Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 245 (4881. - 4900. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4900. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-07 14:29:27
Üzenet elküldve: 2019-03-07 14:29:27
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
-Még kislány vagy Shlyn, nem kószálhatsz egyedül!
*Idézi gúnyosan anyja szavait Shlyn, az út szélén szökellve. Igenis tud magára vigyázni, sőt meg is tudja védeni magát, ha kell. Bár szó se róla, otthon legalább biztonságban érezte magát, de a szabadság gondolata hamar kiveri fejéből az ehhez hasonló gondolatokat. Már elég messze jár otthonától, késő lenne visszafordulni. Na persze őt nem lehet megfélemlíteni.
Céltudatosan halad egyre közelebb a városhoz, melyben reményei szerint felleli rég nem látott bátyját.*
~Kár, hogy alig járnak errefele.~
*Nem is sejtheti, hogy a keresett személy valójában pont az ellenkező irányba vándorolt.*
-Még kislány vagy Shlyn, nem kószálhatsz egyedül!
*Idézi gúnyosan anyja szavait Shlyn, az út szélén szökellve. Igenis tud magára vigyázni, sőt meg is tudja védeni magát, ha kell. Bár szó se róla, otthon legalább biztonságban érezte magát, de a szabadság gondolata hamar kiveri fejéből az ehhez hasonló gondolatokat. Már elég messze jár otthonától, késő lenne visszafordulni. Na persze őt nem lehet megfélemlíteni.
Céltudatosan halad egyre közelebb a városhoz, melyben reményei szerint felleli rég nem látott bátyját.*
~Kár, hogy alig járnak errefele.~
*Nem is sejtheti, hogy a keresett személy valójában pont az ellenkező irányba vándorolt.*
4899. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-06 00:07:38
Üzenet elküldve: 2019-03-06 00:07:38
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csak ezt ússzuk meg szárazon!//
*Lylli minden szava szépen cseng, ahogyan a családról és az otthonról mesél. Thim szívesen kimondaná azt a régi de igaz közhelyt, hogy a család a valódi gazdagság, mégis hallgat inkább, mert úgy érzi, ezzel összetörné a varázst. A mondás már sok vidéket és helyzetet megjárt. Megkopott, elveszítette régi jelentését. Többet mond a csend és a tűz ropogása.*
- Azt gondolom, hogy hamar felkereslek majd titeket. Bevallom, régóta vágyom rá, hogy lássak valami kellemeset.
*Látja, hogy Lylli jobban érzi magát a tűz melege mellett. Ő maga is sokkal felszabadultabb itt és örömmel vesz még egy szelet süteményt. Az első nagyon ízlett neki. Tudja, hogy a második sem okoz majd csalódást. Miután az ujjáról is lenyalogatta a sütemény maradékát, Rionhoz fordul.*
- Ha mindenképpen a város a célod, azt javaslom, menjünk együtt.
//Csak ezt ússzuk meg szárazon!//
*Lylli minden szava szépen cseng, ahogyan a családról és az otthonról mesél. Thim szívesen kimondaná azt a régi de igaz közhelyt, hogy a család a valódi gazdagság, mégis hallgat inkább, mert úgy érzi, ezzel összetörné a varázst. A mondás már sok vidéket és helyzetet megjárt. Megkopott, elveszítette régi jelentését. Többet mond a csend és a tűz ropogása.*
- Azt gondolom, hogy hamar felkereslek majd titeket. Bevallom, régóta vágyom rá, hogy lássak valami kellemeset.
*Látja, hogy Lylli jobban érzi magát a tűz melege mellett. Ő maga is sokkal felszabadultabb itt és örömmel vesz még egy szelet süteményt. Az első nagyon ízlett neki. Tudja, hogy a második sem okoz majd csalódást. Miután az ujjáról is lenyalogatta a sütemény maradékát, Rionhoz fordul.*
- Ha mindenképpen a város a célod, azt javaslom, menjünk együtt.
4898. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-05 18:10:11
Üzenet elküldve: 2019-03-05 18:10:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A táborban//
*Az étkezés után az elfáradt Asheela, korán, a tyúkokkal ment el aludni. Bár a napnak még koránt sincsen vége, mert azért mennek tovább a dolgok. A tábor és a munkálkodó kis közösség megélénkül. Valakik érkeztek. Mindeközben a druida lány alszik, mint a tej, álmot nem lát. Az alvás könnyed és pihentető. Azonban a mellette fekvő szürke farkas, a megváltozó tábor hangjaira, felkapja a fejét, hegyezi a füleit. Xonar világosbarna szemei villannak, halkan nyüszítve morran egyet, és orrával megbökdösi Asheelát. Az alvó lány mocorog.*
- Xonar… na, ne piszkálj…
*Dünnyögi aluszékonyan. Menten vissza is alszik. Erre a lompos ordas morranva a karja alá fúrja a fejét. Asheela hegyes füleit megüti a morranás és az állat furkálódó ébresztésére nyitja ki világoszöld szemeit.*
- Mi az? Mit történt?
*Néz az elf lány a jószágra, és közben fülelni kezd a tábor hangjaira. Xonar kihúzza fejét Asheela karja aló, és fordultában kiugrik az ágyból, minek hatására a függőfekhely erősen kileng. Az elf lány megkapaszkodva, most már teljesen ébren van.*
- Jól van, maradj… megyek.
*Mondja az állatnak. Xonar megáll, nem szalad előre. Asheela felkel a sziesztából.*
- Nézzük meg, mi van.
*Az elf lány közeledve már a beszédhangokból hallja, hogy kik érkeztek. Xonar előtte bandukol a földön szimatolva. A fák takarásából kilépve meg is látja a jövevényeket. Egy nagy szekeret, a lovakat, Pyctát, Umont, Tintereth és a mohos óriást. Ekkor int neki oda a hordavezető. Asheela mosolyogva int vissza és sétál oda hozzájuk. Linera, gazdája jöttére, nyihog és prüszköl egyet. Xonar, a földön szimatolva járja körbe a szekeres kompániát. Asheela, így szólítja meg jelenlévőket: *
- Csillagok hoztak testvérek és vándorok!
*Ekkor a csuhátlan csuhás bocsánatát kéri korábbi viselkedése miatt. Asheela kezeit maga előtt csadorja ujjaiban bújtatva, lehunyt szemekkel mélyen bólintva, viszonozza a testbeszédet és fogadja a bocsánatkérést.*
- Jólesnek szavaid testvér. Köszönöm. Megértem, a vezető feladata az irányítás, főleg akkor, ha egy helyzet kontrolálhatatlanul átláthatatlannak tűnik. Ehhez sokszor határozott, és kemény szavakra van szükség. Rend és fegyelem.
*Pycta mellett álló Umon is, lényegében elnézést kér. Asheela a késdobáló szerzetes felé is bólint.*
- Ha az indulatok nagyok, gyakran cselekszik mindenki meggondolatlanul.
*A druida lány számára a segítő szándék is ide sorolandó, ami elf mivoltából és rubiliáni neveltetéséből fakad. Asheela eme jellemvonását nem tartja kimondottan hibának. A hitetlenek cinikusan mártíromságnak nevezik az ilyesmit, de az elf lány inkább így veszti el életét, minthogy ártó szándéktól hajtva éljen. Egyfajta naivitás is ez, amit az a hit is táplál benne, hogy a jó tett helyébe, jót vár, vagy ahogy a nagy szentek krónikájában jegyzi egy bölcselet; „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel.”.
Umon tábori munkálatokat elismerően méltató szavaira, ismét bólint, és kezeit széttárva mutat a tábori közösség egészére.*
- Egységben a haladás.*Majd udvariasan bemutatkozik.* Én hallottam a neved. Az enyém Asheelaxa.
*Pycta és Umon további szavai a szekér rakományára vonatkozik. Asheela egy pillantással méri végig a szállítmányt. Mosolyogva válaszol.*
- Rendben. Természetesen részt veszek a szekér lepakolásában. Biztosan, mindennek találunk megfelelő helyet.
*Pillant néhány elf testvérre, Tinterethre és a Throggotnak nevezett szikla óriásra. A csuhátlan csuháson és a késdobáló szerzetesen látja, hogy indulni készülnek.*
- Gondolom, most mentek Amonra.
*Biccent, majd amíg az útnak indulók összecihelődnek, Asheela addig csomagol egy jó adaggal a görhönyből. Az ételes batyut odaviszi nekik. Hallja miről beszélgetnek, de nem szól bele, mivel sajnos nem tudja ki az a Lyzendra. Az igáslovas kordélyhoz lép.*
- Útravaló. Jó utat és piacolást. Az erdőszelleme óvjon benneteket.
*Beleteszi a batyut.*
- Megyek, a többiekkel folytatjuk a munkákat.
*Sétál vissza a szekérhez, ahol Tinterethhel és Throggottal elrámolhatják a holmikat.*
- Hogy van a lábad?
*Kérdezi a mohos óriástól, miközben a szekérhez ér és odasétál Linerához. Megpaskolja a zsufafakó patás szügyét.*
- Elpakolunk?
*Intézi kérdését a remete elfhez és a mohos óriáshoz, pillantását megjártatva közöttük.*
A hozzászólás írója (Ahseelaxa Scyranna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.05 18:22:21
*Az étkezés után az elfáradt Asheela, korán, a tyúkokkal ment el aludni. Bár a napnak még koránt sincsen vége, mert azért mennek tovább a dolgok. A tábor és a munkálkodó kis közösség megélénkül. Valakik érkeztek. Mindeközben a druida lány alszik, mint a tej, álmot nem lát. Az alvás könnyed és pihentető. Azonban a mellette fekvő szürke farkas, a megváltozó tábor hangjaira, felkapja a fejét, hegyezi a füleit. Xonar világosbarna szemei villannak, halkan nyüszítve morran egyet, és orrával megbökdösi Asheelát. Az alvó lány mocorog.*
- Xonar… na, ne piszkálj…
*Dünnyögi aluszékonyan. Menten vissza is alszik. Erre a lompos ordas morranva a karja alá fúrja a fejét. Asheela hegyes füleit megüti a morranás és az állat furkálódó ébresztésére nyitja ki világoszöld szemeit.*
- Mi az? Mit történt?
*Néz az elf lány a jószágra, és közben fülelni kezd a tábor hangjaira. Xonar kihúzza fejét Asheela karja aló, és fordultában kiugrik az ágyból, minek hatására a függőfekhely erősen kileng. Az elf lány megkapaszkodva, most már teljesen ébren van.*
- Jól van, maradj… megyek.
*Mondja az állatnak. Xonar megáll, nem szalad előre. Asheela felkel a sziesztából.*
- Nézzük meg, mi van.
*Az elf lány közeledve már a beszédhangokból hallja, hogy kik érkeztek. Xonar előtte bandukol a földön szimatolva. A fák takarásából kilépve meg is látja a jövevényeket. Egy nagy szekeret, a lovakat, Pyctát, Umont, Tintereth és a mohos óriást. Ekkor int neki oda a hordavezető. Asheela mosolyogva int vissza és sétál oda hozzájuk. Linera, gazdája jöttére, nyihog és prüszköl egyet. Xonar, a földön szimatolva járja körbe a szekeres kompániát. Asheela, így szólítja meg jelenlévőket: *
- Csillagok hoztak testvérek és vándorok!
*Ekkor a csuhátlan csuhás bocsánatát kéri korábbi viselkedése miatt. Asheela kezeit maga előtt csadorja ujjaiban bújtatva, lehunyt szemekkel mélyen bólintva, viszonozza a testbeszédet és fogadja a bocsánatkérést.*
- Jólesnek szavaid testvér. Köszönöm. Megértem, a vezető feladata az irányítás, főleg akkor, ha egy helyzet kontrolálhatatlanul átláthatatlannak tűnik. Ehhez sokszor határozott, és kemény szavakra van szükség. Rend és fegyelem.
*Pycta mellett álló Umon is, lényegében elnézést kér. Asheela a késdobáló szerzetes felé is bólint.*
- Ha az indulatok nagyok, gyakran cselekszik mindenki meggondolatlanul.
*A druida lány számára a segítő szándék is ide sorolandó, ami elf mivoltából és rubiliáni neveltetéséből fakad. Asheela eme jellemvonását nem tartja kimondottan hibának. A hitetlenek cinikusan mártíromságnak nevezik az ilyesmit, de az elf lány inkább így veszti el életét, minthogy ártó szándéktól hajtva éljen. Egyfajta naivitás is ez, amit az a hit is táplál benne, hogy a jó tett helyébe, jót vár, vagy ahogy a nagy szentek krónikájában jegyzi egy bölcselet; „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel.”.
Umon tábori munkálatokat elismerően méltató szavaira, ismét bólint, és kezeit széttárva mutat a tábori közösség egészére.*
- Egységben a haladás.*Majd udvariasan bemutatkozik.* Én hallottam a neved. Az enyém Asheelaxa.
*Pycta és Umon további szavai a szekér rakományára vonatkozik. Asheela egy pillantással méri végig a szállítmányt. Mosolyogva válaszol.*
- Rendben. Természetesen részt veszek a szekér lepakolásában. Biztosan, mindennek találunk megfelelő helyet.
*Pillant néhány elf testvérre, Tinterethre és a Throggotnak nevezett szikla óriásra. A csuhátlan csuháson és a késdobáló szerzetesen látja, hogy indulni készülnek.*
- Gondolom, most mentek Amonra.
*Biccent, majd amíg az útnak indulók összecihelődnek, Asheela addig csomagol egy jó adaggal a görhönyből. Az ételes batyut odaviszi nekik. Hallja miről beszélgetnek, de nem szól bele, mivel sajnos nem tudja ki az a Lyzendra. Az igáslovas kordélyhoz lép.*
- Útravaló. Jó utat és piacolást. Az erdőszelleme óvjon benneteket.
*Beleteszi a batyut.*
- Megyek, a többiekkel folytatjuk a munkákat.
*Sétál vissza a szekérhez, ahol Tinterethhel és Throggottal elrámolhatják a holmikat.*
- Hogy van a lábad?
*Kérdezi a mohos óriástól, miközben a szekérhez ér és odasétál Linerához. Megpaskolja a zsufafakó patás szügyét.*
- Elpakolunk?
*Intézi kérdését a remete elfhez és a mohos óriáshoz, pillantását megjártatva közöttük.*
A hozzászólás írója (Ahseelaxa Scyranna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.05 18:22:21
4897. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-05 14:49:03
Üzenet elküldve: 2019-03-05 14:49:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A táborban//
//Umon, Pycta, Asheelaxa//
- Hosszú utat jártatok be ti is. *Bólint kurtán az elfre nézve, az Artheniorban történtek különösképp nem rázzák meg, tapasztalt már furcsábbat és van ettől nagyobb gondja is. Az már inkább érdekes, hogy a helyszín maga viszont csodálatos, ahogy az is, hogy ennyien csatlakoztak Pycta kezdeményezéséhez. A szekeret elhelyezi Pycta iránymutatásának megfelelően, lehetőleg figyelve arra, hogy minden oldalról elérhető és lepakolható legyen. A szekérre sok mindent felhelyeztek, szerszámokat, bájitalokat, a vadvédi könyvtár teljes tartalmát, ezeknek hely kell, nagyon sok hely. Itt egy pillanatra felhő suhan át arca előtt, mert Valea képe ugrik be, ahogy a fekete föld alatt, gyökerek között fekszik csendesen. Megrázza fejét, majd lassan visszasétál Pyctához, kinek egy bólintással jelzi, hogy készen áll. Az elf a korábban pillanatra megismert lányhoz beszél, melybe Umon érdektelen arccal bár, de bekapcsolódik. A beszéd közben végig Pyctát nézi, halkan sóhajt fel, majd számos gondolat közül kiválaszt egyet, amit illőnek érez a pillanathoz. Sötét tekintettel és kifejezéstelen szemekkel mered a lányra, a szemben álló azt is gondolhatná, hogy a férfi nulla érzelemmel bír, ami jórészt igaz is, bár Pycta észrevehet változást is a szemekben.*
- Én sem akartam. *Vonja meg a vállát, mert hasonszőrűen az óriáshoz, itt is azt gondolja, hogy ok nélkül nem bóklászunk be a tűzvonalba.* Látom jó munkát végeztél itt. *Mutat körbe.* Megjárja. A szekeret oda állítottam, van rajta törékeny is.
//Thargok, thargok//
//Pycta, Tintereth, Throggot//
*Összegzi kurtán, majd elfordul, hogy immár Híjast fogja ki a régiből, s egy üres elé állítsa. A lovat ugyan nem szakértő kezekkel, de le, majd felszerszámozza, a szekérrudat a hámhoz köti, ahogy éppen tanulta néhány gyorstalpaló lecke során. Ez csupán annyit jelent, hogy látta már, hogyan csinálják. Persze korábban sem volt ebből probléma, most sem lesz. Felül a bakra, még egyszer végignéz a táboron, majd bólint.*
- Gyááá! *Kiált Híjasnak, s Pycta mellé áll.*
- Minél hamarabb indulunk, annál hamarabb jelezhetünk. *Biccent kurtán, s ha az elf is készen áll, hát indulhatnak is következő útjukra. Abban már most biztos, hogy nem kevésbé lesz izgalmaktól mentes, mint a korábbiak. Nem mulaszt el Tinterethnek és Throggotnak sem köszönni.* A bicskás útra kél srácok! *Vigyorodik el felhőtlen örömmel, majd Pycta felé biccent.* Szerintetek mennyi ideig bírja a hangomat? *Kérdezi, mit sem foglalkozva azzal, hogy korábban az egyiket kigúnyolta, a másikat meg lábon dobta egy tőrrel. Láthatóan könnyen túllép dolgokon, még akkor is, ha elképzelhető, hogy társai nem annyira.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.05 14:56:39
//Umon, Pycta, Asheelaxa//
- Hosszú utat jártatok be ti is. *Bólint kurtán az elfre nézve, az Artheniorban történtek különösképp nem rázzák meg, tapasztalt már furcsábbat és van ettől nagyobb gondja is. Az már inkább érdekes, hogy a helyszín maga viszont csodálatos, ahogy az is, hogy ennyien csatlakoztak Pycta kezdeményezéséhez. A szekeret elhelyezi Pycta iránymutatásának megfelelően, lehetőleg figyelve arra, hogy minden oldalról elérhető és lepakolható legyen. A szekérre sok mindent felhelyeztek, szerszámokat, bájitalokat, a vadvédi könyvtár teljes tartalmát, ezeknek hely kell, nagyon sok hely. Itt egy pillanatra felhő suhan át arca előtt, mert Valea képe ugrik be, ahogy a fekete föld alatt, gyökerek között fekszik csendesen. Megrázza fejét, majd lassan visszasétál Pyctához, kinek egy bólintással jelzi, hogy készen áll. Az elf a korábban pillanatra megismert lányhoz beszél, melybe Umon érdektelen arccal bár, de bekapcsolódik. A beszéd közben végig Pyctát nézi, halkan sóhajt fel, majd számos gondolat közül kiválaszt egyet, amit illőnek érez a pillanathoz. Sötét tekintettel és kifejezéstelen szemekkel mered a lányra, a szemben álló azt is gondolhatná, hogy a férfi nulla érzelemmel bír, ami jórészt igaz is, bár Pycta észrevehet változást is a szemekben.*
- Én sem akartam. *Vonja meg a vállát, mert hasonszőrűen az óriáshoz, itt is azt gondolja, hogy ok nélkül nem bóklászunk be a tűzvonalba.* Látom jó munkát végeztél itt. *Mutat körbe.* Megjárja. A szekeret oda állítottam, van rajta törékeny is.
//Thargok, thargok//
//Pycta, Tintereth, Throggot//
*Összegzi kurtán, majd elfordul, hogy immár Híjast fogja ki a régiből, s egy üres elé állítsa. A lovat ugyan nem szakértő kezekkel, de le, majd felszerszámozza, a szekérrudat a hámhoz köti, ahogy éppen tanulta néhány gyorstalpaló lecke során. Ez csupán annyit jelent, hogy látta már, hogyan csinálják. Persze korábban sem volt ebből probléma, most sem lesz. Felül a bakra, még egyszer végignéz a táboron, majd bólint.*
- Gyááá! *Kiált Híjasnak, s Pycta mellé áll.*
- Minél hamarabb indulunk, annál hamarabb jelezhetünk. *Biccent kurtán, s ha az elf is készen áll, hát indulhatnak is következő útjukra. Abban már most biztos, hogy nem kevésbé lesz izgalmaktól mentes, mint a korábbiak. Nem mulaszt el Tinterethnek és Throggotnak sem köszönni.* A bicskás útra kél srácok! *Vigyorodik el felhőtlen örömmel, majd Pycta felé biccent.* Szerintetek mennyi ideig bírja a hangomat? *Kérdezi, mit sem foglalkozva azzal, hogy korábban az egyiket kigúnyolta, a másikat meg lábon dobta egy tőrrel. Láthatóan könnyen túllép dolgokon, még akkor is, ha elképzelhető, hogy társai nem annyira.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.05 14:56:39
4896. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-05 10:44:24
Üzenet elküldve: 2019-03-05 10:44:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Már nem magányosok útja//
//Umon, Pycta, Throggot, Tintereth//
*A bocsánatkérést illik elfogadni, főleg, ha őszinte. Bár igaz, a baj megtörténtét nem teszi semmissé, a gesztust értékelni nem jelent gyengeséget. Ha látja is a csuhátlan csuhás Tintherethen, hogy nem hatja meg az, hogy belátva hibáját exkuzálja magát, nem teszi szóvá. Ennél többet nemigen tehet.
Megvannak az okai, amiért így döntött, ám sem a hely, sem az idő nem alkalmas ezek kifejtésére, bár az erdei elf végül mégis beleegyezik, hogy csak az átkozott szerzetes és az erdőmélyi elf menjenek Amonra.
A csuhátlan csuhás kurtán bólint a másik hosszúéletű szavaira és a jövőben meghozni kívánt döntésre a maradást illetően. Senkit sem fog kérlelni, hogy maradjon velük. Egy közösségnek rengeteg előnye és hátránya van, mindenki maga döntheti el, hogy melyikekkel békül ki.*
- Úgy legyen. *Mosolyog haloványan a másikra, mielőtt visszatérnek az óriáshoz és a szekeret előkészítő Umonhoz.
A közben Throggot néven bemutatkozó óriás a helyválasztást firtatja, amire előbb Tinthereth válaszol, majd az erdőmélyi is csatlakozik a beszélgetéshez.*
- Nagy számban elfek alkotják a közösséget, ezért az erdő ideális választás. Nem szívleljük a kőből épített házakat. *Válaszol.*
- A folyónál ütöttünk tábort, ott szeretnénk falut alapítani. A folyó és az erdő bőven ad élelmet és mindent, amire szükségünk lehet. Ha az Erdő Szíve jónak látja, akkor erős közösséget építhetünk.
Umon megérkezik a szekérrel, Throggot és a szerzetes közti szó-csörét a csuhátlan csuhás csak fél szemmel kíséri figyelemmel, nem tart tőle, hogy újabb incidensbe torkollana az ismerkedés.
A nótára csak a magában mosolyog és kérlelőn néz a "bicskásra", hogy hagyja abba, ettől a kornyikálástól elvándorolnak a vadak az erdőből. Éjvihar nyergében vezeti a csapatot elől, s bár az óriás és az erdei elf gyalogosan követik a szekeret, a megpakolt szekér és Híjas tempója miatt nem maradhatnak le annyira, így nem darabolódik fel a csapat.*
//A táborban//
//Asheelaxa és a táboriak//
*A folyó hangját már távolabbról is érzékelhetik, majd elérve a tábort, lepattan Éjvihar nyergéből és kiköti a telivért.*
- Köszönjük. *Mosolyog szerényen, bár neki a legkevesebb érdeme van a dolgokban. Lombzöld tekinete az óriást és Tintherethet, majd Asheelaxát keresi. Ha megleli az elf lányt a farkasával, akkor odainteget neki és ha találkoznak félúton, akkor megbeszélhetik a szekéren lévő dolgok sorsát.*
- Kérlek, bocsáss meg, hogy korábban olyan faragatlan voltam veled. Kicsit elszabadultak az események. *Hajtja meg magát kissé derékból. Rá kell döbbennie, hogy mostanában túl sokszor udvariatlan másokkal.*
- Hoztunk egy szekeret, van rajta sok minden, felszerelés, szerszámok, könyvek. Kérlek, keressetek neki helyet és használjátok őket az építéshez. Köszönöm. *Mosolyog a lányra, majd pár elf férfival is beszél, hogy segítsenek Asheelaxának a szekér dolgával.*
- Throggot, köszöntelek a táborunkban. *Sétál vissza az óriához és Tinthereth-hez.*
- Mi elindulunk Amonra, remélem, lesz alkalmunk beszélgetni később. *Mosolyog Throgottra, majd biccentve elköszön az erdei elftől és visszamegy Umonhoz.*
- A várost lázadás dúlta fel, a gazdagnegyed beomlott, egy szakadék van a helyén, a templom oltárát meggyalázták, de sikerült megtisztítani egy csapattal. Ezek az elfek és mindenki, aki itt van, segítették küldetésünket, de otthon nélkül maradtak. Megkérdeztem őket, velem tartanának-e és ennyien eljöttek. *Néz végig a tábor körül sürgölődő elfeken és más szerzeteken, szép lassan épül a tábor. Egy hat múlva már nem kell sátrakban aludniuk.*
- Az egyik kordét vigyük el, Híjas elhúzza és Éjviharral megyek.
Amikor aztán elindulnak, szinte azonnal Umon Lyzendra hiányát hozza szóba. A csuhátlan csuhás szomorúan sóhajt.*
- Nem tudom, Umon. Sajnos nem tudom. *Válaszolja keserűen. A füstjelek említésére kurtán biccent.*
- Ha visszatérünk, rendszeres járőrt szervezek a tanyához és jelzünk nekik. Biztosan megtalálnak minket. *Biztosítja efelől az átkozott szerzetest, vagy ahogy Throggot hívta, a Bicskást.
A szántóföldek felé indulva pedig megkezdik útjukat Amon Ruadh piaca felé. A csuhátlan csuhás nehéz szívvel gondol a végcélra, ahol fel szeretné keresni Aneaet is. Be kell vallania, hogy kissé tart a találkozástól.*
//Umon, Pycta, Throggot, Tintereth//
*A bocsánatkérést illik elfogadni, főleg, ha őszinte. Bár igaz, a baj megtörténtét nem teszi semmissé, a gesztust értékelni nem jelent gyengeséget. Ha látja is a csuhátlan csuhás Tintherethen, hogy nem hatja meg az, hogy belátva hibáját exkuzálja magát, nem teszi szóvá. Ennél többet nemigen tehet.
Megvannak az okai, amiért így döntött, ám sem a hely, sem az idő nem alkalmas ezek kifejtésére, bár az erdei elf végül mégis beleegyezik, hogy csak az átkozott szerzetes és az erdőmélyi elf menjenek Amonra.
A csuhátlan csuhás kurtán bólint a másik hosszúéletű szavaira és a jövőben meghozni kívánt döntésre a maradást illetően. Senkit sem fog kérlelni, hogy maradjon velük. Egy közösségnek rengeteg előnye és hátránya van, mindenki maga döntheti el, hogy melyikekkel békül ki.*
- Úgy legyen. *Mosolyog haloványan a másikra, mielőtt visszatérnek az óriáshoz és a szekeret előkészítő Umonhoz.
A közben Throggot néven bemutatkozó óriás a helyválasztást firtatja, amire előbb Tinthereth válaszol, majd az erdőmélyi is csatlakozik a beszélgetéshez.*
- Nagy számban elfek alkotják a közösséget, ezért az erdő ideális választás. Nem szívleljük a kőből épített házakat. *Válaszol.*
- A folyónál ütöttünk tábort, ott szeretnénk falut alapítani. A folyó és az erdő bőven ad élelmet és mindent, amire szükségünk lehet. Ha az Erdő Szíve jónak látja, akkor erős közösséget építhetünk.
Umon megérkezik a szekérrel, Throggot és a szerzetes közti szó-csörét a csuhátlan csuhás csak fél szemmel kíséri figyelemmel, nem tart tőle, hogy újabb incidensbe torkollana az ismerkedés.
A nótára csak a magában mosolyog és kérlelőn néz a "bicskásra", hogy hagyja abba, ettől a kornyikálástól elvándorolnak a vadak az erdőből. Éjvihar nyergében vezeti a csapatot elől, s bár az óriás és az erdei elf gyalogosan követik a szekeret, a megpakolt szekér és Híjas tempója miatt nem maradhatnak le annyira, így nem darabolódik fel a csapat.*
//A táborban//
//Asheelaxa és a táboriak//
*A folyó hangját már távolabbról is érzékelhetik, majd elérve a tábort, lepattan Éjvihar nyergéből és kiköti a telivért.*
- Köszönjük. *Mosolyog szerényen, bár neki a legkevesebb érdeme van a dolgokban. Lombzöld tekinete az óriást és Tintherethet, majd Asheelaxát keresi. Ha megleli az elf lányt a farkasával, akkor odainteget neki és ha találkoznak félúton, akkor megbeszélhetik a szekéren lévő dolgok sorsát.*
- Kérlek, bocsáss meg, hogy korábban olyan faragatlan voltam veled. Kicsit elszabadultak az események. *Hajtja meg magát kissé derékból. Rá kell döbbennie, hogy mostanában túl sokszor udvariatlan másokkal.*
- Hoztunk egy szekeret, van rajta sok minden, felszerelés, szerszámok, könyvek. Kérlek, keressetek neki helyet és használjátok őket az építéshez. Köszönöm. *Mosolyog a lányra, majd pár elf férfival is beszél, hogy segítsenek Asheelaxának a szekér dolgával.*
- Throggot, köszöntelek a táborunkban. *Sétál vissza az óriához és Tinthereth-hez.*
- Mi elindulunk Amonra, remélem, lesz alkalmunk beszélgetni később. *Mosolyog Throgottra, majd biccentve elköszön az erdei elftől és visszamegy Umonhoz.*
- A várost lázadás dúlta fel, a gazdagnegyed beomlott, egy szakadék van a helyén, a templom oltárát meggyalázták, de sikerült megtisztítani egy csapattal. Ezek az elfek és mindenki, aki itt van, segítették küldetésünket, de otthon nélkül maradtak. Megkérdeztem őket, velem tartanának-e és ennyien eljöttek. *Néz végig a tábor körül sürgölődő elfeken és más szerzeteken, szép lassan épül a tábor. Egy hat múlva már nem kell sátrakban aludniuk.*
- Az egyik kordét vigyük el, Híjas elhúzza és Éjviharral megyek.
Amikor aztán elindulnak, szinte azonnal Umon Lyzendra hiányát hozza szóba. A csuhátlan csuhás szomorúan sóhajt.*
- Nem tudom, Umon. Sajnos nem tudom. *Válaszolja keserűen. A füstjelek említésére kurtán biccent.*
- Ha visszatérünk, rendszeres járőrt szervezek a tanyához és jelzünk nekik. Biztosan megtalálnak minket. *Biztosítja efelől az átkozott szerzetest, vagy ahogy Throggot hívta, a Bicskást.
A szántóföldek felé indulva pedig megkezdik útjukat Amon Ruadh piaca felé. A csuhátlan csuhás nehéz szívvel gondol a végcélra, ahol fel szeretné keresni Aneaet is. Be kell vallania, hogy kissé tart a találkozástól.*
4895. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-04 15:23:20
Üzenet elküldve: 2019-03-04 15:23:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Az örök magányosok útja//
//Umon, Pycta, Throggot, Tintereth//
*A bicskásra vigyorogva bólint, végeredményben találó a becenév, ráadásul úgy tűnik az óriásnak még humorérzéke is van, ami nem egy hátrány Umonnal szemben.*
- Bicskás. *Ismétli meg még egyet biccentve, majd Tintereth felé is bólint egyet. A Pyctával történő beszélgetés sok mindent megvilágított neki, jóllehet ettől nem lett sem türelmesebb, sem kifinomultabb és fennköltebb, egyszerű gesztusokat tehet, hogy bizonyítsa nincs ártóm szándékkal. Csupán teljes körű bizalmatlansággal. Úgy alakul, hogy a szekér felkészítését követően mégsem ő marad hátul, abban sem biztos, hogy ez nem véletlen, talán nem akarják maguk mögé engedni. Egy vállrándítással elintézi a dolgot, attól még az éneke felharsan és jó kedvűen danolászik útközben. Az út nem túl hosszú, főleg így, hogy nem futnia kell, szekéren kifejezetten megfelelő, nem tartja szükségesnek, hogy Throggot, vagy Tintereth beszélgetésébe beleszóljon, Pycta pedig magányosan bandukol elöl, így Umon is saját magányába burkolózik. Néha hátra-hátra pillant, hogy az elf és az óriás ne maradjanak le túlságosan, majd ismét előre tekintve halad tovább. Hamar elunja az éneklést, csupán mélabús komorság vesz rajta erőt, hideg tekintettel figyeli a változó környező tájat, mígnem hamarosan a folyó zúgására és építkezés hangjára figyel fel. ~ Hát megérkeztünk. ~ Megfelelő helyre kormányolja a szekeret, majd leugrik a bakról és körbenéz. Hazudna, ha azt mondaná, hogy a látvány nem kedvére való. Sőt mi több, igazság szerint még teszik is neki. Csípőre tett kézzel sétál oda Pyctához, majd kissé oldalvást félhangosan szól hozzá:*
- Ti aztán kitettetek magatokért. Lenyűgöző ez a hely. *Mondja foghegyről, de hangján őszinte elismerés hallatszik.* Ez a rengeteg szerzet... *Mutat körbe a sürgő forgó családokra, zömmel elf csapatokra.* honnan van? *Mert nincs tisztában a városi történésekkel, ahogy a templomi eseményekkel sem.* Híjast vigyem, miután lepakoltunk? *Kérdezi a még befogott lóra mutatva, utalva a Pycta által sürgetett indulásra.* Biztos nem akarsz mást magaddal vinni? Szekeret vigyünk? *Számos kérdés, egyrészt Umon nem kétli, hogy kettejük ellen azért megfelelő erőket kell felvonultatni, de egy íjász sosem jönne rosszul, másrészt... és ekkor veszi észre, hogy ki hiányzik.*
- Lyz. Hol van Lyzendra, Pycta? *Kérdezi ezúttal már az elfre nézve.* Nem úgy volt, hogy jelezni fogunk egymásnak? Azonnal tüzet kell gyújtanunk, a régi tanyáról volt szó! A füstre felfigyel. *Ha Pycta nem fogja vissza, magához képest azonnal nyergelne és indulna, hogy jelezzen Lyznek és csapatának. Furcsa módon, a táborba lépve régebbi emlékek tolulnak fel, s korábbi fagyossága felenged.*
//Umon, Pycta, Throggot, Tintereth//
*A bicskásra vigyorogva bólint, végeredményben találó a becenév, ráadásul úgy tűnik az óriásnak még humorérzéke is van, ami nem egy hátrány Umonnal szemben.*
- Bicskás. *Ismétli meg még egyet biccentve, majd Tintereth felé is bólint egyet. A Pyctával történő beszélgetés sok mindent megvilágított neki, jóllehet ettől nem lett sem türelmesebb, sem kifinomultabb és fennköltebb, egyszerű gesztusokat tehet, hogy bizonyítsa nincs ártóm szándékkal. Csupán teljes körű bizalmatlansággal. Úgy alakul, hogy a szekér felkészítését követően mégsem ő marad hátul, abban sem biztos, hogy ez nem véletlen, talán nem akarják maguk mögé engedni. Egy vállrándítással elintézi a dolgot, attól még az éneke felharsan és jó kedvűen danolászik útközben. Az út nem túl hosszú, főleg így, hogy nem futnia kell, szekéren kifejezetten megfelelő, nem tartja szükségesnek, hogy Throggot, vagy Tintereth beszélgetésébe beleszóljon, Pycta pedig magányosan bandukol elöl, így Umon is saját magányába burkolózik. Néha hátra-hátra pillant, hogy az elf és az óriás ne maradjanak le túlságosan, majd ismét előre tekintve halad tovább. Hamar elunja az éneklést, csupán mélabús komorság vesz rajta erőt, hideg tekintettel figyeli a változó környező tájat, mígnem hamarosan a folyó zúgására és építkezés hangjára figyel fel. ~ Hát megérkeztünk. ~ Megfelelő helyre kormányolja a szekeret, majd leugrik a bakról és körbenéz. Hazudna, ha azt mondaná, hogy a látvány nem kedvére való. Sőt mi több, igazság szerint még teszik is neki. Csípőre tett kézzel sétál oda Pyctához, majd kissé oldalvást félhangosan szól hozzá:*
- Ti aztán kitettetek magatokért. Lenyűgöző ez a hely. *Mondja foghegyről, de hangján őszinte elismerés hallatszik.* Ez a rengeteg szerzet... *Mutat körbe a sürgő forgó családokra, zömmel elf csapatokra.* honnan van? *Mert nincs tisztában a városi történésekkel, ahogy a templomi eseményekkel sem.* Híjast vigyem, miután lepakoltunk? *Kérdezi a még befogott lóra mutatva, utalva a Pycta által sürgetett indulásra.* Biztos nem akarsz mást magaddal vinni? Szekeret vigyünk? *Számos kérdés, egyrészt Umon nem kétli, hogy kettejük ellen azért megfelelő erőket kell felvonultatni, de egy íjász sosem jönne rosszul, másrészt... és ekkor veszi észre, hogy ki hiányzik.*
- Lyz. Hol van Lyzendra, Pycta? *Kérdezi ezúttal már az elfre nézve.* Nem úgy volt, hogy jelezni fogunk egymásnak? Azonnal tüzet kell gyújtanunk, a régi tanyáról volt szó! A füstre felfigyel. *Ha Pycta nem fogja vissza, magához képest azonnal nyergelne és indulna, hogy jelezzen Lyznek és csapatának. Furcsa módon, a táborba lépve régebbi emlékek tolulnak fel, s korábbi fagyossága felenged.*
4894. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-04 02:52:35
Üzenet elküldve: 2019-03-04 02:52:35
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Nincs más hátra, mint vissza...//
* Magányos hősünk egyedül lovagol a régi kereskedőúton. Nem sokan járnak most errefelé. Néhány magányos utazó, esetleg kisebb csoport kalandor, akikre a sötételf gondol, hogy az útjába kerülhetnek.
Ám miért boncolgatnánk, hogy ő mit gondol erről a háború sújtotta helyről, ha úgy is meglátja az olvasó, hogy mi fog történni? Nincs értelme ilyen dolgokon merengeni nekünk, hiszen gyorsan halad az idő és négy patás lábán a főszereplőnk is.
Ám mindig elérkezik az idő, mikor meg kell állnia a leggyorsabbnak is és mivel a karavánpihenőnél egész végig nem evett, nem meglepő az talán, hogy nem a szükség, hanem az éhség lesz az, ami véget vet féktelen száguldásának.
A közeli bozótosban épp érik a szeder, ezért úgy dönt, szed belőle egy keveset. Ám evés közben jön meg az étvágy és a mélységivel is ez történik jelenleg. Egy megzörrenő bokorra lesz figyelmes, amiből egy nyúl ugrik ki és tűnik el pár méterrel odébb egy pici bucka mögött.
Máskor nem pazarolná az időt, hogy üldözőbe vegye, hisz nyíl vagy csúzli nélkül annyi esélyt adhatunk neki, mint a törpe népnek elérni a csillagokat. ám a mardosó belei ezúttal mégis az irreális versenyre sarkallják.*
~ Talán az odújába nyargalt vissza. Ha ügyes vagyok, be tudom szorítani és elkapni kézzel.~
* Ahogy közelebb ér, látja mennyire igaza van. Egy fekete lyuk tátong, nem is látni a végét. Kardját előhúzva lehasal a talajra és őrült módjára szurkálni kezdi. Egy nyüszítés és az acél végén a sárral keveredett vér jelzi, hogy talált.
Az ásót levéve a lováról kezdi kikotorni a zsákmányt. Nem telik bele sok idő és tábortüzet rakva sül a tapsifüles.*
4893. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-03 23:48:27
Üzenet elküldve: 2019-03-03 23:48:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az örök magányosok útja//
//Közjáték: Pycta//
*A bocsánatkérésre csak biccent, de látszik, hogy nem hatja meg különösebben. Nem haragudott ő senkire, legfeljebb önnön magára szokott, de azért értékeli a mögötte rejlő gesztust.*
- Nem, jobb, ha ketten mentek. - *Furcsa dolog ez, tisztelni a döntés érvényességét, de gyűlölni annak meghozatalát. Egy magányos ember különös igazságérzete ez, nem enged már változtatni az ítéleten.*
- A táborban van talán most a helyem. Asheelaxa biztosan hiányolja ezt a kedves jószágot, és úgy érzem, kicsit egyedül maradhatott, szomorúnak láttam, amikor hazaküldted őt. - *Osztja meg, hogy helyét most már inkább a folyóparton látja, új társai között, ahol több lehetősége van hasznosítani képességeit, idejét, illetve csendes meditációra, a gondolataiban való elmélyedésre is több lehetősége van.
A meghajlást ő is viszonozza, és az is melengeti a szívét, hogy Pycta szívesen tartaná őt maguk mellett.*
- Ha elhozzák a csillagok az időt, majd újra beszélünk erről. - *Teszi még hozzá, majd megindulhatnak a többiek felé.*
//Throggot, Umon//
- Ne haragudj Throggot, hogy csak így itt hagytunk. Erdeiek vagyunk, én nem is ismerek más életformát... hogy miért pont itt, erre nem tudok neked választ adni. - *Biccent most Pycta felé, akinek több köze volt a hely megválasztásához.*
- Örülök, hogy velünk jössz. Látom nincs hátasod, de én jövök veled lassabban. - *Szegény óriás felé felelősséget érez, hisz a seb mégiscsak a lábán van, talán nem is tud majd olyan gyorsan menni, így szívesen lemarad vele, és a táborhoz vezeti, ha úgy van. Így Pycta és Umon szabadon haladhatnak gyorsabban, ha akarnak, végül is őket jobban sürgeti az idő.*
//Közjáték: Pycta//
*A bocsánatkérésre csak biccent, de látszik, hogy nem hatja meg különösebben. Nem haragudott ő senkire, legfeljebb önnön magára szokott, de azért értékeli a mögötte rejlő gesztust.*
- Nem, jobb, ha ketten mentek. - *Furcsa dolog ez, tisztelni a döntés érvényességét, de gyűlölni annak meghozatalát. Egy magányos ember különös igazságérzete ez, nem enged már változtatni az ítéleten.*
- A táborban van talán most a helyem. Asheelaxa biztosan hiányolja ezt a kedves jószágot, és úgy érzem, kicsit egyedül maradhatott, szomorúnak láttam, amikor hazaküldted őt. - *Osztja meg, hogy helyét most már inkább a folyóparton látja, új társai között, ahol több lehetősége van hasznosítani képességeit, idejét, illetve csendes meditációra, a gondolataiban való elmélyedésre is több lehetősége van.
A meghajlást ő is viszonozza, és az is melengeti a szívét, hogy Pycta szívesen tartaná őt maguk mellett.*
- Ha elhozzák a csillagok az időt, majd újra beszélünk erről. - *Teszi még hozzá, majd megindulhatnak a többiek felé.*
//Throggot, Umon//
- Ne haragudj Throggot, hogy csak így itt hagytunk. Erdeiek vagyunk, én nem is ismerek más életformát... hogy miért pont itt, erre nem tudok neked választ adni. - *Biccent most Pycta felé, akinek több köze volt a hely megválasztásához.*
- Örülök, hogy velünk jössz. Látom nincs hátasod, de én jövök veled lassabban. - *Szegény óriás felé felelősséget érez, hisz a seb mégiscsak a lábán van, talán nem is tud majd olyan gyorsan menni, így szívesen lemarad vele, és a táborhoz vezeti, ha úgy van. Így Pycta és Umon szabadon haladhatnak gyorsabban, ha akarnak, végül is őket jobban sürgeti az idő.*
4892. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-03 23:26:49
Üzenet elküldve: 2019-03-03 23:26:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az örök magányosok útja//
//Pycta, Umon, Tinthereth//
*Figyelmesen hallgatja a bemutatkozást és igyekszik megjegyezni a nevét a másiknak. Amint lehetősége nyílik ő is bemutatkozik. Nem kimondottan barátkozó típus, de jelen helyzetben szüksége van másokra ahhoz, hogy túlélje a felszíni létet.*
- A nevem Throggot. *Majd folytatja.*
- Nem tudom ki. Felkeltem és azóta nem tudtam ismét elaludni. *Az alvás fontos számára és pár óra vagy egy nap alvás nem is igazán fontos vagy jelentős az életében, így amikor erről beszél akkor legalább öt napos alvást ért alatta.*
- Miért éltek az erdőben? Miért itt? *Nem érti még a kis csapat helyválasztását és azt sem pontosan, hogy kik ők, de leszámítva a bicskás alakot a többiek nem ártottak neki és olyanoknak tűnnek, akik békén hagynák, hogy hosszú heteket töltsön alvással. A kérdésére már lehet, hogy nem fog választ kapni, hiszen ekkor betoppan az elf vezér és a bolond bicskás alak és egyenesen hozzájuk tart. Pycta parancsokat osztogat, amely Throgg számára nem sokat mondanak a jelen helyzetbe, de figyelmesen fülel. Tekintete inkább a bicskáson nyugszik, most hogy közel ért hozzá.*
- Throggot! *Mondja határozottan Pyctának* A nevem. *Majd bólint a felkérésre és azonnal fele is. Kár lenne ezen annyit vacakolni, mivel jelen pillanatban úgy sem lenne más felkérése sem dolga.*
- Rendben erdei elf! *Majd várna némi eligazítást, hogy kivel és merre menjen, de jelen helyzetben úgy tűnik neki, hogy a bolond is akar valamit tőle. Így felé fordul, majd meghallgatja a nevét, de mivel ő már bemutatkozott Umon füle hallatára, így nem gondolja, hogy ezt meg kellene ismételten tennie.*
- Bicskás. *Szűkülnek össze szemhéjai, amint végig méri a másikat és közben meghallgatja annak egyszerű bocsánatkérését. Bólint egyet, mintegy pozitívan letudva a bocsánatkérést a jelen pillanatra. A vigyorgást nem konstatálja csak két kis patkánya borzolja össze a szőrét amikor feléjük nyúl és némi vicsorgással üdvözölik az eleve elvetélt kísérletet az érintésre.
Majd várakozik és figyeli a további eseményeket, amely nem teljesen világos, de talán valami utazásról szól és arról, hogy ki mehet ki nem, de nem világos számra. Ameddig nem tudja mit tegyen, addig némi szárított halat és férget vesz elő kis táskájából, hogy megetesse állatkáit, akik némi hangos vicsorgás és acsarkodás után azonnal neki is vágnak az élelem elfogyasztásának. Throggot nem szól bele a kis viadalukba, de azért szemmel tartja. Nem lenne jó ha kárt tennének egymásban és pláne nem a harmadik vemhes kis jószágban.*
//Pycta, Umon, Tinthereth//
*Figyelmesen hallgatja a bemutatkozást és igyekszik megjegyezni a nevét a másiknak. Amint lehetősége nyílik ő is bemutatkozik. Nem kimondottan barátkozó típus, de jelen helyzetben szüksége van másokra ahhoz, hogy túlélje a felszíni létet.*
- A nevem Throggot. *Majd folytatja.*
- Nem tudom ki. Felkeltem és azóta nem tudtam ismét elaludni. *Az alvás fontos számára és pár óra vagy egy nap alvás nem is igazán fontos vagy jelentős az életében, így amikor erről beszél akkor legalább öt napos alvást ért alatta.*
- Miért éltek az erdőben? Miért itt? *Nem érti még a kis csapat helyválasztását és azt sem pontosan, hogy kik ők, de leszámítva a bicskás alakot a többiek nem ártottak neki és olyanoknak tűnnek, akik békén hagynák, hogy hosszú heteket töltsön alvással. A kérdésére már lehet, hogy nem fog választ kapni, hiszen ekkor betoppan az elf vezér és a bolond bicskás alak és egyenesen hozzájuk tart. Pycta parancsokat osztogat, amely Throgg számára nem sokat mondanak a jelen helyzetbe, de figyelmesen fülel. Tekintete inkább a bicskáson nyugszik, most hogy közel ért hozzá.*
- Throggot! *Mondja határozottan Pyctának* A nevem. *Majd bólint a felkérésre és azonnal fele is. Kár lenne ezen annyit vacakolni, mivel jelen pillanatban úgy sem lenne más felkérése sem dolga.*
- Rendben erdei elf! *Majd várna némi eligazítást, hogy kivel és merre menjen, de jelen helyzetben úgy tűnik neki, hogy a bolond is akar valamit tőle. Így felé fordul, majd meghallgatja a nevét, de mivel ő már bemutatkozott Umon füle hallatára, így nem gondolja, hogy ezt meg kellene ismételten tennie.*
- Bicskás. *Szűkülnek össze szemhéjai, amint végig méri a másikat és közben meghallgatja annak egyszerű bocsánatkérését. Bólint egyet, mintegy pozitívan letudva a bocsánatkérést a jelen pillanatra. A vigyorgást nem konstatálja csak két kis patkánya borzolja össze a szőrét amikor feléjük nyúl és némi vicsorgással üdvözölik az eleve elvetélt kísérletet az érintésre.
Majd várakozik és figyeli a további eseményeket, amely nem teljesen világos, de talán valami utazásról szól és arról, hogy ki mehet ki nem, de nem világos számra. Ameddig nem tudja mit tegyen, addig némi szárított halat és férget vesz elő kis táskájából, hogy megetesse állatkáit, akik némi hangos vicsorgás és acsarkodás után azonnal neki is vágnak az élelem elfogyasztásának. Throggot nem szól bele a kis viadalukba, de azért szemmel tartja. Nem lenne jó ha kárt tennének egymásban és pláne nem a harmadik vemhes kis jószágban.*
4891. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-03 22:51:36
Üzenet elküldve: 2019-03-03 22:51:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az örök magányosok útja//
//Közjáték: Tinthereth//
*A csuhátlan csuhás Tinthereth tekintetét kezdi fürkészni lombzöld szemeivel, s bár a gondolataiba nem lát bele, azt látja, hogy bús az erdei elf tekintete. Reméli, hogy kérdéseire hamarosan választ kap, hogy a nemrég hozzájuk csatlakozó hosszúéletű megtiszteli azzal, hogy elmondja bántalmait.
A behegedt sebeket szinte észre sem veszi. Úgy értve, hogy konstatálja a meglétüket, de se nem borzasztja, se nem nyűgözi le. Az egykori sebek egy fájdalmas élet mementói lehetnek, meglehet, hogy egyszer majd megkérdi, hogyan szerezte őket vagy Tinthereth magától mesél majd róluk. De most más problémákat kell megbeszélniük.
A fojtott hangú válaszra csak kurtán bólint és félrehívja az erdei elfet. Umon vagy az óriás lehet, hogy nem hallaná, de Ämeada éles elf hallását talán elérné, így a válasz nem csak az erdőmélyi elfé volna.
Ha félrevonultak, akkor szótlanul, komoly arccal hallgatja Tinthereth szavait. Megérti, hogy az erdei elf nem bízik az átkozott szerzetesben, kevesen lennének, akik mostani állapotában azonnal bizalmat szavaznának neki, sejti, hogy a magyarázatot magában foglaló beszélgetést sem odázhatja el sokáig. Ám kiderül, hogy nem ez az egyetlen probléma, amire a többesélyes kurta szóból is következtethetett korábban.
A keserű szavakból arra gondol, hogy Tinthereth bizalmát korábban már elárulták, ami gyökeresen megváltoztathatta az életét és az érzéseit. Talán azt követően vonulhatott magányos aszkézisbe az erdőbe. A csuhátlan csuhás halk sóhajjal konstatálja a hallottakat. Visszagondolva talán egyszer sem hagyta el az ajkait a "kérem" vagy "köszönöm" szavak. Ezúttal rajta a szégyen sora, lesüti lombzöld tekintetét, pár szívdobbanásnyi időre elgondolkodik a válaszon.*
- Azt hiszem, tartozom egy bocsánatkéréssel és az Erdő Szíve látja lelkem, nem szerettem volna megbántani egyikőtöket sem. *Néz arra, amerre Ämeadát és a többieket sejti. Megmasszírozza orrnyergét, mielőtt folytatja.*
- Nem akartam vezetővé válni, mégis döntenem kellett. Nincs mindig idő tanácsot ülni, olykor gyorsan kell cselekedni, hogy a bajt elkerüljük. *Érzi, hogy magyarázkodik, de nem szeretne most az erdőmélyi erődben megesett kudarcáról beszélni.*
- Umon... nehéz eset. Nem szívesen hagynám egyedül a táborba menni, ahogy veletek sem hagynám. Nem veszélyes, csak... *Kénytelen gondolkodni kicsit, így megakad.*
- Csak különös és jobb, ha vele vagyok. Ezért döntöttem úgy, hogy mindenkinek jobb, ha csak őt viszem magammal Amonra. Mellettem veszélytelen. *Sajnos nem biztos ebben teljességgel, de bízik barátságukban és közös múltjuk visszatartó erejében.*
- Ha szeretnél, velünk jöhetsz Amonra, de ezzel a kitérővel már igyekeznünk kell és egy éjjelt így is a tharg földeken kell töltenünk. *Vázolja fel a lehetséges közeljövőt.*
- Természetesen nem tartanálak vissza, ha menni szeretnél, de el kell mondjam, hogy szomorú lennék, ha így tennél. A Fákban Lakó látja szívem, szeretném, ha velünk maradnál. *Most először mosolyodik el a beszélgetés alatt, lombzöld tekintetében őszinteség csillan.*
- Nem tartottál fel, köszönöm, hogy elmondtad és kérlek, a jövőben nyugodtan mondd el a véleményed, ha hasonló helyzetbe kerülünk. *Hajtja meg magát kissé derékból, majd természetesen meghallgatja Tinthereth válaszát és ha nincs más, elindulhatnak vissza Umonhoz és az óriáshoz, hogy elindulhassanak a tábor felé.*
//Közjáték: Tinthereth//
*A csuhátlan csuhás Tinthereth tekintetét kezdi fürkészni lombzöld szemeivel, s bár a gondolataiba nem lát bele, azt látja, hogy bús az erdei elf tekintete. Reméli, hogy kérdéseire hamarosan választ kap, hogy a nemrég hozzájuk csatlakozó hosszúéletű megtiszteli azzal, hogy elmondja bántalmait.
A behegedt sebeket szinte észre sem veszi. Úgy értve, hogy konstatálja a meglétüket, de se nem borzasztja, se nem nyűgözi le. Az egykori sebek egy fájdalmas élet mementói lehetnek, meglehet, hogy egyszer majd megkérdi, hogyan szerezte őket vagy Tinthereth magától mesél majd róluk. De most más problémákat kell megbeszélniük.
A fojtott hangú válaszra csak kurtán bólint és félrehívja az erdei elfet. Umon vagy az óriás lehet, hogy nem hallaná, de Ämeada éles elf hallását talán elérné, így a válasz nem csak az erdőmélyi elfé volna.
Ha félrevonultak, akkor szótlanul, komoly arccal hallgatja Tinthereth szavait. Megérti, hogy az erdei elf nem bízik az átkozott szerzetesben, kevesen lennének, akik mostani állapotában azonnal bizalmat szavaznának neki, sejti, hogy a magyarázatot magában foglaló beszélgetést sem odázhatja el sokáig. Ám kiderül, hogy nem ez az egyetlen probléma, amire a többesélyes kurta szóból is következtethetett korábban.
A keserű szavakból arra gondol, hogy Tinthereth bizalmát korábban már elárulták, ami gyökeresen megváltoztathatta az életét és az érzéseit. Talán azt követően vonulhatott magányos aszkézisbe az erdőbe. A csuhátlan csuhás halk sóhajjal konstatálja a hallottakat. Visszagondolva talán egyszer sem hagyta el az ajkait a "kérem" vagy "köszönöm" szavak. Ezúttal rajta a szégyen sora, lesüti lombzöld tekintetét, pár szívdobbanásnyi időre elgondolkodik a válaszon.*
- Azt hiszem, tartozom egy bocsánatkéréssel és az Erdő Szíve látja lelkem, nem szerettem volna megbántani egyikőtöket sem. *Néz arra, amerre Ämeadát és a többieket sejti. Megmasszírozza orrnyergét, mielőtt folytatja.*
- Nem akartam vezetővé válni, mégis döntenem kellett. Nincs mindig idő tanácsot ülni, olykor gyorsan kell cselekedni, hogy a bajt elkerüljük. *Érzi, hogy magyarázkodik, de nem szeretne most az erdőmélyi erődben megesett kudarcáról beszélni.*
- Umon... nehéz eset. Nem szívesen hagynám egyedül a táborba menni, ahogy veletek sem hagynám. Nem veszélyes, csak... *Kénytelen gondolkodni kicsit, így megakad.*
- Csak különös és jobb, ha vele vagyok. Ezért döntöttem úgy, hogy mindenkinek jobb, ha csak őt viszem magammal Amonra. Mellettem veszélytelen. *Sajnos nem biztos ebben teljességgel, de bízik barátságukban és közös múltjuk visszatartó erejében.*
- Ha szeretnél, velünk jöhetsz Amonra, de ezzel a kitérővel már igyekeznünk kell és egy éjjelt így is a tharg földeken kell töltenünk. *Vázolja fel a lehetséges közeljövőt.*
- Természetesen nem tartanálak vissza, ha menni szeretnél, de el kell mondjam, hogy szomorú lennék, ha így tennél. A Fákban Lakó látja szívem, szeretném, ha velünk maradnál. *Most először mosolyodik el a beszélgetés alatt, lombzöld tekintetében őszinteség csillan.*
- Nem tartottál fel, köszönöm, hogy elmondtad és kérlek, a jövőben nyugodtan mondd el a véleményed, ha hasonló helyzetbe kerülünk. *Hajtja meg magát kissé derékból, majd természetesen meghallgatja Tinthereth válaszát és ha nincs más, elindulhatnak vissza Umonhoz és az óriáshoz, hogy elindulhassanak a tábor felé.*
4890. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-03 19:56:02
Üzenet elküldve: 2019-03-03 19:56:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az örök magányosok útja//
//Közjáték: Pycta//
*Éppen gondolataiba merülve simogatja az Ahseelaxától kölcsön kapott lovat, amikor Pycta közelít hozzá Éjviharral. Szemeit búsan az elfre emeli, elgondolva, voltak-e már ilyen közel egymáshoz.
Szégyellni szokta csúnya sebeit, melyek közül több csak heggel gyógyult, de most nem fordul el, nem próbálja rejteni ezt az esztétikai hibát.
Meglepi kicsit a csuhátlan csuhás kérdése, még egy pillanatra az is eszébe jut, hogy egy ilyen gondoskodó vezért el tudna fogadni, aki akkor kemény csak, amikor a helyzet ezt megköveteli, de elhessegeti ezt.
~ Nem ez volt a cél... ~ Figyelmezteti magát, hogy volt már ilyen helyzetben, és nem kívánja újra alárendelni, kiszolgáltatni magát bármiféle entitásnak.*
- Is. - *Válaszol nyíltan, bár fojtott hangon, hogy a csevejnek ne legyen más fültanúja.*
- De azt hiszem, az ő csatlakozását meg tudnád magyarázni, hiszen sok dolog történhetett kettőtök között, amibe én nem láthatok bele. - *Indokolja meg ambivalens véleményét a témában, bár a vak is láthatja, hogy nem bízik meg Umonban, már azért is, mert tudja, hogyan működik egy őrült elme, s ha az embernek is akkora nehézség visszafogni a tébolyt, mint neki, akkor félnivalóját jogosnak érzi.*
- Egyszer már fogadtam el parancsokat, engedtem, hogy a sorsomat magukat feljebbvalónak gondolók kovácsolják, a véleményem kikérése nélkül, de megfogadtam, hogy ilyet többször nem engedek meg senkinek. - *Osztja meg élete egy kis darabkáját, bár a teljes történethez se a helyzet, se az idő, se a bizalom nem adott jelenleg.*
- Lehet, félreértelmeztem a jeleket, és még korai volt véget vetni erdei magányos aszkézisemnek. Nem hagylak most el titeket, segíteni akarok felépíteni a lakhelyeteket, hiszen a céljaitokkal egyet értek. Utána eldöntöm, veletek maradok-e, addig elmeditálok a csillagok alatt, hogy e döntést meghozzam. - *Fejezi be a mondandóját, s most, hogy így kiadhatta magából ezt, arca is megenyhült.*
- Ne haragudj, ha feltartottalak problémámmal, de köszönöm, hogy rákérdeztél. - *Ereszt el egy apró mosolyt, mintegy jelezve, hogy a helyzet problematikáját inkább írja saját számlájára, mint az elfére, egy ilyen önostorozó jellemnek ez öntudatlanul jön.*
//Közjáték: Pycta//
*Éppen gondolataiba merülve simogatja az Ahseelaxától kölcsön kapott lovat, amikor Pycta közelít hozzá Éjviharral. Szemeit búsan az elfre emeli, elgondolva, voltak-e már ilyen közel egymáshoz.
Szégyellni szokta csúnya sebeit, melyek közül több csak heggel gyógyult, de most nem fordul el, nem próbálja rejteni ezt az esztétikai hibát.
Meglepi kicsit a csuhátlan csuhás kérdése, még egy pillanatra az is eszébe jut, hogy egy ilyen gondoskodó vezért el tudna fogadni, aki akkor kemény csak, amikor a helyzet ezt megköveteli, de elhessegeti ezt.
~ Nem ez volt a cél... ~ Figyelmezteti magát, hogy volt már ilyen helyzetben, és nem kívánja újra alárendelni, kiszolgáltatni magát bármiféle entitásnak.*
- Is. - *Válaszol nyíltan, bár fojtott hangon, hogy a csevejnek ne legyen más fültanúja.*
- De azt hiszem, az ő csatlakozását meg tudnád magyarázni, hiszen sok dolog történhetett kettőtök között, amibe én nem láthatok bele. - *Indokolja meg ambivalens véleményét a témában, bár a vak is láthatja, hogy nem bízik meg Umonban, már azért is, mert tudja, hogyan működik egy őrült elme, s ha az embernek is akkora nehézség visszafogni a tébolyt, mint neki, akkor félnivalóját jogosnak érzi.*
- Egyszer már fogadtam el parancsokat, engedtem, hogy a sorsomat magukat feljebbvalónak gondolók kovácsolják, a véleményem kikérése nélkül, de megfogadtam, hogy ilyet többször nem engedek meg senkinek. - *Osztja meg élete egy kis darabkáját, bár a teljes történethez se a helyzet, se az idő, se a bizalom nem adott jelenleg.*
- Lehet, félreértelmeztem a jeleket, és még korai volt véget vetni erdei magányos aszkézisemnek. Nem hagylak most el titeket, segíteni akarok felépíteni a lakhelyeteket, hiszen a céljaitokkal egyet értek. Utána eldöntöm, veletek maradok-e, addig elmeditálok a csillagok alatt, hogy e döntést meghozzam. - *Fejezi be a mondandóját, s most, hogy így kiadhatta magából ezt, arca is megenyhült.*
- Ne haragudj, ha feltartottalak problémámmal, de köszönöm, hogy rákérdeztél. - *Ereszt el egy apró mosolyt, mintegy jelezve, hogy a helyzet problematikáját inkább írja saját számlájára, mint az elfére, egy ilyen önostorozó jellemnek ez öntudatlanul jön.*
4889. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-03 19:00:03
Üzenet elküldve: 2019-03-03 19:00:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tábori munkálatok//
*Lassan a tábortűzhöz jön néhány táborlakó; az idősebb elfek közül, pár gyermek, de a többiek úgy tűnik, nem szándékoznak vacsorázni, vagy csak elmerültek a tábor építőmunkálataiban. Ahseela leteszi a tűz mellé a lábost, a görhöny halommal. Az elf lány nem nógatja a többieket, aki jön, jön, aki nem hát nem. Elvesz két görhönyt és a tábortűz mellé leül a farönkre, aminél Xonar is letelepedett. A farkas nyugodtan fekszik, a druida lány jöttére felemeli fejét, de amint leül mellé, visszahajtja fejét a mancsaira. Ahseela kis falatkákra tépkedve fogyasztja el a magának kiporciózott ételt, az evés végeztével erőt vesz rajta a fáradtság. Hosszú volt a nap; a fagyűjtő erdőjárás, aztán az a perpatvar, majd a csillaghullás és a vacsorakészítés. Az elf lány felkel farönkről, ásítva nyújtózik egyet, majd udvarias szabadkozást követően elsétál, hogy eltegye magát holnapra. Magához inti Xonart. A reggel kiteregetett harmattól nyirkos pokrócot leveszi a fáról, a függőágyból leteszi alá a hátizsákját. A takarót az ágyra teríti, majd elfekszik benne. Xonar felugrik hozzá és elfekszik mellette, melegítve és őrizve a druida lányt.*
- Jóccakát!
*Motyogja orra alatt, majd elalszik.*
*Lassan a tábortűzhöz jön néhány táborlakó; az idősebb elfek közül, pár gyermek, de a többiek úgy tűnik, nem szándékoznak vacsorázni, vagy csak elmerültek a tábor építőmunkálataiban. Ahseela leteszi a tűz mellé a lábost, a görhöny halommal. Az elf lány nem nógatja a többieket, aki jön, jön, aki nem hát nem. Elvesz két görhönyt és a tábortűz mellé leül a farönkre, aminél Xonar is letelepedett. A farkas nyugodtan fekszik, a druida lány jöttére felemeli fejét, de amint leül mellé, visszahajtja fejét a mancsaira. Ahseela kis falatkákra tépkedve fogyasztja el a magának kiporciózott ételt, az evés végeztével erőt vesz rajta a fáradtság. Hosszú volt a nap; a fagyűjtő erdőjárás, aztán az a perpatvar, majd a csillaghullás és a vacsorakészítés. Az elf lány felkel farönkről, ásítva nyújtózik egyet, majd udvarias szabadkozást követően elsétál, hogy eltegye magát holnapra. Magához inti Xonart. A reggel kiteregetett harmattól nyirkos pokrócot leveszi a fáról, a függőágyból leteszi alá a hátizsákját. A takarót az ágyra teríti, majd elfekszik benne. Xonar felugrik hozzá és elfekszik mellette, melegítve és őrizve a druida lányt.*
- Jóccakát!
*Motyogja orra alatt, majd elalszik.*
4888. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-03 14:45:26
Üzenet elküldve: 2019-03-03 14:45:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak ezt ússzuk meg szárazon…//
*Szomorúan gondol a feldúlt városra, de még tartja magában a reményt, hogy a dolgok hamarosan jobbra fordulnak. Thimmel egy húron pendülnek a mágiában, ez továbbra is jóleső melegséggel tölti el. Örömmel hallja, hogy tervezi a látogatást náluk, bólint rá lelkesen. A lakhely gondjaira viszont elhalványul a mosoly az arcán.*
- Ó, igazán sajnálom! De tulajdonképpen akkor kétszeresen is érdemes körbenézned nálunk. Mindig elkél a segítő kéz, kint és bent is, és nagyon önzetlen a társaság, megosztjuk egymással, amink van.
*Felcsillan a szeme, amikor Ilidrion elárulja, hogy az alkimista és a gyógyító szakma érdekli.*
- Lehetséges, hogy ezekkel te is megtalálnád a helyedet közöttünk. Amolyan menedékhely vagyunk, így ha valakinek ápolásra van szüksége, megadjuk neki. Egyébként talán lesz is valaki, aki tud neked segíteni…
*Morfondírozik magában és egy kicsit megborzong. Biztos jelének veszi, hogy kezd átmelegedni a vizes ruha alatt. Fog egy-két ágat és a lángokra dobja, hogy kivegye részét a tűz gondozásából, aztán megint szorosan maga köré húzza a pokrócot. Örül, hogy Ilidrion is hajlandóságot mutat a látogatásra, érzi, hogy ez mind neki, mind társainak, s persze magának is jót jelent. Hasonló hasonlót vonz. Azt teljesen megérti viszont, hogy előbb a városba szeretne menni.*
- Természetesen, nézz körül mindenképp! Aztán pihenj meg nálunk!
*Mosolyog szelíden, boldogan csillogó szemekkel. A menedékházról feltett kérdésre még ki is húzza magát ültében.*
- Több mint barátok! Inkább, mint egy család. Nagyon sokfélék vagyunk, mégis, nincs olyan a társaságban, akivel ne egyezne a másik valamiben. Mindenki azt teheti, amit szívesen csinál, én például a könyvtárat gondozom, és sokat tanulok ott, valamint besegítek az ápolásban, a házimunkában. De lesz kertünk is és valószínűleg állatokat is tartunk majd. Békés hely, ezért a harcias gyakorlatozást nem nagyon tudom ott elképzelni, de a csendes elmélkedést, a szabadidő kellemes és hasznos eltöltését igen. Sok időt töltünk együtt, de mindig van lehetőség félrevonulni, ha valaki inkább arra vágyik. Mint én a rajzolgatással.
*Int fejével a vázlatfüzete felé. Aztán elpirul.*
- Oh, bocsánat, annyit fecsegek! Nem szeretném, ha csalódnátok, miután annyira felmagasztalom azt a helyet. Valójában elég szerényen élünk ott… de az tény, hogy odafigyelünk egymásra.
*Lesüti a szemeit és tekintete megakad az el nem fogyott édességen.*
- Vegyetek még süteményt!
*Kínálja fel újra.*
//Csak ezt ússzuk meg szárazon…//
*Szomorúan gondol a feldúlt városra, de még tartja magában a reményt, hogy a dolgok hamarosan jobbra fordulnak. Thimmel egy húron pendülnek a mágiában, ez továbbra is jóleső melegséggel tölti el. Örömmel hallja, hogy tervezi a látogatást náluk, bólint rá lelkesen. A lakhely gondjaira viszont elhalványul a mosoly az arcán.*
- Ó, igazán sajnálom! De tulajdonképpen akkor kétszeresen is érdemes körbenézned nálunk. Mindig elkél a segítő kéz, kint és bent is, és nagyon önzetlen a társaság, megosztjuk egymással, amink van.
*Felcsillan a szeme, amikor Ilidrion elárulja, hogy az alkimista és a gyógyító szakma érdekli.*
- Lehetséges, hogy ezekkel te is megtalálnád a helyedet közöttünk. Amolyan menedékhely vagyunk, így ha valakinek ápolásra van szüksége, megadjuk neki. Egyébként talán lesz is valaki, aki tud neked segíteni…
*Morfondírozik magában és egy kicsit megborzong. Biztos jelének veszi, hogy kezd átmelegedni a vizes ruha alatt. Fog egy-két ágat és a lángokra dobja, hogy kivegye részét a tűz gondozásából, aztán megint szorosan maga köré húzza a pokrócot. Örül, hogy Ilidrion is hajlandóságot mutat a látogatásra, érzi, hogy ez mind neki, mind társainak, s persze magának is jót jelent. Hasonló hasonlót vonz. Azt teljesen megérti viszont, hogy előbb a városba szeretne menni.*
- Természetesen, nézz körül mindenképp! Aztán pihenj meg nálunk!
*Mosolyog szelíden, boldogan csillogó szemekkel. A menedékházról feltett kérdésre még ki is húzza magát ültében.*
- Több mint barátok! Inkább, mint egy család. Nagyon sokfélék vagyunk, mégis, nincs olyan a társaságban, akivel ne egyezne a másik valamiben. Mindenki azt teheti, amit szívesen csinál, én például a könyvtárat gondozom, és sokat tanulok ott, valamint besegítek az ápolásban, a házimunkában. De lesz kertünk is és valószínűleg állatokat is tartunk majd. Békés hely, ezért a harcias gyakorlatozást nem nagyon tudom ott elképzelni, de a csendes elmélkedést, a szabadidő kellemes és hasznos eltöltését igen. Sok időt töltünk együtt, de mindig van lehetőség félrevonulni, ha valaki inkább arra vágyik. Mint én a rajzolgatással.
*Int fejével a vázlatfüzete felé. Aztán elpirul.*
- Oh, bocsánat, annyit fecsegek! Nem szeretném, ha csalódnátok, miután annyira felmagasztalom azt a helyet. Valójában elég szerényen élünk ott… de az tény, hogy odafigyelünk egymásra.
*Lesüti a szemeit és tekintete megakad az el nem fogyott édességen.*
- Vegyetek még süteményt!
*Kínálja fel újra.*
4887. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-03 11:19:04
Üzenet elküldve: 2019-03-03 11:19:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az örök magányosok útja//
//Közjáték: Tinthereth//
*Ha az Erdő Szíve is úgy akarja, akkor békés lesz az út azokkal, akik végül visszatérnek velük a táborba. Sok megbeszélnivalójuk lesz később, válaszokat kell adnia mindenkinek, aki kérdezi, ennyivel meg kell tisztelnie őket a mostani események után.
Kiosztja a feladatokat, elmondja, hogyan tovább, de az ifjú erdei el arcáról nem nehéz leolvasni a benne lejátszódód gondolatokat. Így miközben Umon felkészíti a szekeret az útra, az óriás döntésre jut és remélhetően Ämeada is visszatér, addig a csuhátlan csuhás a visszaútra készülődő Tinthereth mellé vezeti Éjvihart, hogy halkan szót váltson vele.*
- Jó látom, hogy valami nyomja a szíved, Tinthereth? *Kérdi barátságos hangon, ahogy az erdei hosszúéletű pillantását fürkészi. Sajnos nem mindig célszerű a türelemre hagyni a kérdések megválaszolását, ebben az esetben vétek volna várni a sértések és félreértések tisztázása terén. Az erdőmélyi elf rövid ismeretségük alatt megkedvelte a hozzá hasonlóan sokáig erdei életet élő fajtársát, nem szeretné, ha elhagyná most gyökeret eresztő közösségüket. Bár minden levél szabad, s bármikor kedve szerint lehullhat az ágról, a fa mégis akkor a legszebb és legerősebb, amikor számos levél alkotja lombját.*
- Netalán, vele van a baj? *Teszi hozzá a kérdést és féloldalasan a szekérrel bajlódó Umon felé pillant.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.03 11:19:21
//Közjáték: Tinthereth//
*Ha az Erdő Szíve is úgy akarja, akkor békés lesz az út azokkal, akik végül visszatérnek velük a táborba. Sok megbeszélnivalójuk lesz később, válaszokat kell adnia mindenkinek, aki kérdezi, ennyivel meg kell tisztelnie őket a mostani események után.
Kiosztja a feladatokat, elmondja, hogyan tovább, de az ifjú erdei el arcáról nem nehéz leolvasni a benne lejátszódód gondolatokat. Így miközben Umon felkészíti a szekeret az útra, az óriás döntésre jut és remélhetően Ämeada is visszatér, addig a csuhátlan csuhás a visszaútra készülődő Tinthereth mellé vezeti Éjvihart, hogy halkan szót váltson vele.*
- Jó látom, hogy valami nyomja a szíved, Tinthereth? *Kérdi barátságos hangon, ahogy az erdei hosszúéletű pillantását fürkészi. Sajnos nem mindig célszerű a türelemre hagyni a kérdések megválaszolását, ebben az esetben vétek volna várni a sértések és félreértések tisztázása terén. Az erdőmélyi elf rövid ismeretségük alatt megkedvelte a hozzá hasonlóan sokáig erdei életet élő fajtársát, nem szeretné, ha elhagyná most gyökeret eresztő közösségüket. Bár minden levél szabad, s bármikor kedve szerint lehullhat az ágról, a fa mégis akkor a legszebb és legerősebb, amikor számos levél alkotja lombját.*
- Netalán, vele van a baj? *Teszi hozzá a kérdést és féloldalasan a szekérrel bajlódó Umon felé pillant.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.03 11:19:21
4886. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-03 00:40:18
Üzenet elküldve: 2019-03-03 00:40:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak ezt ússzuk meg szárazon//
- Valakit, aki tudna okítani a varázsitalokról... *Válaszol Lylli kérdésére egy kicsit hamar, bár most ő is rájön, hogy bár mesternek örülne, maga se tudja, hogy milyet szeretne.*
- Bár nem tudom még, hogy pontosan milyet... azt hiszem bárkihez elszegődnék, aki tud ilyesmi témákban tanítani, inaskodásért cserébe. De tanulnék más, ide tartozó dolgokat is, például jó lenne egy gyógyítóval dolgozni. *Teszi még hozzá, átgondolva a tervet, miközben kiejti a szavakat.*
- Jó! *Reagál a gnóm nő élénkülésére hasonló lelkesedéssel, örülve annak, hogy új arcokat ismerhet meg, főleg, hogy ilyen kedves társaságnak mutatják be őket. Illetve az sem elhanyagolható, hogy talán a vendégszobájukban maradhatna kis ideig egy-egy munkáért cserébe, amíg kitalálja, hogy merre tovább.*
- Én is szívesen meglátogatlak majd titeket... de azért előbb még meg kell magamnak néznem a várost, ha már eljöttem idáig. *Mosolyodik el újra a házak felé pillantva, melyek szimbolizálják számára az újdonságot és az új életet.*
- És mivel foglalkoztok ti ott? Vagy csak együtt éltek, mint barátok? - *Kérdez rá a hely koncepciójára, ha már a látogatást is tervezgetik.*
//Csak ezt ússzuk meg szárazon//
- Valakit, aki tudna okítani a varázsitalokról... *Válaszol Lylli kérdésére egy kicsit hamar, bár most ő is rájön, hogy bár mesternek örülne, maga se tudja, hogy milyet szeretne.*
- Bár nem tudom még, hogy pontosan milyet... azt hiszem bárkihez elszegődnék, aki tud ilyesmi témákban tanítani, inaskodásért cserébe. De tanulnék más, ide tartozó dolgokat is, például jó lenne egy gyógyítóval dolgozni. *Teszi még hozzá, átgondolva a tervet, miközben kiejti a szavakat.*
- Jó! *Reagál a gnóm nő élénkülésére hasonló lelkesedéssel, örülve annak, hogy új arcokat ismerhet meg, főleg, hogy ilyen kedves társaságnak mutatják be őket. Illetve az sem elhanyagolható, hogy talán a vendégszobájukban maradhatna kis ideig egy-egy munkáért cserébe, amíg kitalálja, hogy merre tovább.*
- Én is szívesen meglátogatlak majd titeket... de azért előbb még meg kell magamnak néznem a várost, ha már eljöttem idáig. *Mosolyodik el újra a házak felé pillantva, melyek szimbolizálják számára az újdonságot és az új életet.*
- És mivel foglalkoztok ti ott? Vagy csak együtt éltek, mint barátok? - *Kérdez rá a hely koncepciójára, ha már a látogatást is tervezgetik.*
4885. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-03 00:24:10
Üzenet elküldve: 2019-03-03 00:24:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Throggot//
- Én Tinthereth vagyok... erdei elf. - *Mutatkozik be, bár kezét nem nyújtja, nem nagyon tudja, hogyan illik bánni más fajokkal, így az efféle formaiságokat inkább másokra hagyja, s ő csak sodródik az árral.*
- A folyó mellett telepedtünk le a többiekkel, nem messze innen, tegnap. Főleg elfek, de nem kizárólag. - *Osztja meg még a fontos információt, bár sejtése szerint ezt majd Pycta is meg fogja tenni, és talán meghívást is fog kapni az óriás, ahogy eddig mindenki kapott, akivel összetalálkoztak.*
- Felkeltettek? Kik? - *Kérdez vissza, miután érdeklődően meghallgatta Throggot mondókáját.*
//Umon, Pycta, Throggot//
- Itt vagyunk! - *Szól vissza Pyctának, és visszatér a lovakhoz, hiszen a szilánkok miatt elkóboroltak kicsit.
A csuhátlan csuhás tervére csak biccent, és előkészíti a lovakat az indulásra, ha már ő kötötte ki őket korábban.
Tinthereth arcán viszont tükröződhet most az elégedetlenség. Örül ugyan, hogy visszatérnek a táborba, az ilyen jellegű események kifárasztanak egy, az elmúlt időket egyedül töltő elfet, viszont Pycta túl sokszor utasította őt az ő ízlésének, illetve az Amon Ruadh-i úttól is csak így megfosztotta őt, kérdés nélkül.
~ Talán rosszul olvastam a jeleket, korai nekem még visszatérni a társadalomba... ~ Szomorodik el egészen, s ha a többiek is készen állnak, egykedvűen indul meg utánuk vissza, a tábor irányába.*
- Én Tinthereth vagyok... erdei elf. - *Mutatkozik be, bár kezét nem nyújtja, nem nagyon tudja, hogyan illik bánni más fajokkal, így az efféle formaiságokat inkább másokra hagyja, s ő csak sodródik az árral.*
- A folyó mellett telepedtünk le a többiekkel, nem messze innen, tegnap. Főleg elfek, de nem kizárólag. - *Osztja meg még a fontos információt, bár sejtése szerint ezt majd Pycta is meg fogja tenni, és talán meghívást is fog kapni az óriás, ahogy eddig mindenki kapott, akivel összetalálkoztak.*
- Felkeltettek? Kik? - *Kérdez vissza, miután érdeklődően meghallgatta Throggot mondókáját.*
//Umon, Pycta, Throggot//
- Itt vagyunk! - *Szól vissza Pyctának, és visszatér a lovakhoz, hiszen a szilánkok miatt elkóboroltak kicsit.
A csuhátlan csuhás tervére csak biccent, és előkészíti a lovakat az indulásra, ha már ő kötötte ki őket korábban.
Tinthereth arcán viszont tükröződhet most az elégedetlenség. Örül ugyan, hogy visszatérnek a táborba, az ilyen jellegű események kifárasztanak egy, az elmúlt időket egyedül töltő elfet, viszont Pycta túl sokszor utasította őt az ő ízlésének, illetve az Amon Ruadh-i úttól is csak így megfosztotta őt, kérdés nélkül.
~ Talán rosszul olvastam a jeleket, korai nekem még visszatérni a társadalomba... ~ Szomorodik el egészen, s ha a többiek is készen állnak, egykedvűen indul meg utánuk vissza, a tábor irányába.*
4884. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-02 22:51:53
Üzenet elküldve: 2019-03-02 22:51:53
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tábori munkálatok//
*Ahseela lepényeket formáz a kolompér masszából, amiket a forró zsírban lassan kisüt. Amikor megpirult az egyik oldal, két kis faággyal fordítja meg a krumpli lepényeket és süti át a másik oldalát is. Az elkészült görhönyöket a lábosba egymásra halmozza.
Xonar tűnik elő az erdőből és bandukol oda a görhönyökkel ügyködő gazdájához. A druida lány egy pillantással fogadja a farkasát.
A jószág egy darabig állva elnézi, hogy tesz-vesz az elf lány a tábortűz körül, majd lefekszik az egyik ott lévő farönk mellé, mancsaira leteszi fejét és pillantásával úgy követi a lány sürgölődését.
Amikor a burgonya pépből, mind lepény lett, és minden görhöny megsült, Ahseela bicsakkal veregeti meg a teli lábos oldalát, akárcsak egy háromszögletű ételcsengőt.*
- Elészült a görhöny! Gyertek enni!
*Kiáltja a táborba, megemelt csipogósba átcsapó hangján.*
A hozzászólás írója (Ahseelaxa Scyranna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.02 22:53:39
*Ahseela lepényeket formáz a kolompér masszából, amiket a forró zsírban lassan kisüt. Amikor megpirult az egyik oldal, két kis faággyal fordítja meg a krumpli lepényeket és süti át a másik oldalát is. Az elkészült görhönyöket a lábosba egymásra halmozza.
Xonar tűnik elő az erdőből és bandukol oda a görhönyökkel ügyködő gazdájához. A druida lány egy pillantással fogadja a farkasát.
A jószág egy darabig állva elnézi, hogy tesz-vesz az elf lány a tábortűz körül, majd lefekszik az egyik ott lévő farönk mellé, mancsaira leteszi fejét és pillantásával úgy követi a lány sürgölődését.
Amikor a burgonya pépből, mind lepény lett, és minden görhöny megsült, Ahseela bicsakkal veregeti meg a teli lábos oldalát, akárcsak egy háromszögletű ételcsengőt.*
- Elészült a görhöny! Gyertek enni!
*Kiáltja a táborba, megemelt csipogósba átcsapó hangján.*
A hozzászólás írója (Ahseelaxa Scyranna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.02 22:53:39
4883. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-02 22:19:07
Üzenet elküldve: 2019-03-02 22:19:07
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
//Otthon//
//YIlanda, Angu//
- Nagyon köszönöb! Igazán szép tüzet gyújtottál!
*Mosolyog hálásan YIlandára, aki már régen elkészült, mikor ő még csak a dolga felével.*
- Oh, hagyd csak, begoldob én!
*Rázza kezét feltartva tiltakozón. Épp elég, hogy a saját szobájáról van szó. Neki is veselkedik kigöngyölni a takarót és a huzatba kezdi gyömöszölni a két első csücskét, mikor Angu megérkezik az italokkal.*
- Oh… köszödöb…
*Úgy véli, hogy hiába tiltakozott, ezt most kötelezően előírták neki. Nem nagyon akarja meginni, de nem szeretné megsérteni Angut, hiszen köszöntőt is mond. Boldogan emeli poharát.*
- Úgy-úgy!
*Belekóstol a szeszbe, de rettentően erős, néhány pillanatra még az orra is kidugul és elvörösödik az arca.*
- Uhh! Ez aztán… finom… egy picit leteszem ide, jó?
*Koppan halkan az asztalkán a pohárka. Most a változatosság kedvéért szipog, ezért kifújja az orrát és somolyog a kedveskedő megszólításon, ahogy Angu YIlandát nevezi.*
- Köszödöb!
*Engedi el őket.*
- Ó, és Lylli…
*Fordul YIlanda után, aki eltévesztette a nevét, de már addigra kívül van a szobából.*
- nor…
*Fejezi be egészen elhalkulva. Amint magára marad, bizonytalanul hajol a takaróért és csuklik egyet, ezért mellényúl, majd a szájához kap, és az ajtó felé néz, vajon hallották-e. Ez a korty is erősen hatott rá, de megpróbálja gyorsan elrendezni az ágyneműt. Inkább majd később tesz rendet, most apró lábain tipegve társai után siet. Feltehetően Viel szemközti szobájába. Ő is utánuk megy, de már csak YIlandát találja ott, amint éppen befűt. Azonnal észreveszi a figyelmességet, hogy előpakolta neki valaki a láda tartalmát.*
- Ó, köszödöb!
*Ellenőrzésképpen kinéz az ablakon, hogy tényleg rá lehet-e látni a tóra. Gyönyörű odakint a lágy hóréteggel körülvéve. Elégedetten bólint, aztán nekilát összehajtogatni a porfogókat és a ládára tenni, majd jöhet a lepedő. Ezt igen precízen végzi most, hiszen Vielé lesz, szeretné, ha szépen kisimuló ágyban alhatna. Aztán jön a párna. Egy nyugtató, halványkék színű huzat egy kedves, ezüst holdsarlóval a sarkán. Úgy véli, Vieljana örülni fog neki. Aztán YIlandával kezd beszélgetni.*
- Látob, nagyon jól kijöttök bár egybással. Te és Angu. Olyan boldog vagyok! A család nagyon fontos.
*Mondja szomorú mosollyal és már a takarónak áll neki. Egy kicsit forog vele a szoba.*
//Otthon//
//YIlanda, Angu//
- Nagyon köszönöb! Igazán szép tüzet gyújtottál!
*Mosolyog hálásan YIlandára, aki már régen elkészült, mikor ő még csak a dolga felével.*
- Oh, hagyd csak, begoldob én!
*Rázza kezét feltartva tiltakozón. Épp elég, hogy a saját szobájáról van szó. Neki is veselkedik kigöngyölni a takarót és a huzatba kezdi gyömöszölni a két első csücskét, mikor Angu megérkezik az italokkal.*
- Oh… köszödöb…
*Úgy véli, hogy hiába tiltakozott, ezt most kötelezően előírták neki. Nem nagyon akarja meginni, de nem szeretné megsérteni Angut, hiszen köszöntőt is mond. Boldogan emeli poharát.*
- Úgy-úgy!
*Belekóstol a szeszbe, de rettentően erős, néhány pillanatra még az orra is kidugul és elvörösödik az arca.*
- Uhh! Ez aztán… finom… egy picit leteszem ide, jó?
*Koppan halkan az asztalkán a pohárka. Most a változatosság kedvéért szipog, ezért kifújja az orrát és somolyog a kedveskedő megszólításon, ahogy Angu YIlandát nevezi.*
- Köszödöb!
*Engedi el őket.*
- Ó, és Lylli…
*Fordul YIlanda után, aki eltévesztette a nevét, de már addigra kívül van a szobából.*
- nor…
*Fejezi be egészen elhalkulva. Amint magára marad, bizonytalanul hajol a takaróért és csuklik egyet, ezért mellényúl, majd a szájához kap, és az ajtó felé néz, vajon hallották-e. Ez a korty is erősen hatott rá, de megpróbálja gyorsan elrendezni az ágyneműt. Inkább majd később tesz rendet, most apró lábain tipegve társai után siet. Feltehetően Viel szemközti szobájába. Ő is utánuk megy, de már csak YIlandát találja ott, amint éppen befűt. Azonnal észreveszi a figyelmességet, hogy előpakolta neki valaki a láda tartalmát.*
- Ó, köszödöb!
*Ellenőrzésképpen kinéz az ablakon, hogy tényleg rá lehet-e látni a tóra. Gyönyörű odakint a lágy hóréteggel körülvéve. Elégedetten bólint, aztán nekilát összehajtogatni a porfogókat és a ládára tenni, majd jöhet a lepedő. Ezt igen precízen végzi most, hiszen Vielé lesz, szeretné, ha szépen kisimuló ágyban alhatna. Aztán jön a párna. Egy nyugtató, halványkék színű huzat egy kedves, ezüst holdsarlóval a sarkán. Úgy véli, Vieljana örülni fog neki. Aztán YIlandával kezd beszélgetni.*
- Látob, nagyon jól kijöttök bár egybással. Te és Angu. Olyan boldog vagyok! A család nagyon fontos.
*Mondja szomorú mosollyal és már a takarónak áll neki. Egy kicsit forog vele a szoba.*
4882. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-02 20:31:25
Üzenet elküldve: 2019-03-02 20:31:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Az örök magányosok útja//
//Pycta, Umon, Throggot, Tintereth, Amea//
*Nem sokat kell sétálni az elhagyatott házig. Morfondírozva lép beljebb, s szedi össze, mit korábban már kipakolt. Sok dolgot nem kell, a java része a szekéren van.*
- Így lesz, Pycta. *Egy pillanatig gondolkodik, aztán Throggothoz lép.* Umon vagyok. *Közben észreveszi a cikázó rágcsálókat, akiknek kezét kinyújtva elvigyorodva integet egyet.* Kicsit rosszul indítottam, nem túl jók az idegeim mostanában. *Vonja meg a vállát, majd félrenéz.* Szóval... csak ezt akartam. *Egy bocsánatkérés már túl sok volna, még mindig azt gondolja, hogy ne leskelődjenek egy csapatra a fa mögül, főleg, ha az a valaki ekkora behemót. Ha ennyi elég, hát elég, ha nem, hát nem, mindenesetre, ami Umontól telt azt megtette, ez nála már így is óriási fordulat. Pycta felvázolt tervére biccent, neki aztán édes mindegy, csak valamit csinálhasson végre.*
- Már ugrom is. *Mondja, s ha kell segít befogni a lovat. Némi rossz érzés kerülheti, amikor Kócosra gondol, talán már elejtette egy farkasfalka, vagy éhen halt. Nem vadon nőtt fel, fogalma sincs, hogy mit kell csinálnia egyedül.*
- Tőlem indulhatunk is. *Kiált fel, majd, ha Pycta és aki követi elindul, ő s utánuk hajt, szerencsére már jóval rutinosabban, mint, ahogyan Valeával elkezdték.* Gyáááá! Gyerünk Híjas! Vágtaaaa! Heheheheee... *Jól tudja, hogy ekkora súllyal mögötte nem fognak megrohamozni egy várat, de jól hangzott. Hamarosan a roskadásig pakolt szekér Umonnal együtt kényelmes tempóban követi Pyctát, s reményeik szerint mindazokat, akik még vele tartanak.*
- Ééééés nóótaaa! Baj van a részeg szerzetesseeel, baj van a részeg szerzetesseeel, baj van a részeg szerzetesseeeel, minden áldott éjjel! *A nóta nem hosszú, nem is pajzán, ellenben egész jó kedve kerekedik tőle, ezen a hűvös, de már virágnyitogató napon.*
//Pycta, Umon, Throggot, Tintereth, Amea//
*Nem sokat kell sétálni az elhagyatott házig. Morfondírozva lép beljebb, s szedi össze, mit korábban már kipakolt. Sok dolgot nem kell, a java része a szekéren van.*
- Így lesz, Pycta. *Egy pillanatig gondolkodik, aztán Throggothoz lép.* Umon vagyok. *Közben észreveszi a cikázó rágcsálókat, akiknek kezét kinyújtva elvigyorodva integet egyet.* Kicsit rosszul indítottam, nem túl jók az idegeim mostanában. *Vonja meg a vállát, majd félrenéz.* Szóval... csak ezt akartam. *Egy bocsánatkérés már túl sok volna, még mindig azt gondolja, hogy ne leskelődjenek egy csapatra a fa mögül, főleg, ha az a valaki ekkora behemót. Ha ennyi elég, hát elég, ha nem, hát nem, mindenesetre, ami Umontól telt azt megtette, ez nála már így is óriási fordulat. Pycta felvázolt tervére biccent, neki aztán édes mindegy, csak valamit csinálhasson végre.*
- Már ugrom is. *Mondja, s ha kell segít befogni a lovat. Némi rossz érzés kerülheti, amikor Kócosra gondol, talán már elejtette egy farkasfalka, vagy éhen halt. Nem vadon nőtt fel, fogalma sincs, hogy mit kell csinálnia egyedül.*
- Tőlem indulhatunk is. *Kiált fel, majd, ha Pycta és aki követi elindul, ő s utánuk hajt, szerencsére már jóval rutinosabban, mint, ahogyan Valeával elkezdték.* Gyáááá! Gyerünk Híjas! Vágtaaaa! Heheheheee... *Jól tudja, hogy ekkora súllyal mögötte nem fognak megrohamozni egy várat, de jól hangzott. Hamarosan a roskadásig pakolt szekér Umonnal együtt kényelmes tempóban követi Pyctát, s reményeik szerint mindazokat, akik még vele tartanak.*
- Ééééés nóótaaa! Baj van a részeg szerzetesseeel, baj van a részeg szerzetesseeel, baj van a részeg szerzetesseeeel, minden áldott éjjel! *A nóta nem hosszú, nem is pajzán, ellenben egész jó kedve kerekedik tőle, ezen a hűvös, de már virágnyitogató napon.*
4881. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-02 18:22:55
Üzenet elküldve: 2019-03-02 18:22:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az örök magányosok útja//
//Umon és a többiek//
*Örül, hogy Umon egyetért vele az út elején járókkal kapcsolatban. Mindenkinek annyi időbe telik végigjárni az utat, amennyit a Fákban Lakó elrendelt neki. Sem nem több, sem nem kevesebb.
A kialakulófélben lévő teológiai beszélgetésben felmerülő fény és árnyék dolgára csak szomorúan elmosolyodik. Érti, mit akar mondani az átkozott szerzetes, de valamennyire másképp látja ő maga.*
- Fény és sötétség. Igen. *Bólint kurtán.*
- De e kettőnek egyensúlyban kell lennie, különben a béke és a nyugalom elérhetetlen. *Emeli lombzöld tekintetét a férfire.
Az sem jó, ha túl sok a fény, mert akkor törvényszerű az árnyék erősödése és ez fordítva is igaz. Mint a templomban. A fény oltárát beborította a sötétség, s ezért vissza kellett hozni a fényt. Az egyensúly. Minden attól függ.
Miközben visszafelé tartanak, Umon elmondja, hogy a lovát elvesztette valahol. Sajnos a csuhátlan csuhásnak van egy olyan érzése, hogy a hátas nem természetes úton veszett oda.*
- Nem kell futnod. *Mondja, amikor visszaérnek a többiekhez, a romos épületbe csak bepillant, ha Umon azt mondta, ott van a szekér a Vadvédi felszerelésekkel, akkor ott van.*
- Mind visszamegyünk a táborhoz, aztán irány Amon Ruadh. Csak Umon jön velem. *Ha ott van Ämeada és Tinthereth és az óriás, ha nincs, ők visszamennek, tudják, merre van a tábor, ha visszatértek.*
- A nevem Pycta del Ventus, neked mi a neved? Dönthetsz, velünk tartasz? *Kérdi az óriást.*
- Tudom, hogy az ismeretségünk nem indult valami jól, de hasznod vennénk a táborban és otthonra találhatnál. *Nem ismeri az óriást, de azt látja, hogy híján van társaknak és fedélnek a feje fölé. Bár kérdés, hogy egyáltalán szüksége van-e ilyenekre.*
- A döntés a tiéd. *Mondja végül, majd vagy maga, vagy Ämeada segítségével elhozza Híjast, hogy a szekér elé kösse, a kordét pedig mögé.*
- Umon, megteszed, hogy követsz minket? *Int a bak felé, majd ha mind elkészültek, az óriás pedig döntött, akkor Éjvihar nyergébe pattan, hogy visszaindulhassanak a táborba.
Mindenki dönthet, hogy merre indul, ebbe a csuhátlan csuhás már nem szeretne beleszólni.*
//Umon és a többiek//
*Örül, hogy Umon egyetért vele az út elején járókkal kapcsolatban. Mindenkinek annyi időbe telik végigjárni az utat, amennyit a Fákban Lakó elrendelt neki. Sem nem több, sem nem kevesebb.
A kialakulófélben lévő teológiai beszélgetésben felmerülő fény és árnyék dolgára csak szomorúan elmosolyodik. Érti, mit akar mondani az átkozott szerzetes, de valamennyire másképp látja ő maga.*
- Fény és sötétség. Igen. *Bólint kurtán.*
- De e kettőnek egyensúlyban kell lennie, különben a béke és a nyugalom elérhetetlen. *Emeli lombzöld tekintetét a férfire.
Az sem jó, ha túl sok a fény, mert akkor törvényszerű az árnyék erősödése és ez fordítva is igaz. Mint a templomban. A fény oltárát beborította a sötétség, s ezért vissza kellett hozni a fényt. Az egyensúly. Minden attól függ.
Miközben visszafelé tartanak, Umon elmondja, hogy a lovát elvesztette valahol. Sajnos a csuhátlan csuhásnak van egy olyan érzése, hogy a hátas nem természetes úton veszett oda.*
- Nem kell futnod. *Mondja, amikor visszaérnek a többiekhez, a romos épületbe csak bepillant, ha Umon azt mondta, ott van a szekér a Vadvédi felszerelésekkel, akkor ott van.*
- Mind visszamegyünk a táborhoz, aztán irány Amon Ruadh. Csak Umon jön velem. *Ha ott van Ämeada és Tinthereth és az óriás, ha nincs, ők visszamennek, tudják, merre van a tábor, ha visszatértek.*
- A nevem Pycta del Ventus, neked mi a neved? Dönthetsz, velünk tartasz? *Kérdi az óriást.*
- Tudom, hogy az ismeretségünk nem indult valami jól, de hasznod vennénk a táborban és otthonra találhatnál. *Nem ismeri az óriást, de azt látja, hogy híján van társaknak és fedélnek a feje fölé. Bár kérdés, hogy egyáltalán szüksége van-e ilyenekre.*
- A döntés a tiéd. *Mondja végül, majd vagy maga, vagy Ämeada segítségével elhozza Híjast, hogy a szekér elé kösse, a kordét pedig mögé.*
- Umon, megteszed, hogy követsz minket? *Int a bak felé, majd ha mind elkészültek, az óriás pedig döntött, akkor Éjvihar nyergébe pattan, hogy visszaindulhassanak a táborba.
Mindenki dönthet, hogy merre indul, ebbe a csuhátlan csuhás már nem szeretne beleszólni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579