Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 192 (3821. - 3840. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3840. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-14 23:26:58
Üzenet elküldve: 2018-08-14 23:26:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Persze, hogy nincsenek. Láttál már patás elfet? *jelentőségteljesen pillant Svirre.* Bár, olvastam egyszer olyan lényekről, amik felül emberhez voltak hasonlatosak, de deréktól lefelé, valóban szőrös patások voltak. Még farkuk is volt. A karjukon vitték, előre hajtva, mint ha csecsemőt dédelgetnének. A könyv szerint, egészen furcsa módon, piciny szarv kunkorodott a hajuk közt *villantja smaragdszín szemeit ravaszkásan, miközben hajtincset igazít magán, mint ha takarni szeretne valamit. Még félre is pillant, sandán, mint akinek vaj van a füle mögött.*
- Flaunok, vagy fahunoknak nevezték őket. Már, nem emlékszem pontosan. Kislányként olvastam, az pedig nem most volt.
*Hiába, az elfeknél másként van a kor, de a kislánykor ember léptekben is majdnem egy kamasz, vagy fiatal felnőtt kora. S mire Lyz felnőtté avanzsált, addigra egy ember már túl van élete derekán. Nem csoda hát, ha az évek homályba burkolnak fantázia szülte szavakat, mint a fahun, vagy flaun.
Elmosolyodik az erőd kérdésére.*
- Nagyjából így van. De mégis több ennél. Számomra legalábbis. Különleges az egész hely. Vigyázzuk az erdő békéjét, és elég sokat dolgozunk az erőd körül. Belül pedig a ratraxurgi gnómok is megirigyelnék. Hatalmas ebédlő, kandallók, forró vizes fürdő, akár minden nap. Egy fárasztó vadászat után nincs is jobb, mint egy dézsa meleg víz.
*Sokkal szelídebben folytatja a mesélést, látszik, hogy szereti azt a helyet, a szíve csücske. Aztán hirtelen a férfira pillant, kiszakadva a történetből. Immár a korábbi vicces kedve alább is hagy.*
- Ebből már nem lesz nyúlvacsora. Igaz? *toldja közbe a kérdést.* Mert akkor akár itt ehetnénk is. Éhen halok.
*Fordul is el, mert Boyta ott sertepertél a közelében, így Lyz hamar odalép a lóhoz, s kikapkodja az ellátmányt a nyeregtáskából. Ő maga egy fa tövébe kuporodik, ölébe teríti a csomagot, s bontogatni kezdi.*
- Kérsz? A szakácsnőnk egy konyhamágus. És sosem enged egy hordának elegendő étel nélkül.
*Kérdő pillantással néz a vándorra, ha még nem ült volna a környékére, hát arra pislog, amerre áll, de nem erőlteti. Nem akarja megetetni Svirt, csak illedelmesen megkínálja, és ad is szívesen, ha a másik kér. Amúgy pedig kényelmesen üldögél az almafa tövében, hátát a törzsnek vetve, ölében a konyharuhába csomagolt elemózsiát bontogatva.*
- És Thargarod? Milyen? Szeretsz ott lenni?
- Persze, hogy nincsenek. Láttál már patás elfet? *jelentőségteljesen pillant Svirre.* Bár, olvastam egyszer olyan lényekről, amik felül emberhez voltak hasonlatosak, de deréktól lefelé, valóban szőrös patások voltak. Még farkuk is volt. A karjukon vitték, előre hajtva, mint ha csecsemőt dédelgetnének. A könyv szerint, egészen furcsa módon, piciny szarv kunkorodott a hajuk közt *villantja smaragdszín szemeit ravaszkásan, miközben hajtincset igazít magán, mint ha takarni szeretne valamit. Még félre is pillant, sandán, mint akinek vaj van a füle mögött.*
- Flaunok, vagy fahunoknak nevezték őket. Már, nem emlékszem pontosan. Kislányként olvastam, az pedig nem most volt.
*Hiába, az elfeknél másként van a kor, de a kislánykor ember léptekben is majdnem egy kamasz, vagy fiatal felnőtt kora. S mire Lyz felnőtté avanzsált, addigra egy ember már túl van élete derekán. Nem csoda hát, ha az évek homályba burkolnak fantázia szülte szavakat, mint a fahun, vagy flaun.
Elmosolyodik az erőd kérdésére.*
- Nagyjából így van. De mégis több ennél. Számomra legalábbis. Különleges az egész hely. Vigyázzuk az erdő békéjét, és elég sokat dolgozunk az erőd körül. Belül pedig a ratraxurgi gnómok is megirigyelnék. Hatalmas ebédlő, kandallók, forró vizes fürdő, akár minden nap. Egy fárasztó vadászat után nincs is jobb, mint egy dézsa meleg víz.
*Sokkal szelídebben folytatja a mesélést, látszik, hogy szereti azt a helyet, a szíve csücske. Aztán hirtelen a férfira pillant, kiszakadva a történetből. Immár a korábbi vicces kedve alább is hagy.*
- Ebből már nem lesz nyúlvacsora. Igaz? *toldja közbe a kérdést.* Mert akkor akár itt ehetnénk is. Éhen halok.
*Fordul is el, mert Boyta ott sertepertél a közelében, így Lyz hamar odalép a lóhoz, s kikapkodja az ellátmányt a nyeregtáskából. Ő maga egy fa tövébe kuporodik, ölébe teríti a csomagot, s bontogatni kezdi.*
- Kérsz? A szakácsnőnk egy konyhamágus. És sosem enged egy hordának elegendő étel nélkül.
*Kérdő pillantással néz a vándorra, ha még nem ült volna a környékére, hát arra pislog, amerre áll, de nem erőlteti. Nem akarja megetetni Svirt, csak illedelmesen megkínálja, és ad is szívesen, ha a másik kér. Amúgy pedig kényelmesen üldögél az almafa tövében, hátát a törzsnek vetve, ölében a konyharuhába csomagolt elemózsiát bontogatva.*
- És Thargarod? Milyen? Szeretsz ott lenni?
3839. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-14 18:39:37
Üzenet elküldve: 2018-08-14 18:39:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Svir sem szűkölködik, van még néhány napra elég elemózsiája. Nem a legfinomabb, de van. A nyúl viszont, ha megfognák, akkor sokkal finomabb lenne, mint a tarisznyájában aszalódó szárított húsok és a már nem éppen friss kenyér.*
- És ha igen? Remélem, hogy csak képzeltem és nincsenek ott valójában is. *Látható, hogy a visszakérdezés még nem tántorította el a képzelgésétől. Neki bizonyíték kell, mert az a biztos. Lyzendra pedig különben is örülhetne inkább annak, hogy nem például a fenekére gúvasztja a szemeit a kalandor. Ezt nagyon illendően ugyanis nem teszi.*
- Nincs, és addig jó. *Válaszol titokzatosan mielőtt elhagyná a problémakört.*
- Legalábbis nem sokat. Inkább Thargarod erődjét ismerem, ott sokszor jártam is már. És mégis milyen ez az erőd? Csak áll a vadon közepén a kíváló íjászokkal és a tollas tündérekkel? *Kérdi valóban kíváncsian.*
*Svir sem szűkölködik, van még néhány napra elég elemózsiája. Nem a legfinomabb, de van. A nyúl viszont, ha megfognák, akkor sokkal finomabb lenne, mint a tarisznyájában aszalódó szárított húsok és a már nem éppen friss kenyér.*
- És ha igen? Remélem, hogy csak képzeltem és nincsenek ott valójában is. *Látható, hogy a visszakérdezés még nem tántorította el a képzelgésétől. Neki bizonyíték kell, mert az a biztos. Lyzendra pedig különben is örülhetne inkább annak, hogy nem például a fenekére gúvasztja a szemeit a kalandor. Ezt nagyon illendően ugyanis nem teszi.*
- Nincs, és addig jó. *Válaszol titokzatosan mielőtt elhagyná a problémakört.*
- Legalábbis nem sokat. Inkább Thargarod erődjét ismerem, ott sokszor jártam is már. És mégis milyen ez az erőd? Csak áll a vadon közepén a kíváló íjászokkal és a tollas tündérekkel? *Kérdi valóban kíváncsian.*
3838. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-13 23:15:00
Üzenet elküldve: 2018-08-13 23:15:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A nyúlvacsora még nincs elvetve, bár bőven van ellátmány Lyzendra nyeregtáskájában, Banyának köszönhetően. Hiába, azért bármilyen mogorva is Lyzzel egy ideje sokkal kedvesebb, mint régebben.*
- Ugye, nem képzeltél patákat a lábam helyére? *szemöldöke felfelé ível, ahogy a hitetlenség egyre tükröződik vonásain. Aztán csak lemondón sóhajt. ~Férfiak.~
Eszébe nem jut, hogy már-már eredarrá bélyegzi a kalandor, ha tudná, valószínűleg nagyon dühös lenne. Szerencse, hogy Svir ilyen elővigyázatos, ámbár kellőképpen megbámulj Lyzt, akinek feltűnik a vizslatás, még ha gondolatot olvasni nem is tud. *
- Mi olyan érdekes? *kérdezi, majd a homlokáról elsöpri, a belógó tincseket. *Van rajtam valami?
*Aztán Svir inkább az erőd után érdeklődik, ami nem is csoda. Csak az már annál inkább, hogy Lyz nevét ismerte, az erőd kilétét pedig talán homály fedi. Lyz hát eloszlatja a ködöt, mint hogy találgatni kelljen.*
- Vadvéd erődje. Erdőmélyén. Nem hallottál még róla? *Ez esetben pedig bőven van miről Lyzendrának mesélnie.* Pedig sokan élünk ott. Hasonlóan jó íjászok és más különleges képességű harcosok is.
*A nyúlvacsora még nincs elvetve, bár bőven van ellátmány Lyzendra nyeregtáskájában, Banyának köszönhetően. Hiába, azért bármilyen mogorva is Lyzzel egy ideje sokkal kedvesebb, mint régebben.*
- Ugye, nem képzeltél patákat a lábam helyére? *szemöldöke felfelé ível, ahogy a hitetlenség egyre tükröződik vonásain. Aztán csak lemondón sóhajt. ~Férfiak.~
Eszébe nem jut, hogy már-már eredarrá bélyegzi a kalandor, ha tudná, valószínűleg nagyon dühös lenne. Szerencse, hogy Svir ilyen elővigyázatos, ámbár kellőképpen megbámulj Lyzt, akinek feltűnik a vizslatás, még ha gondolatot olvasni nem is tud. *
- Mi olyan érdekes? *kérdezi, majd a homlokáról elsöpri, a belógó tincseket. *Van rajtam valami?
*Aztán Svir inkább az erőd után érdeklődik, ami nem is csoda. Csak az már annál inkább, hogy Lyz nevét ismerte, az erőd kilétét pedig talán homály fedi. Lyz hát eloszlatja a ködöt, mint hogy találgatni kelljen.*
- Vadvéd erődje. Erdőmélyén. Nem hallottál még róla? *Ez esetben pedig bőven van miről Lyzendrának mesélnie.* Pedig sokan élünk ott. Hasonlóan jó íjászok és más különleges képességű harcosok is.
3837. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-13 21:09:13
Üzenet elküldve: 2018-08-13 21:09:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
- Mi?
*Kapja fel a fejét, mikor Isq viccelődik vele a bájitalnak való növénnyel. Vagyis nem viccelődik, csak mulat rajta.*
- Naná, hogy nem! Eszembe se jutott!
*Az első mondatot felháborodással, a másodikat határozottsággal mondja. Annak ellenére, hogy nem teljesen igaz.*
- Jó választás...
*Dünnyögi az orra alatt, mikor a hárítás lesz a kiválasztott technika.
Pycta neve már nem ismeretlen számára, ahogy az sem, hogy Vadvéd vezetője, hiszen Isq este mesélt róla. Zavarba hozta vele, hogy ahhoz a férfihoz hasonlította. Vagy nőhöz. Fene se tudja a név alapján.*
- A pusztakezes harc minden szerzetes számára alap. A fegyverek csak kiegészítők, mindenkinél más, valakinél semmi.
*Kicsit hátrébb húzódik, mikor elkezd a másik csapkodni a levegőben. Még szerencse, hogy Isq nem látja sötét pillantását, miközben arra gondol, hogy mennyi értelme van egy ilyen kis kedvcsinálónak. Némi büszkeséget érez viszont arra gondolva, hogy azért ezt ilyen könnyen nem lehet elsajátítani, neki viszont egészen jól megy a sok fárasztó gyakorlás után. Körbejárja a tisztást, és keres egy nem túl görbe botot a fák alatt. Az egyensúllyal kapcsolatos bizonytalanságra bólint.*
- Nálunk gyerekkortól kezdve folyamatosan fejleszteni kell az egyensúlyérzéken különféle gyakorlatokkal, ez a fajta edzés mindig része a napi rutinnak. Alapszinten nem kell ilyen sok idő, ezért mindenkinek érdemes foglalkozni vele. Még egy herbalistának is jól jöhet, csak kard nélkül.
*Megáll mellette, a jobboldalán.*
- Ha abbahagytad a csapkodást, akkor nézzünk egy alapállást... az egyik lábad legyen egy kicsit előrébb, mint a másik. A súlypontod legyen középen, a kardod leeresztve magad előtt.
*Megint ellenőrzi, hogy elég jó-e a markolatfogás, illetve kiigazítja, ha túl nagynak vagy kicsinek érzi a harántterpeszt. Aztán szembeáll Isqqel.*
- Most nézünk néhány hárítást. Emlékszel, mit mondtam, a kard melyik részével kell hárítani?
*Valószínűleg igen, és akkor bólint, de ha nem, akkor megismétli, hogy kardlappal.*
- Most lássuk, hogyan állítanál meg egy ilyen irányú csapást!
*Fogja a botját jobb kezében, olyan magasra emeli, hogy a háta mögé tudja engedni, majd a test középvonala mentén lassan, egyenesen csap felülről, megállítva a mozdulatot Isq fejmagassága fölött. Így akkor is kitalálhatja, mit tenne, ha későn mozdul.*
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
- Mi?
*Kapja fel a fejét, mikor Isq viccelődik vele a bájitalnak való növénnyel. Vagyis nem viccelődik, csak mulat rajta.*
- Naná, hogy nem! Eszembe se jutott!
*Az első mondatot felháborodással, a másodikat határozottsággal mondja. Annak ellenére, hogy nem teljesen igaz.*
- Jó választás...
*Dünnyögi az orra alatt, mikor a hárítás lesz a kiválasztott technika.
Pycta neve már nem ismeretlen számára, ahogy az sem, hogy Vadvéd vezetője, hiszen Isq este mesélt róla. Zavarba hozta vele, hogy ahhoz a férfihoz hasonlította. Vagy nőhöz. Fene se tudja a név alapján.*
- A pusztakezes harc minden szerzetes számára alap. A fegyverek csak kiegészítők, mindenkinél más, valakinél semmi.
*Kicsit hátrébb húzódik, mikor elkezd a másik csapkodni a levegőben. Még szerencse, hogy Isq nem látja sötét pillantását, miközben arra gondol, hogy mennyi értelme van egy ilyen kis kedvcsinálónak. Némi büszkeséget érez viszont arra gondolva, hogy azért ezt ilyen könnyen nem lehet elsajátítani, neki viszont egészen jól megy a sok fárasztó gyakorlás után. Körbejárja a tisztást, és keres egy nem túl görbe botot a fák alatt. Az egyensúllyal kapcsolatos bizonytalanságra bólint.*
- Nálunk gyerekkortól kezdve folyamatosan fejleszteni kell az egyensúlyérzéken különféle gyakorlatokkal, ez a fajta edzés mindig része a napi rutinnak. Alapszinten nem kell ilyen sok idő, ezért mindenkinek érdemes foglalkozni vele. Még egy herbalistának is jól jöhet, csak kard nélkül.
*Megáll mellette, a jobboldalán.*
- Ha abbahagytad a csapkodást, akkor nézzünk egy alapállást... az egyik lábad legyen egy kicsit előrébb, mint a másik. A súlypontod legyen középen, a kardod leeresztve magad előtt.
*Megint ellenőrzi, hogy elég jó-e a markolatfogás, illetve kiigazítja, ha túl nagynak vagy kicsinek érzi a harántterpeszt. Aztán szembeáll Isqqel.*
- Most nézünk néhány hárítást. Emlékszel, mit mondtam, a kard melyik részével kell hárítani?
*Valószínűleg igen, és akkor bólint, de ha nem, akkor megismétli, hogy kardlappal.*
- Most lássuk, hogyan állítanál meg egy ilyen irányú csapást!
*Fogja a botját jobb kezében, olyan magasra emeli, hogy a háta mögé tudja engedni, majd a test középvonala mentén lassan, egyenesen csap felülről, megállítva a mozdulatot Isq fejmagassága fölött. Így akkor is kitalálhatja, mit tenne, ha későn mozdul.*
3836. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-12 16:53:55
Üzenet elküldve: 2018-08-12 16:53:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Esetleg kibírhatják az íjásztudásuk fitogtatása nélkül, hogy annak valódi minősége megmaradjon titoknak, hogy azzal majd meglephessék a támadókat és a másikat is, ha úgy adódik. Szerencsésebb esetben pedig örökre titokban maradhat a dolog, és a hírnevükért mindössze annyit kell majd tenniük a továbbiakban, hogy magukkal viszik a fegyvereiket mindenhová, és úgy tesznek, mint akik valami különös kapcsolatban állnának a saját íjukkal. Tuti módszer, ha az emberek megtévesztéséről van szó, viszont nyúlvacsora nem lesz belőle.*
- Igen. De… *Most, hogy így elgondolkozik a dolgon, hol Lyz rángó arcára, hol az egyre inkább patának tűnő csizmás lábra pillantva egyáltalán nem tűnik lehetetlennek a felvetés. Hallott már például az eredarokról is, akiknek legkedvesebb elfoglaltságuk a Svirhez hasonló magányos, de vonzó úriemberek elcsábítása és vacsorára elfogyasztása.*
~Jobban kell figyeljek rá, meg a jelekre. ~
*Gondolja miközben Lyzendra homlokát fürkészi kidudorodó szarvkezdemények után kutatva. Aggályait nem osztja meg a nővel, az csak felhúzna egy valódi démont, inkább úgy tesz, mintha egyáltalán nem gyötörnék kétségek és folytatja a tündéren csodálkozást.*
- Fejkötő, tollas szárny, irhamellény. Érdekes. És milyen erődről is beszélsz? *Kérdi valóban kíváncsian a válaszra.*
*Esetleg kibírhatják az íjásztudásuk fitogtatása nélkül, hogy annak valódi minősége megmaradjon titoknak, hogy azzal majd meglephessék a támadókat és a másikat is, ha úgy adódik. Szerencsésebb esetben pedig örökre titokban maradhat a dolog, és a hírnevükért mindössze annyit kell majd tenniük a továbbiakban, hogy magukkal viszik a fegyvereiket mindenhová, és úgy tesznek, mint akik valami különös kapcsolatban állnának a saját íjukkal. Tuti módszer, ha az emberek megtévesztéséről van szó, viszont nyúlvacsora nem lesz belőle.*
- Igen. De… *Most, hogy így elgondolkozik a dolgon, hol Lyz rángó arcára, hol az egyre inkább patának tűnő csizmás lábra pillantva egyáltalán nem tűnik lehetetlennek a felvetés. Hallott már például az eredarokról is, akiknek legkedvesebb elfoglaltságuk a Svirhez hasonló magányos, de vonzó úriemberek elcsábítása és vacsorára elfogyasztása.*
~Jobban kell figyeljek rá, meg a jelekre. ~
*Gondolja miközben Lyzendra homlokát fürkészi kidudorodó szarvkezdemények után kutatva. Aggályait nem osztja meg a nővel, az csak felhúzna egy valódi démont, inkább úgy tesz, mintha egyáltalán nem gyötörnék kétségek és folytatja a tündéren csodálkozást.*
- Fejkötő, tollas szárny, irhamellény. Érdekes. És milyen erődről is beszélsz? *Kérdi valóban kíváncsian a válaszra.*
3835. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-12 14:39:45
Üzenet elküldve: 2018-08-12 14:39:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ha így érzi, jól érzi a kalandor, hogy Lyzendra nem szeretné fitogtatni tudományát, bár nem riadna vissza tőle, ha úgy adódna. Ha becsülete kívánná, vagy büszkeségén esne csorba. Persze nem a vándorra lőne, hanem találnának valami közös célpontot, de valójában már csak a csapást szeretné megtalálni, hogy megtudja a fürge kis bestia rejtekét. Viszont ahogy halad a nyomozás, és ahogy egyre csak elkanyarodik a téma, úgy egyre inkább le is mond róla, hogy megtudja, hol a zug.*
- Még jó. Furcsán is néznék ki patákkal. Bár *söpör ki szeméből legalább három rakoncátlan tincset.* ez már inkább sörény. Szóval, sosem tudhatod, mi van a csizmámba rejtve. *Megtorpan, s megemeli bal lábát, szemléltetésképp. Alsó ajkára harap, nehogy kacagásban törjön ki, bár álla remeg már. Pedig felettébb komolyan szerette volna előadni. Csak hát vannak olyan botor gondolatok is, amelyek már nem engedik, hogy rezdületlen arcizmokkal mondja ki őket. Svirrel együtt neveti el magát. *
- Gondolom, szed. *vonja meg a vállát* Nagy lapuból mindig akad elég. De nem láttam sosem, hogy hogyan öltözködik, úgyhogy nem vagyok illetékes. Csak tudom, hogy levelekből van a ruhája, és van egy irhamellénye. A szárnyai tollasok, mint egy csirkének. Különben kedves kis jószág, tele furcsaságokkal. A dunsztkötést, a torka helyett a fejére kötötte, mint egy turbán. De az erődben sok furcsaság akad, Pyren kívül is.
*Szeretettel mesél erődbeli életének piciny szeleteiről, ettől olyan színes a társaság. És ettől sosem unalmas, noha az erdő közepében van.*
*Ha így érzi, jól érzi a kalandor, hogy Lyzendra nem szeretné fitogtatni tudományát, bár nem riadna vissza tőle, ha úgy adódna. Ha becsülete kívánná, vagy büszkeségén esne csorba. Persze nem a vándorra lőne, hanem találnának valami közös célpontot, de valójában már csak a csapást szeretné megtalálni, hogy megtudja a fürge kis bestia rejtekét. Viszont ahogy halad a nyomozás, és ahogy egyre csak elkanyarodik a téma, úgy egyre inkább le is mond róla, hogy megtudja, hol a zug.*
- Még jó. Furcsán is néznék ki patákkal. Bár *söpör ki szeméből legalább három rakoncátlan tincset.* ez már inkább sörény. Szóval, sosem tudhatod, mi van a csizmámba rejtve. *Megtorpan, s megemeli bal lábát, szemléltetésképp. Alsó ajkára harap, nehogy kacagásban törjön ki, bár álla remeg már. Pedig felettébb komolyan szerette volna előadni. Csak hát vannak olyan botor gondolatok is, amelyek már nem engedik, hogy rezdületlen arcizmokkal mondja ki őket. Svirrel együtt neveti el magát. *
- Gondolom, szed. *vonja meg a vállát* Nagy lapuból mindig akad elég. De nem láttam sosem, hogy hogyan öltözködik, úgyhogy nem vagyok illetékes. Csak tudom, hogy levelekből van a ruhája, és van egy irhamellénye. A szárnyai tollasok, mint egy csirkének. Különben kedves kis jószág, tele furcsaságokkal. A dunsztkötést, a torka helyett a fejére kötötte, mint egy turbán. De az erődben sok furcsaság akad, Pyren kívül is.
*Szeretettel mesél erődbeli életének piciny szeleteiről, ettől olyan színes a társaság. És ettől sosem unalmas, noha az erdő közepében van.*
3834. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-12 12:48:16
Üzenet elküldve: 2018-08-12 12:48:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Megvonja a vállát. Ennyi bőven elég az íjásztudásuk és harci felkészültségük összeméréséből. Már megtudták, hogy mindketten nagyon büszkék a saját képességeikre és bíznak is bennük. A következő lépés már tényleg a próba lenne, de ahhoz még nem fűlik Svir foga, feltételezi, hogy Lyzendráé sem.*
- Még jó, hogy nem vagy ló. Amelyik fülön rúg, az tuti kolbászként végzi, meg ágyelőként. *Őt itt csak ne fenyegessék holmi lovak vagy lóvá válni vágyók, most nem tart fordított napot, hogy ezt megengedje nekik. Az üres fenyegetőzés szerinte kifejezetten a lótulajdonosok kiváltsága.*
- Háhá! *Rendszeresen traktálja a képtelen kitalációival a vele szembe jövőket, de ritkán esik meg, hogy azok igazolják az elképzeléseit. Ez viszont egy ilyen pillanat, nem is bírja ki jóízű kacagás nélkül.*
- És ha kezd fonnyadni, akkor szed magának új ruhát? *Töri a fejét azon, hogy hogyan történhet az előbb említett tündér öltözködése. A nyúlcsapásról el is feledkezik, ez sokkal érdekesebb téma most.*
*Megvonja a vállát. Ennyi bőven elég az íjásztudásuk és harci felkészültségük összeméréséből. Már megtudták, hogy mindketten nagyon büszkék a saját képességeikre és bíznak is bennük. A következő lépés már tényleg a próba lenne, de ahhoz még nem fűlik Svir foga, feltételezi, hogy Lyzendráé sem.*
- Még jó, hogy nem vagy ló. Amelyik fülön rúg, az tuti kolbászként végzi, meg ágyelőként. *Őt itt csak ne fenyegessék holmi lovak vagy lóvá válni vágyók, most nem tart fordított napot, hogy ezt megengedje nekik. Az üres fenyegetőzés szerinte kifejezetten a lótulajdonosok kiváltsága.*
- Háhá! *Rendszeresen traktálja a képtelen kitalációival a vele szembe jövőket, de ritkán esik meg, hogy azok igazolják az elképzeléseit. Ez viszont egy ilyen pillanat, nem is bírja ki jóízű kacagás nélkül.*
- És ha kezd fonnyadni, akkor szed magának új ruhát? *Töri a fejét azon, hogy hogyan történhet az előbb említett tündér öltözködése. A nyúlcsapásról el is feledkezik, ez sokkal érdekesebb téma most.*
3833. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-10 19:40:07
Üzenet elküldve: 2018-08-10 19:40:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Svir visszavág, s ahogy az almahajigálás és íjászat témája keveredik, eszébe jut a piperkőc druida, és hogy majdnem fogadásba keveredett véletlenül. Azóta már elfelejtette, hogyan is úszta meg a dolgot, hogy a bátran ajánlkozó férfi fejéről kilője az almát, de határozottan örül, hogy ezt aztán nem emlegette fel senki a fogadás után. Még csak az hiányozna, hogy alvezér létére ilyen ostobaságokat csináljon. Az volna csak a gyönyörű példa az erőd többi lakója előtt.*
- Igazad van. Próbálkozni lehet *Immár nem csak szeme mosolyog, hanem szája sarka is. Tompít némileg a nagyképű mondaton, mely azt sugallja, sikertelen volna Svirnek fa mögött célra tartott fegyverrel lapulnia Lyzendra ellen. Az a halvány mosolykezdemény éppen azt jelzi, hogy bár tisztában van azzal, hogy jól bánik az íjjal, nem veti el, hogy valaki esetleg jobb nála, de mindenekfelett csak viccel. Még, ha nem is csinálja valami jól.*
- Ha ló volnék, egy ilyen húzásért, legalább fültövön böknélek jó erősen. Mondjuk patával *Smaragdszín szemei vidáman villannak. Rég volt szabadságérzet kezdi bontogatni szárnyait. Itt az idegen kalandor, akinek nem tartozik példamutatással, nem tartozik gyakorlatilag semmivel. Ha netán rosszat szól, talán sosem kell magyarázkodnia, vagy bocsánatot kérnie. Az egyébként sem megy neki valami könnyen. Egyikük erre, másikuk arra. De azért a nagy vidámságban, ami igazából másnak csak visszafogott jókedvnek tűnhet, kicsit vissza is rángatja magát. Nem akar ő összetűzni, vagy túllőni a célon.*
- De csak azért, mert levélruhás elfek nincsenek. Még ha erdeiek, akkor sem igazán. Viszont tündért ismerek, aki levélruhát hord. Kedves kis teremtés, tollas szárnyakkal. Különleges.
*Pyr az eddigi tündér ideáltól teljesen eltér a maga módján, éppen emiatt Lyznek szíve csücske a kis bohókás.*
- Mert, ha igen, akkor nem mutatod meg a nyomot? Valójában egy ideje már csak saját kedvemre követem a csapást *Most legyen ember a talpán Svir, hogy eldöntse, vajon igazat mondott-e Lyzendra, vagy sem.*
*Svir visszavág, s ahogy az almahajigálás és íjászat témája keveredik, eszébe jut a piperkőc druida, és hogy majdnem fogadásba keveredett véletlenül. Azóta már elfelejtette, hogyan is úszta meg a dolgot, hogy a bátran ajánlkozó férfi fejéről kilője az almát, de határozottan örül, hogy ezt aztán nem emlegette fel senki a fogadás után. Még csak az hiányozna, hogy alvezér létére ilyen ostobaságokat csináljon. Az volna csak a gyönyörű példa az erőd többi lakója előtt.*
- Igazad van. Próbálkozni lehet *Immár nem csak szeme mosolyog, hanem szája sarka is. Tompít némileg a nagyképű mondaton, mely azt sugallja, sikertelen volna Svirnek fa mögött célra tartott fegyverrel lapulnia Lyzendra ellen. Az a halvány mosolykezdemény éppen azt jelzi, hogy bár tisztában van azzal, hogy jól bánik az íjjal, nem veti el, hogy valaki esetleg jobb nála, de mindenekfelett csak viccel. Még, ha nem is csinálja valami jól.*
- Ha ló volnék, egy ilyen húzásért, legalább fültövön böknélek jó erősen. Mondjuk patával *Smaragdszín szemei vidáman villannak. Rég volt szabadságérzet kezdi bontogatni szárnyait. Itt az idegen kalandor, akinek nem tartozik példamutatással, nem tartozik gyakorlatilag semmivel. Ha netán rosszat szól, talán sosem kell magyarázkodnia, vagy bocsánatot kérnie. Az egyébként sem megy neki valami könnyen. Egyikük erre, másikuk arra. De azért a nagy vidámságban, ami igazából másnak csak visszafogott jókedvnek tűnhet, kicsit vissza is rángatja magát. Nem akar ő összetűzni, vagy túllőni a célon.*
- De csak azért, mert levélruhás elfek nincsenek. Még ha erdeiek, akkor sem igazán. Viszont tündért ismerek, aki levélruhát hord. Kedves kis teremtés, tollas szárnyakkal. Különleges.
*Pyr az eddigi tündér ideáltól teljesen eltér a maga módján, éppen emiatt Lyznek szíve csücske a kis bohókás.*
- Mert, ha igen, akkor nem mutatod meg a nyomot? Valójában egy ideje már csak saját kedvemre követem a csapást *Most legyen ember a talpán Svir, hogy eldöntse, vajon igazat mondott-e Lyzendra, vagy sem.*
3832. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-09 12:06:29
Üzenet elküldve: 2018-08-09 12:06:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
- Ne ijedj meg, nem rajtad akarom alkalmazni! *vigyorog tovább Isq a szokásos közvetlenségével, amikor látja Zeya meglepett arckifejezését, és a szótlan másfelé nézésből és ágrugdosásból kikövetkeztetett zavarát.*
- Csak szeretem, ha minél többféle mágikus növény van odahaza készleten. Mindig gyűjtök, akármerre járok. Sohasem lehet tudni, mikor van valamelyikre szükség. *magyarázza.*
- Hát, akkor persze a hárítást inkább. *választ.
Kicsit vonakodva adja át a kését, na nem a bizalmatlanság okán, hanem mert szinte idejét sem tudja, mikor vette azt rajta kívül valaki más a kezébe. De azon elmosolyodik, hogy Zeya milyen könnyedén bánik vele, és végül is utólag már nem bánja a dolgot, ahogy a lánytól visszaveszi a kést. Arra meg nem mond semmit, amit Zeya arról mond, hogy egy gyógyítónak is meg kell tudnia védeni magát, mert hát ezen nincs mit sokat vitatkozni.*
- Igen, Pycta is az. *mondja, amikor Zeyáról kiderül, hogy pusztakezes harcra is oktatják, sőt ő elsősorban annak tekinti magát.*
- A vezérünk Vadvédben. *teszi hozzá magyarázatképpen.* - Ő legendás pusztakezes harcos.
- De nem használ... kardot.*mondja.* - Amennyire én tudom.
*Aztán már a kardtokból elővont, enyhén ívelt kardé a teljes figyelme.
Nem tagadhatja, hogy lenyűgözi a fém súlya, a fegyver formája, a kidolgozottsága, az anyag szépsége. Csak az rontja el az áhítatát, hogy ez a céltudatosan megmunkált, eltökélt szépség, jól tudja, a test megcsonkítása, az ölés szolgálatába van állítva. Ezt amúgy sem engedi elfeledni egy pillanatra sem a hosszan végighúzódó vércsatorna hidegen várakozó, metszett mélyedése ott középen.
De az áhítat mégiscsak tagadhatatlanul ott van, ahogy lassan két kézre fogja a valamilyen fekete szövettel körbetekert markolatot, és felemeli a magasba a kardot.
Szorítja erősen, és csak Zeya szavai nyomán lazít egy kicsit a szorításon, hagyja neki, leengedve, az igazítást is, és egyelőre próbálja megtalálni ösztönösen azt az egyensúlyt, amiről Zeya csak később beszél, mert így elsőre csak azt érzi, hogy a fegyver súlya húzza, és kibillenti, és idegen neki a karja meghosszabbításaként.
Megmozgatja a levegőben, igyekezve közben a lábával biztosan állni a talajon, de túl sok így egyszerre az egész, túl hosszú és túl idegen.
De nem adja fel.
Újra és újra próbálja mozdítani, hol erre, hol arra fordítva egyet a lapján, és egyre nagyobb ívűek, egyre bátrabbak a mozdulatai, bár nem történik semmi különös, egy helyben áll, és figyel arra a sok benyomásra, ami egyszerre feléje árad, Zeya szavaira, a saját testére, a karjára, a súly változásaira, ahogy mozdít a kardon, a markolatra, a fogásra és a szorításra, hogy irányítani tudja, de mégis laza legyen... sok, azt érzi továbbra is.
De azért már nem olyan idegen a dolog, mint először.
Próbálja közben követni Zeya szavait, megpróbálja elképzelni azt, hogy karddal a kezében mozog, azzal együtt, de nehéz és esetlen mozgásnak tudja csak vizionálni a dolgot, egyelőre, ha őszinte akar lenni.
De az egyensúly dolog, az megfogja. Azt ismeri. Használja. Alkalmazza. Kard nélkül az megy neki, azt tudja.
Megpróbálja úgy tekinteni a dolgot, mintha a kard is a teste része lenne, és úgy próbálkozik meg a lába hajlításával, az egyensúlyra való összpontosítással a mozgás közben.
Más, jobb, érzi ő is, már nemcsak egy helyben áll, hanem kilép, vissza, és gyorsabban is mozdul a kardlap, lapjával, majd az élével, vissza, fel, próbálkozik, de nem tud elvonatkoztatni attól a valóságtól, hogy a karja meghosszabbítása egy hideg, súlyos vas, és nem ő maga.*
- Fura *mondja.* - De az egyensúlyt érzem... Csak még nem tudok kalkulálni vele *nevet.* - Túl... nehéz. Mármint súlyos. Mármint igazából nem nehéz, egy kézzel is meg tudnám tartani, de... nem találom így a súlypontomat, csak keresem.
*magyarázza, és csak reméli, hogy Zeya érti, mire gondol, és nem gondolja, hogy butaságokat beszél.*
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
- Ne ijedj meg, nem rajtad akarom alkalmazni! *vigyorog tovább Isq a szokásos közvetlenségével, amikor látja Zeya meglepett arckifejezését, és a szótlan másfelé nézésből és ágrugdosásból kikövetkeztetett zavarát.*
- Csak szeretem, ha minél többféle mágikus növény van odahaza készleten. Mindig gyűjtök, akármerre járok. Sohasem lehet tudni, mikor van valamelyikre szükség. *magyarázza.*
- Hát, akkor persze a hárítást inkább. *választ.
Kicsit vonakodva adja át a kését, na nem a bizalmatlanság okán, hanem mert szinte idejét sem tudja, mikor vette azt rajta kívül valaki más a kezébe. De azon elmosolyodik, hogy Zeya milyen könnyedén bánik vele, és végül is utólag már nem bánja a dolgot, ahogy a lánytól visszaveszi a kést. Arra meg nem mond semmit, amit Zeya arról mond, hogy egy gyógyítónak is meg kell tudnia védeni magát, mert hát ezen nincs mit sokat vitatkozni.*
- Igen, Pycta is az. *mondja, amikor Zeyáról kiderül, hogy pusztakezes harcra is oktatják, sőt ő elsősorban annak tekinti magát.*
- A vezérünk Vadvédben. *teszi hozzá magyarázatképpen.* - Ő legendás pusztakezes harcos.
- De nem használ... kardot.*mondja.* - Amennyire én tudom.
*Aztán már a kardtokból elővont, enyhén ívelt kardé a teljes figyelme.
Nem tagadhatja, hogy lenyűgözi a fém súlya, a fegyver formája, a kidolgozottsága, az anyag szépsége. Csak az rontja el az áhítatát, hogy ez a céltudatosan megmunkált, eltökélt szépség, jól tudja, a test megcsonkítása, az ölés szolgálatába van állítva. Ezt amúgy sem engedi elfeledni egy pillanatra sem a hosszan végighúzódó vércsatorna hidegen várakozó, metszett mélyedése ott középen.
De az áhítat mégiscsak tagadhatatlanul ott van, ahogy lassan két kézre fogja a valamilyen fekete szövettel körbetekert markolatot, és felemeli a magasba a kardot.
Szorítja erősen, és csak Zeya szavai nyomán lazít egy kicsit a szorításon, hagyja neki, leengedve, az igazítást is, és egyelőre próbálja megtalálni ösztönösen azt az egyensúlyt, amiről Zeya csak később beszél, mert így elsőre csak azt érzi, hogy a fegyver súlya húzza, és kibillenti, és idegen neki a karja meghosszabbításaként.
Megmozgatja a levegőben, igyekezve közben a lábával biztosan állni a talajon, de túl sok így egyszerre az egész, túl hosszú és túl idegen.
De nem adja fel.
Újra és újra próbálja mozdítani, hol erre, hol arra fordítva egyet a lapján, és egyre nagyobb ívűek, egyre bátrabbak a mozdulatai, bár nem történik semmi különös, egy helyben áll, és figyel arra a sok benyomásra, ami egyszerre feléje árad, Zeya szavaira, a saját testére, a karjára, a súly változásaira, ahogy mozdít a kardon, a markolatra, a fogásra és a szorításra, hogy irányítani tudja, de mégis laza legyen... sok, azt érzi továbbra is.
De azért már nem olyan idegen a dolog, mint először.
Próbálja közben követni Zeya szavait, megpróbálja elképzelni azt, hogy karddal a kezében mozog, azzal együtt, de nehéz és esetlen mozgásnak tudja csak vizionálni a dolgot, egyelőre, ha őszinte akar lenni.
De az egyensúly dolog, az megfogja. Azt ismeri. Használja. Alkalmazza. Kard nélkül az megy neki, azt tudja.
Megpróbálja úgy tekinteni a dolgot, mintha a kard is a teste része lenne, és úgy próbálkozik meg a lába hajlításával, az egyensúlyra való összpontosítással a mozgás közben.
Más, jobb, érzi ő is, már nemcsak egy helyben áll, hanem kilép, vissza, és gyorsabban is mozdul a kardlap, lapjával, majd az élével, vissza, fel, próbálkozik, de nem tud elvonatkoztatni attól a valóságtól, hogy a karja meghosszabbítása egy hideg, súlyos vas, és nem ő maga.*
- Fura *mondja.* - De az egyensúlyt érzem... Csak még nem tudok kalkulálni vele *nevet.* - Túl... nehéz. Mármint súlyos. Mármint igazából nem nehéz, egy kézzel is meg tudnám tartani, de... nem találom így a súlypontomat, csak keresem.
*magyarázza, és csak reméli, hogy Zeya érti, mire gondol, és nem gondolja, hogy butaságokat beszél.*
3831. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-08 15:04:49
Üzenet elküldve: 2018-08-08 15:04:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Akkor én sem hagynám magam. Mondjuk lapulnék egy fa mögött a saját íjamat célra tartva. *Vág vissza. Éppenséggel túlélt már pár rázós helyzetet, olyat is, ahol csak kis híja volt, hogy a kalapját találták el a feje helyett az almáknál veszélyesebb dolgokkal. Lyzendra viszont nem olyannak tűnik a számára, mint aki nyílvesszőkkel szeretné kilyuggatni. Megérzései természetesen nem mindig helyesek, de legtöbbször azért bízik bennük.*
- Csak amikor nagyon szemtelen. De biztos érti, hogy csak húzom. * Hárítja a vádaskodást. Svir mellett már igazán csak természetes lenne a sajátos stílusú viccelődés megszokása, még egy lótól is.*
- Hát ha ott volt néhány, akkor bizonyosan arra indult. *Okoskodik a környéket vizsgálva.*
- Ha nem is nyúl, biztosan nem levélruhás elfek. *Ezt biztosra veszi. Hiányoznak ugyanis az eredei elfek egyéb szükséges kellékei is, mint a csillámló por, az unikornisszőr és a nemrég még édes nektárokat tartalmazó, de már kiürült kelyhek.*
- Hát arra. *Mutat az irányba, ahol az általa is felfedezett újabb nyomok találhatók.*
- És most azonnal utána mennél, hogy lelődd ebédre? *Szép dolog a vadászat, de ő most nem feltétlenül mulatná vele az időt.*
- Akkor én sem hagynám magam. Mondjuk lapulnék egy fa mögött a saját íjamat célra tartva. *Vág vissza. Éppenséggel túlélt már pár rázós helyzetet, olyat is, ahol csak kis híja volt, hogy a kalapját találták el a feje helyett az almáknál veszélyesebb dolgokkal. Lyzendra viszont nem olyannak tűnik a számára, mint aki nyílvesszőkkel szeretné kilyuggatni. Megérzései természetesen nem mindig helyesek, de legtöbbször azért bízik bennük.*
- Csak amikor nagyon szemtelen. De biztos érti, hogy csak húzom. * Hárítja a vádaskodást. Svir mellett már igazán csak természetes lenne a sajátos stílusú viccelődés megszokása, még egy lótól is.*
- Hát ha ott volt néhány, akkor bizonyosan arra indult. *Okoskodik a környéket vizsgálva.*
- Ha nem is nyúl, biztosan nem levélruhás elfek. *Ezt biztosra veszi. Hiányoznak ugyanis az eredei elfek egyéb szükséges kellékei is, mint a csillámló por, az unikornisszőr és a nemrég még édes nektárokat tartalmazó, de már kiürült kelyhek.*
- Hát arra. *Mutat az irányba, ahol az általa is felfedezett újabb nyomok találhatók.*
- És most azonnal utána mennél, hogy lelődd ebédre? *Szép dolog a vadászat, de ő most nem feltétlenül mulatná vele az időt.*
3830. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-07 23:43:22
Üzenet elküldve: 2018-08-07 23:43:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
- Ettől mondjuk nem tartottam, hiszen ha nekem végem, akkor visszakerülsz apánk mellé. Ő gyorsabban talál neked kérőt, mint én, és nem is feltétlenül egyeztet veled róla. Az is lehet, hogy egy nálam másfél fejjel alacsonyabb ember lesz. * Ijesztgeti viccelődve a testvérkéjét, hiszen az ilyen megszólalások után bőven kijár neki ez a fajta törődés.
Az viszont elismerésre méltó, hogy Wymni máris ügyelni kezdett a viselkedésére, ezt Dram is látja, és magában meg is jegyzi. Örül minden ilyen apró cselekedetnek, még ha megjátszott és ideiglenes is. Mert az idősebbik Sayqueves nem bolond, tudja jól, hogy nem fog sokáig tartani ez az illúzió. Már ott is van, látja a lány szemében a pimasz csillanást, azt, ami tényleg a húgocskájává teszi, amitől az, aki. Amiért Dram, még ha sokszor bosszankodik is, igazán szereti.*
~ Ne változz meg, bármit mondok, bármit mond apánk. Maradj ilyen mindig. ~
- Nem, úgy vélem, hogy semmi szükség arra, hogy saját hóbortjaink miatt veszélynek tegyük ki őket is. Biztonságban vannak a házban, nagyobb biztonságban, mint az oldalunkon. * Válaszol kimért hangon, úgy, ahogy másokkal szokott beszélni. Ha már Wymni felvette a derék Sayqueves álcáját, akkor ő se maradhat el mellette, bár a lányon ez a maskara olyan lehet, mint egy túl bőre szabott kabát, hiába fed és takar, mindenbe beleakad, és folyton csak útban van, Drameiloten úgy viseli, mintha rá szabták volna. Pedig régen rajta is túlméretezett kabátként lengedeztek a viselkedés képzeletbeli kabátjának ujjai, a férfi az idő során belenőtt. A lány szavaira bólint.*
- Nekem az előszobában van a kabátom és a bakancsom, de amint felveszem őket, indulhatunk. * Jelenti ki, és valóban megy is, hogy elvégezze a szükséges procedúrát. Ahogy megvan, a türelmesen várakozó szolgára néz, aki kellő, tisztes távolságban áll tőlük.*
- Sétálunk, és megnézzük messziről a várost. Tudni akarom, hogy mi a helyzet, hogy tényleg olyan rossz-e, hogy mire számíthatunk. Ti végezzétek a dolgotokat, de azért legyen gondotok arra, hogy ha szükséges, elbújjatok vagy meneküljetek. A tetőtéri ablaknál égjen egy gyertya, ha sietnetek kellett, akkor tudni fogjuk, hogy a ház nem biztonságos. * Adja ki az utasítást, és már fordul is, két lépés, és odakint találja magát. Egyből elindul az ingoványos vidék felé. Hosszú séta lesz, de jól esik neki, ahogy a lágy szellő végigsimít az arcán. *
- Ettől mondjuk nem tartottam, hiszen ha nekem végem, akkor visszakerülsz apánk mellé. Ő gyorsabban talál neked kérőt, mint én, és nem is feltétlenül egyeztet veled róla. Az is lehet, hogy egy nálam másfél fejjel alacsonyabb ember lesz. * Ijesztgeti viccelődve a testvérkéjét, hiszen az ilyen megszólalások után bőven kijár neki ez a fajta törődés.
Az viszont elismerésre méltó, hogy Wymni máris ügyelni kezdett a viselkedésére, ezt Dram is látja, és magában meg is jegyzi. Örül minden ilyen apró cselekedetnek, még ha megjátszott és ideiglenes is. Mert az idősebbik Sayqueves nem bolond, tudja jól, hogy nem fog sokáig tartani ez az illúzió. Már ott is van, látja a lány szemében a pimasz csillanást, azt, ami tényleg a húgocskájává teszi, amitől az, aki. Amiért Dram, még ha sokszor bosszankodik is, igazán szereti.*
~ Ne változz meg, bármit mondok, bármit mond apánk. Maradj ilyen mindig. ~
- Nem, úgy vélem, hogy semmi szükség arra, hogy saját hóbortjaink miatt veszélynek tegyük ki őket is. Biztonságban vannak a házban, nagyobb biztonságban, mint az oldalunkon. * Válaszol kimért hangon, úgy, ahogy másokkal szokott beszélni. Ha már Wymni felvette a derék Sayqueves álcáját, akkor ő se maradhat el mellette, bár a lányon ez a maskara olyan lehet, mint egy túl bőre szabott kabát, hiába fed és takar, mindenbe beleakad, és folyton csak útban van, Drameiloten úgy viseli, mintha rá szabták volna. Pedig régen rajta is túlméretezett kabátként lengedeztek a viselkedés képzeletbeli kabátjának ujjai, a férfi az idő során belenőtt. A lány szavaira bólint.*
- Nekem az előszobában van a kabátom és a bakancsom, de amint felveszem őket, indulhatunk. * Jelenti ki, és valóban megy is, hogy elvégezze a szükséges procedúrát. Ahogy megvan, a türelmesen várakozó szolgára néz, aki kellő, tisztes távolságban áll tőlük.*
- Sétálunk, és megnézzük messziről a várost. Tudni akarom, hogy mi a helyzet, hogy tényleg olyan rossz-e, hogy mire számíthatunk. Ti végezzétek a dolgotokat, de azért legyen gondotok arra, hogy ha szükséges, elbújjatok vagy meneküljetek. A tetőtéri ablaknál égjen egy gyertya, ha sietnetek kellett, akkor tudni fogjuk, hogy a ház nem biztonságos. * Adja ki az utasítást, és már fordul is, két lépés, és odakint találja magát. Egyből elindul az ingoványos vidék felé. Hosszú séta lesz, de jól esik neki, ahogy a lágy szellő végigsimít az arcán. *
3829. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-07 23:04:04
Üzenet elküldve: 2018-08-07 23:04:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
- Ha meghallanám, utána mindenképp segítenék is - * bizonygatja a maga igazát, s habár hangjában az él mást sugall, ez csupán a játékos ugratás végett van.*
- Bizony, hogy az mindenki álma - * bólogat lelkesen, de azért visszafogottan, sőt még néhány pillanat erejéig tartására is figyel. Háta egyenes marad, karjai maga előtt, ujjai enyhén egymásba fűzve. *
~ Annyira borzalmasan kényelmetlen póz ~ * panaszkodik magában az ablakon kifelé bámulva.
Ahogy bátyja belekezd a felvetésére, miszerint sétáljanak egyet, kezdi úgy érezni, hogy ebből talán nem is lesz semmi. Érthető, hogy fivére aggódik, az ilyesmi soha sem tréfa, különösen két nemes ivadéknak nem, akik még életükben nem tapasztalták meg a kemény élet fogalmát, ám a végére mégsem kap elutasító választ. Felcsillan szeme, ám türtőzteti magát, nem rohangál és örvend fennhangon mint egy kislány... Mint egy tíz perccel ezelőtti Wym. *
- Köszönöm bátyám. Viszünk magunkat szolgálókat is? - * kérdez rá a lehető legudvariasabban, s közben lassan, beckesen elindul a hal felé, hogy felvehesse félvállra teríthető köpönyegét, ami mintha talán Dramé lett volna egykor, régen, de mindenképp férfi darab. *
- Nos én készen állok és a cipőmben sincs kavics, ami visszafordíthatna sétálni vágyó szándékomtól. Indulhatunk? - * pillant hátra. Szavaiban nincs semmi kihallható érzelem, vidámságáról és türelmetlenségéről egyedül szemei árulkodnak, mert azok beszédességét nem tudja színjátékkal eltüntetni. *
- Ha meghallanám, utána mindenképp segítenék is - * bizonygatja a maga igazát, s habár hangjában az él mást sugall, ez csupán a játékos ugratás végett van.*
- Bizony, hogy az mindenki álma - * bólogat lelkesen, de azért visszafogottan, sőt még néhány pillanat erejéig tartására is figyel. Háta egyenes marad, karjai maga előtt, ujjai enyhén egymásba fűzve. *
~ Annyira borzalmasan kényelmetlen póz ~ * panaszkodik magában az ablakon kifelé bámulva.
Ahogy bátyja belekezd a felvetésére, miszerint sétáljanak egyet, kezdi úgy érezni, hogy ebből talán nem is lesz semmi. Érthető, hogy fivére aggódik, az ilyesmi soha sem tréfa, különösen két nemes ivadéknak nem, akik még életükben nem tapasztalták meg a kemény élet fogalmát, ám a végére mégsem kap elutasító választ. Felcsillan szeme, ám türtőzteti magát, nem rohangál és örvend fennhangon mint egy kislány... Mint egy tíz perccel ezelőtti Wym. *
- Köszönöm bátyám. Viszünk magunkat szolgálókat is? - * kérdez rá a lehető legudvariasabban, s közben lassan, beckesen elindul a hal felé, hogy felvehesse félvállra teríthető köpönyegét, ami mintha talán Dramé lett volna egykor, régen, de mindenképp férfi darab. *
- Nos én készen állok és a cipőmben sincs kavics, ami visszafordíthatna sétálni vágyó szándékomtól. Indulhatunk? - * pillant hátra. Szavaiban nincs semmi kihallható érzelem, vidámságáról és türelmetlenségéről egyedül szemei árulkodnak, mert azok beszédességét nem tudja színjátékkal eltüntetni. *
3828. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-07 22:37:37
Üzenet elküldve: 2018-08-07 22:37:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A csipkelődő morgolódásra megcsóválja a fejét, de nem tudja megállni, hogy helyre ne igazítsa őkalandorságát.*
- De ugye tudod, hogy ha támadni akartam volna, nem almával teszem, és főleg, nem a fejed búbját célzom *Nagyon is komolyan mondja. Legendás képességének teljes tudatában.* És, akkor bizony nem sétálnál most itt…
*Az más tészta, hogy emberre nem lőne, és állatra is csak az élelemszerzés okán. Nem élvezi az ölést. És a lovát sem szívesen riogatná, hogy kolbász lesz belőle.*
- Milyen gazda az, aki ilyesmivel riogatja a lovát? Ne mondd, hogy ezt szoktad neki mondani… *pillantásából egyértelműen kitűnik, a rosszallás, mert szerinte, aki szereti a hátasát, ilyet nem mond neki.
Bár korábban nem válaszolt azért a fák közül almát dobáló elfek képe csak visszakúszik gondolatai közé, s hirtelen, minden előjel nélkül kanyarodik vissza ehhez z izgalmas témához.*
- Tehát azt hallottad, hogy levélruhába bújt elfek lesből támadnak az almákkal? Fák közül természetesen. *összehúzza szép ívű szemöldökét.* Szerintem a forrásaid tévesek, vagy szednek valami gombafélét. Nem gondolod?
*Aztán persze lehet, hogy vannak ilyen furcsa elfek is, de ő az erdei otthonában is teljesen rendben fel volt öltözve. Normális ruhába Még fejét is megcsóválja, ahogy önmagába fordul a gondolat hurka, s csak tekereg tovább, míg aztán a nyomokra nem terelődik a szó.*
- Lehet, hogy füvön, de itt néztem. És arra is indultam, mert ott volt egy két letaposott fűcsomó, de aztán nem találta semmit. Igazából, abban sem vagyok biztos, hogy nyúl volna-e?
*Aztán odasétál az egyik, majd másik fához is, abban az irányban, ahol a letaposott fűcsomót látta, s megvizsgálja a környéket. Hátha talál szőrpamacsokat.*
- Te vagy a mester nyomolvasó, mondd meg te, merre ment. Ha én találom ki, hogy bizonyítod ügyes nyomolvasói képességeidet.
*Bár hirtelen felfedez két újabb nyomot, amit eddig nem vett észre. Két törött ágacska, és amott néhány lábnyom formájában, de az istenekért sem szólna.*
*A csipkelődő morgolódásra megcsóválja a fejét, de nem tudja megállni, hogy helyre ne igazítsa őkalandorságát.*
- De ugye tudod, hogy ha támadni akartam volna, nem almával teszem, és főleg, nem a fejed búbját célzom *Nagyon is komolyan mondja. Legendás képességének teljes tudatában.* És, akkor bizony nem sétálnál most itt…
*Az más tészta, hogy emberre nem lőne, és állatra is csak az élelemszerzés okán. Nem élvezi az ölést. És a lovát sem szívesen riogatná, hogy kolbász lesz belőle.*
- Milyen gazda az, aki ilyesmivel riogatja a lovát? Ne mondd, hogy ezt szoktad neki mondani… *pillantásából egyértelműen kitűnik, a rosszallás, mert szerinte, aki szereti a hátasát, ilyet nem mond neki.
Bár korábban nem válaszolt azért a fák közül almát dobáló elfek képe csak visszakúszik gondolatai közé, s hirtelen, minden előjel nélkül kanyarodik vissza ehhez z izgalmas témához.*
- Tehát azt hallottad, hogy levélruhába bújt elfek lesből támadnak az almákkal? Fák közül természetesen. *összehúzza szép ívű szemöldökét.* Szerintem a forrásaid tévesek, vagy szednek valami gombafélét. Nem gondolod?
*Aztán persze lehet, hogy vannak ilyen furcsa elfek is, de ő az erdei otthonában is teljesen rendben fel volt öltözve. Normális ruhába Még fejét is megcsóválja, ahogy önmagába fordul a gondolat hurka, s csak tekereg tovább, míg aztán a nyomokra nem terelődik a szó.*
- Lehet, hogy füvön, de itt néztem. És arra is indultam, mert ott volt egy két letaposott fűcsomó, de aztán nem találta semmit. Igazából, abban sem vagyok biztos, hogy nyúl volna-e?
*Aztán odasétál az egyik, majd másik fához is, abban az irányban, ahol a letaposott fűcsomót látta, s megvizsgálja a környéket. Hátha talál szőrpamacsokat.*
- Te vagy a mester nyomolvasó, mondd meg te, merre ment. Ha én találom ki, hogy bizonyítod ügyes nyomolvasói képességeidet.
*Bár hirtelen felfedez két újabb nyomot, amit eddig nem vett észre. Két törött ágacska, és amott néhány lábnyom formájában, de az istenekért sem szólna.*
3827. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-07 21:54:39
Üzenet elküldve: 2018-08-07 21:54:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
*Legközelebb az Arthenior-t körülvevő erdőkben tűnik fel az éjfekete telivér, hátán a csuhással. Itt már nem vágtat, csak kényelmes tempóban léptet a gondosan rendben tartott termőföldek, erdők és gazdaságok között az úton. Bár a kereskedelmi út megengedné, hogy Éjvihar kedvére nyargaljon, de a késztetés, mi eddig hajtotta, mintha halványult volna. De legalább van ideje önvizsgálatot tartania. Szomorú, hogy el kellett mennie, hisz annyi mindent szeretett volna véghezvinni, annyi terve volt és akadnak olyanok, akiket nem szeretett volna így, szó nélkül hátrahagyni. De nem aggódik, hisz tudja, hogy akiknek fontos volt az erőd, azok megfelelően fogják ellátni azt a feladatot, ami eddig rá hárult. Eszébe sem jut visszafordulni, ahogy az sem, hogy valaha visszatérne. Egyszerűen csak így érzi, bár alapja, mellette szóló érveket keresve sem talál magában. Furcsa érzés ez, egyszerre fájdalmas és felemelő, mintha rácsok mögül szabadulna. Egyetlen dolog hiányzik neki igazán, és az az erdő, a vadon, az Erdő Szíve. Bár most is benne van a Fákban Lakó, mégis, így távol a birodalmától kellemetlen érzés keríti hatalmába. S ahogy így gondolkodik, újra felhorgad benne az érzés, hogy mennie kell.
Sarkával jelzi a telivérnek, hogy meglódulhat, a kecses nyakra dőlve kissé kiemelkedik a nyeregből. A sebességtől meglódul a csuha szára mögötte, lefújja a csuklyát a fejéről, de az arca elé tekert vászon kitart.
Egészen a városhatárig tart a száguldás, ahol lefékezi a telivért és végighordozza pillantását a sötétbe vesző város fényein. Nem érez örömöt, hogy újra be kell térnie, de valamiért mégis megindítja Éjvihart a falak nélküli város felé. A tempó újra csak lépés, komótosan visszahajtja a fejére a csuklyát, bár nem tartja valószínűnek, hogy bárki is felismerje. Senki sincs itt, aki ismerné, legalábbis így hiszi. A főtér felé veszi az irányt. Arra gondol, a kezdetekkor is ez volt az első hely, amelyet meglátogatott. Itt kezdődött minden. Talán újra így lesz?*
Sarkával jelzi a telivérnek, hogy meglódulhat, a kecses nyakra dőlve kissé kiemelkedik a nyeregből. A sebességtől meglódul a csuha szára mögötte, lefújja a csuklyát a fejéről, de az arca elé tekert vászon kitart.
Egészen a városhatárig tart a száguldás, ahol lefékezi a telivért és végighordozza pillantását a sötétbe vesző város fényein. Nem érez örömöt, hogy újra be kell térnie, de valamiért mégis megindítja Éjvihart a falak nélküli város felé. A tempó újra csak lépés, komótosan visszahajtja a fejére a csuklyát, bár nem tartja valószínűnek, hogy bárki is felismerje. Senki sincs itt, aki ismerné, legalábbis így hiszi. A főtér felé veszi az irányt. Arra gondol, a kezdetekkor is ez volt az első hely, amelyet meglátogatott. Itt kezdődött minden. Talán újra így lesz?*
3826. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-07 21:50:22
Üzenet elküldve: 2018-08-07 21:50:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*Meglepett arcot vág, mikor Isq beszámol a keresett növény hatásáról. Egy kicsit zavarba jön. Nem mintha nagyon zavarná, ha igazmondásról van szó. Legyen a világ baja, ha belső dünnyögését szeretné hallgatni... De a férfiak terén vannak gátlásai. És ugyebár Isqqel hasonló korú, nem is annyira szemet bántó külsejű, és ilyen testvér nincs a közösségükben, hogy ezt megszokhatta volna. Tegnap este óta osztják meg egymás társaságát, s bár ártalmatlan értelemben, de az éjszakát is együtt töltötték. Mindez idő alatt Zeyának muszáj volt háttérbe szorítania némely kényelmetlen gondolatát, ezért tudott egészen önmaga lenni. És mert szerencsére Isq is teljesen normális és fesztelen társaság volt. Jobb lesz most is lerázni magáról éretlen zavarát.*
- Aha.
*Csiszolgatja szókincsét, és arrébb sodor a lábával egy törött ágat.
Az edzéssel kapcsolatos válaszra elégedetlen arcot vág.*
- Alig van idő arra, hogy megmutassam, melyik végét kell fogni és melyikkel szúrni... úgyhogy válassz!
*Ő is lepakolja tarisznyáját egy bokor tövébe, és a kulacsot mellétámasztja. A kalapot csak a hátára tolja. Ha Isq nem bánja, akkor egy kicsit átveszi a tőrét, hogy megszemlélje, egyszer feldobja, hogy egy pördülés után újra a markolatnál kapja el. Aztán visszaadja.*
- Egy gyógyítónak is meg kell tudnia védeni magát. A fő, hogy valamennyire értesz hozzá.
*Rándítja meg a vállát. Nem akar ő harcról prédikálni. Ahogy Isq a kardvágta sebekről beszél, kiérzi belőle az ellenérzéseket, bár abban nem biztos, hogy a kardok iránt, vagy esetleg valamilyen múltbéli esemény emlékére. Aztán elhúzza a száját.*
- Nekem sem a kard a fő képzettségem. Inkább a pusztakezes harc. De az nem látszik, ahhoz konfliktusba kell keveredni. Egy kard látványa visszatartó erő. Ezekről pedig ne is beszéljünk…
*Csap gyengén az övén függő dobókeresztekre.*
- Még annyira sem vagyok velük veszélyes, mint te a „bicskáddal”.
*Nem tudja, ezt miért árulja el. Talán elég volt hallania az igazmondó fűről ahhoz, hogy elkotyogjon mindenfélét? Aztán leveszi a kardtokot a hátáról és előhúzza a fegyvert, majd ráfekteti bal karjára. A penge keskeny, enyhén hajlított, vércsatornával ellátott, a markolatvédő indamintát formáz, így könnyebb, mintha tömör fém lenne. Nem hajlik rá a markolatra, szinte egyetlen síkban fekszik, a széle lekerekített. A markolat hosszú, fekete, valamilyen erős szövetcsík van rátekerve két irányból. Két kéz is elfér rajta, de súlya miatt alkalmanként egy kézzel is meg lehet lendíteni a fegyvert.*
- Csak az egyik oldala élezett, ezért figyelni kell rá, hogy melyik irányból vágsz. Hárítani pedig mindig lapjával kell, különben gyorsan kicsorbul az éle.
*Miután bemutatta a fegyvert, visszacsúsztatja a tokba, és a pántot rátekerve a markolatvédőre biztonságosan rögzíti, majd átnyújtja és instrukciókat ad.*
- Két kézzel kell fogni. Az ügyesebbik kezed legyen felül, közel a markolatvédőhöz... legyen laza a fogás... ha szorítod, fájni fog és hamar elfáradsz...
*Isq fegyverektől való idegenkedése miatt könnyen lehet, hogy a fogása nem megfelelő, ez esetben Zeya megigazítja kezeit a markolaton, míg megfelelő nem lesz. Ha kritikus szemei már hajlandóak elviselni, akkor jöhet a következő lépés.*
- A harcban nem a fegyver a legfontosabb. Minden harcmodornak, még a pusztakezes harcnak is van egy alapvető feltétele. Az egyensúly. Mindig törekedj rá! Minden kitámadás vagy visszalépés, kitérés és csel megköveteli, hogy visszatalálj az egyensúlyhoz. Akkor is, ha bukfencezel közben. A tartásod legyen laza, hogy könnyen tudj kimozdulni belőle, a súlypontod maradjon alacsonyan, a térdeidet kicsit rogyaszthatod is. Vezesd a súlyod egyik lábról a másikra, ha helyet kell változtatni, de úgy, hogy lehetőleg minden pillanatban meg tudj állni felborulás nélkül. Ebbe a kardod súlyát is bele kell kalkulálnod. Ha kitartod messzire, jobban húz.
*Megfogja a pengét védő tokot és úgy húzza magával, hogy Isqnek vízszintesen ki kelljen nyújtania a karját. Ott elengedi.*
- Érzed az egyensúlyt?
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*Meglepett arcot vág, mikor Isq beszámol a keresett növény hatásáról. Egy kicsit zavarba jön. Nem mintha nagyon zavarná, ha igazmondásról van szó. Legyen a világ baja, ha belső dünnyögését szeretné hallgatni... De a férfiak terén vannak gátlásai. És ugyebár Isqqel hasonló korú, nem is annyira szemet bántó külsejű, és ilyen testvér nincs a közösségükben, hogy ezt megszokhatta volna. Tegnap este óta osztják meg egymás társaságát, s bár ártalmatlan értelemben, de az éjszakát is együtt töltötték. Mindez idő alatt Zeyának muszáj volt háttérbe szorítania némely kényelmetlen gondolatát, ezért tudott egészen önmaga lenni. És mert szerencsére Isq is teljesen normális és fesztelen társaság volt. Jobb lesz most is lerázni magáról éretlen zavarát.*
- Aha.
*Csiszolgatja szókincsét, és arrébb sodor a lábával egy törött ágat.
Az edzéssel kapcsolatos válaszra elégedetlen arcot vág.*
- Alig van idő arra, hogy megmutassam, melyik végét kell fogni és melyikkel szúrni... úgyhogy válassz!
*Ő is lepakolja tarisznyáját egy bokor tövébe, és a kulacsot mellétámasztja. A kalapot csak a hátára tolja. Ha Isq nem bánja, akkor egy kicsit átveszi a tőrét, hogy megszemlélje, egyszer feldobja, hogy egy pördülés után újra a markolatnál kapja el. Aztán visszaadja.*
- Egy gyógyítónak is meg kell tudnia védeni magát. A fő, hogy valamennyire értesz hozzá.
*Rándítja meg a vállát. Nem akar ő harcról prédikálni. Ahogy Isq a kardvágta sebekről beszél, kiérzi belőle az ellenérzéseket, bár abban nem biztos, hogy a kardok iránt, vagy esetleg valamilyen múltbéli esemény emlékére. Aztán elhúzza a száját.*
- Nekem sem a kard a fő képzettségem. Inkább a pusztakezes harc. De az nem látszik, ahhoz konfliktusba kell keveredni. Egy kard látványa visszatartó erő. Ezekről pedig ne is beszéljünk…
*Csap gyengén az övén függő dobókeresztekre.*
- Még annyira sem vagyok velük veszélyes, mint te a „bicskáddal”.
*Nem tudja, ezt miért árulja el. Talán elég volt hallania az igazmondó fűről ahhoz, hogy elkotyogjon mindenfélét? Aztán leveszi a kardtokot a hátáról és előhúzza a fegyvert, majd ráfekteti bal karjára. A penge keskeny, enyhén hajlított, vércsatornával ellátott, a markolatvédő indamintát formáz, így könnyebb, mintha tömör fém lenne. Nem hajlik rá a markolatra, szinte egyetlen síkban fekszik, a széle lekerekített. A markolat hosszú, fekete, valamilyen erős szövetcsík van rátekerve két irányból. Két kéz is elfér rajta, de súlya miatt alkalmanként egy kézzel is meg lehet lendíteni a fegyvert.*
- Csak az egyik oldala élezett, ezért figyelni kell rá, hogy melyik irányból vágsz. Hárítani pedig mindig lapjával kell, különben gyorsan kicsorbul az éle.
*Miután bemutatta a fegyvert, visszacsúsztatja a tokba, és a pántot rátekerve a markolatvédőre biztonságosan rögzíti, majd átnyújtja és instrukciókat ad.*
- Két kézzel kell fogni. Az ügyesebbik kezed legyen felül, közel a markolatvédőhöz... legyen laza a fogás... ha szorítod, fájni fog és hamar elfáradsz...
*Isq fegyverektől való idegenkedése miatt könnyen lehet, hogy a fogása nem megfelelő, ez esetben Zeya megigazítja kezeit a markolaton, míg megfelelő nem lesz. Ha kritikus szemei már hajlandóak elviselni, akkor jöhet a következő lépés.*
- A harcban nem a fegyver a legfontosabb. Minden harcmodornak, még a pusztakezes harcnak is van egy alapvető feltétele. Az egyensúly. Mindig törekedj rá! Minden kitámadás vagy visszalépés, kitérés és csel megköveteli, hogy visszatalálj az egyensúlyhoz. Akkor is, ha bukfencezel közben. A tartásod legyen laza, hogy könnyen tudj kimozdulni belőle, a súlypontod maradjon alacsonyan, a térdeidet kicsit rogyaszthatod is. Vezesd a súlyod egyik lábról a másikra, ha helyet kell változtatni, de úgy, hogy lehetőleg minden pillanatban meg tudj állni felborulás nélkül. Ebbe a kardod súlyát is bele kell kalkulálnod. Ha kitartod messzire, jobban húz.
*Megfogja a pengét védő tokot és úgy húzza magával, hogy Isqnek vízszintesen ki kelljen nyújtania a karját. Ott elengedi.*
- Érzed az egyensúlyt?
3825. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-07 15:39:18
Üzenet elküldve: 2018-08-07 15:39:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Lyz sokat tudhat az emberekről, de nem eleget. Svir szerint nagyon is lehet valaki egyszerre hantás és fontos ember. Vagy legalább nagyon hantás és többé-kevésbé fontos, de már az is valami. Az ő Frankója viszont nem hogy ehhez az okoskodáshoz nem csatlakozik, hanem a nyomvadász trióhoz úgy egyáltalán nem. A fekete ló köszöni szépen, nagyon jól szórakozik magában is, főleg aztán, hogy a Svir fejéről lepattanó almát megtalálta magának. Az is elmondható a gyümölcsről, hogy közvetve a gazdájától származik, így pedig a gyümölcsevésre amúgy vonatkozó tiltások is semmissé válnak. Svirt meg éppen nem érdekli, hogy kockacukron, almán vagy egy fapapucson rágódik-e a ló, amíg ott marad, ahol hagyta.*
- Mások ezt már támadásnak vélnék, aztán megnézhetnéd magad. Örülj, hogy nincs nálam számszeríj. *Kissé túloz, mint mindig, de a számszeríjakat azért továbbra is veszélyesnek tartja az avatatlan kezekben. Túl könnyen csinálnak túl nagy bajt.*
- Ha nem is kevésbé, úgy hallottam, a fák közül teszik és csak néhány levél takarja őket. *Természetesen tréfál. Előzékenyen el sem képzeli Lyzendrát csak falevelekben, hogy még gondolatban se hozza zavarba a nőt.*
- Csak meg kell neki ígérni, hogy odaadod a törpéknek, hogy töltsenek belőle kolbászt, aztán rögtön megembereli magát. *Hangzik az állatbarát nevelési tanács miközben a nyomokat vizsgálja.*
- Hát persze, hogy nem. Biztosan a füvön ment tovább. Talán letört egy ágacskát vagy hozzádörgölőzött az egyik fához és otthagyott a szőréből. Abból kiderülhet, hogy merre ment. *Mondja rövid vizsgálódás után.*
- Mit gondolsz? *Kérdi mint szakértő a szakértőtől.*
*Lyz sokat tudhat az emberekről, de nem eleget. Svir szerint nagyon is lehet valaki egyszerre hantás és fontos ember. Vagy legalább nagyon hantás és többé-kevésbé fontos, de már az is valami. Az ő Frankója viszont nem hogy ehhez az okoskodáshoz nem csatlakozik, hanem a nyomvadász trióhoz úgy egyáltalán nem. A fekete ló köszöni szépen, nagyon jól szórakozik magában is, főleg aztán, hogy a Svir fejéről lepattanó almát megtalálta magának. Az is elmondható a gyümölcsről, hogy közvetve a gazdájától származik, így pedig a gyümölcsevésre amúgy vonatkozó tiltások is semmissé válnak. Svirt meg éppen nem érdekli, hogy kockacukron, almán vagy egy fapapucson rágódik-e a ló, amíg ott marad, ahol hagyta.*
- Mások ezt már támadásnak vélnék, aztán megnézhetnéd magad. Örülj, hogy nincs nálam számszeríj. *Kissé túloz, mint mindig, de a számszeríjakat azért továbbra is veszélyesnek tartja az avatatlan kezekben. Túl könnyen csinálnak túl nagy bajt.*
- Ha nem is kevésbé, úgy hallottam, a fák közül teszik és csak néhány levél takarja őket. *Természetesen tréfál. Előzékenyen el sem képzeli Lyzendrát csak falevelekben, hogy még gondolatban se hozza zavarba a nőt.*
- Csak meg kell neki ígérni, hogy odaadod a törpéknek, hogy töltsenek belőle kolbászt, aztán rögtön megembereli magát. *Hangzik az állatbarát nevelési tanács miközben a nyomokat vizsgálja.*
- Hát persze, hogy nem. Biztosan a füvön ment tovább. Talán letört egy ágacskát vagy hozzádörgölőzött az egyik fához és otthagyott a szőréből. Abból kiderülhet, hogy merre ment. *Mondja rövid vizsgálódás után.*
- Mit gondolsz? *Kérdi mint szakértő a szakértőtől.*
3824. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-07 12:36:07
Üzenet elküldve: 2018-08-07 12:36:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
* A szégyenes dologra már nem mond semmit, egyrészt mert tudja, hogy testvére tényleg nem szándékosan csinálja ezeket a dolgokat, csak ilyen a természete, bár ezen változtatnia kellene. Viszont Dram az a fajta elf, aki nem vonul olyan csatába, amit nem nyerhet meg, és mivel húga tudja jól, hogy rossz amit csinál, és hogy miért rossz amit csinál, mégis csinálja, ezért ezen neveltetéssel már nem sokat lehet segíteni. *
- Örülök, hogy utolsó pillanataim nem azzal fogom tölteni, hogy látom, ahogy aggódva sietsz a segítségemre, hanem a füleid hegyezed, hogy hallhasd a megbocsájtásom. * Nevet, mert elég valószínűtlen a szituáció, de most ez a lényeg, és direkt festettek le egy ilyen csekély valószínűséggel bekövetkező helyzetet. Az újabb, rövid ölelésből kibontakozva, amikor testvérkéje is felkel, akkor vesz egy mély levegőt. Na nem mintha olyan nehéz lenne az elf lány, de Dram fizikumából adódóan nem nagyon bírja még ezt a kevés súlyt se elviselni magán, persze ezt a világért se tenné szóvá. Ő is felkel a székből, főleg azért, hogy elnyomott végtagjaiba egy kis életet leheljen, vagy vért folyasson. Örül neki, hogy ilyen könnyen megegyeztek a büntetésben, ami nem is igazán büntetés, hiszen ahogy korábban már mondta, még sok mindent el kell intéznie, szóval amúgy se hamarosan következett volna be a dolog. Viszont örül neki, hogy ezzel is nyer pár nap haladékot, amíg nem kell bosszankodnia Wymni viselkedése miatt, már ha tényleg tartani fogja hozzá magát a lány.*
- Ez minden bátyus álma, hogy a testvérkéje úgy viselkedjen, mint egy MÁR nő. * Jelenti ki, de azért kacsint hozzá, hogy egyértelmű legyen a tréfa. A világért se bántaná meg Wymnit, főleg azért, mert épp most tudtak le egy sértődős játékot, és nem kezdene újabba. Testvére kijelentésére viszont újra sóhajtania kell. Tudja, sejti, hogy mire megy ki a dolog, és ez egy lemondó sóhaj. Ezt a harcot nem nyerheti meg.*
- Tudod, hogy mi a helyzet odakint... a lázongások, és hasonlók... * Kezdi azért óvatosan, de az az igazság, hogy ő is megnézné magának a helyzetet, és hogy mennyire igazak a hírek.*
- Úgyhogy, csak egy rövid séta lehet. A város határáig maximum, és veled megyek. * Határoz végül, és ez a kijelentés hallatszódik a hangján, hogy nem alku tárgya, hanem szinte kőbe vésett kinyilatkoztatás. *
* A szégyenes dologra már nem mond semmit, egyrészt mert tudja, hogy testvére tényleg nem szándékosan csinálja ezeket a dolgokat, csak ilyen a természete, bár ezen változtatnia kellene. Viszont Dram az a fajta elf, aki nem vonul olyan csatába, amit nem nyerhet meg, és mivel húga tudja jól, hogy rossz amit csinál, és hogy miért rossz amit csinál, mégis csinálja, ezért ezen neveltetéssel már nem sokat lehet segíteni. *
- Örülök, hogy utolsó pillanataim nem azzal fogom tölteni, hogy látom, ahogy aggódva sietsz a segítségemre, hanem a füleid hegyezed, hogy hallhasd a megbocsájtásom. * Nevet, mert elég valószínűtlen a szituáció, de most ez a lényeg, és direkt festettek le egy ilyen csekély valószínűséggel bekövetkező helyzetet. Az újabb, rövid ölelésből kibontakozva, amikor testvérkéje is felkel, akkor vesz egy mély levegőt. Na nem mintha olyan nehéz lenne az elf lány, de Dram fizikumából adódóan nem nagyon bírja még ezt a kevés súlyt se elviselni magán, persze ezt a világért se tenné szóvá. Ő is felkel a székből, főleg azért, hogy elnyomott végtagjaiba egy kis életet leheljen, vagy vért folyasson. Örül neki, hogy ilyen könnyen megegyeztek a büntetésben, ami nem is igazán büntetés, hiszen ahogy korábban már mondta, még sok mindent el kell intéznie, szóval amúgy se hamarosan következett volna be a dolog. Viszont örül neki, hogy ezzel is nyer pár nap haladékot, amíg nem kell bosszankodnia Wymni viselkedése miatt, már ha tényleg tartani fogja hozzá magát a lány.*
- Ez minden bátyus álma, hogy a testvérkéje úgy viselkedjen, mint egy MÁR nő. * Jelenti ki, de azért kacsint hozzá, hogy egyértelmű legyen a tréfa. A világért se bántaná meg Wymnit, főleg azért, mert épp most tudtak le egy sértődős játékot, és nem kezdene újabba. Testvére kijelentésére viszont újra sóhajtania kell. Tudja, sejti, hogy mire megy ki a dolog, és ez egy lemondó sóhaj. Ezt a harcot nem nyerheti meg.*
- Tudod, hogy mi a helyzet odakint... a lázongások, és hasonlók... * Kezdi azért óvatosan, de az az igazság, hogy ő is megnézné magának a helyzetet, és hogy mennyire igazak a hírek.*
- Úgyhogy, csak egy rövid séta lehet. A város határáig maximum, és veled megyek. * Határoz végül, és ez a kijelentés hallatszódik a hangján, hogy nem alku tárgya, hanem szinte kőbe vésett kinyilatkoztatás. *
3823. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-07 10:11:33
Üzenet elküldve: 2018-08-07 10:11:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
- Micsoda? Ja, nem... *csóválja a fejét.* - Pedig volt egy olyan érzésem, hogy itt találok.
- Az? Egy sötétlila fürtű virág. Sokan hiszik szerelmi bájitalnak a belőle készített cseppeket. Általában annak szedik.*vigyorog.*
- Másképp Élija csókjának is hívják. Ha elég erős a főzet, aki megitta, az mindent kifecseg, még azt is, amit éjjel álmában sem mondana el, még az istenek anyjának se. Elég borsos ára van. Ritka növény. *mondja.*
- Legyen egy-egy. Egy hárítás, egy támadás. *válaszol, ahogy befejezik a szeder majszolását, és Zeya megdörzsölva a tenyerét a tisztás közepére sétál. Isq újra ledobja a tarisznyáját egy fa tövébe a tisztás szélénél, kibújva az átalvetőn a fején át, és lecsatolja a késtokot.*
- Ezzel tudok néhány fogást, sőt el is hajítom, ha nagyon kell, de nem gyakorlom naponta a célbadobást. Egy gyógyítóhoz nem is illene. *mutatja az éles, faragott nyelű, jófogású, az átlagosnál kicsit hosszabb kést.*
- De kardot igazság szerint még nem fogtam a kezembe. De kardvágta sebet már láttam el néhányat... *dünnyögi.*
- Ki kardot ragad, kard által vész el. Ezt olvastam valahol...
- Szóval, nem értek hozzá. Ehhez valószínű nálam Te sokkal jobban értesz! *mondja elmosolyodva. Nem lehet nem észrevenni, mennyire kedve ellenére van Zeyának, ha bármiben segítségre szorul. Pedig Isqeha szerint nincs abban semmi rossz. Sokszor valaki másnak szinte semmilyen erőfeszítést nem jelent az, ami számodra esetleg egy óriási falat. Miért ne lehetne ilyenkor segítséget kérni? Így hát Isq csak várakozón néz Zeyára, készen arra, hogy tanuljon valami újat.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.07 10:13:15
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
- Micsoda? Ja, nem... *csóválja a fejét.* - Pedig volt egy olyan érzésem, hogy itt találok.
- Az? Egy sötétlila fürtű virág. Sokan hiszik szerelmi bájitalnak a belőle készített cseppeket. Általában annak szedik.*vigyorog.*
- Másképp Élija csókjának is hívják. Ha elég erős a főzet, aki megitta, az mindent kifecseg, még azt is, amit éjjel álmában sem mondana el, még az istenek anyjának se. Elég borsos ára van. Ritka növény. *mondja.*
- Legyen egy-egy. Egy hárítás, egy támadás. *válaszol, ahogy befejezik a szeder majszolását, és Zeya megdörzsölva a tenyerét a tisztás közepére sétál. Isq újra ledobja a tarisznyáját egy fa tövébe a tisztás szélénél, kibújva az átalvetőn a fején át, és lecsatolja a késtokot.*
- Ezzel tudok néhány fogást, sőt el is hajítom, ha nagyon kell, de nem gyakorlom naponta a célbadobást. Egy gyógyítóhoz nem is illene. *mutatja az éles, faragott nyelű, jófogású, az átlagosnál kicsit hosszabb kést.*
- De kardot igazság szerint még nem fogtam a kezembe. De kardvágta sebet már láttam el néhányat... *dünnyögi.*
- Ki kardot ragad, kard által vész el. Ezt olvastam valahol...
- Szóval, nem értek hozzá. Ehhez valószínű nálam Te sokkal jobban értesz! *mondja elmosolyodva. Nem lehet nem észrevenni, mennyire kedve ellenére van Zeyának, ha bármiben segítségre szorul. Pedig Isqeha szerint nincs abban semmi rossz. Sokszor valaki másnak szinte semmilyen erőfeszítést nem jelent az, ami számodra esetleg egy óriási falat. Miért ne lehetne ilyenkor segítséget kérni? Így hát Isq csak várakozón néz Zeyára, készen arra, hogy tanuljon valami újat.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.07 10:13:15
3822. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-06 22:44:19
Üzenet elküldve: 2018-08-06 22:44:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Lyz annyiban hagyja a falusiak dolgát. Magában pedig elkönyveli az idegenről, hogy vagy nagy hantás, vagy ténylegesen fontos ember. Mindenesetre neki az jobban számít, hogy van-e tudomány a szavak mögött, vagy felsül a nyomokkal. Így hát nem is habozik abba az irányba haladni, amerről jött. Boyta persze követi, mint az árnyék. Ragaszkodó egy hátas, annyi szent.
Menetben pedig eszébe sem jut, hogy a kalandor nem kap az almáért, s hogy éppen kupán találja vele. A jajdulásra pillant vissza, s még a földre pattanó almát is látja, amint egy csinos kis fűcsomóra gurul. Meglepve torpan meg, s a morgolódásra csak egyre szélesedik mosolya. Végül pedig elneveti magát.*
- Ne haragudj! *neveti.* Eszembe nem jutott, hogy nem kapod el. Nem a tehetségem demonstrálása. *csóválja fejét, csak úgy libegnek a kósza hajtincsek.*
- Milyenek az erdei elfek? Nem ilyennek képzelted őket? *kérdezi gyors egymásutánban.* Kevésbé dobálnak almákat?
*Ha Svir követi, szépen az almás széléhez érnek, ahol Lyz elvesztette a nyomokat.*
-Boyta engem úgy követ, mint az árnyék, látod, most is. *S a ló valóban ott kullog mögötte.* Amúgy meg bárki ellopná, jövő héten inkább visszahozná, olyan szemtelen tud lenni. Nem féltem egy percet sem. *Úgy beszél a négylábúról, mint ha egy rosszaság kistestvér volna, és végül is annyiban igaza is van, hogy mindig a legfinomabb falatot kunyerálja el Lyz elől, ha teheti. Emellett valóban a nyomában jár, ami a kisebb testvérekre megint csak igaz szokott lenni. Már amikor kettesben vannak az erdőben.
Kiérve aztán az almás szélén megáll a vadászlány, s már mutatja is a gondját.*
- Ott az a csapás, arról jöttem, és ide vezetett.* A távolba mutat, majd egyre közelebb.* Látod? Ide. *Mutat a lába elé.* És itt, eltűnt. Egy körmös mancs nyom nem sok, annyit sem találtam.
*Elhúzza a száját, majd int a kalandornak, hogy innentől övé a terep. Hátrébb is lép, hogy helyet adjon a nagy mutatványnak. Lyz ugyanis szeretne nyomra akadni, de elgondolása szerint volt olyan alapos, hogy ha ő nem talált folytatást, más sem fog.*
*Lyz annyiban hagyja a falusiak dolgát. Magában pedig elkönyveli az idegenről, hogy vagy nagy hantás, vagy ténylegesen fontos ember. Mindenesetre neki az jobban számít, hogy van-e tudomány a szavak mögött, vagy felsül a nyomokkal. Így hát nem is habozik abba az irányba haladni, amerről jött. Boyta persze követi, mint az árnyék. Ragaszkodó egy hátas, annyi szent.
Menetben pedig eszébe sem jut, hogy a kalandor nem kap az almáért, s hogy éppen kupán találja vele. A jajdulásra pillant vissza, s még a földre pattanó almát is látja, amint egy csinos kis fűcsomóra gurul. Meglepve torpan meg, s a morgolódásra csak egyre szélesedik mosolya. Végül pedig elneveti magát.*
- Ne haragudj! *neveti.* Eszembe nem jutott, hogy nem kapod el. Nem a tehetségem demonstrálása. *csóválja fejét, csak úgy libegnek a kósza hajtincsek.*
- Milyenek az erdei elfek? Nem ilyennek képzelted őket? *kérdezi gyors egymásutánban.* Kevésbé dobálnak almákat?
*Ha Svir követi, szépen az almás széléhez érnek, ahol Lyz elvesztette a nyomokat.*
-Boyta engem úgy követ, mint az árnyék, látod, most is. *S a ló valóban ott kullog mögötte.* Amúgy meg bárki ellopná, jövő héten inkább visszahozná, olyan szemtelen tud lenni. Nem féltem egy percet sem. *Úgy beszél a négylábúról, mint ha egy rosszaság kistestvér volna, és végül is annyiban igaza is van, hogy mindig a legfinomabb falatot kunyerálja el Lyz elől, ha teheti. Emellett valóban a nyomában jár, ami a kisebb testvérekre megint csak igaz szokott lenni. Már amikor kettesben vannak az erdőben.
Kiérve aztán az almás szélén megáll a vadászlány, s már mutatja is a gondját.*
- Ott az a csapás, arról jöttem, és ide vezetett.* A távolba mutat, majd egyre közelebb.* Látod? Ide. *Mutat a lába elé.* És itt, eltűnt. Egy körmös mancs nyom nem sok, annyit sem találtam.
*Elhúzza a száját, majd int a kalandornak, hogy innentől övé a terep. Hátrébb is lép, hogy helyet adjon a nagy mutatványnak. Lyz ugyanis szeretne nyomra akadni, de elgondolása szerint volt olyan alapos, hogy ha ő nem talált folytatást, más sem fog.*
3821. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-06 21:39:40
Üzenet elküldve: 2018-08-06 21:39:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
- Soha sem hoznék rád szégyent bátyám -* kéri ki magának és ez igaz is, tényleg próbál úgy viselkedni közszemre, hogy ne hozzon bajt testvérére, elvégre azt az egyet tényleg bánná, ha Dramot valamilyen formában megkárosítaná vagy esetleg besározná becsületét, legalábbis szándékosan.
Mikor az elf hölgy elkezdi taglalni, hogy milyen módokon eshet baja a férfinak és mennyire bánná, ha ezek után még mindig haragudna rá Dram szíve végre meglágyul, Wym pedig fülig érő színtiszta boldogsággal bújik bele az ölelésbe.
Tudta ám a kezdetektől, hogy egyszer megkapja ezt a megbocsájtó összebújást, csupán az időpont volt bizonytalan, s most, hogy végre elérte a világért sem cserélne semmiféle elffel de még csak cukiszárnyú cicahangú tüncilányokkal sem. *
- Ezentúl észben tartom, de azért majd igyekszem a közelben lenni, hogy segítsek és ki is tudd mondani, hogy megbocsájtasz, ne csak gondolj - * kacsint rá mosolyogva aztán visszabújik egy rövidebb ölelésre. Miután annak is vége mélyen bólogatni kezd a próbaidőre, ez is jobb, mint a lemondás, csupán jobban kell viselkednie néhány napig. *
- Bízd ide Babapofi, olyan jól nevelt leszek, hogy a szolgálók megkérdik majd, hogy mi lett a húgoddal és ki ez a másik MÁR nő. - * feláll miközben ecseteli miféle változásokra is számíthat fivére, majd kinéz az ablakon. Lassan alkonyul. *
- Ilyenkor a legkellemesebb a séta - * jelenti ki szemét végig az ablaküvegen nyugtatva. *
- Kellemes a levegő, se túl meleg, se túl hideg és az alkony illatánál nincs finomabb - * már biztos benne, sétálni megy. Csupán az a kérdés, hogy egyedül, vagy társaságban. *
- Nagyon fontos az a fürdő, Drammi? - * kérdez rá hátrapillantva. Nem fogja rákényszeríteni ha nem akar, úgysem jó az, ha valamit muszájból csinál a másik, pusztán jobb lenne vele együtt ballagni, kicsit megnézni a város szélét, esetleg a tisztást. *
- Soha sem hoznék rád szégyent bátyám -* kéri ki magának és ez igaz is, tényleg próbál úgy viselkedni közszemre, hogy ne hozzon bajt testvérére, elvégre azt az egyet tényleg bánná, ha Dramot valamilyen formában megkárosítaná vagy esetleg besározná becsületét, legalábbis szándékosan.
Mikor az elf hölgy elkezdi taglalni, hogy milyen módokon eshet baja a férfinak és mennyire bánná, ha ezek után még mindig haragudna rá Dram szíve végre meglágyul, Wym pedig fülig érő színtiszta boldogsággal bújik bele az ölelésbe.
Tudta ám a kezdetektől, hogy egyszer megkapja ezt a megbocsájtó összebújást, csupán az időpont volt bizonytalan, s most, hogy végre elérte a világért sem cserélne semmiféle elffel de még csak cukiszárnyú cicahangú tüncilányokkal sem. *
- Ezentúl észben tartom, de azért majd igyekszem a közelben lenni, hogy segítsek és ki is tudd mondani, hogy megbocsájtasz, ne csak gondolj - * kacsint rá mosolyogva aztán visszabújik egy rövidebb ölelésre. Miután annak is vége mélyen bólogatni kezd a próbaidőre, ez is jobb, mint a lemondás, csupán jobban kell viselkednie néhány napig. *
- Bízd ide Babapofi, olyan jól nevelt leszek, hogy a szolgálók megkérdik majd, hogy mi lett a húgoddal és ki ez a másik MÁR nő. - * feláll miközben ecseteli miféle változásokra is számíthat fivére, majd kinéz az ablakon. Lassan alkonyul. *
- Ilyenkor a legkellemesebb a séta - * jelenti ki szemét végig az ablaküvegen nyugtatva. *
- Kellemes a levegő, se túl meleg, se túl hideg és az alkony illatánál nincs finomabb - * már biztos benne, sétálni megy. Csupán az a kérdés, hogy egyedül, vagy társaságban. *
- Nagyon fontos az a fürdő, Drammi? - * kérdez rá hátrapillantva. Nem fogja rákényszeríteni ha nem akar, úgysem jó az, ha valamit muszájból csinál a másik, pusztán jobb lenne vele együtt ballagni, kicsit megnézni a város szélét, esetleg a tisztást. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579