Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 257 (5121. - 5140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5140. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-18 13:55:02
Üzenet elküldve: 2019-05-18 13:55:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozás//
//Dat, Lyz, Umon//
*Felcsillan a szeme a lombházak hallatán, tetszik neki az ötlet. Közben elérték a folyót, amentén haladnak tovább.*
-Hogy jól bánok-e? Hát persze!
*Közli vidáman, majd hallgatja tovább a munkalehetőségeket. Mikor közlik vele, hogy közel járnak, felkapja a fejét, hogy szétnézzen.*
-Szép hely. *biccent* Kellemes lehet itt élni.
*De nem gyönyörködhet sokáig, mert máris viszik bemutatkozni, egy szőke hajú nőhöz, aki eddig az állataival volt elfoglalva. Dat sejti, hogy az illető fontos szerepet játszhat a tábor életében, ha már ide hozták először. Közben beéri Tintást, aki máris szóváltásba keveredett az elffel.*
-Örvendek a találkozásnak.
*Köszön miután bemutatják, majd apró meghajlással fejezi ki tiszteletét. Ezután már van ideje végignézni Lyzendrán, illetve az állatain. Ritkán lát elfeket, talán épp az egyedül kóborlás miatt, így jól megjegyzi, hogy hogyan néznek ki. Az állatok közül csak egy szarvast ismer fel, a másikat nem tudja beazonosítani. Közben Lyz is elkezdte a mondandóját, így visszakapja a fejét, hogy rá figyeljen.*
~Szent fa? Az meg mi a fene?~
*Értetlenkedik csendben, közben igyekszik fapofát erőltetni magára. Soha életében nem hallott még erről a szent fáról, habár az Erdő Szelleméről igen, akit -mint erdőjáró- tisztel is.*
//Dat, Lyz, Umon//
*Felcsillan a szeme a lombházak hallatán, tetszik neki az ötlet. Közben elérték a folyót, amentén haladnak tovább.*
-Hogy jól bánok-e? Hát persze!
*Közli vidáman, majd hallgatja tovább a munkalehetőségeket. Mikor közlik vele, hogy közel járnak, felkapja a fejét, hogy szétnézzen.*
-Szép hely. *biccent* Kellemes lehet itt élni.
*De nem gyönyörködhet sokáig, mert máris viszik bemutatkozni, egy szőke hajú nőhöz, aki eddig az állataival volt elfoglalva. Dat sejti, hogy az illető fontos szerepet játszhat a tábor életében, ha már ide hozták először. Közben beéri Tintást, aki máris szóváltásba keveredett az elffel.*
-Örvendek a találkozásnak.
*Köszön miután bemutatják, majd apró meghajlással fejezi ki tiszteletét. Ezután már van ideje végignézni Lyzendrán, illetve az állatain. Ritkán lát elfeket, talán épp az egyedül kóborlás miatt, így jól megjegyzi, hogy hogyan néznek ki. Az állatok közül csak egy szarvast ismer fel, a másikat nem tudja beazonosítani. Közben Lyz is elkezdte a mondandóját, így visszakapja a fejét, hogy rá figyeljen.*
~Szent fa? Az meg mi a fene?~
*Értetlenkedik csendben, közben igyekszik fapofát erőltetni magára. Soha életében nem hallott még erről a szent fáról, habár az Erdő Szelleméről igen, akit -mint erdőjáró- tisztel is.*
5139. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-18 07:33:38
Üzenet elküldve: 2019-05-18 07:33:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás//
//Dat, Lyz, Umon//
//Hajnalban az állatoknál//
- Nevet kellene adnom neked *adogatja az almadarabokat a minxnek. Kedvtelve nézi, ahogy a farkasképű nőstény elfogadja a falatokat. *
- Te is ehetsz belőle *duruzsol a szarvas felé. A minxszel ellentétben ő bár engedte magát megülni, de nem olyan simulékony, mint a társa.
Lyz lelkesen adogatja a falatkákat, és beszél hozzájuk, míg arra nem lesz figyelmes, hogy a tábor ébredezik körülötte. Hamarosan léptek zaja üti meg a fülét, nem is kettő, hanem mindjárt négy láb lépéseit hallja, s a két állat is kíváncsi pillantásokkal méregeti az érkezőket a vadászlány háta mögött. Lyz maga mögé pillant, vajn kik közelednek, de kezét még az állatok előtt felejti.
Az érkezők, egy farkasképű agancsos szürke bundás minxet láthatnak, okosan csillogó sötét szemekkel. Nagyobb, magasabb, mint a megszokott fajtársai. A másik egy daliás szarvas, aki kicsit távolabb áll, bizalmatlanabb szemekkel figyeli az érkezőket.*
- Umon! *fordul immár teljes figyelmével az érkezők felé, majd kezéből az almadarabokat a fűbe szórja, s egy gyors fülvakargatás után, melynek a két agancsos lesz elszenvedője, kifordul a karámból. *
- De jó hogy visszajöttél! *öleli meg a férfit.*
- Üdvözöllek Dat *köszönti az újonnan érkezőt mosolyogva. Csak az az egy mondat cseng tovább a fülében. ~"Egyik vezetője"~
Igaz, ami igaz, Lyz vezette az erődöt Pycta után, de ez itt nem Vadvéd. Szélesen mosolyog Umonra, hisz nagyon örül neki, de meg kell jegyezze:*
- Az azért erős túlzás, hogy vezetője volnék ennek a csodának *tárja szét kezeit, jelezvén a tábort tartja csodának.* de nagyon örülök, hogy Umonnal találkoztatok. Különleges hajnalra érkeztetek *mosolyodik sejtelmesen, de hogy mitől különleges a ma hajnal, csak egy pillanattal később árulja el.*
- Az Erdőszellem szent fáját ültetjük ma.
*Szemei csillognak, hisz kemény harc árán sikerült ide juttatni, s ahogy egyre több időt tölt a táborban, annál biztosabb abban, hogy ez lesz a megfelelő hely számára.*
//Dat, Lyz, Umon//
//Hajnalban az állatoknál//
- Nevet kellene adnom neked *adogatja az almadarabokat a minxnek. Kedvtelve nézi, ahogy a farkasképű nőstény elfogadja a falatokat. *
- Te is ehetsz belőle *duruzsol a szarvas felé. A minxszel ellentétben ő bár engedte magát megülni, de nem olyan simulékony, mint a társa.
Lyz lelkesen adogatja a falatkákat, és beszél hozzájuk, míg arra nem lesz figyelmes, hogy a tábor ébredezik körülötte. Hamarosan léptek zaja üti meg a fülét, nem is kettő, hanem mindjárt négy láb lépéseit hallja, s a két állat is kíváncsi pillantásokkal méregeti az érkezőket a vadászlány háta mögött. Lyz maga mögé pillant, vajn kik közelednek, de kezét még az állatok előtt felejti.
Az érkezők, egy farkasképű agancsos szürke bundás minxet láthatnak, okosan csillogó sötét szemekkel. Nagyobb, magasabb, mint a megszokott fajtársai. A másik egy daliás szarvas, aki kicsit távolabb áll, bizalmatlanabb szemekkel figyeli az érkezőket.*
- Umon! *fordul immár teljes figyelmével az érkezők felé, majd kezéből az almadarabokat a fűbe szórja, s egy gyors fülvakargatás után, melynek a két agancsos lesz elszenvedője, kifordul a karámból. *
- De jó hogy visszajöttél! *öleli meg a férfit.*
- Üdvözöllek Dat *köszönti az újonnan érkezőt mosolyogva. Csak az az egy mondat cseng tovább a fülében. ~"Egyik vezetője"~
Igaz, ami igaz, Lyz vezette az erődöt Pycta után, de ez itt nem Vadvéd. Szélesen mosolyog Umonra, hisz nagyon örül neki, de meg kell jegyezze:*
- Az azért erős túlzás, hogy vezetője volnék ennek a csodának *tárja szét kezeit, jelezvén a tábort tartja csodának.* de nagyon örülök, hogy Umonnal találkoztatok. Különleges hajnalra érkeztetek *mosolyodik sejtelmesen, de hogy mitől különleges a ma hajnal, csak egy pillanattal később árulja el.*
- Az Erdőszellem szent fáját ültetjük ma.
*Szemei csillognak, hisz kemény harc árán sikerült ide juttatni, s ahogy egyre több időt tölt a táborban, annál biztosabb abban, hogy ez lesz a megfelelő hely számára.*
5138. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-17 20:26:29
Üzenet elküldve: 2019-05-17 20:26:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás//
//Dat, Lyz, Umon//
*Némán bólogat, hallgatja a másik válaszait. így elsőre rátermett, szimpatikus kis fickónak tűnik, talán Pycta nem bánja, ha magával viszi, neki amúgy is segítség kell, bár nem biztos, hogy Dat pont erre a fajta munkára számít.*
- Kunyhó?! Az lesz, cimbora, az lesz. *Mosolyodik el halványan.* De, ha nem baj a fák tetején. Lombházakból fog állni a falu, az építkezés már minden bizonnyal el is kezdődött. *Magyarázza.* Szükség van a dolgos kezekre, bizonyára az íjadra is szükséged lesz, legalábbis Pyctának és Lyznek. *Biccent elismerően.*
- Jól bánsz vele? *Kérdezi kíváncsian, miközben már a folyó mentén haladnak.*
- Nekem elsősorban a kocsmánál lenne szükségem a segítségre, építkezés, metszés, takarítás, pince kiásás, szeszfőzőbódé építés. *Sorolja csendesen menet közben.* Magam ott fogok lakni, fogadót szeretnék. *Hirtelen mereven előremutat.*
- Nézd, már láthatod is őket! *Mosolyodik el szélesebben, s kedvtelve figyeli a távolban sürgő forgó alakokat. Innen nem ismer meg senkit sem, de kiválóan látható, hogy mennyit haladtak már. Ahogy közelednek már csevegést is hallani, olykor egy kósza kacaj, gyermeknevetés, kiken szeretettel futtatja végig tekintetét, mígnem aranyló hajfürtökre téved pillantása.*
- Gyere, bemutatlak! *Mutat egy pontra a táborban, s lendületes léptekkel lépdel oda Lyzendrához.*
- Lyz... hát ideértetek... *Mondja mosolyogva és csendesen, ha teheti ölelést vált a lánnyal.* Ne haragudj, de muszáj volt mennem. Kell még egy kis idő, míg ismét megszokom a társaságot. *Sóhajt fel, majd tekintete a minden bizonnyal mellé érő Datra fut.*
- Ő itt Dat. Elveszett lélek, útközben találkoztunk. *Kuncog fel.* Dat, ő Lyzendra, az egyik legjobb barátom, az itt látható közösség egyik vezetője. *Mutatja be a lányt.*
//Dat, Lyz, Umon//
*Némán bólogat, hallgatja a másik válaszait. így elsőre rátermett, szimpatikus kis fickónak tűnik, talán Pycta nem bánja, ha magával viszi, neki amúgy is segítség kell, bár nem biztos, hogy Dat pont erre a fajta munkára számít.*
- Kunyhó?! Az lesz, cimbora, az lesz. *Mosolyodik el halványan.* De, ha nem baj a fák tetején. Lombházakból fog állni a falu, az építkezés már minden bizonnyal el is kezdődött. *Magyarázza.* Szükség van a dolgos kezekre, bizonyára az íjadra is szükséged lesz, legalábbis Pyctának és Lyznek. *Biccent elismerően.*
- Jól bánsz vele? *Kérdezi kíváncsian, miközben már a folyó mentén haladnak.*
- Nekem elsősorban a kocsmánál lenne szükségem a segítségre, építkezés, metszés, takarítás, pince kiásás, szeszfőzőbódé építés. *Sorolja csendesen menet közben.* Magam ott fogok lakni, fogadót szeretnék. *Hirtelen mereven előremutat.*
- Nézd, már láthatod is őket! *Mosolyodik el szélesebben, s kedvtelve figyeli a távolban sürgő forgó alakokat. Innen nem ismer meg senkit sem, de kiválóan látható, hogy mennyit haladtak már. Ahogy közelednek már csevegést is hallani, olykor egy kósza kacaj, gyermeknevetés, kiken szeretettel futtatja végig tekintetét, mígnem aranyló hajfürtökre téved pillantása.*
- Gyere, bemutatlak! *Mutat egy pontra a táborban, s lendületes léptekkel lépdel oda Lyzendrához.*
- Lyz... hát ideértetek... *Mondja mosolyogva és csendesen, ha teheti ölelést vált a lánnyal.* Ne haragudj, de muszáj volt mennem. Kell még egy kis idő, míg ismét megszokom a társaságot. *Sóhajt fel, majd tekintete a minden bizonnyal mellé érő Datra fut.*
- Ő itt Dat. Elveszett lélek, útközben találkoztunk. *Kuncog fel.* Dat, ő Lyzendra, az egyik legjobb barátom, az itt látható közösség egyik vezetője. *Mutatja be a lányt.*
5137. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-17 11:30:40
Üzenet elküldve: 2019-05-17 11:30:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A táborban//
//Hanloren//
- Példának okáért itt vagy te. *Válaszol a kérdésre komoly arccal. Nem hinné, hogy ő az egyetlen, aki töretlen hittel szolgálja az Erdő Szívét, így Eeyrt.*
- De neked nem is kell karddal harcolnod, megteszik az olyanok helyetted, mint én. A te kezed maradjon tiszta. *Nem szeretne mártír szerepben tetszelegni, de mindenkinek jobb, ha a Fény Úrnőjének és a Fákban Lakónak nevében a lehető legkevesebbek kezéhez tapad vér. Az erdőmélyi elf nem szeretne harcolni, főleg nem életeket kioltani a hit nevében, de ha meg kell védenie Őt, olykor nem válogathat a megoldások között. Ha acéllal támad a sötétség, acéllal kell birokra kelni vele.
Szeretné azt mondani Hanlorennek, hogy nincs igaza. Hogy nem buktak el, hogy csatát nyertek a háborúban Sa'Tereth ellen, de nem jönnek az ajkára a szavak. Nem látja olyan sötéten a történteket, mint a papnő, de érzi a szavaiban a szomorúságot. Hitért ölni nem dicső.*
- Ha mód lett volna rá, egyetlen életet sem oltok ki. *Suttogja lesütve tekintetét. Az ő kardjának pengéjéhez sok vér tapadt, de a wegtoreni penge már Eeyr templomának oltárán pihen.
Elcsendesül, amikor Hanloren a kezére hajtja a fejét, kissé zavarba is jön, hisz ez sokkal közvetlenebb érintés, mint amikor ő fogta meg a papnő kezét, de amikor az elf lány felpillant rá, közelebb hajol, hogy mélyen a szemeibe nézhessen.*
- Ha visszajön, én ott fogok állni az oldaladon, nem kell félned semmitől. Győzni fogunk. *Szavaiban erő és határozottság cseng, lombzöld tekintetében pedig a hit kiolthatatlan lángja lobog.
A jelek említésére és a Hanloren vállán megvillanó fekete jel magához vonzza a csuhátlan csuhás tekintetét, de zavartan kapja el róla pillantását.*
- Talán nem is kell megválaszolnunk. Talán idővel választ kapunk majd. *Mondja halkan. Mindig a türelem oldalán állt, legtöbb kérdésére kérdés nélkül is választ kapott idővel. Most sem aggódik.
Kurtán bólint az ültetés és a ceremónia időpontját tudomásul vevő Hanloren szavaira. Halovány mosollyal viszonozza a derűs mosolyt a vacsorameghívás említésekor, örül, hogy a papnő nem őrli magát és szakít időt a közösségre is.*
- Nagy segítség, hogy itt vagy, remélem, velünk maradsz. *Mondja halkan.*
- Az Erdő Szíve áldjon. *Köszön el maga is, de ő még marad a sátorban. Előredőlve a térdein támasztja meg könyökeit, összefonja maga előtt a kezét és a tábort kezdi fürkészni.
Sok dolguk van még, de rengeteget haladtak. A táborból lassan falu lesz, a családokból lassan közösség. A hajnalai ceremónia után pedig szent hely lesz a folyóparton.*
//Hanloren//
- Példának okáért itt vagy te. *Válaszol a kérdésre komoly arccal. Nem hinné, hogy ő az egyetlen, aki töretlen hittel szolgálja az Erdő Szívét, így Eeyrt.*
- De neked nem is kell karddal harcolnod, megteszik az olyanok helyetted, mint én. A te kezed maradjon tiszta. *Nem szeretne mártír szerepben tetszelegni, de mindenkinek jobb, ha a Fény Úrnőjének és a Fákban Lakónak nevében a lehető legkevesebbek kezéhez tapad vér. Az erdőmélyi elf nem szeretne harcolni, főleg nem életeket kioltani a hit nevében, de ha meg kell védenie Őt, olykor nem válogathat a megoldások között. Ha acéllal támad a sötétség, acéllal kell birokra kelni vele.
Szeretné azt mondani Hanlorennek, hogy nincs igaza. Hogy nem buktak el, hogy csatát nyertek a háborúban Sa'Tereth ellen, de nem jönnek az ajkára a szavak. Nem látja olyan sötéten a történteket, mint a papnő, de érzi a szavaiban a szomorúságot. Hitért ölni nem dicső.*
- Ha mód lett volna rá, egyetlen életet sem oltok ki. *Suttogja lesütve tekintetét. Az ő kardjának pengéjéhez sok vér tapadt, de a wegtoreni penge már Eeyr templomának oltárán pihen.
Elcsendesül, amikor Hanloren a kezére hajtja a fejét, kissé zavarba is jön, hisz ez sokkal közvetlenebb érintés, mint amikor ő fogta meg a papnő kezét, de amikor az elf lány felpillant rá, közelebb hajol, hogy mélyen a szemeibe nézhessen.*
- Ha visszajön, én ott fogok állni az oldaladon, nem kell félned semmitől. Győzni fogunk. *Szavaiban erő és határozottság cseng, lombzöld tekintetében pedig a hit kiolthatatlan lángja lobog.
A jelek említésére és a Hanloren vállán megvillanó fekete jel magához vonzza a csuhátlan csuhás tekintetét, de zavartan kapja el róla pillantását.*
- Talán nem is kell megválaszolnunk. Talán idővel választ kapunk majd. *Mondja halkan. Mindig a türelem oldalán állt, legtöbb kérdésére kérdés nélkül is választ kapott idővel. Most sem aggódik.
Kurtán bólint az ültetés és a ceremónia időpontját tudomásul vevő Hanloren szavaira. Halovány mosollyal viszonozza a derűs mosolyt a vacsorameghívás említésekor, örül, hogy a papnő nem őrli magát és szakít időt a közösségre is.*
- Nagy segítség, hogy itt vagy, remélem, velünk maradsz. *Mondja halkan.*
- Az Erdő Szíve áldjon. *Köszön el maga is, de ő még marad a sátorban. Előredőlve a térdein támasztja meg könyökeit, összefonja maga előtt a kezét és a tábort kezdi fürkészni.
Sok dolguk van még, de rengeteget haladtak. A táborból lassan falu lesz, a családokból lassan közösség. A hajnalai ceremónia után pedig szent hely lesz a folyóparton.*
5136. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-17 00:07:57
Üzenet elküldve: 2019-05-17 00:07:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Aranyfonál//
*Mosolyogva bólogat a nőnek. Ő is furcsának találja a dolgot, de látott már cifrábbat is.*
-Tényleg szokatlan, de neki olyan mint egy sebhely. Érdekesnek is találta. Nem mintha engem zavarna.
*Vigyorodik el. Ha több nő is ilyen ízléssel lenne megáldva Int hálát adna érte az égnek. Csak sajnos nem ez szokott lenni. Inkább az undor, lenézés vagy sajnálat. A nő is megértette a különbséget egy hiányzó kéz és a sebhelyek közt. Amennyire megfigyelte ezt gondolta is volna a nőről, aki talán egy kicsit túlságosan babonás meg nagyon szelíd, de amúgy szimpatikus. A kérdésre csak vállat von.*
-Nem vagyok én szerencsés fajta figura.
*Közli a tényt. A sors se olyan vele és valószínűleg ő maga is képtelen ilyesmire. Önpusztító, makacs pióca aki mindenkinek csak ártani tud. De most jó dolga van amit ki is fejt.*
-Nem, én tökéletesen kellemesnek gondolom. Igyekszem majd elnyerni a főnök húgának a kegyeit, hogy biztos helyem legyen. Egyébként meg eszem-iszom, majd gyűjtök némi növényt, kencének, hogy azt mondják dolgozom. Meg időnként ajánlok nekik valami olyan ételt, ami hasznukra válik és kész. A ház szolgálói még mosnak is rám. Baromi kényelmes élet ez ahhoz képest ami korábban volt és imádom.
*Bólogat lelkesen. Nincs hozzászokva, hogy jó dolga legyen egy szép házban, de tetszik neki.*
//Aranyfonál//
*Mosolyogva bólogat a nőnek. Ő is furcsának találja a dolgot, de látott már cifrábbat is.*
-Tényleg szokatlan, de neki olyan mint egy sebhely. Érdekesnek is találta. Nem mintha engem zavarna.
*Vigyorodik el. Ha több nő is ilyen ízléssel lenne megáldva Int hálát adna érte az égnek. Csak sajnos nem ez szokott lenni. Inkább az undor, lenézés vagy sajnálat. A nő is megértette a különbséget egy hiányzó kéz és a sebhelyek közt. Amennyire megfigyelte ezt gondolta is volna a nőről, aki talán egy kicsit túlságosan babonás meg nagyon szelíd, de amúgy szimpatikus. A kérdésre csak vállat von.*
-Nem vagyok én szerencsés fajta figura.
*Közli a tényt. A sors se olyan vele és valószínűleg ő maga is képtelen ilyesmire. Önpusztító, makacs pióca aki mindenkinek csak ártani tud. De most jó dolga van amit ki is fejt.*
-Nem, én tökéletesen kellemesnek gondolom. Igyekszem majd elnyerni a főnök húgának a kegyeit, hogy biztos helyem legyen. Egyébként meg eszem-iszom, majd gyűjtök némi növényt, kencének, hogy azt mondják dolgozom. Meg időnként ajánlok nekik valami olyan ételt, ami hasznukra válik és kész. A ház szolgálói még mosnak is rám. Baromi kényelmes élet ez ahhoz képest ami korábban volt és imádom.
*Bólogat lelkesen. Nincs hozzászokva, hogy jó dolga legyen egy szép házban, de tetszik neki.*
5135. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-16 21:02:24
Üzenet elküldve: 2019-05-16 21:02:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A táborban//
//Pycta//
-Vajon van-e más, ki úgy hisz a Fényben, ahogyan Te? Vajon érteni fogja-e, vajon kardot ránt-e az Úrnőért, ha úgy hozza a sors?
*Vonja fel szemöldökét kissé. Nem esik jól neki, hogy Pycta át akarja adni a stafétát... Hisz akarva vagy akaratlanul, ő volt eddig a tábor vezetője és alighanem az itt élők is így tekintettek reá.*
-Hisz el is buktunk.
*Suttogja halkan, tekintete egy pillanatra elködösül, mintha csak egy másik világba bámulna vele.*
-Bocsáss meg. Oly sok életbe került a mi diadalunk.
*Hajol rá homlokával a kezeit őrző kezekre.*
-Azt mondta, hogy visszajön. Hogy találkozunk még.
*Szólal meg behunyt szemmel, még mindig Pycta kezén nyugtatva fejét. Tudja, hogy az elf is ott volt a hófödte síkon, ahol ő várt rájuk.*
-Félek a találkozástól.
*Pillant fel a lombzöld szemekbe, majd nagyot sóhajtva hátradől a széken.*
-Megkaptam a jelet.
*Húzza le kissé válláról a blúzt, tenyerét pedig a furcsa madáralakra helyezi.*
-Ajándék, még is annyi kérdést vet fel bennem. Azóta töröm a fejem, mióta megbélyegzett, még sem tudok válasszal szolgálni.
*Miért éppen madár? Miért különböznek egymástól? Hiszen látta Natalaydán is és Pyctán is, más-más a szimbólum. Ezekre a kérdésekre tán nincs halandó, ki tudná a választ.*
-Hajnalban. Mikor a nap kél.
*Mosolyodik el haloványan. Lám, az erdei elf mindenre gondol.*
-Legyen így.
*Áll fel az asztaltól, hiszen akárhogy is, későre jár, neki pedig tennivalója akad még bőven.*
-Mennem kell, vacsorameghívásom van Linennél.
*Mosolyog Pyctára derűsen.*
-Elbűvölő leány, és egyre szebben... Na majd meglátod.
*Szélesedik a mosoly, hiszen valahol büszke rá, hogy maga tanítja a leánynak az elfek nyelvét.*
-A csillagok őrizzék álmod, Pycta.
*Fordul még vissza az elfhez a válla felett, majd kilép a szürkülő világba.*
//Pycta//
-Vajon van-e más, ki úgy hisz a Fényben, ahogyan Te? Vajon érteni fogja-e, vajon kardot ránt-e az Úrnőért, ha úgy hozza a sors?
*Vonja fel szemöldökét kissé. Nem esik jól neki, hogy Pycta át akarja adni a stafétát... Hisz akarva vagy akaratlanul, ő volt eddig a tábor vezetője és alighanem az itt élők is így tekintettek reá.*
-Hisz el is buktunk.
*Suttogja halkan, tekintete egy pillanatra elködösül, mintha csak egy másik világba bámulna vele.*
-Bocsáss meg. Oly sok életbe került a mi diadalunk.
*Hajol rá homlokával a kezeit őrző kezekre.*
-Azt mondta, hogy visszajön. Hogy találkozunk még.
*Szólal meg behunyt szemmel, még mindig Pycta kezén nyugtatva fejét. Tudja, hogy az elf is ott volt a hófödte síkon, ahol ő várt rájuk.*
-Félek a találkozástól.
*Pillant fel a lombzöld szemekbe, majd nagyot sóhajtva hátradől a széken.*
-Megkaptam a jelet.
*Húzza le kissé válláról a blúzt, tenyerét pedig a furcsa madáralakra helyezi.*
-Ajándék, még is annyi kérdést vet fel bennem. Azóta töröm a fejem, mióta megbélyegzett, még sem tudok válasszal szolgálni.
*Miért éppen madár? Miért különböznek egymástól? Hiszen látta Natalaydán is és Pyctán is, más-más a szimbólum. Ezekre a kérdésekre tán nincs halandó, ki tudná a választ.*
-Hajnalban. Mikor a nap kél.
*Mosolyodik el haloványan. Lám, az erdei elf mindenre gondol.*
-Legyen így.
*Áll fel az asztaltól, hiszen akárhogy is, későre jár, neki pedig tennivalója akad még bőven.*
-Mennem kell, vacsorameghívásom van Linennél.
*Mosolyog Pyctára derűsen.*
-Elbűvölő leány, és egyre szebben... Na majd meglátod.
*Szélesedik a mosoly, hiszen valahol büszke rá, hogy maga tanítja a leánynak az elfek nyelvét.*
-A csillagok őrizzék álmod, Pycta.
*Fordul még vissza az elfhez a válla felett, majd kilép a szürkülő világba.*
5134. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-16 19:29:28
Üzenet elküldve: 2019-05-16 19:29:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
*Eltelt már annyi idő, hogy a házat és környékét a saját szükségleteiknek megfelelően berendezték és valamelyest már megszokták egymás jelenlétét is. Többnyire, hiszen van, amit YIlanda soha nem fog tudni megszokni maga körül.
Mostanában minden reggel úgy kel fel, hogy hiányzik neki a város zaja, a koszos utcák és az emberek, főleg azok, akiket meg lehet rövidíteni egy erszénnyel.
Bizony, nem ártana arany kereseti lehetőség után szagolni, és kinyújtóztatni cipekedéstől megmerevedett ujjait.
Ezért is csomagolt be némi elemózsiát és indult meg a város felé, hiszen nincs olyan messze, néhány órányi járóútra. Egy igazán szép járóútra, szegélyezve termőföldekkel, fákkal és a természet ezernyi megjelenési formájával, amiből már igazából elege van. Persze nagyon nyugtató és pihentető lenne, ha nem motoszkálna legbelül azaz érzés, hogy ez neki annyira létidegen és nem szabad hátra hagynia a régi életét, hiszen soha nem tudni mikor lesz rá megint szüksége. Egyedül kelt útnak, bár bizonyára, ha szólt volna akadt volna útitársa, de ezt nem tette meg. Mostanában a kúria olyan nyüzsgő és élettel teli, de ez a fajta zaj teljesen különbözik attól, ami bevette magát gyerek kora óta a szívébe.*
~Biztosan velem van a baj, hogy ezt nem tudom feltétlenül évezni.~*Mióta együtt laknak szinte egyre gyakrabban jön elő, hogy talán vele van valami baj.*
Mostanában minden reggel úgy kel fel, hogy hiányzik neki a város zaja, a koszos utcák és az emberek, főleg azok, akiket meg lehet rövidíteni egy erszénnyel.
Bizony, nem ártana arany kereseti lehetőség után szagolni, és kinyújtóztatni cipekedéstől megmerevedett ujjait.
Ezért is csomagolt be némi elemózsiát és indult meg a város felé, hiszen nincs olyan messze, néhány órányi járóútra. Egy igazán szép járóútra, szegélyezve termőföldekkel, fákkal és a természet ezernyi megjelenési formájával, amiből már igazából elege van. Persze nagyon nyugtató és pihentető lenne, ha nem motoszkálna legbelül azaz érzés, hogy ez neki annyira létidegen és nem szabad hátra hagynia a régi életét, hiszen soha nem tudni mikor lesz rá megint szüksége. Egyedül kelt útnak, bár bizonyára, ha szólt volna akadt volna útitársa, de ezt nem tette meg. Mostanában a kúria olyan nyüzsgő és élettel teli, de ez a fajta zaj teljesen különbözik attól, ami bevette magát gyerek kora óta a szívébe.*
~Biztosan velem van a baj, hogy ezt nem tudom feltétlenül évezni.~*Mióta együtt laknak szinte egyre gyakrabban jön elő, hogy talán vele van valami baj.*
5133. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-16 17:41:51
Üzenet elküldve: 2019-05-16 17:41:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Gesztikulálás nélkül olyan mesélni, mint onanizálni anélkül, hogy a végén jó lenne. Szóval Sheni mindvégig gesztikulál, mintegy aláfestőjeként a történetének.
Amikor bizonyítottá válik, hogy Lyzi nem aludt el a történet alatt, a hegyesfülű szélesen elmosolyodik.*
- Oki, akkor folytatom. *vigyorog.*
- Ki tudja, mióta unatkozott ott a sárkány, így végül belement a fogadásba. *folytatja a mesélést.*
- Azt mondta a sárkány: "De ha legyőzlek, ropogósra sütlek és megeszlek!" *Mélyíti el a hangját, bár fogalma sincs róla, hogy milyen lehet egy sárkány hangja, de ha el kellene képzelnie, akkor tuti mély hangja volna, hisz ki félne egy cincogó sárkánytól?*
- Szóval a fickó elővesz egy üveg pálinkát, egy kis hordó sört és két kupicát, meg négy korsót és azt mondja a sárkánynak: "Meg kell inni két korsó sört és egy kupica pálinkát, aki gyorsabban végez, az nyert. Vili? Egy szabály van, a másik poharaihoz nem nyúlhatunk!". A sárkány persze kiröhögte, mert a korsók akkorák voltak, mint az egyik körme, könnyű szerrel megivott volna száz korsóval is a sörből. Nem is kellett volna a férfi kupáihoz nyúlni. Előre dörzsölte a tenyerét, már a nyelvén érezte a sült hús ízét. *ölti ki a nyelvét Sheni vigyorogva.*
- Szóval a fickó kitölti az italokat, két-két korsó sört - hogy miért volt nála négy korsó, arról nem szól a történet. *Suttogja oda az elf a lánynak nevetve.*
- ÉS kitölt egy-egy kupica pálinkát. Aztán az azt mondja a sárkánynak: "Haver, adj egy kis előnyt, hisz látod, mekkora vagy, engedd meg, hogy megigyak egy korsóval!". Persze a sárkány nagyvonalú volt és megengedte, hogy a fickó megigyon egy korsóval. Mosolyogva nézte végig, ahogy ellenfele megfogja a korsót és elkezdi ledönteni a sört. A sör lefolyt az állán, a szakállán, de még így is eltartott pár másodpercig, mire megitta. A sárkány elégedett volt, azt gondolta, könnyedén megnyeri így is a versenyt. *ül fel, mert úgy tűnik a sztori elért a fő eseményéhez.*
- Naszóval, ezek ott állnak a barlangban egymással szemben, egy korsó üres és egy teli a kettő telivel, egy kupica a párjával szemben, amikor a fickó meg a sárkány megfogják a korsójukat és felkészülnek. A férfi elkezdett visszaszámolni: "Három! Kettű! Egy!". És elkezdték ledönteni a sört! *éli bele magát Sheni a történetbe és mutatja, hogy kezdik el inni a korsóból a sört.*
- Igenám! *mutat a halántékára Sheni.*
- A fickó, miközben ivott, fogta a saját kiürült korsóját és ráfordította a sárkány kupicájára! A sárkány meg egyetlen pillanat alatt bedobta az első és a második korsót, amikor meglátta, hogy a kupicája eltűnt a férfi üres korsója alatt. Már nyúlt volna érte, amikor a fickó abbahagyta a második korsójával való küzdelmet és míg vette egy nagy levegőt az újabb korty előtt, azt mondja: "Nono, emlékezz a szabályra, a másik korsójához nem nyúlhatsz!". *Sheni felnevet.*
- A sárkány ott állt bambán, végignézte, ahogy a férfi megissza a második korsóból a sört és kiissza a kupica pálinkát és ezzel megnyerte a fogadást! *emeli magasba mindkét karját, mintha ő nyerte volna meg a sárkánnyal szemben az ivóversenyt.*
- Így járt túl a sárkány eszén a férfi és győzte le ivóversenyben. *tesz pontot a történet, de inkább mese végére, mert biztosan sosem történt meg ez a fogadás ember és sárkány között.*
- Hogy tetszett? *kérdi kisfiús vigyorral.
Mire végzett a történettel, már teljesen rájuk sötétedett, az erdő levegője is lehűlt, Sheniben pedig még él egykori betegségének emléke.*
- Gyere, menjünk vissza, még a végén megfázol nekem. *mosolyog, mert a világért sem vallaná be, hogy ő szeretne visszamenni.
Pedig jó lenne maradni Lyzzel, de jobb a békesség és egészen megszokta már, hogy nem köpi ki a tüdejét, ha köhögni kezd.
Ha Lyz is úgy látja, akkor a lovakhoz mennek és Sheni ruganyosan a nyeregbe száll, miután felsegítette a szőke erdőkirálynőt, hogy visszalovagoljanak az erődbe és ott folytassák a kellemes estét.*
//Íjászverseny//
*Gesztikulálás nélkül olyan mesélni, mint onanizálni anélkül, hogy a végén jó lenne. Szóval Sheni mindvégig gesztikulál, mintegy aláfestőjeként a történetének.
Amikor bizonyítottá válik, hogy Lyzi nem aludt el a történet alatt, a hegyesfülű szélesen elmosolyodik.*
- Oki, akkor folytatom. *vigyorog.*
- Ki tudja, mióta unatkozott ott a sárkány, így végül belement a fogadásba. *folytatja a mesélést.*
- Azt mondta a sárkány: "De ha legyőzlek, ropogósra sütlek és megeszlek!" *Mélyíti el a hangját, bár fogalma sincs róla, hogy milyen lehet egy sárkány hangja, de ha el kellene képzelnie, akkor tuti mély hangja volna, hisz ki félne egy cincogó sárkánytól?*
- Szóval a fickó elővesz egy üveg pálinkát, egy kis hordó sört és két kupicát, meg négy korsót és azt mondja a sárkánynak: "Meg kell inni két korsó sört és egy kupica pálinkát, aki gyorsabban végez, az nyert. Vili? Egy szabály van, a másik poharaihoz nem nyúlhatunk!". A sárkány persze kiröhögte, mert a korsók akkorák voltak, mint az egyik körme, könnyű szerrel megivott volna száz korsóval is a sörből. Nem is kellett volna a férfi kupáihoz nyúlni. Előre dörzsölte a tenyerét, már a nyelvén érezte a sült hús ízét. *ölti ki a nyelvét Sheni vigyorogva.*
- Szóval a fickó kitölti az italokat, két-két korsó sört - hogy miért volt nála négy korsó, arról nem szól a történet. *Suttogja oda az elf a lánynak nevetve.*
- ÉS kitölt egy-egy kupica pálinkát. Aztán az azt mondja a sárkánynak: "Haver, adj egy kis előnyt, hisz látod, mekkora vagy, engedd meg, hogy megigyak egy korsóval!". Persze a sárkány nagyvonalú volt és megengedte, hogy a fickó megigyon egy korsóval. Mosolyogva nézte végig, ahogy ellenfele megfogja a korsót és elkezdi ledönteni a sört. A sör lefolyt az állán, a szakállán, de még így is eltartott pár másodpercig, mire megitta. A sárkány elégedett volt, azt gondolta, könnyedén megnyeri így is a versenyt. *ül fel, mert úgy tűnik a sztori elért a fő eseményéhez.*
- Naszóval, ezek ott állnak a barlangban egymással szemben, egy korsó üres és egy teli a kettő telivel, egy kupica a párjával szemben, amikor a fickó meg a sárkány megfogják a korsójukat és felkészülnek. A férfi elkezdett visszaszámolni: "Három! Kettű! Egy!". És elkezdték ledönteni a sört! *éli bele magát Sheni a történetbe és mutatja, hogy kezdik el inni a korsóból a sört.*
- Igenám! *mutat a halántékára Sheni.*
- A fickó, miközben ivott, fogta a saját kiürült korsóját és ráfordította a sárkány kupicájára! A sárkány meg egyetlen pillanat alatt bedobta az első és a második korsót, amikor meglátta, hogy a kupicája eltűnt a férfi üres korsója alatt. Már nyúlt volna érte, amikor a fickó abbahagyta a második korsójával való küzdelmet és míg vette egy nagy levegőt az újabb korty előtt, azt mondja: "Nono, emlékezz a szabályra, a másik korsójához nem nyúlhatsz!". *Sheni felnevet.*
- A sárkány ott állt bambán, végignézte, ahogy a férfi megissza a második korsóból a sört és kiissza a kupica pálinkát és ezzel megnyerte a fogadást! *emeli magasba mindkét karját, mintha ő nyerte volna meg a sárkánnyal szemben az ivóversenyt.*
- Így járt túl a sárkány eszén a férfi és győzte le ivóversenyben. *tesz pontot a történet, de inkább mese végére, mert biztosan sosem történt meg ez a fogadás ember és sárkány között.*
- Hogy tetszett? *kérdi kisfiús vigyorral.
Mire végzett a történettel, már teljesen rájuk sötétedett, az erdő levegője is lehűlt, Sheniben pedig még él egykori betegségének emléke.*
- Gyere, menjünk vissza, még a végén megfázol nekem. *mosolyog, mert a világért sem vallaná be, hogy ő szeretne visszamenni.
Pedig jó lenne maradni Lyzzel, de jobb a békesség és egészen megszokta már, hogy nem köpi ki a tüdejét, ha köhögni kezd.
Ha Lyz is úgy látja, akkor a lovakhoz mennek és Sheni ruganyosan a nyeregbe száll, miután felsegítette a szőke erdőkirálynőt, hogy visszalovagoljanak az erődbe és ott folytassák a kellemes estét.*
5132. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-16 16:06:58
Üzenet elküldve: 2019-05-16 16:06:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A táborban//
//Hanloren//
- Persze. *Bukik ki belőle a válasz hirtelen és kissé határozottabban, mint szerette volna.*
- Bocsáss meg. *Süti le lombzöld tekintetét.*
- Egykoron én vezettem Vadvéd erődjét és az ott lakókat, de én nem azért voltam ott, hogy vezessek, hanem, hogy segítsek és... *Folytatná, de elapadnak a szavak az ajkán, érzi, hogy magyarázkodás volna.*
- Én azért vagyok, hogy harcoljak érte. Nem vezethetem ezt a közösséget sem. Nem eshet szét újra minden. *Egyszerre szomorú a hangja és kérlelő, mintha Hanlorennek kellene eldöntenie, hogy ki fogja vezetni a közösséget. Persze azzal, hogy Lyzendra megérkezett, hatalmas kő esett le a szívéről, mert azt hitte, tőle várják majd el, hogy irányt adjon a közösség életének. Bár az elfek és a faluban élők még nem ismerik Lyzendrát, az ő képességei sokkalta alkalmasabbak egy közösség életének vezetésére. Persze ezt még meg kell beszélnie a szőke elf lánnyal is. Nem fog örülni.
A talizmán Hanloren tenyerébe kerül és magát hibáztató szavaira az erdőmélyi elf saját tenyerébe zárja az elf papnő talizmánt tartó kezét.*
- Nem a te vétked. Azt tetted, amit helyesnek ítéltél. Mi mind tudtuk, hogy el is bukhatunk. *Nem tartja hibásnak őt, bár igazából nem tudja, Xotara hogyan vesztette életét. A sötétség elleni harcban halt meg, bárki járhatott volna úgy, mint ő.
A jel említésére lenéz az inge alatt rejtőző madáralakra, mely mintha a bőrébe ivódott volna és megjelölte.*
- Nem csak én kaptam ilyen jelet. Te is. *Mutat rá, s Hanlorenen kívül még a mélységi férfi, Natalayda és Xotara is meg lettek jelölve. Együtt, közösen tudták megtörni az oltár átkát. De csak ők ketten találkoztak odaát a fehér csuhás Sa'Tereth-tel.*
- Ha eljön az idő, én készen leszek. *Mosolyodik el haloványan, de szemeiben szomorúságot látni, hisz ha így lesz, az azt jelenti, hogy újra elveszti a belső békéjét.
Mindketten elhallgatnak pár szívdobbanásnyi időre. A csuhátlan csuhás azon tűnődik, mikor jön el majd az az idő, meddig élhet békében, de rájön, hogy mindegy, mikor jön el újra a harc ideje, neki hálásnak kell lennie minden napért. Neki ez a sorsa.
A csendből Hanloren kérdése zökkenti ki.*
- Hajnalban, holnap. *Válaszolja halkan.*
//Hanloren//
- Persze. *Bukik ki belőle a válasz hirtelen és kissé határozottabban, mint szerette volna.*
- Bocsáss meg. *Süti le lombzöld tekintetét.*
- Egykoron én vezettem Vadvéd erődjét és az ott lakókat, de én nem azért voltam ott, hogy vezessek, hanem, hogy segítsek és... *Folytatná, de elapadnak a szavak az ajkán, érzi, hogy magyarázkodás volna.*
- Én azért vagyok, hogy harcoljak érte. Nem vezethetem ezt a közösséget sem. Nem eshet szét újra minden. *Egyszerre szomorú a hangja és kérlelő, mintha Hanlorennek kellene eldöntenie, hogy ki fogja vezetni a közösséget. Persze azzal, hogy Lyzendra megérkezett, hatalmas kő esett le a szívéről, mert azt hitte, tőle várják majd el, hogy irányt adjon a közösség életének. Bár az elfek és a faluban élők még nem ismerik Lyzendrát, az ő képességei sokkalta alkalmasabbak egy közösség életének vezetésére. Persze ezt még meg kell beszélnie a szőke elf lánnyal is. Nem fog örülni.
A talizmán Hanloren tenyerébe kerül és magát hibáztató szavaira az erdőmélyi elf saját tenyerébe zárja az elf papnő talizmánt tartó kezét.*
- Nem a te vétked. Azt tetted, amit helyesnek ítéltél. Mi mind tudtuk, hogy el is bukhatunk. *Nem tartja hibásnak őt, bár igazából nem tudja, Xotara hogyan vesztette életét. A sötétség elleni harcban halt meg, bárki járhatott volna úgy, mint ő.
A jel említésére lenéz az inge alatt rejtőző madáralakra, mely mintha a bőrébe ivódott volna és megjelölte.*
- Nem csak én kaptam ilyen jelet. Te is. *Mutat rá, s Hanlorenen kívül még a mélységi férfi, Natalayda és Xotara is meg lettek jelölve. Együtt, közösen tudták megtörni az oltár átkát. De csak ők ketten találkoztak odaát a fehér csuhás Sa'Tereth-tel.*
- Ha eljön az idő, én készen leszek. *Mosolyodik el haloványan, de szemeiben szomorúságot látni, hisz ha így lesz, az azt jelenti, hogy újra elveszti a belső békéjét.
Mindketten elhallgatnak pár szívdobbanásnyi időre. A csuhátlan csuhás azon tűnődik, mikor jön el majd az az idő, meddig élhet békében, de rájön, hogy mindegy, mikor jön el újra a harc ideje, neki hálásnak kell lennie minden napért. Neki ez a sorsa.
A csendből Hanloren kérdése zökkenti ki.*
- Hajnalban, holnap. *Válaszolja halkan.*
5131. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-16 01:16:29
Üzenet elküldve: 2019-05-16 01:16:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A táborban//
//Pycta//
-Vallottál már valaha kudarcot, Pycta?
*Mosolyog az elfre derűsen. A figyelmét nem kerüli el az ismerős szimbólum, egy pillanatra megakad rajta a szeme, de nem teszi szóvá a dolgot még.*
-Le hannon... Köszönöm.
*Szól halkan, miközben a tenyerébe zárja a talizmánt. Rengeteg emlék tör elő, de nem mind szép és jó. Hisz mikor legutóbb markába zárta a talizmánt, majdnem elnyelte a sötétség.*
-Az én vétkem.
*Szólal meg halkan miközben lehajtja fejét, kezei között a medált forgatva.*
-Ha nem megyek előre a templomban...Talán Xotara...
*Nem néz fel, még mindig a medált lesi megigézve. Végighúzza rajta ujját lassan, szeretettel, végül felpillant az elfre.*
-Az a jel rajtad... Az Úrnő adta neked. Mert látta, hogy ki vagy, tudta, mi rejlik benned.
*Fűzi a medált egy durva szálú madzagra, majd hátranyúlva a nyakába köti.*
-Nem véletlen, hogy visszahozott az életbe. Ha eljön az idő... A Te kardodnak kell a sötétség szívébe hasítania.
*Néz elszántan az elfre. Hiszi, hogy tényleg így van.*
-Mikor szeretnéd?
*Szólal meg halkan néhány pillanat hallgatás után.*
-Felszentelni a fát.
//Pycta//
-Vallottál már valaha kudarcot, Pycta?
*Mosolyog az elfre derűsen. A figyelmét nem kerüli el az ismerős szimbólum, egy pillanatra megakad rajta a szeme, de nem teszi szóvá a dolgot még.*
-Le hannon... Köszönöm.
*Szól halkan, miközben a tenyerébe zárja a talizmánt. Rengeteg emlék tör elő, de nem mind szép és jó. Hisz mikor legutóbb markába zárta a talizmánt, majdnem elnyelte a sötétség.*
-Az én vétkem.
*Szólal meg halkan miközben lehajtja fejét, kezei között a medált forgatva.*
-Ha nem megyek előre a templomban...Talán Xotara...
*Nem néz fel, még mindig a medált lesi megigézve. Végighúzza rajta ujját lassan, szeretettel, végül felpillant az elfre.*
-Az a jel rajtad... Az Úrnő adta neked. Mert látta, hogy ki vagy, tudta, mi rejlik benned.
*Fűzi a medált egy durva szálú madzagra, majd hátranyúlva a nyakába köti.*
-Nem véletlen, hogy visszahozott az életbe. Ha eljön az idő... A Te kardodnak kell a sötétség szívébe hasítania.
*Néz elszántan az elfre. Hiszi, hogy tényleg így van.*
-Mikor szeretnéd?
*Szólal meg halkan néhány pillanat hallgatás után.*
-Felszentelni a fát.
5130. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-15 21:38:15
Üzenet elküldve: 2019-05-15 21:38:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aranyfonál//
*Tartott azért attól, hogy Intath rossz néven veszi érdeklődését, és megbántja vele, vagy durván fog reagálni, de aggodalma alaptalannak tűnik, és az orvos készségesen válaszol neki.*
- Tetszik neki?
*Kérdez vissza leplezetlen meglepettséggel.*
- Mármint nem mintha bármi baj lenne a kézfejed hiányával, de tetszik neki... azért ez kissé szokatlan, nem?
*Vagy csak neki az. Rá kell döbbennie lassan, hogy eléggé elmaradott gondolkodása van ahhoz képest, amit eddig itt tapasztalt másoknál. Sem a szabad szerelem, sem egy tragikus történet következményének tetszése nem tartozik a véleménye szerint elfogadható gondolkodásmódba. Ilyenkor kicsit öregebbnek is érzi magát koránál.*
- Természetesen, a kettő megközelítőleg sem ugyanolyan.
*Meg sem fordult a fejében, hogy a hátán lévő talán zavaró, talán nem túl szép sebek hasonlatosak lehetnének Intath hiányosságához. A téma persze kicsit elszomorítja, de nem hangolja le vészesen. Valahol szeret ezekről beszélni, úgy véli tanulságosak, a beszélgetés pedig egészséges.
Észreveszi a férfi gesztusát, ami ellentmondásos azzal, amit mond neki.*
- Talán nem értesz egyet?
*Lehet nem túl szerencsés kérdés, tekintve, hogy nem is olyan rég volt egy kis vitájuk és egyet nem értésük.*
- Ez kellemesen hangzik, de nem érzem azt, hogy te is kellemesnek gondolnád. Tévedek?
*A pimasz kacsintást nem érti, úgy érzi lemaradt valamiről. Azt pedig képtelenségnek tartja, hogy mint csinos nő hivatkozzanak rá.*
//Aranyfonál//
*Tartott azért attól, hogy Intath rossz néven veszi érdeklődését, és megbántja vele, vagy durván fog reagálni, de aggodalma alaptalannak tűnik, és az orvos készségesen válaszol neki.*
- Tetszik neki?
*Kérdez vissza leplezetlen meglepettséggel.*
- Mármint nem mintha bármi baj lenne a kézfejed hiányával, de tetszik neki... azért ez kissé szokatlan, nem?
*Vagy csak neki az. Rá kell döbbennie lassan, hogy eléggé elmaradott gondolkodása van ahhoz képest, amit eddig itt tapasztalt másoknál. Sem a szabad szerelem, sem egy tragikus történet következményének tetszése nem tartozik a véleménye szerint elfogadható gondolkodásmódba. Ilyenkor kicsit öregebbnek is érzi magát koránál.*
- Természetesen, a kettő megközelítőleg sem ugyanolyan.
*Meg sem fordult a fejében, hogy a hátán lévő talán zavaró, talán nem túl szép sebek hasonlatosak lehetnének Intath hiányosságához. A téma persze kicsit elszomorítja, de nem hangolja le vészesen. Valahol szeret ezekről beszélni, úgy véli tanulságosak, a beszélgetés pedig egészséges.
Észreveszi a férfi gesztusát, ami ellentmondásos azzal, amit mond neki.*
- Talán nem értesz egyet?
*Lehet nem túl szerencsés kérdés, tekintve, hogy nem is olyan rég volt egy kis vitájuk és egyet nem értésük.*
- Ez kellemesen hangzik, de nem érzem azt, hogy te is kellemesnek gondolnád. Tévedek?
*A pimasz kacsintást nem érti, úgy érzi lemaradt valamiről. Azt pedig képtelenségnek tartja, hogy mint csinos nő hivatkozzanak rá.*
5129. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-15 21:35:46
Üzenet elküldve: 2019-05-15 21:35:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozás//
*Örömmel látja, hogy a férfi megvárja, sőt válaszol is a feltett kérdéseire. Dat figyelmesen hallgatja a tábor történetét, közbeszúrva néhány biccentést. Szíve mélyén társaságra vágyott, és ennek a szerencsés találkozásnak köszönhetően ez megvalósulni látszik.*
~Egy erdei tábor! Mintha csak egy álom lenne.~
*Ugyan az agya felsőbb részeibe nem jutott el, de tudat alatt mindig is egy ilyesmi közösségre vágyott. Csak akkor tér észhez mikor a másik már elindult, így gyorsan utánafut, majd lelassít, amikor odaér. Szerencsére a kérdéseiről nem maradt le.*
-Őszintén szólva le akartam telepedni valahol a közelben, építeni valami kunyhót, ilyesmi...
Egyébként nemrég váltam el eddigi útitársamtól, Xavinak hívták. Utálja az erdőt, ezért nem jött velem.
~Meg persze a fene se hallgatta volna tovább az akadékoskodását.~
*Gyorsan visszatereli a témát a táborra.*
-No és mit kellene majd csinálnom ottan? Gondolod hasznát vennék ezeknek? *paskolja meg a hátán lógó tegezt*
*Örömmel látja, hogy a férfi megvárja, sőt válaszol is a feltett kérdéseire. Dat figyelmesen hallgatja a tábor történetét, közbeszúrva néhány biccentést. Szíve mélyén társaságra vágyott, és ennek a szerencsés találkozásnak köszönhetően ez megvalósulni látszik.*
~Egy erdei tábor! Mintha csak egy álom lenne.~
*Ugyan az agya felsőbb részeibe nem jutott el, de tudat alatt mindig is egy ilyesmi közösségre vágyott. Csak akkor tér észhez mikor a másik már elindult, így gyorsan utánafut, majd lelassít, amikor odaér. Szerencsére a kérdéseiről nem maradt le.*
-Őszintén szólva le akartam telepedni valahol a közelben, építeni valami kunyhót, ilyesmi...
Egyébként nemrég váltam el eddigi útitársamtól, Xavinak hívták. Utálja az erdőt, ezért nem jött velem.
~Meg persze a fene se hallgatta volna tovább az akadékoskodását.~
*Gyorsan visszatereli a témát a táborra.*
-No és mit kellene majd csinálnom ottan? Gondolod hasznát vennék ezeknek? *paskolja meg a hátán lógó tegezt*
5128. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-15 19:10:36
Üzenet elküldve: 2019-05-15 19:10:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A táborban//
//Lyz, Monsotor, Denzack, Pycta//
*El is keveredik a hármas egy sátorba, ami eddigi szállásaik közül minden bizonnyal a legkényelmesebbnek mondható. Persze messze nem olyan jó, mint Vadvédben, ahol még Denzack is gyakran későn kelt fel. Végre igazán finom és friss étellel tömhet meg a hasát és ettől máris rendkívül elégedett a mélységi. Végül le is fekszik pihenni, hiszen másnap is szükség lehet erejére, akármit is kell csinálnia. Eleinte nem igazán jön álom a mélységi szemére, ugyanis a jövő bizonytalanságán tépelődik. Nem tud túlságosan sokat a helyről, s arról, hogy mik Pycta, illetve Lyz tervei, de Denzack feltételezi, hogy Lyz itt akar maradni. A építkezésből az jött le a sötételfnek, hogy hosszabb távra tervez itt maradni a társaság. Kissé izgatott is emiatt, hisz talán ismét visszakaphatja Vadvédjét vagy valami olyasmit, azonban bizonytalan. Nem tudja miként kell alkalmazkodnia, mi lenne a feladata, teljesen idegennek érzi magát. Nem is alszik túlságosan jót, mert félig éber, hiszen ez az idegenség, nem hagyja aludni, úgy érzi, mintha el akarnák vágni a torkát álmában. Persze tudja, hogy ez nem valószínű, de az ösztönein nem tud uralkodni. Reggel felkelve, talán kissé morcosabban, mint egyébként, de követi a többieket.*
//Lyz, Monsotor, Denzack, Pycta//
*El is keveredik a hármas egy sátorba, ami eddigi szállásaik közül minden bizonnyal a legkényelmesebbnek mondható. Persze messze nem olyan jó, mint Vadvédben, ahol még Denzack is gyakran későn kelt fel. Végre igazán finom és friss étellel tömhet meg a hasát és ettől máris rendkívül elégedett a mélységi. Végül le is fekszik pihenni, hiszen másnap is szükség lehet erejére, akármit is kell csinálnia. Eleinte nem igazán jön álom a mélységi szemére, ugyanis a jövő bizonytalanságán tépelődik. Nem tud túlságosan sokat a helyről, s arról, hogy mik Pycta, illetve Lyz tervei, de Denzack feltételezi, hogy Lyz itt akar maradni. A építkezésből az jött le a sötételfnek, hogy hosszabb távra tervez itt maradni a társaság. Kissé izgatott is emiatt, hisz talán ismét visszakaphatja Vadvédjét vagy valami olyasmit, azonban bizonytalan. Nem tudja miként kell alkalmazkodnia, mi lenne a feladata, teljesen idegennek érzi magát. Nem is alszik túlságosan jót, mert félig éber, hiszen ez az idegenség, nem hagyja aludni, úgy érzi, mintha el akarnák vágni a torkát álmában. Persze tudja, hogy ez nem valószínű, de az ösztönein nem tud uralkodni. Reggel felkelve, talán kissé morcosabban, mint egyébként, de követi a többieket.*
5127. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-15 18:43:04
Üzenet elküldve: 2019-05-15 18:43:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//A táborban//
//Lyz, Monsotor, Denzack, Pycta//
*Pycta bevezeti őket egy sátorba, ahol élelem várja a hármast. Mivel hogy Lyzendra már mindent elmondott, mit az erdei elfnek tudnia kell, nem tűnik szükségesnek, hogy ismételje a lány szavait. Ahogy Lyz, úgy az óriás sem tud semmit sem semmilyen templomi csatáról. Elszigetelődve élt a világtól hosszú ideje, így semmiről nem tudhatott, ami a világ többi részét érinti. A hosszúéletű lány, miután elmondta Pyctának, hogy együtt erősebbek, és hogy együtt megvédhetik a fát, kérdően néz rá és a mélységire is. Az óriás válasza egy egyértelmű bólintás, jelzésként arra, hogy számíthat rá. Az ellátással az óriás elégedett, az étkezés után elhagyja a sátrat és körbe tekint a helyén. A sátorba, ahová elszállásolták őket, elhelyezi magát, majd az este folyamán elalszik. Monsotor reggel felkel, megvárja, amíg társai is felkelnek, hogy velük indulhasson a fához, melyet elültetnek.*
//Lyz, Monsotor, Denzack, Pycta//
*Pycta bevezeti őket egy sátorba, ahol élelem várja a hármast. Mivel hogy Lyzendra már mindent elmondott, mit az erdei elfnek tudnia kell, nem tűnik szükségesnek, hogy ismételje a lány szavait. Ahogy Lyz, úgy az óriás sem tud semmit sem semmilyen templomi csatáról. Elszigetelődve élt a világtól hosszú ideje, így semmiről nem tudhatott, ami a világ többi részét érinti. A hosszúéletű lány, miután elmondta Pyctának, hogy együtt erősebbek, és hogy együtt megvédhetik a fát, kérdően néz rá és a mélységire is. Az óriás válasza egy egyértelmű bólintás, jelzésként arra, hogy számíthat rá. Az ellátással az óriás elégedett, az étkezés után elhagyja a sátrat és körbe tekint a helyén. A sátorba, ahová elszállásolták őket, elhelyezi magát, majd az este folyamán elalszik. Monsotor reggel felkel, megvárja, amíg társai is felkelnek, hogy velük indulhasson a fához, melyet elültetnek.*
5126. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-15 01:04:43
Üzenet elküldve: 2019-05-15 01:04:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//A táborban//
*Miután Pycta magukra hagyja őket, Lyz keres magának egy helyet a sátorban, ahol pihenhet egy kicsit, bár nemigen tud. Túlságosan izgatott a tábortól, a felfedezendő közösségtől, a fa sorsától. Eseménydús időszak ez, amit fel kell dolgoznia. Éppen emiatt nem tud elaludni sem egy könnyen. Hiába, olyan pihentető álma sosem volt, mint Vadvédben. Úgy hiszi, talán sosem lesz úgy újra, mert akár hányszor elnyomná a mélyebb álom, folyton felriad. Magasan járnak a csillagok, mikor felhagy a próbálkozással, és kimegy járni egyet a sátrak közé. A fácska felé kerül, áll is előtte egy darabig, míg tovább nem viszi a lába. A friss éjszakai levegő nyugtatóan hat, s a partra vezető vékony csapásnak hála, egy félreeső, földből előkúszó vastagabb gyökéren üldögélve találja magát. Összehúzza magán a köpönyeget, mely még elkél a hűvös éjszakában, s közben mereng. Fejében újra szól a fenyegetés, újra játszódik a horda támadása, a három korábbi agancsos feltűnése, s a lupus csapása is. Van mit rendeznie, s egy éjjel erre nem is lesz elegendő. Nem marad sokáig, a fatörzs elég kényelmetlen hogy ne szunyókáljon el a tövében, s emiatt a lassan mégis álmosodó vadászlány visszatérjen a sátorba. Halk léptei nem zavarhatják azokat, akikkel egy sátorban van elszállásolva. Reggel pedig korán ébred. Ez a szokása mostanra sem szűnt meg.
Első dolga, hogy csendben maga mögött hagyja a sátrat, és a mellé szegődött hátasokhoz induljon.
A sátorból kilépve Pycta és Han kettősét pillantja meg, amikor Pycta egy medaliont emel ki nyakából, s a lány kezébe zárja. Nem szeretné zavarni, bármiről is van szó, de biccent, ha netán észrevennék őt. Ettől függetlenül éles irányváltással a hátasokhoz indul. Biztosan ellegelésztek a szarvassal, nincs kétsége efelől, de szeretne meggyőződni róla, hogy még mindig itt van az agancsos önjelölt hátas. Vizet hoz, ha kell, de amúgy csak megvakargatja a hosszú szőrű bundába fúrva ujjait. Főleg a minx engedi magát, de a szarvas is kap egy kis kedvességet, ha nem húzódik el.*
- Köszönöm *szólal meg halkan a két állathoz. Köszöni, hogy harcoltak, hisz a minx biztosan ott volt, és szinte biztos, hogy a szarvas is. Köszöni, hogy elkísérték őket, és hogy azóta is megtisztelik bizalmukkal mert a táborból bármikor visszaindulhattak volna, ám eddig mégis maradtak. Még mindig hiányzik neki Boyta, s tart attól, hogy kötődni kezd a szürke bundáshoz, s az aztán mégis visszatér sajátjaihoz. Figyeli a sötét gomb szemeket, de sajnos rá kell jönnie, hogy már kötődik valamelyest.*
- Ne szemtelenkedj a kisebbel *szól a szarvas felé halk dorgálással mikor az játékosan böködni kezdi orrával a minx oldalát. Miután amaz is visszabököd, olybá tűnik, ez megszokott lehet köztük. Erre a felismerésre, csak szélesedő mosollyal csóválja meg a fejét. A karám oldalára ül fel, s zsebéből almadarabokat kutat elő, melyet a sátorból csent el.*
- Tessék, egy kis finomság *tartja ki tenyereit egyik-másik irányba, hátha elfogadják az zamatos gyümölcsöt így is, tenyérből.
Nem maradhat soká, hisz hamarosan elültetik a kis fát, de úgy hiszi, még néhány lopott percet el tud itt tölteni, míg a többiek is felébrednek.*
*Miután Pycta magukra hagyja őket, Lyz keres magának egy helyet a sátorban, ahol pihenhet egy kicsit, bár nemigen tud. Túlságosan izgatott a tábortól, a felfedezendő közösségtől, a fa sorsától. Eseménydús időszak ez, amit fel kell dolgoznia. Éppen emiatt nem tud elaludni sem egy könnyen. Hiába, olyan pihentető álma sosem volt, mint Vadvédben. Úgy hiszi, talán sosem lesz úgy újra, mert akár hányszor elnyomná a mélyebb álom, folyton felriad. Magasan járnak a csillagok, mikor felhagy a próbálkozással, és kimegy járni egyet a sátrak közé. A fácska felé kerül, áll is előtte egy darabig, míg tovább nem viszi a lába. A friss éjszakai levegő nyugtatóan hat, s a partra vezető vékony csapásnak hála, egy félreeső, földből előkúszó vastagabb gyökéren üldögélve találja magát. Összehúzza magán a köpönyeget, mely még elkél a hűvös éjszakában, s közben mereng. Fejében újra szól a fenyegetés, újra játszódik a horda támadása, a három korábbi agancsos feltűnése, s a lupus csapása is. Van mit rendeznie, s egy éjjel erre nem is lesz elegendő. Nem marad sokáig, a fatörzs elég kényelmetlen hogy ne szunyókáljon el a tövében, s emiatt a lassan mégis álmosodó vadászlány visszatérjen a sátorba. Halk léptei nem zavarhatják azokat, akikkel egy sátorban van elszállásolva. Reggel pedig korán ébred. Ez a szokása mostanra sem szűnt meg.
Első dolga, hogy csendben maga mögött hagyja a sátrat, és a mellé szegődött hátasokhoz induljon.
A sátorból kilépve Pycta és Han kettősét pillantja meg, amikor Pycta egy medaliont emel ki nyakából, s a lány kezébe zárja. Nem szeretné zavarni, bármiről is van szó, de biccent, ha netán észrevennék őt. Ettől függetlenül éles irányváltással a hátasokhoz indul. Biztosan ellegelésztek a szarvassal, nincs kétsége efelől, de szeretne meggyőződni róla, hogy még mindig itt van az agancsos önjelölt hátas. Vizet hoz, ha kell, de amúgy csak megvakargatja a hosszú szőrű bundába fúrva ujjait. Főleg a minx engedi magát, de a szarvas is kap egy kis kedvességet, ha nem húzódik el.*
- Köszönöm *szólal meg halkan a két állathoz. Köszöni, hogy harcoltak, hisz a minx biztosan ott volt, és szinte biztos, hogy a szarvas is. Köszöni, hogy elkísérték őket, és hogy azóta is megtisztelik bizalmukkal mert a táborból bármikor visszaindulhattak volna, ám eddig mégis maradtak. Még mindig hiányzik neki Boyta, s tart attól, hogy kötődni kezd a szürke bundáshoz, s az aztán mégis visszatér sajátjaihoz. Figyeli a sötét gomb szemeket, de sajnos rá kell jönnie, hogy már kötődik valamelyest.*
- Ne szemtelenkedj a kisebbel *szól a szarvas felé halk dorgálással mikor az játékosan böködni kezdi orrával a minx oldalát. Miután amaz is visszabököd, olybá tűnik, ez megszokott lehet köztük. Erre a felismerésre, csak szélesedő mosollyal csóválja meg a fejét. A karám oldalára ül fel, s zsebéből almadarabokat kutat elő, melyet a sátorból csent el.*
- Tessék, egy kis finomság *tartja ki tenyereit egyik-másik irányba, hátha elfogadják az zamatos gyümölcsöt így is, tenyérből.
Nem maradhat soká, hisz hamarosan elültetik a kis fát, de úgy hiszi, még néhány lopott percet el tud itt tölteni, míg a többiek is felébrednek.*
5125. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-14 22:43:25
Üzenet elküldve: 2019-05-14 22:43:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Akaratlanul is elmosolyodik. Hályogtól felemás tekintetébe szeretetteljes csillogás költözik a férfi zavarát látva.*
- Ortas nem öreg *súgja szelíden.* - Ortas csak időtlen.
*Még most sem biztos benne, hogy szabad-e bolygatnia azt a megfakult történetet. Talán pont annyi maradt meg Ortas emlékezetében, amennyi kell.
Gyengéden ráfog a kezét érintő kézre. Szemöldöke együttérzés ívébe bágyad. Önzőnek érzi magát, amiért alkujukban kikötötte: Ortas nem falhatja fel őt. Fáj hallania e szűkölő éhséget. Egy ily csenevész kis lélek amúgy se igen csillapíthatná az ő éhségét. Az az éhség a világot felfalva is csak többért kiáltana. Feneketlen gyomrú verem a düh, akár a bánat vagy a bosszúvágy. Sosem lakik jól.*
- A mikor nem számít, Ortas *bújik a férfi karja alá, ahogy letelepszenek.* - Legalábbis nem olyan fontos, mint a történet maga.
*Ő megszokta már, hogy a jóscsontok nagyvonalúan bánnak a mikorral. Olykor az az érzése, hogy talán még komiszkodva játszanak is vele. Megtanulta eszerint kezelni. Ortast viszont szemmel láthatólag eléggé megzavarta most eme tényező képlékenysége. Pedig az itt és a most otthonos nyugalommal tölti el. Nem bánná azt se, ha elakadna ebben a pillanatban a világ és mindig csak ez a most lenne már. Furcsamód Ortas ezekben a békés pillanatokban valóban öregnek tűnik, olykor talán kicsit elesettnek is.*
- Hiányzik neked? *kérdi elgondolkodva.* - A Hely. Hiányzik? *Nem tér ki a kérdése mikorjára. Hogy a gyermeki kacajjal telt szigetre gondol-e, vagy arra, amikor Ortas nem volt ily halovány, mint ebben a békében.*
*Akaratlanul is elmosolyodik. Hályogtól felemás tekintetébe szeretetteljes csillogás költözik a férfi zavarát látva.*
- Ortas nem öreg *súgja szelíden.* - Ortas csak időtlen.
*Még most sem biztos benne, hogy szabad-e bolygatnia azt a megfakult történetet. Talán pont annyi maradt meg Ortas emlékezetében, amennyi kell.
Gyengéden ráfog a kezét érintő kézre. Szemöldöke együttérzés ívébe bágyad. Önzőnek érzi magát, amiért alkujukban kikötötte: Ortas nem falhatja fel őt. Fáj hallania e szűkölő éhséget. Egy ily csenevész kis lélek amúgy se igen csillapíthatná az ő éhségét. Az az éhség a világot felfalva is csak többért kiáltana. Feneketlen gyomrú verem a düh, akár a bánat vagy a bosszúvágy. Sosem lakik jól.*
- A mikor nem számít, Ortas *bújik a férfi karja alá, ahogy letelepszenek.* - Legalábbis nem olyan fontos, mint a történet maga.
*Ő megszokta már, hogy a jóscsontok nagyvonalúan bánnak a mikorral. Olykor az az érzése, hogy talán még komiszkodva játszanak is vele. Megtanulta eszerint kezelni. Ortast viszont szemmel láthatólag eléggé megzavarta most eme tényező képlékenysége. Pedig az itt és a most otthonos nyugalommal tölti el. Nem bánná azt se, ha elakadna ebben a pillanatban a világ és mindig csak ez a most lenne már. Furcsamód Ortas ezekben a békés pillanatokban valóban öregnek tűnik, olykor talán kicsit elesettnek is.*
- Hiányzik neked? *kérdi elgondolkodva.* - A Hely. Hiányzik? *Nem tér ki a kérdése mikorjára. Hogy a gyermeki kacajjal telt szigetre gondol-e, vagy arra, amikor Ortas nem volt ily halovány, mint ebben a békében.*
5124. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-14 20:13:46
Üzenet elküldve: 2019-05-14 20:13:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A táborban//
//Hanloren//
- Megértem, olykor nagy itt a nyüzsgés. *Tényleg meg tudja érteni, hisz neki is jólesik néha elhagyni a közösséget, hogy egyedül lehessen. A magány ugyanúgy része maradt az életének, mint azelőtt.
Hanloren csendben hallgatja végig a szavait, amiért nagyon hálás, mert valójában nem tudta, mennyire sikerül átadni az érzéseit, a valódi kérésének okát.
Amikor pedig végez a mondanivalójával, be kell vallania, kissé idegesen várja a papnő válaszát. Mint neki is mondta, ő igazából az Erdő Szívének harcosa, katonája, a lélek dolgaihoz kevésbé ért.*
- Ha így lesz, legalább biztosak lehetünk abban, hogy tévedtünk. *Mosolyodik el szomorúan. Igazából erre a lehetőségre nem gondolt, nem gondolt azzal, hogy kudarcot vallhatnak a fával.
Elakad benne a szó, de csak pár szívdobbanásnyi időre, sokkal magabiztosabb, de visszafogott mosoly jelenik meg szája sarkában.*
- Az, hogy eddig nem tévedtem, nem jelenti azt, hogy most nem fogok. *Mondja halkan, kissé lesütve lombzöld tekintetét. Még mindig nem szokta meg, ha dicsérik.*
- Ezért kérnélek téged, te közelebb állsz Eeyr szelleméhez, így minden bizonnyal az Erdő Szívéhez is. Én egy egyszerű szerzetes vagyok, egy katona, félek, én biztosan kudarcot vallanék. *Teszi hozzá hasonlóan bizalmas hangon, amikor a papnő kizökkenti kissé kérdésével a medálról, amit a templomban kapott.*
- Persze. *Mondja meglepetten, majd az inge nyakához nyúl, hogy megoldja a kötést. Hanloren megpillanthatja így a fekete madáralak egy részét a mellkasán, egy vastagabb bőrszíj mellett pedig egy vékonyabbat, amelyet a csuhátlan csuhás megfog és kiemeli a nyakából. A papnő felismerheti rajta a talizmánt, amelyet ő adott neki a templomi harcok idején.*
- Parancsolj. *Akasztja le a nyakából a szíjat és nyújtja át Hanlorennek, a tenyerébe engedve a talizmánt. Amikor az ékszer átkerült az elf lányhoz, megérinti a kezét, ahogy a tenyerébe zárja.*
- Ha az Erdő Szíve úgy akarja, sikerülni fog. Én bízom benned.
//Hanloren//
- Megértem, olykor nagy itt a nyüzsgés. *Tényleg meg tudja érteni, hisz neki is jólesik néha elhagyni a közösséget, hogy egyedül lehessen. A magány ugyanúgy része maradt az életének, mint azelőtt.
Hanloren csendben hallgatja végig a szavait, amiért nagyon hálás, mert valójában nem tudta, mennyire sikerül átadni az érzéseit, a valódi kérésének okát.
Amikor pedig végez a mondanivalójával, be kell vallania, kissé idegesen várja a papnő válaszát. Mint neki is mondta, ő igazából az Erdő Szívének harcosa, katonája, a lélek dolgaihoz kevésbé ért.*
- Ha így lesz, legalább biztosak lehetünk abban, hogy tévedtünk. *Mosolyodik el szomorúan. Igazából erre a lehetőségre nem gondolt, nem gondolt azzal, hogy kudarcot vallhatnak a fával.
Elakad benne a szó, de csak pár szívdobbanásnyi időre, sokkal magabiztosabb, de visszafogott mosoly jelenik meg szája sarkában.*
- Az, hogy eddig nem tévedtem, nem jelenti azt, hogy most nem fogok. *Mondja halkan, kissé lesütve lombzöld tekintetét. Még mindig nem szokta meg, ha dicsérik.*
- Ezért kérnélek téged, te közelebb állsz Eeyr szelleméhez, így minden bizonnyal az Erdő Szívéhez is. Én egy egyszerű szerzetes vagyok, egy katona, félek, én biztosan kudarcot vallanék. *Teszi hozzá hasonlóan bizalmas hangon, amikor a papnő kizökkenti kissé kérdésével a medálról, amit a templomban kapott.*
- Persze. *Mondja meglepetten, majd az inge nyakához nyúl, hogy megoldja a kötést. Hanloren megpillanthatja így a fekete madáralak egy részét a mellkasán, egy vastagabb bőrszíj mellett pedig egy vékonyabbat, amelyet a csuhátlan csuhás megfog és kiemeli a nyakából. A papnő felismerheti rajta a talizmánt, amelyet ő adott neki a templomi harcok idején.*
- Parancsolj. *Akasztja le a nyakából a szíjat és nyújtja át Hanlorennek, a tenyerébe engedve a talizmánt. Amikor az ékszer átkerült az elf lányhoz, megérinti a kezét, ahogy a tenyerébe zárja.*
- Ha az Erdő Szíve úgy akarja, sikerülni fog. Én bízom benned.
5123. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-14 19:25:33
Üzenet elküldve: 2019-05-14 19:25:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Aranyfonál//
*Végül csak elhangzik valami amivel meg lehetnek elégedve és a doki is biccent. Most pedig Int lehet kedvesebb is. Ami, feltűnően jó hatással van a nőre. Az ilyen jó cselekedetek pedig Int kedvét is feldobják.*
-Persze tessék csak.
*Hajol közelebb várva a nagy kérdést. Rájöhetett már a nő, hogy az elf elég közvetlen. A szívügyeit is kitárgyalta már. A kezéről persze nem szeret beszélni, de ha ilyen aranyos módon kérdezik akkor nem tud haragudni. Csak kicsit elhúzza a száját.*
-Neki könnyebb volt elfogadnia. Még tetszik is neki. De nekem más. Ez nem olyan mint a sebhelyek. Emléknek se szép, de és nyomorék lettem. Az övemet becsatolni is kínlódás meg minden. Pipára gyújtani, kesztyűt felvenni... Minden. Ezt nem lehet elfogadni, hogy könnyebb legyen. Ezt elviselni kell és vele élni.
*Lehangoló, de ez van. Valószínűleg erre is számított a nő ha megkérdezte. Bár nem látszik, de Int nem olyan környezetből származik mint ahol most van. Nem kékvérűek háziorvosa volt. Nem kis asszonykák hajának fényéért felelt korábban hanem belekben turkált, csontokat fűrészelt, életeket tett tönkre és közben olyan durva alaknak kellett lennie akibe a nagydarab tengerészek nem mernek belekötni és úgy érezte akkor, hogy ez számára a legjobb helyzet. A sorsa. Szóval a nő megjegyzésére, hogy ő is lehet szerencsés ismét elhúzza a száját.*
-Most jó dolgom van. Könnyű munka, kényelmes élet. Csinos nők figyelme.
*Kacsint pimaszul Rheia asszonyra.*
//Aranyfonál//
*Végül csak elhangzik valami amivel meg lehetnek elégedve és a doki is biccent. Most pedig Int lehet kedvesebb is. Ami, feltűnően jó hatással van a nőre. Az ilyen jó cselekedetek pedig Int kedvét is feldobják.*
-Persze tessék csak.
*Hajol közelebb várva a nagy kérdést. Rájöhetett már a nő, hogy az elf elég közvetlen. A szívügyeit is kitárgyalta már. A kezéről persze nem szeret beszélni, de ha ilyen aranyos módon kérdezik akkor nem tud haragudni. Csak kicsit elhúzza a száját.*
-Neki könnyebb volt elfogadnia. Még tetszik is neki. De nekem más. Ez nem olyan mint a sebhelyek. Emléknek se szép, de és nyomorék lettem. Az övemet becsatolni is kínlódás meg minden. Pipára gyújtani, kesztyűt felvenni... Minden. Ezt nem lehet elfogadni, hogy könnyebb legyen. Ezt elviselni kell és vele élni.
*Lehangoló, de ez van. Valószínűleg erre is számított a nő ha megkérdezte. Bár nem látszik, de Int nem olyan környezetből származik mint ahol most van. Nem kékvérűek háziorvosa volt. Nem kis asszonykák hajának fényéért felelt korábban hanem belekben turkált, csontokat fűrészelt, életeket tett tönkre és közben olyan durva alaknak kellett lennie akibe a nagydarab tengerészek nem mernek belekötni és úgy érezte akkor, hogy ez számára a legjobb helyzet. A sorsa. Szóval a nő megjegyzésére, hogy ő is lehet szerencsés ismét elhúzza a száját.*
-Most jó dolgom van. Könnyű munka, kényelmes élet. Csinos nők figyelme.
*Kacsint pimaszul Rheia asszonyra.*
5122. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-14 17:14:39
Üzenet elküldve: 2019-05-14 17:14:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A táborban//
//Pycta//
*Gondolataiból az elf szavaira ocsúdik, találkozik pillantásuk, ő pedig elmosolyodik.*
-Csak egy kis pihenésre volt szükségem.
*Tolja el maga elől az eddig szorongatott bögrét, miközben biccent köszönésképp. Pycta leül vele szemben, ő pedig figyelmesen hallgatja az erdei elfet. Szeme is alig rebben, csak mikor a férfi a végére ér, akkor sóhajt fel és dől hátra ültében. Egy pillanatig merengve bámul Pyctára, majd halkan belekezd.*
-Sosem láttam még fát oltárként... Ráadásul élő. Megteszem, amit kérsz tőlem. Ha ez valóban az Úrnő fája, még kötelességem is. De ha tévedsz... A fa pedig nem az, aminek gondoljátok, a varázslat nem fog működni. Az Úrnő Lángja tán belülről fogja felemészteni, a fa pedig el is pusztulhat.
*Dönti kissé oldalra fejét, várva Pycta reakcióját. Egy biztos, bizonyosságot szerezhetnek a fát illetően.*
-Én hiszem, hogy a megérzésetek helyes. Eddig még sosem tévedtél.
*Mosolyodik el megint az elf arcát fürkészve, majd kissé közelebb hajol az asztal felett.*
-A Templomban odaadtam neked a talizmánom, mikor elhagyott a remény. Megmentetted, ahogy engem is... Viszont az ima nem ugyanaz a medál nélkül. Mondd, megőrizted nekem?
//Pycta//
*Gondolataiból az elf szavaira ocsúdik, találkozik pillantásuk, ő pedig elmosolyodik.*
-Csak egy kis pihenésre volt szükségem.
*Tolja el maga elől az eddig szorongatott bögrét, miközben biccent köszönésképp. Pycta leül vele szemben, ő pedig figyelmesen hallgatja az erdei elfet. Szeme is alig rebben, csak mikor a férfi a végére ér, akkor sóhajt fel és dől hátra ültében. Egy pillanatig merengve bámul Pyctára, majd halkan belekezd.*
-Sosem láttam még fát oltárként... Ráadásul élő. Megteszem, amit kérsz tőlem. Ha ez valóban az Úrnő fája, még kötelességem is. De ha tévedsz... A fa pedig nem az, aminek gondoljátok, a varázslat nem fog működni. Az Úrnő Lángja tán belülről fogja felemészteni, a fa pedig el is pusztulhat.
*Dönti kissé oldalra fejét, várva Pycta reakcióját. Egy biztos, bizonyosságot szerezhetnek a fát illetően.*
-Én hiszem, hogy a megérzésetek helyes. Eddig még sosem tévedtél.
*Mosolyodik el megint az elf arcát fürkészve, majd kissé közelebb hajol az asztal felett.*
-A Templomban odaadtam neked a talizmánom, mikor elhagyott a remény. Megmentetted, ahogy engem is... Viszont az ima nem ugyanaz a medál nélkül. Mondd, megőrizted nekem?
5121. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-14 17:13:13
Üzenet elküldve: 2019-05-14 17:13:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás//
*Lendületesen halad előre, hátra nem is néz, csak még kicsit somolyog az orra alatt a korábbi viccek miatt. Hallja a kiáltást, mire csak válla felett szól vissza.*
- Majd megtudod, csak gyere már, rengeteg a munka! *Szól foghegyről, s ha teheti még jobban megszaporázza lépteit.*
- Ha kilépünk, akkor nemsokára ott is vagyonk, a többiek bizonyára már várnak. *Még mindig nem különösebbenfoglalkozik azzal, hogy Dat valójában nem is biztos, hogy akar jönni, de egyszerűen nincs ideje toborozni, meg elmagyarázni a munka természetének lényegét, azonban néhány pillanat múlva csak felsóhajtva, fejét magrázva áll meg, majd visszafordul, hogy bevárja a férfit.*
- Van egy táborunk a folyó mentén. Most készül, rengeteg elf és megannyi színes szerzet, akik között akár te is jól érezheted magad. Nekem is tudnál segíteni. Ha beválsz és a főnökök úgy gondolják maradhatsz, ha nem, akkor távozol békességben. Erről lenne szó. A közösség friss és segíteni szeretne azokon, akik rászorulnak, én meg szeszt főzök, azoknak, akik rászolrulnak, elsősorban magamnak. *Bök mellkasára hüvelykujjával, majd felnevet.*
- Nagy gyere, jó lesz majd, meglásd. *Indul tovább azonnal, s tekintve, hogy Datot bevárta, a férfi felzárkózhat mellé és még egy rödiv beszélgetésre is futja.*
- Mit kerestél az erdőben? Régóta kóborolsz egyedül? *Kérdezi a szokványos közhelyes kérdést, amivel el lehet indítani egy beszélgetést.*
*Lendületesen halad előre, hátra nem is néz, csak még kicsit somolyog az orra alatt a korábbi viccek miatt. Hallja a kiáltást, mire csak válla felett szól vissza.*
- Majd megtudod, csak gyere már, rengeteg a munka! *Szól foghegyről, s ha teheti még jobban megszaporázza lépteit.*
- Ha kilépünk, akkor nemsokára ott is vagyonk, a többiek bizonyára már várnak. *Még mindig nem különösebbenfoglalkozik azzal, hogy Dat valójában nem is biztos, hogy akar jönni, de egyszerűen nincs ideje toborozni, meg elmagyarázni a munka természetének lényegét, azonban néhány pillanat múlva csak felsóhajtva, fejét magrázva áll meg, majd visszafordul, hogy bevárja a férfit.*
- Van egy táborunk a folyó mentén. Most készül, rengeteg elf és megannyi színes szerzet, akik között akár te is jól érezheted magad. Nekem is tudnál segíteni. Ha beválsz és a főnökök úgy gondolják maradhatsz, ha nem, akkor távozol békességben. Erről lenne szó. A közösség friss és segíteni szeretne azokon, akik rászorulnak, én meg szeszt főzök, azoknak, akik rászolrulnak, elsősorban magamnak. *Bök mellkasára hüvelykujjával, majd felnevet.*
- Nagy gyere, jó lesz majd, meglásd. *Indul tovább azonnal, s tekintve, hogy Datot bevárta, a férfi felzárkózhat mellé és még egy rödiv beszélgetésre is futja.*
- Mit kerestél az erdőben? Régóta kóborolsz egyedül? *Kérdezi a szokványos közhelyes kérdést, amivel el lehet indítani egy beszélgetést.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579