Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 108 (2141. - 2160. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2160. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-27 23:46:15
Üzenet elküldve: 2015-11-27 23:46:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
*Megindul a szekérsor, és vele együtt Astar is. Ezek most sietősebbek, mint idefelé, amit hősünk nem is bán. Ez most nem csak így nyekeg, hogy nyikk, nyikk, nyikk, hanem néha már egyenesen nyiknyiknyiknyik-et hallat, mintha csak az utasait akarná biztosítani, hogy „megyek már, megyek”. Közben a társaság – egy kereskedő, aki csak arról tud fecsegni, hogy mit, honnan, hova vett és adott el nemrég, vagy régebben, és a csattanó: hogy ezen milyen szép summát nyert! Fiatal kereskedő. Aztán egy másik kölyökszerű félelf, aki minimum lovagnak képzeli magát, egy paraszt, vagy valami vándor – kapafog az megvan – és, ami valahogy sehonnan sem marad ki, egy melák. Ez viszont nem egy nagydarab ember, hanem egyenesen egy óriás. Egy kicsit morcosabb, mint a kőfejű, akivel visszafele jött, de nem olyan hirtelenharagú. Ja, meg egy asszony, egy jó késő-harmincas körüli vérbeli sodrófaforgató amazon. Hogy őneki úgy mik a tervei ezzel az úttal, az egyrészt nem tiszta, másrészt pedig ő sem mondja el. Ez van.*
2159. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-27 21:58:40
Üzenet elküldve: 2015-11-27 21:58:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván - úton//
*Asgall még mindig a kezét bámulja.*
~Ha pár napig nem változik a helyzet, akkor talán megmenekül a karom. Nem is fáj, és jól tudom használni.~* gondolja végig magában a vándor, majd elnyúlik a szekéren, és alszik egyet. Álmában egy úton jár, egy végtelen hosszú úton. Fák, virágok, és bokrok keresztezik ezt az utat, és ő csak megy, és megy. Igen a kalandvágy hajtja. Álmában a lába egészséges, semmi baja, bírja a tempót, de ekkor felébred, látja a sínbe tett lábát, és tudja, hogy sok idő lesz, míg végül újra elindulhat.*
*Asgall még mindig a kezét bámulja.*
~Ha pár napig nem változik a helyzet, akkor talán megmenekül a karom. Nem is fáj, és jól tudom használni.~* gondolja végig magában a vándor, majd elnyúlik a szekéren, és alszik egyet. Álmában egy úton jár, egy végtelen hosszú úton. Fák, virágok, és bokrok keresztezik ezt az utat, és ő csak megy, és megy. Igen a kalandvágy hajtja. Álmában a lába egészséges, semmi baja, bírja a tempót, de ekkor felébred, látja a sínbe tett lábát, és tudja, hogy sok idő lesz, míg végül újra elindulhat.*
2158. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-27 15:51:57
Üzenet elküldve: 2015-11-27 15:51:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
// Sáros kalandok //
*Végre a meleg, ropogó tűz mellett pihentetheti magát. Ahogy rátér a szó az osztozkodásra, elégedetten dörzsöli tenyereit, neki éppen a pénz lenne elhanyagolható, amit a többiek kizárólagosan választottak maguknak. A csoport vezetője ugyan elkér egy koponyát, de Toragg biztos benne, hogy nem egy trollhoz lesz szerencséjük, szóval egy-kettő mindenképpen kerül majd hozzá is. Konkrét célja is van már velük, nem szándékozik őket pénzért értékesíteni, oh egyáltalán nem. Mágia felé kacsingat, méghozzá annak is, tán a leggyönyörűbb ágazata felé, amit legjobban magáénak tudhat: a föld. Egy mágusnak, avagy alkimistának minden bizonnyal rengeteget ér a koponya és akkor legalább teljesen biztos is, hogy olyan kezekbe kerül majd, ahol tudják is mire használni, nem csak egy kocsma, illetve fogadó értékes és ritka éke lesz, egészen addig, míg az idő múlásával és állapota romlásával már arra is teljesen alkalmatlanná válik.
Ahogy mindenki nyugovóra tér és az őrség is megkezdi munkáját, feláll. Körülnéz, majd pár lépést téve a többiektől (tényleg, egyáltalán nem nagy távot megtéve), hátat fordítva nekik, törökülésben helyet foglal a messzire nyúló éji feketeségben. Hatalmas tenyereit térdeire engedi, lehunyja szemeit, majd halk morajlás kezd hallatszani felőle. Épp ezért lépett kicsit arrébb, hogy még véletlenül se zavarja meg a csapat többi tagját. Esetleg a legközelebb eső pihenő hallhatja, de a többiek biztos még a legkevésbé sem. Mintha valami dalt dúdolna, egy egészen biztosan soha nem hallott dallammal, melyet saját falujából hozott magával. Hangszálai jó rég nem rezzentek meg ezen az éneken, hisz nem volt rá szüksége, valamint a hárpiáknál nem is volt eszébe.
Egyszer hirtelen elhallgat dúdolása, hogy szavak válthassák fel helyét. Nem emberi nyelv ez, a faluja külön nyelvezetén szól. Orkok érthetik, bár attól is kicsivel eltérő, más akcentus, néhány szó különbözik a megszokottól.
Minden egyes alkalommal libabőr borítja testét, mikor az ősökhöz kezd szólni, ahogy segedelmet kér a harcokhoz és a biztonságos utazáshoz, kérve mindent, amit úgy gondol kiérdemelt eddigi tetteivel. Reméli elég dolgot letett az asztalra az Ősök bocsánatáért.
Ahogy végez, visszamászik a többiekhez, hogy ő is nyugovóra térhessen.*
*Végre a meleg, ropogó tűz mellett pihentetheti magát. Ahogy rátér a szó az osztozkodásra, elégedetten dörzsöli tenyereit, neki éppen a pénz lenne elhanyagolható, amit a többiek kizárólagosan választottak maguknak. A csoport vezetője ugyan elkér egy koponyát, de Toragg biztos benne, hogy nem egy trollhoz lesz szerencséjük, szóval egy-kettő mindenképpen kerül majd hozzá is. Konkrét célja is van már velük, nem szándékozik őket pénzért értékesíteni, oh egyáltalán nem. Mágia felé kacsingat, méghozzá annak is, tán a leggyönyörűbb ágazata felé, amit legjobban magáénak tudhat: a föld. Egy mágusnak, avagy alkimistának minden bizonnyal rengeteget ér a koponya és akkor legalább teljesen biztos is, hogy olyan kezekbe kerül majd, ahol tudják is mire használni, nem csak egy kocsma, illetve fogadó értékes és ritka éke lesz, egészen addig, míg az idő múlásával és állapota romlásával már arra is teljesen alkalmatlanná válik.
Ahogy mindenki nyugovóra tér és az őrség is megkezdi munkáját, feláll. Körülnéz, majd pár lépést téve a többiektől (tényleg, egyáltalán nem nagy távot megtéve), hátat fordítva nekik, törökülésben helyet foglal a messzire nyúló éji feketeségben. Hatalmas tenyereit térdeire engedi, lehunyja szemeit, majd halk morajlás kezd hallatszani felőle. Épp ezért lépett kicsit arrébb, hogy még véletlenül se zavarja meg a csapat többi tagját. Esetleg a legközelebb eső pihenő hallhatja, de a többiek biztos még a legkevésbé sem. Mintha valami dalt dúdolna, egy egészen biztosan soha nem hallott dallammal, melyet saját falujából hozott magával. Hangszálai jó rég nem rezzentek meg ezen az éneken, hisz nem volt rá szüksége, valamint a hárpiáknál nem is volt eszébe.
Egyszer hirtelen elhallgat dúdolása, hogy szavak válthassák fel helyét. Nem emberi nyelv ez, a faluja külön nyelvezetén szól. Orkok érthetik, bár attól is kicsivel eltérő, más akcentus, néhány szó különbözik a megszokottól.
Minden egyes alkalommal libabőr borítja testét, mikor az ősökhöz kezd szólni, ahogy segedelmet kér a harcokhoz és a biztonságos utazáshoz, kérve mindent, amit úgy gondol kiérdemelt eddigi tetteivel. Reméli elég dolgot letett az asztalra az Ősök bocsánatáért.
Ahogy végez, visszamászik a többiekhez, hogy ő is nyugovóra térhessen.*
2157. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-26 20:55:19
Üzenet elküldve: 2015-11-26 20:55:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Freyai//
*Állataihoz mindig is szoros viszony fűzte, akármilyen korában is került hozzá a jószág, vagy akármilyen fiatal is volt ő maga. A kancát már egészen csikó kora óta neveli, s ugyan ezt, vagyis, hogy egészen kicsit kora óta neveli, Ahelről is elmondhatja majd, ahogy felcseperedik majd a kis vadász. Barátai, sőt, családtagjaként tekint a két négylábúra. Ez pedig csak erősödött azóta, hogy ők ketten maradtak neki. A hűséges, de makrancos hátas, és a fiatal kölyök kutya.*
- Vannak rosszak, sötét álmok. Bár lehet, csak emlékek, amiket a sötétség kiforgat. *Borzong meg egy pillanatra, ahogy felelevenednek benne a múltból összegyúrt rémek. Ezt nagyon másként látja fajtársához képest, szerinte vannak rossz álmok. De talán csak azért gondolja így, mert túlságosan is keserű dolgokat próbál maga mögött hagyni, mindeddig sikertelenül.
Az újabb kérdésre nem felel azonnal, tűnődve mered maga elé, miközben Ahel pocakját vakargatja.*
- Odahaza is kerestem... valamit. Nem tudom mit, de gyakran elcsatangoltam, kóboroltam. És amikor találtam is valakit, aki hozzám hasonló ilyen értelemben, mellette se tudtam... hogy is mondják a városiak... lehorgonyozni. *Kezd bele a válaszba, mely nem is olyan könnyű. Maga is meglepődött, mikor végre ráeszmélt, hogy a miért is ne térhetne haza kérdésköre sokkal komplikáltabb, mint hinné.*
- De ez csak az egyik fele. Ettől még hazatérhetnék. De nem tehetem meg, hogy a saját hibáim árát a törzsemmel fizettessem meg. Tól sok rossz dolog ragadt rám, amit nem szabadna odavinnem, mert nincs ott helye. Csak ártanék vele, lassan megmérgezném az ottaniakat. *Sóhajt egy mélyet. Végig tudja mondani végre, anélkül, hogy megbicsaklana a hangja, vagy teljesen elkámpicsorodna. Csupán szomorúan mosolyog az ölében vidáman hempergőző, a kényeztetést élvező kölyökre.*
- Különben is, a babonásabbja már azért is ferde szemmel, és gyanakvón nézne rám, mert pénzért dolgoztam, és a nyilaim hegye fémből készült. És talán igazuk is lenne.
*A tenger említésére még inkább vágyakozva fordul dél felé. Biztosan csodás látvány lehet, hiszen az alkony fényeiben és színeiben fürdő tó is lélegzetelállító látvány. Egyszer meg fogja nézni a tengert is, ezt most már elhatározza magában, de előbb még észak felé tesz kitérőt. Magának sem ismeri be, de titkon reméli, van olyan a törzséből, aki elmerészkedik addig. Mert még tart a vadászat a gaztevők után, vagy mert sikerrel jártak és éppen hazatérnek. Vagy mert valaki esetleg elindult, hogy megkeresse a messzire kóborolt testvérüket.*
//Freyai//
*Állataihoz mindig is szoros viszony fűzte, akármilyen korában is került hozzá a jószág, vagy akármilyen fiatal is volt ő maga. A kancát már egészen csikó kora óta neveli, s ugyan ezt, vagyis, hogy egészen kicsit kora óta neveli, Ahelről is elmondhatja majd, ahogy felcseperedik majd a kis vadász. Barátai, sőt, családtagjaként tekint a két négylábúra. Ez pedig csak erősödött azóta, hogy ők ketten maradtak neki. A hűséges, de makrancos hátas, és a fiatal kölyök kutya.*
- Vannak rosszak, sötét álmok. Bár lehet, csak emlékek, amiket a sötétség kiforgat. *Borzong meg egy pillanatra, ahogy felelevenednek benne a múltból összegyúrt rémek. Ezt nagyon másként látja fajtársához képest, szerinte vannak rossz álmok. De talán csak azért gondolja így, mert túlságosan is keserű dolgokat próbál maga mögött hagyni, mindeddig sikertelenül.
Az újabb kérdésre nem felel azonnal, tűnődve mered maga elé, miközben Ahel pocakját vakargatja.*
- Odahaza is kerestem... valamit. Nem tudom mit, de gyakran elcsatangoltam, kóboroltam. És amikor találtam is valakit, aki hozzám hasonló ilyen értelemben, mellette se tudtam... hogy is mondják a városiak... lehorgonyozni. *Kezd bele a válaszba, mely nem is olyan könnyű. Maga is meglepődött, mikor végre ráeszmélt, hogy a miért is ne térhetne haza kérdésköre sokkal komplikáltabb, mint hinné.*
- De ez csak az egyik fele. Ettől még hazatérhetnék. De nem tehetem meg, hogy a saját hibáim árát a törzsemmel fizettessem meg. Tól sok rossz dolog ragadt rám, amit nem szabadna odavinnem, mert nincs ott helye. Csak ártanék vele, lassan megmérgezném az ottaniakat. *Sóhajt egy mélyet. Végig tudja mondani végre, anélkül, hogy megbicsaklana a hangja, vagy teljesen elkámpicsorodna. Csupán szomorúan mosolyog az ölében vidáman hempergőző, a kényeztetést élvező kölyökre.*
- Különben is, a babonásabbja már azért is ferde szemmel, és gyanakvón nézne rám, mert pénzért dolgoztam, és a nyilaim hegye fémből készült. És talán igazuk is lenne.
*A tenger említésére még inkább vágyakozva fordul dél felé. Biztosan csodás látvány lehet, hiszen az alkony fényeiben és színeiben fürdő tó is lélegzetelállító látvány. Egyszer meg fogja nézni a tengert is, ezt most már elhatározza magában, de előbb még észak felé tesz kitérőt. Magának sem ismeri be, de titkon reméli, van olyan a törzséből, aki elmerészkedik addig. Mert még tart a vadászat a gaztevők után, vagy mert sikerrel jártak és éppen hazatérnek. Vagy mert valaki esetleg elindult, hogy megkeresse a messzire kóborolt testvérüket.*
2156. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-26 20:24:10
Üzenet elküldve: 2015-11-26 20:24:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ydriss//
*Meleg mosollyal az arcán figyeli, ahogy a lány beszélget az állataival. Annak apró ám szerető megdorgálása az otthon hangulatát idézik a szőkeség számára. Eközben a vállán ülő, ám Alyna ismét gyorsan leszalad a kezére, hogy karmos ujjaival felkapjon egy szemet, majd mint aki ott sem volt visszaszalad. Noha Freyai szívesen adja neki, a kis gyík mégis azt gondolja, hogy elcsenésével gazdája orra alá tör borsot. A lány csak ujjainak hegyével simogatja meg Alyna fejét.
Félrehajtott fejjel nézegeti az ébredező kutyát is.*
- Csak egyszerű álmok. Nem hinném, hogy meglehet különböztetni az álmokat attól, hogy rosszak-e vagy sem. *Bár nem tudná megmagyarázni miért, gondolja így, attól ez még így van. Számára. Neki ezek csak álmok, melyek semmit sem jelentenek.
Egy-egy mese után, melyet a Tata mesélt, álmában átélte azokat. Kalandként fogta fel. Talán ez is egy kaland. Látja, hogy a lány nem nagyon akar válaszolni kérdésére, mégis amit mond, felkelti kíváncsiságát.*
- Nem gondolkodtál még azon, hogy hazamész? *Kérdi őszinte kíváncsisággal, s minden rossz szándék nélkül Ydrisstől.* - Mert ha ennyire nem érzed jól magad, talán egyszerűbb lenne, nem? Ha otthon boldog voltál.
*Valahol azt vallja, hogy ott legyen az elf, ahol boldog. Aki otthon, hát otthon, aki úton, akkor ott.*
- Inkább az erdőt. A városba mindig eltévedek. A karavánpihenő? Arról sokat hallottam már. Északon fent, hideg van. *Majd szóba jön a tenger.*
- Oh, a tenger! Az nagyon gyönyörű. Kéklő, s a nap fényétől csillog is. Szinte a végtelenségig ellátsz, semmi sem szab határt a horizonton. Igazi látványt nyújt neked. *Meséli lelkesen.*
//Ydriss//
*Meleg mosollyal az arcán figyeli, ahogy a lány beszélget az állataival. Annak apró ám szerető megdorgálása az otthon hangulatát idézik a szőkeség számára. Eközben a vállán ülő, ám Alyna ismét gyorsan leszalad a kezére, hogy karmos ujjaival felkapjon egy szemet, majd mint aki ott sem volt visszaszalad. Noha Freyai szívesen adja neki, a kis gyík mégis azt gondolja, hogy elcsenésével gazdája orra alá tör borsot. A lány csak ujjainak hegyével simogatja meg Alyna fejét.
Félrehajtott fejjel nézegeti az ébredező kutyát is.*
- Csak egyszerű álmok. Nem hinném, hogy meglehet különböztetni az álmokat attól, hogy rosszak-e vagy sem. *Bár nem tudná megmagyarázni miért, gondolja így, attól ez még így van. Számára. Neki ezek csak álmok, melyek semmit sem jelentenek.
Egy-egy mese után, melyet a Tata mesélt, álmában átélte azokat. Kalandként fogta fel. Talán ez is egy kaland. Látja, hogy a lány nem nagyon akar válaszolni kérdésére, mégis amit mond, felkelti kíváncsiságát.*
- Nem gondolkodtál még azon, hogy hazamész? *Kérdi őszinte kíváncsisággal, s minden rossz szándék nélkül Ydrisstől.* - Mert ha ennyire nem érzed jól magad, talán egyszerűbb lenne, nem? Ha otthon boldog voltál.
*Valahol azt vallja, hogy ott legyen az elf, ahol boldog. Aki otthon, hát otthon, aki úton, akkor ott.*
- Inkább az erdőt. A városba mindig eltévedek. A karavánpihenő? Arról sokat hallottam már. Északon fent, hideg van. *Majd szóba jön a tenger.*
- Oh, a tenger! Az nagyon gyönyörű. Kéklő, s a nap fényétől csillog is. Szinte a végtelenségig ellátsz, semmi sem szab határt a horizonton. Igazi látványt nyújt neked. *Meséli lelkesen.*
2155. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-26 19:40:28
Üzenet elküldve: 2015-11-26 19:40:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Freyai//
*Mogyi orrával böködős taktikája megtette a maga hatását, ugyanis elégedetten behabzsolhatja a maradék bogyókat, ami neki igazán ínyenc falatnak számít. Ydriss a fejét csóválja, de azért megpaskolja lovát.*
- Erről sose fogsz leszokni, igaz? Sőt, még Ahelt is rá fogod nevelni. Nem mintha magától nem menne neki is. *Erre persze a ló csak nyugodtan, sőt, elégedetten horkant.*
- Ha nem rémálmok, akkor mik? *Néz kíváncsian Freyaira, kissé oldalra billentett fejjel. Persze ennyi hangra és mocorgásra már a kölyök is kezd ébredezni. Egyre többet ficereg a lány ölében, míg végül nagyot nyújtózva, és még nagyobbat ásítva kel fel, s néz boldogan gazdájára.*
- Jó reggelt, álomszuszék. *Simogatja meg a kölyök vadász buksiját.* Mindjárt neked is kerítek valami harapnivalót, rendben? *Tovább persze nem odázhatja a választ Freyainak, kissé nehézkesen ugyan, de jönnek a szavak. Mintha ő sem tudná pontosan megfogalmazni, vagy egyáltalán mi is az oka annak, hogy éberen alszik.*
- Elég... rossz tapasztalatok értek az otthonomon kívül. Nem érzem magam biztonságban, talán ezért.
*Von végül vállat, mintha könnyed téma lenne, vagy könnyen el lehetne hessegetni a problémát. De ő maga is tudja jól, ez egyáltalán nincs így.*
- Jól ismered a környéket? Artheniort valamennyire már feltérképztem, de ideje a környező településeket is megnéznem. Talán ideje lenne végre megnéznem a karavánpihenőt is. De lehet, dél felé indulok. Azt mondják, a tenger lenyűgöző látványt nyújt. *Fordul automatikusan a mondott irányba, mintha máris megpillanthatná a fák között azt az elképzelhetetlen, végtelen víztükröt. Mindig is az erdőben élt, így még soha nem láthatta a tengert, a legnagyobb víztömeg, amit valaha is látott, azok a tavak voltak.*
//Freyai//
*Mogyi orrával böködős taktikája megtette a maga hatását, ugyanis elégedetten behabzsolhatja a maradék bogyókat, ami neki igazán ínyenc falatnak számít. Ydriss a fejét csóválja, de azért megpaskolja lovát.*
- Erről sose fogsz leszokni, igaz? Sőt, még Ahelt is rá fogod nevelni. Nem mintha magától nem menne neki is. *Erre persze a ló csak nyugodtan, sőt, elégedetten horkant.*
- Ha nem rémálmok, akkor mik? *Néz kíváncsian Freyaira, kissé oldalra billentett fejjel. Persze ennyi hangra és mocorgásra már a kölyök is kezd ébredezni. Egyre többet ficereg a lány ölében, míg végül nagyot nyújtózva, és még nagyobbat ásítva kel fel, s néz boldogan gazdájára.*
- Jó reggelt, álomszuszék. *Simogatja meg a kölyök vadász buksiját.* Mindjárt neked is kerítek valami harapnivalót, rendben? *Tovább persze nem odázhatja a választ Freyainak, kissé nehézkesen ugyan, de jönnek a szavak. Mintha ő sem tudná pontosan megfogalmazni, vagy egyáltalán mi is az oka annak, hogy éberen alszik.*
- Elég... rossz tapasztalatok értek az otthonomon kívül. Nem érzem magam biztonságban, talán ezért.
*Von végül vállat, mintha könnyed téma lenne, vagy könnyen el lehetne hessegetni a problémát. De ő maga is tudja jól, ez egyáltalán nincs így.*
- Jól ismered a környéket? Artheniort valamennyire már feltérképztem, de ideje a környező településeket is megnéznem. Talán ideje lenne végre megnéznem a karavánpihenőt is. De lehet, dél felé indulok. Azt mondják, a tenger lenyűgöző látványt nyújt. *Fordul automatikusan a mondott irányba, mintha máris megpillanthatná a fák között azt az elképzelhetetlen, végtelen víztükröt. Mindig is az erdőben élt, így még soha nem láthatta a tengert, a legnagyobb víztömeg, amit valaha is látott, azok a tavak voltak.*
2154. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-26 18:47:34
Üzenet elküldve: 2015-11-26 18:47:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ydriss//
*Mosolyogva fogadja a lány szavait.*
- Szokatlan. Vagyis nem kéne annak lennie, de akivel eddig találkoztam nem nagyon becsülték meg az erdő adta falatokat. A legtöbbjük szájukat húzogatva ették meg, pedig ha tudnák, hogy milyen erőben tudná őket ez tartani.
*Gondolkodik hangosan, s szemléli, ahogy a hatalmas paripa megeszi a maradék bogyókat is.*
- Ha tudtam volna, hogy ők is ezt eszik, többet hoztam volna. Vagy hozzak még? *Teszi fel őszintén a kérdést. Hangjában semmi ellenszenv, vagy nyűg nincsen. Kérdése valódi. Szeret segíteni, főként ha saját fajtársának teheti, s ha az első pár beszélgetés alkalmával még hasonlóak is az értékrendjeik.*
- Nem igazán rémálmok ezek. *Legyint újra.* - Én nem tekintem annak őket, csak egyszerű álmoknak. Sőt. Talán nem is az. Nem is tudom, hogy mit csinálok, miközben alszok.
*Vallja be az igazat.*
- Te hogy, hogy nem alszol mélyen? Mióta eljöttem otthonról én is éberebb vagyok, jobban odafigyelek az erdő nem természetes neszeire éjszakánként. Merre tartasz? *Kíváncsiskodik tovább. Ydriss kérdésén elgondolkozik, de nem tud rá felelni. Vagy nem akar, de nála a kettő egy és ugyanaz.*
- Nem nyomaszt semmi. Azért indultam el otthonról, hogy felfedezzem Lanawin világát. Az utóbbi időben Arthenior körül vagyok, talán tovább kéne majd mennem, nem tudom. *Vakarja meg tarkóját közbe.*
//Ydriss//
*Mosolyogva fogadja a lány szavait.*
- Szokatlan. Vagyis nem kéne annak lennie, de akivel eddig találkoztam nem nagyon becsülték meg az erdő adta falatokat. A legtöbbjük szájukat húzogatva ették meg, pedig ha tudnák, hogy milyen erőben tudná őket ez tartani.
*Gondolkodik hangosan, s szemléli, ahogy a hatalmas paripa megeszi a maradék bogyókat is.*
- Ha tudtam volna, hogy ők is ezt eszik, többet hoztam volna. Vagy hozzak még? *Teszi fel őszintén a kérdést. Hangjában semmi ellenszenv, vagy nyűg nincsen. Kérdése valódi. Szeret segíteni, főként ha saját fajtársának teheti, s ha az első pár beszélgetés alkalmával még hasonlóak is az értékrendjeik.*
- Nem igazán rémálmok ezek. *Legyint újra.* - Én nem tekintem annak őket, csak egyszerű álmoknak. Sőt. Talán nem is az. Nem is tudom, hogy mit csinálok, miközben alszok.
*Vallja be az igazat.*
- Te hogy, hogy nem alszol mélyen? Mióta eljöttem otthonról én is éberebb vagyok, jobban odafigyelek az erdő nem természetes neszeire éjszakánként. Merre tartasz? *Kíváncsiskodik tovább. Ydriss kérdésén elgondolkozik, de nem tud rá felelni. Vagy nem akar, de nála a kettő egy és ugyanaz.*
- Nem nyomaszt semmi. Azért indultam el otthonról, hogy felfedezzem Lanawin világát. Az utóbbi időben Arthenior körül vagyok, talán tovább kéne majd mennem, nem tudom. *Vakarja meg tarkóját közbe.*
2153. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-26 16:18:44
Üzenet elküldve: 2015-11-26 16:18:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Árnyak űzője//
//Morfiusz//
– Nagyon vigyázok *jelenti ki széles mosollyal bólogatva.
Aztán a csipkedésre felsikkant, a kis taszításra nem számít, ki is billenne az egyensúlyából, de Morf megtartja, átöleli, magához húzza.
A homlokuk a másikéhoz ér, Morf vigyorog rá, játszik vele, ő pedig a szemébe néz, vidáman, de a tekintetében ott bujkál némi komolyság is.*
– Megígérem, hogy nagyon-nagyon óvatos leszek *súgja válaszul, és a közben a mélybarna szemek mélységeit fürkészi.*
~Ki vagy te, Morfiusz?~
*Lassan piciny darabonként rakosgatja egymás mellé a kirakós részleteit, melyet Morfnak hívnak.*
~Vonzó, jóképű fickó, aki ezt tudja is magáról, mégis magányos, Nevető, tréfás sármőr, mégis szomorú. Állítólag sose dolgozott, mégis kenterbe vert nem egy férfit, és zokszó nélkül tette. Elviselte a szappanos trükkömet, és bár próbálkozik folyamatosan, nem kényszerít. El akart menni, de visszajött. Miért tette vajon? Ki ő?~
– Szóval a kalaposak veszélyesek? Vagy csak az az egy? Ha szembejönne velünk, mit teszünk? *A kérdése talán mókának hangzik, viszont most teljesen komolyan gondolja. Úgy érzi, Morf nem mondta volna ezt, nem figyelmeztette volna, ha nem lenne rá semmi oka.
Ez a tény pedig csak újabb kérdéseket szül benne.*
~Titkok és titkok.~
*Ahogy tovább indulnak, megfogja a férfi kezét, végig se gondolja, sőt szinte nem is tudatosul benne a gesztus.*
– A Pegazust egyszer láttam, kívülről. Be eddig sosem mentem, nem is időztem sokat soha a városban. *Shyahar megvonja a vállát.* Egymagam annyira nem vágytam fogadókba. De mi lenne az a még jobb hely? *kérdez rá kíváncsian.
A szeme sarkából nézi Morf mosolygó arcát, és magában megállapítja, hogy így sokkal jobban néz ki, mint olyan borongósan, amilyennek az első este látta.*
~Talán fiatalabb is, mint azt először gondoltam.~
– Az jó, én is vennék pár dolgot *kezdi, de aztán meglepetten pillant a másikra.* Nem akarsz? Kétlem, hogy rossz benyomást keltenél azzal, hogy hazáig kísérsz, mert… *A lány finoman ráncolja a homlokát.* Mert miért is?
*Aztán a kérdésre újra csak megvonja a vállát.*
– Hát ezt nem tudom. A néném valószínűleg, de nem teljesen biztos, és talán a papám, de egyikük sem Ezymo. Ezymo csak én vagyok. Ez bonyolult, de úgy van, hogy Az arám apja, a vér szerinti nagyapám elég korán elhunyt, és így a nagyim újra férjhez ment, a néném a második férjétől van, lényegében az apám féltestvére, de a papám, akit én annak ismerek valójában nem vérrokonom. De ettől függetlenül ő nevelt, és a néném, miután elvesztettem a szüleimet.
*A lány kicsit tétovázik, hogy vajon elárulja-e, hogy a papája elf, de aztán hallgat, úgy véli ez még túl sok és túl hirtelen információ lenne a férfinak.*
~Különben is, ha érdekli a családom, akkor majd kérdez. Igen, nem kell túl sok mindent a nyakába zúdítani.~
– Neked vannak rokonaid? Valaki, valahol?
*A kérdés adja magát, a lány mégis óvatos, az első játékuk, az ahogy Morf azt mondta, mennyire örült volna, ha gyerekkorában akad egy pajtása, még akkor is, ha az csak egy kislány, kétségessé teszi a lány szemében, hogy kiterjedt rokonsággal rendelkezne. De biztosan nem tudhat, pedig, jön rá most hirtelen, szeretne.*
//Morfiusz//
– Nagyon vigyázok *jelenti ki széles mosollyal bólogatva.
Aztán a csipkedésre felsikkant, a kis taszításra nem számít, ki is billenne az egyensúlyából, de Morf megtartja, átöleli, magához húzza.
A homlokuk a másikéhoz ér, Morf vigyorog rá, játszik vele, ő pedig a szemébe néz, vidáman, de a tekintetében ott bujkál némi komolyság is.*
– Megígérem, hogy nagyon-nagyon óvatos leszek *súgja válaszul, és a közben a mélybarna szemek mélységeit fürkészi.*
~Ki vagy te, Morfiusz?~
*Lassan piciny darabonként rakosgatja egymás mellé a kirakós részleteit, melyet Morfnak hívnak.*
~Vonzó, jóképű fickó, aki ezt tudja is magáról, mégis magányos, Nevető, tréfás sármőr, mégis szomorú. Állítólag sose dolgozott, mégis kenterbe vert nem egy férfit, és zokszó nélkül tette. Elviselte a szappanos trükkömet, és bár próbálkozik folyamatosan, nem kényszerít. El akart menni, de visszajött. Miért tette vajon? Ki ő?~
– Szóval a kalaposak veszélyesek? Vagy csak az az egy? Ha szembejönne velünk, mit teszünk? *A kérdése talán mókának hangzik, viszont most teljesen komolyan gondolja. Úgy érzi, Morf nem mondta volna ezt, nem figyelmeztette volna, ha nem lenne rá semmi oka.
Ez a tény pedig csak újabb kérdéseket szül benne.*
~Titkok és titkok.~
*Ahogy tovább indulnak, megfogja a férfi kezét, végig se gondolja, sőt szinte nem is tudatosul benne a gesztus.*
– A Pegazust egyszer láttam, kívülről. Be eddig sosem mentem, nem is időztem sokat soha a városban. *Shyahar megvonja a vállát.* Egymagam annyira nem vágytam fogadókba. De mi lenne az a még jobb hely? *kérdez rá kíváncsian.
A szeme sarkából nézi Morf mosolygó arcát, és magában megállapítja, hogy így sokkal jobban néz ki, mint olyan borongósan, amilyennek az első este látta.*
~Talán fiatalabb is, mint azt először gondoltam.~
– Az jó, én is vennék pár dolgot *kezdi, de aztán meglepetten pillant a másikra.* Nem akarsz? Kétlem, hogy rossz benyomást keltenél azzal, hogy hazáig kísérsz, mert… *A lány finoman ráncolja a homlokát.* Mert miért is?
*Aztán a kérdésre újra csak megvonja a vállát.*
– Hát ezt nem tudom. A néném valószínűleg, de nem teljesen biztos, és talán a papám, de egyikük sem Ezymo. Ezymo csak én vagyok. Ez bonyolult, de úgy van, hogy Az arám apja, a vér szerinti nagyapám elég korán elhunyt, és így a nagyim újra férjhez ment, a néném a második férjétől van, lényegében az apám féltestvére, de a papám, akit én annak ismerek valójában nem vérrokonom. De ettől függetlenül ő nevelt, és a néném, miután elvesztettem a szüleimet.
*A lány kicsit tétovázik, hogy vajon elárulja-e, hogy a papája elf, de aztán hallgat, úgy véli ez még túl sok és túl hirtelen információ lenne a férfinak.*
~Különben is, ha érdekli a családom, akkor majd kérdez. Igen, nem kell túl sok mindent a nyakába zúdítani.~
– Neked vannak rokonaid? Valaki, valahol?
*A kérdés adja magát, a lány mégis óvatos, az első játékuk, az ahogy Morf azt mondta, mennyire örült volna, ha gyerekkorában akad egy pajtása, még akkor is, ha az csak egy kislány, kétségessé teszi a lány szemében, hogy kiterjedt rokonsággal rendelkezne. De biztosan nem tudhat, pedig, jön rá most hirtelen, szeretne.*
2152. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-26 15:36:13
Üzenet elküldve: 2015-11-26 15:36:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Freyai//
*Se nem gyors se nem nagy étkű, így beletelik némi időbe, míg megeszegeti a maga adag csipkebogyóját. Ám ahogy elnézi, nem csak neki szokása az élelmét közösen elfogyasztania útitársaival. Freyai kis gyíkja Alyna le is csap hamar a maradékra, míg nála ezúttal az ébredező farkaskutyakölyök helyett a már nagyon is éber kanca szeretne kunyerálni magának. Az akciója végül sikeresnek bizonyul, ugyanis az utolsó néhány piros szemet megkapja, levelestül.*
- Nem vagyok válogatós, azt eszem, amit az erdő ad, vagy amit a házigazda kínál. *Mosolyodik el kicsit. Hiába, ideje java részét mégis falujában, illetve a fák között töltötte, és egyik életmód sem a finnyásoknak való. Természetesen megsérteni sem szeretne másokat, arról nem is beszélve, hogy élelem nagy kincs, amit nem szabad pazarolni, főleg a tél közeledtével. Ahogy arra a szőke lány is rávilágított, egyre nehezebb lesz élelmet találni a vadonban - már termések, gyümölcsök, bogyók terén. Vadászni a hideg beálltával is fog tudni.*
- A rémálmok nem semmiségek. *Csóválja szomorúan a fejét, ezt többször is megtapasztalhatta az utóbbi időben. A tűz utáni rémképek, majd az árulás fájó emléke szülte lidércnyomások. Sikerült túljutnia rajtuk, de rosszabb napjain még vissza-visszaköszönnek a sötét éjszakákon.*
- Egy ideje már nem alszom mélyen. De igazad van, sikerült még utána visszaaludnom. Kipihentnek kell lennem, amennyire ez lehetséges, hosszú út áll még előttem. *Vallja be töredelmesen. Ahhoz túlságosan sötét, és veszélyes helynek látja a világot, hogy teljesen nyugalomban, mélyen elpilledve aludja végig az éjszakát. A neszeket meghallja, és felébred rá, habár már az is nagy szónak mondható, hogy ezúttal csak félálomba vergődte magát, és nem kelt fel.*
- Mi nyomaszt ennyire, hogy ne hagy pihenni téged? *Kérdezi kíváncsian, némileg aggódva, és együtt érezve. Választ persze nem feltétlenül vár a kérdésére, hiszen mikor ő küzdött hasonló problémákkal, kerülni próbálta azt is, hogy mások tudjanak róla. A szerzetesnek is ezért mondott nemet az ajánlatára, hogy felezzék meg a szobát és költségeit az éjszakára.*
//Freyai//
*Se nem gyors se nem nagy étkű, így beletelik némi időbe, míg megeszegeti a maga adag csipkebogyóját. Ám ahogy elnézi, nem csak neki szokása az élelmét közösen elfogyasztania útitársaival. Freyai kis gyíkja Alyna le is csap hamar a maradékra, míg nála ezúttal az ébredező farkaskutyakölyök helyett a már nagyon is éber kanca szeretne kunyerálni magának. Az akciója végül sikeresnek bizonyul, ugyanis az utolsó néhány piros szemet megkapja, levelestül.*
- Nem vagyok válogatós, azt eszem, amit az erdő ad, vagy amit a házigazda kínál. *Mosolyodik el kicsit. Hiába, ideje java részét mégis falujában, illetve a fák között töltötte, és egyik életmód sem a finnyásoknak való. Természetesen megsérteni sem szeretne másokat, arról nem is beszélve, hogy élelem nagy kincs, amit nem szabad pazarolni, főleg a tél közeledtével. Ahogy arra a szőke lány is rávilágított, egyre nehezebb lesz élelmet találni a vadonban - már termések, gyümölcsök, bogyók terén. Vadászni a hideg beálltával is fog tudni.*
- A rémálmok nem semmiségek. *Csóválja szomorúan a fejét, ezt többször is megtapasztalhatta az utóbbi időben. A tűz utáni rémképek, majd az árulás fájó emléke szülte lidércnyomások. Sikerült túljutnia rajtuk, de rosszabb napjain még vissza-visszaköszönnek a sötét éjszakákon.*
- Egy ideje már nem alszom mélyen. De igazad van, sikerült még utána visszaaludnom. Kipihentnek kell lennem, amennyire ez lehetséges, hosszú út áll még előttem. *Vallja be töredelmesen. Ahhoz túlságosan sötét, és veszélyes helynek látja a világot, hogy teljesen nyugalomban, mélyen elpilledve aludja végig az éjszakát. A neszeket meghallja, és felébred rá, habár már az is nagy szónak mondható, hogy ezúttal csak félálomba vergődte magát, és nem kelt fel.*
- Mi nyomaszt ennyire, hogy ne hagy pihenni téged? *Kérdezi kíváncsian, némileg aggódva, és együtt érezve. Választ persze nem feltétlenül vár a kérdésére, hiszen mikor ő küzdött hasonló problémákkal, kerülni próbálta azt is, hogy mások tudjanak róla. A szerzetesnek is ezért mondott nemet az ajánlatára, hogy felezzék meg a szobát és költségeit az éjszakára.*
2151. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-26 14:50:19
Üzenet elküldve: 2015-11-26 14:50:19
![>Tyran Razzury [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/310_ember-elf-felelf-sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván - úton//
* A visszafele vezető út szerencséjükre sokkal nyugodtabban telik, mint odafele. Sérült válla miatt egyelőre képtelen páncélját hordani, ami most lélektelenül hever a kocsira hányva a kardok társaságában. Ő maga nyugodt léptekkel baktat a kocsi mögött, nem számít veszélyre, így nincs is túlzottan készültségben.
A karavánpihenőt megkerülve, rövid időn belül feltünedeznek már Arthenior tornyai. Legalábbis a levegőtemplomé.
~ Nemsokára vége lesz ennek az egésznek. ~
Ő maga sem tudja még, mihez kezdjen ezután. Felmarkolja a fizettséget, ami néhány tag kiesésével több lesz. Hát... a többlet tökéletes lesz kipróbálni Arthenior vendéglátását.
A maradékból pedig... ki tudja?
Ezen kattog, miközben csendesen lépked. *
- Meg van!
* Kiált fel diadalittasan, aztán mikor tudatosul benne, hogy nem magában beszél, zavartan pillant fel, mert egyáltalán nem hangosan akarta kimondani, de annyira elmerült a gondolataiban, hogy így sikerült. Világrengető elképzelésének pedig millió buktatója lehet, amik miatt a "meg van!" csupán gyermeki álom marad. Többek közt az is, aki főszerepet játszik titkos tervében; Amyccha. *
~ Rengeteg almára lesz szükségem... ~
* A visszafele vezető út szerencséjükre sokkal nyugodtabban telik, mint odafele. Sérült válla miatt egyelőre képtelen páncélját hordani, ami most lélektelenül hever a kocsira hányva a kardok társaságában. Ő maga nyugodt léptekkel baktat a kocsi mögött, nem számít veszélyre, így nincs is túlzottan készültségben.
A karavánpihenőt megkerülve, rövid időn belül feltünedeznek már Arthenior tornyai. Legalábbis a levegőtemplomé.
~ Nemsokára vége lesz ennek az egésznek. ~
Ő maga sem tudja még, mihez kezdjen ezután. Felmarkolja a fizettséget, ami néhány tag kiesésével több lesz. Hát... a többlet tökéletes lesz kipróbálni Arthenior vendéglátását.
A maradékból pedig... ki tudja?
Ezen kattog, miközben csendesen lépked. *
- Meg van!
* Kiált fel diadalittasan, aztán mikor tudatosul benne, hogy nem magában beszél, zavartan pillant fel, mert egyáltalán nem hangosan akarta kimondani, de annyira elmerült a gondolataiban, hogy így sikerült. Világrengető elképzelésének pedig millió buktatója lehet, amik miatt a "meg van!" csupán gyermeki álom marad. Többek közt az is, aki főszerepet játszik titkos tervében; Amyccha. *
~ Rengeteg almára lesz szükségem... ~
2150. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-26 14:49:22
Üzenet elküldve: 2015-11-26 14:49:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ydriss//
*Vidáman mosolyog a lányra, ahogy átnyújtja a levélnyi gyümölcsöt.*
- Szedtem magamnak is. *Mutatja a másik tenyerébe lévő levelet. Az is tele van csipkebogyókkal. Visszaül a fa tövébe, ahol aludt, de nem tud sokáig ott maradni. Pár falatot kap csak be, annyira nem éhes. Ellentétbe Alynával. A maradékot karmos mancsaival lopja el, s szinte azonnal a szájába el is tünteti. A lány inkább feláll, s izmait bemelegítve járkál az erdő fái között.*
- Nem tudtam, hogy mit szoktál enni, de most csak ezek teremnek itt. A tél közeledtével visszaesik a termés. *Magyarázkodik kedves hangján. A következő pillanatban pedig már megint a fa alatt ül. A kérdésre hirtelen kapja fel a fejét, s néz értetlenül a lányra.*
- Hogyan? *Kérdez vissza, majd rájön, hogy mire is céloz.* - Oh. Semmiség az egész. *Legyint kezével, mintha semmis lenne az egész. Holott a valóságban, a szőkeség érzi legbelül. Hónapok óta tart már ez, de igyekszik nem foglalkozni ezzel. De sose gondolta volna, hogy álmai kinyilvánulnak, s mások is észreveszik ezt.*
- Talán nem tudtál aludni? *Érdeklődik, hiszen ha felfigyelt nyugtalanságába, akkor a lány alvása is felszínes volt.* - Mikor felébredtem úgy tűnt, hogy mélyen alszol.
//Ydriss//
*Vidáman mosolyog a lányra, ahogy átnyújtja a levélnyi gyümölcsöt.*
- Szedtem magamnak is. *Mutatja a másik tenyerébe lévő levelet. Az is tele van csipkebogyókkal. Visszaül a fa tövébe, ahol aludt, de nem tud sokáig ott maradni. Pár falatot kap csak be, annyira nem éhes. Ellentétbe Alynával. A maradékot karmos mancsaival lopja el, s szinte azonnal a szájába el is tünteti. A lány inkább feláll, s izmait bemelegítve járkál az erdő fái között.*
- Nem tudtam, hogy mit szoktál enni, de most csak ezek teremnek itt. A tél közeledtével visszaesik a termés. *Magyarázkodik kedves hangján. A következő pillanatban pedig már megint a fa alatt ül. A kérdésre hirtelen kapja fel a fejét, s néz értetlenül a lányra.*
- Hogyan? *Kérdez vissza, majd rájön, hogy mire is céloz.* - Oh. Semmiség az egész. *Legyint kezével, mintha semmis lenne az egész. Holott a valóságban, a szőkeség érzi legbelül. Hónapok óta tart már ez, de igyekszik nem foglalkozni ezzel. De sose gondolta volna, hogy álmai kinyilvánulnak, s mások is észreveszik ezt.*
- Talán nem tudtál aludni? *Érdeklődik, hiszen ha felfigyelt nyugtalanságába, akkor a lány alvása is felszínes volt.* - Mikor felébredtem úgy tűnt, hogy mélyen alszol.
2149. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-25 21:21:11
Üzenet elküldve: 2015-11-25 21:21:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Freyai//
*Freyaival ellentétben ő most csak a világ árnyas oldalát képes látni. Ideig óráig meg tud feledkezni róla, hiszen azért nem csak gonosz dolgokba fut bele, de amint vége a napnak, vagy csak nincsen tennivaló, máris emlékezteti őt jelenlétére az a mardosóüresség, ami benne maradt. Azonnal eszébe jut, mi miatt, kik miatt indult útnak, és hogy mi minden történt vele azóta, és hogy milyenné kezd válni.
Próbálja magáról lerázni ezeket a gondolatokat, de nem olyan könnyű kiszabadulni belőlük, mintha az ingoványos talajra érve a posványos mocsár többé már nem akarná elengedni.
És mégis, ha nem is törzsebeli, fajtársa jelenléte, no meg két négylábú társa jelenléte megnyugtatja annyira, hogy álomtalan álomra hajtsa fejét. Ám már jó ideje kerüli a mély alvás állapotát, így ha teljesen fel nem is riad, félálomba kerülve érzékeli, hogy Freyai pihenése sem zavartalan.
Ám az álmot teljesen már csak a hajnali órákban tudja, mikor még éppen pirkadni kezd.
Hiába nem számít veszélyre, kellemetlen visszhangot ver benne az, hogy egyedül ébred. Az erdő oltalmában van, mégis megborzong, és nem a hidegtől. Álmosan nyújtózik, de nagyon még nem fészkelődik, a kölyök még békésen szunyókál az ölében, ő pedig hagyja, hadd pihenjen még. Így hát a visszatérő Freyai még a helyén találja a másik lányt, moccanni se moccant sokat, hiszen az álomszuszék, barna szőrgombóc még ott piheg kényelmes, meleg helyén.*
- Köszönöm, de te is vegyél belőle, kell a reggeli. *Hálás mosollyal köszöni meg a bogyókat, és kezd is belőlük falatozni komótosan. Tétován pillant a másik elfre, valami kérdés motoszkál benne, de nem tudja, jó ötlet-e azt feltenni. Ámde kíváncsi természete erősebb, így ha kissé bizonytalan hangon is, de csak kiböki.*
- Nyugtalan az álmod.
//Freyai//
*Freyaival ellentétben ő most csak a világ árnyas oldalát képes látni. Ideig óráig meg tud feledkezni róla, hiszen azért nem csak gonosz dolgokba fut bele, de amint vége a napnak, vagy csak nincsen tennivaló, máris emlékezteti őt jelenlétére az a mardosóüresség, ami benne maradt. Azonnal eszébe jut, mi miatt, kik miatt indult útnak, és hogy mi minden történt vele azóta, és hogy milyenné kezd válni.
Próbálja magáról lerázni ezeket a gondolatokat, de nem olyan könnyű kiszabadulni belőlük, mintha az ingoványos talajra érve a posványos mocsár többé már nem akarná elengedni.
És mégis, ha nem is törzsebeli, fajtársa jelenléte, no meg két négylábú társa jelenléte megnyugtatja annyira, hogy álomtalan álomra hajtsa fejét. Ám már jó ideje kerüli a mély alvás állapotát, így ha teljesen fel nem is riad, félálomba kerülve érzékeli, hogy Freyai pihenése sem zavartalan.
Ám az álmot teljesen már csak a hajnali órákban tudja, mikor még éppen pirkadni kezd.
Hiába nem számít veszélyre, kellemetlen visszhangot ver benne az, hogy egyedül ébred. Az erdő oltalmában van, mégis megborzong, és nem a hidegtől. Álmosan nyújtózik, de nagyon még nem fészkelődik, a kölyök még békésen szunyókál az ölében, ő pedig hagyja, hadd pihenjen még. Így hát a visszatérő Freyai még a helyén találja a másik lányt, moccanni se moccant sokat, hiszen az álomszuszék, barna szőrgombóc még ott piheg kényelmes, meleg helyén.*
- Köszönöm, de te is vegyél belőle, kell a reggeli. *Hálás mosollyal köszöni meg a bogyókat, és kezd is belőlük falatozni komótosan. Tétován pillant a másik elfre, valami kérdés motoszkál benne, de nem tudja, jó ötlet-e azt feltenni. Ámde kíváncsi természete erősebb, így ha kissé bizonytalan hangon is, de csak kiböki.*
- Nyugtalan az álmod.
2148. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-25 14:33:02
Üzenet elküldve: 2015-11-25 14:33:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Freyai//
*Csak megvonja a vállát a lány sajnálkozására, közben ő legalább annyira el akart jönni, mint a másik, de ezt inkább nem feszegeti tovább.
A lány további érvelései viszont a halottakról kezdi megfeküdni a gyomrát. Valahogy ő nem ebben a hitben nőtt fel, ha valaki meghalt, akkor meghalt és pont. Persze valóban nem árt elföldelni, de nem a tisztelet, hanem az elővigyázatosság jegyében, hiszen egy rothadó hulla megannyi fertőzést terjeszt szét, mint egy beteg patkány.*
- Hát akkor menj és földeld el őket, szerintem az átlag embereknek van jobb dolguk is annál, minthogy földelgessenek. Voltak nekik is rokonaik, megtehették volna, nem tették. Ez van. *Rántja meg a vállát. Nem igazán tudja elképzelni, hogy kiakadna, ha őt nem földelnék el. Akkor már halott lenne, nem rinyálna.*
- Cicám, neked úgy tűntek, mint akik gondolkodnak? Ha így lenne, miért nem kezdett el egyik sem panaszkodni hangosan, hogy miért keltették fel? Vagy, hogy ki volt az a paraszt, amelyik elfelejtette elföldelni? *Cívódik még egyet.
Nem csak az elf, de ő is nyugtalanul alszik, amint lehunyja a szemét egy apró neszre rögtön fel is pattan szemhéja és idegesen néz a sötétbe, attól tartva, hogy tényleg utánuk jött valami eszetlen élőhalott. Persze, ezt az apró idegeskedést leszámítva, egy idő után még így is mély álomba szenderül, s csak akkor szembesül újra a valósággal, amikor hajnalban felkel. Nyűgösen recsegteti a nyakát és a lányra néz.*
- Tökre rád férne egy alvás. *Jegyzi meg kómásan, majd indulnak tovább. A lány nem felel a Kósza Pintyet érintő kérdésére, de nem is muszáj neki, mivel a férfi biztosan oda fog menni, s remélhetőleg az elf is kibírja azt a fél órát amíg ő iszik egyet, s remélhetőleg eltölt némi időt valami nővel. *
*Csak megvonja a vállát a lány sajnálkozására, közben ő legalább annyira el akart jönni, mint a másik, de ezt inkább nem feszegeti tovább.
A lány további érvelései viszont a halottakról kezdi megfeküdni a gyomrát. Valahogy ő nem ebben a hitben nőtt fel, ha valaki meghalt, akkor meghalt és pont. Persze valóban nem árt elföldelni, de nem a tisztelet, hanem az elővigyázatosság jegyében, hiszen egy rothadó hulla megannyi fertőzést terjeszt szét, mint egy beteg patkány.*
- Hát akkor menj és földeld el őket, szerintem az átlag embereknek van jobb dolguk is annál, minthogy földelgessenek. Voltak nekik is rokonaik, megtehették volna, nem tették. Ez van. *Rántja meg a vállát. Nem igazán tudja elképzelni, hogy kiakadna, ha őt nem földelnék el. Akkor már halott lenne, nem rinyálna.*
- Cicám, neked úgy tűntek, mint akik gondolkodnak? Ha így lenne, miért nem kezdett el egyik sem panaszkodni hangosan, hogy miért keltették fel? Vagy, hogy ki volt az a paraszt, amelyik elfelejtette elföldelni? *Cívódik még egyet.
Nem csak az elf, de ő is nyugtalanul alszik, amint lehunyja a szemét egy apró neszre rögtön fel is pattan szemhéja és idegesen néz a sötétbe, attól tartva, hogy tényleg utánuk jött valami eszetlen élőhalott. Persze, ezt az apró idegeskedést leszámítva, egy idő után még így is mély álomba szenderül, s csak akkor szembesül újra a valósággal, amikor hajnalban felkel. Nyűgösen recsegteti a nyakát és a lányra néz.*
- Tökre rád férne egy alvás. *Jegyzi meg kómásan, majd indulnak tovább. A lány nem felel a Kósza Pintyet érintő kérdésére, de nem is muszáj neki, mivel a férfi biztosan oda fog menni, s remélhetőleg az elf is kibírja azt a fél órát amíg ő iszik egyet, s remélhetőleg eltölt némi időt valami nővel. *
2147. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-25 12:40:19
Üzenet elküldve: 2015-11-25 12:40:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ydriss//
*A beszélgetés tovább folyik, mint szűk folyó, lágy ringatózása. Mosolyogva szemléli a lányt, de szemei mind jobban csukódnak le. Pedig érdekli, hogy miről is beszélgetnek, érdekli a Ydriss szavai, az ő kultúrája, hogy ő miként találkozott idegen népekkel. Megnyugtató számára, hogy nem csak őket nevelték elzártan a világtól. Habár minél többet van idekint, annál jobban megérti családja szándékát.
S még sem. Megtapasztalhatta már, hogy a világ rossz. De nem minden, rengeteg jó és új és érdekes dolog van, amit továbbra is szeretne megtapasztalni. Pár ember, akik miatt csalódott bennük nem fog eltántorodni. Főleg nem, hogy két legkedvesebb utazótársa eddig emberek voltak. S egyetlen barátnője is emberszármazású. A bennük lévő jóra koncentrál, nem a többiekre, amit látott bennük.
Mire gondolataiba ide jut, már alszik is. Szokatlanul álma mély és üres. Egy darabig. Aztán jön a szokásos látnivaló. Hosszú, holdfényes folyosó. Fut valami elől. Amint benyit a szobába, szemei rögtön kipattannak. Ha feküdne talán most rugóként pattanna fel. Ám mivel ül, csak kiegyenesedik.
Végtagjai elgémberedtek. Halkan feláll, s megszemléli egyedül van-e még. Bármit is lásson pár mozdulattal átmozgatja izmait. Az erdő bentebbi része felé veszi az irányt, hogy valami élelmet találjon maguknak.
Pár bokron javába piroslik még a csipkebogyó. A földről egy nagyobb levelet vesz fel, s arra gyűjti a könnyed falatokat. Levelek havának hidegsége miatt, már kevesebb gyümölcs terem meg az erdőbe. Ideje lenne felkészülnie a hidegebb télre. S ekkor a sűrűben megpillant még egy pirosló bokrot.
~Galagonya!~
Lelkendezik. Bár a legtöbbje már nem hoz bogyókat mégis van itt még egy. Abból is szed párat, s úgy megy vissza a tegnap este talált helyszínhez. Ha Ydriss még ott van, akkor elé tesz egy levélnyi bogyót.*
- Egészséges bogyók.
*Tudatja a másikkal, mosolyogva.*
//Ydriss//
*A beszélgetés tovább folyik, mint szűk folyó, lágy ringatózása. Mosolyogva szemléli a lányt, de szemei mind jobban csukódnak le. Pedig érdekli, hogy miről is beszélgetnek, érdekli a Ydriss szavai, az ő kultúrája, hogy ő miként találkozott idegen népekkel. Megnyugtató számára, hogy nem csak őket nevelték elzártan a világtól. Habár minél többet van idekint, annál jobban megérti családja szándékát.
S még sem. Megtapasztalhatta már, hogy a világ rossz. De nem minden, rengeteg jó és új és érdekes dolog van, amit továbbra is szeretne megtapasztalni. Pár ember, akik miatt csalódott bennük nem fog eltántorodni. Főleg nem, hogy két legkedvesebb utazótársa eddig emberek voltak. S egyetlen barátnője is emberszármazású. A bennük lévő jóra koncentrál, nem a többiekre, amit látott bennük.
Mire gondolataiba ide jut, már alszik is. Szokatlanul álma mély és üres. Egy darabig. Aztán jön a szokásos látnivaló. Hosszú, holdfényes folyosó. Fut valami elől. Amint benyit a szobába, szemei rögtön kipattannak. Ha feküdne talán most rugóként pattanna fel. Ám mivel ül, csak kiegyenesedik.
Végtagjai elgémberedtek. Halkan feláll, s megszemléli egyedül van-e még. Bármit is lásson pár mozdulattal átmozgatja izmait. Az erdő bentebbi része felé veszi az irányt, hogy valami élelmet találjon maguknak.
Pár bokron javába piroslik még a csipkebogyó. A földről egy nagyobb levelet vesz fel, s arra gyűjti a könnyed falatokat. Levelek havának hidegsége miatt, már kevesebb gyümölcs terem meg az erdőbe. Ideje lenne felkészülnie a hidegebb télre. S ekkor a sűrűben megpillant még egy pirosló bokrot.
~Galagonya!~
Lelkendezik. Bár a legtöbbje már nem hoz bogyókat mégis van itt még egy. Abból is szed párat, s úgy megy vissza a tegnap este talált helyszínhez. Ha Ydriss még ott van, akkor elé tesz egy levélnyi bogyót.*
- Egészséges bogyók.
*Tudatja a másikkal, mosolyogva.*
2146. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-25 09:26:31
Üzenet elküldve: 2015-11-25 09:26:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Freyai//
*Mosolyogva hallgatja végig Freyai visszaemlékezést az otthoni időkről, és az öregről akit rendszeresen látogatott, és gondját viselte neki.*
- Amikor már elég nagy voltam, nekem is megengedték, hogy elkísérjem az áldozathozókat. Ők azok, akik időről időre elhagyják a falunkat, hogy elmenjenek a külső területek táborhelyeire, és ott találkozzanak az erdőn túli vidékek lakóival, hogy cseréljenek, hogy kereskedjenek velük. Azért előtte is tudtam már egyet s mást az otthonunktól túl elterülő világról, de sok mindent az ott megismert emberektől hallottam. Szokások, történetek, mendemondák.
*Persze ezek inkább a hétköznapi dolgokhoz, a saját mindennapjaikhoz voltak köthetőek, nem általánosságban véve a kultúrákról és a történelmükről.*
- Talán. De vannak, akik sosem tanulnak. *Sóhajt lemondóan, egy ideig csupán maga elé meredve, küzdve azért, hogy ne süllyedjen bele ismét az önsajnálatba, vagy a keserű fájdalomba.
Már tenné fel a következő kérdését, hiába nem kapott még választ az előzőre sem. Talán fájdalmas a téma, vagy csak nem beszélhet róla a lány. Felé tekintve azonban rá kell jönnie, csupán elszenderült a kimerült lány. Halványan elmosolyodik erre.
Nem akarja azzal felverni, hogy felkel a kis pereputtyával, hiszen nem kis avarzörgéssel járna, no meg lova is méltatlanul prüszkölne, csupán Ahel maradna csendben valószínűleg.
Így hát kényelmesen elhelyezkedik, hogy maga is pihenjen egy kicsit. A kölyök már úgyis félig álomba merülve szuszog az ölében. Az álom a vörös elf szemére azonban csak lassan jön, hiába volt hosszú a nap, és hiába nem kell már rémálmoktól tartania.*
//Freyai//
*Mosolyogva hallgatja végig Freyai visszaemlékezést az otthoni időkről, és az öregről akit rendszeresen látogatott, és gondját viselte neki.*
- Amikor már elég nagy voltam, nekem is megengedték, hogy elkísérjem az áldozathozókat. Ők azok, akik időről időre elhagyják a falunkat, hogy elmenjenek a külső területek táborhelyeire, és ott találkozzanak az erdőn túli vidékek lakóival, hogy cseréljenek, hogy kereskedjenek velük. Azért előtte is tudtam már egyet s mást az otthonunktól túl elterülő világról, de sok mindent az ott megismert emberektől hallottam. Szokások, történetek, mendemondák.
*Persze ezek inkább a hétköznapi dolgokhoz, a saját mindennapjaikhoz voltak köthetőek, nem általánosságban véve a kultúrákról és a történelmükről.*
- Talán. De vannak, akik sosem tanulnak. *Sóhajt lemondóan, egy ideig csupán maga elé meredve, küzdve azért, hogy ne süllyedjen bele ismét az önsajnálatba, vagy a keserű fájdalomba.
Már tenné fel a következő kérdését, hiába nem kapott még választ az előzőre sem. Talán fájdalmas a téma, vagy csak nem beszélhet róla a lány. Felé tekintve azonban rá kell jönnie, csupán elszenderült a kimerült lány. Halványan elmosolyodik erre.
Nem akarja azzal felverni, hogy felkel a kis pereputtyával, hiszen nem kis avarzörgéssel járna, no meg lova is méltatlanul prüszkölne, csupán Ahel maradna csendben valószínűleg.
Így hát kényelmesen elhelyezkedik, hogy maga is pihenjen egy kicsit. A kölyök már úgyis félig álomba merülve szuszog az ölében. Az álom a vörös elf szemére azonban csak lassan jön, hiába volt hosszú a nap, és hiába nem kell már rémálmoktól tartania.*
2145. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-24 22:44:02
Üzenet elküldve: 2015-11-24 22:44:02
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak űzője//
//Shyahar//
*Szélesen elvigyorodik a jelzőre, mi tagadás teli találat.*
-Akkor jobb lesz, ha vigyázol velem!
*Nyújtja ki a karját észrevétlenül Shya oldala felé, hogy megcsipkedje viszonzásként a bökdösésre, aztán megtaszítja egy kicsit a vállával játékosan, de a lány után kap mielőtt elesne és visszahúzza magához ölelve.*
-Na ugye! *Érinti a homlokát az övéhez vigyorogva.* Az ilyen kalaposoktól minden kitelik. Konkrétan ismerek egy embert akinek a kalapja világhíres, legalábbis ő annak gondolja és vigyázni kell vele is *mosolyog* ahogy velem, csak velem jobban.
*Felnevet és elengedi Shyát, hogy tovább tudjanak menni, kivéve, ha a lány további kis játékokon töri a fejét, mert akkor benne lesz a viszonzásban.*
-Nos, voltam párszor arra. A Pegazus jó hely és elviszlek egy még jobb helyre is, ha akarod, de az legyen meglepetés. Valami azt súgja nagyon élvezni fogod.
*Titokzatosan mosolyog és örül, hogy ezek szerint a piacon is tesznek egy kitérőt. Pont így tervezte ő is a dolgot. A szüret alatt a ruhája és a csizmája eléggé elrongyolódott. Shya ugyan kimosta és rendben is tartotta még együtt voltak, de jóval kopottabb, mint amit magán megszokott.*
-Amúgy az ottani piac tényleg jó hely bármit szinte beszerezhetsz, ami csak kell ~néha nem is kell semmit adnod érte~ nekem is néznem kell néhány új göncöt. Nem akarok rossz benyomást tenni a rokonságodra, ha odáig kísérlek. *mosolyog* Csak a nénéd lesz ott? Na és a többi Ezymo?
*Kérdezi meglepetten. Valahogy úgy gondolta, hogy egy nagy asztal körül ülnek majd, az asztalfőn a család jelenlegi fejével, a szigorú nagyapával. Mikor belépnek az összes rokon Shya nyakába ugorva köszönti, őt meg gyanakodva méregetik. Ha csak Shya nővére lesz ott nem is lesz olyan vészes.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.24 22:49:50
//Shyahar//
*Szélesen elvigyorodik a jelzőre, mi tagadás teli találat.*
-Akkor jobb lesz, ha vigyázol velem!
*Nyújtja ki a karját észrevétlenül Shya oldala felé, hogy megcsipkedje viszonzásként a bökdösésre, aztán megtaszítja egy kicsit a vállával játékosan, de a lány után kap mielőtt elesne és visszahúzza magához ölelve.*
-Na ugye! *Érinti a homlokát az övéhez vigyorogva.* Az ilyen kalaposoktól minden kitelik. Konkrétan ismerek egy embert akinek a kalapja világhíres, legalábbis ő annak gondolja és vigyázni kell vele is *mosolyog* ahogy velem, csak velem jobban.
*Felnevet és elengedi Shyát, hogy tovább tudjanak menni, kivéve, ha a lány további kis játékokon töri a fejét, mert akkor benne lesz a viszonzásban.*
-Nos, voltam párszor arra. A Pegazus jó hely és elviszlek egy még jobb helyre is, ha akarod, de az legyen meglepetés. Valami azt súgja nagyon élvezni fogod.
*Titokzatosan mosolyog és örül, hogy ezek szerint a piacon is tesznek egy kitérőt. Pont így tervezte ő is a dolgot. A szüret alatt a ruhája és a csizmája eléggé elrongyolódott. Shya ugyan kimosta és rendben is tartotta még együtt voltak, de jóval kopottabb, mint amit magán megszokott.*
-Amúgy az ottani piac tényleg jó hely bármit szinte beszerezhetsz, ami csak kell ~néha nem is kell semmit adnod érte~ nekem is néznem kell néhány új göncöt. Nem akarok rossz benyomást tenni a rokonságodra, ha odáig kísérlek. *mosolyog* Csak a nénéd lesz ott? Na és a többi Ezymo?
*Kérdezi meglepetten. Valahogy úgy gondolta, hogy egy nagy asztal körül ülnek majd, az asztalfőn a család jelenlegi fejével, a szigorú nagyapával. Mikor belépnek az összes rokon Shya nyakába ugorva köszönti, őt meg gyanakodva méregetik. Ha csak Shya nővére lesz ott nem is lesz olyan vészes.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.24 22:49:50
2144. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-24 21:40:06
Üzenet elküldve: 2015-11-24 21:40:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ydriss//
*Mosolyogva hallgatja a lány szavait. A dicséretre egy pillanatra lehajtja a fejét, haját a füle mögé bogozza.*
- Hát. A falunktól nem messze élt egy remete. Amikor gyermek voltam, mindig kijártam hozzá. Nem tudom, hogy hívják, Tatának hívatta magát, én pedig úgy hívtam. Ember volt, már öregkorban járt. Egyik lábát elvesztette, bottal járt, egy másik szeme is hiányzott. Vigyáztam rá, kijártam hozzá. Cserébe, hogy gondoztam rengeteget mesélt nekem. Bejárta szinte egész Lanawint, s rengeteg kalandot átélt. *Mosolyodik el lelkesen.* - Mindig irigyeltem tőle, s eljátszottam, amiket mesélt. Miatta is indultam útnak, hogy én is felfedezzem a világunkat. Hogy annyi mindent átéljek, mint ő. Ezért tudok viszonylag sokat. Az ő történetei által. *Feleli végül. A mélységi feleltre a tenyerébe csap ököllel, s vidáman tekint fel.*
- Tényleg! Északról! *Lelkendezik.
Türelmesen hallgatja a lány szavait, hogy miket is ábrázolnak arcfestései.*
- A hibákból sokat lehet tanulni. *Mosolyodik továbbra is, ám immár magabiztos együttérzéssel. Fáradt kedvességgel szemléli, hogyan játszik a lány a kutyával. Addig nézi, amíg ólomsúlyú szemei végül lecsukódnak. Feje vállára bicsaklik, s halk szuszogásba kezd. Kimerítő volt ez elmúlt napok, főleg h alig alszik. Az utolsó kérdést már nem is hallotta.*
//Ydriss//
*Mosolyogva hallgatja a lány szavait. A dicséretre egy pillanatra lehajtja a fejét, haját a füle mögé bogozza.*
- Hát. A falunktól nem messze élt egy remete. Amikor gyermek voltam, mindig kijártam hozzá. Nem tudom, hogy hívják, Tatának hívatta magát, én pedig úgy hívtam. Ember volt, már öregkorban járt. Egyik lábát elvesztette, bottal járt, egy másik szeme is hiányzott. Vigyáztam rá, kijártam hozzá. Cserébe, hogy gondoztam rengeteget mesélt nekem. Bejárta szinte egész Lanawint, s rengeteg kalandot átélt. *Mosolyodik el lelkesen.* - Mindig irigyeltem tőle, s eljátszottam, amiket mesélt. Miatta is indultam útnak, hogy én is felfedezzem a világunkat. Hogy annyi mindent átéljek, mint ő. Ezért tudok viszonylag sokat. Az ő történetei által. *Feleli végül. A mélységi feleltre a tenyerébe csap ököllel, s vidáman tekint fel.*
- Tényleg! Északról! *Lelkendezik.
Türelmesen hallgatja a lány szavait, hogy miket is ábrázolnak arcfestései.*
- A hibákból sokat lehet tanulni. *Mosolyodik továbbra is, ám immár magabiztos együttérzéssel. Fáradt kedvességgel szemléli, hogyan játszik a lány a kutyával. Addig nézi, amíg ólomsúlyú szemei végül lecsukódnak. Feje vállára bicsaklik, s halk szuszogásba kezd. Kimerítő volt ez elmúlt napok, főleg h alig alszik. Az utolsó kérdést már nem is hallotta.*
2143. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-24 21:24:08
Üzenet elküldve: 2015-11-24 21:24:08
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Árnyak űzője//
//Morfiusz//
*Kicsit megrebben, nem számított rá, hogy Morf észreveszi, ahogy körülnéz még egyszer, utoljára, mielőtt indulnának.*
– Fura nem? Csak egy átmeneti szállás, mégis valahogy fontossá vált.
*A lány kis szomorkás mosollyal vonja meg a vállát.*
– Nem hagyunk itt semmit, ugye?
*Morfiusz mondatára bólint, neki is hiányozni fog ez a hely, és nem azért mert annyival szebb, vagy tágasabb, mint más szállások, hanem az emlékek miatt. Ki nem mondaná, hangosan, de a szemében ezt a kamrácskát az teszi egyedivé, hogy együtt laktak benne.
Sóhajt, majd felnéz és észreveszi Morfiusz mókás grimaszát, válaszul elmosolyodik.*
– Rendben *feleli, és a mélybarna szempárba néz, majd elmosolyodik, kissé talán kihívóan, aztán kilép a kamrácskájukból, melegen öltözve a kora reggeli hűvös ellen, köpenyét magára kanyarítva, zsákjával a vállán, tarisznyájával az oldalán. Köpenye alatt most ott a könnyű nomád bőrpáncél is, kezében pedig az erős fabot, mely nem csak a gyaloglásban lehet hasznos segítség.*
– Akkor Arthenior felé. Talán nem is baj, a tél előtt talán vehetek még ott pár dolgot, amit odahaza nem kapnék meg, igen, még direkt jó is lesz, ha nem a pusztán át megyünk.
~Főleg az után a fura éjszakai fényjáték után.~
*Egy pillanatig megtorpan, körbenéz, int pár társuknak, akik szintén szedelőzködnek. Nem veszteget több időt, előző este a bálon már elköszöntek egymástól, most Morfra néz, aki visszafordulva őt hívja.
Nekiiramodik, odaszalad a férfi mellé.*
– Itt vagyok.
*Igyekszik tartani a lépést a férfival, és talán hamarosan össze is csiszolódik a ritmusuk, bár Morf magasabb, és így alapvetően hosszabbakat lépne.*
– A déli kikötő peremén él a családom, a néném. Telente nála szoktam lakni. Vagy ő lakik nálam, attól függ, hogy honnan nézzük. De nem kell rohannom. Ez a szüret volt az utolsó tervezett munka. Innentől kezdve csak az a fontos, hogy még a fagyos idő előtt megérkezzünk.
*Halkan kuncog, ahogy Morf a fejébe húzza a széles karimájú fekete kalapot.*
– Ebben úgy nézel ki, mint valami zsivány! *Böki meg játékosan a férfi karját és szélesen mosolyog.*
– Hogy hova? Nem sokszor jártam még a városban. Megnézném a piacot, aztán talán a híres Pegazust. Nem is tudom… Te jártál már ott? Hova érdemes elmenni? Van esetleg kedvenc helyed?
//Morfiusz//
*Kicsit megrebben, nem számított rá, hogy Morf észreveszi, ahogy körülnéz még egyszer, utoljára, mielőtt indulnának.*
– Fura nem? Csak egy átmeneti szállás, mégis valahogy fontossá vált.
*A lány kis szomorkás mosollyal vonja meg a vállát.*
– Nem hagyunk itt semmit, ugye?
*Morfiusz mondatára bólint, neki is hiányozni fog ez a hely, és nem azért mert annyival szebb, vagy tágasabb, mint más szállások, hanem az emlékek miatt. Ki nem mondaná, hangosan, de a szemében ezt a kamrácskát az teszi egyedivé, hogy együtt laktak benne.
Sóhajt, majd felnéz és észreveszi Morfiusz mókás grimaszát, válaszul elmosolyodik.*
– Rendben *feleli, és a mélybarna szempárba néz, majd elmosolyodik, kissé talán kihívóan, aztán kilép a kamrácskájukból, melegen öltözve a kora reggeli hűvös ellen, köpenyét magára kanyarítva, zsákjával a vállán, tarisznyájával az oldalán. Köpenye alatt most ott a könnyű nomád bőrpáncél is, kezében pedig az erős fabot, mely nem csak a gyaloglásban lehet hasznos segítség.*
– Akkor Arthenior felé. Talán nem is baj, a tél előtt talán vehetek még ott pár dolgot, amit odahaza nem kapnék meg, igen, még direkt jó is lesz, ha nem a pusztán át megyünk.
~Főleg az után a fura éjszakai fényjáték után.~
*Egy pillanatig megtorpan, körbenéz, int pár társuknak, akik szintén szedelőzködnek. Nem veszteget több időt, előző este a bálon már elköszöntek egymástól, most Morfra néz, aki visszafordulva őt hívja.
Nekiiramodik, odaszalad a férfi mellé.*
– Itt vagyok.
*Igyekszik tartani a lépést a férfival, és talán hamarosan össze is csiszolódik a ritmusuk, bár Morf magasabb, és így alapvetően hosszabbakat lépne.*
– A déli kikötő peremén él a családom, a néném. Telente nála szoktam lakni. Vagy ő lakik nálam, attól függ, hogy honnan nézzük. De nem kell rohannom. Ez a szüret volt az utolsó tervezett munka. Innentől kezdve csak az a fontos, hogy még a fagyos idő előtt megérkezzünk.
*Halkan kuncog, ahogy Morf a fejébe húzza a széles karimájú fekete kalapot.*
– Ebben úgy nézel ki, mint valami zsivány! *Böki meg játékosan a férfi karját és szélesen mosolyog.*
– Hogy hova? Nem sokszor jártam még a városban. Megnézném a piacot, aztán talán a híres Pegazust. Nem is tudom… Te jártál már ott? Hova érdemes elmenni? Van esetleg kedvenc helyed?
2142. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-24 20:27:15
Üzenet elküldve: 2015-11-24 20:27:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván - Úton//
//Visszafelé//
*Nem követel magának kedveskedést, vagy több figyelmet. Lia tekintete, ami őt keresi és gyakran megtalálja üzen neki úgy, ahogy szavakkal aligha lehetne. Alopott érintések és csókok hosszúra nyújtják az utat pont, mint odafelé, de ahogy közelednek a célhoz egyre sűrűbben lop egy-egy ilyen pillanatot maguknak. Néha féltékenyen tekint arra, akivel a lány túl sokat időzik, de nem érezteti, hogy a törődésre és a figyelemre irigykedne. Lia teljes gonddal és odaadással ápolja, aki megsérült és nem kevés szakértelemmel ez egyre nyilvánvalóbba számára. Mikor nézi, hogyan segít a többieken, egy pillanatra az is megfordul a fejében, ha kedvese úgy döntene, hogy nyit egy kórházat, akkor valószínűleg az egyik legjobb lehetne az a városban és hamar elterjedne a híre. Lia fáradhatatlan, ha a szenvedést kell enyhíteni, vagy a sebeket gyógyítani. Csodálattal adózik ennek a tulajdonságának és segít inkább ő is a tornáztatásban Lia útmutatása alapján. Nem gyógyító, de igyekszik a segítségére lenni, ahogy tud. Nem sérült meg komolyan, a vágás már rég a múlté, nyoma sincs. Darel-lel felváltva őrzi és védi a csapat sebesült tagjait, mikor éppen nem Lia keze alá dolgozik. Nem irigyli Asgall-tól a pityóka püré mennyiséget, amit ezekben a napokban kell megennie. Örömmel látja, hogy az eltelt idő alatt szépen gyógyulnak a sebek és sérülések. Asgall, azért még mindig rossz állapotban van. A keze szürkésre változik, sose látott még ilyen sérülést. Nem néz ki túl bizalom gerjesztőn. Sajnálja szegény fickót akkor is, ha nem tartott velük a holtak elleni küzdelemben. Talán még jól is tette, hogy a szekérnél maradt, igaz emiatt nem járt jól, de nem felejti el neki, hogy Liát védte és felfogta az esését amikor zuhant.*
-Tarts ki Asgall, csak megleled a módját, hogy eltűnjön ez az... izé a kezedről. A mágia valószínűleg segít, vagy valaki, aki ért ahhoz.
*Ad át neki egy-két vigasztaló szót. A város felé közeledve ő is látja a haza hívó tornyokat.*
-Te is kitettél magadért Darel, ahogy mindannyian. Jól vezettél minket.
*Lia felé néz, aztán elérzékenyülten hallja a dicshimnuszt Liáról. Valóban neki és Jelahan-nak köszönhetik, hogy életben maradtak végül, ha azok a fáklyák nem érnek célt, akkor most ők sem érnének soha idáig. Kedvese kérdésétől kissé zavarba jön, mert nem számolt be neki még, mi történt Lihanchben, ha választhatna akkor nem is tenné, de nem valószínű, hogy ki tudja kerülni a dolgot. Sóhajtva adja hát meg magát.*
-Jó, ha a majorságba értünk, akkor elmondom.
*Igyekszik semleges hangon mondani, mintha nem történt volna semmi említésre méltó és nem is különbözött volna össze a férjével egy véletlen találkozás folytán. Az út jó részén azon töri a fejét, hogy fogja mindezt tálalni Liának. Ebben a pillanatban örül, hogy még van egy kis idő a városig ezt átgondolni.*
//Visszafelé//
*Nem követel magának kedveskedést, vagy több figyelmet. Lia tekintete, ami őt keresi és gyakran megtalálja üzen neki úgy, ahogy szavakkal aligha lehetne. Alopott érintések és csókok hosszúra nyújtják az utat pont, mint odafelé, de ahogy közelednek a célhoz egyre sűrűbben lop egy-egy ilyen pillanatot maguknak. Néha féltékenyen tekint arra, akivel a lány túl sokat időzik, de nem érezteti, hogy a törődésre és a figyelemre irigykedne. Lia teljes gonddal és odaadással ápolja, aki megsérült és nem kevés szakértelemmel ez egyre nyilvánvalóbba számára. Mikor nézi, hogyan segít a többieken, egy pillanatra az is megfordul a fejében, ha kedvese úgy döntene, hogy nyit egy kórházat, akkor valószínűleg az egyik legjobb lehetne az a városban és hamar elterjedne a híre. Lia fáradhatatlan, ha a szenvedést kell enyhíteni, vagy a sebeket gyógyítani. Csodálattal adózik ennek a tulajdonságának és segít inkább ő is a tornáztatásban Lia útmutatása alapján. Nem gyógyító, de igyekszik a segítségére lenni, ahogy tud. Nem sérült meg komolyan, a vágás már rég a múlté, nyoma sincs. Darel-lel felváltva őrzi és védi a csapat sebesült tagjait, mikor éppen nem Lia keze alá dolgozik. Nem irigyli Asgall-tól a pityóka püré mennyiséget, amit ezekben a napokban kell megennie. Örömmel látja, hogy az eltelt idő alatt szépen gyógyulnak a sebek és sérülések. Asgall, azért még mindig rossz állapotban van. A keze szürkésre változik, sose látott még ilyen sérülést. Nem néz ki túl bizalom gerjesztőn. Sajnálja szegény fickót akkor is, ha nem tartott velük a holtak elleni küzdelemben. Talán még jól is tette, hogy a szekérnél maradt, igaz emiatt nem járt jól, de nem felejti el neki, hogy Liát védte és felfogta az esését amikor zuhant.*
-Tarts ki Asgall, csak megleled a módját, hogy eltűnjön ez az... izé a kezedről. A mágia valószínűleg segít, vagy valaki, aki ért ahhoz.
*Ad át neki egy-két vigasztaló szót. A város felé közeledve ő is látja a haza hívó tornyokat.*
-Te is kitettél magadért Darel, ahogy mindannyian. Jól vezettél minket.
*Lia felé néz, aztán elérzékenyülten hallja a dicshimnuszt Liáról. Valóban neki és Jelahan-nak köszönhetik, hogy életben maradtak végül, ha azok a fáklyák nem érnek célt, akkor most ők sem érnének soha idáig. Kedvese kérdésétől kissé zavarba jön, mert nem számolt be neki még, mi történt Lihanchben, ha választhatna akkor nem is tenné, de nem valószínű, hogy ki tudja kerülni a dolgot. Sóhajtva adja hát meg magát.*
-Jó, ha a majorságba értünk, akkor elmondom.
*Igyekszik semleges hangon mondani, mintha nem történt volna semmi említésre méltó és nem is különbözött volna össze a férjével egy véletlen találkozás folytán. Az út jó részén azon töri a fejét, hogy fogja mindezt tálalni Liának. Ebben a pillanatban örül, hogy még van egy kis idő a városig ezt átgondolni.*
2141. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-24 19:45:20
Üzenet elküldve: 2015-11-24 19:45:20
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak űzője//
//Shyahar//
*Észreveszi az indulásnál az ágy felé küldött búcsú pillantást Shya részéről és mosolyogva jegyzi meg.*
-Nekem is hiányozni fog a kamrácskánk, még el sem indultunk, de már visszavágyom.
*Kacsint hozzá, de csak félig humorosan szól a megjegyzése, elvégre összességében jól érezte itt magát, ha határozottan bosszantja is, hogy nem jutott el a kis veréb ágyáig. Egyik éjszaka felkereste a régi bandája rejtekhelyét és talált, ott néhány régi cimborát, akiknek nem számolt be róla, hogy éppen szőlősben dolgozva munkásként tengeti napjait. Talán el sem hitték volna, ha igen akkor meg kiröhögik. Ezt a találkozást leszámítva, egész rendes életet élt itt, még a ruhát is vissza vitte végül, amit kölcsönzött, ha már Shya úgy kérte. Megforgatja a szemeit, mert a lány megint kételkedik benne, hogy vele akar tartani. Nem érti miért, amikor elmondta nem egyszer, hogy ez lesz. A megnyugtatására sokadszorra elmondja.*
-Még szép, hogy veled akarok menni, ha egyszer mondtam! Ne kérdezd meg többet, inkább indulj el és nézd meg veled megyek, vagy nem?
*Nevet, aztán az útirányt próbálja meg átgondolni. Van oka rá, hogy ne a város felé menjen, de a lánnyal az oldalán inkább menne mégis arra, különösen az esti fényjelenség után találja jó ötletnek, hogy inkább arra menjenek.*
-Jó lesz a város felé, inkább arra menjünk.
*Választ irányt hangosan, aztán lendületesen el is indul azonnal a megfelelő irányba, aztán visszafordul.*
-Na gyere mire vársz?
*Bevárja a lányt, aztán együtt megy vele a város felé.*
-Milyen messze laksz? Van időnk a városban időzni? Jó lenne benézni ott egy pár helyre.
~Mondjuk a fürdőbe, nem mintha nem élveztem volna minden nap a hideg kútvizet.~
*Elhatározza oda mindenképpen elviszi a lányt már csak azért is, hogy jobban megnézze magának. Jó előre a fejébe nyom egy széles karimájú fekete kalapot, amit az egyik szőlős gazdától kért el. Egy aranyért oda is adta, pedig igazán ócska darab, de a karimája jó széles és ha lehajtja a fejét nem látni benne az arcát.*
~Sohasem lehet tudni kivel hoz össze a véletlen.~
*A kalap némileg komikusan hat, de azért elmegy sima hétköznapi viseletnek.*
-Te, hova néznél be, ha Artheniorba érünk?
*Vet egy kérdő tekintetet a lány felé, végül is nem tudja még neki mik a tervei. Közben mennek tovább a poros úton a város felé.*
//Shyahar//
*Észreveszi az indulásnál az ágy felé küldött búcsú pillantást Shya részéről és mosolyogva jegyzi meg.*
-Nekem is hiányozni fog a kamrácskánk, még el sem indultunk, de már visszavágyom.
*Kacsint hozzá, de csak félig humorosan szól a megjegyzése, elvégre összességében jól érezte itt magát, ha határozottan bosszantja is, hogy nem jutott el a kis veréb ágyáig. Egyik éjszaka felkereste a régi bandája rejtekhelyét és talált, ott néhány régi cimborát, akiknek nem számolt be róla, hogy éppen szőlősben dolgozva munkásként tengeti napjait. Talán el sem hitték volna, ha igen akkor meg kiröhögik. Ezt a találkozást leszámítva, egész rendes életet élt itt, még a ruhát is vissza vitte végül, amit kölcsönzött, ha már Shya úgy kérte. Megforgatja a szemeit, mert a lány megint kételkedik benne, hogy vele akar tartani. Nem érti miért, amikor elmondta nem egyszer, hogy ez lesz. A megnyugtatására sokadszorra elmondja.*
-Még szép, hogy veled akarok menni, ha egyszer mondtam! Ne kérdezd meg többet, inkább indulj el és nézd meg veled megyek, vagy nem?
*Nevet, aztán az útirányt próbálja meg átgondolni. Van oka rá, hogy ne a város felé menjen, de a lánnyal az oldalán inkább menne mégis arra, különösen az esti fényjelenség után találja jó ötletnek, hogy inkább arra menjenek.*
-Jó lesz a város felé, inkább arra menjünk.
*Választ irányt hangosan, aztán lendületesen el is indul azonnal a megfelelő irányba, aztán visszafordul.*
-Na gyere mire vársz?
*Bevárja a lányt, aztán együtt megy vele a város felé.*
-Milyen messze laksz? Van időnk a városban időzni? Jó lenne benézni ott egy pár helyre.
~Mondjuk a fürdőbe, nem mintha nem élveztem volna minden nap a hideg kútvizet.~
*Elhatározza oda mindenképpen elviszi a lányt már csak azért is, hogy jobban megnézze magának. Jó előre a fejébe nyom egy széles karimájú fekete kalapot, amit az egyik szőlős gazdától kért el. Egy aranyért oda is adta, pedig igazán ócska darab, de a karimája jó széles és ha lehajtja a fejét nem látni benne az arcát.*
~Sohasem lehet tudni kivel hoz össze a véletlen.~
*A kalap némileg komikusan hat, de azért elmegy sima hétköznapi viseletnek.*
-Te, hova néznél be, ha Artheniorba érünk?
*Vet egy kérdő tekintetet a lány felé, végül is nem tudja még neki mik a tervei. Közben mennek tovább a poros úton a város felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579