Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 238 (4741. - 4760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4760. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-13 21:54:54
Üzenet elküldve: 2019-02-13 21:54:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Örök magányosok útja//
//Umon//
*A hang mintha nem is a fejében szólna, valóban. Talán a szél rezgeti a havat és az avart, s ebből a kakofóniából születnek a szavak, a szél szava.
A minx már messze jár, ahogy Kócos is, amíg ez a szélvihar tart, biztosan nem tér vissza, ha visszatér egyáltalán.
A szél kavargása nem hagy alább, a kásás hó lassan körbefogja Umont, mint egy ketrec.
~ A vádaskodásod gyenge, mint az érveid, halandó. ~
Szól a szél rezgő hangon. Az üvöltést elnyomja a felharsanó szél zúgása, mintha azt akarná bebizonyítani, hogy semmit sem ér a hangoskodás ellene.
~ Talán ideje volna az élőkkel törődni a holtak helyett. Az élettel a halál helyett. ~
Hallatszik még a szózat, s a következő pillanatban leesik a hófüggöny, a szelet, mintha késsel vágták volna el.
A választás megtörtént, semmi sem tartja már vissza attól Umont, hogy a saját útját járja. A fák között nem jelenik meg újra a minx, csak a meggyalázott dög teteme fekszik a hóban. A mellészúrt bot, mint valami groteszk fejfa jelzi a hantolatlan bestia sírját.
A magányosok útjára lépő ember búcsújára pedig nem érkezik felelet.*
//Umon//
*A hang mintha nem is a fejében szólna, valóban. Talán a szél rezgeti a havat és az avart, s ebből a kakofóniából születnek a szavak, a szél szava.
A minx már messze jár, ahogy Kócos is, amíg ez a szélvihar tart, biztosan nem tér vissza, ha visszatér egyáltalán.
A szél kavargása nem hagy alább, a kásás hó lassan körbefogja Umont, mint egy ketrec.
~ A vádaskodásod gyenge, mint az érveid, halandó. ~
Szól a szél rezgő hangon. Az üvöltést elnyomja a felharsanó szél zúgása, mintha azt akarná bebizonyítani, hogy semmit sem ér a hangoskodás ellene.
~ Talán ideje volna az élőkkel törődni a holtak helyett. Az élettel a halál helyett. ~
Hallatszik még a szózat, s a következő pillanatban leesik a hófüggöny, a szelet, mintha késsel vágták volna el.
A választás megtörtént, semmi sem tartja már vissza attól Umont, hogy a saját útját járja. A fák között nem jelenik meg újra a minx, csak a meggyalázott dög teteme fekszik a hóban. A mellészúrt bot, mint valami groteszk fejfa jelzi a hantolatlan bestia sírját.
A magányosok útjára lépő ember búcsújára pedig nem érkezik felelet.*
4759. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-13 21:43:48
Üzenet elküldve: 2019-02-13 21:43:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Új kezdetek//
*A tűz még mindig parázslik, mellette a köpenyébe burkolózva fekszik Voelkin. Csuklyája takarásában, arcán egy könnycsepp csordul végig, mely fülénél beleivódik fehér hajába. ~Egy újabb álom...~ Ébren van, de szemét még nem nyitja ki. Nem emlékszik ki is volt az akit látott álmában, csak az érzésre amit az ébenfekete hajú nő iránt táplált. Ébren van, bár nem szívesen. Erősen próbálkozik felidézni ki is volt a nő, de nem találkozott még vele.
Lassan felül, majd jobb kezével letörli arcáról, az őszinte könnycseppet. Egy darabig csak néz maga elé, miközben érzi hogy szíve összeszorul. ~Mi volt ez? Ki volt az a gyönyörű nő? És mi ez az érzés?~ A választ nem találja, érzésit nem érti. Eddig, ha álmodott legtöbbször a tűzről álmodott aminek lángjai felemésztették szülőfaluját, vagy a bátyjáról, kinek arcát csak homályosan látja, de ez más volt.
Szomorú gondolataiból Hav mocorgása rázza fel. Szemei már Pyctát keresik, közben gyorsan összeszedi magát és ellenőrzi a felszerelését. Íját lába közé szorítja, megfeszíti, majd az ideget beakasztja az íj felső végébe is. A felajzott íjat hátára veszi, majd Pyctához megy, aki a többiekkel együtt már várja őt. Pycta felvázolja a napi tervet. Voelkin amíg Pycta a két útitársára vár a tisztás szélén, odamegy hozzá.*
-Pycta! *Szólítja meg a szerzetest, és ha ránéz, akkor folytatja.*
-A vadászatot vállalom, de nem érzem, hogy ma képes lennék vezetni egy vadászatot, így ma egyedül mennék. Ami a többieket illeti, akik tegnap velem tartottak, arra kérnélek, hogy szólj nekik mielőtt elmész, hogy ma nélkülem menjenek. Mindenki elég tapasztalt, nem vagyok jobb náluk úgyhogy nincs szükségük az irányításomra. *Hangja elakad, eszébe jut az álma, de gyorsan tovább lép, nem akarja feltartani Pyctát sem, és ha a többiek már odaértek, akkor őket sem. Eszébe jut az új íj ötlete.*
-Még annyit szeretnék utoljára kérni, hogy a piacon, ha van esetleg ében, akác vagy gyertyán faléc, akkor nagyon hálás lennék ha tudnál hozni belőle. Az ébenfa lenne a legjobb. *A szerzetesre néz, hogy meggyőződjön arról, hogy Pycta tudta őt követni, majd folytatja kissé már idegesítően hosszú monológját.*
-Illetve még annyit szeretnék mondani, hogy ma az Artheniori piacon is körül szeretnék nézni, hátha megtalálom amit keresek. *Mondandóját abbahagyva, már csak az elf válaszára vár.*
*A tűz még mindig parázslik, mellette a köpenyébe burkolózva fekszik Voelkin. Csuklyája takarásában, arcán egy könnycsepp csordul végig, mely fülénél beleivódik fehér hajába. ~Egy újabb álom...~ Ébren van, de szemét még nem nyitja ki. Nem emlékszik ki is volt az akit látott álmában, csak az érzésre amit az ébenfekete hajú nő iránt táplált. Ébren van, bár nem szívesen. Erősen próbálkozik felidézni ki is volt a nő, de nem találkozott még vele.
Lassan felül, majd jobb kezével letörli arcáról, az őszinte könnycseppet. Egy darabig csak néz maga elé, miközben érzi hogy szíve összeszorul. ~Mi volt ez? Ki volt az a gyönyörű nő? És mi ez az érzés?~ A választ nem találja, érzésit nem érti. Eddig, ha álmodott legtöbbször a tűzről álmodott aminek lángjai felemésztették szülőfaluját, vagy a bátyjáról, kinek arcát csak homályosan látja, de ez más volt.
Szomorú gondolataiból Hav mocorgása rázza fel. Szemei már Pyctát keresik, közben gyorsan összeszedi magát és ellenőrzi a felszerelését. Íját lába közé szorítja, megfeszíti, majd az ideget beakasztja az íj felső végébe is. A felajzott íjat hátára veszi, majd Pyctához megy, aki a többiekkel együtt már várja őt. Pycta felvázolja a napi tervet. Voelkin amíg Pycta a két útitársára vár a tisztás szélén, odamegy hozzá.*
-Pycta! *Szólítja meg a szerzetest, és ha ránéz, akkor folytatja.*
-A vadászatot vállalom, de nem érzem, hogy ma képes lennék vezetni egy vadászatot, így ma egyedül mennék. Ami a többieket illeti, akik tegnap velem tartottak, arra kérnélek, hogy szólj nekik mielőtt elmész, hogy ma nélkülem menjenek. Mindenki elég tapasztalt, nem vagyok jobb náluk úgyhogy nincs szükségük az irányításomra. *Hangja elakad, eszébe jut az álma, de gyorsan tovább lép, nem akarja feltartani Pyctát sem, és ha a többiek már odaértek, akkor őket sem. Eszébe jut az új íj ötlete.*
-Még annyit szeretnék utoljára kérni, hogy a piacon, ha van esetleg ében, akác vagy gyertyán faléc, akkor nagyon hálás lennék ha tudnál hozni belőle. Az ébenfa lenne a legjobb. *A szerzetesre néz, hogy meggyőződjön arról, hogy Pycta tudta őt követni, majd folytatja kissé már idegesítően hosszú monológját.*
-Illetve még annyit szeretnék mondani, hogy ma az Artheniori piacon is körül szeretnék nézni, hátha megtalálom amit keresek. *Mondandóját abbahagyva, már csak az elf válaszára vár.*
4758. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-13 21:29:51
Üzenet elküldve: 2019-02-13 21:29:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
- Ó, értem! *szomorodik el picit, mikor kiderül, a könyvek már bedobozolásra kerültek, de hamar kiderül, azért mégis akad itt valami a számukra*
- Ezek remekül hangzanak! *sóhajt fel megkönnyebbülten, mikor meghallja, miféle olvasmányok maradnak itt a házban. ~Pont ezekre lesz szükségünk első körben, a többit meg beszerezhetjük utána is!~ vélekedik magában. A borászati felszereléseket illetően is csak lelkesen bólogat.*
- Ez bőven több, mint amire szükségünk lehet! *jegyzi meg nevetve a sok berendezés hallatán. ~De azért biztos hasznát vesszük majd mindegyiknek!~ gondolja, tisztességesnek tartva az árat is, amit Arystor kér a könyvekért és a felszerelésért*
- Megfelel, azt hiszem, bele is írhatjuk a szerződésbe! *bólogat lelkesen, a biztonság kedvéért azért kérdőn pillantva végig a társaságon, akad-e ellenvetése valakinek*
- Örömmel segítek! *mosolyodik el, mikor megkapja Arystor beleegyezését. Ő maga se írt sokat mostanában, de biztos benne, ketten együtt gyorsabban haladnak majd. Az első példányt veszi alapul, kiegészítve azzal, amit megbeszéltek, ötezer hétszáz aranyban állapítva meg végül a ténylegesen fizetendő összeget. Ha elkészültek mindegyik példánnyal, Arystornak adja őket, hiszen úgy véli, az eladó jogán neki lenne illendő először aláírnia a szerződést, ezt követően pedig maga is ellátja kézjegyével az összes papírt, majd a többiek felé nyújtja, hogy hasonlóképp cselekedjenek. Ha mindannyian végeztek, akkor pedig nem marad hátra, mint elintézni a piszkos anyagiakat. Leszámol pontosan 5700 aranyat Mesélő (Hádész) elé az asztalra.
*
- Ennyiben egyeztünk meg, ugye? *pillant a nemesre, nem is feltétlen a vételárra értve a kérdést, hanem hogy hogyan tovább, mi következik most, hogy megtörtént a szerződés aláírása és a fizetés. ~Ennyi? Ilyen egyszerű az egész, és már miénk is a ház?~ maga se tudja elhinni, hogy talán tényleg sikerült összehozniuk a vásárlást. Kivételesen örül neki, hogy épp a széken csücsül, különben biztos le kellene ülnie, annyira remegnének a lábai az izgatottságtól.*
- Ó, értem! *szomorodik el picit, mikor kiderül, a könyvek már bedobozolásra kerültek, de hamar kiderül, azért mégis akad itt valami a számukra*
- Ezek remekül hangzanak! *sóhajt fel megkönnyebbülten, mikor meghallja, miféle olvasmányok maradnak itt a házban. ~Pont ezekre lesz szükségünk első körben, a többit meg beszerezhetjük utána is!~ vélekedik magában. A borászati felszereléseket illetően is csak lelkesen bólogat.*
- Ez bőven több, mint amire szükségünk lehet! *jegyzi meg nevetve a sok berendezés hallatán. ~De azért biztos hasznát vesszük majd mindegyiknek!~ gondolja, tisztességesnek tartva az árat is, amit Arystor kér a könyvekért és a felszerelésért*
- Megfelel, azt hiszem, bele is írhatjuk a szerződésbe! *bólogat lelkesen, a biztonság kedvéért azért kérdőn pillantva végig a társaságon, akad-e ellenvetése valakinek*
- Örömmel segítek! *mosolyodik el, mikor megkapja Arystor beleegyezését. Ő maga se írt sokat mostanában, de biztos benne, ketten együtt gyorsabban haladnak majd. Az első példányt veszi alapul, kiegészítve azzal, amit megbeszéltek, ötezer hétszáz aranyban állapítva meg végül a ténylegesen fizetendő összeget. Ha elkészültek mindegyik példánnyal, Arystornak adja őket, hiszen úgy véli, az eladó jogán neki lenne illendő először aláírnia a szerződést, ezt követően pedig maga is ellátja kézjegyével az összes papírt, majd a többiek felé nyújtja, hogy hasonlóképp cselekedjenek. Ha mindannyian végeztek, akkor pedig nem marad hátra, mint elintézni a piszkos anyagiakat. Leszámol pontosan 5700 aranyat Mesélő (Hádész) elé az asztalra.
*- Ennyiben egyeztünk meg, ugye? *pillant a nemesre, nem is feltétlen a vételárra értve a kérdést, hanem hogy hogyan tovább, mi következik most, hogy megtörtént a szerződés aláírása és a fizetés. ~Ennyi? Ilyen egyszerű az egész, és már miénk is a ház?~ maga se tudja elhinni, hogy talán tényleg sikerült összehozniuk a vásárlást. Kivételesen örül neki, hogy épp a széken csücsül, különben biztos le kellene ülnie, annyira remegnének a lábai az izgatottságtól.*
4757. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-13 21:00:25
Üzenet elküldve: 2019-02-13 21:00:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*Arystor bízott benne, hogy üzletet köthetnek és a birtok és az azon lévő ház olyan jó kezekbe kerül, mint az asztalnál ülő kis csapaté.
Amikor visszatér és Laurentitia bejelenti azt, amiben reménykedett, széles mosoly költözik a férfi arcára.*
- Ez a beszéd. *Mondja lelkesen, ahogy leül.
Miután ismertette a szerződés szövegét, Lau kérdést intéz hozzá a könyvekkel kapcsolatban. Arystor elgondolkodik egy pillanatra, majd az Öregre néz segítségért.*
- A könyveket már elpakoltuk az utazóládákba, de még a fészerben várják, hogy elszállítsuk őket. *Az Öreg helyeslően bólogat megerősítve a nemes szavait.*
- De az igazán fontos könyveket már elvittük korábban, csak a kevésbé értékes, de éppoly sok tudást rejtő könyvek vannak még itt. Legendáriumok, történelemkönyvek, erdészeti könyvek, tenyésztéssel és termesztéssel kapcsolatos irományok. Ha jól emlékszem, ezek maradtak itt. *Az Öreg most is helyesel Arystor szavaira néma bólogatással.*
- Ezeket, ha szeretnétek, megkaphatjátok és a borászati felszerelések is megvannak, két prés, három lepárló, boroshordók és dézsák, lopók, butéliák, erjesztőkádak. *Sorolja fejből, láthatóan ért hozzá.*
- Mindezt megkaphatjátok hétszáz aranyért, ha megfelel nektek. *Megerősítésként most is a biztos pontra néz, az Öregre, aki ezúttal is helyeslően bólogat csak és ez elég is Arystornak.*
- Ha megfelel, beleírom a szerződésbe. *Mosolyog az asztalnál ülőkre, s amikor Laurentitia felajánlja, hogy segít neki másolni a szerződést, köszönettel elfogadja.*
- Köszönöm, ritkán írok ennyit és bár bírom az írás és olvasás tudását, ritkán használom sajnos. *Nevet fel, s mivel a felsorolt dolgok bevétele csak utólag kerülne a szerződésre, miután a csapat döntött az ár felől, úgy nekikezd a második példány megírásának.*
*Arystor bízott benne, hogy üzletet köthetnek és a birtok és az azon lévő ház olyan jó kezekbe kerül, mint az asztalnál ülő kis csapaté.
Amikor visszatér és Laurentitia bejelenti azt, amiben reménykedett, széles mosoly költözik a férfi arcára.*
- Ez a beszéd. *Mondja lelkesen, ahogy leül.
Miután ismertette a szerződés szövegét, Lau kérdést intéz hozzá a könyvekkel kapcsolatban. Arystor elgondolkodik egy pillanatra, majd az Öregre néz segítségért.*
- A könyveket már elpakoltuk az utazóládákba, de még a fészerben várják, hogy elszállítsuk őket. *Az Öreg helyeslően bólogat megerősítve a nemes szavait.*
- De az igazán fontos könyveket már elvittük korábban, csak a kevésbé értékes, de éppoly sok tudást rejtő könyvek vannak még itt. Legendáriumok, történelemkönyvek, erdészeti könyvek, tenyésztéssel és termesztéssel kapcsolatos irományok. Ha jól emlékszem, ezek maradtak itt. *Az Öreg most is helyesel Arystor szavaira néma bólogatással.*
- Ezeket, ha szeretnétek, megkaphatjátok és a borászati felszerelések is megvannak, két prés, három lepárló, boroshordók és dézsák, lopók, butéliák, erjesztőkádak. *Sorolja fejből, láthatóan ért hozzá.*
- Mindezt megkaphatjátok hétszáz aranyért, ha megfelel nektek. *Megerősítésként most is a biztos pontra néz, az Öregre, aki ezúttal is helyeslően bólogat csak és ez elég is Arystornak.*
- Ha megfelel, beleírom a szerződésbe. *Mosolyog az asztalnál ülőkre, s amikor Laurentitia felajánlja, hogy segít neki másolni a szerződést, köszönettel elfogadja.*
- Köszönöm, ritkán írok ennyit és bár bírom az írás és olvasás tudását, ritkán használom sajnos. *Nevet fel, s mivel a felsorolt dolgok bevétele csak utólag kerülne a szerződésre, miután a csapat döntött az ár felől, úgy nekikezd a második példány megírásának.*
4756. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-13 20:23:53
Üzenet elküldve: 2019-02-13 20:23:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
- Köszönöm! *hálálkodik, ahogy egyre nő előtte az aranykupac. ~Most már biztos lesz annyi pénzünk, hogy megvegyük a házat!~ mosolyodik el magában, alig bírva türtőztetni magát most, hogy álmának beteljesülése egy karnyújtásnyira van tőle. Ennek is köszönhető, hogy miután végeztek a megbeszéléssel, rég látott ruganyossággal pattan fel, hogy az őrt, illetve Arystort megkeresse. Szerencsére nem kell sokáig kutatnia, hiszen az őr hamar előkeríti a nemest, aki időközben a szerződés egy példányával is elkészült.*
- Szeretnénk megvenni a házat! *jelenti ki határozottan, örömmel látva, hogy Arystor se számított más válaszra és már mindent előkészített a számukra.*
- Igen, igen, nagyszerű! *motyogja magában, miközben az irományt olvassa. ~Precíz, aprólékos, minden részletre kitér!~ bólogat elégedetten a szöveg láttán. A felsorolás számtalan pontot tartalmaz, ám az őket érdeklőkre külön is rákérdez, hogy ha esetleg átsiklana rajta a tekintete, akkor is tudja, mire számíthatnak.*
- A házban lévő könyvekre milyen sors vár? *fordul érdeklődve a nemeshez, mielőtt még alaposabban szemügyre venné a listát* Ha esetleg nincsenek benne az árban, szívesen megvásárolnánk őket, vagy legalábbis egy részüket. Gondolom, igazán értékesek, így nem is várjuk el, hogy beleszámítsanak a vételárba, de talán meg tudnánk egyezni valahogy! *érdeklődik Arystor szándékait illetően, remélve, hogy ha az összes könyvre nem is futja, egy párat legalább ki tudnak alkudni a nemestől, hogy jó áron itt hagyja nekik.*
- Illetve a gyümölcsök legjobb felhasználáshoz talán jól jönne egy-két hordó és egyéb felszerelés is! *pillant beszéd közben Angura, aki már korábban is jelezte érdeklődését a pálinkafőzéssel kapcsolatban. Ő maga nem ért annyira hozzá, de biztos benne, a férfiak majd kisegítik ezen a téren, mire is van szükség az italozáshoz. Mielőtt aláírná a szerződést, megvárja persze a választ, és hogy a többiek is átolvassák a szerződést. Ha valakinek esetleg problémái lennének ezen a téren, szívesen felolvassa hangosan is, majd ha már minden kérdés tisztázódott, visszafordul Arystor felé.*
- Azt hiszem, elkészíthetjük a többi példányt is, nem? *néz körbe a többieken, valamiféle végső megerősítést várva tőlük, vagy hogy most jelezzék aggodalmaikat a vásárlást illetően.*
- Segíthetek esetleg? *ajánlja fel a nemesnek, hogy szívesen kiveszi a részét a szerződés további példányainak elkészítéséből, ha mindenki beleegyezését megkapják a szöveg részleteit illetően.*
- Köszönöm! *hálálkodik, ahogy egyre nő előtte az aranykupac. ~Most már biztos lesz annyi pénzünk, hogy megvegyük a házat!~ mosolyodik el magában, alig bírva türtőztetni magát most, hogy álmának beteljesülése egy karnyújtásnyira van tőle. Ennek is köszönhető, hogy miután végeztek a megbeszéléssel, rég látott ruganyossággal pattan fel, hogy az őrt, illetve Arystort megkeresse. Szerencsére nem kell sokáig kutatnia, hiszen az őr hamar előkeríti a nemest, aki időközben a szerződés egy példányával is elkészült.*
- Szeretnénk megvenni a házat! *jelenti ki határozottan, örömmel látva, hogy Arystor se számított más válaszra és már mindent előkészített a számukra.*
- Igen, igen, nagyszerű! *motyogja magában, miközben az irományt olvassa. ~Precíz, aprólékos, minden részletre kitér!~ bólogat elégedetten a szöveg láttán. A felsorolás számtalan pontot tartalmaz, ám az őket érdeklőkre külön is rákérdez, hogy ha esetleg átsiklana rajta a tekintete, akkor is tudja, mire számíthatnak.*
- A házban lévő könyvekre milyen sors vár? *fordul érdeklődve a nemeshez, mielőtt még alaposabban szemügyre venné a listát* Ha esetleg nincsenek benne az árban, szívesen megvásárolnánk őket, vagy legalábbis egy részüket. Gondolom, igazán értékesek, így nem is várjuk el, hogy beleszámítsanak a vételárba, de talán meg tudnánk egyezni valahogy! *érdeklődik Arystor szándékait illetően, remélve, hogy ha az összes könyvre nem is futja, egy párat legalább ki tudnak alkudni a nemestől, hogy jó áron itt hagyja nekik.*
- Illetve a gyümölcsök legjobb felhasználáshoz talán jól jönne egy-két hordó és egyéb felszerelés is! *pillant beszéd közben Angura, aki már korábban is jelezte érdeklődését a pálinkafőzéssel kapcsolatban. Ő maga nem ért annyira hozzá, de biztos benne, a férfiak majd kisegítik ezen a téren, mire is van szükség az italozáshoz. Mielőtt aláírná a szerződést, megvárja persze a választ, és hogy a többiek is átolvassák a szerződést. Ha valakinek esetleg problémái lennének ezen a téren, szívesen felolvassa hangosan is, majd ha már minden kérdés tisztázódott, visszafordul Arystor felé.*
- Azt hiszem, elkészíthetjük a többi példányt is, nem? *néz körbe a többieken, valamiféle végső megerősítést várva tőlük, vagy hogy most jelezzék aggodalmaikat a vásárlást illetően.*
- Segíthetek esetleg? *ajánlja fel a nemesnek, hogy szívesen kiveszi a részét a szerződés további példányainak elkészítéséből, ha mindenki beleegyezését megkapják a szöveg részleteit illetően.*
4755. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-13 20:09:06
Üzenet elküldve: 2019-02-13 20:09:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Egyedül//
*Mady elmegy. Aleimord nem tarthatja maga mellett erőszakkal, és nem is mondhatja neki, hogy adja fel a kötelességeit, így hát elbúcsúzik tőle, majd leül a hideg kanapéra. A kandallóban rég nem ég már a tűz. Ahogyan ott ül egyedül a lakásban, egyre hidegebb és hidegebb lesz.
Csend van. Újra a nyomasztó csend. Nincs, ami elnyomja a gondolatokat, nincs, aki féken tartsa az elméjét eltipró borzalmas képeket, így azok újra elözönlik. Úgy érzi, hogy nem bírja ki őket, ha nincs mellette Mady, akkor csak még jobban megőrül.
Gyorsan magárakapja a cipőjét, felhúz egy kabátot és kivágtat a házból. Elindul az úton, csak megy és megy. Furcsa hatást kelthet vékony és beesett arca, karikás szemei és a tőrrel levágott haja a drága, éjfekete kabátja és egy kisebb vagyont érő cípője mellett.
Úgy érzi, hogy nem maradt mása, csak a pénze. Az a pénze, amit magával hozott, és nem szállt át Laura. Végül nem marad majd mása, csak a drága holmik, és egyedül fog meghalni, miközben az egész világ ellene van.*
*Mady elmegy. Aleimord nem tarthatja maga mellett erőszakkal, és nem is mondhatja neki, hogy adja fel a kötelességeit, így hát elbúcsúzik tőle, majd leül a hideg kanapéra. A kandallóban rég nem ég már a tűz. Ahogyan ott ül egyedül a lakásban, egyre hidegebb és hidegebb lesz.
Csend van. Újra a nyomasztó csend. Nincs, ami elnyomja a gondolatokat, nincs, aki féken tartsa az elméjét eltipró borzalmas képeket, így azok újra elözönlik. Úgy érzi, hogy nem bírja ki őket, ha nincs mellette Mady, akkor csak még jobban megőrül.
Gyorsan magárakapja a cipőjét, felhúz egy kabátot és kivágtat a házból. Elindul az úton, csak megy és megy. Furcsa hatást kelthet vékony és beesett arca, karikás szemei és a tőrrel levágott haja a drága, éjfekete kabátja és egy kisebb vagyont érő cípője mellett.
Úgy érzi, hogy nem maradt mása, csak a pénze. Az a pénze, amit magával hozott, és nem szállt át Laura. Végül nem marad majd mása, csak a drága holmik, és egyedül fog meghalni, miközben az egész világ ellene van.*
4754. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-13 19:57:46
Üzenet elküldve: 2019-02-13 19:57:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
*Hálásan pillant Vielre, mikor ő is melléáll és támogatja könyvvásárlós ötletét. Lau lelkesítő szavai után pedig olyan tettvágy fogja el, hogy ülepe szinte bizseregni kezd, és alig tud már megülni a széken. No persze ennek része az is, hogy mindenki megnyitja az erszényét és összeadják a pénzt, amitől az egész hirtelen kezd valósággá válni. Valamint minél többen lesznek, annál jobb. Ő is boldogan odatolja Laurentitia Sminderhen felé az 1000 aranyat, öröksége egy szeletét. Kis híján beesik az asztal alá, mert nem akart lemászni a székről, a karja viszont elég rövid, de végül nem történik baj. Ezután egy kicsit visszavesz szeleburdiságából és rendesen kihúzza magát megint. Csak ragyogó tekintete jár körbe újdonsült társain.
Amint a ház ura megérkezik, izgatottsága felélénkül, nagyon kíváncsi, vajon kaphatnak-e könyveket is a tanulószobába. A legelrongyolódottabb, törött gerincű könyvet vagy elhalványult pergament is féltő gonddal, egyenként rendezne el. Úgy véli, Lau a szószóló, ezért nem kotnyeleskedik bele. Figyelmesen hallgatja a szerződést, s mikor a kérdéseknek engednek teret, erősen szuggerálja Laut, hogy ne feledkezzék meg arról, amit felvetett.*
*Hálásan pillant Vielre, mikor ő is melléáll és támogatja könyvvásárlós ötletét. Lau lelkesítő szavai után pedig olyan tettvágy fogja el, hogy ülepe szinte bizseregni kezd, és alig tud már megülni a széken. No persze ennek része az is, hogy mindenki megnyitja az erszényét és összeadják a pénzt, amitől az egész hirtelen kezd valósággá válni. Valamint minél többen lesznek, annál jobb. Ő is boldogan odatolja Laurentitia Sminderhen felé az 1000 aranyat, öröksége egy szeletét.
Kis híján beesik az asztal alá, mert nem akart lemászni a székről, a karja viszont elég rövid, de végül nem történik baj. Ezután egy kicsit visszavesz szeleburdiságából és rendesen kihúzza magát megint. Csak ragyogó tekintete jár körbe újdonsült társain.Amint a ház ura megérkezik, izgatottsága felélénkül, nagyon kíváncsi, vajon kaphatnak-e könyveket is a tanulószobába. A legelrongyolódottabb, törött gerincű könyvet vagy elhalványult pergament is féltő gonddal, egyenként rendezne el. Úgy véli, Lau a szószóló, ezért nem kotnyeleskedik bele. Figyelmesen hallgatja a szerződést, s mikor a kérdéseknek engednek teret, erősen szuggerálja Laut, hogy ne feledkezzék meg arról, amit felvetett.*
4753. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-13 19:56:20
Üzenet elküldve: 2019-02-13 19:56:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek//
//Másnap//
*Pycta érintésében és megnyugtató szavaiban békét talál most, ha vezetőjével egy húron pendülnek, bizonyára nem várható nagy gond, de azért Tinthereth képes ilyesmire rászorongani, úgyhogy a figyelme azért nem fog lankadni, ha majd visszaélést lát netán, biztosan elsőként lenne az ellene való fellépésben - ezt már el is határozza.
Az érvek elfogadását csak egy egyszerű biccentéssel biztosítja, és részéről lezártnak veszi a témát.
Ahseelaxa ajánlatára egy mosollyal felel, és még kicsit meg is hajol a nő felé.*
- Köszönöm, nővérem, Linerának jó gondját fogom viselni, biztosan jóban leszünk vele. - *Válaszol neki kedvesen, és valóban alig várja, hogy megismerje az említett állatot, általában nagyon jól ki tud jönni velük, de magányos éveiben nem engedhette meg magának egy hátas felelősségteljes tartását.
A holmijait összekészíti, és egy napi élelemre valót is igyekszik csomagolni a tegnapi vacsorából, illetve saját, korábbi raktáraiból. Mivel nem eszik sokat, így nem is várja, hogy különösebben nehéz lenne majd neki ebből kijönni.
A tábor szélére már hátán az íjjal és a tegezzel, övén a tőrrel érkezik, Linerát felnyergelve, és útra kész állapotban várja az indulás percét.
Pycta érkezésekor még intéz azért hozzá egy kérdést, csak hogy jobban képben legyen.*
- Milyen felszereléseket szeretnél venni a piacon? - *A maga módján egészen izgatott a piac gondolatától, kíváncsi, hogy milyen lesz újra elhagyni az erdő szeretett közegét.*
//Másnap//
*Pycta érintésében és megnyugtató szavaiban békét talál most, ha vezetőjével egy húron pendülnek, bizonyára nem várható nagy gond, de azért Tinthereth képes ilyesmire rászorongani, úgyhogy a figyelme azért nem fog lankadni, ha majd visszaélést lát netán, biztosan elsőként lenne az ellene való fellépésben - ezt már el is határozza.
Az érvek elfogadását csak egy egyszerű biccentéssel biztosítja, és részéről lezártnak veszi a témát.
Ahseelaxa ajánlatára egy mosollyal felel, és még kicsit meg is hajol a nő felé.*
- Köszönöm, nővérem, Linerának jó gondját fogom viselni, biztosan jóban leszünk vele. - *Válaszol neki kedvesen, és valóban alig várja, hogy megismerje az említett állatot, általában nagyon jól ki tud jönni velük, de magányos éveiben nem engedhette meg magának egy hátas felelősségteljes tartását.
A holmijait összekészíti, és egy napi élelemre valót is igyekszik csomagolni a tegnapi vacsorából, illetve saját, korábbi raktáraiból. Mivel nem eszik sokat, így nem is várja, hogy különösebben nehéz lenne majd neki ebből kijönni.
A tábor szélére már hátán az íjjal és a tegezzel, övén a tőrrel érkezik, Linerát felnyergelve, és útra kész állapotban várja az indulás percét.
Pycta érkezésekor még intéz azért hozzá egy kérdést, csak hogy jobban képben legyen.*
- Milyen felszereléseket szeretnél venni a piacon? - *A maga módján egészen izgatott a piac gondolatától, kíváncsi, hogy milyen lesz újra elhagyni az erdő szeretett közegét.*
4752. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-13 19:25:47
Üzenet elküldve: 2019-02-13 19:25:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek//
//Másnap//
*Tinthereth szólal meg elsőként és a csuhátlan csuhás komoly arccal hallgatja érveit az erdő épsége mellett. Senki sem ismerheti őt előző életéből, melyet Erdőmélye vadonjában éltek le az erődben. Ott fát sem hagyott kivágni és a vadászatban is kizárólag az elégséges létfenntartásra szorítkoztak. De természetesen egyetért az elhangzottakkal és az erdei elf félelmeivel. Ám mivel nagy részben elfek és elf családok vannak velük, nem tart attól, hogy túlságosan nagy és felesleges gondot okoznának az erdőnek.*
- Megértelek, me'Ochass, de nem kell félned. *Teszi jobbját Tinthereth vállára nyugtatólag.*
- Addig fogjuk igénybe venni az erdő erőforrásait, amíg nem lesz elég állatunk a létfenntartáshoz. Ha a tyúkok költenek, a disznók és a juhok szaporodnak, onnantól már csak minimálisan lesz szükségünk az erdő vadjaira. Nem azért jöttünk, hogy kihasználjuk az erdőt, hanem, hogy együtt éljünk vele. Békében és egyensúlyban. *Hangja halk és nyugtató, barátságos zöngéktől békés.*
- Nem láttam még elhízott elfet soha, szerintem közöttünk sem lesz egy sem. *Mosolyog haloványan saját tréfáján saját hasuk túltömésére reflektálva. Ám kétségkívül tréfás látvány volna egy elhízott elf.*
- Nem kell aggódnod, sosem vívnám ki magam ellen az Erdő Szívének haragját. *Biztosítja végül fajtársát.
A lombházak építésében szerzett tapasztalatait is örömmel fogadja, hisz ha valakinek volt már része ilyesmiben, akkor bizonyosan nagy segítségükre lesz majd.
Közben mások is csatlakoznak hozzájuk az összehívott csapatból, Asheelaxa felajánlja lovát Tintherethnek, hogy a csuhátlan csuhással tarthasson az amoni úton.
Ämeada is csatlakozik a felszólalókhoz, maga is velük tartana, de ló híján vannak kétségei.*
- Ha elfogadod, akkor hozhatnád Híjast, az igáslovunkat. Elég sok dolgot szeretnék venni, így bár Híjas nem túl gyors ló, de a teherbírása jól jöhet. *Gondolkodik el a csuhátlan csuhás.
Ha igenlő választ kap az elf lánytól, akkor elégedetten néz a többiekre.*
- Tintheret, Ämeada, nyergeljetek fel és találkozzunk a tábor szélénél. *Néz a nevezettekre és ha nem kérdeznek tőle, akkor elindul, hogy beszéljen az elfekkel, hogy mire lehet még szükség.
Aztán ha ezekkel végzett, még gyorsan búcsút vesz Xauzurtól, megkéri, hogy egyelőre kerülje a tábort és elmondja, hogy napnyugta előtt visszatérnek.
A felszerszámozott Éjviharral érkezik a tábor szélére, ahonnan indulnak majd. A fekete telivér izgatottan várja, hogy végre útra kelhessenek, hiányzik neki már a mozgás.
A csuhátlan csuhás megvárja, míg két társa megjelenik, hogy útnak indulhassanak Amon Ruadh piaca felé. Más dolgokat is szeretne elintézni még, s az egyiktől kis gombócot kezd érezni a gyomrában. Be kell vallania, hogy kicsit tart az Aenae-vel való találkozástól.*
//Másnap//
*Tinthereth szólal meg elsőként és a csuhátlan csuhás komoly arccal hallgatja érveit az erdő épsége mellett. Senki sem ismerheti őt előző életéből, melyet Erdőmélye vadonjában éltek le az erődben. Ott fát sem hagyott kivágni és a vadászatban is kizárólag az elégséges létfenntartásra szorítkoztak. De természetesen egyetért az elhangzottakkal és az erdei elf félelmeivel. Ám mivel nagy részben elfek és elf családok vannak velük, nem tart attól, hogy túlságosan nagy és felesleges gondot okoznának az erdőnek.*
- Megértelek, me'Ochass, de nem kell félned. *Teszi jobbját Tinthereth vállára nyugtatólag.*
- Addig fogjuk igénybe venni az erdő erőforrásait, amíg nem lesz elég állatunk a létfenntartáshoz. Ha a tyúkok költenek, a disznók és a juhok szaporodnak, onnantól már csak minimálisan lesz szükségünk az erdő vadjaira. Nem azért jöttünk, hogy kihasználjuk az erdőt, hanem, hogy együtt éljünk vele. Békében és egyensúlyban. *Hangja halk és nyugtató, barátságos zöngéktől békés.*
- Nem láttam még elhízott elfet soha, szerintem közöttünk sem lesz egy sem. *Mosolyog haloványan saját tréfáján saját hasuk túltömésére reflektálva. Ám kétségkívül tréfás látvány volna egy elhízott elf.*
- Nem kell aggódnod, sosem vívnám ki magam ellen az Erdő Szívének haragját. *Biztosítja végül fajtársát.
A lombházak építésében szerzett tapasztalatait is örömmel fogadja, hisz ha valakinek volt már része ilyesmiben, akkor bizonyosan nagy segítségükre lesz majd.
Közben mások is csatlakoznak hozzájuk az összehívott csapatból, Asheelaxa felajánlja lovát Tintherethnek, hogy a csuhátlan csuhással tarthasson az amoni úton.
Ämeada is csatlakozik a felszólalókhoz, maga is velük tartana, de ló híján vannak kétségei.*
- Ha elfogadod, akkor hozhatnád Híjast, az igáslovunkat. Elég sok dolgot szeretnék venni, így bár Híjas nem túl gyors ló, de a teherbírása jól jöhet. *Gondolkodik el a csuhátlan csuhás.
Ha igenlő választ kap az elf lánytól, akkor elégedetten néz a többiekre.*
- Tintheret, Ämeada, nyergeljetek fel és találkozzunk a tábor szélénél. *Néz a nevezettekre és ha nem kérdeznek tőle, akkor elindul, hogy beszéljen az elfekkel, hogy mire lehet még szükség.
Aztán ha ezekkel végzett, még gyorsan búcsút vesz Xauzurtól, megkéri, hogy egyelőre kerülje a tábort és elmondja, hogy napnyugta előtt visszatérnek.
A felszerszámozott Éjviharral érkezik a tábor szélére, ahonnan indulnak majd. A fekete telivér izgatottan várja, hogy végre útra kelhessenek, hiányzik neki már a mozgás.
A csuhátlan csuhás megvárja, míg két társa megjelenik, hogy útnak indulhassanak Amon Ruadh piaca felé. Más dolgokat is szeretne elintézni még, s az egyiktől kis gombócot kezd érezni a gyomrában. Be kell vallania, hogy kicsit tart az Aenae-vel való találkozástól.*
4751. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-13 19:01:15
Üzenet elküldve: 2019-02-13 19:01:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Útban a mágustorony felé//
//Dat//
*Miután erősen széttrombitálta orrcimpáit, alaposan visszagyűrögeti az anyagzsebkendőt a táskájába, ami eddig is otthont adott neki, aztán visszafordul Dathoz.*
- Szóval Dat. Miféle vagy te? Csak nem?*Csillannak meg a szemei, amint közelebb lépve megszemléli, majd a kezéért nyúl, hogy azt megtapogassa egy kicsit, ha hagyja még meg is szagolja. Aztán csak csalódottan visszaengedi, hadd tegyen vele a másik, amit jónak lát.*
- Mégsem vagy tündér, azoknak más a szaguk. Szerencséd.*Jegyzi meg és gyanakvó szemeit még mindig nem veszi le az idegenről.*
- Engem szólíts csak egyszerűen Xavinak. Ha már így beszélgetünk.*Pislog néhányat a témaváltás okán.*
-Nem láttál vééééletlenül , egy hozzám hasonló magasságú, fekete göndör hajú vén banyát? Úgy mostan tájban? Meglógott a szipirtyó és most sehonnan nem tudom előkaparni.*Bosszankodik egy kicsit, legutóbbi információi szerint pontosan azon az úton sétál, ahol utoljára látta egyáltalán valaki. Bár, hogy mennyire megbízhatónak számít egy kapatos, sártól ragadós képű, foghíjas csavargó. Na de hát ő sem ítélkezik külső alapján.*
~De annak még a szaga se volt jó. Lehet már elkezdett bomlani.~*Kalandoznak el a gondolatai, ez a tekintetén is látszik, csak bambán bámul az előtte állóra.*
-Na… akkor most láttad-e őt vagy nem láttad?*Formázza a szavakat ismételten, amint feleszmél.*
//Dat//
*Miután erősen széttrombitálta orrcimpáit, alaposan visszagyűrögeti az anyagzsebkendőt a táskájába, ami eddig is otthont adott neki, aztán visszafordul Dathoz.*
- Szóval Dat. Miféle vagy te? Csak nem?*Csillannak meg a szemei, amint közelebb lépve megszemléli, majd a kezéért nyúl, hogy azt megtapogassa egy kicsit, ha hagyja még meg is szagolja. Aztán csak csalódottan visszaengedi, hadd tegyen vele a másik, amit jónak lát.*
- Mégsem vagy tündér, azoknak más a szaguk. Szerencséd.*Jegyzi meg és gyanakvó szemeit még mindig nem veszi le az idegenről.*
- Engem szólíts csak egyszerűen Xavinak. Ha már így beszélgetünk.*Pislog néhányat a témaváltás okán.*
-Nem láttál vééééletlenül , egy hozzám hasonló magasságú, fekete göndör hajú vén banyát? Úgy mostan tájban? Meglógott a szipirtyó és most sehonnan nem tudom előkaparni.*Bosszankodik egy kicsit, legutóbbi információi szerint pontosan azon az úton sétál, ahol utoljára látta egyáltalán valaki. Bár, hogy mennyire megbízhatónak számít egy kapatos, sártól ragadós képű, foghíjas csavargó. Na de hát ő sem ítélkezik külső alapján.*
~De annak még a szaga se volt jó. Lehet már elkezdett bomlani.~*Kalandoznak el a gondolatai, ez a tekintetén is látszik, csak bambán bámul az előtte állóra.*
-Na… akkor most láttad-e őt vagy nem láttad?*Formázza a szavakat ismételten, amint feleszmél.*
4750. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-13 18:43:19
Üzenet elküldve: 2019-02-13 18:43:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*Arystor mosolyogva elhagyja a szobát az Öreggel, a testőr pedig kint megáll, hogy a közelben legyen, ha a döntés megszületett. Így Laurentitia és a kis csapat nyugodtan dönthetnek egymás között.
Az elf nőnek nem is kell messzire mennie miután megbeszélték a vásárlás részleteit egymás közt. Bár a termetes nemes biztosan nem állna el az üzlettől, ha sokáig is kellene várnia. Hisz az arany, amelyet a házért és a birtokért kér, hatalmas összeg, jól meg kell gondolni mindent.
Az őr mosolyogva biccent, majd elindul Arystorért és kisvártatva meg is jelenik a férfi, mögötte az Öreggel, kezében három ív papírral, ebből csak egy van megírva. A visszatérő második testőrnél pedig tinta és írótoll. Arystor leül, a fegyveres pedig elé teszi a tollat, tintát és visszalép az ajtóhoz. Az Öreg pedig leül a korábbi helyére.*
- Nos, hogyan döntöttetek? *Kérdi mosolyogva, s ha megkapja a vásárlást megerősítő választ, akkor középre tolja a megírt szerződést, hogy mindenki láthassa.*
- Egyet megírtam, s ha valamit másképp szeretnétek, akkor kijavítjuk és a végleges szerződést aztán három példányban megírjuk. *Magyarázza meg, miért van csak egy papír megírva.*
- Nos, tehát. *Köszörüli meg a torkát.*
- "Nevezett Arystor Loa'dare, arthenior nemese, a továbbiakban tulajdonos, eladásra szánt Szarvas-major ingatlanját, továbbiakban ingatlan, eladja Laurentitia Sminderhennek és társainak, továbbiakban vevőknek. A vételár 5000, azaz ötezer arany, mely magában foglalja az ingatlant, a hozzá tartozó birtokot és az ingatlanban található bútorokat és felszerelési tárgyakat (felsorolás alant). A tulajdonos és a vevők előzetesen bejárták az ingatlant és közösen megállapították annak minőségét, melyet megfelelőnek találtak. A szerződés aláírása után a tulajdonos lemond az ingatlannal kapcsolatos minden jogáról, melyeket átad a vevőknek, melyekkel a továbbiakban a vevők rendelkeznek. A vevők kijelentik, hogy a birtok gondozóját, nevezett Hamar Meiant (Öreg), továbbra is alkalmazásban részesítik, otthont és megélhetést biztosítva neki a továbbiakban is. A vételár átadása után az ingatlan teljes egészében a vevők tulajdonába száll, erőforrásaival és ingatlanjaival a továbbiakban ők rendelkeznek és felelnek érte." Dátum, aláírások. *Fejezi be, ahogy körbenéz a jelenlévőkön remélve, hogy mindenki elégedett lesz a szerződés szövegezésével.*
*Arystor mosolyogva elhagyja a szobát az Öreggel, a testőr pedig kint megáll, hogy a közelben legyen, ha a döntés megszületett. Így Laurentitia és a kis csapat nyugodtan dönthetnek egymás között.
Az elf nőnek nem is kell messzire mennie miután megbeszélték a vásárlás részleteit egymás közt. Bár a termetes nemes biztosan nem állna el az üzlettől, ha sokáig is kellene várnia. Hisz az arany, amelyet a házért és a birtokért kér, hatalmas összeg, jól meg kell gondolni mindent.
Az őr mosolyogva biccent, majd elindul Arystorért és kisvártatva meg is jelenik a férfi, mögötte az Öreggel, kezében három ív papírral, ebből csak egy van megírva. A visszatérő második testőrnél pedig tinta és írótoll. Arystor leül, a fegyveres pedig elé teszi a tollat, tintát és visszalép az ajtóhoz. Az Öreg pedig leül a korábbi helyére.*
- Nos, hogyan döntöttetek? *Kérdi mosolyogva, s ha megkapja a vásárlást megerősítő választ, akkor középre tolja a megírt szerződést, hogy mindenki láthassa.*
- Egyet megírtam, s ha valamit másképp szeretnétek, akkor kijavítjuk és a végleges szerződést aztán három példányban megírjuk. *Magyarázza meg, miért van csak egy papír megírva.*
- Nos, tehát. *Köszörüli meg a torkát.*
- "Nevezett Arystor Loa'dare, arthenior nemese, a továbbiakban tulajdonos, eladásra szánt Szarvas-major ingatlanját, továbbiakban ingatlan, eladja Laurentitia Sminderhennek és társainak, továbbiakban vevőknek. A vételár 5000, azaz ötezer arany, mely magában foglalja az ingatlant, a hozzá tartozó birtokot és az ingatlanban található bútorokat és felszerelési tárgyakat (felsorolás alant). A tulajdonos és a vevők előzetesen bejárták az ingatlant és közösen megállapították annak minőségét, melyet megfelelőnek találtak. A szerződés aláírása után a tulajdonos lemond az ingatlannal kapcsolatos minden jogáról, melyeket átad a vevőknek, melyekkel a továbbiakban a vevők rendelkeznek. A vevők kijelentik, hogy a birtok gondozóját, nevezett Hamar Meiant (Öreg), továbbra is alkalmazásban részesítik, otthont és megélhetést biztosítva neki a továbbiakban is. A vételár átadása után az ingatlan teljes egészében a vevők tulajdonába száll, erőforrásaival és ingatlanjaival a továbbiakban ők rendelkeznek és felelnek érte." Dátum, aláírások. *Fejezi be, ahogy körbenéz a jelenlévőkön remélve, hogy mindenki elégedett lesz a szerződés szövegezésével.*
4749. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-13 18:41:34
Üzenet elküldve: 2019-02-13 18:41:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek//
//Másnap//
*Megerősítést nyer az irbisz kapcsán tett felvetése, habár az mindenképpen sejthető, hogy az állat valószínűsíthetően jobban érzi majd magát a természetes környezetben, mint a városban, de ettől még nem bízza el magát, a ragadozókkal különben is bölcsebb lehet óvatosan bánni.
A hosszúéletű következő mondata némileg gondolkodóba ejti. Nem feltételezné, hogy az elf emlékezetében megőrizte korábbi, félbehagyott szavait, de a mosoly és a biccentés valóban derűlátóbbá teszi.*
- Valóban, időbe fog telni, míg mindenki maga mögött hagyhatja a múltat, és tiszta szívvel tud az új otthon felé fordulni. De előbb vagy utóbb bizonyosan be fog következni. *Ahogyan végighordozza pillantását a körülötte lévőkön, biztosra veszi, hogy szavai be fognak igazolódni, végleges választ mégis egyedül az idő hozhat. Az átmenet azonban feltehetően nem lesz egyértelműen érzékelhető, csupán akkor ismerik majd fel a változásokat, ha visszatekintenek a kezdetekre.
A csillagokról való beszélgetésben nem vesz részt, korábbi gondolatai kötik le egészen addig, míg nyugovóra nem térnek.*
*Nem ébred túlzottan korán, az előző napi fáradtságot hosszabb ideig tart kipihennie, azonban amikor az első ébredezők neszezni kezdenek, lassanként elúsznak álmai, helyet adva a valóságnak, hamar rá is eszmél, hogy az időjárás hidegebbre fordult, legalábbis ő maga meglehetősen fázik. Fel is kel, hogy némi mozgással átmelegítse tagjait valamelyest. Először Pyctát keresi, akitől, ha sikeresen megtalálja, reményei szerint megtudhatja az aznapi feladatokat.
A felsorolásra bólogat, egyelőre azt próbálja átgondolni, mely területen tehetné leginkább hasznossá magát. Tinthereth a vadászat hátrányaira hívja fel vezetőjük figyelmét, a lány ebbe nem is szól bele, a két férfira hagyja a dolog megtárgyalását, csak annyit tud, hogy Voelkin is érintett lehet a kérdésben, akire jutott tegnap a vadászok csapatának koordinálása. Ahseela felvet egy ötletet a probléma orvoslására, erre már Ada is helyeslően bólogat, jó ötletnek találja.*
- Én is szívesen elkísérlek Amon Ruadhra, de lóval sajnos én sem rendelkezem. *Ajánlkozik második önkéntesként Tinthereth mellé a piaci beszerző útra, hátas hiányában azonban hátráltatni sem szeretné a csapatot, így a kérdés eldöntését vezetőjükre bízza. Amennyiben igényt tartanak jelenlétére az utazáshoz, úgy összekészíti holmiját, némi élelmet és a kulacsában vizet tesz táskájába, ellenőrzi, hogy tőre is benne van-e, majd köpenyét is magára ölti. Ha pedig az a döntés születne, hogy maradjon a táborban, Ahseela mellé lép oda, hogy vele egyeztessen a további tennivalókat illetően.*
//Másnap//
*Megerősítést nyer az irbisz kapcsán tett felvetése, habár az mindenképpen sejthető, hogy az állat valószínűsíthetően jobban érzi majd magát a természetes környezetben, mint a városban, de ettől még nem bízza el magát, a ragadozókkal különben is bölcsebb lehet óvatosan bánni.
A hosszúéletű következő mondata némileg gondolkodóba ejti. Nem feltételezné, hogy az elf emlékezetében megőrizte korábbi, félbehagyott szavait, de a mosoly és a biccentés valóban derűlátóbbá teszi.*
- Valóban, időbe fog telni, míg mindenki maga mögött hagyhatja a múltat, és tiszta szívvel tud az új otthon felé fordulni. De előbb vagy utóbb bizonyosan be fog következni. *Ahogyan végighordozza pillantását a körülötte lévőkön, biztosra veszi, hogy szavai be fognak igazolódni, végleges választ mégis egyedül az idő hozhat. Az átmenet azonban feltehetően nem lesz egyértelműen érzékelhető, csupán akkor ismerik majd fel a változásokat, ha visszatekintenek a kezdetekre.
A csillagokról való beszélgetésben nem vesz részt, korábbi gondolatai kötik le egészen addig, míg nyugovóra nem térnek.*
*Nem ébred túlzottan korán, az előző napi fáradtságot hosszabb ideig tart kipihennie, azonban amikor az első ébredezők neszezni kezdenek, lassanként elúsznak álmai, helyet adva a valóságnak, hamar rá is eszmél, hogy az időjárás hidegebbre fordult, legalábbis ő maga meglehetősen fázik. Fel is kel, hogy némi mozgással átmelegítse tagjait valamelyest. Először Pyctát keresi, akitől, ha sikeresen megtalálja, reményei szerint megtudhatja az aznapi feladatokat.
A felsorolásra bólogat, egyelőre azt próbálja átgondolni, mely területen tehetné leginkább hasznossá magát. Tinthereth a vadászat hátrányaira hívja fel vezetőjük figyelmét, a lány ebbe nem is szól bele, a két férfira hagyja a dolog megtárgyalását, csak annyit tud, hogy Voelkin is érintett lehet a kérdésben, akire jutott tegnap a vadászok csapatának koordinálása. Ahseela felvet egy ötletet a probléma orvoslására, erre már Ada is helyeslően bólogat, jó ötletnek találja.*
- Én is szívesen elkísérlek Amon Ruadhra, de lóval sajnos én sem rendelkezem. *Ajánlkozik második önkéntesként Tinthereth mellé a piaci beszerző útra, hátas hiányában azonban hátráltatni sem szeretné a csapatot, így a kérdés eldöntését vezetőjükre bízza. Amennyiben igényt tartanak jelenlétére az utazáshoz, úgy összekészíti holmiját, némi élelmet és a kulacsában vizet tesz táskájába, ellenőrzi, hogy tőre is benne van-e, majd köpenyét is magára ölti. Ha pedig az a döntés születne, hogy maradjon a táborban, Ahseela mellé lép oda, hogy vele egyeztessen a további tennivalókat illetően.*
4748. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-13 18:12:12
Üzenet elküldve: 2019-02-13 18:12:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
* Ahogy látja, nem csak mindenkinek tetszik a hely, de mindenki hozzá is szeretne járulni a költségekhez, még a kis tündérke is, pedig a Lyllidorral zajló beszélgetésből elcsípett mondatai és a megnyilvánulásai is mutatták, nem a világ anyagi dolgai azok, amik érdeklik. Ez igazán kedves mindenkitől, de felteszi néhányuknál az is benne van, hogy így érezhetik teljesen magukénak a házat. Nem mintha ő ki szeretné sajátítani bármelyik részt, de valahol a tudat, hogy ő is hozzátett a vételárhoz közelebb hozza a kúriát hozzá is. Ha csak beköltözne, biztos megjelenne a lelki szemei előtt a volt mestere és rákezdene a te ingyenélő kis pojáca, vagy a tudtam, hogy úgy sem tudsz semmit teljes szívvel csinálni, ha még a pénzt is sajnáltad rá jellegű kioktatására és ő megint csak elindulna az önpusztítás lejtőjén. Nem mintha sokat mászott volna vissza azon a meredélyen, de legalább megállt az utóbbi pár napban. Ha belegondol a minapi temetős merengés óta igazán eszébe sem jutott a pipa vagy a rágyújtás. Mondjuk volt pillanat, amikor majdnem beborított még egy, meg még egy, és kitudja hányszor még egy pohárral, de hála az isteneknek, aki okozta, az le is csillapította az ihatnékját. Ráadásul még csak ki sem zárta az éjjel, gondol vissza a történtekre egy mosollyal is adózva a kellemes emléknek. Most is ránéz a merengésében a vöröshajú félelf nőre, aki épp mond valamit, majd ő is lerakja az asztalra az erszényét, mint azt az előbb Luninari tette. Picit összerezzen az érmék zörrenésére. Bár nem tudja mi hangzott el az előbb, úgy gondolja nagyot nem hibázhat, ha egyszerűen csak jelzi hasonszőrű szándékát.*
- Magam is hasonlóan gondolom. Engedd meg Laurentitia, hogy ezt betegyem a közösbe. * Ezek után ő is leteszi az asztalra a 800 aranyat tartalmazó zacskót Laurentitia Sminderhen elé. *
- Azt gondolom, hogy ha több jön össze az sem baj, hisz egy ilyen helyet fenn kell tartani, talán az Öregnek is van bére, amit felteszem ezután is fizetni akarunk. * mosolyog ő is a többiekre, majd visszalép az előző helyére és zsebreteszi a kezeit. Erről eszébe jut a tegnap éjszaka és elmosolyodik. ~ Szereznem kell neki valami üveget, ahol tarthatom, amíg nem lesz rá szükség. ~ fut át rajta a gondolat, amit persze elrak későbbre. *
A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.13 18:14:41
* Ahogy látja, nem csak mindenkinek tetszik a hely, de mindenki hozzá is szeretne járulni a költségekhez, még a kis tündérke is, pedig a Lyllidorral zajló beszélgetésből elcsípett mondatai és a megnyilvánulásai is mutatták, nem a világ anyagi dolgai azok, amik érdeklik. Ez igazán kedves mindenkitől, de felteszi néhányuknál az is benne van, hogy így érezhetik teljesen magukénak a házat. Nem mintha ő ki szeretné sajátítani bármelyik részt, de valahol a tudat, hogy ő is hozzátett a vételárhoz közelebb hozza a kúriát hozzá is. Ha csak beköltözne, biztos megjelenne a lelki szemei előtt a volt mestere és rákezdene a te ingyenélő kis pojáca, vagy a tudtam, hogy úgy sem tudsz semmit teljes szívvel csinálni, ha még a pénzt is sajnáltad rá jellegű kioktatására és ő megint csak elindulna az önpusztítás lejtőjén. Nem mintha sokat mászott volna vissza azon a meredélyen, de legalább megállt az utóbbi pár napban. Ha belegondol a minapi temetős merengés óta igazán eszébe sem jutott a pipa vagy a rágyújtás. Mondjuk volt pillanat, amikor majdnem beborított még egy, meg még egy, és kitudja hányszor még egy pohárral, de hála az isteneknek, aki okozta, az le is csillapította az ihatnékját. Ráadásul még csak ki sem zárta az éjjel, gondol vissza a történtekre egy mosollyal is adózva a kellemes emléknek. Most is ránéz a merengésében a vöröshajú félelf nőre, aki épp mond valamit, majd ő is lerakja az asztalra az erszényét, mint azt az előbb Luninari tette. Picit összerezzen az érmék zörrenésére. Bár nem tudja mi hangzott el az előbb, úgy gondolja nagyot nem hibázhat, ha egyszerűen csak jelzi hasonszőrű szándékát.*
- Magam is hasonlóan gondolom. Engedd meg Laurentitia, hogy ezt betegyem a közösbe. * Ezek után ő is leteszi az asztalra a 800 aranyat tartalmazó zacskót Laurentitia Sminderhen elé.
*- Azt gondolom, hogy ha több jön össze az sem baj, hisz egy ilyen helyet fenn kell tartani, talán az Öregnek is van bére, amit felteszem ezután is fizetni akarunk. * mosolyog ő is a többiekre, majd visszalép az előző helyére és zsebreteszi a kezeit. Erről eszébe jut a tegnap éjszaka és elmosolyodik. ~ Szereznem kell neki valami üveget, ahol tarthatom, amíg nem lesz rá szükség. ~ fut át rajta a gondolat, amit persze elrak későbbre. *
A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.13 18:14:41
4747. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-13 17:41:53
Üzenet elküldve: 2019-02-13 17:41:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek//
//Másnap//
*Ahseela korán reggel ébred, a hajnali harmattól nyirkos pokrócot kiteregeti. Farkasát nem látja a közelben.*
- Xonar!
*Hívja a jószágot, aki a hívásra nyomban fel is tűnik. A druida lány lábhoz inti Xonart. Elmennek a folyóhoz. Ahseela megmossa arcát, a farkas közben lefetyel a vízből.*
- Gyere, nézzük meg, mit csinálnak a többiek.
*Borzolja meg vidáman a farkas nyakát, majd visszasétálnak a táborba. Jó reggelt-tel köszön a pásztoroknak, akiknek ha minden igaz nyugodalmasan telt az állatokkal való virrasztás. A hordavezető ekkor hívatja magához másokkal egyetemben.*
- Szép reggelt testvérek! Mit szeretnél Pycta?
*Érdeklődve hallgatja végig a hordavezetőt. Számos jobbnál jobb és hasznosabb felvetést, munkálatot és lehetőséget tár eléjük a szerzetes. Ahseela a bőség zavarában először nem is tudja, mit feleljen. Hasznos és értékes tagja szeretne lenni a kialakulóban lévő közösségüknek. Nem szeretné, ha munkakerülőnek vagy lustának tartanák. Emígy járnak a gondolatai, amikor Tinthereth mondja el véleményét az elhangzottakról. A hajdani remete bölcsen beszél, sok mindenben egyetért vele, de nem látja ilyen rémesen se a helyzetet.*
- Igen testvér, jól beszélsz. Élni és élni hagyni. Erről eszembe jutott még egy ötlet. Állítsunk fel a tábortól távolabb vadetetőket, hogy ne csak elvegyünk az erdőtől, de adjunk is.
*Továbbhallgatva a többieket, ismét bólint.*
- Lombház csodálatos hangzik, és félig a földbe ásva is építhetnénk gunyhókat, azokat télen könnyebb befűteni, nyáron pedig kellemesen hűvösek.
*Amikor szóba kerül amon ruadhi piaci körút, Ahseela elgondolkozik, majd így önti gondolatait szavakba.*
- Úgy vélem több hasznomat veszitek itt a rengetegben, a tábori munkálatokban. Nagy út van mögöttem, most nem tudnám veletek tartani a lépést.
*Mosolyogva Tintherethhez fordul.*
- Erre ne legyen gondod testvér. Szolgálatodra bocsátom a lovamat, Linerát. Megbízható hátas, nem a leggyorsabb, de még sosem hagyott cserben.
*Ezt követően kérdőn néz végig az egybehívottakon.*
- Nos, akik itt maradnak melyik tenni valóval folytassuk a munkát? Én nem is tudom.
//Másnap//
*Ahseela korán reggel ébred, a hajnali harmattól nyirkos pokrócot kiteregeti. Farkasát nem látja a közelben.*
- Xonar!
*Hívja a jószágot, aki a hívásra nyomban fel is tűnik. A druida lány lábhoz inti Xonart. Elmennek a folyóhoz. Ahseela megmossa arcát, a farkas közben lefetyel a vízből.*
- Gyere, nézzük meg, mit csinálnak a többiek.
*Borzolja meg vidáman a farkas nyakát, majd visszasétálnak a táborba. Jó reggelt-tel köszön a pásztoroknak, akiknek ha minden igaz nyugodalmasan telt az állatokkal való virrasztás. A hordavezető ekkor hívatja magához másokkal egyetemben.*
- Szép reggelt testvérek! Mit szeretnél Pycta?
*Érdeklődve hallgatja végig a hordavezetőt. Számos jobbnál jobb és hasznosabb felvetést, munkálatot és lehetőséget tár eléjük a szerzetes. Ahseela a bőség zavarában először nem is tudja, mit feleljen. Hasznos és értékes tagja szeretne lenni a kialakulóban lévő közösségüknek. Nem szeretné, ha munkakerülőnek vagy lustának tartanák. Emígy járnak a gondolatai, amikor Tinthereth mondja el véleményét az elhangzottakról. A hajdani remete bölcsen beszél, sok mindenben egyetért vele, de nem látja ilyen rémesen se a helyzetet.*
- Igen testvér, jól beszélsz. Élni és élni hagyni. Erről eszembe jutott még egy ötlet. Állítsunk fel a tábortól távolabb vadetetőket, hogy ne csak elvegyünk az erdőtől, de adjunk is.
*Továbbhallgatva a többieket, ismét bólint.*
- Lombház csodálatos hangzik, és félig a földbe ásva is építhetnénk gunyhókat, azokat télen könnyebb befűteni, nyáron pedig kellemesen hűvösek.
*Amikor szóba kerül amon ruadhi piaci körút, Ahseela elgondolkozik, majd így önti gondolatait szavakba.*
- Úgy vélem több hasznomat veszitek itt a rengetegben, a tábori munkálatokban. Nagy út van mögöttem, most nem tudnám veletek tartani a lépést.
*Mosolyogva Tintherethhez fordul.*
- Erre ne legyen gondod testvér. Szolgálatodra bocsátom a lovamat, Linerát. Megbízható hátas, nem a leggyorsabb, de még sosem hagyott cserben.
*Ezt követően kérdőn néz végig az egybehívottakon.*
- Nos, akik itt maradnak melyik tenni valóval folytassuk a munkát? Én nem is tudom.
4746. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-13 17:38:39
Üzenet elküldve: 2019-02-13 17:38:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Útban a mágustorony felé//
//Balkócza Xavylari//
*Hát erre nem számított, az biztos. Az ismeretlen válaszra se méltatja, viszont egyre csak magyaráz valami növényről, melyet izgatottan kiabálva lóbál Dat orra előtt. Hirtelenjében Dat azt se tudja mihez kezdjen, főleg amikor az idegen is megkérdezi, hogy ki ő.*
-A nevem Datvinoolv Nyarneldurki, de szólíts csak Datnak. Most már áruld el, ki vagy?
*Kérdezi végül, ám a válasz mindössze hangos trombitálás.*
//Balkócza Xavylari//
*Hát erre nem számított, az biztos. Az ismeretlen válaszra se méltatja, viszont egyre csak magyaráz valami növényről, melyet izgatottan kiabálva lóbál Dat orra előtt. Hirtelenjében Dat azt se tudja mihez kezdjen, főleg amikor az idegen is megkérdezi, hogy ki ő.*
-A nevem Datvinoolv Nyarneldurki, de szólíts csak Datnak. Most már áruld el, ki vagy?
*Kérdezi végül, ám a válasz mindössze hangos trombitálás.*
4745. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-13 17:30:15
Üzenet elküldve: 2019-02-13 17:30:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
-Úgy ahogy a kis gnóm lányka mondta, ha megosztozunk a házon, megosztozunk a költségén is. Valamint ez pont véletlenül pár száz arany, amennyit emlegettél. *Nyúl egy határozott mozdulattal az övéhez. Leakasztva a zsákocskát a 800 arannyal, odateszi Laurentitia Sminderhen elé az asztalra. *
-Számoljunk, aztán tegyük Arystor elé, mielőtt még meggondolja magát.*Mosolyog az elf nőre, hiszen ha jól gondolja a többiek is úgy vélik elég jutányos áron jutnak végül is ehhez a remek házhoz. Talán pont a körülmények, amelyek többüknek hatalmas sebeket okoztak, azok, melyek most segítségükre vannak. Minden érme két oldala.*
~Azt hiszem, meglesz.~*Állapítja meg magában, körbenézve a társaságon, nem gondolta volna, hogy mindenki így ki tesz magáért és ennyit bele tud adni a házba. Azért megnyugtató számára, hogy a többiek is hasonló összegben gondolkodtak, hiszen bizonyára szégyellte volna, ha csupán töredék arányban tudott volna hozzájárulni a maga erejéből. Persze a kicsi is valami, meg nem elhanyagolható, de mégis, tudni, hogy a többiek jóval módosabbak, szinte megalázó, de így, fellélegezhet és rossz szájíz nélkül sétálhat majd be a saját szobájába, végre.*
-Úgy ahogy a kis gnóm lányka mondta, ha megosztozunk a házon, megosztozunk a költségén is. Valamint ez pont véletlenül pár száz arany, amennyit emlegettél. *Nyúl egy határozott mozdulattal az övéhez. Leakasztva a zsákocskát a 800 arannyal, odateszi Laurentitia Sminderhen elé az asztalra.
*-Számoljunk, aztán tegyük Arystor elé, mielőtt még meggondolja magát.*Mosolyog az elf nőre, hiszen ha jól gondolja a többiek is úgy vélik elég jutányos áron jutnak végül is ehhez a remek házhoz. Talán pont a körülmények, amelyek többüknek hatalmas sebeket okoztak, azok, melyek most segítségükre vannak. Minden érme két oldala.*
~Azt hiszem, meglesz.~*Állapítja meg magában, körbenézve a társaságon, nem gondolta volna, hogy mindenki így ki tesz magáért és ennyit bele tud adni a házba. Azért megnyugtató számára, hogy a többiek is hasonló összegben gondolkodtak, hiszen bizonyára szégyellte volna, ha csupán töredék arányban tudott volna hozzájárulni a maga erejéből. Persze a kicsi is valami, meg nem elhanyagolható, de mégis, tudni, hogy a többiek jóval módosabbak, szinte megalázó, de így, fellélegezhet és rossz szájíz nélkül sétálhat majd be a saját szobájába, végre.*
4744. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-13 14:35:04
Üzenet elküldve: 2019-02-13 14:35:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek//
//Másnap//
- Összezavarodtam a hold kapcsán, mióta kettő szeli az eget. El kell még telnie néhány évtizednek, mire megfelelő megfigyeléseink lesznek. - *Osztja meg kételyeit az új jelenséggel szemben, de izgatott is emiatt a maga módján, minden újdonság új kihívásokat is hoz az eget figyelők éjszakáiba. A nő megfigyelését azért vette, de ő kevésbé látja bele az égitestek mozgásait rövidtávú jelenségekbe, sokszor, mire sikerül megfejtenie, vagy azt hinnie, hogy megfejtette, a dolgok már meg is történnek. Homályos és elvont tudomány ez.*
*A hajnal jelei már ébren lelik, egyrészt régen gyötri álmatlanság, másrészt amúgy is koránkelő életmódhoz szokott, az erdőben nincs idő és lehetőség arra, hogy délig fetrengjen az ember.
Pycta javaslataira javarészt bólogat, bár így, hogy ennyire beindítják a dolgokat, attól is fél, hogy egy emberi várost fognak ide létrehozni, amely az erdő kárára lesz.*
- A felvetéseid jogosak és helyénvalóak Pycta, de te is tudod, hogy az erdő egyensúlya milyen kétes és vigyázandó. Ha teret engedünk a túl sok vadászatnak és halászatnak, csak hogy hasunkat állandóan túltömhessük, nem leszünk különbek az erdő ellenségeitől, rombolóitól. - *Szólal meg szomorú szemekkel, nem kritizálva, inkább csak féltve a helyzetet, hogy ne billenjenek át a ló másik oldalára, ami gyakran megesik még az hosszúéletűek népével is.*
- A lombházakat viszont támogatom, én magam is ilyenben nőttem fel, valamint részt is vettem már néhánynak az építésében. Számíthatsz rám ebben. - *Erősíti meg támogatásáról, és még örül is, hogy nem a halálokozással járó vadászcsapattal kell egyelőre tartania, inkább alkothat, és próbálhatja őrizni a háttérből a természet csendjét.
A többiek ébredésével újból Pyctához tér, hiszen összehívja őket, hogy néhány szót intézzen hozzájuk. A lehetőségen kapva kap.*
- Lovam nincs, de ha tudtok nekem kölcsönözni egyet, szívesen veled tartanék. Régóta nem hagytam el az erdőt, úgy érzem, ideje kimozdulnom egy kicsit. - *Ha elfogadják ajánlatát, és a ló hiánya nem jelent problémát, azonnal összepakol ő maga is némi élelmet, hátára veszi íját s tegezét, tőrét pedig odaerősíti az övére, a nyuszi csontocskái mellé.*
//Másnap//
- Összezavarodtam a hold kapcsán, mióta kettő szeli az eget. El kell még telnie néhány évtizednek, mire megfelelő megfigyeléseink lesznek. - *Osztja meg kételyeit az új jelenséggel szemben, de izgatott is emiatt a maga módján, minden újdonság új kihívásokat is hoz az eget figyelők éjszakáiba. A nő megfigyelését azért vette, de ő kevésbé látja bele az égitestek mozgásait rövidtávú jelenségekbe, sokszor, mire sikerül megfejtenie, vagy azt hinnie, hogy megfejtette, a dolgok már meg is történnek. Homályos és elvont tudomány ez.*
*A hajnal jelei már ébren lelik, egyrészt régen gyötri álmatlanság, másrészt amúgy is koránkelő életmódhoz szokott, az erdőben nincs idő és lehetőség arra, hogy délig fetrengjen az ember.
Pycta javaslataira javarészt bólogat, bár így, hogy ennyire beindítják a dolgokat, attól is fél, hogy egy emberi várost fognak ide létrehozni, amely az erdő kárára lesz.*
- A felvetéseid jogosak és helyénvalóak Pycta, de te is tudod, hogy az erdő egyensúlya milyen kétes és vigyázandó. Ha teret engedünk a túl sok vadászatnak és halászatnak, csak hogy hasunkat állandóan túltömhessük, nem leszünk különbek az erdő ellenségeitől, rombolóitól. - *Szólal meg szomorú szemekkel, nem kritizálva, inkább csak féltve a helyzetet, hogy ne billenjenek át a ló másik oldalára, ami gyakran megesik még az hosszúéletűek népével is.*
- A lombházakat viszont támogatom, én magam is ilyenben nőttem fel, valamint részt is vettem már néhánynak az építésében. Számíthatsz rám ebben. - *Erősíti meg támogatásáról, és még örül is, hogy nem a halálokozással járó vadászcsapattal kell egyelőre tartania, inkább alkothat, és próbálhatja őrizni a háttérből a természet csendjét.
A többiek ébredésével újból Pyctához tér, hiszen összehívja őket, hogy néhány szót intézzen hozzájuk. A lehetőségen kapva kap.*
- Lovam nincs, de ha tudtok nekem kölcsönözni egyet, szívesen veled tartanék. Régóta nem hagytam el az erdőt, úgy érzem, ideje kimozdulnom egy kicsit. - *Ha elfogadják ajánlatát, és a ló hiánya nem jelent problémát, azonnal összepakol ő maga is némi élelmet, hátára veszi íját s tegezét, tőrét pedig odaerősíti az övére, a nyuszi csontocskái mellé.*
4743. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-13 11:55:53
Üzenet elküldve: 2019-02-13 11:55:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek//
//Másnap//
- Igazad lehet. *Válaszol halkan Ämeadának, miközben a fára mászó irbiszt figyeli. Bár az irbiszek Erdőmélye csúcsragadozói, minden erdő az otthonuk, ahogy a csuhátlan csuhásnak is.*
- Talán idővel mind otthonunknak érezzük majd. *Néz körbe aztán a táborban, végül pedig az elf lány felé. Tisztán emlékszik a csatlakozásakor elharapott mondatra, miszerint nincs otthona. Bátorító mosolyt küldve felé biccent kurtán.
Csendben hallgatja Tinthereth és Asheelaxa beszélgetését az égitestekről. Ő maga sohasem tulajdonított nagy figyelmet a csillagoknak, bár lenyűgözőnek találja a szépségüket, ahogy ezen az éjszakán is.
Aztán az őrsége végeztével mind aludni térnek, hogy kipihenhessék a hosszú nap menetelését és egy új napra ébredjenek remélhetően.*
*A hajnal hideggel érkezik bizonyosan, de a csuhátlan csuhás nem szokott sokáig aludni. Mivel újra az erdőben hajthatta álomra a fejét, pihentetőbbnek érezte az alvást, mint máskor. Még sötétben ébred, amikor talán a tábor nagy része még alszik. Az őrök által folyamatosan táplált tüzek mellett, takarókba burkolózott elfek és más fajúak alszanak békében. Jólesik végignézni a táboron ilyenkor. A szerzetes pár halk szót vált az őrökkel az éjjeli eseményekről, de ha az Erdő Szíve is úgy akarta, eseménytelen éjszakában lehetett részük.
A csuhátlan csuhás az egyik tűznél foglal helyet az elfek között, halkan beszélget velük, s ha előző este sikerült csipkebogyót szedniük és a tűz mellett megszárítaniuk, akkor forró teát kortyolgat egy bögréből.
Ha a többiek közül más is felébred, akik vele voltak az első őrségben, suttogva terjeszti elő nekik, hogy miféle feladatok várnak még rájuk. Napkelte után jó volna hozzálátni a kunyhók felépítéséhez, földbe mélyített alapokkal, fából épített tetőszerkezettel és nádfedéllel. A folyó hosszában végig van nádas, fel lehetne használni azokat.
Vadászcsapatot kellene indítani, hogy feltöltsék az éléskamrát, halászokat a folyóhoz, egy csapat pedig a kordéval akár visszamehetne a városba is, hogy az erdőből be nem szerezhető szükséges dolgokat, felszereléseket beszerezzék.
Felveti a lombházak ötletét is, hogy a tisztáson található fák lombszintjére építsenek házakat, amelyeket talán kötélhíd köthetne össze.
Rengeteg feladat, rengeteg munka, de ha közösen dolgoznak, nem fog sokáig tartani. Legalábbis a csuhátlan csuhás így hiszi.*
- Ketten az utólag csatlakozók közül elmegyek Amon Ruadhra piacára, ott beszerezzük a hiányzó felszereléseket, ha sietünk, időben visszaérünk. *Adja elő terveit, majd ha felkeltek, megkérdi őket, kik szeretnének vele menni. A vásárláson túl mást is el kell intéznie, több dolgot is, de ezeket nem szeretné az elfek elé tárni.*
//Ämeada, Asheelaxa, Voelkin, Tinthereth//
*Ha felébredt mindenki, hátára szíjazza a wegtoreni pengét tartó hevedert, felveszi hátizsákját némi élelemmel és vízzel, majd összehívja Ämeadát, Ahseelaxát, Voelkint és Tintherethet, hogy beszéljen velük.*
- Két önként jelentkezőt szeretnék megkérni, hogy kísérjenek el Amon Ruadh piacára, hogy megvegyük azokat a dolgokat, amelyek még hiányoznak. Lóval mennénk, hogy időt spóroljunk és még az éjszaka beállta előtt visszatérhessünk. *Néz végig a jelenlévőkön.*
- Akik maradnak, a tábor építésében segíthetnek, a vadászatban és mindenben, ami a segítségünkre lehet. *Mondja el a további feladatokat. A hajnal lassan megvilágítja az ébredező tábort, hamarosan indulniuk kellene, hogy időben visszaérhessenek.
A csuhátlan csuhás reméli, hogy nem történik semmi probléma az út során.*
//Másnap//
- Igazad lehet. *Válaszol halkan Ämeadának, miközben a fára mászó irbiszt figyeli. Bár az irbiszek Erdőmélye csúcsragadozói, minden erdő az otthonuk, ahogy a csuhátlan csuhásnak is.*
- Talán idővel mind otthonunknak érezzük majd. *Néz körbe aztán a táborban, végül pedig az elf lány felé. Tisztán emlékszik a csatlakozásakor elharapott mondatra, miszerint nincs otthona. Bátorító mosolyt küldve felé biccent kurtán.
Csendben hallgatja Tinthereth és Asheelaxa beszélgetését az égitestekről. Ő maga sohasem tulajdonított nagy figyelmet a csillagoknak, bár lenyűgözőnek találja a szépségüket, ahogy ezen az éjszakán is.
Aztán az őrsége végeztével mind aludni térnek, hogy kipihenhessék a hosszú nap menetelését és egy új napra ébredjenek remélhetően.*
*A hajnal hideggel érkezik bizonyosan, de a csuhátlan csuhás nem szokott sokáig aludni. Mivel újra az erdőben hajthatta álomra a fejét, pihentetőbbnek érezte az alvást, mint máskor. Még sötétben ébred, amikor talán a tábor nagy része még alszik. Az őrök által folyamatosan táplált tüzek mellett, takarókba burkolózott elfek és más fajúak alszanak békében. Jólesik végignézni a táboron ilyenkor. A szerzetes pár halk szót vált az őrökkel az éjjeli eseményekről, de ha az Erdő Szíve is úgy akarta, eseménytelen éjszakában lehetett részük.
A csuhátlan csuhás az egyik tűznél foglal helyet az elfek között, halkan beszélget velük, s ha előző este sikerült csipkebogyót szedniük és a tűz mellett megszárítaniuk, akkor forró teát kortyolgat egy bögréből.
Ha a többiek közül más is felébred, akik vele voltak az első őrségben, suttogva terjeszti elő nekik, hogy miféle feladatok várnak még rájuk. Napkelte után jó volna hozzálátni a kunyhók felépítéséhez, földbe mélyített alapokkal, fából épített tetőszerkezettel és nádfedéllel. A folyó hosszában végig van nádas, fel lehetne használni azokat.
Vadászcsapatot kellene indítani, hogy feltöltsék az éléskamrát, halászokat a folyóhoz, egy csapat pedig a kordéval akár visszamehetne a városba is, hogy az erdőből be nem szerezhető szükséges dolgokat, felszereléseket beszerezzék.
Felveti a lombházak ötletét is, hogy a tisztáson található fák lombszintjére építsenek házakat, amelyeket talán kötélhíd köthetne össze.
Rengeteg feladat, rengeteg munka, de ha közösen dolgoznak, nem fog sokáig tartani. Legalábbis a csuhátlan csuhás így hiszi.*
- Ketten az utólag csatlakozók közül elmegyek Amon Ruadhra piacára, ott beszerezzük a hiányzó felszereléseket, ha sietünk, időben visszaérünk. *Adja elő terveit, majd ha felkeltek, megkérdi őket, kik szeretnének vele menni. A vásárláson túl mást is el kell intéznie, több dolgot is, de ezeket nem szeretné az elfek elé tárni.*
//Ämeada, Asheelaxa, Voelkin, Tinthereth//
*Ha felébredt mindenki, hátára szíjazza a wegtoreni pengét tartó hevedert, felveszi hátizsákját némi élelemmel és vízzel, majd összehívja Ämeadát, Ahseelaxát, Voelkint és Tintherethet, hogy beszéljen velük.*
- Két önként jelentkezőt szeretnék megkérni, hogy kísérjenek el Amon Ruadh piacára, hogy megvegyük azokat a dolgokat, amelyek még hiányoznak. Lóval mennénk, hogy időt spóroljunk és még az éjszaka beállta előtt visszatérhessünk. *Néz végig a jelenlévőkön.*
- Akik maradnak, a tábor építésében segíthetnek, a vadászatban és mindenben, ami a segítségünkre lehet. *Mondja el a további feladatokat. A hajnal lassan megvilágítja az ébredező tábort, hamarosan indulniuk kellene, hogy időben visszaérhessenek.
A csuhátlan csuhás reméli, hogy nem történik semmi probléma az út során.*
4742. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-13 00:43:07
Üzenet elküldve: 2019-02-13 00:43:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek - otthonkeresés//
//Esti őrség - napzárás//
*Amikor az ideiglenes karámnak fognának neki, kötél híján kénytelenek másból kialakítani az állatok helységét. A felmerült probléma, az este közeledtével és a népek idáig megtett menetelésének fáradalmaival egybevetve okoz némi feszültséget a munkálatok közben. Az egyik idősebb elf fordul hozzá és mondja el őszinte véleményét. Ahseela arcán tagadhatatlanul némi meglepettség jelenik meg. Nem érzékelte, hogy bárkit erélyesen utasított volna, bár ha végiggondolja tény, hogy nem használta a 'kérlek' szót, de ő pusztán csak a teendőket vázolta fel, viszont belátja, hogy ez sérthet másokat, főleg ha egy fiatalabb mondja meg egy idősebbnek, hogy mit tegyen. A hozzászóló öregebb elfhez lépve: *
- Rendben. Igaza van. Sajnálom, ha megsértettem bárkit is. Figyelni fogok erre, legközelebb idős testvérem. *Körbe hordozva tekintetét.* Kérem, nézzétek el nekem.
*Ahseela bólint az idősebbnek, majd fordul vissza folytatni a megkezdet munkát. Ami eredményesen befejeznek, mivel a kötelet, az idősebb elfek ötlete szerint szétszaggatott ruhákból, rongyokból, zsákokból összecsomózott rongykötéllel váltják ki, ami még éppen megteszi, hogy ellássa a jószágok kordában tartását.*
*Ahseela a tábortűznél megismerkedik Ämeada nevű kék ruhás elf lánnyal. Kinek szabadkozását emígy fogadja: *
- Nem tesz semmit, előfordul az ilyesmi. Ada nővérem.
*Pycta egész vidoran válaszol neki, a megfáradt állapota ellenére is, miszerint már őrségben is vannak. Erre Ahseela szája mosolyba szalad, mire kicsit zavarba is jön, hiszen megint ellenszenves, tiszteletlen benyomást kelthet, ha úgy tűnik hogy kineveti a hordavezetőt.*
- Nem nevetlek ki, csak egy kicsit megmosolyogtatott, ahogy válaszoltál.
*Pycta nem sokra rá a fák között felvillanó szempárhoz sétál. Ahseela álmélkodva nézi, ahogy egy erdei irbisz jelent meg és fekszik le a táboruk közelében. Már éppen tenne fel több kérdést is, de ahogy Pycta a zsákmányával heverő irbiszhez megy, már megérti, hogy az elf jószága lehet. Pycta egy vadkannal tér vissza a tábortűzhöz. A vérszagra Xonar is a tetemre kapja világosbarna szemeit, de ezen kívül a farkas mást nem tesz. Ahseelától megtanulta a csupaszbőrű, kétlábúak törvényeit, például azt, ami a kezükben van, és amit nem adnak oda neki, azaz övék. A szürke farkas nyugodtan ül tovább a tűzfénykörében, mire Ahseela megsimogatja.
Az őrség probléma nélkül telik el. Zömében elbeszélgetik az időt a váltásig. Természetesen a druida lány sokat kérdez az erdei irbiszről. Tinthereth pedig a holdra kérdez rá, hogy mi a véleménye. Ahseela örömmel veszi a szóba elegyedést, hiszen valóban kedves neki ez a téma.*
- Oh, testvérem. Biztos te is látod, hogy Éj anya csonka szeme ma érdekes fényszögben játszik. A népi babona, azt szokta mondani 'udvara van a holdnak'. Ez bonyodalom előjelének szokták tartani. Remélem, tévedek.
*Amikor lejár az őrség Ahseela is nyugovóra indul. Elköszön a többiektől.*
- Jóéjt testvérek! Holdfény nyugtassa az álmokat.
*Még elsétál a karámhoz megkérdezni a virrasztó pásztorokat, hogy minden rendben van-e. Bár ahogy körbenéz nem észlel komoly bajt és ha a pásztorok is megnyugtatják, akkor megy aludni. Bebújik függőágyába, magára húzza lópokrócát, és hamar elnyomja az álom. Xonar a közelében többször körbe forogva, összegömbölyödve fekszik le az egyik fa tövébe. Ahseela kora reggel a tábor hangjaira kel.*
A hozzászólás írója (Ahseelaxa Scyranna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.13 00:49:04
//Esti őrség - napzárás//
*Amikor az ideiglenes karámnak fognának neki, kötél híján kénytelenek másból kialakítani az állatok helységét. A felmerült probléma, az este közeledtével és a népek idáig megtett menetelésének fáradalmaival egybevetve okoz némi feszültséget a munkálatok közben. Az egyik idősebb elf fordul hozzá és mondja el őszinte véleményét. Ahseela arcán tagadhatatlanul némi meglepettség jelenik meg. Nem érzékelte, hogy bárkit erélyesen utasított volna, bár ha végiggondolja tény, hogy nem használta a 'kérlek' szót, de ő pusztán csak a teendőket vázolta fel, viszont belátja, hogy ez sérthet másokat, főleg ha egy fiatalabb mondja meg egy idősebbnek, hogy mit tegyen. A hozzászóló öregebb elfhez lépve: *
- Rendben. Igaza van. Sajnálom, ha megsértettem bárkit is. Figyelni fogok erre, legközelebb idős testvérem. *Körbe hordozva tekintetét.* Kérem, nézzétek el nekem.
*Ahseela bólint az idősebbnek, majd fordul vissza folytatni a megkezdet munkát. Ami eredményesen befejeznek, mivel a kötelet, az idősebb elfek ötlete szerint szétszaggatott ruhákból, rongyokból, zsákokból összecsomózott rongykötéllel váltják ki, ami még éppen megteszi, hogy ellássa a jószágok kordában tartását.*
*Ahseela a tábortűznél megismerkedik Ämeada nevű kék ruhás elf lánnyal. Kinek szabadkozását emígy fogadja: *
- Nem tesz semmit, előfordul az ilyesmi. Ada nővérem.
*Pycta egész vidoran válaszol neki, a megfáradt állapota ellenére is, miszerint már őrségben is vannak. Erre Ahseela szája mosolyba szalad, mire kicsit zavarba is jön, hiszen megint ellenszenves, tiszteletlen benyomást kelthet, ha úgy tűnik hogy kineveti a hordavezetőt.*
- Nem nevetlek ki, csak egy kicsit megmosolyogtatott, ahogy válaszoltál.
*Pycta nem sokra rá a fák között felvillanó szempárhoz sétál. Ahseela álmélkodva nézi, ahogy egy erdei irbisz jelent meg és fekszik le a táboruk közelében. Már éppen tenne fel több kérdést is, de ahogy Pycta a zsákmányával heverő irbiszhez megy, már megérti, hogy az elf jószága lehet. Pycta egy vadkannal tér vissza a tábortűzhöz. A vérszagra Xonar is a tetemre kapja világosbarna szemeit, de ezen kívül a farkas mást nem tesz. Ahseelától megtanulta a csupaszbőrű, kétlábúak törvényeit, például azt, ami a kezükben van, és amit nem adnak oda neki, azaz övék. A szürke farkas nyugodtan ül tovább a tűzfénykörében, mire Ahseela megsimogatja.
Az őrség probléma nélkül telik el. Zömében elbeszélgetik az időt a váltásig. Természetesen a druida lány sokat kérdez az erdei irbiszről. Tinthereth pedig a holdra kérdez rá, hogy mi a véleménye. Ahseela örömmel veszi a szóba elegyedést, hiszen valóban kedves neki ez a téma.*
- Oh, testvérem. Biztos te is látod, hogy Éj anya csonka szeme ma érdekes fényszögben játszik. A népi babona, azt szokta mondani 'udvara van a holdnak'. Ez bonyodalom előjelének szokták tartani. Remélem, tévedek.
*Amikor lejár az őrség Ahseela is nyugovóra indul. Elköszön a többiektől.*
- Jóéjt testvérek! Holdfény nyugtassa az álmokat.
*Még elsétál a karámhoz megkérdezni a virrasztó pásztorokat, hogy minden rendben van-e. Bár ahogy körbenéz nem észlel komoly bajt és ha a pásztorok is megnyugtatják, akkor megy aludni. Bebújik függőágyába, magára húzza lópokrócát, és hamar elnyomja az álom. Xonar a közelében többször körbe forogva, összegömbölyödve fekszik le az egyik fa tövébe. Ahseela kora reggel a tábor hangjaira kel.*
A hozzászólás írója (Ahseelaxa Scyranna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.13 00:49:04
4741. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-12 22:43:04
Üzenet elküldve: 2019-02-12 22:43:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
- Ez igazán kedves tőletek, köszönöm! *jön zavarba kissé a sok felajánlástól. Igazán nem számított erre, hiszen végül is csak nemrég ismerték meg egymást, mégis mérhetetlen hálát érez, hogy keresztezték egymást az útjaik.*
- Nem is kell más a boldog mindennapokhoz! *mosolyodik el Vieljana megjegyzése kapcsán, hiszen bár más dolgokban hisznek, tiszteletben tarja a kis tündér meggyőződését, és érzi, az imádság nagyon fontos a számára.*
- Igazad van, köszönöm! *bólogat Luni szavaira, mikor a lány átadja neki a pénzt* Kívánni se tudnék jobb lakótársakat! Nem tudom, hogy fogom tudni valaha is meghálálni a segítségeteket! *hordozza végig a pillantását mindannyiukon beszéd közben. Sose gondolta volna, hogy ennyi jószívű ember létezik, a városban történtek után pedig főleg elszállt a hite másokat illetően, ez a maroknyi kis csapat azonban újra bebizonyította a számára, hogy van még jóság és kedvesség a világban, amiért megéri küzdeni*
- Együtt igazán felvirágoztatjuk majd ezt a helyet! Tanulás, kertészkedés, minden lesz itt, amit csak el lehet képzelni! *lelkesedik fel az ötletek hallatán, ahogy elképzeli, milyen nagyszerűvé varázsolhatják majd együtt ezt a helyet. ~Gyümölcsöktől roskadozó fák és tudástól roskadozó polcok. Hát kell ennél több?~ mosolyodik el magában.*
- Ez nagyszerű ötlet, Lylli! Feltétlen kérdezzük meg, Arystor milyen sorsot szán a könyveknek! De talán lehet, hogy már ő is gondolt erre, és a szerződésben kitér rá, mi lesz a berendezés és az itteni tárgyak sorsa... *mereng hangosan, miközben azon töpreng, mióta is hagyhatta őket a nemes egyedül a szobában*
- Talán nem kéne túlzottan megváratnunk, nem? Még a végén azt gondolhatja, mégse akarjuk megvenni házat... *jegyzi meg, kíváncsian pillantva körbe, vajon van-e valaki, akinek van még kérdése a vásárlást illetően. Ha igen, akkor még a helyén marad megbeszélni azt, ha viszont mindent sikerült tisztázniuk, és mindenki hozzájárult a vételárhoz annyival, amennyivel szeretne, akkor felemelkedik a székéről és az ajtónál álló őrhöz indul, hogy jelezze, részükről készen állnak a vásárlásra.*
- Ez igazán kedves tőletek, köszönöm! *jön zavarba kissé a sok felajánlástól. Igazán nem számított erre, hiszen végül is csak nemrég ismerték meg egymást, mégis mérhetetlen hálát érez, hogy keresztezték egymást az útjaik.*
- Nem is kell más a boldog mindennapokhoz! *mosolyodik el Vieljana megjegyzése kapcsán, hiszen bár más dolgokban hisznek, tiszteletben tarja a kis tündér meggyőződését, és érzi, az imádság nagyon fontos a számára.*
- Igazad van, köszönöm! *bólogat Luni szavaira, mikor a lány átadja neki a pénzt* Kívánni se tudnék jobb lakótársakat! Nem tudom, hogy fogom tudni valaha is meghálálni a segítségeteket! *hordozza végig a pillantását mindannyiukon beszéd közben. Sose gondolta volna, hogy ennyi jószívű ember létezik, a városban történtek után pedig főleg elszállt a hite másokat illetően, ez a maroknyi kis csapat azonban újra bebizonyította a számára, hogy van még jóság és kedvesség a világban, amiért megéri küzdeni*
- Együtt igazán felvirágoztatjuk majd ezt a helyet! Tanulás, kertészkedés, minden lesz itt, amit csak el lehet képzelni! *lelkesedik fel az ötletek hallatán, ahogy elképzeli, milyen nagyszerűvé varázsolhatják majd együtt ezt a helyet. ~Gyümölcsöktől roskadozó fák és tudástól roskadozó polcok. Hát kell ennél több?~ mosolyodik el magában.*
- Ez nagyszerű ötlet, Lylli! Feltétlen kérdezzük meg, Arystor milyen sorsot szán a könyveknek! De talán lehet, hogy már ő is gondolt erre, és a szerződésben kitér rá, mi lesz a berendezés és az itteni tárgyak sorsa... *mereng hangosan, miközben azon töpreng, mióta is hagyhatta őket a nemes egyedül a szobában*
- Talán nem kéne túlzottan megváratnunk, nem? Még a végén azt gondolhatja, mégse akarjuk megvenni házat... *jegyzi meg, kíváncsian pillantva körbe, vajon van-e valaki, akinek van még kérdése a vásárlást illetően. Ha igen, akkor még a helyén marad megbeszélni azt, ha viszont mindent sikerült tisztázniuk, és mindenki hozzájárult a vételárhoz annyival, amennyivel szeretne, akkor felemelkedik a székéről és az ajtónál álló őrhöz indul, hogy jelezze, részükről készen állnak a vásárlásra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579