Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 85 (1681. - 1700. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1700. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-01-17 09:59:43
Üzenet elküldve: 2015-01-17 09:59:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő fa//
*Már lassan kezdi feladni. ~Nincs itt semmi, csak gaz és tüskéks bokrok...~ Még elereszt egynéhány kiáltást, könyörögve minden isteni élőlénynek, hogy hallják meg, de mind hiába, semmi válasz. Inkább lehemperedik a fűbe, összekucorodva a hideg elől, hogy egy kicsit megpihenjen...
...Mikor ismerős hang robaja hatol át a kalászsárga mezőn. ~Erős egy mágus, már látszik... A hangja szinte üvölt a fejemben...~ Megpróbál válaszolni rá, de csakhamar rá kell jönnie, hogy a szólítása fizikai úton történt. Önkéntelenül is nevetnie kell, mert elég vicces helyzetet hozott ki. Felült a fűbe, és fejét eltorzítva erőlködött a válaszadásra, miközben alig néhány méterre áll tőle a mágus, Shinenima helyett egy másik férfival. Feltápászkodik, teljes testsúlyát a botjára helyezi, majd komótos tempóban lépdel a társaság felé.*
- Hányszor mondjam neked, Argus, hogy nem vagy Mester?! Ha nem lennék árnyéka önmagamnak, akkor talán megengedném, mert igen hízelgő, de így... *szeme az új társra vándorol, és jámboran, kedves arckifejezéssel végigméri.* - Örvendek. A nevemet már tudod, én is szeretném tudni a tied, ha lehet.
*Kedves mosoly húzódik arcára, és örömét semmivel sem szeretné palástolni. Egyedül Shinenima kérdése zavarja, de azt ráér később feltenni. Most egy fontos dolog előtt állnak, a gnóm életcéljának bevégezte előtt.*
- Quantallal megtaláltuk a Derengő Fát. Ha minden jól megy, ő éppen ügyel arra, hogy ott is maradjon, ahol megleltük. Szaporán, mert a végén még lemaradtok, hehe!
*Apró lábai nyílvesszőként röpítik ki, és egy ötéves gyermek fürgeségével kezd el szaladni árkon-bokron át.*
*Már lassan kezdi feladni. ~Nincs itt semmi, csak gaz és tüskéks bokrok...~ Még elereszt egynéhány kiáltást, könyörögve minden isteni élőlénynek, hogy hallják meg, de mind hiába, semmi válasz. Inkább lehemperedik a fűbe, összekucorodva a hideg elől, hogy egy kicsit megpihenjen...
...Mikor ismerős hang robaja hatol át a kalászsárga mezőn. ~Erős egy mágus, már látszik... A hangja szinte üvölt a fejemben...~ Megpróbál válaszolni rá, de csakhamar rá kell jönnie, hogy a szólítása fizikai úton történt. Önkéntelenül is nevetnie kell, mert elég vicces helyzetet hozott ki. Felült a fűbe, és fejét eltorzítva erőlködött a válaszadásra, miközben alig néhány méterre áll tőle a mágus, Shinenima helyett egy másik férfival. Feltápászkodik, teljes testsúlyát a botjára helyezi, majd komótos tempóban lépdel a társaság felé.*
- Hányszor mondjam neked, Argus, hogy nem vagy Mester?! Ha nem lennék árnyéka önmagamnak, akkor talán megengedném, mert igen hízelgő, de így... *szeme az új társra vándorol, és jámboran, kedves arckifejezéssel végigméri.* - Örvendek. A nevemet már tudod, én is szeretném tudni a tied, ha lehet.
*Kedves mosoly húzódik arcára, és örömét semmivel sem szeretné palástolni. Egyedül Shinenima kérdése zavarja, de azt ráér később feltenni. Most egy fontos dolog előtt állnak, a gnóm életcéljának bevégezte előtt.*
- Quantallal megtaláltuk a Derengő Fát. Ha minden jól megy, ő éppen ügyel arra, hogy ott is maradjon, ahol megleltük. Szaporán, mert a végén még lemaradtok, hehe!
*Apró lábai nyílvesszőként röpítik ki, és egy ötéves gyermek fürgeségével kezd el szaladni árkon-bokron át.*
1699. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-01-16 21:52:33
Üzenet elküldve: 2015-01-16 21:52:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő fa//
*A varázslat nem sikerült, így nem érte el az idős gnóm elméjét. Ez nem számít jó jelnek a köpcös férfinak, így még izgatottabbnak tűnik, amikor a vissza utat javasolja. Leon bele egyezik, Argus magához képest gyors léptekkel indul vissza. Aki ránéz a mágusra, annak rögtön az jut eszébe, hogy ilyen tempó mellet a férfi hamar össze esik.*
-Nem érem el. A fény a megoldás. Nem csillagok, hanem apró tündöklő lények. *magyaráz hangosan, csak úgy magának, majd Leonnak szegezi a kérdést.* Hogy lehettem ennyire vak? Mindig csak éjszaka, s a fényről ismerhető fel, nagy hatalma van. A hajósok mindig a legfényesebb csillag alapján tájékozódnak. A Sárkány Szemének hívják ha jól emlékszem, mifelénk ő Észak Ura. Bárhol is vagy, ő mindig Északon lesz. Ezek a fények is a tájékozódást segítik. De akkor miért nem értem el az előbb?
*Hiába az erőltettet a tempó a mágus mégis bírja szusszal. Sőt úgy néz ki, hogy a séta sem fárasztja ki annyira, mint gondolnák az emberek. Ugyan lihegve kapkodja a levegőt, de halad előre, mint aki semmit sem állíthat meg. Egyszer csak valaki a nevét kiáltja, Majd ismét, majd a lány nevét, akit a városban hagyott. Megáll. Arguuus! Argus, Shinenimaa!!*
-Szinte hallom az idős gnóm hangját. *mondja Leonnak.*
~Hív engem. Ismét.~
-Karg te vén csirkefogó. *mondja csak úgy maga elé bámulva.* Legyen. Szólítani fogom.
-Achrad Mester! *kiáltja vissza a pusztába.*
*Ha a köpcös mágus alaposan körbenézne akkor még fel is fedezhetné a fűben ülő gnómot alig húsz méterre tőlük. De hát Argus soha nem azt látja, ami a szeme előtt van, hanem olyan dolgokat lát, amit más nem.*
*A varázslat nem sikerült, így nem érte el az idős gnóm elméjét. Ez nem számít jó jelnek a köpcös férfinak, így még izgatottabbnak tűnik, amikor a vissza utat javasolja. Leon bele egyezik, Argus magához képest gyors léptekkel indul vissza. Aki ránéz a mágusra, annak rögtön az jut eszébe, hogy ilyen tempó mellet a férfi hamar össze esik.*
-Nem érem el. A fény a megoldás. Nem csillagok, hanem apró tündöklő lények. *magyaráz hangosan, csak úgy magának, majd Leonnak szegezi a kérdést.* Hogy lehettem ennyire vak? Mindig csak éjszaka, s a fényről ismerhető fel, nagy hatalma van. A hajósok mindig a legfényesebb csillag alapján tájékozódnak. A Sárkány Szemének hívják ha jól emlékszem, mifelénk ő Észak Ura. Bárhol is vagy, ő mindig Északon lesz. Ezek a fények is a tájékozódást segítik. De akkor miért nem értem el az előbb?
*Hiába az erőltettet a tempó a mágus mégis bírja szusszal. Sőt úgy néz ki, hogy a séta sem fárasztja ki annyira, mint gondolnák az emberek. Ugyan lihegve kapkodja a levegőt, de halad előre, mint aki semmit sem állíthat meg. Egyszer csak valaki a nevét kiáltja, Majd ismét, majd a lány nevét, akit a városban hagyott. Megáll. Arguuus! Argus, Shinenimaa!!*
-Szinte hallom az idős gnóm hangját. *mondja Leonnak.*
~Hív engem. Ismét.~
-Karg te vén csirkefogó. *mondja csak úgy maga elé bámulva.* Legyen. Szólítani fogom.
-Achrad Mester! *kiáltja vissza a pusztába.*
*Ha a köpcös mágus alaposan körbenézne akkor még fel is fedezhetné a fűben ülő gnómot alig húsz méterre tőlük. De hát Argus soha nem azt látja, ami a szeme előtt van, hanem olyan dolgokat lát, amit más nem.*
1698. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-01-16 20:28:02
Üzenet elküldve: 2015-01-16 20:28:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//A Derengő fa//
*Leon először nagyon megijed, amikor Argus elkezd a földön fekve beszélni. Azt már eddig is tudta, hogy a mágusnak nincs ki mind a négy kereke, de hogy ilyeneket csináljon, arra sosem gondolt volna.* ~Talán ez is valami varázsizéféle dolog lehet, amit egy egyszerű halandó nem foghat fel ép ésszel!~ *Zárja le ennyivel a dolgot, mert semmiképp nem szereti hülyének nézni társát. Ezután jön a neki szegezett kérdés, miszerint érti-e. Természetesen nem érti, de nem fog tudatlannak tűnni, úgyhogy lassan, határozatlanul bólint.*
-Ragyog. Értem! *Mondja halkan, maga sem tudva mit is beszél. A következő varázslatot már ismeri, úgyhogy inkább kivár, nem szól bele a történtekbe. Igazából olyan gyorsan történik minden, hogyha akarna sem tudna lépést tartani a kelekótya mágussal. Azon, hogy vissza kell menni, meg sem lepődik. Nem is várt mást, minthogy előre-hátra kódorogjanak merő összevisszaságban. Mosolyogva válaszol.*
-Menjünk hát! Csak utánad furcsa barátom! *A furcsa szó önkéntelenül bukik ki ajkaira. Nem hagyhatta lelkiismerete szó nélkül, hogy a férfi teljesen összezavarta az iménti pár pillanat alatt. Kevés embernek sikerült ilyen határozatlanná tennie Leont, de Argusnak ez határozottan sikerült. Ráadásul nem is most először teszi ezt. Ha így folytatódnak a dolgok, Leonnak hamarosan meg kell változtatnia világnézetét és önkontrollját, mert ha elveszti az irányítást a dolgok felett, hajlamos lesz arra, hogy egy váratlan pillanatban egy maflással kényszerítse logikusságra a mágust.*
*Leon először nagyon megijed, amikor Argus elkezd a földön fekve beszélni. Azt már eddig is tudta, hogy a mágusnak nincs ki mind a négy kereke, de hogy ilyeneket csináljon, arra sosem gondolt volna.* ~Talán ez is valami varázsizéféle dolog lehet, amit egy egyszerű halandó nem foghat fel ép ésszel!~ *Zárja le ennyivel a dolgot, mert semmiképp nem szereti hülyének nézni társát. Ezután jön a neki szegezett kérdés, miszerint érti-e. Természetesen nem érti, de nem fog tudatlannak tűnni, úgyhogy lassan, határozatlanul bólint.*
-Ragyog. Értem! *Mondja halkan, maga sem tudva mit is beszél. A következő varázslatot már ismeri, úgyhogy inkább kivár, nem szól bele a történtekbe. Igazából olyan gyorsan történik minden, hogyha akarna sem tudna lépést tartani a kelekótya mágussal. Azon, hogy vissza kell menni, meg sem lepődik. Nem is várt mást, minthogy előre-hátra kódorogjanak merő összevisszaságban. Mosolyogva válaszol.*
-Menjünk hát! Csak utánad furcsa barátom! *A furcsa szó önkéntelenül bukik ki ajkaira. Nem hagyhatta lelkiismerete szó nélkül, hogy a férfi teljesen összezavarta az iménti pár pillanat alatt. Kevés embernek sikerült ilyen határozatlanná tennie Leont, de Argusnak ez határozottan sikerült. Ráadásul nem is most először teszi ezt. Ha így folytatódnak a dolgok, Leonnak hamarosan meg kell változtatnia világnézetét és önkontrollját, mert ha elveszti az irányítást a dolgok felett, hajlamos lesz arra, hogy egy váratlan pillanatban egy maflással kényszerítse logikusságra a mágust.*
1697. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-01-15 22:37:41
Üzenet elküldve: 2015-01-15 22:37:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Karaván//
//Aktív képesség - Sortűz//
*Amikor látja azt a bizonyos mosolyt, már biztos benne, hogy a fickó nem vet észre semmit. Na mindjárt kiderül, ki a bolond. Amint Mordokhai pengéje a támadó vérét ontja, a lány elégedetten nézi, de csak egy pillanatig. A csata még nem ért véget. Kiles a takarásból, és észre is veszi a sötétben mozgó alakokat. Néha kifejezetten jó dolog félvérnek lenni, és ez most pontosan az a helyzet. A vesszőt az idegre helyezi, ismét megfeszíti a fegyvert, ezúttal próbál kicsit célozni is, hisz reményei szerint társa lefoglalja az esetleg hátbatámadásra készülő egyéneket. Pendül a húr, amint a fél-elf útjára engedi a remélhetőleg halálos lövedéket, a vessző gonoszan sziszegve szeli a levegőt célpontja felé.
Ekkor hallja meg a hangos GYIAAA kiáltást. Fejét pillanatnyi késéssel kapja az első szekér felé. Ki az a barom, aki el akarja hajtani a szekeret, amikor védekezniük kellene? A felháborodást hamar a keserű felismerés követi, az egyik támadó ül a bakon. Cifra káromkodások közepette kapja elő a következő vesszőt, az íj feszül, a lány közben úgy mozdul, hogy jó vagy jobb rálátása nyíljon a haramiára, majd indítja is a búcsúajándékát. Ha minden jól megy, ezzel megvédte a kocsit, ha mégsem - legalább megpróbálta.*
//Aktív képesség - Sortűz//
*Amikor látja azt a bizonyos mosolyt, már biztos benne, hogy a fickó nem vet észre semmit. Na mindjárt kiderül, ki a bolond. Amint Mordokhai pengéje a támadó vérét ontja, a lány elégedetten nézi, de csak egy pillanatig. A csata még nem ért véget. Kiles a takarásból, és észre is veszi a sötétben mozgó alakokat. Néha kifejezetten jó dolog félvérnek lenni, és ez most pontosan az a helyzet. A vesszőt az idegre helyezi, ismét megfeszíti a fegyvert, ezúttal próbál kicsit célozni is, hisz reményei szerint társa lefoglalja az esetleg hátbatámadásra készülő egyéneket. Pendül a húr, amint a fél-elf útjára engedi a remélhetőleg halálos lövedéket, a vessző gonoszan sziszegve szeli a levegőt célpontja felé.
Ekkor hallja meg a hangos GYIAAA kiáltást. Fejét pillanatnyi késéssel kapja az első szekér felé. Ki az a barom, aki el akarja hajtani a szekeret, amikor védekezniük kellene? A felháborodást hamar a keserű felismerés követi, az egyik támadó ül a bakon. Cifra káromkodások közepette kapja elő a következő vesszőt, az íj feszül, a lány közben úgy mozdul, hogy jó vagy jobb rálátása nyíljon a haramiára, majd indítja is a búcsúajándékát. Ha minden jól megy, ezzel megvédte a kocsit, ha mégsem - legalább megpróbálta.*
1696. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-01-15 15:24:57
Üzenet elküldve: 2015-01-15 15:24:57
![>Grubek Norragimhak [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1246_torpe_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
// A Karaván //
*Grubek egy valódi törpös rohamra indul az ellenfele ellen. Ehhez pedig az ordibálás is hozzájárul amivel felkelti a figyelmet. És mivel Grubek harci tudása csak kocsmai verekedésekre korlátozódik így az-az egyébként könnyen kivédhető csapás eltalálja őt. Meg is szédül rendesen. Szerencse, hogy az ellenfele sincs a legjobb állapotban és így Grubek megtámadhatja. Ő nem néz olyasmiket, hogy mi az a sérült oldal és mi nem az. Ő csap csapkodja ahogy éppen kézre jön. Viszont egyszer csak megindul a kocsi. Ha Grubek ellenfele már harcképtelen akkor a törpe megpróbálja parittyával a kocsist elintézni. Ha továbbra is el van foglalva akkor Anasheran-nak szánva ordít.*
-Lődd le kislány. Mutasd meg mit tudsz.
*Grubek egy valódi törpös rohamra indul az ellenfele ellen. Ehhez pedig az ordibálás is hozzájárul amivel felkelti a figyelmet. És mivel Grubek harci tudása csak kocsmai verekedésekre korlátozódik így az-az egyébként könnyen kivédhető csapás eltalálja őt. Meg is szédül rendesen. Szerencse, hogy az ellenfele sincs a legjobb állapotban és így Grubek megtámadhatja. Ő nem néz olyasmiket, hogy mi az a sérült oldal és mi nem az. Ő csap csapkodja ahogy éppen kézre jön. Viszont egyszer csak megindul a kocsi. Ha Grubek ellenfele már harcképtelen akkor a törpe megpróbálja parittyával a kocsist elintézni. Ha továbbra is el van foglalva akkor Anasheran-nak szánva ordít.*
-Lődd le kislány. Mutasd meg mit tudsz.
1695. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-01-15 08:02:26
Üzenet elküldve: 2015-01-15 08:02:26
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// A Karaván //
// Grubek //
* Grubek oldalán állt a meglepetés és a szerencse ereje is (nem beszélve súlyáról és tulajdon erejéről ugye) így hamar rendre utasítja az egyik támadót, persze akadnak bőven. Úgy dönt újdonsült barátja segítségére siet. Ragnald az egyiket már megsebesítette de az még édes kevés, hogy feladja. Maga az ork is kapott már egy komolyabb vágást a bal karjára, de ork lévén ez jelenleg cseppet sem izgatja (még).
A sérült ellenfél épp kihátrál (akinél a bunkó van) mikor a másik (akinél a hosszú kard) ugrik előre és csap össze Ragnald el. A két penge hangosan vágódik egymáshoz. Ez az a pillanat mikor Grubak kiabálva megérkezik. Kiáltása hívja fel az amúgy fél oldalt/háttal álló harcolók figyelmét. A bunkós aki hátrált van közelepp a törphöz, s ahogy Grubek közelít amaz rögtön fordul is és a bunkóval egy félkörívben kaszál egyet. Nem tudva, hogy az érkező nem a magasak közül való így Grubek ha kellően ügyes akkor egy kis korrigálással lehúzhatja a fejét az érkező ütés elől. Ellenkező esetben egy csinos kis fejbevágással gazdagodik. Ha a bandita sikerrel jár, de akkor is ha nem, a fordulat után sérült karját továbbra sem használja, maga mellett engedi le, pihentetve azt és úgy áll szembe Grubek al. Jó néhány légvétel szükséges a fickónak aki vicsorogva villantja fogait a támadójára. Így Grubeknek lehetősége nyílik egy támadásra.
Ragnald közben előbb a két kardot erősen összetartva előbb közelebb húzza magához lassan a másikat, kedvesen vicsorogva sárgás agyaraival annak arcába, majd egy jól irányzott mozdulattal lök egyet, hogy szétszakítsa magukat. Sikerrel jár tehát rövidet, de eltávolodnak egymástól, hogy aztán úgyra összecsaphasson a két kard.
// Anasheran, Mordakhai //
* Mordhak igyekszik (lehetőségei mérten) hamar felfogni a helyzetet. Ki is szúrja magának a szekereknél hadakozó zsoldos társát (Anasheran) és elindul felé felkapott kardjával és tőrével.
Épp hogy kilábalt a lány az előző kis bajból már is jön az újabb. Még egy alak csatlakozik a kis duóhoz így már kettőre duzzasztva az ellenfelek számát. De úgy látszik Anasherannak jó napja van, nem ellenfél közelít hanem az egyik zsoldos társa veti magát a küzdelembe csipkerózsika álmából felébredve.
A fickó amint meglátja, hogy a lány ismét egy vesszőért nyúl a kis dulakodásuk után. Visszaszerezve egyensúlyát apró kis mosoly ül arcára amolyan "bolond" jelzésse, hogy már megint egy fránya vesszős trükköt akar elsütni, amire már felkészül. Valóban, még egy vesszős trükk nem jönne be nála, korábban indítaná a vágást nagyobb távról mint a vesszővel szúrni lehetne... De ez a feltételes mód marad is. Lévén a háta mögül mozgást hall és ahogy fordulna meg utat hagyva a reflexeknek bizony egy idegennel találja szembe magát... Mordakhai az, meg persze az ő fegyverei. Az egyik (a kard) éppan a hasfalába forúdott, félig átdöfve a fickót. Aki értetlenül tekint a férfire. Pedig már épp azzal a gondolattal játszadozott, hogy hogy fogja levágni azt a lányt aki galád módon nyilakkal szúrja az út túl oldalán bújkáló és onnan lövöldöző társait... nos ez meghiúsult. Ernyedten hull a porba a fickó.
Anasherannak ismét lehetősége nyílik így már az útra figyelni, a szekértől kapott fedezék mögül ha kinéz akkor láthatja, hogy bizony jópár vessző fúródott már a kocsi út felé esé oldalába. Legalább 5 íjász biztosan lehet ott a mező és a sötétség takarásában. S nem is csalódik ha elnéz a távolba, hirtelen kinézve 6 alakot pillant meg kettő épp akkor ereszti el a húrt, hogy a vessző szakítsa a levegőt. AZ egyik lovadék épp a zsoldos fickóba fúródik (a mosolygós láncingesbe aki szintén velük tartott). A másik pedig az egyik hordárt találja el a sok közül. A lány egyelőre takarásban van így lehetősége támad lőni valamelyikre. Mindegyik tiszta célpontot nyújt a lánynak.
Mordhak végrehajtva a kis akcióját új kihívások elé nézhet. Akad még jópár talpon annyi szent. Jó egy tucatnyi támadó volt. Ebből a lándzsós nő már 2 vel végzett. Egyek Grubek is a földbe caspkodott. Egyel Ragnald végzett. S egyel most Mordak.
Ha körül néz a következőt látja:
Ragnald épp két fickóval hadakozik, pontosabban már csak egyel mivel Grubek a törp a segítségére sietett így most ketten kettő ellen viaskodnak.
A lándzsás nő végzi a dolgát és egy kardossal viaskodik. A maradék ember szintén küzd az életéért (meg persze a rakományért). Tehát van miből válogatni.
// Mindenki //
* A röpködő nyílvesszők és a hangoskodás közepette egy rövid, erőteljes hangot is hallani mit a lovaknak szoktak mondani, hogy sietessék azokat: *
- GYIAAA
* Csattan az ostor s az első szekér bizony készül meg is indul előre az úton. A fickó aki felpattan a bakra nem sokat késlekedett... *
// Grubek //
* Grubek oldalán állt a meglepetés és a szerencse ereje is (nem beszélve súlyáról és tulajdon erejéről ugye) így hamar rendre utasítja az egyik támadót, persze akadnak bőven. Úgy dönt újdonsült barátja segítségére siet. Ragnald az egyiket már megsebesítette de az még édes kevés, hogy feladja. Maga az ork is kapott már egy komolyabb vágást a bal karjára, de ork lévén ez jelenleg cseppet sem izgatja (még).
A sérült ellenfél épp kihátrál (akinél a bunkó van) mikor a másik (akinél a hosszú kard) ugrik előre és csap össze Ragnald el. A két penge hangosan vágódik egymáshoz. Ez az a pillanat mikor Grubak kiabálva megérkezik. Kiáltása hívja fel az amúgy fél oldalt/háttal álló harcolók figyelmét. A bunkós aki hátrált van közelepp a törphöz, s ahogy Grubek közelít amaz rögtön fordul is és a bunkóval egy félkörívben kaszál egyet. Nem tudva, hogy az érkező nem a magasak közül való így Grubek ha kellően ügyes akkor egy kis korrigálással lehúzhatja a fejét az érkező ütés elől. Ellenkező esetben egy csinos kis fejbevágással gazdagodik. Ha a bandita sikerrel jár, de akkor is ha nem, a fordulat után sérült karját továbbra sem használja, maga mellett engedi le, pihentetve azt és úgy áll szembe Grubek al. Jó néhány légvétel szükséges a fickónak aki vicsorogva villantja fogait a támadójára. Így Grubeknek lehetősége nyílik egy támadásra.
Ragnald közben előbb a két kardot erősen összetartva előbb közelebb húzza magához lassan a másikat, kedvesen vicsorogva sárgás agyaraival annak arcába, majd egy jól irányzott mozdulattal lök egyet, hogy szétszakítsa magukat. Sikerrel jár tehát rövidet, de eltávolodnak egymástól, hogy aztán úgyra összecsaphasson a két kard.
// Anasheran, Mordakhai //
* Mordhak igyekszik (lehetőségei mérten) hamar felfogni a helyzetet. Ki is szúrja magának a szekereknél hadakozó zsoldos társát (Anasheran) és elindul felé felkapott kardjával és tőrével.
Épp hogy kilábalt a lány az előző kis bajból már is jön az újabb. Még egy alak csatlakozik a kis duóhoz így már kettőre duzzasztva az ellenfelek számát. De úgy látszik Anasherannak jó napja van, nem ellenfél közelít hanem az egyik zsoldos társa veti magát a küzdelembe csipkerózsika álmából felébredve.
A fickó amint meglátja, hogy a lány ismét egy vesszőért nyúl a kis dulakodásuk után. Visszaszerezve egyensúlyát apró kis mosoly ül arcára amolyan "bolond" jelzésse, hogy már megint egy fránya vesszős trükköt akar elsütni, amire már felkészül. Valóban, még egy vesszős trükk nem jönne be nála, korábban indítaná a vágást nagyobb távról mint a vesszővel szúrni lehetne... De ez a feltételes mód marad is. Lévén a háta mögül mozgást hall és ahogy fordulna meg utat hagyva a reflexeknek bizony egy idegennel találja szembe magát... Mordakhai az, meg persze az ő fegyverei. Az egyik (a kard) éppan a hasfalába forúdott, félig átdöfve a fickót. Aki értetlenül tekint a férfire. Pedig már épp azzal a gondolattal játszadozott, hogy hogy fogja levágni azt a lányt aki galád módon nyilakkal szúrja az út túl oldalán bújkáló és onnan lövöldöző társait... nos ez meghiúsult. Ernyedten hull a porba a fickó.
Anasherannak ismét lehetősége nyílik így már az útra figyelni, a szekértől kapott fedezék mögül ha kinéz akkor láthatja, hogy bizony jópár vessző fúródott már a kocsi út felé esé oldalába. Legalább 5 íjász biztosan lehet ott a mező és a sötétség takarásában. S nem is csalódik ha elnéz a távolba, hirtelen kinézve 6 alakot pillant meg kettő épp akkor ereszti el a húrt, hogy a vessző szakítsa a levegőt. AZ egyik lovadék épp a zsoldos fickóba fúródik (a mosolygós láncingesbe aki szintén velük tartott). A másik pedig az egyik hordárt találja el a sok közül. A lány egyelőre takarásban van így lehetősége támad lőni valamelyikre. Mindegyik tiszta célpontot nyújt a lánynak.
Mordhak végrehajtva a kis akcióját új kihívások elé nézhet. Akad még jópár talpon annyi szent. Jó egy tucatnyi támadó volt. Ebből a lándzsós nő már 2 vel végzett. Egyek Grubek is a földbe caspkodott. Egyel Ragnald végzett. S egyel most Mordak.
Ha körül néz a következőt látja:
Ragnald épp két fickóval hadakozik, pontosabban már csak egyel mivel Grubek a törp a segítségére sietett így most ketten kettő ellen viaskodnak.
A lándzsás nő végzi a dolgát és egy kardossal viaskodik. A maradék ember szintén küzd az életéért (meg persze a rakományért). Tehát van miből válogatni.
// Mindenki //
* A röpködő nyílvesszők és a hangoskodás közepette egy rövid, erőteljes hangot is hallani mit a lovaknak szoktak mondani, hogy sietessék azokat: *
- GYIAAA
* Csattan az ostor s az első szekér bizony készül meg is indul előre az úton. A fickó aki felpattan a bakra nem sokat késlekedett... *
1694. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-01-14 21:09:37
Üzenet elküldve: 2015-01-14 21:09:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Karaván//
*Lövése eredményét sajnos nem tudja megvárni, pedig milyen büszke lenne, hogy sötétben, sebtében eleresztett lövése halálosan pontos lett. A sötéttel kapcsolatban meg is fogalmazódik benne egy ötlet, de most félretolja agya egy kis zugába, és igyekszik majd felidézni, ha lesz egy kis szusszanásnyi ideje, merthogy most nincs, nyakán a támadója, ráadásul hallja is a felé süvítő vesszőket is, amiket a puszta szerencse miatt sikerül elkerülnie.
Nos, máris meglátszik, hogy közelharci képességei nem annyira jól karbantartottak, mint íjász tudománya. A szúrás ugyan talál, de nem halálos sebet okoz, kardot forgatni azzal a karral viszont már nehezebb lesz, hál a vállban hagyott vesszőnek (merthogy benne hagyja, nem próbálja meg kirántani). Már éppen azon lenne, hogy a taszajtás adta távolságot kihasználva (már persze miután visszanyerte teljesen az arrébb lökés adta kényszermozgásból), hogy elővegye kardját, mikor is mozgásra lesz figyelmes. Jó, abból van elég, elvégre egy csata közepében van, de az illető éppen feléjük tart. Két ellenfél, ajaj, ez már bajos lesz.
Vagy mégsem? A közeledőben ugyanis eddig szunyókáló zsoldos társát fedezi fel. A megkönnyebbülést nem hagyja kiülni arcára, csak az összepontosítás kap teret. Ismét egy vesszőt vesz elő, mintha a rövidkard csak dísz lenne, és csökönyös módon megint azzal a trükkel próbálkozna, mint az imént, ám ezzel csak a közeledő Mordokhairól próbálja elvonni a támadó figyelmét.*
*Lövése eredményét sajnos nem tudja megvárni, pedig milyen büszke lenne, hogy sötétben, sebtében eleresztett lövése halálosan pontos lett. A sötéttel kapcsolatban meg is fogalmazódik benne egy ötlet, de most félretolja agya egy kis zugába, és igyekszik majd felidézni, ha lesz egy kis szusszanásnyi ideje, merthogy most nincs, nyakán a támadója, ráadásul hallja is a felé süvítő vesszőket is, amiket a puszta szerencse miatt sikerül elkerülnie.
Nos, máris meglátszik, hogy közelharci képességei nem annyira jól karbantartottak, mint íjász tudománya. A szúrás ugyan talál, de nem halálos sebet okoz, kardot forgatni azzal a karral viszont már nehezebb lesz, hál a vállban hagyott vesszőnek (merthogy benne hagyja, nem próbálja meg kirántani). Már éppen azon lenne, hogy a taszajtás adta távolságot kihasználva (már persze miután visszanyerte teljesen az arrébb lökés adta kényszermozgásból), hogy elővegye kardját, mikor is mozgásra lesz figyelmes. Jó, abból van elég, elvégre egy csata közepében van, de az illető éppen feléjük tart. Két ellenfél, ajaj, ez már bajos lesz.
Vagy mégsem? A közeledőben ugyanis eddig szunyókáló zsoldos társát fedezi fel. A megkönnyebbülést nem hagyja kiülni arcára, csak az összepontosítás kap teret. Ismét egy vesszőt vesz elő, mintha a rövidkard csak dísz lenne, és csökönyös módon megint azzal a trükkel próbálkozna, mint az imént, ám ezzel csak a közeledő Mordokhairól próbálja elvonni a támadó figyelmét.*
1693. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-01-13 19:21:59
Üzenet elküldve: 2015-01-13 19:21:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//A Karaván//
*A vándor meglehetősen jó alvóképességről tesz szert, ami őt alaposan meglepné, ha tudatában lenne mit - vagy épp mit nem - csinál. Így azonban csak akkor sikerül felrázódnia mély álmából, amikor már teljes a káosz körülötte, s a hadakozás már javában folyik. Nosza, felpattan ő is, bár gondolatai még kicsit kuszák, annyit azért fel tud fogni, hogy itt most nincs idő ébredezni. Megrázza a fejét, a látása - jó vándorhoz méltóan - kiélesedik valamelyest. A pikkelyvértjét már nincs idő felvenni, így kardot, illetve tőrt ránt, s egyszerű poros fekete bőröltözetében veti magát ádázul a küzdelembe. Elsősorban körbepillant, hogy hol van rá szükség, majd hirtelen ötlettől hajtva az íjász leányhoz ugrik, hogyha valaki esetleg rá támadna, akkor ő zavartalanul tudja osztani a távoli halált nyílvessző formájában. Ha talál a közvetlen közelében ellenfelet, akkor kardját használva gyors, has környékére irányuló döféssel támad, bízva benne, hogy a meglepetés az ő oldalán áll majd...*
*A vándor meglehetősen jó alvóképességről tesz szert, ami őt alaposan meglepné, ha tudatában lenne mit - vagy épp mit nem - csinál. Így azonban csak akkor sikerül felrázódnia mély álmából, amikor már teljes a káosz körülötte, s a hadakozás már javában folyik. Nosza, felpattan ő is, bár gondolatai még kicsit kuszák, annyit azért fel tud fogni, hogy itt most nincs idő ébredezni. Megrázza a fejét, a látása - jó vándorhoz méltóan - kiélesedik valamelyest. A pikkelyvértjét már nincs idő felvenni, így kardot, illetve tőrt ránt, s egyszerű poros fekete bőröltözetében veti magát ádázul a küzdelembe. Elsősorban körbepillant, hogy hol van rá szükség, majd hirtelen ötlettől hajtva az íjász leányhoz ugrik, hogyha valaki esetleg rá támadna, akkor ő zavartalanul tudja osztani a távoli halált nyílvessző formájában. Ha talál a közvetlen közelében ellenfelet, akkor kardját használva gyors, has környékére irányuló döféssel támad, bízva benne, hogy a meglepetés az ő oldalán áll majd...*
1692. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-01-12 14:00:05
Üzenet elküldve: 2015-01-12 14:00:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
// A Karaván //
*Grubek kis tapasztalata vagy hihetetlen szerencséje de, elégnek bizonyult arra, hogy ellenfelét ártalmatlanítsa. Párszor a földbe veri a fejét és el is intézte. Sajnos a körültekintés nem az erőssége úgyhogy ösztönszerűen cselekszik. Odarohan ellenfele szöges buzogányához ugyanis megtetszett neki a fegyver, felkapja és hátba támadja azokat akik éppen az ő legújabb cimboráját az orkot támadják. Közben pedig üvölt mint akit nyúznak.*
-Na mentek onnan de, nagyon gyorsan. Vele még meg van beszélve egy italozás.
*Grubek kis tapasztalata vagy hihetetlen szerencséje de, elégnek bizonyult arra, hogy ellenfelét ártalmatlanítsa. Párszor a földbe veri a fejét és el is intézte. Sajnos a körültekintés nem az erőssége úgyhogy ösztönszerűen cselekszik. Odarohan ellenfele szöges buzogányához ugyanis megtetszett neki a fegyver, felkapja és hátba támadja azokat akik éppen az ő legújabb cimboráját az orkot támadják. Közben pedig üvölt mint akit nyúznak.*
-Na mentek onnan de, nagyon gyorsan. Vele még meg van beszélve egy italozás.
1691. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-01-11 22:53:07
Üzenet elküldve: 2015-01-11 22:53:07
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// A Karaván //
* Igen sajnos vannak azok a lusta népek akik még ilyenkor is képesek édesdeden aludni, szegény többieket ez persze nem vigasztalja...
Anasheran megtette a tőle telhetőt s teljesen jól végezte munkáját!
Kiszúrja a mezők felől közeledőt, céloz s az igazat megvallva nincs is sok szükség hosszas célzásra ebben az esetben, hiszen amaz abszolúte nem számít egy szemből (pláne pont onnan) érkező vesszőre. A lány lövedéke hasítja az éjszakai hűs levegőt. Talál!
Az árnyalak mellkasánál tűnik el a vessző s veti is hátra az illetőt, de A lánynak nincs ideje ezt jobban megfigyelni hiszen egy vágást intéznek felé.
Hála a reflexeinek mozdul is, ez jelen esetben két másik vesszőtől mentette meg jelen esetben. Ugyan is nem csak a lány szúrta ki a közeledőt, őt is meglátták, tehát ebből gondolhatja: többen is vannak a mezők irányából. (Bár úgy néz ki egyel mindenképp kevesebb...).
De ezen ráér majd később gondolkodni, jelenleg az érkező vágással szükséges foglalkozni. El is mozdul s pont akkor csapódik be két vessző a fedezékül szolgáló kocsi hátsó részébe. (Ebből gondolhatja, hogy többen is akadnak még a sötét leple alatt.)
A kardos fickó vágása pedig elkerüli a lányt, legalább is részben: elhajlása gyors ugyan de nem eléggé, így vértjének köszönheti, hogy nem esik komoly baja, váll tájékon szalad végig a rövidkard pengéje így maximum az ütés erejét érzi meg a lány de komoly sérülés nem keletkezik. Szúrni egy vesszővel komoly felkészülést igényel, s tapasztalt harcost, nem olyan könnyű feladat. Ám jelen esetben kihasználva azt, hogy a fickó lendületből lépett előre (s arra számított, hogy a vágása nyomán a vékony leány megadja magát, ami ugye nem következett be), némi meglepetés áll Anasheran oldalára. Így a szúrása ha nem is pontosan oda talál ahova szeretné, de igen közel a nyakhoz, a váll felső részébe. A kardot tartó kar vállát kapja el. Úgy látszik a szerencse az íjász lány oldalán van ezen az estén, legalább is egyelőre...
A fickó dühödten kapja hátra karját és próbálja magától másik karjával ellökni a lányt egy fájdalmas üvöltés kíséretében (mindezt maradék 5 fogával teszi ami nem túl szép látvány).
A háttérben is folyik a küzdelem, hordárok és a kíséret többi tagja igyekszik védeni magát és mihamarabb véget vetni a vérontásnak, de ez még távolinak tűnik, továbbra is a káosz uralkodik mindenfelé... A zsoldos nő szépen végzi a rá bízott feladatát habár páncélja nem mentes a sérülésektől...
Grubek számára igencsak érdekesen alakult a helyzet, a fickó orrabukásával elvesztette fegyverét mely a távolban hever (túl messze ahhoz, hogy a törp elérje) így marad a puszta kezes közeledés.
A szép szál legény ugyan, de ez fekvő helyzetben mit sem számít, főként ha figyelembe vesszük Grubek nem éppen csöpp súlyát meg persze a tényt, hogy a fickó épp tápászkodik fel jobban, mondva csak támaszkodNA fel a földről mikor Grubek ráveti magát és igyekszik szerencsétlen fejét a földbe vágni, ami igazság szerint nem ütközik semmi akadályba lévén a férfit a meglepetésből dühöngésbe átfordulás jelenleg leköti, mert valljuk be, mindenre számított de arra nem, hogy rohamozás közben átesik egy törpön...
Egymásnak ugranak végül de Grubek hihetetlen kocsmai tapasztalatait bevetve sikerül elkapnia a másik fejét és egy jól irányzott mozdulattal beleverni azt a hideg földbe. Párat csattan szegény pára kobakja, majd némi vérpatak úszik kifele. Szegénynek biztos ez volt az első napja a banditák között...
De unatkozni nincs idő, akad még dolog bőven. Jó tucatnyi ellenfél akad hangoskodva hadakoznak a tüzek, s a szekerek körül. Láthatja amint Anasheran épp az utolsó szekér hátuljánál hadakozik egy kardos férfivel.
Grubekhez legközelebb pedig az ork munkaadójuk igyekszik agyon csapni két marcona fickót, az egyiknél hosszú kard van, a másiknál pedig bunkó.
Illetve még egy dolgot megfigyelhet a törpe uraság (már ha nem választ hamar új célpontot magának és ront neki a következőnek) :
A legelső kocsiról egy jól irányzott mozdulattal lelökik a bakon felejtett hullát akiből egy nyílvessző áll ki. (Úgy néz ki ez a szerencsétlen fickó kapta azt a bizonyos első nyilat amit Anasheran hallott és ami miatt felverte az egész bandát)
A kocsis helyére pedig egy sötét csuhás alak pattan, vet egy pillantást a kialakult káoszra, majd elégedetten nyugtázva nyúl a gyeplőért... *
* Igen sajnos vannak azok a lusta népek akik még ilyenkor is képesek édesdeden aludni, szegény többieket ez persze nem vigasztalja...
Anasheran megtette a tőle telhetőt s teljesen jól végezte munkáját!
Kiszúrja a mezők felől közeledőt, céloz s az igazat megvallva nincs is sok szükség hosszas célzásra ebben az esetben, hiszen amaz abszolúte nem számít egy szemből (pláne pont onnan) érkező vesszőre. A lány lövedéke hasítja az éjszakai hűs levegőt. Talál!
Az árnyalak mellkasánál tűnik el a vessző s veti is hátra az illetőt, de A lánynak nincs ideje ezt jobban megfigyelni hiszen egy vágást intéznek felé.
Hála a reflexeinek mozdul is, ez jelen esetben két másik vesszőtől mentette meg jelen esetben. Ugyan is nem csak a lány szúrta ki a közeledőt, őt is meglátták, tehát ebből gondolhatja: többen is vannak a mezők irányából. (Bár úgy néz ki egyel mindenképp kevesebb...).
De ezen ráér majd később gondolkodni, jelenleg az érkező vágással szükséges foglalkozni. El is mozdul s pont akkor csapódik be két vessző a fedezékül szolgáló kocsi hátsó részébe. (Ebből gondolhatja, hogy többen is akadnak még a sötét leple alatt.)
A kardos fickó vágása pedig elkerüli a lányt, legalább is részben: elhajlása gyors ugyan de nem eléggé, így vértjének köszönheti, hogy nem esik komoly baja, váll tájékon szalad végig a rövidkard pengéje így maximum az ütés erejét érzi meg a lány de komoly sérülés nem keletkezik. Szúrni egy vesszővel komoly felkészülést igényel, s tapasztalt harcost, nem olyan könnyű feladat. Ám jelen esetben kihasználva azt, hogy a fickó lendületből lépett előre (s arra számított, hogy a vágása nyomán a vékony leány megadja magát, ami ugye nem következett be), némi meglepetés áll Anasheran oldalára. Így a szúrása ha nem is pontosan oda talál ahova szeretné, de igen közel a nyakhoz, a váll felső részébe. A kardot tartó kar vállát kapja el. Úgy látszik a szerencse az íjász lány oldalán van ezen az estén, legalább is egyelőre...
A fickó dühödten kapja hátra karját és próbálja magától másik karjával ellökni a lányt egy fájdalmas üvöltés kíséretében (mindezt maradék 5 fogával teszi ami nem túl szép látvány).
A háttérben is folyik a küzdelem, hordárok és a kíséret többi tagja igyekszik védeni magát és mihamarabb véget vetni a vérontásnak, de ez még távolinak tűnik, továbbra is a káosz uralkodik mindenfelé... A zsoldos nő szépen végzi a rá bízott feladatát habár páncélja nem mentes a sérülésektől...
Grubek számára igencsak érdekesen alakult a helyzet, a fickó orrabukásával elvesztette fegyverét mely a távolban hever (túl messze ahhoz, hogy a törp elérje) így marad a puszta kezes közeledés.
A szép szál legény ugyan, de ez fekvő helyzetben mit sem számít, főként ha figyelembe vesszük Grubek nem éppen csöpp súlyát meg persze a tényt, hogy a fickó épp tápászkodik fel jobban, mondva csak támaszkodNA fel a földről mikor Grubek ráveti magát és igyekszik szerencsétlen fejét a földbe vágni, ami igazság szerint nem ütközik semmi akadályba lévén a férfit a meglepetésből dühöngésbe átfordulás jelenleg leköti, mert valljuk be, mindenre számított de arra nem, hogy rohamozás közben átesik egy törpön...
Egymásnak ugranak végül de Grubek hihetetlen kocsmai tapasztalatait bevetve sikerül elkapnia a másik fejét és egy jól irányzott mozdulattal beleverni azt a hideg földbe. Párat csattan szegény pára kobakja, majd némi vérpatak úszik kifele. Szegénynek biztos ez volt az első napja a banditák között...
De unatkozni nincs idő, akad még dolog bőven. Jó tucatnyi ellenfél akad hangoskodva hadakoznak a tüzek, s a szekerek körül. Láthatja amint Anasheran épp az utolsó szekér hátuljánál hadakozik egy kardos férfivel.
Grubekhez legközelebb pedig az ork munkaadójuk igyekszik agyon csapni két marcona fickót, az egyiknél hosszú kard van, a másiknál pedig bunkó.
Illetve még egy dolgot megfigyelhet a törpe uraság (már ha nem választ hamar új célpontot magának és ront neki a következőnek) :
A legelső kocsiról egy jól irányzott mozdulattal lelökik a bakon felejtett hullát akiből egy nyílvessző áll ki. (Úgy néz ki ez a szerencsétlen fickó kapta azt a bizonyos első nyilat amit Anasheran hallott és ami miatt felverte az egész bandát)
A kocsis helyére pedig egy sötét csuhás alak pattan, vet egy pillantást a kialakult káoszra, majd elégedetten nyugtázva nyúl a gyeplőért... *
1690. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-01-11 00:40:51
Üzenet elküldve: 2015-01-11 00:40:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//A Karaván//
*Grubek elegánsan huppan a földre. A becsapódás eredményeként egy hullám járja be a testét és állapodik meg a termetes farán. Talán hihetetlen harc tapasztalatai de, sikerül pont valakinek az útjába ugrani. Az oldalba rúgás hatására Grubek felkapja a fejét és ha van ideje akkor a szöges buzogány felé ugrik. Ha sikerül megszerezni akkor azzal ha nem sikerül akkor a nélkül küzd meg a támadóval. Nem épp a leggyorsabb vagy legügyesebb verekedő de, medve ereje van és ezt próbálja kihasználni. Ha puszta kézzel verekszik akkor azon van, hogy ellenfelének a fejét a földbe vágja. Ezt a módszer még a kocsmai verekedések során fejlesztette ki.*
*Grubek elegánsan huppan a földre. A becsapódás eredményeként egy hullám járja be a testét és állapodik meg a termetes farán. Talán hihetetlen harc tapasztalatai de, sikerül pont valakinek az útjába ugrani. Az oldalba rúgás hatására Grubek felkapja a fejét és ha van ideje akkor a szöges buzogány felé ugrik. Ha sikerül megszerezni akkor azzal ha nem sikerül akkor a nélkül küzd meg a támadóval. Nem épp a leggyorsabb vagy legügyesebb verekedő de, medve ereje van és ezt próbálja kihasználni. Ha puszta kézzel verekszik akkor azon van, hogy ellenfelének a fejét a földbe vágja. Ezt a módszer még a kocsmai verekedések során fejlesztette ki.*
1689. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-01-10 23:06:09
Üzenet elküldve: 2015-01-10 23:06:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Karaván//
*Kissé hitetlenül mered azokra, akik ekkora lármára meg ricsajra sem ébrednek fel. De csak egy pillanatig tart a nézés, és a töprengés is, hiszen helyzet van. Kérése sajnos süket fülekre talál, így nem marad más, a sötétet bámulja. Amíg meg nem hallja a csörtetést.
De várjunk csak! Az út felőli irányban mozdult valami. Ugyan legtöbb íjász tapasztalata vadászatból származik, és csak kevesebb vesszőt lőtt haramiákra, az ösztön, és a rutin is megvan. Amint kiveszi az árny sziluettjét, emeli az íjat, feszíti az ideget, és már ereszti is el a vesszőt. Nem céloz sokáig, nincs rá sem ideje, sem alkalma, elvégre a sziluett bármikor eltűnhet megint a tinta fekete éjszakában, és azt sem szeretné, ha valamelyik csörtető hátba támadná.
Így már fordul is a másik irányba, hogy szembe nézzen a látható fenyegetéssel. Az, hogy az egyik hordárt máris kilőtték, még nem tűnik fel neki a kavarodásban. A szedett-vedett banda már annál inkább, sőt, az egyiküket közelebbről is megnézheti magának.
A vágás elől próbál ellépni, ügyes és gyors lány, de nem emberfelettiek a képességei, így a rövidkard vége még el is érheti, és csupán reménykedhet benne, hogy a viselt vért megóvja attól, hogy az acél a húsába is belemarjon. Elsősorban karjait védi, vagyis a vágás útjában lévőt próbálja elemelni a penge elől, a másikkal viszont már nyúl egy újabb vesszőért. Ha sikerül még időben kikapnia egyet, azt már nem az idegre helyezi, hanem szúr vele, nyakra vagy szemre menne, hogy minél nagyobb kárt okozhasson rögtönzött visszavágásával.*
*Kissé hitetlenül mered azokra, akik ekkora lármára meg ricsajra sem ébrednek fel. De csak egy pillanatig tart a nézés, és a töprengés is, hiszen helyzet van. Kérése sajnos süket fülekre talál, így nem marad más, a sötétet bámulja. Amíg meg nem hallja a csörtetést.
De várjunk csak! Az út felőli irányban mozdult valami. Ugyan legtöbb íjász tapasztalata vadászatból származik, és csak kevesebb vesszőt lőtt haramiákra, az ösztön, és a rutin is megvan. Amint kiveszi az árny sziluettjét, emeli az íjat, feszíti az ideget, és már ereszti is el a vesszőt. Nem céloz sokáig, nincs rá sem ideje, sem alkalma, elvégre a sziluett bármikor eltűnhet megint a tinta fekete éjszakában, és azt sem szeretné, ha valamelyik csörtető hátba támadná.
Így már fordul is a másik irányba, hogy szembe nézzen a látható fenyegetéssel. Az, hogy az egyik hordárt máris kilőtték, még nem tűnik fel neki a kavarodásban. A szedett-vedett banda már annál inkább, sőt, az egyiküket közelebbről is megnézheti magának.
A vágás elől próbál ellépni, ügyes és gyors lány, de nem emberfelettiek a képességei, így a rövidkard vége még el is érheti, és csupán reménykedhet benne, hogy a viselt vért megóvja attól, hogy az acél a húsába is belemarjon. Elsősorban karjait védi, vagyis a vágás útjában lévőt próbálja elemelni a penge elől, a másikkal viszont már nyúl egy újabb vesszőért. Ha sikerül még időben kikapnia egyet, azt már nem az idegre helyezi, hanem szúr vele, nyakra vagy szemre menne, hogy minél nagyobb kárt okozhasson rögtönzött visszavágásával.*
1688. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-01-10 10:12:47
Üzenet elküldve: 2015-01-10 10:12:47
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// A Karaván //
* Az este nyugodtan telik, legalább is a többiek számára. Grubek számára izgalmas, ahogy mesélheti régen megjárt (és már igen sokszor hallatott) meséit, ez által Anasheran számára már kevésbé eseménytelen az este…
Minden esetre, így vagy úgy de végül csak eljön az a bizonyos váltás (és a lány számára a megváltás!) időpontja. Mikor ébresztenék a következő párost akkor viszont nem várt esemény történik. Egy vessző, süvítő hangja csapja meg a lány fülét és azonnal ébresztőt fúj a karaván minden tagjának harsogásával. A reakció a várható mód következik be: van aki azonnal kipattan alvóhelyéről és kapkodva próbál valami cselekvés félét imitálni, riadtságában. De akad olyan aki az igazak álmában maradva még fél lábbal néz körbe szűkre húzott szemekkel, valószínűleg épp azon jár az agya, hogy álmodik e avagy a valóságban jár már. Egy-két olyan is akad aki a mélyalvás bajnoka (ezek közé tartozik Mordakhai is) akik úgy látszik egy komplett háborúval a fejük fölött sem zavartatnák magukat olyan mélyen alszanak…
A hirtelen kialakult káoszban Grubek kis produkciója a hasassal a hideg földre, enyhe puffanással érkezik meg. Ám szerencséjére (bár nem kis célpont ő sem meg kell hagyni) nem ő a legnagyobb. Ahogy az emberek ébredeznek és összeszedik magukat Anasheran pedig fülel, pár pillanatnyi csend honol. Egy tompa puffanás jelzi még Grubek érkezését majd (úgy látszik a törpnek szerencséje volt) mert abban a pillanatban újabb vesszők érkeznek.
Az egyik éppen a tompora fölött süvít el és állapodik meg a mögötte lévő fák egyikében. A lány jól gondolta, az út túl oldaláról érkeznek a vesszők, nehéz volna megmondani hányan vannak a sötétség és a kialakult káosz lévén.
Sajnos Anasheran ötletei süket fülekre lelnek, mert az emberek ijedtükben azt sem tudják hova nyúljanak. Egy vessző épp az egyik hordárt találja nyakon, szerencsétlen azzal a lendülettel vágódik a földre. A sötétség jó fedezéknek bizonyul a támadók számára, a tábori tüzek pedig tökéletes célpontot adnak nekik. Az egyetlen fedezék maguk a szekerek mik mögé igyekeznek az emberek megbújni.
Persze itt még nem ért véget a történet. Mert mikor már mindenki azzal van elfoglalva, hogy a puszta felőli vesszők elől bujkáljon akkor hirtelen a másik irányból (az erdő fái közül) üvöltve rohannak ki fegyveresek, van kinél rövid kard, van kinél hosszú s van kinél eszkábált buzogány látszik. Az amúgy is kialakult káoszt még jobban meg borsozva, kiabálva rohannak az emberek felé.
Az egyik (szerencsétlenségére) épp ott szalad(na) ki a fák közül ahol Grubek gubbaszt hason fekve. Ennek az eredménye, hogy az illető kiáltását elharapva bukik át a törpe formás alakján. Szép ívben repüli át a törpöt és csapódik arccal a földbe ez által fegyverét (szöges buzogány) szintén elejtve. Orrát fájlalva igyekszik feltápászkodni és kellő méreggel telve ugrik majd Grubeknek fegyvere nem lévén birkózásra sarkallva. (persze ha Grubeknél kéznél a fegyver akkor még cselekedhet.) Az illetőn vékony bőr vért van, átlagos fickó, csapzott hajjal és hiányos fogazattal, csavargó vagy útonálló lehet.
Ez a leírás nagyjából igaz a többi emberre is, egyszerű vértezetük van (van akin az sincs, van kinél kis kerek pajzs). Szedett vetett bagázsnak tűnik első ránézésre, és igazság szerint másodikra is.
Eközben Anasheran szemfüles, a gondolatai bölcsek (lennének) hiszen valóban a nagy fényben tökéletes célpontot nyújtanak a támadóknak… De sokáig tartana eloltatni mind 3 tábortüzet mit a kocsik mellett gyújtottak. Fél-elf mivoltát kihasználva némileg jobban lát a sötétben az átlagnál, ez most jól jön. Ahogy a pusztát kémleli valami megmozdul a távolban. Egy sötét árnyat lát csupán amint kiemelkedik a bozótból, átlag magasságú ember lehet, kivenni pontosan nehéz volna, de a lánynak van egy esélye lőni!
Túl sok ideje nincsen elmélkedni, mert a következő pillanatban már hozzá is közel ér egy fickó üvöltve és rövidkardjával vág egyet a lány irányába, nem túl precíz, mondhatni egyszerű szimpla vágás (egy amatőrtől sem várni jobbat…), ha kellően ügyes akkor kisebb gond nélkül kitérhet előle.
Idő közben a zsoldos nő a lándzsáját magához véve kezdte meg a jussáért való munkát, az egyik támadót épp felnyársalja, aztán fordul is a következőnek. Úgy egy tucatnyian lehetnek a támadók akik az erdőből előbukkantak és ki tudja hányan még az út túl oldalán. A karaván vezető sem rest, orkhoz méltón kapja elő rövid kardját és vág le egyet acsarkodva a férfire ki kileheli maradék kis lelkét.
Teljes a káosz az első pillanatokban… *
* Az este nyugodtan telik, legalább is a többiek számára. Grubek számára izgalmas, ahogy mesélheti régen megjárt (és már igen sokszor hallatott) meséit, ez által Anasheran számára már kevésbé eseménytelen az este…
Minden esetre, így vagy úgy de végül csak eljön az a bizonyos váltás (és a lány számára a megváltás!) időpontja. Mikor ébresztenék a következő párost akkor viszont nem várt esemény történik. Egy vessző, süvítő hangja csapja meg a lány fülét és azonnal ébresztőt fúj a karaván minden tagjának harsogásával. A reakció a várható mód következik be: van aki azonnal kipattan alvóhelyéről és kapkodva próbál valami cselekvés félét imitálni, riadtságában. De akad olyan aki az igazak álmában maradva még fél lábbal néz körbe szűkre húzott szemekkel, valószínűleg épp azon jár az agya, hogy álmodik e avagy a valóságban jár már. Egy-két olyan is akad aki a mélyalvás bajnoka (ezek közé tartozik Mordakhai is) akik úgy látszik egy komplett háborúval a fejük fölött sem zavartatnák magukat olyan mélyen alszanak…
A hirtelen kialakult káoszban Grubek kis produkciója a hasassal a hideg földre, enyhe puffanással érkezik meg. Ám szerencséjére (bár nem kis célpont ő sem meg kell hagyni) nem ő a legnagyobb. Ahogy az emberek ébredeznek és összeszedik magukat Anasheran pedig fülel, pár pillanatnyi csend honol. Egy tompa puffanás jelzi még Grubek érkezését majd (úgy látszik a törpnek szerencséje volt) mert abban a pillanatban újabb vesszők érkeznek.
Az egyik éppen a tompora fölött süvít el és állapodik meg a mögötte lévő fák egyikében. A lány jól gondolta, az út túl oldaláról érkeznek a vesszők, nehéz volna megmondani hányan vannak a sötétség és a kialakult káosz lévén.
Sajnos Anasheran ötletei süket fülekre lelnek, mert az emberek ijedtükben azt sem tudják hova nyúljanak. Egy vessző épp az egyik hordárt találja nyakon, szerencsétlen azzal a lendülettel vágódik a földre. A sötétség jó fedezéknek bizonyul a támadók számára, a tábori tüzek pedig tökéletes célpontot adnak nekik. Az egyetlen fedezék maguk a szekerek mik mögé igyekeznek az emberek megbújni.
Persze itt még nem ért véget a történet. Mert mikor már mindenki azzal van elfoglalva, hogy a puszta felőli vesszők elől bujkáljon akkor hirtelen a másik irányból (az erdő fái közül) üvöltve rohannak ki fegyveresek, van kinél rövid kard, van kinél hosszú s van kinél eszkábált buzogány látszik. Az amúgy is kialakult káoszt még jobban meg borsozva, kiabálva rohannak az emberek felé.
Az egyik (szerencsétlenségére) épp ott szalad(na) ki a fák közül ahol Grubek gubbaszt hason fekve. Ennek az eredménye, hogy az illető kiáltását elharapva bukik át a törpe formás alakján. Szép ívben repüli át a törpöt és csapódik arccal a földbe ez által fegyverét (szöges buzogány) szintén elejtve. Orrát fájlalva igyekszik feltápászkodni és kellő méreggel telve ugrik majd Grubeknek fegyvere nem lévén birkózásra sarkallva. (persze ha Grubeknél kéznél a fegyver akkor még cselekedhet.) Az illetőn vékony bőr vért van, átlagos fickó, csapzott hajjal és hiányos fogazattal, csavargó vagy útonálló lehet.
Ez a leírás nagyjából igaz a többi emberre is, egyszerű vértezetük van (van akin az sincs, van kinél kis kerek pajzs). Szedett vetett bagázsnak tűnik első ránézésre, és igazság szerint másodikra is.
Eközben Anasheran szemfüles, a gondolatai bölcsek (lennének) hiszen valóban a nagy fényben tökéletes célpontot nyújtanak a támadóknak… De sokáig tartana eloltatni mind 3 tábortüzet mit a kocsik mellett gyújtottak. Fél-elf mivoltát kihasználva némileg jobban lát a sötétben az átlagnál, ez most jól jön. Ahogy a pusztát kémleli valami megmozdul a távolban. Egy sötét árnyat lát csupán amint kiemelkedik a bozótból, átlag magasságú ember lehet, kivenni pontosan nehéz volna, de a lánynak van egy esélye lőni!
Túl sok ideje nincsen elmélkedni, mert a következő pillanatban már hozzá is közel ér egy fickó üvöltve és rövidkardjával vág egyet a lány irányába, nem túl precíz, mondhatni egyszerű szimpla vágás (egy amatőrtől sem várni jobbat…), ha kellően ügyes akkor kisebb gond nélkül kitérhet előle.
Idő közben a zsoldos nő a lándzsáját magához véve kezdte meg a jussáért való munkát, az egyik támadót épp felnyársalja, aztán fordul is a következőnek. Úgy egy tucatnyian lehetnek a támadók akik az erdőből előbukkantak és ki tudja hányan még az út túl oldalán. A karaván vezető sem rest, orkhoz méltón kapja elő rövid kardját és vág le egyet acsarkodva a férfire ki kileheli maradék kis lelkét.
Teljes a káosz az első pillanatokban… *
1687. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-01-08 16:02:55
Üzenet elküldve: 2015-01-08 16:02:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//A Karaván//
*Grubek ismét lehetőséget kapott arra, hogy izgalmas történeteit elmesélje. És nem is veszi észre, hogy közben a társa teljesen másra figyel. Ugyan úgy ugyan olyan elszántsággal mondja a történeteit mintha még most is ott lenne. Viszont mind minden jónak ennek is vége szakad.*
-Na így jártunk. De sebaj majd következő este még mesélek magamról.
*És fölkel a földről és leporolja magát. Majd pedig nyújtózik párat és ásít. Viszont az ásítását a lány kiáltása zavarja meg. Nem kell neki kétszer mondani. Súlyához képest meglepően nagyot ugrik és érkezik hassal a földre. Arra, hogy valami takarja-e vagy nem arra pedig éppen nem figyelt.*
*Grubek ismét lehetőséget kapott arra, hogy izgalmas történeteit elmesélje. És nem is veszi észre, hogy közben a társa teljesen másra figyel. Ugyan úgy ugyan olyan elszántsággal mondja a történeteit mintha még most is ott lenne. Viszont mind minden jónak ennek is vége szakad.*
-Na így jártunk. De sebaj majd következő este még mesélek magamról.
*És fölkel a földről és leporolja magát. Majd pedig nyújtózik párat és ásít. Viszont az ásítását a lány kiáltása zavarja meg. Nem kell neki kétszer mondani. Súlyához képest meglepően nagyot ugrik és érkezik hassal a földre. Arra, hogy valami takarja-e vagy nem arra pedig éppen nem figyelt.*
1686. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-01-07 16:05:00
Üzenet elküldve: 2015-01-07 16:05:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Karaván//
*Az őrséget ismét a beszédes törpével tölti el, amit vegyes érzelmekkel fogad. Első este még csak elhallgatta a történeteit, de hogy ismét ugyanazokat hallgassa végig, az már nem fog segíteni az ébren maradásban. Mindenesetre zokszó nélkül viseli a megpróbáltatásokat, és hagyja, hadd beszéljen őrtársa. Mondjuk szerinte észre se fogja venni, hogy a félvér igazából nem is figyel rá, gondolatai másfele terelődnek.
A váltás idejének érkezte valóságos felüdülés a sok csacsogás után.*
- Ti jöttök fiúk! *Ébreszti a két férfit egy ásítást elnyomva. Utóbbi tevékenységet épp időben fejezi be, hogy remek hallásával gyanús neszekre figyeljen fel. Meg is torpan, a hirtelen jött változás egyből élénkíteni kezdi a lányt. Aztán már hallja is a jól ismert hangot, amint egy nyílvessző hasítja a levegőt. Ez egyben azt is jelzi, hogy nem maradt idő cselekvésre.*
- Fedezékbe! *Rikkantja el magát, miközben így is tesz, avagy máris vetődik bármi mögé, ami takarást adhat az út felől várt vesszőtől.*
- Megtámadtak minket, ébresztő! *Igyekszik felverni az egész kis karavánt kiabálásával, miközben már veszi is elő íját. Habár egy vesszőt az idegre helyez, még nem feszíti meg, mégis miért tenné. A vak sötétben nehéz lenne bármire is célozni, márpedig jelenleg csak az ő táborukban van fény.*
- Valaki dobjon egy fáklyát, vagy égő fát, bármit az út felé! *Néz szét a többieken. Ha sikerül felfedni egy kis fénnyel legalább egy támadót, akkor máris lőhet, előbb azonban nem. Az is megfordult a fejében, hogy esetleg a tábortüzüket el kéne oltani, de ki tudja, szükség lehet még a lángokra.*
*Az őrséget ismét a beszédes törpével tölti el, amit vegyes érzelmekkel fogad. Első este még csak elhallgatta a történeteit, de hogy ismét ugyanazokat hallgassa végig, az már nem fog segíteni az ébren maradásban. Mindenesetre zokszó nélkül viseli a megpróbáltatásokat, és hagyja, hadd beszéljen őrtársa. Mondjuk szerinte észre se fogja venni, hogy a félvér igazából nem is figyel rá, gondolatai másfele terelődnek.
A váltás idejének érkezte valóságos felüdülés a sok csacsogás után.*
- Ti jöttök fiúk! *Ébreszti a két férfit egy ásítást elnyomva. Utóbbi tevékenységet épp időben fejezi be, hogy remek hallásával gyanús neszekre figyeljen fel. Meg is torpan, a hirtelen jött változás egyből élénkíteni kezdi a lányt. Aztán már hallja is a jól ismert hangot, amint egy nyílvessző hasítja a levegőt. Ez egyben azt is jelzi, hogy nem maradt idő cselekvésre.*
- Fedezékbe! *Rikkantja el magát, miközben így is tesz, avagy máris vetődik bármi mögé, ami takarást adhat az út felől várt vesszőtől.*
- Megtámadtak minket, ébresztő! *Igyekszik felverni az egész kis karavánt kiabálásával, miközben már veszi is elő íját. Habár egy vesszőt az idegre helyez, még nem feszíti meg, mégis miért tenné. A vak sötétben nehéz lenne bármire is célozni, márpedig jelenleg csak az ő táborukban van fény.*
- Valaki dobjon egy fáklyát, vagy égő fát, bármit az út felé! *Néz szét a többieken. Ha sikerül felfedni egy kis fénnyel legalább egy támadót, akkor máris lőhet, előbb azonban nem. Az is megfordult a fejében, hogy esetleg a tábortüzüket el kéne oltani, de ki tudja, szükség lehet még a lángokra.*
1685. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-01-06 18:59:58
Üzenet elküldve: 2015-01-06 18:59:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Miután felszállt a régen várt szekérre és elindult a Hold karavánpihenő felé, annak zötykölődésétől igen gyorsan elkezd émelyegni, sosem utazott még máson, csak a két saját lábán. Ahogy leküzdi a rosszullétét, hátrafekszik a zörgő árukra, amiket Lihanech városába visz. Szótlanul telik az út nagy része, a törp kereskedő nem valami beszédes. Nem is bánta ezt Voth, a szekér zaja elég megrázkódtatás volt önmagában is.*
1684. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-01-04 00:31:54
Üzenet elküldve: 2015-01-04 00:31:54
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
//A Karaván//
* A hordárok hamar elintézik a táborverés rájuk eső részét. Néhány sátor kerül a kocsik mellé melyeket egyenes vonalban sorakoztatnak fel az út mellett nem sokkal. Így az út irányából megfelelően fedve van a csoport. a másik oldalon 3 tűz kezd lobogni némi meleget adva az utazóknak. Az őrködés pedig a zsoldosok feladata...
Az első kört Anasheran és Grubek vállalja. Őket pedig majd Mordakhai váltja és a láncinges férfi jelentkezik mellé így osztva fel a párosokat ahogy azt Anasheran javasolta.
Izgalmas történetek elé néz a leány, csak győzze türelemmel a törp által már vagy egy tucatszor mesélt izgalmasabbnál izgalmasabb sztorikat. Ellenben legalább hamar telik az idő.
Eljön a váltás ideje. Mikor Mordkhait és a lánc ingest keltik akkor Anasheran fülei hangokra lesznek figyelmesek. A két férfi ébredezik míg a lány fülel.
Az út túl oldaláról véli hallani a neszeket.
Majd hirtelen:
Halk süvítő hang majd tompa puffanás hallatszik az első kocsi irányából. Ismerős lehet a lánynak, a levegőt szelő nyílvessző tollainak hangja... *
* A hordárok hamar elintézik a táborverés rájuk eső részét. Néhány sátor kerül a kocsik mellé melyeket egyenes vonalban sorakoztatnak fel az út mellett nem sokkal. Így az út irányából megfelelően fedve van a csoport. a másik oldalon 3 tűz kezd lobogni némi meleget adva az utazóknak. Az őrködés pedig a zsoldosok feladata...
Az első kört Anasheran és Grubek vállalja. Őket pedig majd Mordakhai váltja és a láncinges férfi jelentkezik mellé így osztva fel a párosokat ahogy azt Anasheran javasolta.
Izgalmas történetek elé néz a leány, csak győzze türelemmel a törp által már vagy egy tucatszor mesélt izgalmasabbnál izgalmasabb sztorikat. Ellenben legalább hamar telik az idő.
Eljön a váltás ideje. Mikor Mordkhait és a lánc ingest keltik akkor Anasheran fülei hangokra lesznek figyelmesek. A két férfi ébredezik míg a lány fülel.
Az út túl oldaláról véli hallani a neszeket.
Majd hirtelen:
Halk süvítő hang majd tompa puffanás hallatszik az első kocsi irányából. Ismerős lehet a lánynak, a levegőt szelő nyílvessző tollainak hangja... *
1683. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-01-03 18:08:40
Üzenet elküldve: 2015-01-03 18:08:40
![>Arnakh Harlin [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10824_1484614002_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Az utazás nem túl kellemes Arnakh számára. A fiatal pár egy pár nap múlva már nem is vesz tudomást Arnakh-ról. Az öreg az idejét azzal tölti, hogy a vidám párnak nem túl vidám jövőt képzel el. Úgy gondolja, hogy a fiatal kereskedő miután ráunt a nejére nem viszi magával az útjaira. Viszont így pedig már nagyon unalmas a munka és keres egy átmeneti társat. A feleség egy ideig hűséges marad de, megérzi az urán a változást és lesz egy sejtése. Bánatát idegen férfiaknak sírja el akik rendesen megvigasztalják. Ez így folytatódik sokáig míg a férj egyszer rajta nem kapja a nejét és a történet már sokkal szomorúbb sorsra jut. Az efféle képzelgés segíti Arnakh-ot át az utazáson.*
1682. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-01-03 14:54:19
Üzenet elküldve: 2015-01-03 14:54:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Már messziről feltűnik a város nagysága. A karavánok a különböző utazók egy hatalmas kígyót alkotva vonulnak a város felé, vagy abból vagy abból kijövet. Bár sok különböző arcot lát, a legtöbb emberi. Kicsit sajnálja, hogy a többi faj nem ennyire népes, de ezzel megtanult már együtt élni. Még otthon, a faluban is sokszor találkozott kereskedőkkel, akiknek nagy része ember volt, bár nem ritkán fordultak meg más elfek vagy akár törpök is (igaz ez utóbbiak igen ritkán). A város nagysága lélegzetelállító. Minden egyes lerakott kövön már messziről látszik a megmunkáltság és a gondos mérnöki munka. Nem csoda, hogy mestere ide küldte tanulni. Gyors léptekkel elindul a város felé a különböző utazók között.*
A hozzászólás írója (Baleron Lockret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.03 14:57:15
A hozzászólás írója (Baleron Lockret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.03 14:57:15
1681. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-12-25 21:29:44
Üzenet elküldve: 2014-12-25 21:29:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő fa//
//Álom//
*Argus egy kis csónakban áll, a csónak pedig a végtelen tengeren úszik. A köpcös mágus villámgyorsan leül a csónak aljára, de a hirtelen mozdulattól a csónak vészesen meginog. Argus mind a két kezével úgy kapaszkodik a csónak szélébe, mint aki az életéért kapaszkodik. Hosszú percekbe telik, mire a csónak ringatózása annyira enyhül, hogy a köpcös mágus enyhítsen a szorításon. Már maga sem tudja, hogy milyen régóta ringatózik, amikor az égbolt meghasad, s egy hatalmas tűzoszlop csap le a csónak mellé. A tűzoszlop ugyan olyan foszlik szerte széjjel, amilyen gyorsan jött. De az oszlop helyén egy fekete kámzsás alak áll a víz felett fél méterrel.*
-Karg?! *szólítja meg a köpcös mágus az alakot.*
-Itt fogsz meghalni! *közli a kámzsás alak a tényt.*
-Nem! Nem! *válaszolja erőtlenül a tengeri betegség miatt, Argus.* Nem halok meg, amíg meg nem öllek!
*A kámzsás alak csak felnevet a mágus erőtlen fenyegetésén.*
-Ugyan Argus. Hiába a hatalmas tudásod, de soha nem tudtad felhasználni, mivel mindig félsz.
-Félek??? Nem. Csupán nem lépem át az a határt, amit te megtettél. *próbál felállni, de a csónak ingása meggátolja őt.*
-Ismered Észak Csillagát, amely mindig ott ragyog a sötét égbolton. Mégsem tudod, hogyan ment meg.
*Argus felnéz az égboltra, s hamar megtalálja Észak Csillagát.*
-Észak ura. *suttogja halkan Argus.* Mindig ő uralkodik északon. Állandóan ragyog nekünk a legsötétebb órán is.
//Valóságban//
*Argus tehetetlenül fekszik a földön, közben magában beszél. Leon mintha egy párbeszédet hallgatna végig, de csak az egyik felet hallaná. Majd hirtelen a mágus szemei felpattannak, s felül.*
-Ragyog. *jelenti ki határozottan, majd gyors magyarázatba kezd.*
-Észak Királya mindig fent ragyog az égen. Legyen akármilyen sötét is az éj, ő akkor is fent tündököl. Észak fiai innét tudják, hogy merre kell haladniuk, hogy haza érjenek. Ragyog! Érti? *bár a kérdésre nem vár választ.*
*Lehunyja a szemét, s Leon számára ismerős varázsszavakat mormol. Ha sikerül a varázslat, akkor Achrad Thorend nem csak hallja Argus szavait, de válaszolni is képes rájuk.*
-Achrad mester! Argus vagyok, és úgy gondolom, hogy megfejtettem a fa titkát. Dereng a sötétben a lombja, amely valószínűleg nem is lomb.ó, hanem egészen más. Talán apró csillagok. Indulunk vissza Arthenior-ba. Találkoznunk kell!
*Amikor befejezte a rövid beszélgetést, akkor Leonra néz.*
-Vissza kell mennünk a városba.
Vaslábú Argus megpróbált varázsolni egy Mentális fonál nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
//Álom//
*Argus egy kis csónakban áll, a csónak pedig a végtelen tengeren úszik. A köpcös mágus villámgyorsan leül a csónak aljára, de a hirtelen mozdulattól a csónak vészesen meginog. Argus mind a két kezével úgy kapaszkodik a csónak szélébe, mint aki az életéért kapaszkodik. Hosszú percekbe telik, mire a csónak ringatózása annyira enyhül, hogy a köpcös mágus enyhítsen a szorításon. Már maga sem tudja, hogy milyen régóta ringatózik, amikor az égbolt meghasad, s egy hatalmas tűzoszlop csap le a csónak mellé. A tűzoszlop ugyan olyan foszlik szerte széjjel, amilyen gyorsan jött. De az oszlop helyén egy fekete kámzsás alak áll a víz felett fél méterrel.*
-Karg?! *szólítja meg a köpcös mágus az alakot.*
-Itt fogsz meghalni! *közli a kámzsás alak a tényt.*
-Nem! Nem! *válaszolja erőtlenül a tengeri betegség miatt, Argus.* Nem halok meg, amíg meg nem öllek!
*A kámzsás alak csak felnevet a mágus erőtlen fenyegetésén.*
-Ugyan Argus. Hiába a hatalmas tudásod, de soha nem tudtad felhasználni, mivel mindig félsz.
-Félek??? Nem. Csupán nem lépem át az a határt, amit te megtettél. *próbál felállni, de a csónak ingása meggátolja őt.*
-Ismered Észak Csillagát, amely mindig ott ragyog a sötét égbolton. Mégsem tudod, hogyan ment meg.
*Argus felnéz az égboltra, s hamar megtalálja Észak Csillagát.*
-Észak ura. *suttogja halkan Argus.* Mindig ő uralkodik északon. Állandóan ragyog nekünk a legsötétebb órán is.
//Valóságban//
*Argus tehetetlenül fekszik a földön, közben magában beszél. Leon mintha egy párbeszédet hallgatna végig, de csak az egyik felet hallaná. Majd hirtelen a mágus szemei felpattannak, s felül.*
-Ragyog. *jelenti ki határozottan, majd gyors magyarázatba kezd.*
-Észak Királya mindig fent ragyog az égen. Legyen akármilyen sötét is az éj, ő akkor is fent tündököl. Észak fiai innét tudják, hogy merre kell haladniuk, hogy haza érjenek. Ragyog! Érti? *bár a kérdésre nem vár választ.*
*Lehunyja a szemét, s Leon számára ismerős varázsszavakat mormol. Ha sikerül a varázslat, akkor Achrad Thorend nem csak hallja Argus szavait, de válaszolni is képes rájuk.*
-Achrad mester! Argus vagyok, és úgy gondolom, hogy megfejtettem a fa titkát. Dereng a sötétben a lombja, amely valószínűleg nem is lomb.ó, hanem egészen más. Talán apró csillagok. Indulunk vissza Arthenior-ba. Találkoznunk kell!
*Amikor befejezte a rövid beszélgetést, akkor Leonra néz.*
-Vissza kell mennünk a városba.
Vaslábú Argus megpróbált varázsolni egy Mentális fonál nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579