, szükségük van minden emberre, meg amúgy se lenne oka bárkit is lelőni.*
976. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-23 02:09:19
Üzenet elküldve: 2013-12-23 02:09:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar Honfoglalás//
*Elgondolkozva hallgatja Bron válaszát. Azt látja, mennyire lelkes lett cimborája a lehetőségtől, hogy ismét kőházak között járhat, és élvezheti a városi lét minden mocskát és kellemes velejáróját egyaránt. A maga részéről nem túlzottan sírja vissza ugyanezt, de azt nem tagadhatja, hogy némi kocsmázás, zene, valami mulatság nem lenne ellenére. Úgy mint régen, egy másik életben. Ahol nem csak bőrdobok és egyéb pusztai zajcsinálók mondva csinált ritmusára lehet mulatni, és nem fújja le a szél közben az emberről még a köpenyt-szakállt-bajuszt is. Értőn bólint, miután meghallgatta a feleletet.*
- Ám legyen...ne kerülj bajba. És én nem is láttalak.
*A másik vállára teszi a kezét, megszorítja, majd elengedi.*
- Aztán hamar érj is vissza. Lesz módod később is élvezni a várost, most csak kóstolj bele. Leszünk még ott közösen is, hogy jobban felderítsük.
*Mondanak neki is ezek a dolgok valamit, bár ez arcán nem igazán, esetleg szemén látszhat. Valami hiányzik neki, tán maga sem tudja pontosan, micsoda. Nem is maga a régi élet...hiába szebb sokszor az emlék a valónál, tudja, hogy nem volt sokkal jobb régi élete sem. Legfeljebb más, sok dologban is. Mégsem igazán ez, ami hiányzik neki. Felsóhajt. Még Bron után néz, aki eltűnik, és megigazítja magán a vastag köpenyt. Folytatja körútját, úgy tűnik, magában, mint oly sokszor.*
A hozzászólás írója (Kell Cadavres) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.23 02:10:03
*Elgondolkozva hallgatja Bron válaszát. Azt látja, mennyire lelkes lett cimborája a lehetőségtől, hogy ismét kőházak között járhat, és élvezheti a városi lét minden mocskát és kellemes velejáróját egyaránt. A maga részéről nem túlzottan sírja vissza ugyanezt, de azt nem tagadhatja, hogy némi kocsmázás, zene, valami mulatság nem lenne ellenére. Úgy mint régen, egy másik életben. Ahol nem csak bőrdobok és egyéb pusztai zajcsinálók mondva csinált ritmusára lehet mulatni, és nem fújja le a szél közben az emberről még a köpenyt-szakállt-bajuszt is. Értőn bólint, miután meghallgatta a feleletet.*
- Ám legyen...ne kerülj bajba. És én nem is láttalak.
*A másik vállára teszi a kezét, megszorítja, majd elengedi.*
- Aztán hamar érj is vissza. Lesz módod később is élvezni a várost, most csak kóstolj bele. Leszünk még ott közösen is, hogy jobban felderítsük.
*Mondanak neki is ezek a dolgok valamit, bár ez arcán nem igazán, esetleg szemén látszhat. Valami hiányzik neki, tán maga sem tudja pontosan, micsoda. Nem is maga a régi élet...hiába szebb sokszor az emlék a valónál, tudja, hogy nem volt sokkal jobb régi élete sem. Legfeljebb más, sok dologban is. Mégsem igazán ez, ami hiányzik neki. Felsóhajt. Még Bron után néz, aki eltűnik, és megigazítja magán a vastag köpenyt. Folytatja körútját, úgy tűnik, magában, mint oly sokszor.*
A hozzászólás írója (Kell Cadavres) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.23 02:10:03
975. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-23 00:13:46
Üzenet elküldve: 2013-12-23 00:13:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar Honfoglalás//
*Ahogy a szavakat kimondja, egyre határozottabban érzi, hogy nincs maradása. Teljesen ráizgul a témára. Legszívesebben már most megpattanna, de akkor észrevennék. Vagy Cadavrest vonnák kérdőre, hogy miért engedte el, és azt még kevésbé akarja. Lopva a tábor felé néz. Valahol a nyüzsgésben Hrothgaar óbégat valamit - úgy hallatszódik, ő is elégedetté vált jóllakottságában.
Visszafordul a menetirányba, közben tovább lépked, őrség címszó alatt. Motyog valamit az orra alatt. Nem lehet érteni.*
- No igen. Magam is úgy gondolom.
*Megvakarja az orrát.*
- Mint egy árnyék, keresztüllopakodom az éjszakában. Senki sem fogja észrevenni. És gyanítom, a hiányomat sem. Egy gyors kör, aztán már itt is vagyok. Ennyi az egész.
*Ahogy beszél, saját maga is kételkedni kezd. Nem abban, hogy menjen-e vagy sem, hanem hogy tényleg ilyen simán fog vajon menni a dolog? Tervezni nem tervez semmi konkrétat, csak a legritkább esetekben szokott. Úgyis a legváratlanabb helyzetek fordulhatnak elő, mikor az összes tervezés gyakorta kútba esik, és csak a rögtönzés számít.
Bron pedig, akarata ellenére szinte mindig valami bajba keveredik. Néha a rossz szerencse vezérli nem várt utakra, néha nagy pofájával sodorja magát bajba. De legtöbbször ezzel a nagy pofával is keveredik ki a bajból. Ha pedig az sem segít, megteszi egy gyorsan villanó késpenge. Egyszóval, nehezen tudja elképzelni, hogy semmi sem fog történni vele. Fogát csikorgatja.*
- Persze. Semmi balhé. Semmi meggondolatlan húzás. És ha módom lesz rá, kerítek valami jó erős itókát! Hahh, jut eszembe, még a törpének is kell hoznom a savanyú boráért!
*Mennyi feladata lett máris. Valamiért mindig így kezdődnek a bonyodalmak..*
- Idefigyelj, Cadavres! *torpan meg hirtelen ismét* - Tíz év erre meg arra menetelés után végre valami normális helyre érkeztünk meg. Lehetőségek egész tárháza rejlik előttünk! Egészen biztos vagyok benne, hogy Kagan teljes mértékben, és szokás szerint igen kreatívan ki fogja használni ezeket a remek lehetőségeket. Én pedig nem akarok lemaradni semmiről. Inni, dorbézolni, harcolni, pénzt hajhászni és kurvázni akarok ismét, egyszóval élni!
*Talán cimborájára is sikerül átragasztani a heves életkedvet. Bron arcán megint széles vigyor honol, miközben beleéli magát az elkövetkező időkbe. Persze ez csak akkor lesz igaz, ha nem hátába fúródott nyílvesszővel vagy késsel fog feküdni saját nyálában és vérében holmi félreeső csatornában néhány nap múltán.
Ez a gondolat viszont nem szegi kedvét, még rámered társára, hogy meglesse reakcióját, aztán visszaindul a táborba. Egyszerre ki is megy a fejéből, hogy imént még az őrködést akarta átvenni.*
*Ahogy a szavakat kimondja, egyre határozottabban érzi, hogy nincs maradása. Teljesen ráizgul a témára. Legszívesebben már most megpattanna, de akkor észrevennék. Vagy Cadavrest vonnák kérdőre, hogy miért engedte el, és azt még kevésbé akarja. Lopva a tábor felé néz. Valahol a nyüzsgésben Hrothgaar óbégat valamit - úgy hallatszódik, ő is elégedetté vált jóllakottságában.
Visszafordul a menetirányba, közben tovább lépked, őrség címszó alatt. Motyog valamit az orra alatt. Nem lehet érteni.*
- No igen. Magam is úgy gondolom.
*Megvakarja az orrát.*
- Mint egy árnyék, keresztüllopakodom az éjszakában. Senki sem fogja észrevenni. És gyanítom, a hiányomat sem. Egy gyors kör, aztán már itt is vagyok. Ennyi az egész.
*Ahogy beszél, saját maga is kételkedni kezd. Nem abban, hogy menjen-e vagy sem, hanem hogy tényleg ilyen simán fog vajon menni a dolog? Tervezni nem tervez semmi konkrétat, csak a legritkább esetekben szokott. Úgyis a legváratlanabb helyzetek fordulhatnak elő, mikor az összes tervezés gyakorta kútba esik, és csak a rögtönzés számít.
Bron pedig, akarata ellenére szinte mindig valami bajba keveredik. Néha a rossz szerencse vezérli nem várt utakra, néha nagy pofájával sodorja magát bajba. De legtöbbször ezzel a nagy pofával is keveredik ki a bajból. Ha pedig az sem segít, megteszi egy gyorsan villanó késpenge. Egyszóval, nehezen tudja elképzelni, hogy semmi sem fog történni vele. Fogát csikorgatja.*
- Persze. Semmi balhé. Semmi meggondolatlan húzás. És ha módom lesz rá, kerítek valami jó erős itókát! Hahh, jut eszembe, még a törpének is kell hoznom a savanyú boráért!
*Mennyi feladata lett máris. Valamiért mindig így kezdődnek a bonyodalmak..*
- Idefigyelj, Cadavres! *torpan meg hirtelen ismét* - Tíz év erre meg arra menetelés után végre valami normális helyre érkeztünk meg. Lehetőségek egész tárháza rejlik előttünk! Egészen biztos vagyok benne, hogy Kagan teljes mértékben, és szokás szerint igen kreatívan ki fogja használni ezeket a remek lehetőségeket. Én pedig nem akarok lemaradni semmiről. Inni, dorbézolni, harcolni, pénzt hajhászni és kurvázni akarok ismét, egyszóval élni!
*Talán cimborájára is sikerül átragasztani a heves életkedvet. Bron arcán megint széles vigyor honol, miközben beleéli magát az elkövetkező időkbe. Persze ez csak akkor lesz igaz, ha nem hátába fúródott nyílvesszővel vagy késsel fog feküdni saját nyálában és vérében holmi félreeső csatornában néhány nap múltán.
Ez a gondolat viszont nem szegi kedvét, még rámered társára, hogy meglesse reakcióját, aztán visszaindul a táborba. Egyszerre ki is megy a fejéből, hogy imént még az őrködést akarta átvenni.*
974. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-22 23:45:14
Üzenet elküldve: 2013-12-22 23:45:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar Honfoglalás//
- Számít, szerencsére. Azért ez ilyesmi még meglep...nem egy rakás csupaszív alakból áll a csapat.
*Na nem mintha ágyba reggelit várna el...főleg mivel ágya sincsen. De azért jólesett a váratlan figyelmesség. Megvakarja az állát, miközben cimboráját hallgatja, főleg annak kétes terveiről.*
- Nem tudom, mennyire lesz ez így jó...már ha kereket oldasz nézelődni. Tőlem nem tudják meg, de nagy szarban leszel, ha kiderül. Mindenesetre...ha már bemész, hozz valamit innom. Lehet kevés, de erős, érted te. Nem kérném, hogy boroshordód görgetve osonj vissza. Nyughatatlan egy fickó vagy hallod...de remélem sikerrel jársz. És valóban csak körülnézni akarsz?
*Gyanús ez neki kissé, és ha már tilosban jár a másik, érdekli, miért is éri meg neki a kockázatot a dolog. Érti ő ezt a vágyát, hogy visszaidézné a régi időket. Na de ennyire? Ő maga is nosztalgikus jellem, de nemigen kockáztatná a végtagjait egy hasonló akcióval csupán emiatt. Ha nem lenne még valami mögötte, amit ezzel elleplezhet. Közben lassú léptekkel haladnak tovább a táboron át.*
- Számít, szerencsére. Azért ez ilyesmi még meglep...nem egy rakás csupaszív alakból áll a csapat.
*Na nem mintha ágyba reggelit várna el...főleg mivel ágya sincsen. De azért jólesett a váratlan figyelmesség. Megvakarja az állát, miközben cimboráját hallgatja, főleg annak kétes terveiről.*
- Nem tudom, mennyire lesz ez így jó...már ha kereket oldasz nézelődni. Tőlem nem tudják meg, de nagy szarban leszel, ha kiderül. Mindenesetre...ha már bemész, hozz valamit innom. Lehet kevés, de erős, érted te. Nem kérném, hogy boroshordód görgetve osonj vissza. Nyughatatlan egy fickó vagy hallod...de remélem sikerrel jársz. És valóban csak körülnézni akarsz?
*Gyanús ez neki kissé, és ha már tilosban jár a másik, érdekli, miért is éri meg neki a kockázatot a dolog. Érti ő ezt a vágyát, hogy visszaidézné a régi időket. Na de ennyire? Ő maga is nosztalgikus jellem, de nemigen kockáztatná a végtagjait egy hasonló akcióval csupán emiatt. Ha nem lenne még valami mögötte, amit ezzel elleplezhet. Közben lassú léptekkel haladnak tovább a táboron át.*
973. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-22 23:18:27
Üzenet elküldve: 2013-12-22 23:18:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar Honfoglalás//
*Így estefelé már az idő is kezd egyre hűvösebbé válni. Ezt már lassan kezdi teli gyomorral is megérezni. Összerezzen, és újabb, jól látható páracsíkot lehel maga elé a levegőbe; enyhe szellő kapja fel, és fújja egészet a pofájába.
Megborzong. Feje mögé nyúl, és csuklyáját mélyen az arcába húzza. Ha lehet, most még bizarrabb látványt nyújt. A fekete különböző árnyalataiba öltözött, kapucnis holló; éppen csak nem károg. Sunyin csillogó szemei elég ritkán szoktak bizalmat gerjeszteni az idegenekben, sok tapasztalat sújtotta, borostás arca nemkülönben. És mintha még rá is akarna tenni egy lapáttal az útonálló összhatásra, zordan, szélesen elvigyorodik.*
- Láttam bizony, a jótevő tündérkédet. Valakinek mégiscsak számít, hogy étlen-szomjan vigyázol ránk.
*Kacsintott egyet a csuklyába lapulva, vagy csak az árnyak fura összhatása?
Bron bólint, aztán szép komótos tempóban elindul tovább róni a köröket.*
- Mit tervezek? *visszhangozza* - Igencsak direkt és indiszkrét kérdés ez.
*Na persze csak akkor, ha valaki rosszban sántikál. Rá ez többnyire igaz. Most aztán fokozottan is igaz. Kell ezt leszűrheti abból, hogy a válasz előtt tart egy hosszabb lélegzetvételnyi szünetet. Azon morfondírozik, mennyit mondjon cimbijének. Végül döntésre jut.*
- Lelépek egy rövidke időre. Még ma. *Hangja alig hallható, éppen csak sutyorog. Cadavresnek is feszülten fülelnie kell, ha meg akarja érteni a szavait.* - Nem bírok tovább várni. Meg kell néznem a várost közelebbről. Reggelig vissza is érek. Éppen csak.. megfigyelem távolról az utcákat, a házakat. Hiányzik a füstös kocsmák és olcsó lebujok, na meg a szűk utcák hangulata. De el ne mondd senkinek, mert kifingatnak!
*Elhallgat. Persze ilyet nem is feltételez, csak a biztonság kedvéért fűzi hozzá. Felkészül rá, hogy a barbár heves ellenkezésbe kezd, de ugyanúgy a válaszokra és ellenérvekre is. Ha pedig esetleg - bár azt nem hiszi - követni akarná a példáját, akkor majd lebeszéli róla. Elég, ha ő fogja megjárni, rossz esetben. Természetesen gond esetére Cadavres nem tud semmiről, sosem emlegetett neki Bron efféle dolgot, de erre sem tér ki külön. Magától értetődőnek tartja. És nem akarja bajba keverni a barbárt. Mert ezért Kagan forró vízben fogja őt megfőzni, aztán bevágja reggelire két fogás között.
Legalábbis ha nem ér majd reggelig vissza.*
*Így estefelé már az idő is kezd egyre hűvösebbé válni. Ezt már lassan kezdi teli gyomorral is megérezni. Összerezzen, és újabb, jól látható páracsíkot lehel maga elé a levegőbe; enyhe szellő kapja fel, és fújja egészet a pofájába.
Megborzong. Feje mögé nyúl, és csuklyáját mélyen az arcába húzza. Ha lehet, most még bizarrabb látványt nyújt. A fekete különböző árnyalataiba öltözött, kapucnis holló; éppen csak nem károg. Sunyin csillogó szemei elég ritkán szoktak bizalmat gerjeszteni az idegenekben, sok tapasztalat sújtotta, borostás arca nemkülönben. És mintha még rá is akarna tenni egy lapáttal az útonálló összhatásra, zordan, szélesen elvigyorodik.*
- Láttam bizony, a jótevő tündérkédet. Valakinek mégiscsak számít, hogy étlen-szomjan vigyázol ránk.
*Kacsintott egyet a csuklyába lapulva, vagy csak az árnyak fura összhatása?
Bron bólint, aztán szép komótos tempóban elindul tovább róni a köröket.*
- Mit tervezek? *visszhangozza* - Igencsak direkt és indiszkrét kérdés ez.
*Na persze csak akkor, ha valaki rosszban sántikál. Rá ez többnyire igaz. Most aztán fokozottan is igaz. Kell ezt leszűrheti abból, hogy a válasz előtt tart egy hosszabb lélegzetvételnyi szünetet. Azon morfondírozik, mennyit mondjon cimbijének. Végül döntésre jut.*
- Lelépek egy rövidke időre. Még ma. *Hangja alig hallható, éppen csak sutyorog. Cadavresnek is feszülten fülelnie kell, ha meg akarja érteni a szavait.* - Nem bírok tovább várni. Meg kell néznem a várost közelebbről. Reggelig vissza is érek. Éppen csak.. megfigyelem távolról az utcákat, a házakat. Hiányzik a füstös kocsmák és olcsó lebujok, na meg a szűk utcák hangulata. De el ne mondd senkinek, mert kifingatnak!
*Elhallgat. Persze ilyet nem is feltételez, csak a biztonság kedvéért fűzi hozzá. Felkészül rá, hogy a barbár heves ellenkezésbe kezd, de ugyanúgy a válaszokra és ellenérvekre is. Ha pedig esetleg - bár azt nem hiszi - követni akarná a példáját, akkor majd lebeszéli róla. Elég, ha ő fogja megjárni, rossz esetben. Természetesen gond esetére Cadavres nem tud semmiről, sosem emlegetett neki Bron efféle dolgot, de erre sem tér ki külön. Magától értetődőnek tartja. És nem akarja bajba keverni a barbárt. Mert ezért Kagan forró vízben fogja őt megfőzni, aztán bevágja reggelire két fogás között.
Legalábbis ha nem ér majd reggelig vissza.*
972. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-22 23:15:41
Üzenet elküldve: 2013-12-22 23:15:41
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar Honfoglalás//
*Eraya szavaira kicsit megvakargatja szakállát.*
- Tudod mit? Ennyi elég lesz! Mértékkel is kell élni néhanap.
*Vigyorodik el a törpe és inkább keres egy alkalmas helyet, ahol ellögybölheti a tálkát, majd körbekémlel a táborban. Bron és Kell újfent együtt ropják, mások lötyögnek, abrakolnak, lófrálnak erre-arra. Hrothgaar pedig…*
~unalmas…~
*Talán a teli pocaknak köszönhető, de elönti valami negédes unalom, valami fura kiábrándultság. Unottan arrább rúg egy kis követ, ahogy sétál. Megnézi a sátrakat, de csak úgy futólag, kívülről vizslatja őket, be nem megy egyikbe sem egyelőre. Megkeresi hű társát, Pejkó-pacit és leellenőrzi, minden renden van-e az állattal. Aztán tovább áll. Gyakran esik meg hasonló vele. Egyedüli törpeként ebben a csapatban, mindig is kicsit a periférián érezte magát. Persze tudja jól, hogy nem leprásként kezelik, nem, azt nem. Belekotor az övén függő egyik kis tasakba, de hamar ráébred.*
- Óóó, már jó pár napja elfogyott…
*Esélye sincs, hogy izzítson egy pipácskát. Mástól pedig nem fog dohányt kérni. Mindenkinek a végét járhatja a készlete. Bosszúsan morrant egyet, majd elindul vissza a tábor azon pontja felé, ahol többen is lődörögnek. Megtorpan és torkát megköszörülve, fennhangon szól, hogy mindenki hallja.*
- Közhírré tétetik! Én, Hrothgaar Skyllagrimmson, egyetlen és pótolhatatlan törpétek, ezennel felajánlom szolgálataimat! Ha kell valahol valami segítség, úgy most szóljatok, vagy forrjon torkotokra a szó!
*Ennél látványosabban talán nem is adhatta volna a tábor tudtára, hogy majd megöli az unalom. De hátha valaki majd odainti magához.*
*Eraya szavaira kicsit megvakargatja szakállát.*
- Tudod mit? Ennyi elég lesz! Mértékkel is kell élni néhanap.
*Vigyorodik el a törpe és inkább keres egy alkalmas helyet, ahol ellögybölheti a tálkát, majd körbekémlel a táborban. Bron és Kell újfent együtt ropják, mások lötyögnek, abrakolnak, lófrálnak erre-arra. Hrothgaar pedig…*
~unalmas…~
*Talán a teli pocaknak köszönhető, de elönti valami negédes unalom, valami fura kiábrándultság. Unottan arrább rúg egy kis követ, ahogy sétál. Megnézi a sátrakat, de csak úgy futólag, kívülről vizslatja őket, be nem megy egyikbe sem egyelőre. Megkeresi hű társát, Pejkó-pacit és leellenőrzi, minden renden van-e az állattal. Aztán tovább áll. Gyakran esik meg hasonló vele. Egyedüli törpeként ebben a csapatban, mindig is kicsit a periférián érezte magát. Persze tudja jól, hogy nem leprásként kezelik, nem, azt nem. Belekotor az övén függő egyik kis tasakba, de hamar ráébred.*
- Óóó, már jó pár napja elfogyott…
*Esélye sincs, hogy izzítson egy pipácskát. Mástól pedig nem fog dohányt kérni. Mindenkinek a végét járhatja a készlete. Bosszúsan morrant egyet, majd elindul vissza a tábor azon pontja felé, ahol többen is lődörögnek. Megtorpan és torkát megköszörülve, fennhangon szól, hogy mindenki hallja.*
- Közhírré tétetik! Én, Hrothgaar Skyllagrimmson, egyetlen és pótolhatatlan törpétek, ezennel felajánlom szolgálataimat! Ha kell valahol valami segítség, úgy most szóljatok, vagy forrjon torkotokra a szó!
*Ennél látványosabban talán nem is adhatta volna a tábor tudtára, hogy majd megöli az unalom. De hátha valaki majd odainti magához.*
971. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-22 22:58:50
Üzenet elküldve: 2013-12-22 22:58:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar Honfoglalás//
*Úgy néz ki, egy ideig mégiscsak egyhelyben marad, hátha nem ezen fog múlni a tábor biztonsága. Bron közelít, láthatólag az elégedettség kifejezésével pofázmányán. Hiába, a tele has csodát művel az ember hangulatával, ezt önmagán is észreveszi most.*
- Hát, sokat nem. Látom, jól sikerült laknod. Szerencsére nekem is, volt egy jótevőm. Kicsit lesétálhatod, ha továbbmegyünk közben. Csak öregesen, nehogy ki is dobd a jóféle ételt. Nem történt még semmi érdekes...az az igazság, most nem is sok kedvem lenne harcolni. Legföljebb sajnálatomra a támadó arcába adnám ezt a jó kosztot. Na és te, mit tervezel?
*Úgy néz ki, egy ideig mégiscsak egyhelyben marad, hátha nem ezen fog múlni a tábor biztonsága. Bron közelít, láthatólag az elégedettség kifejezésével pofázmányán. Hiába, a tele has csodát művel az ember hangulatával, ezt önmagán is észreveszi most.*
- Hát, sokat nem. Látom, jól sikerült laknod. Szerencsére nekem is, volt egy jótevőm. Kicsit lesétálhatod, ha továbbmegyünk közben. Csak öregesen, nehogy ki is dobd a jóféle ételt. Nem történt még semmi érdekes...az az igazság, most nem is sok kedvem lenne harcolni. Legföljebb sajnálatomra a támadó arcába adnám ezt a jó kosztot. Na és te, mit tervezel?
970. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-22 22:47:22
Üzenet elküldve: 2013-12-22 22:47:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar Honfoglalás//
*Lassan kezdi más színben látni a világot. Gyomra teli töltődik a forró raguval és hússal, és gondolatban megdícséri a vadászokat meg a szakácsot. Hogy helyette (helyettük) dolgoztak. No persze az sem semmi, hogy ők meg fáradságos munkával fát szedegettek!
Leteszi a földre tálkáját, és kényelembe helyezi magát. Egyelőre utazóláda oldalának dől, kezeit tarkóra teszi - nagy általánosságban véve kezdi jól érezni magát. Közben azon szórakozik, hogy figyeli, ki mit tesz körülötte, hallgatja az elhangzó beszédeket, és amolyan elégedetten-kíváncsian-érdeklődő-lusta kedvvel ejtőzik. Hirtelen úgy bezabált, hogy még a hideget sem érzi.
Természetesen az sem kerüli el figyelmét, hogy tündérkéjük teli tállal kínálja a barbárt "odakint", meg az utóbbinak a biccentését. Inkább csak elképzeli innen, mint valóban látja, milyen sóvár szemeket mereszt a pihenőhely felé.
Elcsámcsog még az utolsó falatokon, aztán hirtelen elhatározással feltápászkodik. Először is visszaviszi agyagtálkáját a bogrács mellé, egy futó köszönömöt rebeg Erayának, majd úgy dönt, visszasétál az őrségbe.
Lépteit Kell felé veszi, és kisvártatva be is éri a lelkes őrszemet.*
- Hé! Te ott! *veti oda már messziről.* - Mi a helyzet? Észleltél már valami különöset? Szavamra mondom, amúgy istenesen bezabáltam.
*Megáll Cadavres mellet, és hasát simogatja. Mármint a saját hasát. Nagyokat lélegzik hozzá.*
- Ha gondolod, átveszem az őrséget. Nem vagyok még fáradt.
*Lassan kezdi más színben látni a világot. Gyomra teli töltődik a forró raguval és hússal, és gondolatban megdícséri a vadászokat meg a szakácsot. Hogy helyette (helyettük) dolgoztak. No persze az sem semmi, hogy ők meg fáradságos munkával fát szedegettek!
Leteszi a földre tálkáját, és kényelembe helyezi magát. Egyelőre utazóláda oldalának dől, kezeit tarkóra teszi - nagy általánosságban véve kezdi jól érezni magát. Közben azon szórakozik, hogy figyeli, ki mit tesz körülötte, hallgatja az elhangzó beszédeket, és amolyan elégedetten-kíváncsian-érdeklődő-lusta kedvvel ejtőzik. Hirtelen úgy bezabált, hogy még a hideget sem érzi.
Természetesen az sem kerüli el figyelmét, hogy tündérkéjük teli tállal kínálja a barbárt "odakint", meg az utóbbinak a biccentését. Inkább csak elképzeli innen, mint valóban látja, milyen sóvár szemeket mereszt a pihenőhely felé.
Elcsámcsog még az utolsó falatokon, aztán hirtelen elhatározással feltápászkodik. Először is visszaviszi agyagtálkáját a bogrács mellé, egy futó köszönömöt rebeg Erayának, majd úgy dönt, visszasétál az őrségbe.
Lépteit Kell felé veszi, és kisvártatva be is éri a lelkes őrszemet.*
- Hé! Te ott! *veti oda már messziről.* - Mi a helyzet? Észleltél már valami különöset? Szavamra mondom, amúgy istenesen bezabáltam.
*Megáll Cadavres mellet, és hasát simogatja. Mármint a saját hasát. Nagyokat lélegzik hozzá.*
- Ha gondolod, átveszem az őrséget. Nem vagyok még fáradt.
969. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-22 21:49:56
Üzenet elküldve: 2013-12-22 21:49:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar Honfoglalás - Kondérbetyár Kell mentő tündér//
*Meglepődik, mikor is lassú és étkezőktől távolodó léptei közben észrevesz valamit. Valaki nem ellenkező irányba, hanem felé halad. Odapislantva egy apró alakot lát, akiről hamarosan megállapítja, hogy a szintén nem születésétől fogva törzzsel tartó fiatal tündér, Eanna. Étel van nála, amekkora adagot felmérve Kell nem hiszi, hogy a törékeny alak el tudna fogyasztani. Célja hamar nyilvánvalóvá válik, mikor is átadja neki a tálat. Jól gondolta, normális adag étel van benne, melyre első reakciója egy nyelés, majd fél térdre ereszkedve veszi át a fejadagot. Úgy érzi, ez a legkevesebb, mellyel némi figyelmességet adhat a gesztussal szemben. Elmosolyodik, és mielőtt enni kezdene, meg is köszöni.*
- Áh...hát, megleptél. Köszönöm, hogy gondoltál rám. Ha valami gondod lenne, szólj, én miben segíthetek. Bár, elillansz te a baj elől.
*Választ nem is vár, mivel amint sejtette, a félénk teremtés máris visszafelé iramodik a kondér, és az akörül tüsténkedők felé. Még mindig mosolyogva szakálla alatt szájához közelebb emeli az edényt, miután felállt, és elkezd falatozni, addig egyhelyben megállva. Néhány percnél úgysem tart tovább a dolog, és miután végzett, elégedetten hümmögve megy oda a még tartó ételosztáshoz, hogy visszaszolgáltassa a tányért. Ha a segítőkész tündér még ott sürgölődik, egy mosoly kíséretében odabiccent neki, mielőtt folytatná útját, jóval elégedettebben. Közben az iméntieken jár az agya. Hiába van meg egy alapvető bajtársiasság a csapat között, valahogy sokszor csak a bajban mutatkozik ez meg igazán. Az ehhez hasonló mindennapi kedvességnek ritkán tanúja. Tán csak azért furcsa ez neki, mert nem a törzsben született. Ezeken a dolgokon merengve folytatja körútját, mert azért nem árt, ha valaki figyel, miközben a többiek még békésen tömik a hasukat. Tudja, így egymagában ha észre is venne valami bajt, ajánlatosabb mindenek előtt kieresztenie öblös hangját, de már ez is több a semminél szükség esetén. Vajon tudják már a városiak, hogy itt vannak? A helyükben meglehetősen kíváncsi lenne, mi is történik a környéken. A tábor füstje-zaja nemigen alkalmas rejteni a jelenlétüket, na nem is mintha ez céljuk lenne. Annyit már megtanult új népéről, hogy jöjjön bár jó vagy rossz, állnak elébe, és a végeredményt majd meghozza a sors. Hiába, van azért, amit alapvetően kedvel a világnézetükben, többek között ezt is.*
*Meglepődik, mikor is lassú és étkezőktől távolodó léptei közben észrevesz valamit. Valaki nem ellenkező irányba, hanem felé halad. Odapislantva egy apró alakot lát, akiről hamarosan megállapítja, hogy a szintén nem születésétől fogva törzzsel tartó fiatal tündér, Eanna. Étel van nála, amekkora adagot felmérve Kell nem hiszi, hogy a törékeny alak el tudna fogyasztani. Célja hamar nyilvánvalóvá válik, mikor is átadja neki a tálat. Jól gondolta, normális adag étel van benne, melyre első reakciója egy nyelés, majd fél térdre ereszkedve veszi át a fejadagot. Úgy érzi, ez a legkevesebb, mellyel némi figyelmességet adhat a gesztussal szemben. Elmosolyodik, és mielőtt enni kezdene, meg is köszöni.*
- Áh...hát, megleptél. Köszönöm, hogy gondoltál rám. Ha valami gondod lenne, szólj, én miben segíthetek. Bár, elillansz te a baj elől.
*Választ nem is vár, mivel amint sejtette, a félénk teremtés máris visszafelé iramodik a kondér, és az akörül tüsténkedők felé. Még mindig mosolyogva szakálla alatt szájához közelebb emeli az edényt, miután felállt, és elkezd falatozni, addig egyhelyben megállva. Néhány percnél úgysem tart tovább a dolog, és miután végzett, elégedetten hümmögve megy oda a még tartó ételosztáshoz, hogy visszaszolgáltassa a tányért. Ha a segítőkész tündér még ott sürgölődik, egy mosoly kíséretében odabiccent neki, mielőtt folytatná útját, jóval elégedettebben. Közben az iméntieken jár az agya. Hiába van meg egy alapvető bajtársiasság a csapat között, valahogy sokszor csak a bajban mutatkozik ez meg igazán. Az ehhez hasonló mindennapi kedvességnek ritkán tanúja. Tán csak azért furcsa ez neki, mert nem a törzsben született. Ezeken a dolgokon merengve folytatja körútját, mert azért nem árt, ha valaki figyel, miközben a többiek még békésen tömik a hasukat. Tudja, így egymagában ha észre is venne valami bajt, ajánlatosabb mindenek előtt kieresztenie öblös hangját, de már ez is több a semminél szükség esetén. Vajon tudják már a városiak, hogy itt vannak? A helyükben meglehetősen kíváncsi lenne, mi is történik a környéken. A tábor füstje-zaja nemigen alkalmas rejteni a jelenlétüket, na nem is mintha ez céljuk lenne. Annyit már megtanult új népéről, hogy jöjjön bár jó vagy rossz, állnak elébe, és a végeredményt majd meghozza a sors. Hiába, van azért, amit alapvetően kedvel a világnézetükben, többek között ezt is.*
968. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-22 21:01:52
Üzenet elküldve: 2013-12-22 21:01:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar Honfoglalás - kondér foglalás//
* Nem bánja, ha Eanna visz ételt az egyik őrnek, az ő dolga, nem szól bele. De arra figyel, hogy végül mindenkinek jusson az ételből és senki se maradjon éhen, vagy kapjon kevesebbet bárki másnál. Szinte már lelkesen osztja az ételt a hozzá igyekvőknek. Jó látni, hogy végre rendesen megtömi magát mindenki a törzsből. A törpe kérdésére elmosolyodik. *
- Nem sok repetát, de kaphatsz. Hagynunk kell a többieknek is.
* Meg hát még a szakács maga sem evett, csak főzés közben kóstolt bele az ételbe. De egy kevéske még jut és talán marad valamennyi reggelre is. *
* Nem bánja, ha Eanna visz ételt az egyik őrnek, az ő dolga, nem szól bele. De arra figyel, hogy végül mindenkinek jusson az ételből és senki se maradjon éhen, vagy kapjon kevesebbet bárki másnál. Szinte már lelkesen osztja az ételt a hozzá igyekvőknek. Jó látni, hogy végre rendesen megtömi magát mindenki a törzsből. A törpe kérdésére elmosolyodik. *
- Nem sok repetát, de kaphatsz. Hagynunk kell a többieknek is.
* Meg hát még a szakács maga sem evett, csak főzés közben kóstolt bele az ételbe. De egy kevéske még jut és talán marad valamennyi reggelre is. *
967. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-22 18:55:18
Üzenet elküldve: 2013-12-22 18:55:18
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar Honfoglalás - Kondérbetyár Kell mentő tündér//
* Mivel ő tündér és még alig kamaszodik, ezért neki a törzsből szinte mindenki óriás- Legalábbis nála mind nagyobb, még a másik tündér, az a mogorva fura alak is magasabb valamivel. A fő az, hogy az őrök közül mindenki kapjon enni és időben térjen vissza a dolgára, mielőtt még Kagan maga járna végére a dolgoknak. Visszatér Eraya mellé, de ott akkor lett a tumultus, hogy szívesebben menekülőre fogná. De inkább csendesen adja a szakácsnő kezébe a tányérokat, hogy az megszedhessen és adhassa tovább az éhes seregletnek. Mikor már mindenki leült valahová enni, még egy tányért tol a keze ügyébe és csak halkan súgja oda neki, hogy miért. *
- Kell kint maradt őrködni, úgy látom a társai is mind jöttek enni.
* Némely anyaszívűbb nőt a törzsből könnyen rá tud venni ilyen apróságokra. Így szinte biztos abban, hogy a tányérra kerül elég a raguból, és egy szelet húst is mellé ügyeskedik valahogy. Erősen fogva a kezébe egy kanállal össze szedi magát és szárnyra kél és visszaindul az egyedül maradt Kell felé. Talán ő lóg ki a leginkább a törzsből a viselkedésével. Legalábbis olykor nem úgy viselkedik, mint egy barbár. Igaz, nem is az valójában, csak úgy csöppent ebbe a létbe, mikor szülei halála után Chiari magához vette. S talán pont Chiari halk, nyugodt természete, másokkal való viselkedése miatt olyan, amilyen. Az utolsó néhány métert már gyalogláb teszi meg, neki is ennie és aludnia kellene már, de még bírja. Fiatal még, a legfiatalabb a törzsben, muszáj kibírnia. *
- Ezt neked hoztam Kell, nehogy éhen maradj.
* Arra a kis időre csak megállhat a férfi, míg megeszi. Az agyagtányérral meg majd lesz valami, legfeljebb a férfi visszahozza, ha akarja. De ő már nem várja meg, inkább siet vissza Eraya mellé egy gyermeknyi lány mosolyával az arcán. Talán mert úgy érzi, hogy amit tett, az jó és tényleg jó érzés volt. *
* Mivel ő tündér és még alig kamaszodik, ezért neki a törzsből szinte mindenki óriás- Legalábbis nála mind nagyobb, még a másik tündér, az a mogorva fura alak is magasabb valamivel. A fő az, hogy az őrök közül mindenki kapjon enni és időben térjen vissza a dolgára, mielőtt még Kagan maga járna végére a dolgoknak. Visszatér Eraya mellé, de ott akkor lett a tumultus, hogy szívesebben menekülőre fogná. De inkább csendesen adja a szakácsnő kezébe a tányérokat, hogy az megszedhessen és adhassa tovább az éhes seregletnek. Mikor már mindenki leült valahová enni, még egy tányért tol a keze ügyébe és csak halkan súgja oda neki, hogy miért. *
- Kell kint maradt őrködni, úgy látom a társai is mind jöttek enni.
* Némely anyaszívűbb nőt a törzsből könnyen rá tud venni ilyen apróságokra. Így szinte biztos abban, hogy a tányérra kerül elég a raguból, és egy szelet húst is mellé ügyeskedik valahogy. Erősen fogva a kezébe egy kanállal össze szedi magát és szárnyra kél és visszaindul az egyedül maradt Kell felé. Talán ő lóg ki a leginkább a törzsből a viselkedésével. Legalábbis olykor nem úgy viselkedik, mint egy barbár. Igaz, nem is az valójában, csak úgy csöppent ebbe a létbe, mikor szülei halála után Chiari magához vette. S talán pont Chiari halk, nyugodt természete, másokkal való viselkedése miatt olyan, amilyen. Az utolsó néhány métert már gyalogláb teszi meg, neki is ennie és aludnia kellene már, de még bírja. Fiatal még, a legfiatalabb a törzsben, muszáj kibírnia. *
- Ezt neked hoztam Kell, nehogy éhen maradj.
* Arra a kis időre csak megállhat a férfi, míg megeszi. Az agyagtányérral meg majd lesz valami, legfeljebb a férfi visszahozza, ha akarja. De ő már nem várja meg, inkább siet vissza Eraya mellé egy gyermeknyi lány mosolyával az arcán. Talán mert úgy érzi, hogy amit tett, az jó és tényleg jó érzés volt. *
966. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-22 18:23:33
Üzenet elküldve: 2013-12-22 18:23:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar honfoglalás - Tanácskozás//
//részt vesznek: Kagan, Leandana, Eruanna(…)//
* Csendesen ül és hallgatja a tanácskozást, ám nem kell túl sokáig tűnődnie azon, hogy miféle indokkal kérették-rendelték őt is ide. Szerencsére, a "rosszabb dolgoktól" viszonylag messze áll az ok. A felszabadítás ötletére nem reagál túl sokat, csak álmélkodva rezzen szemöldöke feljebb. Nem érti a dolgot, ami olyan távol áll az eddig megszokott viselkedéstől, hogy elhinni főleg nem tudja. lehet, a pusztán kikapart gyökerekből néhánynak tudatmódosító hatása van és ezt ehették meg kedvenc barbárjai? A szokásos, "buta kis elf vagyok" maszknál is ostobább képet vág, ahogy halad előre a megbeszélés. Egyszerre váltja egymást a meglepődés, undor, a valami elmebeteg módon megcsillanó remény és a kitörni készülő nevetés arcvonásain. Mindez szórakozott mosolyban tetőzik ajkain, így a felszólításra delejes jókedvvel lép előre.
Ezt a kedvet a sámán kérdése egy szempillantás alatt lerombolja. Igazán szorult helyzetéből a tündér ajánlata menti meg. Ha be kellene vallania a nőnek, hogy tanult elf nőként birtokában van némi tudásnak az nagyjából a jó sorsának végét jelentené.
Hát, ha még el kellene árulnia, hogy a sokszor főzött tea amit vele együtt a törzsben csaknem mindenki előszeretettel fogyaszt, miféle mellékhatásokkal bír, az egyenlő lenne egy halálos ítélettel. Eddig senkinek nem tűnt fel, hogy kicsire zsugorodott törzsükben nincsenek gyermekek.
levágott ólomsúlyként szabadul meg a kérdés terhétől, majd húzódik vissza a háttérbe, ahogy a tanács végéhez közelednek. Végül, hármasban maradnak.*
- Igyekszem vele, de a víz forrásának, úgy hiszem, még te sem tudsz parancsolni.
* Túl sok volt neki ez a mai nap, túl elgyötört hallgatni a törzsfő férfiúi hisztijét a meleg víz hiányában, túl zaklatott nem válaszolni. Fásultságában valahogy a korbács ígérete sem hatja meg túlzottan. Helyette tüsténkedik -legalább igyekszik valami tettrekészséget mímelni- és fülel.*
//részt vesznek: Kagan, Leandana, Eruanna(…)//
* Csendesen ül és hallgatja a tanácskozást, ám nem kell túl sokáig tűnődnie azon, hogy miféle indokkal kérették-rendelték őt is ide. Szerencsére, a "rosszabb dolgoktól" viszonylag messze áll az ok. A felszabadítás ötletére nem reagál túl sokat, csak álmélkodva rezzen szemöldöke feljebb. Nem érti a dolgot, ami olyan távol áll az eddig megszokott viselkedéstől, hogy elhinni főleg nem tudja. lehet, a pusztán kikapart gyökerekből néhánynak tudatmódosító hatása van és ezt ehették meg kedvenc barbárjai? A szokásos, "buta kis elf vagyok" maszknál is ostobább képet vág, ahogy halad előre a megbeszélés. Egyszerre váltja egymást a meglepődés, undor, a valami elmebeteg módon megcsillanó remény és a kitörni készülő nevetés arcvonásain. Mindez szórakozott mosolyban tetőzik ajkain, így a felszólításra delejes jókedvvel lép előre.
Ezt a kedvet a sámán kérdése egy szempillantás alatt lerombolja. Igazán szorult helyzetéből a tündér ajánlata menti meg. Ha be kellene vallania a nőnek, hogy tanult elf nőként birtokában van némi tudásnak az nagyjából a jó sorsának végét jelentené.
Hát, ha még el kellene árulnia, hogy a sokszor főzött tea amit vele együtt a törzsben csaknem mindenki előszeretettel fogyaszt, miféle mellékhatásokkal bír, az egyenlő lenne egy halálos ítélettel. Eddig senkinek nem tűnt fel, hogy kicsire zsugorodott törzsükben nincsenek gyermekek.
levágott ólomsúlyként szabadul meg a kérdés terhétől, majd húzódik vissza a háttérbe, ahogy a tanács végéhez közelednek. Végül, hármasban maradnak.*
- Igyekszem vele, de a víz forrásának, úgy hiszem, még te sem tudsz parancsolni.
* Túl sok volt neki ez a mai nap, túl elgyötört hallgatni a törzsfő férfiúi hisztijét a meleg víz hiányában, túl zaklatott nem válaszolni. Fásultságában valahogy a korbács ígérete sem hatja meg túlzottan. Helyette tüsténkedik -legalább igyekszik valami tettrekészséget mímelni- és fülel.*
965. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-22 17:29:39
Üzenet elküldve: 2013-12-22 17:29:39
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - Waldran és Harath//
*Bizony ő valahogy kilóg a sorból, nem a megszokott módon barbár. Sokszor gondolkodott már ez vajon "szennyezett" véréből fakadó, avagy önmaga által gerjesztett folyamat. De olybá tűnik Waldran személyében jó helyre fordult, és egy kis helyrerázással talán megoldják problémáját.
Kicsit összevonja szemöldökét, mert nem érti a kérdést, de aztán csak leesik neki.*
- Dehogy vagyok. Az én fegyverem karom erejében és szemem élességében rejlik. *ezzel hárítja el máris a trubadúr titulust. Nem, nem. Bár nincs semmi baja velük, olykor szükség is van éles nyelvükre és eszükre, de tőle távol áll mindaz, mire Xomorr félék esküdnek. Ő, ha törzsi mondákat, népi legendákat hallgatnak is a tábortűznél, soha nem vetemedne azok előadására. Nincs hozzá tehetsége. Efféle gondolataiból rázza ki Waldran. Szavai korbácsként hasítanak, lelket hűtenek, és kezdi elhinni tartalmukat, ahogy mélyen egymás szemébe néznek. A lanyhulást okozó köd kezd felszállni lelki szemei elől, s kitisztult elmével állja tekintetét.*
- Ismersz, ahhoz innom kéne... de nem most, indulásunk előestéjén. *toldja meg kissé elhúzva száját. No nem, mintha az itteni asszonyok nem lennének elég jók neki. De valahogy sosem vitte rá a lélek. Lehet háta mögött emiatt puhánynak is titulálták a többiek. Ugyanakkor lelki szemei előtt számba veszi a szóba jöhető törzsi asszonyokat, és szolgákat is.*
~Talán Eraya~ *Áll meg gondolatban a harcos amazonon. Csatlakozott harcos, de valahogy mégis vonzó tud lenni, ha akar. Szavai azonban nem erről szólnak.*
- Ha visszajöttünk, beszélek a vajákossal. Vegye le rólam a rontást. *a Szellemek a tudhatói, bizony már-már afelé tendál, hogy átok ül rajta.
A mellettük elcammogó és morgó törpének csak úgy ímmel-ámmal int válaszul, de amúgy elmerül beszélgetésükben. Még azt sem veszi észre, hogy Isu egy ideig követi őket. Vagy, hogy a törzs nagy része a kondér körül lófrál. Talán nekik is inkább kaja után kéne nézzenek, az est kezd későre járni, és ők a hajnal első sugarával kilovagolnak a messzi Északnak. S ki tudja mikor esznek majd újra kellő mennyiségben.*
- Köszönöm szavaid, megfontolom őket ígérem. De ideje lenne étek után nézni mielőtt elfogy. Van még teendőnk elég hajnalig. *Evez más vizekre. De tekintete eddigre már megkeményedett, s nem is oly zavart, mint volt korábban. Ahogy szíve is kérgesedni kezd a sokszori "falba ütközések" hatására.*
~ Még egy óriás sem hadakozhat az elemek tombolásával. ~ *Merthogy körülbelül így érzi. Szélmalomharc.*
A hozzászólás írója (Harath Hardoghar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.22 17:30:43
*Bizony ő valahogy kilóg a sorból, nem a megszokott módon barbár. Sokszor gondolkodott már ez vajon "szennyezett" véréből fakadó, avagy önmaga által gerjesztett folyamat. De olybá tűnik Waldran személyében jó helyre fordult, és egy kis helyrerázással talán megoldják problémáját.
Kicsit összevonja szemöldökét, mert nem érti a kérdést, de aztán csak leesik neki.*
- Dehogy vagyok. Az én fegyverem karom erejében és szemem élességében rejlik. *ezzel hárítja el máris a trubadúr titulust. Nem, nem. Bár nincs semmi baja velük, olykor szükség is van éles nyelvükre és eszükre, de tőle távol áll mindaz, mire Xomorr félék esküdnek. Ő, ha törzsi mondákat, népi legendákat hallgatnak is a tábortűznél, soha nem vetemedne azok előadására. Nincs hozzá tehetsége. Efféle gondolataiból rázza ki Waldran. Szavai korbácsként hasítanak, lelket hűtenek, és kezdi elhinni tartalmukat, ahogy mélyen egymás szemébe néznek. A lanyhulást okozó köd kezd felszállni lelki szemei elől, s kitisztult elmével állja tekintetét.*
- Ismersz, ahhoz innom kéne... de nem most, indulásunk előestéjén. *toldja meg kissé elhúzva száját. No nem, mintha az itteni asszonyok nem lennének elég jók neki. De valahogy sosem vitte rá a lélek. Lehet háta mögött emiatt puhánynak is titulálták a többiek. Ugyanakkor lelki szemei előtt számba veszi a szóba jöhető törzsi asszonyokat, és szolgákat is.*
~Talán Eraya~ *Áll meg gondolatban a harcos amazonon. Csatlakozott harcos, de valahogy mégis vonzó tud lenni, ha akar. Szavai azonban nem erről szólnak.*
- Ha visszajöttünk, beszélek a vajákossal. Vegye le rólam a rontást. *a Szellemek a tudhatói, bizony már-már afelé tendál, hogy átok ül rajta.
A mellettük elcammogó és morgó törpének csak úgy ímmel-ámmal int válaszul, de amúgy elmerül beszélgetésükben. Még azt sem veszi észre, hogy Isu egy ideig követi őket. Vagy, hogy a törzs nagy része a kondér körül lófrál. Talán nekik is inkább kaja után kéne nézzenek, az est kezd későre járni, és ők a hajnal első sugarával kilovagolnak a messzi Északnak. S ki tudja mikor esznek majd újra kellő mennyiségben.*
- Köszönöm szavaid, megfontolom őket ígérem. De ideje lenne étek után nézni mielőtt elfogy. Van még teendőnk elég hajnalig. *Evez más vizekre. De tekintete eddigre már megkeményedett, s nem is oly zavart, mint volt korábban. Ahogy szíve is kérgesedni kezd a sokszori "falba ütközések" hatására.*
~ Még egy óriás sem hadakozhat az elemek tombolásával. ~ *Merthogy körülbelül így érzi. Szélmalomharc.*
A hozzászólás írója (Harath Hardoghar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.22 17:30:43
964. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-22 17:19:24
Üzenet elküldve: 2013-12-22 17:19:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar Honfoglalás//
*Bron kereket old, és mire végiggondolná, amit mondott, már ott sincs. Kettősükből, mely vele és a törpével megmaradt, is hamarosan egyedül marad, mikor is az aprónövésű társát is elragadja az étel illata. Ő maga csak nyel egyet, és kelletlen morranás után folytatja útját a tábor körül. Mind gyakrabban lát olyanokat, akik szintén a kondér felé tartanak. Emiatt el is gondolkozik rajta, hogy tán neki is meg kellene szakítani az őrséget, nehogy éhen maradjon? Aztán úgy dönt, vigye a fene az egészet, ha csak mert a dolgát végzi, éhen marad. Valami majd csak akad. Megy tehát tovább, és a kör végén karba font kézzel megáll egy kicsit, az ételtől látótávon belül. Attól függ, közelebb megy e már, hogy mekkora ott a tolongás, mivel evés közben is tudja folytatni körútját, akkora adagot úgysem kapnak, ami ebben meggátolná. Látja, Bron már kivette a részét az abrakból, oda is biccent a tele szájjal nézelődő gyászmadárnak.Utána a tábor széle felé néz ismét, és elindul egy újabb körre. Reméli, legalább a többi őrségben levő megszenvedi a dolgot ugyanígy, mint ő maga. Azért az is érdekli, milyen döntés születhetett a tanácskozás alatt, de egyelőre a fontossági sorrendben az evés áll, csak azután a tudakozódás. Hátha valamelyik komája megtud valami pontosabbat, míg ő mászkál.*
*Bron kereket old, és mire végiggondolná, amit mondott, már ott sincs. Kettősükből, mely vele és a törpével megmaradt, is hamarosan egyedül marad, mikor is az aprónövésű társát is elragadja az étel illata. Ő maga csak nyel egyet, és kelletlen morranás után folytatja útját a tábor körül. Mind gyakrabban lát olyanokat, akik szintén a kondér felé tartanak. Emiatt el is gondolkozik rajta, hogy tán neki is meg kellene szakítani az őrséget, nehogy éhen maradjon? Aztán úgy dönt, vigye a fene az egészet, ha csak mert a dolgát végzi, éhen marad. Valami majd csak akad. Megy tehát tovább, és a kör végén karba font kézzel megáll egy kicsit, az ételtől látótávon belül. Attól függ, közelebb megy e már, hogy mekkora ott a tolongás, mivel evés közben is tudja folytatni körútját, akkora adagot úgysem kapnak, ami ebben meggátolná. Látja, Bron már kivette a részét az abrakból, oda is biccent a tele szájjal nézelődő gyászmadárnak.Utána a tábor széle felé néz ismét, és elindul egy újabb körre. Reméli, legalább a többi őrségben levő megszenvedi a dolgot ugyanígy, mint ő maga. Azért az is érdekli, milyen döntés születhetett a tanácskozás alatt, de egyelőre a fontossági sorrendben az evés áll, csak azután a tudakozódás. Hátha valamelyik komája megtud valami pontosabbat, míg ő mászkál.*
963. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-22 17:01:33
Üzenet elküldve: 2013-12-22 17:01:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar honfoglalás//
*Szép lassan visszabattyog a táborba, hogy magához vegyen végre némi ételt. Közben úgy tűnik, a tanácskozásnak is vége szakad, mert egyre többen szállingóznak elő a nagy sátorból. Pillanatnyilag nem érdekli különösképp a ez helyzet, sokkal jobban foglalkoztatja, mit rejt vajon a vályú mélye. Nem mintha nyúlból olyan sok dolgot lehetne csinálni.. De mégis.
Elvegyül. Azt mondta a többieknek. Valójában úgy gondolta, hogy valamely kisebb sátorban szép csendben meghúzza magát, és reggel frissen, kipihenten, tettrekészen ugrik majd elő. Na persze, ha egyéb dolgok nem szólnak közbe.
A tűz közelébe érve megvárja, amíg az óriásaik eltakarodnak a közelből, aztán magához vesz egy tálat, és részesíti magát a jóféle tápból. Félrevonul vele, mint róka a zsákmányával, és miközben eszegeti, sunyi pillantásokkal méregeti a jövő-menőket.
Az első, ami rögtön szemet szúr neki, hogy közben Hrothgaar is összegyűlik ide, az ételszagra. Halvány vigyor költözik képes felére. Akkor az őrségükből már csak Kell tartja a frontot, pedig a röpködő lányka megmondta, hogy ők később kapnak. Mindegy, majd ha bekajált, alkalomadtán szállít némi zabát Cadavresnek, aztán leváltja. Mikor a törpe hangosan fejezi ki elégedettségét, elkezd azon tűnődni - így, telő gyomorral sokkal jobban megy neki -, hogy vajon mire juthattak a lázas tanácskozásban? Egy valamiben biztos, hogy ő nem akar kimaradni semmi jóból, ha eljön az ideje.*
*Szép lassan visszabattyog a táborba, hogy magához vegyen végre némi ételt. Közben úgy tűnik, a tanácskozásnak is vége szakad, mert egyre többen szállingóznak elő a nagy sátorból. Pillanatnyilag nem érdekli különösképp a ez helyzet, sokkal jobban foglalkoztatja, mit rejt vajon a vályú mélye. Nem mintha nyúlból olyan sok dolgot lehetne csinálni.. De mégis.
Elvegyül. Azt mondta a többieknek. Valójában úgy gondolta, hogy valamely kisebb sátorban szép csendben meghúzza magát, és reggel frissen, kipihenten, tettrekészen ugrik majd elő. Na persze, ha egyéb dolgok nem szólnak közbe.
A tűz közelébe érve megvárja, amíg az óriásaik eltakarodnak a közelből, aztán magához vesz egy tálat, és részesíti magát a jóféle tápból. Félrevonul vele, mint róka a zsákmányával, és miközben eszegeti, sunyi pillantásokkal méregeti a jövő-menőket.
Az első, ami rögtön szemet szúr neki, hogy közben Hrothgaar is összegyűlik ide, az ételszagra. Halvány vigyor költözik képes felére. Akkor az őrségükből már csak Kell tartja a frontot, pedig a röpködő lányka megmondta, hogy ők később kapnak. Mindegy, majd ha bekajált, alkalomadtán szállít némi zabát Cadavresnek, aztán leváltja. Mikor a törpe hangosan fejezi ki elégedettségét, elkezd azon tűnődni - így, telő gyomorral sokkal jobban megy neki -, hogy vajon mire juthattak a lázas tanácskozásban? Egy valamiben biztos, hogy ő nem akar kimaradni semmi jóból, ha eljön az ideje.*
962. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-22 16:36:45
Üzenet elküldve: 2013-12-22 16:36:45
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - Waldran és Harath//
*Úgy tűnik, hogy Harath néma beleegyezését adja a dologba, legalábbis nagyon sokáig nem szólal meg. Lehetséges, hogy azt az egyetlen mondatot fogalmazta ilyen sokáig, mert bizony az egészen cifrára sikerült, s Waldran alaposan megdöbben.*
~ Még hogy lelkek nagy titka, meg szívek leghőbb vágya… ~ *Egy bő pillanatra szüksége van, hogy napirendre térjen a hallottak felett. Így még egyikük sem fejezte ki, hogy meg akarja hágni a törzs egyik nőstényét. Nagyon szokatlannak találja.*
- Mi vagy te, csak nem egy turba… trubda… olyan énekesféle? *Villant egy somolygó mosolyt és rácsap a férfi vállára. Sercint egyet, kiköp oldalra. Arra nem is reagál, hogy Harath mit tartott szenvtelenségnek és mit nem, kamaszlázongásnak tűnik a dolog. Nem tudja, hogy ez az elf vérének köszönhető vagy csak szimplán meggárgyulhatott az út alatt. Van egy sanda gyanúja, hogy egyik sem, hanem elkapott egy csúnya betegséget.*
- Igazán nem szükséges meghalnod értünk, vagy legalábbis miattunk, csakhogy Isurii fenekébe markolhass és… nem is kell mondanom, többször is elképzelted már. *Legyint a dologra, még az előbbi kedélyesség keretében, de kezdi átérezni, hogy ezt nem lehet ilyen könnyen megbeszélniük. Itt komolyabb bajok is meghúzódnak a felszín alatt, amit kezelniük kell. Ám mielőtt ezt megtehetnék, még Harath megpróbálja felidegesíteni az idősebbik férfit.*
- Mindenkinek megvan a maga szerepe a törzsben, az övé az, hogy kapocs legyen szövetségeseink között. Viszont senki sem mondta, hogy Isurii oda lesz adva a városaiknak. Ám ha erre kerülne a sor, akkor sem ítélkezhetsz a döntés felett. *Megkeményedik a tekintete és a hangja is nyers lesz, egyáltalán nem tetszik neki az a hangnem, meg pláne a szavak, amik Harath ajkait elhagyják. Micsoda lázongás folyik itt, kérem szépen, mindjárt a szakállát fogja tépkedni.*
- Hűtsd le magad, Harath, figyelj rám. *Megállnak és megragadja Harath vállait, szembefordítja a férfit és mélyen a szemébe néz. Itt és most gyökerestül kezelik a bajt.*
- Elkaptál egy különös kórt, de ne aggódj. Hibáztál, mert nem eresztetted ki a magodat elégszer és megsavanyodott. Most emiatt érzel ilyen furcsa dolgokat, nem férsz a bőrödbe, úgy viselkedsz, mint még eleddig sohasem. Hidd el, jót tenne neked egy ágyba cipelés. Válassz egyet vagy gyere, menjünk közösen, ha egyedül nem mered. Akárhogy is, azt a lányt felejtsd el. *Mondja félig-meddig a barátjának, mert neki barátja minden vadásztárs. Szívén viseli a sorsukat, márpedig Harath gyötrődik, a fejében keringenek ezek a megsavanyodott, káros gondolatok. A prédikáció végén az utolsó mondatot hangsúlyosan megnyomja és enyhén megrázza a férfit. Kérdőn pillant rá, hogy megértette-e, indulhatnak lánycserkészőbe vagy esetleg tovább kell beszélgetniük.*
*Úgy tűnik, hogy Harath néma beleegyezését adja a dologba, legalábbis nagyon sokáig nem szólal meg. Lehetséges, hogy azt az egyetlen mondatot fogalmazta ilyen sokáig, mert bizony az egészen cifrára sikerült, s Waldran alaposan megdöbben.*
~ Még hogy lelkek nagy titka, meg szívek leghőbb vágya… ~ *Egy bő pillanatra szüksége van, hogy napirendre térjen a hallottak felett. Így még egyikük sem fejezte ki, hogy meg akarja hágni a törzs egyik nőstényét. Nagyon szokatlannak találja.*
- Mi vagy te, csak nem egy turba… trubda… olyan énekesféle? *Villant egy somolygó mosolyt és rácsap a férfi vállára. Sercint egyet, kiköp oldalra. Arra nem is reagál, hogy Harath mit tartott szenvtelenségnek és mit nem, kamaszlázongásnak tűnik a dolog. Nem tudja, hogy ez az elf vérének köszönhető vagy csak szimplán meggárgyulhatott az út alatt. Van egy sanda gyanúja, hogy egyik sem, hanem elkapott egy csúnya betegséget.*
- Igazán nem szükséges meghalnod értünk, vagy legalábbis miattunk, csakhogy Isurii fenekébe markolhass és… nem is kell mondanom, többször is elképzelted már. *Legyint a dologra, még az előbbi kedélyesség keretében, de kezdi átérezni, hogy ezt nem lehet ilyen könnyen megbeszélniük. Itt komolyabb bajok is meghúzódnak a felszín alatt, amit kezelniük kell. Ám mielőtt ezt megtehetnék, még Harath megpróbálja felidegesíteni az idősebbik férfit.*
- Mindenkinek megvan a maga szerepe a törzsben, az övé az, hogy kapocs legyen szövetségeseink között. Viszont senki sem mondta, hogy Isurii oda lesz adva a városaiknak. Ám ha erre kerülne a sor, akkor sem ítélkezhetsz a döntés felett. *Megkeményedik a tekintete és a hangja is nyers lesz, egyáltalán nem tetszik neki az a hangnem, meg pláne a szavak, amik Harath ajkait elhagyják. Micsoda lázongás folyik itt, kérem szépen, mindjárt a szakállát fogja tépkedni.*
- Hűtsd le magad, Harath, figyelj rám. *Megállnak és megragadja Harath vállait, szembefordítja a férfit és mélyen a szemébe néz. Itt és most gyökerestül kezelik a bajt.*
- Elkaptál egy különös kórt, de ne aggódj. Hibáztál, mert nem eresztetted ki a magodat elégszer és megsavanyodott. Most emiatt érzel ilyen furcsa dolgokat, nem férsz a bőrödbe, úgy viselkedsz, mint még eleddig sohasem. Hidd el, jót tenne neked egy ágyba cipelés. Válassz egyet vagy gyere, menjünk közösen, ha egyedül nem mered. Akárhogy is, azt a lányt felejtsd el. *Mondja félig-meddig a barátjának, mert neki barátja minden vadásztárs. Szívén viseli a sorsukat, márpedig Harath gyötrődik, a fejében keringenek ezek a megsavanyodott, káros gondolatok. A prédikáció végén az utolsó mondatot hangsúlyosan megnyomja és enyhén megrázza a férfit. Kérdőn pillant rá, hogy megértette-e, indulhatnak lánycserkészőbe vagy esetleg tovább kell beszélgetniük.*
961. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-22 16:33:34
Üzenet elküldve: 2013-12-22 16:33:34
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - Tanácskozás//
//részt vesznek: Kagan, Leandana, Eruanna(…)//
*Ahogy a csapat tagjai elhagyják a sátrat, ő hátradől a párnáján és csendesen pipázni kezd. Nem lesz több tanácskozás, egyszerűen nincs értelme, már a legutóbbi is - amin pedig még komoly, megfontolt harcosok is részt vettek, nem ilyen csipisz, bugyuta gnómok meg kivagyi tündérek - eredménytelenül zárult, ez meg bohózat volt, nem több.*
~ Rabszolga-felszabadítás, meg Szellemjárónak beszólogatás?! Ha nem lennél tökkelütött, Rick, a skalpod már rég az ajtó mellett himbálózna, de most közel jártál a hülyék halálához is! ~ *sok mindent elnéznek a kis druidának, mert amit a Szellemek neki adtak a lelkek oldaláról, azt elvették az ész képességei közül, de azért a határokat neki is meg kell tudnia tartani.*
- Ha meg akarod büntetni a pimaszt, legyen, de meg ne öld. Tudom, hogy megsértett, de az esetek felében azt sem tudja, mit zajong. *fordul a Szellemjáróhoz. Tudja ő maga is, hogy neki kellett volna taknyán törölnie a druidát, de az az igazság, hogy nincs szíve bántani. Menjen csak, játszódjon az óriások között, hiszen jobbára ártalmatlan.*
- Eruanna, igyekezz a fürdővízzel! *mordul a késlekedő elf szolgálólányra, mert az a Tanácskozás eseményeitől még mindig bénultan ácsorog.*
- Mozogj, leány, vagy korbáccsal sürgetlek meg! *nem igazi fenyegetés ez, inkább csak szófordulat, de azért illik komolyan venni.*
*Újabb szortyintás a pipából, újabb elgondolkodó tekintet, mely lassan a Szellemjáróra fordul.*
- Szerinted mi volt ez a kifakadás Isuriitól? *még neki is feltűnt, holott messze nem olyan éles szemű ezen a téren, mint a törzsi asszonyok. A legjobbat akarja Isuriinak, és bár sokkal többre tartja saját magukat a hitvány városi csőcseléknél, azt is tudja, hogy korábbi életmódjuk lassan elenyészik; neki pedig mindent meg kell tennie, hogy a törzs ne vesszen el vele együtt.*
~ Talán meg lehet őrizni magunkból egy keveset. ~ *villan meg fejében a gondolat, miközben Leandana válaszát és vizének felforrását várja. Számtalan gondolat kering a fejében, összekeveredve, várva, hogy lelkének kis tornádói elüljenek, és ne kavarják fel elméjének vizét.*
- Az ő sorsa lett volna a harmadik kérdése a Tanácsnak, de inkább eldöntjük mi magunk, aztán pedig szorosabbra fogom a gyeplőt.
//részt vesznek: Kagan, Leandana, Eruanna(…)//
*Ahogy a csapat tagjai elhagyják a sátrat, ő hátradől a párnáján és csendesen pipázni kezd. Nem lesz több tanácskozás, egyszerűen nincs értelme, már a legutóbbi is - amin pedig még komoly, megfontolt harcosok is részt vettek, nem ilyen csipisz, bugyuta gnómok meg kivagyi tündérek - eredménytelenül zárult, ez meg bohózat volt, nem több.*
~ Rabszolga-felszabadítás, meg Szellemjárónak beszólogatás?! Ha nem lennél tökkelütött, Rick, a skalpod már rég az ajtó mellett himbálózna, de most közel jártál a hülyék halálához is! ~ *sok mindent elnéznek a kis druidának, mert amit a Szellemek neki adtak a lelkek oldaláról, azt elvették az ész képességei közül, de azért a határokat neki is meg kell tudnia tartani.*
- Ha meg akarod büntetni a pimaszt, legyen, de meg ne öld. Tudom, hogy megsértett, de az esetek felében azt sem tudja, mit zajong. *fordul a Szellemjáróhoz. Tudja ő maga is, hogy neki kellett volna taknyán törölnie a druidát, de az az igazság, hogy nincs szíve bántani. Menjen csak, játszódjon az óriások között, hiszen jobbára ártalmatlan.*
- Eruanna, igyekezz a fürdővízzel! *mordul a késlekedő elf szolgálólányra, mert az a Tanácskozás eseményeitől még mindig bénultan ácsorog.*
- Mozogj, leány, vagy korbáccsal sürgetlek meg! *nem igazi fenyegetés ez, inkább csak szófordulat, de azért illik komolyan venni.*
*Újabb szortyintás a pipából, újabb elgondolkodó tekintet, mely lassan a Szellemjáróra fordul.*
- Szerinted mi volt ez a kifakadás Isuriitól? *még neki is feltűnt, holott messze nem olyan éles szemű ezen a téren, mint a törzsi asszonyok. A legjobbat akarja Isuriinak, és bár sokkal többre tartja saját magukat a hitvány városi csőcseléknél, azt is tudja, hogy korábbi életmódjuk lassan elenyészik; neki pedig mindent meg kell tennie, hogy a törzs ne vesszen el vele együtt.*
~ Talán meg lehet őrizni magunkból egy keveset. ~ *villan meg fejében a gondolat, miközben Leandana válaszát és vizének felforrását várja. Számtalan gondolat kering a fejében, összekeveredve, várva, hogy lelkének kis tornádói elüljenek, és ne kavarják fel elméjének vizét.*
- Az ő sorsa lett volna a harmadik kérdése a Tanácsnak, de inkább eldöntjük mi magunk, aztán pedig szorosabbra fogom a gyeplőt.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579