Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 200 (3981. - 4000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4000. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-29 21:31:47
Üzenet elküldve: 2018-09-29 21:31:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A fanyar és az avarillatú//
- Az öregek a rendemben. A szerzetesek.
*Csóválja meg a fejét. A hosszas szöveg próbára teszi koncentrációját, még jó, hogy olyan sokat edzették. Csak hát nem beszédre. De kihámoz belőle valamit és a végére megint gyanakvón összeráncolja a szemöldökét, valamint kissé elfordítja az arcát.*
- Te most azt akarod, hogy bókoljak neked?
*Aztán megint jönnek a fogós kérdések. Ezúttal a kegyes hazugságról. Itt végképp megakad.*
- Mi?
*Nem nagyon tud mit kezdeni a felajánlással, neki is sajtja és kenyere van, a kínálás illendő elfogadása pedig olyan úri huncutság, amit nem tanítottak meg neki. Arról persze nem tud, hogy mikor Rodderiego kezébe nyomott egyet almái közül, a férfinél ugyanúgy volt ilyesmi. De annak legalább volt gyakorlati haszna, azzal kívánta előmozdítani az indulás hatékonyságát, és némi kompenzálást nyújtani a sürgetésért.
Szó, ami szó, magában meg kell dicsérnie társát, jól bírta az utat eddig, és még nem látja rajta a kimerültség jeleit. A táborverés kapcsán kivételesen nem bánja a hosszas fejtegetést, hiszen hasznos dolgokról szól. Megfontolásra veszi az elhangzottakat, miközben végez az étkezéssel és elpakol.*
- Rendben, akkor holnap megyünk vízért, ma csak az erdő széléig merészkedünk. Abban nem vagyok biztos, hogy találunk különálló facsoportot.
*Mégiscsak jó lett volna az a térkép, mert amit tud, azt úgy kérdezte össze a piacon.*
- De mintha azt mondtad volna, hogy nem jártál még arra, honnan tudod, hogy keresztezni fogjuk a folyót délelőtt? Biztos vagy benne? Mert ha nem, akkor inkább keressük meg az erdőben. Elvégre nem sietünk.
*Lesöpri magáról a morzsákat, és ha Rodderiego is végez az étkezéssel, felpakolja magára a málhát.*
- Akkor innen nyugatra megyünk.
*S kijelentéséhez híven letér az útról, a vadregényes táj felé. Ellenőrzi a szembekerülő hegyek sziluettjét. Nem fest túl jó képet, elhúzza a száját és morogni kezd.*
- Lehet, hogy az esőgyűjtéssel ördögöt festettél a falra…
- Az öregek a rendemben. A szerzetesek.
*Csóválja meg a fejét. A hosszas szöveg próbára teszi koncentrációját, még jó, hogy olyan sokat edzették. Csak hát nem beszédre. De kihámoz belőle valamit és a végére megint gyanakvón összeráncolja a szemöldökét, valamint kissé elfordítja az arcát.*
- Te most azt akarod, hogy bókoljak neked?
*Aztán megint jönnek a fogós kérdések. Ezúttal a kegyes hazugságról. Itt végképp megakad.*
- Mi?
*Nem nagyon tud mit kezdeni a felajánlással, neki is sajtja és kenyere van, a kínálás illendő elfogadása pedig olyan úri huncutság, amit nem tanítottak meg neki. Arról persze nem tud, hogy mikor Rodderiego kezébe nyomott egyet almái közül, a férfinél ugyanúgy volt ilyesmi. De annak legalább volt gyakorlati haszna, azzal kívánta előmozdítani az indulás hatékonyságát, és némi kompenzálást nyújtani a sürgetésért.
Szó, ami szó, magában meg kell dicsérnie társát, jól bírta az utat eddig, és még nem látja rajta a kimerültség jeleit. A táborverés kapcsán kivételesen nem bánja a hosszas fejtegetést, hiszen hasznos dolgokról szól. Megfontolásra veszi az elhangzottakat, miközben végez az étkezéssel és elpakol.*
- Rendben, akkor holnap megyünk vízért, ma csak az erdő széléig merészkedünk. Abban nem vagyok biztos, hogy találunk különálló facsoportot.
*Mégiscsak jó lett volna az a térkép, mert amit tud, azt úgy kérdezte össze a piacon.*
- De mintha azt mondtad volna, hogy nem jártál még arra, honnan tudod, hogy keresztezni fogjuk a folyót délelőtt? Biztos vagy benne? Mert ha nem, akkor inkább keressük meg az erdőben. Elvégre nem sietünk.
*Lesöpri magáról a morzsákat, és ha Rodderiego is végez az étkezéssel, felpakolja magára a málhát.*
- Akkor innen nyugatra megyünk.
*S kijelentéséhez híven letér az útról, a vadregényes táj felé. Ellenőrzi a szembekerülő hegyek sziluettjét. Nem fest túl jó képet, elhúzza a száját és morogni kezd.*
- Lehet, hogy az esőgyűjtéssel ördögöt festettél a falra…
3999. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-29 20:35:35
Üzenet elküldve: 2018-09-29 20:35:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
- Lövünk, csomagolunk, iszunk *javítja ki Shent a sorrendet illetően, még a fülét is megpöcköli játékosan. *Egy kortyot talán én is *fő a visszafogottság, de a falakon kívül, súlyos felelősség nélkül, szabadban, szabadon Lyz is sokkal könnyedebbnek bizonyul, mint amikor gondterhelten jár-kel a folyosókon. Még apróbb viccekre is futja tőle.*
- Bobbir, egy városi elf barátom. Nagyon kedves fiú *válaszol kedvesen.* Illetve nem csak az én barátom, Jayzioné is. Artheniorban lakik. Ő kísért ki a város széléig, amikor Vadvédbe akartam jönni. Csak előtte valahogy belekeveredtem egy fogadásba *vállát vonja, mint egy semmiség.*
- A lényege pedig fogadásnak, hogy Bobbir vett egy barbár sisakot a kovácsnál. Tudod, olyan tülköset. *mutat vékony ujjával a feje felé, és mutatja is, az íves szarv vonalát. Jóval szolidabban, mint annak idején Shen a szarvast. Lyz csak egyetlen ujjával mutat le-fel, aztán le is engedi kezét.* Abból kell inni. Azt állítottam, hogy egytől is kidől. Jayzion derekasan vállalta a részét, de Bobbir szerintem inkább bíró volna, így hát valószínűleg sorsot húzunk majd. Nos, van kedved? Kisegíthetnél, mert nekem biztosan hamarabb megárt.
*Vázolja is a teljes történetet, aminek a vége, majdnem mindegy milyen összetételben, de egy alaposan görbe este a résztvevőknek. Csak az íve lesz kérdéses. Persze talán furcsa lehet, hogy egyhuzamban ennyit fesztelenül elmesél, pláne, ilyesmiről. Úgy hathat a mindig szerény elf lánytól, mint egy sötét folt, pedig csak egy megjegyzésből göngyölítődött idáig. Aztán pedig már nem volt visszaút. A büszkesége nem engedte visszakozni.*
- Mi az? Nem vagy elégedett a lövésemmel? *kérdezi a lefitymáló arcot látva.* Pedig a tied ment a szélére *kéri számon játékosan.* Ki tanított lőni?
- Hogy-hogy nem tudod, milyen idős vagy? *Lyz pontosan tudja a korát, de ő egészen más nevelést kaphatott, mint Shen. Elővigyázatos azért, nem szeretne semmi kellemetlen belekérdezni, de azért az mégiscsak furcsa, ha valaki nem tudja a pontosan hány éves, még ha hosszúéletű is.*
- Egy tízest simán letagadhatsz *teljesen őszintén mondja, pláne, mivel meggyőződése volt eddig, hogy ifjúkorú lehet Shen. Hogy Lyznél idősebb, merőben meglepi az elf lányt.
Aztán újra ő következik, bár Shen lövése megint nem volt az igazi. Lyz pedig csak önmaga szintjét hozta. Mondhatni unalmasan papírforma szerint, a korábbi célközépben álló vessző mellé puffan a második lövés.*
- Tudod mit? *közelebb lép az aranyhajúhoz. *Ha kölcsön adod a kendőmet, lőhetek bekötött szemmel is. Mit szólsz? *int a Shen övére kötözött smaragdszín kendőre.*
//Íjászverseny//
- Lövünk, csomagolunk, iszunk *javítja ki Shent a sorrendet illetően, még a fülét is megpöcköli játékosan. *Egy kortyot talán én is *fő a visszafogottság, de a falakon kívül, súlyos felelősség nélkül, szabadban, szabadon Lyz is sokkal könnyedebbnek bizonyul, mint amikor gondterhelten jár-kel a folyosókon. Még apróbb viccekre is futja tőle.*
- Bobbir, egy városi elf barátom. Nagyon kedves fiú *válaszol kedvesen.* Illetve nem csak az én barátom, Jayzioné is. Artheniorban lakik. Ő kísért ki a város széléig, amikor Vadvédbe akartam jönni. Csak előtte valahogy belekeveredtem egy fogadásba *vállát vonja, mint egy semmiség.*
- A lényege pedig fogadásnak, hogy Bobbir vett egy barbár sisakot a kovácsnál. Tudod, olyan tülköset. *mutat vékony ujjával a feje felé, és mutatja is, az íves szarv vonalát. Jóval szolidabban, mint annak idején Shen a szarvast. Lyz csak egyetlen ujjával mutat le-fel, aztán le is engedi kezét.* Abból kell inni. Azt állítottam, hogy egytől is kidől. Jayzion derekasan vállalta a részét, de Bobbir szerintem inkább bíró volna, így hát valószínűleg sorsot húzunk majd. Nos, van kedved? Kisegíthetnél, mert nekem biztosan hamarabb megárt.
*Vázolja is a teljes történetet, aminek a vége, majdnem mindegy milyen összetételben, de egy alaposan görbe este a résztvevőknek. Csak az íve lesz kérdéses. Persze talán furcsa lehet, hogy egyhuzamban ennyit fesztelenül elmesél, pláne, ilyesmiről. Úgy hathat a mindig szerény elf lánytól, mint egy sötét folt, pedig csak egy megjegyzésből göngyölítődött idáig. Aztán pedig már nem volt visszaút. A büszkesége nem engedte visszakozni.*
- Mi az? Nem vagy elégedett a lövésemmel? *kérdezi a lefitymáló arcot látva.* Pedig a tied ment a szélére *kéri számon játékosan.* Ki tanított lőni?
- Hogy-hogy nem tudod, milyen idős vagy? *Lyz pontosan tudja a korát, de ő egészen más nevelést kaphatott, mint Shen. Elővigyázatos azért, nem szeretne semmi kellemetlen belekérdezni, de azért az mégiscsak furcsa, ha valaki nem tudja a pontosan hány éves, még ha hosszúéletű is.*
- Egy tízest simán letagadhatsz *teljesen őszintén mondja, pláne, mivel meggyőződése volt eddig, hogy ifjúkorú lehet Shen. Hogy Lyznél idősebb, merőben meglepi az elf lányt.
Aztán újra ő következik, bár Shen lövése megint nem volt az igazi. Lyz pedig csak önmaga szintjét hozta. Mondhatni unalmasan papírforma szerint, a korábbi célközépben álló vessző mellé puffan a második lövés.*
- Tudod mit? *közelebb lép az aranyhajúhoz. *Ha kölcsön adod a kendőmet, lőhetek bekötött szemmel is. Mit szólsz? *int a Shen övére kötözött smaragdszín kendőre.*
3998. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-29 19:50:16
Üzenet elküldve: 2018-09-29 19:50:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A fanyar és az avarillatú//
*Rodderiego egész jól elvan a mantrájával, Igaz néha módosul benne egy-egy szó, de a monoton séta ritmusát megadja vele és segít visszafogni a beszélhetnékjét is. ~ Tartalékolok estére a tábortűzhöz. ~ gondolja és ezzel sikerül is elrendeznie magában. Tudja hogy hazudik magának, mert este hullafáradt és legalább annyira álmos is lesz, de nem ez az első önbecsapás és nem is az utolsó a cél érdekében. Meg ha tudja, hogy hazudik magának de bevallja, akkor tulajdonképp nem is hazudik. Vagy igen? Na jó, ezt majd egyszer ha frissebb letisztázza ha eszébe jut vagy lesz rá oka. Esetleg kimondja és közben jön rá. *
*~ Az öregek? ~ - kérdezi magában ~ Milyen öregek? ~*
- Az öregek úgy általában. Vagy akiket ismersz a faludban? Esetleg a szüleid? Csak mert én ismertem olyan öreget, aki mellett szóhoz sem jutottam, pedig azért én is tudok néha beszélni.
* A délutáni alvást elhárítja, ő így jobban bírja, ezt tudja magáról. Arcessel azért nem egyszer, nem kétszer kellett egy átmulatott éjszaka után menekülni annak nő- és egyéb ügyei miatt és párszor megálltak nap közben. Na az után volt kínszenvedés a nap többi része. A monoton litánia segít, így valóban kibírja a kora esti megállóig. *
- Mi mi? * - Kérdez vissza. Miután tisztázódik a konkrét kérdés a válasza sem késik. * - Még soha. Tudod vannak emberek, akik eltúlozva a rossz dolgot kérdeznek, hogy a másik véletlenül se tudjon nekik kedvezőtlen választ adni. Elkezdjen szabadkozni és hizlalja a kérdező önbizalmát. Tudod, mint amikor megkérdezi egy ifjú, vagy kevésbé ifjú hölgy – bár ez utóbbit nem illik hangoztatni -, hogy milyen borzalmasan vágta a hajam a fodrász ugye, vagy hogy szerinted is kövérít ez a ruha édesem. Akkor ezt azért teszik, hogy az ember ellentmondjon, mint például, igaz hogy fakezű a fodrász, de a te hajadból nem lehet olyan frizurát vágni, ami neked rosszul állna, vagy ne bolondozzon kedvesem, ön egy zsákban is őrjítően nézne ki, nem hogy ebben a költeményben. Szóval nem gondoltam, hogy meg fogsz utálni, csak amikor fáradt vagyok én is hajlamos vagyok ilyen kérdéseket feltenni. * Bár így jobban belegondolva nem biztos, hogy Zeya érti, igazán érti mit mond, hisz valószínűleg ő nem tenne ilyet, mint ahogy most se tett. Elvigyorodik magában: *
- Zeya te szerinted mit jelent a kegyes hazugság? Van egyáltalán értelme?
* Mikor legközelebb megállnak megkínálja sajttal és kenyérrel Zeyát, majd ő is falatozni kezd. A tábor kérdésével kapcsolatosan már gondolkodott ő is. *
- Én is gondolkodtam és próbáltam választani a két lehetőség között. És pont oda jutottam. * Mosolyodik el. * - Én elindulnék az erdő felé és keresnék egy az erdőtől még viszonylag távol lévő ligetcsoportot, ha van arra ilyen. Ott a fák elég védelmet adnak, a viaszosvásznat is ki tudjuk közéjük feszíteni szélfogónak vagy eső ellen ha szükséges, de az erdőből sem tud minket semmi és senki közvetlenül meglepni. Vízért elmehetünk az erdőn túlra, de ha van tartalékunk holnap délelőttig, akkor úgy is átmegyünk a folyón, ha jól emlékszem. Mondjuk nekem szűken elég a víz, de egy délelőttöt kibírok még almával ha kell, én is hoztam. Meg ha esik esetleg, akkor tudunk majd gyűjteni a vászonról. De igazából mindegy, ketten akár az erdőben is éjszakázhatunk, csak akkor aktívabban kell őrködni. Dönts te, én most elfogult vagyok az ötletemmel kapcsolatban. * Ő is folytatja a sajt majszolását. ~ Kenyérrel jobb lesz, főleg ha tűz mellett ráolvasztjuk a kenyérre. ~ Várakozóan figyel Zeyára. *
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.29 19:54:19
*Rodderiego egész jól elvan a mantrájával, Igaz néha módosul benne egy-egy szó, de a monoton séta ritmusát megadja vele és segít visszafogni a beszélhetnékjét is. ~ Tartalékolok estére a tábortűzhöz. ~ gondolja és ezzel sikerül is elrendeznie magában. Tudja hogy hazudik magának, mert este hullafáradt és legalább annyira álmos is lesz, de nem ez az első önbecsapás és nem is az utolsó a cél érdekében. Meg ha tudja, hogy hazudik magának de bevallja, akkor tulajdonképp nem is hazudik. Vagy igen? Na jó, ezt majd egyszer ha frissebb letisztázza ha eszébe jut vagy lesz rá oka. Esetleg kimondja és közben jön rá. *
*~ Az öregek? ~ - kérdezi magában ~ Milyen öregek? ~*
- Az öregek úgy általában. Vagy akiket ismersz a faludban? Esetleg a szüleid? Csak mert én ismertem olyan öreget, aki mellett szóhoz sem jutottam, pedig azért én is tudok néha beszélni.
* A délutáni alvást elhárítja, ő így jobban bírja, ezt tudja magáról. Arcessel azért nem egyszer, nem kétszer kellett egy átmulatott éjszaka után menekülni annak nő- és egyéb ügyei miatt és párszor megálltak nap közben. Na az után volt kínszenvedés a nap többi része. A monoton litánia segít, így valóban kibírja a kora esti megállóig. *
- Mi mi? * - Kérdez vissza. Miután tisztázódik a konkrét kérdés a válasza sem késik. * - Még soha. Tudod vannak emberek, akik eltúlozva a rossz dolgot kérdeznek, hogy a másik véletlenül se tudjon nekik kedvezőtlen választ adni. Elkezdjen szabadkozni és hizlalja a kérdező önbizalmát. Tudod, mint amikor megkérdezi egy ifjú, vagy kevésbé ifjú hölgy – bár ez utóbbit nem illik hangoztatni -, hogy milyen borzalmasan vágta a hajam a fodrász ugye, vagy hogy szerinted is kövérít ez a ruha édesem. Akkor ezt azért teszik, hogy az ember ellentmondjon, mint például, igaz hogy fakezű a fodrász, de a te hajadból nem lehet olyan frizurát vágni, ami neked rosszul állna, vagy ne bolondozzon kedvesem, ön egy zsákban is őrjítően nézne ki, nem hogy ebben a költeményben. Szóval nem gondoltam, hogy meg fogsz utálni, csak amikor fáradt vagyok én is hajlamos vagyok ilyen kérdéseket feltenni. * Bár így jobban belegondolva nem biztos, hogy Zeya érti, igazán érti mit mond, hisz valószínűleg ő nem tenne ilyet, mint ahogy most se tett. Elvigyorodik magában: *
- Zeya te szerinted mit jelent a kegyes hazugság? Van egyáltalán értelme?
* Mikor legközelebb megállnak megkínálja sajttal és kenyérrel Zeyát, majd ő is falatozni kezd. A tábor kérdésével kapcsolatosan már gondolkodott ő is. *
- Én is gondolkodtam és próbáltam választani a két lehetőség között. És pont oda jutottam. * Mosolyodik el. * - Én elindulnék az erdő felé és keresnék egy az erdőtől még viszonylag távol lévő ligetcsoportot, ha van arra ilyen. Ott a fák elég védelmet adnak, a viaszosvásznat is ki tudjuk közéjük feszíteni szélfogónak vagy eső ellen ha szükséges, de az erdőből sem tud minket semmi és senki közvetlenül meglepni. Vízért elmehetünk az erdőn túlra, de ha van tartalékunk holnap délelőttig, akkor úgy is átmegyünk a folyón, ha jól emlékszem. Mondjuk nekem szűken elég a víz, de egy délelőttöt kibírok még almával ha kell, én is hoztam. Meg ha esik esetleg, akkor tudunk majd gyűjteni a vászonról. De igazából mindegy, ketten akár az erdőben is éjszakázhatunk, csak akkor aktívabban kell őrködni. Dönts te, én most elfogult vagyok az ötletemmel kapcsolatban. * Ő is folytatja a sajt majszolását. ~ Kenyérrel jobb lesz, főleg ha tűz mellett ráolvasztjuk a kenyérre. ~ Várakozóan figyel Zeyára. *
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.29 19:54:19
3997. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-29 17:42:04
Üzenet elküldve: 2018-09-29 17:42:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*A mosolyból már kitalálja, hogy valami turpisság van a dologban, de egyelőre nem kérdez még rá konkrétabban. Egyelőre.*
- Jaj, most miért kell felizgatni az elfet? *válaszolja Lyzi titkolózására.*
- Rendben. Lövünk, iszunk, csomagolunk. *foglalja össze a terveket. Igazából meg van elégedve a sorrenddel, nem szeretne ő sem sietni. Ez most olyan jó, itt vannak ketten, Lyzzel, mit akarhat még ennél többet?*
- Jah, fogadtam. *vigyorog szélesen, örül neki, hogy az elf lánynak tetszik a történet. Pedig azt hitte, hogy majd csúnyán fog nézni rá, amiért ilyen alpári történettel állt elő.*
- Ki az a Bobbir? *kérdi, miközben lövéshez készülődik. Jayzit már ismeri. Xotarával és vele törték fel az erőd pincéjét. Jó fej srác, csak kicsit olyan félelmetes.*
- És miféle fogadás? *csapja még azért hozzá, mert nem akar bármilyen dologban benne lenni. Inni, kockázni, kártyázni tud, meg íjjal lőni is, ha ezek közül választanak, akkor mehet a dolog.
A lövés egész jó és Sheni büszkén dülleszti ki a mellkasát, ahogy helyet enged Lyzinek a céltábla előtt, hogy aztán elkerekedő szemekkel fújja ki tüdejéből az áporodott levegőt a lány találata után.
Persze, amikor felé fordul, lefitymáló kifejezéssel néz vissza rá, mintha nem az történt volna, hogy a lány kenterbe verte már az első lövésnél.*
- Hatvahárom vagy hatvannégy. Nem tudom. *válaszol mosolyogva, ahogy újra a lövés helyére lép és újabb vesszőt húz elő oldaltegezéből.*
- Nem nagyon ünnepeltem az ilyesmit. Szerintem mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. *mosolyog szélesen a lányra és ezúttal egy picit tovább célozva engedi útjára a második vesszőt, remélve, hogy jobban fog célozni.*
//Íjászverseny//
*A mosolyból már kitalálja, hogy valami turpisság van a dologban, de egyelőre nem kérdez még rá konkrétabban. Egyelőre.*
- Jaj, most miért kell felizgatni az elfet? *válaszolja Lyzi titkolózására.*
- Rendben. Lövünk, iszunk, csomagolunk. *foglalja össze a terveket. Igazából meg van elégedve a sorrenddel, nem szeretne ő sem sietni. Ez most olyan jó, itt vannak ketten, Lyzzel, mit akarhat még ennél többet?*
- Jah, fogadtam. *vigyorog szélesen, örül neki, hogy az elf lánynak tetszik a történet. Pedig azt hitte, hogy majd csúnyán fog nézni rá, amiért ilyen alpári történettel állt elő.*
- Ki az a Bobbir? *kérdi, miközben lövéshez készülődik. Jayzit már ismeri. Xotarával és vele törték fel az erőd pincéjét. Jó fej srác, csak kicsit olyan félelmetes.*
- És miféle fogadás? *csapja még azért hozzá, mert nem akar bármilyen dologban benne lenni. Inni, kockázni, kártyázni tud, meg íjjal lőni is, ha ezek közül választanak, akkor mehet a dolog.
A lövés egész jó és Sheni büszkén dülleszti ki a mellkasát, ahogy helyet enged Lyzinek a céltábla előtt, hogy aztán elkerekedő szemekkel fújja ki tüdejéből az áporodott levegőt a lány találata után.
Persze, amikor felé fordul, lefitymáló kifejezéssel néz vissza rá, mintha nem az történt volna, hogy a lány kenterbe verte már az első lövésnél.*
- Hatvahárom vagy hatvannégy. Nem tudom. *válaszol mosolyogva, ahogy újra a lövés helyére lép és újabb vesszőt húz elő oldaltegezéből.*
- Nem nagyon ünnepeltem az ilyesmit. Szerintem mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. *mosolyog szélesen a lányra és ezúttal egy picit tovább célozva engedi útjára a második vesszőt, remélve, hogy jobban fog célozni.*
3996. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-29 16:52:49
Üzenet elküldve: 2018-09-29 16:52:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Mindentudón mosolyog. Na, nem azért, mert érti a terelést, bár van egy furcsa érzése. Ez azért nem tudatos. A miatt van a mosoly, mert pontosan tudja, hogy mi van a csomagban, és nem véletlenül hozta a bort sem. Engesztelésnek, a csomag miatt. De van olyan apróság, és önmagának tett fogadalom, amit nem lehet kihagyni, s mely visszatekint akár hetekkel is. Nos, hát a csomagban valami ilyesmi van. *
- Talán hoztam bort, de mindent csak sorjában, Shen. Előbb lövöldözünk, aztán a csomag, és csak aztán, jöhet a bor *smaragdszín szeme ravaszkásan villan, még az is lehet, hogy ő is kér egy kortyot.
Inni nem szokott, sóvárogni utána pedig még annyira sem, de alkalomadtán jólesik egy-egy korty.
Aztán vázolja Shen, hogy mekkora hőstettet hajtott végre, Lyz szeme pedig csak kerekedik, hogy ki nem bírta tovább az ádáz küzdelmet. Aztán persze jön a csattanó, Lyz pedig elneveti magát. Kacag, csak úgy csilingel. Nem azért mert olyan nagyon vicces, -na jó, vicces is- leinni a másik felet, hanem, mert eszébe jut valami.*
- Fogadtál? *kacarássza. Vadvédben még senki nem hallotta így nevetni ezelőtt.* Akkor elviszlek magammal a városba legközelebb, amikor Bobbirt látogatom meg. Jön Jayzion is. Van egy közös ügyünk. *tart egy csepp szünetet* Afféle fogadás. Én a bíró akartam lenni, de úgy hiszem, sorsot húzunk majd.
*De csak akkor jut eszébe, honnan indult a barbár sisakos történet, ha megerőlteti magát, mert mint ha évtizedek óta halogatnák ezt a látogatást. Persze, az is eleve furcsa lehet, hogy Lyz, aki alvezérként Vadvéd második embere, bármiféle fogadásba belemegy. Bár, most is valami olyasmi miatt vannak itt.
Shen találata a táblán nem rossz, de mikor Lyz áll a vonalhoz, és útnak engedi a vesszőt, pontosan a tábla közepében puffan. Araszokra Shenétől. Lyzé a pont.*
- Mondd csak Shen. *lép el oldalra, ahogy tadja a helyet újra a fiúnak.* Te hány éves vagy?
*Ez a kérdés már elég régen foglalkoztatja. Nem, mint ha elf mércékben számítana, hogy 60 vagy 80 éves-e egyikük, másikuk. Csupán a hebrencskedés miatt érdekli, hogy vajon fiatal kora miatt lehet, vagy egyszerűen neveltetése, vagy jelleme ilyen, amilyen.
Míg a választ hallgatja, vagy vár rá, addig figyeli a fiú tartását, kezeit, hogyan tartja az íjat, hogyan illeszti az idegre a vesszőt, hátha tud neki segíteni, hogy közelebb érjen a közepéhez.*
//Íjászverseny//
*Mindentudón mosolyog. Na, nem azért, mert érti a terelést, bár van egy furcsa érzése. Ez azért nem tudatos. A miatt van a mosoly, mert pontosan tudja, hogy mi van a csomagban, és nem véletlenül hozta a bort sem. Engesztelésnek, a csomag miatt. De van olyan apróság, és önmagának tett fogadalom, amit nem lehet kihagyni, s mely visszatekint akár hetekkel is. Nos, hát a csomagban valami ilyesmi van. *
- Talán hoztam bort, de mindent csak sorjában, Shen. Előbb lövöldözünk, aztán a csomag, és csak aztán, jöhet a bor *smaragdszín szeme ravaszkásan villan, még az is lehet, hogy ő is kér egy kortyot.
Inni nem szokott, sóvárogni utána pedig még annyira sem, de alkalomadtán jólesik egy-egy korty.
Aztán vázolja Shen, hogy mekkora hőstettet hajtott végre, Lyz szeme pedig csak kerekedik, hogy ki nem bírta tovább az ádáz küzdelmet. Aztán persze jön a csattanó, Lyz pedig elneveti magát. Kacag, csak úgy csilingel. Nem azért mert olyan nagyon vicces, -na jó, vicces is- leinni a másik felet, hanem, mert eszébe jut valami.*
- Fogadtál? *kacarássza. Vadvédben még senki nem hallotta így nevetni ezelőtt.* Akkor elviszlek magammal a városba legközelebb, amikor Bobbirt látogatom meg. Jön Jayzion is. Van egy közös ügyünk. *tart egy csepp szünetet* Afféle fogadás. Én a bíró akartam lenni, de úgy hiszem, sorsot húzunk majd.
*De csak akkor jut eszébe, honnan indult a barbár sisakos történet, ha megerőlteti magát, mert mint ha évtizedek óta halogatnák ezt a látogatást. Persze, az is eleve furcsa lehet, hogy Lyz, aki alvezérként Vadvéd második embere, bármiféle fogadásba belemegy. Bár, most is valami olyasmi miatt vannak itt.
Shen találata a táblán nem rossz, de mikor Lyz áll a vonalhoz, és útnak engedi a vesszőt, pontosan a tábla közepében puffan. Araszokra Shenétől. Lyzé a pont.*
- Mondd csak Shen. *lép el oldalra, ahogy tadja a helyet újra a fiúnak.* Te hány éves vagy?
*Ez a kérdés már elég régen foglalkoztatja. Nem, mint ha elf mércékben számítana, hogy 60 vagy 80 éves-e egyikük, másikuk. Csupán a hebrencskedés miatt érdekli, hogy vajon fiatal kora miatt lehet, vagy egyszerűen neveltetése, vagy jelleme ilyen, amilyen.
Míg a választ hallgatja, vagy vár rá, addig figyeli a fiú tartását, kezeit, hogyan tartja az íjat, hogyan illeszti az idegre a vesszőt, hátha tud neki segíteni, hogy közelebb érjen a közepéhez.*
3995. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-29 13:07:00
Üzenet elküldve: 2018-09-29 13:07:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Sheni fiú előszeretettel hozza magát és a körülötte lévőket zavarba, de a legtöbbször nem direkt, egyszerűen csak úgy alakulnak a dolgok és bumm, zavar. De lassan mondhatni, kinő ezekből a tettekből és talán a későbbiekben nem lesz ezzel gond.
Azért pár karkörzést csinál, hogy bemelegedjen a válla, amúgy meg nem szokott gondot okozni, ha lőnie kell, ezt már egy ideje elég magas szinten űzi. Eközben letekint a pokrócra gondosan kirakott dolgokra, s ahogy számba veszi, feltűnik neki a kis csomag, ami nem került kibontásra. Bármennyire is egyértelmű neki, hogy oka van annak, ahogy Lyz nem bontotta ki, azért jobb biztosra menni.*
- Esetleg, hoztál egy kis bort is? *kérdi eltűnődve, mintha valami apróság volna csak.*
- Jaigen, és mi van abban a csomagban? *csapja hozzá. Micsoda taktika, kérem! Egy erősebb kérdéssel indítani, hogy aztán a számára fontosabb dologra kérdezzen rá, mintegy mellékesen. Ha valami harcosként születik, biztosan nagy hadvezér vált volna belőle.
Közben előkerül Lyzi íja is. Szebb és komolyabb darab, mint Shenié, de ez látszólag nem zavarja a hegyesfülűt. A lány íja visszacsapó fajta, de Shené karcsúbb, hosszabb.*
- Mondhatni. *válaszol vigyorogva, ahogy megindul maga is a közelebbi cél felé.*
- Nyeremény! *mondja, mintha ez a világ legnagyobb dolga volna.*
- Kemény és hosszú küzdelem volt, amolyan legendákba illő. Mindketten a végsőkig kimerültünk benne, csak mi bírtuk addig, mert mindenki kidőlt, de végül az enyém lett a győzelem. *meséli, mint valami bárd egy legendát, nagy beleéléssel. Majd kihúz egy vesszőt a tegezéből, valószínűleg ez is Lyzé volt és miután az idegre helyezte, de még nem lőtt, a lányra néz.*
- Nem bírta úgy a szeszt kártya közben, mint én. *kacsint derűsen és a cél felé fordulva felemeli az íjat, mélyet lélegezve célra tart és megfeszíti az ideget, hogy egy pillanat múlva lőjön.*
//Íjászverseny//
*Sheni fiú előszeretettel hozza magát és a körülötte lévőket zavarba, de a legtöbbször nem direkt, egyszerűen csak úgy alakulnak a dolgok és bumm, zavar. De lassan mondhatni, kinő ezekből a tettekből és talán a későbbiekben nem lesz ezzel gond.
Azért pár karkörzést csinál, hogy bemelegedjen a válla, amúgy meg nem szokott gondot okozni, ha lőnie kell, ezt már egy ideje elég magas szinten űzi. Eközben letekint a pokrócra gondosan kirakott dolgokra, s ahogy számba veszi, feltűnik neki a kis csomag, ami nem került kibontásra. Bármennyire is egyértelmű neki, hogy oka van annak, ahogy Lyz nem bontotta ki, azért jobb biztosra menni.*
- Esetleg, hoztál egy kis bort is? *kérdi eltűnődve, mintha valami apróság volna csak.*
- Jaigen, és mi van abban a csomagban? *csapja hozzá. Micsoda taktika, kérem! Egy erősebb kérdéssel indítani, hogy aztán a számára fontosabb dologra kérdezzen rá, mintegy mellékesen. Ha valami harcosként születik, biztosan nagy hadvezér vált volna belőle.
Közben előkerül Lyzi íja is. Szebb és komolyabb darab, mint Shenié, de ez látszólag nem zavarja a hegyesfülűt. A lány íja visszacsapó fajta, de Shené karcsúbb, hosszabb.*
- Mondhatni. *válaszol vigyorogva, ahogy megindul maga is a közelebbi cél felé.*
- Nyeremény! *mondja, mintha ez a világ legnagyobb dolga volna.*
- Kemény és hosszú küzdelem volt, amolyan legendákba illő. Mindketten a végsőkig kimerültünk benne, csak mi bírtuk addig, mert mindenki kidőlt, de végül az enyém lett a győzelem. *meséli, mint valami bárd egy legendát, nagy beleéléssel. Majd kihúz egy vesszőt a tegezéből, valószínűleg ez is Lyzé volt és miután az idegre helyezte, de még nem lőtt, a lányra néz.*
- Nem bírta úgy a szeszt kártya közben, mint én. *kacsint derűsen és a cél felé fordulva felemeli az íjat, mélyet lélegezve célra tart és megfeszíti az ideget, hogy egy pillanat múlva lőjön.*
3994. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-28 22:44:59
Üzenet elküldve: 2018-09-28 22:44:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Inkább úgy csinál, mint aki nem hallott semmit, akkor egyikük sem kerül kellemetlen helyzetbe. Shennek nem kell magyarázkodnia, Lyznek pedig nem kell meghallgatnia a hadoválást. MErt ez biztosan nem alakulna olyan mókásan, mint amikor szarvasagancsot imitált a konyhában. Az akkor szórakoztatta Lyzt, de ez kényelmetlen volna, de főleg zavarba ejtő.*
- Akkor kezdjük, ez megvár *int az étel felé.
Ő is föláll, s miután kifújkálta-söpörte rakoncátlan tincseit az arcából, összehalássza fegyverét és a tegezét is, amit azonnal oldalára csatol. Láthatóan több lesz az önbizalma, amint kezében a felszerelése.
Az íj egyszerű, íves karcsú vonalú, fényes felületű. Látszik, hogy új darab, talán csak néhány hata, legfeljebb pár hónapja van használatban. A két végén, a húr felfogatásán túl ívben hajlik, s az ott díszként szolgáló finom levélmintás faragás, aranyszín vonalakkal van átfestve. Markolata mellett szintén aprólékos levélminta rajzolat látszik.*
- Lőhetünk egy párat onnan *mutat a húsz méteres felé.* Aztán majd távolabbról folytatjuk élesben. Hmm? *húzza fel kérdőn szép ívű szemöldökét, szolidan mosolyogva Shenre.*
- Felőlem kezdhetsz is *adja át a lehetőséget, miközben lép is a határvonal felé, illetve el is indul, a fiú valószínűleg szintén vele tart. *
- Örökség? *kérdezi az íjra bökve, amint van alkalma jobban megfigyelni a régi használt darabot. Számára a régi nem lenézendő, ezt bárki tudhatja, aki ismeri. Érdeklődve fordul az ingujjba vetkőző fiú felé. Sokkal jobb bőrben van már, mint első találkozásukkor, ezt magában meg is jegyzi, ahogy azt is, hogy jól áll Shennek, hogy inkább kifelé domborodik, mint befelé horpad.
Kezében saját íját lóbálja, ahogy lépked az első határvonal felé, s mikor odaér, megáll mellette.*
- Kezdhetsz, aranyhajú *mosolyodik szeme sarka is, ahogy átengedi a lehetőséget.*
//Íjászverseny//
*Inkább úgy csinál, mint aki nem hallott semmit, akkor egyikük sem kerül kellemetlen helyzetbe. Shennek nem kell magyarázkodnia, Lyznek pedig nem kell meghallgatnia a hadoválást. MErt ez biztosan nem alakulna olyan mókásan, mint amikor szarvasagancsot imitált a konyhában. Az akkor szórakoztatta Lyzt, de ez kényelmetlen volna, de főleg zavarba ejtő.*
- Akkor kezdjük, ez megvár *int az étel felé.
Ő is föláll, s miután kifújkálta-söpörte rakoncátlan tincseit az arcából, összehalássza fegyverét és a tegezét is, amit azonnal oldalára csatol. Láthatóan több lesz az önbizalma, amint kezében a felszerelése.
Az íj egyszerű, íves karcsú vonalú, fényes felületű. Látszik, hogy új darab, talán csak néhány hata, legfeljebb pár hónapja van használatban. A két végén, a húr felfogatásán túl ívben hajlik, s az ott díszként szolgáló finom levélmintás faragás, aranyszín vonalakkal van átfestve. Markolata mellett szintén aprólékos levélminta rajzolat látszik.*
- Lőhetünk egy párat onnan *mutat a húsz méteres felé.* Aztán majd távolabbról folytatjuk élesben. Hmm? *húzza fel kérdőn szép ívű szemöldökét, szolidan mosolyogva Shenre.*
- Felőlem kezdhetsz is *adja át a lehetőséget, miközben lép is a határvonal felé, illetve el is indul, a fiú valószínűleg szintén vele tart. *
- Örökség? *kérdezi az íjra bökve, amint van alkalma jobban megfigyelni a régi használt darabot. Számára a régi nem lenézendő, ezt bárki tudhatja, aki ismeri. Érdeklődve fordul az ingujjba vetkőző fiú felé. Sokkal jobb bőrben van már, mint első találkozásukkor, ezt magában meg is jegyzi, ahogy azt is, hogy jól áll Shennek, hogy inkább kifelé domborodik, mint befelé horpad.
Kezében saját íját lóbálja, ahogy lépked az első határvonal felé, s mikor odaér, megáll mellette.*
- Kezdhetsz, aranyhajú *mosolyodik szeme sarka is, ahogy átengedi a lehetőséget.*
3993. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-28 21:00:15
Üzenet elküldve: 2018-09-28 21:00:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A fanyar és az avarillatú//
*Nem tudta, mit szabadít el kérdésével... pihenőhelyük eltűnik a kanyarban, mire Rodderiego a végére ér, s Zeya első reakciója egy szájhúzás.*
- Kordét inkább ne emlegessünk, épp kezdtem elfelejteni...
*Aztán egy kicsit megrágja a hallottakat. Rodd nem az első, aki kijelenti, hogy képtelen lenne úgy viselkedni, mint ő, elfojtani ösztöneit, kitartani az unalomig ismételt gyakorlatsorokban. Nem véletlen, hogy lelke mélyén ő is folyton haragszik a világra, amiért így kell élnie. Egy kicsit elmerül aztán az emlékeiben, hogy ellenőrizze a férfi állításait, vajon náluk is megőrződött-e a hagyomány.*
- Az öregek gyakran beszélnek tömör bölcsességekben. Azt nem tudom, hogy ezek olyan makku izék-e.
*Az ő lába szívesen vinné tovább a tempót, de mivel éppen beleegyezését adta, igazodik Rodderiego lépéseihez. Döntésére bólint.*
- Igen, nehéz elindulni, de jobb, mint ha az úton összeesnél a fáradtságtól. Egy ponton túl az elme kikapcsol, ha nem pihenhet. Mivel te érzed, mennyit bírsz és mennyi ideje vagy talpon, így te döntesz. Nekem megfelel, ha este hamarabb letáborozunk. Jó lenne valami esőtől védett helyet találni.
*Tekintete a távoli hegyek felé siklik, ahol kéklőn sejlenek a bércek. Úgy sejti, a párától.
Az alázatos engedélykérésre és az emlegetett utálatébredésre a férfi felé kapja a fejét és felszaladnak a szemöldökei.*
- Mi?
*Ebből sejthető, hogy nem csak egy dolgot nem ért, hanem úgy az egészet. Jó, nem minden részletét, de valahogy az egészre jelzi értetlenségét. Neki valahogy természetes volt, hogy együtt mennek a tóig, ahogy az sem fordult meg a fejében, hogy nem tudná elviselni a férfi jelenlétét. Visszaereszkednek szemöldökei a helyükre.*
- Azt gondoltam eleve, hogy velem jössz. Gyakran megutálnak, hogy ilyesmi eszedbe jutott?
*Kissé gyanakszik, hogy az önbizalomhiánynak oka lehet. Inkább nem kezdi el nagyvonalúan lebegtetni a férfitól kapott papírost. Lehet, hogy jobb, ha fél egy kicsit, hogy kiborítja a szerzetesnőt. Neki ez csupán rutingyakorlat, a legtöbbeket teher elviselnie maga körül. De nála is van egy határ.
Az almapálinka nem érdekelné, de kár, hogy nem tudhatná meg, mit csinálnak a medvék télen a makkosban. Persze ahhoz előbb egy medvével is össze kellene futniuk. Zeya egyébként elkönyveli magában, hogy nem is lesz olyan rossz így az utazás. Pihenőknél váltanak néhány szót, egyébként pedig elmerülhet a monoton gyaloglásban.
Amennyiben Rodderiego tényleg nem kíván egy-két órát pihenni, úgy békés útjuk kora estéjén Zeya előáll a javaslattal, hogy kezdjenek vizet és szálláshelyet keresni.*
- Innen ugyan nem látni, de keletre, a füves pusztán elvileg ott folyik a Nagy Artheniori folyó. Nyugatra pedig valamelyik Erdőkerülő. Az erdő egy kicsit talán veszélyesebb, de legalább nem lenne gondunk tűzifára. És ha esne, a fák alatt még mindig jobb, mint a pusztán.
*Majszolni kezd egy sajtdarabot, meghallgatva Rodderiego véleményét.*
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.29 00:30:45
*Nem tudta, mit szabadít el kérdésével... pihenőhelyük eltűnik a kanyarban, mire Rodderiego a végére ér, s Zeya első reakciója egy szájhúzás.*
- Kordét inkább ne emlegessünk, épp kezdtem elfelejteni...
*Aztán egy kicsit megrágja a hallottakat. Rodd nem az első, aki kijelenti, hogy képtelen lenne úgy viselkedni, mint ő, elfojtani ösztöneit, kitartani az unalomig ismételt gyakorlatsorokban. Nem véletlen, hogy lelke mélyén ő is folyton haragszik a világra, amiért így kell élnie. Egy kicsit elmerül aztán az emlékeiben, hogy ellenőrizze a férfi állításait, vajon náluk is megőrződött-e a hagyomány.*
- Az öregek gyakran beszélnek tömör bölcsességekben. Azt nem tudom, hogy ezek olyan makku izék-e.
*Az ő lába szívesen vinné tovább a tempót, de mivel éppen beleegyezését adta, igazodik Rodderiego lépéseihez. Döntésére bólint.*
- Igen, nehéz elindulni, de jobb, mint ha az úton összeesnél a fáradtságtól. Egy ponton túl az elme kikapcsol, ha nem pihenhet. Mivel te érzed, mennyit bírsz és mennyi ideje vagy talpon, így te döntesz. Nekem megfelel, ha este hamarabb letáborozunk. Jó lenne valami esőtől védett helyet találni.
*Tekintete a távoli hegyek felé siklik, ahol kéklőn sejlenek a bércek. Úgy sejti, a párától.
Az alázatos engedélykérésre és az emlegetett utálatébredésre a férfi felé kapja a fejét és felszaladnak a szemöldökei.*
- Mi?
*Ebből sejthető, hogy nem csak egy dolgot nem ért, hanem úgy az egészet. Jó, nem minden részletét, de valahogy az egészre jelzi értetlenségét. Neki valahogy természetes volt, hogy együtt mennek a tóig, ahogy az sem fordult meg a fejében, hogy nem tudná elviselni a férfi jelenlétét. Visszaereszkednek szemöldökei a helyükre.*
- Azt gondoltam eleve, hogy velem jössz. Gyakran megutálnak, hogy ilyesmi eszedbe jutott?
*Kissé gyanakszik, hogy az önbizalomhiánynak oka lehet. Inkább nem kezdi el nagyvonalúan lebegtetni a férfitól kapott papírost. Lehet, hogy jobb, ha fél egy kicsit, hogy kiborítja a szerzetesnőt. Neki ez csupán rutingyakorlat, a legtöbbeket teher elviselnie maga körül. De nála is van egy határ.
Az almapálinka nem érdekelné, de kár, hogy nem tudhatná meg, mit csinálnak a medvék télen a makkosban. Persze ahhoz előbb egy medvével is össze kellene futniuk. Zeya egyébként elkönyveli magában, hogy nem is lesz olyan rossz így az utazás. Pihenőknél váltanak néhány szót, egyébként pedig elmerülhet a monoton gyaloglásban.
Amennyiben Rodderiego tényleg nem kíván egy-két órát pihenni, úgy békés útjuk kora estéjén Zeya előáll a javaslattal, hogy kezdjenek vizet és szálláshelyet keresni.*
- Innen ugyan nem látni, de keletre, a füves pusztán elvileg ott folyik a Nagy Artheniori folyó. Nyugatra pedig valamelyik Erdőkerülő. Az erdő egy kicsit talán veszélyesebb, de legalább nem lenne gondunk tűzifára. És ha esne, a fák alatt még mindig jobb, mint a pusztán.
*Majszolni kezd egy sajtdarabot, meghallgatva Rodderiego véleményét.*
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.29 00:30:45
3992. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-28 18:55:19
Üzenet elküldve: 2018-09-28 18:55:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A fanyar és az avarillatú//
- Szívesen. * Válaszolja a köszönömre. A kérdésre hogy a verset miért írta Zeyának megint csak nem tud rövid választ adni. *
- Ugye nem ismerlek igazán, azt nem tudom neked mondani, hogy ismerlek, így nem tudom, hogy az utadnak melyik részén jársz. Igazából abban sem lehetek biztos, hogy olyan vagy, mint amilyennek látlak. De az első benyomásom rólad az, hogy egy összeszedett ember vagy, aki mindig minden dolgában önfegyelmet gyakorol. Sokszor még a legnehezebb helyzetben is előbb megvizsgálod a dolgot és valamilyen szűrőn át engeded kifolyni a reakciót. Ez egy nagyon nehéz út, én biztos képtelen lennék rá. De nagyra becsülöm azokat, akik ezt meg tudják tenni. Mondjuk annyira nem engedem el magam, mint Arja, aki mindig az érzései alapján éli az életét. Én próbálom az akaratlagos dolgokat előtérbe helyezni, tudatosan élni, ugyanakkor megélni az érzelmeket és nem kirekeszteni őket. Az akarat a ló és az érzelem a kordé. Az egyik követi a másikat és nem fordítva. Naa, megint magamról beszélek. Szóval nem tudom, mennyire járod azt az utat vagy csak szeretnéd de az önfegyelem útja sokszor nehéz és sok lemondással jár, de amikor ideje van akkor rendezetten formában a kívánt gyümölcsöt hozza. Azt, hogy ez a vers neked többet mond, az a te érdemed. Ahogy hallottam a szerzetesek sokszor így tanítanak. Adnak kérdéseket és hagyják te találd meg a választ.
* Annak, nagyon örül, hogy lassíthatnak a tempón, mert bár ő diktálta, de a tőle telhetően a hosszabb távon még vállalható leggyorsabb iramot diktálta. Azonnal lassít is. A pihenőre vonatkozó felvetést viszont elutasítja: *
- Köszönöm, de nem jó megszakítani az ilyen folyamatos utat, nehéz utána újra elindulni. Inkább az este pihennék többet, akkor holnap is tudunk korán indulni.
*Zeya úti célján ő is gondolkodott, mint egy lehetséges állomás, pihenőhely a mocsár után. *
- Ha nem zavar elkísérnélek a tópartra. Az ilyen helyeknek varázslatos hangulata van. Sokszor ez ad az embernek erőt a holnaphoz, néha a mához is. Nem kell most válaszolnod, vagy ha igen nyilván nem zavarlak majd ha közben úgy megutálsz, hogy rám se bírsz nézni.
* A Csendkirály kihívójának lenni nagy feladat. Érzi, nagy fába vágta a fejszélyét és az amúgy saját magának kiötlött kihívást kezdi élvezni. Magában eldönti, hogy az esti pihenőig megpróbál kitartani, így a praktikus egyeztetések alkalmával ő is törekszik a pár mondatos válaszokra. Így kénytelen magába fojtani a tudtad-e hogy vannak olyan források, Tudtad-e hogy a kiégetett quartanfából nyert faszénen átszűrt almapálinka, meg hogy hallottam hogy a medvék télen a makkosban… De minden idegszálát megfeszíti és minden lépésnél mantraként mondogatja gondolatban ~ Vacsoráig tart a csoda. ~*
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.28 19:16:53
- Szívesen. * Válaszolja a köszönömre. A kérdésre hogy a verset miért írta Zeyának megint csak nem tud rövid választ adni. *
- Ugye nem ismerlek igazán, azt nem tudom neked mondani, hogy ismerlek, így nem tudom, hogy az utadnak melyik részén jársz. Igazából abban sem lehetek biztos, hogy olyan vagy, mint amilyennek látlak. De az első benyomásom rólad az, hogy egy összeszedett ember vagy, aki mindig minden dolgában önfegyelmet gyakorol. Sokszor még a legnehezebb helyzetben is előbb megvizsgálod a dolgot és valamilyen szűrőn át engeded kifolyni a reakciót. Ez egy nagyon nehéz út, én biztos képtelen lennék rá. De nagyra becsülöm azokat, akik ezt meg tudják tenni. Mondjuk annyira nem engedem el magam, mint Arja, aki mindig az érzései alapján éli az életét. Én próbálom az akaratlagos dolgokat előtérbe helyezni, tudatosan élni, ugyanakkor megélni az érzelmeket és nem kirekeszteni őket. Az akarat a ló és az érzelem a kordé. Az egyik követi a másikat és nem fordítva. Naa, megint magamról beszélek. Szóval nem tudom, mennyire járod azt az utat vagy csak szeretnéd de az önfegyelem útja sokszor nehéz és sok lemondással jár, de amikor ideje van akkor rendezetten formában a kívánt gyümölcsöt hozza. Azt, hogy ez a vers neked többet mond, az a te érdemed. Ahogy hallottam a szerzetesek sokszor így tanítanak. Adnak kérdéseket és hagyják te találd meg a választ.
* Annak, nagyon örül, hogy lassíthatnak a tempón, mert bár ő diktálta, de a tőle telhetően a hosszabb távon még vállalható leggyorsabb iramot diktálta. Azonnal lassít is. A pihenőre vonatkozó felvetést viszont elutasítja: *
- Köszönöm, de nem jó megszakítani az ilyen folyamatos utat, nehéz utána újra elindulni. Inkább az este pihennék többet, akkor holnap is tudunk korán indulni.
*Zeya úti célján ő is gondolkodott, mint egy lehetséges állomás, pihenőhely a mocsár után. *
- Ha nem zavar elkísérnélek a tópartra. Az ilyen helyeknek varázslatos hangulata van. Sokszor ez ad az embernek erőt a holnaphoz, néha a mához is. Nem kell most válaszolnod, vagy ha igen nyilván nem zavarlak majd ha közben úgy megutálsz, hogy rám se bírsz nézni.
* A Csendkirály kihívójának lenni nagy feladat. Érzi, nagy fába vágta a fejszélyét és az amúgy saját magának kiötlött kihívást kezdi élvezni. Magában eldönti, hogy az esti pihenőig megpróbál kitartani, így a praktikus egyeztetések alkalmával ő is törekszik a pár mondatos válaszokra. Így kénytelen magába fojtani a tudtad-e hogy vannak olyan források, Tudtad-e hogy a kiégetett quartanfából nyert faszénen átszűrt almapálinka, meg hogy hallottam hogy a medvék télen a makkosban… De minden idegszálát megfeszíti és minden lépésnél mantraként mondogatja gondolatban ~ Vacsoráig tart a csoda. ~*
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.28 19:16:53
3991. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-27 17:51:12
Üzenet elküldve: 2018-09-27 17:51:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A fanyar és az avarillatú//
*Úgy tűnik, Zeya ízlésének megfelelően alakul beszélgetésük az első szakaszon. Ez idő alatt meglelik az északi utat, és maguk mögött hagyják a falak nélküli város sziluettjét. A természet békéje körbe öleli a két utazót, beszivárog a szerzetesnő feszült lelkébe, és jótékonyan simítja el ott a zavargó érzelmi hullámokat. Még arckifejezése is lágyabb lesz, megszűnik a szinte alig látható ránc szemöldöke sávjában, a keménység arcélében. Mozgása könnyedebbé válik, és már rohanni sem kíván annyira, mint az első szakaszon ment volna szíve szerint. Mert hát nem úgy mennek. Ha Rodderiego erősnek érzi a tempót, azt önmagának is köszönheti, hiszen ő diktálta azt a tanyától kezdődően, Zeya hajlandó volt engedni a kedvéért.
A férfi szótlansága kissé meglepi a szerzetesnőt, különösen, hogy szűken számolt kérdéseit szóra sem méltatta, amit még ő sem igazán szokott elkövetni. Arra gondol, Rodd talán a rosszul induló nap miatt duzzog, vagy őrá orrolt meg, netán Arja elkerülése miatt ilyen rosszkedvű. Akármi is álljon mögötte, ő aztán nem fogja piszkálni miatta. Kiegyezik a csenddel, melyet olykor minimális egyeztetések törnek meg, mígnem fordul a kocka. Éppen szőttesén ül törökülésben és megint almát rágcsál, közben tekintete egy közeli, öreg fa törzsén megtelepedett mohán pihen, melyen melegen felragyog a napfény. Rodderiego ekkor lép ki falai közül, így távol járó gondolatait elereszti, és feléje fordul.
Már rég elfeledte kérdését, nem gondolta, hogy még valaha választ kap rá. Ahogy nem egy nagy könyvmoly, úgy nem is verselős típus, de azért meghallgatja a hokku történetét a gyümölcs maradékán rágódva. Egy pillanatra megáll állkapcsa a mozgásban, a tekintete megrebben, a fejét kissé felemeli, mikor Rodd a szerzeteseket említi. Onnantól éberebben figyel, és amit hall, megpróbálja kapcsolatba hozni saját rendje tagjaival. Meglepetten pillant a neki szánt ajándékra is. Nem szokott csak úgy kapni semmit, amiért nem dolgozott meg, ezért először nem tudja, miként reagáljon.*
- Nekem?
*Természetesen nagyon kíváncsi, ki ne lenne az? Elhajítja egy bokorba az almacsutkát és tenyereit nadrágjába törli, mielőtt átveszi és kihajtja a papírt. Nincs rajta sok írás, de nem csak egyszer olvassa el. A címet még érti. Mármint, hogy valakinek ez jut eszébe róla. Büszke lehet rá. Egy ideig viszont pislog még a sorok fölött, mielőtt felemeli kérdő tekintetét.*
- Ilyennek látsz vagy jó tanácsnak szánod?
*Összehajtja a papírt, majd nadrágja zsebébe teszi. Utána feláll és szedelőzködni kezd, mert ezt közben is meg tudják beszélni. A szöveget pedig már megtanulta.*
- Egyébként… köszönöm…
*Dünnyögi halkan, miközben kirázott takaróját visszaköti a tarisznyára, szinte már túlontúl mélyen figyelve a rutinmozdulatokra.
Amint megbeszélték a verset, s útközben lábukkal együtt a szájukat is jártatni kezdik, a hangulat megváltozik közöttük. Ez persze leginkább Rodd lelkes energiáinak köszönhető, mellyel Zeyát is nyitottabb viselkedésre készteti. Bár előbb vagy két percen át hallgatja a szóáradatot, s utána is előbb megfontolásra veszi a hallottakat, csak később válaszol rájuk.*
- Nem sietünk.
*Közli nyugodtan. Vehető belenyugvásnak, nem feltétlenül tagadásnak. Hiszen tényleg jól kiléptek eddig.*
- Az ingoványban én se szívesen tölteném az éjszakát. De mivel pihenés nélkül indultál útnak, arra számítottam, hogy ma nem jutunk olyan messzire.
*Pillantása az útról Rodderiegora siklik állapotfelmérésre.*
- Ha úgy érzed, hogy szükséged van rá, a következő pihenőnél hosszabban megállhatunk, és ebéd után alhatsz egy-két órát. Többet nem, mert akkor visszaüt. Inkább egy kicsit korábban táborozunk le este.
*Kijelentőn beszél, de nem parancsoló éllel, hallgatásával lehetőséget ad az ellenvéleményre. Amint ezt a témát elhagyják, a megmaradt kérdéseket egy csokorba gyűjtve tesz megfontolást, immár megint előre, néha az égre nézve.*
- Azért északra, mert délről jöttem Artheniorba. Látni akarom a Lihanech-tavat. Aztán nem tudom... talán elmegyek egész Lihanechig.
*Von vállat. Merész kísérlet a Csendkirályra hagyni a kezdeményezést, mert remekül el tudja tölteni az időt belső világában, mindössze praktikus egyeztetésekre szorítkozva, mint „keressünk ivóvizet”, „elmegyek tűzifáért”, „az ott egy hangyaboly” vagy „vigyázz, medve”.*
*Úgy tűnik, Zeya ízlésének megfelelően alakul beszélgetésük az első szakaszon. Ez idő alatt meglelik az északi utat, és maguk mögött hagyják a falak nélküli város sziluettjét. A természet békéje körbe öleli a két utazót, beszivárog a szerzetesnő feszült lelkébe, és jótékonyan simítja el ott a zavargó érzelmi hullámokat. Még arckifejezése is lágyabb lesz, megszűnik a szinte alig látható ránc szemöldöke sávjában, a keménység arcélében. Mozgása könnyedebbé válik, és már rohanni sem kíván annyira, mint az első szakaszon ment volna szíve szerint. Mert hát nem úgy mennek. Ha Rodderiego erősnek érzi a tempót, azt önmagának is köszönheti, hiszen ő diktálta azt a tanyától kezdődően, Zeya hajlandó volt engedni a kedvéért.
A férfi szótlansága kissé meglepi a szerzetesnőt, különösen, hogy szűken számolt kérdéseit szóra sem méltatta, amit még ő sem igazán szokott elkövetni. Arra gondol, Rodd talán a rosszul induló nap miatt duzzog, vagy őrá orrolt meg, netán Arja elkerülése miatt ilyen rosszkedvű. Akármi is álljon mögötte, ő aztán nem fogja piszkálni miatta. Kiegyezik a csenddel, melyet olykor minimális egyeztetések törnek meg, mígnem fordul a kocka. Éppen szőttesén ül törökülésben és megint almát rágcsál, közben tekintete egy közeli, öreg fa törzsén megtelepedett mohán pihen, melyen melegen felragyog a napfény. Rodderiego ekkor lép ki falai közül, így távol járó gondolatait elereszti, és feléje fordul.
Már rég elfeledte kérdését, nem gondolta, hogy még valaha választ kap rá. Ahogy nem egy nagy könyvmoly, úgy nem is verselős típus, de azért meghallgatja a hokku történetét a gyümölcs maradékán rágódva. Egy pillanatra megáll állkapcsa a mozgásban, a tekintete megrebben, a fejét kissé felemeli, mikor Rodd a szerzeteseket említi. Onnantól éberebben figyel, és amit hall, megpróbálja kapcsolatba hozni saját rendje tagjaival. Meglepetten pillant a neki szánt ajándékra is. Nem szokott csak úgy kapni semmit, amiért nem dolgozott meg, ezért először nem tudja, miként reagáljon.*
- Nekem?
*Természetesen nagyon kíváncsi, ki ne lenne az? Elhajítja egy bokorba az almacsutkát és tenyereit nadrágjába törli, mielőtt átveszi és kihajtja a papírt. Nincs rajta sok írás, de nem csak egyszer olvassa el. A címet még érti. Mármint, hogy valakinek ez jut eszébe róla. Büszke lehet rá. Egy ideig viszont pislog még a sorok fölött, mielőtt felemeli kérdő tekintetét.*
- Ilyennek látsz vagy jó tanácsnak szánod?
*Összehajtja a papírt, majd nadrágja zsebébe teszi. Utána feláll és szedelőzködni kezd, mert ezt közben is meg tudják beszélni. A szöveget pedig már megtanulta.*
- Egyébként… köszönöm…
*Dünnyögi halkan, miközben kirázott takaróját visszaköti a tarisznyára, szinte már túlontúl mélyen figyelve a rutinmozdulatokra.
Amint megbeszélték a verset, s útközben lábukkal együtt a szájukat is jártatni kezdik, a hangulat megváltozik közöttük. Ez persze leginkább Rodd lelkes energiáinak köszönhető, mellyel Zeyát is nyitottabb viselkedésre készteti. Bár előbb vagy két percen át hallgatja a szóáradatot, s utána is előbb megfontolásra veszi a hallottakat, csak később válaszol rájuk.*
- Nem sietünk.
*Közli nyugodtan. Vehető belenyugvásnak, nem feltétlenül tagadásnak. Hiszen tényleg jól kiléptek eddig.*
- Az ingoványban én se szívesen tölteném az éjszakát. De mivel pihenés nélkül indultál útnak, arra számítottam, hogy ma nem jutunk olyan messzire.
*Pillantása az útról Rodderiegora siklik állapotfelmérésre.*
- Ha úgy érzed, hogy szükséged van rá, a következő pihenőnél hosszabban megállhatunk, és ebéd után alhatsz egy-két órát. Többet nem, mert akkor visszaüt. Inkább egy kicsit korábban táborozunk le este.
*Kijelentőn beszél, de nem parancsoló éllel, hallgatásával lehetőséget ad az ellenvéleményre. Amint ezt a témát elhagyják, a megmaradt kérdéseket egy csokorba gyűjtve tesz megfontolást, immár megint előre, néha az égre nézve.*
- Azért északra, mert délről jöttem Artheniorba. Látni akarom a Lihanech-tavat. Aztán nem tudom... talán elmegyek egész Lihanechig.
*Von vállat. Merész kísérlet a Csendkirályra hagyni a kezdeményezést, mert remekül el tudja tölteni az időt belső világában, mindössze praktikus egyeztetésekre szorítkozva, mint „keressünk ivóvizet”, „elmegyek tűzifáért”, „az ott egy hangyaboly” vagy „vigyázz, medve”.*
3990. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-27 13:46:37
Üzenet elküldve: 2018-09-27 13:46:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Böszmeség - Vorhas, Gigár//
*Nagyon szépen mennek befelé, vagyis kifelé a városból, de befelé a dolgok sűrűjébe. A picinyke tündér nagyon okos, ezen Gigár is elcsodálkozik.*
- Szóval Maimicsoda! Mai, ez elég rövid így. *A megjegyzéshez elegendő az állat nevének első három betűje. Igen zseniális, hogy ez alapján meg tudja pontosan mondani melyik állatra gondol.*
- Bet, sokat tudsz te hallod! *Hatalmas kezével megsimítja a tündér buksiját. Az észt el kell ismerni. Nagyon kíváncsian hallgatja, hogy ezek az óriásnak való hátaskák hol élnek. Csak úgy issza a tündér történetét, szereti a meséket. A történet végén nagyot kacag.*
- Jaaj tündérke, te aztán nagyon jó mesélő vagy! *Régen hallott már ilyen jó történetet és főleg izgalmasat. Kicsit lejjebb és közelebb hajol a tündérkéhez.*
-Ez böszmeség! Az aprónépek igen félős teremtmények, még az ember aprónépek is. Félnek mert ami tőlük nagyobb az félelmetes. Az óriások nem nagyon félnek, mert nem nagyon van nálunk nagyobb állat. *Színtiszta óriás logika. Gigár nem fél, ez tisztán látszik rajta.*
- Ha valami megtámad pépesre zúzom a koponyáját. *Előrántja tollas buzogányát, hogy a keze ügyében legyen és ne kelljen keresni. Hátáról leakasztja a pajzsát és így bal kezében pajzs, jobbjában pedig a buzogányt tartja erősen. Morcos képet vág és még suhint is egyet, kettőt a levegőbe, imitálva, hogy kész az ellenséges lények pépesítésére.*
- Ezt csak miattad vettem elő. Maradj a közelemben, ha valamit látsz vagy hallasz akkor szóljál! Ha valami mozog azonnal csapok. *A történet láthatóan nem tántorította el a hegynyi óriást. Felfegyverezve indul meg az ingovány felé, időnként hátra sandítva a tündérkére, hogy meg van e még.*
*Nagyon szépen mennek befelé, vagyis kifelé a városból, de befelé a dolgok sűrűjébe. A picinyke tündér nagyon okos, ezen Gigár is elcsodálkozik.*
- Szóval Maimicsoda! Mai, ez elég rövid így. *A megjegyzéshez elegendő az állat nevének első három betűje. Igen zseniális, hogy ez alapján meg tudja pontosan mondani melyik állatra gondol.*
- Bet, sokat tudsz te hallod! *Hatalmas kezével megsimítja a tündér buksiját. Az észt el kell ismerni. Nagyon kíváncsian hallgatja, hogy ezek az óriásnak való hátaskák hol élnek. Csak úgy issza a tündér történetét, szereti a meséket. A történet végén nagyot kacag.*
- Jaaj tündérke, te aztán nagyon jó mesélő vagy! *Régen hallott már ilyen jó történetet és főleg izgalmasat. Kicsit lejjebb és közelebb hajol a tündérkéhez.*
-Ez böszmeség! Az aprónépek igen félős teremtmények, még az ember aprónépek is. Félnek mert ami tőlük nagyobb az félelmetes. Az óriások nem nagyon félnek, mert nem nagyon van nálunk nagyobb állat. *Színtiszta óriás logika. Gigár nem fél, ez tisztán látszik rajta.*
- Ha valami megtámad pépesre zúzom a koponyáját. *Előrántja tollas buzogányát, hogy a keze ügyében legyen és ne kelljen keresni. Hátáról leakasztja a pajzsát és így bal kezében pajzs, jobbjában pedig a buzogányt tartja erősen. Morcos képet vág és még suhint is egyet, kettőt a levegőbe, imitálva, hogy kész az ellenséges lények pépesítésére.*
- Ezt csak miattad vettem elő. Maradj a közelemben, ha valamit látsz vagy hallasz akkor szóljál! Ha valami mozog azonnal csapok. *A történet láthatóan nem tántorította el a hegynyi óriást. Felfegyverezve indul meg az ingovány felé, időnként hátra sandítva a tündérkére, hogy meg van e még.*
3989. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-27 08:56:03
Üzenet elküldve: 2018-09-27 08:56:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A fanyar és az avarillatú//
* Mivel fáradt így csak az első kisebb pihenőnél, csomagigazításnál válaszol Zejának: *
- A mikku az hokku. Az egy érdekes versforma. Három soros, meg van határozva a szótagszám soronként, hogy hol kellene lenni a hangsúlynak és hogy kell bele egy évszakszó. Arces, a mesterem azt mondta róla, hogy az Elszigetelődés előtt nem sokkal érkezett hozzánk és jellemzően az akkori szerzetesek írtak ilyeneket. Tulajdonképpen nem írták nyakra-főre, csak néhányat, a számukra igazán fontos dolgokról, mint élet, halál, elmúlás, tökéletesség, ilyesmi. Én ugye nem vagyok se szerzetes, meg nem is akkor éltem, így többet írok ilyet. Nem is elmélkedek rajta éveket, mint a régiek, bár van egy kettő, amit azért érlelek magamban. Amúgy nem csak Arjának, neked is írtam egyet.
* Közben előveszi a zsák felső részéről az utolsó összehajtott papírt és átadja Zeyának. A következő áll rajta:
"Önfegyelem
Mint megmetszett fa
Tavasszal kivirágzik
A türelmes szív.
Rodd" *
- Ha lesz időd és kedved olvasd el. Ha nem tetszik az sem baj, nem vagyunk egyformák. *
Ha Zeya itt elolvassa, amire nem számít, akkor érdeklődve várja a reakciót. Ha nem, akkor szedelődzködik és várja, mikor indulnak tovább. Az út elején még a fülén át is próbál lélegezni, de idővel belerázódik a menetbe. Lassan megjön a kedve a beszédhez is.*
- Tulajdonképpen miért sietünk? Ha a lápvidékig el tudunk érni ma estig, akkor rendben, mert előtte letáborozhatunk és holnap nekifeküdhetünk a dagonyának. De ha várhatóan nem érünk el, akkor az odavezető utat eloszthatjuk kettőbe, mert annak nincs értelme, hogy egy fél napnyi utat bemenjünk a mocsárba és ott éjszakázzunk eggyel többet a szükségesnél. Illetve ha már itt tartunk, te miért mész északra? Mit remélsz arra? A magam részéről csak el akartam kerülni Artheniorról. Mondjuk utazni mindig jó, de az csak az eszköz, nem a cél. Mármint nálam. És nálad? * - Halmozza el kérdésekkel társát. ~ Ajjaj, kezdek átmenni szószátyárba. Ideje abbahagyni. ~ fogja vissza magát és abbahagyja a kérdezősködét. Csendben lépdel Zeya mellett, amíg az nem kérdez tőle valamit. Ha az válaszol a kérdésekre, akkor persze a szükséges igeneket, ühümöket elejti, de nem kezdeményez más témákról beszélgetést. Nehéz lesz, de kivárja míg a másik kezdeményez. ~ Nem tudom kinek lesz nehezebb, nekem csöndben lenni vagy neki megszólalni. ~ A gondolatra elmosolyodik, úgy lépdel tovább. *
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.27 12:16:17
* Mivel fáradt így csak az első kisebb pihenőnél, csomagigazításnál válaszol Zejának: *
- A mikku az hokku. Az egy érdekes versforma. Három soros, meg van határozva a szótagszám soronként, hogy hol kellene lenni a hangsúlynak és hogy kell bele egy évszakszó. Arces, a mesterem azt mondta róla, hogy az Elszigetelődés előtt nem sokkal érkezett hozzánk és jellemzően az akkori szerzetesek írtak ilyeneket. Tulajdonképpen nem írták nyakra-főre, csak néhányat, a számukra igazán fontos dolgokról, mint élet, halál, elmúlás, tökéletesség, ilyesmi. Én ugye nem vagyok se szerzetes, meg nem is akkor éltem, így többet írok ilyet. Nem is elmélkedek rajta éveket, mint a régiek, bár van egy kettő, amit azért érlelek magamban. Amúgy nem csak Arjának, neked is írtam egyet.
* Közben előveszi a zsák felső részéről az utolsó összehajtott papírt és átadja Zeyának. A következő áll rajta:
"Önfegyelem
Mint megmetszett fa
Tavasszal kivirágzik
A türelmes szív.
Rodd" *
- Ha lesz időd és kedved olvasd el. Ha nem tetszik az sem baj, nem vagyunk egyformák. *
Ha Zeya itt elolvassa, amire nem számít, akkor érdeklődve várja a reakciót. Ha nem, akkor szedelődzködik és várja, mikor indulnak tovább. Az út elején még a fülén át is próbál lélegezni, de idővel belerázódik a menetbe. Lassan megjön a kedve a beszédhez is.*
- Tulajdonképpen miért sietünk? Ha a lápvidékig el tudunk érni ma estig, akkor rendben, mert előtte letáborozhatunk és holnap nekifeküdhetünk a dagonyának. De ha várhatóan nem érünk el, akkor az odavezető utat eloszthatjuk kettőbe, mert annak nincs értelme, hogy egy fél napnyi utat bemenjünk a mocsárba és ott éjszakázzunk eggyel többet a szükségesnél. Illetve ha már itt tartunk, te miért mész északra? Mit remélsz arra? A magam részéről csak el akartam kerülni Artheniorról. Mondjuk utazni mindig jó, de az csak az eszköz, nem a cél. Mármint nálam. És nálad? * - Halmozza el kérdésekkel társát. ~ Ajjaj, kezdek átmenni szószátyárba. Ideje abbahagyni. ~ fogja vissza magát és abbahagyja a kérdezősködét. Csendben lépdel Zeya mellett, amíg az nem kérdez tőle valamit. Ha az válaszol a kérdésekre, akkor persze a szükséges igeneket, ühümöket elejti, de nem kezdeményez más témákról beszélgetést. Nehéz lesz, de kivárja míg a másik kezdeményez. ~ Nem tudom kinek lesz nehezebb, nekem csöndben lenni vagy neki megszólalni. ~ A gondolatra elmosolyodik, úgy lépdel tovább. *
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.27 12:16:17
3988. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-26 21:45:06
Üzenet elküldve: 2018-09-26 21:45:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Reggel//
*Úgy tűnik, végre valahára megérkeznek a várva várt házhoz, ő pedig az esetleges vacsorát mellőzve rögtön megindul egy szoba felé, ha valaki elmondja vagy megmutatja neki az oda vezető utat. A szobába érve fáradtan csukja be maga mögött az ajtót, majd úgy, ahogy van, ruhástól dől be az ágyba. Bár nem alszik jól, gondolatai nem hagyják békében nyugodni, reggel mégis határozottan kipihentebben ébred, mint az elmúlt időben bármikor. Miközben próbálja kicsit összeszedni ruháját és kinézetét, döbben csak rá, hogy mennyire éhes is igazából, így elindul, hogy megkeresse a konyhát, amit viszonylag hamar meg is talál. Ott aztán azonnal elkezd telepakolni egy tányért mindenféle finomsággal. Az étkezőbe érve esik csak le neki, hogy talán illett volna megvárni, míg a szolgák szervírozzák a reggelit, ő azonban nincs ilyesmihez szokva és éhsége már amúgy is majdnem legyűri jólneveltségét, így felesleges magyarázkodás helyett inkább csak leül egy szabad székre, és igyekszik úgy tenni, mintha semmi szokatlan nem történt volna.*
- Jó reggelt! *köszön a bent lévő két lánynak. Kicsit fél tőle, hogy a ház úrnője meg fogja szólni, amiért ennyit eszik, így inkább kerülni a fiatal lány pillantását, miközben a kiadós reggelijét élvezi*
- Tényleg csodálatos ez a hely! *helyesel lelkesen Luni szavaira két falat között* Szerencsések vagytok, hogy itt nőttetek fel! *fűzi tovább a szót, hogy ne csak az evés hangjai áradjanak az irányából* Bár azt hiszem, az igazán szerencsések mi vagyunk, hogy találkoztunk veletek tegnap! *enged meg egy gyors mosolyt magának, miközben kis irigységgel szemléli a lányt, aki olyan frissnek és üdének tűnik, miközben ő úgy érzi, éveket öregedett az elmúlt pár napban és ez valószínűleg látszik rajta.*
- Nagyon nehéz napok állnak mögöttünk, és tényleg sokat jelent a kedvességetek és a segítségetek. *folytatja tovább, hisz úgy véli, bővebb magyarázatot kell adni a helyzetükre vonatkozóan, ugyanis nem igazán tudja, Wymnter mit gondol róluk, azonban az a benyomása, nem tarthatja túl sokra őket.*
*Úgy tűnik, végre valahára megérkeznek a várva várt házhoz, ő pedig az esetleges vacsorát mellőzve rögtön megindul egy szoba felé, ha valaki elmondja vagy megmutatja neki az oda vezető utat. A szobába érve fáradtan csukja be maga mögött az ajtót, majd úgy, ahogy van, ruhástól dől be az ágyba. Bár nem alszik jól, gondolatai nem hagyják békében nyugodni, reggel mégis határozottan kipihentebben ébred, mint az elmúlt időben bármikor. Miközben próbálja kicsit összeszedni ruháját és kinézetét, döbben csak rá, hogy mennyire éhes is igazából, így elindul, hogy megkeresse a konyhát, amit viszonylag hamar meg is talál. Ott aztán azonnal elkezd telepakolni egy tányért mindenféle finomsággal. Az étkezőbe érve esik csak le neki, hogy talán illett volna megvárni, míg a szolgák szervírozzák a reggelit, ő azonban nincs ilyesmihez szokva és éhsége már amúgy is majdnem legyűri jólneveltségét, így felesleges magyarázkodás helyett inkább csak leül egy szabad székre, és igyekszik úgy tenni, mintha semmi szokatlan nem történt volna.*
- Jó reggelt! *köszön a bent lévő két lánynak. Kicsit fél tőle, hogy a ház úrnője meg fogja szólni, amiért ennyit eszik, így inkább kerülni a fiatal lány pillantását, miközben a kiadós reggelijét élvezi*
- Tényleg csodálatos ez a hely! *helyesel lelkesen Luni szavaira két falat között* Szerencsések vagytok, hogy itt nőttetek fel! *fűzi tovább a szót, hogy ne csak az evés hangjai áradjanak az irányából* Bár azt hiszem, az igazán szerencsések mi vagyunk, hogy találkoztunk veletek tegnap! *enged meg egy gyors mosolyt magának, miközben kis irigységgel szemléli a lányt, aki olyan frissnek és üdének tűnik, miközben ő úgy érzi, éveket öregedett az elmúlt pár napban és ez valószínűleg látszik rajta.*
- Nagyon nehéz napok állnak mögöttünk, és tényleg sokat jelent a kedvességetek és a segítségetek. *folytatja tovább, hisz úgy véli, bővebb magyarázatot kell adni a helyzetükre vonatkozóan, ugyanis nem igazán tudja, Wymnter mit gondol róluk, azonban az a benyomása, nem tarthatja túl sokra őket.*
3987. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-26 15:52:15
Üzenet elküldve: 2018-09-26 15:52:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A fanyar és az avarillatú//
*Úgy tűnik, Rodd kezdi kiismerni Zeya lelkivilágát, mert nem téved nagyot, mikor rosszallást vár a kitérő említésére. De megtoldja egy sóhajjal is.*
- Vannak még egyéb terveid is?
*Kérdése őszinte, szeretné tudni, hogy mire számíthat. Bár feszült egy kissé, hangja nem - annyira - goromba. Mióta elhagyták a várost, máris kezd enyhülni a nyomasztó légkör terhe a vállán, ettől egy kicsit jobban viseli a bosszúságokat. De azért nem olyan sokáig.
A kutyával nem törődik, valójában a kapuhoz se megy egészen közel, hiszen neki nincs itt dolga. Az asszonyságnak biccent, ezt leszámítva viszont háttérben marad. Viszonylag gyorsan végeznek szerencsére, Rodderiego magyarázatára azonban értetlenül visszakérdez.*
- Mikku?
*Indul némi lemaradással a férfi után, és felveszi a tempóját. Érzékeli a visszafogást, de ha már nincs több meglátogatni való unokaöcs, vagy megetetni való macska, akkor az indulás körüli feszültséget gyorsan lerázza magáról, és lassanként visszatér lelkébe az utazás iránti visszafogott lelkesedés. Neki sem célja felélni társa erejét, hiszen később visszaütne. Egy darabon vissza kell menniük, mivel délre volt a tanya a várostól, nekik pedig az északi útra kell kijutniuk, ám Artheniort már elkerülhetik végre. Ez önmagában véve egy jó fejlemény.*
*Úgy tűnik, Rodd kezdi kiismerni Zeya lelkivilágát, mert nem téved nagyot, mikor rosszallást vár a kitérő említésére. De megtoldja egy sóhajjal is.*
- Vannak még egyéb terveid is?
*Kérdése őszinte, szeretné tudni, hogy mire számíthat. Bár feszült egy kissé, hangja nem - annyira - goromba. Mióta elhagyták a várost, máris kezd enyhülni a nyomasztó légkör terhe a vállán, ettől egy kicsit jobban viseli a bosszúságokat. De azért nem olyan sokáig.
A kutyával nem törődik, valójában a kapuhoz se megy egészen közel, hiszen neki nincs itt dolga. Az asszonyságnak biccent, ezt leszámítva viszont háttérben marad. Viszonylag gyorsan végeznek szerencsére, Rodderiego magyarázatára azonban értetlenül visszakérdez.*
- Mikku?
*Indul némi lemaradással a férfi után, és felveszi a tempóját. Érzékeli a visszafogást, de ha már nincs több meglátogatni való unokaöcs, vagy megetetni való macska, akkor az indulás körüli feszültséget gyorsan lerázza magáról, és lassanként visszatér lelkébe az utazás iránti visszafogott lelkesedés. Neki sem célja felélni társa erejét, hiszen később visszaütne. Egy darabon vissza kell menniük, mivel délre volt a tanya a várostól, nekik pedig az északi útra kell kijutniuk, ám Artheniort már elkerülhetik végre. Ez önmagában véve egy jó fejlemény.*
3986. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-26 15:10:17
Üzenet elküldve: 2018-09-26 15:10:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A fanyar és az avarillatú//
- Ha nincs, hát nincs. * Vonja meg a vállát a térkép hiányára a városkapunk kiérve. Mondjuk ő úgy elfelejtette, ahogy volt. Talán azért, mert Zeya ötlete volt és eddig mindig minden amit mondott az úgy is lett. Az idő vonatkozásában is valószínű a napsütés, a tegnapi esőfelhőknek hála az isteneknek nyoma sincs. Zeya kilépne, de Rodderiegonak még dolga van a környéken. *
- A tegnapi tanyára még beugranék pár percre. * Mondja Zeya rosszalló tekintete ellenére. Az útitársa láthatóan nem örül az újabb kitérőnek, de ez még a tűréshatárán belül van. A tanya nincs messze és a gyors tempónak hála hamar odaérnek. Rodderiego bekémlel a zárt kapu felett, nem feledte a tegnapi morgó kutyát. Mintha csak megérezte volna az a dög hogy rá gondol, az egyik szénaboglya mögül hangos csaholással rohan a kerítéshez. Acsargása, csaholása nem bátorítja épp a kapu kinyitására. ~ Tegnap kellett volna pár falat étel, meg pár perc haverkodás, akkor talán más lenne a helyzet. De hát akkor is rohantunk. ~ Bosszankodik. Már kiabálni kezdene, mikor a tegnapi asszonyság ~ valószínű a kutyának hála ~ kinéz az ajtón. *
- Asszonyom! Legyen kedves! – * Kiabál be. Az asszony tán vissza is menne azonnal, azonban az ismerős Zeyát észreveszi és bár morcosan de eljön a kapuig. Talán arra gondolhat, hogy Zeya újra munkát akar, esetleg a tegnapi bérrel kapcsolatban van reklamálni valója, hisz Rodderiegora rá se néz. *
- Asszonyom, Arját keressük. Azt a lányt, aki tegnap este itt maradt.
- Hogy itt van, de nem ér rá? Értem. Ez esetben átadna neki valamit? Csak egy lap. * Csomagjából előveszi a megmaradt két lapot és az Arjának szólót átfutja:
„Életkedv
Szerényen libben
A tavasz elhalványul
Jelenlétében.
Rodd”
A papírt összehajtja és átadja a nőnek.*
- Köszönöm és minden jót. * A köszönés után azonnal Zeyához fordul. *
- Csak egy hokku. Már mehetünk is. * – Mondja neki és azonnal indul vissza az útra és azon tovább északra. Reméli azzal, hogy ő indult el tudja diktálni a tempót. Nem akarja kihajtani magát az első pár órában, így sietősen, de a Zeya által diktáltnál egy picivel lassabban tempóban haladnak tovább. *
- Ha nincs, hát nincs. * Vonja meg a vállát a térkép hiányára a városkapunk kiérve. Mondjuk ő úgy elfelejtette, ahogy volt. Talán azért, mert Zeya ötlete volt és eddig mindig minden amit mondott az úgy is lett. Az idő vonatkozásában is valószínű a napsütés, a tegnapi esőfelhőknek hála az isteneknek nyoma sincs. Zeya kilépne, de Rodderiegonak még dolga van a környéken. *
- A tegnapi tanyára még beugranék pár percre. * Mondja Zeya rosszalló tekintete ellenére. Az útitársa láthatóan nem örül az újabb kitérőnek, de ez még a tűréshatárán belül van. A tanya nincs messze és a gyors tempónak hála hamar odaérnek. Rodderiego bekémlel a zárt kapu felett, nem feledte a tegnapi morgó kutyát. Mintha csak megérezte volna az a dög hogy rá gondol, az egyik szénaboglya mögül hangos csaholással rohan a kerítéshez. Acsargása, csaholása nem bátorítja épp a kapu kinyitására. ~ Tegnap kellett volna pár falat étel, meg pár perc haverkodás, akkor talán más lenne a helyzet. De hát akkor is rohantunk. ~ Bosszankodik. Már kiabálni kezdene, mikor a tegnapi asszonyság ~ valószínű a kutyának hála ~ kinéz az ajtón. *
- Asszonyom! Legyen kedves! – * Kiabál be. Az asszony tán vissza is menne azonnal, azonban az ismerős Zeyát észreveszi és bár morcosan de eljön a kapuig. Talán arra gondolhat, hogy Zeya újra munkát akar, esetleg a tegnapi bérrel kapcsolatban van reklamálni valója, hisz Rodderiegora rá se néz. *
- Asszonyom, Arját keressük. Azt a lányt, aki tegnap este itt maradt.
- Hogy itt van, de nem ér rá? Értem. Ez esetben átadna neki valamit? Csak egy lap. * Csomagjából előveszi a megmaradt két lapot és az Arjának szólót átfutja:
„Életkedv
Szerényen libben
A tavasz elhalványul
Jelenlétében.
Rodd”
A papírt összehajtja és átadja a nőnek.*
- Köszönöm és minden jót. * A köszönés után azonnal Zeyához fordul. *
- Csak egy hokku. Már mehetünk is. * – Mondja neki és azonnal indul vissza az útra és azon tovább északra. Reméli azzal, hogy ő indult el tudja diktálni a tempót. Nem akarja kihajtani magát az első pár órában, így sietősen, de a Zeya által diktáltnál egy picivel lassabban tempóban haladnak tovább. *
3985. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-26 12:21:44
Üzenet elküldve: 2018-09-26 12:21:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Még az álom emlékeivel a szemében ül fel és próbál nagyon gyorsan magához térni, kevés sikerrel, de igyekezni kell, hisz Lyz ott ül mellette és csak remélni meri, hogy nem mondott és/vagy csinált valami otrombaságot álmában.
Megköszörüli a torkát és kidörzsöli az álom utolsó morzsáit a szeméből és a mosolygó elf lányra néz.*
- Khm, igen, igen, igyekeztem, de ez természetes, mint a légzés. *igyekszik határozott hangot megütni, de egyelőre még nincs teljesen a helyzet magaslatán. Ennél fogva Lyz szeplőit sem veszi észre és ha észre is venné sem biztos, hogy betudná a zavarának. Csak azt látja, hogy nagyon szép. Most is, mint mindig.*
- Nem, kezdhetjük. Az irbisz se melegít be, mielőtt elkapja az őzet, nem? *kérdi mosolyogva, majd állásba tornázza magát, hogy íja után nézzen, amit meg is talál nem messze tőle. Szép darab, régi ugyan, de tökéletes állapotban van. Egy részeges vadásztól nyerte el még régen kártyán. Mondjuk azóta kölcsön nyilakkal jár, mert elfogyott a tegezéből és nem volt lehetősége még újakat venni. Általában Lyzit lejmolja.*
- Mi legyen? Lőjünk párat bemelegítésnek? *mosolyog az elf lányra kedvesen, majd leveszi a mellényét, hisz most nem nagyon lesz szükség remélhetően bőrpáncélra. A vért alatt lenge inget visel, kissé régi az is, de tiszta. Az erődben lakni ezért is jó, mert mindig van tiszta holmija és úgy sokkal komfortosabb. Lyz láthatja, hogy megismerésük pillanatához képest sokkal jobb állapotban van. Nem sovány már, nincsenek ki a bordái, hanem egy jól táplált átlagos elf benyomását kelti.*
//Íjászverseny//
*Még az álom emlékeivel a szemében ül fel és próbál nagyon gyorsan magához térni, kevés sikerrel, de igyekezni kell, hisz Lyz ott ül mellette és csak remélni meri, hogy nem mondott és/vagy csinált valami otrombaságot álmában.
Megköszörüli a torkát és kidörzsöli az álom utolsó morzsáit a szeméből és a mosolygó elf lányra néz.*
- Khm, igen, igen, igyekeztem, de ez természetes, mint a légzés. *igyekszik határozott hangot megütni, de egyelőre még nincs teljesen a helyzet magaslatán. Ennél fogva Lyz szeplőit sem veszi észre és ha észre is venné sem biztos, hogy betudná a zavarának. Csak azt látja, hogy nagyon szép. Most is, mint mindig.*
- Nem, kezdhetjük. Az irbisz se melegít be, mielőtt elkapja az őzet, nem? *kérdi mosolyogva, majd állásba tornázza magát, hogy íja után nézzen, amit meg is talál nem messze tőle. Szép darab, régi ugyan, de tökéletes állapotban van. Egy részeges vadásztól nyerte el még régen kártyán. Mondjuk azóta kölcsön nyilakkal jár, mert elfogyott a tegezéből és nem volt lehetősége még újakat venni. Általában Lyzit lejmolja.*
- Mi legyen? Lőjünk párat bemelegítésnek? *mosolyog az elf lányra kedvesen, majd leveszi a mellényét, hisz most nem nagyon lesz szükség remélhetően bőrpáncélra. A vért alatt lenge inget visel, kissé régi az is, de tiszta. Az erődben lakni ezért is jó, mert mindig van tiszta holmija és úgy sokkal komfortosabb. Lyz láthatja, hogy megismerésük pillanatához képest sokkal jobb állapotban van. Nem sovány már, nincsenek ki a bordái, hanem egy jól táplált átlagos elf benyomását kelti.*
3984. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-26 00:03:24
Üzenet elküldve: 2018-09-26 00:03:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Reggel//
*A jövő bár bizonytalan és nagy valószínűséggel újabb veszélyeket rejt, a jelenben igazából nem lehet oka panaszra.
Vezetőik, akik egyben nagyon-nagyon távoli rokonai is, úgy tűnik, hogy tényleg ismerősek ezen a környéken, mert minden különösebb gond és nehézség nélkül maguk mögött hagyják a mocsarat, és mielőtt még teljesen rájuk szállna a sötét megérkeznek egy olyan házhoz, ahol bármikor szívesen töltené az éjszakát, különösen most.
Úgy érzi jelenleg száműzöttként, menekültként, és gyakorlatilag most már otthontalanként is, nem is kívánhat magának többet, mint egy kellemes beszélgetést, finom vacsorát, meleg és kényelmes ágyat.
Természetesen nem felejti el mindazt, ami Lau otthonában történt, mégis úgy érzi, hogy ezeknek köszönhetően az a komor sötétség, ami megszállta elkezd egy kicsit felengedni benne. Bár leginkább Intath érdeme, egy másik napon talán még egész kellemesen is érezné magát, ezen azonban a legtöbb, amire képes, hogy nem látja már annyira sötéten a világot és a jövőt, mint eddig.
Miután teleette magát, a tőle telhető legnagyobb udvariassággal elköszön a társaságtól és magához képest egész nyugodtan alszik egészen kora reggelig.
Aztán fésülködik és fürdik, utána pedig egy kis vízzel a ruhákat is meghinti, és kisimítja, amelyeket felvenni szándékozik. A mosást ugyan nem pótolja ezzel, de a legfeltűnőbb gyűrődéseket és egy-két apró foltot képes eltünteti. Egyedül köpenyét hagyja meg olyannak, amilyen eddig is volt, viseltesnek, gyűröttnek, mert ahová készülnek, ott valószínűleg jól fog jönni így, meg hát persze az is igaz, hogy kis víz amúgy sem sokat segített volna rajta.
A gyönyörű ruhák, amiket Naitól ajándékba kapott és nagyon hordani akart már végre, leginkább persze azt a célt szolgálták volna, hogy szép legyen bennük és csinos. Most mégis ott maradnak táskája legmélyén mosatlanul. Ez a nap, és minden bizonnyal a következők is nem arról fognak szólni, hogy szépnek kell lennie, hanem egyszerűen arról, hogy hogyan, merre, hová, és miért? Meg persze arról, hogy túléljék mindazt, ami rájuk vár.
Nincs túl sok illúziója, de abban biztos, hogy jobb lesz visszaöltöznie azzá, aki szinte mindig is volt. Így kerül fel apró testére a rövid ujjú, kockás, kék fekete ing, a hozzá való teljesen egyszerű fekete nadrággal és csizmával együtt. Első ránézésre meglehetősen fiús öltözet, akár annak is lehetne nézni, ha lágy arcvonásai, hosszú fekete haja és apró, de azért észrevehető mellei nem árulnák el, hogy valójában lány.
Mégis úgy érzi magát, mint aki úgy néz ki, hogy már csak egy balta kellene a kezébe, és mehetne is rögtön az erdőbe vágni a fát a vacsorához. Még sem feszélyezi különösebben magát. Bármennyire is szép ez a ház, az sem volt semmi, ahol a városban lakott, ráadásul most nem is Artheniorban vannak, a Gazdagnegyed pedig lehet, hogy örökké a múlté már az ott uralkodó szokásokkal együtt.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve másik lánca mellől, amelynek medálja egy kék könnycseppet formáz, előveszi és ingén kívülre rakja az édesanyjától ajándékba kapott egyszerű láncot a bagoly amulettel együtt, ami rajra függ. Közszemlére teszi, ahogyan még nem hordta sosem. Eddig úgy érezte, hogy gyengeségének a bizonyítéka, legalábbis néhányan azok közül, akik tudják mire való, biztosan azt gondolnák, hogy azért van rá szüksége, mert buta. Most úgy van vele, hogy immár teljesen mindegy. Talán még hasznára is lehet, ha azt hiszik róla, hogy nem veti fel az ész, amúgy pedig azok után, amik mostanában történtek még vágyik is arra, hogy az legyen a jövőben a legnagyobb problémája, hogy bárki is hülyének nézi, vagy kineveti.
Mikor az étkezőbe megérkezik táskája már nála van minden holmijával együtt, és köpenye is ott van a kezében. Látszik rajta, hogy kész az útra, és nem is kíván túl sokáig visszaélni rokonainak a vendégszeretetével.*
- Szép reggelt! *köszön a lányra, miközben próbál kedvesen mosolyogni. Csak most van alkalma alaposabban megnézni őt magának nappali fénynél, és egyúttal megállapítani azt, hogy határozottan szép. Persze az elfeknél körülbelül az az átlagos, ha valaki szép, őt azonban külön különlegessé teszi a haja. Luninak legalábbis nagyon tetszik, még az is átfut gondolatai között, hogyha költő lenne akkor nagy valószínűséggel kedve támadna írni róla valami szép verset. Talán kicsit tovább is bámulja, mint illene, bár valószínűleg látszik rajta, hogy inkább csodálattal, mint bármilyen más érzelemmel.
Mindezek után leül. Nem kérdezi meg, hogy hol vannak a többiek, nem köszöni meg még egyszer a vacsorát és az ágyat, utóbbit már csak azért sem, hogy a lány ne tartsa sem unalmasnak, sem pedig olyasvalakinek, aki hajlamos túludvariaskodni önmagát és a helyzetet, de azért szeretne mondani valamit, hogy ne úgy üljön itt, mint aki nagyon zavarban van, és nincs semmiféle mondanivalója, pedig kicsit mind a kettő igaz rá éppen.*
- Jó lehet ilyen szép vidéken élni. *jegyzi meg végül, bár szavait kicsit esetlennek érzi saját maga is, nem többnek egy erőltetett kísérletnél, hogy ne csak bámulniuk kelljen egymást, amíg rajtuk kívül valaki más fel nem bukkan.*
- Igaz tegnap este nem láttam belőle túl sokat. *ismeri el ezek után kissé szórakozott mosollyal.*
- Artheniornál viszont biztosan szebb itt. Főleg éppen most.
*A jövő bár bizonytalan és nagy valószínűséggel újabb veszélyeket rejt, a jelenben igazából nem lehet oka panaszra.
Vezetőik, akik egyben nagyon-nagyon távoli rokonai is, úgy tűnik, hogy tényleg ismerősek ezen a környéken, mert minden különösebb gond és nehézség nélkül maguk mögött hagyják a mocsarat, és mielőtt még teljesen rájuk szállna a sötét megérkeznek egy olyan házhoz, ahol bármikor szívesen töltené az éjszakát, különösen most.
Úgy érzi jelenleg száműzöttként, menekültként, és gyakorlatilag most már otthontalanként is, nem is kívánhat magának többet, mint egy kellemes beszélgetést, finom vacsorát, meleg és kényelmes ágyat.
Természetesen nem felejti el mindazt, ami Lau otthonában történt, mégis úgy érzi, hogy ezeknek köszönhetően az a komor sötétség, ami megszállta elkezd egy kicsit felengedni benne. Bár leginkább Intath érdeme, egy másik napon talán még egész kellemesen is érezné magát, ezen azonban a legtöbb, amire képes, hogy nem látja már annyira sötéten a világot és a jövőt, mint eddig.
Miután teleette magát, a tőle telhető legnagyobb udvariassággal elköszön a társaságtól és magához képest egész nyugodtan alszik egészen kora reggelig.
Aztán fésülködik és fürdik, utána pedig egy kis vízzel a ruhákat is meghinti, és kisimítja, amelyeket felvenni szándékozik. A mosást ugyan nem pótolja ezzel, de a legfeltűnőbb gyűrődéseket és egy-két apró foltot képes eltünteti. Egyedül köpenyét hagyja meg olyannak, amilyen eddig is volt, viseltesnek, gyűröttnek, mert ahová készülnek, ott valószínűleg jól fog jönni így, meg hát persze az is igaz, hogy kis víz amúgy sem sokat segített volna rajta.
A gyönyörű ruhák, amiket Naitól ajándékba kapott és nagyon hordani akart már végre, leginkább persze azt a célt szolgálták volna, hogy szép legyen bennük és csinos. Most mégis ott maradnak táskája legmélyén mosatlanul. Ez a nap, és minden bizonnyal a következők is nem arról fognak szólni, hogy szépnek kell lennie, hanem egyszerűen arról, hogy hogyan, merre, hová, és miért? Meg persze arról, hogy túléljék mindazt, ami rájuk vár.
Nincs túl sok illúziója, de abban biztos, hogy jobb lesz visszaöltöznie azzá, aki szinte mindig is volt. Így kerül fel apró testére a rövid ujjú, kockás, kék fekete ing, a hozzá való teljesen egyszerű fekete nadrággal és csizmával együtt. Első ránézésre meglehetősen fiús öltözet, akár annak is lehetne nézni, ha lágy arcvonásai, hosszú fekete haja és apró, de azért észrevehető mellei nem árulnák el, hogy valójában lány.
Mégis úgy érzi magát, mint aki úgy néz ki, hogy már csak egy balta kellene a kezébe, és mehetne is rögtön az erdőbe vágni a fát a vacsorához. Még sem feszélyezi különösebben magát. Bármennyire is szép ez a ház, az sem volt semmi, ahol a városban lakott, ráadásul most nem is Artheniorban vannak, a Gazdagnegyed pedig lehet, hogy örökké a múlté már az ott uralkodó szokásokkal együtt.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve másik lánca mellől, amelynek medálja egy kék könnycseppet formáz, előveszi és ingén kívülre rakja az édesanyjától ajándékba kapott egyszerű láncot a bagoly amulettel együtt, ami rajra függ. Közszemlére teszi, ahogyan még nem hordta sosem. Eddig úgy érezte, hogy gyengeségének a bizonyítéka, legalábbis néhányan azok közül, akik tudják mire való, biztosan azt gondolnák, hogy azért van rá szüksége, mert buta. Most úgy van vele, hogy immár teljesen mindegy. Talán még hasznára is lehet, ha azt hiszik róla, hogy nem veti fel az ész, amúgy pedig azok után, amik mostanában történtek még vágyik is arra, hogy az legyen a jövőben a legnagyobb problémája, hogy bárki is hülyének nézi, vagy kineveti.
Mikor az étkezőbe megérkezik táskája már nála van minden holmijával együtt, és köpenye is ott van a kezében. Látszik rajta, hogy kész az útra, és nem is kíván túl sokáig visszaélni rokonainak a vendégszeretetével.*
- Szép reggelt! *köszön a lányra, miközben próbál kedvesen mosolyogni. Csak most van alkalma alaposabban megnézni őt magának nappali fénynél, és egyúttal megállapítani azt, hogy határozottan szép. Persze az elfeknél körülbelül az az átlagos, ha valaki szép, őt azonban külön különlegessé teszi a haja. Luninak legalábbis nagyon tetszik, még az is átfut gondolatai között, hogyha költő lenne akkor nagy valószínűséggel kedve támadna írni róla valami szép verset. Talán kicsit tovább is bámulja, mint illene, bár valószínűleg látszik rajta, hogy inkább csodálattal, mint bármilyen más érzelemmel.
Mindezek után leül. Nem kérdezi meg, hogy hol vannak a többiek, nem köszöni meg még egyszer a vacsorát és az ágyat, utóbbit már csak azért sem, hogy a lány ne tartsa sem unalmasnak, sem pedig olyasvalakinek, aki hajlamos túludvariaskodni önmagát és a helyzetet, de azért szeretne mondani valamit, hogy ne úgy üljön itt, mint aki nagyon zavarban van, és nincs semmiféle mondanivalója, pedig kicsit mind a kettő igaz rá éppen.*
- Jó lehet ilyen szép vidéken élni. *jegyzi meg végül, bár szavait kicsit esetlennek érzi saját maga is, nem többnek egy erőltetett kísérletnél, hogy ne csak bámulniuk kelljen egymást, amíg rajtuk kívül valaki más fel nem bukkan.*
- Igaz tegnap este nem láttam belőle túl sokat. *ismeri el ezek után kissé szórakozott mosollyal.*
- Artheniornál viszont biztosan szebb itt. Főleg éppen most.
3983. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-25 17:32:45
Üzenet elküldve: 2018-09-25 17:32:45
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Vándorlás - Vorhas, Gigár //
*Jó sokáig baktatnak, a város apróvá zsugorodik mögöttük mire válaszol. Van egy sejtése arról mire készül a nagy lábú. S jobb ha az elején tisztázzák ezt a dolgot.*
-Az egyetlen lény ami téged elbír, az a Maihhin. 4-5 méter magas bestiák. Olyanok mint valami szarvasféle. Láttam róluk festményeket, odaát. *Fejével a Világhegység felé int, de nem specifikálja, hogy pontosan hol is az az " odaát ".*
-A füves pusztán élnek, méghozzá nem a mifelénk közel eső végén. Az a hely, egy zölden hullámzó pokol. Aki pár mérföld mélyen belegázol, és elveszti az irányt, annak vége.*Nagyot fúj, s iszik egy kortyot a wegtoreni pálinkából. Ezt a témát nem bírja alkohol nélkül.*
-Az nagyapám, ismert egy fickót. Gazdag kereskedő volt. Hallod?*Kérdi, csak a biztonság kedvéért, majd folytatja.*
-A fickónak volt egy fia, aki kissé sokat gondolt magáról. Fogadott, részegen valami másik barommal, hogy bent mer tölteni egy éjszakát. Miután 3 napig nem jött ki, utána küldtek egy zsoldos csapatot. 10 talpig vasba öltözött gyilkost. Olyanokat akik nem ijednek ám meg a saját árnyékuktól. A legjobbakat akiket pénzért csak kapni lehet.*Felszívja a taknyát és nagyot köp oldalra.*
-Tudod mit találtak? Egy fél csizmát, meg egy lábszárat. Egy tócsa vérben. Nem értek ki napszállta előtt.*Morran, s arcán szomorú grimasz kúszik szét.*
-A nagyapám ott volt, azok közt akik várták őket. Kölcsönzött a másik fickónak, hogy legyen pénze a zsoldosokra, és kíváncsi volt mi lesz a dologból.
Csak a halál sikolyokat hallották. És a csámcsogást. Vártak, másnap is, de senki nem jött ki élve. 10 ember, és valami úgy felzabálta őket mint a semmit. Névtelen rémek járnak éjszakánként azon a helyen. Olyan dolgok amivel te se akarsz bajszot akasztani.
-Figyelj rám pöttöm.*A lovat úgy irányítja hogy a másik elé vágjon, s a tekintetük találkozzon.*
-Ha bemész oda, nem jössz ki élve.<font size='-2'><b>A hozzászólás írója (Vorhas Be'Tlender) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.25 17:36:20</b></font>
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.10.09 08:27:06, a következő indokkal:
Helyesírási hibák javítása.
*Jó sokáig baktatnak, a város apróvá zsugorodik mögöttük mire válaszol. Van egy sejtése arról mire készül a nagy lábú. S jobb ha az elején tisztázzák ezt a dolgot.*
-Az egyetlen lény ami téged elbír, az a Maihhin. 4-5 méter magas bestiák. Olyanok mint valami szarvasféle. Láttam róluk festményeket, odaát. *Fejével a Világhegység felé int, de nem specifikálja, hogy pontosan hol is az az " odaát ".*
-A füves pusztán élnek, méghozzá nem a mifelénk közel eső végén. Az a hely, egy zölden hullámzó pokol. Aki pár mérföld mélyen belegázol, és elveszti az irányt, annak vége.*Nagyot fúj, s iszik egy kortyot a wegtoreni pálinkából. Ezt a témát nem bírja alkohol nélkül.*
-Az nagyapám, ismert egy fickót. Gazdag kereskedő volt. Hallod?*Kérdi, csak a biztonság kedvéért, majd folytatja.*
-A fickónak volt egy fia, aki kissé sokat gondolt magáról. Fogadott, részegen valami másik barommal, hogy bent mer tölteni egy éjszakát. Miután 3 napig nem jött ki, utána küldtek egy zsoldos csapatot. 10 talpig vasba öltözött gyilkost. Olyanokat akik nem ijednek ám meg a saját árnyékuktól. A legjobbakat akiket pénzért csak kapni lehet.*Felszívja a taknyát és nagyot köp oldalra.*
-Tudod mit találtak? Egy fél csizmát, meg egy lábszárat. Egy tócsa vérben. Nem értek ki napszállta előtt.*Morran, s arcán szomorú grimasz kúszik szét.*
-A nagyapám ott volt, azok közt akik várták őket. Kölcsönzött a másik fickónak, hogy legyen pénze a zsoldosokra, és kíváncsi volt mi lesz a dologból.
Csak a halál sikolyokat hallották. És a csámcsogást. Vártak, másnap is, de senki nem jött ki élve. 10 ember, és valami úgy felzabálta őket mint a semmit. Névtelen rémek járnak éjszakánként azon a helyen. Olyan dolgok amivel te se akarsz bajszot akasztani.
-Figyelj rám pöttöm.*A lovat úgy irányítja hogy a másik elé vágjon, s a tekintetük találkozzon.*
-Ha bemész oda, nem jössz ki élve.<font size='-2'><b>A hozzászólás írója (Vorhas Be'Tlender) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.25 17:36:20</b></font>
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.10.09 08:27:06, a következő indokkal:
Helyesírási hibák javítása.
3982. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-25 15:20:00
Üzenet elküldve: 2018-09-25 15:20:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vándorlás - Vorhas, Gigár//
*Elég rendesen meglódul a városból kifelé, noha ez neki sima tempót jelent.*
- Tündérke, aztán kapaszkodjál!
*Szól rá a jobb vállára, mert, hogy nincs már ott semmi.*
- E meg hova lett? Né má, elrepült...
*Kezével tapogatja a vállát, de sehol semmi. Annyira erősen gondolkodott, hogy addig lerepülhetett a tündérke a válláról, és mivel a tündérek pille könnyűk ezért nagyon észre sem vehette. Hátra nézve már csak egy tündérke követi, aki öszvéren lovagol.*
- Elég lesz a Bet is, azt könnyű megjegyezni.
*Bólint az aprócska, picinyke tündérnek, aki vele tart.*
- Én Gigár vagyok a Hegyóriás, ha még nem mondtam volna.
*Fontos tény ám ez, nem baj, ha már egyszer mondta. Elnézve az aprólékot nagyon megtetszik neki a hátaskája. Gigárnak az nagyon pici lenne, neki valami nagyobb kellene.*
- Megyünk hátast szerezni. Nem gyalogolhatok egész életembe.
*Váratlanul tör rá a hátas szerzés ötlete. De erről nem tehet Gigár, a tündérke tehet, akinek Bet a neve, mert neki van hátasa, Gigárnak meg nincs.*
- Csak kevés állat bír meg egy hegyórást, vagy talán csak egy vagy kettő.
- Te ismersz ilyen állatot tündérke?
*Közbe azért még mennek, haladnak nagyjából az ingovány felé.*
*Elég rendesen meglódul a városból kifelé, noha ez neki sima tempót jelent.*
- Tündérke, aztán kapaszkodjál!
*Szól rá a jobb vállára, mert, hogy nincs már ott semmi.*
- E meg hova lett? Né má, elrepült...
*Kezével tapogatja a vállát, de sehol semmi. Annyira erősen gondolkodott, hogy addig lerepülhetett a tündérke a válláról, és mivel a tündérek pille könnyűk ezért nagyon észre sem vehette. Hátra nézve már csak egy tündérke követi, aki öszvéren lovagol.*
- Elég lesz a Bet is, azt könnyű megjegyezni.
*Bólint az aprócska, picinyke tündérnek, aki vele tart.*
- Én Gigár vagyok a Hegyóriás, ha még nem mondtam volna.
*Fontos tény ám ez, nem baj, ha már egyszer mondta. Elnézve az aprólékot nagyon megtetszik neki a hátaskája. Gigárnak az nagyon pici lenne, neki valami nagyobb kellene.*
- Megyünk hátast szerezni. Nem gyalogolhatok egész életembe.
*Váratlanul tör rá a hátas szerzés ötlete. De erről nem tehet Gigár, a tündérke tehet, akinek Bet a neve, mert neki van hátasa, Gigárnak meg nincs.*
- Csak kevés állat bír meg egy hegyórást, vagy talán csak egy vagy kettő.
- Te ismersz ilyen állatot tündérke?
*Közbe azért még mennek, haladnak nagyjából az ingovány felé.*
3981. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-25 00:01:11
Üzenet elküldve: 2018-09-25 00:01:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Sokat sétál a Mágustoronyból Arthenior felé apró tündérlábain, mégsem ér a városba sötétedésig. Ráadásul az eső zuhogni kezd, hideg van, őszi este, és nagyon fázik.
Percekig sétál, teljesen átfagyva, míg meg nem pillant egy házat, melyből fény szűrődik ki. Őröket nem lát, így hát csendesen belopódzik a kertbe. Olyan nagy ez a ház - már amennyit lát belőle a sötétben -, hogy biztos, nemesek lakják. Nekik pedig mindig van istállójuk. A házba nem merne beszökni, viszont biztos van egy pajta, vagy ilyesmi.
Kis keresgélés után sikerrel is jár, csurom vizesen, teljesen átfagyva lép be az istálló ajtaján. A lovak furán néznek rá, de nem tűnnek ellenségesnek - talán azért, mert a tündér druida?
A fiú keres magának egy nyugodt zugot, és jó alaposan betakarózik szalmával. Koszos lesz, ez igaz, de ideiglenes ágya hamar megszárítja majd, emellett puha, és meleg - melegebb, mint az őszi esőben ázni.*
Percekig sétál, teljesen átfagyva, míg meg nem pillant egy házat, melyből fény szűrődik ki. Őröket nem lát, így hát csendesen belopódzik a kertbe. Olyan nagy ez a ház - már amennyit lát belőle a sötétben -, hogy biztos, nemesek lakják. Nekik pedig mindig van istállójuk. A házba nem merne beszökni, viszont biztos van egy pajta, vagy ilyesmi.
Kis keresgélés után sikerrel is jár, csurom vizesen, teljesen átfagyva lép be az istálló ajtaján. A lovak furán néznek rá, de nem tűnnek ellenségesnek - talán azért, mert a tündér druida?
A fiú keres magának egy nyugodt zugot, és jó alaposan betakarózik szalmával. Koszos lesz, ez igaz, de ideiglenes ágya hamar megszárítja majd, emellett puha, és meleg - melegebb, mint az őszi esőben ázni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579