Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 20 (381. - 400. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
400. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-10-08 21:46:51
Üzenet elküldve: 2012-10-08 21:46:51
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Yararie Sinathus//
Többet sajnos nem mondhatok arról, hogy ki vagyok *feleli a nő. Hangja alapján úgy tűnhet, jót mulat magában Yararie hevességén.* Tudod, ettől titkos a mi kis társaságunk.
*Halk léptek hallatszanak, úgy tűnik, a nő fel-alá sétál foglya előtt.*
A feladatod nem kevésbé nemes, mint ez az őrültség, amibe hagytad magad belerángatni, sőt, véleményem szerint sokkal jobban illik a származásodhoz és a személyiségedhez, mint az a kémkedősdi... ha nem így lenne, nem lennél most itt. Egy kiveszőben és lehullóban lévő család újbóli felvirágoztatása a feladatod - nem mondhatod, hogy nem kihívás.
//Lenz Omant//
*Hiába a rugdosás, Lenz lába csupán a falnak ütközik néhányszor, élőlénynek egyszer sem. A hangok azonban továbbra is ott vannak, körülveszik, mintha a lények testetlenül is ott lennének körülötte. Lépteik zaja és csámcsogásuk közé most valami más is keveredik, valami halk, fenyegető morgás, amely minden bizonnyal egy nagyobb termetű valamihez tartozik.*
Többet sajnos nem mondhatok arról, hogy ki vagyok *feleli a nő. Hangja alapján úgy tűnhet, jót mulat magában Yararie hevességén.* Tudod, ettől titkos a mi kis társaságunk.
*Halk léptek hallatszanak, úgy tűnik, a nő fel-alá sétál foglya előtt.*
A feladatod nem kevésbé nemes, mint ez az őrültség, amibe hagytad magad belerángatni, sőt, véleményem szerint sokkal jobban illik a származásodhoz és a személyiségedhez, mint az a kémkedősdi... ha nem így lenne, nem lennél most itt. Egy kiveszőben és lehullóban lévő család újbóli felvirágoztatása a feladatod - nem mondhatod, hogy nem kihívás.
//Lenz Omant//
*Hiába a rugdosás, Lenz lába csupán a falnak ütközik néhányszor, élőlénynek egyszer sem. A hangok azonban továbbra is ott vannak, körülveszik, mintha a lények testetlenül is ott lennének körülötte. Lépteik zaja és csámcsogásuk közé most valami más is keveredik, valami halk, fenyegető morgás, amely minden bizonnyal egy nagyobb termetű valamihez tartozik.*
399. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-10-08 19:06:56
Üzenet elküldve: 2012-10-08 19:06:56
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*A város. Igaz, az utat most sikerült rövidebb idő alatt megtennie, mégis, ez a pár nap több mint elég lett volna arra, hogy bestiamentesítsék a Kikötő környékét. És még ígyis, mennyi dolga van, mire végre arra veheti az irányt!
Nem tétovázik és talán kevésbé is figyel oda, mint kéne. Közeledve Artheniorhoz, egyre több az utazó és sokan gyalogosan vannak, de a nő nem állhat sorba, illedelmesen megkérve mindenkit, hogy engedjék tovább. Annyiban felhívja magára a figyelmet, hogy a nagy, fekete lovat hangosan bíztatja a jobb tempóra. Ez a stratégia beválni látszik, sokan megrémülve, mások szentségelve, de félreugranak az útból. Ők nem sérülnek meg, Quae pedig gyorsan haladhat, mindenki jól jár. Tovahaladva, ha az illető szerencsés, a nő talán visszapillant és még visszakiáltva elnését is kér.
Az utóbbi időben a dolgok javulni látszottak. A nőszemély most a megszokottnál kedélyesebbnek érzi magát, pörögnek az események és tudja, hogy mire minden teendőjén túl van, még csak akkor jön majd a java. Arcán is ritka vendég az őszinte mosoly, de most úgy döntött, hosszabb időre jön látogatni. Gondolatban már nem is itt jár, hanem kicsit előrébb, ami szintén a jókedv jele. Szintén kedvet hoz a gondolat, hogy betérhet a kovácshoz. Az ottani nézelődés, beszélgetés, tapasztalat és hírek cseréje mindig is nyugtatólag hatott Quae-re.
És ekkor feltűnik a távolban a városkapu.*
Nem tétovázik és talán kevésbé is figyel oda, mint kéne. Közeledve Artheniorhoz, egyre több az utazó és sokan gyalogosan vannak, de a nő nem állhat sorba, illedelmesen megkérve mindenkit, hogy engedjék tovább. Annyiban felhívja magára a figyelmet, hogy a nagy, fekete lovat hangosan bíztatja a jobb tempóra. Ez a stratégia beválni látszik, sokan megrémülve, mások szentségelve, de félreugranak az útból. Ők nem sérülnek meg, Quae pedig gyorsan haladhat, mindenki jól jár. Tovahaladva, ha az illető szerencsés, a nő talán visszapillant és még visszakiáltva elnését is kér.
Az utóbbi időben a dolgok javulni látszottak. A nőszemély most a megszokottnál kedélyesebbnek érzi magát, pörögnek az események és tudja, hogy mire minden teendőjén túl van, még csak akkor jön majd a java. Arcán is ritka vendég az őszinte mosoly, de most úgy döntött, hosszabb időre jön látogatni. Gondolatban már nem is itt jár, hanem kicsit előrébb, ami szintén a jókedv jele. Szintén kedvet hoz a gondolat, hogy betérhet a kovácshoz. Az ottani nézelődés, beszélgetés, tapasztalat és hírek cseréje mindig is nyugtatólag hatott Quae-re.
És ekkor feltűnik a távolban a városkapu.*
398. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-10-08 14:22:15
Üzenet elküldve: 2012-10-08 14:22:15
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
//Eleonor Nesayang figyelmébe//
*Már az útját tervezgette mikor meghallotta Eleonor lágy hangját, a lány maga felé fordítja majd belecsúsztatja kezét az elf tenyerébe. Zet keze reflexből megrándul, senkit nem szokott három lépésnyi távolságnál közelebb engedni magához.*
-Kérlek Eleonor ne köszönj semmit, kötelességemnek éreztem hogy segítsek rajtatok. És ami Geradrast illeti, nem tudok neki megbocsájtani, sajnálom. De mondj meg neki valamit holnap.
*Egy elf mondást súg a fülébe, ami ennyit tesz a közös nyelven: 'Bocsásd meg másoknak tetteiket, és ők is megbocsájtanak neked.' *
-Remélem megtudtad jegyezni Geradras érteni fogja a jelentését.
*Ez volt utolsó mondata a nőhöz, hátat fordított neki és bevette magát az erdő sűrűjébe.*
*Már az útját tervezgette mikor meghallotta Eleonor lágy hangját, a lány maga felé fordítja majd belecsúsztatja kezét az elf tenyerébe. Zet keze reflexből megrándul, senkit nem szokott három lépésnyi távolságnál közelebb engedni magához.*
-Kérlek Eleonor ne köszönj semmit, kötelességemnek éreztem hogy segítsek rajtatok. És ami Geradrast illeti, nem tudok neki megbocsájtani, sajnálom. De mondj meg neki valamit holnap.
*Egy elf mondást súg a fülébe, ami ennyit tesz a közös nyelven: 'Bocsásd meg másoknak tetteiket, és ők is megbocsájtanak neked.' *
-Remélem megtudtad jegyezni Geradras érteni fogja a jelentését.
*Ez volt utolsó mondata a nőhöz, hátat fordított neki és bevette magát az erdő sűrűjébe.*
397. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-10-07 21:48:38
Üzenet elküldve: 2012-10-07 21:48:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Geradras Darandel,Eleonor Nesayang részére//
*Mikor a zúdult délutánból, kellemes partyt csaptak estére. Majd kedves Eleonor feltett egy kérdést. Mire már várt, hisz a nagy beszélőkéje, eddig mit sem ért. Majd megvonja vállát.*
-Hát nem is tudom, mit mondjak magamról. Mire vagy kíváncsi?
*Aranyosan kérdezi. Miközben haja arcát takarásba hozta. Igazgatja haját és figyelmesen figyeli a lányt közbe. Majd mikor oly jól elbeszélgettek Geradras felhozta a kérdését.*
-Hát beismerem, hogy nem csak a kalandvágy vezérelt. Van egy ember aki követtett. Jól ismerem, nem kell tőle félni, de semmiféle képen nem akartam vele beszélni. Hosszú lenne elmagyarázni. De semmiféle veszedelmet nem hoz magával.
*Majd idő műlásával tündérünk fázni kezd, méghozzá eléggé. De nem volt tűz, hisz nagyon könnyen meglátnának, mert egy tisztásra telepedtek. Geradras folyamatosan őrködik percre nem hunyja le a szemét. De éjjel felkelt Liannera is. És Geradrassal elegyedett szóba, kinek jobbján Eleonor aludt. Suttogva beszél tündérünk.*
-Ger mesélj kicsit az utatokról, és Eleonorrol. Hogy melegedtetek ennyire össze?
*Halkan kérdezi az elfet. dideregve. Mikor Geradras felajánlja másik kezét, megkönyörülve a lányon. Lia gyorsan beleegyezte, hiszen nagyon hideg volt. Oda is ment karjaiba. Így aludt a két leány az őrködő elf karjaiban. Pirkadtat körül felébredt Liannera. hallotta, hogy Eleonor is felkelt. Odafordult felé szemeit dörzsölve.*
-Minden rendben van?
*Fáradt hangon kérdezte.*
*Mikor a zúdult délutánból, kellemes partyt csaptak estére. Majd kedves Eleonor feltett egy kérdést. Mire már várt, hisz a nagy beszélőkéje, eddig mit sem ért. Majd megvonja vállát.*
-Hát nem is tudom, mit mondjak magamról. Mire vagy kíváncsi?
*Aranyosan kérdezi. Miközben haja arcát takarásba hozta. Igazgatja haját és figyelmesen figyeli a lányt közbe. Majd mikor oly jól elbeszélgettek Geradras felhozta a kérdését.*
-Hát beismerem, hogy nem csak a kalandvágy vezérelt. Van egy ember aki követtett. Jól ismerem, nem kell tőle félni, de semmiféle képen nem akartam vele beszélni. Hosszú lenne elmagyarázni. De semmiféle veszedelmet nem hoz magával.
*Majd idő műlásával tündérünk fázni kezd, méghozzá eléggé. De nem volt tűz, hisz nagyon könnyen meglátnának, mert egy tisztásra telepedtek. Geradras folyamatosan őrködik percre nem hunyja le a szemét. De éjjel felkelt Liannera is. És Geradrassal elegyedett szóba, kinek jobbján Eleonor aludt. Suttogva beszél tündérünk.*
-Ger mesélj kicsit az utatokról, és Eleonorrol. Hogy melegedtetek ennyire össze?
*Halkan kérdezi az elfet. dideregve. Mikor Geradras felajánlja másik kezét, megkönyörülve a lányon. Lia gyorsan beleegyezte, hiszen nagyon hideg volt. Oda is ment karjaiba. Így aludt a két leány az őrködő elf karjaiban. Pirkadtat körül felébredt Liannera. hallotta, hogy Eleonor is felkelt. Odafordult felé szemeit dörzsölve.*
-Minden rendben van?
*Fáradt hangon kérdezte.*
396. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-10-07 21:19:32
Üzenet elküldve: 2012-10-07 21:19:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
//Geradras Darandel és Liannera Muriku részére//
*Miután visszajött a búcsúzkodásból Zetriattal, összeszedik magukat és kicsit odébb mennek, be az erdőbe, de végül úgy döntenek, hogy egy tisztáson éjszakáznak. Megvacsoráznak - hiszen egész nap nem volt lehetőségük enni a sok kapkodás, izgalom mellett -, és közben beszélgetnek.*
-Mesélj magadról Liannera! *néz a kis tündérre, aki eddig nem sok szót kapott a nagy kalandok közepette.* - A mi történetünket már ismered, most te jössz. *Bátorító mosolyt küld a lány felé, közben Geradrashoz bújik, hogy melegítse a férfi, mert ahogy egyre jobban esteledik, kezd fázni. Végül egész jól sikerül az esti beszélgetés, és miután mindannyian nyugovóra térnek, Eleonor Geradrashoz bújik a hívására.*
-Szórakozást? *kérdi fáradtan* - Geradras, most nincs jó kedvem. *Végigsimít a mellkasán és a férfi csillogó szemeibe néz.* - Nem így kellett volna végződnie Zetriattal. Mégis csak megmentett minket. Tudom, hogy megbántott, de... *Felsóhajt, aztán kifordul, de végig úgy, hogy továbbra is Geradrashoz bújva maradjon.*
-Hagyjuk. Nem akarom, hogy ez az ügy közénk álljon. Ma éjszaka aludjunk, szerelmem. Pihenjük ki az elmúlt napokat. A tied leszek, amint a Zöldsárkányba érünk... de most Liannera is hallhat minket, azt pedig nem szeretném. Neki sem lenne jó, és nekünk sem.
*Hátranéz, hogy lássa Geradras reakcióját.*
-Nem baj?
*Végül szorosan az elfbe bújik, becsukja a szemét és próbál minél gyorsabban elaludni. Éjszaka azonban többször is felébred, mert egyszer Zetriatot, másszor Geradrast látja vérbe fagyva. Nagyon megviselték az elmúlt napok, és időbe telik, amíg feldolgozza, amit látott. Reggel korán fenn van, várja, hogy a többiek is felkeljenek.*
*Miután visszajött a búcsúzkodásból Zetriattal, összeszedik magukat és kicsit odébb mennek, be az erdőbe, de végül úgy döntenek, hogy egy tisztáson éjszakáznak. Megvacsoráznak - hiszen egész nap nem volt lehetőségük enni a sok kapkodás, izgalom mellett -, és közben beszélgetnek.*
-Mesélj magadról Liannera! *néz a kis tündérre, aki eddig nem sok szót kapott a nagy kalandok közepette.* - A mi történetünket már ismered, most te jössz. *Bátorító mosolyt küld a lány felé, közben Geradrashoz bújik, hogy melegítse a férfi, mert ahogy egyre jobban esteledik, kezd fázni. Végül egész jól sikerül az esti beszélgetés, és miután mindannyian nyugovóra térnek, Eleonor Geradrashoz bújik a hívására.*
-Szórakozást? *kérdi fáradtan* - Geradras, most nincs jó kedvem. *Végigsimít a mellkasán és a férfi csillogó szemeibe néz.* - Nem így kellett volna végződnie Zetriattal. Mégis csak megmentett minket. Tudom, hogy megbántott, de... *Felsóhajt, aztán kifordul, de végig úgy, hogy továbbra is Geradrashoz bújva maradjon.*
-Hagyjuk. Nem akarom, hogy ez az ügy közénk álljon. Ma éjszaka aludjunk, szerelmem. Pihenjük ki az elmúlt napokat. A tied leszek, amint a Zöldsárkányba érünk... de most Liannera is hallhat minket, azt pedig nem szeretném. Neki sem lenne jó, és nekünk sem.
*Hátranéz, hogy lássa Geradras reakcióját.*
-Nem baj?
*Végül szorosan az elfbe bújik, becsukja a szemét és próbál minél gyorsabban elaludni. Éjszaka azonban többször is felébred, mert egyszer Zetriatot, másszor Geradrast látja vérbe fagyva. Nagyon megviselték az elmúlt napok, és időbe telik, amíg feldolgozza, amit látott. Reggel korán fenn van, várja, hogy a többiek is felkeljenek.*
395. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-10-07 20:54:02
Üzenet elküldve: 2012-10-07 20:54:02
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//Eleonor Nesayang,Zetriat Iuthar, Mesélő #4 és Liannera Muriku részére//
*Geradras a konfliktus közben, soha se emelte fel hangját, mindig nyugodt volt. Halkan és vészjóslóan beszélt, majd mikor gyilkosnak vádolták mikor elmondta szövegét, már csak röhögött utána az elfen, és elege is lett elment és jelezte neki, hogy távozhat, mire a másik elf el is mert. Aztán elég feldúlt volt nem is nagyon szólalt meg. Arra azért válaszolt, amikor Eleonor felhozta, hogy Zetriat nem jön vissza, és nem követi a csapatot.*
- Hát remélem is, itt vádolgat engem, mikor nem ártottam neki.
*Hangjában érződött a teljes megvetés amit iránta érzet. Aztán Isten tudja honnan, de elővett egy kis kedv fokozó kulacsot. Sajnos kevés volt már csak benne. De körbekínálta aztán megitta. Mikor oldódottabb lett a hangulat Geradrasnak is visszatért a szociális képességei, és boldogította a két hölgyet. Eleoor fele fordult.*
-Tudod mit kedvesem? Pihenjünk meg éjszakára, ránk férne már egy kis nyugalom. Ma éjjel nem akarok majd erdőben menetelni.
*Aztán mentek egy darabig beszélgettek, egyszer csak Liannerrának is szót tett.*
-Tudod, tetszik hogy ilyen kalandvágyó vagy. De gondolom nem véletlen, hogy velünk tartasz. Vagy tévednék?
*Mosolyog rá szelíden. És figyeli a reakcióját. Ugyan is az a sejtése, hogy valami más oka is van a tündérnek, hogy ilyen zűrös társasággal jöjjön, mint szimpla kalandvágy. Közbe sétálnak tovább mi be nem esteledik és az éjszaka sötétje reájuk nem száll. De szerencsére rákészültek, hisz a megbeszéltek alapján tábort vertek amikor még csak éppen nyugvásra kezdett térni a nap. Éjjel Geradras felkereste Eleonort és rámosolygott.*
-Végre van egy szabad éjszakánk. Szeretnél te is esetleg egy kis szórakozást?
*Mosolyog a lányra és tárja is ki karját.várva a választ, és a lány ölelését.*
*Geradras a konfliktus közben, soha se emelte fel hangját, mindig nyugodt volt. Halkan és vészjóslóan beszélt, majd mikor gyilkosnak vádolták mikor elmondta szövegét, már csak röhögött utána az elfen, és elege is lett elment és jelezte neki, hogy távozhat, mire a másik elf el is mert. Aztán elég feldúlt volt nem is nagyon szólalt meg. Arra azért válaszolt, amikor Eleonor felhozta, hogy Zetriat nem jön vissza, és nem követi a csapatot.*
- Hát remélem is, itt vádolgat engem, mikor nem ártottam neki.
*Hangjában érződött a teljes megvetés amit iránta érzet. Aztán Isten tudja honnan, de elővett egy kis kedv fokozó kulacsot. Sajnos kevés volt már csak benne. De körbekínálta aztán megitta. Mikor oldódottabb lett a hangulat Geradrasnak is visszatért a szociális képességei, és boldogította a két hölgyet. Eleoor fele fordult.*
-Tudod mit kedvesem? Pihenjünk meg éjszakára, ránk férne már egy kis nyugalom. Ma éjjel nem akarok majd erdőben menetelni.
*Aztán mentek egy darabig beszélgettek, egyszer csak Liannerrának is szót tett.*
-Tudod, tetszik hogy ilyen kalandvágyó vagy. De gondolom nem véletlen, hogy velünk tartasz. Vagy tévednék?
*Mosolyog rá szelíden. És figyeli a reakcióját. Ugyan is az a sejtése, hogy valami más oka is van a tündérnek, hogy ilyen zűrös társasággal jöjjön, mint szimpla kalandvágy. Közbe sétálnak tovább mi be nem esteledik és az éjszaka sötétje reájuk nem száll. De szerencsére rákészültek, hisz a megbeszéltek alapján tábort vertek amikor még csak éppen nyugvásra kezdett térni a nap. Éjjel Geradras felkereste Eleonort és rámosolygott.*
-Végre van egy szabad éjszakánk. Szeretnél te is esetleg egy kis szórakozást?
*Mosolyog a lányra és tárja is ki karját.várva a választ, és a lány ölelését.*
394. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-10-07 20:37:03
Üzenet elküldve: 2012-10-07 20:37:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Geradras Darandel, Zetriat Iuthar, Mesélő #4 és Eleonor Nesayang részére//
*Négy tag közül legcsendesebb Liannera, ami nagyon furcsa, hisz a kis tündér szokott lenni a társaságban a leghangosabb. De most más a helyzet. Mert nincs mondanivalója a történtekhez. Mikor a lány nyugtatja, nagyon örül neki, mert melegséggel tölti el a lány törődése. Aztán feltámad diszkrét veszekedés, amiben ő nem vett rész. Elvonult kicsit, hogy ne is hallja, hisz csak feldúlná lelkét és még csak köze sincs hozzá. Amikor lecsendesültek a kedélyek visszajött. Majd Eleonor az állapotáról érdeklődött, mire nagy mosoly kerekedett szájára.*
- Persze mehetünk.
*Bólintott egyet, majd követte a szerelmes párt.*
*Négy tag közül legcsendesebb Liannera, ami nagyon furcsa, hisz a kis tündér szokott lenni a társaságban a leghangosabb. De most más a helyzet. Mert nincs mondanivalója a történtekhez. Mikor a lány nyugtatja, nagyon örül neki, mert melegséggel tölti el a lány törődése. Aztán feltámad diszkrét veszekedés, amiben ő nem vett rész. Elvonult kicsit, hogy ne is hallja, hisz csak feldúlná lelkét és még csak köze sincs hozzá. Amikor lecsendesültek a kedélyek visszajött. Majd Eleonor az állapotáról érdeklődött, mire nagy mosoly kerekedett szájára.*
- Persze mehetünk.
*Bólintott egyet, majd követte a szerelmes párt.*
393. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-10-07 20:22:44
Üzenet elküldve: 2012-10-07 20:22:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
//Geradras Darandel,Zetriat Iuthar, Mesélő #4 és Liannera Muriku részére//
*Abban a pár pillanatban, amíg minden csendes és nyugodt,Eleonor Liannera felé fordul.*
-Minden rendben, azt hiszem. *A kezébe temeti az arcát, sóhajt egyet és a tündérre néz.* - Ugye te is jól vagy. Most már úgy érzem, felelősséggel tartozunk irántad. *Barátságosan rámosolyog, majd némán figyeli Zetriat, majd Geradras reakcióját, az elf ébredése miatt. Amikor úgy tűnik, újra egy veszekedés robbanna ki, Eleonor felkiált*
-Hagyjátok már abba! *Először Geradrasra néz* - Éppen most ébredt fel, pont te mondtad, hogy össze van zavarodva. Ne kapd fel a vizet azonnal! *Aztán Zetriatra pillant* - Kérlek, hagyd abba ezt a gyilkosozást! Igen, megtörtént, nekem sem tetszik, de nem tudjuk visszacsinálni. Kérlek, hagyd abba!
*Végül mindketten abbahagyják a vitát, de Zetriatot már nem lehet marasztalni elbúcsúzik tőlük, és elindul a másik irányba. Eleonor egy pillanatig nézi, ahogy távolodik és végül utána siet, hiszen tényleg szépeket mondott neki.*
-Zetriat! Várj egy pillanatot! *Utánaszalad, és úgy, hogy már csak ketten vannak. Amikor az elf felé fordul, és ő végre odaér hozzá, és megfogja a karját, majd lecsúszik a keze Zet kezébe.*
-Nagyon sajnálom, hogy így alakult. Csak... *Felnéz Zetriat szemébe.* - Szeretném megköszönni a segítséget, amit értünk tettél. Nem lehetek elég hálás, mert megmentettél minket. Nem érdekel, hogy mit gondolsz rólam és Geradrasról. *Rázza a fejét.* - Csak tudni szeretném, hogy minden rendben lesz-e veled ezután. Tényleg rosszul érezném magam, ha valami bajod lenne miattunk.
*Egy kis hatásszünet, levegő vétel és még egy pillanat, amíg összeszedi a gondolatait.*
-Szóval sok szerencsét a továbbiakban és remélem még találkozunk.
*Nem törődik azzal, hogy az elf esetleg nem akarja, vagy ellenkezne, de megöleli és még egy puszit is nyom az arcára.*
-Köszönök mindent, Zetriat. Vigyázz magadra!
*Aztán gyorsan elengedi, mielőtt az elf rosszul érezné magát, rámosolyog, habár kicsit erőltetett az a mosoly, mivel nem akarja, hogy elváljanak az útjaik. Főleg nem így. De végülis, miután lecsöppent az első könnycsepp, int Zetriatnak még egyet, aztán visszamegy a társaihoz.*
-Zetriat elment és nem is fog visszajönni. Nem fog követni minket. *Ezt leginkább Geradrasnak mondja. Aztán Liannera felé fordul.*
-Kipihented magad? Indulnunk kellene, nem? *Újra Geradrasra néz*
-Mi a Karavánpihenő felé vesszük az irányt, a Zöldsárkány fogadóba. Velünk tartasz?
A hozzászólás írója (Eleonor Nesayang) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.07 20:29:39
*Abban a pár pillanatban, amíg minden csendes és nyugodt,Eleonor Liannera felé fordul.*
-Minden rendben, azt hiszem. *A kezébe temeti az arcát, sóhajt egyet és a tündérre néz.* - Ugye te is jól vagy. Most már úgy érzem, felelősséggel tartozunk irántad. *Barátságosan rámosolyog, majd némán figyeli Zetriat, majd Geradras reakcióját, az elf ébredése miatt. Amikor úgy tűnik, újra egy veszekedés robbanna ki, Eleonor felkiált*
-Hagyjátok már abba! *Először Geradrasra néz* - Éppen most ébredt fel, pont te mondtad, hogy össze van zavarodva. Ne kapd fel a vizet azonnal! *Aztán Zetriatra pillant* - Kérlek, hagyd abba ezt a gyilkosozást! Igen, megtörtént, nekem sem tetszik, de nem tudjuk visszacsinálni. Kérlek, hagyd abba!
*Végül mindketten abbahagyják a vitát, de Zetriatot már nem lehet marasztalni elbúcsúzik tőlük, és elindul a másik irányba. Eleonor egy pillanatig nézi, ahogy távolodik és végül utána siet, hiszen tényleg szépeket mondott neki.*
-Zetriat! Várj egy pillanatot! *Utánaszalad, és úgy, hogy már csak ketten vannak. Amikor az elf felé fordul, és ő végre odaér hozzá, és megfogja a karját, majd lecsúszik a keze Zet kezébe.*
-Nagyon sajnálom, hogy így alakult. Csak... *Felnéz Zetriat szemébe.* - Szeretném megköszönni a segítséget, amit értünk tettél. Nem lehetek elég hálás, mert megmentettél minket. Nem érdekel, hogy mit gondolsz rólam és Geradrasról. *Rázza a fejét.* - Csak tudni szeretném, hogy minden rendben lesz-e veled ezután. Tényleg rosszul érezném magam, ha valami bajod lenne miattunk.
*Egy kis hatásszünet, levegő vétel és még egy pillanat, amíg összeszedi a gondolatait.*
-Szóval sok szerencsét a továbbiakban és remélem még találkozunk.
*Nem törődik azzal, hogy az elf esetleg nem akarja, vagy ellenkezne, de megöleli és még egy puszit is nyom az arcára.*
-Köszönök mindent, Zetriat. Vigyázz magadra!
*Aztán gyorsan elengedi, mielőtt az elf rosszul érezné magát, rámosolyog, habár kicsit erőltetett az a mosoly, mivel nem akarja, hogy elváljanak az útjaik. Főleg nem így. De végülis, miután lecsöppent az első könnycsepp, int Zetriatnak még egyet, aztán visszamegy a társaihoz.*
-Zetriat elment és nem is fog visszajönni. Nem fog követni minket. *Ezt leginkább Geradrasnak mondja. Aztán Liannera felé fordul.*
-Kipihented magad? Indulnunk kellene, nem? *Újra Geradrasra néz*
-Mi a Karavánpihenő felé vesszük az irányt, a Zöldsárkány fogadóba. Velünk tartasz?
A hozzászólás írója (Eleonor Nesayang) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.07 20:29:39
392. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-10-07 19:53:07
Üzenet elküldve: 2012-10-07 19:53:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Yararie Sinathus és Mesélő 4 figyelmébe//
*A sötétség már-már elviselhetetlen és ez a nyirkos, néhol száraz talaj...
Lenzet tény most jobban idegesíti a magatehetetlenség, mint Yararie elvesztése... Ha a végére ér ennek a liknak biztos megtalálja a lányt is...
Meg kell találja a lányt is... pontosabban.
Ám van itt még valami... mocorgás. Miféle állatok lehetnek a lábánál vagy valahol másutt?
Egy pillanatra visszavesz a tempóból és rugdal párat a sötétbe, hátha eltalál valamit... ha meg nem... Nos akkor vagy az elméje... vagy a sötét játszik vele...
*A sötétség már-már elviselhetetlen és ez a nyirkos, néhol száraz talaj...
Lenzet tény most jobban idegesíti a magatehetetlenség, mint Yararie elvesztése... Ha a végére ér ennek a liknak biztos megtalálja a lányt is...
Meg kell találja a lányt is... pontosabban.
Ám van itt még valami... mocorgás. Miféle állatok lehetnek a lábánál vagy valahol másutt?
Egy pillanatra visszavesz a tempóból és rugdal párat a sötétbe, hátha eltalál valamit... ha meg nem... Nos akkor vagy az elméje... vagy a sötét játszik vele...
391. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-10-07 14:31:17
Üzenet elküldve: 2012-10-07 14:31:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//Eleonor Nesayang,Zetriat Iuthar, Mesélő #4 és Liannera Muriku részére//
*Geradras nem zökken ki egy percere se a szerepéből. Akár egy előre megírt színdarabban, olyan pontossággal tudja mikor mi a szövege, ha hitelesen akarja játszani a szerepét. Majd furcsállva hallgatta az elf szövegét. Arra ugyan nem számított, hogy Zetriat is elhiszi, de nem az volt a a lényeg.*
- Gyilkos lennék, mert védtem szerelmemet, és két fajtársamat? Tudod barátom, szükséges volt megölni, vagy ő öl meg minket.
*Komoly tekintettel mondja neki.*
- Ugyan, nem igazán értem miről beszélsz, de te tudod.
*Majd lehajol a földre, meglátta az elf cuccából kiesett értéket és egy laza mozdulattal odadobta neki.*
- Ez azt hiszem a tiéd. Ja és viszlát Zetriat.
* Majd gondolja, hogy a lány hosszasabban akar tőle elbúcsúzni, így hát leül kedvenc fája tövébe. És előkészíti pipáját rágyújt a finom tölgyfából készült pipára, pipa füvet még a piacon vett. Békésen elszívta és így várakozott, a többiekre.*
*Geradras nem zökken ki egy percere se a szerepéből. Akár egy előre megírt színdarabban, olyan pontossággal tudja mikor mi a szövege, ha hitelesen akarja játszani a szerepét. Majd furcsállva hallgatta az elf szövegét. Arra ugyan nem számított, hogy Zetriat is elhiszi, de nem az volt a a lényeg.*
- Gyilkos lennék, mert védtem szerelmemet, és két fajtársamat? Tudod barátom, szükséges volt megölni, vagy ő öl meg minket.
*Komoly tekintettel mondja neki.*
- Ugyan, nem igazán értem miről beszélsz, de te tudod.
*Majd lehajol a földre, meglátta az elf cuccából kiesett értéket és egy laza mozdulattal odadobta neki.*
- Ez azt hiszem a tiéd. Ja és viszlát Zetriat.
* Majd gondolja, hogy a lány hosszasabban akar tőle elbúcsúzni, így hát leül kedvenc fája tövébe. És előkészíti pipáját rágyújt a finom tölgyfából készült pipára, pipa füvet még a piacon vett. Békésen elszívta és így várakozott, a többiekre.*
390. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-10-07 14:19:42
Üzenet elküldve: 2012-10-07 14:19:42
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*Fél nap telt el azóta, mióta elindult. A sors nem mosolygott rá, nem kegyelmezett meg, sőt, talán röhög is rajta. Ezért lehet az, hogy az égből ugyanúgy ömlik az eső, mint reggel. Honnan jöhet ez a sok víz...
A kezdeti galopp lendület már rég elfogyott, ló és lovasa lassan, cuppogva bandukol a sáros úton. Ha ez így megy tovább, nem folytathatják útjukat, tábort kell verniük. Gondolnia kell a lóra is, nem hagyhatja viszonzatlanul a sok évnyi hűséges szolgálatot. Bár lehet, hogy pont ezzel hozná el a saját vesztüket. Az útnak erről a részéről nem a legszívderítőbb történeteket hallotta, számos utazót és kereskedőt raboltak ki errefelé az elmúlt időszakban. De ha nem állnak meg, az állat előbb-utóbb lesántul... Quae lemondóan sóhajt és lepattan a nyeregből egyenesen a sárba, lábszárközépig süllyedve benne. Még jó, hogy a lovak nem értik az emberi beszédet, mert akkor rendesen belepirult volna abba a szentségelésbe, ami elhagyta a nő száját. Ennek ellenére megpaskolja az állat nyakát, azután igyekeznek lejutni az útról, ami végül csak nagy harcok árán sikerül.
A táborhely végül az erdőben eléggé mélyre kerül. Lenne még utána némi kívánnivaló, de az időjárástól többé-kevésbé védve vannak, Quae pedig úgy választotta ki a helyet, hogy míg őket elrejtik a lombok, a környező területre jól rálátni. De a búvóhely ellenére, míg a kényes fekete bestia a legmélyebb álmát alussza mellette, ő egész éjszaka le sem hunyja a szemét, kezében kardjával végig a távolt fürkészi, ugrásra készen. Mikor végre-valahára eljön a hajnal, a sötét alak el sem hiszi. Útjukat folytatják, a hátas kipihenten és kedélyesen, a nő még mogorvábban, mint tegnap.*
A kezdeti galopp lendület már rég elfogyott, ló és lovasa lassan, cuppogva bandukol a sáros úton. Ha ez így megy tovább, nem folytathatják útjukat, tábort kell verniük. Gondolnia kell a lóra is, nem hagyhatja viszonzatlanul a sok évnyi hűséges szolgálatot. Bár lehet, hogy pont ezzel hozná el a saját vesztüket. Az útnak erről a részéről nem a legszívderítőbb történeteket hallotta, számos utazót és kereskedőt raboltak ki errefelé az elmúlt időszakban. De ha nem állnak meg, az állat előbb-utóbb lesántul... Quae lemondóan sóhajt és lepattan a nyeregből egyenesen a sárba, lábszárközépig süllyedve benne. Még jó, hogy a lovak nem értik az emberi beszédet, mert akkor rendesen belepirult volna abba a szentségelésbe, ami elhagyta a nő száját. Ennek ellenére megpaskolja az állat nyakát, azután igyekeznek lejutni az útról, ami végül csak nagy harcok árán sikerül.
A táborhely végül az erdőben eléggé mélyre kerül. Lenne még utána némi kívánnivaló, de az időjárástól többé-kevésbé védve vannak, Quae pedig úgy választotta ki a helyet, hogy míg őket elrejtik a lombok, a környező területre jól rálátni. De a búvóhely ellenére, míg a kényes fekete bestia a legmélyebb álmát alussza mellette, ő egész éjszaka le sem hunyja a szemét, kezében kardjával végig a távolt fürkészi, ugrásra készen. Mikor végre-valahára eljön a hajnal, a sötét alak el sem hiszi. Útjukat folytatják, a hátas kipihenten és kedélyesen, a nő még mogorvábban, mint tegnap.*
389. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-10-07 09:19:38
Üzenet elküldve: 2012-10-07 09:19:38
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
//Eleonor Nesayang, Geradras Darandel, Mesélő #4 és Liannera Muriku részére//
*Fajtársa szónoklata után kezdte azt hinni hogy tényleg megőrült, de hát az mégsem lehet, hiszen pontosan emlékszik arra mikor Geradras leütötte. Miután mindenki kijelentette gondolatait Zetriat hangosan felkacag.*
-Szép volt Geradras, gratulálok, miért gyilkos lettél mikor színésznek is mehettél volna? Nyugodj meg nem kell félned tőlem, azonnal eltűnök innen és remélem soha többé nem találkozunk.
*Tapsolja meg a vele szemben ülő férfit, majd fordul oda a mellette pihenő embrehez.*
-Eleonor! Csodálatos neved van. Nem kérem hogy higgy nekem, de megkérlek valamire. Vigyázz Geradrasra! Engem sikerült valamelyest rendbe hoznod, jobban megbízok az emberekben, és ezt neked köszönhetem. Remélem boldog leszel jövendőbelid mellett.
*Monológja végeztével megfeszíti lábizmait, nehézségek árán de feltápászkodik a bokorból. Fejéről az egyre erősödő szél lefújja csuklyáját, aranyszínű gyönyörű hosszú hajkoronáját a nyári szél veti át a vállán. Lassú fájdalmas léptekkel jut egyre közelebb a tündérhez. Lia előtt meghajol majd hozzá is szól.*
-Sajnálom hogy ilyen körülmények között kellett találkoznunk. Remélem máskor, máshol is összefutunk, és akkor megismerhetjük egymást.
*Végezetül mindenkihez szól, majd elindul az erdő irányába, ha megpróbálná valaki állítani még sikerülhet.*
-Sajnálom ha gondot okoztam, de most már könnyebb lesz nektek haladni, egy gonddal kevesebb.
*Fajtársa szónoklata után kezdte azt hinni hogy tényleg megőrült, de hát az mégsem lehet, hiszen pontosan emlékszik arra mikor Geradras leütötte. Miután mindenki kijelentette gondolatait Zetriat hangosan felkacag.*
-Szép volt Geradras, gratulálok, miért gyilkos lettél mikor színésznek is mehettél volna? Nyugodj meg nem kell félned tőlem, azonnal eltűnök innen és remélem soha többé nem találkozunk.
*Tapsolja meg a vele szemben ülő férfit, majd fordul oda a mellette pihenő embrehez.*
-Eleonor! Csodálatos neved van. Nem kérem hogy higgy nekem, de megkérlek valamire. Vigyázz Geradrasra! Engem sikerült valamelyest rendbe hoznod, jobban megbízok az emberekben, és ezt neked köszönhetem. Remélem boldog leszel jövendőbelid mellett.
*Monológja végeztével megfeszíti lábizmait, nehézségek árán de feltápászkodik a bokorból. Fejéről az egyre erősödő szél lefújja csuklyáját, aranyszínű gyönyörű hosszú hajkoronáját a nyári szél veti át a vállán. Lassú fájdalmas léptekkel jut egyre közelebb a tündérhez. Lia előtt meghajol majd hozzá is szól.*
-Sajnálom hogy ilyen körülmények között kellett találkoznunk. Remélem máskor, máshol is összefutunk, és akkor megismerhetjük egymást.
*Végezetül mindenkihez szól, majd elindul az erdő irányába, ha megpróbálná valaki állítani még sikerülhet.*
-Sajnálom ha gondot okoztam, de most már könnyebb lesz nektek haladni, egy gonddal kevesebb.
388. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-10-06 21:48:03
Üzenet elküldve: 2012-10-06 21:48:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Geradras Darandel, Zetriat Iuthar, Mesélő #4 és Eleonor Nesayang részére//
*Lia nem igazán folyik itt bele az eseményekbe, szinte senkit sem ismer itt semennyire se. Kicsit saját magával foglalkozott, míg az elf feküdt. Megnézte mi van a táskájába, felmérte az élelmiszer adagokat. És hasonló dolgokat csinált. Majd felébredt Zetriat. Oda ment ő is szemlélni az eseményeket, majd érdeklődve figyelte a fordulatokat. Ő is gondolta, biztos rosszakat álmodott, meg a sok vérveszteség, megzavarta az elméjét az alvónak.*
- Minden rendbe van?
*Suttogta a lánynak. Kisebb kistányérméretű szemekkel pillantott Eleonorra, hogy mi fog történni. Ő tűnt neki az egyetlen biztos tagnak, a társaságban,ahova szinte csak el lett rabolva. Közel is húzódott a lányhoz ez okokból kifolyólag.*
*Lia nem igazán folyik itt bele az eseményekbe, szinte senkit sem ismer itt semennyire se. Kicsit saját magával foglalkozott, míg az elf feküdt. Megnézte mi van a táskájába, felmérte az élelmiszer adagokat. És hasonló dolgokat csinált. Majd felébredt Zetriat. Oda ment ő is szemlélni az eseményeket, majd érdeklődve figyelte a fordulatokat. Ő is gondolta, biztos rosszakat álmodott, meg a sok vérveszteség, megzavarta az elméjét az alvónak.*
- Minden rendbe van?
*Suttogta a lánynak. Kisebb kistányérméretű szemekkel pillantott Eleonorra, hogy mi fog történni. Ő tűnt neki az egyetlen biztos tagnak, a társaságban,ahova szinte csak el lett rabolva. Közel is húzódott a lányhoz ez okokból kifolyólag.*
387. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-10-06 21:35:27
Üzenet elküldve: 2012-10-06 21:35:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
//Geradras Darandel,Zetriat Iuthar, Mesélő #4 és Liannera Muriku részére//
*Ahogy ülnek és beszélgetnek egyszer csak Zetriat elkezd ébredezni. Eleonor odapattan mellé és aggódva figyeli, hogy minden rendben van vele.*
-Jól vagy? *kérdi azonnal és leguggol Zetriat mellé, hogy megnézze.* - Fáj a fejed? *Eleonor aggódva figyeli az elfet. Amikor meghallja a Zetriat által elmesélt történetet Geradrasra néz.*
-Ez igaz? *Nézi szerelmét és szeretné, ha ő ellenkezne, ha mást állítana. Nem lehet az, hogy Geradras ütötte le Zetriatot. Ő nem olyan... vagy legalább is ő azt gondolta eddig. Először Geradrasra pillant, aztán Zetriatra, és vissza Geradrasra. Közben pár lépést hátrál és várja a magyarázatot.* - Szóval?
*Miután Geradras is elmondja a saját verzióját, Eleonor kicsit megnyugszik. Végülis teljesen reális az, hogy Zetriat csak összezavarodott a sebesülései és a vérveszteség miatt. Geradras közé és Liannera, illetve Zetriat közé áll, hogy védje őket, bár Eleonor tisztában van azzal, hogy Zetriat nem jelent rájuk semmiféle veszélyt. Éppen ezért kilép Geradras mögül, megkeresi a vizet és Zetriat felé nyújtja.*
-Igyál egy kicsit, hogy felfrissül és kitisztuljon az agyad. Gondold át még egyszer, hogy mi történt.
*Még rá is mosolyog bíztatóan, hogy őt nem zavarja, hogy megvádolta a szerelmét. Hiszen láthatóan sok vért vesztett és biztos csak álomképei sodorták a helytelen következtetésre. Aztán leül Zetriat mellé és a másik kettőre néz.*
-Üljetek le ti is. Most már úgysem keresnek minket, Zetriatnak pihenésre van szüksége még mindig, ti pedig addig nem állhattok ott.
*Ahogy ülnek és beszélgetnek egyszer csak Zetriat elkezd ébredezni. Eleonor odapattan mellé és aggódva figyeli, hogy minden rendben van vele.*
-Jól vagy? *kérdi azonnal és leguggol Zetriat mellé, hogy megnézze.* - Fáj a fejed? *Eleonor aggódva figyeli az elfet. Amikor meghallja a Zetriat által elmesélt történetet Geradrasra néz.*
-Ez igaz? *Nézi szerelmét és szeretné, ha ő ellenkezne, ha mást állítana. Nem lehet az, hogy Geradras ütötte le Zetriatot. Ő nem olyan... vagy legalább is ő azt gondolta eddig. Először Geradrasra pillant, aztán Zetriatra, és vissza Geradrasra. Közben pár lépést hátrál és várja a magyarázatot.* - Szóval?
*Miután Geradras is elmondja a saját verzióját, Eleonor kicsit megnyugszik. Végülis teljesen reális az, hogy Zetriat csak összezavarodott a sebesülései és a vérveszteség miatt. Geradras közé és Liannera, illetve Zetriat közé áll, hogy védje őket, bár Eleonor tisztában van azzal, hogy Zetriat nem jelent rájuk semmiféle veszélyt. Éppen ezért kilép Geradras mögül, megkeresi a vizet és Zetriat felé nyújtja.*
-Igyál egy kicsit, hogy felfrissül és kitisztuljon az agyad. Gondold át még egyszer, hogy mi történt.
*Még rá is mosolyog bíztatóan, hogy őt nem zavarja, hogy megvádolta a szerelmét. Hiszen láthatóan sok vért vesztett és biztos csak álomképei sodorták a helytelen következtetésre. Aztán leül Zetriat mellé és a másik kettőre néz.*
-Üljetek le ti is. Most már úgysem keresnek minket, Zetriatnak pihenésre van szüksége még mindig, ti pedig addig nem állhattok ott.
386. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-10-06 21:02:00
Üzenet elküldve: 2012-10-06 21:02:00
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//Eleonor Nesayang,Zetriat Iuthar, Mesélő #4 és Liannera Muriku részére//
*Mikor társalognak a fekvő Zetriat sorsáról. És a vége fele felkel a hanyatt vetett elf. Geradrasnak már nagyon elege kezd lenni. Mikor még nem vették észre, hogy ébren van a fajtárs, akkor abbahagyta a lány jobb belátásra késztetését, egy szó közepén, és leült egy fa tövébe. Hirtelen szeméhez nyúlt Zetriat ezt követően. ÉS vádolgatni kezdte hőnszeretett elfünket. Mire őszinte meglepettség tért arcára.*
-végre magadhoz tértél. Parancsolsz?
*Rökönyödött meg az elf. Az egészből semmit se értve. Vagy legalább is rettenetesen jó színjátékkal. Alakítása annyira profi volt, hogy kis híján saját maga is elhitte. Majd a lányra nézet értetlenül, és megvonta a vállát. De biztos ami biztos fent tartotta a harckészültséget, és egyik keze gyanúsan közel volt kardjához, amit bizonyára a másik elf is észrevett. Lényegre térve, számol azzal, hogy az elf ráugrik, de úgy tesz mint ha fajtársa teljesen megőrült volna, és közveszélyesnek titulálja. Védi a két nőt és persze jó magát is. Ha Zetriat megmozdulna egy gyanús mozdulattal, azonnal tudna védekezni.*
- Barátom mi történt veled? Nem is egy bokorban voltunk, és az arcodon se látszik sérülés, még is honnan vetted ezt a hipotézised? Egyáltalán jól vagy?
* Aggódva kérdezte társától. De persze teljes felkészültségben. Majd a két lányhoz szólt. *
- Vigyázzatok, úgy tűnik nincs magánál.
* Majd újabb kérdést tesz fel az elfnek.*
- Ülj le kicsit, mert látom, komoly gondok történtek. Nyugodtan gondold végig mi volt, majd meséld el.
*Aztán Eleonort féltve egyik keze a lányon, másik keze a kardján volt.*
*Mikor társalognak a fekvő Zetriat sorsáról. És a vége fele felkel a hanyatt vetett elf. Geradrasnak már nagyon elege kezd lenni. Mikor még nem vették észre, hogy ébren van a fajtárs, akkor abbahagyta a lány jobb belátásra késztetését, egy szó közepén, és leült egy fa tövébe. Hirtelen szeméhez nyúlt Zetriat ezt követően. ÉS vádolgatni kezdte hőnszeretett elfünket. Mire őszinte meglepettség tért arcára.*
-végre magadhoz tértél. Parancsolsz?
*Rökönyödött meg az elf. Az egészből semmit se értve. Vagy legalább is rettenetesen jó színjátékkal. Alakítása annyira profi volt, hogy kis híján saját maga is elhitte. Majd a lányra nézet értetlenül, és megvonta a vállát. De biztos ami biztos fent tartotta a harckészültséget, és egyik keze gyanúsan közel volt kardjához, amit bizonyára a másik elf is észrevett. Lényegre térve, számol azzal, hogy az elf ráugrik, de úgy tesz mint ha fajtársa teljesen megőrült volna, és közveszélyesnek titulálja. Védi a két nőt és persze jó magát is. Ha Zetriat megmozdulna egy gyanús mozdulattal, azonnal tudna védekezni.*
- Barátom mi történt veled? Nem is egy bokorban voltunk, és az arcodon se látszik sérülés, még is honnan vetted ezt a hipotézised? Egyáltalán jól vagy?
* Aggódva kérdezte társától. De persze teljes felkészültségben. Majd a két lányhoz szólt. *
- Vigyázzatok, úgy tűnik nincs magánál.
* Majd újabb kérdést tesz fel az elfnek.*
- Ülj le kicsit, mert látom, komoly gondok történtek. Nyugodtan gondold végig mi volt, majd meséld el.
*Aztán Eleonort féltve egyik keze a lányon, másik keze a kardján volt.*
385. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-10-06 14:45:26
Üzenet elküldve: 2012-10-06 14:45:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
//Eleonor Nesayang, Geradras Darandel, Mesélő #4 és Liannera Muriku részére//
*Hűvös szellő simogatja végig selymes bőrét, és rebegteti meg szempilláját. Lelke legmélyén reménykedik hogy Eleonor simított végig rajta. Ezt a gondolatot elveti mikor hallja fajtársát és a nőt társalogni. Szemhéját szorosan összehúzza, nehogy észre vegyék hogy már újra eszméleténél van. A lány szavai megmelengetik szívét. Hát valaki mégis foglalkozik vele, valaki fontosnak tartja, valaki... szereti őt, és ez a valaki egy ember. Ezek a gondolatok keringenek most Zetriat fejében miközben egy könnycsepp csordul ki a gombostű méretű résen. Hirtelen szeméhez nyúl és megdörzsöli, reméli nem látták meg az arcán lefolyó cseppet. Nyög egyet majd próbál kipréselni ajkain valami szó félét.*
-Hol...hol vagyok? Áááwww iszonyatosan fáj a fejem.
*Szemét kitárva homályosan látja a körülötte lévő világot.*
-Mi történt velem?
*Kérdezi érdeklődően először Eleonor felé fordulva, de miután megpillantja Geradrast minden eszébe jut.*
-Tudom már. Behúztál ide, motyogtál valamit aztán pedig leütöttél.
*Löki oda a szavakat Geradrasnak az ember nőre pillantva.*
*Hűvös szellő simogatja végig selymes bőrét, és rebegteti meg szempilláját. Lelke legmélyén reménykedik hogy Eleonor simított végig rajta. Ezt a gondolatot elveti mikor hallja fajtársát és a nőt társalogni. Szemhéját szorosan összehúzza, nehogy észre vegyék hogy már újra eszméleténél van. A lány szavai megmelengetik szívét. Hát valaki mégis foglalkozik vele, valaki fontosnak tartja, valaki... szereti őt, és ez a valaki egy ember. Ezek a gondolatok keringenek most Zetriat fejében miközben egy könnycsepp csordul ki a gombostű méretű résen. Hirtelen szeméhez nyúl és megdörzsöli, reméli nem látták meg az arcán lefolyó cseppet. Nyög egyet majd próbál kipréselni ajkain valami szó félét.*
-Hol...hol vagyok? Áááwww iszonyatosan fáj a fejem.
*Szemét kitárva homályosan látja a körülötte lévő világot.*
-Mi történt velem?
*Kérdezi érdeklődően először Eleonor felé fordulva, de miután megpillantja Geradrast minden eszébe jut.*
-Tudom már. Behúztál ide, motyogtál valamit aztán pedig leütöttél.
*Löki oda a szavakat Geradrasnak az ember nőre pillantva.*
384. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-10-05 17:37:24
Üzenet elküldve: 2012-10-05 17:37:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Turok a Fejsze//
* Borsovád elhagyja a kaput és az útjára indul, ami vezethet egyenesen a halálba. Lovával sebesen vágtáz. Hátán a pajzsa le és fel mozog a lendülettől. Nomádunk harci kedve egyre erősebb. " Ha tényleg ilyesmiket művel egy ork, akkor mihamarább meg kell állítanom. Itt már életek forognak kockán. A város őrök kevesen vannak és azok is a saját hasznukra dolgoznak csak." Íjász elér egy kanyart majd Erdőmélye felé felé veszi az irányt. Besurran szélsebesen lovával a lombok közé.*
* Borsovád elhagyja a kaput és az útjára indul, ami vezethet egyenesen a halálba. Lovával sebesen vágtáz. Hátán a pajzsa le és fel mozog a lendülettől. Nomádunk harci kedve egyre erősebb. " Ha tényleg ilyesmiket művel egy ork, akkor mihamarább meg kell állítanom. Itt már életek forognak kockán. A város őrök kevesen vannak és azok is a saját hasznukra dolgoznak csak." Íjász elér egy kanyart majd Erdőmélye felé felé veszi az irányt. Besurran szélsebesen lovával a lombok közé.*
383. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-10-04 18:58:01
Üzenet elküldve: 2012-10-04 18:58:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Mesélő #4//
*Szemeit gyorsan nyitogatja és csukja: hátha ettől megszűnik a sötét, hátha csak ő csinálja rosszul ezt a pislogás-dolgot... de nem. Nem lesz világos. Nem szűrődik sehonnan az éltető fény. A lány zavartan rázza meg a fejét és arcát a kezébe temeti. Majd meghallja elrablójának hangját. A mély tónusok vibrálva úsznak át a sötéten.*
-Pókasszony? *Mintha hallott volna, valaha, régen, valami legendát a föld alatt élő nőről, de nem tudja már élesen felidézni, hiába is próbálja.*
-Mit tettem? Miért hoztál ide? Mi dolgom, mi feladatom lenne Artheniorban? És legfőképp: miért érdekel annyira, hogy mit csinálok! Ez az én életem! A szüleim sem tarthattak vissza, ki vagy Te nekem, hogy ezt tedd?
*Szemeit gyorsan nyitogatja és csukja: hátha ettől megszűnik a sötét, hátha csak ő csinálja rosszul ezt a pislogás-dolgot... de nem. Nem lesz világos. Nem szűrődik sehonnan az éltető fény. A lány zavartan rázza meg a fejét és arcát a kezébe temeti. Majd meghallja elrablójának hangját. A mély tónusok vibrálva úsznak át a sötéten.*
-Pókasszony? *Mintha hallott volna, valaha, régen, valami legendát a föld alatt élő nőről, de nem tudja már élesen felidézni, hiába is próbálja.*
-Mit tettem? Miért hoztál ide? Mi dolgom, mi feladatom lenne Artheniorban? És legfőképp: miért érdekel annyira, hogy mit csinálok! Ez az én életem! A szüleim sem tarthattak vissza, ki vagy Te nekem, hogy ezt tedd?
382. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-10-02 21:59:46
Üzenet elküldve: 2012-10-02 21:59:46
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Yararie Sinathus//
*Yararie-val alighanem a képzelete játszik - nem csoda, hiszen a föld alatt van, vaksötétben, egy olyan helyzetben, ami igencsak megviseli az idegeit. Másodpercek múlva azonban egyértelmű jelét kapja annak, hogy elrablójának kutya baja - a nő ismét beszélni kezd.*
Azt nehéz lenne elmondani, ki vagyok, annyi néven ismernek. Errefelé Pókasszonynak hívnak, mert állításuk szerint úgy ülök a hálóm közepén, mint egy pók, és a szálak legkisebb rezdülése is elér hozzám. Mások szinte sorsistennőként tisztelnek, ami persze badarság, viszont sokkal hozzájárul a megélhetésemhez, hiszen ínséges időkben mindig jól némi ételáldozat. Fogalmazzunk inkább úgy, hogy egyfajta titkos szervezethez tartozom, amely az arthenioriak tudomása nélkül mozgatja az eseményeket. Általában nem avatkozunk be ilyen drasztikusan, én legalábbis nem, de most olyan butaságot tettél, amit nem nézhetek ölbe tett kézzel. Neked Artheniorban van dolgod, méghozzá élve, és semmi közöd ehhez a kicsinyes hadakozáshoz a Lenzek és a barbárok között. Bőven elég, ha ennyit tudsz, és visszamész szépen a városba.
//Lenz Omant//
*Miközben Lenz előre halad a sötétben, apró lábak lépteit hallja maga körül, de egyelőre semmi sem érinti meg, így nem tudhatja, milyen lényekhez tartozhatnak az aprócska végtagok. A sötétség továbbra sem enyhül, a léptekhez viszont hamarosan csámcsogó hang is kapcsolódik, előbb alig kivehetően, majd egyre hangosabban. A hangokon kívül továbbra sincs semmi jele annak, hogy a férfin kívül bármi más is lenne az alagútban.*
*Yararie-val alighanem a képzelete játszik - nem csoda, hiszen a föld alatt van, vaksötétben, egy olyan helyzetben, ami igencsak megviseli az idegeit. Másodpercek múlva azonban egyértelmű jelét kapja annak, hogy elrablójának kutya baja - a nő ismét beszélni kezd.*
Azt nehéz lenne elmondani, ki vagyok, annyi néven ismernek. Errefelé Pókasszonynak hívnak, mert állításuk szerint úgy ülök a hálóm közepén, mint egy pók, és a szálak legkisebb rezdülése is elér hozzám. Mások szinte sorsistennőként tisztelnek, ami persze badarság, viszont sokkal hozzájárul a megélhetésemhez, hiszen ínséges időkben mindig jól némi ételáldozat. Fogalmazzunk inkább úgy, hogy egyfajta titkos szervezethez tartozom, amely az arthenioriak tudomása nélkül mozgatja az eseményeket. Általában nem avatkozunk be ilyen drasztikusan, én legalábbis nem, de most olyan butaságot tettél, amit nem nézhetek ölbe tett kézzel. Neked Artheniorban van dolgod, méghozzá élve, és semmi közöd ehhez a kicsinyes hadakozáshoz a Lenzek és a barbárok között. Bőven elég, ha ennyit tudsz, és visszamész szépen a városba.
//Lenz Omant//
*Miközben Lenz előre halad a sötétben, apró lábak lépteit hallja maga körül, de egyelőre semmi sem érinti meg, így nem tudhatja, milyen lényekhez tartozhatnak az aprócska végtagok. A sötétség továbbra sem enyhül, a léptekhez viszont hamarosan csámcsogó hang is kapcsolódik, előbb alig kivehetően, majd egyre hangosabban. A hangokon kívül továbbra sincs semmi jele annak, hogy a férfin kívül bármi más is lenne az alagútban.*
381. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-09-28 23:11:29
Üzenet elküldve: 2012-09-28 23:11:29
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Munka, vagy inkább szórakozás? Egy kedves öreg apóka intette le nem is olyan régen és megkérte egy szívességre. Nem tűnik nehéz feladatnak teljesíteni a kérését viszont az is biztos, hogy a helyismeret hiány kissé gátat szab a lehetőségeinek.
Ewangel fejét forgatva üli meg kedvenc, egyetlen barátját, almásderes kancáját és csak éppen pár szóval próbálja rávenni a helyes irányra. Elf nevelte állat Hóka, hallgat a jó szóra meg a mezítlábas talpak konok nógatására is. Befordul az egyik, a város felé vezető útra, de még mielőtt oda érne a kapuhoz hirtelen elfordul és egy közeli tisztáson állapodik meg. Leugrik lováról, megpaskolja értelmes pofáját majd szeretettel simogatva mondja:*
- Na mit gondolsz? találunk olyan... *nem folytatja a beszédet hanem a tágas mezőn lassú léptekkel neki indul a keresgélésnek. Ha itt nincs talán a közeli fák tövében rálel...
Mezítlábas talpai könnyedén simulnak a fűhöz, lila selyemruhája a szélben meg-meglebben, szinte fátyolként úszik mögötte. Íja a hátán pihen, már teljesen összenőttek hiszen anyjától kapta jó húsz évvel ezelőtt amikor az első szavát kimondta. Ez nem volt más mint külön külön a Hold meg a Fa.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.09.29 13:41:55, a következő indokkal:
Jelpótlás; pár durva helyesírási hiba javítása.
Ewangel fejét forgatva üli meg kedvenc, egyetlen barátját, almásderes kancáját és csak éppen pár szóval próbálja rávenni a helyes irányra. Elf nevelte állat Hóka, hallgat a jó szóra meg a mezítlábas talpak konok nógatására is. Befordul az egyik, a város felé vezető útra, de még mielőtt oda érne a kapuhoz hirtelen elfordul és egy közeli tisztáson állapodik meg. Leugrik lováról, megpaskolja értelmes pofáját majd szeretettel simogatva mondja:*
- Na mit gondolsz? találunk olyan... *nem folytatja a beszédet hanem a tágas mezőn lassú léptekkel neki indul a keresgélésnek. Ha itt nincs talán a közeli fák tövében rálel...
Mezítlábas talpai könnyedén simulnak a fűhöz, lila selyemruhája a szélben meg-meglebben, szinte fátyolként úszik mögötte. Íja a hátán pihen, már teljesen összenőttek hiszen anyjától kapta jó húsz évvel ezelőtt amikor az első szavát kimondta. Ez nem volt más mint külön külön a Hold meg a Fa.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.09.29 13:41:55, a következő indokkal:
Jelpótlás; pár durva helyesírási hiba javítása.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579