Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 212 (4221. - 4240. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4240. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-05 15:14:28
Üzenet elküldve: 2018-12-05 15:14:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magányosok útja//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Hmmm... *Mindösszesen ennyi reakcióval nyugtázza a lány összeesését. Egy darabig álldogál mellette, majd felcsóválva teszi vissza hátára a botját. Rövid dallamot kezd dúdolgatni, miközben komótosan lehajol, hogy módszeresen átkutassa a lányt. A szablyáját könnyen megtalálja, le is csatolja a nőről azonnal, majd elhajítja a szekér irányába. A tőrt egy ideig kutatnia kell, de hamarosan az is meglesz, ezt kis gondolkodás utána a csuhájába rejti. Vállánál és derekánál fogva hirtelen átfordítja a hátára, csak úgy puffan, hogy immár szemtől szembe nézzen vele, s mélabús tekintetét, még mindig egy kackiás kis dallamot dudorászva, lassan végigfuttatja a lány testén. Nem szégyenlősködik, előbb bokájánál húzza feljebb a nadrágot, hogy meggyőződjön róla, rendelkezik-e rejtett fegyverrel, de ugyanígy tesz a derekánál is. A dúdolás kissé hangosabbra vált, miközben az övet egy laza mozdulattal kicsatolja, majd a nadrágot egy durva mozdulattal combközépig húzza le a lányról, lemeztelenítve őt.*
- Baszki, de jó bőr vagy! De semmi... hát ez gond, Valea... nagy gond. *Magyarázza fejét csóválva, felmordulva csendesen, mikor egyéb másik fegyvert nem talál.*
- Elővigyázatlan vagy. Amúgy gondoltam ám. *Jegyzi meg hangosan, kissé csúfondárosan. Majd vállát kissé megvonva öltözteti vissza. Keze kutat és keres a felsőruházat alatt is, ha gombos, akkor teljesen szétnyitja, ha nem, akkor kezét futtatja módszeresen végig, nem foglalkozva azzal, hogy esetleg a lány mellét is alaposan áttapogatja. Különösebb érzelmei nem gerjednek ezáltal, legalábbis látszólag, szó, mi szó, a lány kimondottan erotikus ebben a pózban, szerzett sérülései csak javítanak az összképen. Felegyenesedik, majd úgy tekint le a nőre. Nyelvével hirtelen megnyalja alsó ajkát, majd egy idő után még kissé rendezi a ruházatot. Már épp indulna, amikor meggondolja magát, s az elalélt lányt felülteti.*
- Jól nézel ki. Vajon az illatod is jó? *Kérdezi csak úgy a sötéttől. Arra azért figyel, hogyha mozdulna azonnal tudjon csapni egyet, persze azért elég istenesen elkábította, de soha nem lehet tudni. Tekintete villan egyet, mikor közvetlen közelről beleszagol a lány nyakába, s orrát a nyakszirttől, fültövén keresztül egészen a lány fejtetejéig futtatja, végig beszívva a levegőt.*
- Jó, bizony! Hehe... *Rikkant fel.* Ma este aztán jól fogunk szórakozni, majd meglátod! *Mutat feddőn és tudálékosan a lány ájult testére.* Ugye Umon? Hehe! *A nevetés hideg és kegyetlen, aztán az ismét megkezdett dúdolás, hirtelen fütyörészésbe vált át, mikor a felültetett lány grabancát tarkójánál fogva ragadja meg, s kezdi csak úgy vonszolni maga után egy kézzel, be egészen a lerobbant kis viskó oldalfalához, nem messze a szekértől. Még mindig kedélyesen fütyülve köteleket vesz le a kocsi hátuljából.*
- Jól van pacikám, jól van! *Paskolja meg kedvesen Kócos oldalát.* Pihenj csak, elfáradhattál. *Mosolyog Kócosra vidám tekintettel. Majd ismét fütyülni kezd, még akkor is, mikor a lány csuklójára hurkot köt, majd a bokájára, aztán a kezeket és lábakat a lány előtt szintén összekötözi. Valea derekára egy másikat hurkol, hogy a csúszócsomó hátul legyen, majd a viskó ablakán behajítva a kötelet, azt odaerősíti belül épp ahhoz, amit talál.*
- Noh... kész... *Bólint mosolyogva, tenyerét összedörzsölve, egy pillanatra megszakítva a dallamot.* Ha futni akarsz, fájdalmas élményben lesz részed, szépség. *Jegyzi meg csak úgy mellékesen. Puhán fuszit fúj tenyeréből Valea felé, aztán fogja a lány tőrét és az erdőbe indul, de előtte még megnézi, hogy van e bármi éles a közelben, amivel a lány el tudná oldani a kötelet. A szablyát is eldugja. Miután mindent ellenőrzött, rak egy hasábot a tűzre, mely szintén kellő távolságra van a lánytól, aztán, mint aki jól végezte dolgát immár énekelve besétál az erdőbe. Néha még perdül is egyet bokája körül, mintha fenemód táncos hangulatában lenne. Érdekes módon, most nem esik el.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Hmmm... *Mindösszesen ennyi reakcióval nyugtázza a lány összeesését. Egy darabig álldogál mellette, majd felcsóválva teszi vissza hátára a botját. Rövid dallamot kezd dúdolgatni, miközben komótosan lehajol, hogy módszeresen átkutassa a lányt. A szablyáját könnyen megtalálja, le is csatolja a nőről azonnal, majd elhajítja a szekér irányába. A tőrt egy ideig kutatnia kell, de hamarosan az is meglesz, ezt kis gondolkodás utána a csuhájába rejti. Vállánál és derekánál fogva hirtelen átfordítja a hátára, csak úgy puffan, hogy immár szemtől szembe nézzen vele, s mélabús tekintetét, még mindig egy kackiás kis dallamot dudorászva, lassan végigfuttatja a lány testén. Nem szégyenlősködik, előbb bokájánál húzza feljebb a nadrágot, hogy meggyőződjön róla, rendelkezik-e rejtett fegyverrel, de ugyanígy tesz a derekánál is. A dúdolás kissé hangosabbra vált, miközben az övet egy laza mozdulattal kicsatolja, majd a nadrágot egy durva mozdulattal combközépig húzza le a lányról, lemeztelenítve őt.*
- Baszki, de jó bőr vagy! De semmi... hát ez gond, Valea... nagy gond. *Magyarázza fejét csóválva, felmordulva csendesen, mikor egyéb másik fegyvert nem talál.*
- Elővigyázatlan vagy. Amúgy gondoltam ám. *Jegyzi meg hangosan, kissé csúfondárosan. Majd vállát kissé megvonva öltözteti vissza. Keze kutat és keres a felsőruházat alatt is, ha gombos, akkor teljesen szétnyitja, ha nem, akkor kezét futtatja módszeresen végig, nem foglalkozva azzal, hogy esetleg a lány mellét is alaposan áttapogatja. Különösebb érzelmei nem gerjednek ezáltal, legalábbis látszólag, szó, mi szó, a lány kimondottan erotikus ebben a pózban, szerzett sérülései csak javítanak az összképen. Felegyenesedik, majd úgy tekint le a nőre. Nyelvével hirtelen megnyalja alsó ajkát, majd egy idő után még kissé rendezi a ruházatot. Már épp indulna, amikor meggondolja magát, s az elalélt lányt felülteti.*
- Jól nézel ki. Vajon az illatod is jó? *Kérdezi csak úgy a sötéttől. Arra azért figyel, hogyha mozdulna azonnal tudjon csapni egyet, persze azért elég istenesen elkábította, de soha nem lehet tudni. Tekintete villan egyet, mikor közvetlen közelről beleszagol a lány nyakába, s orrát a nyakszirttől, fültövén keresztül egészen a lány fejtetejéig futtatja, végig beszívva a levegőt.*
- Jó, bizony! Hehe... *Rikkant fel.* Ma este aztán jól fogunk szórakozni, majd meglátod! *Mutat feddőn és tudálékosan a lány ájult testére.* Ugye Umon? Hehe! *A nevetés hideg és kegyetlen, aztán az ismét megkezdett dúdolás, hirtelen fütyörészésbe vált át, mikor a felültetett lány grabancát tarkójánál fogva ragadja meg, s kezdi csak úgy vonszolni maga után egy kézzel, be egészen a lerobbant kis viskó oldalfalához, nem messze a szekértől. Még mindig kedélyesen fütyülve köteleket vesz le a kocsi hátuljából.*
- Jól van pacikám, jól van! *Paskolja meg kedvesen Kócos oldalát.* Pihenj csak, elfáradhattál. *Mosolyog Kócosra vidám tekintettel. Majd ismét fütyülni kezd, még akkor is, mikor a lány csuklójára hurkot köt, majd a bokájára, aztán a kezeket és lábakat a lány előtt szintén összekötözi. Valea derekára egy másikat hurkol, hogy a csúszócsomó hátul legyen, majd a viskó ablakán behajítva a kötelet, azt odaerősíti belül épp ahhoz, amit talál.*
- Noh... kész... *Bólint mosolyogva, tenyerét összedörzsölve, egy pillanatra megszakítva a dallamot.* Ha futni akarsz, fájdalmas élményben lesz részed, szépség. *Jegyzi meg csak úgy mellékesen. Puhán fuszit fúj tenyeréből Valea felé, aztán fogja a lány tőrét és az erdőbe indul, de előtte még megnézi, hogy van e bármi éles a közelben, amivel a lány el tudná oldani a kötelet. A szablyát is eldugja. Miután mindent ellenőrzött, rak egy hasábot a tűzre, mely szintén kellő távolságra van a lánytól, aztán, mint aki jól végezte dolgát immár énekelve besétál az erdőbe. Néha még perdül is egyet bokája körül, mintha fenemód táncos hangulatában lenne. Érdekes módon, most nem esik el.*
4239. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-05 14:42:02
Üzenet elküldve: 2018-12-05 14:42:02
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// A magányosok útja //
*Nincs kedve magyarázkodni, főleg mert biztos abban, hogy Umon tudja miért nem örül most a közelségének. Valóban Valeának nincs ötlete, hogy mire megy ki a játék, ha egyáltalán ez valami játék szeretne lenni. Szóval ő maga kissé mérgesen, feldúltan és meglehetősen magabiztosan lépeget előre, nem számítva arra, hogy majd pont a szerzetes fog ellen bármire is készülni. Az mondjuk feltűnik neki, hogy hallja a férfi léptei zaját majdnem szinkronban a sajátjával, éppen hátra is pillantana csupán azért, hogy szemügyre vegye annak arcát és esetleg felmérje hangulatát, gondolatait, de valami megakadályozza a mozdulatban. Mégpedig egy jól célzott és igen erős ütés.
Gondolkodni már nincs lehetősége, szinte azon pillanatban elsötétül előtte a világ. Egyedül a fájdalmat érzi, ami tarkójától robban szét és egész fejét, illetve arcát elönti az egyszerre hideg tűszúrásként és forró masszaként érződő hullám. Lezárt szemhéjain keresztül is érzékeli még, hogy forog vele a világ, éppen csak a pillanat tört részéig. Ez idő alatt és ennyi információból nem tudja megállapítani, hogy azért mert szédülést érez, vagy mert tehetetlenül zuhan a föld felé. Mire leérkezik már teljesen eltompul. Nyilván megüti magát esés közben is, ez már valószínűleg csak felébredéskor fog feltűnni neki, persze mindez eltörpül majd amellett amit Umontól kapott, ami ugyan nem volt nagy, de nyilvánvalóan feje érzékenyebb terület, mint egyébként is megroncsolt végtagjai.*
*Nincs kedve magyarázkodni, főleg mert biztos abban, hogy Umon tudja miért nem örül most a közelségének. Valóban Valeának nincs ötlete, hogy mire megy ki a játék, ha egyáltalán ez valami játék szeretne lenni. Szóval ő maga kissé mérgesen, feldúltan és meglehetősen magabiztosan lépeget előre, nem számítva arra, hogy majd pont a szerzetes fog ellen bármire is készülni. Az mondjuk feltűnik neki, hogy hallja a férfi léptei zaját majdnem szinkronban a sajátjával, éppen hátra is pillantana csupán azért, hogy szemügyre vegye annak arcát és esetleg felmérje hangulatát, gondolatait, de valami megakadályozza a mozdulatban. Mégpedig egy jól célzott és igen erős ütés.
Gondolkodni már nincs lehetősége, szinte azon pillanatban elsötétül előtte a világ. Egyedül a fájdalmat érzi, ami tarkójától robban szét és egész fejét, illetve arcát elönti az egyszerre hideg tűszúrásként és forró masszaként érződő hullám. Lezárt szemhéjain keresztül is érzékeli még, hogy forog vele a világ, éppen csak a pillanat tört részéig. Ez idő alatt és ennyi információból nem tudja megállapítani, hogy azért mert szédülést érez, vagy mert tehetetlenül zuhan a föld felé. Mire leérkezik már teljesen eltompul. Nyilván megüti magát esés közben is, ez már valószínűleg csak felébredéskor fog feltűnni neki, persze mindez eltörpül majd amellett amit Umontól kapott, ami ugyan nem volt nagy, de nyilvánvalóan feje érzékenyebb terület, mint egyébként is megroncsolt végtagjai.*
4238. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-05 07:57:27
Üzenet elküldve: 2018-12-05 07:57:27
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magányosok útja//
*Eleinte széles vigyorral és átszellemült arccal figyeli a lányt, immár hátulról. Stigmái tánca egyre gyorsul, immár nem csak arcán, érzi, ahogyan a testén is méla keringőbe kezdenek. Eleinte nem is ideges, élvezi a lány zavartságát, vélhetően fogalma sincs arról, hogy jelenleg mi történik, szerencsére a szerzetes pontosan tisztában van tettei miértjeivel. Az viszont kezdi bosszantani, hogy a reakció nem feltétlenül az, mit szeretne látni. A lány továbbra is csendes, csak egy pillanatra csattan fel és akkor is csak szokványos közhelyeket dobál:*
- Miért ne? *Kérdezi hamiskás mosollyal, mely a végén már arcára fagy. Szemei hidegek és kedvezőtlen színben tüntetik fel egyébként sem hagyományos arcát, a holdvilág kevés fény ád, s mintha mindegyiket szembogarai gyűjtenék be, jóllehet ez csupán a természet csalfa játéka. A lány hátán marad a keze, nem durván, pusztán finoman, s közben tűnődve figyeli a körülöttük lévő rengeteg mozgását, azonban Valea feláll, így körülbelül egy magasságba kerülnek, a lány hátáról lekerülnek a lehorzsolt kezek. Ajkai megmerevednek, s szája pengevékonnyá válik, Valea nem látja, hisz az erdőt szemléli, de a szerzetes szemeibe mérhetetlen szomorúság is keveredik, ahogyan elnézi a lány alakját. Könnyelmű és túlságosan bizakodó. Korábbi félelmét talán legyőzi az erdővel kapcsolatban és lassan szedelőzködik, azonban kacagásának jelenleg nem tud örülni. Nem szól, megvárja, míg a lány elindul, majd némán követi. Hátáról óvatosan veszi le a Pyctától kapott, kiváló erezettel rendelkező szerzetesi botot, s megszorul rajta keze. Az egész egy pillanat, míg végiggondolva saját útját, méla és kifejezéstelen arccal indítja meg a lány tarkója felé a vaskosabbik végét. Szerencsére gyorsasága és fegyveres képzettsége, talán még azelőtt engedi bevinni a csapást, hogy a kacagó lány azt szeme sarkából észlelhetné. Ha nem, nos a magyarázatra még nem készült fel, minden bizonnyal érdekesen alakulna az éjszaka. Nem üt nagyot, csak kábítani akar. Ha az ütés sikeres, a lány ájultan esik össze, s Umon halvány, szomorú mosollyal áll meg az eszméletlen test felett.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.05 08:00:59
*Eleinte széles vigyorral és átszellemült arccal figyeli a lányt, immár hátulról. Stigmái tánca egyre gyorsul, immár nem csak arcán, érzi, ahogyan a testén is méla keringőbe kezdenek. Eleinte nem is ideges, élvezi a lány zavartságát, vélhetően fogalma sincs arról, hogy jelenleg mi történik, szerencsére a szerzetes pontosan tisztában van tettei miértjeivel. Az viszont kezdi bosszantani, hogy a reakció nem feltétlenül az, mit szeretne látni. A lány továbbra is csendes, csak egy pillanatra csattan fel és akkor is csak szokványos közhelyeket dobál:*
- Miért ne? *Kérdezi hamiskás mosollyal, mely a végén már arcára fagy. Szemei hidegek és kedvezőtlen színben tüntetik fel egyébként sem hagyományos arcát, a holdvilág kevés fény ád, s mintha mindegyiket szembogarai gyűjtenék be, jóllehet ez csupán a természet csalfa játéka. A lány hátán marad a keze, nem durván, pusztán finoman, s közben tűnődve figyeli a körülöttük lévő rengeteg mozgását, azonban Valea feláll, így körülbelül egy magasságba kerülnek, a lány hátáról lekerülnek a lehorzsolt kezek. Ajkai megmerevednek, s szája pengevékonnyá válik, Valea nem látja, hisz az erdőt szemléli, de a szerzetes szemeibe mérhetetlen szomorúság is keveredik, ahogyan elnézi a lány alakját. Könnyelmű és túlságosan bizakodó. Korábbi félelmét talán legyőzi az erdővel kapcsolatban és lassan szedelőzködik, azonban kacagásának jelenleg nem tud örülni. Nem szól, megvárja, míg a lány elindul, majd némán követi. Hátáról óvatosan veszi le a Pyctától kapott, kiváló erezettel rendelkező szerzetesi botot, s megszorul rajta keze. Az egész egy pillanat, míg végiggondolva saját útját, méla és kifejezéstelen arccal indítja meg a lány tarkója felé a vaskosabbik végét. Szerencsére gyorsasága és fegyveres képzettsége, talán még azelőtt engedi bevinni a csapást, hogy a kacagó lány azt szeme sarkából észlelhetné. Ha nem, nos a magyarázatra még nem készült fel, minden bizonnyal érdekesen alakulna az éjszaka. Nem üt nagyot, csak kábítani akar. Ha az ütés sikeres, a lány ájultan esik össze, s Umon halvány, szomorú mosollyal áll meg az eszméletlen test felett.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.05 08:00:59
4237. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-05 04:34:24
Üzenet elküldve: 2018-12-05 04:34:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
-Majd máskor.
*Vigyorog vissza a lányra. A kis szójátéka is kapott egy dicséretet majd mindketten az ágyba keveredtek és jött a mese délután vagyis reggel. Int pedig figyelmesen hallgat. Talán máskor fennakadt volna azon, hogy levegőnek néznek valakit és túlérzékeny módon ezt is nemesi dolognak nézte volna, de a lány esetében természetesnek érzi és biztosnak, hogy akire ő nem volt kíváncsi az nem is érdemelte meg. Szegény fickót meghódította a nemes lány. A kis nyaknyújtogatásra is mosolyogva két újjal óvatosan nyújt egy sajtdarabkát az imádni való szörnyecskéjének. Persze nem mintha félnie kéne, hogy a lány leharapja a maradék kezét...Bár...Jobb az óvatosság. A doki nem túl jó a reggeli hozásban és nem is ismeri a lány ízlését szóval hozott amit talált. Sonkát, szalonnát, kolbász, szeletelt zöldségeket, kenyeret, sajtot, néhány kenni valót... Utóbbiakkal úgy tűnik sikere volt. Ezt elraktározza a fejében. Ő maga inkább a húsféléket és a sajtot meg a szeletelt zöldségeket fogyasztja. Méghozzá bőségesen a tegnapi testmozgás meghozta az étvágyát. A lány is annyit eszik amivel Int, mint doktorbácsi is meg van elégedve. Nem is nagyon szólnak egymáshoz míg esznek. Aztán mikor befejezték jön a kérdés. Int kedves mosollyal bólint.*
-Persze. Azonnal intézkedem kedves.
*Még nyom egy puszit a lány vállára majd kézbe veszi a tálcát és egyszer visszamosolyogva kisétál a szobából. Nem is kell messzire mennie még a folyosón megtalálja az egyik szolgálót, aki a fürdőből sétált ki. Látszólag takarított.*
-Szervusz kedvesem tudnál segíteni? Ha jól tudom Nell vagy ugye?*Ha téved akkor bocsánatot kér.*Relael kisasszony távozik. Segítenél előkészíteni a lovát és egy kis elemózsiát neki? Köszönöm.
*Csillog hálásan a szeme. Főleg mikor a tálcát is elveszik tőle. Mikor visszatér a szobába akkor látja, hogy sajnos az öltözésről lemaradt és már szövet takarja, azt amit legalább egyszer még megnézett volna magának. Egy furcsa mosollyal sétál oda a lányhoz és ül le mellé.*
-Relael. Őszintén örülök, hogy összefújt minket a szél. Remélem jársz még erre, de ami a lényeg, hogy vigyázz magadra kislány. Kevés barátja van a doktorbácsinak.
*Majd megpróbál a lányhoz húzódni és most a arcára nyomni egy puszit. Tényleg megkedvelte.*
-Majd máskor.
*Vigyorog vissza a lányra. A kis szójátéka is kapott egy dicséretet majd mindketten az ágyba keveredtek és jött a mese délután vagyis reggel. Int pedig figyelmesen hallgat. Talán máskor fennakadt volna azon, hogy levegőnek néznek valakit és túlérzékeny módon ezt is nemesi dolognak nézte volna, de a lány esetében természetesnek érzi és biztosnak, hogy akire ő nem volt kíváncsi az nem is érdemelte meg. Szegény fickót meghódította a nemes lány. A kis nyaknyújtogatásra is mosolyogva két újjal óvatosan nyújt egy sajtdarabkát az imádni való szörnyecskéjének. Persze nem mintha félnie kéne, hogy a lány leharapja a maradék kezét...Bár...Jobb az óvatosság. A doki nem túl jó a reggeli hozásban és nem is ismeri a lány ízlését szóval hozott amit talált. Sonkát, szalonnát, kolbász, szeletelt zöldségeket, kenyeret, sajtot, néhány kenni valót... Utóbbiakkal úgy tűnik sikere volt. Ezt elraktározza a fejében. Ő maga inkább a húsféléket és a sajtot meg a szeletelt zöldségeket fogyasztja. Méghozzá bőségesen a tegnapi testmozgás meghozta az étvágyát. A lány is annyit eszik amivel Int, mint doktorbácsi is meg van elégedve. Nem is nagyon szólnak egymáshoz míg esznek. Aztán mikor befejezték jön a kérdés. Int kedves mosollyal bólint.*
-Persze. Azonnal intézkedem kedves.
*Még nyom egy puszit a lány vállára majd kézbe veszi a tálcát és egyszer visszamosolyogva kisétál a szobából. Nem is kell messzire mennie még a folyosón megtalálja az egyik szolgálót, aki a fürdőből sétált ki. Látszólag takarított.*
-Szervusz kedvesem tudnál segíteni? Ha jól tudom Nell vagy ugye?*Ha téved akkor bocsánatot kér.*Relael kisasszony távozik. Segítenél előkészíteni a lovát és egy kis elemózsiát neki? Köszönöm.
*Csillog hálásan a szeme. Főleg mikor a tálcát is elveszik tőle. Mikor visszatér a szobába akkor látja, hogy sajnos az öltözésről lemaradt és már szövet takarja, azt amit legalább egyszer még megnézett volna magának. Egy furcsa mosollyal sétál oda a lányhoz és ül le mellé.*
-Relael. Őszintén örülök, hogy összefújt minket a szél. Remélem jársz még erre, de ami a lényeg, hogy vigyázz magadra kislány. Kevés barátja van a doktorbácsinak.
*Majd megpróbál a lányhoz húzódni és most a arcára nyomni egy puszit. Tényleg megkedvelte.*
4236. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-04 22:31:36
Üzenet elküldve: 2018-12-04 22:31:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
- Na püff!
*Csattan fel morcosan.*
- Miazhogynincskedved? Hümm?
*Ha már kora reggel bosszantják, akkor bizony visszabosszant, de széles vigyora elárulja, hogy csupán mókázik. Még túl korán van a hiteles színészkedéshez.*
- Óóó, frappáns.
*Neki is lát a falatozásnak, és bár éhes, de éppen úgy csipegetve, ahogy egyébként is mindig teszi. Ha az életmódja többi része nem is, de ebben az esetben Relael mindenképpen gazdaságos.*
- Nem, általában az ebéd és az ebéd történt csak a terebélyes asztalnál, a reggelit én mindig a szobámban fogyasztottam el.
*Ez a része azért hiányzik, kényelmes és idilli volt. Van egy szépsége annak, amikor csendesen elmélyülve töltheti el ezt az időt, amikor még nem annyira nyüzsög a ház. Persze így sem rossz, nem zavarja Intath jelenléte, neki mindig örül.*
- De megvan az előnye is, főleg ha nem túlzottan vagy kíváncsi az asztalnál ülőre, akkor kifejezetten jó, hogy megvan az a távolság. Nem annyira látványos, hogy levegőnek nézed.
*Belekortyol a tejbe, majd mikor látja, hogy a férfi sajtot kezd el enni leteszi a poharat és nyakát nyújtogatva kér ő is. Közben szeme sarkából jobban szemügyre veszi, hogy miket is hozott fel az orvos és ha talál, akkor mézért nyúl, mert az édes ételeket jobban preferálja. Meg is ken vele egy szelet kenyeret – ami becslései szerint nagyjából elég is lesz reggelire neki – és neki is lát az elfogyasztásának. Mivel az édes ételt kicsit jobban meghozza az étvágyát, ezért rögtön ezután, ha talál lekvárt akkor egy újabb és ezzel együtt egy utolsó szeletet is megeszik. Mézből önt a tejbe is, az az egyik kedvence még egészen kicsi korából és semmiképpen sem hagyná ki azután sem, hogy már azt érzi ténylegesen tele van.*
- Lassan ideje lenne elindulnom. Esetleg kaphatnék majd valami útravalót is? Nem kell sok, csak a biztonság kedvéért.
*Jön a nehéz és kellemetlen része. A pohár koppanása után a felületen megkezdődik ruháinak összeszedése, öltözködés, a felkészülés. Nem nagyon tapasztalt olyat, hogy nem szívesen hagyna ott valakit vagy valamit, általában az új lehetőségek mindig ösztönözték, most viszont kicsit fáj a szíve emiatt és csak az ösztönzi, hogy reményei szerint újra fognak majd találkozni. Még éppen visszaül az ágy szélére, hogy cipőjét felvegye ezután pedig igazából készen áll, már csak az a kérdés, hogy vajon lova is.*
- Na püff!
*Csattan fel morcosan.*
- Miazhogynincskedved? Hümm?
*Ha már kora reggel bosszantják, akkor bizony visszabosszant, de széles vigyora elárulja, hogy csupán mókázik. Még túl korán van a hiteles színészkedéshez.*
- Óóó, frappáns.
*Neki is lát a falatozásnak, és bár éhes, de éppen úgy csipegetve, ahogy egyébként is mindig teszi. Ha az életmódja többi része nem is, de ebben az esetben Relael mindenképpen gazdaságos.*
- Nem, általában az ebéd és az ebéd történt csak a terebélyes asztalnál, a reggelit én mindig a szobámban fogyasztottam el.
*Ez a része azért hiányzik, kényelmes és idilli volt. Van egy szépsége annak, amikor csendesen elmélyülve töltheti el ezt az időt, amikor még nem annyira nyüzsög a ház. Persze így sem rossz, nem zavarja Intath jelenléte, neki mindig örül.*
- De megvan az előnye is, főleg ha nem túlzottan vagy kíváncsi az asztalnál ülőre, akkor kifejezetten jó, hogy megvan az a távolság. Nem annyira látványos, hogy levegőnek nézed.
*Belekortyol a tejbe, majd mikor látja, hogy a férfi sajtot kezd el enni leteszi a poharat és nyakát nyújtogatva kér ő is. Közben szeme sarkából jobban szemügyre veszi, hogy miket is hozott fel az orvos és ha talál, akkor mézért nyúl, mert az édes ételeket jobban preferálja. Meg is ken vele egy szelet kenyeret – ami becslései szerint nagyjából elég is lesz reggelire neki – és neki is lát az elfogyasztásának. Mivel az édes ételt kicsit jobban meghozza az étvágyát, ezért rögtön ezután, ha talál lekvárt akkor egy újabb és ezzel együtt egy utolsó szeletet is megeszik. Mézből önt a tejbe is, az az egyik kedvence még egészen kicsi korából és semmiképpen sem hagyná ki azután sem, hogy már azt érzi ténylegesen tele van.*
- Lassan ideje lenne elindulnom. Esetleg kaphatnék majd valami útravalót is? Nem kell sok, csak a biztonság kedvéért.
*Jön a nehéz és kellemetlen része. A pohár koppanása után a felületen megkezdődik ruháinak összeszedése, öltözködés, a felkészülés. Nem nagyon tapasztalt olyat, hogy nem szívesen hagyna ott valakit vagy valamit, általában az új lehetőségek mindig ösztönözték, most viszont kicsit fáj a szíve emiatt és csak az ösztönzi, hogy reményei szerint újra fognak majd találkozni. Még éppen visszaül az ágy szélére, hogy cipőjét felvegye ezután pedig igazából készen áll, már csak az a kérdés, hogy vajon lova is.*
4235. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-04 15:03:58
Üzenet elküldve: 2018-12-04 15:03:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
*Meg kell hagyni a dokinak tetszik a nyöszörgő takarószörnyecske is. Korán reggel szívesen megy a lány agyára. Jó játék. A kapott válaszon vidáman felkacag. Csúnyábbat is mondhatott volna Relael azon is hasonló vidámsággal kacagna fel a doki.*
-Most nincs kedvem majd máskor.
*Vigyorog pimaszul. Azért csak meglátja milyen a szép lány reggelente. Ez a pofi nem hasonlít a tegnapira, de a doki nem is számított másra. Továbbra is kedvesen mosolyog a szörnyecskéjére.*
-Kár lenne tagadni tényleg az vagyok. Reggeli Relael-ekkel reggelizős kedvemben vagyok.
*Ezt a szójátékot még a konyhában találta ki és nagyon elmésnek véli. Az invitálásnak örömmel tesz eleget. Becsusszan a lány mellé és közéjük teszi a tálcát. A kapott kérdésen alaposan el kell gondolkoznia. Ha nem is nemesi kiváltság, de tényleg nem volt jellemző Int-re.*
-Csak nagy ritkán. Főleg mikor kutya beteg voltam és ágynak dőltem. Se a hajón, se a fogadókban nem gyakori az ilyen luxus. Hát te? Remélem nem egy olyan hosszú asztalnál kellett enned amin át kellett kiabálni ha érdekelt, hogy aludt a másik.
*Ő valahogy úgy képzeli. Közben tölt magának és a lánynak is egy pohár tejecskét és egy darab sajtot a szájába vesz.*
*Meg kell hagyni a dokinak tetszik a nyöszörgő takarószörnyecske is. Korán reggel szívesen megy a lány agyára. Jó játék. A kapott válaszon vidáman felkacag. Csúnyábbat is mondhatott volna Relael azon is hasonló vidámsággal kacagna fel a doki.*
-Most nincs kedvem majd máskor.
*Vigyorog pimaszul. Azért csak meglátja milyen a szép lány reggelente. Ez a pofi nem hasonlít a tegnapira, de a doki nem is számított másra. Továbbra is kedvesen mosolyog a szörnyecskéjére.*
-Kár lenne tagadni tényleg az vagyok. Reggeli Relael-ekkel reggelizős kedvemben vagyok.
*Ezt a szójátékot még a konyhában találta ki és nagyon elmésnek véli. Az invitálásnak örömmel tesz eleget. Becsusszan a lány mellé és közéjük teszi a tálcát. A kapott kérdésen alaposan el kell gondolkoznia. Ha nem is nemesi kiváltság, de tényleg nem volt jellemző Int-re.*
-Csak nagy ritkán. Főleg mikor kutya beteg voltam és ágynak dőltem. Se a hajón, se a fogadókban nem gyakori az ilyen luxus. Hát te? Remélem nem egy olyan hosszú asztalnál kellett enned amin át kellett kiabálni ha érdekelt, hogy aludt a másik.
*Ő valahogy úgy képzeli. Közben tölt magának és a lánynak is egy pohár tejecskét és egy darab sajtot a szájába vesz.*
4234. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-04 14:18:55
Üzenet elküldve: 2018-12-04 14:18:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
*Mivel Intath nincs mellette ébredése perceiben, mert a reggelit készíti elő, ezért nyugodtan birtokba veheti az ágyat és játszhat tengericsillagot, aztán ezt az ötletet gyorsan visszacsinálja és újra apró gömböccé kuporodik össze. Aztán az ajtó nyílását, csukódását, a férfi lépteit hallja meg és már abban az állapotban is van, hogy felfogja, csak lusta bármit is reagálni rá. Még akkor sem reagál, amikor megérzi a férfi alatt besüppedő ágyat.
A köszönésre nyöszörög egyet, a folytatásra is szintén, akkor már kissé haragosabban, már-már morogva reagál. Orráig felhúzott takaróból csak rosszallóan megvillanó zöld szemei látszanak, amik még be vannak kicsit dagadva a hosszú pihenés után.*
- Nyald ki a fülem!
*Mormogja halkan, erőtlenül, pillanatnyi durcája viszont hamar elillan, mert hát mégis Intathról van szó. És bár összességében talán vonzónak, sőt szépnek mondható, de reggelente éppen annyira szét van esve, mint mindenki más. Meg a haja is milyen? Megerőlteti azért magát és lassan felül, éppen csak karjait dugja ki a takaró alól, hogy megdörzsölje arcát, hátha az segít valamennyit.*
- Jaj de drága és szemtelen csibész vagy te.
*Pillant a reggelire, ami kifejezetten neki is jól esne, holott általánosságban elég kis étvágya van. Kicsit elszontyolodik, hogy lassan indulnia kell, pedig már hiányzik neki Alyo, meg az otthnos kis épület és persze mindenek előtt Syoud, de Intath is annyira a szívébe lopta magát, hogy nehéz lesz az elválás, éppen annyira, mint az ébredés.*
- Na csüccs ide mellém!
*Lapogatja meg maga mellett az ágyat.*
- Ettél már valaha ágyban?
*Mert Relael majdnem mindig így fogyasztotta reggelijét, becslése szerint viszont ez csak a nemesek kiváltsága.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.04 14:19:43
*Mivel Intath nincs mellette ébredése perceiben, mert a reggelit készíti elő, ezért nyugodtan birtokba veheti az ágyat és játszhat tengericsillagot, aztán ezt az ötletet gyorsan visszacsinálja és újra apró gömböccé kuporodik össze. Aztán az ajtó nyílását, csukódását, a férfi lépteit hallja meg és már abban az állapotban is van, hogy felfogja, csak lusta bármit is reagálni rá. Még akkor sem reagál, amikor megérzi a férfi alatt besüppedő ágyat.
A köszönésre nyöszörög egyet, a folytatásra is szintén, akkor már kissé haragosabban, már-már morogva reagál. Orráig felhúzott takaróból csak rosszallóan megvillanó zöld szemei látszanak, amik még be vannak kicsit dagadva a hosszú pihenés után.*
- Nyald ki a fülem!
*Mormogja halkan, erőtlenül, pillanatnyi durcája viszont hamar elillan, mert hát mégis Intathról van szó. És bár összességében talán vonzónak, sőt szépnek mondható, de reggelente éppen annyira szét van esve, mint mindenki más. Meg a haja is milyen? Megerőlteti azért magát és lassan felül, éppen csak karjait dugja ki a takaró alól, hogy megdörzsölje arcát, hátha az segít valamennyit.*
- Jaj de drága és szemtelen csibész vagy te.
*Pillant a reggelire, ami kifejezetten neki is jól esne, holott általánosságban elég kis étvágya van. Kicsit elszontyolodik, hogy lassan indulnia kell, pedig már hiányzik neki Alyo, meg az otthnos kis épület és persze mindenek előtt Syoud, de Intath is annyira a szívébe lopta magát, hogy nehéz lesz az elválás, éppen annyira, mint az ébredés.*
- Na csüccs ide mellém!
*Lapogatja meg maga mellett az ágyat.*
- Ettél már valaha ágyban?
*Mert Relael majdnem mindig így fogyasztotta reggelijét, becslése szerint viszont ez csak a nemesek kiváltsága.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.04 14:19:43
4233. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-04 13:47:09
Üzenet elküldve: 2018-12-04 13:47:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
*A takaró alatt hamar elálmosodik a lány. Int jót mosolyog rajta főleg ahogy megért néhány mondatfoszlányt. Simogatja a másik buksiját és hallgatja a szuszogását. Azon elmélkedik milyen szerencsés alak is ő egészen míg maga is el nem alszik.*
*Az ébredésben a doki se a legjobb. Főleg ha arra kel, hogy a saját haján fekszik. Fészkelődik kicsit. Érzi, hogy nem épp a legjobban nézhet most ki, de nem zavarja. Végignéz a mellette fekvő lányon és elégedetten elvigyorodik. Eldönti, hogy fekszik még egy kicsit aztán intéz valami reggelit. Olyan jó még egy kicsit nem kelni ki az ágyból. Mikor kellően kipihentnek érzi már magát akkor csak akkor próbálkozik meg az ébredés fáradalmaival. Az ujjaival párat végigsimít a haján majd felöltözik, hogy kimenjen a konyhába. Vidáman köszönti az ottani szolgálókat és mintha egy lenne közülük kérdezi mi merre van. Egy tálcára előkészít némi reggelinek valót és egy kancsó tejet két pohárral. Azzal egyensúlyozva csonka karján tér vissza a szobába ahol egy nyöszörgő takarószörnyecske fogadja.*
-Sziamia kedvesem!
*Mosolyog Relael-re vidáman. Jókedvűen sétál az ágy lány felüli széléhez, hogy leüljön oda.*
-Hoztam egy kis reggelit nekünk. A tegnapi után megtudnék egy lovat is enni. Édesem? Muti a pofikád! Hadd lám milyen egy ilyen szép lány reggelente!
*Vigyorog a nemes kisasszonyra.*
*A takaró alatt hamar elálmosodik a lány. Int jót mosolyog rajta főleg ahogy megért néhány mondatfoszlányt. Simogatja a másik buksiját és hallgatja a szuszogását. Azon elmélkedik milyen szerencsés alak is ő egészen míg maga is el nem alszik.*
*Az ébredésben a doki se a legjobb. Főleg ha arra kel, hogy a saját haján fekszik. Fészkelődik kicsit. Érzi, hogy nem épp a legjobban nézhet most ki, de nem zavarja. Végignéz a mellette fekvő lányon és elégedetten elvigyorodik. Eldönti, hogy fekszik még egy kicsit aztán intéz valami reggelit. Olyan jó még egy kicsit nem kelni ki az ágyból. Mikor kellően kipihentnek érzi már magát akkor csak akkor próbálkozik meg az ébredés fáradalmaival. Az ujjaival párat végigsimít a haján majd felöltözik, hogy kimenjen a konyhába. Vidáman köszönti az ottani szolgálókat és mintha egy lenne közülük kérdezi mi merre van. Egy tálcára előkészít némi reggelinek valót és egy kancsó tejet két pohárral. Azzal egyensúlyozva csonka karján tér vissza a szobába ahol egy nyöszörgő takarószörnyecske fogadja.*
-Sziamia kedvesem!
*Mosolyog Relael-re vidáman. Jókedvűen sétál az ágy lány felüli széléhez, hogy leüljön oda.*
-Hoztam egy kis reggelit nekünk. A tegnapi után megtudnék egy lovat is enni. Édesem? Muti a pofikád! Hadd lám milyen egy ilyen szép lány reggelente!
*Vigyorog a nemes kisasszonyra.*
4232. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-04 13:06:28
Üzenet elküldve: 2018-12-04 13:06:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
- Tudom tudom.
*Néz bűnbánóan, de cseppet sem érzi rosszul magát emiatt. Miért is kéne? Szívesen adja, mert ha valakinek sikerül ténylegesen megkedveltetnie magát, akkor Relael nagyon bőkezű tud lenni. Intath pedig igen gyorsan és ügyesen a szívébe lopta magát, így az elsők közé került, ha nem is kizárólagos az első helyre.
Legalább nem kell komoly ellenkezéssel foglalkoznia és jöhet a várva várt pillanat. A takaró alá bújik és nagyon picire összehúzva magát Intath mellé kucorodik. Előtte is igen nagyokat pislogott már az álmosságtól, de vízszintesbe kerülve hatványozott érzi ezt, ezért a beszélgetés bizonyosan elfog maradni, legfeljebb kedves hangján valamiket mormog orra alatt. Például azt, hogy kellemes Intath illata, ami el is raktározódik memóriájában, szívverésének megnyugtató hangjával együtt.*
*Pillanatok alatt elérkezik a másnap, már a reggelen is túlhaladnak mire Relael lassan elindul az ébrenlét állapota felé. Kicsit még lebeg valahol a kettő között, engedi, hogy teste is lassan felkészüljön a nap elkezdésére. Ebben az állapotban igyekszik kitapogatni, hogy Intath mellette maradt-e, vagy korábban felébredt és esetleg elindult előkészíteni valamit. Forgolódik, nyöszörög picit, aztán végre szemeit kinyitja, bár bántja a nappali fény, ezért kelletlenül fejére húzza a takarót. Az ébredés mindig olyan nehézkes számára.*
- Tudom tudom.
*Néz bűnbánóan, de cseppet sem érzi rosszul magát emiatt. Miért is kéne? Szívesen adja, mert ha valakinek sikerül ténylegesen megkedveltetnie magát, akkor Relael nagyon bőkezű tud lenni. Intath pedig igen gyorsan és ügyesen a szívébe lopta magát, így az elsők közé került, ha nem is kizárólagos az első helyre.
Legalább nem kell komoly ellenkezéssel foglalkoznia és jöhet a várva várt pillanat. A takaró alá bújik és nagyon picire összehúzva magát Intath mellé kucorodik. Előtte is igen nagyokat pislogott már az álmosságtól, de vízszintesbe kerülve hatványozott érzi ezt, ezért a beszélgetés bizonyosan elfog maradni, legfeljebb kedves hangján valamiket mormog orra alatt. Például azt, hogy kellemes Intath illata, ami el is raktározódik memóriájában, szívverésének megnyugtató hangjával együtt.*
*Pillanatok alatt elérkezik a másnap, már a reggelen is túlhaladnak mire Relael lassan elindul az ébrenlét állapota felé. Kicsit még lebeg valahol a kettő között, engedi, hogy teste is lassan felkészüljön a nap elkezdésére. Ebben az állapotban igyekszik kitapogatni, hogy Intath mellette maradt-e, vagy korábban felébredt és esetleg elindult előkészíteni valamit. Forgolódik, nyöszörög picit, aztán végre szemeit kinyitja, bár bántja a nappali fény, ezért kelletlenül fejére húzza a takarót. Az ébredés mindig olyan nehézkes számára.*
4231. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-04 10:35:09
Üzenet elküldve: 2018-12-04 10:35:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
*Int hozzábújik a lányhoz és válaszolgat a kérdéseire. Azért más úgy beszélni a munkáról, hogy megmentette a lány életét és megmutatni a fűrészt amivel végezni szokta a mészáros munkát. A Relael szavaira halványan elmosolyodik.*
-Az nem szép oldalam. Az a felelősség nem jót hoz ki belőlem.
*Mármint az orvosi felelősség mikor valaki életéről és egészségéről van szó. A lány újabb tovaröppenésére a doki felvonja a szemöldökét. Megállapítja magában, hogy elég szeleburdi a drága. Persze nem zavarja. Rosszabb dolgokat is el tudna nézni néki. Mosolyogva figyeli, hogy mit szeretne a másik majd a kapott szütyőt megérezve lefagy róla. A lány nagyon jól gondolta, hogy Int-nem szívesen fogja elfogadni. Ellenkezne is, de az a tekintet hatásosabb a legjobb érveknél is. Nem tud mit mondani. Így csak sóhajt egyet és a legyőzött férfiak megadó mosolyával néz a lány szemébe.*
-Mintha szükség volna rá. Már mondtam, hogy bármikor és bármivel fordulhatsz hozzám...De, édes vagy.
*Csókolja meg Relael-t. Persze nem szívesen fogadja el a pénzt továbbra se, de be kell látnia, hogy ebbe most nincs beleszólása. Még valamiképp biztos meghálálja. Ezek után hagyja magát az ágyhoz vezetni, hogy ott összebújhassanak.*
*Int hozzábújik a lányhoz és válaszolgat a kérdéseire. Azért más úgy beszélni a munkáról, hogy megmentette a lány életét és megmutatni a fűrészt amivel végezni szokta a mészáros munkát. A Relael szavaira halványan elmosolyodik.*
-Az nem szép oldalam. Az a felelősség nem jót hoz ki belőlem.
*Mármint az orvosi felelősség mikor valaki életéről és egészségéről van szó. A lány újabb tovaröppenésére a doki felvonja a szemöldökét. Megállapítja magában, hogy elég szeleburdi a drága. Persze nem zavarja. Rosszabb dolgokat is el tudna nézni néki. Mosolyogva figyeli, hogy mit szeretne a másik majd a kapott szütyőt megérezve lefagy róla. A lány nagyon jól gondolta, hogy Int-nem szívesen fogja elfogadni. Ellenkezne is, de az a tekintet hatásosabb a legjobb érveknél is. Nem tud mit mondani. Így csak sóhajt egyet és a legyőzött férfiak megadó mosolyával néz a lány szemébe.*
-Mintha szükség volna rá. Már mondtam, hogy bármikor és bármivel fordulhatsz hozzám...De, édes vagy.
*Csókolja meg Relael-t. Persze nem szívesen fogadja el a pénzt továbbra se, de be kell látnia, hogy ebbe most nincs beleszólása. Még valamiképp biztos meghálálja. Ezek után hagyja magát az ágyhoz vezetni, hogy ott összebújhassanak.*
4230. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-04 09:45:24
Üzenet elküldve: 2018-12-04 09:45:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
*Úgy tűnik Intathot jobban zavarja az a kis rendetlenség, mint Relaelt, aki láthatóan jobban el van foglalva az eszközökkel. A férfi ahogy átöleli megint elönti a melegség, karjaira rá is fekteti sajátjait, hogy véletlenül se jusson eszébe kibontakozni ebből, közben pedig nagy kíváncsi szemekkel pillant hátra válla felett, majd vissza, ahogy sorban elkezdi magyarázni az orvosi felszerelésének feladatait. Ő maga érdekesnek találja és igyekszik elképzelni munka közben a folyamatot, a mikénteken, így viszont ő is megállapítja magában, hogy ez valóban nem lehet egy szép és örömteli feladat. Bár az orvoslásnak nemes hivatás ellenére kevés ilyen része akad.
Egyre biztosabban kezdi kiérezni a férfi szavaiból, hogy nem annyira tetszik neki a téma, pedig korábban szívesen beszélt a szakmájáról. Úgy tűnik a műtés része tényleg kellemetlen lehet a számára, ez érthető is. Eszébe jutnak bátorító vigasztaló szavak, viszont bölcsen úgy dönt, hogy jobb nem pedzegetni a témát. Megfordul az ölelésben és a lehető legártatlanabb, bájos, már-már kislányos tekintetével pislog Intathra.*
- Nincs ezzel semmi baj, engem nem csak a kellemes oldalad érdekel. De persze nem erőltetem ha nem szeretnéd.
*Majd egy puszit nyom a férfi orrának hegyére. Nem akar rossz érzéseket hagyni az orvosban, jobb kedveli mikor pajzánul vigyorog rá.*
- Ó, majdnem elfelejtettem.
* Tekintetével ruháját keresi, majd amikor észreveszi gyorsan odapattan és kis kutakodás után egy szütyővel tér vissza, amit Intath Aldeis tenyerébe tesz és aminek 581 arany lapul a belsejében.
Kezével óvatosan rásimítja az orvos ujjait, lehetőleg így is tartva, hogy véletlenül se tudja visszaadni neki.*
- Bízom benne, hogy most nem kezdesz el akaratoskodni. Szeretném ha ezt a pénzt a rendelődre költenéd, és ha úgy jobb szívvel fogadod el, akkor fogd fel egy előlegként, mert ha szakemberre lesz szükségem szemérmetlenül hozzád fogok fordulni. Rendben van?
*Ugyan kedvesen mosolyog, de tekintete állhatatos, ellentmondást nem tűrően fúródik bele Intath zöld íriszeibe. Még kivárja a választ, mielőtt még kézen fogva vezetné a férfit puha és meleg ágyához, hogy ott végre megpihenhessenek.*
*Úgy tűnik Intathot jobban zavarja az a kis rendetlenség, mint Relaelt, aki láthatóan jobban el van foglalva az eszközökkel. A férfi ahogy átöleli megint elönti a melegség, karjaira rá is fekteti sajátjait, hogy véletlenül se jusson eszébe kibontakozni ebből, közben pedig nagy kíváncsi szemekkel pillant hátra válla felett, majd vissza, ahogy sorban elkezdi magyarázni az orvosi felszerelésének feladatait. Ő maga érdekesnek találja és igyekszik elképzelni munka közben a folyamatot, a mikénteken, így viszont ő is megállapítja magában, hogy ez valóban nem lehet egy szép és örömteli feladat. Bár az orvoslásnak nemes hivatás ellenére kevés ilyen része akad.
Egyre biztosabban kezdi kiérezni a férfi szavaiból, hogy nem annyira tetszik neki a téma, pedig korábban szívesen beszélt a szakmájáról. Úgy tűnik a műtés része tényleg kellemetlen lehet a számára, ez érthető is. Eszébe jutnak bátorító vigasztaló szavak, viszont bölcsen úgy dönt, hogy jobb nem pedzegetni a témát. Megfordul az ölelésben és a lehető legártatlanabb, bájos, már-már kislányos tekintetével pislog Intathra.*
- Nincs ezzel semmi baj, engem nem csak a kellemes oldalad érdekel. De persze nem erőltetem ha nem szeretnéd.
*Majd egy puszit nyom a férfi orrának hegyére. Nem akar rossz érzéseket hagyni az orvosban, jobb kedveli mikor pajzánul vigyorog rá.*
- Ó, majdnem elfelejtettem.
* Tekintetével ruháját keresi, majd amikor észreveszi gyorsan odapattan és kis kutakodás után egy szütyővel tér vissza, amit Intath Aldeis tenyerébe tesz és aminek 581 arany lapul a belsejében.
Kezével óvatosan rásimítja az orvos ujjait, lehetőleg így is tartva, hogy véletlenül se tudja visszaadni neki.*- Bízom benne, hogy most nem kezdesz el akaratoskodni. Szeretném ha ezt a pénzt a rendelődre költenéd, és ha úgy jobb szívvel fogadod el, akkor fogd fel egy előlegként, mert ha szakemberre lesz szükségem szemérmetlenül hozzád fogok fordulni. Rendben van?
*Ugyan kedvesen mosolyog, de tekintete állhatatos, ellentmondást nem tűrően fúródik bele Intath zöld íriszeibe. Még kivárja a választ, mielőtt még kézen fogva vezetné a férfit puha és meleg ágyához, hogy ott végre megpihenhessenek.*
4229. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-03 21:23:55
Üzenet elküldve: 2018-12-03 21:23:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
*A lány szavai ellenére Int nem túl büszke arra, ami ott a szobájában fogadja a lányt.*
~Legalább a ruhákat összeszedhettem volna.~
*Bizony nem szívesen mutatja meg ezt az oldalát a Relael-nek aki jó érzékkel odalép pont azokhoz az eszközökhöz amiket a doki még kevésbé tart érdemesnek a megnézésre.*
-Öhm. Ja. Ha műtök.
*Közben ő a ruháknak keres valami jó helyet. Megpróbálja a lány ruháit úgy kiteríteni, hogy ne gyűrődjenek. Majd oda is sétál a másikat hátulról átölelve és kapja a következő kellemetlen kérdést.*
-Hát... Ezek nem túl kedves vagy szép dolgok. Ugye ott a fűrész, meg azzal a késsel szoktam felvágni a felvágandó részeket. Ott a fogó ha valamit meg kell ragadni. Fogat vagy valami sebbe ágyazódott dolgot. Azt arra használom, hogy a sebet nyitva tartsam bizonyos műtéteknél. Azok meg úgynevezett kauterizáló vasak. Vagyis azokkal szoktam a sebeket elégetni. Nem szép.
*Tényleg nem az. A műtés azok közé a dolgok közé tartozik amiket nem lehet mutogatni. Nem túl úri vagy kedves dolog másokba forró vasakat nyomni. A lány kérdésére is csak zavartan vigyorog a doki.*
-Aranyos vagy, de ez nagyon csúnya munka. Sok a mocsok és a kín és munka közben nem vagyok ilyen. Hajlamos vagyok feszültté válni és kiabálni is.
*A lány szavai ellenére Int nem túl büszke arra, ami ott a szobájában fogadja a lányt.*
~Legalább a ruhákat összeszedhettem volna.~
*Bizony nem szívesen mutatja meg ezt az oldalát a Relael-nek aki jó érzékkel odalép pont azokhoz az eszközökhöz amiket a doki még kevésbé tart érdemesnek a megnézésre.*
-Öhm. Ja. Ha műtök.
*Közben ő a ruháknak keres valami jó helyet. Megpróbálja a lány ruháit úgy kiteríteni, hogy ne gyűrődjenek. Majd oda is sétál a másikat hátulról átölelve és kapja a következő kellemetlen kérdést.*
-Hát... Ezek nem túl kedves vagy szép dolgok. Ugye ott a fűrész, meg azzal a késsel szoktam felvágni a felvágandó részeket. Ott a fogó ha valamit meg kell ragadni. Fogat vagy valami sebbe ágyazódott dolgot. Azt arra használom, hogy a sebet nyitva tartsam bizonyos műtéteknél. Azok meg úgynevezett kauterizáló vasak. Vagyis azokkal szoktam a sebeket elégetni. Nem szép.
*Tényleg nem az. A műtés azok közé a dolgok közé tartozik amiket nem lehet mutogatni. Nem túl úri vagy kedves dolog másokba forró vasakat nyomni. A lány kérdésére is csak zavartan vigyorog a doki.*
-Aranyos vagy, de ez nagyon csúnya munka. Sok a mocsok és a kín és munka közben nem vagyok ilyen. Hajlamos vagyok feszültté válni és kiabálni is.
4228. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-03 20:18:13
Üzenet elküldve: 2018-12-03 20:18:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Szereti a bókoló jelzőket, például a pimaszt, a jó kislányt vagy a beteg lotyót, ezek mindig megmelengetik lelkecskéjét, ezúttal is így történik, és rendes kópé módjára remekül szórakozik ezen. Tudja, sőt, érzi, hogy imádva van és imádja, hogy imádják. Jó, lehet az imádás túlzás, de a szeretve érzés esetében is megvan. A ruhák felszedésére is kap elismerő szavakat, bár nem érti miért, azért elégedetten bújik, hogy Intath tudtára adja kedvére való ez, szóval nyugodtan folytathatja.*
- Ó nem gond, én sem vagyok túl rendezett típus.
*Sosem zavarta igazán, függetlenül attól, hogy becsben tartott ékszereit és ruháit sosem dobálta össze-vissza, de minden másnak ott volt a helye ahol éppen lerakta, lehetett akár a föld is. Éppen ezért nem különösebben feszélyezi az amit lát, egyébként sem táncolni akar a szobában, hanem a takaró alatt megszárítkozni és megmelegedni. De előtte még jól szemügyre veszi a szárításra kitett eszközöket, miután a poharaknak és a bornak keres valami helyet ahova lerakhatja.*
- Úúú, ezek orvosi eszközök?
*Kérdezi, miközben lelkesen a szerszámokhoz szökken és közelebb hajol, hogy jobban szemügyre vegye őket, de nem ér hozzájuk, csak távolról szemlélődik. Kicsit mindig félt az ilyen dolgoktól, hiszen más beteg emberek is érintették, aztán sosem lehet tudni mi mennyire fertőző, Relael pedig félti a kis csinos életét.*
- Melyik mire való?
*Akkor is ha nyilvánvaló a válasz, de szeret kérdezni, mert akkor általában mások válaszolnak és Intath esetében még érdeklik is a szavai.*
- Jaj, ugye egyszer megengeded majd, hogy bent lehessek veled és segíthessek. Ugye?
*Csillogó szemekkel fordul az orvos felé és felkészül arra, hogy kicsit hízelegjen is, ha kell, de ez egy olyan élmény lenne, amit mindenképpen szeretne megtapasztalni majd.*
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Szereti a bókoló jelzőket, például a pimaszt, a jó kislányt vagy a beteg lotyót, ezek mindig megmelengetik lelkecskéjét, ezúttal is így történik, és rendes kópé módjára remekül szórakozik ezen. Tudja, sőt, érzi, hogy imádva van és imádja, hogy imádják. Jó, lehet az imádás túlzás, de a szeretve érzés esetében is megvan. A ruhák felszedésére is kap elismerő szavakat, bár nem érti miért, azért elégedetten bújik, hogy Intath tudtára adja kedvére való ez, szóval nyugodtan folytathatja.*
- Ó nem gond, én sem vagyok túl rendezett típus.
*Sosem zavarta igazán, függetlenül attól, hogy becsben tartott ékszereit és ruháit sosem dobálta össze-vissza, de minden másnak ott volt a helye ahol éppen lerakta, lehetett akár a föld is. Éppen ezért nem különösebben feszélyezi az amit lát, egyébként sem táncolni akar a szobában, hanem a takaró alatt megszárítkozni és megmelegedni. De előtte még jól szemügyre veszi a szárításra kitett eszközöket, miután a poharaknak és a bornak keres valami helyet ahova lerakhatja.*
- Úúú, ezek orvosi eszközök?
*Kérdezi, miközben lelkesen a szerszámokhoz szökken és közelebb hajol, hogy jobban szemügyre vegye őket, de nem ér hozzájuk, csak távolról szemlélődik. Kicsit mindig félt az ilyen dolgoktól, hiszen más beteg emberek is érintették, aztán sosem lehet tudni mi mennyire fertőző, Relael pedig félti a kis csinos életét.*
- Melyik mire való?
*Akkor is ha nyilvánvaló a válasz, de szeret kérdezni, mert akkor általában mások válaszolnak és Intath esetében még érdeklik is a szavai.*
- Jaj, ugye egyszer megengeded majd, hogy bent lehessek veled és segíthessek. Ugye?
*Csillogó szemekkel fordul az orvos felé és felkészül arra, hogy kicsit hízelegjen is, ha kell, de ez egy olyan élmény lenne, amit mindenképpen szeretne megtapasztalni majd.*
4227. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-03 19:15:04
Üzenet elküldve: 2018-12-03 19:15:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Egy hattal később//
//Évszakváltás//
* Már egy hat telt el, mióta megérkeztek a tanyához. Denzack kedve ezalatt viszont semmit sem változott, talán inkább kissé keményebbé is vált, kissé kezd hasonlítani régi önmagához, mikor még nem volt semmi sem a hátsója alá tolva, mikor még a hátsóját is foggal-körömmel kellett védeni. A napi menetrend szinte már rutinszerűvé válik, szinte mindenki tudja a dolgát és a rendet. Reggeli, pakolás, indulás, nagyjából ennyi amit a sötételfnek észben kell tartania. A felfedező túrák során nem nagyon találnak említésre méltó dolgokat, így ezeket a monoton kalandozásokat, egy kis vadászattal fűszerezik meg néha-néha. A napirend ezúttal is ugyanaz. Megreggeliztek, neki álltak felnyergelni a lovakat, s amint Denzack kész lett a nyergeléssel, megborzongott. Bizony közeleg a hideg, s Denzack jól tudja, hogy az ilyen időkben kellemes a pattogó tűz. Eközben Lyz lép mellé. *
- Hm? Nincs semmi különös. Készen állok.
* Egy félmosolyt erőltet arcára, majd felpattan lovára, hogy újabb felfedező útra indulhassanak. *
//Évszakváltás//
* Már egy hat telt el, mióta megérkeztek a tanyához. Denzack kedve ezalatt viszont semmit sem változott, talán inkább kissé keményebbé is vált, kissé kezd hasonlítani régi önmagához, mikor még nem volt semmi sem a hátsója alá tolva, mikor még a hátsóját is foggal-körömmel kellett védeni. A napi menetrend szinte már rutinszerűvé válik, szinte mindenki tudja a dolgát és a rendet. Reggeli, pakolás, indulás, nagyjából ennyi amit a sötételfnek észben kell tartania. A felfedező túrák során nem nagyon találnak említésre méltó dolgokat, így ezeket a monoton kalandozásokat, egy kis vadászattal fűszerezik meg néha-néha. A napirend ezúttal is ugyanaz. Megreggeliztek, neki álltak felnyergelni a lovakat, s amint Denzack kész lett a nyergeléssel, megborzongott. Bizony közeleg a hideg, s Denzack jól tudja, hogy az ilyen időkben kellemes a pattogó tűz. Eközben Lyz lép mellé. *
- Hm? Nincs semmi különös. Készen állok.
* Egy félmosolyt erőltet arcára, majd felpattan lovára, hogy újabb felfedező útra indulhassanak. *
4226. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-03 10:19:13
Üzenet elküldve: 2018-12-03 10:19:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
*A doki elégedett és boldog és szeretve érzi magát. Tetszik neki a dolog. Alaposan körbe is lesz puszilgatva amin jót kuncog. Úgy néz ki jó tervet talált ki és ezt a lány szavakkal is megerősíti.*
-Rendben. Hoppá!
*Tartja meg a Relael-t és segíti ki a dézsából. Bár ez annyira biztos segítség, hogy ha az egyikük megcsúszna vinné a másikat is. Főleg mivel ahogy feláll a doki is megtapasztalja, hogy a két futam sokat kivett belőle. Ez a lány majdnem annyira lefárasztotta mint a lázongó városból való menekülés. Ha a műtétet nem számítjuk jobban is. Azért sikerül biztonságban kilépni a vízből neki is és ott már magabiztosan áll a lábán. A másik figyelmességén kedvesen mosolyog. Egy buksisimi is járna érte ha nem hangzana el a megjegyzés. Így Int csak elvigyorodik és meglegyinti egy kicsit a lány fenekét amolyan jelzésértékűként.*
-Kis pimasz.
*Bírja a csajszit. Persze nem lehet rá komolyabb panasza. Úgy felkapkodja a földről a ruhákat, hogy mint egy hivatásos házvezetőnő és már nyomja is az elf kezébe. Ez pedig tetszik Int-nek. Mikor ismét mellé pattan akkor meg is jegyzi a Relael-nek.*
-Rendben. És...Jó lány vagy te.
*Közli a véleményét amit lehet már kifejtett párszor, de most nem csak arra gondol, hogy miképp tudja széttenni a lábát hanem úgy egészében. Jó vele lenni. Majd nyitja is az ajtót és el is indul a szobája felé. Szerencsére az is itt van az emeleten.*
-Amúgy bocsi a rumliért. Nem volt még időm normálisan beköltözni. Ennél azért nagyobb rend szokott lenni.
*Vagyis amúgy sincs rend, de ennél azért nagyobb. Mikor kinyitja az ajtót a lány előtt látszik is miről beszélt. A zsákja ott a szoba egyik sarkába ledobva, a fonott kosara mellé. Néhány ruha is van a földön és egy fehér lepedő amin a doki "szerszámai"vannak sorban kipakolva mert száradni oda lettek téve. Ennek hála legalább nem véresek.*
*A doki elégedett és boldog és szeretve érzi magát. Tetszik neki a dolog. Alaposan körbe is lesz puszilgatva amin jót kuncog. Úgy néz ki jó tervet talált ki és ezt a lány szavakkal is megerősíti.*
-Rendben. Hoppá!
*Tartja meg a Relael-t és segíti ki a dézsából. Bár ez annyira biztos segítség, hogy ha az egyikük megcsúszna vinné a másikat is. Főleg mivel ahogy feláll a doki is megtapasztalja, hogy a két futam sokat kivett belőle. Ez a lány majdnem annyira lefárasztotta mint a lázongó városból való menekülés. Ha a műtétet nem számítjuk jobban is. Azért sikerül biztonságban kilépni a vízből neki is és ott már magabiztosan áll a lábán. A másik figyelmességén kedvesen mosolyog. Egy buksisimi is járna érte ha nem hangzana el a megjegyzés. Így Int csak elvigyorodik és meglegyinti egy kicsit a lány fenekét amolyan jelzésértékűként.*
-Kis pimasz.
*Bírja a csajszit. Persze nem lehet rá komolyabb panasza. Úgy felkapkodja a földről a ruhákat, hogy mint egy hivatásos házvezetőnő és már nyomja is az elf kezébe. Ez pedig tetszik Int-nek. Mikor ismét mellé pattan akkor meg is jegyzi a Relael-nek.*
-Rendben. És...Jó lány vagy te.
*Közli a véleményét amit lehet már kifejtett párszor, de most nem csak arra gondol, hogy miképp tudja széttenni a lábát hanem úgy egészében. Jó vele lenni. Majd nyitja is az ajtót és el is indul a szobája felé. Szerencsére az is itt van az emeleten.*
-Amúgy bocsi a rumliért. Nem volt még időm normálisan beköltözni. Ennél azért nagyobb rend szokott lenni.
*Vagyis amúgy sincs rend, de ennél azért nagyobb. Mikor kinyitja az ajtót a lány előtt látszik is miről beszélt. A zsákja ott a szoba egyik sarkába ledobva, a fonott kosara mellé. Néhány ruha is van a földön és egy fehér lepedő amin a doki "szerszámai"vannak sorban kipakolva mert száradni oda lettek téve. Ennek hála legalább nem véresek.*
4225. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-03 09:29:27
Üzenet elküldve: 2018-12-03 09:29:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Elégedetten követi nyomon a folyamatot, ami lehet nem túl esztétikus a megszokott értelemben, mégis annyira természetes, ösztönös, hogy van benne valami szép, legalábbis a számára. Az ilyen őszinte, zsigerből érkező dolgok elragadtatják, ahogy az intenzív érzelmek is. Belőle ez a pillanat késztetést vált ki, hogy megcsókolja a férfit és ezt még meg is teszi mielőtt rajta pihenne.*
*Kedvére való számára Intath hangneme, valami olyat idéz számára, ami sosem volt neki és lassacskán kezd ráébredni, hogy mennyire szüksége lett volna rá és mennyire hiányolja még most is; mégpedig egy szerető, törődő férfiszerepet betöltő személy. Elsősorban apakép. Boldog is a választ illetően, egészen idillinek mondaná és meg is tudná szokni ezt a helyzetet. Örömét engedi is a felszínre törni, csillogó szemekkel és nagy mosollyal kezdi el végigpuszilgatni az orvos arcát.*
- Tökéletes.
*Válaszolja meg nagy sokára a neki feltett kérdést.*
- Menjünk is most! Még a végén teljesen kihűl a víz és megfázunk.
*Lelkesen indulna el, de nehézkesre sikerül a mozgás és a felegyenesedés, lábai azért még kicsit remegnek. Ha lehetőség van rá, akkor megkapaszkodik a férfiben, ha nem, akkor a dézsában. Közben felveszi a földről a korábban ledobott törölközőt és keres egyet magának is. Visszasétál az orvoshoz, és ha az engedi neki, akkor dereka köré csavarja az anyagot, persze előtte még egy gyors pillantást vet lefelé.*
- Járulékos veszteség.
*Drámaian sóhajt egyet, majd szélesen vigyorog saját megjegyzésén. Ugyanezt a mozdulatot megteszi magánál is, hiszen felöltözni nincs kedve, a szép ruhákat ugyan szereti, viszont a felszabadító érzést is mikor éppen nincs rajta semmi. Serényen nekilát ruháik összeszedésében, amit át is ad a férfinek, majd visszasiet a poharakért és a megmaradt borért.*
- Mehetünk.
*Toppan oda lelkesen partnere mellé, és ha tehetné belé karolna vagy megfogná a kezét, mint korábban, de most erre sajnos nincs lehetősége.*
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Elégedetten követi nyomon a folyamatot, ami lehet nem túl esztétikus a megszokott értelemben, mégis annyira természetes, ösztönös, hogy van benne valami szép, legalábbis a számára. Az ilyen őszinte, zsigerből érkező dolgok elragadtatják, ahogy az intenzív érzelmek is. Belőle ez a pillanat késztetést vált ki, hogy megcsókolja a férfit és ezt még meg is teszi mielőtt rajta pihenne.*
*Kedvére való számára Intath hangneme, valami olyat idéz számára, ami sosem volt neki és lassacskán kezd ráébredni, hogy mennyire szüksége lett volna rá és mennyire hiányolja még most is; mégpedig egy szerető, törődő férfiszerepet betöltő személy. Elsősorban apakép. Boldog is a választ illetően, egészen idillinek mondaná és meg is tudná szokni ezt a helyzetet. Örömét engedi is a felszínre törni, csillogó szemekkel és nagy mosollyal kezdi el végigpuszilgatni az orvos arcát.*
- Tökéletes.
*Válaszolja meg nagy sokára a neki feltett kérdést.*
- Menjünk is most! Még a végén teljesen kihűl a víz és megfázunk.
*Lelkesen indulna el, de nehézkesre sikerül a mozgás és a felegyenesedés, lábai azért még kicsit remegnek. Ha lehetőség van rá, akkor megkapaszkodik a férfiben, ha nem, akkor a dézsában. Közben felveszi a földről a korábban ledobott törölközőt és keres egyet magának is. Visszasétál az orvoshoz, és ha az engedi neki, akkor dereka köré csavarja az anyagot, persze előtte még egy gyors pillantást vet lefelé.*
- Járulékos veszteség.
*Drámaian sóhajt egyet, majd szélesen vigyorog saját megjegyzésén. Ugyanezt a mozdulatot megteszi magánál is, hiszen felöltözni nincs kedve, a szép ruhákat ugyan szereti, viszont a felszabadító érzést is mikor éppen nincs rajta semmi. Serényen nekilát ruháik összeszedésében, amit át is ad a férfinek, majd visszasiet a poharakért és a megmaradt borért.*
- Mehetünk.
*Toppan oda lelkesen partnere mellé, és ha tehetné belé karolna vagy megfogná a kezét, mint korábban, de most erre sajnos nincs lehetősége.*
4224. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-03 00:14:07
Üzenet elküldve: 2018-12-03 00:14:07
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Valahogy ugyanúgy van Sheni is Lyzzel, mint az elf lány az elf fiúval. Egy csomó olyan dolgot váltanak ki egymásból, ami nem szokványos és ezzel mindkettőjük olyan területre téved, ahol még gyakorlatlanok és ettől sérülékenyek. Hisz, lám, korábban csaknem vége szakadt a szép délelőttnek. De most úgy tűnik, rendeződnek a dolgok.
Látja, hogy Lyzi a könnycsepp útját nézi és éppen azon izgul, hogy ettől vajon majd gyengének tartja-e a lány, amikor a csók megtörténik. Ugyan csak egy pillanat, egy rövid szívdobbanás és már el is válnak ajkaik, mégis olyan, mintha az örökkévalóságot érintették volna meg ketten.*
- Oh. *bukik ki ajkai közül a meglepettség és a öröm apró mementója, de megszólalni képtelen, csak nézi, ahogy Lyz eltávolodik tőle.*
- Nagyon szépen hangzott. *suttogja, ahogy megtalálja a hangját. Nyelnie kell, mert kiszáradt a torka és ő még beszélni szeretne. Egyre többet hallani azokból a minden bizonnyal varázserejű szavakból ősei nyelvén. És ha lehet, Lyz hangján.
Amikor újra hallja, szótagolva, mosolyognia kell. Annyira selymes, annyira puha az a szó, ahogy a lány mondja.*
- Értem. *köszörüli meg a torkát, hogy válaszoljon a kifejezésre, a tanított módon.*
- Mao-nnín. *mondja ki és nagyon büszke magára, amiért ilyen szépen kimondta.*
- Köszönöm. *mondja közös nyelven is.
Most, hogy ennyit tud és tanult, simán el tudna beszélgetni egy elffel is, ha kell. Legalábbis ebben a boldog pillanatban úgy érzi.*
- Nem tudom, én mit adhatnék neked cserébe. Kártyatrükkökön és apró stikliken kívül szinte semmiben sem vagyok kiemelkedően jó. *mondja szomorú mosollyal.*
//Íjászverseny//
*Valahogy ugyanúgy van Sheni is Lyzzel, mint az elf lány az elf fiúval. Egy csomó olyan dolgot váltanak ki egymásból, ami nem szokványos és ezzel mindkettőjük olyan területre téved, ahol még gyakorlatlanok és ettől sérülékenyek. Hisz, lám, korábban csaknem vége szakadt a szép délelőttnek. De most úgy tűnik, rendeződnek a dolgok.
Látja, hogy Lyzi a könnycsepp útját nézi és éppen azon izgul, hogy ettől vajon majd gyengének tartja-e a lány, amikor a csók megtörténik. Ugyan csak egy pillanat, egy rövid szívdobbanás és már el is válnak ajkaik, mégis olyan, mintha az örökkévalóságot érintették volna meg ketten.*
- Oh. *bukik ki ajkai közül a meglepettség és a öröm apró mementója, de megszólalni képtelen, csak nézi, ahogy Lyz eltávolodik tőle.*
- Nagyon szépen hangzott. *suttogja, ahogy megtalálja a hangját. Nyelnie kell, mert kiszáradt a torka és ő még beszélni szeretne. Egyre többet hallani azokból a minden bizonnyal varázserejű szavakból ősei nyelvén. És ha lehet, Lyz hangján.
Amikor újra hallja, szótagolva, mosolyognia kell. Annyira selymes, annyira puha az a szó, ahogy a lány mondja.*
- Értem. *köszörüli meg a torkát, hogy válaszoljon a kifejezésre, a tanított módon.*
- Mao-nnín. *mondja ki és nagyon büszke magára, amiért ilyen szépen kimondta.*
- Köszönöm. *mondja közös nyelven is.
Most, hogy ennyit tud és tanult, simán el tudna beszélgetni egy elffel is, ha kell. Legalábbis ebben a boldog pillanatban úgy érzi.*
- Nem tudom, én mit adhatnék neked cserébe. Kártyatrükkökön és apró stikliken kívül szinte semmiben sem vagyok kiemelkedően jó. *mondja szomorú mosollyal.*
4223. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-03 00:09:14
Üzenet elküldve: 2018-12-03 00:09:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Játékuk a vége felé közelít. Int előadja az ilyenkor szokásos kérését aminek Relael eleget is tesz. Talán nem épp a legmacsóbb dolog, de Int szereti ha szorosan magához öleli őt ilyenkor a lány és nem csak azért mert így tud a lehető legnagyobb felületen érintkezni a partnerével hanem azért is mert biztonságot nyújt neki. Párat még lök a csípőjével a befejezés előtt mielőtt hirtelen az egész teste meg nem feszülne. Ha tudná, hogy a lány az arckifejezését nézi akkor biztos kellemetlenül érintené hisz ilyenkor nem szokás a legszebb pofákat vágni. Int se festhet túl jól a megfeszülő állkapcsával, a ráncokba futó szemöldökével és nyitott szájával amiből egy mély nyögés tör elő. Talán mintha épp tüsszenteni akarna. Aztán csak liheg. A szívverése szinte visszhangot ver a fülében. A lányt magához öleli és miközben hallja annak a mindenféle hangjait érzi ahogy a szíve szép lassan lecsillapodik és felveszi az átlagosan nyugodt ritmusát. A lány az új hangjával ismét megpendít pár húrt a doktorbácsiban. Úgy szólal meg mint ahogy a szánalomkeltő női betegeihez szokott. Kicsit apukás bár jobb szereti ha doktorbácsisnak gondolják.*
-Mondd csak édesem!
*Majd, ami kérdést kap... Hát nem bírja ki, hogy ne mosolyodjon el rajta. Ha a lány nem kérdez rá ő is célozgatott volna. Mert a saját fejében már rég ez volt tervezve. Megölelgeti hát Relael-t.*
-Awwww! Olyan aranyos vagy. Hát persze, hogy megengedem. Majd összebújunk és ha szeretnél még beszélgetünk is. Jó lesz?
*Mosolyog kedvesen a lányra.*
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Játékuk a vége felé közelít. Int előadja az ilyenkor szokásos kérését aminek Relael eleget is tesz. Talán nem épp a legmacsóbb dolog, de Int szereti ha szorosan magához öleli őt ilyenkor a lány és nem csak azért mert így tud a lehető legnagyobb felületen érintkezni a partnerével hanem azért is mert biztonságot nyújt neki. Párat még lök a csípőjével a befejezés előtt mielőtt hirtelen az egész teste meg nem feszülne. Ha tudná, hogy a lány az arckifejezését nézi akkor biztos kellemetlenül érintené hisz ilyenkor nem szokás a legszebb pofákat vágni. Int se festhet túl jól a megfeszülő állkapcsával, a ráncokba futó szemöldökével és nyitott szájával amiből egy mély nyögés tör elő. Talán mintha épp tüsszenteni akarna. Aztán csak liheg. A szívverése szinte visszhangot ver a fülében. A lányt magához öleli és miközben hallja annak a mindenféle hangjait érzi ahogy a szíve szép lassan lecsillapodik és felveszi az átlagosan nyugodt ritmusát. A lány az új hangjával ismét megpendít pár húrt a doktorbácsiban. Úgy szólal meg mint ahogy a szánalomkeltő női betegeihez szokott. Kicsit apukás bár jobb szereti ha doktorbácsisnak gondolják.*
-Mondd csak édesem!
*Majd, ami kérdést kap... Hát nem bírja ki, hogy ne mosolyodjon el rajta. Ha a lány nem kérdez rá ő is célozgatott volna. Mert a saját fejében már rég ez volt tervezve. Megölelgeti hát Relael-t.*
-Awwww! Olyan aranyos vagy. Hát persze, hogy megengedem. Majd összebújunk és ha szeretnél még beszélgetünk is. Jó lesz?
*Mosolyog kedvesen a lányra.*
4222. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-02 23:01:02
Üzenet elküldve: 2018-12-02 23:01:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Nehéz reggelek//
*Amv mindig megfogadja magának, hogy nem iszik a kelleténél többet, és ezt persze mindig el is felejti. A tegnap estéből nem sokra emlékszik. Öt pohár borig még vannak emlékei, de utána pár óra kiesés. A következő pedig már az, hogy egy férfi ágyba viszi.*
-Meg kell hagyni, annyira nem is volt rossz.
*Lazán ül a nyeregben és mikor lova megbotlik összerezzen.*
-Jól van! Jól van! Tudom! Ne haragudj, nem tehetek róla, hogy nem vagyok olyan tökéletes mint te Bakcs.
*A ló az ércelődésre hátra pillant és nagyot fúj. A lány erre felkuncog.*
-Nem mintha sok viszonyítási alapom lenne. *Csak azután kezdett el ilyen életet élni, hogy megszökött Amvenderialból. Előtte úgy óvták, még a nyári szellőtől is, mintha az bármikor elfújhatná. A családjára gondolva érzi, hogy szeme égni kezd.*
~Nem nem sírhatsz megint!~
*A ló ezt is rögtön érzékeli és lassítani kezd, már szinte megáll.*
-Köszönöm pajti! Tudom te sem vagy oda a mostani helyzetért, de nem mehetünk vissza.
*Megpaskolja a ló nyakát.*
-Csak arra számíthatunk, hogy szerencsések leszünk és történik valami bíztató.
*Amv mindig megfogadja magának, hogy nem iszik a kelleténél többet, és ezt persze mindig el is felejti. A tegnap estéből nem sokra emlékszik. Öt pohár borig még vannak emlékei, de utána pár óra kiesés. A következő pedig már az, hogy egy férfi ágyba viszi.*
-Meg kell hagyni, annyira nem is volt rossz.
*Lazán ül a nyeregben és mikor lova megbotlik összerezzen.*
-Jól van! Jól van! Tudom! Ne haragudj, nem tehetek róla, hogy nem vagyok olyan tökéletes mint te Bakcs.
*A ló az ércelődésre hátra pillant és nagyot fúj. A lány erre felkuncog.*
-Nem mintha sok viszonyítási alapom lenne. *Csak azután kezdett el ilyen életet élni, hogy megszökött Amvenderialból. Előtte úgy óvták, még a nyári szellőtől is, mintha az bármikor elfújhatná. A családjára gondolva érzi, hogy szeme égni kezd.*
~Nem nem sírhatsz megint!~
*A ló ezt is rögtön érzékeli és lassítani kezd, már szinte megáll.*
-Köszönöm pajti! Tudom te sem vagy oda a mostani helyzetért, de nem mehetünk vissza.
*Megpaskolja a ló nyakát.*
-Csak arra számíthatunk, hogy szerencsések leszünk és történik valami bíztató.
4221. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-02 22:44:22
Üzenet elküldve: 2018-12-02 22:44:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz! //
*Intath bizony jól sejti, hogy mi lesz a folytatás és milyen sors vár rá, ennek Relael igyekszik is eleget tenni és nem csalódást okozni. Nem igen szakad el a férfi ajkaitól, és úgy egyébként is végig igyekszik közel maradni hozzá amennyire lehet és nem akadályozza mozgásában. Ő sem szívesen szakad el az orvos ajkaitól, éppen csak akkor amikor már nagyon szükséges levegőt vennie, persze feladattal ellátott szája sem akadályozza abban, hogy szorgosan nyöszörögjön. Kicsit örül annak, mikor kellemesen mély hangján a férfi kívánságát Relael fülébe duruzsolja, ugyanis már jócskán elfáradtak lábai és bár a fájdalom leginkább motiválni szokta, de már szívesen venne rendesen is levegőt kapkodás helyett.
Eleget tesz tehát a kérésnek és örömmel karolja át teljesen, és még szorosabban a férfit, ami ugyan akadályozza valamelyest a mozgásban, de ezen a ponton túl talán már egy visszafogottabb tempó is elegendő partnerének. Úgy préseli magához, illetve saját magát az orvoshoz, mintha nem lenne holnap és ha igen, de akkor sem szeretne elszakadni tőle. Fáradtan hajtaná fejét a férfi vállára, de még nem, mert szeretné látni arcát örömének pillanatában és most lehetősége lehet rá egészen közelről szemügyre venni.
Ezt követően, ha minden annak rendje és módja szerint alakult jöhet a kimerültség, a hatalmas szuszogások, a lehajtott és megtámasztott feje, illetve halk fájdalmas nyögés sajgó combjai miatt. Érzi, hogy végleg elfogyott energiája, ez tehetetlenül ernyedt végtagjai is elárulják. Pár erőtlen puszit nyom a kulcscsont környékére, de leginkább csak pihegve pihenget.*
- Intath...
*Szólal meg halkan, kissé talán bátortalanul.*
- Nagyon elfáradtam és... nem bánnád ha veled aludnék? Megengednéd?
*Sokáig töltötte egyedül az éjszakákat és ténylegesen egyedül, pedig semmit sem szeret jobban annál, mikor valaki számára kedves mellé kucorodhat. Valaki, aki biztonságos jelent a számára. Kicsit fél is, hogy elutasítják, ami ha megtörténne nagyon szíven ütné.*
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz! //
*Intath bizony jól sejti, hogy mi lesz a folytatás és milyen sors vár rá, ennek Relael igyekszik is eleget tenni és nem csalódást okozni. Nem igen szakad el a férfi ajkaitól, és úgy egyébként is végig igyekszik közel maradni hozzá amennyire lehet és nem akadályozza mozgásában. Ő sem szívesen szakad el az orvos ajkaitól, éppen csak akkor amikor már nagyon szükséges levegőt vennie, persze feladattal ellátott szája sem akadályozza abban, hogy szorgosan nyöszörögjön. Kicsit örül annak, mikor kellemesen mély hangján a férfi kívánságát Relael fülébe duruzsolja, ugyanis már jócskán elfáradtak lábai és bár a fájdalom leginkább motiválni szokta, de már szívesen venne rendesen is levegőt kapkodás helyett.
Eleget tesz tehát a kérésnek és örömmel karolja át teljesen, és még szorosabban a férfit, ami ugyan akadályozza valamelyest a mozgásban, de ezen a ponton túl talán már egy visszafogottabb tempó is elegendő partnerének. Úgy préseli magához, illetve saját magát az orvoshoz, mintha nem lenne holnap és ha igen, de akkor sem szeretne elszakadni tőle. Fáradtan hajtaná fejét a férfi vállára, de még nem, mert szeretné látni arcát örömének pillanatában és most lehetősége lehet rá egészen közelről szemügyre venni.
Ezt követően, ha minden annak rendje és módja szerint alakult jöhet a kimerültség, a hatalmas szuszogások, a lehajtott és megtámasztott feje, illetve halk fájdalmas nyögés sajgó combjai miatt. Érzi, hogy végleg elfogyott energiája, ez tehetetlenül ernyedt végtagjai is elárulják. Pár erőtlen puszit nyom a kulcscsont környékére, de leginkább csak pihegve pihenget.*
- Intath...
*Szólal meg halkan, kissé talán bátortalanul.*
- Nagyon elfáradtam és... nem bánnád ha veled aludnék? Megengednéd?
*Sokáig töltötte egyedül az éjszakákat és ténylegesen egyedül, pedig semmit sem szeret jobban annál, mikor valaki számára kedves mellé kucorodhat. Valaki, aki biztonságos jelent a számára. Kicsit fél is, hogy elutasítják, ami ha megtörténne nagyon szíven ütné.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579