Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 137 (2721. - 2740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2740. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-18 15:18:19
Üzenet elküldve: 2016-12-18 15:18:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Álmok útján//
*A fülébe cseng Bill méltatlankodása, és valahol igazat is ad neki, hiszen milyen dolog már, hogy egy buta álom miatt felrúg mindent? Hiszen éppen jó helyen voltak, meleg kuckó, tiszta priccs, volt az olyan jó, mint a Namos-házban a kis szobája, és milyen nagyon finom ételek voltak, másra sem tud gondolni. Ha valaki, akkor Maereh igazán értékeli a finom ételeket, hisz ő maga is hónapokat dolgozott legutóbb is szakácsnőként egy előkelő házban és pontosan tudja mekkora munka ilyesmit az asztalra teremteni.*
~Olyan jó volt ott, és Billnek is jó helye volt. Miért? Miért éppen most?~
*Maereh saját maga sem érti, miért most érte utól ez az álom. Nem tudja, csak azt, hogy ha nem engedne az álom hívásának valami tönkremenne.*
~Vajon Bill haragszik rám? Minden joga meglenne…~
*Hátra sem néz, kis szomorúságcsomag Nagyonmagas hátán, talán ha megtenné és látná a magas barátját az úton jobban érezné magát, de nem mer visszanézni.
De azért, lekászálódik Nagyonmagasról, ott ahol a szekérútról egy keskeny csapásra térne a Kispatak Arthenior felőli oldalán, és a szalagot az egyik cserje ágára köti.
Aztán nagyot ugrik, mikor hirtelen egy ismerős hangot hall maga mögött.*
– Hát itt vagy? *szakad belőle ki egy kis kiáltás.* Itt vagy, Bill!
*Nem gondolkodik sokat, nem törődik vele, illendő-e, csak fordul és már meg is öleli a rabszolgáját, illetve, lényegében Bill sosem volt rabszolga, akkor sem, mikor még csak a Nagy Alfként ismerte.
Mae karjai a férfi dereka köré fonódnak, arcát a zekéjéhez nyomja, valahol gyomortájon. Tudja, hogy a magasra nőtt Bill mellett úgy néz ki, mintha valami kislány lenne, de most nem érdekli, csak örül, hogy nincs egyedül.
Aztán felemeli a fejét, úgy néz fel a barátja szemeibe.*
– Már miért ne tenné?
*De csak egy kérdés, ha Bill akar, fog felelni.
Aztán visszakapaszkodnak Nagyonmagas hátára, immár az ismerős módon, a férfi elől, ő mögötte, újra átfogja a derekát, a hátához simul, ez így jó, mert így legalább Bill nem láthatja az arcán lepergő könnycseppeket.
Próbál nyugodt hangon válaszolni.*
– Követjük a patakot a folyóhoz, ezzel kezdjük, mert ez az első folyóvíz, mi az utamba akadt.
*Aztán nagy levegőt vesz.*
– Felénk, az én falumban, sok törpe hisz abban, hogy az álmaink beszélnek hozzánk. Az ilyen álom azonban ritka, nekem még egy ilyen sem volt. De most, most annyira tisztán láttam, egy folyópart, ott voltál te is, és én is, és a tenyeremen hegyikristályok, neked mutattam őket. Ezért hát, úgy érzem oka van, hogy pont itt és most történt meg, szóval meg akarom nézni a legközelebbi folyópartot, talán megtalálom az álombéli helyet *magyarázza Maereh Bill hátának.* Bár lehet, hogy időbe telik. De ha több idő, akkor közben fel is léphetünk itt-ott, ahol te mondod. Ilyesmi. Bemehetünk a városba, visszajövünk… Nem arról szól, hogy akkor innentől már sose látjuk többé a civilizációt, vagy micsodát.
*A fülébe cseng Bill méltatlankodása, és valahol igazat is ad neki, hiszen milyen dolog már, hogy egy buta álom miatt felrúg mindent? Hiszen éppen jó helyen voltak, meleg kuckó, tiszta priccs, volt az olyan jó, mint a Namos-házban a kis szobája, és milyen nagyon finom ételek voltak, másra sem tud gondolni. Ha valaki, akkor Maereh igazán értékeli a finom ételeket, hisz ő maga is hónapokat dolgozott legutóbb is szakácsnőként egy előkelő házban és pontosan tudja mekkora munka ilyesmit az asztalra teremteni.*
~Olyan jó volt ott, és Billnek is jó helye volt. Miért? Miért éppen most?~
*Maereh saját maga sem érti, miért most érte utól ez az álom. Nem tudja, csak azt, hogy ha nem engedne az álom hívásának valami tönkremenne.*
~Vajon Bill haragszik rám? Minden joga meglenne…~
*Hátra sem néz, kis szomorúságcsomag Nagyonmagas hátán, talán ha megtenné és látná a magas barátját az úton jobban érezné magát, de nem mer visszanézni.
De azért, lekászálódik Nagyonmagasról, ott ahol a szekérútról egy keskeny csapásra térne a Kispatak Arthenior felőli oldalán, és a szalagot az egyik cserje ágára köti.
Aztán nagyot ugrik, mikor hirtelen egy ismerős hangot hall maga mögött.*
– Hát itt vagy? *szakad belőle ki egy kis kiáltás.* Itt vagy, Bill!
*Nem gondolkodik sokat, nem törődik vele, illendő-e, csak fordul és már meg is öleli a rabszolgáját, illetve, lényegében Bill sosem volt rabszolga, akkor sem, mikor még csak a Nagy Alfként ismerte.
Mae karjai a férfi dereka köré fonódnak, arcát a zekéjéhez nyomja, valahol gyomortájon. Tudja, hogy a magasra nőtt Bill mellett úgy néz ki, mintha valami kislány lenne, de most nem érdekli, csak örül, hogy nincs egyedül.
Aztán felemeli a fejét, úgy néz fel a barátja szemeibe.*
– Már miért ne tenné?
*De csak egy kérdés, ha Bill akar, fog felelni.
Aztán visszakapaszkodnak Nagyonmagas hátára, immár az ismerős módon, a férfi elől, ő mögötte, újra átfogja a derekát, a hátához simul, ez így jó, mert így legalább Bill nem láthatja az arcán lepergő könnycseppeket.
Próbál nyugodt hangon válaszolni.*
– Követjük a patakot a folyóhoz, ezzel kezdjük, mert ez az első folyóvíz, mi az utamba akadt.
*Aztán nagy levegőt vesz.*
– Felénk, az én falumban, sok törpe hisz abban, hogy az álmaink beszélnek hozzánk. Az ilyen álom azonban ritka, nekem még egy ilyen sem volt. De most, most annyira tisztán láttam, egy folyópart, ott voltál te is, és én is, és a tenyeremen hegyikristályok, neked mutattam őket. Ezért hát, úgy érzem oka van, hogy pont itt és most történt meg, szóval meg akarom nézni a legközelebbi folyópartot, talán megtalálom az álombéli helyet *magyarázza Maereh Bill hátának.* Bár lehet, hogy időbe telik. De ha több idő, akkor közben fel is léphetünk itt-ott, ahol te mondod. Ilyesmi. Bemehetünk a városba, visszajövünk… Nem arról szól, hogy akkor innentől már sose látjuk többé a civilizációt, vagy micsodát.
2739. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-17 22:10:06
Üzenet elküldve: 2016-12-17 22:10:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
//Moonxylwery, Vesdynild//
*A Démon kergette nyúlnak sötételfjeink nemeshez méltó csapdát vetnek. Az alárendelt hím gáncsol, a család női feje pedig kivégzi az állatot egy jól irányzott dobással. Démon elsőre meglepetésében szinte át is bukfencezik az utolsókat rángó tapsin, mire sorait zárva, illedelmesen szájába kapja a nyulat, és gazdájának viszi, persze némi jutalom reményében. Persze az ostor csattogása miatt már nem érzi magát a legkomfortosabban, úgyhogy nem házal sokat, várja az újabb utasítást a sikeres fogás után.*
//Ald'as, Daranel, Oreg//
*A trió végül trió marad, s halkan kezdhetnek a bokrok alján csámborgó madár után kutatni. A széthúzódás elve pedig igen csak kapóra is jön. Hármasunk egyszerre pillanthatja meg ugyanis a fácánt, és veheti célba azt. Persze a fácánok eredendően allergiásak a hegyes fémre. Túladagolásuk halálukhoz vezethet, és ezt tudják is. Így ez a példány sem marad tétlen. Kövér, bizonyára hízlalt testét nehézkesen, surrogva emeli pár lépés magasba, és igyekszik eltűnni a lombokban. Ez a pár másodperc adódik a hármasnak, hogy barátságos, ámde annál reálisabb, rögtönzött íjászversenyt tartsanak. Gyakorlatukat, és szerencséjüket mérhetik a másikéhoz most.*
//Lousadel, Ishin//
*Akkor hát két vadra ketten. Lou nem teketóriázik sokat, a nyúl után vetheti magát, és éppen látótávon belül is tudhatja. Célozhat, s mikor egy vonalban látja a tapsit a képzeletben már kilőtt nyíl érkezési helyével, akkor el is lőheti a nyilat, ami szépen reppen is.
Ezalatt még a fácános fánál Ishint is szorítja az idő. Ő ugyanis kellemesen gondolkodik magában, míg a szoborrá merevedett fácán most óvatosan megmozdítja fejét, és leveti magát egyből utána a száraz bokrok és avar útvesztőjébe. Itt hát az idő. Most lő, vagy soha (illetve egy kevés futkározás után. Avagy lőhet a semmire is, csak annak nem sok értelme volna.)
Visszatérvén a kilőtt nyíl és Lou nyula csatájához. Sajnos centikre ugyan, de a vessző elvéti a nyulat, azonban vadászunk legalább a lendületét megtartotta, ha ügyesen "tölt", s nem veszti szeme elől a prédát, még egy lövése akadhat.*
//Aoneer//
*Aoneer egyedül marad hát. Egyrészt azért jár így jobban, mert iránya sokkal csendesebb lesz. Másrészt pedig egyedül van ugyanarra a prédára, mint a többiek hárman. Ugyanis alig tíz nyugodt perce lehet, mire elkapja az aranybarnás villanást ő is szeme sarkából. Jobbrább szedi a lábát a madár. Igazából elég szerencsétlen, mert az örökzöldek itt kevéssé honosak, és egy elég kopár helyet talált magának a megbúvásra. Itt jön be Aoneer harmadik előnye. Nincs aki dumáljon neki, szuszogjon a fülébe, míg céloz, így pedig esélyes, hogy leszedi a talpas madarat.*
//Rynizz//
*A magány olyan dolog, amit sokan szeretnének élvezni egy vadászat során. Mélységink annyiból szerencsés, hogy a fegyver jó oldalán van, így vágya valóra is válhat, amihez nincs sok hozzászólása az állatvilágnak, azt leszámítva, hogy pár holló felreppen előtte a kopár fákról.*
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
//Moonxylwery, Vesdynild//
*A Démon kergette nyúlnak sötételfjeink nemeshez méltó csapdát vetnek. Az alárendelt hím gáncsol, a család női feje pedig kivégzi az állatot egy jól irányzott dobással. Démon elsőre meglepetésében szinte át is bukfencezik az utolsókat rángó tapsin, mire sorait zárva, illedelmesen szájába kapja a nyulat, és gazdájának viszi, persze némi jutalom reményében. Persze az ostor csattogása miatt már nem érzi magát a legkomfortosabban, úgyhogy nem házal sokat, várja az újabb utasítást a sikeres fogás után.*
//Ald'as, Daranel, Oreg//
*A trió végül trió marad, s halkan kezdhetnek a bokrok alján csámborgó madár után kutatni. A széthúzódás elve pedig igen csak kapóra is jön. Hármasunk egyszerre pillanthatja meg ugyanis a fácánt, és veheti célba azt. Persze a fácánok eredendően allergiásak a hegyes fémre. Túladagolásuk halálukhoz vezethet, és ezt tudják is. Így ez a példány sem marad tétlen. Kövér, bizonyára hízlalt testét nehézkesen, surrogva emeli pár lépés magasba, és igyekszik eltűnni a lombokban. Ez a pár másodperc adódik a hármasnak, hogy barátságos, ámde annál reálisabb, rögtönzött íjászversenyt tartsanak. Gyakorlatukat, és szerencséjüket mérhetik a másikéhoz most.*
//Lousadel, Ishin//
*Akkor hát két vadra ketten. Lou nem teketóriázik sokat, a nyúl után vetheti magát, és éppen látótávon belül is tudhatja. Célozhat, s mikor egy vonalban látja a tapsit a képzeletben már kilőtt nyíl érkezési helyével, akkor el is lőheti a nyilat, ami szépen reppen is.
Ezalatt még a fácános fánál Ishint is szorítja az idő. Ő ugyanis kellemesen gondolkodik magában, míg a szoborrá merevedett fácán most óvatosan megmozdítja fejét, és leveti magát egyből utána a száraz bokrok és avar útvesztőjébe. Itt hát az idő. Most lő, vagy soha (illetve egy kevés futkározás után. Avagy lőhet a semmire is, csak annak nem sok értelme volna.)
Visszatérvén a kilőtt nyíl és Lou nyula csatájához. Sajnos centikre ugyan, de a vessző elvéti a nyulat, azonban vadászunk legalább a lendületét megtartotta, ha ügyesen "tölt", s nem veszti szeme elől a prédát, még egy lövése akadhat.*
//Aoneer//
*Aoneer egyedül marad hát. Egyrészt azért jár így jobban, mert iránya sokkal csendesebb lesz. Másrészt pedig egyedül van ugyanarra a prédára, mint a többiek hárman. Ugyanis alig tíz nyugodt perce lehet, mire elkapja az aranybarnás villanást ő is szeme sarkából. Jobbrább szedi a lábát a madár. Igazából elég szerencsétlen, mert az örökzöldek itt kevéssé honosak, és egy elég kopár helyet talált magának a megbúvásra. Itt jön be Aoneer harmadik előnye. Nincs aki dumáljon neki, szuszogjon a fülébe, míg céloz, így pedig esélyes, hogy leszedi a talpas madarat.*
//Rynizz//
*A magány olyan dolog, amit sokan szeretnének élvezni egy vadászat során. Mélységink annyiból szerencsés, hogy a fegyver jó oldalán van, így vágya valóra is válhat, amihez nincs sok hozzászólása az állatvilágnak, azt leszámítva, hogy pár holló felreppen előtte a kopár fákról.*
2738. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-17 20:51:22
Üzenet elküldve: 2016-12-17 20:51:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Álmok útján//
*Nem hagyja hátra Forgószél kisasszonyt, aki méltó a nemrég kitalált művész nevére, mert elég viharosan üdvözölte reggel és most nem sokkal az után már úton vannak.*
~Elég váratlan fordulat.~
*Mostanra társultak, habár csak ketten vannak, akkor is egy társulat, ha nem kedvelte volna meg mostanra, akkor sem hagyhatta volna hogy egyedül keljen útra. A mutatványosok etikai kódexe szerint ez becsületbe vágó lenne. Az úton a ló, egyszer csak megtorpan és Mae leugrik a hátáról, hogy egy piros szalagot kössön az egyik bokor ágára. Meglepve nézi a műveletet és lassan emelkedik a bajusza a mosolya fölött.*
-Nem jön utánam a lány Maereh, de azért szép tőled.
*Első gondolata, hogy Mealyne lesz, akinek a szalagot szánja a törpelány, mert másnak aligha szólhatna jelenleg.*
~Más nem lehet csak az, hogy miattam teszi ki. Aranyos, úgy éljek, hogy az.~
*Barátságos mosolya fennmarad, még Mae visszalép a lóhoz és a karját nyújtja, hogy újra maga mögé húzza fel, vissza a Nagyonmagas hátára.*
-Nem, mintha nem szeretném a vaktában kezdett kalandokat *fordul hátra, hogy a válla fölött beszéljen.* de elárulhatnád, hogy hova tartunk pontosan és miért megyünk.
~Arról beszélt, hogy álom meg kincs, de ki tudja ezt összerakni, hogy értelme is legyen?~
-Azt mondtad ilyen egyszer van és valami mesés kincsről beszéltél, ha jól emlékszem.
*Az induláson túljutottak, jöhetnek a részletek.*
*Nem hagyja hátra Forgószél kisasszonyt, aki méltó a nemrég kitalált művész nevére, mert elég viharosan üdvözölte reggel és most nem sokkal az után már úton vannak.*
~Elég váratlan fordulat.~
*Mostanra társultak, habár csak ketten vannak, akkor is egy társulat, ha nem kedvelte volna meg mostanra, akkor sem hagyhatta volna hogy egyedül keljen útra. A mutatványosok etikai kódexe szerint ez becsületbe vágó lenne. Az úton a ló, egyszer csak megtorpan és Mae leugrik a hátáról, hogy egy piros szalagot kössön az egyik bokor ágára. Meglepve nézi a műveletet és lassan emelkedik a bajusza a mosolya fölött.*
-Nem jön utánam a lány Maereh, de azért szép tőled.
*Első gondolata, hogy Mealyne lesz, akinek a szalagot szánja a törpelány, mert másnak aligha szólhatna jelenleg.*
~Más nem lehet csak az, hogy miattam teszi ki. Aranyos, úgy éljek, hogy az.~
*Barátságos mosolya fennmarad, még Mae visszalép a lóhoz és a karját nyújtja, hogy újra maga mögé húzza fel, vissza a Nagyonmagas hátára.*
-Nem, mintha nem szeretném a vaktában kezdett kalandokat *fordul hátra, hogy a válla fölött beszéljen.* de elárulhatnád, hogy hova tartunk pontosan és miért megyünk.
~Arról beszélt, hogy álom meg kincs, de ki tudja ezt összerakni, hogy értelme is legyen?~
-Azt mondtad ilyen egyszer van és valami mesés kincsről beszéltél, ha jól emlékszem.
*Az induláson túljutottak, jöhetnek a részletek.*
2737. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-17 15:39:14
Üzenet elküldve: 2016-12-17 15:39:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Arthenior felé//
*Solaras hátán ül, Darel mögött. A nap süt, bár hideg van, de azért a sugarak melengetik a hátát, ahogy a város felé kocognak az ösvényen.*
-Milyen terveid vannak a városban Darel?
*Halkan hangzik fel a puhatolózó kérdés, nem hátsó szándék nélkül. Shesa nem ismeri a várost, és némi iránymutatást remél a másiktól. Hová mehetne, mit kezdhetne magával? Most már szabad, de azért az élete még nem könnyű, nem egyszerű. Sok mindenhez ért, és még sem ért igazából semmihez. Talán az alkímiát leszámítva, hiszen egyik korábbi gazdája megtanította egy-két fogásra ezen a téren. De ettől ez még kevés, ebből még nem lehet megélni. Talán Darel mond valami olyasmit, melynek mentén elindulhat egy gondolat, mely akár egy lehetőséggé is kinőheti magát.*
*Solaras hátán ül, Darel mögött. A nap süt, bár hideg van, de azért a sugarak melengetik a hátát, ahogy a város felé kocognak az ösvényen.*
-Milyen terveid vannak a városban Darel?
*Halkan hangzik fel a puhatolózó kérdés, nem hátsó szándék nélkül. Shesa nem ismeri a várost, és némi iránymutatást remél a másiktól. Hová mehetne, mit kezdhetne magával? Most már szabad, de azért az élete még nem könnyű, nem egyszerű. Sok mindenhez ért, és még sem ért igazából semmihez. Talán az alkímiát leszámítva, hiszen egyik korábbi gazdája megtanította egy-két fogásra ezen a téren. De ettől ez még kevés, ebből még nem lehet megélni. Talán Darel mond valami olyasmit, melynek mentén elindulhat egy gondolat, mely akár egy lehetőséggé is kinőheti magát.*
2736. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-17 14:44:45
Üzenet elküldve: 2016-12-17 14:44:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Daynah Yffer//
*Aki messzebbről nézi Hainát, ahogy a lovon zötykölődik, jót mulathat magában. Ugyanis az elf lány nem igazán szokott a lovagláshoz. Mondhatni ez az első eset, hiszen eddig ha utazni kellett azt vagy gyalog tette, vagy kocsin. A majdnem fekete paripa azonban rendesen dobálja a lányt a hátán, melytől Haina nem érzi túl jól magát, de hát menni kell.
Az úton elég gyorsan halad, átkel a Kispatak-gázlón. Néhány perccel később egy kanyarból elé bukkan az úton épp álldogáló lovas. Daynah pont kendőt köt a nyaka és feje köré.*
-Kisasszony! Daynah kisasszony!
*Ha Daynah a hívásra felé fordul, akkor némileg vicces látványban lehet része. A vékony lány fel-le pattog a ló nyergében, két markával úgy fogja a kantárt, mint valami fuldokló a mentőövet. Ruhái lobognak. Most még kicsit hátra is dől, hogy lassításra késztesse a hátast, és közben nagyokat fúj maga elé.*
-Efamar úr küldött a kisasszony után.
*Talán sikerül megállnia Daynah mellett remélhetően. Ha igen, akkor próbál egy mosolyt kierőltetni magából, bár eléggé fázik ahhoz, hogy jó kedve legyen.*
-Van nálam még takaró.
*Mondja, mert hát ugye az a kendő arra enged következtetni, hogy Daynah-nak sincs éppen melege.*
*Aki messzebbről nézi Hainát, ahogy a lovon zötykölődik, jót mulathat magában. Ugyanis az elf lány nem igazán szokott a lovagláshoz. Mondhatni ez az első eset, hiszen eddig ha utazni kellett azt vagy gyalog tette, vagy kocsin. A majdnem fekete paripa azonban rendesen dobálja a lányt a hátán, melytől Haina nem érzi túl jól magát, de hát menni kell.
Az úton elég gyorsan halad, átkel a Kispatak-gázlón. Néhány perccel később egy kanyarból elé bukkan az úton épp álldogáló lovas. Daynah pont kendőt köt a nyaka és feje köré.*
-Kisasszony! Daynah kisasszony!
*Ha Daynah a hívásra felé fordul, akkor némileg vicces látványban lehet része. A vékony lány fel-le pattog a ló nyergében, két markával úgy fogja a kantárt, mint valami fuldokló a mentőövet. Ruhái lobognak. Most még kicsit hátra is dől, hogy lassításra késztesse a hátast, és közben nagyokat fúj maga elé.*
-Efamar úr küldött a kisasszony után.
*Talán sikerül megállnia Daynah mellett remélhetően. Ha igen, akkor próbál egy mosolyt kierőltetni magából, bár eléggé fázik ahhoz, hogy jó kedve legyen.*
-Van nálam még takaró.
*Mondja, mert hát ugye az a kendő arra enged következtetni, hogy Daynah-nak sincs éppen melege.*
2735. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-17 14:20:36
Üzenet elküldve: 2016-12-17 14:20:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Már a délelőtt kezdetén jár jócskán az idő, mikor egy sötét ruhába öltözött, meleg kabátot és kucsmát viselő alak léptet ki az Ametiszt majorság kapuján. Magas, barna ló lépked alatta kényelmesen. A férfinél nincs sok holmi, mindig is a legszükségesebbeket hordta magánál, így most sincs ez másként.
Könnyed kocogásra készteti a hátast a földúton, mely Arthenior irányába vezet. Nem kell sok idő, csupán néhány fertályóra, hogy elérje a várost, de addig is nyitva tartja a szemeit, nehogy valaki, vagy valami meglephesse.*
Könnyed kocogásra készteti a hátast a földúton, mely Arthenior irányába vezet. Nem kell sok idő, csupán néhány fertályóra, hogy elérje a várost, de addig is nyitva tartja a szemeit, nehogy valaki, vagy valami meglephesse.*
2734. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-17 13:25:01
Üzenet elküldve: 2016-12-17 13:25:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
//Lousadel, Ishin//
*Az idő kellemes és az ide úton is kortyolgatott borocska együtt fenntartja Lou jókedvét. Mintha amúgy a búskomorság jellemezné. A vadászszerencse is velük van mivel elég hamar meglátnak egy nyulat. Lou oldalba is böki új társát széles vigyorral és a nyúl irányába bök fejével. Sajnos a tapsifüles is észreveszi őket és rögvest menekülőre is fogja.*
-No, hát ne hagyjuk veszni!
*Ha Lou-n múlik akkor rögvest üldözőbe is vehetik a nyulat. Ő nem egy megfontolt a jobb prédára várós fajta. Neki általában a mennyiség előrébb valóbb a minőségnél az élet több területén is.*
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
//Lousadel, Ishin//
*Az idő kellemes és az ide úton is kortyolgatott borocska együtt fenntartja Lou jókedvét. Mintha amúgy a búskomorság jellemezné. A vadászszerencse is velük van mivel elég hamar meglátnak egy nyulat. Lou oldalba is böki új társát széles vigyorral és a nyúl irányába bök fejével. Sajnos a tapsifüles is észreveszi őket és rögvest menekülőre is fogja.*
-No, hát ne hagyjuk veszni!
*Ha Lou-n múlik akkor rögvest üldözőbe is vehetik a nyulat. Ő nem egy megfontolt a jobb prédára várós fajta. Neki általában a mennyiség előrébb valóbb a minőségnél az élet több területén is.*
2733. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-15 10:23:25
Üzenet elküldve: 2016-12-15 10:23:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
*A majorság kapuján kijutni neki nem gond, nem lát éppen senkit, de igaz, nem is nagyon figyel. A fejfájás jobban zavarja, meg az a fura puffadós érzés a hasában.*
~De hát nem lehet bajom. A vacsora is jó volt tegnap, ennyi idő alatt nem lehet más, mint...~
*Daynah újra számolgat, miközben Negyvenes nyergében ülve léptet előre, immár túl a Kispatak-gázlón, a kora reggeli hűvös ellen szorosan maga köré húzva a köpenyét.*
~Nem-nem, az még korai lenne.~
*Ahogy komótos tempóban a város felé halad, csakis Misscoulueryti kedvéért, mert a férfi annyira aggódik, ő meg hiába is bizonygatná neki, hogy felesleges, arra gondol, hogy igazából már hónapokkal ez előtt meg akarta nézni a várost.*
~Mikor megszöktem a kikötőben, lényegében már akkor a városba akartam menni, és őt elkerülni. Az más kérdés, hogy máshogy alakult, ahogy az is, hogy már nem kerülni akarom Efamart, inkább megnyugtatni, hogy nincs semmi baj. Hogy lássa, felesleges ekkora hűhó némi kis rosszullét körül. Estére már ki is derülhet, hogy semmi baj. Felesleges lett volna ezért most a lagzi után bárkit felzavarni. Hát nem?~
*Mivel továbbra is fázik, így megállítja Negyvenest és a nyereg mögé erősített málháját feltúrva elővesz egy vastagabb horgolt kendőt, a feje és a nyaka köré tekeri, majd halkan sóhajtva nézi a reggeli szürkületből kibontakozó fák sorát.*
~De hát nem lehet bajom. A vacsora is jó volt tegnap, ennyi idő alatt nem lehet más, mint...~
*Daynah újra számolgat, miközben Negyvenes nyergében ülve léptet előre, immár túl a Kispatak-gázlón, a kora reggeli hűvös ellen szorosan maga köré húzva a köpenyét.*
~Nem-nem, az még korai lenne.~
*Ahogy komótos tempóban a város felé halad, csakis Misscoulueryti kedvéért, mert a férfi annyira aggódik, ő meg hiába is bizonygatná neki, hogy felesleges, arra gondol, hogy igazából már hónapokkal ez előtt meg akarta nézni a várost.*
~Mikor megszöktem a kikötőben, lényegében már akkor a városba akartam menni, és őt elkerülni. Az más kérdés, hogy máshogy alakult, ahogy az is, hogy már nem kerülni akarom Efamart, inkább megnyugtatni, hogy nincs semmi baj. Hogy lássa, felesleges ekkora hűhó némi kis rosszullét körül. Estére már ki is derülhet, hogy semmi baj. Felesleges lett volna ezért most a lagzi után bárkit felzavarni. Hát nem?~
*Mivel továbbra is fázik, így megállítja Negyvenest és a nyereg mögé erősített málháját feltúrva elővesz egy vastagabb horgolt kendőt, a feje és a nyaka köré tekeri, majd halkan sóhajtva nézi a reggeli szürkületből kibontakozó fák sorát.*
2732. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-15 09:45:18
Üzenet elküldve: 2016-12-15 09:45:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Álmok útján//
*Kis törpelány a ló nyergében, málhaként az összes motyója felkötve, ő maga lenne a szomorúság szobra, ha a ló nem mozogna alatta.
Eddig, ha valahonnan elindult sosem sajnálkozott, mindig előre tekintett.
Most, hogy túljutott a kis patak gázlóján is, legszívesebben visszafordulna, a háta meggörnyed, fejét leszegi és szinte vakon mered a nyeregkápára. Nem mer visszanézni.
Erős maradt, megállta, nem mondta ki a szavakat, de most szinte fojtogatják.
Nem akar ő messzire menni, sőt, egyáltalán nem akart sehova menni.
Jó volt ott lenni a nagy teremben, az étkezőben.
Jó volt énekelni és mókázni, és enni a nagy asztalnál, még bukfencezni is jó volt, olyan jó, hogy legszívesebben visszaszaladna.
Legszívesebben el sem indult volna.
De az álom! Az az álom nem hagyja nyugodni.*
~Az álombéli hely, ahol a kövek vannak, a kristályok. Azt kell meglelni. Egy folyó volt, nagyobb, mint ez a patak, amin átkeltem. De ez is biztos folyik valahova. Lássuk csak, merre az arra!~
*Mae lefordul az útról egy ösvényre a patak partján, aztán megállítja Nagyonmagast. Nem tudja van-e értelme, de a reményt nem tudja feladni, a nyeregtáskájába nyúl, keresgél egy darabig, majd a nyeregből oldalra hajolva az ösvény kezdetétől két lépéssel beljebb egy kis pirosas szalagdarabot csomót az egyik bokor ágára.*
~Ha mégis jönnél, hogy megtalálj!~
*Kis törpelány a ló nyergében, málhaként az összes motyója felkötve, ő maga lenne a szomorúság szobra, ha a ló nem mozogna alatta.
Eddig, ha valahonnan elindult sosem sajnálkozott, mindig előre tekintett.
Most, hogy túljutott a kis patak gázlóján is, legszívesebben visszafordulna, a háta meggörnyed, fejét leszegi és szinte vakon mered a nyeregkápára. Nem mer visszanézni.
Erős maradt, megállta, nem mondta ki a szavakat, de most szinte fojtogatják.
Nem akar ő messzire menni, sőt, egyáltalán nem akart sehova menni.
Jó volt ott lenni a nagy teremben, az étkezőben.
Jó volt énekelni és mókázni, és enni a nagy asztalnál, még bukfencezni is jó volt, olyan jó, hogy legszívesebben visszaszaladna.
Legszívesebben el sem indult volna.
De az álom! Az az álom nem hagyja nyugodni.*
~Az álombéli hely, ahol a kövek vannak, a kristályok. Azt kell meglelni. Egy folyó volt, nagyobb, mint ez a patak, amin átkeltem. De ez is biztos folyik valahova. Lássuk csak, merre az arra!~
*Mae lefordul az útról egy ösvényre a patak partján, aztán megállítja Nagyonmagast. Nem tudja van-e értelme, de a reményt nem tudja feladni, a nyeregtáskájába nyúl, keresgél egy darabig, majd a nyeregből oldalra hajolva az ösvény kezdetétől két lépéssel beljebb egy kis pirosas szalagdarabot csomót az egyik bokor ágára.*
~Ha mégis jönnél, hogy megtalálj!~
2731. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-14 18:53:38
Üzenet elküldve: 2016-12-14 18:53:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
*Újdonsült vadásztársa már az esemény kezdete óta, mintha enyhén alkohol illatot árasztana. Ishinnek, szerinte mint mindenki másnak is, egyből az jut az eszébe, hogy alaposan felkészült célzóvízzel vagy ki tudja mivel a mellette haladó fickó. Szemlátomást nagyon jól bírja az alkoholt, vagy csak Ishinnek nem tűnik fel annyira, mivel ő nagyon ritkán iszik meg egy pohárka bort, abból is a csak vöröset.
Már maguk mögött hagyják jócskán a kiindulási pontot, de nem szól semmit Louhoz.
~Kétlem, hogy egy ilyen jó megjelenésű fazon ennyire züllött volna. Hmmm, ha most beszélgetni akarok, akkor a vadat el is ijeszthetem. Talán majd a végén.~
Morfondírozik Ishin és minél óvatosabb léptekkel próbál haladni. Hol a lába elé nézve, hol vad után kémlelve.
~Jobb, ha most inkább a keresésre koncentrálok, no meg talán tanulok valami hasznosat is ettől a Lou-tól.~
Megereszt egy halvány mosolyt, hogy végre gyakorlatba öntve edzhet, ráadásul egy igen tapasztalt fickóval. Gyorsan le is törli arcáról a jó kedélyt, mert reá pillant Lou gondterheltnek tűnő vonásaira. El is fordítja tekintetét és feladatára figyeljen, amikor egy faágon egy fácánra lesz figyelmes. Egy nyilat húz elő tegzéből, majd az idegre igazítja, felkészülve, hogy esetleg kilője. Megelőlegezve jelezni akarna Lou-nak, amikor az jól oldalba vágja és fejével egy, már menekülésbe kezdő, nyúl felé bök.*
-Próbáld meg Lou! Két legyet egy csapásra!
*Az idegen levő nyíllal int az ágon lévő fácánra. Ishin valóban nem akar a nyúl nyomába eredni, ezért is hagyná Lounak az örömöt. Ezzel viszont ellentmond önmagának és cseppet sem foglalkozik mással, csak a vad elejtésével.
Igazából nem szereti nagyon a nyúlhúst, ezt tapasztalatból tudja. Jobban szeretné a fácánt elejteni és már feszítené is az íjat.*
A hozzászólás írója (Ishin Gylawora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.14 18:57:32
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
*Újdonsült vadásztársa már az esemény kezdete óta, mintha enyhén alkohol illatot árasztana. Ishinnek, szerinte mint mindenki másnak is, egyből az jut az eszébe, hogy alaposan felkészült célzóvízzel vagy ki tudja mivel a mellette haladó fickó. Szemlátomást nagyon jól bírja az alkoholt, vagy csak Ishinnek nem tűnik fel annyira, mivel ő nagyon ritkán iszik meg egy pohárka bort, abból is a csak vöröset.
Már maguk mögött hagyják jócskán a kiindulási pontot, de nem szól semmit Louhoz.
~Kétlem, hogy egy ilyen jó megjelenésű fazon ennyire züllött volna. Hmmm, ha most beszélgetni akarok, akkor a vadat el is ijeszthetem. Talán majd a végén.~
Morfondírozik Ishin és minél óvatosabb léptekkel próbál haladni. Hol a lába elé nézve, hol vad után kémlelve.
~Jobb, ha most inkább a keresésre koncentrálok, no meg talán tanulok valami hasznosat is ettől a Lou-tól.~
Megereszt egy halvány mosolyt, hogy végre gyakorlatba öntve edzhet, ráadásul egy igen tapasztalt fickóval. Gyorsan le is törli arcáról a jó kedélyt, mert reá pillant Lou gondterheltnek tűnő vonásaira. El is fordítja tekintetét és feladatára figyeljen, amikor egy faágon egy fácánra lesz figyelmes. Egy nyilat húz elő tegzéből, majd az idegre igazítja, felkészülve, hogy esetleg kilője. Megelőlegezve jelezni akarna Lou-nak, amikor az jól oldalba vágja és fejével egy, már menekülésbe kezdő, nyúl felé bök.*
-Próbáld meg Lou! Két legyet egy csapásra!
*Az idegen levő nyíllal int az ágon lévő fácánra. Ishin valóban nem akar a nyúl nyomába eredni, ezért is hagyná Lounak az örömöt. Ezzel viszont ellentmond önmagának és cseppet sem foglalkozik mással, csak a vad elejtésével.
Igazából nem szereti nagyon a nyúlhúst, ezt tapasztalatból tudja. Jobban szeretné a fácánt elejteni és már feszítené is az íjat.*
A hozzászólás írója (Ishin Gylawora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.14 18:57:32
2730. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-14 10:50:22
Üzenet elküldve: 2016-12-14 10:50:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vörös és Fekete//
*Épeszű ember nem indul el a romokhoz csak úgy. Ha pedig ugyanaz az önző dög lenne, mint, ami egyébként minden esetben szokott lenni, akkor ő sem menne oda. Túlságosan északra van a biztonsági zónájától. Ő, aki még a városban is fél, olykor a kikötőben is. Arról nem is szólva, hogy pontosan tudja, hogy semmi jóra nem számíthat, azonkívül, hogy bízik Seju józan eszében, abban, hogy képes felülkerekedni ezen a valamin, ami a testét olykor eluralja. Gondolataiba merülve szedi össze a holmijait és magához képest, túlságosan is szótlan. Érzi is, hogy az éjhajú egésze lénye is tiltakozik ez ellen, de azt is képtelen lenne végignézni, ahogy az a másik darabokra tépi a lány testét, mert, hogy az alapján, amit este tapasztalt, valahogy mindent el tud képzelni.*
- Tudod, van nekem egy olyan oldalam, ami kevésbé vakmerő, mint amilyennek többnyire mutatkozom. *Úgy hagyják el a szavak az ajkait, hogy nem előzi meg semmiféle gondolatmenet, amely alátámasztaná, és még maga is meglepődik rajta, de megállítani sem tudja.* Minden azon múlik, hogy egyébként mennyire vagy erős, és eltudod-e nyomni, hogy felülkerekedj rajta. *Vékony lécen mozog, rezeg is alatta. Talán nem kellene ennyire nyíltan utalgatnia, még akkor sem, ha Sejunak éppen fogalma sem lehet arról, hogy miért kezdett el erről beszélni, ellentétben meglehet, hogy az a másik most is itt van, és nem is nézi jószemmel ezt az elhintett mondatot, amely mögött némi tanács lappang. Többet nem szól egy darabig, csak bólint az indulásra.
Ha a lány nem szakítja meg, akkor talán órákig is mehetnek egymás mellett a nyugtalanító csend ködében, s, akkor ő szánja el magát, hogy ezt megtörje.*
- Azt mondtad, ha jól emlékszem, mondtad, hogy jártál ott. *És, mintha valahogy Sejunak akkor sem akaródzott volna beszélni erről, így talán mégis az a kulcsa az egésznek. Csak kósza történeteket hallott. A holtak felébredése az ő lelki nyugalmát akkor sem zavarta meg, a kikötő és az elhajózás lehetősége, mint menekülés a végső esetben, meg is adta neki, hogy ne kelljen félnie. Nem volt oka megvédenie a várost, ha kitör a pánik, abból a magafélék csak hasznot tudnak húzni. A veszély viszont úgy tűnik lecsillapodott, mindenféle entitások e világra szállásával, viszont velük sem foglalkozik. Nincs olyan magasabb rendű lény a világon, amelynek megadná magát. Illetve, úgy tűnik, mégis akad egy, még, ha entitásnak nem is tudná nevezni. De ott sétál mellette, ott van a sötét tincsek alatt, a bátortalan mosoly mögött, meghúzza magát.
Kirázza a hideg.*
- Már nem lehet messze.
//Vörös és Fekete//
*Épeszű ember nem indul el a romokhoz csak úgy. Ha pedig ugyanaz az önző dög lenne, mint, ami egyébként minden esetben szokott lenni, akkor ő sem menne oda. Túlságosan északra van a biztonsági zónájától. Ő, aki még a városban is fél, olykor a kikötőben is. Arról nem is szólva, hogy pontosan tudja, hogy semmi jóra nem számíthat, azonkívül, hogy bízik Seju józan eszében, abban, hogy képes felülkerekedni ezen a valamin, ami a testét olykor eluralja. Gondolataiba merülve szedi össze a holmijait és magához képest, túlságosan is szótlan. Érzi is, hogy az éjhajú egésze lénye is tiltakozik ez ellen, de azt is képtelen lenne végignézni, ahogy az a másik darabokra tépi a lány testét, mert, hogy az alapján, amit este tapasztalt, valahogy mindent el tud képzelni.*
- Tudod, van nekem egy olyan oldalam, ami kevésbé vakmerő, mint amilyennek többnyire mutatkozom. *Úgy hagyják el a szavak az ajkait, hogy nem előzi meg semmiféle gondolatmenet, amely alátámasztaná, és még maga is meglepődik rajta, de megállítani sem tudja.* Minden azon múlik, hogy egyébként mennyire vagy erős, és eltudod-e nyomni, hogy felülkerekedj rajta. *Vékony lécen mozog, rezeg is alatta. Talán nem kellene ennyire nyíltan utalgatnia, még akkor sem, ha Sejunak éppen fogalma sem lehet arról, hogy miért kezdett el erről beszélni, ellentétben meglehet, hogy az a másik most is itt van, és nem is nézi jószemmel ezt az elhintett mondatot, amely mögött némi tanács lappang. Többet nem szól egy darabig, csak bólint az indulásra.
Ha a lány nem szakítja meg, akkor talán órákig is mehetnek egymás mellett a nyugtalanító csend ködében, s, akkor ő szánja el magát, hogy ezt megtörje.*
- Azt mondtad, ha jól emlékszem, mondtad, hogy jártál ott. *És, mintha valahogy Sejunak akkor sem akaródzott volna beszélni erről, így talán mégis az a kulcsa az egésznek. Csak kósza történeteket hallott. A holtak felébredése az ő lelki nyugalmát akkor sem zavarta meg, a kikötő és az elhajózás lehetősége, mint menekülés a végső esetben, meg is adta neki, hogy ne kelljen félnie. Nem volt oka megvédenie a várost, ha kitör a pánik, abból a magafélék csak hasznot tudnak húzni. A veszély viszont úgy tűnik lecsillapodott, mindenféle entitások e világra szállásával, viszont velük sem foglalkozik. Nincs olyan magasabb rendű lény a világon, amelynek megadná magát. Illetve, úgy tűnik, mégis akad egy, még, ha entitásnak nem is tudná nevezni. De ott sétál mellette, ott van a sötét tincsek alatt, a bátortalan mosoly mögött, meghúzza magát.
Kirázza a hideg.*
- Már nem lehet messze.
2729. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-14 00:59:53
Üzenet elküldve: 2016-12-14 00:59:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
* Nem mereng nemesek hozzajuk viszonyított hozzáállásán talán mert mindig is csak egy-két kiválasztott embert vagy félvért engedett közel magához. Az óvatosság az amire nevelték és talán ez is tartotta életben a makacs nőszemélyt. Most lelkesen és halkan siet a kutyák után. Nil kezében feltűnő ostor meglepi. Nem igazán érti mire akarja azt használni, számára inkább mítikus tárgynak számít. A kilenc águ ostor amire a családja felmenői közül csakis a papnők tehették a kezüket. Szinte már mese.
Tekintete követi a hímét, na meg Démon is dolgozik rendesen. Nyúlhús, így vagy úgy de már lesz az asztalon.
Egy szemvillanással engedi el később a dobótőrt mint, hogy az ostor rátekeredne az állatra. A nyúl oldalára céloz, ha minden igaz és a szerencse mellé szegődik ezzel megadva a kegyelemdöfést a talán már mozgásképtelen állatnak.*
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
* Nem mereng nemesek hozzajuk viszonyított hozzáállásán talán mert mindig is csak egy-két kiválasztott embert vagy félvért engedett közel magához. Az óvatosság az amire nevelték és talán ez is tartotta életben a makacs nőszemélyt. Most lelkesen és halkan siet a kutyák után. Nil kezében feltűnő ostor meglepi. Nem igazán érti mire akarja azt használni, számára inkább mítikus tárgynak számít. A kilenc águ ostor amire a családja felmenői közül csakis a papnők tehették a kezüket. Szinte már mese.
Tekintete követi a hímét, na meg Démon is dolgozik rendesen. Nyúlhús, így vagy úgy de már lesz az asztalon.
Egy szemvillanással engedi el később a dobótőrt mint, hogy az ostor rátekeredne az állatra. A nyúl oldalára céloz, ha minden igaz és a szerencse mellé szegődik ezzel megadva a kegyelemdöfést a talán már mozgásképtelen állatnak.*
2728. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-13 12:42:43
Üzenet elküldve: 2016-12-13 12:42:43
ÚJ
![>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/892_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Őrzi a vadászat látszatát persze, és lépteit irányítja kezdetben a többi résztvevő után, majd beiktatva egy kanyart kerüli ki a vad űző társaságot, hogy a továbbiakban tőlük balra, de távol haladjon velük megegyező irányba.
Utóbb majd látványosan keseregni, bosszankodni fog, hogy nincs szerencséje a vadászatban.
Most viszont kényelmes tempóban sétálgatva, élvezve a tiszta, őszi levegőt, a természet közelségét mereng azon, hogyan tovább, és mi módon tudassa, értesse meg Matrónájával, hogy mindaz a bizalom, és remény, melyet a város nemeseibe fektetett nem hogy nem térül meg, de újabb csalódott kudarcban manifesztálódott.
Nem mintha ő maga nem ezt jósolta volna meg jó előre. Nem mintha nem emelte volna ki külön, még a bál ötleténél, ott a fürdőházban, hogy esélytelen kapcsolatot kiépíteni felszíni kékvérűekkel.
Immár azonban Moon is kénytelen lesz belátni, hogy két, nagyon is külön dolog az, ha valaki nemes lélekben, vagy ha nemes egy kutyabőrön.
~Beképzelt, felfuvalkodott egy banda.~
Szíve szerint bosszút forralna, amolyan nevelő jellegűt. Rúg haragosan az avarba. De hát már nem oktalan kölyök, hogy szívére hallgasson. Így próbál inkább terveket kovácsolni, mindabból, ami adott. Városőrök, kalandorok.*
~Mégis mivel érdemeltem ezt ki?~
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Őrzi a vadászat látszatát persze, és lépteit irányítja kezdetben a többi résztvevő után, majd beiktatva egy kanyart kerüli ki a vad űző társaságot, hogy a továbbiakban tőlük balra, de távol haladjon velük megegyező irányba.
Utóbb majd látványosan keseregni, bosszankodni fog, hogy nincs szerencséje a vadászatban.
Most viszont kényelmes tempóban sétálgatva, élvezve a tiszta, őszi levegőt, a természet közelségét mereng azon, hogyan tovább, és mi módon tudassa, értesse meg Matrónájával, hogy mindaz a bizalom, és remény, melyet a város nemeseibe fektetett nem hogy nem térül meg, de újabb csalódott kudarcban manifesztálódott.
Nem mintha ő maga nem ezt jósolta volna meg jó előre. Nem mintha nem emelte volna ki külön, még a bál ötleténél, ott a fürdőházban, hogy esélytelen kapcsolatot kiépíteni felszíni kékvérűekkel.
Immár azonban Moon is kénytelen lesz belátni, hogy két, nagyon is külön dolog az, ha valaki nemes lélekben, vagy ha nemes egy kutyabőrön.
~Beképzelt, felfuvalkodott egy banda.~
Szíve szerint bosszút forralna, amolyan nevelő jellegűt. Rúg haragosan az avarba. De hát már nem oktalan kölyök, hogy szívére hallgasson. Így próbál inkább terveket kovácsolni, mindabból, ami adott. Városőrök, kalandorok.*
~Mégis mivel érdemeltem ezt ki?~
2727. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-11 19:42:52
Üzenet elküldve: 2016-12-11 19:42:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Már az erdő szélénél jár, amikor megáll és hátrafordul csapattársai felé, hogy szóljon nekik arról, bizony most már jönniük kéne nekik is, mert ő ugyan nem fog tovább várni, de ekkor Daranel felhívja a figyelmét egy fácánra, amit nincs is olyan messze Oregtől, egy bokorban látta meg.* ~Még jó hogy nem kiáltottam hátra nekik, azzal biztos elzavartam volna a fácánt.~ *Biccent maradék társai felé, (Aoneer elment, ami nem is csoda, hiszen még akadékoskodott is a csapatalkotással kapcsolatban, egyedül jobban boldogul majd) aztán elindul a bokorhoz a lehető leghalkabban, közben tegezéből előhúz egy nyilat, s azt az íjra illeszti.*
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Már az erdő szélénél jár, amikor megáll és hátrafordul csapattársai felé, hogy szóljon nekik arról, bizony most már jönniük kéne nekik is, mert ő ugyan nem fog tovább várni, de ekkor Daranel felhívja a figyelmét egy fácánra, amit nincs is olyan messze Oregtől, egy bokorban látta meg.* ~Még jó hogy nem kiáltottam hátra nekik, azzal biztos elzavartam volna a fácánt.~ *Biccent maradék társai felé, (Aoneer elment, ami nem is csoda, hiszen még akadékoskodott is a csapatalkotással kapcsolatban, egyedül jobban boldogul majd) aztán elindul a bokorhoz a lehető leghalkabban, közben tegezéből előhúz egy nyilat, s azt az íjra illeszti.*
2726. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-11 17:03:59
Üzenet elküldve: 2016-12-11 17:03:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Egy megkönnyebbült vigyort azért elnyom magában, amikor megtudja, hogy a lóhát helyett marad a gyalogszer. Lassabbak lesznek, de a közeg maga kevesebb veszélyt rejteget majd. Utoljára ellenőrzi holmijait. A dobótőröket készenlétbe helyezi, bal kezébe pedig az ostort fogja, hogy ha kell, rögtön használatba tudja venni. Elengedi Éjtűzt is. Rynizz közben szépen elmarad mögöttük. Rendíthetetlen vadászutánzatként kutakodik szemeivel, mint aki pontosan tudja, hogy mit csinál, hadd lássék rajta a buzgólkodás. Ha nem is vágyik minden erejével zsákmányra, az Úrnőnek azért mindenképpen kedvére akar tenni.*
- Azok biztos aranyosak lehetnek *nyugtázza az irbiszre vonatkozó kívánságot, holott fogalma sincsen róla, hogy mi fán is terem ez. Talán jobb is ez. A képzeletében valamiféle különösen cukorfalat, simogatni való lényként tűnik fel. Pár perc kilátástalan keresgélés után Démon karcos hangja szeli át a levegőeget. Úgy tűnik, szagot fogott, és közeledőben van. Tenyere az ostor nyelére fonódik, majd már teszi is át a jobb kezébe, készenlétbe helyezve azt, minden idegszálát kihegyezve az érkezőkre, a szeme is beleszűkül. Bizakodik benne, hogy nem valami nagy testű lény rohan feléjük, bár annak a dübörgését bizonyosan hallanák. Sokat nem kell várniuk, és felbukkan egy sebesen inaló nyúl, mögötte rendíthetetlen üldözője. Nem késlekedik, az ostor bojtja suhan a levegőben. Kicsit a nyúl elé céloz, nehogy a derék ebet találja el, s csak akkor érjen oda vele, amikor a menekülő egy vonalban van vele. Arra törekszik, hogy ha sikerrel jár, a lábai vagy a teste köré tekerje a szíjat, s ezáltal tegye mozgásképtelenné és hozza kiszolgáltatott helyzetbe az állatot.*
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Egy megkönnyebbült vigyort azért elnyom magában, amikor megtudja, hogy a lóhát helyett marad a gyalogszer. Lassabbak lesznek, de a közeg maga kevesebb veszélyt rejteget majd. Utoljára ellenőrzi holmijait. A dobótőröket készenlétbe helyezi, bal kezébe pedig az ostort fogja, hogy ha kell, rögtön használatba tudja venni. Elengedi Éjtűzt is. Rynizz közben szépen elmarad mögöttük. Rendíthetetlen vadászutánzatként kutakodik szemeivel, mint aki pontosan tudja, hogy mit csinál, hadd lássék rajta a buzgólkodás. Ha nem is vágyik minden erejével zsákmányra, az Úrnőnek azért mindenképpen kedvére akar tenni.*
- Azok biztos aranyosak lehetnek *nyugtázza az irbiszre vonatkozó kívánságot, holott fogalma sincsen róla, hogy mi fán is terem ez. Talán jobb is ez. A képzeletében valamiféle különösen cukorfalat, simogatni való lényként tűnik fel. Pár perc kilátástalan keresgélés után Démon karcos hangja szeli át a levegőeget. Úgy tűnik, szagot fogott, és közeledőben van. Tenyere az ostor nyelére fonódik, majd már teszi is át a jobb kezébe, készenlétbe helyezve azt, minden idegszálát kihegyezve az érkezőkre, a szeme is beleszűkül. Bizakodik benne, hogy nem valami nagy testű lény rohan feléjük, bár annak a dübörgését bizonyosan hallanák. Sokat nem kell várniuk, és felbukkan egy sebesen inaló nyúl, mögötte rendíthetetlen üldözője. Nem késlekedik, az ostor bojtja suhan a levegőben. Kicsit a nyúl elé céloz, nehogy a derék ebet találja el, s csak akkor érjen oda vele, amikor a menekülő egy vonalban van vele. Arra törekszik, hogy ha sikerrel jár, a lábai vagy a teste köré tekerje a szíjat, s ezáltal tegye mozgásképtelenné és hozza kiszolgáltatott helyzetbe az állatot.*
2725. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-11 16:26:55
Üzenet elküldve: 2016-12-11 16:26:55
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Úton a városba//
*Talán a postakocsin sem a legkényelmesebb az utazás. Sokan kényszerből összezárva, sokszor a nem választott társasággal, tudatában van, de mégis vágyakozva gondol rá, hogy talán egy lehetne a kocsin ülő utasok közül. A következő pihenőnél a csizmájáról egy jó kiló sarat tol le, egy fadarabot használva segítségül. Sokat nem pihen most sem, csak megeszi az utolsó maradékot a táskájából és indul tovább azonnal. Innentől, ezt tudja jól, az éhezés fog következni, mert már semmilye nem maradt. Talán egy fél nap választja el tőle, hogy a gyomrát marja az üresség és ennek a tudta félelemmel tölti el. Nem szokott hozzá ehhez, otthon kapott enni rendesen, a menekült táborban se éhezett. Annyit kerítettek együtt ennivalót és mindent, ami kellett. Nem volt sok, vagy bőséges, de mindig volt annyi, hogy az éhségen úrrá legyen. Nehezen csúszott le most a torkán az utolsó falat ennek tudatában. A víz a kulacsában még kitart egy darabig. Próbál valami reménytejes gondolatba kapaszkodni, ahogy tovább gyűri a kilómétereket. Olyanokba, hogy a városba érve egyből talál munkát, vagy egy jótét lelket, aki befogadja éjszakára, de aztán győz benne a realitás keserűsége. Nem valószínű, hogy késő éjjel pont várná egy jótét lélek a város bejárata előtt. Ami felé tart az a szegénység és a szűkölködés és legfeljebb abban reménykedhet, hogy talál munkát minél gyorsabban, mondjuk a teljes leépülés előtt. Nem ért sok mindenhez, de van két keze és azt a munkát végzi el, amit mondanak neki, nem válogat. A tűrés határa nem olyan nagy, ami azon belül esik azt elvégzi. Ebből kell gazdálkodnia és megélnie valahogy, ha túléli az éjszakát a városban. Indul tovább és közben felidézi a boldogabb napokat, hogy ne teljes lehangoltságban teljen a menetelése. A barátaira, akikkel együtt lopta a gyönyörű nyári napot. Egyre messzebb kerül tőlük, ahogy a városhoz közelebb.*
*Talán a postakocsin sem a legkényelmesebb az utazás. Sokan kényszerből összezárva, sokszor a nem választott társasággal, tudatában van, de mégis vágyakozva gondol rá, hogy talán egy lehetne a kocsin ülő utasok közül. A következő pihenőnél a csizmájáról egy jó kiló sarat tol le, egy fadarabot használva segítségül. Sokat nem pihen most sem, csak megeszi az utolsó maradékot a táskájából és indul tovább azonnal. Innentől, ezt tudja jól, az éhezés fog következni, mert már semmilye nem maradt. Talán egy fél nap választja el tőle, hogy a gyomrát marja az üresség és ennek a tudta félelemmel tölti el. Nem szokott hozzá ehhez, otthon kapott enni rendesen, a menekült táborban se éhezett. Annyit kerítettek együtt ennivalót és mindent, ami kellett. Nem volt sok, vagy bőséges, de mindig volt annyi, hogy az éhségen úrrá legyen. Nehezen csúszott le most a torkán az utolsó falat ennek tudatában. A víz a kulacsában még kitart egy darabig. Próbál valami reménytejes gondolatba kapaszkodni, ahogy tovább gyűri a kilómétereket. Olyanokba, hogy a városba érve egyből talál munkát, vagy egy jótét lelket, aki befogadja éjszakára, de aztán győz benne a realitás keserűsége. Nem valószínű, hogy késő éjjel pont várná egy jótét lélek a város bejárata előtt. Ami felé tart az a szegénység és a szűkölködés és legfeljebb abban reménykedhet, hogy talál munkát minél gyorsabban, mondjuk a teljes leépülés előtt. Nem ért sok mindenhez, de van két keze és azt a munkát végzi el, amit mondanak neki, nem válogat. A tűrés határa nem olyan nagy, ami azon belül esik azt elvégzi. Ebből kell gazdálkodnia és megélnie valahogy, ha túléli az éjszakát a városban. Indul tovább és közben felidézi a boldogabb napokat, hogy ne teljes lehangoltságban teljen a menetelése. A barátaira, akikkel együtt lopta a gyönyörű nyári napot. Egyre messzebb kerül tőlük, ahogy a városhoz közelebb.*
2724. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-10 21:52:19
Üzenet elküldve: 2016-12-10 21:52:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vörös és Fekete//
*Elsőre borzasztóan gyengécske ötletnek gondolta a felvetést, hogy a templomnál keressék a mélységit. Igazából abban bízott, hogy Dyntina majd előrukkol valamivel, ami sokkal gyakorlatiasabban jár el a kutatás témakörében. De a vörös helyben hagyja az ötletet. Aztán kérdez valamit, amitől Kaiykóban nyugtalanító érzések kezdenek el mocorogni. Az érintése alól is kibújik, pedig nagyon rég nem érintett meg jó szívvel senkit, s ezt valahogy érezni is szokták.
~A Karavánpihenőből?~ A Csontvető bőre alatt hideg kúszik a szívéig. Egyre szeppentebb a tekintete, ahogy Dyntinát hallgatja, de nem szól. Pedig az esze tudja, hogy a Karavánpihenő épp az ellenkező irányban van, mint amerre indultak, s jókora kitérőt jelent. Nem is bánná, hiszen ha a vörös nem vette volna a fejébe a megmentését, esze ágában sem lenne annak a mélységinek a közelébe menni úja. De ez a kitérő valami titokba burkolózik. Veszélyt érez minden porcikája.
Ott volt az utolsó pillanatig, amíg még volt lehetőség a menekülésre. Látta a Karavánpihenő haláltusájának első felvonását. Hallotta azt a fertelmet a kapunál.
Vajon áll-e még a Szeszélyes Hermelin: az otthon groteszk csonkatornya? Yves vajon elmenekült? Kérdések, melyeknek megválaszolatlanul kellene maradniuk. Kaiyko nyel egyet. Száraz a torka, cserepes a szája a hideg széltől, de most mégsem kívánna inni. Egy korty víz se férne meg a diónyira összeszorult gyomrában.*
- Biztosan... *kezdi rekedten* - találunk neked *leszegi a tekintetét és a vállára igazítja az iszákját* - köpenyt.
*Azért felpillant a vörösre egy bizonytalan mosolyfélével.*
- Én kész vagyok *mondja. Bármi is a szándéka nővérének, elfogadja. Bízik benne. Nagyon rég érzett ilyesmit, és becsben tartja, mert nem akarja elveszíteni.
Kérdések, kérdezősködés és zokszó nélkül halad Dynti nyomában. Egy olyan hely felé, melyből még párállik a halál lehelete. Méghozzá a romlás elátkozott emlékét idézve.*
//Vörös és Fekete//
*Elsőre borzasztóan gyengécske ötletnek gondolta a felvetést, hogy a templomnál keressék a mélységit. Igazából abban bízott, hogy Dyntina majd előrukkol valamivel, ami sokkal gyakorlatiasabban jár el a kutatás témakörében. De a vörös helyben hagyja az ötletet. Aztán kérdez valamit, amitől Kaiykóban nyugtalanító érzések kezdenek el mocorogni. Az érintése alól is kibújik, pedig nagyon rég nem érintett meg jó szívvel senkit, s ezt valahogy érezni is szokták.
~A Karavánpihenőből?~ A Csontvető bőre alatt hideg kúszik a szívéig. Egyre szeppentebb a tekintete, ahogy Dyntinát hallgatja, de nem szól. Pedig az esze tudja, hogy a Karavánpihenő épp az ellenkező irányban van, mint amerre indultak, s jókora kitérőt jelent. Nem is bánná, hiszen ha a vörös nem vette volna a fejébe a megmentését, esze ágában sem lenne annak a mélységinek a közelébe menni úja. De ez a kitérő valami titokba burkolózik. Veszélyt érez minden porcikája.
Ott volt az utolsó pillanatig, amíg még volt lehetőség a menekülésre. Látta a Karavánpihenő haláltusájának első felvonását. Hallotta azt a fertelmet a kapunál.
Vajon áll-e még a Szeszélyes Hermelin: az otthon groteszk csonkatornya? Yves vajon elmenekült? Kérdések, melyeknek megválaszolatlanul kellene maradniuk. Kaiyko nyel egyet. Száraz a torka, cserepes a szája a hideg széltől, de most mégsem kívánna inni. Egy korty víz se férne meg a diónyira összeszorult gyomrában.*
- Biztosan... *kezdi rekedten* - találunk neked *leszegi a tekintetét és a vállára igazítja az iszákját* - köpenyt.
*Azért felpillant a vörösre egy bizonytalan mosolyfélével.*
- Én kész vagyok *mondja. Bármi is a szándéka nővérének, elfogadja. Bízik benne. Nagyon rég érzett ilyesmit, és becsben tartja, mert nem akarja elveszíteni.
Kérdések, kérdezősködés és zokszó nélkül halad Dynti nyomában. Egy olyan hely felé, melyből még párállik a halál lehelete. Méghozzá a romlás elátkozott emlékét idézve.*
2723. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-09 21:14:39
Üzenet elküldve: 2016-12-09 21:14:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*A félvér részéről lezártnak tekinti a vitát és figyelmét a távolodó zsákmányokra irányítja.*
~Így is túl sok időt vesztettünk.~
*Kezében tartva a korábban már felhúzott és megtöltött számszeríjat megindul ő is előre.*
-Látom!
*Feleli kurtán Daranelnek.*
~A fácán finom falat.~
*Cotys szájában összefut a nyál már a gondolatra is.
Daranel következő felvetésére már csupán néma bólintás a válasz. És azon nyomban, menet közben vált pozíciót, hogy elfoglalja helyét a csatárláncban. Mindezt a lehető legcsendesebben próbálja véghez vinni.*
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*A félvér részéről lezártnak tekinti a vitát és figyelmét a távolodó zsákmányokra irányítja.*
~Így is túl sok időt vesztettünk.~
*Kezében tartva a korábban már felhúzott és megtöltött számszeríjat megindul ő is előre.*
-Látom!
*Feleli kurtán Daranelnek.*
~A fácán finom falat.~
*Cotys szájában összefut a nyál már a gondolatra is.
Daranel következő felvetésére már csupán néma bólintás a válasz. És azon nyomban, menet közben vált pozíciót, hogy elfoglalja helyét a csatárláncban. Mindezt a lehető legcsendesebben próbálja véghez vinni.*
2722. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-09 10:43:11
Üzenet elküldve: 2016-12-09 10:43:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Nem érti Aoneert. Tény, hogy az elfek látása élesebb, de ő maga is Daranellel egyetemben bizonyították már, hogy milyen hangtalan és ügyes vadászok. Hiszen kettesben is voltak már vadászni, és lőttek is maguknak ennivalót. Erre most úgy nyilvánul meg, mintha fogalma sem lenne a képességeikről. Sokkal valószínűbb, hogy egyszerűen rossz passzban van az őrmester, pedig a csoportos vadászást éppen azért kezdeményezte Daranel, mert oly ritkán kerül sor ilyenre, gyakoribb a magányos vadászat. De hát nem erőszak a disznótor, mint mondják, így végül Daranel vállat von.*
-Akkor menj egyedül.
*Így valószínűleg úgy fest majd a felállás, hogy Daranel, Oreg, Ald'as egy csapatot fognak alkotni, Aoneer pedig magában kódorog, mint Rynizz. Hacsak Ald'as át nem pártol őrtársa mellé.
Éppen csak elcsípi a bronzos foltot az egyik bokor aljában, azonnal el is tűnik. Viszont azt sikerül kiszűrnie, hogy egy fácán akar éppen meglógni.*
-Ott, a bokor aljánál. *biccent társainak az megfelelő irányba, majd csendesebbre fogja a figurát és elkezd osonkodni a fácán után. Nem szeretné, ha már rögtön az első vad meglógna az orruk elől.*
-Mi lenne, ha kis láncot alkotnánk? *suttogja társainak, majd mutatja is kezével, hogy miként kellene felállni. Optimális az lenne, ha egymástól öt méteres távolságban lennének, de ez csak Daranel álláspontja.*
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Nem érti Aoneert. Tény, hogy az elfek látása élesebb, de ő maga is Daranellel egyetemben bizonyították már, hogy milyen hangtalan és ügyes vadászok. Hiszen kettesben is voltak már vadászni, és lőttek is maguknak ennivalót. Erre most úgy nyilvánul meg, mintha fogalma sem lenne a képességeikről. Sokkal valószínűbb, hogy egyszerűen rossz passzban van az őrmester, pedig a csoportos vadászást éppen azért kezdeményezte Daranel, mert oly ritkán kerül sor ilyenre, gyakoribb a magányos vadászat. De hát nem erőszak a disznótor, mint mondják, így végül Daranel vállat von.*
-Akkor menj egyedül.
*Így valószínűleg úgy fest majd a felállás, hogy Daranel, Oreg, Ald'as egy csapatot fognak alkotni, Aoneer pedig magában kódorog, mint Rynizz. Hacsak Ald'as át nem pártol őrtársa mellé.
Éppen csak elcsípi a bronzos foltot az egyik bokor aljában, azonnal el is tűnik. Viszont azt sikerül kiszűrnie, hogy egy fácán akar éppen meglógni.*
-Ott, a bokor aljánál. *biccent társainak az megfelelő irányba, majd csendesebbre fogja a figurát és elkezd osonkodni a fácán után. Nem szeretné, ha már rögtön az első vad meglógna az orruk elől.*
-Mi lenne, ha kis láncot alkotnánk? *suttogja társainak, majd mutatja is kezével, hogy miként kellene felállni. Optimális az lenne, ha egymástól öt méteres távolságban lennének, de ez csak Daranel álláspontja.*
2721. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-09 01:01:04
Üzenet elküldve: 2016-12-09 01:01:04
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Ő a maga állítását már megfogalmazta és ehhez is tervezi tartani magát. Mikor az "előnyadásra" szánt idő lejár, ha kell pofátlanul otthagyja a csapatot, és megy egy nyúl reményében az eltűnt állatok után, ha valaki utána kíván jönni az jöhet, ha nem neki az is megfelel, ha mind a három alak mögötte kezd el caplatni akkor valószínűleg hazasétál mert vadászatot ezzel a mentalitással nem lehet tartani.
Oregnek annyi jó pontja már legalább van, hogy elindult valamerre, hogy az az irány jó e vagy sem azt nem tudja, de nem is igazán érdekli, a maga részéről már kinézte az útvonalát és azon is fog menni, amíg nem lát meg egy vadat, avagy valami annál érdekesebbet a fák között bóklászni. Alkata révén inkább gyorsan és kitartóan tud haladni mintsem csendben osonni a fák árnyai között, valamennyire persze ő is értékeli a csend csodáit, és a lopakodás erejét, ám egy hajtóvadászat esetén amikor az ember akarva akaratlanul is állatokba fut majd, ennek aligha van értelme. Szóval tartja a tempót és képzett vadász lévén próbálja nem az avart ropogtatni, hanem a puha füves részeket keresni csizmaszárával, és nyitva tartani a szemét, figyelni a madarak csiripelésére, és annak megváltozására, meg persze a többi résztvevőre mielőtt még véletlenül egy fához tűzne egy mélységi fekete fülét ezzel is mélyítve a városi őrséget érintő sztereotípiákat.*
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Ő a maga állítását már megfogalmazta és ehhez is tervezi tartani magát. Mikor az "előnyadásra" szánt idő lejár, ha kell pofátlanul otthagyja a csapatot, és megy egy nyúl reményében az eltűnt állatok után, ha valaki utána kíván jönni az jöhet, ha nem neki az is megfelel, ha mind a három alak mögötte kezd el caplatni akkor valószínűleg hazasétál mert vadászatot ezzel a mentalitással nem lehet tartani.
Oregnek annyi jó pontja már legalább van, hogy elindult valamerre, hogy az az irány jó e vagy sem azt nem tudja, de nem is igazán érdekli, a maga részéről már kinézte az útvonalát és azon is fog menni, amíg nem lát meg egy vadat, avagy valami annál érdekesebbet a fák között bóklászni. Alkata révén inkább gyorsan és kitartóan tud haladni mintsem csendben osonni a fák árnyai között, valamennyire persze ő is értékeli a csend csodáit, és a lopakodás erejét, ám egy hajtóvadászat esetén amikor az ember akarva akaratlanul is állatokba fut majd, ennek aligha van értelme. Szóval tartja a tempót és képzett vadász lévén próbálja nem az avart ropogtatni, hanem a puha füves részeket keresni csizmaszárával, és nyitva tartani a szemét, figyelni a madarak csiripelésére, és annak megváltozására, meg persze a többi résztvevőre mielőtt még véletlenül egy fához tűzne egy mélységi fekete fülét ezzel is mélyítve a városi őrséget érintő sztereotípiákat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579