Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 206 (4101. - 4120. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4120. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-07 17:34:38
Üzenet elküldve: 2018-11-07 17:34:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
// Úton-útfélen //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Laurentitia szófordulatán haloványan mosolyog. Talán ha nem az ő szájából hallaná még egy morbid viccnek is elmenne, amit értékelne, de hát itt mindenki széplelkű, így szórakozása elmarad. Aleimordról igen hosszú elemzést kap, aminek a felével is beérte volna, és mivel időközben elkezd unatkozni azon gondolkodik, hogy mennyire nem érdekli a nemes férfi. Csupán a hatalma volt érdekes számára családja által, illetve egy pillanatig, amikor hisztis húgával majdnem összemaszatolták a poros a könyvtárat.*
- Értem.
*Szúrja be Laurentitia szavai végére, mintha figyelt volna végig.*
- Egy kicsit én is. Szerettem az ékszereimet, olyan gondosan válogattam össze őket.
*Elhúzza száját, mert ez még mindig fáj a szívének, és fájni is fog sokáig. Az emlékeket sem sajnálja túlzottan, mert újak kerülnek majd a helyükre, és jelenleg tényleg boldog azzal a hellyel ahova került. Jól érzi magát a Senkiknél.
Szemöldökei felszöknek a neki szegezett kérdés miatt. Egyszer kedves és akkor is megkérdőjelezik, mondjuk teljesen jogosan.*
- Nem szeretek adós sem lenni, és úgy gondolom nektek nagyobb szükségetek van erre.
*Aztán ki tudja, lehet pont fordítva. Syoud sem lesz ott mindig, hogy védje a formás fenekét és esetleg jól meggyötörje az altesti területeit azoknak, akik bántani akarják Relaelt. Bár abban sem biztos, hogy szíve választottja megtenné ezt érte. Lehet lassan el kéne kezdeni felszerelni magát komolyabb önvédelmi fegyverekkel, vagy praktikákkal.
Luninari továbbra is bájos, hálája olyan őszinte, hogy kicsit valóban megérinti. De csak egy pillanatra. Nem gyakran köszöntek meg neki semmit, igaz nem is nagyon adott okot erre korábban.*
- Hát, azt hiszem az magától értetődő volt.
*Félrebillentve fejét a lányra mosolyog. Végül is majdnem meghágta egy mocskos parasztember egy csapat nemes miatt, talán kijár neki a köszönet, még akkor is, ha senki nem kérte rá, hogy ostoba hadműveletbe kezdjen. A lényeg, hogy itt van és az altesti területeit sem bántalmazta senki aznap.
Valami Sayquevesekről esik szó, erre figyelmesen bólogat és a segítségként felajánlott irány felé pislog.*
- Azért teszek egy próbát, köszönöm.
*Ezért az információért kivételesen tényleg hálás. Közben lova oldalához lép, és felhúzza magát a nyeregbe.*
- Úgy úgy ti is! Aztán majd még lehet találkozunk.
*Mosolyogva integet, és ráérős tempóra fogja lovát. Hamarosan eltűnik a többiek látóteréből.*
// Intath Aldeis //
*Nem sokkal ezután pedig megjelenik valami máséban. Töpreng, hogy vajon ez a Sayqueves birtok is jellemzően úgy fog kinézni, hogy lerí róla kihez tartozik, meg az is eszébe jut, hogy ezek a Sayquevesek is annyian vannak, mint a nyúlszar, nem is sejtette, hogy még errefelé is van rokonság.
Az akit viszont közelebb érve felismer egyértelműen nem Sayqueves. Vonásai ismerősek, de nem sikerül azonnal beazonosítania a férfit, azután villámcsapásként éri a felismerés. Az elf nevére ugyan nem emlékszik, de arra igen, hogy Aleniáról kellett gondoskodnia.*
- Szép napot!
*Köszön oda előre mikor megáll a ház előtt, és óvatosan lemászik a nyeregből.*
- Találkoztunk már a Templom kertjében. Relael vagyok.
*Megkerüli az állatot és mosolyogva a férfi elé lép. Bízik benne, hogy az is bemutatkozik neki újra, csak hogy kicsit felfrissítse emlékezetét.*
- Jó helyen járok, ugye? Ez lenne a Sayqueves birtok? Csak mert naaaagyon hosszú utat tettem meg idáig, jól esne egy kis felfrissülés, és Luninariék azt javasolták tegyek egy próbát itt.
*Fejét félrebillentve beveti legbájosabb pillantását és mosolyát, bár nincs sok fogalma arról, hogy az elf milyen kapcsolatban áll a Sayquevesekkel, mégis úgy gondolja, hogy érdemes az ő szívének megpuhításával foglalkozni egy kis vendégszeretet reményében.*
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Laurentitia szófordulatán haloványan mosolyog. Talán ha nem az ő szájából hallaná még egy morbid viccnek is elmenne, amit értékelne, de hát itt mindenki széplelkű, így szórakozása elmarad. Aleimordról igen hosszú elemzést kap, aminek a felével is beérte volna, és mivel időközben elkezd unatkozni azon gondolkodik, hogy mennyire nem érdekli a nemes férfi. Csupán a hatalma volt érdekes számára családja által, illetve egy pillanatig, amikor hisztis húgával majdnem összemaszatolták a poros a könyvtárat.*
- Értem.
*Szúrja be Laurentitia szavai végére, mintha figyelt volna végig.*
- Egy kicsit én is. Szerettem az ékszereimet, olyan gondosan válogattam össze őket.
*Elhúzza száját, mert ez még mindig fáj a szívének, és fájni is fog sokáig. Az emlékeket sem sajnálja túlzottan, mert újak kerülnek majd a helyükre, és jelenleg tényleg boldog azzal a hellyel ahova került. Jól érzi magát a Senkiknél.
Szemöldökei felszöknek a neki szegezett kérdés miatt. Egyszer kedves és akkor is megkérdőjelezik, mondjuk teljesen jogosan.*
- Nem szeretek adós sem lenni, és úgy gondolom nektek nagyobb szükségetek van erre.
*Aztán ki tudja, lehet pont fordítva. Syoud sem lesz ott mindig, hogy védje a formás fenekét és esetleg jól meggyötörje az altesti területeit azoknak, akik bántani akarják Relaelt. Bár abban sem biztos, hogy szíve választottja megtenné ezt érte. Lehet lassan el kéne kezdeni felszerelni magát komolyabb önvédelmi fegyverekkel, vagy praktikákkal.
Luninari továbbra is bájos, hálája olyan őszinte, hogy kicsit valóban megérinti. De csak egy pillanatra. Nem gyakran köszöntek meg neki semmit, igaz nem is nagyon adott okot erre korábban.*
- Hát, azt hiszem az magától értetődő volt.
*Félrebillentve fejét a lányra mosolyog. Végül is majdnem meghágta egy mocskos parasztember egy csapat nemes miatt, talán kijár neki a köszönet, még akkor is, ha senki nem kérte rá, hogy ostoba hadműveletbe kezdjen. A lényeg, hogy itt van és az altesti területeit sem bántalmazta senki aznap.
Valami Sayquevesekről esik szó, erre figyelmesen bólogat és a segítségként felajánlott irány felé pislog.*
- Azért teszek egy próbát, köszönöm.
*Ezért az információért kivételesen tényleg hálás. Közben lova oldalához lép, és felhúzza magát a nyeregbe.*
- Úgy úgy ti is! Aztán majd még lehet találkozunk.
*Mosolyogva integet, és ráérős tempóra fogja lovát. Hamarosan eltűnik a többiek látóteréből.*
// Intath Aldeis //
*Nem sokkal ezután pedig megjelenik valami máséban. Töpreng, hogy vajon ez a Sayqueves birtok is jellemzően úgy fog kinézni, hogy lerí róla kihez tartozik, meg az is eszébe jut, hogy ezek a Sayquevesek is annyian vannak, mint a nyúlszar, nem is sejtette, hogy még errefelé is van rokonság.
Az akit viszont közelebb érve felismer egyértelműen nem Sayqueves. Vonásai ismerősek, de nem sikerül azonnal beazonosítania a férfit, azután villámcsapásként éri a felismerés. Az elf nevére ugyan nem emlékszik, de arra igen, hogy Aleniáról kellett gondoskodnia.*
- Szép napot!
*Köszön oda előre mikor megáll a ház előtt, és óvatosan lemászik a nyeregből.*
- Találkoztunk már a Templom kertjében. Relael vagyok.
*Megkerüli az állatot és mosolyogva a férfi elé lép. Bízik benne, hogy az is bemutatkozik neki újra, csak hogy kicsit felfrissítse emlékezetét.*
- Jó helyen járok, ugye? Ez lenne a Sayqueves birtok? Csak mert naaaagyon hosszú utat tettem meg idáig, jól esne egy kis felfrissülés, és Luninariék azt javasolták tegyek egy próbát itt.
*Fejét félrebillentve beveti legbájosabb pillantását és mosolyát, bár nincs sok fogalma arról, hogy az elf milyen kapcsolatban áll a Sayquevesekkel, mégis úgy gondolja, hogy érdemes az ő szívének megpuhításával foglalkozni egy kis vendégszeretet reményében.*
4119. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-07 17:10:05
Üzenet elküldve: 2018-11-07 17:10:05
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Egész jól indul, bár Lyz szépségének megjegyzésére valamivel másabb reakcióra számított. Persze nem olyan buta vihogásra, amelyet a tehenészlányoktól kapott máskor, csak valami kézzel foghatóbbra. A váll megvonása azért ékesen mesél arról, hogy a bók nem maradt hatástalan.
Élénken emelkedik fel az elf lány kezét fogva és kíváncsiságában még arról is megfeledkezik, hogy zavarba jöjjön az érintéstől. Máskor látott már elfeket köszönni, kicsit irigykedett is rájuk, amiért az ilyesmi neki teljesen kimaradt az életéből, de mindig azzal vigasztalta magát, hogy kapott helyette mást.
Felállva leporolja magát, majd egyik lábáról a másikra helyezve a súlyát várja, hogy Lyz beavassa az elfek titokzatosnak tetsző köszöntésébe. Izgatottan megfogja a felé nyújtott kezet, miközben le sem tudja venni tekintetét Lyz gyönyörű szemeiről. Még a lélegzete is elakad, ahogy az instrukciókat hallgatja és hajol előre, hogy a homlokukat összeérintsék.
Amikor homlokuk összeér, hirtelen nem tud merre nézni, azaz próbál másra koncentrálni, de végül fogságba ejtik a zöld szemek és már nem is képes másfelé nézni. Bár nem is nagyon akar.*
- Levelem. *leheli a szót nagyon halkan, szinte csak ajkai formálják a szót. Az elf nyelvű verziót talán ki sem tudná mondani még.*
- Hát ez tök jó. *teszi hozzá a magyarázatot hallva és valóban így is gondolja. Most kicsit bánja, hogy neki nem voltak elf szülei, azaz, hogy nem ők nevelték fel, hanem egy fogadó kocsmájának átutazóvendégei.*
- Nagyon örülnék, ha mesélnél még nekem az elfek dolgairól. *köszörüli meg a torkát, amikor a homlokuk elvált egymástól, de a kezét tartó kezet valamiért nem akaródzik elengedni.*
- Bár én nem tudok semmit neked adni cserébe. *ezúttal rajta a sor, hogy elpiruljon. Az ő tudása elég szegényes ahhoz, hogy ilyen kincsekkel viszonozzon.*
//Íjászverseny//
*Egész jól indul, bár Lyz szépségének megjegyzésére valamivel másabb reakcióra számított. Persze nem olyan buta vihogásra, amelyet a tehenészlányoktól kapott máskor, csak valami kézzel foghatóbbra. A váll megvonása azért ékesen mesél arról, hogy a bók nem maradt hatástalan.
Élénken emelkedik fel az elf lány kezét fogva és kíváncsiságában még arról is megfeledkezik, hogy zavarba jöjjön az érintéstől. Máskor látott már elfeket köszönni, kicsit irigykedett is rájuk, amiért az ilyesmi neki teljesen kimaradt az életéből, de mindig azzal vigasztalta magát, hogy kapott helyette mást.
Felállva leporolja magát, majd egyik lábáról a másikra helyezve a súlyát várja, hogy Lyz beavassa az elfek titokzatosnak tetsző köszöntésébe. Izgatottan megfogja a felé nyújtott kezet, miközben le sem tudja venni tekintetét Lyz gyönyörű szemeiről. Még a lélegzete is elakad, ahogy az instrukciókat hallgatja és hajol előre, hogy a homlokukat összeérintsék.
Amikor homlokuk összeér, hirtelen nem tud merre nézni, azaz próbál másra koncentrálni, de végül fogságba ejtik a zöld szemek és már nem is képes másfelé nézni. Bár nem is nagyon akar.*
- Levelem. *leheli a szót nagyon halkan, szinte csak ajkai formálják a szót. Az elf nyelvű verziót talán ki sem tudná mondani még.*
- Hát ez tök jó. *teszi hozzá a magyarázatot hallva és valóban így is gondolja. Most kicsit bánja, hogy neki nem voltak elf szülei, azaz, hogy nem ők nevelték fel, hanem egy fogadó kocsmájának átutazóvendégei.*
- Nagyon örülnék, ha mesélnél még nekem az elfek dolgairól. *köszörüli meg a torkát, amikor a homlokuk elvált egymástól, de a kezét tartó kezet valamiért nem akaródzik elengedni.*
- Bár én nem tudok semmit neked adni cserébe. *ezúttal rajta a sor, hogy elpiruljon. Az ő tudása elég szegényes ahhoz, hogy ilyen kincsekkel viszonozzon.*
4118. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-07 12:38:40
Üzenet elküldve: 2018-11-07 12:38:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Kis tanyánál//
* Az elf nézi a lángokat, miközben a vezetőt hallgatja, majd tőle szokatlan határozottsággal rázza meg a fejét. *
- Ne haragudj Lyz, de el kell mennem egy időre ~úgyis mindenkire csak a bajt hozom~ és meg kell ismerjem magam. ~ Meg kell tudnom, hogy miért vagyok elátkozva. ~
* Halkan beszél, de úgy, hogy azért tisztán lehessen hallani a szavait. Ha nem tartóztatják, akkor fel is kel. *
- A lovat, ha nem bánod, akkor elvinném. De megértem azt is, ha szükségetek van rá. Ahogy a tegezedet is megtartanám, hogy ne legyek védtelen. De persze ha visszakéred, az a tiéd, nem fogok jelenetet rendezni. * Néz egykedvűen a nőre, aztán attól függően, hogy a vezető miképp dönt, visszaszolgáltatja jogos tulajdonát, vagy elindul. *
- Kérlek, vigyázzatok magatokra. Biztos vagyok benne, hogy még találkozunk. És köszönök mindent, Lyz. * A régi Ishala most sírna, az új csak kissé szomorúan néz. *
- Sose foglak elfelejteni. Különös helyed van a szívemben. * Mosolyog még rá búcsúzóul. A többieknek nem tud sokkal többet mondani egy hellonál, mert őket nem igazán ismeri. Így, ha nem tartóztatja senki, akkor ki is sétál a kis tanyából. *
* Az elf nézi a lángokat, miközben a vezetőt hallgatja, majd tőle szokatlan határozottsággal rázza meg a fejét. *
- Ne haragudj Lyz, de el kell mennem egy időre ~úgyis mindenkire csak a bajt hozom~ és meg kell ismerjem magam. ~ Meg kell tudnom, hogy miért vagyok elátkozva. ~
* Halkan beszél, de úgy, hogy azért tisztán lehessen hallani a szavait. Ha nem tartóztatják, akkor fel is kel. *
- A lovat, ha nem bánod, akkor elvinném. De megértem azt is, ha szükségetek van rá. Ahogy a tegezedet is megtartanám, hogy ne legyek védtelen. De persze ha visszakéred, az a tiéd, nem fogok jelenetet rendezni. * Néz egykedvűen a nőre, aztán attól függően, hogy a vezető miképp dönt, visszaszolgáltatja jogos tulajdonát, vagy elindul. *
- Kérlek, vigyázzatok magatokra. Biztos vagyok benne, hogy még találkozunk. És köszönök mindent, Lyz. * A régi Ishala most sírna, az új csak kissé szomorúan néz. *
- Sose foglak elfelejteni. Különös helyed van a szívemben. * Mosolyog még rá búcsúzóul. A többieknek nem tud sokkal többet mondani egy hellonál, mert őket nem igazán ismeri. Így, ha nem tartóztatja senki, akkor ki is sétál a kis tanyából. *
4117. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-07 09:33:07
Üzenet elküldve: 2018-11-07 09:33:07
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 101
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 101
Játékstílus: Vakmerő
*Mikor kiért a városból akkor egykedvűen lépdel az úton. Annyi esze azért van, hogy a szokásosnál figyelmesebb legyen. Ha nagy a káosz a városban akkor talán itt az úton is számíthat meglepetésekre. Egyszer már előfordult vele, hogy egy száll semmiben kellett végigosonnia az utcákon. Még egyszer nem szeretné kipróbálni. Időnként a látcsövét is előveszi, hogy megnézze a környezetét. Hasznos kis eszköz, azt meg kell hagyni. Még így is, hogy egyelőre semmi veszély nem leselkedik rá. Talán megérte volna összeszedni néhány társat az útra.*
4116. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-06 14:25:50
Üzenet elküldve: 2018-11-06 14:25:50
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
*Sosem volt nagy akarnok, leszámítva azt az esetet, amikor önmagával áll szemben, így könnyedén meg lehet győzni róla, hogy mindenkinek jobb, ha elfogadja a segítséget. Azért még így is lehajtja a fejét restelkedőn, mikor felnéz Marellára.*
- Hát jó… köszödöb…
*Aztán mosolyogni kezd, valahol egy kis izgalom fogja el, hogy lovagolhat. Meg persze halálfélelem, de valahogy most jobban kezeli. Na, de majd ha tettekre kerül a sor… egyelőre viszont mindenkire szomorúság és gyász telepszik, nincs ez másképp vele sem. Teljesen kívülálló az itteni események tekintetében, de azért megérinti a veszteség. Másfelől megkettőzi elszántságát terveivel kapcsolatban. Vannak még, akiknek szüksége lehet olyan segítségre, amit egy hozzá hasonló apróság tud felajánlani teljes szívéből. Aprócska szív, ez tény, de most lelkesen kezd dobogni. Az ő gondolatai már a reménytől csillogó jövő felé kapaszkodnak.
Bizony-bizony jól teszi mindenki, ha távolságot tart tőle, még csak az hiányzik, hogy valaki elkapja tőle ezt a nyavalyát! Ha észrevenné, se haragudna hát a diszkrét elhúzódásért. Megpróbált ő saját belátásból hátra maradni, no de ennyi figyelmes lélek között egyszerűen képtelen elbújni. Velük maradni immár nem csak lehetőség, hanem elvi kötelesség is, míg viszonozni nem tudja a kedvességüket valahogy.
Tekintete megint Chelre esik, ettől ellágyul ismét. Eszébe jut, hogy Marella vizet szeretne keresni neki. Szegényke biztosan hosszú úton lehet túl. Bár, ha jobban belegondol, ő sincs ezzel másképp. Eddig hajtotta a kakaó és a melegen vetett ágy képe, de most a céljai olyan… megfoghatatlanok lettek. Az ácsorgásban pedig kezd elbágyadni. Türelmesen megvárja, míg Relael elbúcsúzik ismerőseitől, amennyiben szándéka továbbra is erre viszi. A maga részéről kivárja az alkalmas pillanatot, hogy elköszönjön.*
- Midded jót!
*S amennyiben „magukra maradnak”, új pajtása szószólója lesz. Persze csak szerényen.*
- Akkor hát keresüdk Cheldek egy patakot? Északod az úttal dagyjából párhuzabosad haladt a folyó, lehet, hogy bost is érdebes ledde letérdüdk egy darabod…
*Tűnődve bámul el a messzeségbe. Lehet, hogy nem jó ötlet őrá hallgatni. Már ha valaki egy szót is megértett ebből a halandzsából. Nem túl gyakorlatias alkat, ha a természetben való túlélésről van szó. Vagy talán csak tapasztalatlan. Megfordulhatna a fejében például, hogy Marella lóhátról esetleg láthatta volna a víz csillogását, ha lenne a közelben patak.*
*Sosem volt nagy akarnok, leszámítva azt az esetet, amikor önmagával áll szemben, így könnyedén meg lehet győzni róla, hogy mindenkinek jobb, ha elfogadja a segítséget. Azért még így is lehajtja a fejét restelkedőn, mikor felnéz Marellára.*
- Hát jó… köszödöb…
*Aztán mosolyogni kezd, valahol egy kis izgalom fogja el, hogy lovagolhat. Meg persze halálfélelem, de valahogy most jobban kezeli. Na, de majd ha tettekre kerül a sor… egyelőre viszont mindenkire szomorúság és gyász telepszik, nincs ez másképp vele sem. Teljesen kívülálló az itteni események tekintetében, de azért megérinti a veszteség. Másfelől megkettőzi elszántságát terveivel kapcsolatban. Vannak még, akiknek szüksége lehet olyan segítségre, amit egy hozzá hasonló apróság tud felajánlani teljes szívéből. Aprócska szív, ez tény, de most lelkesen kezd dobogni. Az ő gondolatai már a reménytől csillogó jövő felé kapaszkodnak.
Bizony-bizony jól teszi mindenki, ha távolságot tart tőle, még csak az hiányzik, hogy valaki elkapja tőle ezt a nyavalyát! Ha észrevenné, se haragudna hát a diszkrét elhúzódásért. Megpróbált ő saját belátásból hátra maradni, no de ennyi figyelmes lélek között egyszerűen képtelen elbújni. Velük maradni immár nem csak lehetőség, hanem elvi kötelesség is, míg viszonozni nem tudja a kedvességüket valahogy.
Tekintete megint Chelre esik, ettől ellágyul ismét. Eszébe jut, hogy Marella vizet szeretne keresni neki. Szegényke biztosan hosszú úton lehet túl. Bár, ha jobban belegondol, ő sincs ezzel másképp. Eddig hajtotta a kakaó és a melegen vetett ágy képe, de most a céljai olyan… megfoghatatlanok lettek. Az ácsorgásban pedig kezd elbágyadni. Türelmesen megvárja, míg Relael elbúcsúzik ismerőseitől, amennyiben szándéka továbbra is erre viszi. A maga részéről kivárja az alkalmas pillanatot, hogy elköszönjön.*
- Midded jót!
*S amennyiben „magukra maradnak”, új pajtása szószólója lesz. Persze csak szerényen.*
- Akkor hát keresüdk Cheldek egy patakot? Északod az úttal dagyjából párhuzabosad haladt a folyó, lehet, hogy bost is érdebes ledde letérdüdk egy darabod…
*Tűnődve bámul el a messzeségbe. Lehet, hogy nem jó ötlet őrá hallgatni. Már ha valaki egy szót is megértett ebből a halandzsából. Nem túl gyakorlatias alkat, ha a természetben való túlélésről van szó. Vagy talán csak tapasztalatlan. Megfordulhatna a fejében például, hogy Marella lóhátról esetleg láthatta volna a víz csillogását, ha lenne a közelben patak.*
4115. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-05 23:05:04
Üzenet elküldve: 2018-11-05 23:05:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*Úgy érzi, hogy a maga részéről megtette a magáét. Nem biztos benne, hogy nem hozta ezzel a gnóm lányt kicsit kellemetlen helyzetbe, ugyanakkor belátja, hogy Launak, mint általában most is igaza van. Édesanyja is biztos valami ilyesmit mondott volna most Lyllinornak, ez pedig ismét egyszerre nyugtatja és szomorítja is el kicsit.
Bár mindig elvágyott szülőfalujából, azért szívesen maradt volna még néhány évet és valahogy még mindig hihetetlen számára, hogy száműzött, aki talán sosem térhet haza, és már most olyan sok időt töltöttek egymástól távol, mint amennyit eddig.
Szándékosan próbálja nem hagyni azonban, hogy az ezeket a gondolatokat követő érzés elhatalmasodjon rajta.*
- Köszönjük nektek, kedves tőletek nagyon! *mosolyog Marellára és Chelre is. Ugyan fél kicsit a lovaktól, de a lányé valóban szelídnek és nagyon okosnak is tűnik. Biztos benne, hogy gazdája sokat foglalkozott vele, így megtanulta értelmezni az emberek gesztusait. Miért ne tudhatná hát azt, hogy mit jelent egy mosoly?
Bárhogy is, a témát nem erőlteti. Ennek Lyll döntésének kell lennie, még puszta jóakaratból sem parancsolhatnak rá, hogy szálljon fel egy ló hátára, ha ő nem akar.*
- Régóta vagytok már együtt? *kérdi Marellát, de bármit válaszol is neki a lány és hiába hallgatja figyelmesen és kíváncsian, Relael és Lau beszélgetése hamar magára vonja majdnem minden figyelmét.*
- Örülök, hogy Nai jól van. *mosolyodik el őszinte örömmel Relael szavai után.* Szerencsés, hogy pont az előtt utazott el, hogy kitört volna a káosz.
*Ezek után egy darabig nem szólal meg, ugyanakkor láthatóan nagy érdeklődéssel hallgatja a másik két lány beszélgetését.
Sejtette, hogy Aleimordot megviselték a történtek, éppen csak azt nem gondolta volna, hogy a helyzet annyira súlyos, mint amennyire Lau most lefesti, márpedig semmi oka nincsen arra, hogy egyetlen nem plüss barátnője szavaiban kételkedjen.
Elsőként érez nyomukban mégis valamiféle bizonytalanságot. Megérti, hogy Lau segíteni szeretne Aleimordon, aki nemrég a házába fogadta, ő azonban a maga részéről úgy gondolja, hogy az elf azzal, hogy reggel búcsú és minden más nélkül hagyta őket magukra csak úgy, már kinyilvánította vagy azt, hogy egyikük társaságára sincsen szüksége, vagy pedig azt, hogyha lenne is, nem gondolja egyikükről sem azt, hogy segíteni tudna rajta.
Amúgy pedig maga sem tudja, hogyan álljon az egészhez. Aleimord védelmet ígért neki annak idején, amikor befogadta. Való igaz, hogy a lázadás napján ő volt az, aki nem mert visszamenni vele és Aleniával a lángoló városba, és inkább Relael, Lau és a többiek után futott, egészen a szekérig, ami felvette, azzal azonban, hogy a férfi most szó nélkül elhagyta őt, megszegte a neki tett ígéretet, és egyúttal édesanyja levelét is figyelmen kívül hagyta, amiben éppen arra kérte, hogy vigyázzon rá. Nem mintha képes lenne hibáztatni ezért, de akkor is hazudna, ha nem ismerné be magának, hogy valahogy mégis zavarja a dolog.
Miközben gondolatai lázasan kergetik egymást erről elfojt egy sóhajtást, és úgy dönt inkább későbbre rakja el ezt a témát. Sem a beszélgetést, sem pedig a búcsút nem akarja megzavarni saját kétségeivel, hogy érdemes-e, vagy van-e bármi értelme egyáltalán pont Aleimord után menniük. Egy dologgal azonban a mai napig adós, és talán ez lesz az utolsó lehetősége. Nem olyan kicsi és nem is annyira veszélytelen hely a világ, hogy bármi is garantálja, hogy valaha az életben még újra fognak találkozni Rellel.*
- Köszönöm, hogy te is megpróbáltad megmenteni az életünket a városban! *hajt fejet őszinte hálával a lány előtt.*
- És a varázsitalokat is, amiket visszaadtál. Valahogy olyan érzésem van, hogy jól fognak jönni még egyszer. *teszi hozzá tűnődve miközben természetesen azt kívánja, hogy bár sohasem kellene egyiket sem használnia.*
- Drameiloten nem azt mondta amúgy, hogy elutazik a húgával? *fordul aztán hirtelen Lauhoz.*
- Szerintem őket már hiába keresnéd abban a házban, ha odamennél. De tényleg mindenki nagyon kedves volt, és ők is Sayquevesek. Ha arra hivatkozol, hogy Aleimord barátja vagy, biztosan nem fognak elhajtani a szolgálók, és élelemmel is megpakolnak, ha szükséged lenne rá. *teszi hozzá, végezetül pedig ő is csak csatlakozni tud Lau szavaihoz.*
- Tényleg vigyázz magadra! Mi is vigyázni fogunk. *mondja. Nem könnyelmű annyira, hogy azt higgye, hogy mostantól már minden rendben lesz, ugyanakkor átéltek ők ketten Lauval már annyi minden együtt, hogy úgy érzi, a rájuk váró kihívásokkal is megbirkózhatnak. Ráadásul most már nem csak ketten, hanem négyen vannak, és még egy ló is van velük. Ha úgy alakulna, hogy nagy lesz a baj, akkor is négyük közül legalább ketten elvágtathatnak vele valahová máshová, és messze.
Ezen kívül van ételük, van boruk, és most már varázsitalaik is vannak, mindent egybevetve tehát sokkal jobb helyzetben vannak most, mint amikor a hátuk mögött éppen összeomló Artheniorból kellett elmenekülniük.
Mindezek ellenére, mintha zsigereiben érezné, hogy nem vár rájuk könnyű és egyszerű közeli jövő, mint amilyenre vágyik.
Újabb sóhajtást fojt magába, a nagyon sokadikat azóta, hogy otthonról elindult.*
*Úgy érzi, hogy a maga részéről megtette a magáét. Nem biztos benne, hogy nem hozta ezzel a gnóm lányt kicsit kellemetlen helyzetbe, ugyanakkor belátja, hogy Launak, mint általában most is igaza van. Édesanyja is biztos valami ilyesmit mondott volna most Lyllinornak, ez pedig ismét egyszerre nyugtatja és szomorítja is el kicsit.
Bár mindig elvágyott szülőfalujából, azért szívesen maradt volna még néhány évet és valahogy még mindig hihetetlen számára, hogy száműzött, aki talán sosem térhet haza, és már most olyan sok időt töltöttek egymástól távol, mint amennyit eddig.
Szándékosan próbálja nem hagyni azonban, hogy az ezeket a gondolatokat követő érzés elhatalmasodjon rajta.*
- Köszönjük nektek, kedves tőletek nagyon! *mosolyog Marellára és Chelre is. Ugyan fél kicsit a lovaktól, de a lányé valóban szelídnek és nagyon okosnak is tűnik. Biztos benne, hogy gazdája sokat foglalkozott vele, így megtanulta értelmezni az emberek gesztusait. Miért ne tudhatná hát azt, hogy mit jelent egy mosoly?
Bárhogy is, a témát nem erőlteti. Ennek Lyll döntésének kell lennie, még puszta jóakaratból sem parancsolhatnak rá, hogy szálljon fel egy ló hátára, ha ő nem akar.*
- Régóta vagytok már együtt? *kérdi Marellát, de bármit válaszol is neki a lány és hiába hallgatja figyelmesen és kíváncsian, Relael és Lau beszélgetése hamar magára vonja majdnem minden figyelmét.*
- Örülök, hogy Nai jól van. *mosolyodik el őszinte örömmel Relael szavai után.* Szerencsés, hogy pont az előtt utazott el, hogy kitört volna a káosz.
*Ezek után egy darabig nem szólal meg, ugyanakkor láthatóan nagy érdeklődéssel hallgatja a másik két lány beszélgetését.
Sejtette, hogy Aleimordot megviselték a történtek, éppen csak azt nem gondolta volna, hogy a helyzet annyira súlyos, mint amennyire Lau most lefesti, márpedig semmi oka nincsen arra, hogy egyetlen nem plüss barátnője szavaiban kételkedjen.
Elsőként érez nyomukban mégis valamiféle bizonytalanságot. Megérti, hogy Lau segíteni szeretne Aleimordon, aki nemrég a házába fogadta, ő azonban a maga részéről úgy gondolja, hogy az elf azzal, hogy reggel búcsú és minden más nélkül hagyta őket magukra csak úgy, már kinyilvánította vagy azt, hogy egyikük társaságára sincsen szüksége, vagy pedig azt, hogyha lenne is, nem gondolja egyikükről sem azt, hogy segíteni tudna rajta.
Amúgy pedig maga sem tudja, hogyan álljon az egészhez. Aleimord védelmet ígért neki annak idején, amikor befogadta. Való igaz, hogy a lázadás napján ő volt az, aki nem mert visszamenni vele és Aleniával a lángoló városba, és inkább Relael, Lau és a többiek után futott, egészen a szekérig, ami felvette, azzal azonban, hogy a férfi most szó nélkül elhagyta őt, megszegte a neki tett ígéretet, és egyúttal édesanyja levelét is figyelmen kívül hagyta, amiben éppen arra kérte, hogy vigyázzon rá. Nem mintha képes lenne hibáztatni ezért, de akkor is hazudna, ha nem ismerné be magának, hogy valahogy mégis zavarja a dolog.
Miközben gondolatai lázasan kergetik egymást erről elfojt egy sóhajtást, és úgy dönt inkább későbbre rakja el ezt a témát. Sem a beszélgetést, sem pedig a búcsút nem akarja megzavarni saját kétségeivel, hogy érdemes-e, vagy van-e bármi értelme egyáltalán pont Aleimord után menniük. Egy dologgal azonban a mai napig adós, és talán ez lesz az utolsó lehetősége. Nem olyan kicsi és nem is annyira veszélytelen hely a világ, hogy bármi is garantálja, hogy valaha az életben még újra fognak találkozni Rellel.*
- Köszönöm, hogy te is megpróbáltad megmenteni az életünket a városban! *hajt fejet őszinte hálával a lány előtt.*
- És a varázsitalokat is, amiket visszaadtál. Valahogy olyan érzésem van, hogy jól fognak jönni még egyszer. *teszi hozzá tűnődve miközben természetesen azt kívánja, hogy bár sohasem kellene egyiket sem használnia.*
- Drameiloten nem azt mondta amúgy, hogy elutazik a húgával? *fordul aztán hirtelen Lauhoz.*
- Szerintem őket már hiába keresnéd abban a házban, ha odamennél. De tényleg mindenki nagyon kedves volt, és ők is Sayquevesek. Ha arra hivatkozol, hogy Aleimord barátja vagy, biztosan nem fognak elhajtani a szolgálók, és élelemmel is megpakolnak, ha szükséged lenne rá. *teszi hozzá, végezetül pedig ő is csak csatlakozni tud Lau szavaihoz.*
- Tényleg vigyázz magadra! Mi is vigyázni fogunk. *mondja. Nem könnyelmű annyira, hogy azt higgye, hogy mostantól már minden rendben lesz, ugyanakkor átéltek ők ketten Lauval már annyi minden együtt, hogy úgy érzi, a rájuk váró kihívásokkal is megbirkózhatnak. Ráadásul most már nem csak ketten, hanem négyen vannak, és még egy ló is van velük. Ha úgy alakulna, hogy nagy lesz a baj, akkor is négyük közül legalább ketten elvágtathatnak vele valahová máshová, és messze.
Ezen kívül van ételük, van boruk, és most már varázsitalaik is vannak, mindent egybevetve tehát sokkal jobb helyzetben vannak most, mint amikor a hátuk mögött éppen összeomló Artheniorból kellett elmenekülniük.
Mindezek ellenére, mintha zsigereiben érezné, hogy nem vár rájuk könnyű és egyszerű közeli jövő, mint amilyenre vágyik.
Újabb sóhajtást fojt magába, a nagyon sokadikat azóta, hogy otthonról elindult.*
4114. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-05 21:40:20
Üzenet elküldve: 2018-11-05 21:40:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
- Én is örülök Shen *mosolyodik az elfre. Ám annak feltételezésére, hogy mondták-e neki, hogy szép, nem felel, csak szerényen megvonja a vállát. Éppen volt rá példa, de nem olyan sok, hogy mindennaposnak érezhesse, és azok is már olyan régen, hogy talán nem is voltak valójában. Egyre inkább zavarba is jön, mert ha csak úgy csapná a szelet Shen, bohókásan, akkor valószínűleg nevetve, viccelődve elhessegetné. Így viszont valóban zavarba ejtő, mert mint ha komolyan beszélne. Nem is bánja, hogy elterelődik a szó önnön szépségéről, valami olyan felé, ami természetes a számára. A régi elf tradíciókban pedig véletlenül nagyon otthon van. Így amikor Shen láthatóan fellelkesedik, Lyz nem habozik. *
- Nagyon szívesen megmutatom *szól, miközben térdre, majd állásba tornázza magát.*
- Gyere, állj fel. *nyújtja a kezét segítségre. A semmiből jött neki a gondolat, hogy ha Shent kocsmákban nevelte mindenféle jöttment, akkor aligha lehet fogalma az elf tradíciókról. Szembe fordul vele.*
- Add a kezed *nyújtja másik kezét is felé* Kicsit hajolj lejjebb, hogy elérjem a homlokod* húz is egy kicsit rajta, hogy lejjebb húzza a fiút.* Így, mint ha meghajolnál, mert te vagy a magasabb, neked kell közeledned.
*Ha Shen megteszi, amit kér, akkor homlokuk összeér, s akkor...*
- Me'Ochass *szól ősei nyelvén, smaragdszín szemeivel egyenesen az acélszínűekbe néz, miközben beszél* Azt jelenti: Levelem. Így köszöntjük egymást.
*Egyre halkuló magyarázat után, elengedi Shent, hátrál is, mert ettől a közelségtől már megint majd kiugrik a szíve a helyéből. Torkát köszörüli, mert a torka is kiszárad. Most jól jönne egy korty bor, igazán.*
- Tudod, mint a falevelek, egyetlen fáról, *pirulnak szeplői, s füle hegye is.* de valójában, az egy fajhoz tartozást is jelenti. Legalábbis, nekem nagyapám így tanította.
*Lyz csak ezt a magyarázatot ismeri, és Pyctával nem beszéltek erről, hogy ahol a szerzetes elf felnőtt, milyen jelentést párosítottak hozzá, így könnyen lehet, hogy eltér a kettejük ismerete.*
//Íjászverseny//
- Én is örülök Shen *mosolyodik az elfre. Ám annak feltételezésére, hogy mondták-e neki, hogy szép, nem felel, csak szerényen megvonja a vállát. Éppen volt rá példa, de nem olyan sok, hogy mindennaposnak érezhesse, és azok is már olyan régen, hogy talán nem is voltak valójában. Egyre inkább zavarba is jön, mert ha csak úgy csapná a szelet Shen, bohókásan, akkor valószínűleg nevetve, viccelődve elhessegetné. Így viszont valóban zavarba ejtő, mert mint ha komolyan beszélne. Nem is bánja, hogy elterelődik a szó önnön szépségéről, valami olyan felé, ami természetes a számára. A régi elf tradíciókban pedig véletlenül nagyon otthon van. Így amikor Shen láthatóan fellelkesedik, Lyz nem habozik. *
- Nagyon szívesen megmutatom *szól, miközben térdre, majd állásba tornázza magát.*
- Gyere, állj fel. *nyújtja a kezét segítségre. A semmiből jött neki a gondolat, hogy ha Shent kocsmákban nevelte mindenféle jöttment, akkor aligha lehet fogalma az elf tradíciókról. Szembe fordul vele.*
- Add a kezed *nyújtja másik kezét is felé* Kicsit hajolj lejjebb, hogy elérjem a homlokod* húz is egy kicsit rajta, hogy lejjebb húzza a fiút.* Így, mint ha meghajolnál, mert te vagy a magasabb, neked kell közeledned.
*Ha Shen megteszi, amit kér, akkor homlokuk összeér, s akkor...*
- Me'Ochass *szól ősei nyelvén, smaragdszín szemeivel egyenesen az acélszínűekbe néz, miközben beszél* Azt jelenti: Levelem. Így köszöntjük egymást.
*Egyre halkuló magyarázat után, elengedi Shent, hátrál is, mert ettől a közelségtől már megint majd kiugrik a szíve a helyéből. Torkát köszörüli, mert a torka is kiszárad. Most jól jönne egy korty bor, igazán.*
- Tudod, mint a falevelek, egyetlen fáról, *pirulnak szeplői, s füle hegye is.* de valójában, az egy fajhoz tartozást is jelenti. Legalábbis, nekem nagyapám így tanította.
*Lyz csak ezt a magyarázatot ismeri, és Pyctával nem beszéltek erről, hogy ahol a szerzetes elf felnőtt, milyen jelentést párosítottak hozzá, így könnyen lehet, hogy eltér a kettejük ismerete.*
4113. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-05 20:01:22
Üzenet elküldve: 2018-11-05 20:01:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Kis tanyánál//
*A tűz narancssárgás színével világítja meg a házat. Az óriás kint kémleli a tájat, nem nézve, hogy most melyik tag mit csinál. Levetkőzni sem fog, mivel fölösleges. Lyz már kitalálta, hogy a lovasok felderítik a tájat, és ezen nincs mit vitatni. Amikor az elf leány őt kérdezi, elfordul az ablaktól és Lyzre néz.*
-A lovas felderítés jó ötlet, de szükség lesz itt védőkre is.
*Monsotor leül az ablak közelében törökülésben és végignéz az itteni személyeken.*
~Ha a város felé megyünk, talán biztonságosabban telik utunk, valamint ott már szétválhatok a többiektől. Már csak arra kellene ötlet, hogy mi legyen a városba érkezés után. Munka mindenképp kelleni fog, meg talán mágiára is szükség lesz később úgyhogy varázsolni is meg kell tanulnom.~
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.08 01:22:13, a következő indokkal:
Írásjelek és igeidők javítva.
*A tűz narancssárgás színével világítja meg a házat. Az óriás kint kémleli a tájat, nem nézve, hogy most melyik tag mit csinál. Levetkőzni sem fog, mivel fölösleges. Lyz már kitalálta, hogy a lovasok felderítik a tájat, és ezen nincs mit vitatni. Amikor az elf leány őt kérdezi, elfordul az ablaktól és Lyzre néz.*
-A lovas felderítés jó ötlet, de szükség lesz itt védőkre is.
*Monsotor leül az ablak közelében törökülésben és végignéz az itteni személyeken.*
~Ha a város felé megyünk, talán biztonságosabban telik utunk, valamint ott már szétválhatok a többiektől. Már csak arra kellene ötlet, hogy mi legyen a városba érkezés után. Munka mindenképp kelleni fog, meg talán mágiára is szükség lesz később úgyhogy varázsolni is meg kell tanulnom.~
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.08 01:22:13, a következő indokkal:
Írásjelek és igeidők javítva.
4112. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-05 11:43:09
Üzenet elküldve: 2018-11-05 11:43:09
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Biztosan nem ez a legmindennapibb és legjobb ismerkedési és módszer, amit a párkapcsolat-tanácsadók ajánlanak, már ha léteznek olyanok, de Shen ezt tudja, azaz nem tudja, de ezt részesíti előnyben. Vagyis így esett.
Tisztában van vele, hogy Lyz nem ezt érdemelné, de éppen ő mondta neki, hogy ne törődjön vele, hogy szerinte mit érdemelne. Úgy is mondhatjuk, hogy egye meg, amit főzött. Persze jó értelemben.
Amikor leül vele szemben, látja a lányon, hogy bizalmatlan a bizarr ismerkedési metódus miatt, de végül beadja a derekát és belemegy a játékba. A kinyújtott jobbja már kezd kényelmetlenné válni, de végül Lyz elfogadja és akkor a hegyesfülű óvatosan megszorítja a kezét.*
- Szia, Lyz, örülök, hogy megismerhetlek. *válaszol mosolyogva és nagyon megkönnyebbülten.*
- Biztosan mondták már, de nagyon szép vagy. *teszi hozzá kedvesen. Úgy dönt, a jól bevált aforizmákkal él, azokat legalább ismeri. Jóllehet, korábban csak üres bókként mondott ilyeneket csinos, bár butácska tehenészlányoknak, de ezúttal tényleg komolyan gondolja és ez a hangjában is érződik.*
- Tényleg? *kérdi felélénkülve, érzései ezúttal is őszinték.*
- Én emberek között nőttem fel, ha volt is ilyen a családunkban, sajnos már nem emlékszem rá. *mondja, ahogy feljebb tornázza magát ültében, láthatóan kíváncsi.*
- Megmutatnád, kérlek. *kéri halkan és izgatottan várja, mit takarhat az a tradicionális elf köszöntés. Észre sem veszi, de kicsit izgul.*
//Íjászverseny//
*Biztosan nem ez a legmindennapibb és legjobb ismerkedési és módszer, amit a párkapcsolat-tanácsadók ajánlanak, már ha léteznek olyanok, de Shen ezt tudja, azaz nem tudja, de ezt részesíti előnyben. Vagyis így esett.
Tisztában van vele, hogy Lyz nem ezt érdemelné, de éppen ő mondta neki, hogy ne törődjön vele, hogy szerinte mit érdemelne. Úgy is mondhatjuk, hogy egye meg, amit főzött. Persze jó értelemben.
Amikor leül vele szemben, látja a lányon, hogy bizalmatlan a bizarr ismerkedési metódus miatt, de végül beadja a derekát és belemegy a játékba. A kinyújtott jobbja már kezd kényelmetlenné válni, de végül Lyz elfogadja és akkor a hegyesfülű óvatosan megszorítja a kezét.*
- Szia, Lyz, örülök, hogy megismerhetlek. *válaszol mosolyogva és nagyon megkönnyebbülten.*
- Biztosan mondták már, de nagyon szép vagy. *teszi hozzá kedvesen. Úgy dönt, a jól bevált aforizmákkal él, azokat legalább ismeri. Jóllehet, korábban csak üres bókként mondott ilyeneket csinos, bár butácska tehenészlányoknak, de ezúttal tényleg komolyan gondolja és ez a hangjában is érződik.*
- Tényleg? *kérdi felélénkülve, érzései ezúttal is őszinték.*
- Én emberek között nőttem fel, ha volt is ilyen a családunkban, sajnos már nem emlékszem rá. *mondja, ahogy feljebb tornázza magát ültében, láthatóan kíváncsi.*
- Megmutatnád, kérlek. *kéri halkan és izgatottan várja, mit takarhat az a tradicionális elf köszöntés. Észre sem veszi, de kicsit izgul.*
4111. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-04 21:05:36
Üzenet elküldve: 2018-11-04 21:05:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
*Rella kicsit meglepődik a felvetésen, miszerint a kicsi gnóm lány felülhetne Chelre. Azonban nincsen ellenvetése a dolog ellen.*
- Ha szeretnél szívesen elviszlek! És ne aggódj! Nem okozol gondot nekünk! - *Eközben Lyll-re pillant, ezek után pedig várakozóan néz a mellette álló kanca szemébe, mintha csak megerősítést várna. És csakugyan valamiféle választ vár az állatról, melyet meg is kap, egy fejrázás keretében. Ezt könnyűszerrel igennek veszi.
Az újonnan érkező lány felé nem annyira fordít hangsúlyt. Inkább elmerül a gondolataiba merül, melyek folyamatosan visszakalandoznak két nappal korábbra, mikor is fogta magát, és hátrahagyva mindenét elindult egymagában a fene tudja hova.
Sohasem gondolta volna, hogy idáig el fog jönni, Bár még nem ismeri őket, a megérzése - mely általában sohasem csal - most azt súgja neki, hogy nagyon nagy szerencséje van, hogy ők ilyen kedvesek.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.22 11:46:57, a következő indokkal:
Helyesírási hiba javítva.
*Rella kicsit meglepődik a felvetésen, miszerint a kicsi gnóm lány felülhetne Chelre. Azonban nincsen ellenvetése a dolog ellen.*
- Ha szeretnél szívesen elviszlek! És ne aggódj! Nem okozol gondot nekünk! - *Eközben Lyll-re pillant, ezek után pedig várakozóan néz a mellette álló kanca szemébe, mintha csak megerősítést várna. És csakugyan valamiféle választ vár az állatról, melyet meg is kap, egy fejrázás keretében. Ezt könnyűszerrel igennek veszi.
Az újonnan érkező lány felé nem annyira fordít hangsúlyt. Inkább elmerül a gondolataiba merül, melyek folyamatosan visszakalandoznak két nappal korábbra, mikor is fogta magát, és hátrahagyva mindenét elindult egymagában a fene tudja hova.
Sohasem gondolta volna, hogy idáig el fog jönni, Bár még nem ismeri őket, a megérzése - mely általában sohasem csal - most azt súgja neki, hogy nagyon nagy szerencséje van, hogy ők ilyen kedvesek.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.22 11:46:57, a következő indokkal:
Helyesírási hiba javítva.
4110. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-04 19:30:12
Üzenet elküldve: 2018-11-04 19:30:12
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magányosok útja//
*Tűnődve szemléli a kocsikerék darabot, persze közben Valeára is figyel. Ismét egy filozofikus pillanatot élnek meg, s a régmúlt emlékei felrázzák mindkettejüket.*
- Igen. De túl kell lépni rajta. *Néz fel mosolyogva.* Az életemben elég sok minden összetört, de a darabokból építkezem. Persze olykor nem árt a segítség. *Mosolyodik el Valeára tekintve, majd kutat tovább, ösztönösen egy kitaposottnak tűnő ösvényen indul el.*
- Oh, Aenae? Egy emberlány. Vadvédben élt sokáig, aztán valami megváltozott és elhagyott bennünket. Ebben úgy érzem nekem is volt némi szerepem. *Nyel egyet.* Az ő holmijaiért szaladtam vissza a kaputól és azt a dobócsillagot adtam Lyznek, amivel megsebeztem őt. *Nem esik nehezére már beszélni ezekről a dolgokról, de csak Valeának. Másnak valószínűleg nem nyílna meg ennyire. Lassan beljebb sétálnak, bár már szinte roskadoznak a fahasáboktól, azonban Umon nem tágít, a végére akar járni a dolgoknak.*
- Nem tudom. *Rázza meg a fejét.* Lyz... különleges. Nem tudom megfogalmazni. Megvan benne a báj, a törődés, a kedvesség és az acél hidege is. *Megvonja a vállát.* Különleges. *Ismétli meg csendesen, mélán elmosolyodva. Amikor a lány, a szerzetest érintő kérdés kapcsán válaszol, nem kutat, felegyenesedve fürkészi Vali arcát, maga sem tudja mit keres a szemekben.*
- Hát... téged is különlegesnek tartalak. *Félmosoly játszik a szája sarkában.* Még, ha te nem is tartod magad annak. *Aztán továbbindul. Erősen szürkül, de a kijárt ösvény is tágul, olybá tűnik, hogy halad is valahová. Lassan kissé kitágul a tér, s a fák közül egy tisztás tűnik fel.*
- Odanézz! *Jelez fejével, tekintve, hogy kezei foglaltak, s teli vannak fával. Az erdő szélén feltűnő épület meglehetősen romos, de a tető itt-ott még kitart. Láthatóan egy kisebbfajta ház áll ott, előtte még látszik a korhadt és már-már kidőlt léckerítés, ami valószínűleg a konyhakertet és a kis kutat különítette el. A szerzetes arcán nem látszik semmi, bár szemeiben ott a csillogás, s stigmái is jelzik izgatottságát.*
- Talán... talán... *Nem tudja, hogyan fogalmazzon, hogy ne legyen félreérthető, aztán inkább nem fejezi be.*
- Megnézzük? Elhagyatott, de fedél lenne éjjel a fejünk felett, ide be tudunk állni a szekérrel. *Vonja meg a vállát.* Lehet, hogy széken folytathatnánk a beszélgetést. Rólad. *Nyomatékosít, mert a szerzetesről már sok mindent megtudtak, Valeáról szinte még semmit, csak néhány foszlányt az életéből.*
- Persze... ha van még kérdésed velem kapcsolatban, mindent elmondok. *Fejezi ki magát egyszerűen, mintha mi sem lenne természetesebb.* Egy pohár bor mellett... *Mosolyodik el.*
*Tűnődve szemléli a kocsikerék darabot, persze közben Valeára is figyel. Ismét egy filozofikus pillanatot élnek meg, s a régmúlt emlékei felrázzák mindkettejüket.*
- Igen. De túl kell lépni rajta. *Néz fel mosolyogva.* Az életemben elég sok minden összetört, de a darabokból építkezem. Persze olykor nem árt a segítség. *Mosolyodik el Valeára tekintve, majd kutat tovább, ösztönösen egy kitaposottnak tűnő ösvényen indul el.*
- Oh, Aenae? Egy emberlány. Vadvédben élt sokáig, aztán valami megváltozott és elhagyott bennünket. Ebben úgy érzem nekem is volt némi szerepem. *Nyel egyet.* Az ő holmijaiért szaladtam vissza a kaputól és azt a dobócsillagot adtam Lyznek, amivel megsebeztem őt. *Nem esik nehezére már beszélni ezekről a dolgokról, de csak Valeának. Másnak valószínűleg nem nyílna meg ennyire. Lassan beljebb sétálnak, bár már szinte roskadoznak a fahasáboktól, azonban Umon nem tágít, a végére akar járni a dolgoknak.*
- Nem tudom. *Rázza meg a fejét.* Lyz... különleges. Nem tudom megfogalmazni. Megvan benne a báj, a törődés, a kedvesség és az acél hidege is. *Megvonja a vállát.* Különleges. *Ismétli meg csendesen, mélán elmosolyodva. Amikor a lány, a szerzetest érintő kérdés kapcsán válaszol, nem kutat, felegyenesedve fürkészi Vali arcát, maga sem tudja mit keres a szemekben.*
- Hát... téged is különlegesnek tartalak. *Félmosoly játszik a szája sarkában.* Még, ha te nem is tartod magad annak. *Aztán továbbindul. Erősen szürkül, de a kijárt ösvény is tágul, olybá tűnik, hogy halad is valahová. Lassan kissé kitágul a tér, s a fák közül egy tisztás tűnik fel.*
- Odanézz! *Jelez fejével, tekintve, hogy kezei foglaltak, s teli vannak fával. Az erdő szélén feltűnő épület meglehetősen romos, de a tető itt-ott még kitart. Láthatóan egy kisebbfajta ház áll ott, előtte még látszik a korhadt és már-már kidőlt léckerítés, ami valószínűleg a konyhakertet és a kis kutat különítette el. A szerzetes arcán nem látszik semmi, bár szemeiben ott a csillogás, s stigmái is jelzik izgatottságát.*
- Talán... talán... *Nem tudja, hogyan fogalmazzon, hogy ne legyen félreérthető, aztán inkább nem fejezi be.*
- Megnézzük? Elhagyatott, de fedél lenne éjjel a fejünk felett, ide be tudunk állni a szekérrel. *Vonja meg a vállát.* Lehet, hogy széken folytathatnánk a beszélgetést. Rólad. *Nyomatékosít, mert a szerzetesről már sok mindent megtudtak, Valeáról szinte még semmit, csak néhány foszlányt az életéből.*
- Persze... ha van még kérdésed velem kapcsolatban, mindent elmondok. *Fejezi ki magát egyszerűen, mintha mi sem lenne természetesebb.* Egy pohár bor mellett... *Mosolyodik el.*
4109. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-04 19:14:23
Üzenet elküldve: 2018-11-04 19:14:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Kis tanyánál//
*A szekér egy része lepakolva várakozik a fal tövében. A növények elültetve, a vízszeretőbbek alaposan ellátva, hisz a kút mellett könnyen rendbe lehet őket tenni. Mire estébe fordul az idő, már mindenki lepakolva, bepakolva bevackolja magát a kis tanyára.
Barátságos narancssárga lángok nyaldossák a tűzre rakott rőzsét, amit érkezéskor gyűjtött a maréknyi csapat.
Valóban távol áll Vadvéd luxusától, de Lyz gyakorlott az erdei életben is, így nem tart attól, hogy a túlzott kényelem elrontotta.
Leoldja övét, lecsatolja fegyvertartó pántjait, tegezét mind egy halomba pakolja, de tudja, hogy ma éjjel egy óránál többet biztosan nem fog tudni aludni. Leoldja alkarvédőit, és odalöki a kupacra. *
- Holnap, reggel meg kellene beszélnünk, hogy merre tovább. Mit gondoltok? Itt biztonságos lehet egy ideig, de nem hiába üres ez a tanya. Esetleg beljebb kellene mennünk… vagy még tovább, délebbre. Ez kellene megbeszélnünk. Mennyire ismeritek a környéket? *fúzi a szót, miközben vetkőzik. Nem teljesen, csupán a feszes bőr kellékeitől válik meg. Inge eztán bővebb derékban, kényelmesebb az éjszakához, csak a kis zöld kocka, aminek a göbe hiányérzettel tölti el. De most nem szabad gyengének lenni.*
- Arra gondoltam, holnap ellovagolhatnánk arra. Felderíthetnénk. Csak lovasok. A lányok és a gyerekek maradnak. Sadmyr, ha nem baj, szeretném, ha te is maradnál.* A fiúnak immár nem sok választása van, de ő amúgy is azt pedzegette Ishalának korábban, hogy a gyerekekre szeretne vigyázni, így nem bánja, hogy zet a feladatot adja neki Lyz. *
- Óriás, te mit terveztél? *szegezi neki a kérdést, miközben zsákjából előhalássza prémes mellényét, és bele is bújik.*
- És ti? *pillant Denzackra és Ishalára, miközben a derengő narancsfények meg megbillentik a szoba fényét. Kellemes, meghitt este, annak ellenére, hogy meglehetősen nomád. Lealla gondoskodása azért itt sem hagyja őket parlagon, pokrócokat oszt az egykori szobalány, amit Lyz megköszönve elvesz, majd a kijelölt sarokba löki. Reá telepedve tőrét kezdi élezni a kovácsműhelyből elhozott kővel. Monoton, kellemes feladat, miközben a válaszokat hallgatja.*
*A szekér egy része lepakolva várakozik a fal tövében. A növények elültetve, a vízszeretőbbek alaposan ellátva, hisz a kút mellett könnyen rendbe lehet őket tenni. Mire estébe fordul az idő, már mindenki lepakolva, bepakolva bevackolja magát a kis tanyára.
Barátságos narancssárga lángok nyaldossák a tűzre rakott rőzsét, amit érkezéskor gyűjtött a maréknyi csapat.
Valóban távol áll Vadvéd luxusától, de Lyz gyakorlott az erdei életben is, így nem tart attól, hogy a túlzott kényelem elrontotta.
Leoldja övét, lecsatolja fegyvertartó pántjait, tegezét mind egy halomba pakolja, de tudja, hogy ma éjjel egy óránál többet biztosan nem fog tudni aludni. Leoldja alkarvédőit, és odalöki a kupacra. *
- Holnap, reggel meg kellene beszélnünk, hogy merre tovább. Mit gondoltok? Itt biztonságos lehet egy ideig, de nem hiába üres ez a tanya. Esetleg beljebb kellene mennünk… vagy még tovább, délebbre. Ez kellene megbeszélnünk. Mennyire ismeritek a környéket? *fúzi a szót, miközben vetkőzik. Nem teljesen, csupán a feszes bőr kellékeitől válik meg. Inge eztán bővebb derékban, kényelmesebb az éjszakához, csak a kis zöld kocka, aminek a göbe hiányérzettel tölti el. De most nem szabad gyengének lenni.*
- Arra gondoltam, holnap ellovagolhatnánk arra. Felderíthetnénk. Csak lovasok. A lányok és a gyerekek maradnak. Sadmyr, ha nem baj, szeretném, ha te is maradnál.* A fiúnak immár nem sok választása van, de ő amúgy is azt pedzegette Ishalának korábban, hogy a gyerekekre szeretne vigyázni, így nem bánja, hogy zet a feladatot adja neki Lyz. *
- Óriás, te mit terveztél? *szegezi neki a kérdést, miközben zsákjából előhalássza prémes mellényét, és bele is bújik.*
- És ti? *pillant Denzackra és Ishalára, miközben a derengő narancsfények meg megbillentik a szoba fényét. Kellemes, meghitt este, annak ellenére, hogy meglehetősen nomád. Lealla gondoskodása azért itt sem hagyja őket parlagon, pokrócokat oszt az egykori szobalány, amit Lyz megköszönve elvesz, majd a kijelölt sarokba löki. Reá telepedve tőrét kezdi élezni a kovácsműhelyből elhozott kővel. Monoton, kellemes feladat, miközben a válaszokat hallgatja.*
4108. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-04 11:35:08
Üzenet elküldve: 2018-11-04 11:35:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*Mikor Luni felveti az ötletet, hogy Lyllit ültessék fel Chel hátára, ő maga is csak bólogatni tud, hiszen hasonló gondoltok fordultak meg benne is*
- Talán nem lenne túl nagy teher a lónak, hogy egyszerre vigyen mindkettőtöket... *jegyzi meg, hogy egyértelművé tegye, nem kitúrni szeretné Marellát a nyeregből, hanem új útitársat adni hozzá, persze csak ha a lány is vevő erre. Közben a heves tiltakozás hatására visszafordul Lylli felé*
- Biztos vagy benne? Nem vagyok róla meggyőződve, hogy a sok sétálás jót tenne neked a jelenlegi állapotodban... *aggodalmaskodik a lány beteg hangja hallatán. ~Még mindig nincs túl jól szegény!~ gondolja magában ~Jó lenne már valami fedett helyre vonulni, ahol kipihenhetné magát!~ indulna már tovább legszívesebben, azonban egy új érkező egyelőre maradásra készteti*
- Ház is, meg tűz is volt bőven... *jegyzi meg nem kis éllel Rel szavaira, ahogy újra felidéződnek benne a városban átélt események* Közel se vagyok biztos benne, hogy jó ötlet, de valahogy úgy érzem, Aleimord után kell mennem. Azt hiszem, kissé belerokkant ebbe az egészbe. Úgy tűnt, mintha már minden mindegy lenne neki. Mintha nem lenne miért élnie... és félek, hogy már nem is akar! Mielőtt elment, a ház irányítását rám bízta, szóval attól tartok, hogy azért ment vissza a városba, hogy beteljesítse, amit a legutóbb sikerült elkerülnie. *foglalja össze röviden Relnek, mit is ért azalatt, hogy furcsa*
- Sajnálom, hogy odalett mindened! *teszi még hozzá őszintén, hisz biztos benne, bár a lány igyekszik ezt leplezni, azért igenis megviselheti őt életkörülményeinek ilyen gyors és drasztikus megváltozása* Ugyanakkor örülök, hogy mind jól vagytok és megtaláltátok a számításotok! *mosolyodik el kicsit. Bár az elhangzottakkal ellentétben nehezen tudja elképzelni Relt egyszerűen csak egy ház unalmas úrnőjeként, úgy tűnik, többet nem akar mondani arról, mihez kezd majd ezután, ő pedig tiszteletben tartja ezt a döntését. Az ajándékok azonban őszintén megdöbbentik. ~Vajon mi vezérli? Kizárt, hogy puszta szívjóságból adományozzon...~ töpreng magában, hiszen bár senkiről nem szeret rosszat gondolni, azt azért szinte teljes bizonyossággal ki merné jelenteni, Relael nem éppen az az adakozós fajta*
- De miért? *kérdez rá végül mégis a dologra* Erre igazán semmi szükség és te sem állhatsz épp a legfényesebben... *kezd bele a tiltakozásba, Rel felé nyújtva a szütyőt visszavételre, ha a lány esetleg mégis meggondolná magát, hiszen nem kis összegről van szó, jelenlegi helyzetében pedig ő is biztos rászorulhat erre az összegre*
- A közelben van Aleimord rokonának, Drameilotennek a háza, csak menj tovább az úton, amerről jöttünk! *mutatja kezével az irányt Rel kérdésére* Nagyon kedvesen fogadtak minket, biztos vagyok benne, veled se lesz másként! *mosolyodik el, hisz érzi, ez már lassan a búcsú pillanata, és ki tudja, mikor találkoznak újra. ~Már ha találkozunk újra...~ szólal meg egy hang a fejében. Bár legjobb barátnők sosem lesznek, azért egy ideig érdekes színfolt volt az életében a lány, és hiányozni fog neki*
- Vigyázz magadra! *búcsúzik tőle szomorú mosollyal.*
*Mikor Luni felveti az ötletet, hogy Lyllit ültessék fel Chel hátára, ő maga is csak bólogatni tud, hiszen hasonló gondoltok fordultak meg benne is*
- Talán nem lenne túl nagy teher a lónak, hogy egyszerre vigyen mindkettőtöket... *jegyzi meg, hogy egyértelművé tegye, nem kitúrni szeretné Marellát a nyeregből, hanem új útitársat adni hozzá, persze csak ha a lány is vevő erre. Közben a heves tiltakozás hatására visszafordul Lylli felé*
- Biztos vagy benne? Nem vagyok róla meggyőződve, hogy a sok sétálás jót tenne neked a jelenlegi állapotodban... *aggodalmaskodik a lány beteg hangja hallatán. ~Még mindig nincs túl jól szegény!~ gondolja magában ~Jó lenne már valami fedett helyre vonulni, ahol kipihenhetné magát!~ indulna már tovább legszívesebben, azonban egy új érkező egyelőre maradásra készteti*
- Ház is, meg tűz is volt bőven... *jegyzi meg nem kis éllel Rel szavaira, ahogy újra felidéződnek benne a városban átélt események* Közel se vagyok biztos benne, hogy jó ötlet, de valahogy úgy érzem, Aleimord után kell mennem. Azt hiszem, kissé belerokkant ebbe az egészbe. Úgy tűnt, mintha már minden mindegy lenne neki. Mintha nem lenne miért élnie... és félek, hogy már nem is akar! Mielőtt elment, a ház irányítását rám bízta, szóval attól tartok, hogy azért ment vissza a városba, hogy beteljesítse, amit a legutóbb sikerült elkerülnie. *foglalja össze röviden Relnek, mit is ért azalatt, hogy furcsa*
- Sajnálom, hogy odalett mindened! *teszi még hozzá őszintén, hisz biztos benne, bár a lány igyekszik ezt leplezni, azért igenis megviselheti őt életkörülményeinek ilyen gyors és drasztikus megváltozása* Ugyanakkor örülök, hogy mind jól vagytok és megtaláltátok a számításotok! *mosolyodik el kicsit. Bár az elhangzottakkal ellentétben nehezen tudja elképzelni Relt egyszerűen csak egy ház unalmas úrnőjeként, úgy tűnik, többet nem akar mondani arról, mihez kezd majd ezután, ő pedig tiszteletben tartja ezt a döntését. Az ajándékok azonban őszintén megdöbbentik. ~Vajon mi vezérli? Kizárt, hogy puszta szívjóságból adományozzon...~ töpreng magában, hiszen bár senkiről nem szeret rosszat gondolni, azt azért szinte teljes bizonyossággal ki merné jelenteni, Relael nem éppen az az adakozós fajta*
- De miért? *kérdez rá végül mégis a dologra* Erre igazán semmi szükség és te sem állhatsz épp a legfényesebben... *kezd bele a tiltakozásba, Rel felé nyújtva a szütyőt visszavételre, ha a lány esetleg mégis meggondolná magát, hiszen nem kis összegről van szó, jelenlegi helyzetében pedig ő is biztos rászorulhat erre az összegre*
- A közelben van Aleimord rokonának, Drameilotennek a háza, csak menj tovább az úton, amerről jöttünk! *mutatja kezével az irányt Rel kérdésére* Nagyon kedvesen fogadtak minket, biztos vagyok benne, veled se lesz másként! *mosolyodik el, hisz érzi, ez már lassan a búcsú pillanata, és ki tudja, mikor találkoznak újra. ~Már ha találkozunk újra...~ szólal meg egy hang a fejében. Bár legjobb barátnők sosem lesznek, azért egy ideig érdekes színfolt volt az életében a lány, és hiányozni fog neki*
- Vigyázz magadra! *búcsúzik tőle szomorú mosollyal.*
4107. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-04 00:18:59
Üzenet elküldve: 2018-11-04 00:18:59
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// A magányosok útja //
- Áh értem.
*Mondjuk nem lát azzal semmi problémát, hogy Pycta jobban odafigyelt ezekre, hiszen valakinek erre is kell, és feltételezhetően nem túl hálás feladat. Mindazonáltal nem szeretne messzemenő következtetéseket levonni a férfiről, ugyanakkor rá jó benyomást tett az alatt a rövid idő alatt. Egyre inkább biztos abban, és ezen el is mereng egy kicsit, miszerint minden személy egészen más és másnak mutatkozik, különböző időben, helyzetekben és emberek előtt. Csak akkor kap észbe amikor a szerzetes újabb adag bort nyújt neki. Örül neki és elfogadja az italt. Ha már itt van, akkor meg is issza, de nem sietve, mert nem töményezik és a részegség a cél. Leteszi a kis üvegcséjét és követi a szerzetest.*
- Még mindig annyira idegen a gondolat, hogy milyen gyorsan összetört az a valami, amit biztosnak gondoltál egész életedben.
*Mondja ki hangosan gondolatait, aminek ugyan sok értelme van, és aligha ad hozzá a beszélgetéshez, de Umonnál nem fél akár jelentéktelen butaságokról sem beszélni. Neki sincs titka a férfi előtt, akinek megnyílását egy visszafogott, de őszinte örömről árulkodó mosollyal fogad.*
- Ó, ki is az az Aenae? Pycta is őt kereste mikor engem talált, de nem rémlik, hogy találkoztam volna vele Vadvédben.
*Aztán lehet, hogy igen, hiszen nagy volt a tolongás, és alig tudott az emberekre koncentrálni, mert jobban lekötötte, hogy feszélyezi a sok ember.*
- De miért lett neked ilyen fontos Lyzendra? Mi fogott meg benne ennyire?
*Kicsit kíváncsiskodik, mert őszintén érdekli. Az szokatlan lenne a számára, ha a válasz a szavalás lenne, holott Umonnal neki is könyvpakolás közben mélyült el igazán a kapcsolata, azon túl, hogy az elejétől szimpatizált a férfivel, aki nem hagyta egyedül mikor látta mennyire elveszett.
Kezdi érezni, hogy lelki békéje lassan visszaáll az eredeti állapotába. Jól érzi magát, beszélgetésük eléggé önfeledt hangvételűvé vált, közben pedig ráérősen baktathat a friss levegőn és amikor úgy van, akkor újabb darabbal bővíti az összeszedett rakását.
A kérdés amit hozzá intéz a szerzetes meglepi, de nem zökkenti ki. Kicsit elcsendesedik, és addig a gyűjtögetéssel foglalkozik. Nem szeretne elhamarkodott választ adni.*
- Ehh, hát, mikor Pycta megtalált szó szerint elveszett voltam, de utána is amikor Vadvédbe kerültem. Senki nem fogadott ellenségesen, de kevesen őszinte érdeklődéssel. Páran akadtatok, akik tényleg figyeltek. Kezdve Pyctával, a nagypofájú Sythráig, az enyhén idióta Shen'erielig, és bizony ott voltál te is. Sőt, leginkább te, és míg a többiekről most fogalmam sincs hol vannak, és lehet ez nem a megfelelő megfogalmazása, de te ki is tartottál mellettem, hiszen itt vagy. Ezért én is kitartok melletted. Ilyen egyszerű.
*Leguggol és a hóna alá csap egy újabb tűzrevalót.*
- Áh értem.
*Mondjuk nem lát azzal semmi problémát, hogy Pycta jobban odafigyelt ezekre, hiszen valakinek erre is kell, és feltételezhetően nem túl hálás feladat. Mindazonáltal nem szeretne messzemenő következtetéseket levonni a férfiről, ugyanakkor rá jó benyomást tett az alatt a rövid idő alatt. Egyre inkább biztos abban, és ezen el is mereng egy kicsit, miszerint minden személy egészen más és másnak mutatkozik, különböző időben, helyzetekben és emberek előtt. Csak akkor kap észbe amikor a szerzetes újabb adag bort nyújt neki. Örül neki és elfogadja az italt. Ha már itt van, akkor meg is issza, de nem sietve, mert nem töményezik és a részegség a cél. Leteszi a kis üvegcséjét és követi a szerzetest.*
- Még mindig annyira idegen a gondolat, hogy milyen gyorsan összetört az a valami, amit biztosnak gondoltál egész életedben.
*Mondja ki hangosan gondolatait, aminek ugyan sok értelme van, és aligha ad hozzá a beszélgetéshez, de Umonnál nem fél akár jelentéktelen butaságokról sem beszélni. Neki sincs titka a férfi előtt, akinek megnyílását egy visszafogott, de őszinte örömről árulkodó mosollyal fogad.*
- Ó, ki is az az Aenae? Pycta is őt kereste mikor engem talált, de nem rémlik, hogy találkoztam volna vele Vadvédben.
*Aztán lehet, hogy igen, hiszen nagy volt a tolongás, és alig tudott az emberekre koncentrálni, mert jobban lekötötte, hogy feszélyezi a sok ember.*
- De miért lett neked ilyen fontos Lyzendra? Mi fogott meg benne ennyire?
*Kicsit kíváncsiskodik, mert őszintén érdekli. Az szokatlan lenne a számára, ha a válasz a szavalás lenne, holott Umonnal neki is könyvpakolás közben mélyült el igazán a kapcsolata, azon túl, hogy az elejétől szimpatizált a férfivel, aki nem hagyta egyedül mikor látta mennyire elveszett.
Kezdi érezni, hogy lelki békéje lassan visszaáll az eredeti állapotába. Jól érzi magát, beszélgetésük eléggé önfeledt hangvételűvé vált, közben pedig ráérősen baktathat a friss levegőn és amikor úgy van, akkor újabb darabbal bővíti az összeszedett rakását.
A kérdés amit hozzá intéz a szerzetes meglepi, de nem zökkenti ki. Kicsit elcsendesedik, és addig a gyűjtögetéssel foglalkozik. Nem szeretne elhamarkodott választ adni.*
- Ehh, hát, mikor Pycta megtalált szó szerint elveszett voltam, de utána is amikor Vadvédbe kerültem. Senki nem fogadott ellenségesen, de kevesen őszinte érdeklődéssel. Páran akadtatok, akik tényleg figyeltek. Kezdve Pyctával, a nagypofájú Sythráig, az enyhén idióta Shen'erielig, és bizony ott voltál te is. Sőt, leginkább te, és míg a többiekről most fogalmam sincs hol vannak, és lehet ez nem a megfelelő megfogalmazása, de te ki is tartottál mellettem, hiszen itt vagy. Ezért én is kitartok melletted. Ilyen egyszerű.
*Leguggol és a hóna alá csap egy újabb tűzrevalót.*
4106. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-03 22:22:00
Üzenet elküldve: 2018-11-03 22:22:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Lyz sem egy párkapcsolati tanácsadó, ezt a rövidtávú semmilyen kapcsolatainak foghíjas útja tökéletesen mutatja. Ő alapvetően nem látja a hibát benne, nem is keresi, ami azt illeti. Csak amikor azokat a meghitt pillanatokat csípte el az udvaron Pycta és Éné közt, akkor nem tudta, hogy hova nézzen zavarában. Szerencse, hogy ki tudta magát vágni, és gyors tempóban elhagyhatta az udvart, mert még a végén észrevette volna, hogy mije nincs. Tulajdonképpen senkije. Egyedül, a nagyvilágban, egy batyuval. Ez ő jelenleg.
Körülnéz, amikor Shen elvéti a lövést, vajon ő hallott-e valami neszt, amit Lyz lelki agonizálása közben nem, de azonnal látja, hogy sem vad, sem idegen nincs a környéken. Aztán Shen újra kezdené, amit Lyz őszintén remél, hogy nem úgy gondolja, ahogy valójában gondolja. De, Shen válaszából kiderül, igenis, teljesen elölről szeretne, s mi több, mellé telepedve be is mutatkozik. Lyz szemöldöke, továbbra is felszaladva, s pillantása továbbra is bizalmatlanul méregeti a fiút. Még akkor is, amikor ő már mellette ül. Aztán egy kitartott pillanat után ő is nyújtja a kezét, ahogy manapság már elterjedt.*
- Szia Shen *adja be a derekát végül, de szemmel látható, hogy nem remél több jót a dologtól. Egyetlen próbát csupán. Egy utolsót, mielőtt végleg elhatárolódik, hogy visszahúzzon a hivatás világába.*
- Lyzendra vagyok, a barátaimnak, csak Lyz. De ha ezt is becézni szeretnéd, *félmosoly kicsiny ránca szalad szája szélére.* akkor a Lyzi tökéletes.
*Legutóbb emiatt Xotarát igazított a helyre, hogy a Lyz éppen elég becézése a Lyzendrának, nem kell még a becézés becézését is becézni. Ennek ellenére néha elcsípték az elf fülei, hogy egyre elterjedtebbé vált az erőd falai közt a Lyzi, és gyanítja, hogy ehhez éppen az ellenkezése lehetett az oka. Így kénytelen volt beletörődni.
A bemutatkozás után elhúzza kezét, de a fiú felé fordulva folytatja.*
- Felénk, másképp köszöntünk *szól újra.* Ha szeretnéd, megmutatom.*pillant oldalra.* Tudod, olyan tradicionális elf módon.
//Íjászverseny//
*Lyz sem egy párkapcsolati tanácsadó, ezt a rövidtávú semmilyen kapcsolatainak foghíjas útja tökéletesen mutatja. Ő alapvetően nem látja a hibát benne, nem is keresi, ami azt illeti. Csak amikor azokat a meghitt pillanatokat csípte el az udvaron Pycta és Éné közt, akkor nem tudta, hogy hova nézzen zavarában. Szerencse, hogy ki tudta magát vágni, és gyors tempóban elhagyhatta az udvart, mert még a végén észrevette volna, hogy mije nincs. Tulajdonképpen senkije. Egyedül, a nagyvilágban, egy batyuval. Ez ő jelenleg.
Körülnéz, amikor Shen elvéti a lövést, vajon ő hallott-e valami neszt, amit Lyz lelki agonizálása közben nem, de azonnal látja, hogy sem vad, sem idegen nincs a környéken. Aztán Shen újra kezdené, amit Lyz őszintén remél, hogy nem úgy gondolja, ahogy valójában gondolja. De, Shen válaszából kiderül, igenis, teljesen elölről szeretne, s mi több, mellé telepedve be is mutatkozik. Lyz szemöldöke, továbbra is felszaladva, s pillantása továbbra is bizalmatlanul méregeti a fiút. Még akkor is, amikor ő már mellette ül. Aztán egy kitartott pillanat után ő is nyújtja a kezét, ahogy manapság már elterjedt.*
- Szia Shen *adja be a derekát végül, de szemmel látható, hogy nem remél több jót a dologtól. Egyetlen próbát csupán. Egy utolsót, mielőtt végleg elhatárolódik, hogy visszahúzzon a hivatás világába.*
- Lyzendra vagyok, a barátaimnak, csak Lyz. De ha ezt is becézni szeretnéd, *félmosoly kicsiny ránca szalad szája szélére.* akkor a Lyzi tökéletes.
*Legutóbb emiatt Xotarát igazított a helyre, hogy a Lyz éppen elég becézése a Lyzendrának, nem kell még a becézés becézését is becézni. Ennek ellenére néha elcsípték az elf fülei, hogy egyre elterjedtebbé vált az erőd falai közt a Lyzi, és gyanítja, hogy ehhez éppen az ellenkezése lehetett az oka. Így kénytelen volt beletörődni.
A bemutatkozás után elhúzza kezét, de a fiú felé fordulva folytatja.*
- Felénk, másképp köszöntünk *szól újra.* Ha szeretnéd, megmutatom.*pillant oldalra.* Tudod, olyan tradicionális elf módon.
4105. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-03 12:45:48
Üzenet elküldve: 2018-11-03 12:45:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Valójában Lyz nem jár messze az igazságtól, de hogy vadász hasonlattal éljen, könnyű úgy nyulat fogni, hogy az már eleve adja magát, sőt, önként ugrik a zsákba, mint levadászni egy vadnyulat, ami nem hogy nem könnyű, de még nehéz is. Ráadásul úgy, hogy az a nyúl a legszebb kerek e világon.
Jóllehet, akadtak lányok minden éjjel, ha betért egy fogadóba, de ők sohasem dobogtatták meg úgy a szívét, mint az erdő királynője. Mellette kiszáll az erő a lábából, remegni kezd a keze, főleg, ha oda kerülnek, hogy érintés vagy intimebb mozdulat lehetősége merül fel.
Mint kát bakfis, kerülgetik a forró kását, mindketten talán attól tartva, hogy megégetik magukat, ha bármi komolyabbra szánják el magukat. Pedig lehet, hogy az a kása a legfinomabb, legoptimálisabb hőmérsékletű kása ezen a vidéken.
Shen elrontja a lövést, zavarában nem tud mit kezdeni, hirtelen túl hosszúnak érzi a karját, túl esetlennek a lábát és túl görbének a hátát. Igyekszik javítani a tartásán és amikor megkérdezi, hogy nem kezdhetnének mindent elölről, leengedi inkább az íjat.*
- Nem. *húzza el heges száját oldalra és fogja magát és odamegy Lyzhez, hogy leüljön elé.*
- Szia, szép lány, Shen vagyok, de szólíts csak Aranyhajnak. *mutatkozik be és nyújtja a kezét kézfogásra. Szája sarkában félénk mosoly bujkál, ahogy várja a választ.
Olyan sok hibát vétett mióta megismerte a lányt, hogy talán tényleg egyszerűbb volna az elején kezdeni. Reméli, hogy Lyz sem gondolja túl butának az ötletet és belemegy a játékba.*
//Íjászverseny//
*Valójában Lyz nem jár messze az igazságtól, de hogy vadász hasonlattal éljen, könnyű úgy nyulat fogni, hogy az már eleve adja magát, sőt, önként ugrik a zsákba, mint levadászni egy vadnyulat, ami nem hogy nem könnyű, de még nehéz is. Ráadásul úgy, hogy az a nyúl a legszebb kerek e világon.
Jóllehet, akadtak lányok minden éjjel, ha betért egy fogadóba, de ők sohasem dobogtatták meg úgy a szívét, mint az erdő királynője. Mellette kiszáll az erő a lábából, remegni kezd a keze, főleg, ha oda kerülnek, hogy érintés vagy intimebb mozdulat lehetősége merül fel.
Mint kát bakfis, kerülgetik a forró kását, mindketten talán attól tartva, hogy megégetik magukat, ha bármi komolyabbra szánják el magukat. Pedig lehet, hogy az a kása a legfinomabb, legoptimálisabb hőmérsékletű kása ezen a vidéken.
Shen elrontja a lövést, zavarában nem tud mit kezdeni, hirtelen túl hosszúnak érzi a karját, túl esetlennek a lábát és túl görbének a hátát. Igyekszik javítani a tartásán és amikor megkérdezi, hogy nem kezdhetnének mindent elölről, leengedi inkább az íjat.*
- Nem. *húzza el heges száját oldalra és fogja magát és odamegy Lyzhez, hogy leüljön elé.*
- Szia, szép lány, Shen vagyok, de szólíts csak Aranyhajnak. *mutatkozik be és nyújtja a kezét kézfogásra. Szája sarkában félénk mosoly bujkál, ahogy várja a választ.
Olyan sok hibát vétett mióta megismerte a lányt, hogy talán tényleg egyszerűbb volna az elején kezdeni. Reméli, hogy Lyz sem gondolja túl butának az ötletet és belemegy a játékba.*
4104. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-03 12:13:29
Üzenet elküldve: 2018-11-03 12:13:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magányosok útja//
*Mielőtt válaszolna természetesen kiissza a maradékot is, majd bánatosan néz az üvegcse aljába.*
- Túl kicsi. *Fintorodik el, de elébb úgy illik, hogy beszéljenek, majd ráér még utána tölteni. Mert még fogja az biztos. Nehéz nap volt.*
- Hát, mindent borzasztó komolyan vett, kevés alkalommal láttam mosolyogni, talán attól tartott, hogy Vadvédhez nem méltó a tivornyázás. *Vonja meg a vállát, bár igazából Pyctát soha nem ismerte meg teljesen, csak következtetni tud. Bár Valea másképp tervezi, Umon kiváló reflexekkel rendelkezik és körülbelül ennyi volt az az idő, amennyit várni tudott. Nemes egyszerűséggel kikapja a né kezéből a poharat és azonnal megtölti.*
- Kérsz, ugye? Én igen. *Mondja zavartan, aztán a tele poharat a lány kezébe nyomja. Persze félreteheti, vagy tartogathatja, Umon nem fog megsértődni, ha lassabban szeretne fogyasztani, azonban ő félig ismét kiissza a sajátját, majd száját csuhája ujjában törli meg.*
- Akkor jó. *Mosolyodik el.* Imádok szabad ég alatt aludni, a tűz, a csillagok, a csend. Eszményi. *Pillant fel Valeára, aki máris indul. A szerzetes előbb persze megissza a borát, majd az üvegcsét a hordó mellé teszi le. Megvárja, míg a lány is gondoskodik a magáéról, aztán lassan elindulnak. Dél felé haladnak, valamiért Umon azt a területet pécézte ki.*
- A várost kerüljük el! *Javasolja.* Még mindig látok füstcsíkokat, nem nyugodott le teljesen. *Mondja csendesen, s közben az útjába eső fadarabokat szépen felszedegeti.*
- Nem bánom, azt hiszem előtted már nincs titkom. *Halvány mosoly jelenik meg arcán, de valóban így van. Valea mindent megtudott már róla, persze néhány részlet még hiányzik, de adott esetben az éjszaka folyamán ez is tisztázódhat.*
- Lyzzel érdekes a kapcsolatom. *Sóhajt fel.* Egy erkélyen állt, mikor először megláttam, *mosolyog* szavaltunk, bizony. *Bólint egyet.* Csodás régi költeményekből, aztán sokáig nem is beszélgettünk. Azt hiszem közel kerültünk egymáshoz, amikor Aenaevel akartam tisztázni mindent, azonban vezérként lépett fel. Hideg volt és szenvtelen. A dögtisztás után pedig felém sem nézett, ahol meg Shen mellett állt ki. Engem valahogyan mindig mellőzött. Az életem adnám érte. De nehéz feldolgozni a dolgokat. *Megvonja a vállát.* Majd az idő megoldja. Elég sokáig haladnak már, a szekér bár látszik még, tekintettel arra, hogy a fák közé lépnek, lassan az is eltűnik. Lehajol egy darab fáért, de valamiben elakad a keze. ~ Egy kocsikerék? ~ Nézi meg. ~ Hogy került ide? ~ *Felfedezésének nem ad hangot, de célirányosan arrafelé szeretne haladni, melyről a szekér érkezhetett.*
- Miért vagy velem? *Kérdezi közben, hirtelen felpillantva, s felegyenesedve, Valeára nézve. Lassan szürkület van már, de még látszanak Umon szemei, melyek tisztán csillannak meg a lenyugvó nap fényében.*
*Mielőtt válaszolna természetesen kiissza a maradékot is, majd bánatosan néz az üvegcse aljába.*
- Túl kicsi. *Fintorodik el, de elébb úgy illik, hogy beszéljenek, majd ráér még utána tölteni. Mert még fogja az biztos. Nehéz nap volt.*
- Hát, mindent borzasztó komolyan vett, kevés alkalommal láttam mosolyogni, talán attól tartott, hogy Vadvédhez nem méltó a tivornyázás. *Vonja meg a vállát, bár igazából Pyctát soha nem ismerte meg teljesen, csak következtetni tud. Bár Valea másképp tervezi, Umon kiváló reflexekkel rendelkezik és körülbelül ennyi volt az az idő, amennyit várni tudott. Nemes egyszerűséggel kikapja a né kezéből a poharat és azonnal megtölti.*
- Kérsz, ugye? Én igen. *Mondja zavartan, aztán a tele poharat a lány kezébe nyomja. Persze félreteheti, vagy tartogathatja, Umon nem fog megsértődni, ha lassabban szeretne fogyasztani, azonban ő félig ismét kiissza a sajátját, majd száját csuhája ujjában törli meg.*
- Akkor jó. *Mosolyodik el.* Imádok szabad ég alatt aludni, a tűz, a csillagok, a csend. Eszményi. *Pillant fel Valeára, aki máris indul. A szerzetes előbb persze megissza a borát, majd az üvegcsét a hordó mellé teszi le. Megvárja, míg a lány is gondoskodik a magáéról, aztán lassan elindulnak. Dél felé haladnak, valamiért Umon azt a területet pécézte ki.*
- A várost kerüljük el! *Javasolja.* Még mindig látok füstcsíkokat, nem nyugodott le teljesen. *Mondja csendesen, s közben az útjába eső fadarabokat szépen felszedegeti.*
- Nem bánom, azt hiszem előtted már nincs titkom. *Halvány mosoly jelenik meg arcán, de valóban így van. Valea mindent megtudott már róla, persze néhány részlet még hiányzik, de adott esetben az éjszaka folyamán ez is tisztázódhat.*
- Lyzzel érdekes a kapcsolatom. *Sóhajt fel.* Egy erkélyen állt, mikor először megláttam, *mosolyog* szavaltunk, bizony. *Bólint egyet.* Csodás régi költeményekből, aztán sokáig nem is beszélgettünk. Azt hiszem közel kerültünk egymáshoz, amikor Aenaevel akartam tisztázni mindent, azonban vezérként lépett fel. Hideg volt és szenvtelen. A dögtisztás után pedig felém sem nézett, ahol meg Shen mellett állt ki. Engem valahogyan mindig mellőzött. Az életem adnám érte. De nehéz feldolgozni a dolgokat. *Megvonja a vállát.* Majd az idő megoldja. Elég sokáig haladnak már, a szekér bár látszik még, tekintettel arra, hogy a fák közé lépnek, lassan az is eltűnik. Lehajol egy darab fáért, de valamiben elakad a keze. ~ Egy kocsikerék? ~ Nézi meg. ~ Hogy került ide? ~ *Felfedezésének nem ad hangot, de célirányosan arrafelé szeretne haladni, melyről a szekér érkezhetett.*
- Miért vagy velem? *Kérdezi közben, hirtelen felpillantva, s felegyenesedve, Valeára nézve. Lassan szürkület van már, de még látszanak Umon szemei, melyek tisztán csillannak meg a lenyugvó nap fényében.*
4103. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-03 02:47:31
Üzenet elküldve: 2018-11-03 02:47:31
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// A magányosok útja //
*Szórakozottan figyeli a férfi produkcióját, és bár eszébe jut, hogy segítsen neki, de úgy tűnik a szerzetes boldogul egymaga is.*
- Nem engedte? Miért nem?
*Érdeklődik, ha már jobb dolga úgy sem akadt. Első hangzásra olyan, mintha Pycta egy kedves, de szigorú apuka lenne, holott a borban nincs semmi rossz. A fogyasztójának mértéktelensége már inkább probléma lehet, de ebbe a hibába majdnem mindenki beleesik egyszer. Egy időben rendszeresen előfordult vele, de nem bánja, mert jól érezte magát tőle. Most is kellemes emlékek idéződnek fel benne az alkohol illatának hatására.
Mosolyogva koccint a férfival. Kifejezetten tetszik neki ez a megnevezés, így még nagyobb örömmel kortyol bele az alkoholba, amit hamar el is tüntet. Kedve lenne kérni még, de nem teszi, mert egyelőre elég ennyi is. Nem szeretne lezülleni.*
- Nekem nem probléma, gyakran aludtam a szabad ég alatt.
*Meggondolatlanság vagy sem, mert ugyan veszélyes, de ezzel mindig tisztában volt, és elővigyázatosságnak, meg a szerencsének köszönhetően eddig még nem lett komoly baja belőle. Egyébként meg egy kellemes élmény, ahogy a csillagokat nézve és a tücskök ciripelését hallgatva szenderedhet álomba.*
- Na menjünk is! Közben beszélgethetünk.
*Felszabadultabb is, ha arról van szó, hogy nem szemtől szemben kell állnia vagy ülnie valakivel, és úgy kiöntenie a lelkét, mint egy másik cselekvés végzése közben.*
- Ami azt illeti lenne is egy kicsit más kérdésem, ha nem bánod.
*Lopva a szerzetesre pillant, hogy annak reakciójából is gondolatokat olvashasson ki, ebben pedig a stigmák sokat segítenek számára.*
- Tudom nem rám tartozik, ezért teljesen rendben is van, ha nem szeretnél válaszolni, de eléggé furcsán viselkedtél Lyzendrával. Azt a vak is látja, hogy fontos neked, de előtte olyan hideg voltál vele.
*Csak érdeklődik és ténylegesen a legkevésbé sem bánja, ha megtagadják tőle a válaszadást. Ez teljesen rendben van. Közben figyel a környezetére is, különösen arra amit lát, hiszen tüzelőt gyűjtenek, ha Umon nem szólt ez ellen, illetve mert a szabad ég alatt még sötétedés előtt sem árt ébernek lenni, ez a véleménye. Lehet talán túl bizalmatlan, de inkább legyen az, mint túlzottan naiv és emiatt ostobaságot csináljon.*
*Szórakozottan figyeli a férfi produkcióját, és bár eszébe jut, hogy segítsen neki, de úgy tűnik a szerzetes boldogul egymaga is.*
- Nem engedte? Miért nem?
*Érdeklődik, ha már jobb dolga úgy sem akadt. Első hangzásra olyan, mintha Pycta egy kedves, de szigorú apuka lenne, holott a borban nincs semmi rossz. A fogyasztójának mértéktelensége már inkább probléma lehet, de ebbe a hibába majdnem mindenki beleesik egyszer. Egy időben rendszeresen előfordult vele, de nem bánja, mert jól érezte magát tőle. Most is kellemes emlékek idéződnek fel benne az alkohol illatának hatására.
Mosolyogva koccint a férfival. Kifejezetten tetszik neki ez a megnevezés, így még nagyobb örömmel kortyol bele az alkoholba, amit hamar el is tüntet. Kedve lenne kérni még, de nem teszi, mert egyelőre elég ennyi is. Nem szeretne lezülleni.*
- Nekem nem probléma, gyakran aludtam a szabad ég alatt.
*Meggondolatlanság vagy sem, mert ugyan veszélyes, de ezzel mindig tisztában volt, és elővigyázatosságnak, meg a szerencsének köszönhetően eddig még nem lett komoly baja belőle. Egyébként meg egy kellemes élmény, ahogy a csillagokat nézve és a tücskök ciripelését hallgatva szenderedhet álomba.*
- Na menjünk is! Közben beszélgethetünk.
*Felszabadultabb is, ha arról van szó, hogy nem szemtől szemben kell állnia vagy ülnie valakivel, és úgy kiöntenie a lelkét, mint egy másik cselekvés végzése közben.*
- Ami azt illeti lenne is egy kicsit más kérdésem, ha nem bánod.
*Lopva a szerzetesre pillant, hogy annak reakciójából is gondolatokat olvashasson ki, ebben pedig a stigmák sokat segítenek számára.*
- Tudom nem rám tartozik, ezért teljesen rendben is van, ha nem szeretnél válaszolni, de eléggé furcsán viselkedtél Lyzendrával. Azt a vak is látja, hogy fontos neked, de előtte olyan hideg voltál vele.
*Csak érdeklődik és ténylegesen a legkevésbé sem bánja, ha megtagadják tőle a válaszadást. Ez teljesen rendben van. Közben figyel a környezetére is, különösen arra amit lát, hiszen tüzelőt gyűjtenek, ha Umon nem szólt ez ellen, illetve mert a szabad ég alatt még sötétedés előtt sem árt ébernek lenni, ez a véleménye. Lehet talán túl bizalmatlan, de inkább legyen az, mint túlzottan naiv és emiatt ostobaságot csináljon.*
4102. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-02 17:24:40
Üzenet elküldve: 2018-11-02 17:24:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Kis tanyánál//
*Az ingoványból és bűzéből miután kikerültek, Monsotor körbetekint. Lyz tájékoztatója után leszáll lováról és nekiáll dolgának. Legfőképp a tűzifa gyűjtésével foglalkozik, de máshol is segít ahol tud. Estére mindenki a házban gyűlik össze, a lovak helyükön, a nép pedig a házban. Monsotor az ablakon kémleli a tájat a többiektől egy kicsit messzebb, már amilyen messze van egy ablak a tűzhelytől. Lehet, hogy ez egy kaland kezdete, nem tudni.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.08 01:24:22, a következő indokkal:
Írásjelek és igeidők javítva.
*Az ingoványból és bűzéből miután kikerültek, Monsotor körbetekint. Lyz tájékoztatója után leszáll lováról és nekiáll dolgának. Legfőképp a tűzifa gyűjtésével foglalkozik, de máshol is segít ahol tud. Estére mindenki a házban gyűlik össze, a lovak helyükön, a nép pedig a házban. Monsotor az ablakon kémleli a tájat a többiektől egy kicsit messzebb, már amilyen messze van egy ablak a tűzhelytől. Lehet, hogy ez egy kaland kezdete, nem tudni.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.08 01:24:22, a következő indokkal:
Írásjelek és igeidők javítva.
4101. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-31 23:09:32
Üzenet elküldve: 2018-10-31 23:09:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Valóban olyan, mint ha Shen még életében nem szoknyapecérkedett volna. Ha ezt az erődben állította volna, Lyz biztosan nem hitte volna el. Valahogy a lány fejében az a gondolat vert gyökeret, hogy Shen a jóképűsége, és bohó jelleme miatt sosem szenvedhetett hiányt csinosabbnál csinosabb lányokban . Lyz szent meggyőződése hogy a fiúnak, elegendő volt rámutatni egy kedvére valóra, és az esetek kilencven százalékában gondolkodás nélkül ugrott is az a lány. Vagy ha sértetten is húzta fel az orrát, mint a bakfisokra oly jellemző, csak a kötelező színjáték része lehetett. Így meglehetősen kudarc élmény, hogy még ha mondja is, hogy csókolná Lyzt, még csak próbát sem tesz, s mikor keze felé nyúl, kénytelen a kínos szituációt menteni, valami ostoba kézjátékkal, mint ha nem is érintésre emelte volna kezét. Mindebbe beletörődve üldögél azon a fűcsomón, és próbálja a fejében visszajátszódó képeket kisöpörni. Vajmi kevés sikerrel.
~Akkor lövöldözünk!~
Szigorúan összehúzza szemét, s szigorúan lapozna is, amikor az első vesszőt kioldja Shen, de túl sok hibát nem lát a mozdulatsorban, ami igazán kitöltené a szorítást a mellkasában. Valami más lehet a baja, hogy nem talál a célba,valami olyasmi, amit nem az első megfigyelés alatt tud kitalálni. Amúgy is csak félig tud odakoncentrálni.
Felhúzott térdeit egyik karjával ölelve fogja össze, másikkal pedig térdein könyököl, hogy állát kezén pihentesse. Így kerül sorra a következő oldás, amire olyan reakció látszik Shenen, mint egy riadt vad, aki az utolsó utáni pillanatban látja meg a vadászt.
Nem tudja mire vélni, így csak körbepislog, hátha valamit hallott az elf, amit ő nem, és az zavarta meg. Benne van a megfontolt mozdulat, ha netán egy vad tévedt volna erre, pillantása azonnal íját keresi. De aztán sehol semmi, így Shennek valami villám csaphatott be, de bármi is legyen, nem szeretné tovább bonyolítani a dolgokat azzal, hogy rákérdez. Bár a reakciója így is hagy némi kívánnivalót maga után.*
- Hátő… kezdhetjük *húzza fel szép ívű szemöldökét bizalmatlan bizonytalanságában. Végképp nem ért semmit, és bele is fáradt abba, hogy megpróbáljon kiigazodni. A béke megőrzésének érdekében inkább sodródik *
- Mennyire elölről gondoltad? Mondjuk… *Azért reméli, hogy nem a bemutatkozás közhelyét kell újraélnie, inkább…* onnan, hogy *álla alól kiemelve kezét tanácstalan int.* esetleg, nem szidlak meg? És békességben folytatjuk a hatvanastól? *teszi meg végső javaslatát.*
- Ez rendben van Shen, ne haragudj, hogy rád förmedtem. Csak összezavarodtam, de már minden rendben. Tényleg *mosolyog szája szelíden, csak a szeme nem mosolyog úgy, mint korábban, amikor együtt nevettek a fa tövében.
~Frászt van minden rendben. Ekkora marhaságot.~
Gondolatban fogja a fejét, és korholja magát, de saját védelmében inkább terel. Nem hiányzik a csalódás, és hogy aztán kínos pillanatokat szülve kerülgessék egymást az erődben.*
//Íjászverseny//
*Valóban olyan, mint ha Shen még életében nem szoknyapecérkedett volna. Ha ezt az erődben állította volna, Lyz biztosan nem hitte volna el. Valahogy a lány fejében az a gondolat vert gyökeret, hogy Shen a jóképűsége, és bohó jelleme miatt sosem szenvedhetett hiányt csinosabbnál csinosabb lányokban . Lyz szent meggyőződése hogy a fiúnak, elegendő volt rámutatni egy kedvére valóra, és az esetek kilencven százalékában gondolkodás nélkül ugrott is az a lány. Vagy ha sértetten is húzta fel az orrát, mint a bakfisokra oly jellemző, csak a kötelező színjáték része lehetett. Így meglehetősen kudarc élmény, hogy még ha mondja is, hogy csókolná Lyzt, még csak próbát sem tesz, s mikor keze felé nyúl, kénytelen a kínos szituációt menteni, valami ostoba kézjátékkal, mint ha nem is érintésre emelte volna kezét. Mindebbe beletörődve üldögél azon a fűcsomón, és próbálja a fejében visszajátszódó képeket kisöpörni. Vajmi kevés sikerrel.
~Akkor lövöldözünk!~
Szigorúan összehúzza szemét, s szigorúan lapozna is, amikor az első vesszőt kioldja Shen, de túl sok hibát nem lát a mozdulatsorban, ami igazán kitöltené a szorítást a mellkasában. Valami más lehet a baja, hogy nem talál a célba,valami olyasmi, amit nem az első megfigyelés alatt tud kitalálni. Amúgy is csak félig tud odakoncentrálni.
Felhúzott térdeit egyik karjával ölelve fogja össze, másikkal pedig térdein könyököl, hogy állát kezén pihentesse. Így kerül sorra a következő oldás, amire olyan reakció látszik Shenen, mint egy riadt vad, aki az utolsó utáni pillanatban látja meg a vadászt.
Nem tudja mire vélni, így csak körbepislog, hátha valamit hallott az elf, amit ő nem, és az zavarta meg. Benne van a megfontolt mozdulat, ha netán egy vad tévedt volna erre, pillantása azonnal íját keresi. De aztán sehol semmi, így Shennek valami villám csaphatott be, de bármi is legyen, nem szeretné tovább bonyolítani a dolgokat azzal, hogy rákérdez. Bár a reakciója így is hagy némi kívánnivalót maga után.*
- Hátő… kezdhetjük *húzza fel szép ívű szemöldökét bizalmatlan bizonytalanságában. Végképp nem ért semmit, és bele is fáradt abba, hogy megpróbáljon kiigazodni. A béke megőrzésének érdekében inkább sodródik *
- Mennyire elölről gondoltad? Mondjuk… *Azért reméli, hogy nem a bemutatkozás közhelyét kell újraélnie, inkább…* onnan, hogy *álla alól kiemelve kezét tanácstalan int.* esetleg, nem szidlak meg? És békességben folytatjuk a hatvanastól? *teszi meg végső javaslatát.*
- Ez rendben van Shen, ne haragudj, hogy rád förmedtem. Csak összezavarodtam, de már minden rendben. Tényleg *mosolyog szája szelíden, csak a szeme nem mosolyog úgy, mint korábban, amikor együtt nevettek a fa tövében.
~Frászt van minden rendben. Ekkora marhaságot.~
Gondolatban fogja a fejét, és korholja magát, de saját védelmében inkább terel. Nem hiányzik a csalódás, és hogy aztán kínos pillanatokat szülve kerülgessék egymást az erődben.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579