Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 111 (2201. - 2220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2220. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-02-25 21:59:05
Üzenet elküldve: 2016-02-25 21:59:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// Hideg Szelek //
*Hosszú csend áll be miután Syl befejezi mondandóját. Nem nagyon tud mit hozzáfűzni az egészhez. Rossz lehet ha valaki nem ismeri a szüleit, de talán nem annyira rossz mintha ismerné és az utálná. Akit nem ismerünk az lehet akárki, akár a világ legjobb apukája és anyukája is. Anyja persze mindig jó volt hozzá és a többiek is egészen száműzetéséig, ettől talán még fájóbb hogy pont saját apja volt az aki megvetette őt. A név kérdésen is eltöpreng, neki is van persze családneve de az ugye apjáé, nem fogja használni. Ő jobban örülne ha csak Shiriqa lehetne. Barátja sincs, senki nem kíváncsi rá. Rágódik azokon amiket az elf mond, de neki az sem tűnik rendes célnak amit ő csinál. Kisvártatva viszont feltűnik a folyó, legalább van valami mozgalmas amit nézni lehet és megszűnik az idegtépő csend is. A nyugalmas morajlásban még el is bóbiskol egyszer, de ezt Biga hamar megneszeli és mikor lehajol hogy feltépjen egy fűcsomót felriad rá és tovább hajtja.*
- Messze van még?
*Talán nem a legudvariasabb kérdés mert így úgy tűnhet hogy unja a társaságát, pedig erről szó sincs. Csak az egyre sötétedő égbolt végett érdeklődik, mert ha még sokat kell baktatniuk akkor jobb lenne inkább táborhelyet keresni.*
- Mikor jártál itt utoljára?
*Rögtön meg is toldja valami olyannal amiről lehet beszélni, hátha ezzel megelőzi hogy esetleg nemkívánatosnak érezze magát az elf.*
- És miért nem maradtál akkor itt, ha olyan szép és jó hely mint amilyennek mondod?
*Hosszú csend áll be miután Syl befejezi mondandóját. Nem nagyon tud mit hozzáfűzni az egészhez. Rossz lehet ha valaki nem ismeri a szüleit, de talán nem annyira rossz mintha ismerné és az utálná. Akit nem ismerünk az lehet akárki, akár a világ legjobb apukája és anyukája is. Anyja persze mindig jó volt hozzá és a többiek is egészen száműzetéséig, ettől talán még fájóbb hogy pont saját apja volt az aki megvetette őt. A név kérdésen is eltöpreng, neki is van persze családneve de az ugye apjáé, nem fogja használni. Ő jobban örülne ha csak Shiriqa lehetne. Barátja sincs, senki nem kíváncsi rá. Rágódik azokon amiket az elf mond, de neki az sem tűnik rendes célnak amit ő csinál. Kisvártatva viszont feltűnik a folyó, legalább van valami mozgalmas amit nézni lehet és megszűnik az idegtépő csend is. A nyugalmas morajlásban még el is bóbiskol egyszer, de ezt Biga hamar megneszeli és mikor lehajol hogy feltépjen egy fűcsomót felriad rá és tovább hajtja.*
- Messze van még?
*Talán nem a legudvariasabb kérdés mert így úgy tűnhet hogy unja a társaságát, pedig erről szó sincs. Csak az egyre sötétedő égbolt végett érdeklődik, mert ha még sokat kell baktatniuk akkor jobb lenne inkább táborhelyet keresni.*
- Mikor jártál itt utoljára?
*Rögtön meg is toldja valami olyannal amiről lehet beszélni, hátha ezzel megelőzi hogy esetleg nemkívánatosnak érezze magát az elf.*
- És miért nem maradtál akkor itt, ha olyan szép és jó hely mint amilyennek mondod?
2219. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-02-25 21:33:24
Üzenet elküldve: 2016-02-25 21:33:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
// Hideg Szelek //
*Sylweran csak homlok ráncolva hallgatja.
Furcsa neki ez az egész. Olyannyira furcsa, hogy legszívesebben el is küldené a lányt, hogy inkább nem is akar beleavatkozni ebben az egészbe. De egyrészt a kíváncsiság nagy úr... másrészt pedig ahogyan hallgatja és hallgatja, egyre inkább sajnálja Shiriqat.
Na nem afféle szánakozó, "jajj te szegény" módon. Csak amolyan együttérzésféleképpen, mint aki tudja, hogy miről beszél a másik. Persze őt nem száműzték. Nála egészen más a helyzet. De értelme sincs beszélni róla.*
- És teljességgel igazad van, hölgyem. *mondja a lány kifakadásának végére.*- Én se mennék vissza ilyen helyre. Ez nem nevezhető otthonnak. Az otthon nem feltétlenül az, ahol születtünk.
*Egy ideig csendben baktat a lány és mamutlova mellett.*
- Én nem tudom, hogy ki volt az apám. Csak azt, aki felnevelt. Anyámat sem ismertem. *mondja végül, csak úgy mellékesen megjegyezve. Ezzel nem akar semmiféle szánalmat kelteni, csupán eszébe jutott, amint a lány arról beszélt, hogy az apja utálta őt. Biztosan borzalmas érzés lehet... de ő nem tudja, hogy mégis milyen.*
- Mindenkinek van még egy neve. *szólal meg kisvártatva, amint Shiriqa befejezte a mondandóját.*
- Legalább még egy. Van, akinek több is, van akinek csak egy. De sosem egyedüli. Az én nevem, mint már bemutatkoztam neked, Sylweran. De sosem volt második nevem. Ha kérdezik honnan származom... innen is, onnan is. Még csak azt se tudják rám mondani, az a Syl, Pirtianesből. Vagy a Kikötői Syl. Nem. Sehonnai lettem. Gúnynévnek indult talán... de mára sok helyütt így ismernek. *Shiriqa felé fordul a nyeregben.*
- Én nem tartozom sehová. De mégis ott vagyok mindenhol. Megyek, ha szükség van rám, és tovább állok, ha már senkinek se kellek. Mert nem kellek. *szögezi le tényként a dolgot.* - Mégis kinek? Barátok akadnak... de nem azért, hogy tetőt adjanak a fejem fölé, míg megvénülök, és életem virágának szirmai lassan leperegnek. Esetleg van olyan nő, aki vágyna rám? Akad. Mégse venném el egyiket sem. Teremthetnék annyi pénzt, ami jó volna egy kis házra... de egyedül nem otthon az otthon. Csak egy hely, ahol éppen élek.
*Ismét előre figyel az útra. Boróka halkan prüszköl egyet, a távolban pedig vékonyka csíkként tűnik fel a folyó.*
- Ezért vándorlok és dolgozok, ahol éppen tudok. Ahol éppen akad munka. Ahol éppen megtűrnek. Ez is egy cél. De kell, hogy valami legyen. Célok nélkül a hajó is csak sodródik a tengeren, amíg el nem süllyed. Legyen célod, Shiriqa. *néz vissza a lányra.*
- Bármi is legyen az, de legyen. Sose indulj el céltalanul. Akármennyire is nyomorúságosan érzed magad. Én is voltam valaki egykor. Ma pedig már azt sem tudom, hogy mikor volt az, amikor még tudtam. De itt vagyok. És Artheniorba tartok munkáért. *mosolyodnak el a szemei.*
- És Te is itt vagy, hölgyem. Talán nem véletlenül.
*Nem telik el olyan hosszú idő, mire elérik a folyópartot. Gyomos, iszapos földút vezet tovább itt délnek. Talán lesz egy új gázló vagy híd, amely átvezet rajta. De ha mást nem, a hajót még elérik, ha szaporázzák a lépteiket. Közben az ég alja már sötétedni kezd. Jó sok időt töltöttek még a pusztában, s így is kevesebbet, mint ahogyan Sylweran számolta. Kíváncsi lesz rá, hogyan tovább.*
*Sylweran csak homlok ráncolva hallgatja.
Furcsa neki ez az egész. Olyannyira furcsa, hogy legszívesebben el is küldené a lányt, hogy inkább nem is akar beleavatkozni ebben az egészbe. De egyrészt a kíváncsiság nagy úr... másrészt pedig ahogyan hallgatja és hallgatja, egyre inkább sajnálja Shiriqat.
Na nem afféle szánakozó, "jajj te szegény" módon. Csak amolyan együttérzésféleképpen, mint aki tudja, hogy miről beszél a másik. Persze őt nem száműzték. Nála egészen más a helyzet. De értelme sincs beszélni róla.*
- És teljességgel igazad van, hölgyem. *mondja a lány kifakadásának végére.*- Én se mennék vissza ilyen helyre. Ez nem nevezhető otthonnak. Az otthon nem feltétlenül az, ahol születtünk.
*Egy ideig csendben baktat a lány és mamutlova mellett.*
- Én nem tudom, hogy ki volt az apám. Csak azt, aki felnevelt. Anyámat sem ismertem. *mondja végül, csak úgy mellékesen megjegyezve. Ezzel nem akar semmiféle szánalmat kelteni, csupán eszébe jutott, amint a lány arról beszélt, hogy az apja utálta őt. Biztosan borzalmas érzés lehet... de ő nem tudja, hogy mégis milyen.*
- Mindenkinek van még egy neve. *szólal meg kisvártatva, amint Shiriqa befejezte a mondandóját.*
- Legalább még egy. Van, akinek több is, van akinek csak egy. De sosem egyedüli. Az én nevem, mint már bemutatkoztam neked, Sylweran. De sosem volt második nevem. Ha kérdezik honnan származom... innen is, onnan is. Még csak azt se tudják rám mondani, az a Syl, Pirtianesből. Vagy a Kikötői Syl. Nem. Sehonnai lettem. Gúnynévnek indult talán... de mára sok helyütt így ismernek. *Shiriqa felé fordul a nyeregben.*
- Én nem tartozom sehová. De mégis ott vagyok mindenhol. Megyek, ha szükség van rám, és tovább állok, ha már senkinek se kellek. Mert nem kellek. *szögezi le tényként a dolgot.* - Mégis kinek? Barátok akadnak... de nem azért, hogy tetőt adjanak a fejem fölé, míg megvénülök, és életem virágának szirmai lassan leperegnek. Esetleg van olyan nő, aki vágyna rám? Akad. Mégse venném el egyiket sem. Teremthetnék annyi pénzt, ami jó volna egy kis házra... de egyedül nem otthon az otthon. Csak egy hely, ahol éppen élek.
*Ismét előre figyel az útra. Boróka halkan prüszköl egyet, a távolban pedig vékonyka csíkként tűnik fel a folyó.*
- Ezért vándorlok és dolgozok, ahol éppen tudok. Ahol éppen akad munka. Ahol éppen megtűrnek. Ez is egy cél. De kell, hogy valami legyen. Célok nélkül a hajó is csak sodródik a tengeren, amíg el nem süllyed. Legyen célod, Shiriqa. *néz vissza a lányra.*
- Bármi is legyen az, de legyen. Sose indulj el céltalanul. Akármennyire is nyomorúságosan érzed magad. Én is voltam valaki egykor. Ma pedig már azt sem tudom, hogy mikor volt az, amikor még tudtam. De itt vagyok. És Artheniorba tartok munkáért. *mosolyodnak el a szemei.*
- És Te is itt vagy, hölgyem. Talán nem véletlenül.
*Nem telik el olyan hosszú idő, mire elérik a folyópartot. Gyomos, iszapos földút vezet tovább itt délnek. Talán lesz egy új gázló vagy híd, amely átvezet rajta. De ha mást nem, a hajót még elérik, ha szaporázzák a lépteiket. Közben az ég alja már sötétedni kezd. Jó sok időt töltöttek még a pusztában, s így is kevesebbet, mint ahogyan Sylweran számolta. Kíváncsi lesz rá, hogyan tovább.*
2218. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-02-24 19:48:31
Üzenet elküldve: 2016-02-24 19:48:31
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Utazás//
*Nem sok időt töltött Artheniorban. Az oka nem más mint, nem találta meg azt amit keresett. Viszont egy öreg koldustól megtudta, hogy a nagy hatalmú mágusok messze egy heti járóföldre vannak Artheniortól. A hely amiről mesélt, nem más mint Synmira. Nail kapott az alkalmon, és az útvonalat is megjegyezte merre kell haladnia. Viszont gyalog van. Így az út hosszú, és fáradalmas. Nem is kell mondani, hogy a fiatal férfit megviseli a gyalogtúra. Nincs hozzászokva az efféle kalandokhoz. Arról ne is beszéljünk, hogy kezd beesteledni. Így a fiú egy magas diófa alá táborozik le. Lát pár kereskedő szekeret, de azok rá se néznek. Úgy tűnik sietős a dolguk. Aludni huzamosabban nem fog az éjszaka, ahhoz túlságosan is be van rezelve. Ki tudja mik járnak az árnyak közt.*
*Nem sok időt töltött Artheniorban. Az oka nem más mint, nem találta meg azt amit keresett. Viszont egy öreg koldustól megtudta, hogy a nagy hatalmú mágusok messze egy heti járóföldre vannak Artheniortól. A hely amiről mesélt, nem más mint Synmira. Nail kapott az alkalmon, és az útvonalat is megjegyezte merre kell haladnia. Viszont gyalog van. Így az út hosszú, és fáradalmas. Nem is kell mondani, hogy a fiatal férfit megviseli a gyalogtúra. Nincs hozzászokva az efféle kalandokhoz. Arról ne is beszéljünk, hogy kezd beesteledni. Így a fiú egy magas diófa alá táborozik le. Lát pár kereskedő szekeret, de azok rá se néznek. Úgy tűnik sietős a dolguk. Aludni huzamosabban nem fog az éjszaka, ahhoz túlságosan is be van rezelve. Ki tudja mik járnak az árnyak közt.*
2217. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-02-22 13:11:20
Üzenet elküldve: 2016-02-22 13:11:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Út az ismeretlenbe, majd haza//
-Én... nem akartam bajt okozni! *szalad ki a száján, miközben Mira kedves hangját megcáfolandó úgy áll ott vállai közé húzott nyakkal, mint aki biztos benne, hogy most meg fogják verni. Amíg Ysnult várják vissza, igyekszik valóban hasznossá tenni magát, éles szemmel kutat a bokrok alján, fák törzsén, hátha talál hasznos növényeket, orrát is nyitva tartja a vadhorgász jellegzetes szagára. Igazán potens élővilág azonban nem ezen a vidéken terem, a legjobb, amivel az erdő Parunak szolgálni tud, az egy csoffadt kis bokornyi bürök. Ez persze nem kedvetleníti el a kis vajákost, kegyetlenül megkopasztja a bokrot annak petrezselyemszerű leveleitől és terméseitől. Zsákmányával elégedetten tér vissza mentorához.*
-Nem sok ugyan, de találtam egy bürökbokrot. Izombénulást okoz, ha megeszik és nézd, ez a legjobb benne, össze lehet keverni a magját az ánizzsal, a levelét pedig a petrezselyemmel! *próbál lelkesedésével szépíteni valamennyit korábbi hibáján, ám Mira szemében annyi aggodalmat lát, hogy inkább lenyeli további mondandóját a mérgekről és halálról.*
-Biztos előkerül, nem olyan akasztanivaló csulagombóc ez az Ysnul gyerek, hogy ne haza induljon, ha rájön, hogy nem vagyunk már itt. *próbálja megnyugtatni a nőt és hangja egészen őszintén cseng, ami nagy szó egy olyan lányka esetén, aki többször kívánt rövidke élete során szörnyű véget bárkinek, mint jó napot.*
-Én... nem akartam bajt okozni! *szalad ki a száján, miközben Mira kedves hangját megcáfolandó úgy áll ott vállai közé húzott nyakkal, mint aki biztos benne, hogy most meg fogják verni. Amíg Ysnult várják vissza, igyekszik valóban hasznossá tenni magát, éles szemmel kutat a bokrok alján, fák törzsén, hátha talál hasznos növényeket, orrát is nyitva tartja a vadhorgász jellegzetes szagára. Igazán potens élővilág azonban nem ezen a vidéken terem, a legjobb, amivel az erdő Parunak szolgálni tud, az egy csoffadt kis bokornyi bürök. Ez persze nem kedvetleníti el a kis vajákost, kegyetlenül megkopasztja a bokrot annak petrezselyemszerű leveleitől és terméseitől. Zsákmányával elégedetten tér vissza mentorához.*
-Nem sok ugyan, de találtam egy bürökbokrot. Izombénulást okoz, ha megeszik és nézd, ez a legjobb benne, össze lehet keverni a magját az ánizzsal, a levelét pedig a petrezselyemmel! *próbál lelkesedésével szépíteni valamennyit korábbi hibáján, ám Mira szemében annyi aggodalmat lát, hogy inkább lenyeli további mondandóját a mérgekről és halálról.*
-Biztos előkerül, nem olyan akasztanivaló csulagombóc ez az Ysnul gyerek, hogy ne haza induljon, ha rájön, hogy nem vagyunk már itt. *próbálja megnyugtatni a nőt és hangja egészen őszintén cseng, ami nagy szó egy olyan lányka esetén, aki többször kívánt rövidke élete során szörnyű véget bárkinek, mint jó napot.*
2216. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-02-21 18:48:38
Üzenet elküldve: 2016-02-21 18:48:38
ÚJ
![>Mirasyn Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11132_1521230910_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
//Út az ismeretlenbe, majd haza//
-Paru semmi baj, de legközelebb szólj, ha fel szeretnél ülni a lóra, mert most ő is megijedt legalább annyira mint te. *Hangja nem magyarázkodó, inkább törődő egy kis aggodalommal vegyítve, hiszen kiderül, hogy a kis félvér se tudja merre lehet Ysnul.*
-Várunk egy kicsit, de ha nem kerül elő jobb ha hazamegyünk, mert nem szeretnélek bajba sodorni, ha útközben látsz gyógynövényt vagy mérgezőt szólj és azt begyűjtjük, legalább annyival előrébb legyünk és utána Anornak tudunk segíteni majd nyomozni a családja különös eltűnésével kapcsolatban, ha érdekel az ilyesmi. *Mira csak beszél és beszél vár néha egy kicsit, amíg kap választ és közben az ujjait tördeli, ideges kicsit, hogy csak nem kerül elő a férfi, de tudja, hogy ennyi idő alatt már ide kellett volna érnie, jobb ha elindulnak visszafelé, Ysnul nagyfiú tud magára vigyázni, de a vékony lánykából nem nézi ezt ki.*
-Nem várhatunk tovább, menyünk. *Felsegíti a lóra Parut, ha nincs ellenére, ha pedig nem szeretné, akkor a táskákat teszi a nyeregre és a kantárt fogva vezeti a másik oldalán a mént.*
2215. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-02-20 20:38:24
Üzenet elküldve: 2016-02-20 20:38:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
*Megy a szekér, de... mindegy, ez a lényeg. Megy a szekér. néha megállnak pihenni, elvégre nem egy rövid útról van szó. Érdekes módon, a kislányt találja eddig a legjobb beszélgetőpartnernek, legalább kérdezget is, hősünk pedig képes kitartóan érdeklődést színlelni a babás, meg a kistesós, meg az egyéb ilyen csodálatos kis történetecskék iránt. Egy gyereket pedig nem nehéz lenyűgözni bármiféle történettel. mondjuk a kisöccsét nem igazán, aki ugyan hallgatózik, ám majdnem tökéletesen el tudja játszani az Embert, Aki Nincs Itt. Viszont egy-egy ilyen mesélősdi csak addig tart, amíg anyuka rá nem szól a gyerekre. Amióta az is kiderült, hogy úgy egyébiránt ő volt az, aki a katonákat kivezette rohamra a zombik ellen, az apuka és a társa is nyitottabbnak bizonyult, bár az utóbbi nem nagyon hitte el a dolgot. Ahogyan a kereskedő sem, és most először felmerült benne, hogy mi van, ha nem csak most hazudott, hanem korábban is, és nem is tud harcolni, csak egy mihaszna potyautas. Volt ebből egy kis vita, ám meg tudta beszélni a kalmárt, bizonyításra való szükség nélkül. Csak érjenek oda Artheniorba, úgy otthagyja a bandát az egész szekérrel együtt, hogy az már csak úgy zenélni fog!*
A hozzászólás írója (Astarohath Lienort) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.20 20:39:14
A hozzászólás írója (Astarohath Lienort) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.20 20:39:14
2214. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-02-18 18:02:05
Üzenet elküldve: 2016-02-18 18:02:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Nem szívesen ismeri el, ám olybá tetszik, hogy a szerencséjének csillaga leáldozott az utóbbi időben, leszámítva a tényt, hogy ma több-kevesebb sikerrel belakmározott. Persze, ha tudná mivé lett az áldozata, mind egy szálig kitépné azokat a tejfel szőke, hullámos tincseit, de szerencsére még a maga fajtát sem áldotta meg a sors a gondolatolvasás illetve jövőbelátás képességével.
Hiába téblábol a környéken már legalább egy fertály órája, egy megátalkodott lélek sem került az útjába, de még csak látótávolságba se. Igaz, az egyre sűrűsödő sötétségben ez nem is olyan nagy varázslat, hiszen hiába származik egy egészen másik létsíkról - hol valószínűleg ilyen aprócska akadályok nem szeghették a kedvét -, ezen világban sajnos egy emberi testbe zárva kényszerül a legjobbat kihozni a helyzetből.
~Az lenne a legegyszerűbb, ha nem várnál a sült galambra. Ha meg is jelenne bárki, ki állna szóba egy véres ruhás nőszeméllyel, sőt, vásárolna tőle örömtelien? Na ugye...~
Győzködi magát, mert számára ez a karcsú órácska is örökkévalóságnak tűnt a semmi közepén várakozva. Ilyen kinézettel azonban nem szívesen kísértené a sorsát a fogadóban vagy úgy egyáltalán a városban, tehát úgy dönt, hogy megkeresi az erdei tavat, amiről már oly' sokat hallott. Aztán lesz, ami lesz...*
Hiába téblábol a környéken már legalább egy fertály órája, egy megátalkodott lélek sem került az útjába, de még csak látótávolságba se. Igaz, az egyre sűrűsödő sötétségben ez nem is olyan nagy varázslat, hiszen hiába származik egy egészen másik létsíkról - hol valószínűleg ilyen aprócska akadályok nem szeghették a kedvét -, ezen világban sajnos egy emberi testbe zárva kényszerül a legjobbat kihozni a helyzetből.
~Az lenne a legegyszerűbb, ha nem várnál a sült galambra. Ha meg is jelenne bárki, ki állna szóba egy véres ruhás nőszeméllyel, sőt, vásárolna tőle örömtelien? Na ugye...~
Győzködi magát, mert számára ez a karcsú órácska is örökkévalóságnak tűnt a semmi közepén várakozva. Ilyen kinézettel azonban nem szívesen kísértené a sorsát a fogadóban vagy úgy egyáltalán a városban, tehát úgy dönt, hogy megkeresi az erdei tavat, amiről már oly' sokat hallott. Aztán lesz, ami lesz...*
2213. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-02-17 18:29:02
Üzenet elküldve: 2016-02-17 18:29:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Csontok Ura//
*Az este váratlan vendégek bukkannak fel és Hemitar összeszedi holmiját ahogyan azt a mágus kérte. Mikor kiderül kik azok akikkel összehozta a sors szótlanul áll és nem akar hinni se a hallottaknak se a szemének. Látta az ómeneket az égen de nem hitte hogy ekkora a baj, illetve ki lenne képes megtámadni a karavánpihenőt. Először szinte szóhoz sem tud jutni és csak áll közben hallgatja amint Argus informálódik a helyzetről. Majd egy kérdés rángatja ki meglepődöttségéből az ifjút utána pedig Argusra tekint.*
- Ez szörnyűséges! Mindenképpen több információhoz kell jutnunk az esetről. De előbb őket kell biztonságba tudni.
*Mutat a menekülő csoportra akik előttük állnak, legtöbbjük kimerülve.*
- Kísérjük őket a városba és utána derítsük ki mi történt és ha okosabbak leszünk az támadással kapcsolatban akkor kitaláljuk majd mi tévők legyünk.
*Ezután a papnövendék csak vár Argusra és amint ő is beleegyezik ha beleegyezik kísérni kezdi a tömeget és közben meg segít ott és annak akinek tud. Maradék kis gyümölcsét, magvait és vizét osztogatja. Lelki támaszt nyújt azoknak kik kétségbeestek és megnyugtatja őket hogy minden rendben lesz ha a városba érnek. Ha pedig a mágus nem értene egyet vele akkor kíváncsian várja az ő ötletét, érvelését arról mit is kéne tenniük ebben a helyzetben.*
*Az este váratlan vendégek bukkannak fel és Hemitar összeszedi holmiját ahogyan azt a mágus kérte. Mikor kiderül kik azok akikkel összehozta a sors szótlanul áll és nem akar hinni se a hallottaknak se a szemének. Látta az ómeneket az égen de nem hitte hogy ekkora a baj, illetve ki lenne képes megtámadni a karavánpihenőt. Először szinte szóhoz sem tud jutni és csak áll közben hallgatja amint Argus informálódik a helyzetről. Majd egy kérdés rángatja ki meglepődöttségéből az ifjút utána pedig Argusra tekint.*
- Ez szörnyűséges! Mindenképpen több információhoz kell jutnunk az esetről. De előbb őket kell biztonságba tudni.
*Mutat a menekülő csoportra akik előttük állnak, legtöbbjük kimerülve.*
- Kísérjük őket a városba és utána derítsük ki mi történt és ha okosabbak leszünk az támadással kapcsolatban akkor kitaláljuk majd mi tévők legyünk.
*Ezután a papnövendék csak vár Argusra és amint ő is beleegyezik ha beleegyezik kísérni kezdi a tömeget és közben meg segít ott és annak akinek tud. Maradék kis gyümölcsét, magvait és vizét osztogatja. Lelki támaszt nyújt azoknak kik kétségbeestek és megnyugtatja őket hogy minden rendben lesz ha a városba érnek. Ha pedig a mágus nem értene egyet vele akkor kíváncsian várja az ő ötletét, érvelését arról mit is kéne tenniük ebben a helyzetben.*
2212. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-02-15 21:42:55
Üzenet elküldve: 2016-02-15 21:42:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
*Az út közbeni némaságot az ifjú papnövendék kérdései, hogy Argus mit is tud a Csontok Uráról, s hogy mit érdemes tudni a mágus fivéréről, remélve, hogy valami többet tudhat meg.*
-A Csontok Uráról először nyolc vagy kilenc lehettem, amikor hallottam, egy átutazótól a kocsmában. Megragadott a története, hogy képes volt átlépni a túlvilágra. *kezd bele a szomorú történetbe.* Mivel soha nem ismeretem édesanyámat így a történet nagyon megragadott, s arról kezdtem álmodni, hogy egyszer én is képes leszek rá. Karg érdeklődését is felkeltette, de ő halott királyokkal akart beszélni, hogy hova rejtették a kincseiket, és hasonló okokból.
-Egyszer még azt is felvetettem apámnak, hogy mágus leszek, s levélben meg is tudakoltam, hogy mennyiért képeznek ki mágusnak. De persze az annyiba került, hogy esélyünk sem volt összeszedni, még az első évit sem. Apám persze jót nevetett, amikor közöltem neki, hogy mennyi pénzbe is kerül, s hogy milyen előnyei lennének annak, hogy mágus leszek. Kedvesen rám mosolygott, s megígérte, hogy amint össze jön a pénz elmehetek mágus tanoncnak. Majdnem egy évig minden héten megkérdeztem apámat, hogy össze gyűlt -e már a pénz. De nem. *a kis történet hiába aranyos, és kedves a köpcös férfi még sem mosolyog közben, inkább a szomorúság ül ki az arcára.*
-Idővel már nem reménykedtem, hogy össze jön a pénz, de titkon mindig arról álmodtam, hogy varázsló leszek. Aztán tizenhat esztendős koromban találtunk a fivéremmel egy különleges könyvet, amin egy név volt. Egyszerű varázslatokig az egészen bonyolultakig voltak benne varázslatok rejtvényekbe szedve. Egy - két hónap alatt sikerült egyszerűbb varázslatokat elsajátítanom a könyvből. És általam a fivéremnek is. Megtanultam beszélni az állatokkal. Megtanultam látni azt, amit nem lehet. Megtanultam uralni a tüzet. Egy év alatt olyan számtalan varázslatot megtanultunk, s ezeket fel is használtuk a magunk boldogulására. De tudtunk, hogy ezek a varázslatok, amiket birtokolunk, csak a jéghegy csúcsa, hiszen ennél erősebb varázslatok is voltak a könyvben, de azokhoz szükség volt valami kecskére, amit nem értettünk. Végül egy nap megértette a fivérem. Volt benne egy rítus, amit ha elvégzünk teliholdkor, akkor a hatalmunk megsokszorozódik. Így egyik este szeretünk két kecsét, s levágtuk. De a hatalmunk nem nőtt meg. Három héttel később Karg rájött, hogy miért. *Argus elhallgat, mintha csak erőt gyűjtene arra, amit ki készül mondani.*
-A fehér kecske kifejezés nem egy kecskére vonatkozik. De ezt te is tudod. *emlékszik, hogy Hemitar hogy kifakadt a múltkor is a kifejezés hallatára.* Mondtam a fivéremnek, hogy rossz érzésem van a könyvvel kapcsolatba, s elégedjünk meg avval a hatalmunkkal, amink van. Összevesztünk. Szerinte egy emberélet árán akár százakat menthetünk meg a hatalmunkkal. De én nemet mondtam.
*Argus arcán könnycsepp jelenik meg amikor elér a történet ezen részéhez.*
-Az én hibám, ami történt. Azt mondtam neki, hogy tegyen, amit akar, csak engem hagyjon ki belőle. Pedig akkor még egyenlő hatalmunk volt, s talán legyőzhettem volna. S akkor talán az észhez téríti a veresége. Akkor talán mind együtt élnénk otthon. *az utolsó szavak csupán önámítás, hiszen legbelül tudja jól a mágus is, hogy az sem állította meg volna a fivérét.*
-Azon a teliholdon eltűnt a kishúgunk, s a fivérem hatalma iszonyúra nőtt.
-Próbáltam vele szembe szállni. Az összes isten rá a tanúm, hogy próbáltam, de nem tudtam. Három nap múlva megölte az apánkat, a helyi kovácsot, s úgy intézte, hogy mindenki rám gyanakodjon.
*A köpcös mágus még soha nem mondta el ezt a történetet senkinek, mert tudta, hogy sokan félreértenék, s megpróbálnák őt máglyára küldeni, amit persze nem akarna a mágus, hiszen még dolga van az életben.*
*Az esti beszélgetésnél a köpcös mágus már vidámabb, s valamivel a szokottabb énjét hozza, s nem igazán látszódik rajta, milyen félelmei vannak evvel a kalanddal kapcsolatban. A megjegyzésére hogy a gonosz megpróbálja őt kiéheztetni, arra Hemitar próbál megnyugtatólag válaszolni.*
-Rendben imádkozz ide egy sült disznót egy jó vekni kenyérrel, és máris szép esténk lesz. *viccelődik kacagva a mágus, de a nevetése abba marad, s a szeme északra szegeződik, ahol fáklyák fénye tűnik fel. Azonnal feláll, hogy jobban lásson, s percekig csak némán bámul a fények felé, amíg meg nem győződik, hogy tényleg azt látja, amit gondol.*
-Fáklyák éjjel a semmi közepén. Ez nem jó jel. *dörmög az orra alá.*
*Nem próbálja meg eloltani a tárbortüzüket, hiszen minek. Ha ők látják a fáklyákat, akkor azok is látják a tábortüzet. Még van pár perc addig, amíg bármit is ki lehetne venni a fényeken kívül.*
-Szedd össze a holmidat. *mondja Hemitarnak, s ő is felveszi a vállára a tarisznyáját.* nem tudhatjuk, hogy ellenség vagy barát.
*Argus állva várja meg, míg a fények közelednek, s ahogyan közeledik, egyre jobban szembesül vele, hogy mekkora tömeg az akik velük szemben közlekedik. Több százan lehetnek, s éjszakai is menetelnek. Férfiak, nők, gyerekek, idősek. Ekhós szekerek, csúszkák, kézikocsik. Menekültek. Látszik rajtuk, hogy fáradtak, és hogy nem bírják már sokáig, de azért menetelnek. A menekültek elején egy nagydarab férfi menetel teljes mellvértben, és egy díszes lovagi karddal. Biztos, hogy ő is fél, de nem látszik rajta, csupán a nemesekre jellemző magabiztosság, amitől mindenki azt érzi, hogy uralja a helyzetet.*
-Szép estét! *köszönti a lovagot Argus, majd a köpcös mágus rákérdez a sok emberre, s a helyzetükre. A lovag röviden vázolja neki, hogy a karavánpihenő ostrom alatt áll, s valószínűleg hamarosan elesik. Argus némán hallgatja, s hiába kételkedik az elméje, az emberáradat mindent meggyőző bizonyíték számára. Megköszöni a lovagnak a tájékoztatást, s máris a fiút kezdi el keresni, hogy megbeszélje vele a továbbiakat.*
-Mi a véleményed? *kérdi Hemitár-tól.*
*Az út közbeni némaságot az ifjú papnövendék kérdései, hogy Argus mit is tud a Csontok Uráról, s hogy mit érdemes tudni a mágus fivéréről, remélve, hogy valami többet tudhat meg.*
-A Csontok Uráról először nyolc vagy kilenc lehettem, amikor hallottam, egy átutazótól a kocsmában. Megragadott a története, hogy képes volt átlépni a túlvilágra. *kezd bele a szomorú történetbe.* Mivel soha nem ismeretem édesanyámat így a történet nagyon megragadott, s arról kezdtem álmodni, hogy egyszer én is képes leszek rá. Karg érdeklődését is felkeltette, de ő halott királyokkal akart beszélni, hogy hova rejtették a kincseiket, és hasonló okokból.
-Egyszer még azt is felvetettem apámnak, hogy mágus leszek, s levélben meg is tudakoltam, hogy mennyiért képeznek ki mágusnak. De persze az annyiba került, hogy esélyünk sem volt összeszedni, még az első évit sem. Apám persze jót nevetett, amikor közöltem neki, hogy mennyi pénzbe is kerül, s hogy milyen előnyei lennének annak, hogy mágus leszek. Kedvesen rám mosolygott, s megígérte, hogy amint össze jön a pénz elmehetek mágus tanoncnak. Majdnem egy évig minden héten megkérdeztem apámat, hogy össze gyűlt -e már a pénz. De nem. *a kis történet hiába aranyos, és kedves a köpcös férfi még sem mosolyog közben, inkább a szomorúság ül ki az arcára.*
-Idővel már nem reménykedtem, hogy össze jön a pénz, de titkon mindig arról álmodtam, hogy varázsló leszek. Aztán tizenhat esztendős koromban találtunk a fivéremmel egy különleges könyvet, amin egy név volt. Egyszerű varázslatokig az egészen bonyolultakig voltak benne varázslatok rejtvényekbe szedve. Egy - két hónap alatt sikerült egyszerűbb varázslatokat elsajátítanom a könyvből. És általam a fivéremnek is. Megtanultam beszélni az állatokkal. Megtanultam látni azt, amit nem lehet. Megtanultam uralni a tüzet. Egy év alatt olyan számtalan varázslatot megtanultunk, s ezeket fel is használtuk a magunk boldogulására. De tudtunk, hogy ezek a varázslatok, amiket birtokolunk, csak a jéghegy csúcsa, hiszen ennél erősebb varázslatok is voltak a könyvben, de azokhoz szükség volt valami kecskére, amit nem értettünk. Végül egy nap megértette a fivérem. Volt benne egy rítus, amit ha elvégzünk teliholdkor, akkor a hatalmunk megsokszorozódik. Így egyik este szeretünk két kecsét, s levágtuk. De a hatalmunk nem nőtt meg. Három héttel később Karg rájött, hogy miért. *Argus elhallgat, mintha csak erőt gyűjtene arra, amit ki készül mondani.*
-A fehér kecske kifejezés nem egy kecskére vonatkozik. De ezt te is tudod. *emlékszik, hogy Hemitar hogy kifakadt a múltkor is a kifejezés hallatára.* Mondtam a fivéremnek, hogy rossz érzésem van a könyvvel kapcsolatba, s elégedjünk meg avval a hatalmunkkal, amink van. Összevesztünk. Szerinte egy emberélet árán akár százakat menthetünk meg a hatalmunkkal. De én nemet mondtam.
*Argus arcán könnycsepp jelenik meg amikor elér a történet ezen részéhez.*
-Az én hibám, ami történt. Azt mondtam neki, hogy tegyen, amit akar, csak engem hagyjon ki belőle. Pedig akkor még egyenlő hatalmunk volt, s talán legyőzhettem volna. S akkor talán az észhez téríti a veresége. Akkor talán mind együtt élnénk otthon. *az utolsó szavak csupán önámítás, hiszen legbelül tudja jól a mágus is, hogy az sem állította meg volna a fivérét.*
-Azon a teliholdon eltűnt a kishúgunk, s a fivérem hatalma iszonyúra nőtt.
-Próbáltam vele szembe szállni. Az összes isten rá a tanúm, hogy próbáltam, de nem tudtam. Három nap múlva megölte az apánkat, a helyi kovácsot, s úgy intézte, hogy mindenki rám gyanakodjon.
*A köpcös mágus még soha nem mondta el ezt a történetet senkinek, mert tudta, hogy sokan félreértenék, s megpróbálnák őt máglyára küldeni, amit persze nem akarna a mágus, hiszen még dolga van az életben.*
*Az esti beszélgetésnél a köpcös mágus már vidámabb, s valamivel a szokottabb énjét hozza, s nem igazán látszódik rajta, milyen félelmei vannak evvel a kalanddal kapcsolatban. A megjegyzésére hogy a gonosz megpróbálja őt kiéheztetni, arra Hemitar próbál megnyugtatólag válaszolni.*
-Rendben imádkozz ide egy sült disznót egy jó vekni kenyérrel, és máris szép esténk lesz. *viccelődik kacagva a mágus, de a nevetése abba marad, s a szeme északra szegeződik, ahol fáklyák fénye tűnik fel. Azonnal feláll, hogy jobban lásson, s percekig csak némán bámul a fények felé, amíg meg nem győződik, hogy tényleg azt látja, amit gondol.*
-Fáklyák éjjel a semmi közepén. Ez nem jó jel. *dörmög az orra alá.*
*Nem próbálja meg eloltani a tárbortüzüket, hiszen minek. Ha ők látják a fáklyákat, akkor azok is látják a tábortüzet. Még van pár perc addig, amíg bármit is ki lehetne venni a fényeken kívül.*
-Szedd össze a holmidat. *mondja Hemitarnak, s ő is felveszi a vállára a tarisznyáját.* nem tudhatjuk, hogy ellenség vagy barát.
*Argus állva várja meg, míg a fények közelednek, s ahogyan közeledik, egyre jobban szembesül vele, hogy mekkora tömeg az akik velük szemben közlekedik. Több százan lehetnek, s éjszakai is menetelnek. Férfiak, nők, gyerekek, idősek. Ekhós szekerek, csúszkák, kézikocsik. Menekültek. Látszik rajtuk, hogy fáradtak, és hogy nem bírják már sokáig, de azért menetelnek. A menekültek elején egy nagydarab férfi menetel teljes mellvértben, és egy díszes lovagi karddal. Biztos, hogy ő is fél, de nem látszik rajta, csupán a nemesekre jellemző magabiztosság, amitől mindenki azt érzi, hogy uralja a helyzetet.*
-Szép estét! *köszönti a lovagot Argus, majd a köpcös mágus rákérdez a sok emberre, s a helyzetükre. A lovag röviden vázolja neki, hogy a karavánpihenő ostrom alatt áll, s valószínűleg hamarosan elesik. Argus némán hallgatja, s hiába kételkedik az elméje, az emberáradat mindent meggyőző bizonyíték számára. Megköszöni a lovagnak a tájékoztatást, s máris a fiút kezdi el keresni, hogy megbeszélje vele a továbbiakat.*
-Mi a véleményed? *kérdi Hemitár-tól.*
2211. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-02-15 09:41:38
Üzenet elküldve: 2016-02-15 09:41:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
~No, most már elég lesz az oda-vissza rohangászásból. Még idült elmeháborodottnak néz valaki. Mondjuk sokat, nem tévedne, ahogy itt téblábolok fel s alá. De hát a cél szentesíti az eszközt. De legközelebb jobban körülnézek merre induljak! Illetve térképet rajzolok. Vagy valami hasonlót megpróbálkozom összehozni. Különben is most, ez a rohadt hideg szél az oka. Sebaj, a fák majd megvédenek. Az ágaik között mozogva, legalább átmozgatom a tagjaimat. Rozsdássá teszi őket ez az egyhangú kutyagolás. Később pedig beszerzek egy hátas állatot. Ami elcipeli a seggem, ahová csak akarom! No, de nézzük mi vár ránk az erdőben.!~
2210. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-02-15 08:42:08
Üzenet elküldve: 2016-02-15 08:42:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
~Pont erre volt szükségem. Egy pillanatnyi csendre. Itt vajmi kevés esélye van, hogy bárki meglásson.~
*Gondolataiba merül. Vajon most merre menjen? Merre keressen igazi, harcos íjat használó elfre? Valamikor hallott egyről, Amon Ruadh környékén. De ki tudja ott lehet e még? Két kérdés, két égetően fontos kérdés, aminek nem sok esélye van, hogy megtalálja e a választ.*
~ Semmi okom panaszra. Bejárom a világot, és addig megyek, míg meg nem lelem. Utána megkeresem azokat, akik lemészárolták a családom. Ha meg valami szörnyeteg volt, akkor levadászom. Egyszerű. Időm meg van elég.~
*Ilyen gondolatok cikáztak a fejében, még megindult a karavánpihenőhöz.*
~Ott talán találok valakit aki útba igazíthat.~
*Gondolataiba merül. Vajon most merre menjen? Merre keressen igazi, harcos íjat használó elfre? Valamikor hallott egyről, Amon Ruadh környékén. De ki tudja ott lehet e még? Két kérdés, két égetően fontos kérdés, aminek nem sok esélye van, hogy megtalálja e a választ.*
~ Semmi okom panaszra. Bejárom a világot, és addig megyek, míg meg nem lelem. Utána megkeresem azokat, akik lemészárolták a családom. Ha meg valami szörnyeteg volt, akkor levadászom. Egyszerű. Időm meg van elég.~
*Ilyen gondolatok cikáztak a fejében, még megindult a karavánpihenőhöz.*
~Ott talán találok valakit aki útba igazíthat.~
2209. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-02-14 20:26:19
Üzenet elküldve: 2016-02-14 20:26:19
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Szép lassan ballag előre a poros földúton, senki nincs látótávolságon belül, egy madár sem jár errefelé. Kezd szomjas lenni, de nem vágyik vissza a városba. Valami megnyugtató kell neki, olyan amit csak maga az anya-természet adhat meg.
A szellő fújása, a fű zörgése, ez mind az amire ő most vágyik. Az ilyen helyeken támadnak az emberek legjobb gondolatai. Most például az, hogy vissza kellene menni Artheniorba és ki kellene venni egy szobát, mert itt nem éli túl az éjszakát, ha sokáig időzik tovább.*
A szellő fújása, a fű zörgése, ez mind az amire ő most vágyik. Az ilyen helyeken támadnak az emberek legjobb gondolatai. Most például az, hogy vissza kellene menni Artheniorba és ki kellene venni egy szobát, mert itt nem éli túl az éjszakát, ha sokáig időzik tovább.*
2208. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-02-12 20:36:40
Üzenet elküldve: 2016-02-12 20:36:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Örül, hogy elhagyja Artheniort. Jó lenne látni újra a társait és az orkok környezetét élvezni.*
~ Az emberek unalmasak. Semmi kalandvágyuk.~
*Ez a gondolat menet egy hangos harákolást követel majd oda sercint egyet. Torkából rekedtes nevetés tör fel és olyanba kezd amit orkoknál sokszor nem hallani. Énekel.*
- Csontját nyeld!
Képét verd!
Hulljon a férgese!
Ne fusson el,
dögöljen meg,
csak a vérét nyeld!
Pengét elő,
bűzlő velő,
mi sokáig követ!
Ma mind kapunk,
ha meghalunk,
csak végezz hát vele!
*Torkából hangos kurrjantás tör elő majd egy elégedett röhögéssel sétál tovább. Az orkok sosem voltak költők, de ezt a dalt annó imádta énekelni.*
A hozzászólás írója (Braghwur a Félszárnyú) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.12 20:36:57
~ Az emberek unalmasak. Semmi kalandvágyuk.~
*Ez a gondolat menet egy hangos harákolást követel majd oda sercint egyet. Torkából rekedtes nevetés tör fel és olyanba kezd amit orkoknál sokszor nem hallani. Énekel.*
- Csontját nyeld!
Képét verd!
Hulljon a férgese!
Ne fusson el,
dögöljen meg,
csak a vérét nyeld!
Pengét elő,
bűzlő velő,
mi sokáig követ!
Ma mind kapunk,
ha meghalunk,
csak végezz hát vele!
*Torkából hangos kurrjantás tör elő majd egy elégedett röhögéssel sétál tovább. Az orkok sosem voltak költők, de ezt a dalt annó imádta énekelni.*
A hozzászólás írója (Braghwur a Félszárnyú) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.12 20:36:57
2207. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-02-07 01:07:45
Üzenet elküldve: 2016-02-07 01:07:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A város felé//
*Lassan a látóhatár, alá bukik a borászat épülete, ahogy az öreg lova hátán előre halad a város irányába. Nem érdekli, a kicsapongó estek zajos, vagy csöndes pillanatai. Ezek már mind a múlté. Épp ideje a következő időszakra tekinteni. Azért az utolsó pillanatban megállítja a hátast és visszafordul, hogy utoljára még megnézze a borászat épületét, de ez már inkább búcsú mintsem vágyakozás, a szőlő igaz nedvéhez. Az alkohollal való barátsága ezzel a tekintettel egy jó időre véget is ért. Ideje van most a munkának és a cselekvésnek. Dél felé halad, és csakhamar eléri a kereskedelmi utat, amely a városba vezet. Nem ismeri a környéket, de pontosan tudja, hogy merre tart. Olvasott embert visz a hátán a ló. Aki tudja, mit akar és, hogy azt merre szeretné megvalósítani. A város cseppet sem érdekli. Vén rozoga tákolmány. Az idő lerágta már a húsát a csontról. Nincs benne spiritusz és fejlődés, vagy dinamika. Ezért csak átutazni akar, hogy az igazi célját elérhesse délen. Egy olyan közösséget keres, akiket méltónak tart arra, hogy szolgálatát felajánlja.
Mivel ő maga a tudományok doktora és a matematika igaz híve, akinek családja egy hatalmas bankot igazgat északon, úgy műveltségét ott déle kívánja kamatoztatni. Legalább három ajánlólevele van. Egy a saját családja révén, egy másik a Pirtianesi Kincstári Hivatal, harmadrész a Pirtianesi Jogtanácsosok Társaságától. Ezekkel a dokumentumokkal felvértezve, mint egy harcos, lovagol szép nyugodtan a dél felé, vezető kereskedelmi úton. Eközben el elábrándozik, az új életén, az ottani viszonyokon és embereken. Annyit biztosan tud, hogy egy hatalmas város nőtt ki a semmiből és ez a város a jövő reménysége, amely egy hatalmas hegy tetején épült meg.
Ez a fejlődés nem más, mint a jövő igaz záloga. Az, hogy még bőven van mit és van miért tenni. Egyszóval lehet helyet teremteni az új elképzeléseknek. Erre vágyik igazán, nem a jól megszokott és már kiépült szokásokra, amelyek csak ugyan azokat a lapokat adják újra és újra. Valami dinamikát akar, valami erőt és lendületet, amely felégeti a régi konvenciókat, és egy erő alapú újra szabályozást hoz léter.
Még jó, hogy lova lassan halad, ami a korát illeti, hiszen hamar orra bukna vele, az ábrándokkal együtt. Talán családja azért adta alá ezt a csatamént, hogy tudja használni a fejét.
Mikor ugyanis elhagyta a szülői otthont vajmi keveset foglalkozott bárkivel is, leginkább csak magával, de mit van mit tenni, a családja azért gondolt jólétére, hogy az elmélkedős hátast adta alá az útjára. Ezen elgondolkodva meg is paskolja a lova nyakát.* ~Jó kis hátasa vagy te!~ *Majd tovább baktat a város irányába.*
*Lassan a látóhatár, alá bukik a borászat épülete, ahogy az öreg lova hátán előre halad a város irányába. Nem érdekli, a kicsapongó estek zajos, vagy csöndes pillanatai. Ezek már mind a múlté. Épp ideje a következő időszakra tekinteni. Azért az utolsó pillanatban megállítja a hátast és visszafordul, hogy utoljára még megnézze a borászat épületét, de ez már inkább búcsú mintsem vágyakozás, a szőlő igaz nedvéhez. Az alkohollal való barátsága ezzel a tekintettel egy jó időre véget is ért. Ideje van most a munkának és a cselekvésnek. Dél felé halad, és csakhamar eléri a kereskedelmi utat, amely a városba vezet. Nem ismeri a környéket, de pontosan tudja, hogy merre tart. Olvasott embert visz a hátán a ló. Aki tudja, mit akar és, hogy azt merre szeretné megvalósítani. A város cseppet sem érdekli. Vén rozoga tákolmány. Az idő lerágta már a húsát a csontról. Nincs benne spiritusz és fejlődés, vagy dinamika. Ezért csak átutazni akar, hogy az igazi célját elérhesse délen. Egy olyan közösséget keres, akiket méltónak tart arra, hogy szolgálatát felajánlja.
Mivel ő maga a tudományok doktora és a matematika igaz híve, akinek családja egy hatalmas bankot igazgat északon, úgy műveltségét ott déle kívánja kamatoztatni. Legalább három ajánlólevele van. Egy a saját családja révén, egy másik a Pirtianesi Kincstári Hivatal, harmadrész a Pirtianesi Jogtanácsosok Társaságától. Ezekkel a dokumentumokkal felvértezve, mint egy harcos, lovagol szép nyugodtan a dél felé, vezető kereskedelmi úton. Eközben el elábrándozik, az új életén, az ottani viszonyokon és embereken. Annyit biztosan tud, hogy egy hatalmas város nőtt ki a semmiből és ez a város a jövő reménysége, amely egy hatalmas hegy tetején épült meg.
Ez a fejlődés nem más, mint a jövő igaz záloga. Az, hogy még bőven van mit és van miért tenni. Egyszóval lehet helyet teremteni az új elképzeléseknek. Erre vágyik igazán, nem a jól megszokott és már kiépült szokásokra, amelyek csak ugyan azokat a lapokat adják újra és újra. Valami dinamikát akar, valami erőt és lendületet, amely felégeti a régi konvenciókat, és egy erő alapú újra szabályozást hoz léter.
Még jó, hogy lova lassan halad, ami a korát illeti, hiszen hamar orra bukna vele, az ábrándokkal együtt. Talán családja azért adta alá ezt a csatamént, hogy tudja használni a fejét.
Mikor ugyanis elhagyta a szülői otthont vajmi keveset foglalkozott bárkivel is, leginkább csak magával, de mit van mit tenni, a családja azért gondolt jólétére, hogy az elmélkedős hátast adta alá az útjára. Ezen elgondolkodva meg is paskolja a lova nyakát.* ~Jó kis hátasa vagy te!~ *Majd tovább baktat a város irányába.*
2206. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-02-03 20:54:41
Üzenet elküldve: 2016-02-03 20:54:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Arthenior határán//
*Bandukolás, búvóhely keresés, evés, alvás.
Nagyjából így telnek napjai, amióta elhagyta a kolostort. Ideje, akár a tenger gondolkodni, tervezgetni.
~Rég voltam civil környezetben. Vajon milyen lehet ez az Arthenior?~
Kényelmes léptekkel halad, nem sietős dolga, hiszen semmi dolga sincs a világon, egyelőre.
~Kíváncsi vagyok mivel múlatják az időt a városiak. Kissé hátborzongató érzés, hogy megint városban fogok élni. A feljebbvaló útjait nem lehet megjósolni ám. Idővel úgyis utat mutat nekem.~
Árnyalt mosoly fut át arcán és magában imádkozik. Hitben bővelkedő lelki tartása, fizikai ereje cseppet sem satnyul a két hati útja alatt. Éppen ellenkezőleg és ahogyan közeledik a város felé, amit az egyre gyakoribb szekerek, lovasok és ismeretlen idegenek közlekedése mutatja, felébred benne szunnyadó kalandvágya.*
*Bandukolás, búvóhely keresés, evés, alvás.
Nagyjából így telnek napjai, amióta elhagyta a kolostort. Ideje, akár a tenger gondolkodni, tervezgetni.
~Rég voltam civil környezetben. Vajon milyen lehet ez az Arthenior?~
Kényelmes léptekkel halad, nem sietős dolga, hiszen semmi dolga sincs a világon, egyelőre.
~Kíváncsi vagyok mivel múlatják az időt a városiak. Kissé hátborzongató érzés, hogy megint városban fogok élni. A feljebbvaló útjait nem lehet megjósolni ám. Idővel úgyis utat mutat nekem.~
Árnyalt mosoly fut át arcán és magában imádkozik. Hitben bővelkedő lelki tartása, fizikai ereje cseppet sem satnyul a két hati útja alatt. Éppen ellenkezőleg és ahogyan közeledik a város felé, amit az egyre gyakoribb szekerek, lovasok és ismeretlen idegenek közlekedése mutatja, felébred benne szunnyadó kalandvágya.*
2205. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-02-03 16:55:15
Üzenet elküldve: 2016-02-03 16:55:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Csontok Ura//
//Főtéren//
*Hemitar nem nagyon örül annak ami történik de ezt leplezi Argus előtt. Mikor végül ketten maradnak habár tudja a mágus ha néma csendben indulna útnak is követné az ifjú még azért felajánlja neki a távozás lehetőségét. Ez az a pillanat amikor sokan azt hiszik egy bátorító szó esetleg jól eshet a másiknak de ez leginkább a harcosokra igaz. Hemitar már megismerte annyira a mágusok gondolkodását hogy tudja Argusnak semmi ilyenre nincs szüksége. A fiú felkapja holmiját és a mágus után indul. Sokáig csak csend honol közöttük.*
//Arthenior közelében//
*Az első nap nem igazán beszédes egyik sem leghamarabb Hemitar szólal meg de akkor is a Teremtő elemekhez imádkozik este. Másnap már nem bírja a papnövendék a némaságot és újra megkérdi a már amúgy is ismert dolgokat a Csontok uráról, Argus testvéréről és kapcsolatukról remélve hátha valamivel közelebb jutnak vagy esetleg elkerülte a figyelmüket először. Este pihenés előtt Argusnak is jobb kedve kezd lenni és beszélgetésbe kezd.*
- Azért én nyugodtabb lettem volna ha többen is hajlamosak lennének arra, hogy a gonoszt megállítsák és nem csak várják a csodákat.
*Sajnos Hemitar még kicsit rágódik azon hogy úgy faképnél hagyták őket de hát mindenkinek más az értékrendje.*
- Ne aggódj Argus mester amíg itt vagyok mindig feltalálom majd magam hogy ételhez juthass.
*Akkor már a mosoly Hemitar arcán is megjelenik. Tudják hogy csak humorizálnak helyzetükön de valahogy megnyugtatja őket. A papnövendék este még mond egy hálaimát és amíg Argus elalszik ő ellenőrzi a felszerelését és rendbe rakja a dolgait. Egy kicsit még vár nézi a csillagokat amiknek neveit elkezdi sorolni majd szépen lassan ő is elalszik.*
//Főtéren//
*Hemitar nem nagyon örül annak ami történik de ezt leplezi Argus előtt. Mikor végül ketten maradnak habár tudja a mágus ha néma csendben indulna útnak is követné az ifjú még azért felajánlja neki a távozás lehetőségét. Ez az a pillanat amikor sokan azt hiszik egy bátorító szó esetleg jól eshet a másiknak de ez leginkább a harcosokra igaz. Hemitar már megismerte annyira a mágusok gondolkodását hogy tudja Argusnak semmi ilyenre nincs szüksége. A fiú felkapja holmiját és a mágus után indul. Sokáig csak csend honol közöttük.*
//Arthenior közelében//
*Az első nap nem igazán beszédes egyik sem leghamarabb Hemitar szólal meg de akkor is a Teremtő elemekhez imádkozik este. Másnap már nem bírja a papnövendék a némaságot és újra megkérdi a már amúgy is ismert dolgokat a Csontok uráról, Argus testvéréről és kapcsolatukról remélve hátha valamivel közelebb jutnak vagy esetleg elkerülte a figyelmüket először. Este pihenés előtt Argusnak is jobb kedve kezd lenni és beszélgetésbe kezd.*
- Azért én nyugodtabb lettem volna ha többen is hajlamosak lennének arra, hogy a gonoszt megállítsák és nem csak várják a csodákat.
*Sajnos Hemitar még kicsit rágódik azon hogy úgy faképnél hagyták őket de hát mindenkinek más az értékrendje.*
- Ne aggódj Argus mester amíg itt vagyok mindig feltalálom majd magam hogy ételhez juthass.
*Akkor már a mosoly Hemitar arcán is megjelenik. Tudják hogy csak humorizálnak helyzetükön de valahogy megnyugtatja őket. A papnövendék este még mond egy hálaimát és amíg Argus elalszik ő ellenőrzi a felszerelését és rendbe rakja a dolgait. Egy kicsit még vár nézi a csillagokat amiknek neveit elkezdi sorolni majd szépen lassan ő is elalszik.*
2204. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-02-02 21:45:19
Üzenet elküldve: 2016-02-02 21:45:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
//Főtéren//
*A köpcös mágus szavaira, hogy nem kötelező vele tartani ha fél, vagy bizonytalan valaki, sorra lép vissza mindenki, csupán Hemitar és ő marad. Balszerencséjükre a kis elmélkedés, hogy ki tart velük, és kik nem, annyira elhúzódik, hogy a karaván útnak indul nélkülük. Mire Argus észreveszi, addigra már a karaván túl messze van, hogy utána rohanjanak, vagy utána kiabáljanak. Így csak hosszú percekig nézi a távolodó karavánt, míg próbálja összeszedni magát.*
~Nem könnyítik meg az égiek az életünket.~
*Végül e tekintetét a fiúra emeli, hogy megtudja ő vele tart-e. Bár sejti a válaszát a fiúnak, azért felajánlja neki is hogy távozzon.*
-Nem kell velem jönnöd, *kezdi a mondatott, de nem tudja hogyan is folytathatná ezért nem is folytatja, hanem hagyja, hogy Hemitar döntsön.*
//Arthenior közelében//
*Már nem tudja, hogy mióta lehetnek úton gyalogszerrel. Eredetileg az úton haladtak, de minduntalan letérnek róla, hogy némi élelmet gyűjtsenek, s ne kelljen a tartalékaikat felélni. Argus önmagát meghazudtolva napközben nem nagyon beszél, csak minimálisan kommunikál a társával, s azt is csak röviden egy - egy szóval. Inkább a Csontok Uráról ismert tudását elemezgeti, és próbál rájönni, hogy a fivére milyen csapdát is készített számukra. De esténként szívesen beszél a fiúval, hogy megvitassák a terveket, és a lehetőségeket.*
-Nem baj, hogy csak ketten vagyunk. *kezd bele az egyik esti beszélgetés alkalmával.* Így csak egymásra kell figyelnünk, és biztosak lehetünk benne, hogy a gonosz nem férkőzik közénk, így a legnagyobb fegyverét a széthúzást nem tudja ellenünk használni a gonosz. Bár még számtalan más praktika áll a rendelkezésére.
*Nézi azt a pár gyümölcsöt, amit Hemitar szedett össze vacsorára. Három körte, négy alma, három marék bogyó, egy fej saláta, és két karalábé. Ahogyan a vacsora választékát nézi egyszer csak kitör belőle a nevetés.*
-Szerintem ez is a gonosz egy eszköze, hogy kiéheztet minket. *mondja kacagva a fiúnak, majd elvesz egy körtét, és jóízűt harap bele vidáman mit sem törődve a veszéllyel ami rájuk vár. Nem tudja, hogy milyen veszedelem az, ami rájuk vár, érzi, hogy nem lesz könnyű esti séta. De nem adja semmi jelét, hogy aggódni, inkább élvezi az utolsó vidám estéket, ami rájuk vár.*
//Főtéren//
*A köpcös mágus szavaira, hogy nem kötelező vele tartani ha fél, vagy bizonytalan valaki, sorra lép vissza mindenki, csupán Hemitar és ő marad. Balszerencséjükre a kis elmélkedés, hogy ki tart velük, és kik nem, annyira elhúzódik, hogy a karaván útnak indul nélkülük. Mire Argus észreveszi, addigra már a karaván túl messze van, hogy utána rohanjanak, vagy utána kiabáljanak. Így csak hosszú percekig nézi a távolodó karavánt, míg próbálja összeszedni magát.*
~Nem könnyítik meg az égiek az életünket.~
*Végül e tekintetét a fiúra emeli, hogy megtudja ő vele tart-e. Bár sejti a válaszát a fiúnak, azért felajánlja neki is hogy távozzon.*
-Nem kell velem jönnöd, *kezdi a mondatott, de nem tudja hogyan is folytathatná ezért nem is folytatja, hanem hagyja, hogy Hemitar döntsön.*
//Arthenior közelében//
*Már nem tudja, hogy mióta lehetnek úton gyalogszerrel. Eredetileg az úton haladtak, de minduntalan letérnek róla, hogy némi élelmet gyűjtsenek, s ne kelljen a tartalékaikat felélni. Argus önmagát meghazudtolva napközben nem nagyon beszél, csak minimálisan kommunikál a társával, s azt is csak röviden egy - egy szóval. Inkább a Csontok Uráról ismert tudását elemezgeti, és próbál rájönni, hogy a fivére milyen csapdát is készített számukra. De esténként szívesen beszél a fiúval, hogy megvitassák a terveket, és a lehetőségeket.*
-Nem baj, hogy csak ketten vagyunk. *kezd bele az egyik esti beszélgetés alkalmával.* Így csak egymásra kell figyelnünk, és biztosak lehetünk benne, hogy a gonosz nem férkőzik közénk, így a legnagyobb fegyverét a széthúzást nem tudja ellenünk használni a gonosz. Bár még számtalan más praktika áll a rendelkezésére.
*Nézi azt a pár gyümölcsöt, amit Hemitar szedett össze vacsorára. Három körte, négy alma, három marék bogyó, egy fej saláta, és két karalábé. Ahogyan a vacsora választékát nézi egyszer csak kitör belőle a nevetés.*
-Szerintem ez is a gonosz egy eszköze, hogy kiéheztet minket. *mondja kacagva a fiúnak, majd elvesz egy körtét, és jóízűt harap bele vidáman mit sem törődve a veszéllyel ami rájuk vár. Nem tudja, hogy milyen veszedelem az, ami rájuk vár, érzi, hogy nem lesz könnyű esti séta. De nem adja semmi jelét, hogy aggódni, inkább élvezi az utolsó vidám estéket, ami rájuk vár.*
2203. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-01-27 17:45:37
Üzenet elküldve: 2016-01-27 17:45:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
*Kiérve Artheniorból valamivel felszabadultabbnak érzi magát. A köpeny csuklyáját leveszi, léptei már kevésbé sietősek. Egy pillanatra megáll majd rövid kutatás után, elővesz egy görbe szárú pipát. A kevéske dohányát beletömködi a fejbe majd gyors ügyeskedést követően meggyújtja és nagyokat szippant. Egy ideig maga elé meredve nézi a tájat, ami ha nem is nyűgözi le, de kétségkívül járt már rosszabb helyen is mint ez az Arthenior és annak környékén. Végül bosszúsan felhorkant majd tovább áll.*
~ Nem jó móka egy fajtársat megvárakoztatni. Pláne, ha ebből a fajtársból vagy egy tucat is van.~
~ Nem jó móka egy fajtársat megvárakoztatni. Pláne, ha ebből a fajtársból vagy egy tucat is van.~
2202. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-01-25 16:11:39
Üzenet elküldve: 2016-01-25 16:11:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Út az ismeretlenbe//
*Mire a ló óráknak tűnő percek után úgy dönt, hogy mégis megáll, Paru görcsbe meredt ujjai is kiengednek és a lány szép lassan lecsúszik az állat oldaláv az avarba és ott is marad, mint egy kupac koszos porrongy. Myna aggódó érdeklődésére csak nyöszörög egyet és megpróbálja rávenni remegő lábait, hogy ismét megtartsák csekélyke súlyát.*
-Én csak... *kezd bele, aztán letesz a magyarázkodásról és csak egy lemondó kézmozdulatban foglalja össze, hogy fogalma sincs, mi is történt pontosan, de nem akart kellemetlenséget okozni*
-Ysnult nem láttam, a holmija ott volt, ahol hagyta... Azt hittem, csak elment a bokrok közé a dolgára, de tényleg elég rég volt... *elgondolkozik egy kicsit, majd megrántja szürkés rongyai alatt keskeny vállát* Szerintem erre a zajra biztos felfigyelt, ha a közelben van.
*Mire a ló óráknak tűnő percek után úgy dönt, hogy mégis megáll, Paru görcsbe meredt ujjai is kiengednek és a lány szép lassan lecsúszik az állat oldaláv az avarba és ott is marad, mint egy kupac koszos porrongy. Myna aggódó érdeklődésére csak nyöszörög egyet és megpróbálja rávenni remegő lábait, hogy ismét megtartsák csekélyke súlyát.*
-Én csak... *kezd bele, aztán letesz a magyarázkodásról és csak egy lemondó kézmozdulatban foglalja össze, hogy fogalma sincs, mi is történt pontosan, de nem akart kellemetlenséget okozni*
-Ysnult nem láttam, a holmija ott volt, ahol hagyta... Azt hittem, csak elment a bokrok közé a dolgára, de tényleg elég rég volt... *elgondolkozik egy kicsit, majd megrántja szürkés rongyai alatt keskeny vállát* Szerintem erre a zajra biztos felfigyelt, ha a közelben van.
2201. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-01-24 09:06:13
Üzenet elküldve: 2016-01-24 09:06:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
//Út az ismeretlenbe//
*Útközben teljesen máshol járt az esze, nem szokott így elgondolkozni és elbambulni sem, hogy kizárja elméjéből a többieket, kicsit szégyenli magát emiatt, de már megtörtént és nem rágódik inkább rajta, most tud figyelni a többiekre is.*
-Elsősorban azért, hogyan legyőzhetőek, de nem árt kísérletezni sem velük, hogyan lehetne őket a hasznunkra fordítani, mert vannak olyan helyzetek, ahol elengedünk egy két ilyet és mivel agyilag zoknik, így véletlen baleset is lehetne, soha senki nem jönne rá kik állnak a dolog mögött. Persze nem szándékozom zombihadsereget felállítani, mert az elég feltűnő lenne. *Gondolkozik el kicsit hangosan is Paru mellett, ami egészen gonoszosra sikerül, ezért sóhajt egyet és közben egy kósza tincset arrébb fúj az arcából. ~Szóval, ha csatlakozol egy alvilági klánhoz, akkor bármilyen jó lehetsz megváltozol és ilyen gonosz gondolatok szöknek a fejembe?~ Teszi fel magának gondolatban a kérdést, majd elvonul kicsit Ysnulozni és pihenni, majd másnap frissen ébredve a tagjait nyújtózva éppen furcsa dologra lesz figyelmes. Paru a ló oldalán lógva szitkozódik, a ló meg az erdőbe rohan vele. Gyorsan magához veszi a fegyvereit és elkezd futni az erdő felé levágva az utat.*
-A fenébe, Paru kapaszkodj erősen. *Mondja magának és követi a hangokat, hogy megtalálja a lányt meg azt a rakoncátlan lovat. A ló nem is fut sokáig a fák sűrűjébe, hirtelen megáll és fülel csak, majd mikor meglátja Mirát megnyugszik kicsit.*
-Jól vagy Paru? *Siet a lány segítségére, ha még nem huppant le az avarba közben.*
-Nem tudom mi ütött a lóba, de ideje visszamenni Ysnulhoz. *Hirtelen elgondolkozó arcot vág a szőkeség, majd inkább a korábban kelőre néz.*
-Mikor eljöttem én nem láttam a kis táborhelyünkön, merre mászkált el ez egyedül... Te tudsz róla valamit? *Érdeklődik, elvégre biztos korábban befejezhette a kis félvér lány a pihenést, mint jó maga.*
*Útközben teljesen máshol járt az esze, nem szokott így elgondolkozni és elbambulni sem, hogy kizárja elméjéből a többieket, kicsit szégyenli magát emiatt, de már megtörtént és nem rágódik inkább rajta, most tud figyelni a többiekre is.*
-Elsősorban azért, hogyan legyőzhetőek, de nem árt kísérletezni sem velük, hogyan lehetne őket a hasznunkra fordítani, mert vannak olyan helyzetek, ahol elengedünk egy két ilyet és mivel agyilag zoknik, így véletlen baleset is lehetne, soha senki nem jönne rá kik állnak a dolog mögött. Persze nem szándékozom zombihadsereget felállítani, mert az elég feltűnő lenne. *Gondolkozik el kicsit hangosan is Paru mellett, ami egészen gonoszosra sikerül, ezért sóhajt egyet és közben egy kósza tincset arrébb fúj az arcából. ~Szóval, ha csatlakozol egy alvilági klánhoz, akkor bármilyen jó lehetsz megváltozol és ilyen gonosz gondolatok szöknek a fejembe?~ Teszi fel magának gondolatban a kérdést, majd elvonul kicsit Ysnulozni és pihenni, majd másnap frissen ébredve a tagjait nyújtózva éppen furcsa dologra lesz figyelmes. Paru a ló oldalán lógva szitkozódik, a ló meg az erdőbe rohan vele. Gyorsan magához veszi a fegyvereit és elkezd futni az erdő felé levágva az utat.*
-A fenébe, Paru kapaszkodj erősen. *Mondja magának és követi a hangokat, hogy megtalálja a lányt meg azt a rakoncátlan lovat. A ló nem is fut sokáig a fák sűrűjébe, hirtelen megáll és fülel csak, majd mikor meglátja Mirát megnyugszik kicsit.*
-Jól vagy Paru? *Siet a lány segítségére, ha még nem huppant le az avarba közben.*
-Nem tudom mi ütött a lóba, de ideje visszamenni Ysnulhoz. *Hirtelen elgondolkozó arcot vág a szőkeség, majd inkább a korábban kelőre néz.*
-Mikor eljöttem én nem láttam a kis táborhelyünkön, merre mászkált el ez egyedül... Te tudsz róla valamit? *Érdeklődik, elvégre biztos korábban befejezhette a kis félvér lány a pihenést, mint jó maga.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579