Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 146 (2901. - 2920. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2920. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-03 19:37:22
Üzenet elküldve: 2017-03-03 19:37:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különóra//
*Amíg csak gondolat volt, sokkal egyszerűbbnek tűnt az egész. Elvégre csak arra kellett visszamennie, amerről jött. Út közben pedig igyekezett megjegyezni a jellegzetességeket. Igen ám, csak amikor felderül az arca, hogy jó felé jön, mert emlékszik arra furcsán hajló törzsű fára, egy kicsit alaposabb körülnézés után rá kell jönnie, hogy ez egy másik furcsa fa... mi több, itt körülnézve még kapásból lát kettőt, ami a megszólalásig hasonló.*
- Hogy a franc essen bele!
*Még szerencse, hogy a belső iránytűje eléggé határozott jelzéseket ad. Néha a városhoz szokott esze makacskodik, emiatt párszor lépre megy, de úgy tűnik, hogy itt sokkal nagyobb hasznát veszi a megérzéseinek. Igyekezete ellenére azonban még mindig eléggé hadilábon áll az erdővel való együttműködéssel. Ez alaposan meg is látszik rajta, mikor kifulladva, megtépázott ruhában, kócosan, sárosan és horzsolásoktól, ágak karmolásaitól borítva megérkezik a nagy, odvas fához, ahol Wäoreyn fütyörészik, mint aki már elunta az életét a várakozásban.
Yeza csalódottan és kicsit csüggedten támaszkodik meg a térdén, hogy kifújja magát. Az biztos, hogy most egyelőre nem fázik, de tudja jól, amint a lélegzete lecsendesül és a testére hűl az izzadság, nagyon fogja bánni azt a kacska kis cselvetést, amivel láthatólag amúgy se ment semmire.*
- Legalább a köpenyemet elhozhattad volna *prüszköli durcásan.* - Ha már ennyire ráérsz.
//Különóra//
*Amíg csak gondolat volt, sokkal egyszerűbbnek tűnt az egész. Elvégre csak arra kellett visszamennie, amerről jött. Út közben pedig igyekezett megjegyezni a jellegzetességeket. Igen ám, csak amikor felderül az arca, hogy jó felé jön, mert emlékszik arra furcsán hajló törzsű fára, egy kicsit alaposabb körülnézés után rá kell jönnie, hogy ez egy másik furcsa fa... mi több, itt körülnézve még kapásból lát kettőt, ami a megszólalásig hasonló.*
- Hogy a franc essen bele!
*Még szerencse, hogy a belső iránytűje eléggé határozott jelzéseket ad. Néha a városhoz szokott esze makacskodik, emiatt párszor lépre megy, de úgy tűnik, hogy itt sokkal nagyobb hasznát veszi a megérzéseinek. Igyekezete ellenére azonban még mindig eléggé hadilábon áll az erdővel való együttműködéssel. Ez alaposan meg is látszik rajta, mikor kifulladva, megtépázott ruhában, kócosan, sárosan és horzsolásoktól, ágak karmolásaitól borítva megérkezik a nagy, odvas fához, ahol Wäoreyn fütyörészik, mint aki már elunta az életét a várakozásban.
Yeza csalódottan és kicsit csüggedten támaszkodik meg a térdén, hogy kifújja magát. Az biztos, hogy most egyelőre nem fázik, de tudja jól, amint a lélegzete lecsendesül és a testére hűl az izzadság, nagyon fogja bánni azt a kacska kis cselvetést, amivel láthatólag amúgy se ment semmire.*
- Legalább a köpenyemet elhozhattad volna *prüszköli durcásan.* - Ha már ennyire ráérsz.
2919. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-03 18:13:44
Üzenet elküldve: 2017-03-03 18:13:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*Fáról fára halad, egyfajta bonyolult ritmusban, elsősorban fülével követve az üldözőt, időnként elősandítva az ágak és törzsek rejtekéből. Élesben óvakodna tőle, hogy ilyen óvatlan legyen. Élet múlhat rajta. Az erdő ölén, itt és most viszont az a dolga, hogy kapaszkodókat adjon. Egy rövid pillantásra elkapja a vörös alakját. Zsigereiben érzi, hogy a versengés mindent lebíró szelleme úrra lett rajta. Megbízatása itt nagyjából meg is szűnt, ha a lány nem is kedveli az erdőt, mozogni gond nélkül tud benne, főként, ha valamilyen célt is társítanak az ottlétéhez. Egy vadász vagy egy szörny legyűrése? Igazából teljesen mindegy.
Csak egy pillanatra hökken meg azon, hogy megvan. A jelek és a zajok ennek az ellenkezőjét mutatják. A lehetőségekhez mérten nesztelen ered Yeza után, nehogy valamilyen zűrbe keveredjen, közben oldalasan már a visszatérési ponthoz közelít. Az osonás kellős közepén alig sikerül megállnia, hogy ne nyihogjon fel. Véletlenül pont rálát a köpenyes akcióra. A cselt mindazonáltal kimondottan ügyesnek találja, könnyen megtéveszthette volna, ha nem jut véletlen taktikai előnyhöz. Annyi a dolga, hogy a fa köztük maradjon, míg ívesen közelít hozzá, harmonizálva mozgásukat. Egy kisebb, avarral fedett gödröcske azért megkeseríti az életét, bokája fájdalmasan igyekszik ellenállni a kelletlen és kellemetlen terhelésnek. Halk szisszenés, befelé pedig megereszt egy igencsak cifra káromkodást. Kisebb dühkitöltő öklös jelzi érkezését. Minden további a terv szerint: hátát a kéregnek veti, kezeit karba fonja, s halk fütyüléssel adja a világ tudtára hollétét. Várja, mikor bukkan fel a meggyötört figura előtte. Egy helyben marad, hogy bicegésével ne keltsen gyanút, se kárörvendést.*
//Különóra//
*Fáról fára halad, egyfajta bonyolult ritmusban, elsősorban fülével követve az üldözőt, időnként elősandítva az ágak és törzsek rejtekéből. Élesben óvakodna tőle, hogy ilyen óvatlan legyen. Élet múlhat rajta. Az erdő ölén, itt és most viszont az a dolga, hogy kapaszkodókat adjon. Egy rövid pillantásra elkapja a vörös alakját. Zsigereiben érzi, hogy a versengés mindent lebíró szelleme úrra lett rajta. Megbízatása itt nagyjából meg is szűnt, ha a lány nem is kedveli az erdőt, mozogni gond nélkül tud benne, főként, ha valamilyen célt is társítanak az ottlétéhez. Egy vadász vagy egy szörny legyűrése? Igazából teljesen mindegy.
Csak egy pillanatra hökken meg azon, hogy megvan. A jelek és a zajok ennek az ellenkezőjét mutatják. A lehetőségekhez mérten nesztelen ered Yeza után, nehogy valamilyen zűrbe keveredjen, közben oldalasan már a visszatérési ponthoz közelít. Az osonás kellős közepén alig sikerül megállnia, hogy ne nyihogjon fel. Véletlenül pont rálát a köpenyes akcióra. A cselt mindazonáltal kimondottan ügyesnek találja, könnyen megtéveszthette volna, ha nem jut véletlen taktikai előnyhöz. Annyi a dolga, hogy a fa köztük maradjon, míg ívesen közelít hozzá, harmonizálva mozgásukat. Egy kisebb, avarral fedett gödröcske azért megkeseríti az életét, bokája fájdalmasan igyekszik ellenállni a kelletlen és kellemetlen terhelésnek. Halk szisszenés, befelé pedig megereszt egy igencsak cifra káromkodást. Kisebb dühkitöltő öklös jelzi érkezését. Minden további a terv szerint: hátát a kéregnek veti, kezeit karba fonja, s halk fütyüléssel adja a világ tudtára hollétét. Várja, mikor bukkan fel a meggyötört figura előtte. Egy helyben marad, hogy bicegésével ne keltsen gyanút, se kárörvendést.*
2918. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-03 15:24:43
Üzenet elküldve: 2017-03-03 15:24:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különóra//
*Bár biztos benne, hogy jó irányba jött, Wäorból csak vajmi keveset: surranásokat, távolban mozduló ágakat, ruhájának itt-ott felsejlő anyagát látja. Bolondság is volna azzal ámítania magát, hogy becserkészheti a vadászt. Az a bicskanyitogató, csalogató hang pedig csak hab a tortára ebben a sáros, bozótos bukdácsolásban. Yeza nem rejti véka alá a nemtetszését. A félhangos morgolódás lassan zsörtölődésre vált, ami felváltva szól Wäornak és az erdőnek.*
- Ennyi haszontalan és undok dolog egy helyen! Nem csoda, ha Sylweran szörnyei is ilyen helyekre fészkelik be magukat.
- De nagy a mellényed, csahos *morzsolja el a szót, mellyel a húgocskák nem ritkán illették a vadászokat, ha érzékeltetni akarták kivételezett helyzetüket. Persze az ilyesmivel vigyázniuk kellett, mert ha valakit a feljebbvalók rajtakaptak az ilyen beszéden, az biztosan nem kerülte el a büntetést.
Akármennyire is morcoskodik a Rőt, azért figyel. Nem csak arra, hogy a vadászt kövesse, hanem valamiképp megőrizte a fejében annak a fának a helyét is, mint egy pontot, amihez az irányokat számolhatja. Javarészt ösztönös dolog ez, hiszen mivel a szembekötősdi után onnét indult el, és alaposan körbe is járta, mintegy biztos pontként jegyződött fel a kemény kobakban. S ahogy a távolodásból a csalogatás útja visszafelé kanyarodik, már sejti, hogy Wäor nem véletlenül mondta a fáról, amit mondott.
Amikor észreveszi a szeme sarkából a férfit, aki bizonyára nem ügyetlenségből, sokkal inkább készakarva mutatja meg magát, direkt nem fordul arra, hanem inkább a vele szembeni irányba mereszti a nyakát meg a szemét, mint aki épp most vett észre valamit.*
- Most megvagy! Túl közel jöttél *mondja, és már iramodik is a fiktív nyom után. Bár a vadász fürge, azért Yezát se kell félteni. Amint úgy érzi, nyert magának egy kis időt, bevágódik egy vaskos fatörzs csonkja mögé. Gyorsan leoldja a köpenyét és egy bokorra teríti, még a csuklyát is lehajtva, mintha egy összekucorodott alak lenne. Nem csak találomra választotta az irányt. Nem messze kissé megereszkedik a domborzat. Talán valami vízmosás lehetett. Odáig igyekszik eljutni minél észrevétlenebbül, hogy onnan visszakanyarodjon arra, amerről jött és a vadász elé vágjon a fájukhoz menetben.
Annyi bizonyos, hogy rendesen össze fogja koszolni magát, és az ágak karmolják a bőrét, tépik a rőt loboncot, ahol érik, de ez elenyésző áldozat, ha Wäor előtt tudna odaérni.*
//Különóra//
*Bár biztos benne, hogy jó irányba jött, Wäorból csak vajmi keveset: surranásokat, távolban mozduló ágakat, ruhájának itt-ott felsejlő anyagát látja. Bolondság is volna azzal ámítania magát, hogy becserkészheti a vadászt. Az a bicskanyitogató, csalogató hang pedig csak hab a tortára ebben a sáros, bozótos bukdácsolásban. Yeza nem rejti véka alá a nemtetszését. A félhangos morgolódás lassan zsörtölődésre vált, ami felváltva szól Wäornak és az erdőnek.*
- Ennyi haszontalan és undok dolog egy helyen! Nem csoda, ha Sylweran szörnyei is ilyen helyekre fészkelik be magukat.
- De nagy a mellényed, csahos *morzsolja el a szót, mellyel a húgocskák nem ritkán illették a vadászokat, ha érzékeltetni akarták kivételezett helyzetüket. Persze az ilyesmivel vigyázniuk kellett, mert ha valakit a feljebbvalók rajtakaptak az ilyen beszéden, az biztosan nem kerülte el a büntetést.
Akármennyire is morcoskodik a Rőt, azért figyel. Nem csak arra, hogy a vadászt kövesse, hanem valamiképp megőrizte a fejében annak a fának a helyét is, mint egy pontot, amihez az irányokat számolhatja. Javarészt ösztönös dolog ez, hiszen mivel a szembekötősdi után onnét indult el, és alaposan körbe is járta, mintegy biztos pontként jegyződött fel a kemény kobakban. S ahogy a távolodásból a csalogatás útja visszafelé kanyarodik, már sejti, hogy Wäor nem véletlenül mondta a fáról, amit mondott.
Amikor észreveszi a szeme sarkából a férfit, aki bizonyára nem ügyetlenségből, sokkal inkább készakarva mutatja meg magát, direkt nem fordul arra, hanem inkább a vele szembeni irányba mereszti a nyakát meg a szemét, mint aki épp most vett észre valamit.*
- Most megvagy! Túl közel jöttél *mondja, és már iramodik is a fiktív nyom után. Bár a vadász fürge, azért Yezát se kell félteni. Amint úgy érzi, nyert magának egy kis időt, bevágódik egy vaskos fatörzs csonkja mögé. Gyorsan leoldja a köpenyét és egy bokorra teríti, még a csuklyát is lehajtva, mintha egy összekucorodott alak lenne. Nem csak találomra választotta az irányt. Nem messze kissé megereszkedik a domborzat. Talán valami vízmosás lehetett. Odáig igyekszik eljutni minél észrevétlenebbül, hogy onnan visszakanyarodjon arra, amerről jött és a vadász elé vágjon a fájukhoz menetben.
Annyi bizonyos, hogy rendesen össze fogja koszolni magát, és az ágak karmolják a bőrét, tépik a rőt loboncot, ahol érik, de ez elenyésző áldozat, ha Wäor előtt tudna odaérni.*
2917. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-02 22:56:06
Üzenet elküldve: 2017-03-02 22:56:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*Tetszik, nem tetszik, nem kap mást. A kényeskedés nem az az állapot, amire egy magafajta mufurc fickó áldást osztana. Persze ezt csak pici, leheletfinom jelekkel adja egykori szíve hölgyének tudomására, mint például a szembekötözősdi és a szurkapiszka. Esetleg meg is huzigálja majd. A haját. Szívbaj nélkül kúszik fel a kendő a vörös szemére, hogy aztán egy rossz romantikus iromány szökdécselős jelentének karikírozását imitálva pillekönnyed mozgáskultúrájú eltűnőtechnikával lavírozzon odébb az erdő sűrűbb tájékára. Tudja, úgysem marad ott sokáig. A kendő. Yeza, ez a cukormázas sziruposkancsó nem az lény, aki eltűrné, hogy százig - akármi legyen is a mértékegység - kötelék vagy korlátozás áldozata legyen. Nem is kell csalatkoznia.*
- Erre! *hangzik újra a csalogató szó. Talán nem a véletlen műve, ha kicsit pimaszul, a hangot magasat tartva hallik. Lassú lopakodást ejt meg északi irányba, fától fáig, körvonal mentén, hogy lehetőség szerint a távolság egy része megmaradjon. Kerülőt tesz, a végcél majd a kiindulópont lenne, ha eléggé távol csalogatta már tőle a másikat. A terv szerint ott fog várni rá, hátát a fa törzsének vetve, kezét karba fonva, halkan fütyörészve, nagy ártatlanul. Addig is eltűnni nem célja, így ha figyel, a lány megpillanthatja néha a körvonalait. Sőt, ha ügyes, be is cserkészheti. Mindegy, melyik verzió következik be, a lényeg, hogy újfent elterelje a figyelmet arról, hogy egy olyan szörnyű és kiállhatatlan helyen vannak, mint az erdő. Pfejj! Egy kis izzadsággal a bőrén könnyebben tanul az ember.*
//Különóra//
*Tetszik, nem tetszik, nem kap mást. A kényeskedés nem az az állapot, amire egy magafajta mufurc fickó áldást osztana. Persze ezt csak pici, leheletfinom jelekkel adja egykori szíve hölgyének tudomására, mint például a szembekötözősdi és a szurkapiszka. Esetleg meg is huzigálja majd. A haját. Szívbaj nélkül kúszik fel a kendő a vörös szemére, hogy aztán egy rossz romantikus iromány szökdécselős jelentének karikírozását imitálva pillekönnyed mozgáskultúrájú eltűnőtechnikával lavírozzon odébb az erdő sűrűbb tájékára. Tudja, úgysem marad ott sokáig. A kendő. Yeza, ez a cukormázas sziruposkancsó nem az lény, aki eltűrné, hogy százig - akármi legyen is a mértékegység - kötelék vagy korlátozás áldozata legyen. Nem is kell csalatkoznia.*
- Erre! *hangzik újra a csalogató szó. Talán nem a véletlen műve, ha kicsit pimaszul, a hangot magasat tartva hallik. Lassú lopakodást ejt meg északi irányba, fától fáig, körvonal mentén, hogy lehetőség szerint a távolság egy része megmaradjon. Kerülőt tesz, a végcél majd a kiindulópont lenne, ha eléggé távol csalogatta már tőle a másikat. A terv szerint ott fog várni rá, hátát a fa törzsének vetve, kezét karba fonva, halkan fütyörészve, nagy ártatlanul. Addig is eltűnni nem célja, így ha figyel, a lány megpillanthatja néha a körvonalait. Sőt, ha ügyes, be is cserkészheti. Mindegy, melyik verzió következik be, a lényeg, hogy újfent elterelje a figyelmet arról, hogy egy olyan szörnyű és kiállhatatlan helyen vannak, mint az erdő. Pfejj! Egy kis izzadsággal a bőrén könnyebben tanul az ember.*
2916. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-01 20:25:00
Üzenet elküldve: 2017-03-01 20:25:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különóra//
*És megint az a fenyegetőzés. Az örök időkre azért elég erős túlzásnak tűnik, de a Rőt mégis inkább elharapja a kikívánkozó replikát. Wäor talán nem hagyná itt sorsára, de ahhoz azért elég aljas, hogy hagyja szenvedni, míg ezredszerre is megbánja a kiállhatatlanságt.
A következő gyakorlat már az elején határozottan nem tetszik Yezának. Csak az a kendő mozdítja ki egy kicsit az elkeseredésbe csapó háborgásból. Emlékszik rá, bár akkor Wäor szemére került, és meglehetősen más hangulatban. Nem is lepi meg, hogy a vadász számon tartja a fricskáit, és igazán hozzá illő, kimondatlan jelzésekkel törleszt egy-egy alkalmas pillanatban.
Hagyja, hogy bekössék a szemét, de ahogy Wäor kiadja az ukázt a számolásra, egyre feszültebb lesz. A számolás felét elhadarja magában, a másik felét meg egyszerűen elcsalja. Ahogy lerántja a szeméről a kendőt, úgy néz ki, mintha egész eddig veszedelmet hallott volna közeledni. Így se sokkal nyugodtabb, hogy a látás képessége ismét neki szolgál. Ösztönösen, vagy talán inkább a kétségbeesés szélén a levegőbe szimatol. A városi ficsúrokat olykor elárulják az illatszerek, de az erdő aromája olyan tömény és átható, hogy ha Wäor reggel rózsavízben mosdott volna el, akkor se biztos, hogy megérezné.
Akár fent is hagyhatta volna azt a kendőt, arra aligha számíthat, hogy megpillantja a férfit, hiába vizslatja a fák kusza sorfalát. Nyomorultul érzi magát, de talán pont ezért, máris csikorognak azok a fehér fogak, makacs fényekkel telnek meg a barna íriszek.*
- Mit tenne Wäoreyn?
*Már morog is vissza a morcos kis hangocska a fejében, méghozzá kicsit sem finom hangnemben. A tanácsa pedig úgy szól, hogy fogja magát, és induljon vissza a tanya felé ahol a lovakat hagyták. Még az is elképzelhető, hogy visszatalálna. Ahogy a köpenye egykor dús, elegáns prémszegélyét elnézi, most leginkább egy megtépázott macska ázott tetemére hasonít. Ha a sikátoroknak volna hercegnője, biztosan valami ilyen palást dukálna neki.
De ugyan mi értelme volna a bolyhok nyomán visszafordulni? Elvégre ő kérte meg Wäort, hogy segítsen, és ami azt illeti, nagyon nagy szüksége lenne rá. Ahogy a dolgokat elnézi, a vadász Yezát a saját kárán való tapasztalati tanulás útján kívánja oktatni. Az egészben csak az zavarja a lányt, hogy nem kap semmiféle előzetes instrukciót, amivel legalább esélye lenne kihagyni, hogy bolondot csináljon magából.
A köpenyétől azonban a vadász javaslata ellenére sem szándékozik megválni. Így is épp eléggé fázik. Az viszont tény, hogy az a ruhadarab nem idevaló. A holmikkal mindemellett ő van jobb ismeretségben, tehát ezt a kérdést némi ügyeskedéssel megoldja. Szépen magára hajtogatja a köpenyt, mint ahogy a pórleányokat télvíz idején nagy, meleg kendőkbe csavarják anyácskáik, és rögzíti az övével. A haját pedig néhány gyors mozdulattal fonatba rendezi és kétrét hajtva össze is köti Wäor kendőjével.
Most, hogy így (ráadásul mindenféle heroikus aláfestő zene nélkül) felkészült a nagy kihívásra, nincs más hátra, mint előre. A nyálkásra ázott levelek alatt megbúvó kő majdnem agyon is vágja a nagy nekiindulást azzal a lendülettel. Kis híja, hogy Yeza talpon tud maradni. Így is kellett némi kalimpálás, hogy meg tudja őrizni az egyensúlyát, de sikeresen veszi az első akadályt. Azt viszont nem olyan egyszerű kitalálni, hogy Wäor merre indult el. Azt mondta, találja meg hang alapján, de hiába fülel, ő aztán nem hall semmit. Jó, talán a számolási csalás miatt jár a büntetés, de aztán nem fog kétségbeesetten toporogni itt. Alaposan körbenéz minden irányba, hátha meglát valami felzavart madarat, vagy az ég tudja mit. De csalatkoznia kell. Az erdő Wäor oldalán játszik. De rajta nem fognak ki! Látta már épp elégszer, hogy csinálják a vadászok. Tekintetét a földre szegezi és igyekszik nyomokat keresni. Az egésszel csak az a probléma, hogy az előzetes szemlélődés során már alaposan összejárkálta a helyet. Időbe telik, míg olyasmit talál, amit biztos nem ő hagyott, viszont kinézi belőle, hogy csizmától származik. Egy idő után viszont eltűnnek a nyomok a szeme elől, hiába keresgél. Ekkor hallja meg Wäor hangját. Azonnal felkapja rá a fejét, de a fák törzsei úgy dobálják egymás közt ama bizonyos "Erre" iránymutatását, hogy kis híján visszakiabál valamit a vadásznak. Valami határozottan cifrát. Nem nagyon tud jobbat, az érzéseire hagyatkozik és elindul arra, amerről a hangot érkezni vélte.*
//Különóra//
*És megint az a fenyegetőzés. Az örök időkre azért elég erős túlzásnak tűnik, de a Rőt mégis inkább elharapja a kikívánkozó replikát. Wäor talán nem hagyná itt sorsára, de ahhoz azért elég aljas, hogy hagyja szenvedni, míg ezredszerre is megbánja a kiállhatatlanságt.
A következő gyakorlat már az elején határozottan nem tetszik Yezának. Csak az a kendő mozdítja ki egy kicsit az elkeseredésbe csapó háborgásból. Emlékszik rá, bár akkor Wäor szemére került, és meglehetősen más hangulatban. Nem is lepi meg, hogy a vadász számon tartja a fricskáit, és igazán hozzá illő, kimondatlan jelzésekkel törleszt egy-egy alkalmas pillanatban.
Hagyja, hogy bekössék a szemét, de ahogy Wäor kiadja az ukázt a számolásra, egyre feszültebb lesz. A számolás felét elhadarja magában, a másik felét meg egyszerűen elcsalja. Ahogy lerántja a szeméről a kendőt, úgy néz ki, mintha egész eddig veszedelmet hallott volna közeledni. Így se sokkal nyugodtabb, hogy a látás képessége ismét neki szolgál. Ösztönösen, vagy talán inkább a kétségbeesés szélén a levegőbe szimatol. A városi ficsúrokat olykor elárulják az illatszerek, de az erdő aromája olyan tömény és átható, hogy ha Wäor reggel rózsavízben mosdott volna el, akkor se biztos, hogy megérezné.
Akár fent is hagyhatta volna azt a kendőt, arra aligha számíthat, hogy megpillantja a férfit, hiába vizslatja a fák kusza sorfalát. Nyomorultul érzi magát, de talán pont ezért, máris csikorognak azok a fehér fogak, makacs fényekkel telnek meg a barna íriszek.*
- Mit tenne Wäoreyn?
*Már morog is vissza a morcos kis hangocska a fejében, méghozzá kicsit sem finom hangnemben. A tanácsa pedig úgy szól, hogy fogja magát, és induljon vissza a tanya felé ahol a lovakat hagyták. Még az is elképzelhető, hogy visszatalálna. Ahogy a köpenye egykor dús, elegáns prémszegélyét elnézi, most leginkább egy megtépázott macska ázott tetemére hasonít. Ha a sikátoroknak volna hercegnője, biztosan valami ilyen palást dukálna neki.
De ugyan mi értelme volna a bolyhok nyomán visszafordulni? Elvégre ő kérte meg Wäort, hogy segítsen, és ami azt illeti, nagyon nagy szüksége lenne rá. Ahogy a dolgokat elnézi, a vadász Yezát a saját kárán való tapasztalati tanulás útján kívánja oktatni. Az egészben csak az zavarja a lányt, hogy nem kap semmiféle előzetes instrukciót, amivel legalább esélye lenne kihagyni, hogy bolondot csináljon magából.
A köpenyétől azonban a vadász javaslata ellenére sem szándékozik megválni. Így is épp eléggé fázik. Az viszont tény, hogy az a ruhadarab nem idevaló. A holmikkal mindemellett ő van jobb ismeretségben, tehát ezt a kérdést némi ügyeskedéssel megoldja. Szépen magára hajtogatja a köpenyt, mint ahogy a pórleányokat télvíz idején nagy, meleg kendőkbe csavarják anyácskáik, és rögzíti az övével. A haját pedig néhány gyors mozdulattal fonatba rendezi és kétrét hajtva össze is köti Wäor kendőjével.
Most, hogy így (ráadásul mindenféle heroikus aláfestő zene nélkül) felkészült a nagy kihívásra, nincs más hátra, mint előre. A nyálkásra ázott levelek alatt megbúvó kő majdnem agyon is vágja a nagy nekiindulást azzal a lendülettel. Kis híja, hogy Yeza talpon tud maradni. Így is kellett némi kalimpálás, hogy meg tudja őrizni az egyensúlyát, de sikeresen veszi az első akadályt. Azt viszont nem olyan egyszerű kitalálni, hogy Wäor merre indult el. Azt mondta, találja meg hang alapján, de hiába fülel, ő aztán nem hall semmit. Jó, talán a számolási csalás miatt jár a büntetés, de aztán nem fog kétségbeesetten toporogni itt. Alaposan körbenéz minden irányba, hátha meglát valami felzavart madarat, vagy az ég tudja mit. De csalatkoznia kell. Az erdő Wäor oldalán játszik. De rajta nem fognak ki! Látta már épp elégszer, hogy csinálják a vadászok. Tekintetét a földre szegezi és igyekszik nyomokat keresni. Az egésszel csak az a probléma, hogy az előzetes szemlélődés során már alaposan összejárkálta a helyet. Időbe telik, míg olyasmit talál, amit biztos nem ő hagyott, viszont kinézi belőle, hogy csizmától származik. Egy idő után viszont eltűnnek a nyomok a szeme elől, hiába keresgél. Ekkor hallja meg Wäor hangját. Azonnal felkapja rá a fejét, de a fák törzsei úgy dobálják egymás közt ama bizonyos "Erre" iránymutatását, hogy kis híján visszakiabál valamit a vadásznak. Valami határozottan cifrát. Nem nagyon tud jobbat, az érzéseire hagyatkozik és elindul arra, amerről a hangot érkezni vélte.*
2915. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-01 15:12:29
Üzenet elküldve: 2017-03-01 15:12:29
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
*A távozás mindig fájó, a hazaérkezés kicsit kevésbé. Aztán persze rájön az ember, amikor berongyol a Namos ház békés, boldog életébe, hogy a Namos házban nem békés és boldog az élet. Igazából az állandó nyüzsgés jobban kikészíti Lorewet, mint az Aoneer-féle faankók rágalmai. És azért az már egy szint. Minthogy így eszébe is ötlik a férfi neve, azon tűnődik, vajon megérné-e egyszer és mindenkorra kitenni a pontot annak az ügynek a végére, vagy pedig húzza-e még egy ideig. Nem igazán szeretne tovább konfrontálódni, és ha a barakkban bárki is úgy érezte volna, hogy szegény Aoneert igazságtalanul dobták ki megvert kutya módjára a templomból, akkor már rég a saját arcát látná a körözési plakátokon. Minthogy ez viszont nem így van, a barakkban senki nem vette komolyan a férfi rágalmait, így viszont Lorewnek lenne ildomos vádat emelni ellene, amiért megrágalmazta. Ezen még kénytelen lesz elgondolkodni, hiszen lássuk be, nem éri meg neki a plusz energia, amit az ügy végig vitelébe fektet. Ráadásul az őrség nevét sem szeretné besarazni, utóbbi időben kifejezetten jól csinálják, amit csinálnék, de még a legjobb helyeken is előfordul néhány záptojás.*
2914. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-02-28 22:09:47
Üzenet elküldve: 2017-02-28 22:09:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*A vadász lelke sötét erdő. A gyanútlan áldozat belekeveredik, tévelyeg, keresi a kiutat, aztán mielőtt meglátná a fényt, elvész örökre. S soha meg nem mondhatja, hol és merre járt, legfeljebb tapogatózásainak eredményét öntheti formába a maga számára. Yeza mégis töretlenül próbálkozik a bejárásával, s be kell vallani, nála jobban senki sem műveli ezt. Lesunyja fejét, ahogy a vörös eléje pimaszkodik. Tanácsot nem oszt. Még felesleges. Megtettek együtt csaknem ezer lépést, s egy zokszót sem hallott, ennél több nem kell. Az erdő első titka a megszokásé. Érezni, hogy az a körülölelő vadon világ nem idegen. Az ember a része, nincs ok tartani tőle. Lelassulni a vadon érverésére.*
- Annyit éppen tudok, hogy néhány másodperc alatt nyom nélkül eltűnjek. Akkor aztán örök időkre méregethetitek egymást. *Ujjai Yeza hátára fonódnak, megtartva a hajlékony testet. Utat talál a tüsketépte ajándék alá. Szeme a lányén, kutatón, még ha könnyük is csordul belé.*
- Nem túl praktikus viselet. A helyedben eltenném, csak akadályoz itt.
*Aztán elengedi. Csak néhány lépés és megérkeznek. Tekintélyes, öreg, odvas fa, több surranó és szárnyas lénynek is otthont adhat. Körötte ritkásabb a tér, kevesekkel kell osztoznia a fényen. Pompás példány, jó tájékozódási pont.*
- Örülhetsz, ha ilyenre lelsz. Biztos útmutatást jelenthet, a figyelemmel vagy iránta.
*Kezével végigsimít a kérgen. Nem először jár itt, s nem is véletlenül jött ide, de erről a lánynak nem kell tudnia.*
- Akkor segít igazán, ha egyedül kell járnod az utat. Gondolom, nincs kifogásod ellene.
*Fekete kendőt vesz elő. Láthatóan szemkötőnek tervezi.*
- Eltávolodok tőled, próbálj hang alapján megkeresni. Előtte százig számolj lassan. Ez meggátolja a kísértést, hogy megfigyeld, merre is megyek, de utána leveheted.
*Csak akkor köti fel gyengéden a szövetet, s lép tovább, ha nem tapasztal tiltakozást. A fák itt nem nőnek szabályos rendben, így a puszta körbekémlelés nem fog túl sok eredménnyel járni. *
- Mostantól számolhatsz!
*Puha léptekkel indul, gondosan ügyelve arra, hogy zörgő avarra még véletlenül se lépjen. A talaj kissé nedves, nemrég eshetett némi eső, így ennek most kisebb az esélye. Az első néhány méteren hagy néhány részleges nyomot, melyet a rőt észrevehet, ha van rá figyelme, aztán már ügyel arra, hogy lehetőség szerint nem a nedves földet illesse lábbelijével. Garancia nincs arra, hogy ugyanabba az irányba folytatja útját, s ennyi idő alatt messzire eltávolodhat. Amikor úgy érzi, végére értek, valahonnan délnyugati irányból hangzik fel a jól ismert hang, nem túl hangosan.*
- Erre!
//Különóra//
*A vadász lelke sötét erdő. A gyanútlan áldozat belekeveredik, tévelyeg, keresi a kiutat, aztán mielőtt meglátná a fényt, elvész örökre. S soha meg nem mondhatja, hol és merre járt, legfeljebb tapogatózásainak eredményét öntheti formába a maga számára. Yeza mégis töretlenül próbálkozik a bejárásával, s be kell vallani, nála jobban senki sem műveli ezt. Lesunyja fejét, ahogy a vörös eléje pimaszkodik. Tanácsot nem oszt. Még felesleges. Megtettek együtt csaknem ezer lépést, s egy zokszót sem hallott, ennél több nem kell. Az erdő első titka a megszokásé. Érezni, hogy az a körülölelő vadon világ nem idegen. Az ember a része, nincs ok tartani tőle. Lelassulni a vadon érverésére.*
- Annyit éppen tudok, hogy néhány másodperc alatt nyom nélkül eltűnjek. Akkor aztán örök időkre méregethetitek egymást. *Ujjai Yeza hátára fonódnak, megtartva a hajlékony testet. Utat talál a tüsketépte ajándék alá. Szeme a lányén, kutatón, még ha könnyük is csordul belé.*
- Nem túl praktikus viselet. A helyedben eltenném, csak akadályoz itt.
*Aztán elengedi. Csak néhány lépés és megérkeznek. Tekintélyes, öreg, odvas fa, több surranó és szárnyas lénynek is otthont adhat. Körötte ritkásabb a tér, kevesekkel kell osztoznia a fényen. Pompás példány, jó tájékozódási pont.*
- Örülhetsz, ha ilyenre lelsz. Biztos útmutatást jelenthet, a figyelemmel vagy iránta.
*Kezével végigsimít a kérgen. Nem először jár itt, s nem is véletlenül jött ide, de erről a lánynak nem kell tudnia.*
- Akkor segít igazán, ha egyedül kell járnod az utat. Gondolom, nincs kifogásod ellene.
*Fekete kendőt vesz elő. Láthatóan szemkötőnek tervezi.*
- Eltávolodok tőled, próbálj hang alapján megkeresni. Előtte százig számolj lassan. Ez meggátolja a kísértést, hogy megfigyeld, merre is megyek, de utána leveheted.
*Csak akkor köti fel gyengéden a szövetet, s lép tovább, ha nem tapasztal tiltakozást. A fák itt nem nőnek szabályos rendben, így a puszta körbekémlelés nem fog túl sok eredménnyel járni. *
- Mostantól számolhatsz!
*Puha léptekkel indul, gondosan ügyelve arra, hogy zörgő avarra még véletlenül se lépjen. A talaj kissé nedves, nemrég eshetett némi eső, így ennek most kisebb az esélye. Az első néhány méteren hagy néhány részleges nyomot, melyet a rőt észrevehet, ha van rá figyelme, aztán már ügyel arra, hogy lehetőség szerint nem a nedves földet illesse lábbelijével. Garancia nincs arra, hogy ugyanabba az irányba folytatja útját, s ennyi idő alatt messzire eltávolodhat. Amikor úgy érzi, végére értek, valahonnan délnyugati irányból hangzik fel a jól ismert hang, nem túl hangosan.*
- Erre!
2913. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-02-28 20:49:29
Üzenet elküldve: 2017-02-28 20:49:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különóra//
- Mocsárba? *kérdez vissza csendes értetlenkedéssel. Aztán mintha derengeni kezdene neki valami. Elég rég történt. Egészen ki is ment a fejéből. A mai napig nem tudta kihúzni a vadászból, hogy került oda. De az biztos, hogy alaposan meglepte. Csókot rabolt tőle, mint egy útonálló. Alig volt ideje visszacsókolni, mert nem sokkal azután, hogy rájött, ez a pimasz galád bizony Wäoreyn, a vadász el is tűnt. Ahogy jött, úgy ment, s ha nem lett volna más szemtanú, Yeza még azt is hihette volna, nem is volt valóság. Az egyetlen, ami a valódiságra hegyes ujjal bökött, az pajzán fantáziákra kicsit sem jellemző mocsárszag volt. Furcsállotta is, hiszen ha a vadász előtte ingoványban tapicskolt volna, biztos nem csutakolná ki magát a tiszteletére. Őrá viszont minden bizonnyal pofátlanul hagyott volna egy ilyen kényszerűséget, miután megszerezte a jussát. A jó ég tudja. Wäort nem mindig sikerül megfejtenie. Talán ezért is tudta így magába bolondítani.
A kemény kijelentésre ösztönösen lesüti a szemét. Pontosan tudja, érzi a zsigereiben a vadász szavainak könyörtelen igazságát. Ennek ellenére a fenyítésen megszeppent vonásokra hamar szelíd mosolygás kúszik, bár a tekintetét nem emeli fel. Így van ez. Összemorrannak, néha fogak is csattannak, karmok is lendülnek. Olykor még vér is serken. De azt bárminél biztosabban tudja, hogy Wäortól nem kell tartania. Legbelül pedig talán a férfi is érzi, hogy Yeza nem kezdené ki a kettejük közt lévő köteléket, hogy a Niyss útján vegyen magának biztonságot a vezérnél. Azt viszont le se tagadhatná, hogy a Rőt megjegyzése mennyire piszkálja azt a férfiúi lelket. Az ilyesmit nem jó hagyni főni a levében. Yeza egy iramodással a vadász elé vág és megtorpantja a kilencszázkilencvenhatodik lépésnél a titokzatos úti céljuk felé menet.
Wäor sok újoncot kiképzett a vadászoknál. És jó volt benne. Most viszont talán egy kicsit megfeledkezett róla, hogy nem egy ifjú vadászjelöltről van szó, hanem egy Niyss húgocskáról.*
- Lehet, hogy kevesebbet tudsz az erdőről, mint gondoltam *duruzsolja engesztelő évődéssel, Wäoreyn mellkasát cirógatva.* - Egy ilyen nőt nem lehet uralni *mert a természet női voltát kár is volna vitatni.* - És bizonyosan csak méregetni fogjuk egymást acsarkodva, amíg *lábujjhegyre pipiskedi magát és ajkaival megsimítja Wäor ajkát* - be nem mutatsz bennünket.
*Ez nem Yeza világa, de azt már a vadász is tapasztalhatta, hogy milyen szédületesen képes alkalmazkodni, főleg, ha van hozzá kapaszkodója. Ez esetben magától nem igazán fog találni ilyesmit. A további erőltetése az eddigi taktikának pedig inkább csak még több feszültséghez vezet. Yeza ugyanis szörnyen utál olyasmit csinálni, amiben nem tud lenyűgözni másokat. Ezzel a csetlés-botlással legfeljebb a végtelenül egyszerű humort kedvelők körében arathatna sikert.*
//Különóra//
- Mocsárba? *kérdez vissza csendes értetlenkedéssel. Aztán mintha derengeni kezdene neki valami. Elég rég történt. Egészen ki is ment a fejéből. A mai napig nem tudta kihúzni a vadászból, hogy került oda. De az biztos, hogy alaposan meglepte. Csókot rabolt tőle, mint egy útonálló. Alig volt ideje visszacsókolni, mert nem sokkal azután, hogy rájött, ez a pimasz galád bizony Wäoreyn, a vadász el is tűnt. Ahogy jött, úgy ment, s ha nem lett volna más szemtanú, Yeza még azt is hihette volna, nem is volt valóság. Az egyetlen, ami a valódiságra hegyes ujjal bökött, az pajzán fantáziákra kicsit sem jellemző mocsárszag volt. Furcsállotta is, hiszen ha a vadász előtte ingoványban tapicskolt volna, biztos nem csutakolná ki magát a tiszteletére. Őrá viszont minden bizonnyal pofátlanul hagyott volna egy ilyen kényszerűséget, miután megszerezte a jussát. A jó ég tudja. Wäort nem mindig sikerül megfejtenie. Talán ezért is tudta így magába bolondítani.
A kemény kijelentésre ösztönösen lesüti a szemét. Pontosan tudja, érzi a zsigereiben a vadász szavainak könyörtelen igazságát. Ennek ellenére a fenyítésen megszeppent vonásokra hamar szelíd mosolygás kúszik, bár a tekintetét nem emeli fel. Így van ez. Összemorrannak, néha fogak is csattannak, karmok is lendülnek. Olykor még vér is serken. De azt bárminél biztosabban tudja, hogy Wäortól nem kell tartania. Legbelül pedig talán a férfi is érzi, hogy Yeza nem kezdené ki a kettejük közt lévő köteléket, hogy a Niyss útján vegyen magának biztonságot a vezérnél. Azt viszont le se tagadhatná, hogy a Rőt megjegyzése mennyire piszkálja azt a férfiúi lelket. Az ilyesmit nem jó hagyni főni a levében. Yeza egy iramodással a vadász elé vág és megtorpantja a kilencszázkilencvenhatodik lépésnél a titokzatos úti céljuk felé menet.
Wäor sok újoncot kiképzett a vadászoknál. És jó volt benne. Most viszont talán egy kicsit megfeledkezett róla, hogy nem egy ifjú vadászjelöltről van szó, hanem egy Niyss húgocskáról.*
- Lehet, hogy kevesebbet tudsz az erdőről, mint gondoltam *duruzsolja engesztelő évődéssel, Wäoreyn mellkasát cirógatva.* - Egy ilyen nőt nem lehet uralni *mert a természet női voltát kár is volna vitatni.* - És bizonyosan csak méregetni fogjuk egymást acsarkodva, amíg *lábujjhegyre pipiskedi magát és ajkaival megsimítja Wäor ajkát* - be nem mutatsz bennünket.
*Ez nem Yeza világa, de azt már a vadász is tapasztalhatta, hogy milyen szédületesen képes alkalmazkodni, főleg, ha van hozzá kapaszkodója. Ez esetben magától nem igazán fog találni ilyesmit. A további erőltetése az eddigi taktikának pedig inkább csak még több feszültséghez vezet. Yeza ugyanis szörnyen utál olyasmit csinálni, amiben nem tud lenyűgözni másokat. Ezzel a csetlés-botlással legfeljebb a végtelenül egyszerű humort kedvelők körében arathatna sikert.*
2912. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-02-28 19:52:37
Üzenet elküldve: 2017-02-28 19:52:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*A lét valódi szépsége, hogy az ember különböző szerepeket ölthet magára. Olyan pózokba kanyaríthatja az ábrázatát, melyek akár szöges ellentétben is állhatnak valódi érzelmeivel. Sőt, látszólag a nemlét homályába is űzheti utóbbiakat. Közben élvezkedhet is, vadász helyett az erdő szegleteit ismerő, magabiztos vadként, jóleső pimaszsággal szippantva be az éltető s életet hordozó, avarral vegyített nyirkos föld szagát.*
- Szedd a lábad! *morran hátra. A panaszáradat a fülébe karcolja magát, azzal a veszéllyel fenyegetve, hogy sosem kavarodik ki onnan. Morcossága persze talmi csupán, a nyafogás szárnyait nyesegeti vele. Az erős, magabíró társ jobban kedvére való.*
- Ez sem rosszabb, mint vállig merülni egy mocsárba, három átvirrasztott és végiggyalogolt éjszaka után.
*A vér ifjonti heve volt az, mely merész útra vitte. Próbatételként taszíttattak ki a senki földjére, fogódzó nélkül, egyetlen csupasz késsel, távol mindentől, társaktól, felügyelet nélkül. Visszatérés, halál, vagy örök üldöztetés: ez a három lehetőség várt rájuk. Az első az erőseké, a második a gyengéké. A harmadik a senkiké, a becsületfosztottaké. Egy ideig képtelen volt megállapítani, merre is lehet. Aztán az apró jelek lassan bizonyossággá értek. Ismert pontot lelt, megkönnyítve a visszajutást. A csábítás azonban túl nagy volt. Tudta, hogy a vörös az övéivel mindössze három napi járásra van tőle. Éjt nappallá téve gyalogolt, nyomorúságos körülmények között, kevésen múlt, hogy nem süllyedt bele örökre víz és föld mindent magához húzó, marasztaló egyvelegébe. Egy folyóban mosta le magáról a nyomokat, hogy aztán egyetlen csókot válthasson azzal, aki száz lépcsőnél is jobban megdobogtatta a szívét, mielőtt visszaindult a céhhez. Sosem említett neki, mi történt vele, vagy hogy honnan érkezett akkor.*
- Ne utálkozni akarj vele! Ismerd meg és akkor uralni fogod! *Léptei lassulásból állásba dermednek. Bevárja a nem túl szívderítő látványt keltő alakot, majd maga mellé vonja.*
- Látsz bármit, amitől jobb okod volna tartani, mint tőlem? *mutat körbe lassan. Higgadtság nélkül bárki eláshatja magát egy erdőben. Főként, ha véletlenül egyedül marad. Szeme villanása jelzi, hogy ez is lehetőség; szívesen biztosít extra önuralom-gyakorlási lehetőséget a Sylweran-kaland további belebegtetése esetén. Yeza koránt sincs abban a helyzetben, hogy ilyesmivel mosolygásra bírja.*
- Ezer lépésnyire sem vagyunk már.
*Nem mondja, hogy mitől, de érzékelhető, tartani szándékozik az útirányt, akkor is, ha attól a sűrű időként még sűrűbb lesz.*
//Különóra//
*A lét valódi szépsége, hogy az ember különböző szerepeket ölthet magára. Olyan pózokba kanyaríthatja az ábrázatát, melyek akár szöges ellentétben is állhatnak valódi érzelmeivel. Sőt, látszólag a nemlét homályába is űzheti utóbbiakat. Közben élvezkedhet is, vadász helyett az erdő szegleteit ismerő, magabiztos vadként, jóleső pimaszsággal szippantva be az éltető s életet hordozó, avarral vegyített nyirkos föld szagát.*
- Szedd a lábad! *morran hátra. A panaszáradat a fülébe karcolja magát, azzal a veszéllyel fenyegetve, hogy sosem kavarodik ki onnan. Morcossága persze talmi csupán, a nyafogás szárnyait nyesegeti vele. Az erős, magabíró társ jobban kedvére való.*
- Ez sem rosszabb, mint vállig merülni egy mocsárba, három átvirrasztott és végiggyalogolt éjszaka után.
*A vér ifjonti heve volt az, mely merész útra vitte. Próbatételként taszíttattak ki a senki földjére, fogódzó nélkül, egyetlen csupasz késsel, távol mindentől, társaktól, felügyelet nélkül. Visszatérés, halál, vagy örök üldöztetés: ez a három lehetőség várt rájuk. Az első az erőseké, a második a gyengéké. A harmadik a senkiké, a becsületfosztottaké. Egy ideig képtelen volt megállapítani, merre is lehet. Aztán az apró jelek lassan bizonyossággá értek. Ismert pontot lelt, megkönnyítve a visszajutást. A csábítás azonban túl nagy volt. Tudta, hogy a vörös az övéivel mindössze három napi járásra van tőle. Éjt nappallá téve gyalogolt, nyomorúságos körülmények között, kevésen múlt, hogy nem süllyedt bele örökre víz és föld mindent magához húzó, marasztaló egyvelegébe. Egy folyóban mosta le magáról a nyomokat, hogy aztán egyetlen csókot válthasson azzal, aki száz lépcsőnél is jobban megdobogtatta a szívét, mielőtt visszaindult a céhhez. Sosem említett neki, mi történt vele, vagy hogy honnan érkezett akkor.*
- Ne utálkozni akarj vele! Ismerd meg és akkor uralni fogod! *Léptei lassulásból állásba dermednek. Bevárja a nem túl szívderítő látványt keltő alakot, majd maga mellé vonja.*
- Látsz bármit, amitől jobb okod volna tartani, mint tőlem? *mutat körbe lassan. Higgadtság nélkül bárki eláshatja magát egy erdőben. Főként, ha véletlenül egyedül marad. Szeme villanása jelzi, hogy ez is lehetőség; szívesen biztosít extra önuralom-gyakorlási lehetőséget a Sylweran-kaland további belebegtetése esetén. Yeza koránt sincs abban a helyzetben, hogy ilyesmivel mosolygásra bírja.*
- Ezer lépésnyire sem vagyunk már.
*Nem mondja, hogy mitől, de érzékelhető, tartani szándékozik az útirányt, akkor is, ha attól a sűrű időként még sűrűbb lesz.*
2911. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-02-28 10:16:59
Üzenet elküldve: 2017-02-28 10:16:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különóra//
*Valahogy már most úgy érzi, elbukott, mielőtt bármi érdemibe belekezdtek volna. Szörnyen korán indultak, és Wäor elég hallgatag volt egész ideúton. Mondjuk ezt inkább annak tudta be a Rőt, hogy a vadász minden figyelmét a sűrű rengetegre fordította. Erre már jóval barátságosabb az erdő is. Valószínűsíti, hogy ezt megfelelőbb tanulóterepnek ítélte a férfi. Az már korántsem tetszett ennyire Yezának, hogy lovaikat az egyik tanyán hagyták megőrzésre, s azóta kutyagolnak. Míg Wäor könnyedén veszi az akadályokat, addig Yeza minden bokorral megküzd. Külön háborúkat vív a tüskés ágakkal és a levelek takarásában megbúvó süppedős dagonyákkal.
Igaz, hogy ő kérte ezt az egész külön okítást, de Wäor szótlansága kezdi kihozni a sodrából. Az meg kiváltképp, hogy olykor egy-egy pillanatra mintha valami aljas mosolygást csípne el a hűvös szemek mélyén vagy a férfi szájának szegletében.*
- A francba is, állj már meg! *vinnyogja Wäor után, jócskán lemaradva, bokáig süppedve egy sáros gödörben, a köpenye szélét cibálva egy undok bozótos karmai közül.* - Sajnálom! Most boldog vagy? Ne haragudj, hogy rád ripakodtam *forgatja a szemét beismerőn, de még mindig küzdve az önérzetével.* - Túlzás volt azt állítani, csak egy kis segítségre szorulok. De amikor ébresztettél, az új alapokra tette a koránról alkotott fogalmaimat.
*Aryna valószínűleg sírna, ha látná, milyen állapotban van a köpeny, amit Yezának ajándékozott. Lehet, hogy ide nem az volt a legjobb választás.
~Akkor legyen ilyen nagy a mellényed, amikor puccparádés bálterembe vagy tizenkét fogásos vacsoraasztalhoz kényszerülsz~ morogja magában.*
- Az már eddig is ment magamtól, hogy utáljuk egymást az erdővel *mondja.* - De attól tartok, ennél többre lesz szükségem, ha elég hasznos akarok lenni az új barátainknak.
*Megkapaszkodik a köpenyben és a finomkodás óvatos elvét sutba dobva ránt rajta egyet, amitől az ágak végre elengedik, ő viszont kis híján hanyatt vágódik. A bozótos fehér szőrmepamacsot zsákmányolt a ruhadarab szegélyéből, de Yeza már ahhoz is túl dühös, hogy igazán dühös legyen miatta.*
- Vagy éljek azzal amivel tudok, és győzzem meg Sylweran barátodat a magam módján?
//Különóra//
*Valahogy már most úgy érzi, elbukott, mielőtt bármi érdemibe belekezdtek volna. Szörnyen korán indultak, és Wäor elég hallgatag volt egész ideúton. Mondjuk ezt inkább annak tudta be a Rőt, hogy a vadász minden figyelmét a sűrű rengetegre fordította. Erre már jóval barátságosabb az erdő is. Valószínűsíti, hogy ezt megfelelőbb tanulóterepnek ítélte a férfi. Az már korántsem tetszett ennyire Yezának, hogy lovaikat az egyik tanyán hagyták megőrzésre, s azóta kutyagolnak. Míg Wäor könnyedén veszi az akadályokat, addig Yeza minden bokorral megküzd. Külön háborúkat vív a tüskés ágakkal és a levelek takarásában megbúvó süppedős dagonyákkal.
Igaz, hogy ő kérte ezt az egész külön okítást, de Wäor szótlansága kezdi kihozni a sodrából. Az meg kiváltképp, hogy olykor egy-egy pillanatra mintha valami aljas mosolygást csípne el a hűvös szemek mélyén vagy a férfi szájának szegletében.*
- A francba is, állj már meg! *vinnyogja Wäor után, jócskán lemaradva, bokáig süppedve egy sáros gödörben, a köpenye szélét cibálva egy undok bozótos karmai közül.* - Sajnálom! Most boldog vagy? Ne haragudj, hogy rád ripakodtam *forgatja a szemét beismerőn, de még mindig küzdve az önérzetével.* - Túlzás volt azt állítani, csak egy kis segítségre szorulok. De amikor ébresztettél, az új alapokra tette a koránról alkotott fogalmaimat.
*Aryna valószínűleg sírna, ha látná, milyen állapotban van a köpeny, amit Yezának ajándékozott. Lehet, hogy ide nem az volt a legjobb választás.
~Akkor legyen ilyen nagy a mellényed, amikor puccparádés bálterembe vagy tizenkét fogásos vacsoraasztalhoz kényszerülsz~ morogja magában.*
- Az már eddig is ment magamtól, hogy utáljuk egymást az erdővel *mondja.* - De attól tartok, ennél többre lesz szükségem, ha elég hasznos akarok lenni az új barátainknak.
*Megkapaszkodik a köpenyben és a finomkodás óvatos elvét sutba dobva ránt rajta egyet, amitől az ágak végre elengedik, ő viszont kis híján hanyatt vágódik. A bozótos fehér szőrmepamacsot zsákmányolt a ruhadarab szegélyéből, de Yeza már ahhoz is túl dühös, hogy igazán dühös legyen miatta.*
- Vagy éljek azzal amivel tudok, és győzzem meg Sylweran barátodat a magam módján?
2910. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-02-27 20:06:54
Üzenet elküldve: 2017-02-27 20:06:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Feltárás a kazamatában//
*Na szóval, mit, hova, mi van, miiiiiiiiiiiiiiii??? Jeaaeeeeejj. Kicsit kacifántos, de végig gondolja még egyszer. Kicsit strapás megjegyezni mindent egyszerre. Szóval hogy is volt? A jobb a bal oldali, a középső a harmadik, és a negyedik, félig az egész... Jesszus. Na. Őőőőő. Izééé*
-Mi lenne, *veti fel* hogyhaaa *egy rövid gondolkodási idő, egy két levegővételnyi különbség* haa, mondjuk kettesével emelnénk fel? Nem vagyunk annyian, hogy mindet felemelhessük, de ha ketten ráállunk kettőre, a jobb harma... nemmmm, a negyedikre. Szóval a jobboldali negyedikre, ami a negyediket emeli meg teljesen a másikunk a baloldali harmadikra, ami a másodikat emeli meg teljesen, akkor biztosíthatunk valami kis átjáró részt, mint egy hiányos híd. Akkor a harmadik átugrálhatná a különbségeket, és megnézhetné a másik oldalt, hátha van ott valami. Ha mégsem, akkor visszajön, és kiötlünk valamit. Na? Mit szóltok? *indul el a jobb oldali negyedik kőhöz, rááll, az pedig dolgát végezve, súrlódva a fallal, felemelkedik a helyére. *
A hozzászólás írója (Gavideg Lyidere) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.27 20:07:19
*Na szóval, mit, hova, mi van, miiiiiiiiiiiiiiii??? Jeaaeeeeejj. Kicsit kacifántos, de végig gondolja még egyszer. Kicsit strapás megjegyezni mindent egyszerre. Szóval hogy is volt? A jobb a bal oldali, a középső a harmadik, és a negyedik, félig az egész... Jesszus. Na. Őőőőő. Izééé*
-Mi lenne, *veti fel* hogyhaaa *egy rövid gondolkodási idő, egy két levegővételnyi különbség* haa, mondjuk kettesével emelnénk fel? Nem vagyunk annyian, hogy mindet felemelhessük, de ha ketten ráállunk kettőre, a jobb harma... nemmmm, a negyedikre. Szóval a jobboldali negyedikre, ami a negyediket emeli meg teljesen a másikunk a baloldali harmadikra, ami a másodikat emeli meg teljesen, akkor biztosíthatunk valami kis átjáró részt, mint egy hiányos híd. Akkor a harmadik átugrálhatná a különbségeket, és megnézhetné a másik oldalt, hátha van ott valami. Ha mégsem, akkor visszajön, és kiötlünk valamit. Na? Mit szóltok? *indul el a jobb oldali negyedik kőhöz, rááll, az pedig dolgát végezve, súrlódva a fallal, felemelkedik a helyére. *
A hozzászólás írója (Gavideg Lyidere) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.27 20:07:19
2909. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-02-26 21:02:57
Üzenet elküldve: 2017-02-26 21:02:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Hét év, hét gyertya//
//A Klánvezér//
- Igen, ez már itt Arthenior, nézd az a fa ott a Pegazus, az meg ott a kovács...
*Kissé kezdi az ő idegeit is felőrölni a gyertya hápogása, de igyekszik inkább viccesre venni a figurát. A kiképzéssel és vizsgákkal kapcsolatos kérdésekre igyekszik csak érintőleges válaszokat adni, nem akarja lelőni a meglepetéseket, de szerencsére könnyen talál más témát amerre elvezethetné a beszélgetést.*
- Nagyon ajánlom hogy finom legyen az a torta... És hogy a többi gyertya is meg legyen. Egyáltalán hogy a fenébe tudták ellopni ezeket az artheniori varázslóktól?
*Mostanában elég sok különös és aggasztó esemény történik a város körül, nem aggódik amiatt hogy unatkozni fognak a közeljövőben, biztos akad majd tennivaló bőven.*
//A Klánvezér//
- Igen, ez már itt Arthenior, nézd az a fa ott a Pegazus, az meg ott a kovács...
*Kissé kezdi az ő idegeit is felőrölni a gyertya hápogása, de igyekszik inkább viccesre venni a figurát. A kiképzéssel és vizsgákkal kapcsolatos kérdésekre igyekszik csak érintőleges válaszokat adni, nem akarja lelőni a meglepetéseket, de szerencsére könnyen talál más témát amerre elvezethetné a beszélgetést.*
- Nagyon ajánlom hogy finom legyen az a torta... És hogy a többi gyertya is meg legyen. Egyáltalán hogy a fenébe tudták ellopni ezeket az artheniori varázslóktól?
*Mostanában elég sok különös és aggasztó esemény történik a város körül, nem aggódik amiatt hogy unatkozni fognak a közeljövőben, biztos akad majd tennivaló bőven.*
2908. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-02-26 21:02:30
Üzenet elküldve: 2017-02-26 21:02:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Hét év, hét gyertya//
//A Klánvezér//
*Már látni a fényt az alagút végén, végre rendes úton mehetnek, lóháton, nem csak maguk után vezetve azt.*
- Ott vagyunk már?
*Ellövi egy párszor ezt a kérdést amikor éppen nem jut semmi eszébe, de persze van bőven beszélgetni valójuk a jövőjüket tekintve. Folyik a kiképzés, sőt, már lassan a végére érnek, utána jöhetnek a vizsgák, aztán... Hát, igazából nem is tudja mire számítson. Az erőd szépen fejlődik a házignómuk keze nyomán, bár egy ideje már nem látta, de amilyen apró, könnyen lehet hogy csak átnézett felette. Lassan feltűnnek végre a távolban Arthenior házai is, már nem tart soká és végre megérkeznek.*
//A Klánvezér//
*Már látni a fényt az alagút végén, végre rendes úton mehetnek, lóháton, nem csak maguk után vezetve azt.*
- Ott vagyunk már?
*Ellövi egy párszor ezt a kérdést amikor éppen nem jut semmi eszébe, de persze van bőven beszélgetni valójuk a jövőjüket tekintve. Folyik a kiképzés, sőt, már lassan a végére érnek, utána jöhetnek a vizsgák, aztán... Hát, igazából nem is tudja mire számítson. Az erőd szépen fejlődik a házignómuk keze nyomán, bár egy ideje már nem látta, de amilyen apró, könnyen lehet hogy csak átnézett felette. Lassan feltűnnek végre a távolban Arthenior házai is, már nem tart soká és végre megérkeznek.*
2907. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-02-26 10:08:35
Üzenet elküldve: 2017-02-26 10:08:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Az utolsó lövés végre célba talál és helyben marasztalja a medvét. Ahogy Cotys lehajol, hogy kivegye a nyílvesszőket az állat testéből, a közben elengedett kutyák nagy ricsajjal elrohannak mellette. A váratlanul mögötte megszólaló hangra megpördül, de megkönnyebbülésére csupán az egyik hajtó került a közelébe és ajánlja fel segítségét a kegyelem döfés megadásában, és a zsákmány haza szállításában.*
-Köszönettel elfogadom. Bizony egymagamnak bajos lenne őkelmét vissza cipelni a táborig.
*Azzal, miután jól kupán vágta a bocsot, hogy jó példával járjon elöl, meg is ragadja a tetem egyik hátsó lábát és a fickó megmarkolja a másikat, így cipelik vissza.
Éppen időben érkeznek az ebédhez. Az őrmester degeszre tömi magát étellel és itallal, majd mivel úgy látja, hogy senkinek nincs társalkodós kedve, előveszi hosszú szárú gyökérpipáját és miközben elindul hazafelé, nekilát a pipatömés fontos és precíz műveletének.*
~Remélem a medve bőréből kijön egy szép takaró az ágyamra! Éppen jó dísze lenne a szobámnak.~
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Az utolsó lövés végre célba talál és helyben marasztalja a medvét. Ahogy Cotys lehajol, hogy kivegye a nyílvesszőket az állat testéből, a közben elengedett kutyák nagy ricsajjal elrohannak mellette. A váratlanul mögötte megszólaló hangra megpördül, de megkönnyebbülésére csupán az egyik hajtó került a közelébe és ajánlja fel segítségét a kegyelem döfés megadásában, és a zsákmány haza szállításában.*
-Köszönettel elfogadom. Bizony egymagamnak bajos lenne őkelmét vissza cipelni a táborig.
*Azzal, miután jól kupán vágta a bocsot, hogy jó példával járjon elöl, meg is ragadja a tetem egyik hátsó lábát és a fickó megmarkolja a másikat, így cipelik vissza.
Éppen időben érkeznek az ebédhez. Az őrmester degeszre tömi magát étellel és itallal, majd mivel úgy látja, hogy senkinek nincs társalkodós kedve, előveszi hosszú szárú gyökérpipáját és miközben elindul hazafelé, nekilát a pipatömés fontos és precíz műveletének.*
~Remélem a medve bőréből kijön egy szép takaró az ágyamra! Éppen jó dísze lenne a szobámnak.~
2906. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-02-25 21:37:51
Üzenet elküldve: 2017-02-25 21:37:51
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
// Egy új zug felé //
*Atehaner tényleg nem vette észre eddig, hogy az iránytű más lenne, sőt, miután lekezdtek beszélgeti, azután sem tűnik fel neki semmi, így hát átlagos tempóban sétálgat új lakhelye felé. Mivel már pár órája úton vannak, kivesz a táskájából egy nagyobb almát, majd lendületesen beleharap, és így, csámcsogva válaszol útitársának.*
- Miközben menekültem a fogva tartóim, uraim, bánom is én, hogy mik elől sokszor sűrű erdőkbe bújtam, mert ott nehezebbe veszik észre a félvért, ha félig sötételf, és szürke a bőre.
*Nagyon nyel, majd csámcsogás nélkül folytatja.*
- Akkor menjünk nyugatra.
*Mikor ez megtörténik gyorsan befalja az almát, és eldobja egy fa tövébe.*
- Sosem találkoztam egy fenevaddal sem. Szerintem Teysus mindenható, erejével és hatalmával véd, hogy fennmaradjon a béke és a harmónia. Az egyensúly. Mi vagyunk az egyensúly tökéletes példái. Félvérek.
*Atehaner tényleg nem vette észre eddig, hogy az iránytű más lenne, sőt, miután lekezdtek beszélgeti, azután sem tűnik fel neki semmi, így hát átlagos tempóban sétálgat új lakhelye felé. Mivel már pár órája úton vannak, kivesz a táskájából egy nagyobb almát, majd lendületesen beleharap, és így, csámcsogva válaszol útitársának.*
- Miközben menekültem a fogva tartóim, uraim, bánom is én, hogy mik elől sokszor sűrű erdőkbe bújtam, mert ott nehezebbe veszik észre a félvért, ha félig sötételf, és szürke a bőre.
*Nagyon nyel, majd csámcsogás nélkül folytatja.*
- Akkor menjünk nyugatra.
*Mikor ez megtörténik gyorsan befalja az almát, és eldobja egy fa tövébe.*
- Sosem találkoztam egy fenevaddal sem. Szerintem Teysus mindenható, erejével és hatalmával véd, hogy fennmaradjon a béke és a harmónia. Az egyensúly. Mi vagyunk az egyensúly tökéletes példái. Félvérek.
2905. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-02-25 17:29:55
Üzenet elküldve: 2017-02-25 17:29:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a városba//
*Az ismert úton való járás már mérföldekkel gyorsabbnak bizonyul, mint mikor még azt sem tudta hol van. Ugyan otthona nincs, de már többé-kevésbé annak tartja Artheniort.
Pár nappal ezelőtt, mikor a könyvtárban járt, látott a a főtér környékén egy hatalmas kőből készült fogadót. Nem kenyere az efféle hely, de most valahogy kívánkozik, hogy betérjen. Egyszerűen kíváncsi rá. És talán egy jót pihenhet ott, vagy még több kedvesb, vagy nem kedves illetőt ismerhet meg.
Ez akkor eldöntve. Be a városba, és egyenesen a fogadó felé. Azt már nem téveszti el merre van. Legalább is reméli.*
A hozzászólás írója (Meira Sylvaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.25 17:30:43
*Az ismert úton való járás már mérföldekkel gyorsabbnak bizonyul, mint mikor még azt sem tudta hol van. Ugyan otthona nincs, de már többé-kevésbé annak tartja Artheniort.
Pár nappal ezelőtt, mikor a könyvtárban járt, látott a a főtér környékén egy hatalmas kőből készült fogadót. Nem kenyere az efféle hely, de most valahogy kívánkozik, hogy betérjen. Egyszerűen kíváncsi rá. És talán egy jót pihenhet ott, vagy még több kedvesb, vagy nem kedves illetőt ismerhet meg.
Ez akkor eldöntve. Be a városba, és egyenesen a fogadó felé. Azt már nem téveszti el merre van. Legalább is reméli.*
A hozzászólás írója (Meira Sylvaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.25 17:30:43
2904. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-02-25 17:05:59
Üzenet elküldve: 2017-02-25 17:05:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Egy új zug felé //
- Dehogy.
*Nem áll szándékában átvágni a félvért, vagy rossz felé vezetni. Ha eltévednek, mindketten ugyanolyan eltévedtek lesznek. De azt sem szívesen osztja meg a rend új tagjával, hogy olyan eszköz birtokában van mely mindig a mágus mesterre mutat. Ilyen információval könnyen vissza lehet élni. Atehaner számára az iránytű egy egyszerű iránytűnek tűnhet messziről.*
- Kicsit nyugatabbra kell tartanunk a térkép szerint.
*Atehaner válaszát hallva a férfi megtorpan, majd előbb halkan, aztán egyre hangosabban nevet fel. Reméli a másik nem fogja ezt kikacagásnak venni, a válasz frappánssága mulattatja ennyire.*
- Remélem, elég rövid az az ima. *Dryrron megcsóválja a fejét és tovább indul.
Egyre-másra alkalmatlankodó ágakat és gallyakat hajt el maga elől, gondosan ügyelve rá hova lép. Szemét és fülét nyitva tartja, nem szeretne meglepetés áldozatául esni.*
- Szóval ilyenek az isteneid? *Kérdi újra mikor megáll, hogy egy kevés vizet igyon.* Szívesen hallanék még róluk.
- Dehogy.
*Nem áll szándékában átvágni a félvért, vagy rossz felé vezetni. Ha eltévednek, mindketten ugyanolyan eltévedtek lesznek. De azt sem szívesen osztja meg a rend új tagjával, hogy olyan eszköz birtokában van mely mindig a mágus mesterre mutat. Ilyen információval könnyen vissza lehet élni. Atehaner számára az iránytű egy egyszerű iránytűnek tűnhet messziről.*
- Kicsit nyugatabbra kell tartanunk a térkép szerint.
*Atehaner válaszát hallva a férfi megtorpan, majd előbb halkan, aztán egyre hangosabban nevet fel. Reméli a másik nem fogja ezt kikacagásnak venni, a válasz frappánssága mulattatja ennyire.*
- Remélem, elég rövid az az ima. *Dryrron megcsóválja a fejét és tovább indul.
Egyre-másra alkalmatlankodó ágakat és gallyakat hajt el maga elől, gondosan ügyelve rá hova lép. Szemét és fülét nyitva tartja, nem szeretne meglepetés áldozatául esni.*
- Szóval ilyenek az isteneid? *Kérdi újra mikor megáll, hogy egy kevés vizet igyon.* Szívesen hallanék még róluk.
2903. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-02-24 20:51:22
Üzenet elküldve: 2017-02-24 20:51:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
// Egy új zug felé //
*Szép halad Dryrron után, nem felé, hogy rossz felé megy. Látja, hogy a férfi előveszi az eszközöket, de nem szólja meg, még csak nem is gondol semmi ilyesmire, ő is gyakran használt, és használ is manapság ilyen eszközöket. Hallja, hogy új barátja morogni kezd, a sötételf énje pedig furcsán néz rá, tudni akarja, hogy mi történik.*
- Valami baj van?
*Kérdezi meg végül az emberi énje, mert unja, hogy a sötételf nem képes kinyitja a száját, ha tudni akar valamit.
Meglepődik, mikor a férfi szól hozzá, hiszen eddig csendben meneteltek.*
- Igen?
*Pislog a másik félvérre.*
- Állatok ellen? Eddig még nem találkoztam egyel sem, szóval biztosan.
*Vakarja egy kicsit a feje bújt az ember, hiszen nem tudja, hogy azért nem találkozott velük, mert az istenei megvédték, vagy mert egyszerűen szerencsés.*
- Ha megtámad valami, elmondok egy imát, majd előveszem a tőrömet.
*Szép halad Dryrron után, nem felé, hogy rossz felé megy. Látja, hogy a férfi előveszi az eszközöket, de nem szólja meg, még csak nem is gondol semmi ilyesmire, ő is gyakran használt, és használ is manapság ilyen eszközöket. Hallja, hogy új barátja morogni kezd, a sötételf énje pedig furcsán néz rá, tudni akarja, hogy mi történik.*
- Valami baj van?
*Kérdezi meg végül az emberi énje, mert unja, hogy a sötételf nem képes kinyitja a száját, ha tudni akar valamit.
Meglepődik, mikor a férfi szól hozzá, hiszen eddig csendben meneteltek.*
- Igen?
*Pislog a másik félvérre.*
- Állatok ellen? Eddig még nem találkoztam egyel sem, szóval biztosan.
*Vakarja egy kicsit a feje bújt az ember, hiszen nem tudja, hogy azért nem találkozott velük, mert az istenei megvédték, vagy mert egyszerűen szerencsés.*
- Ha megtámad valami, elmondok egy imát, majd előveszem a tőrömet.
2902. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-02-23 20:10:51
Üzenet elküldve: 2017-02-23 20:10:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Egy új zug felé //
*Dryrron délről érkezett annak idején, erre még nem járt. Így ahogy kiérnek a városból nem rest előkapni tájékozódást segítő eszközeit. Meglepődve tapasztalja, hogy összeolvasva a térképet és az iránytűt nem ugyanaz a célirány jön ki a kettőből. Morogva vágja zsebre a mágus mesterre mutató kütyüt. Valószínűleg a férfi megint elkóborolt, vagy nem a megjelölt helyen várja őket mégsem. Ennek ellenére a félvér úgy dönt, a pergament fogja követni és bízik a legjobbakban. A terep nehézségétől függően nem szabad, hogy túlságosan messze legyen a megjelölt hely. Legalábbis először ezt gondolja. Mikor az ösvényt elhagyva szembe találja magát az erdővel már kezd kételkedni.*
- Te Atehaner. *Biccent a félvérnek a megszólítás mellé, most először mióta elindultak.*
- Védenek az isteneid vadállatok ellen?
*Dryrron már szinte profi vadkannal verekedésben, ám erre más jószágok is megfordulhatnak és őszintén szólva nem bízik már annyira a szerencséjében, hogy teljesen magabiztosan vágjon a susnyásba. Készenlétben tartja számszeríját és azt kívánja, bár többet gyakorolt volna vele olvasás helyett.*
*Dryrron délről érkezett annak idején, erre még nem járt. Így ahogy kiérnek a városból nem rest előkapni tájékozódást segítő eszközeit. Meglepődve tapasztalja, hogy összeolvasva a térképet és az iránytűt nem ugyanaz a célirány jön ki a kettőből. Morogva vágja zsebre a mágus mesterre mutató kütyüt. Valószínűleg a férfi megint elkóborolt, vagy nem a megjelölt helyen várja őket mégsem. Ennek ellenére a félvér úgy dönt, a pergament fogja követni és bízik a legjobbakban. A terep nehézségétől függően nem szabad, hogy túlságosan messze legyen a megjelölt hely. Legalábbis először ezt gondolja. Mikor az ösvényt elhagyva szembe találja magát az erdővel már kezd kételkedni.*
- Te Atehaner. *Biccent a félvérnek a megszólítás mellé, most először mióta elindultak.*
- Védenek az isteneid vadállatok ellen?
*Dryrron már szinte profi vadkannal verekedésben, ám erre más jószágok is megfordulhatnak és őszintén szólva nem bízik már annyira a szerencséjében, hogy teljesen magabiztosan vágjon a susnyásba. Készenlétben tartja számszeríját és azt kívánja, bár többet gyakorolt volna vele olvasás helyett.*
2901. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-02-23 14:30:26
Üzenet elküldve: 2017-02-23 14:30:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Visszatérés Vadvédbe//
*Útnak indultak hát, aminek épen ideje volt már.
Habár rövidebb a hazaút, azért még mindig elég hosszú ahhoz, hogy szépen rájuk esteledjen már mire Vadvédbe érnek.
A lovakon is sikerül megosztozniuk, így Boróka nyugodtan jöhet az ő hátasához kötve a holmikkal a hátán. Erős, szilaj kanca, már megszokta a hasonló eseteket is.
Egy ideig nem nagyon elegyedik beszédbe a többiekkel, amíg belövik az irányt, és Sylweran átgondolja a visszautat. Aztán viszont már jönnek is a kérdések.
Merre jártak, honnan jöttek, mit csináltak?
Végül pedig az elf mesélni kezd egy kicsit a hivatásáról. Venár... legalábbis a régi szó így mondja, amit bizonyára a legtöbben már el is felejtettek a világban.
Ám egyszerűen úgy is lehet mondani, hogy szörnyvadász.
Veszélyes hivatás, ezt ki is hangsúlyozza, inkább Yezának, semmint barátjának, hiszen ő már éppen eleget tudhat erről. Ám beszél arról is, hogy egy szörnyvadász élete nem csak hadakozás és értelmetlen kalimpálás a kardjával. Sosem lehet tudni melyik bestia jó, avagy gonosz szándékú, és itt nyomban fel is hozza egyik kedvenc esetét példának, melyben egy óriási szörnyeteget kellett volna megölnie a falubeliek felbérelésének köszönhetően, ám kiderül, hogy a lény nem, hogy nem rossz, de még a törpös vicceket is szereti.
Aztán elmesélte azt a történetet, melyben egy másik szörnyeteg egy híd alatt lakott, és senkit nem engedett át rajta, csak ha vámot fizettek neki, s aki ezt nem tette meg, azt egy karral vagy egy lábbal megrövidítette.
Sylweran végül elűzte a szörnyet, de a falubelieket aztán megtámadták az erdei zsiványok, és az elfet hibáztatták miatta, hogy mindez azért van, mert az ő hibájából már nem védi a hidat az a lény.*
- Egy szó, mint száz... nem tudhatod mi vár rád. És nagyon sokat kell ebben a szakmában gondolkodni is, főként ha egy társaddal vagy. Az ő élete is a Te kezedben lehet.
*Van még bőven mese és példa meg magyarázat a tarsolyában, és ő bizony mesél is tovább ha kell. Még Tray barátját is felhozza, aki Vadvédben maradt a többiekkel, és akivel egy tretil felett arattak győzelmet közös erővel. Igaz Tray lesérült a túlzottan okosnak bizonyult jószágtól, de a mélységi elbeszélései alapján tudta csak Sylweran összerakni a kész tervet, amelynek hála sikerrel járt. Így Tray mondjon bármit, Sylweran szerint azt a fenevadat bizony közös erővel győzték le.*
- És legyetek óvatosak az erdővel! Tartsátok tiszteletben! *mondja eztán.*
- Tudom, hogy őrültségnek hangzik, de sokkal több minden él ott, mint azt gondolnátok. Egy alkalommal egy erdőszellemet mentettünk meg néhány különös árnytól. Ezt kaptam tőle. *nyúl a zsebébe, és barátja és a lány felé mutatja tenyerén a kis kövecskét.*
- Vallatókőnek neveztem el. *vigyorodik el.*
- Jelzi a hazugságokat. Elvileg csak nekem működik. Villámmal is fel lehet tölteni Maabor úr szerint, aki megvizsgálta... *teszi aztán vissza a zsebébe.*
- A lényeg, hogy tiszteljétek az erdőt, mert hárman a csapatból bizonyítottuk neki, hogy bízhat bennünk, és ezért befogadott minket a szívébe, ott élhetünk. Ő megvéd minket, mi megvédjük őt. Ilyen egyszerű az egész. De ne akarjuk soha megtudni, milyen volna ha ellenünk fordulna!
*Lassan rájuk esteledik, de hála az égnek addigra már régen bent vannak az erdőben, és felfelé kaptatnak Vadvéd felé. A folyó is sokkal csendesebbnek és nyugodtabbnak tűnik, amikor átkelnek a gázlón.*
- Előre megyek majd a kapunál. Hamarosan megérkezünk. *mondja a többieknek, amikor úgy saccolja, már csak maximum húsz perc lehet hátra az útjukból. Az első csillagok is felbukkannak már a fejük felett.
Nem túl jó egy sötét és veszélyes rengetegben kószálni, de régebben ilyenkor már tábort kellett verniük, és további egy napot gyalogolniuk hazáig. Most legalább leredukálódik ez a dolog egy kissé, habár így a külvilág is közelebb van, mint azt szerette volna.
Megkordul a gyomra. Kezd éhes lenni. Nem is nagyon evett útközben, csak ivott, amikor már nagyon szomjas volt. De hála az isteneknek, hamarosan otthon vannak, és ott Banya főztje - remélhetőleg az ehető is - gőzölögve vár már rájuk!*
A hozzászólás írója (Sehonnai Sylweran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.23 14:37:11
*Útnak indultak hát, aminek épen ideje volt már.
Habár rövidebb a hazaút, azért még mindig elég hosszú ahhoz, hogy szépen rájuk esteledjen már mire Vadvédbe érnek.
A lovakon is sikerül megosztozniuk, így Boróka nyugodtan jöhet az ő hátasához kötve a holmikkal a hátán. Erős, szilaj kanca, már megszokta a hasonló eseteket is.
Egy ideig nem nagyon elegyedik beszédbe a többiekkel, amíg belövik az irányt, és Sylweran átgondolja a visszautat. Aztán viszont már jönnek is a kérdések.
Merre jártak, honnan jöttek, mit csináltak?
Végül pedig az elf mesélni kezd egy kicsit a hivatásáról. Venár... legalábbis a régi szó így mondja, amit bizonyára a legtöbben már el is felejtettek a világban.
Ám egyszerűen úgy is lehet mondani, hogy szörnyvadász.
Veszélyes hivatás, ezt ki is hangsúlyozza, inkább Yezának, semmint barátjának, hiszen ő már éppen eleget tudhat erről. Ám beszél arról is, hogy egy szörnyvadász élete nem csak hadakozás és értelmetlen kalimpálás a kardjával. Sosem lehet tudni melyik bestia jó, avagy gonosz szándékú, és itt nyomban fel is hozza egyik kedvenc esetét példának, melyben egy óriási szörnyeteget kellett volna megölnie a falubeliek felbérelésének köszönhetően, ám kiderül, hogy a lény nem, hogy nem rossz, de még a törpös vicceket is szereti.
Aztán elmesélte azt a történetet, melyben egy másik szörnyeteg egy híd alatt lakott, és senkit nem engedett át rajta, csak ha vámot fizettek neki, s aki ezt nem tette meg, azt egy karral vagy egy lábbal megrövidítette.
Sylweran végül elűzte a szörnyet, de a falubelieket aztán megtámadták az erdei zsiványok, és az elfet hibáztatták miatta, hogy mindez azért van, mert az ő hibájából már nem védi a hidat az a lény.*
- Egy szó, mint száz... nem tudhatod mi vár rád. És nagyon sokat kell ebben a szakmában gondolkodni is, főként ha egy társaddal vagy. Az ő élete is a Te kezedben lehet.
*Van még bőven mese és példa meg magyarázat a tarsolyában, és ő bizony mesél is tovább ha kell. Még Tray barátját is felhozza, aki Vadvédben maradt a többiekkel, és akivel egy tretil felett arattak győzelmet közös erővel. Igaz Tray lesérült a túlzottan okosnak bizonyult jószágtól, de a mélységi elbeszélései alapján tudta csak Sylweran összerakni a kész tervet, amelynek hála sikerrel járt. Így Tray mondjon bármit, Sylweran szerint azt a fenevadat bizony közös erővel győzték le.*
- És legyetek óvatosak az erdővel! Tartsátok tiszteletben! *mondja eztán.*
- Tudom, hogy őrültségnek hangzik, de sokkal több minden él ott, mint azt gondolnátok. Egy alkalommal egy erdőszellemet mentettünk meg néhány különös árnytól. Ezt kaptam tőle. *nyúl a zsebébe, és barátja és a lány felé mutatja tenyerén a kis kövecskét.*
- Vallatókőnek neveztem el. *vigyorodik el.*
- Jelzi a hazugságokat. Elvileg csak nekem működik. Villámmal is fel lehet tölteni Maabor úr szerint, aki megvizsgálta... *teszi aztán vissza a zsebébe.*
- A lényeg, hogy tiszteljétek az erdőt, mert hárman a csapatból bizonyítottuk neki, hogy bízhat bennünk, és ezért befogadott minket a szívébe, ott élhetünk. Ő megvéd minket, mi megvédjük őt. Ilyen egyszerű az egész. De ne akarjuk soha megtudni, milyen volna ha ellenünk fordulna!
*Lassan rájuk esteledik, de hála az égnek addigra már régen bent vannak az erdőben, és felfelé kaptatnak Vadvéd felé. A folyó is sokkal csendesebbnek és nyugodtabbnak tűnik, amikor átkelnek a gázlón.*
- Előre megyek majd a kapunál. Hamarosan megérkezünk. *mondja a többieknek, amikor úgy saccolja, már csak maximum húsz perc lehet hátra az útjukból. Az első csillagok is felbukkannak már a fejük felett.
Nem túl jó egy sötét és veszélyes rengetegben kószálni, de régebben ilyenkor már tábort kellett verniük, és további egy napot gyalogolniuk hazáig. Most legalább leredukálódik ez a dolog egy kissé, habár így a külvilág is közelebb van, mint azt szerette volna.
Megkordul a gyomra. Kezd éhes lenni. Nem is nagyon evett útközben, csak ivott, amikor már nagyon szomjas volt. De hála az isteneknek, hamarosan otthon vannak, és ott Banya főztje - remélhetőleg az ehető is - gőzölögve vár már rájuk!*
A hozzászólás írója (Sehonnai Sylweran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.23 14:37:11
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579