Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 125 (2481. - 2500. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2500. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-25 18:24:13
Üzenet elküldve: 2016-08-25 18:24:13
![>Adakver Erethlion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/241_elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Étvágygerjesztő//
//Aktív: Árnytánc//
*A futkározás már tart egy ideje, és eddig legalábbis úgy hiszi sikerült átejteni az orkot most azonban a bestia, szépen lassan lelassít neki pedig gondolkoznia kell mivel is ingerelhetné fel jobban a szörnyeteget. Valószínűleg már semmivel, így kénytelen ellentámadásba csapni. Szájába egy kis marék dohányt töm menekülés közben, majd mikor már rágott rajta egyet kettőt, ő maga is lelassít, és karját sértetlen jobbjában tartva megindul vissza a teremtmény felé. Magasra ugorva toldja meg amúgy sem elhanyagolható magasságát pár lábbal, próbálva kikerülni az ellenfél kétkezes bárdját, aztán a bestia szemébe köpi a dohányt, végül pedig díszes karjával egy hatalmas csapást indít el egyenesen a bestia feje felé, melyet ugyan nem lát a csukja alatt, de nyilván ott kell lennie annak a nagy kongó görögdinnyének. Elég összetett támadási módszer, ha akarna se tudna hasonlót még csak kivitelezni sem még egyszer, ma legalábbis biztosan nem.
Ha valami módon mégse sikerülne a dolog, mondjuk azért mert ő szerencsétlenül ment neki a másiknak, akkor ismét hátra arcot fordít a teremtménynek és egy elrugaszkodással folytatja az eddigi játékot, miszerint ő fut az életéért, a másik meg követi és megpróbálja kettéhasítani. És bár úgy hiszi ő tér ki az ork cselei elől valójában ekkor már pont arra halad amerre a másik akarja.*
//Aktív: Árnytánc//
*A futkározás már tart egy ideje, és eddig legalábbis úgy hiszi sikerült átejteni az orkot most azonban a bestia, szépen lassan lelassít neki pedig gondolkoznia kell mivel is ingerelhetné fel jobban a szörnyeteget. Valószínűleg már semmivel, így kénytelen ellentámadásba csapni. Szájába egy kis marék dohányt töm menekülés közben, majd mikor már rágott rajta egyet kettőt, ő maga is lelassít, és karját sértetlen jobbjában tartva megindul vissza a teremtmény felé. Magasra ugorva toldja meg amúgy sem elhanyagolható magasságát pár lábbal, próbálva kikerülni az ellenfél kétkezes bárdját, aztán a bestia szemébe köpi a dohányt, végül pedig díszes karjával egy hatalmas csapást indít el egyenesen a bestia feje felé, melyet ugyan nem lát a csukja alatt, de nyilván ott kell lennie annak a nagy kongó görögdinnyének. Elég összetett támadási módszer, ha akarna se tudna hasonlót még csak kivitelezni sem még egyszer, ma legalábbis biztosan nem.
Ha valami módon mégse sikerülne a dolog, mondjuk azért mert ő szerencsétlenül ment neki a másiknak, akkor ismét hátra arcot fordít a teremtménynek és egy elrugaszkodással folytatja az eddigi játékot, miszerint ő fut az életéért, a másik meg követi és megpróbálja kettéhasítani. És bár úgy hiszi ő tér ki az ork cselei elől valójában ekkor már pont arra halad amerre a másik akarja.*
2499. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-25 17:49:00
Üzenet elküldve: 2016-08-25 17:49:00
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
*Ez a sötétség. Szívesen eladná. Akár fizetne is, csak vigyék el. Meg a pánik-közeli hangulatot is, ami a torkában gyülemlik fel. Ha már itt tartunk, sok mindent szívesebben csinálna, mint hogy teljes világtalanságban battyogjon a semmi közepén, jobb híján a hangokra támaszkodva. Mondjuk a lovag páncélcsörgését nem nehéz fül elől téveszteni. De akkor is, legalább a hold világíthatna. Vagy akármi. Bal kezében egy kantár szára, aminek a másik végén úgy reméli, hogy egy szőke lovacska foglal helyet. A pataklappogás, és a szuszogás márpedig erre enged következtetni. Ő sem lát túl jól a sötétben, és ez őt is megviseli. De amíg van ki vezesse, neki nincs komolyab baja, hisz neki nem mondták el, hogy mi van idekint. Legföljebb érezheti... Ha közel vannak.
Hogy Raeyan hogy nem húzta még elő a kardját... Nos, azért nem sajnálja a kényelmetlen pozíciót karjától, ahogy a hasa előtt keresztben nyúl át a markolathoz, és úgy szorongatja azt, mintha egykori csalfa szerelmének a nyaka lenne; a kardgomb, ha tudna, belilulván tátogna kegyelemért. Ha valaki mondjuk játékból megijesztené hátulról, az nem nagyon úszná meg mély, vagy halálos sebek nélkül. Nos, így történik, hogy hősnőnk Ryrint követve vonul a sötétségben, néha hátra is fülelve, hogy megvan-e még Rowon. No meg leginkább oldalra, ahol csak a semmi látszik, de az nagyon, pláne ahogy a város enyhe fényétől is eltávolodnak, holdfény hiányában a szuroksötétséggel kell számolni.*
A hozzászólás írója (Letrion Raeyan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.25 17:52:46
//A levél//
*Ez a sötétség. Szívesen eladná. Akár fizetne is, csak vigyék el. Meg a pánik-közeli hangulatot is, ami a torkában gyülemlik fel. Ha már itt tartunk, sok mindent szívesebben csinálna, mint hogy teljes világtalanságban battyogjon a semmi közepén, jobb híján a hangokra támaszkodva. Mondjuk a lovag páncélcsörgését nem nehéz fül elől téveszteni. De akkor is, legalább a hold világíthatna. Vagy akármi. Bal kezében egy kantár szára, aminek a másik végén úgy reméli, hogy egy szőke lovacska foglal helyet. A pataklappogás, és a szuszogás márpedig erre enged következtetni. Ő sem lát túl jól a sötétben, és ez őt is megviseli. De amíg van ki vezesse, neki nincs komolyab baja, hisz neki nem mondták el, hogy mi van idekint. Legföljebb érezheti... Ha közel vannak.
Hogy Raeyan hogy nem húzta még elő a kardját... Nos, azért nem sajnálja a kényelmetlen pozíciót karjától, ahogy a hasa előtt keresztben nyúl át a markolathoz, és úgy szorongatja azt, mintha egykori csalfa szerelmének a nyaka lenne; a kardgomb, ha tudna, belilulván tátogna kegyelemért. Ha valaki mondjuk játékból megijesztené hátulról, az nem nagyon úszná meg mély, vagy halálos sebek nélkül. Nos, így történik, hogy hősnőnk Ryrint követve vonul a sötétségben, néha hátra is fülelve, hogy megvan-e még Rowon. No meg leginkább oldalra, ahol csak a semmi látszik, de az nagyon, pláne ahogy a város enyhe fényétől is eltávolodnak, holdfény hiányában a szuroksötétséggel kell számolni.*
A hozzászólás írója (Letrion Raeyan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.25 17:52:46
2498. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-25 12:57:13
Üzenet elküldve: 2016-08-25 12:57:13
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Étvágygerjesztő//
*No nem azért, mintha egy nagy észlény lenne, de pusztán a dühítésével, nem ér el semmit az áldozat. Minden reggel, a hajnal pírja előtt hagyta el az erdőt, és minden nap késő este ért vissza a barakkból. Nappal talán fel sem ismerné a helyet, viszont sötétben egy párszor már átkutatta. Az ostoba kurjongatások egyetlen gondolatot ébresztenek benne.*
~Szánalmas, hogy nem tudják elismerni a csótányok, az istenek nagyságát.~
*Ez fakad természetéből. A folyton kavargó, már már megszokott dühöt, nem lehet szítani. Stagnál. A gyűlöletet érezni, minden áldott nap, minden élőlény felől, megszoktatja az érzetet, és szerencsére kezelhetővé is teszik azt. Minden amit elért vele a futkorászó, hogy egyre szélesebb, az amúgy is felvágott szájú vigyor az arcán. Kényelmesre veszi a tempót, de mindig annyira, hogy ne illanjon el a szeme elől, és várja a hibát. Mikor kétszer egymás után tapasztalja hogy terelhetetlen, akkor szimplán elkezdi a nem kívánt irányba terelni.*
~Ostoba birka.~
*Ha ezzel sikerül, akkor mindenképpen visszafele akarja terelni az ösvényhez, vagy egyenest a barlangjához.*
~Nem kell annyit cipekedni.~
*Ha nem jön össze, a primitív csel, akkor csak várja mikor ejt hibát a másik. Egyetlen rossz mozdulat. Tudja merre vannak sűrűbben a fák, merre kell kerülnie, merre gyorsabb. És a közeli szirt kimagasló kőfalához is oda tudná szorítani. Minden apróbb hibát kihasznál. No nem higgadt, de éber.*
*No nem azért, mintha egy nagy észlény lenne, de pusztán a dühítésével, nem ér el semmit az áldozat. Minden reggel, a hajnal pírja előtt hagyta el az erdőt, és minden nap késő este ért vissza a barakkból. Nappal talán fel sem ismerné a helyet, viszont sötétben egy párszor már átkutatta. Az ostoba kurjongatások egyetlen gondolatot ébresztenek benne.*
~Szánalmas, hogy nem tudják elismerni a csótányok, az istenek nagyságát.~
*Ez fakad természetéből. A folyton kavargó, már már megszokott dühöt, nem lehet szítani. Stagnál. A gyűlöletet érezni, minden áldott nap, minden élőlény felől, megszoktatja az érzetet, és szerencsére kezelhetővé is teszik azt. Minden amit elért vele a futkorászó, hogy egyre szélesebb, az amúgy is felvágott szájú vigyor az arcán. Kényelmesre veszi a tempót, de mindig annyira, hogy ne illanjon el a szeme elől, és várja a hibát. Mikor kétszer egymás után tapasztalja hogy terelhetetlen, akkor szimplán elkezdi a nem kívánt irányba terelni.*
~Ostoba birka.~
*Ha ezzel sikerül, akkor mindenképpen visszafele akarja terelni az ösvényhez, vagy egyenest a barlangjához.*
~Nem kell annyit cipekedni.~
*Ha nem jön össze, a primitív csel, akkor csak várja mikor ejt hibát a másik. Egyetlen rossz mozdulat. Tudja merre vannak sűrűbben a fák, merre kell kerülnie, merre gyorsabb. És a közeli szirt kimagasló kőfalához is oda tudná szorítani. Minden apróbb hibát kihasznál. No nem higgadt, de éber.*
2497. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-24 22:06:29
Üzenet elküldve: 2016-08-24 22:06:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Gradak Wolfer//
*Leon fél-mosollyal az arcán hallgatja a beszélgetést.* ~Pesszimista? Ugyan!~
-Az egész itteni rendszer egy hülyeség. *Mondja el véleményét, de nem nagyon tér ki rá először, hogy mire is gondol.*
-Nem volt még velük semmi. Nagyrészt becsületes voltam itt. De ugyan az itt is az Őrség, mint mindenütt a világon. Pénzt kapsz, hogy rendet tegyél. *Elvigyorodik, majd hirtelen abban a pillanatban el is tűnik a farkas vigyor.*
-Meg akkor is, ha nem raksz. Az ittenieknél meg azt látom, hogy ha nem rak, még máshonnan is kap. *De erről nem is igazán akar beszélni, részéről az ügy lezárva, ha meg kell halni, hát meg kell halni, az istenek meg a tengerek szellemei akarták úgy.*
-Szerintem Arthenior halálra van ítélve, de remélem nem így lesz! *Ezzel feltápászkodik a földről, leporolja magát.*
-Gyere Patkány, megyünk, már haza kéne érni! *Gradakra néz, hogy az jön-e, vagy pihenget még itt az árnyékban, de végül szóban is megkérdezi.*
-Nem vár haza az urad? Indulni kéne már. *Nyújtja ki a kezét, hátha a másik elfogadja a felsegítéshez, de ha nem kell neki, akkor visszahúzza, nem sértődik meg ilyenen. Hogy egyértelművé tegye szándékát, hogy vele tartana, ezeket mondja.*
-Most tettem esküt, hogy segítek a házadnak, és amúgy is arra megyek, amerre te. Nem lenne túl jó kezdés, ha hagynám, hogy az első hozzám hasonló haramia lemészárolja a katonáját. *Vigyorog, mintha az előbbi nyomasztó beszélgetés meg sem történt volna.*
-Ismersz valami jó dalt? *Veszi elő furulyáját.*
//Gradak Wolfer//
*Leon fél-mosollyal az arcán hallgatja a beszélgetést.* ~Pesszimista? Ugyan!~
-Az egész itteni rendszer egy hülyeség. *Mondja el véleményét, de nem nagyon tér ki rá először, hogy mire is gondol.*
-Nem volt még velük semmi. Nagyrészt becsületes voltam itt. De ugyan az itt is az Őrség, mint mindenütt a világon. Pénzt kapsz, hogy rendet tegyél. *Elvigyorodik, majd hirtelen abban a pillanatban el is tűnik a farkas vigyor.*
-Meg akkor is, ha nem raksz. Az ittenieknél meg azt látom, hogy ha nem rak, még máshonnan is kap. *De erről nem is igazán akar beszélni, részéről az ügy lezárva, ha meg kell halni, hát meg kell halni, az istenek meg a tengerek szellemei akarták úgy.*
-Szerintem Arthenior halálra van ítélve, de remélem nem így lesz! *Ezzel feltápászkodik a földről, leporolja magát.*
-Gyere Patkány, megyünk, már haza kéne érni! *Gradakra néz, hogy az jön-e, vagy pihenget még itt az árnyékban, de végül szóban is megkérdezi.*
-Nem vár haza az urad? Indulni kéne már. *Nyújtja ki a kezét, hátha a másik elfogadja a felsegítéshez, de ha nem kell neki, akkor visszahúzza, nem sértődik meg ilyenen. Hogy egyértelművé tegye szándékát, hogy vele tartana, ezeket mondja.*
-Most tettem esküt, hogy segítek a házadnak, és amúgy is arra megyek, amerre te. Nem lenne túl jó kezdés, ha hagynám, hogy az első hozzám hasonló haramia lemészárolja a katonáját. *Vigyorog, mintha az előbbi nyomasztó beszélgetés meg sem történt volna.*
-Ismersz valami jó dalt? *Veszi elő furulyáját.*
2496. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-24 21:50:45
Üzenet elküldve: 2016-08-24 21:50:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
*Ha tudta volna, hogy Aviolan és Bentrass ennyi idő alatt szereznek meg egy féltucat fáklyát, akkor egészen biztosan nem lépett volna ki a sötétbe, mint előőrs.
Akárhogy is, a humorral is, illetve a bátorságával is úgy kell cselekednie, hogy azzal példát mutasson, elvégre ő a vezér! Azt hihetnénk az eddigi viselkedése alapján, hogy neki nincsenek fenntartásai, meggyőződése sziklaszilárd, és ő pedig végtelenül laza.
Pedig, ha megkapargatjuk a felszínt, akkor bizony-bizony kiviláglik, hogy fél. Ő is éppen úgy aggódik, ha nem is saját nyamvadt életéért, de a többiekéért mindenképpen.
Neki már mindegy, ám a mögötte haladó négyes előtt még van jövő. Vezetni nem csak jog, hanem óriási felelősség is, és ez bizony nyomni fogja a lovag vállát minden egyes döntés során.
Most viszont a kételyeket félre kell söpörnie, és továbbhaladni az ismeretlenbe.
Ha most csapdába csalják őket, akkor Ryrin lesz az első, aki találkozik a veszéllyel. A többiek éppen azért maradtak le, hogy akár parancsra, akár ösztönből, de lehetőségük legyen menekülni, ha a helyzet úgy hozza.
Ha viszont nem csalják tőrbe őket, akkor sem árt, ha ő az első, aki követi a lovat, lévén úgyis ő fog tárgyalni.*
~Hol vagytok már Aviolan!? Mi tart eddig!?~
*Az éjszakában az a legnagyobb gond, hogy a fekete színű lovat sem igazán lehet látni. Talán a szeme hozzászokott annyira a sötéthez, hogy tudja, hogy hová lép, de nem láthat túlzottan sokat előre. Jobbadán csak a csikó lépteinek a hangját követi, miközben leakasztja a lovagi kardot a hátáról. Hiába, eddig bírta a hátán tartani, s mostantól szüksége lesz a hamis biztonságérzetre.*
//A levél//
*Ha tudta volna, hogy Aviolan és Bentrass ennyi idő alatt szereznek meg egy féltucat fáklyát, akkor egészen biztosan nem lépett volna ki a sötétbe, mint előőrs.
Akárhogy is, a humorral is, illetve a bátorságával is úgy kell cselekednie, hogy azzal példát mutasson, elvégre ő a vezér! Azt hihetnénk az eddigi viselkedése alapján, hogy neki nincsenek fenntartásai, meggyőződése sziklaszilárd, és ő pedig végtelenül laza.
Pedig, ha megkapargatjuk a felszínt, akkor bizony-bizony kiviláglik, hogy fél. Ő is éppen úgy aggódik, ha nem is saját nyamvadt életéért, de a többiekéért mindenképpen.
Neki már mindegy, ám a mögötte haladó négyes előtt még van jövő. Vezetni nem csak jog, hanem óriási felelősség is, és ez bizony nyomni fogja a lovag vállát minden egyes döntés során.
Most viszont a kételyeket félre kell söpörnie, és továbbhaladni az ismeretlenbe.
Ha most csapdába csalják őket, akkor Ryrin lesz az első, aki találkozik a veszéllyel. A többiek éppen azért maradtak le, hogy akár parancsra, akár ösztönből, de lehetőségük legyen menekülni, ha a helyzet úgy hozza.
Ha viszont nem csalják tőrbe őket, akkor sem árt, ha ő az első, aki követi a lovat, lévén úgyis ő fog tárgyalni.*
~Hol vagytok már Aviolan!? Mi tart eddig!?~
*Az éjszakában az a legnagyobb gond, hogy a fekete színű lovat sem igazán lehet látni. Talán a szeme hozzászokott annyira a sötéthez, hogy tudja, hogy hová lép, de nem láthat túlzottan sokat előre. Jobbadán csak a csikó lépteinek a hangját követi, miközben leakasztja a lovagi kardot a hátáról. Hiába, eddig bírta a hátán tartani, s mostantól szüksége lesz a hamis biztonságérzetre.*
2495. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-24 21:02:38
Üzenet elküldve: 2016-08-24 21:02:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Étvágygerjesztő//
//Gyorsaság: Jó Állóképesség: Átlagos//
*Az elf szorult helyzetbe került és olybá tűnik nem is fog belőle megmenekülni egyhamar. Az üldözője, csak jön, és jön utána mint egy megállíthatatlan gépezet ő pedig a kardját tartva hátrál, majd hátat fordítva fut a fák között. Hideg fejre és hideg acélra van szűkség a gyilkoláshoz, neki pedig most csak az egyik áll a rendelkezésére. Az ork hamar rájöhet, óriási szerencséje van, hogy a hegyes fülűnek sikerült tehetetlenné tennie a karját és hatalmas pechje amiért nem a lábát találta el. Ugyanis, ha most minden tagja épp lenne akkor hamar egy rakás csúnya nyílheggyel találná szembe magát ami igencsak megnehezítené mind az üldözést mind az életben maradást. Ugyanakkor a nagy bárddal a sűrű fák között esélye sincs eltalálni a menekülőt. Ereth először tényleg csak szabadulni akart az orktól, aztán várta a pillanatot amikor elrejtőzhet és visszatámadva egy ügyes tervvel, vagy egy ügyes taktikával elintézhetné az orkot. Most azonban már más ötlete van. Látva a bestia termetét és vértjét úgy véli talán jobb ötlet lenne kifárasztania ellenfelét. Bár az állóképességükben nem mutatkozik nagy különbség az elf nagyobb sebességet is tud tartani mint amennyit a zöldbőrű barátja, így aztán ő az aki egy állandó sebességnél végül kevésbé fáradna el. Hozzá lehetne még tenni, hogy az ork nehezebb fegyverzetet is hordoz, de ezt a tényt kellően ellensúlyozza annak hatalmas ereje.*
//Karizma: átlagos Inteligencia: átlagos//
*Minderre még rájön, hogy a bestiát folyamatosan próbálja piszkálni és idegesíteni. És úgy mellesleg ha azt érzi a másik terelni akarja valamerre akkor még véletlenül sem abba az irányba megy. Először csak nyelvet ölt, aztán gunyoros szavakat kiáltozik az ostoba támadó felé, no nem olyan fájókat és cirkalmasakat, de talán ezek is elegendőek lesznek ahhoz, hogy a másik feldühödjön és a teljes kifáradásig folytassa az üldözést, letarolva árkot, bokrot és csak ég tovább fárassza magát.*
-Gyere te tömpe lábú zöldség. Van dohányom, van aranyam. Gyere és vedde el szépen. *Majd így folytatja.*
-Népdalokat fogunk énekelni az ostoba orkról aki még célozni sem tud. *Nagyjából ezek azok amiket fájó kézzel félig kifulladva egy nagy zöld szörnyeteggel a nyomában ki tud találni. Legközelebb talán nem ártana párral felkészülnie.*
//Gyorsaság: Jó Állóképesség: Átlagos//
*Az elf szorult helyzetbe került és olybá tűnik nem is fog belőle megmenekülni egyhamar. Az üldözője, csak jön, és jön utána mint egy megállíthatatlan gépezet ő pedig a kardját tartva hátrál, majd hátat fordítva fut a fák között. Hideg fejre és hideg acélra van szűkség a gyilkoláshoz, neki pedig most csak az egyik áll a rendelkezésére. Az ork hamar rájöhet, óriási szerencséje van, hogy a hegyes fülűnek sikerült tehetetlenné tennie a karját és hatalmas pechje amiért nem a lábát találta el. Ugyanis, ha most minden tagja épp lenne akkor hamar egy rakás csúnya nyílheggyel találná szembe magát ami igencsak megnehezítené mind az üldözést mind az életben maradást. Ugyanakkor a nagy bárddal a sűrű fák között esélye sincs eltalálni a menekülőt. Ereth először tényleg csak szabadulni akart az orktól, aztán várta a pillanatot amikor elrejtőzhet és visszatámadva egy ügyes tervvel, vagy egy ügyes taktikával elintézhetné az orkot. Most azonban már más ötlete van. Látva a bestia termetét és vértjét úgy véli talán jobb ötlet lenne kifárasztania ellenfelét. Bár az állóképességükben nem mutatkozik nagy különbség az elf nagyobb sebességet is tud tartani mint amennyit a zöldbőrű barátja, így aztán ő az aki egy állandó sebességnél végül kevésbé fáradna el. Hozzá lehetne még tenni, hogy az ork nehezebb fegyverzetet is hordoz, de ezt a tényt kellően ellensúlyozza annak hatalmas ereje.*
//Karizma: átlagos Inteligencia: átlagos//
*Minderre még rájön, hogy a bestiát folyamatosan próbálja piszkálni és idegesíteni. És úgy mellesleg ha azt érzi a másik terelni akarja valamerre akkor még véletlenül sem abba az irányba megy. Először csak nyelvet ölt, aztán gunyoros szavakat kiáltozik az ostoba támadó felé, no nem olyan fájókat és cirkalmasakat, de talán ezek is elegendőek lesznek ahhoz, hogy a másik feldühödjön és a teljes kifáradásig folytassa az üldözést, letarolva árkot, bokrot és csak ég tovább fárassza magát.*
-Gyere te tömpe lábú zöldség. Van dohányom, van aranyam. Gyere és vedde el szépen. *Majd így folytatja.*
-Népdalokat fogunk énekelni az ostoba orkról aki még célozni sem tud. *Nagyjából ezek azok amiket fájó kézzel félig kifulladva egy nagy zöld szörnyeteggel a nyomában ki tud találni. Legközelebb talán nem ártana párral felkészülnie.*
2494. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-24 16:35:58
Üzenet elküldve: 2016-08-24 16:35:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Étvágygerjesztő//
//Gyorsaság: Átlagos Állóképesség: Átlagos//
*Gondolt már százszor, arra az eshetőségre, hogy egyszer egy hegyes fület kell megcsípnie, s nem csak úgy bele a világba. Az elfek általános harcmodora ellen edzett egész idáig. Felvesznek egy tempót a meneküléshez, amiben nem fáradnak ki, mert nem szeretik túlhajtani magukat.*
~Mekkora mázli, hogy ebben az erdőben lakom hónapok óta.~
*Mondja, mikor éppen megcsapná az elf hűlt helyét. A saras mocsaras részről, egy szilárdabb talaj felé futkorászik a mitugrász és eltűnik egy bozótosban. Hram, nem mehet a fegyvere után. Tehát a hatalmas csatabárdal, most már két kézzel hadonászik. A zörrenések, és az előbb emlegetett bokor irányába kezd rohanni. Immáron csak az élvezetes vigyor ami az arcára ül, és az üldözés élvezete. Nála a helyzeti, helyismereti, és az összes előny amit ő elismer egy harcban. Azt, hogy esetleg a másik gyorsabb, nem veszi számításba. Hogy rosszul teszi e ezt, majd eldől. Egyetlen hatalmas, és elnyúló ugrással, búcsúzik az ösvénytől. A bokor túloldalán érkezik, páros lábbal, és keresi a zajt, és esetleg, látja is. Azonnal utána rohamozik. Ha a másik futásnak ered a fák között, akkor kezdődik a macskaegérharc, amit csak úgy nyerhet meg, hogy ha a másik gyorsabb is, ő tovább bírja az iramot. Ha viszont bevárja a lassan vágtázó ló erejével közeledő orkot, akkor a bozótosban egy felülről indított rohamos vágásra számíthat, ami roncsolóan hatolna be a jobb váll, és nyak találkozásánál.*
//Gyorsaság: Átlagos Állóképesség: Átlagos//
*Gondolt már százszor, arra az eshetőségre, hogy egyszer egy hegyes fület kell megcsípnie, s nem csak úgy bele a világba. Az elfek általános harcmodora ellen edzett egész idáig. Felvesznek egy tempót a meneküléshez, amiben nem fáradnak ki, mert nem szeretik túlhajtani magukat.*
~Mekkora mázli, hogy ebben az erdőben lakom hónapok óta.~
*Mondja, mikor éppen megcsapná az elf hűlt helyét. A saras mocsaras részről, egy szilárdabb talaj felé futkorászik a mitugrász és eltűnik egy bozótosban. Hram, nem mehet a fegyvere után. Tehát a hatalmas csatabárdal, most már két kézzel hadonászik. A zörrenések, és az előbb emlegetett bokor irányába kezd rohanni. Immáron csak az élvezetes vigyor ami az arcára ül, és az üldözés élvezete. Nála a helyzeti, helyismereti, és az összes előny amit ő elismer egy harcban. Azt, hogy esetleg a másik gyorsabb, nem veszi számításba. Hogy rosszul teszi e ezt, majd eldől. Egyetlen hatalmas, és elnyúló ugrással, búcsúzik az ösvénytől. A bokor túloldalán érkezik, páros lábbal, és keresi a zajt, és esetleg, látja is. Azonnal utána rohamozik. Ha a másik futásnak ered a fák között, akkor kezdődik a macskaegérharc, amit csak úgy nyerhet meg, hogy ha a másik gyorsabb is, ő tovább bírja az iramot. Ha viszont bevárja a lassan vágtázó ló erejével közeledő orkot, akkor a bozótosban egy felülről indított rohamos vágásra számíthat, ami roncsolóan hatolna be a jobb váll, és nyak találkozásánál.*
2493. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-24 08:33:00
Üzenet elküldve: 2016-08-24 08:33:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Étvágygerjesztő//
//Célzás: Átlagos, Fegyveres harc: Jó//
*A szerencse ismételten lábtörlőnek nézi az ifjú elfet, és olyasmivel kínálja meg amire egyáltalán nem volt szüksége. A feléje repülő tárgy lassabb mint egy nyíl, vagy egy parittyalövedék, de közelről dobták neki, és nem volt felkészülve ilyen típusú támadásra mert a farkasok általában nem hajigálnak baltákat. Összerezzen és ösztönösen fordul a feléje repülő valami felé, hogy visszatántorítsa irányától, ám az kérlelhetetlenül közeledik és csúnyán el is találja az elf bemozduló karját. Ebből látszik, hogy az ork nem kevésbé szánalmas lövő mint az elf maga. Bár találati felületet egy erős páncélréteg védi, attól még a hajítóbárd súlya kegyetlenül elbánik a szerencsétlen végtaggal. Valami elrepedhetett benne, és ettől egy darabig használhatatlan is lesz, azt már a jövő mondja meg, hogy ez az idő egy óráig, egy napig, vagy egy hónapig fog tartani. Most viszont csúnyán sziszeg és fura fejeket vág a karján végigfutó fájdalomtól.
A problémák azonban súlyosbodni kezdenek, mert a repülő balta után hamarosan egy repülő ork is érkezik. Nem maradhat itt. Az ösvény olyan terep ahol a zöldbőrű szörnyeteg szinte bizonyosan felaprítja. Nagyobb az ereje, talán a harci jártasságai is jobbak, és persze nagyobb fegyvere van mint neki. Ezt látva nem is tesz mást mint ami a helyzettől és a felállástól elvárható, a mögötte lévő erdőrészbe menekül, elsőre valamivel gyorsabban mint ahogy az ork közlekedik. Kezében ekkor már villan a díszes penge, de nem kíván támadni is vele. Igazából nincs egy összeállított terv a fejében, az adott helyzetben hasonlót nem is lehetne elkövetni, csak próbál minden erejével kedvezőbb helyre kerülni, és ha a bestia ezután a hajítóbárd után kíván rohanni akkor az időt kihasználva végleg megfut az üldöző elől. Egy két fegyveres vértes ork felbontására nem igazán lenne esélye.*
//Célzás: Átlagos, Fegyveres harc: Jó//
*A szerencse ismételten lábtörlőnek nézi az ifjú elfet, és olyasmivel kínálja meg amire egyáltalán nem volt szüksége. A feléje repülő tárgy lassabb mint egy nyíl, vagy egy parittyalövedék, de közelről dobták neki, és nem volt felkészülve ilyen típusú támadásra mert a farkasok általában nem hajigálnak baltákat. Összerezzen és ösztönösen fordul a feléje repülő valami felé, hogy visszatántorítsa irányától, ám az kérlelhetetlenül közeledik és csúnyán el is találja az elf bemozduló karját. Ebből látszik, hogy az ork nem kevésbé szánalmas lövő mint az elf maga. Bár találati felületet egy erős páncélréteg védi, attól még a hajítóbárd súlya kegyetlenül elbánik a szerencsétlen végtaggal. Valami elrepedhetett benne, és ettől egy darabig használhatatlan is lesz, azt már a jövő mondja meg, hogy ez az idő egy óráig, egy napig, vagy egy hónapig fog tartani. Most viszont csúnyán sziszeg és fura fejeket vág a karján végigfutó fájdalomtól.
A problémák azonban súlyosbodni kezdenek, mert a repülő balta után hamarosan egy repülő ork is érkezik. Nem maradhat itt. Az ösvény olyan terep ahol a zöldbőrű szörnyeteg szinte bizonyosan felaprítja. Nagyobb az ereje, talán a harci jártasságai is jobbak, és persze nagyobb fegyvere van mint neki. Ezt látva nem is tesz mást mint ami a helyzettől és a felállástól elvárható, a mögötte lévő erdőrészbe menekül, elsőre valamivel gyorsabban mint ahogy az ork közlekedik. Kezében ekkor már villan a díszes penge, de nem kíván támadni is vele. Igazából nincs egy összeállított terv a fejében, az adott helyzetben hasonlót nem is lehetne elkövetni, csak próbál minden erejével kedvezőbb helyre kerülni, és ha a bestia ezután a hajítóbárd után kíván rohanni akkor az időt kihasználva végleg megfut az üldöző elől. Egy két fegyveres vértes ork felbontására nem igazán lenne esélye.*
2492. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-23 14:22:25
Üzenet elküldve: 2016-08-23 14:22:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Étvágygerjesztő//
//Célzás: Átlagos, Fegyveres harc: Nagyon jó//
*A vihar után egy darab felhő, annyi sem sok, maradt az égen. Tündöklő fehérséggel süti be a hold a tájat, amit most egy dúlt, vérszomjas akarat szeretne vörösre festeni. A préda megáll. Fülel*
~Hoppá. Kibe botlottam bele.~
*Ő maga is állatra vadászna, meg pénzes hintósokra, akik a sárba rekedtek, de most hogy megvillan a hegyes fül az éjszakában változtat a tervén. Az sem csillapítja dühét, hogy az íját taperolja a szerencsétlen. A gondolatait, nem engedi szabadon, mert csak elterelné a figyelmét. Majd úgy is elmondja szemtől szemben, ha már rajta térdelhet a félholt lombzabáló, ernyedt puha testén. Húsz láb, nagyjából a táv, ami hat métert jelent nagyjából. Jó erőben, van annak ellenére, hogy nem régiben kelt fel a barakk padlóján.*
~Az csak játék volt.~
*Jelenti ki magában ami a gyakorlást illeti. A sárga, dögszagú agyaras vigyor ami az arcán feszül, egész testét a halál megkostolandó ízével töltik el. Céloz, és minden erejét beleadja a dobásba. Látja, hogy nem várhatja meg míg, melléérnek, hogy közelről rontson rá, hiszen már leneszelte, amit nem volt nehéz. Nem az álcázás nagymestere. Ork. A repülő balta után veti magát, nem várja meg a találatot, ha egyáltalán talált. Amennyire tudott célozni, ha minden igaz a férfi combtájékán csapódik be a forgó nehéz fejsze. Bár belemozdulhat, mert a Roham azonnal, megmutatja merről várható a veszély. Nem marad sok ideje cselekedni az elfnek, de lehet, de ha elég gyors, talán kikerülheti a baltát.*
//Célzás: Átlagos, Fegyveres harc: Nagyon jó//
*A vihar után egy darab felhő, annyi sem sok, maradt az égen. Tündöklő fehérséggel süti be a hold a tájat, amit most egy dúlt, vérszomjas akarat szeretne vörösre festeni. A préda megáll. Fülel*
~Hoppá. Kibe botlottam bele.~
*Ő maga is állatra vadászna, meg pénzes hintósokra, akik a sárba rekedtek, de most hogy megvillan a hegyes fül az éjszakában változtat a tervén. Az sem csillapítja dühét, hogy az íját taperolja a szerencsétlen. A gondolatait, nem engedi szabadon, mert csak elterelné a figyelmét. Majd úgy is elmondja szemtől szemben, ha már rajta térdelhet a félholt lombzabáló, ernyedt puha testén. Húsz láb, nagyjából a táv, ami hat métert jelent nagyjából. Jó erőben, van annak ellenére, hogy nem régiben kelt fel a barakk padlóján.*
~Az csak játék volt.~
*Jelenti ki magában ami a gyakorlást illeti. A sárga, dögszagú agyaras vigyor ami az arcán feszül, egész testét a halál megkostolandó ízével töltik el. Céloz, és minden erejét beleadja a dobásba. Látja, hogy nem várhatja meg míg, melléérnek, hogy közelről rontson rá, hiszen már leneszelte, amit nem volt nehéz. Nem az álcázás nagymestere. Ork. A repülő balta után veti magát, nem várja meg a találatot, ha egyáltalán talált. Amennyire tudott célozni, ha minden igaz a férfi combtájékán csapódik be a forgó nehéz fejsze. Bár belemozdulhat, mert a Roham azonnal, megmutatja merről várható a veszély. Nem marad sok ideje cselekedni az elfnek, de lehet, de ha elég gyors, talán kikerülheti a baltát.*
2491. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-22 17:50:22
Üzenet elküldve: 2016-08-22 17:50:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Étvágygerjesztő//
*Az eső hatalmas tócsákat és rettenetes mennyiségű sarat hagyott az utakon, és a városból kifelé induló félvér utazócsizmái újra és újra belesüppednek a földbe, majd nagy cuppanással távozik is, hogy a levegőbe emelkedjen majd egy rövid repülés után ismét a sárban merüljön el. Nem halad gyorsan. A város ugyan maga is terhes a jó levegőtől és az erdő zöld illatát is érezni benne, de mégiscsak jobb a kép ha már látja is azt amit szagol. Gyakorlatilag ez az a hely ahová el akart jönni, szóval mondhatni örülnie kéne amiért itt lehet és az elkövetkező pár hónapot vadászgatással tölthetni.
Öltözéke a nyárra való tekintettel most is zöld levelek sokaságával díszített, ha nem a főúton menne talán észre sem lehetne venni, de mivel még nem rabolták ki az úton soha ezért nem is számít támadásra. Ráadásul manapság már minden embert és félvért aki idekint járhatott és emberekre vadászhatott bezavartak a városba a holtak.
Túlzott önbizalma csak addig tart amíg valami közel hörgésre emlékeztető hangot nem hall az egyik bokor mögül, és az eső szaga mellett mintha megcsapná orrát valamiféle bűz. Ez utóbbiban nem lehet biztos és a morgást is csak halkan hallja. A biztonság kedvéért persze megáll és füleit és fejét mozgatva keresi a hang és talán a szag forrását, miközben ujjaival már az íjat érinti. Ha egy vadállat hangja akkor a bundájáért esetleg kaphat érte egy kis pénzt a piacon és még nem is kell vele messzire mennie. Biztos magában hiszen a bőrvérten az egyszerűbb dögök nem igazán képesek átharapni, vagy keresztülkarmolni. Más szóval reménykedik egy potya bundában, amiből még akár egy görbe estét is rendezhetne a maga számára.*
*Az eső hatalmas tócsákat és rettenetes mennyiségű sarat hagyott az utakon, és a városból kifelé induló félvér utazócsizmái újra és újra belesüppednek a földbe, majd nagy cuppanással távozik is, hogy a levegőbe emelkedjen majd egy rövid repülés után ismét a sárban merüljön el. Nem halad gyorsan. A város ugyan maga is terhes a jó levegőtől és az erdő zöld illatát is érezni benne, de mégiscsak jobb a kép ha már látja is azt amit szagol. Gyakorlatilag ez az a hely ahová el akart jönni, szóval mondhatni örülnie kéne amiért itt lehet és az elkövetkező pár hónapot vadászgatással tölthetni.
Öltözéke a nyárra való tekintettel most is zöld levelek sokaságával díszített, ha nem a főúton menne talán észre sem lehetne venni, de mivel még nem rabolták ki az úton soha ezért nem is számít támadásra. Ráadásul manapság már minden embert és félvért aki idekint járhatott és emberekre vadászhatott bezavartak a városba a holtak.
Túlzott önbizalma csak addig tart amíg valami közel hörgésre emlékeztető hangot nem hall az egyik bokor mögül, és az eső szaga mellett mintha megcsapná orrát valamiféle bűz. Ez utóbbiban nem lehet biztos és a morgást is csak halkan hallja. A biztonság kedvéért persze megáll és füleit és fejét mozgatva keresi a hang és talán a szag forrását, miközben ujjaival már az íjat érinti. Ha egy vadállat hangja akkor a bundájáért esetleg kaphat érte egy kis pénzt a piacon és még nem is kell vele messzire mennie. Biztos magában hiszen a bőrvérten az egyszerűbb dögök nem igazán képesek átharapni, vagy keresztülkarmolni. Más szóval reménykedik egy potya bundában, amiből még akár egy görbe estét is rendezhetne a maga számára.*
2490. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-22 10:25:53
Üzenet elküldve: 2016-08-22 10:25:53
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Leon Descobrat//
*Leon láthatóan nincs jó véleménnyel a Városőrségről, minden gesztusa megvetésről árulkodik. Így még az iróniára nem annyira fogékony lovag is érti, mire gondol, mikor az Őrségbe vetett bizalmat emlegeti.*
-Azt hiszem, túl pesszimista vagy a Városőrség elkötelezettségével kapcsolatban. Vagy rossz élményeid voltak velük? Nekem volt néhány, mégis azt mondom, hogy a vészben számíthatunk rájuk. Amelyik katona szívében nem a kötelességtudat az úr, azt a harcost a tisztjei a biztatás és a szigorú büntetéssel fenyegetés okos keverékével veszik rá a kemény munkára és harcra.
*Ahogy a férfi nekilát a patkánytáncoltatásnak, egy pillanatra elhallgat, figyeli a patkányt, ahogy ropja. Bár sok utcai mutatványost látott már és nem rajong a csepűrágókért, ezt a mutatványt érdekesnek és rövid ideig szórakoztatónak találja. Aztán visszafordulva a férfi felé folytatja a mondandójá.*
-A házak katonái jól képzettek, fegyverzetük és felszerelésük jó, csak el vannak kényelmesedve. Egy jó parancsnok két hat alatt gatyába rázhatná őket, ha az uraik végre kegyesek lennének ebbe beleegyezni. Ezzel már nagyobb gond van, hiszen mindenki meg van róla győződve arról, hogy az Ő házi katonái a legjobbak. Többnyire persze tévednek. *Leon szemébe nézve folytatja.*
-Ha pedig nincs meg az emberekben és más, értelmes lényekben a többségért való áldozathozatalra a hajlandóság, akkor egyenként fogunk elbukni és meghalni. Amíg ezt nem látjuk be, nincs esélyünk. *Belül elmosolyodik egy kicsit. ~Úgy beszélek, mint apám. Most valahol fent vigyorog az öreg.~ Gradakon, ahogy beszél, bizakodó hangulat lesz úrrá, mintha már a lába is kevésbé fájna. Ideje lenne tovább indulni Arthenior felé.*
A hozzászólás írója (Gradak Wolfer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.22 10:26:09
//Leon Descobrat//
*Leon láthatóan nincs jó véleménnyel a Városőrségről, minden gesztusa megvetésről árulkodik. Így még az iróniára nem annyira fogékony lovag is érti, mire gondol, mikor az Őrségbe vetett bizalmat emlegeti.*
-Azt hiszem, túl pesszimista vagy a Városőrség elkötelezettségével kapcsolatban. Vagy rossz élményeid voltak velük? Nekem volt néhány, mégis azt mondom, hogy a vészben számíthatunk rájuk. Amelyik katona szívében nem a kötelességtudat az úr, azt a harcost a tisztjei a biztatás és a szigorú büntetéssel fenyegetés okos keverékével veszik rá a kemény munkára és harcra.
*Ahogy a férfi nekilát a patkánytáncoltatásnak, egy pillanatra elhallgat, figyeli a patkányt, ahogy ropja. Bár sok utcai mutatványost látott már és nem rajong a csepűrágókért, ezt a mutatványt érdekesnek és rövid ideig szórakoztatónak találja. Aztán visszafordulva a férfi felé folytatja a mondandójá.*
-A házak katonái jól képzettek, fegyverzetük és felszerelésük jó, csak el vannak kényelmesedve. Egy jó parancsnok két hat alatt gatyába rázhatná őket, ha az uraik végre kegyesek lennének ebbe beleegyezni. Ezzel már nagyobb gond van, hiszen mindenki meg van róla győződve arról, hogy az Ő házi katonái a legjobbak. Többnyire persze tévednek. *Leon szemébe nézve folytatja.*
-Ha pedig nincs meg az emberekben és más, értelmes lényekben a többségért való áldozathozatalra a hajlandóság, akkor egyenként fogunk elbukni és meghalni. Amíg ezt nem látjuk be, nincs esélyünk. *Belül elmosolyodik egy kicsit. ~Úgy beszélek, mint apám. Most valahol fent vigyorog az öreg.~ Gradakon, ahogy beszél, bizakodó hangulat lesz úrrá, mintha már a lába is kevésbé fájna. Ideje lenne tovább indulni Arthenior felé.*
A hozzászólás írója (Gradak Wolfer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.22 10:26:09
2489. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-22 00:59:40
Üzenet elküldve: 2016-08-22 00:59:40
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Étvágygerjesztő//
*Étvágygerjesztő gondolatok mardossák elméjének, egyre sötétebb részeit. Pillanatok alatt megtalálja a kővájatot, amiben hatok óta tölti az éjszakáit, de tudja jól, hogy most nem tud aludni. Nemrég vonult el a vihar, szinte mocsaras a föld.*
~Kényeskedő piperkőcök ezrei ragadhatnak a sárban, az út mentén.~
*Mondja magában, és az erdő sűrűjéből, lassan megközelíti az Artheniorból érkező vastagabb ösvényt. A mocsaras, saras talajnak hála, amit a háromnapos eső áztatott ilyen puhára, szinte teljesen halk járást kölcsönöz. Míg odaér, már előre feni a fogát.*
~Vörös hold, fog ma az éjjel a csillagokkal hálni. Gyilkolni fogok. Vagy így, vagy úgy. Ha kell a városba rontok mészárolni, de vért fogok inni még ma éjjel. Vörös lesz a hold.~
*Ígérgeti magának, és már erősebben nem is markolhatná fegyver kettősét mire a bozótos mellé érkezik. Jobbjában a hajítóbárd. Nyilván azzal kezdene. Már messziről látható, és orra is érzi a szagot.*
~Valaki közeleg.~
*Halk adrenalin dús hörgés reked ki a dögszagot árasztó fogai között.*
*Étvágygerjesztő gondolatok mardossák elméjének, egyre sötétebb részeit. Pillanatok alatt megtalálja a kővájatot, amiben hatok óta tölti az éjszakáit, de tudja jól, hogy most nem tud aludni. Nemrég vonult el a vihar, szinte mocsaras a föld.*
~Kényeskedő piperkőcök ezrei ragadhatnak a sárban, az út mentén.~
*Mondja magában, és az erdő sűrűjéből, lassan megközelíti az Artheniorból érkező vastagabb ösvényt. A mocsaras, saras talajnak hála, amit a háromnapos eső áztatott ilyen puhára, szinte teljesen halk járást kölcsönöz. Míg odaér, már előre feni a fogát.*
~Vörös hold, fog ma az éjjel a csillagokkal hálni. Gyilkolni fogok. Vagy így, vagy úgy. Ha kell a városba rontok mészárolni, de vért fogok inni még ma éjjel. Vörös lesz a hold.~
*Ígérgeti magának, és már erősebben nem is markolhatná fegyver kettősét mire a bozótos mellé érkezik. Jobbjában a hajítóbárd. Nyilván azzal kezdene. Már messziről látható, és orra is érzi a szagot.*
~Valaki közeleg.~
*Halk adrenalin dús hörgés reked ki a dögszagot árasztó fogai között.*
2488. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-21 22:23:11
Üzenet elküldve: 2016-08-21 22:23:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ahol most a Halál arat...//
*Letört ágú, megtépett levélzetű bokrok egész hadserege mellett sétál el, valahol az emelkedésbe kezdő térszín és a puszták felé kanyarodó térszín határánál. Az elsőre nem sok ügyet vetett, de aztán szabályos rendben mind több és sűrűbb foltokban talált rá valaki (vagy valami) dühének károsultjaira. Jelezhetnének akár vadcsapást is, csakhogy azokhoz tartoznának lábnyomok is, azokból pedig frisset sehol nem talált, míg a kicsinosított cserjések recens "munka" eredményei.
A Másik továbbra sem szól hozzá, amit megint csak furcsaságszámba menő dolognak tart, tekintve, hogy amaz egy negyednapnál hosszabban eleddig még nem volt képes a száját tartani.*
- Szó sincs róla, hogy kifogytál volna a mondanivalóból, igaz? *Nem kell a megerősítés, ebben az esetben a válaszul érkező csend is bőven megteszi.
Ott, ahol az első szőlőtőkék jelzik a borászok birodalmának kezdetét, lekanyarodik az útról és a kordonok között a meredeken felfelé kapó dombok irányába indul.*
*Letört ágú, megtépett levélzetű bokrok egész hadserege mellett sétál el, valahol az emelkedésbe kezdő térszín és a puszták felé kanyarodó térszín határánál. Az elsőre nem sok ügyet vetett, de aztán szabályos rendben mind több és sűrűbb foltokban talált rá valaki (vagy valami) dühének károsultjaira. Jelezhetnének akár vadcsapást is, csakhogy azokhoz tartoznának lábnyomok is, azokból pedig frisset sehol nem talált, míg a kicsinosított cserjések recens "munka" eredményei.
A Másik továbbra sem szól hozzá, amit megint csak furcsaságszámba menő dolognak tart, tekintve, hogy amaz egy negyednapnál hosszabban eleddig még nem volt képes a száját tartani.*
- Szó sincs róla, hogy kifogytál volna a mondanivalóból, igaz? *Nem kell a megerősítés, ebben az esetben a válaszul érkező csend is bőven megteszi.
Ott, ahol az első szőlőtőkék jelzik a borászok birodalmának kezdetét, lekanyarodik az útról és a kordonok között a meredeken felfelé kapó dombok irányába indul.*
2487. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-20 21:06:04
Üzenet elküldve: 2016-08-20 21:06:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Gradak Wolfer//
*Leon nem hisz a férfinak, hogy ne lenne reménytelen a helyzetük. Akárhogy sakkozik fejben, az ellenségük gyakorlatilag legyőzhetetlen puszta fegyverekkel. A mágiához nem konyít, de gyanítja, hogy az lehet a kulcsa az élőholtak elleni küzdelemnek.*
-Az nagyon jó, ha valaki bízik az Őrségben. *Húzza el a száját.*
-Talán akkor harcolnak, ha a saját életük van veszélyben, de másért nem fogják kockára tenni a bőrüket. *Lévén, hogy ő törvényen kívülinek tartja magát, bár jogilag itt még nem az, nem szereti a törvény embereit. Látta azt is, hogy mennyire nem hatékonyak az itteni hatóságok. Leon közben abbahagyja a dobálást, és amíg a férfi beszél, egy lassú dallamot dúdol. Nem hangosan, hiszen figyel Gradakra. A patkány pedig táncolni kezd. emelgeti a lábait és mozog a zenére. Amint a kalóz abbahagyja megáll.*
-A nemes házak katonái gyengék. *Mivel, hogy tudja, hogy megsértette a férfit, máshogy folytatja egy kissé, mint ahogy kigondolta.*
-Már megbocsáss, de ismerem jól Arthenior házait, és ezek, néhány kivételével nem jobbak a díszgárdistáknál. Semmirekellőek. *Iszik. Lassan a fejébe száll, de nincs mit tenni, ilyen rossz helyzetben muszáj inni.*
-Akik magukhoz hűségesek, hmm? *Tudja, hogy ilyenkor rá van célozva, na meg előző kijelentésére, miszerint elmenekül, ha veszély lesz.*
-Senki nem fog meghalni csak azért, hogy mások éljenek. Itt valamiféle nagyobb dolog kéne. Nem csak itt ebben a városban, hanem minden környező településre követeket indítani, hogy készüljenek. Ha ez a város el is bukik, talán egy jobban szervezett offenzíva majd megállítja. *Persze, azzal ki vannak segítve az itteniek... Ez már nem az ő dolga azonban. Újra elgondolkodik azon, hogy fogja a fiát, meg mindenkit aki fontos neki és elmegy.*
//Gradak Wolfer//
*Leon nem hisz a férfinak, hogy ne lenne reménytelen a helyzetük. Akárhogy sakkozik fejben, az ellenségük gyakorlatilag legyőzhetetlen puszta fegyverekkel. A mágiához nem konyít, de gyanítja, hogy az lehet a kulcsa az élőholtak elleni küzdelemnek.*
-Az nagyon jó, ha valaki bízik az Őrségben. *Húzza el a száját.*
-Talán akkor harcolnak, ha a saját életük van veszélyben, de másért nem fogják kockára tenni a bőrüket. *Lévén, hogy ő törvényen kívülinek tartja magát, bár jogilag itt még nem az, nem szereti a törvény embereit. Látta azt is, hogy mennyire nem hatékonyak az itteni hatóságok. Leon közben abbahagyja a dobálást, és amíg a férfi beszél, egy lassú dallamot dúdol. Nem hangosan, hiszen figyel Gradakra. A patkány pedig táncolni kezd. emelgeti a lábait és mozog a zenére. Amint a kalóz abbahagyja megáll.*
-A nemes házak katonái gyengék. *Mivel, hogy tudja, hogy megsértette a férfit, máshogy folytatja egy kissé, mint ahogy kigondolta.*
-Már megbocsáss, de ismerem jól Arthenior házait, és ezek, néhány kivételével nem jobbak a díszgárdistáknál. Semmirekellőek. *Iszik. Lassan a fejébe száll, de nincs mit tenni, ilyen rossz helyzetben muszáj inni.*
-Akik magukhoz hűségesek, hmm? *Tudja, hogy ilyenkor rá van célozva, na meg előző kijelentésére, miszerint elmenekül, ha veszély lesz.*
-Senki nem fog meghalni csak azért, hogy mások éljenek. Itt valamiféle nagyobb dolog kéne. Nem csak itt ebben a városban, hanem minden környező településre követeket indítani, hogy készüljenek. Ha ez a város el is bukik, talán egy jobban szervezett offenzíva majd megállítja. *Persze, azzal ki vannak segítve az itteniek... Ez már nem az ő dolga azonban. Újra elgondolkodik azon, hogy fogja a fiát, meg mindenkit aki fontos neki és elmegy.*
2486. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-20 21:02:30
Üzenet elküldve: 2016-08-20 21:02:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Botorkálás//
*Lóháton, egyedül talán gyorsabb lett volna. De ő nem ül fel olyan átkozott vérszomjas vadállatra többet magától, ha csak nincs vészhelyzet.
Egyik nap egy gnóm vitte el félúton, most egy földműves család engedte meg, hogy hátul a szekéren a szalma között meghúzza magát. Ennek nyoma is maradt a vörös tincsek közé befurakodó szalmaszálak személyében, amiről szokás szerint nem vesz, vagy csak nem akar tudomást venni.*
- Hölgyem! *A család legkisebb lánya rohan utána, amikor ő egy darabon lepattant hátulról, hogy más irányt vegyen innentől.* Ezt ott hagyta. *A Botot nyújtja felé.* Nem tudtuk nem észrevenni, hogy...
- Hogy egy kattant alkoholista vagyok, aki egy ágra haragszik? *Fejezi be helyette mosolyogva. Az apró szőkeség arcára rögtön kiszökik a pír Dynti szavai által. Nem bírja amúgy a gyerekeket, de a szőke kislányoknak nem tudna nemet mondani a húga miatt, így most a térdére támaszkodva ereszkedik lentebb hozzá, hogy szemtől szemben legyenek.*
- Mondok én neked valamit *Anyai jó tanácsként kezdődik.* mindig te legyél magadnak a lényeg, ne a többiek, ne valaki más. Úgyhogy, ha valaha is kerget egy kutya, sose fuss el, inkább hagyd, hogy megegyen és szétmarcangoljon. *Kedves mosollyal néz az ártatlan gyermeki szemekbe, majd megborzolja annak a haját és elindul a borászat irányába.*
- Ja és, ha minél gyorsabban végezni akarsz valakivel, mindig a nyakát vagy a hasát célozd. *Puszit küld a távolból.*
*Lóháton, egyedül talán gyorsabb lett volna. De ő nem ül fel olyan átkozott vérszomjas vadállatra többet magától, ha csak nincs vészhelyzet.
Egyik nap egy gnóm vitte el félúton, most egy földműves család engedte meg, hogy hátul a szekéren a szalma között meghúzza magát. Ennek nyoma is maradt a vörös tincsek közé befurakodó szalmaszálak személyében, amiről szokás szerint nem vesz, vagy csak nem akar tudomást venni.*
- Hölgyem! *A család legkisebb lánya rohan utána, amikor ő egy darabon lepattant hátulról, hogy más irányt vegyen innentől.* Ezt ott hagyta. *A Botot nyújtja felé.* Nem tudtuk nem észrevenni, hogy...
- Hogy egy kattant alkoholista vagyok, aki egy ágra haragszik? *Fejezi be helyette mosolyogva. Az apró szőkeség arcára rögtön kiszökik a pír Dynti szavai által. Nem bírja amúgy a gyerekeket, de a szőke kislányoknak nem tudna nemet mondani a húga miatt, így most a térdére támaszkodva ereszkedik lentebb hozzá, hogy szemtől szemben legyenek.*
- Mondok én neked valamit *Anyai jó tanácsként kezdődik.* mindig te legyél magadnak a lényeg, ne a többiek, ne valaki más. Úgyhogy, ha valaha is kerget egy kutya, sose fuss el, inkább hagyd, hogy megegyen és szétmarcangoljon. *Kedves mosollyal néz az ártatlan gyermeki szemekbe, majd megborzolja annak a haját és elindul a borászat irányába.*
- Ja és, ha minél gyorsabban végezni akarsz valakivel, mindig a nyakát vagy a hasát célozd. *Puszit küld a távolból.*
2485. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-19 23:46:08
Üzenet elküldve: 2016-08-19 23:46:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Leon Descobrat//
*Úgy látszik, sikerül az élőholtak problémáját új megvilágításba helyeznie Leon számára. ~Ahogy apám mondta mindig, nagyobb győzelem valakinek a szemét rányitni az igazságra, mint fegyverrel, ököllel harcban legyőzni.~ Elégedett is lehetne, de sok öröme nincs a sikerben, a téma Őt is komorrá teszi. Azért a teljes reménytelenségbe süllyedést túlzónak tartja, hiszen természetének része, hogy amíg képes rá, küzd.*
-Ennyire azért nem súlyos a helyzet. *A rumot udvarias gesztussal visszautasítja.*
-Nekem van bizodalmam az Őrségben. Bátor férfiak és nők szolgálnak ott. Lehet, hogy akadnak köztük korruptak, megkockáztatom, némi pénzért elég sokan hajlandóak félre nézni kisebb bűnök esetén. De ha baj van, Arthenior számíthat rájuk. Kérdés, hogy ez mire elég. *Biztos benne, hogy amit a férfi művel, nem jó szerencsétlen rágcsálónak, de nem szól bele, semmi köze hozzá.*
-A helyzet valóban rossz, de nem reménytelen. Azt gondolom, hogy ha a nemesi házak is teljes erejükkel az ügy mögé állnak és azok is hajlandóak tenni a közös veszély ellen, akik jártasak a fegyverforgatásban, de csak magukhoz hűségesek, akkor meg fogjuk tudni állítani a holtak seregeit. Ebben bízom. Más módot nem tudok elképzelni.
*A fantázia sosem volt az erőssége, amolyan katona agya van. Hiszi, hogy minden ellenség legyőzhető valamilyen módon, ha tiszta szívvel állnak neki a feladatnak.*
//Leon Descobrat//
*Úgy látszik, sikerül az élőholtak problémáját új megvilágításba helyeznie Leon számára. ~Ahogy apám mondta mindig, nagyobb győzelem valakinek a szemét rányitni az igazságra, mint fegyverrel, ököllel harcban legyőzni.~ Elégedett is lehetne, de sok öröme nincs a sikerben, a téma Őt is komorrá teszi. Azért a teljes reménytelenségbe süllyedést túlzónak tartja, hiszen természetének része, hogy amíg képes rá, küzd.*
-Ennyire azért nem súlyos a helyzet. *A rumot udvarias gesztussal visszautasítja.*
-Nekem van bizodalmam az Őrségben. Bátor férfiak és nők szolgálnak ott. Lehet, hogy akadnak köztük korruptak, megkockáztatom, némi pénzért elég sokan hajlandóak félre nézni kisebb bűnök esetén. De ha baj van, Arthenior számíthat rájuk. Kérdés, hogy ez mire elég. *Biztos benne, hogy amit a férfi művel, nem jó szerencsétlen rágcsálónak, de nem szól bele, semmi köze hozzá.*
-A helyzet valóban rossz, de nem reménytelen. Azt gondolom, hogy ha a nemesi házak is teljes erejükkel az ügy mögé állnak és azok is hajlandóak tenni a közös veszély ellen, akik jártasak a fegyverforgatásban, de csak magukhoz hűségesek, akkor meg fogjuk tudni állítani a holtak seregeit. Ebben bízom. Más módot nem tudok elképzelni.
*A fantázia sosem volt az erőssége, amolyan katona agya van. Hiszi, hogy minden ellenség legyőzhető valamilyen módon, ha tiszta szívvel állnak neki a feladatnak.*
2484. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-18 19:25:41
Üzenet elküldve: 2016-08-18 19:25:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Gradak Wolfer//
*Végighallgatja a beszámolót az élőholtak toborzási módszereiről, és elképedve gondolkozik. Merőben új megvilágítást kap így az ellenség, Leon pedig nem jut semmire.*
-Hát, bevallom, nem gondoltam át egészen. *Elhúzza a száját majd hatalmasat kortyol kulacsából. Arca kissé bánatosnak tűnik, de csak saját, barátai és fia sorsa feletti aggodalomtól. Más halála nem túlzottan érdekli.*
-Akkor nincs esélyünk! *Ezzel hátradől a porba, és patkánya mászik elő az erszényéből, akit ő simogatni kezd.*
-Hallod Patkány? Mind meghalunk! *Húzza el a száját.*
-Az Őrség semmire nem képes! Egyszerű bűnbandák túljárnak az eszükön, nemhogy egy egész élőholt horda! *Tudja, hogy a férfinak nem ízlett a rum amit kínált, de azért újra felé tartja a kulacsot. Ha viszont nem kér, ő kortyol újabbat.*
-Csak dísznek vannak tartva ezek a semmirekellők, de most, hogy van egy valamire való veszély, már nem tudnak elég erőt felmutatni! Remélem sikerül megállítani őket valakinek, mert ha nem, akkor meghalunk. *Feldobja a levegőbe rágcsálóját, majd elkapja és így játszik tovább vele, az pedig sivítva adja gazdájának tudtára, hogy szereti amit csinál vele.*
-Felettébb rossz a helyzetünk nem igaz? *Az eddigi beszélgetés után, most mintha mély letargiába süllyedne. Mint mindig, most is igen gyorsan változik a hangulata.*
-Te mit gondolsz, sikerül véget vetni a halottaknak, mielőtt betörnek a városba? *Egyáltalán nem válaszol arra a kérdésre, hogy hova menne, mert ha igaz, amit Gradak mond, akkor tényleg nincs hova menekülni, és így ugye teljesen felesleges megpróbálni is.*
//Gradak Wolfer//
*Végighallgatja a beszámolót az élőholtak toborzási módszereiről, és elképedve gondolkozik. Merőben új megvilágítást kap így az ellenség, Leon pedig nem jut semmire.*
-Hát, bevallom, nem gondoltam át egészen. *Elhúzza a száját majd hatalmasat kortyol kulacsából. Arca kissé bánatosnak tűnik, de csak saját, barátai és fia sorsa feletti aggodalomtól. Más halála nem túlzottan érdekli.*
-Akkor nincs esélyünk! *Ezzel hátradől a porba, és patkánya mászik elő az erszényéből, akit ő simogatni kezd.*
-Hallod Patkány? Mind meghalunk! *Húzza el a száját.*
-Az Őrség semmire nem képes! Egyszerű bűnbandák túljárnak az eszükön, nemhogy egy egész élőholt horda! *Tudja, hogy a férfinak nem ízlett a rum amit kínált, de azért újra felé tartja a kulacsot. Ha viszont nem kér, ő kortyol újabbat.*
-Csak dísznek vannak tartva ezek a semmirekellők, de most, hogy van egy valamire való veszély, már nem tudnak elég erőt felmutatni! Remélem sikerül megállítani őket valakinek, mert ha nem, akkor meghalunk. *Feldobja a levegőbe rágcsálóját, majd elkapja és így játszik tovább vele, az pedig sivítva adja gazdájának tudtára, hogy szereti amit csinál vele.*
-Felettébb rossz a helyzetünk nem igaz? *Az eddigi beszélgetés után, most mintha mély letargiába süllyedne. Mint mindig, most is igen gyorsan változik a hangulata.*
-Te mit gondolsz, sikerül véget vetni a halottaknak, mielőtt betörnek a városba? *Egyáltalán nem válaszol arra a kérdésre, hogy hova menne, mert ha igaz, amit Gradak mond, akkor tényleg nincs hova menekülni, és így ugye teljesen felesleges megpróbálni is.*
2483. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-18 13:39:05
Üzenet elküldve: 2016-08-18 13:39:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Leon Descobrat//
*Leon gondolatmenetére a fejét csóválja. Számára egyértelmű, hogy a férfi nem helyesen mérte fel a problémát. Persze megérti, amíg nem szembesül vele valaki, nehéz befogadni az élőhalottak természetének könyörtelen logikáját.*
-Nem érted a helyzetet. Az élőholt seregek a harcosaikat a sírokból toborozzák. Más szóval, akit megölnek, az utána csatlakozik hozzájuk. Hogy ez pontosan hogyan zajlik, rejtély, de így működnek. Ez válasz arra is, miért tűnhet úgy, hogy meggondolatlanok voltunk. Nem vagyok seregvezér, de uram lovagjaként részt vettem a tanácskozásokon és súlya volt a szavamnak katonai kérdésekben. A hírek egy nagyobb csapat szörnyszülöttről érkeztek, amelyek nem evilági eredetűnek tűntek. Később, már út közben derült ki, hogy élőhalottakról van szó. Így még sürgetőbbé vált a gyors elpusztításuk, hiszen ahogy haladnak és pusztítanak, a megölteket besorozzák maguk közé. Mikor mi összecsaptunk velük, már hatalmas seregük volt, de erre mi is túl későn döbbentünk rá. *Sóhajt egyet, valahova a levegőbe néz. Még tisztán emlékszik a kétségbeesett kiáltásokra, a fémek zajára és a rengeteg rothadó test bűzös kipárolgására.*
-Ha felszereljük a harcolni nem tudókat, azzal csak azt érjük el, hogy mikor lemészárolják őket, nem fegyvertelen élőhalottak lesznek, hanem fegyveresek. *A betegségtől Gradak nem tart. Amire nincs közvetlen befolyása, amiatt nem aggódik.*
-Vigyázni kell, ebben igazad van. De hiszem, hogy Arthenior bölcsei tudnának mit kezdeni egy járvánnyal. Az élőholt seregekkel már nem biztos. Gyávának pedig nem neveznélek, de hová mennél, ahol nem érhetnek végül utol az élőholt seregek? Ki állítja meg őket, ha Arthenior minden polgára a soraikban menetel majd? Én azt mondom, vagy legyőzzük őket még Arthenior eleste előtt, vagy senki nem állhat többé az útjukba. Ezért aggasztó a Kikötő kiürítése. Ez azt jelenti, hogy az Őrség nem képes szembeszállni velük, ezért kármentésként kitelepítik a védteleneket, hogy ne növekedjen tovább az ellenséges sereg. De Artheniort nem lehet kitelepíteni.
//Leon Descobrat//
*Leon gondolatmenetére a fejét csóválja. Számára egyértelmű, hogy a férfi nem helyesen mérte fel a problémát. Persze megérti, amíg nem szembesül vele valaki, nehéz befogadni az élőhalottak természetének könyörtelen logikáját.*
-Nem érted a helyzetet. Az élőholt seregek a harcosaikat a sírokból toborozzák. Más szóval, akit megölnek, az utána csatlakozik hozzájuk. Hogy ez pontosan hogyan zajlik, rejtély, de így működnek. Ez válasz arra is, miért tűnhet úgy, hogy meggondolatlanok voltunk. Nem vagyok seregvezér, de uram lovagjaként részt vettem a tanácskozásokon és súlya volt a szavamnak katonai kérdésekben. A hírek egy nagyobb csapat szörnyszülöttről érkeztek, amelyek nem evilági eredetűnek tűntek. Később, már út közben derült ki, hogy élőhalottakról van szó. Így még sürgetőbbé vált a gyors elpusztításuk, hiszen ahogy haladnak és pusztítanak, a megölteket besorozzák maguk közé. Mikor mi összecsaptunk velük, már hatalmas seregük volt, de erre mi is túl későn döbbentünk rá. *Sóhajt egyet, valahova a levegőbe néz. Még tisztán emlékszik a kétségbeesett kiáltásokra, a fémek zajára és a rengeteg rothadó test bűzös kipárolgására.*
-Ha felszereljük a harcolni nem tudókat, azzal csak azt érjük el, hogy mikor lemészárolják őket, nem fegyvertelen élőhalottak lesznek, hanem fegyveresek. *A betegségtől Gradak nem tart. Amire nincs közvetlen befolyása, amiatt nem aggódik.*
-Vigyázni kell, ebben igazad van. De hiszem, hogy Arthenior bölcsei tudnának mit kezdeni egy járvánnyal. Az élőholt seregekkel már nem biztos. Gyávának pedig nem neveznélek, de hová mennél, ahol nem érhetnek végül utol az élőholt seregek? Ki állítja meg őket, ha Arthenior minden polgára a soraikban menetel majd? Én azt mondom, vagy legyőzzük őket még Arthenior eleste előtt, vagy senki nem állhat többé az útjukba. Ezért aggasztó a Kikötő kiürítése. Ez azt jelenti, hogy az Őrség nem képes szembeszállni velük, ezért kármentésként kitelepítik a védteleneket, hogy ne növekedjen tovább az ellenséges sereg. De Artheniort nem lehet kitelepíteni.
2482. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-18 07:28:24
Üzenet elküldve: 2016-08-18 07:28:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Gradak Wolfer//
*A kalóz látja, hogy Gradak elmélázik, valószínűleg a harcba réved vissza.* ~A gyenge szívűeket nem kéne harcba küldeni.~ *Persze, ezt csak gondolhatja, nem tudja mi játszódik le igazából a harcos fejében.*
-Hát igen! Ez van, ha annyira meg akarnak védeni mindenkit. *Ő is tudja, hogy kegyetlenül hangzik amit mondd, de tény ami tény, nem túl bölcs döntés ami itt a városban történik.*
-Ha engem kérdezel fegyvert kellett volna adni a csőcseléknek, hogy védjék meg magukat. Annyival kevesebb az ellenség, kevesebb az éhes száj, é a nagy tömegben meg nő a ragályok esélye. *Elgondolkodik a nem túl fényes jövőről. Akármilyen nagy harcos lehet ő, egy gennyes keléses fertőzéstől nem védenek az acélos izmok, se a legjobb mesterkard.*
-Ha nem a pusztító hordák, akkor az ékínség, vagy a betegségek iszik majd el a várost. Te, meg az Urad is jobban tennétek, ha fognátok a pénzetek és elmennétek minél messzebbre! Meg fog mindenki dögölni a fenébe. *Persze tisztában van azzal, hogy a legutolsó esetben sem fog így tenni sem a lovag, sem annak a városra felesküdött gazdája.*
-Dehogy dicsőség a túlerő ellen kiállni! Csupán meggondolatlanság. Hiba volt úgy harcba szállni az ismeretlen ellenséggel, hogy még a számát sem tudtátok! *Persze, ez nem a lovag és csapata ellen szóló vádbeszéd, csak egyszerű tényközlés, amivel Gradak is valószínűleg tisztában van.*
-Fel kéne bujtani az embereket, hogy harcoljanak. Itt már nem elég csak a képzett fegyveresekben bízni. *Itt újra elgondolkodik.*
-Nevezz gyávának, de ha nem történik változás a város passzivitásában, akkor én egyszerűen elmenekülök. *Nem szokása ilyesmiről beszélgetni, főleg nem idegenekkel, de aggódik ő is.*
//Gradak Wolfer//
*A kalóz látja, hogy Gradak elmélázik, valószínűleg a harcba réved vissza.* ~A gyenge szívűeket nem kéne harcba küldeni.~ *Persze, ezt csak gondolhatja, nem tudja mi játszódik le igazából a harcos fejében.*
-Hát igen! Ez van, ha annyira meg akarnak védeni mindenkit. *Ő is tudja, hogy kegyetlenül hangzik amit mondd, de tény ami tény, nem túl bölcs döntés ami itt a városban történik.*
-Ha engem kérdezel fegyvert kellett volna adni a csőcseléknek, hogy védjék meg magukat. Annyival kevesebb az ellenség, kevesebb az éhes száj, é a nagy tömegben meg nő a ragályok esélye. *Elgondolkodik a nem túl fényes jövőről. Akármilyen nagy harcos lehet ő, egy gennyes keléses fertőzéstől nem védenek az acélos izmok, se a legjobb mesterkard.*
-Ha nem a pusztító hordák, akkor az ékínség, vagy a betegségek iszik majd el a várost. Te, meg az Urad is jobban tennétek, ha fognátok a pénzetek és elmennétek minél messzebbre! Meg fog mindenki dögölni a fenébe. *Persze tisztában van azzal, hogy a legutolsó esetben sem fog így tenni sem a lovag, sem annak a városra felesküdött gazdája.*
-Dehogy dicsőség a túlerő ellen kiállni! Csupán meggondolatlanság. Hiba volt úgy harcba szállni az ismeretlen ellenséggel, hogy még a számát sem tudtátok! *Persze, ez nem a lovag és csapata ellen szóló vádbeszéd, csak egyszerű tényközlés, amivel Gradak is valószínűleg tisztában van.*
-Fel kéne bujtani az embereket, hogy harcoljanak. Itt már nem elég csak a képzett fegyveresekben bízni. *Itt újra elgondolkodik.*
-Nevezz gyávának, de ha nem történik változás a város passzivitásában, akkor én egyszerűen elmenekülök. *Nem szokása ilyesmiről beszélgetni, főleg nem idegenekkel, de aggódik ő is.*
2481. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-17 23:38:01
Üzenet elküldve: 2016-08-17 23:38:01
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Leon Descobrat//
*A férfi megjegyzésére csak bólint, mondani nem tud semmit. Elszorul a torka, bár sok idő eltelt már, de az átélt és látott borzalmakon ez mit sem csökkent. ~Valóban nem volt gyenge csapat. Pompás volt és félelmetes. Az Ezüstkarmok, így hívtuk magunkat és mások is így hívtak minket. Azt hittük, megállíthatatlanok vagyunk és okkal hittük. Aztán megállítottak minket.~ Erővel fordítja a gondolatait vissza Leon mondanivalója felé.*
-Akkor valóban súlyos lehet a helyzet. Szinte lehetetlen annyi menekültet védeni az északra vezető úton, még ha csak Amon Ruadhig mennek is. Nem lennék most a Városőrség tisztjeinek a helyében. *Persze tudja, hamar eljöhet az idő, ha nem is a bőrükben, de mellettük állva, velük vállvetve harcolva találja magát. A vész közeleg.*
*Leon kérdése persze kellemetlenül érinti, de ezt minden bizonnyal mástól is igen hamar megtudhatja, nem lenne értelme akár hazudni, akár terelni a szót az igazságról.*
-Igen. Számtalan harcossal kerítettek körbe minket, öldöklő harc árán tudtunk csak kitörni. *Ahogy az Úr kerül szóba, legszívesebben felugrana, de már közben rájön, hogy legfeljebb tápászkodásra lenne szükség, így csak egy ideges rándulás látszik a megkezdett és félbehagyott mozdulatból.*
-Az otthon maradottak biztonságáért túlerő ellen kiállni és harcolni minden körülmények között dicsőség. A holtak seregei ellen pedig hősiesség. Aki szégyent emleget, az nem tudja, miről beszél. *Indulatossága hamar elolvad, csendesebben folytatja.*
-Aki nem tapasztalta, nem tudja elképzelni, milyen a holtak ellen küzdeni. Sok mindent láttam már, de ez... Felfoghatatlan volt. Senkinek nem kívánom, de ha mind úgy van, ahogy mondtad, meglehet, hamarosan sokan lesznek kénytelenek kipróbálni magukat az életre kelt holtak ellen.
//Leon Descobrat//
*A férfi megjegyzésére csak bólint, mondani nem tud semmit. Elszorul a torka, bár sok idő eltelt már, de az átélt és látott borzalmakon ez mit sem csökkent. ~Valóban nem volt gyenge csapat. Pompás volt és félelmetes. Az Ezüstkarmok, így hívtuk magunkat és mások is így hívtak minket. Azt hittük, megállíthatatlanok vagyunk és okkal hittük. Aztán megállítottak minket.~ Erővel fordítja a gondolatait vissza Leon mondanivalója felé.*
-Akkor valóban súlyos lehet a helyzet. Szinte lehetetlen annyi menekültet védeni az északra vezető úton, még ha csak Amon Ruadhig mennek is. Nem lennék most a Városőrség tisztjeinek a helyében. *Persze tudja, hamar eljöhet az idő, ha nem is a bőrükben, de mellettük állva, velük vállvetve harcolva találja magát. A vész közeleg.*
*Leon kérdése persze kellemetlenül érinti, de ezt minden bizonnyal mástól is igen hamar megtudhatja, nem lenne értelme akár hazudni, akár terelni a szót az igazságról.*
-Igen. Számtalan harcossal kerítettek körbe minket, öldöklő harc árán tudtunk csak kitörni. *Ahogy az Úr kerül szóba, legszívesebben felugrana, de már közben rájön, hogy legfeljebb tápászkodásra lenne szükség, így csak egy ideges rándulás látszik a megkezdett és félbehagyott mozdulatból.*
-Az otthon maradottak biztonságáért túlerő ellen kiállni és harcolni minden körülmények között dicsőség. A holtak seregei ellen pedig hősiesség. Aki szégyent emleget, az nem tudja, miről beszél. *Indulatossága hamar elolvad, csendesebben folytatja.*
-Aki nem tapasztalta, nem tudja elképzelni, milyen a holtak ellen küzdeni. Sok mindent láttam már, de ez... Felfoghatatlan volt. Senkinek nem kívánom, de ha mind úgy van, ahogy mondtad, meglehet, hamarosan sokan lesznek kénytelenek kipróbálni magukat az életre kelt holtak ellen.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579