*Hajnali órákban egy fáklya biztosította fényvilágban kirajzolódik egy kis figura. Nem valami magas, de testesnek testes. Ahogy közelebb ér, nem változnak a korábbi tények, viszont valahogy rémisztő a kisugárzása az idegennek. A helyükön strázsáló őrök bezzeg nyitva tartják a szemüket, s amint elég közel ér az ismeretlen, leszólítják*
-Te ott, állj meg!
*Mondja az egyik őr, majd összedörzsöli tenyerét s magához veszi az egyik fáklyát*
-Ki vagy, s mi vagy? Nem tűnsz ismerősnek nekem...
*Majd gyanakvó képpel közeledik a most már jól láthatóan köpenybeburkolózó alak felé*
~Pompás, mint mindig... Vajon mennyi időbe fog telni míg ez a nyavalyás rájön, hogy nem tudok beszélni?!~
*Azzal fogja magát, lehúzza csuklyáját, s lassú mozdulatokkal beleír valamit botjával a földbe, mit támasznak használt a hosszú úton*
-Ez meg miféle ostobaság?
*Képed el a katona, majd a hallgatag válaszra hátranéz, s biccent társának, hogy figyeljen amíg közelebb megy*
-Jól van, odamegyek és megnézem, de ez az első és utolsó alkalom, hogy ilyen rendes vagyok hozzád, idegen! Csak puszta vendégszeretet, tudod...
*S lassan de biztosan megindul a földbe vésett írás felé az őrszem*
~Hah, nem is olyan idióta mint a legutóbbi városban lévő sorstársai~
-Nem, tudok, beszélni, csak, a, városba, jöttem, egy, társamhoz, és, megpihenni, mert, gár... gár? Milyen randán írsz Te... ez itt nem "m" betű akar lenni?
*Majd az orkra néz, aki biccent egyet s a bottal kijavítja a hibát*
-Tehát már, sokat, utaztam, éjjel, nappal, megállás, nélkül, pont. Éééértem. Szóval nem tervezel hosszú maradást, és csak egy cimbora miatt jöttél ide. Rendben van. Végül is, mit árthat nekünk egy néma ork, nem de?
*Röhögi el magát az őr, majd sandán társára néz, aki vállat vonva szintúgy elmosolyodik társa jó kedvén*
~Egy gonddal kevesebb...~
*Gondolja magában Skalag, majd bebotorkál a főkapun, s biccent egy utolsót az őrök felé*
~Fő az első benyomás, nem de?~
*Majd magában felnevet, s gyalogol tovább*