Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 248 (4941. - 4960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4960. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-04-01 22:41:57
Üzenet elküldve: 2019-04-01 22:41:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Svir//
-És sajnos többen vannak az ég alatt azok, kik életet oltanak, mint akik mentenek.
*Hajlít félre egy ágat, hogy átférjenek alatta, de megáll a mozdulat közben. Válla felett néz hátra a férfira átható pillantás kíséretében.*
-Svir Gia hány életet oltott ki életében? Talán nem is számolja már?
*Hosszan fúrja magát az ember szemébe, kíméletlenül, szigorúan. De csakhamar megrándul szája szeglete és nevet fel a következő pillanatban, miközben elfordul, hogy folytassa az utat.*
-Nehogy komolyan vegyél. A világ így működik sajnos... Ölnek, hogy mások életben maradhassanak és ölnek azért is, hogy béke honoljon. Ki tudná ezt megítélni?
*Egészen le kell húzni a fejüket, hogy elférjenek az ágak alatti szűk ösvényen. Két kézzel szorítja magához a korsót, hogy le ne ejtse, mikor az út hirtelen meredeken lejteni kezd. A közelben már hallani a halk csobogást, lassan oda kell érniük a tisztásra.*
-Na persze, Svir. Úgy hiszem, a Te történeted megelőzi az enyémet ezúttal. Így az igazságos.
*Vet egy pillantást a férfira a háta mögött, miután leért a meredélyen.*
-És sajnos többen vannak az ég alatt azok, kik életet oltanak, mint akik mentenek.
*Hajlít félre egy ágat, hogy átférjenek alatta, de megáll a mozdulat közben. Válla felett néz hátra a férfira átható pillantás kíséretében.*
-Svir Gia hány életet oltott ki életében? Talán nem is számolja már?
*Hosszan fúrja magát az ember szemébe, kíméletlenül, szigorúan. De csakhamar megrándul szája szeglete és nevet fel a következő pillanatban, miközben elfordul, hogy folytassa az utat.*
-Nehogy komolyan vegyél. A világ így működik sajnos... Ölnek, hogy mások életben maradhassanak és ölnek azért is, hogy béke honoljon. Ki tudná ezt megítélni?
*Egészen le kell húzni a fejüket, hogy elférjenek az ágak alatti szűk ösvényen. Két kézzel szorítja magához a korsót, hogy le ne ejtse, mikor az út hirtelen meredeken lejteni kezd. A közelben már hallani a halk csobogást, lassan oda kell érniük a tisztásra.*
-Na persze, Svir. Úgy hiszem, a Te történeted megelőzi az enyémet ezúttal. Így az igazságos.
*Vet egy pillantást a férfira a háta mögött, miután leért a meredélyen.*
4959. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-04-01 20:14:34
Üzenet elküldve: 2019-04-01 20:14:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Seles//
*Learon azért reméli, hogy lány van Seles hasában és amíg meg nem bizonyosodik ennek ellenkezőjéről, addig ebben a tudatban is fog maradni. Persze nem lesz baja azzal sem, ha fiú. Annak is megvannak az előnyei, de azért egy kislány lenne a tökéletes. A fiúnál fennáll az esély, hogy ugyan olyan festegető kis vékonydongájú lesz, mint a másik.* ~Mondjuk ő nem az igazi fiam volt!~ *Aztán mivel érzi, hogy ez kissé igazságtalan a fiúval szemben még tovább gondolja a dolgot.* ~Igazából az se baj, hogy olyan! Megvan annak a szépsége is!~ *A Patkány-témát egyszerűen figyelmen kívül hagyja először, de így, hogy Seles még nevet is, nem tűrheti szó nélkül. Mosollyal arcán válaszol.*
-Majd meglátod! Sok mindenre képes! *Aztán mivel a lány beleegyezik a szamárba, Leonnak is rögtön megjön a kedve még jobban a csevegéshez.*
-Bizony! Megtanítanám rá, hogy kell jól szamaragolni! *Persze ő sosem csinált ilyet, mert mindig a saját lábán vagy hajón közlekedett. Még a hintókat se szerette igazán, csak akkor ült be, ha kis védencei utaztak annak idején. Magától inkább gyalogolt, mert az a legbiztonságosabb módja a közlekedésnek.*
-Akkor felezzük! Én aztán nem bánom! *Persze kicsit ellene van a dolognak, hiszen a férfi dolga, hogy megteremtse az anyagi javakat, de ha Seles ennyire ragaszkodik hozzá, hát ki ő, hogy ellenszegüljön? A nevekre bólogat, mert tetszik neki mind a kettő. Kicsit talán hosszúnak találja őket, hiszen náluk nem volt szokás háromnál több szótagos neveket adni, de ezeket is lehet rövidíteni.* ~Jól hangzik a Mian és Riel is! A Rellan szintén.~
-Legyen hát! Nagyon jól tudsz nevet adni! *Azzal odalép szerelméhez és egy csókot nyom annak kézfejére, hiszen a ló miatt nem ér fel ajkaiig. Ezután pedig a következő jelenet, hogy Seles rókázik a mocsárba, Leon pedig a hátát simogatja. Ennél többet nem igazán tud tenni. Mikor már elég erő van a lányban, Leon felsegíti a lóra. Vegyes érzelmek vannak benne, mert kicsit sajnálja, hogy ennyire rosszul van, de mégiscsak a terhesség hozománya ez, az pedig a legnagyobb áldás amiért minden szenvedést el lehet viselni.*
-Továbbra sem tisztességes dolog a természettől, hogy csak a nő szenvedi meg a terhességet. *Szól elgondolkodva, tőle szokatlanul komolyan.*
*Learon azért reméli, hogy lány van Seles hasában és amíg meg nem bizonyosodik ennek ellenkezőjéről, addig ebben a tudatban is fog maradni. Persze nem lesz baja azzal sem, ha fiú. Annak is megvannak az előnyei, de azért egy kislány lenne a tökéletes. A fiúnál fennáll az esély, hogy ugyan olyan festegető kis vékonydongájú lesz, mint a másik.* ~Mondjuk ő nem az igazi fiam volt!~ *Aztán mivel érzi, hogy ez kissé igazságtalan a fiúval szemben még tovább gondolja a dolgot.* ~Igazából az se baj, hogy olyan! Megvan annak a szépsége is!~ *A Patkány-témát egyszerűen figyelmen kívül hagyja először, de így, hogy Seles még nevet is, nem tűrheti szó nélkül. Mosollyal arcán válaszol.*
-Majd meglátod! Sok mindenre képes! *Aztán mivel a lány beleegyezik a szamárba, Leonnak is rögtön megjön a kedve még jobban a csevegéshez.*
-Bizony! Megtanítanám rá, hogy kell jól szamaragolni! *Persze ő sosem csinált ilyet, mert mindig a saját lábán vagy hajón közlekedett. Még a hintókat se szerette igazán, csak akkor ült be, ha kis védencei utaztak annak idején. Magától inkább gyalogolt, mert az a legbiztonságosabb módja a közlekedésnek.*
-Akkor felezzük! Én aztán nem bánom! *Persze kicsit ellene van a dolognak, hiszen a férfi dolga, hogy megteremtse az anyagi javakat, de ha Seles ennyire ragaszkodik hozzá, hát ki ő, hogy ellenszegüljön? A nevekre bólogat, mert tetszik neki mind a kettő. Kicsit talán hosszúnak találja őket, hiszen náluk nem volt szokás háromnál több szótagos neveket adni, de ezeket is lehet rövidíteni.* ~Jól hangzik a Mian és Riel is! A Rellan szintén.~
-Legyen hát! Nagyon jól tudsz nevet adni! *Azzal odalép szerelméhez és egy csókot nyom annak kézfejére, hiszen a ló miatt nem ér fel ajkaiig. Ezután pedig a következő jelenet, hogy Seles rókázik a mocsárba, Leon pedig a hátát simogatja. Ennél többet nem igazán tud tenni. Mikor már elég erő van a lányban, Leon felsegíti a lóra. Vegyes érzelmek vannak benne, mert kicsit sajnálja, hogy ennyire rosszul van, de mégiscsak a terhesség hozománya ez, az pedig a legnagyobb áldás amiért minden szenvedést el lehet viselni.*
-Továbbra sem tisztességes dolog a természettől, hogy csak a nő szenvedi meg a terhességet. *Szól elgondolkodva, tőle szokatlanul komolyan.*
4958. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-04-01 20:08:35
Üzenet elküldve: 2019-04-01 20:08:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Hanloren//
– Igaz. És mindenkinek csak egy van. *Ő is bölcsel, méghozzá a macskákat teljesen figyelmen kívül hagyva. *
– Akkor nincs, jól van. Úgyis akartak már dirigálni nekem eleget, azt meg nem állhatom. *Egyáltalán nem hiányzik neki sem valami mitugrász pattogása, sem egy igazi nagyúr kemény parancsai. Szép szóval vagy csellel persze sok mindenre rá lehet venni, Hanloren pedig biztosan mindkettőnek mestere. Nem is tud ellenállni neki, amikor korsókat nyom a kezébe. Megemeli őket, egyelőre üresnek tűnnek. *
– Jól van. *Bólint, mutatva, hogy ő aztán nem fél a munkától. Jó erőben van, bírni fogja. A batyujának és a köpenyének helyet keresve néz körül a táborban, aztán úgy dönt, hogy azokat is bírni fogja. *
– Hogyne, majd rögtön elmesélek mindent! A hosszú lenne. Azért ne félj, van pár jó történetem. *Csak ennyit mond indulás közben, nem kezd rögtön bele a mesélésbe. Ráfér még egy kis kérlelés, meg amúgy is ráérnek. Megint Hanloren mögött halad a korsókkal. Nem baj, így hátulról már biztosan emlékezni fog a nőre.*
– Aztán éppenséggel te is elmesélhetnéd, hogyan keveredtél Arthenior környékére Lihanechből. Biztos nem csak átsétáltál minden bonyodalom nélkül. *Érdeklődik séta közben.*
– Igaz. És mindenkinek csak egy van. *Ő is bölcsel, méghozzá a macskákat teljesen figyelmen kívül hagyva. *
– Akkor nincs, jól van. Úgyis akartak már dirigálni nekem eleget, azt meg nem állhatom. *Egyáltalán nem hiányzik neki sem valami mitugrász pattogása, sem egy igazi nagyúr kemény parancsai. Szép szóval vagy csellel persze sok mindenre rá lehet venni, Hanloren pedig biztosan mindkettőnek mestere. Nem is tud ellenállni neki, amikor korsókat nyom a kezébe. Megemeli őket, egyelőre üresnek tűnnek. *
– Jól van. *Bólint, mutatva, hogy ő aztán nem fél a munkától. Jó erőben van, bírni fogja. A batyujának és a köpenyének helyet keresve néz körül a táborban, aztán úgy dönt, hogy azokat is bírni fogja. *
– Hogyne, majd rögtön elmesélek mindent! A hosszú lenne. Azért ne félj, van pár jó történetem. *Csak ennyit mond indulás közben, nem kezd rögtön bele a mesélésbe. Ráfér még egy kis kérlelés, meg amúgy is ráérnek. Megint Hanloren mögött halad a korsókkal. Nem baj, így hátulról már biztosan emlékezni fog a nőre.*
– Aztán éppenséggel te is elmesélhetnéd, hogyan keveredtél Arthenior környékére Lihanechből. Biztos nem csak átsétáltál minden bonyodalom nélkül. *Érdeklődik séta közben.*
4957. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-04-01 18:37:30
Üzenet elküldve: 2019-04-01 18:37:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Svir//
-Nem, ne légy ily előítéletes. Ha a háborút és az öldöklést megfékezni nem is tudjuk, legalább néhány életet mentsünk meg. Egyeseknek csak az marad.
*Réved el tekintete egy pillanatra, de hamar ocsúdik és fókuszálja be újraa férfira.*
-Ha van olyan itt, hogy nagyfőnök, hát akkor az Pycta. De mivel nincs itt...
*Tárja szét a kezét tanácstalanul.*
-Azt hiszem a poszt üres. Mindenki azt teszi, mi szükséges.
*Mosolyog fel a férfira. Ő például hamarosan vízért megy. Abból sosem lehet kevés.*
-Nem tartunk még sehova, míg Pycta vissza nem tér... Ugyanis nem tudjuk, mik a tervei.
*Sóhajt fel, gyűr le a szoknyáján néhány ráncot, majd felkászálódik a rönkről.*
-Elkísérhetnél a vízért. Van a közelben egy forrás, ha jól láttam, onnan hordják... Nesze.
*Nyom Svir kezébe két jókora korsót, majd maga is felnyalábol egyet a közeli sátor mellől.*
-S míg odaérünk, elmesélhetnéd, a világjáró Svir Gia mivel és kinek a szolgálatában töltötte eddigi életét. Mert azt nem hiszem el, hogy csupán bandukolt.
*Kérdően húzza fel szemöldökét, egy hosszú pillanatig a férfi arcát fürkészve.*
-Menjünk, mielőtt újra lebukik a nap.
*Indul el egy közeli csapáson, vidáman lóbálva maga mellett a korsót.*
-Nem, ne légy ily előítéletes. Ha a háborút és az öldöklést megfékezni nem is tudjuk, legalább néhány életet mentsünk meg. Egyeseknek csak az marad.
*Réved el tekintete egy pillanatra, de hamar ocsúdik és fókuszálja be újraa férfira.*
-Ha van olyan itt, hogy nagyfőnök, hát akkor az Pycta. De mivel nincs itt...
*Tárja szét a kezét tanácstalanul.*
-Azt hiszem a poszt üres. Mindenki azt teszi, mi szükséges.
*Mosolyog fel a férfira. Ő például hamarosan vízért megy. Abból sosem lehet kevés.*
-Nem tartunk még sehova, míg Pycta vissza nem tér... Ugyanis nem tudjuk, mik a tervei.
*Sóhajt fel, gyűr le a szoknyáján néhány ráncot, majd felkászálódik a rönkről.*
-Elkísérhetnél a vízért. Van a közelben egy forrás, ha jól láttam, onnan hordják... Nesze.
*Nyom Svir kezébe két jókora korsót, majd maga is felnyalábol egyet a közeli sátor mellől.*
-S míg odaérünk, elmesélhetnéd, a világjáró Svir Gia mivel és kinek a szolgálatában töltötte eddigi életét. Mert azt nem hiszem el, hogy csupán bandukolt.
*Kérdően húzza fel szemöldökét, egy hosszú pillanatig a férfi arcát fürkészve.*
-Menjünk, mielőtt újra lebukik a nap.
*Indul el egy közeli csapáson, vidáman lóbálva maga mellett a korsót.*
4956. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-04-01 18:08:55
Üzenet elküldve: 2019-04-01 18:08:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Intath Aldeis//
-Reménykedjenek az orvosban aki gyógyít! Benne kell!
*Lelki gondozást ad olyan akinek köze semmi köze se a beteghez se annak a bajához? Int talán néha érzéketlen és felszínes, de ha lelki támogatásra van szükség, azt tud adni. Türelmesen elviseli mikor a szenvedők szidják és ott van a haldokló ágya mellett. A kuruzslók nem teszik ezt meg. Vagy ha mégis akkor felelősségtudat nélkül. Bár Int is érzi, hogy most kicsit durva volt mert elég gáz hangulat lesz. És nem szólnak vissza neki ami csak ront a helyzeten. Elhúzza a száját és megvakargatja a tarkóját. Végül a másik lezárja a dolgot Int meg hülyén érzi magát.*
~Most rosszat mondtam bassza meg? Nem! Ez kurvára így van.~
*Hát ha igaza van akkor igaza van. De nem erőlteti mert nem akar összeveszni a nővel. Mikor a másik az ő tudását szeretné igénybe venni akkor pedig áll rendelkezésre csak kér egy kis felkészülési időt. Amit Rheia mama meg is ért és felteszi a következő fontos kérdést.*
-Arthenior-tól gyalog négy órányi távra a Sayqeves birtokon megtalál.
*Reméli, hogy egy hónap múlva is ott lesz és nem dobják még ki onnan. Bár ki tudja. Tenni még ő se tudja, hogy tesz-e ellene.A másik hátának láttán elkomorul. Nem szeret rossz híreket mondani és mikor a nő a szomorú kék szemeivel ránéz... Hát egy pillanatra még vonzónak is találja a doki. Ennek viszont nem mutatja a jelét csak lesüti a szemét és lassan megrázza a fejét.*
-Sajnálom.
*Őszintének hangzik. Tett egy ígéretet, a másik, azt mondta, hogy ez fontos neki, látszik is rajta, hogy fontos szóval nem jó érzés, hogy nem tud segíteni. Reményt meg feleslegesen nem adna ezzel kapcsolatban. A tanácsára pedig hasonló reakciót kap mint amit sejtett. Bár nem ugyan azt, szóval akár lehet is benne valami. Azért megjegyzi.*
-Aham. Előtte.
*És figyeli a nő reakcióit. Ő lenne a legboldogabb ha, azt látná rajta, hogy tényleg csak egy félreértésről van szó. Sok rohadt dolgot látott már és tényleg elég hangulatromboló lenne ha kiderülne, hogy ez az egyébként tök kedves nő egy asszonyverő állat elnyomásában él. Int mai napját jó eséllyel el is szúrná egy ilyen hír.*
//Intath Aldeis//
-Reménykedjenek az orvosban aki gyógyít! Benne kell!
*Lelki gondozást ad olyan akinek köze semmi köze se a beteghez se annak a bajához? Int talán néha érzéketlen és felszínes, de ha lelki támogatásra van szükség, azt tud adni. Türelmesen elviseli mikor a szenvedők szidják és ott van a haldokló ágya mellett. A kuruzslók nem teszik ezt meg. Vagy ha mégis akkor felelősségtudat nélkül. Bár Int is érzi, hogy most kicsit durva volt mert elég gáz hangulat lesz. És nem szólnak vissza neki ami csak ront a helyzeten. Elhúzza a száját és megvakargatja a tarkóját. Végül a másik lezárja a dolgot Int meg hülyén érzi magát.*
~Most rosszat mondtam bassza meg? Nem! Ez kurvára így van.~
*Hát ha igaza van akkor igaza van. De nem erőlteti mert nem akar összeveszni a nővel. Mikor a másik az ő tudását szeretné igénybe venni akkor pedig áll rendelkezésre csak kér egy kis felkészülési időt. Amit Rheia mama meg is ért és felteszi a következő fontos kérdést.*
-Arthenior-tól gyalog négy órányi távra a Sayqeves birtokon megtalál.
*Reméli, hogy egy hónap múlva is ott lesz és nem dobják még ki onnan. Bár ki tudja. Tenni még ő se tudja, hogy tesz-e ellene.A másik hátának láttán elkomorul. Nem szeret rossz híreket mondani és mikor a nő a szomorú kék szemeivel ránéz... Hát egy pillanatra még vonzónak is találja a doki. Ennek viszont nem mutatja a jelét csak lesüti a szemét és lassan megrázza a fejét.*
-Sajnálom.
*Őszintének hangzik. Tett egy ígéretet, a másik, azt mondta, hogy ez fontos neki, látszik is rajta, hogy fontos szóval nem jó érzés, hogy nem tud segíteni. Reményt meg feleslegesen nem adna ezzel kapcsolatban. A tanácsára pedig hasonló reakciót kap mint amit sejtett. Bár nem ugyan azt, szóval akár lehet is benne valami. Azért megjegyzi.*
-Aham. Előtte.
*És figyeli a nő reakcióit. Ő lenne a legboldogabb ha, azt látná rajta, hogy tényleg csak egy félreértésről van szó. Sok rohadt dolgot látott már és tényleg elég hangulatromboló lenne ha kiderülne, hogy ez az egyébként tök kedves nő egy asszonyverő állat elnyomásában él. Int mai napját jó eséllyel el is szúrná egy ilyen hír.*
4955. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-04-01 16:59:53
Üzenet elküldve: 2019-04-01 16:59:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Intath Aldeis//
- Persze, elengedhetetlen a szakszerű ellátás, de ugyanolyan elengedhetetlen a lélek gondozás is. Egy bizakodó személy könnyebben gyógyulhat, reményt pedig adhatnak, ha kézzel fogható eredményt nem is.
*Szavaiból érezhető, hogy milyen mély tisztelettel beszél, ügyelve arra, hogy semmiképpen se helyezze bármelyik módszert a másik fölé. Talán szólni szeretne még, talán nem, éppen csak szeme rebben meg, mintha hangos csattanás közelében lenne. Ami jóformán igaz is, hiszen ha ténylegesen nem is, de úgy érzi egy elég csúnya verbális pofont kapott, ami mellett nem tud csak úgy elmenni. Próbál mosolyogni, szelíden, kissé lemondóan így is tesz. Kifakadhatna, hogy dacoljon Intath véleményével, de türelmesebb, és elnézőbb, főleg mert ez idő alatt megkedvelte a férfit. Hallgatása talán mégis árulkodó, ahogy földre szegeződő alázatos tekintete is. A pimaszságra sem áldoz szavakat, mert nem érdemes, ettől függetlenül Karheia nem felejt. Bizalma ilyen szavak hallatán megrendül. El is dönti, hogy a továbbiakban megtartja magának gondolatait, amiken kívül sokszor nem volt semmije. Ezek voltak az egyetlen dolgok, amiket nem tudtak elvenni tőle, akkor is ha hülyeségek.*
- Rendben, megmaradunk a magunk dolgainál.
*Teszi még hozzá, ezzel pedig elárulva azt, hogy pontosabban melyik táborhoz tartozik, ha eddig nem lett volna nyilvánvaló, de mindenképpen felhívva arra a figyelmet, hogy milyen meggondolatlan sértéseket vágtak a fejéhez. Kicsit haragszik is, mert úgy sejti, hogy Intath szavai mögött nincs valós tapasztalat, pusztán egy negatív személy, aki miatt a többit is megítéli. Karheiának pedig érthetően éppen annyira fontos az a „mestersége”, mint amennyire Intathnak az orvoslás.*
- Értem, akkor egy hónap. Hol találhatlak majd?
*Hiszen ha le is telik az idő, akkor valahol fel kell keresnie az orvost. Közben sebeinek egy apró részét fel is tárja, kissé szégyenlősen. Annak kifejezetten örül, hogy nem ér hozzá Intath, mert az kellemetlenül érintené, és csak még inkább zavarban lenne. Már ettől is éppen eléggé megalázva érzi magát.*
- Semmi mód nincs rá?
*Fordul meg szomorú tekintettel, ami egy magára hagyott kiskutya aranyosságával operál. Ruháját visszaigazgatja közben, mert eléggé hideg van. Kicsit máris felszabadultabb, hogy takarásba került a szövetek által.*
- Tessék?
*Kérdezi meglepetten, és párat pislog, mire összerakja, hogy mire is céloz a szőke elf.*
- Jaj, dehogy! Ez nem miatta van.
*Hevesen rázza fejét, arca ki is pirosodik a zavartól, és a dühtől. Dühös magára, hogy ilyen gondolatokat ébresztett másban Nozarinnal kapcsolatosan.*
- A kedvesemnél gondoskodóbb férfit nem is ismerek a világon. Soha nem bántana. Soha.
*Nyomatékosítja, és heves tiltakozása kicsit fel is zaklatja.*
- Ez még előtte történt.
//Intath Aldeis//
- Persze, elengedhetetlen a szakszerű ellátás, de ugyanolyan elengedhetetlen a lélek gondozás is. Egy bizakodó személy könnyebben gyógyulhat, reményt pedig adhatnak, ha kézzel fogható eredményt nem is.
*Szavaiból érezhető, hogy milyen mély tisztelettel beszél, ügyelve arra, hogy semmiképpen se helyezze bármelyik módszert a másik fölé. Talán szólni szeretne még, talán nem, éppen csak szeme rebben meg, mintha hangos csattanás közelében lenne. Ami jóformán igaz is, hiszen ha ténylegesen nem is, de úgy érzi egy elég csúnya verbális pofont kapott, ami mellett nem tud csak úgy elmenni. Próbál mosolyogni, szelíden, kissé lemondóan így is tesz. Kifakadhatna, hogy dacoljon Intath véleményével, de türelmesebb, és elnézőbb, főleg mert ez idő alatt megkedvelte a férfit. Hallgatása talán mégis árulkodó, ahogy földre szegeződő alázatos tekintete is. A pimaszságra sem áldoz szavakat, mert nem érdemes, ettől függetlenül Karheia nem felejt. Bizalma ilyen szavak hallatán megrendül. El is dönti, hogy a továbbiakban megtartja magának gondolatait, amiken kívül sokszor nem volt semmije. Ezek voltak az egyetlen dolgok, amiket nem tudtak elvenni tőle, akkor is ha hülyeségek.*
- Rendben, megmaradunk a magunk dolgainál.
*Teszi még hozzá, ezzel pedig elárulva azt, hogy pontosabban melyik táborhoz tartozik, ha eddig nem lett volna nyilvánvaló, de mindenképpen felhívva arra a figyelmet, hogy milyen meggondolatlan sértéseket vágtak a fejéhez. Kicsit haragszik is, mert úgy sejti, hogy Intath szavai mögött nincs valós tapasztalat, pusztán egy negatív személy, aki miatt a többit is megítéli. Karheiának pedig érthetően éppen annyira fontos az a „mestersége”, mint amennyire Intathnak az orvoslás.*
- Értem, akkor egy hónap. Hol találhatlak majd?
*Hiszen ha le is telik az idő, akkor valahol fel kell keresnie az orvost. Közben sebeinek egy apró részét fel is tárja, kissé szégyenlősen. Annak kifejezetten örül, hogy nem ér hozzá Intath, mert az kellemetlenül érintené, és csak még inkább zavarban lenne. Már ettől is éppen eléggé megalázva érzi magát.*
- Semmi mód nincs rá?
*Fordul meg szomorú tekintettel, ami egy magára hagyott kiskutya aranyosságával operál. Ruháját visszaigazgatja közben, mert eléggé hideg van. Kicsit máris felszabadultabb, hogy takarásba került a szövetek által.*
- Tessék?
*Kérdezi meglepetten, és párat pislog, mire összerakja, hogy mire is céloz a szőke elf.*
- Jaj, dehogy! Ez nem miatta van.
*Hevesen rázza fejét, arca ki is pirosodik a zavartól, és a dühtől. Dühös magára, hogy ilyen gondolatokat ébresztett másban Nozarinnal kapcsolatosan.*
- A kedvesemnél gondoskodóbb férfit nem is ismerek a világon. Soha nem bántana. Soha.
*Nyomatékosítja, és heves tiltakozása kicsit fel is zaklatja.*
- Ez még előtte történt.
4954. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-04-01 11:05:01
Üzenet elküldve: 2019-04-01 11:05:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Hanloren//
– Talán igen, talán nem. Attól függ, hogy éppen melyik tudományára van szükség az embernek. *Látja, hogy nagyon jól szórakozik ezen Hanloren, úgyhogy ő is elmosolyodik. Ezek szerint a szövege még mindig jó, ha nem is tökéletes. *
– Nos hegy méretű sárkányokat még én sem. *A keskenyebb ösvényre fordulva lemarad. Inkább megy a nő mögött, mint mellette a bozótosban. Nem lenne valami elegáns. *
– Vagy úgy. Leszállt az égből és kegyesen odaadta tudást, hogy a jó lihanechiek aztán összevarrhassák azokat, akiket előtte jól elagyabugyáltak. *Hallhatóan nincs jó véleménnyel sem a katonákról, sem az istenségekről. Azért bólint, amikor Hanloren ismét irányt változtat. Követi a nőt a csapáson, csak akkor zárkózik fel ismét mellé, amikor a fák közül kibukkannak a tábornál. Megáll és körülnéz. Számít rá, hogy némi feltűnést fog kelteni, talán vezetője is megkapja majd a magáét amiért idehozta. Megnézi, hogy hol van az említett Voelkin. Ha találkozik a tekintetük, akkor biccent is neki, hogy lássa, jó szándékkal érkezett. Ezután követi az elf nőt. *
– Akkor mégsem te vagy a banda feje. *Jegyzi meg séta közben. *
– Pontosan. *Bólint. Ha a szakértelmeivel szeretne incselkedni, akkor tegye csak nyugodtan. Állja a sarat, sőt még imponál is neki a becézés. A nap rá is tűz rendesen, de A Kalap miatt neki egyáltalán nem kell hunyorognia. A köpenyétől sem szabadul meg egyelőre, elvégre ki tudja, hogy meddig és hol marad a táborban. *
– Nos, körülnézek, aztán majd kiderül, hol akad tennivaló. Elmondhatnád, hogyan mennek itt a dolgok. Ki a nagyfőnök? *Nem ül le, inkább áll és árnyékol Hanloren mellett. *
– Talán igen, talán nem. Attól függ, hogy éppen melyik tudományára van szükség az embernek. *Látja, hogy nagyon jól szórakozik ezen Hanloren, úgyhogy ő is elmosolyodik. Ezek szerint a szövege még mindig jó, ha nem is tökéletes. *
– Nos hegy méretű sárkányokat még én sem. *A keskenyebb ösvényre fordulva lemarad. Inkább megy a nő mögött, mint mellette a bozótosban. Nem lenne valami elegáns. *
– Vagy úgy. Leszállt az égből és kegyesen odaadta tudást, hogy a jó lihanechiek aztán összevarrhassák azokat, akiket előtte jól elagyabugyáltak. *Hallhatóan nincs jó véleménnyel sem a katonákról, sem az istenségekről. Azért bólint, amikor Hanloren ismét irányt változtat. Követi a nőt a csapáson, csak akkor zárkózik fel ismét mellé, amikor a fák közül kibukkannak a tábornál. Megáll és körülnéz. Számít rá, hogy némi feltűnést fog kelteni, talán vezetője is megkapja majd a magáét amiért idehozta. Megnézi, hogy hol van az említett Voelkin. Ha találkozik a tekintetük, akkor biccent is neki, hogy lássa, jó szándékkal érkezett. Ezután követi az elf nőt. *
– Akkor mégsem te vagy a banda feje. *Jegyzi meg séta közben. *
– Pontosan. *Bólint. Ha a szakértelmeivel szeretne incselkedni, akkor tegye csak nyugodtan. Állja a sarat, sőt még imponál is neki a becézés. A nap rá is tűz rendesen, de A Kalap miatt neki egyáltalán nem kell hunyorognia. A köpenyétől sem szabadul meg egyelőre, elvégre ki tudja, hogy meddig és hol marad a táborban. *
– Nos, körülnézek, aztán majd kiderül, hol akad tennivaló. Elmondhatnád, hogyan mennek itt a dolgok. Ki a nagyfőnök? *Nem ül le, inkább áll és árnyékol Hanloren mellett. *
4953. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-04-01 04:36:00
Üzenet elküldve: 2019-04-01 04:36:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Intath Aldeis//
*Int szeret az okos doktorbácsi szerepében tetszelegni és ha orvos beteg társalgás lenne sértené, hogy vitába szállnak vele. Így viszont egyáltalán nem. Csak sokat tudóan mosolyog.*
-Nem volna butaság amit mondd hisz valóban a gyógyítás sok esetben hagyományok útján maradt fent, de nem ilyen egyszerű a dolog ez. Véletlenül rájöttek, hogy a sebforrasztófű gyorsítja a törött csontok gyógyulását és utána, azt használták. Csakhogy a hagyományok közé gyakran bekerültek hamis gyógymódok vagy kuruzsló módszerek. Persze abból, hogy azt mondják a tojástól lesz gyerek mert abban van a tyúk is vagy, hogy nem tudom, tegyenek hajat egy csinos lány kajájába nem történik baj. De orvos vagyok. Korábban a szegénynegyedben dolgoztam és napi rendszerességgel találkoztam emberi hülyeség miatt súlyossá váló betegségekkel meg hasonlókkal. Nem is beszélve mondjuk a kannibál gyógymódokról. Szóval csak mert a hagyományok és a nagy öregek, azt mondják még nem minden csodamódszer működik, de tény, hogy a világlátott orvosok is tanulhatnak új dolgokat néha.
*Ennyi igazat ad a nőnek hisz ő is így bővítette a tudását az utazásai során. Nem az iskolákat járta hanem a gyógyítókat, orvosokat, hóhérokat, füves embereket és egyéb hozzáértőket. A szerelemgyújtásra legyint.*
-Értem, értem. Jól van.
*Bírja a szőke nőt, de ettől még ő egy pimasz suhanc. Talán pont azért meri megengedni magának ezt a stílust mert úgy látja a másikon, hogy megteheti. Még a mágiával kapcsolatos dolgokba is belekotyog.*
-Cöh, mágia. A legtöbb varázsló csak kamu. A maradék nagy része meg, azt se tudják mit csinálnak, de biztosak benne, hogy mindenhez értenek. Egy ártatlan lány karját egy ilyen nagy tudású varázsló miatt vághattam le tőből mert nem tudta, hogy egy levágott ujjat, hogy kell lekezelni, de rávarázsolt valamit, hogy jó lesz az. Maradjanak meg a maguk dolgainál a mágusok.
*Nem túl kedves. Persze ahogy mondta az is közrejátszik ebben, hogy rajta csapódtak le ezeknek a dolgoknak az eredménye. Nem a mágus lett elküldve a halál...ba bele, hanem Int aki megmentette a lány életét. Hálátlan hivatás az övé. Nem csoda hogy nem szereti csak kötelességből és szükségből csinálja. A nő komoly tekintetére viszont bólint.*
-Persze. Megbeszélhetjük. Nézzük... Több dologtól függ. Azt, mondanám egy hónapot kérnék. A rendelőm még el kell rendezni, összeszednem a szükséges növényeket és azokat előkészítenem. Szárítani, sajtolni, kifőzni, épp amit. Egy hónapot kérnék biztosra, de utána már megbeszélhetünk fix időpontot mikor tud ráérni.
*Mikor a másik megfordul Int először megállapítja, hogy Rheia asszony feneke olyan formás, hogy szíve szerint kipróbálná lehet-e rajta diót törni, de mikor a kis törékeny nő megmutatja a sebhelyet akkor a doki nagyon elkomorodik. Nem erre számított. Látott már rosszabbat, de azt se nézte el. A nő kérdésére is így válaszol. Hangjában azért érződik egy kis empátia.*
-Sajnálom. Erre nincs gyógyfüvem. Túl nagy és már nem friss. Ha kisebb lenne tudtam volna halványítani.
*Egy kicsit vár, hogy a másik feldolgozza ezt és csak utána szólal meg.*
-Ott kéne hagynia Rhagodar urat. Ezt nem szabad elviselnie.
*Bizony az elf kicsit félreértette a helyzetet. Komoly tekintettel néz a nőre, de szinte biztos benne, hogy az ő szavai nem fognak sokat számítani. Kicsit el is szomorítja szegény Rheia asszony sorsa. Olyan kedves nő. Nem ezt érdemelné.*
//Intath Aldeis//
*Int szeret az okos doktorbácsi szerepében tetszelegni és ha orvos beteg társalgás lenne sértené, hogy vitába szállnak vele. Így viszont egyáltalán nem. Csak sokat tudóan mosolyog.*
-Nem volna butaság amit mondd hisz valóban a gyógyítás sok esetben hagyományok útján maradt fent, de nem ilyen egyszerű a dolog ez. Véletlenül rájöttek, hogy a sebforrasztófű gyorsítja a törött csontok gyógyulását és utána, azt használták. Csakhogy a hagyományok közé gyakran bekerültek hamis gyógymódok vagy kuruzsló módszerek. Persze abból, hogy azt mondják a tojástól lesz gyerek mert abban van a tyúk is vagy, hogy nem tudom, tegyenek hajat egy csinos lány kajájába nem történik baj. De orvos vagyok. Korábban a szegénynegyedben dolgoztam és napi rendszerességgel találkoztam emberi hülyeség miatt súlyossá váló betegségekkel meg hasonlókkal. Nem is beszélve mondjuk a kannibál gyógymódokról. Szóval csak mert a hagyományok és a nagy öregek, azt mondják még nem minden csodamódszer működik, de tény, hogy a világlátott orvosok is tanulhatnak új dolgokat néha.
*Ennyi igazat ad a nőnek hisz ő is így bővítette a tudását az utazásai során. Nem az iskolákat járta hanem a gyógyítókat, orvosokat, hóhérokat, füves embereket és egyéb hozzáértőket. A szerelemgyújtásra legyint.*
-Értem, értem. Jól van.
*Bírja a szőke nőt, de ettől még ő egy pimasz suhanc. Talán pont azért meri megengedni magának ezt a stílust mert úgy látja a másikon, hogy megteheti. Még a mágiával kapcsolatos dolgokba is belekotyog.*
-Cöh, mágia. A legtöbb varázsló csak kamu. A maradék nagy része meg, azt se tudják mit csinálnak, de biztosak benne, hogy mindenhez értenek. Egy ártatlan lány karját egy ilyen nagy tudású varázsló miatt vághattam le tőből mert nem tudta, hogy egy levágott ujjat, hogy kell lekezelni, de rávarázsolt valamit, hogy jó lesz az. Maradjanak meg a maguk dolgainál a mágusok.
*Nem túl kedves. Persze ahogy mondta az is közrejátszik ebben, hogy rajta csapódtak le ezeknek a dolgoknak az eredménye. Nem a mágus lett elküldve a halál...ba bele, hanem Int aki megmentette a lány életét. Hálátlan hivatás az övé. Nem csoda hogy nem szereti csak kötelességből és szükségből csinálja. A nő komoly tekintetére viszont bólint.*
-Persze. Megbeszélhetjük. Nézzük... Több dologtól függ. Azt, mondanám egy hónapot kérnék. A rendelőm még el kell rendezni, összeszednem a szükséges növényeket és azokat előkészítenem. Szárítani, sajtolni, kifőzni, épp amit. Egy hónapot kérnék biztosra, de utána már megbeszélhetünk fix időpontot mikor tud ráérni.
*Mikor a másik megfordul Int először megállapítja, hogy Rheia asszony feneke olyan formás, hogy szíve szerint kipróbálná lehet-e rajta diót törni, de mikor a kis törékeny nő megmutatja a sebhelyet akkor a doki nagyon elkomorodik. Nem erre számított. Látott már rosszabbat, de azt se nézte el. A nő kérdésére is így válaszol. Hangjában azért érződik egy kis empátia.*
-Sajnálom. Erre nincs gyógyfüvem. Túl nagy és már nem friss. Ha kisebb lenne tudtam volna halványítani.
*Egy kicsit vár, hogy a másik feldolgozza ezt és csak utána szólal meg.*
-Ott kéne hagynia Rhagodar urat. Ezt nem szabad elviselnie.
*Bizony az elf kicsit félreértette a helyzetet. Komoly tekintettel néz a nőre, de szinte biztos benne, hogy az ő szavai nem fognak sokat számítani. Kicsit el is szomorítja szegény Rheia asszony sorsa. Olyan kedves nő. Nem ezt érdemelné.*
4952. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-04-01 02:45:46
Üzenet elküldve: 2019-04-01 02:45:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Intath Aldeis//
*Mosolyog a férfi szavain. Egy darabig nem is akar semmit mondani rájuk, végül nem állhatja meg, hogy egy kis vitára hívja. Nem komoly veszekedésre, csupán eszmecserére.*
- Mert talán pontosan tudjuk, hogy a citromfűtea miért nyugtatja meg az idegeket? Nem. De tudjuk, hogy így van. Éppen így vannak a hagyományok is, amik megmagyarázni nem tudják miért, csak egyes tárgyak és összetevők milyenségéből sejthetően hozzák létre a végeredményt. Például a magok és a tojás mind a termékenységhez köthetőek, érthető okokból, ezért ha gyermekáldásra vágyik valaki, akkor szüksége lesz rájuk.
*Lehet, hogy babonák, de számára rendkívül fontosak, és ezeket mind drága nagyanyjától tanulta, akiről meggyőződése, hogy a világon a legbölcsebb asszony.*
- Szerelmet pedig nem képes gyújtani ott, ahol nincs, ezt is mondtam.
*Ingatja a fejét. Úgy tűnik Intath a maga makacs elhatározása miatt nem hajlandó meghallani a szavait.*
- Ha valami képes is, az sokkal magasabb szintű mágia. A mágiával pedig vigyázni kell. Tisztelettel és felelősséggel kell kezelni, mert hatalmas áldás, de nem megfelelően használva végzetes, vagy átkos lehet.
*Inkább kedvesen magyaráz, kényesen ügyel arra, hogy véletlenül se legyen kioktató, csak amiatt, mert ezen a területen talán több tapasztalata van. Ez nem indokolná, hogy lenézze Intathot, aki viszont más területeken mozog otthonosabban. Példának okáért az orvoslásban.*
- Én viszont mindenképpen számítanék a te tudásodra kedves Intath.
*Nyomatékosítja mondandóját és egyenesen a férfi zöld íriszeibe bámul zafírkék szemeivel.*
- Nagyon fontos ez a számomra. Természetesen majd megadom az árát fáradtságodnak, és szakértelmednek. Mit gondolsz mikorra tudnád elkészíteni nekem őket?
*Lelkesedik fel hirtelen, majd megfordul, hogy a hátán lévő szövetet egy picikét elhúzza, éppen csak annyira, hogy egy nagyon kicsit láthatóvá váljon egyik hegének kidudorodó felülete.*
- Mit gondolsz, ezen is lehetne segíteni?
//Intath Aldeis//
*Mosolyog a férfi szavain. Egy darabig nem is akar semmit mondani rájuk, végül nem állhatja meg, hogy egy kis vitára hívja. Nem komoly veszekedésre, csupán eszmecserére.*
- Mert talán pontosan tudjuk, hogy a citromfűtea miért nyugtatja meg az idegeket? Nem. De tudjuk, hogy így van. Éppen így vannak a hagyományok is, amik megmagyarázni nem tudják miért, csak egyes tárgyak és összetevők milyenségéből sejthetően hozzák létre a végeredményt. Például a magok és a tojás mind a termékenységhez köthetőek, érthető okokból, ezért ha gyermekáldásra vágyik valaki, akkor szüksége lesz rájuk.
*Lehet, hogy babonák, de számára rendkívül fontosak, és ezeket mind drága nagyanyjától tanulta, akiről meggyőződése, hogy a világon a legbölcsebb asszony.*
- Szerelmet pedig nem képes gyújtani ott, ahol nincs, ezt is mondtam.
*Ingatja a fejét. Úgy tűnik Intath a maga makacs elhatározása miatt nem hajlandó meghallani a szavait.*
- Ha valami képes is, az sokkal magasabb szintű mágia. A mágiával pedig vigyázni kell. Tisztelettel és felelősséggel kell kezelni, mert hatalmas áldás, de nem megfelelően használva végzetes, vagy átkos lehet.
*Inkább kedvesen magyaráz, kényesen ügyel arra, hogy véletlenül se legyen kioktató, csak amiatt, mert ezen a területen talán több tapasztalata van. Ez nem indokolná, hogy lenézze Intathot, aki viszont más területeken mozog otthonosabban. Példának okáért az orvoslásban.*
- Én viszont mindenképpen számítanék a te tudásodra kedves Intath.
*Nyomatékosítja mondandóját és egyenesen a férfi zöld íriszeibe bámul zafírkék szemeivel.*
- Nagyon fontos ez a számomra. Természetesen majd megadom az árát fáradtságodnak, és szakértelmednek. Mit gondolsz mikorra tudnád elkészíteni nekem őket?
*Lelkesedik fel hirtelen, majd megfordul, hogy a hátán lévő szövetet egy picikét elhúzza, éppen csak annyira, hogy egy nagyon kicsit láthatóvá váljon egyik hegének kidudorodó felülete.*
- Mit gondolsz, ezen is lehetne segíteni?
4951. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-04-01 01:32:43
Üzenet elküldve: 2019-04-01 01:32:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Svir//
-Talán hasznosabb, mindenhez érteni és semmihez sem igazán, mint valamihez, de semmi máshoz nem. Nem igaz, Svir Gia?
*Nevet fel csilingelve, majd a mesére ösztönzésre megrázza a fejét.*
-Ugyan, mese. Az én életem nem oly izgalmas, mint egy vándoré. Noha sok földet volt szerencsém bejárni, nem ostromoltam várakat és nem öltem hegy méretű sárkányokat sem.
*Térnek rá a fákkal szegélyezett, erdei ösvényre. Az út itt is kövekkel van még kirakva, de már jóval keskenyebb, mint a városból kivezető.*
-Az Úrnő ajándékul adta a tudást, mivel gyógyíthatunk. A lihanechi hadakat kísértük, hogy segíthessünk. Sebesülteken, katonákon, ártatlanokon, ellenségeken... Mindegy volt. Itt térjünk le.
*Fordul be egy jókora fa mellett, egy hevenyészett csapáson haladva tovább.*
-Itt volnánk.
*Tekint körbe a táborban, mikor kiérnek a fák sűrűjéből. Pár nagyobb sátor, tűzrakó, és néhány család, többségük elf. Szemmel láthatóan mindenki tesz-vesz, a dolgát végzi, senki sem unatkozik.*
-Az ott Voelkin, ki a fán őrködik, ha csak el nem nyomta az álom közben. Én is csak a minap értem ide, csupán őt ismerem egyelőre.
*Veszi az irányt az előző esti őrhelye felé a tűzrakónál.*
-Svir, itt megannyi módon segíthetsz... De én nem osztalak be, nem vagyok én itt senki sem. Élelemből, bőrből, vízből, fából itt sosem lesz elég. De Te mindenhez értesz és semmihez sem igazán, igaz?
*Mosolyodik el kajánul, miközben leül a rönkre, hogy megszabaduljon a kabáttól. Behunyt szemmel a delelőjét elhagyó nap felé fordul, hogy arcát és csupasz vállát érjék a sugarak, majd hunyorogva Svirre sandít.*
-Szóval, mi a terved Vándor?
-Talán hasznosabb, mindenhez érteni és semmihez sem igazán, mint valamihez, de semmi máshoz nem. Nem igaz, Svir Gia?
*Nevet fel csilingelve, majd a mesére ösztönzésre megrázza a fejét.*
-Ugyan, mese. Az én életem nem oly izgalmas, mint egy vándoré. Noha sok földet volt szerencsém bejárni, nem ostromoltam várakat és nem öltem hegy méretű sárkányokat sem.
*Térnek rá a fákkal szegélyezett, erdei ösvényre. Az út itt is kövekkel van még kirakva, de már jóval keskenyebb, mint a városból kivezető.*
-Az Úrnő ajándékul adta a tudást, mivel gyógyíthatunk. A lihanechi hadakat kísértük, hogy segíthessünk. Sebesülteken, katonákon, ártatlanokon, ellenségeken... Mindegy volt. Itt térjünk le.
*Fordul be egy jókora fa mellett, egy hevenyészett csapáson haladva tovább.*
-Itt volnánk.
*Tekint körbe a táborban, mikor kiérnek a fák sűrűjéből. Pár nagyobb sátor, tűzrakó, és néhány család, többségük elf. Szemmel láthatóan mindenki tesz-vesz, a dolgát végzi, senki sem unatkozik.*
-Az ott Voelkin, ki a fán őrködik, ha csak el nem nyomta az álom közben. Én is csak a minap értem ide, csupán őt ismerem egyelőre.
*Veszi az irányt az előző esti őrhelye felé a tűzrakónál.*
-Svir, itt megannyi módon segíthetsz... De én nem osztalak be, nem vagyok én itt senki sem. Élelemből, bőrből, vízből, fából itt sosem lesz elég. De Te mindenhez értesz és semmihez sem igazán, igaz?
*Mosolyodik el kajánul, miközben leül a rönkre, hogy megszabaduljon a kabáttól. Behunyt szemmel a delelőjét elhagyó nap felé fordul, hogy arcát és csupasz vállát érjék a sugarak, majd hunyorogva Svirre sandít.*
-Szóval, mi a terved Vándor?
4950. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-29 17:29:41
Üzenet elküldve: 2019-03-29 17:29:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Lyz kényelmesen elhelyezkedik. Régen volt már, hogy a szabad ég alatt töltötte az estét. Kicsit hűvös is kezd lenni, de a kabátkája még elegendő, hogy ne legyen a kellemes estéből fogvacogtató. Íja a fatörzsnek támasztva pihen, majdnem, ahogyan a lány is.
Smaragdszín szemeivel a mesélésre buzdított fiút figyeli. Éber még, bár megjárták a várost, és porcikáiban érzi, hogy hosszú volt ez a nap. Amellett pedig hunyorogva igyekszik elnyomni az ásítást és a kikerekedő mesére figyelni. Elmerül az acélszürke szemek tengerében. Életében egyetlen elfre emlékszik, akinek ilyen színű szemei voltak. Illetve, ha jobban belegondol, nem pont ilyenek. Shené valahogyan minden csíny ellenére is tisztábbnak hat. Ezen gyengécske gondolatszálon nem időzik sokat, a más időkből visszamaradt emlék, csak mérgezné az egyébként kristálytiszta estét.
Különösen kedves mozzanat, s Lyznek el kell mosolyodjon azon, hogy Shen a mese mellé, még gesztikulál is. Szórakoztatja, ez nem vitás. Kezeit tárja, és hangját változtatja, mikor annak helye van.*
- Persze, figyelek *nevet fel halkan. Egyre hatalmasodik rajta a pilledtség, de még nem nyomja el. Kíváncsi a mese végére, úgy tervezi végig hallgatja. Persze függ ez a történet hosszától is.*
- És? Belement a sárkány? *kérdezi halkan, kíváncsin fészkelődve.*
//Íjászverseny//
*Lyz kényelmesen elhelyezkedik. Régen volt már, hogy a szabad ég alatt töltötte az estét. Kicsit hűvös is kezd lenni, de a kabátkája még elegendő, hogy ne legyen a kellemes estéből fogvacogtató. Íja a fatörzsnek támasztva pihen, majdnem, ahogyan a lány is.
Smaragdszín szemeivel a mesélésre buzdított fiút figyeli. Éber még, bár megjárták a várost, és porcikáiban érzi, hogy hosszú volt ez a nap. Amellett pedig hunyorogva igyekszik elnyomni az ásítást és a kikerekedő mesére figyelni. Elmerül az acélszürke szemek tengerében. Életében egyetlen elfre emlékszik, akinek ilyen színű szemei voltak. Illetve, ha jobban belegondol, nem pont ilyenek. Shené valahogyan minden csíny ellenére is tisztábbnak hat. Ezen gyengécske gondolatszálon nem időzik sokat, a más időkből visszamaradt emlék, csak mérgezné az egyébként kristálytiszta estét.
Különösen kedves mozzanat, s Lyznek el kell mosolyodjon azon, hogy Shen a mese mellé, még gesztikulál is. Szórakoztatja, ez nem vitás. Kezeit tárja, és hangját változtatja, mikor annak helye van.*
- Persze, figyelek *nevet fel halkan. Egyre hatalmasodik rajta a pilledtség, de még nem nyomja el. Kíváncsi a mese végére, úgy tervezi végig hallgatja. Persze függ ez a történet hosszától is.*
- És? Belement a sárkány? *kérdezi halkan, kíváncsin fészkelődve.*
4949. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-29 14:12:52
Üzenet elküldve: 2019-03-29 14:12:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tanya//
*Csak bólintani tud, szemében összefutnak a könnyek. Feláll ő is, szorosan magához ölelve a nővért, el sem akarná engedni. Őt, Arját bezzeg óvja mindenáron, arra biztatja, be ne menjen a városba, pedig lám, Ő is odaindul! Csak bólint nagyot, igyekezve elnyelni a feltörekvő könnyeket, csak bólint a "Ne bízz senkiben!" miatt, de nehezen megy a visszatartás nagyon. Hogy megörült, milyen örömöt hozott hirtelen a délelőtti nap, és lám, épp csak felbukkan a nővér, és már megy is, bele a veszedelembe! Mert a lánynak nincsen kétsége afelől, hogy a Templomba akar menni, épp oda!*
- Nővér!! *kiált még panaszosan, ahogy a kámzsás alak kíméletlen céltudatosságot erőltetve magára sarkon fordul a búcsú után, és visszavonhatatlanul eltűnik a szemei elől, és elsiet a város irányába.* - Nővér!!
*De a szépek szépe ahogy jött, eltűnik, mintha csak álmodta volna az egészet! ~Meg foglak keresni.~ ez az egyetlen mondat, ami kapaszkodónak megmarad Arja fejében. Ebbe kapaszkodik sokáig, még akkor is, amikor a telet és a vele érkezett káosz és pestis fekete fellegét lassan felváltja a tavasz, és a vele érkező jó hírek ígérete.*
//Tanya//
*Csak bólintani tud, szemében összefutnak a könnyek. Feláll ő is, szorosan magához ölelve a nővért, el sem akarná engedni. Őt, Arját bezzeg óvja mindenáron, arra biztatja, be ne menjen a városba, pedig lám, Ő is odaindul! Csak bólint nagyot, igyekezve elnyelni a feltörekvő könnyeket, csak bólint a "Ne bízz senkiben!" miatt, de nehezen megy a visszatartás nagyon. Hogy megörült, milyen örömöt hozott hirtelen a délelőtti nap, és lám, épp csak felbukkan a nővér, és már megy is, bele a veszedelembe! Mert a lánynak nincsen kétsége afelől, hogy a Templomba akar menni, épp oda!*
- Nővér!! *kiált még panaszosan, ahogy a kámzsás alak kíméletlen céltudatosságot erőltetve magára sarkon fordul a búcsú után, és visszavonhatatlanul eltűnik a szemei elől, és elsiet a város irányába.* - Nővér!!
*De a szépek szépe ahogy jött, eltűnik, mintha csak álmodta volna az egészet! ~Meg foglak keresni.~ ez az egyetlen mondat, ami kapaszkodónak megmarad Arja fejében. Ebbe kapaszkodik sokáig, még akkor is, amikor a telet és a vele érkezett káosz és pestis fekete fellegét lassan felváltja a tavasz, és a vele érkező jó hírek ígérete.*
4948. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-28 23:54:49
Üzenet elküldve: 2019-03-28 23:54:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tanya//
-Hisz te a fél világot bejártad!
*Neveti el magát csilingelve, de hamar elhalkul, ahogy a távoli, kígyózó füstoszlopok felé tekint. Valahogy nem helyénvaló a nevetés, mikor nem is oly messze oly sok elveszett lélek próbál vérük árán feltörni a mélyből.*
-A szabadságnak néha nagy ára van. Szerencséd van, hogy nem kellett megfizetned.
*Hajtja le a fejét, de Arja szavaira hamar visszakúszik a mosoly az arcára.*
-Büszke vagyok rád. Az Úrnő Fénye ott lángol Tebenned is, még ha talán nem is tudsz róla. És az is megnyugtat, hogy tudsz vigyázni magadra.
*Forgatja az üres korsót a kezében merengve. Egészen belefeledkezik a gondolataiba, de a lány szavaira felocsúdik.*
-A Templomban?
*Pattan fel ültéből, a fakupa koppanva esik öléből a földre. Döbbenten mered Arjára egy pillanatig, szemmel láthatóan egymást kergetik a gondolatok fejében. Hiszen segítségért és tanácsért érkezett, de úgy tűnik, ennél sokkal több vár rá odalenn.*
-Mennem kell. Ez nem várhat.
*Lép Arjához hirtelen, térdre rogy és a kezébe fogja a leány kezeit. Homlokon csókolja, majd biztató mosolyt erőltet arcára.*
-Látjuk még egymást, ígérem. Ne maradj itt és kerüld a várost. Meg foglak keresni.
*Sajdul a szíve a gondolatra, hogy nem ígérhet ennél többet. Mondaná, hogy visszajön hozzá ide a házhoz, de nem kérheti, hogy várjon rá a leány, hisz addig bármi történhet. Talán vissza sem tud jönni...
Felegyenesedik, a válla felett azonban még hátrafordul Arjához.*
-Tiro i Eeyr, Arja. Eeyr óvjon. Ne bízz senkiben!
*Húzza arcába a csuklyát és siet el a város irányába. Sosem adná e tanácsot senkinek, hisz mindig a legjobbat kell feltételezi, legyen bárki fia is az illető. Így nőtt fel, a szeretet az Úrnő nyelve. Életben maradás szempontjából azonban megfontolandó javaslat és ha valakit életben kíván viszontlátni, az Arja.*
//Tanya//
-Hisz te a fél világot bejártad!
*Neveti el magát csilingelve, de hamar elhalkul, ahogy a távoli, kígyózó füstoszlopok felé tekint. Valahogy nem helyénvaló a nevetés, mikor nem is oly messze oly sok elveszett lélek próbál vérük árán feltörni a mélyből.*
-A szabadságnak néha nagy ára van. Szerencséd van, hogy nem kellett megfizetned.
*Hajtja le a fejét, de Arja szavaira hamar visszakúszik a mosoly az arcára.*
-Büszke vagyok rád. Az Úrnő Fénye ott lángol Tebenned is, még ha talán nem is tudsz róla. És az is megnyugtat, hogy tudsz vigyázni magadra.
*Forgatja az üres korsót a kezében merengve. Egészen belefeledkezik a gondolataiba, de a lány szavaira felocsúdik.*
-A Templomban?
*Pattan fel ültéből, a fakupa koppanva esik öléből a földre. Döbbenten mered Arjára egy pillanatig, szemmel láthatóan egymást kergetik a gondolatok fejében. Hiszen segítségért és tanácsért érkezett, de úgy tűnik, ennél sokkal több vár rá odalenn.*
-Mennem kell. Ez nem várhat.
*Lép Arjához hirtelen, térdre rogy és a kezébe fogja a leány kezeit. Homlokon csókolja, majd biztató mosolyt erőltet arcára.*
-Látjuk még egymást, ígérem. Ne maradj itt és kerüld a várost. Meg foglak keresni.
*Sajdul a szíve a gondolatra, hogy nem ígérhet ennél többet. Mondaná, hogy visszajön hozzá ide a házhoz, de nem kérheti, hogy várjon rá a leány, hisz addig bármi történhet. Talán vissza sem tud jönni...
Felegyenesedik, a válla felett azonban még hátrafordul Arjához.*
-Tiro i Eeyr, Arja. Eeyr óvjon. Ne bízz senkiben!
*Húzza arcába a csuklyát és siet el a város irányába. Sosem adná e tanácsot senkinek, hisz mindig a legjobbat kell feltételezi, legyen bárki fia is az illető. Így nőtt fel, a szeretet az Úrnő nyelve. Életben maradás szempontjából azonban megfontolandó javaslat és ha valakit életben kíván viszontlátni, az Arja.*
4947. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-28 09:02:19
Üzenet elküldve: 2019-03-28 09:02:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tanya//
- A Kikötőbe? Én onnan jöttem! *kis csönd.*
- Wegtorenbe mentem... akkor. A... karavánnal. *böki ki, és pirul el egy kicsit, mert hát senkinek nem szólt, és hát persze hogy hányszor eszébe jutott az úton zötykölődve, hogy mi történhetett, keresik-e, mit gondolnak róla hová lett, és hát nem, nem volt jó érzés. Mintha csak becsapta volna a őket!*
- Nem lett semmi bajom! Nem is vettek észre! *nyugtatja a mindig aggódó és gondoskodni szerető nővért.*
- Csak... mennem kellett! Szabad akartam lenni. *mondja csendesen.*
- Wegtorenben pedig dolgoztam egy szabónál! Egy kicsit még varrni és hímezni is megtanultam a műhelyben! *mondja szégyellős, de azért büszke mosollyal. Na és a legfontosabb.*
- És a tanításokat mindig megtartottam, Han nővér! Sosem vettem el senkiét. *mosolyog halványan. Pedig sok mindent látott Arja, de a kerüld a bűnt, tedd a jót egyszerű parancsa, hetyke, de mégis óvatos életrevalósága és bátorsága, na meg a tündér keresztanya feltehető batyuja, és talán-talán Eeyr óvó figyelme eddig megőrizték a gyermeket.
A Templom említésére azonban elfelhősödik a lányka szeme.*
- Ott is nagy a baj, mind azt mondják! A Templomban! *közli a híreket.*
- Gonoszok elátkozták az úrnő oltárát! Azt mondják *suttogja elborzadva* - vér csorog rajta. És hogy nem lehet a Templomban Eeyrhez fohászkodni!
//Tanya//
- A Kikötőbe? Én onnan jöttem! *kis csönd.*
- Wegtorenbe mentem... akkor. A... karavánnal. *böki ki, és pirul el egy kicsit, mert hát senkinek nem szólt, és hát persze hogy hányszor eszébe jutott az úton zötykölődve, hogy mi történhetett, keresik-e, mit gondolnak róla hová lett, és hát nem, nem volt jó érzés. Mintha csak becsapta volna a őket!*
- Nem lett semmi bajom! Nem is vettek észre! *nyugtatja a mindig aggódó és gondoskodni szerető nővért.*
- Csak... mennem kellett! Szabad akartam lenni. *mondja csendesen.*
- Wegtorenben pedig dolgoztam egy szabónál! Egy kicsit még varrni és hímezni is megtanultam a műhelyben! *mondja szégyellős, de azért büszke mosollyal. Na és a legfontosabb.*
- És a tanításokat mindig megtartottam, Han nővér! Sosem vettem el senkiét. *mosolyog halványan. Pedig sok mindent látott Arja, de a kerüld a bűnt, tedd a jót egyszerű parancsa, hetyke, de mégis óvatos életrevalósága és bátorsága, na meg a tündér keresztanya feltehető batyuja, és talán-talán Eeyr óvó figyelme eddig megőrizték a gyermeket.
A Templom említésére azonban elfelhősödik a lányka szeme.*
- Ott is nagy a baj, mind azt mondják! A Templomban! *közli a híreket.*
- Gonoszok elátkozták az úrnő oltárát! Azt mondják *suttogja elborzadva* - vér csorog rajta. És hogy nem lehet a Templomban Eeyrhez fohászkodni!
4946. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-27 22:29:17
Üzenet elküldve: 2019-03-27 22:29:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A táborban//
//Voelkin//
//Napzárás//
-Nekem a gyógyítás a dolgom. Nem tisztem eldönteni, ki az, ki nem érdemel életet. Ki rossz és ki jó, el tudja-e dönteni ezt egy halandó?
*Von vállat és bámul bele az éjszakába. Érti a fiút és a haragot is, mi benne ég. Némán hallgatja a történetet, majd mikor az utolsó szóhoz ér, csendesen megszólal.*
-Sajnálom a falud. Sok felperzselt falvat láttam keleten az Orkok Idején. Szörnyű emlékek.
*Emlékszik a szenvedő katonára, mit a sötét úr mutatott neki az úton. Emlékszik rá, mert látta már korábban. A Fény Nővérei messzi földekre kísérték a lihanechi katonákat, messzebbre, mint kellett volna. Mélyen keleten, hol a sivár pusztaság az úr és növények sem teremnek már, látta, hogyan és mennyiért mérik az emberi életet.
Figyeli a fiút, mint tesz-vesz, majd mikor a tűz már elég meleget ad, kibújik a vastag kabátból. Vállai és háta jó része, hol a mélyen vágott, fehér ruha nem fedi bőrét így csupaszon marad, de a tűz melege elég hőt biztosít, hogy ne fázzon.*
-Thilio in faen na bâd vedui. A csillagok fényesen ragyognak ma este. Aludj jól, Voelkin, őrizem az álmod.
*Mosolyog a fiúra, a tűz fénye táncot lejt a kékjeiben. Az őrséget nem adja át, reggelig táplálja a tüzet. Hallgatja a tűz pattogását és a megannyi lélek szuszogását és moccanását a tűz körül. Jó helyen van most.*
//Voelkin//
//Napzárás//
-Nekem a gyógyítás a dolgom. Nem tisztem eldönteni, ki az, ki nem érdemel életet. Ki rossz és ki jó, el tudja-e dönteni ezt egy halandó?
*Von vállat és bámul bele az éjszakába. Érti a fiút és a haragot is, mi benne ég. Némán hallgatja a történetet, majd mikor az utolsó szóhoz ér, csendesen megszólal.*
-Sajnálom a falud. Sok felperzselt falvat láttam keleten az Orkok Idején. Szörnyű emlékek.
*Emlékszik a szenvedő katonára, mit a sötét úr mutatott neki az úton. Emlékszik rá, mert látta már korábban. A Fény Nővérei messzi földekre kísérték a lihanechi katonákat, messzebbre, mint kellett volna. Mélyen keleten, hol a sivár pusztaság az úr és növények sem teremnek már, látta, hogyan és mennyiért mérik az emberi életet.
Figyeli a fiút, mint tesz-vesz, majd mikor a tűz már elég meleget ad, kibújik a vastag kabátból. Vállai és háta jó része, hol a mélyen vágott, fehér ruha nem fedi bőrét így csupaszon marad, de a tűz melege elég hőt biztosít, hogy ne fázzon.*
-Thilio in faen na bâd vedui. A csillagok fényesen ragyognak ma este. Aludj jól, Voelkin, őrizem az álmod.
*Mosolyog a fiúra, a tűz fénye táncot lejt a kékjeiben. Az őrséget nem adja át, reggelig táplálja a tüzet. Hallgatja a tűz pattogását és a megannyi lélek szuszogását és moccanását a tűz körül. Jó helyen van most.*
4945. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-27 20:55:56
Üzenet elküldve: 2019-03-27 20:55:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//A táborban//
//Hanloren//
//Napzárás//
-Vagy úgy... *Fejével biccent egyet a válasz hallatán.* Igen Amonra ment, de nem tudom mikor tér majd vissza. Lehet egy nap, de az sem kizárt, hogy akár három is. *Fűzi hozzá a korábban elmondottakhoz.*
-Ó én nem az élet őre vagyok. Nem foglalkozom olyan életekkel amik gátlások nélkül pusztítanak erdőket, vagy sportból ölnek. Nem érdemlik meg a tudással rendelkezők, hogy megvédjem őket. Aki tud másban kárt tenni, az tud magára is vigyázni, de az erdő és a természet védelemre szorul. Pont az olyan másfajúak miatt, akik nem vigyázzák az erdőt.
*Arcán látszik a düh. Eszébe jut a szülőfaluja is.*
-Gyerekként a szüleimmel éltem egy apró faluban az erdő közepén, egészen addig ameddig egy rablóhorda fel nem gyújtotta.
*Fejét lehajtja, csuklyáját felhúzza fejére, hogy a szeme is alig látszik.
Csak akkor enyhul rosszkedve mikor Han a szállását hozza fel.*
-Nem mint egy párduc. *Mosolyodik el.* Egyelőre függőágyon alszom, de később egy kicsi lombházikó fog ott állni azon a szép fán.
*Mielőtt elindulna a fácska felé, kisebb ágakból tüzet csinál, hogy ne Hanlorennek kelljen ezzel bajlódnia.*
-Ez már égni fog csak ügyesen kell majd táplálni, nehogy kialudjon. *Mutat az apró lángok felé, majd elindul. Néhány lépést tesz, miután még visszaszól.* Ha nagyon fáradt vagy már, ébressz fel és átveszem az őrséget. *Lassan megy el a fáig, ahol kifeszít egy pokrócot a fára belefekszik és azonnal elalszik.*
//Hanloren//
//Napzárás//
-Vagy úgy... *Fejével biccent egyet a válasz hallatán.* Igen Amonra ment, de nem tudom mikor tér majd vissza. Lehet egy nap, de az sem kizárt, hogy akár három is. *Fűzi hozzá a korábban elmondottakhoz.*
-Ó én nem az élet őre vagyok. Nem foglalkozom olyan életekkel amik gátlások nélkül pusztítanak erdőket, vagy sportból ölnek. Nem érdemlik meg a tudással rendelkezők, hogy megvédjem őket. Aki tud másban kárt tenni, az tud magára is vigyázni, de az erdő és a természet védelemre szorul. Pont az olyan másfajúak miatt, akik nem vigyázzák az erdőt.
*Arcán látszik a düh. Eszébe jut a szülőfaluja is.*
-Gyerekként a szüleimmel éltem egy apró faluban az erdő közepén, egészen addig ameddig egy rablóhorda fel nem gyújtotta.
*Fejét lehajtja, csuklyáját felhúzza fejére, hogy a szeme is alig látszik.
Csak akkor enyhul rosszkedve mikor Han a szállását hozza fel.*
-Nem mint egy párduc. *Mosolyodik el.* Egyelőre függőágyon alszom, de később egy kicsi lombházikó fog ott állni azon a szép fán.
*Mielőtt elindulna a fácska felé, kisebb ágakból tüzet csinál, hogy ne Hanlorennek kelljen ezzel bajlódnia.*
-Ez már égni fog csak ügyesen kell majd táplálni, nehogy kialudjon. *Mutat az apró lángok felé, majd elindul. Néhány lépést tesz, miután még visszaszól.* Ha nagyon fáradt vagy már, ébressz fel és átveszem az őrséget. *Lassan megy el a fáig, ahol kifeszít egy pokrócot a fára belefekszik és azonnal elalszik.*
4944. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-27 20:22:11
Üzenet elküldve: 2019-03-27 20:22:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tanya//
-Lehet, hogy most jó, de nem tudhatod, mi lesz később... A város veszélyes. Az emberek segítenek egymásnak, csak így maradhatnak életben. De útmutatásra szorulnak és hiszem, hogy az Úrnő segíthet rajtuk. De amíg ez tart, ne menj be a városba, hallod?
*Ingatja a fejét, de a mosoly nem tűnik el arcáról, miközben a lány a padhoz vezeti. Nehéz megszokni, hogy Arja már nem gyermek és nem igényli, hogy vigyázzanak rá. Ugyan van nála kulacs, de a világért sem venné el a leány kedvét, így hagyja, hogy Arja vízzel kínálja.*
-Legyen csak Han, vagy ha ragaszkodsz hozzá, Han nővér. Már nem Lihanechben vagyunk. Ami azt illeti, nagyon, de nagyon távol járunk onnan.
*Nagyot kortyol a jéghideg vízből, jóleső hümmögés hagyja el ajkát. Nincs meglepve, hisz napok óta ugyanazt a vizet kellett inniuk a tömlőből.*
-Hogy én? Nem a városba indultunk, a Kikötőbe tartottam Sauriennel. Ő egy papnövendék, a legtisztább lélek, akit ismerek... De elváltunk itt a város közelében.
*Mereng el egy pillanatra, a mosoly pedig szép lassan eltűnik arcáról.*
-Az a hír járta, hogy amott a Fény segítségre szorul... De ahogy láttam, itt is, így megálltam. A Templomba tartok épp, hogy szót válthassak az atyával Artheniorban és segíthessek, ha tudok.
*Beszéd közben a leány arcát fürkészi, majd jobb szemöldöke finoman megemelkedik.*
-Na és Te... Hogyan kerültél ide? Merre kóboroltál az évek alatt?
*Bizonyára kerülne rosszallás hangjába, ha nem örülne ennyire, hogy élve látja viszont a Arját. Csak remélni meri, hogy nem kellett a lánynak semmi rosszat megtennie az életben maradásért.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.27 20:27:12
//Tanya//
-Lehet, hogy most jó, de nem tudhatod, mi lesz később... A város veszélyes. Az emberek segítenek egymásnak, csak így maradhatnak életben. De útmutatásra szorulnak és hiszem, hogy az Úrnő segíthet rajtuk. De amíg ez tart, ne menj be a városba, hallod?
*Ingatja a fejét, de a mosoly nem tűnik el arcáról, miközben a lány a padhoz vezeti. Nehéz megszokni, hogy Arja már nem gyermek és nem igényli, hogy vigyázzanak rá. Ugyan van nála kulacs, de a világért sem venné el a leány kedvét, így hagyja, hogy Arja vízzel kínálja.*
-Legyen csak Han, vagy ha ragaszkodsz hozzá, Han nővér. Már nem Lihanechben vagyunk. Ami azt illeti, nagyon, de nagyon távol járunk onnan.
*Nagyot kortyol a jéghideg vízből, jóleső hümmögés hagyja el ajkát. Nincs meglepve, hisz napok óta ugyanazt a vizet kellett inniuk a tömlőből.*
-Hogy én? Nem a városba indultunk, a Kikötőbe tartottam Sauriennel. Ő egy papnövendék, a legtisztább lélek, akit ismerek... De elváltunk itt a város közelében.
*Mereng el egy pillanatra, a mosoly pedig szép lassan eltűnik arcáról.*
-Az a hír járta, hogy amott a Fény segítségre szorul... De ahogy láttam, itt is, így megálltam. A Templomba tartok épp, hogy szót válthassak az atyával Artheniorban és segíthessek, ha tudok.
*Beszéd közben a leány arcát fürkészi, majd jobb szemöldöke finoman megemelkedik.*
-Na és Te... Hogyan kerültél ide? Merre kóboroltál az évek alatt?
*Bizonyára kerülne rosszallás hangjába, ha nem örülne ennyire, hogy élve látja viszont a Arját. Csak remélni meri, hogy nem kellett a lánynak semmi rosszat megtennie az életben maradásért.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.27 20:27:12
4943. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-27 14:48:53
Üzenet elküldve: 2019-03-27 14:48:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tanya//
*Örül az ölelésnek, nagyon is, rég elfeledett illatokat és emlékeket idéz, jó belefeledkezni, nagyon jó! Egyelőre csak mosolyog, nagyon, csendben, meg örül, annyi a kérdés, és hát hosszú a sora a válaszadásnak, úgyhogy azt sem tudja, hol, mivel is kezdje. Csak Lupusra ingatja a fejét, nevetve, a komondorra, hogy nem, nem az övé, de majd azt is elmondja sorra.*
- Üljünk le! *mondja, a kút mögötti kispad felé intve. A gazda nincs itthon, a kisfiúk bent alszanak, a gazdasszony, ha kijönne, legfeljebb elmondja, ki is tévedt erre.
~Hanloren nővért úgyis mindenki azonnal megszereti!~ Meg hát ő is meg van lepődve: mit keres errefelé, ezekben a vészterhes időkben a lihanechi gyógyító nővér, a szépek szépe??
Úgyhogy húzza maga után, kézen fogva a nővért, ha az hagyja magát, egészen a kispadig, hogy ott végre letelepedhessenek.*
- Befogadtak! *mondja aztán komolyan, ha leülnek, a ház felé intve a fejével.*
- Rendesek! Adnak ennem, innom, van hol aludjak. A két kisfiúra vigyázok. *sorolja.*
- A városba mentem először, de ott most szörnyű! Egy lánnyal jöttem ide, a kordét hozta vissza, a piacról. Zeyának hívják. Meg Roderigóval. De ők visszamentek a városba, én meg inkább itt maradtam. Nem tudom, mi lehet velük. *ingatja a fejét.*
- De itt jó. *mondja.*
- Néha betérnek, azok, akik az utakon Lihanechbe meg máshova tartanak. De az itt élőket nem bántja senki! *csitítja a nővér aggódását.*
- Meg a szomszédból is segítenek. Itt mindenki segíti egymást. Akik menekülnek, legtöbbször inkább csak ennivalót kérnek. De van hogy pénzt kínálnak érte. *erre aztán egy picit el is pirul, mert hát talán a nővér is: éhes. Gyorsan felugrik, és a kúthoz lépked.*
- Van friss kútvíz, kérsz inni talán? *kínálja készséges, kedves szégyellősséggel, és ha igenlő választ kap, már húzza is fel a vizet, és tölti tele a kis fakupát, ami a kávára borítva szárad, és nyújtja a nővérnek. Közben azon agyal, hogy vajon az asszonya meghívná-e a nővért, és hogy mivel is kínálhatná még meg.*
- Hanloren nővér, és Te? Mit keresel Arthenior környékén?! *teszi fel ő is a kérdést, nyugtalanul. Igazán nem tudja, mi vihette rá a nővért, hogy ilyen váratlanul megjelenjen itt!*
//Tanya//
*Örül az ölelésnek, nagyon is, rég elfeledett illatokat és emlékeket idéz, jó belefeledkezni, nagyon jó! Egyelőre csak mosolyog, nagyon, csendben, meg örül, annyi a kérdés, és hát hosszú a sora a válaszadásnak, úgyhogy azt sem tudja, hol, mivel is kezdje. Csak Lupusra ingatja a fejét, nevetve, a komondorra, hogy nem, nem az övé, de majd azt is elmondja sorra.*
- Üljünk le! *mondja, a kút mögötti kispad felé intve. A gazda nincs itthon, a kisfiúk bent alszanak, a gazdasszony, ha kijönne, legfeljebb elmondja, ki is tévedt erre.
~Hanloren nővért úgyis mindenki azonnal megszereti!~ Meg hát ő is meg van lepődve: mit keres errefelé, ezekben a vészterhes időkben a lihanechi gyógyító nővér, a szépek szépe??
Úgyhogy húzza maga után, kézen fogva a nővért, ha az hagyja magát, egészen a kispadig, hogy ott végre letelepedhessenek.*
- Befogadtak! *mondja aztán komolyan, ha leülnek, a ház felé intve a fejével.*
- Rendesek! Adnak ennem, innom, van hol aludjak. A két kisfiúra vigyázok. *sorolja.*
- A városba mentem először, de ott most szörnyű! Egy lánnyal jöttem ide, a kordét hozta vissza, a piacról. Zeyának hívják. Meg Roderigóval. De ők visszamentek a városba, én meg inkább itt maradtam. Nem tudom, mi lehet velük. *ingatja a fejét.*
- De itt jó. *mondja.*
- Néha betérnek, azok, akik az utakon Lihanechbe meg máshova tartanak. De az itt élőket nem bántja senki! *csitítja a nővér aggódását.*
- Meg a szomszédból is segítenek. Itt mindenki segíti egymást. Akik menekülnek, legtöbbször inkább csak ennivalót kérnek. De van hogy pénzt kínálnak érte. *erre aztán egy picit el is pirul, mert hát talán a nővér is: éhes. Gyorsan felugrik, és a kúthoz lépked.*
- Van friss kútvíz, kérsz inni talán? *kínálja készséges, kedves szégyellősséggel, és ha igenlő választ kap, már húzza is fel a vizet, és tölti tele a kis fakupát, ami a kávára borítva szárad, és nyújtja a nővérnek. Közben azon agyal, hogy vajon az asszonya meghívná-e a nővért, és hogy mivel is kínálhatná még meg.*
- Hanloren nővér, és Te? Mit keresel Arthenior környékén?! *teszi fel ő is a kérdést, nyugtalanul. Igazán nem tudja, mi vihette rá a nővért, hogy ilyen váratlanul megjelenjen itt!*
4942. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-26 23:30:26
Üzenet elküldve: 2019-03-26 23:30:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tanya//
*Tehát a sötétség fészket vert Artheniorban. Mennyi, de mennyi történetet hallott Lihanechben Artheniorról és arról, hogyan taszítja mélybe a várost a fennhéjazás és a csillogás. A Templomban a helye, semmi kétség. De előbb...*
-Arja?
*Látja, ahogy felismerés csillan a leány szemében. Ő egy pillanatig csak hunyorogva mered a lányra, majd elneveti magát és széttárja karjait, hogy keblére ölelhesse Arját.*
~Ó, hát persze!~ *Rég volt, de nem tudná összetéveszteni mással a lány arcát na meg tekintetét, mely olyan, mintha korok bánatát igyekezne ledobni magáról épp. A nyugatról jött árva.A Fény Nővérei viselték gondját Lihanechben a többi árvával, de ez már hosszú évekkel ezelőtt történt.*
-Hogy kerülsz Te ide?
*Suttogja, miközben kissé lehajol, hogy hátrasimítva a leány haját kihúzzon belőle egy kósza levéldarabot, már ha Arja engedi. Felméri a lány mögött a takaros házat és a széles ablakokat, majd ismét a lányra fókuszál.*
-Lihanechben kellett volna maradnod. Nincs biztosabb hely a városunknál... Tiéd a kutya?
*Siklik tekintete az ölebre, de nem várja meg a választ, a vállainál fogva ismét magához húzza a lányt. Arc archoz ér, keze pedig ismét végigsiklik a barna fürtökön. Nem hitte volna, hogy valaha viszont látja még. Az árvák sokkal hamarabb felnőnek, mint a többi gyermek, hisz egyedül kell boldogulniuk... De Arja még gyermek!*
-Nem kellene itt lenned. És ha ideérnek? A Fény itt nem segíthet...
*Engedi ki a lányt az öleléséből és biccent a város felé fejével. Ha nem kellene felkeresnie az Atyát a templomban, ő maga vinné el a lányt innen.*
//Tanya//
*Tehát a sötétség fészket vert Artheniorban. Mennyi, de mennyi történetet hallott Lihanechben Artheniorról és arról, hogyan taszítja mélybe a várost a fennhéjazás és a csillogás. A Templomban a helye, semmi kétség. De előbb...*
-Arja?
*Látja, ahogy felismerés csillan a leány szemében. Ő egy pillanatig csak hunyorogva mered a lányra, majd elneveti magát és széttárja karjait, hogy keblére ölelhesse Arját.*
~Ó, hát persze!~ *Rég volt, de nem tudná összetéveszteni mással a lány arcát na meg tekintetét, mely olyan, mintha korok bánatát igyekezne ledobni magáról épp. A nyugatról jött árva.A Fény Nővérei viselték gondját Lihanechben a többi árvával, de ez már hosszú évekkel ezelőtt történt.*
-Hogy kerülsz Te ide?
*Suttogja, miközben kissé lehajol, hogy hátrasimítva a leány haját kihúzzon belőle egy kósza levéldarabot, már ha Arja engedi. Felméri a lány mögött a takaros házat és a széles ablakokat, majd ismét a lányra fókuszál.*
-Lihanechben kellett volna maradnod. Nincs biztosabb hely a városunknál... Tiéd a kutya?
*Siklik tekintete az ölebre, de nem várja meg a választ, a vállainál fogva ismét magához húzza a lányt. Arc archoz ér, keze pedig ismét végigsiklik a barna fürtökön. Nem hitte volna, hogy valaha viszont látja még. Az árvák sokkal hamarabb felnőnek, mint a többi gyermek, hisz egyedül kell boldogulniuk... De Arja még gyermek!*
-Nem kellene itt lenned. És ha ideérnek? A Fény itt nem segíthet...
*Engedi ki a lányt az öleléséből és biccent a város felé fejével. Ha nem kellene felkeresnie az Atyát a templomban, ő maga vinné el a lányt innen.*
4941. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-26 21:09:33
Üzenet elküldve: 2019-03-26 21:09:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tanya//
*Arja igyekszik, nagyon igyekszik. Hálás, hogy befogadták, és igazán jól bánnak vele. Tartott egy kicsit az asszony férjétől, hogy az nem egyezik majd bele, hogy maradjon, és másnap már menesztik is. Vagy ha a gazda hazatér, kiderül róla, hogy egy ronda, nagydarab bajszos paraszt, aki köpköd, meg verekedős fajta, vagy még rosszabb.
De hála az isteneknek, ezek közül a rémképek közül egyik sem vált valóra! A gazda, kiderült, csendes, kevés szavú ember, nagyerejű és bajszos ugyan, de rendes, igazán.
A gyerekeket dobálni szokta, a vacsora előtt mindig megtisztálkodik, és úgy ülnek le az asztalhoz mind, és őt, Arját is meginvitálták már az első naptól!
~Nagyon, nagyon jó döntés volt bekéredzkedni!~ legalábbis Arja napról napra jobban így vélekedik.
Szerencsére a tanyabeliek is így gondolkodnak a befogadott kis csavargóval kapcsolatban. A kisfiúk hamar megszerették, Arja pedig igazán mindent megtesz, hogy elégedettek legyenek vele.
Most is nagyon igyekszik, hogy tisztára söpörje a tornácot. Épp leteszi a seprűt, hogy a fellocsoláshoz használt kannával elinduljon a kúthoz, és vizet hozzon meglocsolni a kitett virágokat, az a befejezése mindig a műveletnek, igazán szépek is, amikor az ismeretlen nő megszólítja.
Egy kicsit össze is rezzen: nem figyelt eléggé! Pedig a lelkére kötötték, hányszor, mióta megy a népáradat kifelé a városból, hogy figyeljen, ha idegenek jönnek.
De Lupus sem ugat, a szürkefehér, hatalmas komondor, csodák csodájára, csak bámul lihegve, nyelvlógatva, de nem ugatja meg az ismeretlent.*
- Elmennek. *nyögi ki, legalábbis leginkább annak hat a válasz, mert sokáig nem is válaszol, csak ő is bámul, mintha csak Lupust utánozná. Pedig nem, csak meg van lepődve, egyszer a váratlan ráköszönéstől, aztán a a kérdéstől, aztán a mélyreható kékek kérdő erejétől, az annyira ismerős mosolytól, aztán meg attól, hogy lassan beúszó emlékképek sora alatt: ráismer a kékek tulajdonosára! Ez így ebben a sorrendben elég sok neki ahhoz, hogy ne tudjon gyorsan és rögtön válaszolni, kell hozzá, bizony kell hozzá egy kis idő, hogy elmúljon a meglepődés lefogó ereje.*
- Szétverték a gazdagok negyedét. Nagy a felfordulás a városban. *legalábbis Arja ezt hallgatja nap mint nap, bár ezek a gazda meg a szomszéd tanyákról jövők szavai.*
-Sokan meghaltak. Ölik egymást! *teszi még hozzá, de ezek már a saját szavai.* - Tele van az út menekültekkel. *mondja még csendesen, aztán elmosolyodik ő is, élénken, hosszan, pedig ez bizony ritka jelenség Arja arcán.*
- Arja a nevem. Arja. Hanloren nővér!!! *kiáltja már az utolsó szavakat, ahogy elindul, letéve a kannát. Mert ő az, kétségtelenül, megismerné bárhol! És meg kellett hogy ismerje ő is, Arja tudja! Nem, nem rohan, nem furakszik be a karok közé. Nem kicsike gyerek már. De megy, nem is lehetne visszatartani semmivel.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.26 21:15:01
//Tanya//
*Arja igyekszik, nagyon igyekszik. Hálás, hogy befogadták, és igazán jól bánnak vele. Tartott egy kicsit az asszony férjétől, hogy az nem egyezik majd bele, hogy maradjon, és másnap már menesztik is. Vagy ha a gazda hazatér, kiderül róla, hogy egy ronda, nagydarab bajszos paraszt, aki köpköd, meg verekedős fajta, vagy még rosszabb.
De hála az isteneknek, ezek közül a rémképek közül egyik sem vált valóra! A gazda, kiderült, csendes, kevés szavú ember, nagyerejű és bajszos ugyan, de rendes, igazán.
A gyerekeket dobálni szokta, a vacsora előtt mindig megtisztálkodik, és úgy ülnek le az asztalhoz mind, és őt, Arját is meginvitálták már az első naptól!
~Nagyon, nagyon jó döntés volt bekéredzkedni!~ legalábbis Arja napról napra jobban így vélekedik.
Szerencsére a tanyabeliek is így gondolkodnak a befogadott kis csavargóval kapcsolatban. A kisfiúk hamar megszerették, Arja pedig igazán mindent megtesz, hogy elégedettek legyenek vele.
Most is nagyon igyekszik, hogy tisztára söpörje a tornácot. Épp leteszi a seprűt, hogy a fellocsoláshoz használt kannával elinduljon a kúthoz, és vizet hozzon meglocsolni a kitett virágokat, az a befejezése mindig a műveletnek, igazán szépek is, amikor az ismeretlen nő megszólítja.
Egy kicsit össze is rezzen: nem figyelt eléggé! Pedig a lelkére kötötték, hányszor, mióta megy a népáradat kifelé a városból, hogy figyeljen, ha idegenek jönnek.
De Lupus sem ugat, a szürkefehér, hatalmas komondor, csodák csodájára, csak bámul lihegve, nyelvlógatva, de nem ugatja meg az ismeretlent.*
- Elmennek. *nyögi ki, legalábbis leginkább annak hat a válasz, mert sokáig nem is válaszol, csak ő is bámul, mintha csak Lupust utánozná. Pedig nem, csak meg van lepődve, egyszer a váratlan ráköszönéstől, aztán a a kérdéstől, aztán a mélyreható kékek kérdő erejétől, az annyira ismerős mosolytól, aztán meg attól, hogy lassan beúszó emlékképek sora alatt: ráismer a kékek tulajdonosára! Ez így ebben a sorrendben elég sok neki ahhoz, hogy ne tudjon gyorsan és rögtön válaszolni, kell hozzá, bizony kell hozzá egy kis idő, hogy elmúljon a meglepődés lefogó ereje.*
- Szétverték a gazdagok negyedét. Nagy a felfordulás a városban. *legalábbis Arja ezt hallgatja nap mint nap, bár ezek a gazda meg a szomszéd tanyákról jövők szavai.*
-Sokan meghaltak. Ölik egymást! *teszi még hozzá, de ezek már a saját szavai.* - Tele van az út menekültekkel. *mondja még csendesen, aztán elmosolyodik ő is, élénken, hosszan, pedig ez bizony ritka jelenség Arja arcán.*
- Arja a nevem. Arja. Hanloren nővér!!! *kiáltja már az utolsó szavakat, ahogy elindul, letéve a kannát. Mert ő az, kétségtelenül, megismerné bárhol! És meg kellett hogy ismerje ő is, Arja tudja! Nem, nem rohan, nem furakszik be a karok közé. Nem kicsike gyerek már. De megy, nem is lehetne visszatartani semmivel.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.26 21:15:01
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579