Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 113 (2241. - 2260. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2260. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-03-09 20:32:39
Üzenet elküldve: 2016-03-09 20:32:39
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Indulás Artheniorba//
*Az út hosszú és néma. Az évek során megszokta már, hogy csak néha tud beszélni valakivel és az is általában fajtárs, tehát nem túlzottan zavartatja magát. Megy, viszi az élelmet és vezeti két ebét vissza a városba. Sok időt töltött már ott, nagyrészt illegálisan. Volt egypár kalandja is amikre szívesen emlékszik vissza épp csak a várost nem kedveli. Rengeteg az ember. Többségük olyan előtte mint a hangya, kicsi gyenge és idegesítően csipkelődik. Épp csak míg ha egy hangyát agyonüt az ork akkor senki nem zavartatja magát miatta, Artheniorban már a legjelentéktelenebb kis zavargásra az egész boly felhördül, és kiküldik a városőröket.* ~Húsz harcos három nyamvadt tündér miatt.~ *Emlékszik vissza az eseményekre.
A vezér gondterheltnek látszik. Elnyelték őt, a sötét gondolatok és ő nem tud velük mit kezdeni. Még azokkal sem amik saját elméjét nyomasztják. Megvannak hát az úton a saját démonaikkal.*
-Meglesznek. *Válaszolja a vezér borús tekintetébe pillantva. Ezt az aggodalmat nem egészen érti és ezt meg is kívánja osztani Hagrarral, hiszen szerinte fölöslegesen aggódik.*
-Azt mondtad nekik kerüljék a harcot. Ha Worgh, vagy valaki más nem csinál valami hülyeséget valószínűleg a hajuk szála sem görbül. Meg aztán erős csapat ők, és erős vezetőjük van. *Persze őrültség tekintetében mind potenciális elkövetők. Ahogy egyébként bármely más ork is az volna. Bármely pillanatban elborulhat valamelyikük agya és lecsaphatnak egy parasztot, de amíg mindegyikük másképp idióta addig nagy baj nem lehet.
Volna még sok kérdés amit meg kéne vitatniuk, de látja a vezér épp nem vevő az ilyen dolgokra így aztán hanyagolja őket.*
-Feküdj csak le. Ma éjjel őrzöm a tábort. *Két napig még Hagrar sem menetelhet alvás nélkül, legyen bármilyen kitartó és eltökélt ork. Aztán nem is kóvályoghatnak úgy végig Arthenioron mint az élőholtak.*
*Az út hosszú és néma. Az évek során megszokta már, hogy csak néha tud beszélni valakivel és az is általában fajtárs, tehát nem túlzottan zavartatja magát. Megy, viszi az élelmet és vezeti két ebét vissza a városba. Sok időt töltött már ott, nagyrészt illegálisan. Volt egypár kalandja is amikre szívesen emlékszik vissza épp csak a várost nem kedveli. Rengeteg az ember. Többségük olyan előtte mint a hangya, kicsi gyenge és idegesítően csipkelődik. Épp csak míg ha egy hangyát agyonüt az ork akkor senki nem zavartatja magát miatta, Artheniorban már a legjelentéktelenebb kis zavargásra az egész boly felhördül, és kiküldik a városőröket.* ~Húsz harcos három nyamvadt tündér miatt.~ *Emlékszik vissza az eseményekre.
A vezér gondterheltnek látszik. Elnyelték őt, a sötét gondolatok és ő nem tud velük mit kezdeni. Még azokkal sem amik saját elméjét nyomasztják. Megvannak hát az úton a saját démonaikkal.*
-Meglesznek. *Válaszolja a vezér borús tekintetébe pillantva. Ezt az aggodalmat nem egészen érti és ezt meg is kívánja osztani Hagrarral, hiszen szerinte fölöslegesen aggódik.*
-Azt mondtad nekik kerüljék a harcot. Ha Worgh, vagy valaki más nem csinál valami hülyeséget valószínűleg a hajuk szála sem görbül. Meg aztán erős csapat ők, és erős vezetőjük van. *Persze őrültség tekintetében mind potenciális elkövetők. Ahogy egyébként bármely más ork is az volna. Bármely pillanatban elborulhat valamelyikük agya és lecsaphatnak egy parasztot, de amíg mindegyikük másképp idióta addig nagy baj nem lehet.
Volna még sok kérdés amit meg kéne vitatniuk, de látja a vezér épp nem vevő az ilyen dolgokra így aztán hanyagolja őket.*
-Feküdj csak le. Ma éjjel őrzöm a tábort. *Két napig még Hagrar sem menetelhet alvás nélkül, legyen bármilyen kitartó és eltökélt ork. Aztán nem is kóvályoghatnak úgy végig Arthenioron mint az élőholtak.*
2259. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-03-09 18:44:46
Üzenet elküldve: 2016-03-09 18:44:46
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Indulás Artheniorba//
*Nem totojázik a vezér, hisz Gravak maga mondta hogy jó lenne Artheniorba utazni. Hát ha fáradtak, ha nem nincs mit vesztegetni az időt. Van útközben annyi pihenőjük, hogy összeszedjék magukat. Hagrar így kevésbé fáradt. Elvégre Gravak egy kézét erőltette, míg Hagrar használta mindkét kezét. Így mikor besötétedik Letáboroznak még a füves pusztán. Hagrar az őrködést ismét vállalja. Hagy gyógyuljon a hadvezér karja, ő meg amúgy se tudna aludni. Aggasztja hogy Zirrahék még nem jöttek vissza, sőt Gworashról sincs hír már egy ideje. Mikor pirkad, tovább indulnak, és a karavánúttól kicsit arrébb haladnak egyenest Arthenior felé. Egész erőteljes tempót diktál a vezér. Elvégre csak kutyagolnak. Persze közben figyelnek. Nehogy rajtuk üssenek a banditák vagy a rablók. Ki tudja még a város őrség is megállíthatja őket. De ez majd akkor kiderül, ha odaérnek. A vezér egész szótlan az úton. Szeretne hírt kapni társaikról, és talán ezért is indultak egyből útnak. A városban hírt is kaphat a csatákról, és a veszteségekről. Nem ártana valami gyógyítót is találni Gravaknak, és akkor rendbe jön a hadvezérük is. Mikor ismét letáboroznak csak akkor szólal meg leginkább Hagrar.*
-Vajon élnek még? *Pillant a másikra, mintha tőle várná a választ.*
*Nem totojázik a vezér, hisz Gravak maga mondta hogy jó lenne Artheniorba utazni. Hát ha fáradtak, ha nem nincs mit vesztegetni az időt. Van útközben annyi pihenőjük, hogy összeszedjék magukat. Hagrar így kevésbé fáradt. Elvégre Gravak egy kézét erőltette, míg Hagrar használta mindkét kezét. Így mikor besötétedik Letáboroznak még a füves pusztán. Hagrar az őrködést ismét vállalja. Hagy gyógyuljon a hadvezér karja, ő meg amúgy se tudna aludni. Aggasztja hogy Zirrahék még nem jöttek vissza, sőt Gworashról sincs hír már egy ideje. Mikor pirkad, tovább indulnak, és a karavánúttól kicsit arrébb haladnak egyenest Arthenior felé. Egész erőteljes tempót diktál a vezér. Elvégre csak kutyagolnak. Persze közben figyelnek. Nehogy rajtuk üssenek a banditák vagy a rablók. Ki tudja még a város őrség is megállíthatja őket. De ez majd akkor kiderül, ha odaérnek. A vezér egész szótlan az úton. Szeretne hírt kapni társaikról, és talán ezért is indultak egyből útnak. A városban hírt is kaphat a csatákról, és a veszteségekről. Nem ártana valami gyógyítót is találni Gravaknak, és akkor rendbe jön a hadvezérük is. Mikor ismét letáboroznak csak akkor szólal meg leginkább Hagrar.*
-Vajon élnek még? *Pillant a másikra, mintha tőle várná a választ.*
2258. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-03-08 23:50:47
Üzenet elküldve: 2016-03-08 23:50:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// Észak felé - Reggel //
*Neki ugyan nincs ellenére, bár igazán izgatott, hiszen kiderül hogy tényleg óriásokkal hozta össze a sors. Szép nagyokkal ráadásul, és ez kifejezetten jól esik szemeinek, már vagy három éve nem látott nálánál nagyobbat. Sylwerannal is még szerencséje volt hiszen az elf is nagyra nőtt, de még mindig az aprólények közé tartozik az apró holmijaikkal, mégiscsak más végre olyat látni aki az ő mérete. A tündért szinte észre sem veszi, tényleg aprócska szegény ennyi hatalmas lény között, viszont az ő modora nem olyan kifinomult mint társának, így sokkal egyszerűbben köszön.*
- Üdv.
*Bőven beéri ennyivel, pedig lenne mit kérdeznie, de nem akarja rögtön lerohanni az idegeneket. Szemén azért látszik hogy mennyire örül szerencséjének, igazi megkönnyebbülés, otthonos érzés végre ilyen közegben lenni. A beszédet, ha már az elf elkezdte, meghagyja neki. Majd ha már végeztek a bemutatkozással és a többi udvariaskodással, úgyis megered a nyelve.*
*Neki ugyan nincs ellenére, bár igazán izgatott, hiszen kiderül hogy tényleg óriásokkal hozta össze a sors. Szép nagyokkal ráadásul, és ez kifejezetten jól esik szemeinek, már vagy három éve nem látott nálánál nagyobbat. Sylwerannal is még szerencséje volt hiszen az elf is nagyra nőtt, de még mindig az aprólények közé tartozik az apró holmijaikkal, mégiscsak más végre olyat látni aki az ő mérete. A tündért szinte észre sem veszi, tényleg aprócska szegény ennyi hatalmas lény között, viszont az ő modora nem olyan kifinomult mint társának, így sokkal egyszerűbben köszön.*
- Üdv.
*Bőven beéri ennyivel, pedig lenne mit kérdeznie, de nem akarja rögtön lerohanni az idegeneket. Szemén azért látszik hogy mennyire örül szerencséjének, igazi megkönnyebbülés, otthonos érzés végre ilyen közegben lenni. A beszédet, ha már az elf elkezdte, meghagyja neki. Majd ha már végeztek a bemutatkozással és a többi udvariaskodással, úgyis megered a nyelve.*
2257. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-03-08 23:40:44
Üzenet elküldve: 2016-03-08 23:40:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
// Észak felé - Reggel //
*Shiriqának igaza van. Szerencsések, hogy még egyszer sem esett. De vajon ugyanilyen szerencsések lennének abban is, hogy akikbe belefutnak, hozzájuk hasonlóan nem akarnak bajt? Sok tapasztalata van mér e téren, és mindenféle végkimenetellel szembesült már az életben. De azért mégis csak reméli a legjobbakat, és próbál ő is pozitívan hozzáállni a lány szokatlan optimizmusához.*
- Igazad lehet... de azért tarts a közeledben a kardjaidat...
*Egyre fogy a távolság köztük és a felfedezettek között. Valóban két óriás. Méghozzá két igencsak megtermett férfi. Ám amit a távolból nem vett észre, az a kecses kis törékeny szép női alak, amely szinte eltűnt a hatalmas harcosok árnyékában. De nem is csoda, hiszen olyan apró, és legalább annyira szép, mint a tündérek nagy része, ha nem még szebb is az átlagnál.
Mivel ők térnek arra a részre, ahol a méretes csapat ténykedik - további igazán méretes lovakkal - így Sylweran úgy érzi, az illem azt diktálja, ők szólaljanak meg először. Vet egy pillantást oldalvást Shiriqára, s ha úgy látja, a lánynak sincs ellenére, kiegyenesedik kissé nyergében.*
- Szép jó reggelt drága hölgyem, s jó urak! *köszönti is őket, s szokás szerint elhagyja a magázódást. Hiszen minek? Sosem látta értelmét, csak ha feltétlenül szükséges volt, akkor használta. Véleménye szerint így is lehet elég illedelmes az ember. Vagy esetünkben az elf.*
- Tán' csak nem észak felé haladtok ti is? *érdeklődik, mert ha igen, bizony valószínű, hogy egy úton fognak menni, ha akarnak ha nem. Azokkal a nagy szekerekkel az óriások nem valószínű, hogy nagyon leelőznék őket, ők pedig Biga, Shiriqa ménje miatt nem valószínű, hogy sokkal gyorsabbak volnának. Így egy ütemben haladhatnak látszólag. De persze ez még nem biztos, de nagyon úgy tűnik.
Na és a lovak! Ha Bigát nagynak hitte, akkor ezekre már tényleg illik a mamut jelző.
Egyébként nem tűnnek barátságtalannak. Mármint az óriások és a tündér, habár talán a lovak sem. Eddig ellenséges viselkedést se tanúsítottak. Talán csak ártalmatlan utazók. De inkább valamiféle harcosok.*
A hozzászólás írója (Sehonnai Sylweran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.08 23:42:30
*Shiriqának igaza van. Szerencsések, hogy még egyszer sem esett. De vajon ugyanilyen szerencsések lennének abban is, hogy akikbe belefutnak, hozzájuk hasonlóan nem akarnak bajt? Sok tapasztalata van mér e téren, és mindenféle végkimenetellel szembesült már az életben. De azért mégis csak reméli a legjobbakat, és próbál ő is pozitívan hozzáállni a lány szokatlan optimizmusához.*
- Igazad lehet... de azért tarts a közeledben a kardjaidat...
*Egyre fogy a távolság köztük és a felfedezettek között. Valóban két óriás. Méghozzá két igencsak megtermett férfi. Ám amit a távolból nem vett észre, az a kecses kis törékeny szép női alak, amely szinte eltűnt a hatalmas harcosok árnyékában. De nem is csoda, hiszen olyan apró, és legalább annyira szép, mint a tündérek nagy része, ha nem még szebb is az átlagnál.
Mivel ők térnek arra a részre, ahol a méretes csapat ténykedik - további igazán méretes lovakkal - így Sylweran úgy érzi, az illem azt diktálja, ők szólaljanak meg először. Vet egy pillantást oldalvást Shiriqára, s ha úgy látja, a lánynak sincs ellenére, kiegyenesedik kissé nyergében.*
- Szép jó reggelt drága hölgyem, s jó urak! *köszönti is őket, s szokás szerint elhagyja a magázódást. Hiszen minek? Sosem látta értelmét, csak ha feltétlenül szükséges volt, akkor használta. Véleménye szerint így is lehet elég illedelmes az ember. Vagy esetünkben az elf.*
- Tán' csak nem észak felé haladtok ti is? *érdeklődik, mert ha igen, bizony valószínű, hogy egy úton fognak menni, ha akarnak ha nem. Azokkal a nagy szekerekkel az óriások nem valószínű, hogy nagyon leelőznék őket, ők pedig Biga, Shiriqa ménje miatt nem valószínű, hogy sokkal gyorsabbak volnának. Így egy ütemben haladhatnak látszólag. De persze ez még nem biztos, de nagyon úgy tűnik.
Na és a lovak! Ha Bigát nagynak hitte, akkor ezekre már tényleg illik a mamut jelző.
Egyébként nem tűnnek barátságtalannak. Mármint az óriások és a tündér, habár talán a lovak sem. Eddig ellenséges viselkedést se tanúsítottak. Talán csak ártalmatlan utazók. De inkább valamiféle harcosok.*
A hozzászólás írója (Sehonnai Sylweran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.08 23:42:30
2256. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-03-08 22:01:27
Üzenet elküldve: 2016-03-08 22:01:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Észak felé-reggel//
-Köszönöm
*A vizestömlőt valóban nem tudja megdönteni, és közben ah arcát mosni, így szívesen veszi az óriás segítségét. Pillanatok alatt bevizezi a kezét, majd gyorsan negdörzsöli az arcát. Ezt megcsinálja még egyszer, majd jelzi a férfinek hogy készen van. Végül néhány mozdulattal próbál kezdeni valamit a hajával, mindössze az ujjait használva. És itt sajnálja leginkább, hogy még csak valami jól tükröződő felület sincs kéznél.*
-Köszönöm, habár nagy dolgokat nem szabad várni tőlem, de remélhetőleg többet segítek majd mint ártok.
*Az általa pesszimistábbnak (realistábbnak) tartott Dwartak említést tesz fegyverről. Hogy melyik illene hozzá? Egy tőrön kívül mást el sem tud képzelni a saját kezében, vagy a látszat kedvéért valami dobnivalót. De csak a látszat kedvéért, úgy sem tudna mit kezdeni vele. Pontosabban semmivel nem tudna kezdeni semmit, de egy tőrt még talán meg tudna fogni, tartani.*
-Hát... Ha összekerülnék valakivel aki az életemre akar törni, valószínűleg sehogy sem lenne esélyem ellene. Akár fegyverrel akár nélkül. Legfeljebb ha gyorsabb vagyok nála. Töprengnem meg nem kell, kizárásos alapon valami egyszerűbb tőr jöhetne csak szóba.
*Ahogy említi Dwartak az "új útitársakat", az első ötlete hogy az apja újabb követük, de ezt hamar elveti. Láthatóan egy újabb óriással szaporodik majd a kompánia, vélhetően ezúttal egy nővel. Reméli hogy az egész nem csetepaté lesz, elvégre nem akarja bogy bárkinek baja essen.*
-Köszönöm
*A vizestömlőt valóban nem tudja megdönteni, és közben ah arcát mosni, így szívesen veszi az óriás segítségét. Pillanatok alatt bevizezi a kezét, majd gyorsan negdörzsöli az arcát. Ezt megcsinálja még egyszer, majd jelzi a férfinek hogy készen van. Végül néhány mozdulattal próbál kezdeni valamit a hajával, mindössze az ujjait használva. És itt sajnálja leginkább, hogy még csak valami jól tükröződő felület sincs kéznél.*
-Köszönöm, habár nagy dolgokat nem szabad várni tőlem, de remélhetőleg többet segítek majd mint ártok.
*Az általa pesszimistábbnak (realistábbnak) tartott Dwartak említést tesz fegyverről. Hogy melyik illene hozzá? Egy tőrön kívül mást el sem tud képzelni a saját kezében, vagy a látszat kedvéért valami dobnivalót. De csak a látszat kedvéért, úgy sem tudna mit kezdeni vele. Pontosabban semmivel nem tudna kezdeni semmit, de egy tőrt még talán meg tudna fogni, tartani.*
-Hát... Ha összekerülnék valakivel aki az életemre akar törni, valószínűleg sehogy sem lenne esélyem ellene. Akár fegyverrel akár nélkül. Legfeljebb ha gyorsabb vagyok nála. Töprengnem meg nem kell, kizárásos alapon valami egyszerűbb tőr jöhetne csak szóba.
*Ahogy említi Dwartak az "új útitársakat", az első ötlete hogy az apja újabb követük, de ezt hamar elveti. Láthatóan egy újabb óriással szaporodik majd a kompánia, vélhetően ezúttal egy nővel. Reméli hogy az egész nem csetepaté lesz, elvégre nem akarja bogy bárkinek baja essen.*
2255. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-03-08 21:01:04
Üzenet elküldve: 2016-03-08 21:01:04
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Észak felé - Reggel //
*Miután mindenki túl esett a szokásos reggeli cica mosdáson, és a szárított szarvas húsból is lecsúszott pár falat, nyergelhetnek.*
-Turw majd segít neked a vízzel.*Mondja a lánynak, s fivére már előzékenyen intézkedik is.
A fegyverügyi kérdésre adott választ hűvösen fogadja, s bár egyet ért öccse véleményével miszerint a gyógyítás képessége fontosabb mint a kard forgatásé, de azért vannak kétségei az ügyben hogy ez önmagában elég lesz-e a túléléshez.*
-Ha az első sétáló hulla végez veled, nem gyógyíthatsz meg egy sebet sem. Azt javaslom töprengj azon melyik fegyver is illene hozzád leginkább. Idekint nem sokáig maradsz életben, ha nem tudod megvédeni magad.*Azzal fellép a nyeregbe, körülnéz, s megindul a lóval*
-Társaságunk lesz.*Biccent fivérének a mögöttük poroszkálókra pillantva. Szeme súlyoz, mér, s eredményt hirdet.*
~ Elég nagyok ~
*Legalábbis emberhez képest mindenképp, ő személy szerint nem utazik vértben, soha. Csak a kard van az oldalán, a többit az utánfutón húzza a ló. Amennyire tudja Turwal sosem válna meg a láncingtől így kettejük közül jelenleg ő a páncélozottabb.
Egyelőre semmilyen óvintézkedést nem lát indokoltnak, nem halottak. Ez már jó pont. Ha közelebb érnek úgyis több kiderül. Egyelőre irány a Karaván pihenő.*
*Miután mindenki túl esett a szokásos reggeli cica mosdáson, és a szárított szarvas húsból is lecsúszott pár falat, nyergelhetnek.*
-Turw majd segít neked a vízzel.*Mondja a lánynak, s fivére már előzékenyen intézkedik is.
A fegyverügyi kérdésre adott választ hűvösen fogadja, s bár egyet ért öccse véleményével miszerint a gyógyítás képessége fontosabb mint a kard forgatásé, de azért vannak kétségei az ügyben hogy ez önmagában elég lesz-e a túléléshez.*
-Ha az első sétáló hulla végez veled, nem gyógyíthatsz meg egy sebet sem. Azt javaslom töprengj azon melyik fegyver is illene hozzád leginkább. Idekint nem sokáig maradsz életben, ha nem tudod megvédeni magad.*Azzal fellép a nyeregbe, körülnéz, s megindul a lóval*
-Társaságunk lesz.*Biccent fivérének a mögöttük poroszkálókra pillantva. Szeme súlyoz, mér, s eredményt hirdet.*
~ Elég nagyok ~
*Legalábbis emberhez képest mindenképp, ő személy szerint nem utazik vértben, soha. Csak a kard van az oldalán, a többit az utánfutón húzza a ló. Amennyire tudja Turwal sosem válna meg a láncingtől így kettejük közül jelenleg ő a páncélozottabb.
Egyelőre semmilyen óvintézkedést nem lát indokoltnak, nem halottak. Ez már jó pont. Ha közelebb érnek úgyis több kiderül. Egyelőre irány a Karaván pihenő.*
2254. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-03-08 19:08:32
Üzenet elküldve: 2016-03-08 19:08:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Észak felé - Reggel //
*Nagyjából összekészíti már cuccait, mikor jön a kérdés: van-e valahol víz arcot mosni? *
-Hát még van víz a kulacsomban * szól, és meglengeti kisebb hordónak is beillő kulacsát * Arcot mosni talán elég. * mondja, majd lecsavarja a kupakot és előzékenyen átnyújtja a kulacsot. Ha a tündér átveszi, akkor elkezdi eloltani a tűz maradékát, és vált pár szót fivérével az előttük álló útról. Ha a kulacs túl nagynak bizonyulna a nő számára, akkor vízöntőként funkcionál. Igyekszik takarékosan bánni a vízzel, lehet, hogy legközelebb a Karavánpihenőben tudják csak újratölteni készleteiket. Közben cseveg kicsit a tisztálkodó nővel. *
-Értesz a sebek ellátásához? Fegyvert forgatni jól-rosszul bármelyik flótás megtanulhat, de a sebgyógyítás tudománya értékes kincs. Ahogy a holtak megütköznek az élőkkel, egyre értékesebb lesz. Biztos találsz magadnak helyet, bárhová is vezessen a sors.
*Nagyjából összekészíti már cuccait, mikor jön a kérdés: van-e valahol víz arcot mosni? *
-Hát még van víz a kulacsomban * szól, és meglengeti kisebb hordónak is beillő kulacsát * Arcot mosni talán elég. * mondja, majd lecsavarja a kupakot és előzékenyen átnyújtja a kulacsot. Ha a tündér átveszi, akkor elkezdi eloltani a tűz maradékát, és vált pár szót fivérével az előttük álló útról. Ha a kulacs túl nagynak bizonyulna a nő számára, akkor vízöntőként funkcionál. Igyekszik takarékosan bánni a vízzel, lehet, hogy legközelebb a Karavánpihenőben tudják csak újratölteni készleteiket. Közben cseveg kicsit a tisztálkodó nővel. *
-Értesz a sebek ellátásához? Fegyvert forgatni jól-rosszul bármelyik flótás megtanulhat, de a sebgyógyítás tudománya értékes kincs. Ahogy a holtak megütköznek az élőkkel, egyre értékesebb lesz. Biztos találsz magadnak helyet, bárhová is vezessen a sors.
2253. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-03-08 14:02:58
Üzenet elküldve: 2016-03-08 14:02:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// Észak felé - Reggel //
*Bágyadtan pislog az elfre a szavait hallgatva, de ő maga letudja a köszöntést egy "jó reggelt"-el. A kérdésre is csak nyűgös nyöszörgéssel válaszol, de azért összeszedelődzködik hogy megreggelizzenek.*
- Rendben, persze.
*Igazán semmi baja nincsen és az utazás sincs kifejezetten ellenére. Egyszerűen bal lábbal ébredt, talán a madár miatt, talán olyan álmok miatt amikre már nem is emlékszik.*
- Ugyan, csak hozzászoktam a kényelemhez.
*Sóhajt egy nagyot és körbekémleli az eget. Egyelőre jó idő ígérkezik mára, de a levegő hónapjaiban gyorsan megváltozhat minden. A szél viszonylag hidegen fúj de ez nem meglepő hiszen reggel van még, várható esőnek viszont nem mutatkoznak jelei.*
- Szerencsénk hogy még egyszer sem esett.
*Hátrafordul és a nyerget vizslatja maga mögött, kedve lenne egyszerűen végigfeküdni Biga hátán, de az csak szőrén lenne kényelmes, így nyergestül kivitelezhetetlen. Úgy látszik valamelyest hozzászokott a ló is apróbb társához, szépen besorol mindig mellé és lényegesen kevesebbszer állna meg enni ha Boróka kitartóan kaptat előre. Tervét elvetve kelletlenül fordul ismét előre. Szemeit dörzsölgeti éppen amikor Sylweran felhívja a figyelmét a társaságra de ő maga még nem lát semmit. Hunyorogva végül csak sikerül neki is kivennie a foltokat, és tényleg nagynak tűnnek, de csak meglepett pislogással válaszol az elf kérdésére. Pár másodpercig csak nézi Sylwerant, aztán egy vállrántással ismét előrefordul. Ő maga nem találkozott még óriásokkal amióta útra kelt, meg sem fordul a fejében hogy ugyanonnan valók lehetnek hiszen már vagy három éve száműzték, nagyon messze van már otthonától. De hát egy óriás az óriás, nem olyanok ők mint az aprólények, nem gondolná hogy veszélyt jelentenének. Ismét megvonja a vállait a javaslatra, mindenképpen tapasztaltabb vándor az elf, úgy lesz ahogy ő akarja. Shiriqa nem igazgat magán semmit, nem számít harcra. Kényelmesen elüldögél hatalmas fekete lován. Új fehér inge, barna nadrágja és köpenye a pár nap alatt már kellően bekoszolódott, a hátán keresztben pihenő két kopott pallosa sem utal arra hogy jómódú lenne. Vértjét viszont ő inkább darabokban cipelteti lovával, nem aggatta fel. Pajzsa is az állat hátára kötözve pihen.*
- Nem hiszem hogy baj lehetne.
*Hozzáteszi azért a magáét a helyzethez, nem is aggódik, sőt kifejezetten kíváncsi az idegenekre, és bár a szavaival Sylweran vette fel a vezető szerepet, az irányt Shiriqa adja meg Bigával, ugyanis egyenesen az idegenek tábora felé fordítja lovát.*
*Bágyadtan pislog az elfre a szavait hallgatva, de ő maga letudja a köszöntést egy "jó reggelt"-el. A kérdésre is csak nyűgös nyöszörgéssel válaszol, de azért összeszedelődzködik hogy megreggelizzenek.*
- Rendben, persze.
*Igazán semmi baja nincsen és az utazás sincs kifejezetten ellenére. Egyszerűen bal lábbal ébredt, talán a madár miatt, talán olyan álmok miatt amikre már nem is emlékszik.*
- Ugyan, csak hozzászoktam a kényelemhez.
*Sóhajt egy nagyot és körbekémleli az eget. Egyelőre jó idő ígérkezik mára, de a levegő hónapjaiban gyorsan megváltozhat minden. A szél viszonylag hidegen fúj de ez nem meglepő hiszen reggel van még, várható esőnek viszont nem mutatkoznak jelei.*
- Szerencsénk hogy még egyszer sem esett.
*Hátrafordul és a nyerget vizslatja maga mögött, kedve lenne egyszerűen végigfeküdni Biga hátán, de az csak szőrén lenne kényelmes, így nyergestül kivitelezhetetlen. Úgy látszik valamelyest hozzászokott a ló is apróbb társához, szépen besorol mindig mellé és lényegesen kevesebbszer állna meg enni ha Boróka kitartóan kaptat előre. Tervét elvetve kelletlenül fordul ismét előre. Szemeit dörzsölgeti éppen amikor Sylweran felhívja a figyelmét a társaságra de ő maga még nem lát semmit. Hunyorogva végül csak sikerül neki is kivennie a foltokat, és tényleg nagynak tűnnek, de csak meglepett pislogással válaszol az elf kérdésére. Pár másodpercig csak nézi Sylwerant, aztán egy vállrántással ismét előrefordul. Ő maga nem találkozott még óriásokkal amióta útra kelt, meg sem fordul a fejében hogy ugyanonnan valók lehetnek hiszen már vagy három éve száműzték, nagyon messze van már otthonától. De hát egy óriás az óriás, nem olyanok ők mint az aprólények, nem gondolná hogy veszélyt jelentenének. Ismét megvonja a vállait a javaslatra, mindenképpen tapasztaltabb vándor az elf, úgy lesz ahogy ő akarja. Shiriqa nem igazgat magán semmit, nem számít harcra. Kényelmesen elüldögél hatalmas fekete lován. Új fehér inge, barna nadrágja és köpenye a pár nap alatt már kellően bekoszolódott, a hátán keresztben pihenő két kopott pallosa sem utal arra hogy jómódú lenne. Vértjét viszont ő inkább darabokban cipelteti lovával, nem aggatta fel. Pajzsa is az állat hátára kötözve pihen.*
- Nem hiszem hogy baj lehetne.
*Hozzáteszi azért a magáét a helyzethez, nem is aggódik, sőt kifejezetten kíváncsi az idegenekre, és bár a szavaival Sylweran vette fel a vezető szerepet, az irányt Shiriqa adja meg Bigával, ugyanis egyenesen az idegenek tábora felé fordítja lovát.*
2252. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-03-08 13:18:41
Üzenet elküldve: 2016-03-08 13:18:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
// Hajnalfényben //
*Az égbolt vöröslő hasadása hamar rózsaszínné, majd egyre kékebbé változik. Ők pedig tovább baktatnak a poros úton, egyenest észak felé.
Aztán csak telik az idő.
Az első nap beszélnek talán a legtöbbet. Még az ismerkedésük korai szakaszában tartanak, így érthető, hogy alig fogynak ki a szavakból. Legalábbis ami Sylwerant illeti. És valóban sokkal jobb az út társaságban, mint csak kettesben Borókával. Első nap estefelé még énekel is halkan egy dalt az elf, hogy oldja a kedélyeket, aztán váltásban alszanak, így mindketten pihenhetnek. Hamar elfogynak azok az ételek, amik romlandóak. Csak néhány kolbász, sajt, és persze tej meg sózott szárított hús marad végül. De ez nem okoz nekik gondot, harmadik nap reggelére ugyanis egy Sylweran által felállított kisebb csapdában fognak egy egészen kövér nyulat. Ezért aznapra meg is van a sült a nyárson, amivel - ha nem is teljesen, de - jól lakhatnak. Sylweran mesél, és Shiriqát is kérdezgeti, aztán pedig a csendes időszakokban gyakorta vesz elő valamilyen könyvet a holmijai közül, s azt olvasgatja lova hátán. Egészen meghitten telnek a napok, és teljesen eseménytelenül. Két értelme van csupán... az előre haladás, és az, hogy közelebb kerülhetnek egymáshoz.*
// Észak felé - Reggel //
*Amikor Shiriqa felébred a madárra, Sylweran már a kihűlt tábortűz hamvait piszkálgatva köszönti. Előző este a lány kezdte az őrködést, és Syl aludhatott hamarabb. Aztán éjfél körül felváltotta őt, de még nem szándékozott felkelteni az óriást. Az mégis felébredt.*
- Mae govannen! *mosolyog Shiriqára.*- Elf nyelven azt jelenti, "isten hozott". Bár, hogy melyik isten, azt talán már a népem se tudja. Jól aludtál? *kérdezi.*- Ha már felébredtél, előrébb hozhatjuk az indulást is. Sajnos tegnapról elfogyott a nyúl... de van még sajt, amiről lekaparhatjuk a penészt... kolbász... meg szárított hús, de azt áztatni kéne, majd ebédre együnk inkább... reggelizzünk meg, aztán indulhatunk is!
*Sylweran is eszik a lánnyal, aztán már oldják is el a lovak kantárját, akik hozzájuk hasonlóan szintén elég jól kijöttek látszólag a napokban. Boróka mintha kereste is volna olykor Biga társaságát, habár az elején elég lenézően figyelgette a nagy mamlasz tréfás ténykedéseit, amelyek mindig jó kedvre derítették Sylwerant.
Ám ezen a reggelen, mintha Shiriqa morcosabb volna a kelleténél. Igaz, ami igaz, ő maga is alaposan elfeküdte a derekát.*
- Minden rendben? *kérdezi is meg aztán, amikor már ismét a nyeregben ülve mennek tovább észak felé. Azúr szemeivel aggódva figyeli a lányt a mamutlovon.*
- Látom rajtad, hogy nem sok kedved van az úthoz. Nyugodj meg, nekem sem. Kereshetünk egy kényelmes tanyát, ahol befogadhatnak minket... de már nincs messze a karavánpihenő sem. *nyugtatgatja a lányt.*- Nem árt pihennünk, mielőtt a veszélyes területekre térünk.
*Mondana még néhány dolgot, sokkal közvetlenebbül, mint eddig, hiszen az elmúlt napokban közelebb érzi magához a lányt, de ekkor alakokat pillant meg a távolban. Nem az úton vannak. Talán valami táborhelyen. És valóban, mintha este amikor őrködött, fényeket látott volna a távolban, de aztán csakhamar eltűnt, és így nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget.*
- Vannak előttünk. *szólal is meg hirtelen, bár véleménye szerint a lány is éppen észrevehette őket. Sylweran mellkasához nyúl, és megigazítja a keresztszíjakat, hogy feljebb csússzanak szablyái a hátán. Most nincs rajta a szürke utazóköpenye, csak éjszakára burkolózott bele. Csak a barna őzbőr nadrágja, a sötét szarvasbőr csizma, egy fehér ing, amely alatt alkarvédői és kombinált vértje lapul - s az ingen egy sötét bőrmellény. Azon találkoznak a kardhüvely szíjai is.*
- Elég nagyoknak tűnnek... *hunyorog előre.*- Talán óriások? *teszi fel a kérdést, meglepetten pislogva Shiriqára. Eddig nem nagyon futott óriásokba a városaikon kívül, erre most egy héten belül többe is sikerülhet talán?*
- Ketten vannak, ha jól látom... *jegyzi meg aztán, egyelőre még nem látva a harmadik, jóval kisebb alakot a feltételezhetőleg táborban.*
- Nem tudhatjuk, mennyire barátságosak avagy sem... ne vegyük elő a fegyvereket, de azért álljunk készenlétben... *tanácsolja, mintha félig meddig átvenné a vezető szerepét, pedig nem áll szándékában.*
*Az égbolt vöröslő hasadása hamar rózsaszínné, majd egyre kékebbé változik. Ők pedig tovább baktatnak a poros úton, egyenest észak felé.
Aztán csak telik az idő.
Az első nap beszélnek talán a legtöbbet. Még az ismerkedésük korai szakaszában tartanak, így érthető, hogy alig fogynak ki a szavakból. Legalábbis ami Sylwerant illeti. És valóban sokkal jobb az út társaságban, mint csak kettesben Borókával. Első nap estefelé még énekel is halkan egy dalt az elf, hogy oldja a kedélyeket, aztán váltásban alszanak, így mindketten pihenhetnek. Hamar elfogynak azok az ételek, amik romlandóak. Csak néhány kolbász, sajt, és persze tej meg sózott szárított hús marad végül. De ez nem okoz nekik gondot, harmadik nap reggelére ugyanis egy Sylweran által felállított kisebb csapdában fognak egy egészen kövér nyulat. Ezért aznapra meg is van a sült a nyárson, amivel - ha nem is teljesen, de - jól lakhatnak. Sylweran mesél, és Shiriqát is kérdezgeti, aztán pedig a csendes időszakokban gyakorta vesz elő valamilyen könyvet a holmijai közül, s azt olvasgatja lova hátán. Egészen meghitten telnek a napok, és teljesen eseménytelenül. Két értelme van csupán... az előre haladás, és az, hogy közelebb kerülhetnek egymáshoz.*
// Észak felé - Reggel //
*Amikor Shiriqa felébred a madárra, Sylweran már a kihűlt tábortűz hamvait piszkálgatva köszönti. Előző este a lány kezdte az őrködést, és Syl aludhatott hamarabb. Aztán éjfél körül felváltotta őt, de még nem szándékozott felkelteni az óriást. Az mégis felébredt.*
- Mae govannen! *mosolyog Shiriqára.*- Elf nyelven azt jelenti, "isten hozott". Bár, hogy melyik isten, azt talán már a népem se tudja. Jól aludtál? *kérdezi.*- Ha már felébredtél, előrébb hozhatjuk az indulást is. Sajnos tegnapról elfogyott a nyúl... de van még sajt, amiről lekaparhatjuk a penészt... kolbász... meg szárított hús, de azt áztatni kéne, majd ebédre együnk inkább... reggelizzünk meg, aztán indulhatunk is!
*Sylweran is eszik a lánnyal, aztán már oldják is el a lovak kantárját, akik hozzájuk hasonlóan szintén elég jól kijöttek látszólag a napokban. Boróka mintha kereste is volna olykor Biga társaságát, habár az elején elég lenézően figyelgette a nagy mamlasz tréfás ténykedéseit, amelyek mindig jó kedvre derítették Sylwerant.
Ám ezen a reggelen, mintha Shiriqa morcosabb volna a kelleténél. Igaz, ami igaz, ő maga is alaposan elfeküdte a derekát.*
- Minden rendben? *kérdezi is meg aztán, amikor már ismét a nyeregben ülve mennek tovább észak felé. Azúr szemeivel aggódva figyeli a lányt a mamutlovon.*
- Látom rajtad, hogy nem sok kedved van az úthoz. Nyugodj meg, nekem sem. Kereshetünk egy kényelmes tanyát, ahol befogadhatnak minket... de már nincs messze a karavánpihenő sem. *nyugtatgatja a lányt.*- Nem árt pihennünk, mielőtt a veszélyes területekre térünk.
*Mondana még néhány dolgot, sokkal közvetlenebbül, mint eddig, hiszen az elmúlt napokban közelebb érzi magához a lányt, de ekkor alakokat pillant meg a távolban. Nem az úton vannak. Talán valami táborhelyen. És valóban, mintha este amikor őrködött, fényeket látott volna a távolban, de aztán csakhamar eltűnt, és így nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget.*
- Vannak előttünk. *szólal is meg hirtelen, bár véleménye szerint a lány is éppen észrevehette őket. Sylweran mellkasához nyúl, és megigazítja a keresztszíjakat, hogy feljebb csússzanak szablyái a hátán. Most nincs rajta a szürke utazóköpenye, csak éjszakára burkolózott bele. Csak a barna őzbőr nadrágja, a sötét szarvasbőr csizma, egy fehér ing, amely alatt alkarvédői és kombinált vértje lapul - s az ingen egy sötét bőrmellény. Azon találkoznak a kardhüvely szíjai is.*
- Elég nagyoknak tűnnek... *hunyorog előre.*- Talán óriások? *teszi fel a kérdést, meglepetten pislogva Shiriqára. Eddig nem nagyon futott óriásokba a városaikon kívül, erre most egy héten belül többe is sikerülhet talán?*
- Ketten vannak, ha jól látom... *jegyzi meg aztán, egyelőre még nem látva a harmadik, jóval kisebb alakot a feltételezhetőleg táborban.*
- Nem tudhatjuk, mennyire barátságosak avagy sem... ne vegyük elő a fegyvereket, de azért álljunk készenlétben... *tanácsolja, mintha félig meddig átvenné a vezető szerepét, pedig nem áll szándékában.*
2251. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-03-08 12:43:01
Üzenet elküldve: 2016-03-08 12:43:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// Hajnalfényben //
*Nem lepi meg hogy kinevetik, vagyis nem igazán őt, Bigát. Igencsak különc egy állat, leginkább úgy szokott festeni mint akit teljesen hidegen hagy a környezete. Mintha nem érezne és nem is látna semmit, csak a füvet, az viszont úgy vonzza mint molylepkét a fény. Fekete lelketlen szemei úgy merednek a semmibe mintha a földön is keresztülnézne. Shiriqa már hozzászokott, sőt bármennyire furcsa, annak idején pont ezért szerette meg. Kiskorában sem volt egy szívbajos állat, már amennyire egy ekkora lény valaha is lehetett kicsi. Shiriqa a költői kérdésre azért bólint egyet szórakozottan, aztán hallgatja a farkasokról szóló értekezést. Sokkal jobban érdekelné mondjuk az irbisz vagy a tretil, de azért ezt is igyekszik megjegyezni. Hallott ő már mindenféle mesét ritka és kevésbé ritka lényekről, de találkozni még nem találkozott velük. Elbeszélgetnek még menet közben, hosszú az út amire vállalkoztak, van bőven idejük. Az idő pedig sokkal jobban telik így hogy nem egyedül kell vándorolniuk. A vacsorák is kényelmesebbek így hogy meg tudják osztani a munkákat és aludni is mélyebben lehet ha néggyel több fülre lehet számítani. Eltelnek a napok, egyre jobban megismerik egymást és közben az óriás igyekszik minél többet megtudni a különböző veszélyes lényekről. Ő maga túl sokat nem tud mesélni, esetleg az irányt amerről érkezett meg egy-két falucskát aminek a nevét valamiért megjegyezte. A medvés kalandján kívül nem sok izgalmas történt vele. Már azon kívül hogy néhány helyről égő fáklyákkal és vasvillákkal kergették el. Soha nem gondolt ebbe bele, de talán Biga megjelenése és viselkedése is hozzájárult ahhoz hogy szörnyetegnek gondolják mindkettejüket. Sok időt töltenek azért csendben is egymás mellett, Shiriqa nem az a fajta aki gyakran panaszkodna és egyáltalán nem feszélyezi a csend sem. Nem kérdezi hogy milyen messze vannak még, nem érdeklődik mikor érnek oda... Majd lesz ami lesz, tart ameddig tart.*
*A negyedik nap reggelén kifejezetten korán ébred, egy számára ismeretlen madár rikácsolása veri fel. Veszélyesnek ugyan nem tűnik, de borzasztóan idegesítő. Pedig alapvetően szereti az állatokat, de ha tudna bánni az íjjal akkor biztosan valami szárnyast reggeliznének, legyen akármekkora is, merthogy látni nem látja az átokfajzatot. A körülményekre való tekintettel még napfelkelte előtt megreggeliznek és tovább is állnak, kissé bosszúsabban és nyúzottabban mint az előző napokban, legalábbis az óriás mindenképpen.*
*Nem lepi meg hogy kinevetik, vagyis nem igazán őt, Bigát. Igencsak különc egy állat, leginkább úgy szokott festeni mint akit teljesen hidegen hagy a környezete. Mintha nem érezne és nem is látna semmit, csak a füvet, az viszont úgy vonzza mint molylepkét a fény. Fekete lelketlen szemei úgy merednek a semmibe mintha a földön is keresztülnézne. Shiriqa már hozzászokott, sőt bármennyire furcsa, annak idején pont ezért szerette meg. Kiskorában sem volt egy szívbajos állat, már amennyire egy ekkora lény valaha is lehetett kicsi. Shiriqa a költői kérdésre azért bólint egyet szórakozottan, aztán hallgatja a farkasokról szóló értekezést. Sokkal jobban érdekelné mondjuk az irbisz vagy a tretil, de azért ezt is igyekszik megjegyezni. Hallott ő már mindenféle mesét ritka és kevésbé ritka lényekről, de találkozni még nem találkozott velük. Elbeszélgetnek még menet közben, hosszú az út amire vállalkoztak, van bőven idejük. Az idő pedig sokkal jobban telik így hogy nem egyedül kell vándorolniuk. A vacsorák is kényelmesebbek így hogy meg tudják osztani a munkákat és aludni is mélyebben lehet ha néggyel több fülre lehet számítani. Eltelnek a napok, egyre jobban megismerik egymást és közben az óriás igyekszik minél többet megtudni a különböző veszélyes lényekről. Ő maga túl sokat nem tud mesélni, esetleg az irányt amerről érkezett meg egy-két falucskát aminek a nevét valamiért megjegyezte. A medvés kalandján kívül nem sok izgalmas történt vele. Már azon kívül hogy néhány helyről égő fáklyákkal és vasvillákkal kergették el. Soha nem gondolt ebbe bele, de talán Biga megjelenése és viselkedése is hozzájárult ahhoz hogy szörnyetegnek gondolják mindkettejüket. Sok időt töltenek azért csendben is egymás mellett, Shiriqa nem az a fajta aki gyakran panaszkodna és egyáltalán nem feszélyezi a csend sem. Nem kérdezi hogy milyen messze vannak még, nem érdeklődik mikor érnek oda... Majd lesz ami lesz, tart ameddig tart.*
*A negyedik nap reggelén kifejezetten korán ébred, egy számára ismeretlen madár rikácsolása veri fel. Veszélyesnek ugyan nem tűnik, de borzasztóan idegesítő. Pedig alapvetően szereti az állatokat, de ha tudna bánni az íjjal akkor biztosan valami szárnyast reggeliznének, legyen akármekkora is, merthogy látni nem látja az átokfajzatot. A körülményekre való tekintettel még napfelkelte előtt megreggeliznek és tovább is állnak, kissé bosszúsabban és nyúzottabban mint az előző napokban, legalábbis az óriás mindenképpen.*
2250. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-03-08 10:54:27
Üzenet elküldve: 2016-03-08 10:54:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Észak felé-Este//
*A farkasprémet megköszöni, beburkolózik vele és eldől a tűz mellett. A nagy prém neki bőven elég takarónak és lepedőnek, csak a szárnyára próbál vigyázni. A rendszeresen használt bőr szaga kissé csavarja az orrát, ezért inkább a száján próbál meg lélegezni. Aludni viszont jól alszik.*
//Reggel//
*Számára kicsit korán volna a kelés, de a környezetében lévő mocorgás fölriasztja. Nem egy éberalvó, de az ösztönei ilyen nagy lények mozgását veszélynek érzékeli. Akkor is ha semmit nem tud tenni ellene.
Végül kómás fejjel, és (valószínűleg) szörnyű hajjal válaszol a lovagoknak.*
-Jóreggelt, jó urak. Köszönöm, ez a prém nagyon puha, valóban élmény rajta aludni
*Mindezt mosolyogva mondja, hiába tolakodik be fejébe a szag emléke, próbálja ezt nem kimutatni. Közben a nehéz farkasprémet nyújtja vissza a kékszemű óriásnak. Legalábbis kék színűnek tűnik, 1,5-2 méter távolságból nehezen mondja meg. Talán ha kicsit feljebb repülne...*
-Fegyverekhez nem értek, de a pihenőben talán tudok valamit segédkezni a sebesülteknek. Legalábbis remélem, ezért is megyek oda.
*Valóban, szeretne valamit segédkezni a katonáknak, akkor is ha nem ért a mágiához, vagy a kardforgatáshoz. Aztán meg ügyes kezek biztosan elkellenek ott is. Főleg hogy ha túlságosan nem is, de alapvető szinten segíthet a hely védelmében.*
-Van valahol valami amiben megmoshatom az arcom? Utána részemről indulhatunk is.
*Igazság szerint a földön alvás után egy kiadós fürdőre vár, de azt sem a hely, sem a helyzet nem engedi meg, így arcmosással kell beérnie.*
*A farkasprémet megköszöni, beburkolózik vele és eldől a tűz mellett. A nagy prém neki bőven elég takarónak és lepedőnek, csak a szárnyára próbál vigyázni. A rendszeresen használt bőr szaga kissé csavarja az orrát, ezért inkább a száján próbál meg lélegezni. Aludni viszont jól alszik.*
//Reggel//
*Számára kicsit korán volna a kelés, de a környezetében lévő mocorgás fölriasztja. Nem egy éberalvó, de az ösztönei ilyen nagy lények mozgását veszélynek érzékeli. Akkor is ha semmit nem tud tenni ellene.
Végül kómás fejjel, és (valószínűleg) szörnyű hajjal válaszol a lovagoknak.*
-Jóreggelt, jó urak. Köszönöm, ez a prém nagyon puha, valóban élmény rajta aludni
*Mindezt mosolyogva mondja, hiába tolakodik be fejébe a szag emléke, próbálja ezt nem kimutatni. Közben a nehéz farkasprémet nyújtja vissza a kékszemű óriásnak. Legalábbis kék színűnek tűnik, 1,5-2 méter távolságból nehezen mondja meg. Talán ha kicsit feljebb repülne...*
-Fegyverekhez nem értek, de a pihenőben talán tudok valamit segédkezni a sebesülteknek. Legalábbis remélem, ezért is megyek oda.
*Valóban, szeretne valamit segédkezni a katonáknak, akkor is ha nem ért a mágiához, vagy a kardforgatáshoz. Aztán meg ügyes kezek biztosan elkellenek ott is. Főleg hogy ha túlságosan nem is, de alapvető szinten segíthet a hely védelmében.*
-Van valahol valami amiben megmoshatom az arcom? Utána részemről indulhatunk is.
*Igazság szerint a földön alvás után egy kiadós fürdőre vár, de azt sem a hely, sem a helyzet nem engedi meg, így arcmosással kell beérnie.*
2249. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-03-08 10:28:48
Üzenet elküldve: 2016-03-08 10:28:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Észak felé - Este //
*Unalmasan telnek az őrség órái, miután átvette azt bátyjától. Az éjszaka eseménytelen, a környék csendes. Saját szavain gondolkodik, a céljukon, és azon, vajon tényleg megoldás lehet-e, ha elvágják a "problémát" a gyökerénél. Vagy el tudják-e egyáltalán? *
// Észak felé - Reggel //
-Jó reggelt!
* Kurta biccentéssel köszönti ébredő fivérét, és halvány mosollyal a tündért. Éjszaka ébren tartotta a tüzet, de mostanra már az is csak hamu és parázs. Ezt összekotorja, majd elkezd a maga részéről tábort bontani. Ideje lesz indulni. Fivére kérdéséből arra következtet, hogy Dwar nem bánja, ha a tündér nő velük tart, legalábbis egy darabon. ~Végül is miért ne? Csak az hihet a véletlenben, aki nem hisz egy nagyobb terv létezésében. ~ Pakolás közben kíváncsi pillantásokat vet a másik kettőre, de egyelőre a válaszra kíváncsi, most nem vág közbe. *
*Unalmasan telnek az őrség órái, miután átvette azt bátyjától. Az éjszaka eseménytelen, a környék csendes. Saját szavain gondolkodik, a céljukon, és azon, vajon tényleg megoldás lehet-e, ha elvágják a "problémát" a gyökerénél. Vagy el tudják-e egyáltalán? *
// Észak felé - Reggel //
-Jó reggelt!
* Kurta biccentéssel köszönti ébredő fivérét, és halvány mosollyal a tündért. Éjszaka ébren tartotta a tüzet, de mostanra már az is csak hamu és parázs. Ezt összekotorja, majd elkezd a maga részéről tábort bontani. Ideje lesz indulni. Fivére kérdéséből arra következtet, hogy Dwar nem bánja, ha a tündér nő velük tart, legalábbis egy darabon. ~Végül is miért ne? Csak az hihet a véletlenben, aki nem hisz egy nagyobb terv létezésében. ~ Pakolás közben kíváncsi pillantásokat vet a másik kettőre, de egyelőre a válaszra kíváncsi, most nem vág közbe. *
2248. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-03-08 01:04:09
Üzenet elküldve: 2016-03-08 01:04:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
// Hajnalfényben //
*Hallja Shiriqa válaszát, de nem foglalkozik vele különösebben. Mindössze azért, mert nem érti igazán. Mert ő már az elején gondolta, hogy Shiriqa nem lehet rossz, sőt, egyenesen erősködött a lánynak, hogy bizonyára jól forgatja a kardot. De magáról eddig egy szót se ejtett soha. Talán egy kissé túlontúl is szerényen nem. De ő ilyen. Talán csak tréfával üti el a hasonló dolgokat, hiszen semmiben sem tartja különbnek magát másoknál. Ha csak nem az orkoknál... de az más tészta. És az emberekkel szembeni veleszületett elfes feljebb valóság is... de ez még nem jelenti azt, hogy le is nézi őket.
Ahogy elhagyják Artheniort, és baktatnak az úton, nem szól semmit, csak nézi az aranyló eget, ahogyan felbukkan a nap a horizont alól. Talán aztán se szólna darabig, csak gyönyörködne, mélázna... ha nem hangzana fel szinte a háta mögül a lány bosszús szitkozódása. Meg is rántja Boróka kantárját, mire a kanca megáll, és elégedetlenül prüszköl egyet.*
- Mi történt? *fordul az óriás felé a nyeregben oldalvást, ám addigra befejeződnek a mondatot, és meg is pillanthatja az eseményeket. Nem bírja ki, hogy ne robbanjon ki belőle a nevetés.
Csak akkor hagyja abba teljesen, amikor Shiriqa már ismét mellette van, és hozzá intézi szavait a mamlasz csődör helyett.*
- Ugyan. *int egyet Sylweran, ahogy megsarkallja Borókát, hogy továbbinduljanak.*- Nem rohanunk mi annyira arra az elátkozott vidékre. Megvárnak a sétáló hullák, ne aggódj! Addig meg... külön kis műsorszámot produkál nekünk a Te Bigád, Az pedig felettébb mulattató! *vigyorog a lányra. Aztán ismét előre fordul a nyeregben. Boróka egykedvűen baktat alatta.*
- Szörnyvadász... hát azt faragjak belőled? *kérdezi somolyogva.*- Na de mindennek megvan a maga módja. Attól függően, micsoda vadállattal van dolga a vadásznak. A farkasok érdekelnek? A magányos egyedeket könnyen elkergetheted. De a falka az más tészta. Ha nem túl nagy, akkor elég, ha megkeresed a vackukat. Nagyjából 5-6km-nyi utat járnak be körülötte ha letelepednek. Ki kell füstölni a helyüket, és elmennek. Persze nem egyszerű a dolog. Ha pedig nagyobb falka... akkor valószínűleg nincs értelme az elűzésnek, sokan vannak... ki is válhat belőlük egy-két példány. És még sorolhatnám. Ha éppen vándorolnak, akkor meg hamar tovább állnak néhány sikertelen próbálkozás után. *mondja, és ezzel ő kimerítettnek ítéli a farkaskergetés témakörét.*
- Ám ez közel sem annyira izgalmas, mint egy nagyobb, veszedelmesebb, átkos lény. *teszi még hozzá.*- Egy erdei irbisz... az például egy fokkal nehézkesebb. Egy tretil... nahát, az meg... *nem fejezi be a mondatot, de elég sok mindent le lehet belőle szűrni. Főképp ha valaki hallott már a szárnyasgyíkról.*
*Hallja Shiriqa válaszát, de nem foglalkozik vele különösebben. Mindössze azért, mert nem érti igazán. Mert ő már az elején gondolta, hogy Shiriqa nem lehet rossz, sőt, egyenesen erősködött a lánynak, hogy bizonyára jól forgatja a kardot. De magáról eddig egy szót se ejtett soha. Talán egy kissé túlontúl is szerényen nem. De ő ilyen. Talán csak tréfával üti el a hasonló dolgokat, hiszen semmiben sem tartja különbnek magát másoknál. Ha csak nem az orkoknál... de az más tészta. És az emberekkel szembeni veleszületett elfes feljebb valóság is... de ez még nem jelenti azt, hogy le is nézi őket.
Ahogy elhagyják Artheniort, és baktatnak az úton, nem szól semmit, csak nézi az aranyló eget, ahogyan felbukkan a nap a horizont alól. Talán aztán se szólna darabig, csak gyönyörködne, mélázna... ha nem hangzana fel szinte a háta mögül a lány bosszús szitkozódása. Meg is rántja Boróka kantárját, mire a kanca megáll, és elégedetlenül prüszköl egyet.*
- Mi történt? *fordul az óriás felé a nyeregben oldalvást, ám addigra befejeződnek a mondatot, és meg is pillanthatja az eseményeket. Nem bírja ki, hogy ne robbanjon ki belőle a nevetés.
Csak akkor hagyja abba teljesen, amikor Shiriqa már ismét mellette van, és hozzá intézi szavait a mamlasz csődör helyett.*
- Ugyan. *int egyet Sylweran, ahogy megsarkallja Borókát, hogy továbbinduljanak.*- Nem rohanunk mi annyira arra az elátkozott vidékre. Megvárnak a sétáló hullák, ne aggódj! Addig meg... külön kis műsorszámot produkál nekünk a Te Bigád, Az pedig felettébb mulattató! *vigyorog a lányra. Aztán ismét előre fordul a nyeregben. Boróka egykedvűen baktat alatta.*
- Szörnyvadász... hát azt faragjak belőled? *kérdezi somolyogva.*- Na de mindennek megvan a maga módja. Attól függően, micsoda vadállattal van dolga a vadásznak. A farkasok érdekelnek? A magányos egyedeket könnyen elkergetheted. De a falka az más tészta. Ha nem túl nagy, akkor elég, ha megkeresed a vackukat. Nagyjából 5-6km-nyi utat járnak be körülötte ha letelepednek. Ki kell füstölni a helyüket, és elmennek. Persze nem egyszerű a dolog. Ha pedig nagyobb falka... akkor valószínűleg nincs értelme az elűzésnek, sokan vannak... ki is válhat belőlük egy-két példány. És még sorolhatnám. Ha éppen vándorolnak, akkor meg hamar tovább állnak néhány sikertelen próbálkozás után. *mondja, és ezzel ő kimerítettnek ítéli a farkaskergetés témakörét.*
- Ám ez közel sem annyira izgalmas, mint egy nagyobb, veszedelmesebb, átkos lény. *teszi még hozzá.*- Egy erdei irbisz... az például egy fokkal nehézkesebb. Egy tretil... nahát, az meg... *nem fejezi be a mondatot, de elég sok mindent le lehet belőle szűrni. Főképp ha valaki hallott már a szárnyasgyíkról.*
2247. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-03-08 00:27:54
Üzenet elküldve: 2016-03-08 00:27:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// Hajnalfényben //
*Megmosolyogja azt a kijelentést hogy Sylweran jobb harcos mint amilyennek látszik, és nem bírja ki hogy ne vágjon vissza rá.*
- Én is így gondolok magamra.
*Az elf sem éppen apró de Shiriqa mégis más tészta, ráadásul két böszmenagy pallos virít keresztben a hátán. Ha ő jobb harcos mint amilyennek látszik, az valamivel nyomatékosabban hat mint mikor az elf mondja. Nem is pillant közben Sylweranra, csak vigyorog maga elé szélesen. A felkelő nap mindkettejükben benne fojtja a szót, talán percek is eltelnek némán amíg hunyorogva nézik a színeket, de végül Shiriqa töri meg a csendet.*
- Hogy a vércse vájja ki a szemedet Biga, fél órát nem bírsz ki anélkül hogy a nagy pofádat tömnéd?!
*Merthogy szép sunnyogva eloldalgott ám a jószág egészen az út széléig ahol már a fű nő és éppen lehajolt volna mentében harapni egy nagyobb csomóból amikor a lány megérezte a kantár feszülését.*
- Barmadhúrra mondom ha lenne más ami elbír...
*Hirtelen jött indulata el is száll még mielőtt befejezné a mondatát, gondolatban ugyanis előrébb jár már és rögtön meg is bánta ami majdnem kiszaladt a száján.*
- Akkor sem válnék meg tőled semmi pénzért.
*Fejezi be rövid szünet után megenyhülve amit elkezdett. Nagyon régóta van már vele az állat, Sylweran előtt az egyetlen barátja volt éveken át, nagyon a szívéhez nőtt. Persze legelni azért nem engedi, visszahúzza Boróka mellé és kicsit meg is noszogatja hogy szedje gyorsabban a lábait.*
- Amíg csak mentem a fejem után nem nagyon zavart hogy ilyen, nem siettem sehová. De így hogy van cél is nem ártana ha normálisan tudna haladni.
*Ezt már persze az elfnek címezi.*
- Ha nem tudod hová mész, mindegy mikor érsz oda. Na de mesélj valamit, ha már belőlem is szörnyvadászt faragnál. Hogyan kergetsz el valami vadat anélkül hogy megölnéd? Mondjuk egy farkas falkát? Mivel éred el hogy ne menjenek vissza?
*Neki ugyanis elképzelése sincsen. Az rendben van hogy valahogy elzavarni őket egy adott területről, de mivel tudja garantálni hogy másnap ne ugyanott vadásszanak?*
*Megmosolyogja azt a kijelentést hogy Sylweran jobb harcos mint amilyennek látszik, és nem bírja ki hogy ne vágjon vissza rá.*
- Én is így gondolok magamra.
*Az elf sem éppen apró de Shiriqa mégis más tészta, ráadásul két böszmenagy pallos virít keresztben a hátán. Ha ő jobb harcos mint amilyennek látszik, az valamivel nyomatékosabban hat mint mikor az elf mondja. Nem is pillant közben Sylweranra, csak vigyorog maga elé szélesen. A felkelő nap mindkettejükben benne fojtja a szót, talán percek is eltelnek némán amíg hunyorogva nézik a színeket, de végül Shiriqa töri meg a csendet.*
- Hogy a vércse vájja ki a szemedet Biga, fél órát nem bírsz ki anélkül hogy a nagy pofádat tömnéd?!
*Merthogy szép sunnyogva eloldalgott ám a jószág egészen az út széléig ahol már a fű nő és éppen lehajolt volna mentében harapni egy nagyobb csomóból amikor a lány megérezte a kantár feszülését.*
- Barmadhúrra mondom ha lenne más ami elbír...
*Hirtelen jött indulata el is száll még mielőtt befejezné a mondatát, gondolatban ugyanis előrébb jár már és rögtön meg is bánta ami majdnem kiszaladt a száján.*
- Akkor sem válnék meg tőled semmi pénzért.
*Fejezi be rövid szünet után megenyhülve amit elkezdett. Nagyon régóta van már vele az állat, Sylweran előtt az egyetlen barátja volt éveken át, nagyon a szívéhez nőtt. Persze legelni azért nem engedi, visszahúzza Boróka mellé és kicsit meg is noszogatja hogy szedje gyorsabban a lábait.*
- Amíg csak mentem a fejem után nem nagyon zavart hogy ilyen, nem siettem sehová. De így hogy van cél is nem ártana ha normálisan tudna haladni.
*Ezt már persze az elfnek címezi.*
- Ha nem tudod hová mész, mindegy mikor érsz oda. Na de mesélj valamit, ha már belőlem is szörnyvadászt faragnál. Hogyan kergetsz el valami vadat anélkül hogy megölnéd? Mondjuk egy farkas falkát? Mivel éred el hogy ne menjenek vissza?
*Neki ugyanis elképzelése sincsen. Az rendben van hogy valahogy elzavarni őket egy adott területről, de mivel tudja garantálni hogy másnap ne ugyanott vadásszanak?*
2246. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-03-07 23:13:36
Üzenet elküldve: 2016-03-07 23:13:36
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Észak felé - Este //
*Tartja magát ahhoz amit előirányzott, vagyis mindenkit elzavar lefeküdni, ahogy azt kell.*
-Én ezzel próbálkoznék.*Ad egy nagyobb farkasszőrt a tündérnek. Jobb mint a hideg földön aludni, és melegít is. Ettől függetlenül a tűz egész éjjel égni fog. Gondoskodik róla hogy így legyen.
Mikor a tábor elcsendesedik, megenged magának némi múltba révedést. Felidézi a régi időket, a vívó leckéket, a falakat, a könyvtárat, az ősi kódexeket. Gyermek korát. Turw szökését, s a keresést a hóviharban. A találkozást a medvével. Fájdalmas emlék, mert bár ő nagyobb mint egy medve, de az nagyobbat harap. Alkalmasint jó lecke volt ez is.
Nem bóbiskol el, tartja a tervet. Négy óra, s mikor a hold már magasan van, ébreszti öccsét, s ő fekszik el a tűz mellett a medveszőrökön. Mély álomba merül, s messze jár, egy ősi kolostor erőd ismerős falai közt.*
// Észak felé - Reggel //
*Az ébredése lassú, s pár percig némán fekszik miután kinyíltak gleccserkék szemei. Az előttük álló utat mérlegeli. Ma késő délutánra elérik a karaván pihenőt, és friss hírekhez jutnak.
Miután összeszedte magát megnézi hogy a tündérük is megvan e még.*
-Hogy aludtál?*Kérdi, s közben már a tábor bontással foglalatoskodik.*
-Mondd csak, értesz valamilyen fegyverhez?
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.03.07 23:49:28, a következő indokkal:
Ne irányítsd más karakterét!; múlt helyett jelen idő; helyesírás.
*Tartja magát ahhoz amit előirányzott, vagyis mindenkit elzavar lefeküdni, ahogy azt kell.*
-Én ezzel próbálkoznék.*Ad egy nagyobb farkasszőrt a tündérnek. Jobb mint a hideg földön aludni, és melegít is. Ettől függetlenül a tűz egész éjjel égni fog. Gondoskodik róla hogy így legyen.
Mikor a tábor elcsendesedik, megenged magának némi múltba révedést. Felidézi a régi időket, a vívó leckéket, a falakat, a könyvtárat, az ősi kódexeket. Gyermek korát. Turw szökését, s a keresést a hóviharban. A találkozást a medvével. Fájdalmas emlék, mert bár ő nagyobb mint egy medve, de az nagyobbat harap. Alkalmasint jó lecke volt ez is.
Nem bóbiskol el, tartja a tervet. Négy óra, s mikor a hold már magasan van, ébreszti öccsét, s ő fekszik el a tűz mellett a medveszőrökön. Mély álomba merül, s messze jár, egy ősi kolostor erőd ismerős falai közt.*
// Észak felé - Reggel //
*Az ébredése lassú, s pár percig némán fekszik miután kinyíltak gleccserkék szemei. Az előttük álló utat mérlegeli. Ma késő délutánra elérik a karaván pihenőt, és friss hírekhez jutnak.
Miután összeszedte magát megnézi hogy a tündérük is megvan e még.*
-Hogy aludtál?*Kérdi, s közben már a tábor bontással foglalatoskodik.*
-Mondd csak, értesz valamilyen fegyverhez?
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.03.07 23:49:28, a következő indokkal:
Ne irányítsd más karakterét!; múlt helyett jelen idő; helyesírás.
2245. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-03-07 12:27:01
Üzenet elküldve: 2016-03-07 12:27:01
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Favágás//
*Rég nem csinált már hasonló dolgokat. Amikor még dolgos élőlénynek számított akkor is csak kevés fát kellett vágnia, leginkább tüzelőnek vagy valami bútor összerakásához. Ennyi fát még életében nem kellett kivágnia, és ilyen szép pusztítást sem látott még az erdőben. Kedve lenne az egészet kivágni a francba és akkor itt is csak széles, és szép puszta volna, semmi egyéb.*
-Azért nem kéne elfelejteniük. *Említi meg miközben még egy törzset ügyetlenkedik fel a farakás tetejére.*
-Van ott fogadó, és piac, és sok szavatartó ember akikkel lehet üzletelni. Ha beköszönünk párszor hozzájuk még az is lehet, hogy nem vágnak le mindannyiunkat. *Ha már egyszer a jó kapcsolatokról van szó, elsősorban Artheniorral kell jóban lenniük, vagyis az eddigi törekvések erre irányultak. A Thargok Arthenior, a karavánpihenő, Arthenior és szedett vedett városőr bagázs is Arthenior. Ha a várossal jóban vannak akkor majd háborúzhatnak a nomádok ellen. Neki fordítva is jó lenne, de ha már elkezdtek ebbe az irányba dolgozni akkor nem hagyhatják abba csak úgy.*
-Hát. *Vakargatja a fejét a szekérrel kapcsolatban, mert igaz ami igaz, erre neki sincs képesítése.*
-Először inkább ki kéne könnyíteni. Levágni róla a hátsó felét, és leszedni a vendégoldalakat. Aztán rakhatunk előre egy nagy pajzsot ami majd megvédi a rajta ülőket. *Persze mindezek mellett sem ugrana fel rá vért nélkül. Sőt ami azt illeti egyre égetőbb szükségét érzi valami normális páncélnak, mielőtt az első ostoba bandita agyon találná lőni.*
-Meg még a küllőkre kéne valami forgó... izé. *Fogalmazza meg a gondolatait. Persze a fejében alkotott kép se több mint valami részeg nyugati utazó elbeszélése és az egész estés álmodozás eredménye. Az orkoknak nincs sok eszük, de kétségtelen tény, hogy a fegyveralkotáshoz nagyon is értenek.*
-Ha eljön a tavasz majd lefőzök egy nagy rakás tiszta szeszt, és megint lesznek tűzbombáink mint a karavánpihenőnél. Akkor aztán egész seregeket is megsüthetünk a gyors járgánnyal. *A lándzsák végein még gondolkozik. Valami csonttal azok is megerősíthetőek lennének, de a lovat azért nem kéne szétszedni hozzá. Azért lecsonkol egy pár lándzsának való ágat, és szintén felteszi őket a szekérre majd ha már végeztek, húzni kezdi az állat kantárját.
A karja ekkorra már rettenetesen fáradt, de erőt ad neki a tudat, hogy a szegény állat még inkább nyögi a dolgot. Mindegy. Úgysem ez a gebe fogja húzni a későbbiekben. Ha beledöglik az utazásba legalább ismét ehetnek egy jót.
A dalt hamar ő is átveszi. Nem egy hősi ének, de a mostani helyzethez nem is való az olyan. Énekelnek még ők szebb dalokat is ha a többiek visszatérnek a küldetésükből, felmutatják egymásnak trófeáikat és elregélik mindazt ami idő közben történt velük.*
*Rég nem csinált már hasonló dolgokat. Amikor még dolgos élőlénynek számított akkor is csak kevés fát kellett vágnia, leginkább tüzelőnek vagy valami bútor összerakásához. Ennyi fát még életében nem kellett kivágnia, és ilyen szép pusztítást sem látott még az erdőben. Kedve lenne az egészet kivágni a francba és akkor itt is csak széles, és szép puszta volna, semmi egyéb.*
-Azért nem kéne elfelejteniük. *Említi meg miközben még egy törzset ügyetlenkedik fel a farakás tetejére.*
-Van ott fogadó, és piac, és sok szavatartó ember akikkel lehet üzletelni. Ha beköszönünk párszor hozzájuk még az is lehet, hogy nem vágnak le mindannyiunkat. *Ha már egyszer a jó kapcsolatokról van szó, elsősorban Artheniorral kell jóban lenniük, vagyis az eddigi törekvések erre irányultak. A Thargok Arthenior, a karavánpihenő, Arthenior és szedett vedett városőr bagázs is Arthenior. Ha a várossal jóban vannak akkor majd háborúzhatnak a nomádok ellen. Neki fordítva is jó lenne, de ha már elkezdtek ebbe az irányba dolgozni akkor nem hagyhatják abba csak úgy.*
-Hát. *Vakargatja a fejét a szekérrel kapcsolatban, mert igaz ami igaz, erre neki sincs képesítése.*
-Először inkább ki kéne könnyíteni. Levágni róla a hátsó felét, és leszedni a vendégoldalakat. Aztán rakhatunk előre egy nagy pajzsot ami majd megvédi a rajta ülőket. *Persze mindezek mellett sem ugrana fel rá vért nélkül. Sőt ami azt illeti egyre égetőbb szükségét érzi valami normális páncélnak, mielőtt az első ostoba bandita agyon találná lőni.*
-Meg még a küllőkre kéne valami forgó... izé. *Fogalmazza meg a gondolatait. Persze a fejében alkotott kép se több mint valami részeg nyugati utazó elbeszélése és az egész estés álmodozás eredménye. Az orkoknak nincs sok eszük, de kétségtelen tény, hogy a fegyveralkotáshoz nagyon is értenek.*
-Ha eljön a tavasz majd lefőzök egy nagy rakás tiszta szeszt, és megint lesznek tűzbombáink mint a karavánpihenőnél. Akkor aztán egész seregeket is megsüthetünk a gyors járgánnyal. *A lándzsák végein még gondolkozik. Valami csonttal azok is megerősíthetőek lennének, de a lovat azért nem kéne szétszedni hozzá. Azért lecsonkol egy pár lándzsának való ágat, és szintén felteszi őket a szekérre majd ha már végeztek, húzni kezdi az állat kantárját.
A karja ekkorra már rettenetesen fáradt, de erőt ad neki a tudat, hogy a szegény állat még inkább nyögi a dolgot. Mindegy. Úgysem ez a gebe fogja húzni a későbbiekben. Ha beledöglik az utazásba legalább ismét ehetnek egy jót.
A dalt hamar ő is átveszi. Nem egy hősi ének, de a mostani helyzethez nem is való az olyan. Énekelnek még ők szebb dalokat is ha a többiek visszatérnek a küldetésükből, felmutatják egymásnak trófeáikat és elregélik mindazt ami idő közben történt velük.*
2244. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-03-07 12:17:18
Üzenet elküldve: 2016-03-07 12:17:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Észak felé-Este//
*A kiselőadást szépen meghallgatja, és próbálja megjegyezni hogy a pusztítás nem egyenlő a háborúval. Legalábbis az előtte álló férfi(ak) szemében. Ő még ezek után sem látja a különbséget e kettő között. De majd pont ő lesz az aki vitába keveredik erről egy lovaggal?! Hát pont nem. Ő dolga.
Meglepődik a tényen hogy emberek nevelték a testvérpárt, tapasztalata szerint nem szoktak túl barátságosak lenni orkokkal, óriásokkal. Habár valószínűleg ezt egyede válogatja.*
-Tudom, de csak nem maradhatok otthon! Nem segítek kevesebbet mint ha otthon maradnék, bármit is csinálok...
*A pityergés szélén áll, így örül az alvást jelző kijelentésnek. Kisasszonyhoz nem méltó módon összegömbölyödve lefekszik a tűz mellett, és elgondolkozik a neki feltett kérdésen. Hová tart, miért tart? Eddig a válasz igen tágan annyi volt hogy:el a városból. De a testvérpár beszédét hallva, hogy mennek és harcolnak az élőkért (habár ők nem így fejezték ki), pedig nem is errefelé laknak, rájön hogy ez a háború mindenki dolga lehet. Még az olyan kis tündérkéké is mint ő maga. ~Segíteni fogok minden élőnek, akinek csak tudok. Ezt megfogadom!~ Ezzel az elhatározással hunyja le a szemét, várva a holnapot.*
*A kiselőadást szépen meghallgatja, és próbálja megjegyezni hogy a pusztítás nem egyenlő a háborúval. Legalábbis az előtte álló férfi(ak) szemében. Ő még ezek után sem látja a különbséget e kettő között. De majd pont ő lesz az aki vitába keveredik erről egy lovaggal?! Hát pont nem. Ő dolga.
Meglepődik a tényen hogy emberek nevelték a testvérpárt, tapasztalata szerint nem szoktak túl barátságosak lenni orkokkal, óriásokkal. Habár valószínűleg ezt egyede válogatja.*
-Tudom, de csak nem maradhatok otthon! Nem segítek kevesebbet mint ha otthon maradnék, bármit is csinálok...
*A pityergés szélén áll, így örül az alvást jelző kijelentésnek. Kisasszonyhoz nem méltó módon összegömbölyödve lefekszik a tűz mellett, és elgondolkozik a neki feltett kérdésen. Hová tart, miért tart? Eddig a válasz igen tágan annyi volt hogy:el a városból. De a testvérpár beszédét hallva, hogy mennek és harcolnak az élőkért (habár ők nem így fejezték ki), pedig nem is errefelé laknak, rájön hogy ez a háború mindenki dolga lehet. Még az olyan kis tündérkéké is mint ő maga. ~Segíteni fogok minden élőnek, akinek csak tudok. Ezt megfogadom!~ Ezzel az elhatározással hunyja le a szemét, várva a holnapot.*
2243. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-03-07 05:59:15
Üzenet elküldve: 2016-03-07 05:59:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Favágás//
*Hagrar ugyan hozzá van szokva a fegyverforgatáshoz, de a favágáshoz nem. Így keze új területeken kezd felhólyagosodni. Hiába, persze mind hisz jól tudja az ork hogy ez után már csak a bőrkeményedés jön. Nincs ellenére a munka, se az hogy neki kell dolgozni. A vezérség nem kiváltság, sokkal inkább felelősség. S Hagrart megenné a fene, ha csak üldögélne és degeszre zabálná magát, közben mást sem csinál mint fetreng. Ezt meghagyja az ember királyoknak. Formában kell tartani a testet, és a lelket. Hisz amit a szervezet nem használ, azt lebontja mert nincs rá szükség. A nő akkor felkerül a farakás tetejére, és úgy pakolják immáron elégséges fával meg a szekeret.*
-Azt hittem előbb felkel, és vág egy kis fát. Vagy legalább hordja. *Rázza meg a fejét, és ilyenkor érzi hogy ismét egy bajjal többet vettek a nyakukba.*
-A vándor? Hát ha túléli Worghot, és vissza szándékozik jönni helyet kaphat közöttünk. Hisz bizonyította rátermettségét, és állta a szavát. *Felkap még egy nagyobb rönköt, és azt is feldobja a szekérre.*
-Talán ennyi már elég lesz, nem akarom hogy megpusztuljon az állat. Értékes jelen pillanatban. Értékesebb mint az ott fent! *Mutat az ork nőstényre. majd folytatja.*
-Ne félj testvér! A szellemek okkal vetnek minket kihívások elé. Hisz azok erősítenek meg minket. Ha betérünk a karavánpihenőbe, már máshogy néznek majd ránk. Tudják kik vagyunk, és azt is tudják hogy nem adjuk könnyen a vérünket. Megvédelmeztük őket, és ha nem is hálásak, de "emberszámba" vettek minket. * A lándzsás vagdalózásra csak felhörög, és rázza a fejét.*
-Mindig egy lépéssel előttem jársz! Tudod egyáltalán hogy kell ezt a szekeret megerősíteni? Kellenének vas szegek nem? *Persze akkor vágnak még pár dárdának valót is, aztán mikor végeztek már egész besötétedik. Persze nincs még késő, csupán a tél a végét járja és hamarabb sötétedik még.*
-Induljunk! Ezeket még le is kell pakolni! De akkor már nem egyedül! *Első indításra a ló rájön, hogy jóval nagyobb súlyt kell húznia mint korábban. Másodszorra viszont már megmozdul a szekér. A vezér nem ül rajta, így is elég lesz ha a fát elhúzza az állat.*
-Vezesd testvér! Pihenj, kitettél magadért! *Adja a szárat a másik kezébe, ő pedig hátra megy. Onnan tolja a szekeret, hogy a lónak még könnyebb legyen húzni a rakományt. Közben a vezér először csak dúdolgat, majd nekiáll énekelni elterelve gondolatait a fáradtságtól, és a gondoktól.*
Elkezdődik a tivornya. Beköltözünk hát az ivóba
Teszünk mi nagy ívben a napra.Inkább felöntünk a garatra. Héj Héj Hó! Ez mind kedvemre való!
*Hagrar ugyan hozzá van szokva a fegyverforgatáshoz, de a favágáshoz nem. Így keze új területeken kezd felhólyagosodni. Hiába, persze mind hisz jól tudja az ork hogy ez után már csak a bőrkeményedés jön. Nincs ellenére a munka, se az hogy neki kell dolgozni. A vezérség nem kiváltság, sokkal inkább felelősség. S Hagrart megenné a fene, ha csak üldögélne és degeszre zabálná magát, közben mást sem csinál mint fetreng. Ezt meghagyja az ember királyoknak. Formában kell tartani a testet, és a lelket. Hisz amit a szervezet nem használ, azt lebontja mert nincs rá szükség. A nő akkor felkerül a farakás tetejére, és úgy pakolják immáron elégséges fával meg a szekeret.*
-Azt hittem előbb felkel, és vág egy kis fát. Vagy legalább hordja. *Rázza meg a fejét, és ilyenkor érzi hogy ismét egy bajjal többet vettek a nyakukba.*
-A vándor? Hát ha túléli Worghot, és vissza szándékozik jönni helyet kaphat közöttünk. Hisz bizonyította rátermettségét, és állta a szavát. *Felkap még egy nagyobb rönköt, és azt is feldobja a szekérre.*
-Talán ennyi már elég lesz, nem akarom hogy megpusztuljon az állat. Értékes jelen pillanatban. Értékesebb mint az ott fent! *Mutat az ork nőstényre. majd folytatja.*
-Ne félj testvér! A szellemek okkal vetnek minket kihívások elé. Hisz azok erősítenek meg minket. Ha betérünk a karavánpihenőbe, már máshogy néznek majd ránk. Tudják kik vagyunk, és azt is tudják hogy nem adjuk könnyen a vérünket. Megvédelmeztük őket, és ha nem is hálásak, de "emberszámba" vettek minket. * A lándzsás vagdalózásra csak felhörög, és rázza a fejét.*
-Mindig egy lépéssel előttem jársz! Tudod egyáltalán hogy kell ezt a szekeret megerősíteni? Kellenének vas szegek nem? *Persze akkor vágnak még pár dárdának valót is, aztán mikor végeztek már egész besötétedik. Persze nincs még késő, csupán a tél a végét járja és hamarabb sötétedik még.*
-Induljunk! Ezeket még le is kell pakolni! De akkor már nem egyedül! *Első indításra a ló rájön, hogy jóval nagyobb súlyt kell húznia mint korábban. Másodszorra viszont már megmozdul a szekér. A vezér nem ül rajta, így is elég lesz ha a fát elhúzza az állat.*
-Vezesd testvér! Pihenj, kitettél magadért! *Adja a szárat a másik kezébe, ő pedig hátra megy. Onnan tolja a szekeret, hogy a lónak még könnyebb legyen húzni a rakományt. Közben a vezér először csak dúdolgat, majd nekiáll énekelni elterelve gondolatait a fáradtságtól, és a gondoktól.*
Elkezdődik a tivornya. Beköltözünk hát az ivóba
Teszünk mi nagy ívben a napra.Inkább felöntünk a garatra. Héj Héj Hó! Ez mind kedvemre való!
2242. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-03-07 00:05:20
Üzenet elküldve: 2016-03-07 00:05:20
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Észak felé - Este //
*Továbbra sem érzi úgy hogy pár apró megjegyzésnél többet kellene hozzáfűznie a dolgokhoz. Fivére kiválóan összefoglalja morális elveiket, melyeket ha kell, utolsó leheletükig követnek.*
-Emberek neveltek minket, északon.*Dünnyög közbe, csak úgy mellékesen, saját magukon kívül még ő sem látott más fajbéli lovagokat. Az óriások közt nem gyakori hivatás.*
-Őszinte leszek veled.*Gleccserkék tekintetét a nőre emeli.* Ez a háború minden élő ellen folyik. Láttuk őket. Nem kegyelmeznek, senkinek. Nem mondom hogy köztünk a helyed, hogy nem a véletlen vezetett közénk. Ki tudja? Talán így volt, talán nem. De ez a háború téged is érint. Bármilyen apró vagy, vagy fegyvertelen. Őket.*Egy égő fahusánggal észak felé mutat, majd dél irányába.* Nem fogja érdekelni.*Mély levegőt vesz, és kifújja.*
-Az emberek nagy csalódást okoztak.*Mit szépítse, így történt, úgy tűnik, kiveszett belőlük az amit északon oly nagyra becsült bennük.*
-Velünk tarthatsz a karavánpihenőig, te rendelkezel a sorsod felől.* Ha velük tart a csonttemetőbe, szívesen látják, de ez nem az ő döntésük lesz.*
-Tegyük el magunk holnapra.*Vezényel alvást.* Enyém az első őrség.*Négy óra múlva ébreszti öccsét, és cserélnek. A lány alhat.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.03.09 09:36:48, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; még a helyszínek neveit sem sikerül helyesen leírni.
*Továbbra sem érzi úgy hogy pár apró megjegyzésnél többet kellene hozzáfűznie a dolgokhoz. Fivére kiválóan összefoglalja morális elveiket, melyeket ha kell, utolsó leheletükig követnek.*
-Emberek neveltek minket, északon.*Dünnyög közbe, csak úgy mellékesen, saját magukon kívül még ő sem látott más fajbéli lovagokat. Az óriások közt nem gyakori hivatás.*
-Őszinte leszek veled.*Gleccserkék tekintetét a nőre emeli.* Ez a háború minden élő ellen folyik. Láttuk őket. Nem kegyelmeznek, senkinek. Nem mondom hogy köztünk a helyed, hogy nem a véletlen vezetett közénk. Ki tudja? Talán így volt, talán nem. De ez a háború téged is érint. Bármilyen apró vagy, vagy fegyvertelen. Őket.*Egy égő fahusánggal észak felé mutat, majd dél irányába.* Nem fogja érdekelni.*Mély levegőt vesz, és kifújja.*
-Az emberek nagy csalódást okoztak.*Mit szépítse, így történt, úgy tűnik, kiveszett belőlük az amit északon oly nagyra becsült bennük.*
-Velünk tarthatsz a karavánpihenőig, te rendelkezel a sorsod felől.* Ha velük tart a csonttemetőbe, szívesen látják, de ez nem az ő döntésük lesz.*
-Tegyük el magunk holnapra.*Vezényel alvást.* Enyém az első őrség.*Négy óra múlva ébreszti öccsét, és cserélnek. A lány alhat.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.03.09 09:36:48, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; még a helyszínek neveit sem sikerül helyesen leírni.
2241. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-03-06 20:45:18
Üzenet elküldve: 2016-03-06 20:45:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Észak felé-este//
*Elpakolja a tálát, amint végzett a vacsorával. Jól esik most Krolm hitéről beszélni, eloszlatja a kétségeit. *
-Pusztítás? Nem, nem, nem. Háború. Az esztelen pusztítás őrület, nem hoz dicsőséget senkinek. Káosz. A háború rend. A folytonos változás és megújulás rendje. A háborúban dicsőséget szerzel, leküzdöd a korlátaidat, vagy belehalsz a kihívásba. Az élet küzdelem, és a háború a legtisztább formája ennek. Nem hentesek vagyunk, akik ész nélkül megölnek bárkit, aki szembe jön. Az erőt tiszteljük, és a folytonos gyakorlatozás, harc, háború révén szerezzük meg. Ha harcban esünk el, az azt jelenti, hogy volt valaki, aki nálunk is erősebb. Nem szégyen így meghalni. * Turwal szemében furcsa láng ég, a fanatikusok tüze, bár nem kezd el hadonászni, vagy tombolni. A józan eszét nem vesztette el. *Nem ismertünk soha más életet. * vonja meg a vállát, és a tüzet piszkálva visszaül helyére * A rend lovagjai találtak meg és neveltek fel. Én nem bánom, hogy már nem vagyunk ott, de mégis csak családunk voltak az eredeti helyett. Még olvasni is megtanultunk. * mondja vigyorogva, eddigi tapasztalatai alapján ezzel meg tudja lepni az embereket. * A tervünk még nem tökéletes, először el is kell jutnunk a Csonttemetőbe, majd csak utána érdemes gondolkodni azon, hogy minden gondot meg tudunk-e szüntetni egy kardcsapással. De egy kardcsapás sok problémát meg tud szüntetni. A holtakat is ketté tudtuk vágni. Persze a tűz is mindig jó barát. * újabb fát dob a tábortűzre, és úgy beszél közben, mintha előadást tartana az élőholtak ellen vívott harci taktikákról * El kell égetni a hullákat, különben még fel talál kelni megint. * A nő úti célja hallatán csak hümmög. Nem feltétlenül a legjobb emberismerő, de a másikon látszik a határozatlanság, a céltalanság, és a kétség. * Hát akkor egy darabon együtt mehetünk, utána meglátjuk.
*Elpakolja a tálát, amint végzett a vacsorával. Jól esik most Krolm hitéről beszélni, eloszlatja a kétségeit. *
-Pusztítás? Nem, nem, nem. Háború. Az esztelen pusztítás őrület, nem hoz dicsőséget senkinek. Káosz. A háború rend. A folytonos változás és megújulás rendje. A háborúban dicsőséget szerzel, leküzdöd a korlátaidat, vagy belehalsz a kihívásba. Az élet küzdelem, és a háború a legtisztább formája ennek. Nem hentesek vagyunk, akik ész nélkül megölnek bárkit, aki szembe jön. Az erőt tiszteljük, és a folytonos gyakorlatozás, harc, háború révén szerezzük meg. Ha harcban esünk el, az azt jelenti, hogy volt valaki, aki nálunk is erősebb. Nem szégyen így meghalni. * Turwal szemében furcsa láng ég, a fanatikusok tüze, bár nem kezd el hadonászni, vagy tombolni. A józan eszét nem vesztette el. *Nem ismertünk soha más életet. * vonja meg a vállát, és a tüzet piszkálva visszaül helyére * A rend lovagjai találtak meg és neveltek fel. Én nem bánom, hogy már nem vagyunk ott, de mégis csak családunk voltak az eredeti helyett. Még olvasni is megtanultunk. * mondja vigyorogva, eddigi tapasztalatai alapján ezzel meg tudja lepni az embereket. * A tervünk még nem tökéletes, először el is kell jutnunk a Csonttemetőbe, majd csak utána érdemes gondolkodni azon, hogy minden gondot meg tudunk-e szüntetni egy kardcsapással. De egy kardcsapás sok problémát meg tud szüntetni. A holtakat is ketté tudtuk vágni. Persze a tűz is mindig jó barát. * újabb fát dob a tábortűzre, és úgy beszél közben, mintha előadást tartana az élőholtak ellen vívott harci taktikákról * El kell égetni a hullákat, különben még fel talál kelni megint. * A nő úti célja hallatán csak hümmög. Nem feltétlenül a legjobb emberismerő, de a másikon látszik a határozatlanság, a céltalanság, és a kétség. * Hát akkor egy darabon együtt mehetünk, utána meglátjuk.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579