Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 100 (1981. - 2000. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2000. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-25 18:33:57
Üzenet elküldve: 2015-08-25 18:33:57
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
// Karaván – úton //
// Asgall Cordath //
*A férfi úgy tűnik ritka jó edzésben van, hogy ily rövid idő alatt ballagott el a barlangrendszerig és vissza, ami légvonalban is vagy háromszázötven kilométer összesen. És mindezt jóval kevesebb mint egy nap alatt. Persze a légvonal tartalmaz széles folyót, erdőt, és egyebet, így hát a másik inkább körbement az ösvényen, így hozzávetőlegesen vagy öt-hatszáz kilométert tett meg, ebből olyan százötven lehetett erdő. Bizony egy elég szép táv, valószínű sokszoros világrekordnak számítana, hogyha feljegyezné valaki. Nem csoda hát, hogy visszatérése után, bár elsőre úgy tűnik, ábrázatán nincs semmi fáradság, végül teljesen kifulladva, halálközeli fáradsággal esik a földre ájultan. Egész teste sápadt, az biztos, ha egy picit is gyógyító képességű személy megnézi, megállapíthatja, hogy ápolás nélkül elhalálozik. És azt is, hogy két-három napig innen biztos nem fog önerőből elmozdulni.*
// Asgall Cordath //
*A férfi úgy tűnik ritka jó edzésben van, hogy ily rövid idő alatt ballagott el a barlangrendszerig és vissza, ami légvonalban is vagy háromszázötven kilométer összesen. És mindezt jóval kevesebb mint egy nap alatt. Persze a légvonal tartalmaz széles folyót, erdőt, és egyebet, így hát a másik inkább körbement az ösvényen, így hozzávetőlegesen vagy öt-hatszáz kilométert tett meg, ebből olyan százötven lehetett erdő. Bizony egy elég szép táv, valószínű sokszoros világrekordnak számítana, hogyha feljegyezné valaki. Nem csoda hát, hogy visszatérése után, bár elsőre úgy tűnik, ábrázatán nincs semmi fáradság, végül teljesen kifulladva, halálközeli fáradsággal esik a földre ájultan. Egész teste sápadt, az biztos, ha egy picit is gyógyító képességű személy megnézi, megállapíthatja, hogy ápolás nélkül elhalálozik. És azt is, hogy két-három napig innen biztos nem fog önerőből elmozdulni.*
1999. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-25 11:35:17
Üzenet elküldve: 2015-08-25 11:35:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
*Liának elég jó a hallása, el is jut hozzá a felderítők jelentése, bár valószínű, nem ő volt az elsődleges célszemély.*
– Csigabrigád? Na, szép! Mi itt gondoskodunk arról, hogy a hátsónk védve legyen és le vagyunk csigázva?
*Bár a hangjában ott a műfelháborodás, ahogy Asgallnak és Delphurisnak válaszol, a szája sarkában mosoly ül, és belül nem kicsit könnyebbül meg, hallva, hogy egyelőre semmi őket fenyegető veszedelmet nem észlelt az előörs. Sőt, talán még mintha unatkoztak is volna.
Darel utasítása, hogy haladjanak akkor napnyugtáig, teljesen logikus. Lia kezdi megkedvelni a kissé talán merev harcost.*
~De az is lehet, hogy csak elsőre ilyen, hiszen gyakorlatilag idegenek vagyunk még, előbb össze kell szoknia a karavánnak. Hiszen én is csak Rendollt ismerem.~
*Erre a gondolatra Lia elpirul, mert eszébe jut, mennyire mélyen ismeri a szőke lovagot.
Igaz csak pár napja találkoztak, de azt az időt végig együtt töltötték. Más párnap jut egy hatosban egy-két óra, és nagyjából ennyi is, nekik gyorsabban peregtek az események, de Lia nem érzi azt, hogy túl hirtelen döntött volna.
A férfi ujjainak finom szorítása a keze körül is arról mesél, hogy talán nem hibázott, sőt, talán éppen nagyon is jól tette, amit tett.*
– Favágó? Nem is tudom. Csak ha értesz hozzá, és szívesen csinálod. Mert ha nem kedvedre való, akkor a kényszer megkeserít, ha meg nem értesz hozzá, akkor hamar magamra maradok, mikor épp rossz irányba dől egy fa. És azt nagyon nem szeretném.
*Viszonozza az égkék szemek pillantását, és gyengéden Rendollra mosolyog, jólesik neki, hogy a párja aggódik érte, és törődik vele, ahogy az is, hogy védelmezni akarja. Még azzal együtt is, hogy Ren nem hiszi őt valami kis mimózának. Azt ugyanis nagyon nem szeretné.
Ugyanakkor, kicsivel később, mikor Darel elosztja a feladatokat, bár komoly arcot vág, azért somolyog magában. A kísérők vezére vagy nagyon jó megfigyelő, vagy ösztönösen tapintott rá a dolgokra, de Lia szerint nagyon is testhezálló szerepet adott az ő lovagjának.
A lány nem tesz hangosan megjegyzést erre, csak bólint, de közben Rendollra pillant a szeme sarkából.*
– Tőr és fúvócső. Közelre hatásos, ha a bele való tűket kissé preparálom.
*És bizony ezt Lia nem mulasztotta el, megtette rögtön az után, hogy az erdőben túlélték a macskafajzatok támadását. Rendoll akkor lázasan feküdt, a lány őrizte, de közben ezzel a kis aprósággal foglalkozott.*
~Apróság? Majd kiderül, mennyire hasznos lehet! Vagy sem. Jobb lenne, ha nem lenne rá szükség. De sosem árt felkészülni, ezt már megtanultam.~
*A tűk hegyén Vadhorgász és némi Cynthe álma van ugyanis. Kis keverék, nem halálos adag, de bőven elég arra, hogy egy nagyobb termetű támadót, akár egy orkot is kiüssön. Vagy egy óriást.
De szerencsére eddig még a mókusok se támadtak, pedig ők aztán bizonyosan nagyon agresszív lények.*
– Egyszer a mesterem elé levetette magát egy fenyőfáról egy mókus *kezd bele suttogva* szegény majdnem szívrohamot kapott ijedtében. Mármint nem a mókus! Szóval jó lesz óvatosnak lennünk a ligetes részeken!
*Lia komoly arccal adja elő a történetet, de elég hangosan, hogy akár Delphuris is hallhassa, vagy bárki más, aki szeret mókázni.*
~Mert egy karavánút, ha sikeres, akkor sokszor nem más, mint monoton menetelés, és azt fel kell dobni valamivel, hogy el ne aludjunk út közben.~
*Lia tehát próbálkozik, és reméli, a többiek is veszik a lapot. Közben természetesen figyel is, hiszen azért, mert ő alapvetően nem fegyveres, hanem gyógyító, vaknak még nem vak.
A nap eltelik, és alkonyatkor Darel keze felemelkedik, ahogy megállásra inti őket.
Segít ő is, ahogy tud, Gebét hosszú szárra köti, de okulva a korábbi kalandjából le nem nyergeli, csak a málhát szedi le róla, közben újra és újra Rendollra pillant, lopva is, nyíltan is, kíváncsian figyelve, a férfi milyen tevékenységet választ magának, az ő védelmezésén kívül.
Amint látja, Asgall remekel a tűzrakásban, így ő inkább a kocsik felé fordul, majd Darelhez fordul.*
– Kaptunk esetleg ellátmányt, vagy magunknak kell gondoskodnunk róla? *kérdezi, de reménykedik, hogy csak nem minden élelem nélkül indultak meg. Bár az ő málhájában van vésztartalék, de az mindenkinek nem lenne elég.*
– Mert ha van valamink, akkor talán Asgall tüzénél összerittyenthetünk egy vacsorafélét *veti fel a többieknek.*
~Végtére is, szerintem nem csak én vagyok éhes.~
*Liának elég jó a hallása, el is jut hozzá a felderítők jelentése, bár valószínű, nem ő volt az elsődleges célszemély.*
– Csigabrigád? Na, szép! Mi itt gondoskodunk arról, hogy a hátsónk védve legyen és le vagyunk csigázva?
*Bár a hangjában ott a műfelháborodás, ahogy Asgallnak és Delphurisnak válaszol, a szája sarkában mosoly ül, és belül nem kicsit könnyebbül meg, hallva, hogy egyelőre semmi őket fenyegető veszedelmet nem észlelt az előörs. Sőt, talán még mintha unatkoztak is volna.
Darel utasítása, hogy haladjanak akkor napnyugtáig, teljesen logikus. Lia kezdi megkedvelni a kissé talán merev harcost.*
~De az is lehet, hogy csak elsőre ilyen, hiszen gyakorlatilag idegenek vagyunk még, előbb össze kell szoknia a karavánnak. Hiszen én is csak Rendollt ismerem.~
*Erre a gondolatra Lia elpirul, mert eszébe jut, mennyire mélyen ismeri a szőke lovagot.
Igaz csak pár napja találkoztak, de azt az időt végig együtt töltötték. Más párnap jut egy hatosban egy-két óra, és nagyjából ennyi is, nekik gyorsabban peregtek az események, de Lia nem érzi azt, hogy túl hirtelen döntött volna.
A férfi ujjainak finom szorítása a keze körül is arról mesél, hogy talán nem hibázott, sőt, talán éppen nagyon is jól tette, amit tett.*
– Favágó? Nem is tudom. Csak ha értesz hozzá, és szívesen csinálod. Mert ha nem kedvedre való, akkor a kényszer megkeserít, ha meg nem értesz hozzá, akkor hamar magamra maradok, mikor épp rossz irányba dől egy fa. És azt nagyon nem szeretném.
*Viszonozza az égkék szemek pillantását, és gyengéden Rendollra mosolyog, jólesik neki, hogy a párja aggódik érte, és törődik vele, ahogy az is, hogy védelmezni akarja. Még azzal együtt is, hogy Ren nem hiszi őt valami kis mimózának. Azt ugyanis nagyon nem szeretné.
Ugyanakkor, kicsivel később, mikor Darel elosztja a feladatokat, bár komoly arcot vág, azért somolyog magában. A kísérők vezére vagy nagyon jó megfigyelő, vagy ösztönösen tapintott rá a dolgokra, de Lia szerint nagyon is testhezálló szerepet adott az ő lovagjának.
A lány nem tesz hangosan megjegyzést erre, csak bólint, de közben Rendollra pillant a szeme sarkából.*
– Tőr és fúvócső. Közelre hatásos, ha a bele való tűket kissé preparálom.
*És bizony ezt Lia nem mulasztotta el, megtette rögtön az után, hogy az erdőben túlélték a macskafajzatok támadását. Rendoll akkor lázasan feküdt, a lány őrizte, de közben ezzel a kis aprósággal foglalkozott.*
~Apróság? Majd kiderül, mennyire hasznos lehet! Vagy sem. Jobb lenne, ha nem lenne rá szükség. De sosem árt felkészülni, ezt már megtanultam.~
*A tűk hegyén Vadhorgász és némi Cynthe álma van ugyanis. Kis keverék, nem halálos adag, de bőven elég arra, hogy egy nagyobb termetű támadót, akár egy orkot is kiüssön. Vagy egy óriást.
De szerencsére eddig még a mókusok se támadtak, pedig ők aztán bizonyosan nagyon agresszív lények.*
– Egyszer a mesterem elé levetette magát egy fenyőfáról egy mókus *kezd bele suttogva* szegény majdnem szívrohamot kapott ijedtében. Mármint nem a mókus! Szóval jó lesz óvatosnak lennünk a ligetes részeken!
*Lia komoly arccal adja elő a történetet, de elég hangosan, hogy akár Delphuris is hallhassa, vagy bárki más, aki szeret mókázni.*
~Mert egy karavánút, ha sikeres, akkor sokszor nem más, mint monoton menetelés, és azt fel kell dobni valamivel, hogy el ne aludjunk út közben.~
*Lia tehát próbálkozik, és reméli, a többiek is veszik a lapot. Közben természetesen figyel is, hiszen azért, mert ő alapvetően nem fegyveres, hanem gyógyító, vaknak még nem vak.
A nap eltelik, és alkonyatkor Darel keze felemelkedik, ahogy megállásra inti őket.
Segít ő is, ahogy tud, Gebét hosszú szárra köti, de okulva a korábbi kalandjából le nem nyergeli, csak a málhát szedi le róla, közben újra és újra Rendollra pillant, lopva is, nyíltan is, kíváncsian figyelve, a férfi milyen tevékenységet választ magának, az ő védelmezésén kívül.
Amint látja, Asgall remekel a tűzrakásban, így ő inkább a kocsik felé fordul, majd Darelhez fordul.*
– Kaptunk esetleg ellátmányt, vagy magunknak kell gondoskodnunk róla? *kérdezi, de reménykedik, hogy csak nem minden élelem nélkül indultak meg. Bár az ő málhájában van vésztartalék, de az mindenkinek nem lenne elég.*
– Mert ha van valamink, akkor talán Asgall tüzénél összerittyenthetünk egy vacsorafélét *veti fel a többieknek.*
~Végtére is, szerintem nem csak én vagyok éhes.~
1998. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-24 23:01:31
Üzenet elküldve: 2015-08-24 23:01:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
*A karaván meg is érkezett ahogy Asgall látja. Csuklyáját felhajtja, így már látszik az arca. Egyelőre nyoma sincs fáradságnak az ábrázatán, pedig aránylag nagy utat tettek meg. Meghallgatja Darel eligazítását, amire csak bólint egyet, ezzel jelezve azt, hogy megértette az elmondottakat, és nincs több kérdése. Az, hogy Delphnek van-e kérdése különösebb képen nem érdekli. Némán halad a karaván mellett, egészen addig a pillanatig amíg tábort nem vernek. Jómaga a tűzgyújtásnál segít. A közelben van pár rőzse, gally, elkorhadt ág, amivel tüzet tud gyújtani, ha ezt összeszedte leteszi egy kupacba, és kezeivel egy kisebb gödröt ás, és abba helyezi el a tüzelni valót. Így meg tudja védeni a tüzet az esetleges szelektől, amik kiolthatják. Előveszi a kovát, és az acélt, és szikrákat gerjesztve hamarosan pattogó tábortüzet alkot.*
- Tűz már van.* jelenti a férfi, majd ha kérnek tőle valamit, akkor odamegy, hogy segítsen.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.25 13:19:58, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (egyenlőre helyett egyelőre).
*A karaván meg is érkezett ahogy Asgall látja. Csuklyáját felhajtja, így már látszik az arca. Egyelőre nyoma sincs fáradságnak az ábrázatán, pedig aránylag nagy utat tettek meg. Meghallgatja Darel eligazítását, amire csak bólint egyet, ezzel jelezve azt, hogy megértette az elmondottakat, és nincs több kérdése. Az, hogy Delphnek van-e kérdése különösebb képen nem érdekli. Némán halad a karaván mellett, egészen addig a pillanatig amíg tábort nem vernek. Jómaga a tűzgyújtásnál segít. A közelben van pár rőzse, gally, elkorhadt ág, amivel tüzet tud gyújtani, ha ezt összeszedte leteszi egy kupacba, és kezeivel egy kisebb gödröt ás, és abba helyezi el a tüzelni valót. Így meg tudja védeni a tüzet az esetleges szelektől, amik kiolthatják. Előveszi a kovát, és az acélt, és szikrákat gerjesztve hamarosan pattogó tábortüzet alkot.*
- Tűz már van.* jelenti a férfi, majd ha kérnek tőle valamit, akkor odamegy, hogy segítsen.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.25 13:19:58, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (egyenlőre helyett egyelőre).
1997. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-24 21:52:22
Üzenet elküldve: 2015-08-24 21:52:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván – úton//
* A kis csapat, csak úgy mint a többi kocsis, nyugodt tempóban hagyja maga mögött a város óvó közegét. Darel részéről csendben halad, ami nem túl meglepő tőle. Figyel, résen van. Sosem lehet tudni. A rögtönzött kis csapat pedig jó esetben végzi a dolgát szintén. A páros hátul, a két fickó pedig 1-1 oldalt tart figyelemmel. Nem kell soká haladjanak mikor is belefutnak a tegnapi eligazításról még két emberbe. Az íjász lány és a másik férfi. Biccent nekik üdvözletként még messziről majd mikor közelebb érnek akkor szóra is nyílnak a csendes ajkak. *
- Reggelt.
* Egy elégedett bólintás a válasz arra, hogy nyugodt az út. *
- Egyelőre.
* teszi még hozzá majd int a többieknek is. *
- Alkonyatig haladjunk, majd akkor tábort verünk.
* Legyen az az akkor a helyszín megjelölője is hiszen nem tudni előre, hogy hol is lesz pontosan. Mindenesetre az út nem túl bonyolult, csak követniük kell s egyenest belebotlanak majd a pihenőbe. S ha már így összejött a csapat tart egy gyors szemlét, nagyjából még emlékszik ki mit is adott válaszul arra a kérdésre, hogy mihez ért. Fejével int egyet. *
- Haladjunk.
* Indítja meg újra a csapatot s haladás közben beszél hozzájuk. *
- Ti ketten, összeszokott párosnak tűntök.
* Fordul a két felderítőre. *
- Maradjatok így párban, ezen a vidéken elég ha félnaponta előrehaladtok s úgy derítetek. Amint elhagytuk a karavánpihenőt, majd másként lesz.
* Egészíti ki utalva, hogy ott majd sűrűbb lesz a program. Majd a lányhoz fordul aki íjászként mesélt magáról. *
- Ha ellenséget látsz, ne törődj mással, az első célpontod az legyen kit varázshasználónak vélsz. Ne kérdezz, ne tétovázz. Lőj. Ha vele végeztél a következő célpontod az ellenség íjásza legyen. Ha ezekkel végeztél akkor szabad az utad.
* Egyszerű parancs s taktikai szempontból egyértelmű. Majd a vele tartó férfihez fordul. *
- A Te dolgod az lesz, hogy távol tarts tőle mindenkit.
- Este még beszélnék veletek.
* Zárja le az ő részüket majd a másik párocskához fordul kik hátvédként szolgálnak. *
- Ti szintén maradtok párban. A lányt óvd. Gyógyító, szükséges lehet a tudása.
* Szintén taktikai meggondolás. *
- Ti ketten * Fordul a két oldalt védőhöz, a fiúhoz s Vaghoshoz kit ismer a házból *
- Várjatok ki ha támadás éri a karavánt. Az első hullám lehet csak elterelés. Amíg nem jelzek ne támadjatok.
* Végül marad ő, hát ezt is elregéli hiszen úgy lehet összeszokott egy rögtönzött csapat ha mindenki tudja ki mire számítson a másiktól s, hogy mi a feladata. *
- Én maradok elől, ha támadás ér minket én leszek az elsődleges célpont. Mert én fogok előbb támadni.
* Érdekes kijelentés tán fura lehet hallani, hogy egy vezető nem csak ül a trónján és parancsolgat hanem igenis kiveszi a részét a feladatból. Nem is kicsit. *
- Magamra vonom a figyelmet így van időtök mérlegelni.
* Gondol itt példának okáért az íjász ténykedésére. *
- Aki gyanús, ellenség, aki túl közel jön, ellenség. Nem válogatunk, nem azért fizetnek.
* Nagyjából ennyi lenne a kis monológ egyelőre. Részéről befejezte. Egyetlen dolog még mit hozzáfűz. *
- Ki mihez ért, használja bátran. Az ötleteket mind szívesen fogadjuk. Hosszú lesz az út, szokjunk össze mihamarabb.
* Zárja le végül és ha van valakinek valami mondandója akkor valóban szívesen fogadja ő is, de vélhetően a többiek is. Hiszen mindig van aki jobban ért egy adott dologhoz és annak nem árt ha meg is osztja azt a hasznos tudást, így nagyobbak a túlélési esélyek. *
* A napkorong magasan kószál már az égbolton ahogy komótosan halad a két kocsi s a kis csapat. A nap elmegy s közben sokat haladnak.
Idővel elérkezik az alkonyat. S Darel keze emelkedik. *
- Megállj, Tábort verünk.
* Néz körül miután leállt a csapat. *
- Ott jó lesz. Rakjatok tüzet.
* Mutat az út mentén egy kis tisztásra. Nem túl messze az úttól, de néhány fa takarásában. Neki is lát segédkezni s a kocsikat leterelik az útról. Pakolás, étel osztás vagy ami épp, segít ahol szükséges. Majd este a tűznél beszélnek. *
* A kis csapat, csak úgy mint a többi kocsis, nyugodt tempóban hagyja maga mögött a város óvó közegét. Darel részéről csendben halad, ami nem túl meglepő tőle. Figyel, résen van. Sosem lehet tudni. A rögtönzött kis csapat pedig jó esetben végzi a dolgát szintén. A páros hátul, a két fickó pedig 1-1 oldalt tart figyelemmel. Nem kell soká haladjanak mikor is belefutnak a tegnapi eligazításról még két emberbe. Az íjász lány és a másik férfi. Biccent nekik üdvözletként még messziről majd mikor közelebb érnek akkor szóra is nyílnak a csendes ajkak. *
- Reggelt.
* Egy elégedett bólintás a válasz arra, hogy nyugodt az út. *
- Egyelőre.
* teszi még hozzá majd int a többieknek is. *
- Alkonyatig haladjunk, majd akkor tábort verünk.
* Legyen az az akkor a helyszín megjelölője is hiszen nem tudni előre, hogy hol is lesz pontosan. Mindenesetre az út nem túl bonyolult, csak követniük kell s egyenest belebotlanak majd a pihenőbe. S ha már így összejött a csapat tart egy gyors szemlét, nagyjából még emlékszik ki mit is adott válaszul arra a kérdésre, hogy mihez ért. Fejével int egyet. *
- Haladjunk.
* Indítja meg újra a csapatot s haladás közben beszél hozzájuk. *
- Ti ketten, összeszokott párosnak tűntök.
* Fordul a két felderítőre. *
- Maradjatok így párban, ezen a vidéken elég ha félnaponta előrehaladtok s úgy derítetek. Amint elhagytuk a karavánpihenőt, majd másként lesz.
* Egészíti ki utalva, hogy ott majd sűrűbb lesz a program. Majd a lányhoz fordul aki íjászként mesélt magáról. *
- Ha ellenséget látsz, ne törődj mással, az első célpontod az legyen kit varázshasználónak vélsz. Ne kérdezz, ne tétovázz. Lőj. Ha vele végeztél a következő célpontod az ellenség íjásza legyen. Ha ezekkel végeztél akkor szabad az utad.
* Egyszerű parancs s taktikai szempontból egyértelmű. Majd a vele tartó férfihez fordul. *
- A Te dolgod az lesz, hogy távol tarts tőle mindenkit.
- Este még beszélnék veletek.
* Zárja le az ő részüket majd a másik párocskához fordul kik hátvédként szolgálnak. *
- Ti szintén maradtok párban. A lányt óvd. Gyógyító, szükséges lehet a tudása.
* Szintén taktikai meggondolás. *
- Ti ketten * Fordul a két oldalt védőhöz, a fiúhoz s Vaghoshoz kit ismer a házból *
- Várjatok ki ha támadás éri a karavánt. Az első hullám lehet csak elterelés. Amíg nem jelzek ne támadjatok.
* Végül marad ő, hát ezt is elregéli hiszen úgy lehet összeszokott egy rögtönzött csapat ha mindenki tudja ki mire számítson a másiktól s, hogy mi a feladata. *
- Én maradok elől, ha támadás ér minket én leszek az elsődleges célpont. Mert én fogok előbb támadni.
* Érdekes kijelentés tán fura lehet hallani, hogy egy vezető nem csak ül a trónján és parancsolgat hanem igenis kiveszi a részét a feladatból. Nem is kicsit. *
- Magamra vonom a figyelmet így van időtök mérlegelni.
* Gondol itt példának okáért az íjász ténykedésére. *
- Aki gyanús, ellenség, aki túl közel jön, ellenség. Nem válogatunk, nem azért fizetnek.
* Nagyjából ennyi lenne a kis monológ egyelőre. Részéről befejezte. Egyetlen dolog még mit hozzáfűz. *
- Ki mihez ért, használja bátran. Az ötleteket mind szívesen fogadjuk. Hosszú lesz az út, szokjunk össze mihamarabb.
* Zárja le végül és ha van valakinek valami mondandója akkor valóban szívesen fogadja ő is, de vélhetően a többiek is. Hiszen mindig van aki jobban ért egy adott dologhoz és annak nem árt ha meg is osztja azt a hasznos tudást, így nagyobbak a túlélési esélyek. *
* A napkorong magasan kószál már az égbolton ahogy komótosan halad a két kocsi s a kis csapat. A nap elmegy s közben sokat haladnak.
Idővel elérkezik az alkonyat. S Darel keze emelkedik. *
- Megállj, Tábort verünk.
* Néz körül miután leállt a csapat. *
- Ott jó lesz. Rakjatok tüzet.
* Mutat az út mentén egy kis tisztásra. Nem túl messze az úttól, de néhány fa takarásában. Neki is lát segédkezni s a kocsikat leterelik az útról. Pakolás, étel osztás vagy ami épp, segít ahol szükséges. Majd este a tűznél beszélnek. *
1996. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-24 19:34:52
Üzenet elküldve: 2015-08-24 19:34:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//M&M's//
*A ficsúr lekopik róluk, ami elég jó hír, úgyis sokat beszélt. Kezdi érteni, miért is borította ki folyton a jóval szűkszavúbb Nyusziszemet az ő szövegelése. Korábban talán ő is sokat beszélt volna, de most nincs dumás kedvében - akárcsak Isurii, ő is jobbára hallgat, vagy tőmondatokban válaszol.*
- Ja. Csá! *int Taitos után, aztán rövid lábú zakatológépén tovább iparkodik dél, majd délkelet felé.*
*Amikor már csak kettesben vannak Isuriival, kihasználva a csendet és a monoton zötykölődést, álmodozni kezd a lányról és magáról; természetesen csupa közepesen mocskos, enyhén perverz és nagyon lédús álmot lát maga előtt.*
- Ööö... neked van pasid? *próbálkozik meg végül, mikor már jó ideje mennek, és már nem tud új pozitúrát kitalálni.*
- Izé. Mester.
*A ficsúr lekopik róluk, ami elég jó hír, úgyis sokat beszélt. Kezdi érteni, miért is borította ki folyton a jóval szűkszavúbb Nyusziszemet az ő szövegelése. Korábban talán ő is sokat beszélt volna, de most nincs dumás kedvében - akárcsak Isurii, ő is jobbára hallgat, vagy tőmondatokban válaszol.*
- Ja. Csá! *int Taitos után, aztán rövid lábú zakatológépén tovább iparkodik dél, majd délkelet felé.*
*Amikor már csak kettesben vannak Isuriival, kihasználva a csendet és a monoton zötykölődést, álmodozni kezd a lányról és magáról; természetesen csupa közepesen mocskos, enyhén perverz és nagyon lédús álmot lát maga előtt.*
- Ööö... neked van pasid? *próbálkozik meg végül, mikor már jó ideje mennek, és már nem tud új pozitúrát kitalálni.*
- Izé. Mester.
1995. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-24 19:23:17
Üzenet elküldve: 2015-08-24 19:23:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//M&M's//
*Taitos a jó kis apró megállásokkal tarkított út alatt csendesen elszöszöl. Így, hogy ezt megoldják egy elválással talán jobb is lesz. Úgyhogy mikor az út kettéágazik Taitos valami közeledő embercsapat irányába fordítja óriáspóniját.*
-Akkor hát, hamarosan utánatok megyek, szerintem jó négy órát kések így.
*Saccolja meg, hogy mikor ér, és egy intés kíséretében elindul Arthenior városa felé. Gondolatban felállítja a tervet.*
~Fogadó, evés, plakát, futás.~
*Aztán amint ezzel megvan csak amennyire hevenyészett lovász tudása engedi, vágtára fogja a lovat.*
*Taitos a jó kis apró megállásokkal tarkított út alatt csendesen elszöszöl. Így, hogy ezt megoldják egy elválással talán jobb is lesz. Úgyhogy mikor az út kettéágazik Taitos valami közeledő embercsapat irányába fordítja óriáspóniját.*
-Akkor hát, hamarosan utánatok megyek, szerintem jó négy órát kések így.
*Saccolja meg, hogy mikor ér, és egy intés kíséretében elindul Arthenior városa felé. Gondolatban felállítja a tervet.*
~Fogadó, evés, plakát, futás.~
*Aztán amint ezzel megvan csak amennyire hevenyészett lovász tudása engedi, vágtára fogja a lovat.*
1994. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-24 19:07:25
Üzenet elküldve: 2015-08-24 19:07:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//M&M's//
-Taitos, akkor te menj be a városba, intézd el amit akarsz gyorsan, mi meg megyünk a folyónak.
*Vázolja gyorsan, aztán a maga részéről nincs nagyon beszédes kedvében. A következő napokban, főleg nappal, valamivel több életkedvvel szeli a mérföldeket, gyakran gyors vágtában haladnak az arra alkalmas helyeken. Enni-inni-pisilni állnak meg, különösebben hosszú pihenőkkel nem törik meg az utat csak akkor időznek talán egy kicsit tovább mikor Taitostól búcsút vesznek már a város közelében.*
-Akkor odahaza találkozunk. Vigyázz magadra és siess vissza!
-Taitos, akkor te menj be a városba, intézd el amit akarsz gyorsan, mi meg megyünk a folyónak.
*Vázolja gyorsan, aztán a maga részéről nincs nagyon beszédes kedvében. A következő napokban, főleg nappal, valamivel több életkedvvel szeli a mérföldeket, gyakran gyors vágtában haladnak az arra alkalmas helyeken. Enni-inni-pisilni állnak meg, különösebben hosszú pihenőkkel nem törik meg az utat csak akkor időznek talán egy kicsit tovább mikor Taitostól búcsút vesznek már a város közelében.*
-Akkor odahaza találkozunk. Vigyázz magadra és siess vissza!
1993. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-24 18:54:34
Üzenet elküldve: 2015-08-24 18:54:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván – úton//
*Nem volt alkalma, hogy jobban megismerje a felderítőket, így csak mosolyog a felvetésre, hogy azok esetleg jobban összemelegedtek.*
-Ha újra látjuk őket talán kiderül, hogy ment az a felderítés.
*Kacsint Liára, hogy kétsége se legyen felőle nem a lehetséges veszélyforrások felderítésére gondolt most. Jólesnek neki a lány szavai, hogy akkor is megfelelne neki, ha favágó lenne. Igazat ad neki, végül is az mindegy éppen ki mivel foglalatoskodik az a fő, hogy együtt vannak és maradjanak most már. A foglalkozása meg nem éppen az a nyugalmat és biztos jövőt sejtető valami, talán Lia kedvéért még változtatna is rajta a jövőben, ha azt szeretné.*
-Szeretnéd, ha favágó lennék inkább?
*Kérdezi félig komolyan. Később a finom szorítást viszonozza.*
-Köszönöm Lia, ha rajtam múlik téged soha nem ér, majd semmi baj.
*Meghatottan néz a szemeibe, mert tényleg jó érzés keríti hatalmába. Tudja, hogy Lia szavai őszinték és tényleg bízik benne. Hiszen oda is adta magát neki és nem olyannak ismerte meg, aki ilyesmibe belemenne, ha nem biztos az érzéseiben. A kezdetektől érzi ők egy egész két fele és összeillik ez a két fél mindenféle képen. A pillanatnyi bánatot újra elfújják Lia szavai és megint mosolyogva néz rá.*
-Tudom, hogy nem vagy gyenge virágszál, helyt álltál és megvédted magad, azoktól a lényektől. Mindegy hányan voltatok még ott, veszélyes helyzet volt és örülök, hogy nem esett bajod.
*Az utolsó szavakból kiérződik az utólagos aggodalom, ha akkor baja esett volna talán sosem találkoznak, jobb ebbe bele sem gondolnia.*
-Ha most szembe kerülünk is már nem kell félned, itt leszek veled és nem mozdulok mellőled.
*Mondata közben érkeznek meg a felderítők és a tudtukra adják, hogy minden nyugodt. Mivel hátul eléggé távol állnak csak int nekik.*
-Nézd ott vannak a felderítőink. Nemsokára kiderül igazad volt e, velük kapcsolatban.
*Hunyorog Liára mosolyogva. A jelentés még eljut a füléhez és megnyugszik.*
-Úgy hallom nem volt semmi érdekes és nem találtak gyanúsat.
*Ha beérik a két felderítőt, vagy hallótávolságba kerülnek, akkor feléjük köszön.*
-Üdv Nektek! Köszönjük a jó híreket, ezek szerint sima utunk ígérkezik északra.
*Mosolyogva cinkos tekintettel néz kedvesére.*
-Akkor talán mégsem lesz olyan nagy a veszély és egymás mellé oszthatnak minket őrködni.
*Kezd lassan azon gondolkodni, ahogy egyre nagyobb a nyugalom, hogy mihez kellene kezdeni az arannyal, ha megkapják. Nem tervezgetett jövőt mostanában. Akkor a szomorú régmúltban megállt neki az idő és azt gondolta nincsen már jövője, de ahogy a kecses kezet szorongatja maga mellett már felrémlenek előtte a jövő lehetőségei. Még korai lenne megosztani Liával, ami a szeme előtt lebeg, talán, ha vissza érnek a városba épségben megosztja vele és talán úgy fogadja, majd ahogy reméli.*
*Nem volt alkalma, hogy jobban megismerje a felderítőket, így csak mosolyog a felvetésre, hogy azok esetleg jobban összemelegedtek.*
-Ha újra látjuk őket talán kiderül, hogy ment az a felderítés.
*Kacsint Liára, hogy kétsége se legyen felőle nem a lehetséges veszélyforrások felderítésére gondolt most. Jólesnek neki a lány szavai, hogy akkor is megfelelne neki, ha favágó lenne. Igazat ad neki, végül is az mindegy éppen ki mivel foglalatoskodik az a fő, hogy együtt vannak és maradjanak most már. A foglalkozása meg nem éppen az a nyugalmat és biztos jövőt sejtető valami, talán Lia kedvéért még változtatna is rajta a jövőben, ha azt szeretné.*
-Szeretnéd, ha favágó lennék inkább?
*Kérdezi félig komolyan. Később a finom szorítást viszonozza.*
-Köszönöm Lia, ha rajtam múlik téged soha nem ér, majd semmi baj.
*Meghatottan néz a szemeibe, mert tényleg jó érzés keríti hatalmába. Tudja, hogy Lia szavai őszinték és tényleg bízik benne. Hiszen oda is adta magát neki és nem olyannak ismerte meg, aki ilyesmibe belemenne, ha nem biztos az érzéseiben. A kezdetektől érzi ők egy egész két fele és összeillik ez a két fél mindenféle képen. A pillanatnyi bánatot újra elfújják Lia szavai és megint mosolyogva néz rá.*
-Tudom, hogy nem vagy gyenge virágszál, helyt álltál és megvédted magad, azoktól a lényektől. Mindegy hányan voltatok még ott, veszélyes helyzet volt és örülök, hogy nem esett bajod.
*Az utolsó szavakból kiérződik az utólagos aggodalom, ha akkor baja esett volna talán sosem találkoznak, jobb ebbe bele sem gondolnia.*
-Ha most szembe kerülünk is már nem kell félned, itt leszek veled és nem mozdulok mellőled.
*Mondata közben érkeznek meg a felderítők és a tudtukra adják, hogy minden nyugodt. Mivel hátul eléggé távol állnak csak int nekik.*
-Nézd ott vannak a felderítőink. Nemsokára kiderül igazad volt e, velük kapcsolatban.
*Hunyorog Liára mosolyogva. A jelentés még eljut a füléhez és megnyugszik.*
-Úgy hallom nem volt semmi érdekes és nem találtak gyanúsat.
*Ha beérik a két felderítőt, vagy hallótávolságba kerülnek, akkor feléjük köszön.*
-Üdv Nektek! Köszönjük a jó híreket, ezek szerint sima utunk ígérkezik északra.
*Mosolyogva cinkos tekintettel néz kedvesére.*
-Akkor talán mégsem lesz olyan nagy a veszély és egymás mellé oszthatnak minket őrködni.
*Kezd lassan azon gondolkodni, ahogy egyre nagyobb a nyugalom, hogy mihez kellene kezdeni az arannyal, ha megkapják. Nem tervezgetett jövőt mostanában. Akkor a szomorú régmúltban megállt neki az idő és azt gondolta nincsen már jövője, de ahogy a kecses kezet szorongatja maga mellett már felrémlenek előtte a jövő lehetőségei. Még korai lenne megosztani Liával, ami a szeme előtt lebeg, talán, ha vissza érnek a városba épségben megosztja vele és talán úgy fogadja, majd ahogy reméli.*
1992. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-24 16:53:29
Üzenet elküldve: 2015-08-24 16:53:29
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Din lassan ébredezni kezd, érzi, hogy ruhái cafatokban csüngenek le róla, és valaki, hátulról meghágta néhány perce ezelőtt. Felmérgelődik és mocorogni kezd. Arca a pórban hever, kezei megvannak kötözve. Fegyvereinek, pénzeinek lába lett és elmentek tőle. De legalább az életüket meghagyták, nem ölték meg. Kezeit egymáshoz dörzsöli, de semmi haszna, a kötélnek semmi baja sem lesz. Érzi, hogy a kötél nincs a kezén, eddig szeme csukva volt, nem látott semmit, de nem is akar most sem látni, de erre kinyitja a szemét és Rodimra néz. Épp akkor rakja rá az általa lelőtt szarvas bőrét, ez jól esik neki. Látja, ahogy a férfi felkel és elbiceg a füves puszta fele. Erre a jelenetre megembereli magát, felkel, magára húzza a bőrt.*
-Köszönöm. *Köszöni meg, hogy kiszabadítja és eltakarja a az őz bőrrel*
-Nagyon köszönöm *kiált megint utána, majd gondolkozni kezd, hol lelhet ruhákat.*
Átad Mesélő (Balszerencse) részére 235 aranyat.
-Köszönöm. *Köszöni meg, hogy kiszabadítja és eltakarja a az őz bőrrel*
-Nagyon köszönöm *kiált megint utána, majd gondolkozni kezd, hol lelhet ruhákat.*
Átad Mesélő (Balszerencse) részére 235 aranyat.
1991. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-24 14:27:27
Üzenet elküldve: 2015-08-24 14:27:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván úton//
//Felderítők//
*A másik csendre inti, és előre rohan. Már éppen leszúrná, hogy ne hősködjön, de aztán rájön, hogy neki sokkal hasznosabb ha a másik megy előre, így bárkit lelőhet, ha elég gyors. Majd meghallja a másik kiáltását, hogy megérkezett a karaván.*
- Ha a mókusok nem támadnak ránk, akkor egyelőre biztonságos.
//Felderítők//
*A másik csendre inti, és előre rohan. Már éppen leszúrná, hogy ne hősködjön, de aztán rájön, hogy neki sokkal hasznosabb ha a másik megy előre, így bárkit lelőhet, ha elég gyors. Majd meghallja a másik kiáltását, hogy megérkezett a karaván.*
- Ha a mókusok nem támadnak ránk, akkor egyelőre biztonságos.
1990. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-24 14:19:30
Üzenet elküldve: 2015-08-24 14:19:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
//Felderítők//
*Nincs ideje válaszolni a nő okfejtésére. Hangot hall, ezért felemeli a kezét, hogy Delph maradjon csendben. Óvatosan lopózik a fák között, amikor megpillantja az útitársaikat. Int Delphnek, hogy közelebb jöhet, majd szívélyes hangon köszönti a frissen érkezőket.*
- Örülök, hogy a csigabrigád ideért. Nem találtunk semmi rendellenest, nyugodt szívvel folytathatjuk az utunkat északra.* mondja a jelenlévőknek mosolyogva. Majd leül egy tönkre és egy dalt dudorászik magában, és késével egy fadarabot farag.*
//Felderítők//
*Nincs ideje válaszolni a nő okfejtésére. Hangot hall, ezért felemeli a kezét, hogy Delph maradjon csendben. Óvatosan lopózik a fák között, amikor megpillantja az útitársaikat. Int Delphnek, hogy közelebb jöhet, majd szívélyes hangon köszönti a frissen érkezőket.*
- Örülök, hogy a csigabrigád ideért. Nem találtunk semmi rendellenest, nyugodt szívvel folytathatjuk az utunkat északra.* mondja a jelenlévőknek mosolyogva. Majd leül egy tönkre és egy dalt dudorászik magában, és késével egy fadarabot farag.*
1989. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-23 13:34:16
Üzenet elküldve: 2015-08-23 13:34:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Dinthia, Balszerencse//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A nő elájul, és ennek már nem lesz túl jó vége. Az eddigi szerencséje elhagyta őt, és immár balszerencséje van, de nem is az átlagos fajtából, mindjárt a legszörnyűbbel! Megkötözik, ő közben szitkozódik, de a fene tudja miért, nem kap öklöt a képébe. Talán már annyira holtnak tekintik, hogy egy jól irányzott ütésre sem méltatják.
Eközben Dinthiát már vetkőztetik. Ez már akkor is biztos volt, mikor feltűntek a láthatáron, többek közt ezért is mondta neki, hogy meneküljön. Így már egy férfinak sem fog kelleni, náluk legalábbis odafönn a megerőszakolt asszonyok alkalmi partnernek számítottak, gyermekeiket megölték, a házasság pedig tabu volt számukra.*
- A... kurva... anyátokat...!
*Lihegi a porba, majd inkább elfordítja a fejét, semmi kedve félholtan egy fiatal asszony megerőszakolását nézni, főleg úgy, hogy nemrég valami bimbódzó kapcsolat vette náluk kezdetét.
Közben fegyvereit és vértezetét elveszik, bár nem tudja, hogy miért. Rozsdás lánccafatok, vérmocskos, úgyszintén rozsdás, életlen bárd, horpadt vaspajzs. Ha ezt eladják, abból is csupán egy-két aranyat tudnak kisajtolni, védelemre pedig teljes egészében használhatatlan. Azonban a nyaklánca... A talizmánja az, amelyet soha nem ad oda. Ahogy felé nyúlnak, próbál arrébb kecmeregni, állával védeni, de hiába, a legbecsesebb értéke is lekerül róla. Teste ekkorra már irtó düh lángjában ég, mintha minden fájdalma eltűnt volna.*
- A mocskos dögkeselyű fajtátokat! *Mély, dübörgő hangja visszatér. Régen hallotta már így saját magát.* - Ha a véreim lennétek már le...
*Ekkor hirtelen köhögésben tör ki. Vér szakad fel a tüdejéből, és kiadja légzőszervéből mindazt, ami eddig nyomasztotta. Mély levegőt vesz. Újra rendesen kap levegőt. Innentől magasról tesz arra, amit mondani akart. Hadd maradjon félmondat, eddig is csak annyiban beszélt, szóval tartania kell magát saját magához.
Ahogy pénzétől, vértezetétől megfosztva ott hever a megalázott asszony mellett, csendben megvárja, hogy a haramiák elvonuljanak. Keresi a lehetőséget, hogy megszabaduljon a kötelékeitől, majd meglátja. A banditák meghagyták a lány tegezét!
Odakúszik a tegezhez, és lassan levágja a kötelet a kezéről. Innentől fogva gyerekjáték egy nyíllal a lábáról, aztán pedig Dinthiáról levágni a további köteleket.
Igen, Rodim egy kicsit jobban van. Eddig haldoklott, de olybá tűnik, ez a kis találka valahogy jótékony hatással volt rá. Vagy a naplevél? Akármi is legyen az, a türkizkék levelek még mindig ott vannak sebeiben. Persze ő nem tudja, hogy a növény valódi neve Észak Reménye, megmarad neki naplevélként.
Aztán megpróbálja felállítani a lányt. Igen, említve volt, hogy a valamirevaló férfiak bottal sem nyúlnának a meggyalázott asszonyokhoz, de ez itt már nem a Mjölnnar törzs. Ez a kegyetlen Lenti Világ. Szóval felállítja az asszonyt, és felkapja a nemrég levadászott őz bundáját. Elég nagy ahhoz, hogy eltakarja Dinthián, amit kell.*
- Elment a kedvem ettől a rohadt várostól.
*Veti oda foghéjról, majd a füves puszta felé kezd bicegni, egy új hely reményében.*
(281 arany átadva Mesélő (Balszerencse) részére)
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A nő elájul, és ennek már nem lesz túl jó vége. Az eddigi szerencséje elhagyta őt, és immár balszerencséje van, de nem is az átlagos fajtából, mindjárt a legszörnyűbbel! Megkötözik, ő közben szitkozódik, de a fene tudja miért, nem kap öklöt a képébe. Talán már annyira holtnak tekintik, hogy egy jól irányzott ütésre sem méltatják.
Eközben Dinthiát már vetkőztetik. Ez már akkor is biztos volt, mikor feltűntek a láthatáron, többek közt ezért is mondta neki, hogy meneküljön. Így már egy férfinak sem fog kelleni, náluk legalábbis odafönn a megerőszakolt asszonyok alkalmi partnernek számítottak, gyermekeiket megölték, a házasság pedig tabu volt számukra.*
- A... kurva... anyátokat...!
*Lihegi a porba, majd inkább elfordítja a fejét, semmi kedve félholtan egy fiatal asszony megerőszakolását nézni, főleg úgy, hogy nemrég valami bimbódzó kapcsolat vette náluk kezdetét.
Közben fegyvereit és vértezetét elveszik, bár nem tudja, hogy miért. Rozsdás lánccafatok, vérmocskos, úgyszintén rozsdás, életlen bárd, horpadt vaspajzs. Ha ezt eladják, abból is csupán egy-két aranyat tudnak kisajtolni, védelemre pedig teljes egészében használhatatlan. Azonban a nyaklánca... A talizmánja az, amelyet soha nem ad oda. Ahogy felé nyúlnak, próbál arrébb kecmeregni, állával védeni, de hiába, a legbecsesebb értéke is lekerül róla. Teste ekkorra már irtó düh lángjában ég, mintha minden fájdalma eltűnt volna.*
- A mocskos dögkeselyű fajtátokat! *Mély, dübörgő hangja visszatér. Régen hallotta már így saját magát.* - Ha a véreim lennétek már le...
*Ekkor hirtelen köhögésben tör ki. Vér szakad fel a tüdejéből, és kiadja légzőszervéből mindazt, ami eddig nyomasztotta. Mély levegőt vesz. Újra rendesen kap levegőt. Innentől magasról tesz arra, amit mondani akart. Hadd maradjon félmondat, eddig is csak annyiban beszélt, szóval tartania kell magát saját magához.
Ahogy pénzétől, vértezetétől megfosztva ott hever a megalázott asszony mellett, csendben megvárja, hogy a haramiák elvonuljanak. Keresi a lehetőséget, hogy megszabaduljon a kötelékeitől, majd meglátja. A banditák meghagyták a lány tegezét!
Odakúszik a tegezhez, és lassan levágja a kötelet a kezéről. Innentől fogva gyerekjáték egy nyíllal a lábáról, aztán pedig Dinthiáról levágni a további köteleket.
Igen, Rodim egy kicsit jobban van. Eddig haldoklott, de olybá tűnik, ez a kis találka valahogy jótékony hatással volt rá. Vagy a naplevél? Akármi is legyen az, a türkizkék levelek még mindig ott vannak sebeiben. Persze ő nem tudja, hogy a növény valódi neve Észak Reménye, megmarad neki naplevélként.
Aztán megpróbálja felállítani a lányt. Igen, említve volt, hogy a valamirevaló férfiak bottal sem nyúlnának a meggyalázott asszonyokhoz, de ez itt már nem a Mjölnnar törzs. Ez a kegyetlen Lenti Világ. Szóval felállítja az asszonyt, és felkapja a nemrég levadászott őz bundáját. Elég nagy ahhoz, hogy eltakarja Dinthián, amit kell.*
- Elment a kedvem ettől a rohadt várostól.
*Veti oda foghéjról, majd a füves puszta felé kezd bicegni, egy új hely reményében.*
(281 arany átadva Mesélő (Balszerencse) részére)
1988. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-23 00:45:34
Üzenet elküldve: 2015-08-23 00:45:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
– Hízelegsz *vágja rá, de elpirul azért a bókra, és el is mosolyodik, hiszen örül annak, hogy a férfi ezt gondolja róla, még akkor is, ha tudja, hogy nála sokkal szebb nők léteznek. De most igyekszik mindezzell nem törődni.*
– Hogy jót tenne? *Lia szája majdhogynem tátva marad. Nagyon is jól tudja, miről beszél a férfi, és a halvány rózsás pírja mélyebb pipacsszínre vált.* Csak túl ne erőltesd magad! *nyögi ki végül.
Bár úgy tűnik, Rendoll nem veszi észre a pirulását, legalábbis van rá esély, hogy nem, mert láthatóan elgondolkodott. Erre utal a kérdése is.*
– Csak azt, hogy talán a két felderítőnk is jobban ismeri egymást, mint azt elsőre hittük. Esetleg. Bár biztos nem vagyok benne, természetesen.
*Lia oldalra pillant, majd bólint.*
– Valahogy gondoltam, hogy nem díszből van nálad a fegyver. Meg az is, hogy ilyen munkában is benne voltál, már jelezte, hogy értesz is hozzá.
*Lia a szőke lovagra néz, az ő lovagjára, ahogy magában nevezi néhamár.*
– Ha nem ezt vállaltad volna, hanem favágást, nekem az is jó lett volna, de ez is jó. Valahol körbefut a dolog. Igen, bezárul a kör.
*Finoman megszorítja Rendoll ujjait, ahogy kézenfogva, és a lovaikat vezetve ballagnak a karaván után.*
– Tudom. Bízom benned.
~Tudom. Azok után, amit a feleségedről megtudtam, és a kisfiadról, egészen biztos vagyok benne, hogy ha rajtad múlik, akkor mindentől megvédesz.~
*Nem kerüli el a figyelmét az, ahogy a férfi elfordul, ahogy a messzeségbe néz, minden bizonnyal ennyit láthat egy külső szemlélő. Lia sem sokkal többet. Az álla vonalát, a nyaka oldalát, a szőke tincseket, melyek a vállára érnek.
Néma támogatás, ha az, ha nem téved, de Lia picit szorosabban fogja Rendoll kezét.*
– Azért én sem vagyok olyan gyenge nebáncsvirág *kezdi halkan*, mielőtt az erőben találkoztunk volna, épp előző éjjel még egy másik csapattal voltam. Öten voltunk, és megtámadtak minket. Igaz az ötből kettő fegyveres férfi volt. Az egyikük lovag, a Tharg fegyveresek vezére, amíg a törzsfő el nem tűnt. A másik a helyettese, korábbi zsoldos. De *picit habozva folytatja* Egy cseppet még én is beszálltam a küzdelembe. Bár el akartam kerülni a vérontást, de nem sikerült *sóhajt*, így aztán végül Gaberien védelmében megsebesítettem az egyik támadót, így ő el tudott bánni vele.
*Lia nem totális csőd, ha fegyverekről és önvédelemről van szó, bár nem fegyverforgató, és nem is szereti a vérontást. Ettől függetlenül tud bánni a tőrrel, az alkarvédői is szolgáltak már a hasznára, ahogy a fúvócsöve is.*
– Azért remélem, most nem kerülünk szembe olyan lényekkel. Eléggé félelmetesek voltak. *Lia nyel egyet, és biztos benne, ha Ren elég kíváncsi, fog kérdezni.
Aztán felnéz, és látja a férfi immár mosolyog rá. Viszonozza, és eszébe jut, most mennyit hallhatott a másik a szavaiból, illetve inkább mennyit értett? Gyanítja, hogy inkább a hangjára figyelt a férfi és nem annyira a mondanivalójára, bár tévedhet is akár.*
– Hízelegsz *vágja rá, de elpirul azért a bókra, és el is mosolyodik, hiszen örül annak, hogy a férfi ezt gondolja róla, még akkor is, ha tudja, hogy nála sokkal szebb nők léteznek. De most igyekszik mindezzell nem törődni.*
– Hogy jót tenne? *Lia szája majdhogynem tátva marad. Nagyon is jól tudja, miről beszél a férfi, és a halvány rózsás pírja mélyebb pipacsszínre vált.* Csak túl ne erőltesd magad! *nyögi ki végül.
Bár úgy tűnik, Rendoll nem veszi észre a pirulását, legalábbis van rá esély, hogy nem, mert láthatóan elgondolkodott. Erre utal a kérdése is.*
– Csak azt, hogy talán a két felderítőnk is jobban ismeri egymást, mint azt elsőre hittük. Esetleg. Bár biztos nem vagyok benne, természetesen.
*Lia oldalra pillant, majd bólint.*
– Valahogy gondoltam, hogy nem díszből van nálad a fegyver. Meg az is, hogy ilyen munkában is benne voltál, már jelezte, hogy értesz is hozzá.
*Lia a szőke lovagra néz, az ő lovagjára, ahogy magában nevezi néhamár.*
– Ha nem ezt vállaltad volna, hanem favágást, nekem az is jó lett volna, de ez is jó. Valahol körbefut a dolog. Igen, bezárul a kör.
*Finoman megszorítja Rendoll ujjait, ahogy kézenfogva, és a lovaikat vezetve ballagnak a karaván után.*
– Tudom. Bízom benned.
~Tudom. Azok után, amit a feleségedről megtudtam, és a kisfiadról, egészen biztos vagyok benne, hogy ha rajtad múlik, akkor mindentől megvédesz.~
*Nem kerüli el a figyelmét az, ahogy a férfi elfordul, ahogy a messzeségbe néz, minden bizonnyal ennyit láthat egy külső szemlélő. Lia sem sokkal többet. Az álla vonalát, a nyaka oldalát, a szőke tincseket, melyek a vállára érnek.
Néma támogatás, ha az, ha nem téved, de Lia picit szorosabban fogja Rendoll kezét.*
– Azért én sem vagyok olyan gyenge nebáncsvirág *kezdi halkan*, mielőtt az erőben találkoztunk volna, épp előző éjjel még egy másik csapattal voltam. Öten voltunk, és megtámadtak minket. Igaz az ötből kettő fegyveres férfi volt. Az egyikük lovag, a Tharg fegyveresek vezére, amíg a törzsfő el nem tűnt. A másik a helyettese, korábbi zsoldos. De *picit habozva folytatja* Egy cseppet még én is beszálltam a küzdelembe. Bár el akartam kerülni a vérontást, de nem sikerült *sóhajt*, így aztán végül Gaberien védelmében megsebesítettem az egyik támadót, így ő el tudott bánni vele.
*Lia nem totális csőd, ha fegyverekről és önvédelemről van szó, bár nem fegyverforgató, és nem is szereti a vérontást. Ettől függetlenül tud bánni a tőrrel, az alkarvédői is szolgáltak már a hasznára, ahogy a fúvócsöve is.*
– Azért remélem, most nem kerülünk szembe olyan lényekkel. Eléggé félelmetesek voltak. *Lia nyel egyet, és biztos benne, ha Ren elég kíváncsi, fog kérdezni.
Aztán felnéz, és látja a férfi immár mosolyog rá. Viszonozza, és eszébe jut, most mennyit hallhatott a másik a szavaiból, illetve inkább mennyit értett? Gyanítja, hogy inkább a hangjára figyelt a férfi és nem annyira a mondanivalójára, bár tévedhet is akár.*
1987. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-22 21:28:40
Üzenet elküldve: 2015-08-22 21:28:40
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
// Dinthia és Rodim //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
*A banditák röhögcsélve érnek közelebb, ahogy a lány beájul, és látják, hogy a férfi is sérült. A párosnak részben szerencséje van, mert ölésre nem kerül sor, és ez nagyjából az egyetlen pozitív aspektusa az egész jelenetnek. Rodimot megkötözik a kezénél és lábánál fogva, majd pénzét és értékeit (fegyvereket is) elveszik tőle, ezután pedig a nővel foglalkoznak. Dinthia bár a fájdalomtól ájult el, hamarosan ébredezni kezd, de nincs nagy szerencséje - miközben feleszmél, arra lehet figyelmes, hogy ruhájától meg van fosztva, azokból csupán néhány cafat lóg le rajta. Keze össze van kötve a háta mögött, arccal pedig a porban, miközben az egyik férfi hátulról hágja. Ha végeztek az "urak" tevékenységükkel, otthagyják a párocskát megkötözve, értékeiktől megfosztva - ugyanis természetesen az elf felszerelését és pénzét is elviszik.*
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
*A banditák röhögcsélve érnek közelebb, ahogy a lány beájul, és látják, hogy a férfi is sérült. A párosnak részben szerencséje van, mert ölésre nem kerül sor, és ez nagyjából az egyetlen pozitív aspektusa az egész jelenetnek. Rodimot megkötözik a kezénél és lábánál fogva, majd pénzét és értékeit (fegyvereket is) elveszik tőle, ezután pedig a nővel foglalkoznak. Dinthia bár a fájdalomtól ájult el, hamarosan ébredezni kezd, de nincs nagy szerencséje - miközben feleszmél, arra lehet figyelmes, hogy ruhájától meg van fosztva, azokból csupán néhány cafat lóg le rajta. Keze össze van kötve a háta mögött, arccal pedig a porban, miközben az egyik férfi hátulról hágja. Ha végeztek az "urak" tevékenységükkel, otthagyják a párocskát megkötözve, értékeiktől megfosztva - ugyanis természetesen az elf felszerelését és pénzét is elviszik.*
1986. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-21 13:26:28
Üzenet elküldve: 2015-08-21 13:26:28
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Rodim, Balszerencse//
*Vidáman csacsog, míg egy hasító fájdalmat érez valahol a dereka táján. Ráeszmél, hogy egy nyílvessző az. Körülnéz, először nem lát senkit-semmit, majd egy kicsit jobban megfigyeli környezetét és meglátja a banditákat. Az elején a fájdalom nem fáj annyira, de ez sem tart sokáig* ~Mérgezett nyíl~ *Tippel magában, de ez nem biztos. Szédülni kezd, forog vele a világ. Az egész teste fáj, egyre erősebben. Hallja, mintha valaki azt mondaná, hogy "menekülj", de nem biztos benne, lehet, hogy csak a fájdalom miatt hall ilyesmit. De nagyon jól esik neki, hogy valaki törődik vele, elmosolyodik, majd a földre zuhan, Rodim mellé. Egy pár pillanatra megfeledkezik róla, de aztán már érte aggódik. Ő egy gazdag elf családból származik, apja sokat fizetne érte, és a vállán levő jel is mutatja, a banditák sem vakok. Majd eszméletét veszti. Furcsát álmodik.* ~Egy fiú, egy elf, az elején nem ismerte fel Dinthia, fogságba esik, a kegyetlen orkok fogságába. Korbáccsal csapkodják szerencsétlent, majd egy Dinthia nevű lányról kérdeznek. A fiú tűr és szenved. Utána ennél kegyetlenebb kínzáshoz folyamodnak, a lány nem tudja mi a nevük. Az egész egy barlangban történik.~ *A látomásnak itt vége van, Din ébredezni kezd, majd rájön, hogy a fiú, a bátyja.*
A hozzászólás írója (Derűs Dinthia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.21 13:29:46
*Vidáman csacsog, míg egy hasító fájdalmat érez valahol a dereka táján. Ráeszmél, hogy egy nyílvessző az. Körülnéz, először nem lát senkit-semmit, majd egy kicsit jobban megfigyeli környezetét és meglátja a banditákat. Az elején a fájdalom nem fáj annyira, de ez sem tart sokáig* ~Mérgezett nyíl~ *Tippel magában, de ez nem biztos. Szédülni kezd, forog vele a világ. Az egész teste fáj, egyre erősebben. Hallja, mintha valaki azt mondaná, hogy "menekülj", de nem biztos benne, lehet, hogy csak a fájdalom miatt hall ilyesmit. De nagyon jól esik neki, hogy valaki törődik vele, elmosolyodik, majd a földre zuhan, Rodim mellé. Egy pár pillanatra megfeledkezik róla, de aztán már érte aggódik. Ő egy gazdag elf családból származik, apja sokat fizetne érte, és a vállán levő jel is mutatja, a banditák sem vakok. Majd eszméletét veszti. Furcsát álmodik.* ~Egy fiú, egy elf, az elején nem ismerte fel Dinthia, fogságba esik, a kegyetlen orkok fogságába. Korbáccsal csapkodják szerencsétlent, majd egy Dinthia nevű lányról kérdeznek. A fiú tűr és szenved. Utána ennél kegyetlenebb kínzáshoz folyamodnak, a lány nem tudja mi a nevük. Az egész egy barlangban történik.~ *A látomásnak itt vége van, Din ébredezni kezd, majd rájön, hogy a fiú, a bátyja.*
A hozzászólás írója (Derűs Dinthia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.21 13:29:46
1985. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-20 21:54:02
Üzenet elküldve: 2015-08-20 21:54:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
*És most merre? Az erdőbe szeretne eljutni, egy kis izgalom sosem árt, és a vadászat amúgy is hobbi számára, szívesen kipróbálná magát új terepen. Úgy hallotta még veszélyes lények is vannak ott, nem olyan kis aranyos vadak, mint Arthenior mentén lévő erdőben. Így még izgalmasabb lesz. Még egy kegyetlen vigyort is megereszt, pedig nincs oka mosolyogni, hiszen még mindig nem tudja, hogy jusson el odáig. Kénytelen kelletlen elindulni valamerre, aztán majd csak kilyukad valahol.
Nem tudja mióta gyalogol, már jó ideje elvesztette az időérzékét, csupán a bokájában ébredt szúró fájdalom emlékezteti, hogy hosszú út áll mögötte.*
~Igazán útba eshetne már valami!~
*Morgolódik magában, mikor hirtelen halk recsegős hangot hall a távolból. Hátra fordul, hogy megnézze mi az, és legnagyobb örömére, egy kereskedő szekere bontakozik ki a hatalmas porfelhőből. Feltűnően kezd integetni az érkező felé. Úgy tűnik, észrevették, mivel a szekér lassul, és valamivel tovább haladva, végül megáll Tania mellett.*
-Üdvözlöm! El tudnának vinni Arhenior erdejének pereméig?
*Kérdezi kíváncsian a bakon ülő, görnyedt úrtól.*
-Há jüjjön kisasszón. Nem pont a'ra menek, de valahó le tudom rakni.
*Vigyorog a foghíjas öreg, és int a hölgynek, hogy ugorjon fel mellé.*
-Köszönöm! *Mosolyog hálásan.* És mennyi ideig fog tartani az út, ha szabad érdeklődnöm?
-Nem kő aggódni, nem sok az. Pá' óra, s ottan is vagyúnk.
Nem tudja mióta gyalogol, már jó ideje elvesztette az időérzékét, csupán a bokájában ébredt szúró fájdalom emlékezteti, hogy hosszú út áll mögötte.*
~Igazán útba eshetne már valami!~
*Morgolódik magában, mikor hirtelen halk recsegős hangot hall a távolból. Hátra fordul, hogy megnézze mi az, és legnagyobb örömére, egy kereskedő szekere bontakozik ki a hatalmas porfelhőből. Feltűnően kezd integetni az érkező felé. Úgy tűnik, észrevették, mivel a szekér lassul, és valamivel tovább haladva, végül megáll Tania mellett.*
-Üdvözlöm! El tudnának vinni Arhenior erdejének pereméig?
*Kérdezi kíváncsian a bakon ülő, görnyedt úrtól.*
-Há jüjjön kisasszón. Nem pont a'ra menek, de valahó le tudom rakni.
*Vigyorog a foghíjas öreg, és int a hölgynek, hogy ugorjon fel mellé.*
-Köszönöm! *Mosolyog hálásan.* És mennyi ideig fog tartani az út, ha szabad érdeklődnöm?
-Nem kő aggódni, nem sok az. Pá' óra, s ottan is vagyúnk.
1984. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-19 11:04:07
Üzenet elküldve: 2015-08-19 11:04:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Dinthia, Balszerencse//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
*Sok a kérdés. Eddig sem nagyon tudott beszélni, félszavakat nyögött félszavak hátára, ennyi kérdéssel meg nem tud mit kezdeni. Inkább csak bólogat az igennel, és fejét csóválja a nemmel válaszolandó kérdésekre. Vannak társai? Fejcsóválás. Honnan jött? Az erdő fele bök orrával. Félnie kéne? Megcsóválja fejét. Ugyan kinek kéne félni egy élőhalottól? Utolsó erejéből vánszorgott a városba, és feldobta volna a szőrmecsizmát, ha nincs a szőke asszony.
Tündér? Nem látott ő olyat, úgyhogy erre a kérdésre is fejcsóválás a válasz.
Ekkor hirtelen süvítő hangra lesz figyelmes, majd bőrt és húst átszakító acéléra. Egy nyíl? Értetlen fejjel emeli fel a nyakát, arca grimaszba fordul a fájdalomtól, de végül kiszúrja a közeledő csapatot. Aztán kiszúrja a lányból kimeredező nyílvesszőt is. ~Picsába. Hogy én ezt mennyire sejtettem!~ Lehunyva a szemét elengedi magát, feje egy tompát puffan a fűben, ahogy visszazuhan oda. Tényleg beigazolódott sejtése, és most röhögne, ha tudna, azonban csak ahhoz hasonlatos, bugyogó hörgést képes hallatni.*
- Mene... Külj. Eredj!
*Szól rá az asszonyra, és reméli, hogy az megfogadja a tanácsát, és felveszi a nyúlcipőt. Neki már úgyis mindegy, és miért haljanak meg ketten, ha az egyik áldozata képes lenne életben tartani a másikat?*
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
*Sok a kérdés. Eddig sem nagyon tudott beszélni, félszavakat nyögött félszavak hátára, ennyi kérdéssel meg nem tud mit kezdeni. Inkább csak bólogat az igennel, és fejét csóválja a nemmel válaszolandó kérdésekre. Vannak társai? Fejcsóválás. Honnan jött? Az erdő fele bök orrával. Félnie kéne? Megcsóválja fejét. Ugyan kinek kéne félni egy élőhalottól? Utolsó erejéből vánszorgott a városba, és feldobta volna a szőrmecsizmát, ha nincs a szőke asszony.
Tündér? Nem látott ő olyat, úgyhogy erre a kérdésre is fejcsóválás a válasz.
Ekkor hirtelen süvítő hangra lesz figyelmes, majd bőrt és húst átszakító acéléra. Egy nyíl? Értetlen fejjel emeli fel a nyakát, arca grimaszba fordul a fájdalomtól, de végül kiszúrja a közeledő csapatot. Aztán kiszúrja a lányból kimeredező nyílvesszőt is. ~Picsába. Hogy én ezt mennyire sejtettem!~ Lehunyva a szemét elengedi magát, feje egy tompát puffan a fűben, ahogy visszazuhan oda. Tényleg beigazolódott sejtése, és most röhögne, ha tudna, azonban csak ahhoz hasonlatos, bugyogó hörgést képes hallatni.*
- Mene... Külj. Eredj!
*Szól rá az asszonyra, és reméli, hogy az megfogadja a tanácsát, és felveszi a nyúlcipőt. Neki már úgyis mindegy, és miért haljanak meg ketten, ha az egyik áldozata képes lenne életben tartani a másikat?*
1983. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-19 10:45:19
Üzenet elküldve: 2015-08-19 10:45:19
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
// Dinthia és Rodim //
*Ismét egy kalandozópáros, akinek úgy tűnik, az egyik tagjának feje megint rengeteg tévképzettel tele. Nap levelek nem léteznek, a napnak nincsenek levelei. De ha létezne sem gyógyítana mindent, mert az szimplán baromság. Csodával határos módon talál vödröt is, vállán lazán visz el őzet egészben, aki éppen akkor volt ott, amikor ő arra járt, és éppen gyorsan le is lőtte, mikor baromira nem is azt kereste a lány. Csodát csodára, lehetetlen dolgokat lehetetlen dologra halmoz. Mintha egy félisten lenne, vagy legalábbis egy nagy hatalmú entitás. Mindezt úgy, hogy a lány egy magának való ember, aki senkivel semmin nem osztozik, és inkább lopkod, mintsem segítene. Hisz látjuk, hogy mennyire hűséges saját jelleméhez.
Pechére viszont mások ennél sokkal hűségesebbek. A várostól arrébb tanyáznak, így nem ritka, hogy egy-egy szekér és hasonló elmegy a közelükben. Rodim gondolatmenete pedig valóra válik: hamarosan a füves puszta felől egy négy fős férficsoport jelenik meg, akik egyenesen a párocska felé tartanak. Ránézésre nem beszélgetni jönnek. Rodim sérülten, szinte magatehetetlenül fekszik, Dinthina meg vele van elfoglalva, így nem veszik időben észre a banditákat. Köztük egy íjász is akad. Dinthina arra lehet figyelmes egyik pillanatról a másikra, hogy egy süvítő nyílvessző áll bele hátába, deréktájon.*
*Ismét egy kalandozópáros, akinek úgy tűnik, az egyik tagjának feje megint rengeteg tévképzettel tele. Nap levelek nem léteznek, a napnak nincsenek levelei. De ha létezne sem gyógyítana mindent, mert az szimplán baromság. Csodával határos módon talál vödröt is, vállán lazán visz el őzet egészben, aki éppen akkor volt ott, amikor ő arra járt, és éppen gyorsan le is lőtte, mikor baromira nem is azt kereste a lány. Csodát csodára, lehetetlen dolgokat lehetetlen dologra halmoz. Mintha egy félisten lenne, vagy legalábbis egy nagy hatalmú entitás. Mindezt úgy, hogy a lány egy magának való ember, aki senkivel semmin nem osztozik, és inkább lopkod, mintsem segítene. Hisz látjuk, hogy mennyire hűséges saját jelleméhez.
Pechére viszont mások ennél sokkal hűségesebbek. A várostól arrébb tanyáznak, így nem ritka, hogy egy-egy szekér és hasonló elmegy a közelükben. Rodim gondolatmenete pedig valóra válik: hamarosan a füves puszta felől egy négy fős férficsoport jelenik meg, akik egyenesen a párocska felé tartanak. Ránézésre nem beszélgetni jönnek. Rodim sérülten, szinte magatehetetlenül fekszik, Dinthina meg vele van elfoglalva, így nem veszik időben észre a banditákat. Köztük egy íjász is akad. Dinthina arra lehet figyelmes egyik pillanatról a másikra, hogy egy süvítő nyílvessző áll bele hátába, deréktájon.*
1982. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-19 10:15:56
Üzenet elküldve: 2015-08-19 10:15:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Dinthia//
*~Ez a nő tényleg tud valamit!~ Konstatálja gondolataiban, amikor egy kulaccsal megy el, aztán egy vödörrel tér vissza. Először gyógyfüvekért ment, aztán egy őzzel jött. Nem is olyan esetlenek a lentiek, ha ilyenre képesek. Persze az is lehet, hogy a lány csak egy ritka kivétel ez alól, és ő az egyetlen valamirevaló asszony a hegyek ormai alatt.
Halk szisszenésekkel tűri, hogy amaz gyengéd mozdulatokkal benedvesítse a leveleket. Hiába, hogy tompult a fájdalom, azért ha a seb körül matatnak, bármennyire óvatosan is, megérzi azt. Kész kálvária elviselni ezt a fájdalmat, de a szellemeknek tervük van vele. De vajon mi? Vagy csak a puszta szerencse okozta bámulatos megmenekülését. Akármi megeshet egy ilyen helyzetben.
És ebben a helyzetben is akármi megeshet. Odafönn mindig a férfiak kezdeményeztek, keményen lefogták a magatehetetlen nőt és magukévá tették. Idelent meg ez fordítva működik? Hiszen most Rodim a magatehetetlen, le sem kell fogni, a nő meg kezdeményez. Elég fura ízlése lehet, talán szereti a vér ízét, mert a barbár szája belül tele van megszáradt éltető nedűvel, ami még a betört feje után szivárgott le orrából. Mindegy is, a csókot nem tudja, viszonozni, még gyenge hozzá, de ha egyszer együtt akar működni, akkor együtt is fog, így ahelyett, hogy esetlen próbálkozásokat tenne, inkább csendben tűri a csókot.
Olybá tűnik, ezek az elfek tényleg tökéletes gyógyítók. Értenek a füvekhez, a csókjuk is gyógyít, vödrök és őzek pottyannak az ölükbe... Vajon odalent is gyógyítóak?*
*~Ez a nő tényleg tud valamit!~ Konstatálja gondolataiban, amikor egy kulaccsal megy el, aztán egy vödörrel tér vissza. Először gyógyfüvekért ment, aztán egy őzzel jött. Nem is olyan esetlenek a lentiek, ha ilyenre képesek. Persze az is lehet, hogy a lány csak egy ritka kivétel ez alól, és ő az egyetlen valamirevaló asszony a hegyek ormai alatt.
Halk szisszenésekkel tűri, hogy amaz gyengéd mozdulatokkal benedvesítse a leveleket. Hiába, hogy tompult a fájdalom, azért ha a seb körül matatnak, bármennyire óvatosan is, megérzi azt. Kész kálvária elviselni ezt a fájdalmat, de a szellemeknek tervük van vele. De vajon mi? Vagy csak a puszta szerencse okozta bámulatos megmenekülését. Akármi megeshet egy ilyen helyzetben.
És ebben a helyzetben is akármi megeshet. Odafönn mindig a férfiak kezdeményeztek, keményen lefogták a magatehetetlen nőt és magukévá tették. Idelent meg ez fordítva működik? Hiszen most Rodim a magatehetetlen, le sem kell fogni, a nő meg kezdeményez. Elég fura ízlése lehet, talán szereti a vér ízét, mert a barbár szája belül tele van megszáradt éltető nedűvel, ami még a betört feje után szivárgott le orrából. Mindegy is, a csókot nem tudja, viszonozni, még gyenge hozzá, de ha egyszer együtt akar működni, akkor együtt is fog, így ahelyett, hogy esetlen próbálkozásokat tenne, inkább csendben tűri a csókot.
Olybá tűnik, ezek az elfek tényleg tökéletes gyógyítók. Értenek a füvekhez, a csókjuk is gyógyít, vödrök és őzek pottyannak az ölükbe... Vajon odalent is gyógyítóak?*
1981. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-18 22:18:55
Üzenet elküldve: 2015-08-18 22:18:55
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Visszatér egy vödör vízzel, és mivel, Rodim furcsán néz, megszólal*
-A patak mellett találtam egy vödröt, és szerintem gazdátlan, elhoztam, mert szükségünk van rá. *magyarázza, majd tenyerébe egy kis vizet merít, és a sebeken lévő nap leveleket keni be vele. Egy kis idő után, ajkát közelíteni kezdi a férfi arcáig, kinek csak a nevét tudja, de ez nem zavarja. Végül szájaik összeérnek és megtörténik a csók.*
-Egyesek szerint az elf hercegnőknek gyógyító erejű a csókjuk. Egyébként, azért is kapta, mert jobban bírja a beszédem, mint az elf férfiak, akik nem tudnak elviselni, mert be nem áll a szám.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.19 10:37:23, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása. Múlt helyett jelen idő.
-A patak mellett találtam egy vödröt, és szerintem gazdátlan, elhoztam, mert szükségünk van rá. *magyarázza, majd tenyerébe egy kis vizet merít, és a sebeken lévő nap leveleket keni be vele. Egy kis idő után, ajkát közelíteni kezdi a férfi arcáig, kinek csak a nevét tudja, de ez nem zavarja. Végül szájaik összeérnek és megtörténik a csók.*
-Egyesek szerint az elf hercegnőknek gyógyító erejű a csókjuk. Egyébként, azért is kapta, mert jobban bírja a beszédem, mint az elf férfiak, akik nem tudnak elviselni, mert be nem áll a szám.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.19 10:37:23, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása. Múlt helyett jelen idő.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579