Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas.
Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad
előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból
hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha
valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül
az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan
levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
280. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-04-17 22:49:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Visszatért rémek//
*A drow egykedvűen mosolyogva nézi ahogy a férfi Jacvik torkához illeszti a tőrt. Ha az elf olyan hülye hogy szó nélkül hagyja egészségére. Nem mintha Elwyrien lelkiismereti kérdést csinálna a halálából, még csak nem is ismeri. Sőt, tulajdonképpen kíváncsi is rá vajon a férfi megteszi-e. Fejét oldalra döntve figyeli a jelenetet. Még ha igaz is amit a fickó állít, hogy tényleg városőr, Elwyrien nem ölt meg senkit akit nem kellett volna, legrosszabb esetben is dorgálást kap amiért kiütött egy városőrt. De arra kíváncsi vajon Owak mit szól ahhoz, hogy az egyik emberét csak úgy kivégzik.*
-Ennyi? Ezzel akar meggyőzni?*kérdi mosolyogva.*
-Amatőrök...*dünnyögi, szinte csak magának, és a tájat kezdi szemlélni. Nem igazán ijedt meg a fenyegetéstől, máris jobb a helyzet mint az imént volt. Tovább dúdolja a dallamot, miközben figyeli a férfit. Ha Jacvik ilyen értelmetlenül akar meghalni, ám tessék.*
*A férfi ismét mintha ideges lenne egy pillanatra, aztán megint nyugodt, mint a víz. Hangja sem árulkodik másról. Hamar megtanulja a hallott dallamot és dúdolni kezdi. Közben a lándzsát forgatja kezében és járkál.*
- Igencsak kellemes dallam. A társa halálához tökéletesen illik. Olyan csendes és nyugodt... Kár, hogy ő nem az. Pedig lehetne. Elintézzem? *kérdi barátságosan mosolyogva. A lándzsát leszúrja a földbe és a nemrégiben elkobzott tőrt, mely eddig Elwyrien tulajdonában volt, magához veszi. Azzal sétál tovább és dúdolgat.
Mikor Jacvik mellé ér, megragadja haját és azt húzva hátra feszíti fejét. A tőrt torkának szegezi, gondtalanul mosolyogva. Az elf Elwyrient figyeli. Tekintete némileg rémült, de ugyanakkor valami mást is rejteget.*
- Szóval? Merre is van a parancsnok? Igaza van, így a megtorlást hamar elintézzük. Ön pedig nyugodtan elvezethet felettesünkhöz! *intézi szavait az éjbőrű felé.*
278. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-04-17 22:33:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Visszatért rémek//
*A bökdösésre is csak tovább mosolyog a férfira, tekintete a halál ígéretét hordozza magában. Végül kacsint egyet és nem szól semmit. Egy hang sem jön ki a torkán akkor sem, amikor megkérdik merre van a parancsnok. Azt tehetnek vele amit csak akarnak akkor sem szednek ki belőle semmit -na nem az Owak iránti hűség, sokkal inkább a móka kedvéért. Halkan elkezd dudorászni, és mosolyogva a földet bámulja. Ekkor valaki a hátán levő sebbe könyököl, mire a nő arca megrándul ugyan, de még csak ki sem esik a dallamból. Úgy van vele, ha Jacvik akarja, majd elmondja amit tudniuk kell, ő nem fog beszélni. Tovább dudorászik, mintha unatkozna. Nem áll szándékában beköpni sem a társát, sem önmagát feláldozni érte. Feloldhatatlan ellentétnek tűnik, végülis csak rászánja magát hogy mondjon valamit:*
-Na döntsd már el mi legyen, kezdelek unni...
*Ezt természetesen a főnöknek címezve mondja.*
- Nos, ha egy hölgy lenne velem szemben, akkor nem viselkednék így! *mondja. Mintha kezdene megnyugodni. Lacvik viszont egyre idegesebb. Lassan Elwyrien is kezdi idegesíteni. Ez az állandó vihogás a közvetlen közelében, elég rosszul érinti érzékeny érzékszerveit.*
- Majd meglátjuk! *mosolyogja a férfi. Ezek után a nemrégiben visszaadott lándzsát újra elkéri, majd megböki még kétszer a sötételfet. Ezek után a nő fegyvereit elveteti, alapos átvizsgálás után, majd megkötözteti. Jacvikkel másként cselekszik. Neki adat némi vizet, majd bár őt is megkötözik, fegyvereit nála hagyják.*
- Ha tényleg Owak emberei, tudniuk kell, hogy merre van a parancsnok. Erősítést hoztam neki. Bár már egy fővel kevesebbet. *teszi hozzá. Jelentőségteljesen az elfre néz, majd Elwyrienre.*
- Ott majd megtárgyalom a parancsnokkal, hogy mit kapjanak büntetésül. Remélem méltó módon halált! *mondja hidegen, cseppet sem leplezve érzéseit. Ezek után egyenesbe rángatják a foglyokat. Az egyik katona a sötételf hátán lévő sérülésbe könyököl véletlenül. Mit sem törődve vele, követi az utasításokat.*
- Tehát merre van a parancsnok? *kérdi választ akarván.*
276. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-04-17 22:10:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Visszatért rémek//
*Elwyrien csak megvetően kuncog egyet a hasát ért támadáson is, már amint levegőhöz jut.*
-Anyukád nem tanított meg hogy kell egy hölggyel bánni?*kérdi, és ismét őrült módjára felnevet a parancsnok arckifejezését látva. Már csak ezért is megéri ezt csinálni, hogy szivathassa kicsit a férfit. Hogy lássa ahogy szépen az arcába szökik a vér, ahogy dühében a haját tépi. De a drow nőből nem szed ki semmit.*
-Szerintem elbotlott...*mondja halálosan komoly arccal, majd nem bírja ki, kitör belőle a nevetés.*
-Tényleg azt hiszed hogy bármit is kiszedsz belőlem?*kérdi szinte kedveskedve.*
-Ha mégegyszer hozzámérsz megöllek.*jelenti ki egy barátságos mosoly kíséretében. Bár talán kissé üres fenyegetés lehet tekintve a helyzetét, mégis teljesen komolyan gondolja.*
*Elwyrien kap most egy kellemes hasba verést ötletes megjegyzéséért. A nő nemigen tud védekezni ellene, tekintve, hogy minden tagját fogják. A férfi, ki a vezér szerepet tölti be a kis csoportban, megállítja a tűzhöz közel a hurcolókat. Körbejárja a foglyokat, majd sóhajt.*
- Attól, hogy a parancsnok emberei vagytok, nem ússzátok meg ilyen könnyen! Felelni fogtok az emberem haláláért! Most pedig ki vele, ki ölte meg! *szólítja fel a páros tagjait. Hangján hallatszik, hogy nincs túl jó kedve. Jacvek nem szól egy szót sem. Ismét elnémult, mely már szinte furcsa lehet Elwyriennek, azok után, hogy nemrég hajlandó volt megszólalni. Tekintete a sötételfre vándorol. Pillantása kérdő és kíváncsi. Kíváncsi arra, hogy a másik elárulja-e az igazat.*
274. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-04-17 21:54:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Visszatért rémek//
*Elwy már épp rászánná magát az ugrásra, mikor hirtelen egyszerre mozdul felé mindenki. Gyorsan végiggondolja a helyzetet, majd úgy dönt még mindig nagyobb esély van rá hogy valami módon kidumálja magát a helyzetből, mint hogy nekiugrik a vezérnek és biztosan kivégzik itt helyben.*
-Remek...*morogja, és leereszti a tőrt. Szó nélkül hagyja, hogy kitépjék a kezéből és lefogják. Közben megvető pillantásokkal méregeti őket.*
-Minek ez a felhajtás... csak öljetek meg és kész...*mondja és megvetően felkacag, mint akit már semmi nem érdekel. És valahol mélyen így is van.*
-Gyerünk uraim, ne csigázzanak...*kacag fel ismét. Nevetése visszhangzik az éjjeli pusztában.*
*Jacvik szúrós szemmel figyel fel felettesére. Lassan kiegyenesedik, majd a férfira tekint, ki imént volt olyan kedves és hasba vágta. Keserű mosoly kúszik ábrázatára. Látszik rajta, hogy még igencsak érzi a fájdalmat.*
- Akkor nem kérdezek... Nincs időnk kérdésekre Uraim, vissza kell térnünk a parancsnokunkh... *Ismételten részesül, egy hallhatóan erősebb ütésben. Az elf fájdalmasan felnyög, majd térdre esik. Keze folyamatosan gyomra fölött pihen.*
- A parancsnokunk, Owak... *Most a fejére kap egy ütést, de a lándzsa vége nem húzódik vissza. A férfi egyszerűen elejti. Szemei elkerekednek, miközben a párost figyeli.*
- Fogjátok le őket! Őt kaparjátok fel a földről! *utasítja embereit. Jacvik nem bír ellenkezni, lévén, hogy az utóbbi ütés hatására még eléggé kába. Ahhoz legalábbis túlságosan, hogy most harcba bocsátkozzon. Elwyriené a döntés. Hagyja, hogy sérülés nélkül lefogják és ki tudja, hogy mit tesznek vele, vagy sérülések árán valószínűleg lefogják és fájdalmas dolgokban lehet része, szintén ki tudja, hogy miben. Persze az sem kizárt, hogy végül megmenekül.*
272. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-04-17 21:15:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Visszatért rémek//
-Miért tenném...*sziszegi vissza Elwy, és úgy gondolja már tudja mi volt annyira furcsa az elfen. Legalábbis a hangjából ítélve már következtet rá.*
-Városőrség...?*kapja fel a drow a fejét és épp szemtanúja ahogy társát gyomorszájon pöccintik egy lándzsanyéllel. A mozdulat nem volt annyira gyors hogy ne lehessen tenni ellene, Jacvik mégsem mozdult, egyszerűen hagyta hogy hasbaverjék. Elwyrien ujjai rászorulnak a tőrre.*
-Remélem rohadt boldog vagy hogy visszafogtad a kezem...*morogja oda a derékbatört elfnek.*
-Persze teljesen érthetően.*veti oda a vele szemben álló férfinak. Már latolgatja a köztük lévő távolságot. Becslése szerint el tudná érni a férfit mielőtt bárki bármit tehetne ellene. De legalábbis jó eséllyel próbálhatná meg. Beszéltetnie kell. Lehúzza a maszkot az arca elől.*
-Akkor kérdezzen.*mondja, és a férfi lába elé köp. Ezért nyilván jár valami retorzió, de amint az alak megmozdul, Elwy már kész a vetődésre. Izmai megfeszülnek, ahogy várja a reakciót.*
*Az alakok gyilkolási vágytól teljesek. Ahogy körülnéz a bent lévő páros, nőket is észrevehet a csoportban. A fegyverek egyre fenyegetőbbek. Egy alak Elwyrien oldala felé szúr lándzsájával, de Jacvik elkapja a fegyvert. Nagy erővel ráfog, majd visszalöki ahogy tudja. A tompa vég gyomorszájon találja a támadót. A harci eszköz most már csak az elf kezében van. Megindítja végét felfelé, ezzel eltörve az előtte lévő állkapcsát. Az alak hátra tántorodik. Egy pillanatra rés keletkezik, majd azon nyomban összezárul ismét a kör.*
- Elég ebből! Félre, hagy lássam a madárkákat! *mondja egy igencsak határozott hang. A kör szétnyílik és egy magas alak lép közelebb. Haja hosszú, fekete. Állának vonalát fekete szakállszerű képződmény követi.*
- Az ájultat locsoljátok fel. A holtat pedig... szedjétek el tőle a fegyvereket, majd dobjátok a tűzre. Ahogy érzem ott már így is ég elég. Egy már igazán nem számít. *mondja, miközben végignézi a két hegyesfülűt. Jacvik azon nyomban Elwyrien mellé szegődik.*
- Bízik bennem? Ha nem, hát tegye! *suttogja. Hangja meglepően nőies. Lehet, hogy nem is az, akinek mondja magát.*
- Önök a városőrség tagjai igaz? *kérdi Jacvik a férfit, ki valószínűleg az egész bagázs felettese.*
- Itt csak én kérdezek! *mondja az alak, miközben kikap egy lándzsát harcosa kezéből, majd tompa végével hirtelen gyomorba vágja az elfet. A férfi gyors, bár lehetett volna védekezni ellene. Elwyrien sejtheti, hogy beosztottja szándékosan nem tette.*
- Remélem érthetően fogalmazok!
270. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-04-17 20:46:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Visszatért rémek//
*Mielőtt a halálos csapás célba érhetne, a nő karját valaki hátracsavarja, nem kis erővel, mire egy meglepett nyögés hagyja el a száját. Legjobb tudomása szerint csak a társa van mögötte vagyis...*
-Áruló...*sziszegi Elwy megvetően, és kitépi karját a másik kezéből, az pedig elengedi. Csakhogy addigra körbevették őket, és nyilvánvalóan azon tanakodnak hogy miként koncolják fel őket. Esély nincs rá, hogy elmeneküljön. Kezében tartja a tőrt, és összehúzott szemmel figyeli az őt körbeállók minden mozdulatát. Körbeállják őt, egyre szűkül a kör.*
-Rendben uraim, essünk túl rajta...*ereszti le a fegyverét, és megroggyan a válla. "MIT MŰVELSZ?!" Vyra üvöltésére a nő megrezzen, de nem tud mit mondani rá. "TELJESEN MEGŐRÜLTÉL?! MINDKETTŐNKET MEGÖLETSZ!!!" Teljesen igaza van. Csakhogy ebből a helyzetből lehetetlen megmenekülni. Bár nyilván nem fogja hagyni szótlanul hogy megöljék. Nyilván nem. Annyit magával visz amennyit tud.*
*Jacvik még mindig a hullát figyeli. Valami érdekeset lát rajta, de még nem tudja pontosan, hogy mit. Mintha valami ismerős lenne neki.
Elwyrien az első célpontot sikeresen leüti. A férfi halk puffanással ér földet, melyre a mellette lévő felfigyel. Az éjnő lendíti a tőrt. A férfi már nem tud védekezni. Tekintetében félelem és düh villan, miközben kezét próbálná emelni. A sötételf mozdulatát végül Jacvik állítja meg. Az éjnő kezét hátra csavarja, majd hátrébb húzza. Van benne erő, nem is kicsi, termetével ellentétben.*
- Mi a... *csúszik ki a célpont száján. Erre a többiek is felfigyelnek. Hamar rendeződnek, rövid időn belül körbeállva a párost, rájuk szegezett fegyverekkel.*
- Végezzünk velük, amíg nincsenek többen! *mondja egy alacsonyabb alak a körben. Hozzá még társul néhány hang. A fegyvereken baljóslatúan csillan a közeli tűz fénye. Az elf közben elengedi felettesét.*
268. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-04-17 20:27:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Visszatért rémek//
*Elwy a Jacvikkal ellentétes irányba indul el a bokrok takarásában, tökéletes csendben. Amíg Jacvik elintézi az egyik alakot, Elwy előhúzza a tőrét és figyel. Számol magában. Mikor megfelelő távolságban van a két alak, Elwy mozdul. A hátul lépkedőt nyakszirten vágja a markolattal, az valószínűleg elájul. Egyből utána lendíti a kezében lévő tőrt a másik tarkója felé, azzal az eltökélt céllal, hogy a markolatig belevágja a pengét. Teszi mindezt a tőle telhető legmélyebb csendben, ami egy macska bajszát sem rezzentené meg.*
267. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-04-17 18:14:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatért rémek//
* Echnal több napra elegendő élelmet pakol el saját, s egy másik, kantárszáron vezetett hátasra. Ám ezen kívül nem sok mindennel járul hozzá a felszerelések cipelésében, csupán azokat pakolja el, ami számára fontosnak ítélendő - ilyen formán sok alapanyagot az elkövetkezendő fáklyakészítéshez. Ha a sors esetleg úgy hozná, így nem lesz nagy terhe ha menekülni kényszerül.
A zsoldos tekintetét mereven előre szegezve lovagol el a következő táborhelyig, nem is keresve társait, már-már belenyugodva, hogy elestek. Azonban az új táborhelynél nagy kő esik le a szívéről, mikor is felderítésre küldik Elwyrient, Borsovádot pedig mellé osztják be - másik kettővel egyetemben - favágásra.
Nem tudja visszafogni - bár nem is igazán akarja - nevetését, mikor külön kihangsúlyozzák a tűz méretét. Na persze ha valaki megakarja találni őket - úgy, mint nem rég, s mikor még tűzet sem raktak előzőleg -, az meg is fogja, nem zavartatván magát, hogy mekkora is a tábor által létrehozott lángtenger, ám Echnal fejében még elevenen 'ég' az emlék, mikor is kellemes melegedőt csinált a harcszíntérből.*
*Jacvik csak némán bólint az utasításra, majd néma léptekkel megindul. Először megkerüli a fát, majd leguggol és úgy halad tovább. Köpenyét vállaira teríti, hogy az anyagot ne húzza a földön, s ezzel ne árulja el kilétét.
Már a társaság mögött járnak. Az elől álló alak nézelődik és észreveszi a készített fakarcot. A kép tökéletes tükörképe az életben látható és fogható holtnak.*
- Vajon ki tehette ezt? *kérdi. Mintha mérges lenne. Két másiknak int, hogy azok szedjék le szerencsétlent a karóról, majd vessék tűzre. Közben Jacvik arra készül, hogy a leghátul álló torkát elnyesse. Lassan lopódzik közelebb, majd egy villámgyors mozdulattal szedi elő tőrét, fogja be a férfi száját és vágja tarkón a markolattal, hogy ne csapjon zajt. A férfit vállára kapja és hátrébb viszi. Egy ideig gondolkozik felette és méregeti. Néha felettesére sandít, hogy ő vajon mit csinál. A leütött alak még túsznak is jó lehet. Vagyis lehetne, ha az elf nem döntene úgy a következő pillanatban, hogy egy gyors mozdulattal elmetszi áldozata torkát. A vér halkan kiserken és lassan vörösre festi a füvet.*
265. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-04-16 21:30:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Visszatért rémek//
*Elwy a fe lombkoronájában rejtőzve ücsörög, és magában bosszakondik, hogy ez a kuka elf miért az ő fájára pattant fel. Persze szólni nem szól érte, mert bármikor megjelenhet itt bárki. Egyszercsak meg is történik a dolog, vasalt csizmák dobbanásait hallja, mire felkapja a fejét. Alatta Jacvik szintén mozgolódni kezd, mire Elwy kissé megkopogtatja a fát, és ujját a szája elé tartva jelzi hogy csendben kell maradni, majd bólint. Jacvik leugrik, Elwy pedig utánamegy. Odalent beleolvadnak a sötétségbe, Elwy pedig alaposan megnézi magának az alakokat. Legfőképpen azt aki a hullához közelít az arca elé tett kézzel. A drow nő kiszúrja az egyik hátramaradt kisebb csapatot. Nagyjából tízen vannak összesen, de három alak kissé lemaradt a többiektől. Elwy gyengéden megfogja Jacvik vállát, és a hátul lépkedő alakra mutat, majd elhúzza az ujját a torka előtt, és a szélsőre mutat, jelezve hogy foglyul kell ejteni. Ha Jacvik készen áll, a nő mozgásba lendül. *
*Jacvik bujkáló mosollyal figyeli a brutális cselekménysorozatot. Azon kapja magát, hogy felkapja a nemrégiben leszúrt karót. A fadarabba karcolni kezdi a kialakult 'rongybaba' vonalait. Mikor Elwyrien megszólal, ismételten a földbe döfi kreativitásának vásznát és megindul az éjbőrű után.
A mozdulatot, amivel felettese a fára ugrik, leutánozza. Nem foglal olyan magasan helyet, mint a nő, de nem sokkal alatta ücsörög. A némaság nem esik nehezére. Nem lehet túl szórakoztató társaság, de hát Elwyrien profi, biztosan megérti, hogy miért olyan hallgatag. Nem lenne jó elárulni magukat.
Kis idő múlva csizmák fémes koppanása hallatszik. Az út apró kövei hangosan felsikoltanak, mikor egy-egy fémtalp rájuk nehezedik. Jac láthatóan kihúzza magát kicsit és figyelni kezd. Tekintetét egy irányba fordítja. A hang forrásának irányába. Többen vannak. Az elf köpenyét maga elé vonja, takarva ezzel világos bőrét. A sötét színű anyagot kiválóan alkalmazza.
Egy alak tűnik elő a sötétből. Aztán még egy és még néhány. Összesen tízen, ha lehetnek. A rendkívül idillikus képet látván mind megdermed. Egyetlen ember merészkedik közelebb Elwyrien játékához. Egy férfi az. Nem látszanak tisztán vonásai, mert eltakarja arcát kezével.
Jacvik nem vár tovább. Csendben leugrik az ágról, némán földet ér, majd feltekint felettesére.*
263. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-04-16 19:41:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Visszatért rémek//
*Elwy felállítja a karót a földbe és addig addig ügyködik, míg tökéletes nem lesz. Ezután felveszi a tőrt a földről és elgondolkozva nézi a dögöt. Végül felnyúl és kiszúrja a szemeit, majd levágja a füleit. Így már tényleg borzalmas látványt nyújt az egész.*
-Kész vagyunk. Megyünk cserkészni.*veti oda Jacviknak, és akár jön az elf akár nem, Elwy elindul az erdő felé, miközben egy talált rongycsomóba törölgeti a kezét. Végül a maszkot felhúzza az arca elé. Egy szó nélkül sétál be a fák közé. A máglyát nyilván eljönnek megnézni ha van itt bárki. Elég feltűnő jelenség, és ha idejönnek a felkoncolt hulla csak olaj lesz a tűzre. Végül Elwy egy megfelelőnek tűnő fánál megáll, nyújtózik egyet, majd felugorva elkapja az egyik ágat. Feltornássza magát, majd elkezd fölfelé mászni, olyan magasra, hogy lentről már ne lehessen kiszúrni, de ő mindent lásson a közelben. És most vár. Tapasztalatai szerint az emberi természet olyan, hogy képtelen ellenállni a kíváncsiságának. És akárki is vetődik erre az éjszaka, arról Elwy tudni fog.*
*Az elf csak mosolyog a köszönetnyilvánításra. Az iménti kis elkapós mutatványt alaposan megfigyelte, elemezve minden egyes rezzenést.
Zöld szemeivel a hullát kezdi fürkészni. Az utasításra közelebb megy, majd megfogja a holtat. A test nem túl nehéz, de azért mégis erősen kell tartania.
Arca egy pillanatra a test hátára simul, mikor valami furcsa hangot hall. Fejét még épp időben emeli meg. A karó átszúrja a húst és a bőrt, majd tőle néhány centire áll meg a hegye.
A kacsintásra csak egy vállrándítással válaszol. A hullát elengedi, majd kicsit meg is löki Elwyrien felé. Ezek után visszamegy iménti helyére és tovább kezdi farigcsálni a fadarabot. Abból egy igencsak szép karó születik. Csendes, szinte már gyilkos tekintettel méregeti az eszközt. Tekintete hol arra, hol a sötételfre vándorol, mintha gondolkozna valamin. Végül a karót nagy erővel a földbe szúrja.*
261. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-04-16 19:08:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Visszatért rémek//
*A drow nő épp időben kapja fel a fejét, hogy észrevegye a felé röppenő hegyes fadarabot. Reflexből kilép jobbra, és kezeit a levegőben rákulcsolja a fára, balra lefelé lendíti, és megpördül maga körül, hogy a fa lendületét semlegesítse.*
-Kösz.*mondja szárazon. Nem igazán érti mi van ezzel az alakkal de mondhatni rohadtul örül, hogy ezt a félkegyelműt kapta társnak. (Nem.)*
-Inkább gyere ide...*veti oda hidegen, és megforgatja kezében a fát. Végignéz a hullán, majd ha Jacvik odajön, utasítja, hogy emelje meg a hullát a hónaljánál fogva. Ha megteszi, Elwy a karót felnyomja a hasüregbe, és addig forgatja meg erőlteti amíg a hátán nem jön ki, épp Jacvik szeme előtt.*
-Bocs.*kacsint rá a nő.*