Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 186 (3701. - 3720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3720. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-06-07 22:17:47
Üzenet elküldve: 2018-06-07 22:17:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A fiatal elf egészen elvarázsolva hallgatja a lány meséjét a tündérek történelméről. Mégis, van valami, ami zavarja a történetben, és úgy érzi, hogy muszáj a lánnyal is megosztani a kétségeit.*
- Ha nekem lennének szárnyaim, mindenhova repülve járnék. Az eget szelném a madarakkal, és onnan figyelném a világot. Csak akkor sétálnék, ha az erdő szépségét akarnám csodálni. * Ahogy ezt mondja, hirtelen elgondolkodik, mert úgy tűnik, hogy mégis megérti a történetet, vagyis a tündéreket.*
- Gondolod, hogy ezért nem repültek annyit a tündérek? Fentről semmit nem látni az erdőből, csak a zöld fák tetejét, de ha benne sétálsz, akkor elvarázsol az egész… Lehet, hogy őket is elvarázsolta az erdő, és emiatt nem repültek fölé? Hogy élvezhessék a természetet? *Kérdezi, továbbra is gyermeki kíváncsisággal a hangjában. Arra, hogy a lány szerencsés lenne, csak vadul bólogat.*
- Mindenképp az vagy. Nagyon irigyellek tudod, még ha nem is tudsz sokat repülni, biztos nagyon jó lehet. * A barát dologra pedig megvonja a vállát, és mélyen a lány szemébe néz egy barátságos mosoly keretében.*
- Nekem van időm, és szeretnélek is megismerni.
A hozzászólás írója (Ishala Hietzyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.07 22:20:12
*A fiatal elf egészen elvarázsolva hallgatja a lány meséjét a tündérek történelméről. Mégis, van valami, ami zavarja a történetben, és úgy érzi, hogy muszáj a lánnyal is megosztani a kétségeit.*
- Ha nekem lennének szárnyaim, mindenhova repülve járnék. Az eget szelném a madarakkal, és onnan figyelném a világot. Csak akkor sétálnék, ha az erdő szépségét akarnám csodálni. * Ahogy ezt mondja, hirtelen elgondolkodik, mert úgy tűnik, hogy mégis megérti a történetet, vagyis a tündéreket.*
- Gondolod, hogy ezért nem repültek annyit a tündérek? Fentről semmit nem látni az erdőből, csak a zöld fák tetejét, de ha benne sétálsz, akkor elvarázsol az egész… Lehet, hogy őket is elvarázsolta az erdő, és emiatt nem repültek fölé? Hogy élvezhessék a természetet? *Kérdezi, továbbra is gyermeki kíváncsisággal a hangjában. Arra, hogy a lány szerencsés lenne, csak vadul bólogat.*
- Mindenképp az vagy. Nagyon irigyellek tudod, még ha nem is tudsz sokat repülni, biztos nagyon jó lehet. * A barát dologra pedig megvonja a vállát, és mélyen a lány szemébe néz egy barátságos mosoly keretében.*
- Nekem van időm, és szeretnélek is megismerni.
A hozzászólás írója (Ishala Hietzyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.07 22:20:12
3719. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-06-07 22:15:48
Üzenet elküldve: 2018-06-07 22:15:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Nem, ez nem így van.
*Rázza meg a fejét, és mivel szeret beszélni, és szereti a meséket, így magas hangján rögtön elkezd csiripelni.*
- Tudod, a tündéreket régen egy nagyon erős mágus teremtette. Nagyon jól tudtunk repülni, de őseink valamiért mégis inkább többet jártak a földön, mint repültek a levegőbe. A fiatal tündérek egyre kevésbé tudtak repülni, és ma már van, aki szárnyak nélkül, vagy nagyon apró szárnyakkal születik. Akinek mégis van szárnya, az is csak keveset tud vele repülni, és nem is túl magasra.
*Nemtörődömsége jeléül megrántja a vállát.*
- Én szerencsés vagyok.
*A paci közben odalépked hozzájuk, és megbökdösi a lány vállát, hogy Nellara kényeztesse egy kicsit. A tündérlány megsimogatja a póniló orrát, majd újra megszólal.*
- Előbb ismerjük meg egymást, utána kiderül, hogy lehetünk-e barátok.
- Nem, ez nem így van.
*Rázza meg a fejét, és mivel szeret beszélni, és szereti a meséket, így magas hangján rögtön elkezd csiripelni.*
- Tudod, a tündéreket régen egy nagyon erős mágus teremtette. Nagyon jól tudtunk repülni, de őseink valamiért mégis inkább többet jártak a földön, mint repültek a levegőbe. A fiatal tündérek egyre kevésbé tudtak repülni, és ma már van, aki szárnyak nélkül, vagy nagyon apró szárnyakkal születik. Akinek mégis van szárnya, az is csak keveset tud vele repülni, és nem is túl magasra.
*Nemtörődömsége jeléül megrántja a vállát.*
- Én szerencsés vagyok.
*A paci közben odalépked hozzájuk, és megbökdösi a lány vállát, hogy Nellara kényeztesse egy kicsit. A tündérlány megsimogatja a póniló orrát, majd újra megszólal.*
- Előbb ismerjük meg egymást, utána kiderül, hogy lehetünk-e barátok.
3718. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-06-07 22:11:31
Üzenet elküldve: 2018-06-07 22:11:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ishala jól tette hogy leült, a tündérke is így tett, és mindketten kíváncsian méregették egymást. Az elf szavaira a lányka elmosolyodik, amire Ish nem tud másképp reagálni, ő is ugyan így tesz. *
- Én azt hittem, hogy mindegyik tündérnek szárnyai vannak, maximum nem mindegyiknek olyan szép, mint neked. *Teszi hozzá elkerekedő szemekkel, hiszen nem érti, miért ne lenne minden tündérnek szárnya. Akkor miért lennének tündérek, ha nem tudnak repülni, és nem hoznak jókedved és vidámságot mindenkinek, akivel találkoznak? De nem mondja ki hangosan a gondolatait, inkább elhiszi amit a másik mond, végül is ő a tündér, és a tündérek nem hazudnak. Bár eddig azt hitte, hogy szárnyuk is van… Az utolsó mondatra viszont izgatott lesz, és majdnem felugrik örömében, de nem akarja megijeszteni a lánykát.*
- Tényleg leszel a barátom? A városban még sose akartak a barátaim lenni, senkik, pedig hidd el, próbáltam megismerkedni velük. Apa azt mondta, hogy ne törődjek velük, hogy biztos találok majd valakit… Ha hallaná most ezt, ő is nagyon boldog lenne! Egyébként jól láttam, hogy olvastál? *Kérdezi őszinte kíváncsisággal. Természetesen látott már könyveket, ezért is tudja, hogy mi az, de ő maga nem tudott olvasni soha. *
*Ishala jól tette hogy leült, a tündérke is így tett, és mindketten kíváncsian méregették egymást. Az elf szavaira a lányka elmosolyodik, amire Ish nem tud másképp reagálni, ő is ugyan így tesz. *
- Én azt hittem, hogy mindegyik tündérnek szárnyai vannak, maximum nem mindegyiknek olyan szép, mint neked. *Teszi hozzá elkerekedő szemekkel, hiszen nem érti, miért ne lenne minden tündérnek szárnya. Akkor miért lennének tündérek, ha nem tudnak repülni, és nem hoznak jókedved és vidámságot mindenkinek, akivel találkoznak? De nem mondja ki hangosan a gondolatait, inkább elhiszi amit a másik mond, végül is ő a tündér, és a tündérek nem hazudnak. Bár eddig azt hitte, hogy szárnyuk is van… Az utolsó mondatra viszont izgatott lesz, és majdnem felugrik örömében, de nem akarja megijeszteni a lánykát.*
- Tényleg leszel a barátom? A városban még sose akartak a barátaim lenni, senkik, pedig hidd el, próbáltam megismerkedni velük. Apa azt mondta, hogy ne törődjek velük, hogy biztos találok majd valakit… Ha hallaná most ezt, ő is nagyon boldog lenne! Egyébként jól láttam, hogy olvastál? *Kérdezi őszinte kíváncsisággal. Természetesen látott már könyveket, ezért is tudja, hogy mi az, de ő maga nem tudott olvasni soha. *
3717. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-06-07 22:10:38
Üzenet elküldve: 2018-06-07 22:10:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Látja, hogy az elf leül, így naiv lelkéből eltűnik mindenféle gyanakvás. Leül pár méterrel előtte, és kíváncsian végigméri, miközben a pasi lebóklászik a környéken.*
~Egyszerű erdei elfnek tűnik. Biztos vadász. A közelben lakhat.~
- Köszönöm!
*Mosolyodik el.*
- Nem minden tündérnek vannak szárnyai. Lehet, hogy láttál már egyet, csak gyereknek, vagy alacsony növésű embernek nézted.
*Mosolyog, közben helyeslően bólogat. Lehet, ha Nellarának sem lennének szárnyai, őt sem néznék tündérnek.*
- Hát, most akár szerezhetsz is egy barátot!
*Látja, hogy az elf leül, így naiv lelkéből eltűnik mindenféle gyanakvás. Leül pár méterrel előtte, és kíváncsian végigméri, miközben a pasi lebóklászik a környéken.*
~Egyszerű erdei elfnek tűnik. Biztos vadász. A közelben lakhat.~
- Köszönöm!
*Mosolyodik el.*
- Nem minden tündérnek vannak szárnyai. Lehet, hogy láttál már egyet, csak gyereknek, vagy alacsony növésű embernek nézted.
*Mosolyog, közben helyeslően bólogat. Lehet, ha Nellarának sem lennének szárnyai, őt sem néznék tündérnek.*
- Hát, most akár szerezhetsz is egy barátot!
3716. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-06-07 22:06:16
Üzenet elküldve: 2018-06-07 22:06:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az elf mosolyogva nézi, ahogy a törpepaci követeli a figyelmet, és a jutalmat. Eközben, jó szándéka jeléül, leül a földre, és a lábait maga alá húzza. Ez egyben a bizalom jele is, így ha akarna, se tudna gyorsan se a tündér felé, se más irányba megiramodni. Szerencsére a lány úgy tűnik, hogy nem érzi fenyegetésnek a jelenlétét, és sorra megválaszolja a kérdéseit is. A repülés egészen lenyűgözi a fiatal elfet.*
- Azta… egyébként gyönyörűek a szárnyaid. *Mondja őszinte csodálattal, aztán gyorsan lesüti a szemét. * Mármint, nem úgy értem… tudod… *megcsóválja a fejét, és inkább maga is felnevet, ahogy a lány visszakérdez.*
- Nos, én nem vagyok tündér, úgyhogy nem. Mondjuk nincsenek barátaim, csak az apukám, szóval nem tudhatom, hogy mennyire hozok szerencsét. De ha lesz barátom, akkor mindenképp megfigyelem! *Nevet tovább, és örül, hogy belefutott a lányba. *
A hozzászólás írója (Ishala Hietzyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.07 22:07:11
*Az elf mosolyogva nézi, ahogy a törpepaci követeli a figyelmet, és a jutalmat. Eközben, jó szándéka jeléül, leül a földre, és a lábait maga alá húzza. Ez egyben a bizalom jele is, így ha akarna, se tudna gyorsan se a tündér felé, se más irányba megiramodni. Szerencsére a lány úgy tűnik, hogy nem érzi fenyegetésnek a jelenlétét, és sorra megválaszolja a kérdéseit is. A repülés egészen lenyűgözi a fiatal elfet.*
- Azta… egyébként gyönyörűek a szárnyaid. *Mondja őszinte csodálattal, aztán gyorsan lesüti a szemét. * Mármint, nem úgy értem… tudod… *megcsóválja a fejét, és inkább maga is felnevet, ahogy a lány visszakérdez.*
- Nos, én nem vagyok tündér, úgyhogy nem. Mondjuk nincsenek barátaim, csak az apukám, szóval nem tudhatom, hogy mennyire hozok szerencsét. De ha lesz barátom, akkor mindenképp megfigyelem! *Nevet tovább, és örül, hogy belefutott a lányba. *
A hozzászólás írója (Ishala Hietzyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.07 22:07:11
3715. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-06-07 22:01:43
Üzenet elküldve: 2018-06-07 22:01:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ahogyan a póni érzékeli, hogy nincs veszély magasra húzott térddel üget vissza a gazdájához, majd orrával megböki Nellara vállát, hogy a lány dicsérje meg.
A tündér visszalépked a fához, aminél az előbb ült, de közben szemét nem veszi le az idegenről. Lehajol, kivesz a táskájából egy kisebb répát, és az állat szájába adja.
A póni szinte rögtön kikapja az ételt gazdája kezéből, és hatalmasat harap bele. A maradék a földre pottyan, de nem hagyja kárba veszni, lehajol érte, és azt is jóízűen csámcsogni kezdi.
Eközben a lány érdeklődve hallgatja az elf szavait, majd nyugodtan sóhajt, hiszen úgy tűnik, az idegen nem akar rosszat tőle.
A kérdéseket sorban meg is válaszolja. Először válaszkánt megrezegteti a szárnyai, és néhány centiméterre felemelkedik a föld felé, hogy a hosszúéletű lássa: igen, valóban tud repülni.*
- Csak olyan gyakorisággal élünk az erdőben, mint ti.
*Sűrűn, meglepődve pislog hosszú szempilláival.*
- Szerencsét?
*Halkan kuncogni kezd.*
- Ez még nekem is új. Öm... te szerencsét hozol a barátaidnak?
*Csiripeli magas hangján.*
*Ahogyan a póni érzékeli, hogy nincs veszély magasra húzott térddel üget vissza a gazdájához, majd orrával megböki Nellara vállát, hogy a lány dicsérje meg.
A tündér visszalépked a fához, aminél az előbb ült, de közben szemét nem veszi le az idegenről. Lehajol, kivesz a táskájából egy kisebb répát, és az állat szájába adja.
A póni szinte rögtön kikapja az ételt gazdája kezéből, és hatalmasat harap bele. A maradék a földre pottyan, de nem hagyja kárba veszni, lehajol érte, és azt is jóízűen csámcsogni kezdi.
Eközben a lány érdeklődve hallgatja az elf szavait, majd nyugodtan sóhajt, hiszen úgy tűnik, az idegen nem akar rosszat tőle.
A kérdéseket sorban meg is válaszolja. Először válaszkánt megrezegteti a szárnyai, és néhány centiméterre felemelkedik a föld felé, hogy a hosszúéletű lássa: igen, valóban tud repülni.*
- Csak olyan gyakorisággal élünk az erdőben, mint ti.
*Sűrűn, meglepődve pislog hosszú szempilláival.*
- Szerencsét?
*Halkan kuncogni kezd.*
- Ez még nekem is új. Öm... te szerencsét hozol a barátaidnak?
*Csiripeli magas hangján.*
3714. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-06-07 22:00:14
Üzenet elküldve: 2018-06-07 22:00:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ahogy Ishala közeleg, hirtelen felnyerít a tündér aprócska pacija. Még sose látott ilyen apró méretű lovat, kölyöknek tűnik, talán az is. Viszont a tündérlány megijed, és egyből gyanakvóan méregeti a fiatal elfet, aki felemeli a kezeit, eltartva magától és főleg az íjtól, és továbbra is mosolyog.*
- Kérlek, ne ijedj meg, nem akarok rosszat. Csupán erre jártam. *Biztosítja, és egy helyben marad, nem közeledik tovább, nem akarja még jobban megijeszteni.*
- De ha szeretnéd, magadra hagylak. Csak még sosem láttam fajtádból senkit, csupán apám történeteiből ismerlek titeket. Tényleg tudtok repülni? Valóban az erdőben éltek? Ténylég szerencsét hoz, ha valakit megsimogattok a szárnyatokkal? *Teszi fel őszinte érdeklődéssel, és gyerekesen csillogó szemekkel a kérdéseit, bele se gondolva, hogy a lány számára milyen ijesztő lehet a jelenléte, és a kérdései. *
- Állítólag akivel barátok vagytok, annak mindig jó szerencséje lesz a vadászatban. Legalábbis apám meséiből ezt hallottam.
*Ahogy Ishala közeleg, hirtelen felnyerít a tündér aprócska pacija. Még sose látott ilyen apró méretű lovat, kölyöknek tűnik, talán az is. Viszont a tündérlány megijed, és egyből gyanakvóan méregeti a fiatal elfet, aki felemeli a kezeit, eltartva magától és főleg az íjtól, és továbbra is mosolyog.*
- Kérlek, ne ijedj meg, nem akarok rosszat. Csupán erre jártam. *Biztosítja, és egy helyben marad, nem közeledik tovább, nem akarja még jobban megijeszteni.*
- De ha szeretnéd, magadra hagylak. Csak még sosem láttam fajtádból senkit, csupán apám történeteiből ismerlek titeket. Tényleg tudtok repülni? Valóban az erdőben éltek? Ténylég szerencsét hoz, ha valakit megsimogattok a szárnyatokkal? *Teszi fel őszinte érdeklődéssel, és gyerekesen csillogó szemekkel a kérdéseit, bele se gondolva, hogy a lány számára milyen ijesztő lehet a jelenléte, és a kérdései. *
- Állítólag akivel barátok vagytok, annak mindig jó szerencséje lesz a vadászatban. Legalábbis apám meséiből ezt hallottam.
3713. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-06-07 21:44:35
Üzenet elküldve: 2018-06-07 21:44:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nellara nem veszi észre rögtön a közeledő elf lépteinek zaját, ám a neve nincs póni igen. Először csak felemeli a fejét, körbekémleli az apró erdőt, a szemével és a fülével is megvizsgálja a környéket, majd óvatos létekkel elindul a zaj irányába. Persze ez még nem azt jelenti, hogy teljesen halk, csupán csak annyira csendesek a léptei, mennyire az egy pónilótól kitelhet.
Mikor a paci megpillantja az idegen elfet hangosan felnyerít, Nellara a hirtelen jött figyelmeztetéstől annyira megijed, hogy eldobja a kezéből a könyvet. Többször is utánakap, mert a vékonyka iromány úgy pattog a kezében, mint egy életéért küzdő hal.*
- Ki vagy?
*Kérdezi ijedten, majd felpattan, és a zaj irányába indul. Mikor megpillantja az idegent megáll tőle pár méterre, a szemöldöke összeszűkül, és gyanakvóan méregeti a férfit.*
- Ki vagy és mit akarsz? Figyelmeztetlek, erős varázslatokat ismerek!
*Nellara nem veszi észre rögtön a közeledő elf lépteinek zaját, ám a neve nincs póni igen. Először csak felemeli a fejét, körbekémleli az apró erdőt, a szemével és a fülével is megvizsgálja a környéket, majd óvatos létekkel elindul a zaj irányába. Persze ez még nem azt jelenti, hogy teljesen halk, csupán csak annyira csendesek a léptei, mennyire az egy pónilótól kitelhet.
Mikor a paci megpillantja az idegen elfet hangosan felnyerít, Nellara a hirtelen jött figyelmeztetéstől annyira megijed, hogy eldobja a kezéből a könyvet. Többször is utánakap, mert a vékonyka iromány úgy pattog a kezében, mint egy életéért küzdő hal.*
- Ki vagy?
*Kérdezi ijedten, majd felpattan, és a zaj irányába indul. Mikor megpillantja az idegent megáll tőle pár méterre, a szemöldöke összeszűkül, és gyanakvóan méregeti a férfit.*
- Ki vagy és mit akarsz? Figyelmeztetlek, erős varázslatokat ismerek!
3712. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-06-07 21:40:19
Üzenet elküldve: 2018-06-07 21:40:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ishala boldogan sétál az erdőben, azt se figyeli, hogy merre megy. Gyakran csinált ilyet, amikor napokig el akart tűnni otthonról, akkor csak bevetette magát a sűrűbe, és egy-két nap múlva megpróbált hazatalálni. Apja természetesen utálta, amikor ezt csinálta, de ez csak annyit jelentett, hogy Ish kevesebbet csinálta, mint amennyihez kedve volt. Érezte, hogy lassan elkezd eluralkodni rajta az éhség, de még nem kezdett el vadászni. Nem szeretett addig ölni, amíg nem volt muszáj, és egy csekély éhség miatt még nem fog íjat ragadni. Kivéve persze, ha szembe jön vele egy vad, azt balszerencsésnek tartaná elengedni.
Ahogy így sétál jókedvűen, egyszer csak meglátott egy furcsa alakot. Még sose látott tündért, mégis egyből felismerte apja meséinek visszatérő szereplőjét. Magával ragadta a látvány, a nő gyönyörű volt. Persze nem úgy néz rá, mint a legtöbb férfi tenné, Ish nem érez ilyen érzelmeket. Ő tényleg a látványban veszett el, ahogy a fa tövében olvasva, egy bizarr szimfóniát alkot az erdővel. A könyv, a nyugodt olvasás nem ide való, a lény viszont annál inkább. Ishala viszont nem éri be azzal, hogy bámul.*
- Szervusz. * Köszön rá a lányra, és igyekszik nem megijeszteni. Az elf testtartását, és mozgását is igyekszik úgy alakítani, hogy ne jelentsen veszélyt. Íja lazán lóg a hátán, de mégis, elejtett állatokból készült öltözéke talán ijesztő lehet a lány számára. Megszokott vadász és természetjáró öltözékét viseli, ami nem túl szép, de ő igazán szereti, hiszen minden vadat ő ejtett el, és az egész ruházatot is ő készítette. Bízik benne, hogy a barátságos mosolya viszont megnyugtatja majd a tündért.*
A hozzászólás írója (Ishala Hietzyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.07 21:47:05
*Ishala boldogan sétál az erdőben, azt se figyeli, hogy merre megy. Gyakran csinált ilyet, amikor napokig el akart tűnni otthonról, akkor csak bevetette magát a sűrűbe, és egy-két nap múlva megpróbált hazatalálni. Apja természetesen utálta, amikor ezt csinálta, de ez csak annyit jelentett, hogy Ish kevesebbet csinálta, mint amennyihez kedve volt. Érezte, hogy lassan elkezd eluralkodni rajta az éhség, de még nem kezdett el vadászni. Nem szeretett addig ölni, amíg nem volt muszáj, és egy csekély éhség miatt még nem fog íjat ragadni. Kivéve persze, ha szembe jön vele egy vad, azt balszerencsésnek tartaná elengedni.
Ahogy így sétál jókedvűen, egyszer csak meglátott egy furcsa alakot. Még sose látott tündért, mégis egyből felismerte apja meséinek visszatérő szereplőjét. Magával ragadta a látvány, a nő gyönyörű volt. Persze nem úgy néz rá, mint a legtöbb férfi tenné, Ish nem érez ilyen érzelmeket. Ő tényleg a látványban veszett el, ahogy a fa tövében olvasva, egy bizarr szimfóniát alkot az erdővel. A könyv, a nyugodt olvasás nem ide való, a lény viszont annál inkább. Ishala viszont nem éri be azzal, hogy bámul.*
- Szervusz. * Köszön rá a lányra, és igyekszik nem megijeszteni. Az elf testtartását, és mozgását is igyekszik úgy alakítani, hogy ne jelentsen veszélyt. Íja lazán lóg a hátán, de mégis, elejtett állatokból készült öltözéke talán ijesztő lehet a lány számára. Megszokott vadász és természetjáró öltözékét viseli, ami nem túl szép, de ő igazán szereti, hiszen minden vadat ő ejtett el, és az egész ruházatot is ő készítette. Bízik benne, hogy a barátságos mosolya viszont megnyugtatja majd a tündért.*
A hozzászólás írója (Ishala Hietzyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.07 21:47:05
3711. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-06-07 21:34:46
Üzenet elküldve: 2018-06-07 21:34:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Annyira ismeri már az utat Synmira és a város között, hogy talán csukott szemmel is odatalálna mindenkét helyre. Sőt, talán még apró pónilova is, akinek még mindig nem talált megfelelő nevet. De nem baj, ami késik nem múlik. Sokkal gyorsabb vele az utazás, mint mikor gyalog járt, nagyon sok időt meg tud így spórolni.
Szegény lovacska gyorsan elfárad, így a lány a városba tartva kénytelen megállni egy kicsit, hogy társa szusszanhasson egyet. Egy kisebb erdő mellett állnak meg- legalábbis innen nézve Snymira körüli erdő sokkal-sokkal nagyobb.
A lány fák között nőtt fel, szereti a természetet, így úgy gondolja, kicsit körbenéz, magába szívja a természet erejét. Mind a ketten behatolnak a fák közé, de nem mennek túl mélyre. A póni talál magának valami finomat a talajon, azt kezdi el rágcsálni, a tündér pedig leül egy fa tövébe. Előveszi az egyik könyvét, majd lapozgatni kezdi.*
*Annyira ismeri már az utat Synmira és a város között, hogy talán csukott szemmel is odatalálna mindenkét helyre. Sőt, talán még apró pónilova is, akinek még mindig nem talált megfelelő nevet. De nem baj, ami késik nem múlik. Sokkal gyorsabb vele az utazás, mint mikor gyalog járt, nagyon sok időt meg tud így spórolni.
Szegény lovacska gyorsan elfárad, így a lány a városba tartva kénytelen megállni egy kicsit, hogy társa szusszanhasson egyet. Egy kisebb erdő mellett állnak meg- legalábbis innen nézve Snymira körüli erdő sokkal-sokkal nagyobb.
A lány fák között nőtt fel, szereti a természetet, így úgy gondolja, kicsit körbenéz, magába szívja a természet erejét. Mind a ketten behatolnak a fák közé, de nem mennek túl mélyre. A póni talál magának valami finomat a talajon, azt kezdi el rágcsálni, a tündér pedig leül egy fa tövébe. Előveszi az egyik könyvét, majd lapozgatni kezdi.*
3710. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-06-05 22:15:23
Üzenet elküldve: 2018-06-05 22:15:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*Szegény póniló teljesen elfárad, mire Arthenior közelébe ér. Egy nyugodtabb, fás részen, ahol nem lét senkit megállnak, leszáll egyetlen társáról és hosszasan átöleli az állatot. Nagyon nagy szüksége van most a szeretetre, és jelenleg ezen az állaton kívül senki nem tudja ezt megadni neki. Vak is elment, csak úgy elküldte, a lány nem is érti, miért. Hiszen ő... ő nem is csinált semmi olyasmit, hogy ezt érdemelje.
Néhány perc után fájdalmasan, de elengedi az állatot, és benyúl a táskájába. Kivesz belőle egy almát, és a pacinak adja, aki boldogan veszi ki a tündér kezéből, és csámcsogja el.*
- Kellene neked egy név.
*Suttogja, miközben a selymes sörényt fésülgeti az ujjaival.*
- Gyere, menjünk tovább!
*Sóhajtja halkan, majd visszaül a nyeregbe, és továbbindul Artheniorba.*
Néhány perc után fájdalmasan, de elengedi az állatot, és benyúl a táskájába. Kivesz belőle egy almát, és a pacinak adja, aki boldogan veszi ki a tündér kezéből, és csámcsogja el.*
- Kellene neked egy név.
*Suttogja, miközben a selymes sörényt fésülgeti az ujjaival.*
- Gyere, menjünk tovább!
*Sóhajtja halkan, majd visszaül a nyeregbe, és továbbindul Artheniorba.*
3709. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-06-01 20:10:43
Üzenet elküldve: 2018-06-01 20:10:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Úgy tűnik, végre megérkezett Artheniorba. Kissé hosszúnak tűnt az útja. Talán az ócska nyereg a hibás, vagy az, hogy a kölcsönló végig idegenkedett Yashától. Pedig a macsek meg sem moccant órák óta. Na, igen, amikor felvette maga elé, akkor talán megcsúszott, vagy mi, de a kis karmait belemélyesztette a hátasuk nyakába. Bizonyára ez nem tett jót viszonyuknak. Ám azután nem történt már semmi említésre méltó, de úgy tűnik, a ló nem nagyon felejt. Most viszont mielőbb keres egy istállót és valami szállást ebben a városban, mert bármi is az oka, a feneke teljesen kikészült*
3708. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-31 10:31:24
Üzenet elküldve: 2018-05-31 10:31:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás, reggel//
//Mindenki//
*Az ébresztő sikerességében senki sem kételkedhet, noha a módszer hagyhat némi kívánnivalót maga után, bár ha a hatékonyságot nézzük, akkor Sheni felé billen a serpenyő. Lyzi éppen akkor ér be és állítja le, amikor a törpe uraság felébred rózsás álmából, szerencsére senkit sem talál el azokkal a lapátkezeivel. A hegyesfülűben felötlik, hogy egy ilyen alacsony akárminek hogyan lehet ekkora tenyere. Lehet, hogy az istenek így kárpótolták? Neki mostantól csak az erdei kísértet a fontos, úgyhogy ezen nem is mélázik tovább.*
- Normális esetben a közeledbe sem megyek, ha az a hentesbárd a kezedben van. *kacsint a törpére, amikor a fenyegetésnek beillő tanácsot megkapja. Majd, mint aki jól végezte dolgát felkel, Lyzire mosolyog miközben leporolja tenyerét, jelezve, hogy ezt is megcsinálta.*
- Teljesen nem, csak félig. *vigyorog a fővadászra, mert végül is semmi baj nem történt és a törpicsek is felébredt.*
- Ájáj, szépséges kapitányom! *csapja össze a sarkait katonásan és persze nem hagyja el a szalutálást sem, de ebben semmi sértő nincs persze, még éppen a határon van.
Egy kacsintással megtoldja még és megindul kifelé, hogy megkeresse az óriás lányt, Relildet.*
- Madárcsicsergős jó reggelt, Lyzi fővadász azt kérdi, velünk jössz-é Vadvédbe, az Erdőmélyi kalanderődbe? *egész szép kis körmondatot kerekített köré, s ha meghallgatta a lány válaszát, akkor megindul felnyergelni a lovaikat.
Szorgosan dolgozik, most jól érzi magát, de azért kicsit bántja Xotara tegnapi akciója. Már nincsenek benne olyan érzések, mint korábban, inkább valami furcsa rossz érzés. Lehet, hogy hiányzik neki is a kis kormos?
Ishala is velük tart, tényleg megduzzadt a létszám. A gyomok mellett két-három új arcot is hazavisznek az erődbe, az erdei kísértet örülni fog.
Aztán annak rendje és módja szerint, ahogy azt kell, megindulnak, ő maga Lyz mögött kap helyet megint. Most már nem kell keresnie a helyet, megragadja az övet és biztosan ül a nyeregben, még vigyorog is mellé.*
//Mindenki//
*Az ébresztő sikerességében senki sem kételkedhet, noha a módszer hagyhat némi kívánnivalót maga után, bár ha a hatékonyságot nézzük, akkor Sheni felé billen a serpenyő. Lyzi éppen akkor ér be és állítja le, amikor a törpe uraság felébred rózsás álmából, szerencsére senkit sem talál el azokkal a lapátkezeivel. A hegyesfülűben felötlik, hogy egy ilyen alacsony akárminek hogyan lehet ekkora tenyere. Lehet, hogy az istenek így kárpótolták? Neki mostantól csak az erdei kísértet a fontos, úgyhogy ezen nem is mélázik tovább.*
- Normális esetben a közeledbe sem megyek, ha az a hentesbárd a kezedben van. *kacsint a törpére, amikor a fenyegetésnek beillő tanácsot megkapja. Majd, mint aki jól végezte dolgát felkel, Lyzire mosolyog miközben leporolja tenyerét, jelezve, hogy ezt is megcsinálta.*
- Teljesen nem, csak félig. *vigyorog a fővadászra, mert végül is semmi baj nem történt és a törpicsek is felébredt.*
- Ájáj, szépséges kapitányom! *csapja össze a sarkait katonásan és persze nem hagyja el a szalutálást sem, de ebben semmi sértő nincs persze, még éppen a határon van.
Egy kacsintással megtoldja még és megindul kifelé, hogy megkeresse az óriás lányt, Relildet.*
- Madárcsicsergős jó reggelt, Lyzi fővadász azt kérdi, velünk jössz-é Vadvédbe, az Erdőmélyi kalanderődbe? *egész szép kis körmondatot kerekített köré, s ha meghallgatta a lány válaszát, akkor megindul felnyergelni a lovaikat.
Szorgosan dolgozik, most jól érzi magát, de azért kicsit bántja Xotara tegnapi akciója. Már nincsenek benne olyan érzések, mint korábban, inkább valami furcsa rossz érzés. Lehet, hogy hiányzik neki is a kis kormos?
Ishala is velük tart, tényleg megduzzadt a létszám. A gyomok mellett két-három új arcot is hazavisznek az erődbe, az erdei kísértet örülni fog.
Aztán annak rendje és módja szerint, ahogy azt kell, megindulnak, ő maga Lyz mögött kap helyet megint. Most már nem kell keresnie a helyet, megragadja az övet és biztosan ül a nyeregben, még vigyorog is mellé.*
3707. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-31 01:04:09
Üzenet elküldve: 2018-05-31 01:04:09
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Veszélyes kiruccanás, reggel//
//Mindenki//
*Seles érzi, hogy a lelkét nyugalom szállja meg, elég volt csupán néhány percet töltenie a fűben ülve a susogó, friss hajtású levelekkel körülvéve. Lehunyt szemmel néhány mély lélegzetet vesz, kinyújtóztatja tagjait, és már nem is ideges, mikor a fűben meghallja valamelyik társa közeledő lépteit. Persze nem meglepő számára, hogy Lyz jött utána, biztosan indulniuk kell nemsokára. Ránéz, szemében szomorúság csillan, de azért az elf is láthatja, hogy összekapta magát a kirohanása óta. Együtt nézik a kis tábort, és közben inni ad Selesnek. A lány csodálkozik, nem is azon, hogy ilyen kedves vele, sokkal inkább, hogy nem ivott már tegnap éjszaka óta.*
- Annu megitta az összes vizem. *Jut eszébe. Fel kell töltenie a kulacsát. Miután kiitta a teát, visszaadja a kupát Lyznek.* Köszönöm. Sajnálom, nem szabadott volna így viselkednem az előbb. *Teszi hozzá, de mintha részben Xotara miatt is magyarázkodna. Nagyon erőlködnie kell, hogy ne gyűljön könny a szemébe, és a feladatot csak tetőzi, ahogy Lyz a sötételf lányról beszél. Most már nem akar annyira vitatkozni ezzel kapcsolatban, nem akarja annyira meggyőzni Lyzt, hogy minden az ő, Seles hibája, mert rájön ő is, hogy ezt magában kell elrendeznie. Felnőttként.*
~ Leon. ~ *Gondolja. Szívét megdobogtatja a gondolat, hogy nemsokára viszontláthatja a szerelmét, és már úgy érzi, nem is nagyon vágyik másra, mint egy nagy ölelésre otthon.*
- El akartam menni egyszer. *Mondja még utoljára Lyznek, amikor ő már indulna.* Mikor Umonról kiderült, hogy… *Sóhajt.* El akartam menni, itt hagyni mindenkit. Ehelyett visszajöttem vajas süteményt sütni. *Halványan el is mosolyodik az emlékre.*
~ Az emberek jönnek-mennek, de nekem most a többiekkel kell mennem. ~ *Felkel, és követi az elfet. Ő is arra lesz figyelmes, hogy Shen törpe társukkal kiabál, de sokkal jobban érdekli, hogy Isqehával beszélhessen. Mikor megtalálja, felmutatja a zacskóba rejtett két gyógynövényt.*
- Találtam valamit, majd nézd meg! *Aztán pedig komorabban hozzáteszi.* Kérlek, ne haragudj, amiért felemeltem a hangom. Nem volt szándékos. *Aztán az elf idegen felé fordul, akit eddig nem tudott szemügyre venni, de most üdvözli.* Ha hallottad volna a kiabálásomat, nem vagyok mindig ilyen. A legjobb barátnőm elhagyta a csapatot, és még én sem tudom, miért. *Ha az elf fiú hagyja, kezet fog vele, és végre még mosolyog is.* Seles vagyok, örülök, hogy találkoztunk!
*Körülnéz, tölt a kulacsába, elteszi a növényeket, kihozza a kunyhóból a holmiját, és megpróbálja Cserfest felnyergelni, újra. Most már határozottan sikeresebb, mint eddig. Ekkor hallja, hogy Lyz a törpe társukat rendelte mögé útitársnak, de kétszer is körbe kell pördülnie, mire észreveszi az éppen a kis fickót, aki eddig a kunyhóban volt. Most Seles odavezeti hozzá a lovat, és a törpének is kezet nyújt.*
- Szervusz, Seles vagyok! *Úgy látszik, ez már csak ilyen kézszorongatós nap lesz. Ha társának nincs ellenére, az ő holmiját is felakasztja a hátasára, hogy haladjanak, de közben beszél hozzá.* Úgy látszik, most mi lovaglunk majd együtt. *Felül, és a kezét nyújtja, ha netán a törpe úrnak csak így menne a lóra felkászálódás.* Kapaszkodj rendesen, kérlek, mert a lány, akivel érkeztél ide, jó lovas, de nekem feleannyi gyakorlatom sincs.
*Ha végeznek, a lóról biccent Lyznek, hogy részéről indulhat is a csapat.*
- Köszönöm. *Tátogja felé, és rámosolyog.*
//Mindenki//
*Seles érzi, hogy a lelkét nyugalom szállja meg, elég volt csupán néhány percet töltenie a fűben ülve a susogó, friss hajtású levelekkel körülvéve. Lehunyt szemmel néhány mély lélegzetet vesz, kinyújtóztatja tagjait, és már nem is ideges, mikor a fűben meghallja valamelyik társa közeledő lépteit. Persze nem meglepő számára, hogy Lyz jött utána, biztosan indulniuk kell nemsokára. Ránéz, szemében szomorúság csillan, de azért az elf is láthatja, hogy összekapta magát a kirohanása óta. Együtt nézik a kis tábort, és közben inni ad Selesnek. A lány csodálkozik, nem is azon, hogy ilyen kedves vele, sokkal inkább, hogy nem ivott már tegnap éjszaka óta.*
- Annu megitta az összes vizem. *Jut eszébe. Fel kell töltenie a kulacsát. Miután kiitta a teát, visszaadja a kupát Lyznek.* Köszönöm. Sajnálom, nem szabadott volna így viselkednem az előbb. *Teszi hozzá, de mintha részben Xotara miatt is magyarázkodna. Nagyon erőlködnie kell, hogy ne gyűljön könny a szemébe, és a feladatot csak tetőzi, ahogy Lyz a sötételf lányról beszél. Most már nem akar annyira vitatkozni ezzel kapcsolatban, nem akarja annyira meggyőzni Lyzt, hogy minden az ő, Seles hibája, mert rájön ő is, hogy ezt magában kell elrendeznie. Felnőttként.*
~ Leon. ~ *Gondolja. Szívét megdobogtatja a gondolat, hogy nemsokára viszontláthatja a szerelmét, és már úgy érzi, nem is nagyon vágyik másra, mint egy nagy ölelésre otthon.*
- El akartam menni egyszer. *Mondja még utoljára Lyznek, amikor ő már indulna.* Mikor Umonról kiderült, hogy… *Sóhajt.* El akartam menni, itt hagyni mindenkit. Ehelyett visszajöttem vajas süteményt sütni. *Halványan el is mosolyodik az emlékre.*
~ Az emberek jönnek-mennek, de nekem most a többiekkel kell mennem. ~ *Felkel, és követi az elfet. Ő is arra lesz figyelmes, hogy Shen törpe társukkal kiabál, de sokkal jobban érdekli, hogy Isqehával beszélhessen. Mikor megtalálja, felmutatja a zacskóba rejtett két gyógynövényt.*
- Találtam valamit, majd nézd meg! *Aztán pedig komorabban hozzáteszi.* Kérlek, ne haragudj, amiért felemeltem a hangom. Nem volt szándékos. *Aztán az elf idegen felé fordul, akit eddig nem tudott szemügyre venni, de most üdvözli.* Ha hallottad volna a kiabálásomat, nem vagyok mindig ilyen. A legjobb barátnőm elhagyta a csapatot, és még én sem tudom, miért. *Ha az elf fiú hagyja, kezet fog vele, és végre még mosolyog is.* Seles vagyok, örülök, hogy találkoztunk!
*Körülnéz, tölt a kulacsába, elteszi a növényeket, kihozza a kunyhóból a holmiját, és megpróbálja Cserfest felnyergelni, újra. Most már határozottan sikeresebb, mint eddig. Ekkor hallja, hogy Lyz a törpe társukat rendelte mögé útitársnak, de kétszer is körbe kell pördülnie, mire észreveszi az éppen a kis fickót, aki eddig a kunyhóban volt. Most Seles odavezeti hozzá a lovat, és a törpének is kezet nyújt.*
- Szervusz, Seles vagyok! *Úgy látszik, ez már csak ilyen kézszorongatós nap lesz. Ha társának nincs ellenére, az ő holmiját is felakasztja a hátasára, hogy haladjanak, de közben beszél hozzá.* Úgy látszik, most mi lovaglunk majd együtt. *Felül, és a kezét nyújtja, ha netán a törpe úrnak csak így menne a lóra felkászálódás.* Kapaszkodj rendesen, kérlek, mert a lány, akivel érkeztél ide, jó lovas, de nekem feleannyi gyakorlatom sincs.
*Ha végeznek, a lóról biccent Lyznek, hogy részéről indulhat is a csapat.*
- Köszönöm. *Tátogja felé, és rámosolyog.*
3706. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-30 21:26:22
Üzenet elküldve: 2018-05-30 21:26:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás, reggel//
//Mindenki//
~Jófejek, mi? Aztán nehogy lelőjetek engem is, mint a mélységit. ~
*Gondolja Ish a szőke elf szavaira, miközben megjelenik egy újabb elf, egy nő, akinek már végképp nem tudja megjegyezni a nevét. Mindenesetre bemutatkoznak, sőt, kap még egy kérdést is, amire nem igazán számított.*
- Nem vagyok mestere, de vadászni tudok, és ellátni magamat. A lovamon van is néhány nyúl, amiket még tegnap lőttem. * Feleli, őszintén, nem akar nagyzolni, amúgy is hamar kiderülne, és sose állt még érdekében a hazugság. Ezek után úgy tűnik, hogy kap egy hivatalos meghívást is, és a hely leírása alapján nehezére esne nemet mondani. Már csak a kíváncsisága miatt is, hogy milyen lehet ott élni, és mennyire fogja az otthonára emlékeztetni. Ha pedig valóban olyan veszélyes, az megmagyarázza, hogy miért olyan kemények, és jól felszereltek az idegenek, akikbe botlott. *
- Szeretnék veletek tartani, és megnézni magamnak Vadvédet. Úgy hangzik, hogy nekem való a hely.
~Ha pedig mégse, akkor bármikor elhagyhatom.~
*Úgy tűnik, hogy a nő a csapat vezetője, úgyhogy remélhetőleg senki sem fog akadékoskodni, hogy Ishala is velük tart, miután ő hívta meg, bár látszólag eddig senkinek nem volt kifogása az ötlet ellen azok közül akikkel beszélt, ami jó előjel. Ha pedig bántani akarnák, már rég megtehették volna. Eléggé elszaladt az idő, úgyhogy nem is lábatlankodik, a kiadott utasításnak megfelelően előhozza a lovát, és felkészül a tovább indulásra. Bár kissé zavarja, hogy végül nem tudott enni, de nem akar egyből a vendéglátói terhére lenni, és egy étkezés kihagyásába még senki nem halt bele. *
~Igaz, a vacsora is kimaradt, és ebédre se ettem túl sokat. ~
- Ha valakinek nincs helye, vagy valamilyen csomagot szeretnétek átrakni, akkor az én lovamon még van hely. * Ajánlja fel a csapatnak, látva, hogy mennyire meg vannak pakolva, és mennyire ki kell használják az állatok adta lehetőségeket. Még szerencse, hogy neki volt sajátja, és nem kell valaki mögé ülnie, bár nem is biztos, hogy lenne hova, de az biztos, hogy nagyon kellemetlenül érezné magát, hogy ennyire visszaél a vendégszeretettel. *
//Mindenki//
~Jófejek, mi? Aztán nehogy lelőjetek engem is, mint a mélységit. ~
*Gondolja Ish a szőke elf szavaira, miközben megjelenik egy újabb elf, egy nő, akinek már végképp nem tudja megjegyezni a nevét. Mindenesetre bemutatkoznak, sőt, kap még egy kérdést is, amire nem igazán számított.*
- Nem vagyok mestere, de vadászni tudok, és ellátni magamat. A lovamon van is néhány nyúl, amiket még tegnap lőttem. * Feleli, őszintén, nem akar nagyzolni, amúgy is hamar kiderülne, és sose állt még érdekében a hazugság. Ezek után úgy tűnik, hogy kap egy hivatalos meghívást is, és a hely leírása alapján nehezére esne nemet mondani. Már csak a kíváncsisága miatt is, hogy milyen lehet ott élni, és mennyire fogja az otthonára emlékeztetni. Ha pedig valóban olyan veszélyes, az megmagyarázza, hogy miért olyan kemények, és jól felszereltek az idegenek, akikbe botlott. *
- Szeretnék veletek tartani, és megnézni magamnak Vadvédet. Úgy hangzik, hogy nekem való a hely.
~Ha pedig mégse, akkor bármikor elhagyhatom.~
*Úgy tűnik, hogy a nő a csapat vezetője, úgyhogy remélhetőleg senki sem fog akadékoskodni, hogy Ishala is velük tart, miután ő hívta meg, bár látszólag eddig senkinek nem volt kifogása az ötlet ellen azok közül akikkel beszélt, ami jó előjel. Ha pedig bántani akarnák, már rég megtehették volna. Eléggé elszaladt az idő, úgyhogy nem is lábatlankodik, a kiadott utasításnak megfelelően előhozza a lovát, és felkészül a tovább indulásra. Bár kissé zavarja, hogy végül nem tudott enni, de nem akar egyből a vendéglátói terhére lenni, és egy étkezés kihagyásába még senki nem halt bele. *
~Igaz, a vacsora is kimaradt, és ebédre se ettem túl sokat. ~
- Ha valakinek nincs helye, vagy valamilyen csomagot szeretnétek átrakni, akkor az én lovamon még van hely. * Ajánlja fel a csapatnak, látva, hogy mennyire meg vannak pakolva, és mennyire ki kell használják az állatok adta lehetőségeket. Még szerencse, hogy neki volt sajátja, és nem kell valaki mögé ülnie, bár nem is biztos, hogy lenne hova, de az biztos, hogy nagyon kellemetlenül érezné magát, hogy ennyire visszaél a vendégszeretettel. *
3705. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-30 20:45:30
Üzenet elküldve: 2018-05-30 20:45:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás, reggel//
//Mindenki//
*Nem néz fel, miközben Shen bocsánatkérését hallgatja.*
-Én sajnálom...
*Tépkedi zavarában maga körül a kiszáradt füvet, kerülve fajtársa tekintetét. Nehezen tudna akármit is mondani, alighanem Pyctával is el kell még beszélgetnie.
Szerencsére az elf nem viszi túlzásba a bocsánatkérést, ő pedig révetegen bámul a távolodó alakja után.*
-A nagyszüleim mélységiek gyilkolták meg.
*Fordul el hirtelen és néz komolyan Isq szemébe. Úgy érzi, valamiért magyarázattal tartozik, de senki másnak, csak a fiúnak. Felkapja a fejét, mikor Lyz közeledik.*
-Szívesen veletek tartok! Az... butaság volt. *Komorodik el, emlékezve rá, miért is hagyta ott a Vadvédet. Valóban így érzi, bár némi kétely még munkálkodik benne.
Lyz tovalibben, ő pedig feltápászkodik és megtörli a kezét, mert Isq igen csak elfoglalt. Megköszönni sincs ideje, már más valakinél tesz-vesz.
A szőke vezető parancsol, ő pedig tényleg készen áll. Nincs semmilyen holmija, ami egy kissé talán aggasztó is. Óvatosan megérinti hátulról Isq vállát és rámosolyog.*
-Van szabad helyed a lovon? Ígérem, nem foglalok majd sok helyet.
//Mindenki//
*Nem néz fel, miközben Shen bocsánatkérését hallgatja.*
-Én sajnálom...
*Tépkedi zavarában maga körül a kiszáradt füvet, kerülve fajtársa tekintetét. Nehezen tudna akármit is mondani, alighanem Pyctával is el kell még beszélgetnie.
Szerencsére az elf nem viszi túlzásba a bocsánatkérést, ő pedig révetegen bámul a távolodó alakja után.*
-A nagyszüleim mélységiek gyilkolták meg.
*Fordul el hirtelen és néz komolyan Isq szemébe. Úgy érzi, valamiért magyarázattal tartozik, de senki másnak, csak a fiúnak. Felkapja a fejét, mikor Lyz közeledik.*
-Szívesen veletek tartok! Az... butaság volt. *Komorodik el, emlékezve rá, miért is hagyta ott a Vadvédet. Valóban így érzi, bár némi kétely még munkálkodik benne.
Lyz tovalibben, ő pedig feltápászkodik és megtörli a kezét, mert Isq igen csak elfoglalt. Megköszönni sincs ideje, már más valakinél tesz-vesz.
A szőke vezető parancsol, ő pedig tényleg készen áll. Nincs semmilyen holmija, ami egy kissé talán aggasztó is. Óvatosan megérinti hátulról Isq vállát és rámosolyog.*
-Van szabad helyed a lovon? Ígérem, nem foglalok majd sok helyet.
3704. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-30 17:11:27
Üzenet elküldve: 2018-05-30 17:11:27
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás, reggel//
//Mindenki//
*Habzó sörök, hatalmas sültcombok egymás hegyén-hátán egy hegyet alkotva, minek a tetejét nem is lehet látni. Törpe asszonyok, gyönyörű fonott szakállal. Hangos zene. Ökölharc a sarokban egy nagyra nőtt menyéttel. Lehetne jobb helyen ennél egy törpe valaha is. Nem hiszem, hiszen ez a mennyország megtestesülése. Aki innen el akar távozni, az egy félőrült. Vagy már akkor egy egész. Adokul egy hatalmas tölgyfa széken ül és kétpofára habzsolja be az ízletes sülteket és gurítja le egymás után a jobbnál jobb törpe söröket, amiket a sörfőzőmesterek készítettek csak neki. Amint kifogy a korsója, egy csinos fiatal törpe leányzó terem mellette, méretes mellekkel és annál is méretesebb szakállal, aki rögtön kicseréli az üres korsót egy telire. A lakoma végeztével Adokul pipájáért nyúl és neki kezd pöfékelni. Vagyis inkább csak neki kezdene, mert amint meggyújtaná pipáját, az hangosan felordít. Adokul hirtelen eldobja a pipát és csodálkozva tekint rá, hogy ténylegesen jól lát-e. Valóban ordít a pipa. Torka szakadtából. Megégette a tűz és most szendved.*
-Ááá! MINDMEGHALUNK! ITTAVÉG!
*Ordítja a pipa majd a semmiböl a jól megtermett menyét kezdi el rángatni tölgyfa trónusát Adokulnak, amiből a törpe ki is zuhan. Viszont a szék még magasabbnak bizonyult mint amilyen azélőtt volt és Adokul elkezd zuhanni a mélybe. Egyenesen egy szakadék aljára ahol éhes fenevadak várják, hogy felzabálják testét.*
-Neee!
*Ordít fel a törpe, miközben karjával elkezd kalimpálni, ahogy felriad álmából. Jelen helyzetben azt se tudja, hogy fiú-e vagy leány. Hamar be is áll egy stabil pózba, készen a harcra, de hamar rá kell jönnie, hogy nincs itt semmiféle harc. Se lakoma, se törpe asszonyok. Csak egy romos kunyhó meg egy elf szőkeség aki felrázta álmából. Sajnos Adokul visszakerült a való életbe. Lassan kitörli a csipát szeméből, majd Shen felé böki mutatóujját.*
-Szerencséd, hogy tudtam türtőztetni magam! Meg is sérülhettél volna, ha nem vigyázol. Gyorsan tudok ám én csapkolódni ezzel!
*Ütögeti meg csatabárdját oldalán, ami halkan megcsikordul az övre erősített tartókarikában. Ekkor érkezik meg Lyz is aki hamar elegyengeti a helyzetet. A lány mondandójára csak nagyokat bólogat, jelezvén, hogy nem óhajt itt maradni a romos tanyán. Megy a többiekkel. Hisz a városba már nincs semmi dolga, marad ezzel a bandával amíg nem talál jobb lehetőséget, vagy amíg meg nem unják a kopasz fejét.
Meg is indul összeszedni a holmiait. Ami igazából csak a pajzsa ami a sarokba támasztva áll. Ott ahol a törpe még pár perce aludt. Meg is ragadja és kilép a kunyhó ajtaján, hogy megtalálja azt a lovat ahol neki is jut egy hely.*
~Seles, Seles. Ki a tököm az a Seles. A fene rágja meg ezt az ótvar névmemóriámat!~
*Adokul a romos ház előtt állva keresi helyét reménykedve abban, hogy valaki eligazítja.*
//Mindenki//
*Habzó sörök, hatalmas sültcombok egymás hegyén-hátán egy hegyet alkotva, minek a tetejét nem is lehet látni. Törpe asszonyok, gyönyörű fonott szakállal. Hangos zene. Ökölharc a sarokban egy nagyra nőtt menyéttel. Lehetne jobb helyen ennél egy törpe valaha is. Nem hiszem, hiszen ez a mennyország megtestesülése. Aki innen el akar távozni, az egy félőrült. Vagy már akkor egy egész. Adokul egy hatalmas tölgyfa széken ül és kétpofára habzsolja be az ízletes sülteket és gurítja le egymás után a jobbnál jobb törpe söröket, amiket a sörfőzőmesterek készítettek csak neki. Amint kifogy a korsója, egy csinos fiatal törpe leányzó terem mellette, méretes mellekkel és annál is méretesebb szakállal, aki rögtön kicseréli az üres korsót egy telire. A lakoma végeztével Adokul pipájáért nyúl és neki kezd pöfékelni. Vagyis inkább csak neki kezdene, mert amint meggyújtaná pipáját, az hangosan felordít. Adokul hirtelen eldobja a pipát és csodálkozva tekint rá, hogy ténylegesen jól lát-e. Valóban ordít a pipa. Torka szakadtából. Megégette a tűz és most szendved.*
-Ááá! MINDMEGHALUNK! ITTAVÉG!
*Ordítja a pipa majd a semmiböl a jól megtermett menyét kezdi el rángatni tölgyfa trónusát Adokulnak, amiből a törpe ki is zuhan. Viszont a szék még magasabbnak bizonyult mint amilyen azélőtt volt és Adokul elkezd zuhanni a mélybe. Egyenesen egy szakadék aljára ahol éhes fenevadak várják, hogy felzabálják testét.*
-Neee!
*Ordít fel a törpe, miközben karjával elkezd kalimpálni, ahogy felriad álmából. Jelen helyzetben azt se tudja, hogy fiú-e vagy leány. Hamar be is áll egy stabil pózba, készen a harcra, de hamar rá kell jönnie, hogy nincs itt semmiféle harc. Se lakoma, se törpe asszonyok. Csak egy romos kunyhó meg egy elf szőkeség aki felrázta álmából. Sajnos Adokul visszakerült a való életbe. Lassan kitörli a csipát szeméből, majd Shen felé böki mutatóujját.*
-Szerencséd, hogy tudtam türtőztetni magam! Meg is sérülhettél volna, ha nem vigyázol. Gyorsan tudok ám én csapkolódni ezzel!
*Ütögeti meg csatabárdját oldalán, ami halkan megcsikordul az övre erősített tartókarikában. Ekkor érkezik meg Lyz is aki hamar elegyengeti a helyzetet. A lány mondandójára csak nagyokat bólogat, jelezvén, hogy nem óhajt itt maradni a romos tanyán. Megy a többiekkel. Hisz a városba már nincs semmi dolga, marad ezzel a bandával amíg nem talál jobb lehetőséget, vagy amíg meg nem unják a kopasz fejét.
Meg is indul összeszedni a holmiait. Ami igazából csak a pajzsa ami a sarokba támasztva áll. Ott ahol a törpe még pár perce aludt. Meg is ragadja és kilép a kunyhó ajtaján, hogy megtalálja azt a lovat ahol neki is jut egy hely.*
~Seles, Seles. Ki a tököm az a Seles. A fene rágja meg ezt az ótvar névmemóriámat!~
*Adokul a romos ház előtt állva keresi helyét reménykedve abban, hogy valaki eligazítja.*
3703. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-30 10:22:06
Üzenet elküldve: 2018-05-30 10:22:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás, reggel//
//Mindenki//
- Mennyire értesz az íjhoz? *bök állával vörös ruhás vállán átvetett fegyver felé.*
~De jó volna még egy íjász…~
*Hiába tévedt arra Shen, és érkezett Zsenge, Lyzben csak munkál, hogy íjászból sosem elég az erdőben. Halvány mosollyal pillant Shenre, amikor a fiú hirtelen hárításba kezd.*
- Nincs gond Shen. *pillant az időközben ingével küszködő elfre. Nem akarja ő folyton rendszabályozni a körülötte lévőket. *
- Szerencsés vagy, hogy belénk botlottál *szól Ishalához, s feltétlen igyekszik, hogy ne pillantson másfelé. Inkább kicsit el is fordul, míg rendbe nem hozza magát az aranyhajú, a vizes felsőtestével, meg a rá tapadó inggel.*
- Vadvédben, óvjuk az erdő békéjét, és valóban nem veszélytelen, rejtélyes hely. *Azért hazudni nem akar.* Erdőmélyén van az erődünk, idegenek nagyon ritkán találják meg, szinte lehetetlen. Ha a város helyett az erdőt választanád, most velünk jöhetsz. *mondja, miközben már Isqeha felé tartanak. Mikor odaérnek, vet egy futó pillantást Annura, de a teát készítő Isqehához szól inkább.*
- Isq, sajnos nem gyűjtünk ma több növényt. Ami eddig van, annyit viszünk. Xotara nélkül kell visszatérnünk, és a legjobb volna, ha mihamarabb indulnánk. Ha mindenki kész, indulunk. Szedelőzködjetek *adja ki a feladatot, aztán Annuhoz fordul.*
- Annu, mi visszamegyünk Erdőmélyére. Nem sikerült jól a viszontlátás, de én nem haragszom. Ha jönnél, részemről semmi akadálya, Isq mögött van hely a lovon. Persze, te tudod, miért hagytál el minket...
*Az időközben összeroppanó Seles mellett ő sem tud elmenni szó nélkül, de előtte még Ishalára majd újra Annura pillant.*
- Most van egy kis dolgom, de ha jönnétek, készüljetek el, mire mi is.
*Nem mint ha olyan sok csomagja volna példának okáért Annunak, de valahogy így tartja helyénvalónak. Aztán a nyeregtáskából előveszi kupáját, és tölt magának egy kis teát. Megissza, majd újra tölt, és Seles után sétál, aki a fák közt lelt pillanatnyi nyugalmat. Mellé ül, onnan figyeli, hogy Isq, Shen lábát is megvizsgálja. Közben Selesnek nyújtja a teát.*
- Xotara nagylány, el tudja dönteni, mit szeretne. Ne vádold magad Seles. Láttad, hogy indult ez a nap Xotara számára is. Azt írta, egyenesbe akar jönni magával.
*Azt a részt pedig, ami kimondottan Selesnek szól, egyelőre nem adja át. *
~Még az kellene, hogy ennél is jobban önmagát hibáztassa. Majd később.~
- Mindenkinek jár egy kis magány, ha arra vágyik. Talán, mire visszajön, tényleg egyenesbe kerül. Az mindenkinek előnyére válik majd. Venár Xotara is, nem szűnik meg a család tagja lenni.
*Sóhajt, mielőtt a feladatokra tér.*
- Tudom, hogy fontos neked, és neki is az vagy, ebben biztos vagyok, de most nem süllyedhetsz el. Vissza kell mennünk. Téged vár Leon. Igazából mihamarabb nyergelnünk kellene. Segíts kérlek, hogy mihamarabb visszaérhessünk.
*Feláll Seles mellől, de visszafordul.* Gyere Seles, nyergeljünk *szól még, s elindul a kunyhó felé, kirámolni a csomagokat. Majdnem az ajtónál van, mikor ordibálás hallatszik a romtanyából. Lyz el sem tudja képzelni mi lehet, csak hogy Shen üvölt. Így gondolkodás nélkül beront a házba, és a hang forrását keresi. Tőre már a kezében, támadásra kész. Akkor látja, hogy Shen a törpét inzultálja. Azonnal odalép a fiúhoz, s vállára teszi a kezét, úgy próbálja eltántorítani a törpe további rázásától. Bár be kell vallania magának, hogy ez a módszer valószínűleg hatékony ébresztő. *
- Shen'eriel! Teljesen megvesztél? Hagyd! *térdel a törpe mellé, bár veszélyes ez úgy, hogy ezzel akár őt is elsodorhatja a kis szakállas, ha éppen megriad, de a többiek már készülődnek, így Shent is munkára fogná.*
- Inkább menj nyergelni és kihurcolni a csomagokat *pillant fel a szőkére.* És kérdezd meg az óriáslányt, hogy velünk tart-e mert ha igen, a lovad marad alatta. Te pedig... *Pillanatnyi gondolat, míg határoz.* maradsz mögöttem.
*Aztán a törpe felé fordul.*
- Jó reggelt törpe uram! *ébresztgeti tovább.* Hamarosan indulunk, s ha nem akarsz egyedül maradni egy rom tanyán, jobb, ha összekészülsz. Erdőmélyére tartunk, és most már eléggé elszaladt az idő, úgyhogy szedelőzködünk. Seles mögött lesz helyed a lovon, ha elfogadod.
*Szól még, aztán nekilát a hurcolkodásnak. Időközben figyel a felmerülő kérdésekre, csak akkor indulnak, ha mindenki megtalálta a helyét.*
- Mindenki megvan? Akkor indulás.
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.30 10:38:09
//Mindenki//
- Mennyire értesz az íjhoz? *bök állával vörös ruhás vállán átvetett fegyver felé.*
~De jó volna még egy íjász…~
*Hiába tévedt arra Shen, és érkezett Zsenge, Lyzben csak munkál, hogy íjászból sosem elég az erdőben. Halvány mosollyal pillant Shenre, amikor a fiú hirtelen hárításba kezd.*
- Nincs gond Shen. *pillant az időközben ingével küszködő elfre. Nem akarja ő folyton rendszabályozni a körülötte lévőket. *
- Szerencsés vagy, hogy belénk botlottál *szól Ishalához, s feltétlen igyekszik, hogy ne pillantson másfelé. Inkább kicsit el is fordul, míg rendbe nem hozza magát az aranyhajú, a vizes felsőtestével, meg a rá tapadó inggel.*
- Vadvédben, óvjuk az erdő békéjét, és valóban nem veszélytelen, rejtélyes hely. *Azért hazudni nem akar.* Erdőmélyén van az erődünk, idegenek nagyon ritkán találják meg, szinte lehetetlen. Ha a város helyett az erdőt választanád, most velünk jöhetsz. *mondja, miközben már Isqeha felé tartanak. Mikor odaérnek, vet egy futó pillantást Annura, de a teát készítő Isqehához szól inkább.*
- Isq, sajnos nem gyűjtünk ma több növényt. Ami eddig van, annyit viszünk. Xotara nélkül kell visszatérnünk, és a legjobb volna, ha mihamarabb indulnánk. Ha mindenki kész, indulunk. Szedelőzködjetek *adja ki a feladatot, aztán Annuhoz fordul.*
- Annu, mi visszamegyünk Erdőmélyére. Nem sikerült jól a viszontlátás, de én nem haragszom. Ha jönnél, részemről semmi akadálya, Isq mögött van hely a lovon. Persze, te tudod, miért hagytál el minket...
*Az időközben összeroppanó Seles mellett ő sem tud elmenni szó nélkül, de előtte még Ishalára majd újra Annura pillant.*
- Most van egy kis dolgom, de ha jönnétek, készüljetek el, mire mi is.
*Nem mint ha olyan sok csomagja volna példának okáért Annunak, de valahogy így tartja helyénvalónak. Aztán a nyeregtáskából előveszi kupáját, és tölt magának egy kis teát. Megissza, majd újra tölt, és Seles után sétál, aki a fák közt lelt pillanatnyi nyugalmat. Mellé ül, onnan figyeli, hogy Isq, Shen lábát is megvizsgálja. Közben Selesnek nyújtja a teát.*
- Xotara nagylány, el tudja dönteni, mit szeretne. Ne vádold magad Seles. Láttad, hogy indult ez a nap Xotara számára is. Azt írta, egyenesbe akar jönni magával.
*Azt a részt pedig, ami kimondottan Selesnek szól, egyelőre nem adja át. *
~Még az kellene, hogy ennél is jobban önmagát hibáztassa. Majd később.~
- Mindenkinek jár egy kis magány, ha arra vágyik. Talán, mire visszajön, tényleg egyenesbe kerül. Az mindenkinek előnyére válik majd. Venár Xotara is, nem szűnik meg a család tagja lenni.
*Sóhajt, mielőtt a feladatokra tér.*
- Tudom, hogy fontos neked, és neki is az vagy, ebben biztos vagyok, de most nem süllyedhetsz el. Vissza kell mennünk. Téged vár Leon. Igazából mihamarabb nyergelnünk kellene. Segíts kérlek, hogy mihamarabb visszaérhessünk.
*Feláll Seles mellől, de visszafordul.* Gyere Seles, nyergeljünk *szól még, s elindul a kunyhó felé, kirámolni a csomagokat. Majdnem az ajtónál van, mikor ordibálás hallatszik a romtanyából. Lyz el sem tudja képzelni mi lehet, csak hogy Shen üvölt. Így gondolkodás nélkül beront a házba, és a hang forrását keresi. Tőre már a kezében, támadásra kész. Akkor látja, hogy Shen a törpét inzultálja. Azonnal odalép a fiúhoz, s vállára teszi a kezét, úgy próbálja eltántorítani a törpe további rázásától. Bár be kell vallania magának, hogy ez a módszer valószínűleg hatékony ébresztő. *
- Shen'eriel! Teljesen megvesztél? Hagyd! *térdel a törpe mellé, bár veszélyes ez úgy, hogy ezzel akár őt is elsodorhatja a kis szakállas, ha éppen megriad, de a többiek már készülődnek, így Shent is munkára fogná.*
- Inkább menj nyergelni és kihurcolni a csomagokat *pillant fel a szőkére.* És kérdezd meg az óriáslányt, hogy velünk tart-e mert ha igen, a lovad marad alatta. Te pedig... *Pillanatnyi gondolat, míg határoz.* maradsz mögöttem.
*Aztán a törpe felé fordul.*
- Jó reggelt törpe uram! *ébresztgeti tovább.* Hamarosan indulunk, s ha nem akarsz egyedül maradni egy rom tanyán, jobb, ha összekészülsz. Erdőmélyére tartunk, és most már eléggé elszaladt az idő, úgyhogy szedelőzködünk. Seles mögött lesz helyed a lovon, ha elfogadod.
*Szól még, aztán nekilát a hurcolkodásnak. Időközben figyel a felmerülő kérdésekre, csak akkor indulnak, ha mindenki megtalálta a helyét.*
- Mindenki megvan? Akkor indulás.
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.30 10:38:09
3702. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-29 19:00:25
Üzenet elküldve: 2018-05-29 19:00:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás, reggel//
*Hatalmasat ásít reggel, és még nagyobbat nyújtózik.*
~Éhes vagyok.~
*Ez a legelső gondolata, miután kitörölte a csipát a szeméből.*
~Mi ez a hangzavar.~
*Felkel, kicsit megigazítja a haját, és elindul, hogy megkeresse a többieket.*
~Szomjas is vagyok.~
- Mi van itt?
*Kérdezi, mikor kiér, álmosan dörgöli a szemeit, és nyúzott arccal néz végig a társaságon.*
~Tovább kellene mennem. De hova menjek? Nem mehet haza, amíg meg nem találtam.~
*Hatalmasat ásít reggel, és még nagyobbat nyújtózik.*
~Éhes vagyok.~
*Ez a legelső gondolata, miután kitörölte a csipát a szeméből.*
~Mi ez a hangzavar.~
*Felkel, kicsit megigazítja a haját, és elindul, hogy megkeresse a többieket.*
~Szomjas is vagyok.~
- Mi van itt?
*Kérdezi, mikor kiér, álmosan dörgöli a szemeit, és nyúzott arccal néz végig a társaságon.*
~Tovább kellene mennem. De hova menjek? Nem mehet haza, amíg meg nem találtam.~
3701. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-29 17:05:44
Üzenet elküldve: 2018-05-29 17:05:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás, reggel//
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu, Adokul, Ishala//
- Hát, akkor nagy mákod, hogy találkoztunk, mert mi jófejek vagyunk. *vigyorog Ishalara.
Nem veszi észre, hogy Lyz megközelíti őket, mert próbálja felvenni félig-meddig még vizes felsőtestére az inget, ami egy fojtóhurok szorításával tapad a vizes részekre.*
- Ööö, igen, én is ezt mondtam. Majdnem. *vigyorog a melléjük lépő fővadászra. Tudja, hogy Lyz másképp áll Kormihoz, mint ő, de őt nem vakítja el az a sok idő, amelyet Xot arra használt, hogy közéjük férkőzzön. Mindenesetre örül, hogy elment.*
- Én-e? *fordul hirtelen Lyz felé, amint hallja a kérdést.*
- Én csak megkérdeztem, nem hívtam meg senkit se. *mondja ijedten. Elég volt előző nap a letolásból, nem szeretne egy újabb adagot megint a lánytól.
Közben Selesnek is leesik, hogy a füstös eltűnt, Sheni csak zavart képpel figyeli a táborban fel-alá járkáló lányt, aki mintha magát hibáztatná, hogy Xoti elment.*
- Seles, biztos jó oka volt, hogy elment és senkinek se szólt. *húzza el a száját. Fáj neki, hogy Xotara annyira se tartotta őket, hogy elbúcsúzzon, pedig láthatóan Selessel jóban voltak.*
- Nem titok, hogy én nem kedveltem, de talán jobb neki ott, ahol most van. *Teszi hozzá, ahogy ellép a lány mellett. Nem is érti, hogy miért vannak annyira oda érte, nem emlékeznek, mit művelt a kapuban?
Ishala válaszait meghagyja Lyznek, végül is ő dönthet arról, hogy ki jön és ki marad, na meg az erdei kísértet. A doki közben ellenőrzi a lábsebét is, ami tényleg jól gyógyul.*
- Jah, kemény vagyok, mint a hegyekben a tél. *vigyorog Isqehara. Most már egészen jól érzi magát, ahhoz, hogy visszavegye a csizmát. Betekeri a lábát a házban a fuszeklival, majd felveszi a csizmáját. És közben észreveszi a hortyogó törpét.*
- Héló, kishaver, jó lenne, ha felébrednél. Hasadra süt a nap. *megy közelebb, de mivel semmi jelét nem tapasztalja annak, hogy a törpe ébredezne, lehajol hozzá.*
- Lehet, hogy meghót? *nézelődik, de nem, mert a bajsza erőteljesen lobog a lélegzetvétel ütemére.*
- MINDMEGHALUNK! ITTAVÉG! *emeli fel a hangját és kezdi rázni a törpét, mint a veszett, hátha ez már segíteni fog.*
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu, Adokul, Ishala//
- Hát, akkor nagy mákod, hogy találkoztunk, mert mi jófejek vagyunk. *vigyorog Ishalara.
Nem veszi észre, hogy Lyz megközelíti őket, mert próbálja felvenni félig-meddig még vizes felsőtestére az inget, ami egy fojtóhurok szorításával tapad a vizes részekre.*
- Ööö, igen, én is ezt mondtam. Majdnem. *vigyorog a melléjük lépő fővadászra. Tudja, hogy Lyz másképp áll Kormihoz, mint ő, de őt nem vakítja el az a sok idő, amelyet Xot arra használt, hogy közéjük férkőzzön. Mindenesetre örül, hogy elment.*
- Én-e? *fordul hirtelen Lyz felé, amint hallja a kérdést.*
- Én csak megkérdeztem, nem hívtam meg senkit se. *mondja ijedten. Elég volt előző nap a letolásból, nem szeretne egy újabb adagot megint a lánytól.
Közben Selesnek is leesik, hogy a füstös eltűnt, Sheni csak zavart képpel figyeli a táborban fel-alá járkáló lányt, aki mintha magát hibáztatná, hogy Xoti elment.*
- Seles, biztos jó oka volt, hogy elment és senkinek se szólt. *húzza el a száját. Fáj neki, hogy Xotara annyira se tartotta őket, hogy elbúcsúzzon, pedig láthatóan Selessel jóban voltak.*
- Nem titok, hogy én nem kedveltem, de talán jobb neki ott, ahol most van. *Teszi hozzá, ahogy ellép a lány mellett. Nem is érti, hogy miért vannak annyira oda érte, nem emlékeznek, mit művelt a kapuban?
Ishala válaszait meghagyja Lyznek, végül is ő dönthet arról, hogy ki jön és ki marad, na meg az erdei kísértet. A doki közben ellenőrzi a lábsebét is, ami tényleg jól gyógyul.*
- Jah, kemény vagyok, mint a hegyekben a tél. *vigyorog Isqehara. Most már egészen jól érzi magát, ahhoz, hogy visszavegye a csizmát. Betekeri a lábát a házban a fuszeklival, majd felveszi a csizmáját. És közben észreveszi a hortyogó törpét.*
- Héló, kishaver, jó lenne, ha felébrednél. Hasadra süt a nap. *megy közelebb, de mivel semmi jelét nem tapasztalja annak, hogy a törpe ébredezne, lehajol hozzá.*
- Lehet, hogy meghót? *nézelődik, de nem, mert a bajsza erőteljesen lobog a lélegzetvétel ütemére.*
- MINDMEGHALUNK! ITTAVÉG! *emeli fel a hangját és kezdi rázni a törpét, mint a veszett, hátha ez már segíteni fog.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579