//Kaiss, Intath Aldeis, Kagaenae//
- A tisztást már untam. Egyhangúságban nem lehet alkotni, úgyhogy szükségem volt már valami változásra ez illetően. Igaz, biztonságosabb, de most már igazán nincs mitől tartanom így, hogy belétek futottam.
*Meg egyébként sem gondolná, hogy errefelé bármi baja lehetne. Az erdő nem veszélytelen, de Zarát ez nem igazán érdekli.*
- Hát akkor, Doki, szép munkát végzett. Mondjuk én nem nagyon értek az ilyenekhez. Sőt! Egyáltalán nem. Ami nektek abból a szempontból jó, hogy nem szedem el előletek. De ha megmutatjátok mit kell keresni, szívesen segítek.
*Kai kérdéshalmaza megmosolyogtatja a lányt. Aranyosnak gondolja, és kicsit emlékezteti is az egyik bátyjára. Ő is ilyen.*
- A város felől jöttem, és konkrétan tervben sem volt, hova akarok menni. Csak jöttem, amerre a lábam vitt. Kíséretre meg... nem, nem fontos. De ha nem gond, akkor megvárlak titeket, és majd veletek visszamegyek, vagy...
*Hangokra lesz figyelmes tőlük nem messze. Pár másodperc múlva már meg is látja a zaj forrását. Egy lány közeledik, ránézésre nem lehet több tizennyolcnál, nem éppen utazó ruhában, és nem éppen túl boldogan.
Egy pillanatig vár, hogy mit szeretne, de miután egy "elnézésnél" többet nem nyögött ki, és el sem ment, így egy lépéssel közelebb megy a fiatal lányhoz.*
- Minden rendben? *Kezdi összeráncolt szemöldökkel, a lehető legkedvesebben, így is elég kétségbeesettnek néz ki szegény.* Esetleg tudunk valamiben segíteni? *kérdi, persze nem túl tolakodóan. Elvégre könnyen lehet, hogy nem tartozik rá a dolog, de ha eltévedt, vagy megsebesült, azért mégis csak segíteniük kéne rajta.*