Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 91 (1801. - 1820. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1820. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-02 15:01:47
Üzenet elküldve: 2015-07-02 15:01:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Az elf törzse//
*A kérdésére az elf csak tömören válaszol:*
- Ennek már jó pár éve és hamar megértettem, hogy mit jelentett ez az áldozatvállalás. Csak remélni tudom, hogy egyszer felérek a mesterem tudásához.
~Batonak is igaza van, jobb lenne, ha kicsit megismernénk egymást~
*Éppen ezért, amint megpillant egy simább felületet, ami az úttól vagy húsz lépésnyire található és 5 fa határolja, egyből elindul felé.*
- Ez tökéletes lesz. *jegyzi meg, majd néhány elhullott faág felé mutat, amiket már egy kupacba hevertek egy nagyobb erdőfolt szélén.*
- Hozzunk tűzrevalót, az este hűvös lehet itt a városon kívül.
*Hoznak pár hosszabb fadarabot, de nem túl vastagokat, mert fejsze híján nem tudják könnyen aprítani, csak térddel törni és földhöz vagdosni. Közben Coinleach bele is kezd meséjébe:*
- Gyerekkorom óta az erdőben élek, az hogy most Artheniorban sodort minket össze a sors, csak a véletlen műve. *térdén tördeli a fadarabokat, és szemével Batonak is jelez, hogy segítsen. Ha Siss is kedvet kapna, a mágus hamar megállítja, hogy inkább pihenjen és majd az ő meséjére is kíváncsiak lesznek.*
- A szüleimet egy ork banditatámadásban vesztettem el egészen fiatalon. Utána a törzs nevelt. Mágusok voltak és rengeteget tanulhattam tőlük az életről, arról az örökösen mozgó energiáról, ami mindent körbevesz és persze az áldozatról, az isteneknek való felajánlásról. *Hangosan nyel egyet, mert eszébe jut, hogy az istenek semmilyen ajándékot nem adnak ingyen. Kicsit tart attól, hogy Siss tisztító szertartása hogyan fog végződni.*
- Több, mint 60 telet megéltem már, de a mi mértékünkben még mindig fiatalnak számítok, hiszen mestereim legtöbbje kétszáz éve járja az erdőket. Ti emberek ezt talán fel sem tudjátok fogni, de te Siss, talán te is közel lehetsz már a 60. évedhez, legalábbis nem látszol már kislánynak, igazi nő vagy. *ezt a bókot már kicsit halkabban súgja a lány felé, mire lassan kezd összeállni egy tábortűzrevalónyi.
Letérdel a kis kupac mellé, és máris csiholni kezdi a tüzet, ez eltart pár percig, de az pont elég arra, hogy a lány történetét is meghallgassák, éppen ezért ismét felé fordul és egy édes mosollyal a szája szélén kérdezi:*
- Nos? Mi a történeted tündérlány?
*Coinleach látszólag már el is felejtette a történteket a szegénynegyedben, de ez nem teljesen igaz. Fél szemmel folyamatosan figyeli Siss, nehogy baj történjen, viszont tudatosan nem érezteti vele ezt, hiszen, ha a tündér felszabadultabb lesz, kevesebb nyomást érez magában, talán jobban vissza tudja tartani a belső énjét.*
*A kérdésére az elf csak tömören válaszol:*
- Ennek már jó pár éve és hamar megértettem, hogy mit jelentett ez az áldozatvállalás. Csak remélni tudom, hogy egyszer felérek a mesterem tudásához.
~Batonak is igaza van, jobb lenne, ha kicsit megismernénk egymást~
*Éppen ezért, amint megpillant egy simább felületet, ami az úttól vagy húsz lépésnyire található és 5 fa határolja, egyből elindul felé.*
- Ez tökéletes lesz. *jegyzi meg, majd néhány elhullott faág felé mutat, amiket már egy kupacba hevertek egy nagyobb erdőfolt szélén.*
- Hozzunk tűzrevalót, az este hűvös lehet itt a városon kívül.
*Hoznak pár hosszabb fadarabot, de nem túl vastagokat, mert fejsze híján nem tudják könnyen aprítani, csak térddel törni és földhöz vagdosni. Közben Coinleach bele is kezd meséjébe:*
- Gyerekkorom óta az erdőben élek, az hogy most Artheniorban sodort minket össze a sors, csak a véletlen műve. *térdén tördeli a fadarabokat, és szemével Batonak is jelez, hogy segítsen. Ha Siss is kedvet kapna, a mágus hamar megállítja, hogy inkább pihenjen és majd az ő meséjére is kíváncsiak lesznek.*
- A szüleimet egy ork banditatámadásban vesztettem el egészen fiatalon. Utána a törzs nevelt. Mágusok voltak és rengeteget tanulhattam tőlük az életről, arról az örökösen mozgó energiáról, ami mindent körbevesz és persze az áldozatról, az isteneknek való felajánlásról. *Hangosan nyel egyet, mert eszébe jut, hogy az istenek semmilyen ajándékot nem adnak ingyen. Kicsit tart attól, hogy Siss tisztító szertartása hogyan fog végződni.*
- Több, mint 60 telet megéltem már, de a mi mértékünkben még mindig fiatalnak számítok, hiszen mestereim legtöbbje kétszáz éve járja az erdőket. Ti emberek ezt talán fel sem tudjátok fogni, de te Siss, talán te is közel lehetsz már a 60. évedhez, legalábbis nem látszol már kislánynak, igazi nő vagy. *ezt a bókot már kicsit halkabban súgja a lány felé, mire lassan kezd összeállni egy tábortűzrevalónyi.
Letérdel a kis kupac mellé, és máris csiholni kezdi a tüzet, ez eltart pár percig, de az pont elég arra, hogy a lány történetét is meghallgassák, éppen ezért ismét felé fordul és egy édes mosollyal a szája szélén kérdezi:*
- Nos? Mi a történeted tündérlány?
*Coinleach látszólag már el is felejtette a történteket a szegénynegyedben, de ez nem teljesen igaz. Fél szemmel folyamatosan figyeli Siss, nehogy baj történjen, viszont tudatosan nem érezteti vele ezt, hiszen, ha a tündér felszabadultabb lesz, kevesebb nyomást érez magában, talán jobban vissza tudja tartani a belső énjét.*
1819. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-01 15:06:44
Üzenet elküldve: 2015-07-01 15:06:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Belormy Draton//
*Draton dermedt arcára nézve arca ragyogni kezd a győzelem mámorától.*
-Hihi, végül csak eszedbe jutottam, mi?
*Hálásan néz térdére. ~Ezt csak is a kendőnek köszönhetem.~ Leköti lábáról a szinte már ronggyá használódott, foltos kendőt, hogy visszaadhassa neki. Legnagyobb meglepetésére a fiú nevetésben tör ki megszólalását követően. ~Szerencsétlen?~ Lehangoltan emlékszik vissza a sötét, sűrű erdőre, melyben csaknem ott is maradt örökre. ~Hát igen, tényleg eléggé balszerencsés vagyok. Visszagondolva az eddig történtekre az egyetlen jó ami eddig történt velem, hogy találkoztam Dratonnal.~ Észbe kap, hogy nem ez volt az egyetlen pozitív dolga eddig, így még számba veszi Alfréd megvételét is, nehogy megsértődjön. Mialatt saját világában lebzsel, közben szemei végig Draton arcát fürkészik. A fiú visszafogja nevetését, és ez a változás kirántja Ashert az álomvilágából. Boldognak érzi magát, hogy újra láthatja őt, mégis egy kissé bizonytalannak. ~Annyira örülök, hogy legszívesebben megölelném, bár nem tudom, hogy ez helyén való lenne-e jelen helyzetben.~ Nem tudja, hogy hogyan kellene viselkednie ilyen szituációban, ezért csak egy helyben áll visszafogva érzelmi kitöréseit és mosolyog, nehogy valami furcsát tegyen vagy mondjon. A fiú bocsánatkérését hallva viszont elpattannak a kezeit fogva tartó láncok és hirtelen átkarolja gyönge kezeivel a fiú törzsét. A váratlan támadás olyan gyorsan megtörténik, hogy még a lány sem tudja felfogni, hogy mit tett az imént. Mikor bevillan tudatába a jelen képe szégyenkezve hátraröppen kezeit maga mögé szorítva. Draton korábbi kérdése és saját gyalázatos tette érzelmileg ismét felkavarja Ashert. Arcszíne fokozatosan karmazsin vörösre vált. Könnyei újra szeretnének megindulni, de most már nem a bánattól. ~A fenébe! Túl óvatlan voltam. Én lüke! Valamivel ki kell magyaráznom magamat.~ Zavarodottan kezd kutatni zsebeiben a kendő után, mikor észreveszi, hogy figyelmetlensége miatt már régen a poros földön hever. Gyorsan lehajol érte és mind két kezét előre nyújtva a benne lévő kendővel igyekszik terelni a témát.*
-Ez a tiéd. Mindenképpen szerettem volna visszaadni, ha újra találkozunk. *~Bár szerintem most már nem fog neki kelleni.~ Szégyenében a földet lesi paradicsom piros fejjel, hátha nem veszi észre zavarát.*
*Draton dermedt arcára nézve arca ragyogni kezd a győzelem mámorától.*
-Hihi, végül csak eszedbe jutottam, mi?
*Hálásan néz térdére. ~Ezt csak is a kendőnek köszönhetem.~ Leköti lábáról a szinte már ronggyá használódott, foltos kendőt, hogy visszaadhassa neki. Legnagyobb meglepetésére a fiú nevetésben tör ki megszólalását követően. ~Szerencsétlen?~ Lehangoltan emlékszik vissza a sötét, sűrű erdőre, melyben csaknem ott is maradt örökre. ~Hát igen, tényleg eléggé balszerencsés vagyok. Visszagondolva az eddig történtekre az egyetlen jó ami eddig történt velem, hogy találkoztam Dratonnal.~ Észbe kap, hogy nem ez volt az egyetlen pozitív dolga eddig, így még számba veszi Alfréd megvételét is, nehogy megsértődjön. Mialatt saját világában lebzsel, közben szemei végig Draton arcát fürkészik. A fiú visszafogja nevetését, és ez a változás kirántja Ashert az álomvilágából. Boldognak érzi magát, hogy újra láthatja őt, mégis egy kissé bizonytalannak. ~Annyira örülök, hogy legszívesebben megölelném, bár nem tudom, hogy ez helyén való lenne-e jelen helyzetben.~ Nem tudja, hogy hogyan kellene viselkednie ilyen szituációban, ezért csak egy helyben áll visszafogva érzelmi kitöréseit és mosolyog, nehogy valami furcsát tegyen vagy mondjon. A fiú bocsánatkérését hallva viszont elpattannak a kezeit fogva tartó láncok és hirtelen átkarolja gyönge kezeivel a fiú törzsét. A váratlan támadás olyan gyorsan megtörténik, hogy még a lány sem tudja felfogni, hogy mit tett az imént. Mikor bevillan tudatába a jelen képe szégyenkezve hátraröppen kezeit maga mögé szorítva. Draton korábbi kérdése és saját gyalázatos tette érzelmileg ismét felkavarja Ashert. Arcszíne fokozatosan karmazsin vörösre vált. Könnyei újra szeretnének megindulni, de most már nem a bánattól. ~A fenébe! Túl óvatlan voltam. Én lüke! Valamivel ki kell magyaráznom magamat.~ Zavarodottan kezd kutatni zsebeiben a kendő után, mikor észreveszi, hogy figyelmetlensége miatt már régen a poros földön hever. Gyorsan lehajol érte és mind két kezét előre nyújtva a benne lévő kendővel igyekszik terelni a témát.*
-Ez a tiéd. Mindenképpen szerettem volna visszaadni, ha újra találkozunk. *~Bár szerintem most már nem fog neki kelleni.~ Szégyenében a földet lesi paradicsom piros fejjel, hátha nem veszi észre zavarát.*
1818. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-06-30 23:18:11
Üzenet elküldve: 2015-06-30 23:18:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Az elf törzse//
*Coinleach története után Batonak elég kevert érzései vannak a hallottakkal kapcsolatban. Amennyire szomorúnak tartja a történetét, egyszerre szabadulnak fel benne pozitív érzések is az óriási áldozatvállalás és tiszteletmutatás kapcsán.*
~Különös kultúrája van a népednek, barátom. Szívesen megismerném.~
*Szó nélkül hagyja a történetet, hagyja, hogy a lánnyal beszéljék meg a dolgot. Később, mikor érzi, hogy elhal a téma, belekezd egy újabba:*
-Tudjátok mi a különös? Belevágtunk egy ekkora kalandba együtt, röpke ismeretség után. Nem sokat tudunk egymásról igazán. Az egyértelműt leszámítva persze, meg amit már elmeséltünk egymásnak. Azt sem tudom igazából, hogy Te
*Siss-re néz, és csak akkor folytatja, ha tekintetük összeakad.*
- honnan származol, hol éltél és mit csináltál. Ahogy rólad sem tudok túl sokat.
*Tekint ezúttal a mágusra. Mosolyogva folytatja.*
-Ismerkedjünk kicsit táborverés közben.
*Szó szerinti táborról nem beszélhet, ő is tudja, ezzel csak arra utal, hogy tudomásul vette Coinleach javaslatát.*
*Coinleach története után Batonak elég kevert érzései vannak a hallottakkal kapcsolatban. Amennyire szomorúnak tartja a történetét, egyszerre szabadulnak fel benne pozitív érzések is az óriási áldozatvállalás és tiszteletmutatás kapcsán.*
~Különös kultúrája van a népednek, barátom. Szívesen megismerném.~
*Szó nélkül hagyja a történetet, hagyja, hogy a lánnyal beszéljék meg a dolgot. Később, mikor érzi, hogy elhal a téma, belekezd egy újabba:*
-Tudjátok mi a különös? Belevágtunk egy ekkora kalandba együtt, röpke ismeretség után. Nem sokat tudunk egymásról igazán. Az egyértelműt leszámítva persze, meg amit már elmeséltünk egymásnak. Azt sem tudom igazából, hogy Te
*Siss-re néz, és csak akkor folytatja, ha tekintetük összeakad.*
- honnan származol, hol éltél és mit csináltál. Ahogy rólad sem tudok túl sokat.
*Tekint ezúttal a mágusra. Mosolyogva folytatja.*
-Ismerkedjünk kicsit táborverés közben.
*Szó szerinti táborról nem beszélhet, ő is tudja, ezzel csak arra utal, hogy tudomásul vette Coinleach javaslatát.*
1817. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-06-30 22:24:31
Üzenet elküldve: 2015-06-30 22:24:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Az elf törzse//
* Az unalmas és csendes útkoptatásba Bato visz először színt. Syessiss legnagyobb örömére. Ahogy mesél, Siss végig a férfit figyeli és szemmel láthatóan élvezi a történetet.
Felettébb viccesnek találja a férfi heves gesztikulációját és már lassan vigyorog is. Természetesen egy töredék sem megy el a füle mellett és maga elé képzeli a jelenetet, úgy, mint ahogy annak idején Ildon is láthatta. Persze nem ez az egyetlen fő oka is jókedvre. Coinleach meleg ujjai a lányéhoz simulnak, amitől akaratlanul is, de libabőrös lesz és kellemes, meleg érzés árad szét benne. *
- Szóval akkor lenyugtatta a szörnyet az aurájával?
* Kérdi lelkesen, merthogy ő maga is látott hasonlót, csak az egy farkas és egy ember között zajlott le.
Aztán az elf történetét is figyelmesen hallgatja végig, habár az annyira nem boldog, elvégre elragadták tőle a mesterét.
Mikor a végére ér a történetnek, kíváncsian és kissé szomorúan kérdi őt. *
- És nem hiányzik neked? ~ Persze, hogy hiányzik neki, te ostoba! Kinek ne hiányozna a tanítója?! ~
* Aztán megpróbálja felvidítani saját magát is, és ha a férfit is elszomorította a visszaemlékezés, akkor őt is, egy kis dicsérettel. *
- De akkor te sokkal nagyobb tudású lehetsz, mint a mestered. Hogyha akkor elragadták őt, mint ellenértéket, már ugyanakkora tudást birtokoltál és most, ilyen sok idő elteltével túl is szárnyaltad őt.
* Reméli a férfi megérti a szándékot a szavak mögött.
Aztán megfordítja a kezét és a ruhaszegély helyett a férfi tenyerébe csúsztatja apró ujjait. *
* A sötétségben tér magához. Ahogy megmozdul, éles fájdalom hasít végig a testén. Ráemeli a tekintetét a mellkasából kiálló késre, majd egy egyszerű, de fájdalmas mozdulattal kirántja. A kés ott helyben semmivé foszlik. Vissza azzá, amiből született. A "gonosz én" vicsorogva esküszik bosszút Syessiss ellen. *
- Ezért még megfizetsz...
* Az unalmas és csendes útkoptatásba Bato visz először színt. Syessiss legnagyobb örömére. Ahogy mesél, Siss végig a férfit figyeli és szemmel láthatóan élvezi a történetet.
Felettébb viccesnek találja a férfi heves gesztikulációját és már lassan vigyorog is. Természetesen egy töredék sem megy el a füle mellett és maga elé képzeli a jelenetet, úgy, mint ahogy annak idején Ildon is láthatta. Persze nem ez az egyetlen fő oka is jókedvre. Coinleach meleg ujjai a lányéhoz simulnak, amitől akaratlanul is, de libabőrös lesz és kellemes, meleg érzés árad szét benne. *
- Szóval akkor lenyugtatta a szörnyet az aurájával?
* Kérdi lelkesen, merthogy ő maga is látott hasonlót, csak az egy farkas és egy ember között zajlott le.
Aztán az elf történetét is figyelmesen hallgatja végig, habár az annyira nem boldog, elvégre elragadták tőle a mesterét.
Mikor a végére ér a történetnek, kíváncsian és kissé szomorúan kérdi őt. *
- És nem hiányzik neked? ~ Persze, hogy hiányzik neki, te ostoba! Kinek ne hiányozna a tanítója?! ~
* Aztán megpróbálja felvidítani saját magát is, és ha a férfit is elszomorította a visszaemlékezés, akkor őt is, egy kis dicsérettel. *
- De akkor te sokkal nagyobb tudású lehetsz, mint a mestered. Hogyha akkor elragadták őt, mint ellenértéket, már ugyanakkora tudást birtokoltál és most, ilyen sok idő elteltével túl is szárnyaltad őt.
* Reméli a férfi megérti a szándékot a szavak mögött.
Aztán megfordítja a kezét és a ruhaszegély helyett a férfi tenyerébe csúsztatja apró ujjait. *
* A sötétségben tér magához. Ahogy megmozdul, éles fájdalom hasít végig a testén. Ráemeli a tekintetét a mellkasából kiálló késre, majd egy egyszerű, de fájdalmas mozdulattal kirántja. A kés ott helyben semmivé foszlik. Vissza azzá, amiből született. A "gonosz én" vicsorogva esküszik bosszút Syessiss ellen. *
- Ezért még megfizetsz...
1816. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-06-29 20:32:27
Üzenet elküldve: 2015-06-29 20:32:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Az elf törzse//
*Coinleach elsőre is hallotta a lány kérését, mikor még a városban voltak, de akkor éppen el voltak foglalva, ezért nem vágott bele egy történetbe sem. Jólesik neki, ahogy a lány belekapaszkodik, és kezét ő is a lány ujjain pihenteti. Végighallgatja a szerzetes történetét és már alig várja, hogy ő is belekezdhessen egybe, amit ő saját szemmel látott.*
- Még nagyon fiatal, emberi korhoz viszonyítva tizenéves voltam. A 30. telem volt, és az egyik mesterem kivitt a hóba, hogy ott készítsen fel egy fontos szertartásra. A szertartáskor kaptam meg az ajándékot, hogy hallom a fák gondolatait és érzem, amit éreznek. A mesteren megkereste a legmagasabb erdei fenyőt, amit csak talált és a tenyerét a törzsére helyezte.
*Egy pillanatra elengedi Sisst, mert annyira lelkesen mutatja a tanító gesztusát, de hamar újra összekapaszkodnak és még egy gyengéd simítás is belefér, mielőtt folytatná.*
- Megkért, hogy én is fogjam meg a fát, hát így tettem. Abban a pillanatban érezni lehetett a mester hatalmas energiáit a fatörzsön keresztül. A fa pedig megmozdult. A mester ordított: "El ne engedd fiam!" A fenyő lehajolt hozzánk és mindkettőnket alaposan szemügyre vett, majd a tanítómat finoman körbecsavarta az ágaival és a magasba emelte. Felegyenesedett és az ég felé állt ismét minden ága. Lassan megállt a mozgásban. A mesterem viszont nem volt sehol. Én kiabáltam, szinte sírtam és ököllel kezdtem verni a fát, hogy adja vissza őt nekem.
Mikor visszaértem a táborba, már mindent előkészítettek a szertartáshoz, melynek során az erdő megajándékozott engem. Ekkor értettem csak meg, hogy a természetet mindig ki kell engesztelni és a mesterem saját magát ajánlotta fel az erdő szellemeinek az én tudásomért cserébe. Ezekhez a szertartásokhoz sokszor van szükség áldozatvállalásra.
*Miután befejezte a mesét kezével megszorítja Sissét és a tekintetét keresi.*
~Kérlek kislány, csak míg odaérünk, csak addig bírd ki, kérlek!~ *gondolja magában.
A történetek mesélése alatt elég sokat haladtak és már kisebb erdőfoltokkal, fás csoportosulásokkal is találkoznak. A nap már simogatni kezdi a távoli hegyek gerincét, pár óra és lenyugszik. Éppen ezért az elf azt javasolja, hogy most már keressenek olyan részt az úthoz közel, ami jó lesz elfeküdni, hiszen még valami ennivalót is kellene keríteniük.*
*Coinleach elsőre is hallotta a lány kérését, mikor még a városban voltak, de akkor éppen el voltak foglalva, ezért nem vágott bele egy történetbe sem. Jólesik neki, ahogy a lány belekapaszkodik, és kezét ő is a lány ujjain pihenteti. Végighallgatja a szerzetes történetét és már alig várja, hogy ő is belekezdhessen egybe, amit ő saját szemmel látott.*
- Még nagyon fiatal, emberi korhoz viszonyítva tizenéves voltam. A 30. telem volt, és az egyik mesterem kivitt a hóba, hogy ott készítsen fel egy fontos szertartásra. A szertartáskor kaptam meg az ajándékot, hogy hallom a fák gondolatait és érzem, amit éreznek. A mesteren megkereste a legmagasabb erdei fenyőt, amit csak talált és a tenyerét a törzsére helyezte.
*Egy pillanatra elengedi Sisst, mert annyira lelkesen mutatja a tanító gesztusát, de hamar újra összekapaszkodnak és még egy gyengéd simítás is belefér, mielőtt folytatná.*
- Megkért, hogy én is fogjam meg a fát, hát így tettem. Abban a pillanatban érezni lehetett a mester hatalmas energiáit a fatörzsön keresztül. A fa pedig megmozdult. A mester ordított: "El ne engedd fiam!" A fenyő lehajolt hozzánk és mindkettőnket alaposan szemügyre vett, majd a tanítómat finoman körbecsavarta az ágaival és a magasba emelte. Felegyenesedett és az ég felé állt ismét minden ága. Lassan megállt a mozgásban. A mesterem viszont nem volt sehol. Én kiabáltam, szinte sírtam és ököllel kezdtem verni a fát, hogy adja vissza őt nekem.
Mikor visszaértem a táborba, már mindent előkészítettek a szertartáshoz, melynek során az erdő megajándékozott engem. Ekkor értettem csak meg, hogy a természetet mindig ki kell engesztelni és a mesterem saját magát ajánlotta fel az erdő szellemeinek az én tudásomért cserébe. Ezekhez a szertartásokhoz sokszor van szükség áldozatvállalásra.
*Miután befejezte a mesét kezével megszorítja Sissét és a tekintetét keresi.*
~Kérlek kislány, csak míg odaérünk, csak addig bírd ki, kérlek!~ *gondolja magában.
A történetek mesélése alatt elég sokat haladtak és már kisebb erdőfoltokkal, fás csoportosulásokkal is találkoznak. A nap már simogatni kezdi a távoli hegyek gerincét, pár óra és lenyugszik. Éppen ezért az elf azt javasolja, hogy most már keressenek olyan részt az úthoz közel, ami jó lesz elfeküdni, hiszen még valami ennivalót is kellene keríteniük.*
1815. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-06-29 15:24:42
Üzenet elküldve: 2015-06-29 15:24:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Az elf törzse//
*Mostanra Bato már csak teszi egyik lábát a másik elé, üres fejjel baktat a többiek után. Ha más nem is, ez igazán jól ment neki: Nem gondolni semmire. Afféle holtpont volt ez nála, ha eleget járt az agya, egyszer csak megszűnt ez a folyamat, és az automotorikus mozgásokon kívül akár halottnak is nézhetik. Egyszer csak a tündér megtöri a csendet. Bato sóhajt egyet, majd néhány másodperc után belekezd:*
-A rendem alapítója, Ildon, több évtizednyi vándorút után, amikor is-, mindegy, az utazásairól órákon át tudnék mesélni, és még csak a felszínt súrolnám.
*Mosolyodik el Bato, a rengeteg izgalmas és tanulságos történetre gondolva. Mesélés közben igyekszik felváltva felvenni a szemkontaktust a közönségével.*
-Amit most akartam mesélni nektek, az arról szól, hogy hogyan alapította meg a falunkat a hegyek mélyében. Évszázadokkal ezelőtt, a korábban említett kalandjai után úgy döntött, hogy letelepedik. Ekkorra már több tíz vagy száz követője volt, akik hozzá hasonlóan járták a világot a megvilágosodást kutatva. Elindult hát az egyetlen helyre, ahol tudta, nyugalomban keresheti az utat. Éjt nappallá téve járta a hegyeket, csak meditálni állt meg. Egy kora reggelen, azt vette észre, hogy a föld remeg alatta, éktelen kiáltást hall, csikorog ropog minden és bizony ez egyre erősödik. Ahogy kinyitotta a szemét, a vele szemben álló hegyfal leomlott, és először számtalan fatörzs méretű csűrt-csavart és szerteágazó szarv-
*Kezével hevesen gesztikulál, mutogatja milyen hatalmas dologról is van szó.*
- majd emberméretű karmok, óriási fej és végül egy domboldalnyi szőrös test bukkant elő az eltűnő sziklatörmelék alól.
*A mese hevében hátat fordít az útnak, és úgy mesél, hátrafelé sétálva, a barátaival szemben.*
-Ildon ahogy meglátta a fenevadat, szerintetek mit csinált?
*Kis hatásszünetet tart, hogy teret adjon az esetleges találgatásnak.*
-Lehunyta a szemét, és folytatta a meditálást. A bestia megállt az apró teremtmény láttán, nem volt hozzászokva, hogy nem rohannak hanyatt-homlok előle. A mesterből áradó energia lenyugtatta a duhöngő fenevadat. Egy teljes napon át meditált szüntelenül, csukott szemmel. Amikor kinyitotta a szemét másnap reggel, a monstrum még mindig ott feküdt előtte és óriási vörös szemeivel bámulta őt, mintha várna valamire. Az öreg felkelt, meghajolt a szörnyeteg előtt, aki válaszul szintén felkelt, ekkor a mester a mutatóujjával körbevezényelte a kezes vadat, akinek óriási szarvai és karmai a hegyfalakon úgy hatoltak át, mint az ember foga az érett barack húsán.
*Itt Bato visszasorolt a barátai mellé és újra egy sorban halad velük, de továbbra is keresi a tekintetüket, és hadonászik kezeivel, bár kevésbé lelkesen.*
-Percekkel később a hegylánc közepén egy falunyi üres, élhető terep díszelgett. A mester újra a bestia felé fordult, meghajolt előtte, ezzel köszönetet mondott. Amaz ekkor hátat fordított, és visszaásta magát az irdatlan sziklafalak mögé és örökre eltűnt.
*Újra szünetet tart a mesében Bato, gondolkodik, hogy folytassa-e a legendát, de arra jut, hogy eleget untatta már őket.*
~Na meg aztán a falu felépítését meghagyhatom máskorra. Na de vajon milyen mesét hallunk a mágustól? Az erdő mélyén is biztosan születnek érdekes legendák. Remélem van kedve mesélni.~
-Sok mesénk született Ildonról.
*Zárja le Bato a mesélést a maga részéről.*
-Talán máskor még mesélek.
*Mostanra Bato már csak teszi egyik lábát a másik elé, üres fejjel baktat a többiek után. Ha más nem is, ez igazán jól ment neki: Nem gondolni semmire. Afféle holtpont volt ez nála, ha eleget járt az agya, egyszer csak megszűnt ez a folyamat, és az automotorikus mozgásokon kívül akár halottnak is nézhetik. Egyszer csak a tündér megtöri a csendet. Bato sóhajt egyet, majd néhány másodperc után belekezd:*
-A rendem alapítója, Ildon, több évtizednyi vándorút után, amikor is-, mindegy, az utazásairól órákon át tudnék mesélni, és még csak a felszínt súrolnám.
*Mosolyodik el Bato, a rengeteg izgalmas és tanulságos történetre gondolva. Mesélés közben igyekszik felváltva felvenni a szemkontaktust a közönségével.*
-Amit most akartam mesélni nektek, az arról szól, hogy hogyan alapította meg a falunkat a hegyek mélyében. Évszázadokkal ezelőtt, a korábban említett kalandjai után úgy döntött, hogy letelepedik. Ekkorra már több tíz vagy száz követője volt, akik hozzá hasonlóan járták a világot a megvilágosodást kutatva. Elindult hát az egyetlen helyre, ahol tudta, nyugalomban keresheti az utat. Éjt nappallá téve járta a hegyeket, csak meditálni állt meg. Egy kora reggelen, azt vette észre, hogy a föld remeg alatta, éktelen kiáltást hall, csikorog ropog minden és bizony ez egyre erősödik. Ahogy kinyitotta a szemét, a vele szemben álló hegyfal leomlott, és először számtalan fatörzs méretű csűrt-csavart és szerteágazó szarv-
*Kezével hevesen gesztikulál, mutogatja milyen hatalmas dologról is van szó.*
- majd emberméretű karmok, óriási fej és végül egy domboldalnyi szőrös test bukkant elő az eltűnő sziklatörmelék alól.
*A mese hevében hátat fordít az útnak, és úgy mesél, hátrafelé sétálva, a barátaival szemben.*
-Ildon ahogy meglátta a fenevadat, szerintetek mit csinált?
*Kis hatásszünetet tart, hogy teret adjon az esetleges találgatásnak.*
-Lehunyta a szemét, és folytatta a meditálást. A bestia megállt az apró teremtmény láttán, nem volt hozzászokva, hogy nem rohannak hanyatt-homlok előle. A mesterből áradó energia lenyugtatta a duhöngő fenevadat. Egy teljes napon át meditált szüntelenül, csukott szemmel. Amikor kinyitotta a szemét másnap reggel, a monstrum még mindig ott feküdt előtte és óriási vörös szemeivel bámulta őt, mintha várna valamire. Az öreg felkelt, meghajolt a szörnyeteg előtt, aki válaszul szintén felkelt, ekkor a mester a mutatóujjával körbevezényelte a kezes vadat, akinek óriási szarvai és karmai a hegyfalakon úgy hatoltak át, mint az ember foga az érett barack húsán.
*Itt Bato visszasorolt a barátai mellé és újra egy sorban halad velük, de továbbra is keresi a tekintetüket, és hadonászik kezeivel, bár kevésbé lelkesen.*
-Percekkel később a hegylánc közepén egy falunyi üres, élhető terep díszelgett. A mester újra a bestia felé fordult, meghajolt előtte, ezzel köszönetet mondott. Amaz ekkor hátat fordított, és visszaásta magát az irdatlan sziklafalak mögé és örökre eltűnt.
*Újra szünetet tart a mesében Bato, gondolkodik, hogy folytassa-e a legendát, de arra jut, hogy eleget untatta már őket.*
~Na meg aztán a falu felépítését meghagyhatom máskorra. Na de vajon milyen mesét hallunk a mágustól? Az erdő mélyén is biztosan születnek érdekes legendák. Remélem van kedve mesélni.~
-Sok mesénk született Ildonról.
*Zárja le Bato a mesélést a maga részéről.*
-Talán máskor még mesélek.
1814. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-06-29 13:27:06
Üzenet elküldve: 2015-06-29 13:27:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Az elf törzse//
* Rosszul esik neki átlépni a határt, azonban mikor lábai a túloldalon földet érnek, elfelejtkezik minden gondjáról. Vagyis majdnem mindegyikről.
Izgatottsága még egy óra elteltével sem lankad. Szemügyre veszi az elé terülő tájat, a füves pusztát.
Több, mint egy óra múlva beleun, s végül megtöri a csendet. Feltéve, ha senki sem beszél, mert akkor csak közbeszól. *
- Hosszú az út, ami még hátravan. Mi lenne, ha mesélnétek valamit?
* Ugyan egyszer már megkérte az elfet, de reméli, most majd megszólal, ha ő is így elunta magát. Halkabban hozzáteszi: *
- Különben az unalom előbb elvisz, mint a veszély.
* Reméli megértik mire gondol és valamelyikük elkezd egy történetet végre, ami addig is leköti a figyelmét. *
* Rosszul esik neki átlépni a határt, azonban mikor lábai a túloldalon földet érnek, elfelejtkezik minden gondjáról. Vagyis majdnem mindegyikről.
Izgatottsága még egy óra elteltével sem lankad. Szemügyre veszi az elé terülő tájat, a füves pusztát.
Több, mint egy óra múlva beleun, s végül megtöri a csendet. Feltéve, ha senki sem beszél, mert akkor csak közbeszól. *
- Hosszú az út, ami még hátravan. Mi lenne, ha mesélnétek valamit?
* Ugyan egyszer már megkérte az elfet, de reméli, most majd megszólal, ha ő is így elunta magát. Halkabban hozzáteszi: *
- Különben az unalom előbb elvisz, mint a veszély.
* Reméli megértik mire gondol és valamelyikük elkezd egy történetet végre, ami addig is leköti a figyelmét. *
1813. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-06-28 20:53:21
Üzenet elküldve: 2015-06-28 20:53:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Az elf törzse//
*Rátérnek az Artheniorból kivezető egyetlen kereskedelmi útra, mely a Karavánpihenő felé vezet. Természetesen ők nem a pihenőt szeretnék elérni, hanem az erdőt, majd után pedig annak mélyére is merészkednek. Szerencsére az 1 hét alatt bőven lesz idejük lelkileg is felkészülni arra, ami ott várja őket.
Az elf csenben halad előre, nem jönnek sürgős szavak a nyelvére, csak figyeli Batot, figyeli Sisst és gondolkozik.*
~Édes tündérlány, remélem nem veszett el benned az, amit a tisztáson megláttam, kérlek engedd meg, hogy még érezzek irántad, ha van rá esélyem.~
*Coileach így bizakodik abban, hogy a lány teljesen felépül a sokkból és újra önmaga lesz. A férfi csak akkor tud majd újra megbízni benne.
A nap már lassan kezdi elhagyni az égbolt közepét, kora délután van, így sétálnak újukon, se közel, se távol egy lélek, a várost lassan már nem is látják az út kanyargásától.*
*Rátérnek az Artheniorból kivezető egyetlen kereskedelmi útra, mely a Karavánpihenő felé vezet. Természetesen ők nem a pihenőt szeretnék elérni, hanem az erdőt, majd után pedig annak mélyére is merészkednek. Szerencsére az 1 hét alatt bőven lesz idejük lelkileg is felkészülni arra, ami ott várja őket.
Az elf csenben halad előre, nem jönnek sürgős szavak a nyelvére, csak figyeli Batot, figyeli Sisst és gondolkozik.*
~Édes tündérlány, remélem nem veszett el benned az, amit a tisztáson megláttam, kérlek engedd meg, hogy még érezzek irántad, ha van rá esélyem.~
*Coileach így bizakodik abban, hogy a lány teljesen felépül a sokkból és újra önmaga lesz. A férfi csak akkor tud majd újra megbízni benne.
A nap már lassan kezdi elhagyni az égbolt közepét, kora délután van, így sétálnak újukon, se közel, se távol egy lélek, a várost lassan már nem is látják az út kanyargásától.*
1812. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-06-28 17:07:20
Üzenet elküldve: 2015-06-28 17:07:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
*Álmodott. Ez ritkán esik meg vele, és annál is ritkábban hogy emlékezzen rá. De most mindkettő megtörtént. Valószínűleg tovább is aludt volna, ha egy nagyobb zökkenő föl nem keltette volna. Föl nem ült, még mindig fekszik. Nem érdekli hogy mit gondolnak a körülötte lévők, most csak azért fekszik mert gondolkozik. Nem azért hogy csábítgassa a férfiakat.
Igen furcsa álom volt. Nem volt semmi helyszín. A táj folyamatosan változott, ha jobban meg akarta nézni elmosódott. A hang viszont folyamatosan jelen volt. Gyermek nevetése, egy fiatal leányé. A tájjal együtt változott a helyzet, a hangszín, viszont mindig csak nevetés. Aztán pedig hosszas idő után egy furcsa alak bontakozott ki előtte. Egy nő, aki nagyon ismerősnek tűnt neki. Viszont bármit is mondott neki, ő csak egyszer szólalt meg, akkor is csak három szót. Aztán meg fölébredt.
~"Büszke vagyok rád. " Mit akar ez jelenteni? És ki volt az a nő? Ismerős volt...~ Miután álmát végigjátszotta felül, és körbenéz, merre is vannak. Elég hosszú ideig alhatott, hamarosan beérnek a városba. Már látja is a távolban. ~Igen könnyű dolgom van nekem itt fent...~ Magában csak mosolyog, viszonylag kevés ember kerül ilyen kiváltságos helyzetbe...*
Igen furcsa álom volt. Nem volt semmi helyszín. A táj folyamatosan változott, ha jobban meg akarta nézni elmosódott. A hang viszont folyamatosan jelen volt. Gyermek nevetése, egy fiatal leányé. A tájjal együtt változott a helyzet, a hangszín, viszont mindig csak nevetés. Aztán pedig hosszas idő után egy furcsa alak bontakozott ki előtte. Egy nő, aki nagyon ismerősnek tűnt neki. Viszont bármit is mondott neki, ő csak egyszer szólalt meg, akkor is csak három szót. Aztán meg fölébredt.
~"Büszke vagyok rád. " Mit akar ez jelenteni? És ki volt az a nő? Ismerős volt...~ Miután álmát végigjátszotta felül, és körbenéz, merre is vannak. Elég hosszú ideig alhatott, hamarosan beérnek a városba. Már látja is a távolban. ~Igen könnyű dolgom van nekem itt fent...~ Magában csak mosolyog, viszonylag kevés ember kerül ilyen kiváltságos helyzetbe...*
1811. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-06-27 20:11:08
Üzenet elküldve: 2015-06-27 20:11:08
![>Rätest Terold [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3371_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 50
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 50
Játékstílus: Vakmerő
* Így hát a főtér is hátrébb marad, előtte már csak a végtelen hosszú út marad. Az első napon eltűnik Arthenior a látóhatárról, a másodikon csak megy az úton, a harmadikon is, a negyediken is... és így tovább egészen a hatodik napig (nem mintha számolná), mikor is végre megpillantja a karavánpihenőt a távolban így már csak egy újabb nap van hátra, hogy elé is érje azt... *
1810. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-06-27 01:01:29
Üzenet elküldve: 2015-06-27 01:01:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
*Mikor már úton vannak akkor kezd el az öreg mesélni. Közben ő is azt a húst eszi amit a nő készített. Néhány falat közben pedig mesél.*
-Szóval az a Galanodel varázsló. Neki is ilyen kardok lógtak az oldalán mint neked. Tudod is őket használni? Csak azért mert az nem tudta. Mágiával erősítette fel a képességeit. Elég erős mágiával. Ő maga nem tudom, hogy került a felszínre erről nem beszélt, de valami Föld és Fák őrzőjének legendáját kutatta. Hogy mit akart nem tudom. Azt is az asszony mondta, hogy annak az elfekhez van közük. Próbáltam kutatni, hogy egy magadfajta mit akarhat az elfektől hisz tudom, hogy utáljátok egymást. Viszont együtt volt dolgunk. Engem egy messzi kolostor papja fogadott fel, hogy akadályozzam meg, hogy egy ereklye valami elf varázsló valami Vesperr kezébe jusson. Az a Galanodel meg szintén ezt akarta csak ő a cucc elpusztításával. Mivel a kettőnk céljai nem különböztek ezért közösen dolgoztunk. Azt az elfet gnómok és gnóm szerkezetek segítették. Fújt az tüzet, lőtt pengéket, csapkodott láncos buzogánnyal. Néhányszor majdnem otthagytam az életem, de az a Galanodel megmentett. Azóta már megöregedhetett, de úgy tudom még mindig azokat az őrzőket keresi. Utoljára állítólag Piritanes-ban volt, de megvan annak is vagy négy hónapja. Folyton vándorol. Ja és a neve meg Thunin volt. Én ennyit tudtam segíteni.
*Quantall a sok hirtelen információtól kicsit besokall. Most csak még több kérdése lett. De tudta, hogy azokra már nem tudna választ kapni. Így csak egy kérdést tett fel.*
-Fáradt vagyok lepihenhetek.
*Az óriás pedig elmosolyodott.*
-Persze. Van ott medvebunda. Arra dőlj rá. Nagy meló vár.
-Szóval az a Galanodel varázsló. Neki is ilyen kardok lógtak az oldalán mint neked. Tudod is őket használni? Csak azért mert az nem tudta. Mágiával erősítette fel a képességeit. Elég erős mágiával. Ő maga nem tudom, hogy került a felszínre erről nem beszélt, de valami Föld és Fák őrzőjének legendáját kutatta. Hogy mit akart nem tudom. Azt is az asszony mondta, hogy annak az elfekhez van közük. Próbáltam kutatni, hogy egy magadfajta mit akarhat az elfektől hisz tudom, hogy utáljátok egymást. Viszont együtt volt dolgunk. Engem egy messzi kolostor papja fogadott fel, hogy akadályozzam meg, hogy egy ereklye valami elf varázsló valami Vesperr kezébe jusson. Az a Galanodel meg szintén ezt akarta csak ő a cucc elpusztításával. Mivel a kettőnk céljai nem különböztek ezért közösen dolgoztunk. Azt az elfet gnómok és gnóm szerkezetek segítették. Fújt az tüzet, lőtt pengéket, csapkodott láncos buzogánnyal. Néhányszor majdnem otthagytam az életem, de az a Galanodel megmentett. Azóta már megöregedhetett, de úgy tudom még mindig azokat az őrzőket keresi. Utoljára állítólag Piritanes-ban volt, de megvan annak is vagy négy hónapja. Folyton vándorol. Ja és a neve meg Thunin volt. Én ennyit tudtam segíteni.
*Quantall a sok hirtelen információtól kicsit besokall. Most csak még több kérdése lett. De tudta, hogy azokra már nem tudna választ kapni. Így csak egy kérdést tett fel.*
-Fáradt vagyok lepihenhetek.
*Az óriás pedig elmosolyodott.*
-Persze. Van ott medvebunda. Arra dőlj rá. Nagy meló vár.
1809. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-06-26 17:58:46
Üzenet elküldve: 2015-06-26 17:58:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Újfent erre a környékre téved, miután kikóborolta magát a pusztán, és tovább nem akarja kísérteni a sorsot. Arról nem is beszélve, hogy ideje lenne végre nekilátnia annak a feladatnak, ami miatt elhagyta az otthonát. Sem a rengetegek mélyén, sem a végtelen pusztaságban nem fog nyomokat találni, és bármennyire is irtózik tőle, ideje a város felé vennie útját, ideje a kőfalak mögé merészkednie. Komor hangulatban ül lova nyergében, a kanca pedig komótos léptekkel halad előre úti céljuk felé. Hogy mit találnak ott? Azt a lány nem tudja pontosan. Csak remélni meri, hogy valamit lát, vagy hall majd, ami a tolvajok ki és hol létét felfedi majd. Az elorzott tárgy annyira nem is érdekli, neki a gazfickókkal van lezáratlan ügye.*
1808. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-06-25 23:29:09
Üzenet elküldve: 2015-06-25 23:29:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Namoraw Asherine//
*A kendő, melyet Asher magasan lebegtet előtte, semmiféle emléket nem idéz fel benne. ~Hogy én ezzel a vacak ronggyal bekötöttem a sebét? Nevetséges! Az nem rád vall Draton. Néha meglep, hogy ennyire kedvesnek néznek az emberek.~ Emlékei közt kutatva, erősen figyeli a vérfoltokkal tarkított kicsiny ruhadarabot, ahogy a lány még mindig elé tartva azt próbálja őt meggyőzni ismeretségük felől. Még az sem segít neki, ahogy Asher demonstrálja neki azt, miképp kötötte be sebét annak idején. a helyzet kezd reménytelenné válni. ~Nem hittem volna, hogy a lyukas memóriám még ekkora fejtörést fog okozni nekem.~ Ezúttal a lány arcára szegezi tekintetét, hátha az felmenti őt kínos dilemmája alól. A mosoly, mely a kis tündér arcán jelenik meg, villámként csap bele Dratonba. ~Ő volt az. Anyse arcvonásai.~ Hirtelen melegség tölti el őt. Próbál mosolyt küldeni a lány felé, de eleinte csak egy gúnyos fintor lesz belőle. Végül megmakacsolja magát és a lehető legbűnbánóbb arckifejezést erőlteti arcára.*
- Ááh!
*Hangja kissé megremeg, ahogy a szégyenérzete szorongatja őt. Nem akarja, hogy látszódjon rajta mi is játszódik le benne, így egy széles vigyort villant Asher felé.*
- Persze, hogy emlékszem rád. Te voltál az a szerencsétlen, aki egyedül mászkált este az erdőben.
*Kezeit ölbe téve nevet fel, amint ezen szavak elhagyják száját. Végül egy barátságos mosolyba fojtva vihogását próbál moderálni gyerekes viselkedésén.*
- Sajnálom, hogy kínos helyzetbe hoztalak. Tudod, a memóriám nem az erősségem. Amúgy meg, mégis miért sírtál, kölyök?
*A kendő, melyet Asher magasan lebegtet előtte, semmiféle emléket nem idéz fel benne. ~Hogy én ezzel a vacak ronggyal bekötöttem a sebét? Nevetséges! Az nem rád vall Draton. Néha meglep, hogy ennyire kedvesnek néznek az emberek.~ Emlékei közt kutatva, erősen figyeli a vérfoltokkal tarkított kicsiny ruhadarabot, ahogy a lány még mindig elé tartva azt próbálja őt meggyőzni ismeretségük felől. Még az sem segít neki, ahogy Asher demonstrálja neki azt, miképp kötötte be sebét annak idején. a helyzet kezd reménytelenné válni. ~Nem hittem volna, hogy a lyukas memóriám még ekkora fejtörést fog okozni nekem.~ Ezúttal a lány arcára szegezi tekintetét, hátha az felmenti őt kínos dilemmája alól. A mosoly, mely a kis tündér arcán jelenik meg, villámként csap bele Dratonba. ~Ő volt az. Anyse arcvonásai.~ Hirtelen melegség tölti el őt. Próbál mosolyt küldeni a lány felé, de eleinte csak egy gúnyos fintor lesz belőle. Végül megmakacsolja magát és a lehető legbűnbánóbb arckifejezést erőlteti arcára.*
- Ááh!
*Hangja kissé megremeg, ahogy a szégyenérzete szorongatja őt. Nem akarja, hogy látszódjon rajta mi is játszódik le benne, így egy széles vigyort villant Asher felé.*
- Persze, hogy emlékszem rád. Te voltál az a szerencsétlen, aki egyedül mászkált este az erdőben.
*Kezeit ölbe téve nevet fel, amint ezen szavak elhagyják száját. Végül egy barátságos mosolyba fojtva vihogását próbál moderálni gyerekes viselkedésén.*
- Sajnálom, hogy kínos helyzetbe hoztalak. Tudod, a memóriám nem az erősségem. Amúgy meg, mégis miért sírtál, kölyök?
1807. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-06-25 22:29:38
Üzenet elküldve: 2015-06-25 22:29:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Belormy Draton//
*A fúi könyörtelen, mégis őszintén csengő szavai szíven találják Ashert. Még a sírása is abbamarad döbbenetében. ~Tényleg nem ismer fel.~ A csönd kínosan hosszúra nyúlik közöttük, míg a lány maga elé meredve próbálja összeszedni magát. ~Talán ez majd emlékezteti.~ Sietősen, az idegességtől remegő kezekkel előkapja Draton egykori kendőjét. ~Igaz, hogy kissé piszkos már.~ Magasan maga elé tartja, hogy jól látható legyen számára.*
-Ezt még tőled kaptam nemrég. Evvel kötötted be a sebemet a Holdudvarban.
*Attól tartva, hogy a fiú még mindig nem ismeri fel leszáll Alfrédról, és emlékeztetés képében a térdére köti a kendőt.*
-Bár mostanra már begyógyult, de a te segítséged nélkül még most is szenvednék tőle.
*Egy felhőtlen mosolyt villant rá, ugyan olyat, mint első találkozásukkor.*
-A nevem Asher. Örülök, hogy újra találkoztunk Draton.
A hozzászólás írója (Namoraw Asherine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.25 22:34:01
*A fúi könyörtelen, mégis őszintén csengő szavai szíven találják Ashert. Még a sírása is abbamarad döbbenetében. ~Tényleg nem ismer fel.~ A csönd kínosan hosszúra nyúlik közöttük, míg a lány maga elé meredve próbálja összeszedni magát. ~Talán ez majd emlékezteti.~ Sietősen, az idegességtől remegő kezekkel előkapja Draton egykori kendőjét. ~Igaz, hogy kissé piszkos már.~ Magasan maga elé tartja, hogy jól látható legyen számára.*
-Ezt még tőled kaptam nemrég. Evvel kötötted be a sebemet a Holdudvarban.
*Attól tartva, hogy a fiú még mindig nem ismeri fel leszáll Alfrédról, és emlékeztetés képében a térdére köti a kendőt.*
-Bár mostanra már begyógyult, de a te segítséged nélkül még most is szenvednék tőle.
*Egy felhőtlen mosolyt villant rá, ugyan olyat, mint első találkozásukkor.*
-A nevem Asher. Örülök, hogy újra találkoztunk Draton.
A hozzászólás írója (Namoraw Asherine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.25 22:34:01
1806. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-06-25 17:50:11
Üzenet elküldve: 2015-06-25 17:50:11
![>Teghi Kaerk [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3518_ember-felelf-orias_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
*~Igazán odaérhetnék már...~ Gondolta Teghi a nyugat felé tartó kereskedelmi úton haladva, pontosan az ötödik napon. Tehát már 5 napja úton van. 1, legfeljebb 2 nap múlva elérhet egy "Karavánpihenőt", amiről az itt utazóktól hallott. Valószínűleg egy kicsit nagyobb létesítmény lehet, és lehetnek ott karavánok. Ott azért már lehetnek "csúnya" emberek, sőt talán talál magának valami munkát. Bár ő nem az az orgyilkos fajta, attól még egyes személyek elintézését is vállalni tudja. De csak ha jól megfizetik. Viszont ő inkább a banditákra "hajt", őket legalább ismeri...
Útja során mindig egy kissé távolabb táborozott az úttól, és mindent úgy csinált ahogy a nagykönyvben le van írva. Tüzet rakott, de csínján bánt vele. Nem akarta hogy az állatok, vagy esetleg a banditák észrevegyék. Az éjszakák nagy részét ébren töltötte, keveset aludt. Apróbb vadakból élt, amiket régi trükkökkel fogott. Néha elhelyezett este egy-egy csapdát, és egyszer fogott magának vele reggelit.
Kitartó gyaloglással haladt az úton, egészen addig amíg valami létesítményt nem látott a távolban. Tehát mostanáig. Valami épületszerűséget vesz észre, kissé arrébb az úttól, a messzeségben. Lehet hogy a délibáb játéka, mindenesetre egyenesen a célja felé tart, bár elég hamar elvesztette szeme elől, leginkább a fák miatt.*
Útja során mindig egy kissé távolabb táborozott az úttól, és mindent úgy csinált ahogy a nagykönyvben le van írva. Tüzet rakott, de csínján bánt vele. Nem akarta hogy az állatok, vagy esetleg a banditák észrevegyék. Az éjszakák nagy részét ébren töltötte, keveset aludt. Apróbb vadakból élt, amiket régi trükkökkel fogott. Néha elhelyezett este egy-egy csapdát, és egyszer fogott magának vele reggelit.
Kitartó gyaloglással haladt az úton, egészen addig amíg valami létesítményt nem látott a távolban. Tehát mostanáig. Valami épületszerűséget vesz észre, kissé arrébb az úttól, a messzeségben. Lehet hogy a délibáb játéka, mindenesetre egyenesen a célja felé tart, bár elég hamar elvesztette szeme elől, leginkább a fák miatt.*
1805. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-06-24 15:31:49
Üzenet elküldve: 2015-06-24 15:31:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Namoraw Asherine//
*Vállai megrogynak, ahogy a lány válasza eléri hegyes füleit. ~Lehetetlen, hogy még egy hét legyen. Nem lehet igaz.~ Szemében a pánik és a csalódottság látszata keveredik egymással. ~Már-már olyan, mintha egy hónapja itt lennék. Kezdem azt hinni, hogy sohasem fogok odaérni.~ Ahogy reményvesztett gondolatai folyama gyötri őt, újabb hang ütközik füleinek. Ezúttal a lány tesz fel neki egy kérdést. ~Mit jelentsen ez? Mi az, hogy nem ismerem fel? Nem emlékszem, hogy lett volna egy ismerősöm is a környéken.~ Fejét kicsit oldalra dönti a kis tündér szavainak hallatán, de semmi sem jut eszébe. Szemei nem éppen egy értelmes ember jelenléte felől árulkodnak. Inkább a zavarodottságot és értetlenséget sugározzák. Kinyitja száját, hogy szóljon valamit.*
- He?
*Csak ez a kis nyögés hagyja el a száját. ~Annyi biztos, hogy ő ismer engem. A beszédstílusa alapján, ahogy szólt hozzám ebben biztos lehetek. Nekem viszont nincsenek tündérkék az emlékeimben.~ Tekintete kezd megtisztulni és értelmesebbé válni az előbbi bamba fejéhez képest. Végre kezd feloldódni a kérdés által okozott sokk alól. Kis gondolkodás után nagyot nyel, s már-már megvilágosulttá vált arccal nyitja szólásra száját.*
- Te...
*Újra megpróbál valamit kinyögni száján, ezúttal lehetőleg értelmes szavakat.*
- Honnan tudod a nevemet?
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.06.26 11:06:56, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
*Vállai megrogynak, ahogy a lány válasza eléri hegyes füleit. ~Lehetetlen, hogy még egy hét legyen. Nem lehet igaz.~ Szemében a pánik és a csalódottság látszata keveredik egymással. ~Már-már olyan, mintha egy hónapja itt lennék. Kezdem azt hinni, hogy sohasem fogok odaérni.~ Ahogy reményvesztett gondolatai folyama gyötri őt, újabb hang ütközik füleinek. Ezúttal a lány tesz fel neki egy kérdést. ~Mit jelentsen ez? Mi az, hogy nem ismerem fel? Nem emlékszem, hogy lett volna egy ismerősöm is a környéken.~ Fejét kicsit oldalra dönti a kis tündér szavainak hallatán, de semmi sem jut eszébe. Szemei nem éppen egy értelmes ember jelenléte felől árulkodnak. Inkább a zavarodottságot és értetlenséget sugározzák. Kinyitja száját, hogy szóljon valamit.*
- He?
*Csak ez a kis nyögés hagyja el a száját. ~Annyi biztos, hogy ő ismer engem. A beszédstílusa alapján, ahogy szólt hozzám ebben biztos lehetek. Nekem viszont nincsenek tündérkék az emlékeimben.~ Tekintete kezd megtisztulni és értelmesebbé válni az előbbi bamba fejéhez képest. Végre kezd feloldódni a kérdés által okozott sokk alól. Kis gondolkodás után nagyot nyel, s már-már megvilágosulttá vált arccal nyitja szólásra száját.*
- Te...
*Újra megpróbál valamit kinyögni száján, ezúttal lehetőleg értelmes szavakat.*
- Honnan tudod a nevemet?
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.06.26 11:06:56, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
1804. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-06-24 14:55:48
Üzenet elküldve: 2015-06-24 14:55:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Belormy Draton//
*Alfréddal megáll egy kicsit, hogy legelhessen egyet. ~Mivel a csőszök túlságosan is féltették a szőlőt, hogy véletlenül kárt tesz benne a nagy testével nem engedhettem meg neki.~ De már régen kiértek a szőlősből, így itt Alfréd majszolhatja a zsenge füvet. ~Egy folyóhoz is el kellene mennünk újratölteni a kulacsomat. No meg Alfrédot is meg kellene itatnom.~ Elővesz táskájából egy kis maradék élelmet és csipegetni kezdi. ~Már ebből sem maradt sok. Ételt is be kellene már szereznem.~ A kendő, ami még nemrég lova fején hevert, most az ölében terül el, és a morzsákat fogja fel. Úgy harminc percig esznek, bár ha Alfrédon múlik ott maradnak éjszakára. Mikor felpattan a hátára, egy hangra figyel fel. ~Ez valamiféle állat? Elég fájdalmasnak hallatszik.~ Hirtelen félelem fut át rajta. ~Remélem nem egy warg. Alfréd már így is elég sokat futott kora és hajdani sebesülése ellenére, így eléggé kifulladt. Kötve hiszem, hogy le tudnám rázni.~ Pár percig még pásztázza a tájat, hátha hirtelen felbukkan a veszélyforrás. ~Semmi. Már jó ideje nem hallottam az üvöltését. Biztosan elment, vagy nem is warg volt.~ Bizonyosságot nyerve a veszély elmúltáról újból útnak indulnak. Egy közeledő alakot pillant meg a látóhatárban közeledni felé. Vagy inkább ő közeledik felé? Ez egy kicsit összezavarja, de mire feleszmél gondolataiból, már majdnem összetalálkoznak. A fény a háta mögül jön, így tisztán ki tudja venni a férfi arcvonásait. Sápadt szürke és mogorva egy sebhellyel tarkítva, amit a fehér, szénakazal haja fog közre.*
-Draton.
*Suttogja maga elé ~Ez tényleg Draton.~ A sötételf arcát folyamatosan bámulva közelednek egymáshoz, míg hallótávolságba nem érnek. ~Vajon mit mondjak neki? Emlékszik még rám?~ Megrázza fejét. ~Igen, biztosan emlékszik rám. Hiszen nem volt olyan sok ideje, hogy találkoztunk, és olyan kedves volt velem. De akkor sem jut szembe semmi, amit most mondhatnék.~ Miközben ezen gondolkozik Draton megelőzi és megtöri a csendet kettejük között.*
-A Karavánpihenő? Úgy egy heti járóföld. Én is oda megyek.
*Meghökkenve és összezavarodva kavarognak fejében a gondolatok. ~Nem ismert fel? Vagy csak nem akar rólam tudomást venni, mint a gnóm? Hát minden férfi ilyen?~ Kék szemeiben, melyeket áthatóan a fiúéba fúr újra könnyek gyülekeznek, majd remegő hangon megkérdezi.*
-Rég láttalak. Hát nem ismersz fel Draton?
*Alfréddal megáll egy kicsit, hogy legelhessen egyet. ~Mivel a csőszök túlságosan is féltették a szőlőt, hogy véletlenül kárt tesz benne a nagy testével nem engedhettem meg neki.~ De már régen kiértek a szőlősből, így itt Alfréd majszolhatja a zsenge füvet. ~Egy folyóhoz is el kellene mennünk újratölteni a kulacsomat. No meg Alfrédot is meg kellene itatnom.~ Elővesz táskájából egy kis maradék élelmet és csipegetni kezdi. ~Már ebből sem maradt sok. Ételt is be kellene már szereznem.~ A kendő, ami még nemrég lova fején hevert, most az ölében terül el, és a morzsákat fogja fel. Úgy harminc percig esznek, bár ha Alfrédon múlik ott maradnak éjszakára. Mikor felpattan a hátára, egy hangra figyel fel. ~Ez valamiféle állat? Elég fájdalmasnak hallatszik.~ Hirtelen félelem fut át rajta. ~Remélem nem egy warg. Alfréd már így is elég sokat futott kora és hajdani sebesülése ellenére, így eléggé kifulladt. Kötve hiszem, hogy le tudnám rázni.~ Pár percig még pásztázza a tájat, hátha hirtelen felbukkan a veszélyforrás. ~Semmi. Már jó ideje nem hallottam az üvöltését. Biztosan elment, vagy nem is warg volt.~ Bizonyosságot nyerve a veszély elmúltáról újból útnak indulnak. Egy közeledő alakot pillant meg a látóhatárban közeledni felé. Vagy inkább ő közeledik felé? Ez egy kicsit összezavarja, de mire feleszmél gondolataiból, már majdnem összetalálkoznak. A fény a háta mögül jön, így tisztán ki tudja venni a férfi arcvonásait. Sápadt szürke és mogorva egy sebhellyel tarkítva, amit a fehér, szénakazal haja fog közre.*
-Draton.
*Suttogja maga elé ~Ez tényleg Draton.~ A sötételf arcát folyamatosan bámulva közelednek egymáshoz, míg hallótávolságba nem érnek. ~Vajon mit mondjak neki? Emlékszik még rám?~ Megrázza fejét. ~Igen, biztosan emlékszik rám. Hiszen nem volt olyan sok ideje, hogy találkoztunk, és olyan kedves volt velem. De akkor sem jut szembe semmi, amit most mondhatnék.~ Miközben ezen gondolkozik Draton megelőzi és megtöri a csendet kettejük között.*
-A Karavánpihenő? Úgy egy heti járóföld. Én is oda megyek.
*Meghökkenve és összezavarodva kavarognak fejében a gondolatok. ~Nem ismert fel? Vagy csak nem akar rólam tudomást venni, mint a gnóm? Hát minden férfi ilyen?~ Kék szemeiben, melyeket áthatóan a fiúéba fúr újra könnyek gyülekeznek, majd remegő hangon megkérdezi.*
-Rég láttalak. Hát nem ismersz fel Draton?
1803. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-06-24 13:53:35
Üzenet elküldve: 2015-06-24 13:53:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Namoraw Asherine//
*Egyre jobban gyötri a tehetetlenség gondolata. Ha már egyszer elindultam nem fordulhatok vissza, akármennyire is elhamarkodottan döntöttem.~ Összeszorítja fogait, majd fokosát támasztórúdnak használva feltápászkodik a földről. Teste kicsit meginog, amint kiegyenesedik. Ahogy magát porolgatja, hátratekint Arthenior városa felé, de már nem látni azt. Hirtelen iszonyatos düh fogja el.*
- Miért kellet nekem egyáltalán elindulnom? Miért van itt ilyen kegyetlenül meleg? Hogy lehetek ekkora idióta?
*Hangos kiáltásokkal siránkozik a puszta közepén, abban reménykedve, hogy senki sem hallotta. Ekkor egy bizonytalan formájú alakot lát egyre közeledni és közeledni. Egy kis cseppnyi remény tölti el Dratont. ~Heh, legalább nem én vagyok itt az egyetlen féleszű, aki ilyen időben járkál itt. Talán ő tud útba igazítást adni.~ Lábait egyre gyorsabban kapkodja egymás után. Mire észbe kap, már ott áll az alak előtt, akit most már tisztán lát. Meglepetten nézi a hatalmas lovat és a rajta lovagló pöttöm lényt. ~Nem egészen egy kislányra számítottam a semmi közepén. Pláne nem egyedül. De ha ismeri a környéket, akkor ő is jó lesz.~ Megköszörüli torkát, ahogy szólni készül.*
- Elnézést kérek, a Hold karavánpihenő felé tartok. Meg tudnád mondani, hogy hány napi járóföldre van még innen?
A hozzászólás írója (Belormy Draton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.24 14:11:03
*Egyre jobban gyötri a tehetetlenség gondolata. Ha már egyszer elindultam nem fordulhatok vissza, akármennyire is elhamarkodottan döntöttem.~ Összeszorítja fogait, majd fokosát támasztórúdnak használva feltápászkodik a földről. Teste kicsit meginog, amint kiegyenesedik. Ahogy magát porolgatja, hátratekint Arthenior városa felé, de már nem látni azt. Hirtelen iszonyatos düh fogja el.*
- Miért kellet nekem egyáltalán elindulnom? Miért van itt ilyen kegyetlenül meleg? Hogy lehetek ekkora idióta?
*Hangos kiáltásokkal siránkozik a puszta közepén, abban reménykedve, hogy senki sem hallotta. Ekkor egy bizonytalan formájú alakot lát egyre közeledni és közeledni. Egy kis cseppnyi remény tölti el Dratont. ~Heh, legalább nem én vagyok itt az egyetlen féleszű, aki ilyen időben járkál itt. Talán ő tud útba igazítást adni.~ Lábait egyre gyorsabban kapkodja egymás után. Mire észbe kap, már ott áll az alak előtt, akit most már tisztán lát. Meglepetten nézi a hatalmas lovat és a rajta lovagló pöttöm lényt. ~Nem egészen egy kislányra számítottam a semmi közepén. Pláne nem egyedül. De ha ismeri a környéket, akkor ő is jó lesz.~ Megköszörüli torkát, ahogy szólni készül.*
- Elnézést kérek, a Hold karavánpihenő felé tartok. Meg tudnád mondani, hogy hány napi járóföldre van még innen?
A hozzászólás írója (Belormy Draton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.24 14:11:03
1802. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-06-23 19:23:19
Üzenet elküldve: 2015-06-23 19:23:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Lépésben halad Alfréddal a poros úton, miközben vörös szemeit törölgeti. A sós könnyáradat és a korábbi vágta eredménye okozza most kellemetlenségét. Kinézete nem zavarja jelen helyzetben, de ez az enyhe duzzanat okozta fájdalom, ami a folytonos dörzsölgetés hatása annál inkább foglalkoztatja. Abbahagyja a dörzsölgetést, nehogy elfajuljon a helyzet még piszkos kezeitől is. Előveszi kendőjét, amit még Dratontól kapott, majd kulacsát is és benedvesíti vele a kendőt. ~Régen ő is így kezelte le a sebemet. A kulacsából vett vízzel és ezzel a kendővel, ami mostanra már sajnos eléggé foltos lett.~ Visszaemlékezett a fiú érdekes arcára, és szavaira, melyeket olyan fenyegetően mégis jóindulatúan mondott. Arcáról letörli a sós folyadékot hideg kendőjével, majd arcára teríti azt relaxáció gyanánt. Fájdalommal telt szívvel villan be neki a gnóm emléke, akihez nemrég annyi reménnyel csatlakozott, mégis csalódás és megalázás lett a vége. ~Bár azt hiszem ezek után kicsit sikerült megértenem a tanácsa tartalmát. A tűzzel tényleg veszélyes farkasszemet nézni. Ha nem vigyázunk vele eléggé, akkor... Könnyen... ~ Újra könnyek gördülnek le piros orcáján. Nem ismeri be magának,de a szokásosnál is több könny oka az, hogy kinézetéből adódóan nem megszokott neki a visszautasítás érzése. Az emberek mindig körülugrálják és lesik minden szavát, ő meg, mint egy kegyes hercegnő szerény és kedves marad. Soha nem vakítja el az önteltség és nagyképűség démona. Mégis ezt szokta meg, így most könnyei segítségével próbál tehetetlenül megbirkózni az ismeretlen helyzettel. A foltos anyagot leemeli arcáról és lova fejére rakja.*
-Hűlj te is egy kicsikét, hiszen eddig keményen dolgoztál.
*Szomorúan pásztázza a rétet, melyet a lemenő csillag narancs fénye világít meg. Egy pár felhő már gyülekezik a távolban Arthenior felől, így Alfréddal kettesben a karavánpihenő felé veszik az irányt.*
A hozzászólás írója (Namoraw Asherine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.23 19:39:41
-Hűlj te is egy kicsikét, hiszen eddig keményen dolgoztál.
*Szomorúan pásztázza a rétet, melyet a lemenő csillag narancs fénye világít meg. Egy pár felhő már gyülekezik a távolban Arthenior felől, így Alfréddal kettesben a karavánpihenő felé veszik az irányt.*
A hozzászólás írója (Namoraw Asherine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.23 19:39:41
1801. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-06-09 21:41:17
Üzenet elküldve: 2015-06-09 21:41:17
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Még egy kis menet után Agloril meglátja a gyönyörű várost, Artheniort. A látványnak örül, ahogy a mellette lévő kocsin ülő kocsis arcán is ott az elégedettség. A többiek a kocsiban fetrengenek, mert aludni nem lehet, hisz a kocsit annyira rázza az út a meglazult kerék miatt. Próbáltak kezdeni vele valamit, de szerszámuk nincs hozzá, így csak megütögették kicsit és továbbálltak. Mikor már elég közel vannak a városhoz Agloril megáll. Felidézi az otthonát ahonnan elindult, és arra gondol, hogy most már nincs vissza út, megérkezett.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.06.10 10:32:26, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; a helyszínleírásnak homlokegyenest ellentmondó részek törlése.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.06.10 10:32:26, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; a helyszínleírásnak homlokegyenest ellentmondó részek törlése.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579