Archívum - Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 26 (501. - 512. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 493-512
512. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-12-29 23:37:15
Üzenet elküldve: 2019-12-29 23:37:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Konyhatündérek//
*Roppant önmagára való büszkeségében sem felejtkezik el asztaltársairól, figyelmesen hallgatja őket – különösen azoknál a részeknél, amik még érdeklik is.
Tündérfalvára továbbra sem tud többet szólni, mint eddigi némán csodálkozó pillantásai, de ezeket most sem mulasztja el megejteni. Hiába vár hát Laurentitia választ a tündérkéktől is, ez a kék aprónép nem szolgálhat ilyesmivel. Arra a kérdésre már annál inkább, hogy ismeri-e az imént belépő vörös hajzatú hölgyet.*
- Sajnos nem.
*Az ezelőtti morcos arc helyét, amivel Ylla után nézett most másfajta arckifejezés veszi át. Nem sír, még csak nem is sóhajt, sőt, majdhogynem szenvtelen arccal néz Laura válaszadás közben, de mégis árad belőle egyfajta lágy, nyugalommal kevert szomorúság. Részéről a párbeszéd ennyivel le is van tudva, így figyelmesen fordulna a többiek irányába ismételten, kivéve, ha Laurentitia tovább kérdezősködik a dologról. Minden kérdésre nyitott (mint mindig), csupán sokszor nem érzi szükségét további fejtegetésnek.
A rejtelmes Taitosról szóló történetek igencsak felkeltik figyelmét, de valójában nem nehéz rájönni, hogy csak a warg tetszik neki ennyire bennük. Amint a beszélgetés a számára unalmas takarítás témája felé kanyarodik, ismét kissé magába zárkózik. Hiába varázslók végzik, a takarítás az bizony takarítás – annak meg ő nagy híve sosem volt. Fél füllel azért igyekszik figyelni a többiekre is, de közben a fogas fenevadon töpreng. Nem lenne rossz egy olyan társ neki sem. Bár persze nem most. Ehhez ő még kicsi, és ezt pontosan tudja. Talán O'baa türelemről és egyensúlyról tartott hosszas beszédei hozták meg a gyümölcsüket, így meggátolva benne a gyerekes szellem lázongását, vagy saját természetétől sem idegen ez a gondolatvilág, de egy bizonyos: őszintén hitt benne, hogy aminek el kell, hogy jöjjön az ideje, annak el is fog. Mosolyogva igazítja meg az ölében lapuló táskában lapuló görénykét. Bár a szőrkukac messze nem egy warg, de a tündér szemében szemernyivel sem kevésbé nemes élőlény, mint a másik. Éppannyira szereti, mint amennyire egy wargot szeretne.
Mélázgatásából az veri fel végül, mikor Lau kimondja a bűvös „kert” szót. Gyorsan belapátolja a maradék pár falatot, aztán felpattan. Már száll is ki az asztal mellől, közben a hátizsákot el nem engedné, két kis kezében szorongatja maga előtt.*
- Őőő… ez nekem kell, ezért nem pakolnám le, hanem inkább vinném magammal. De szívesen megyek segíteni.
*Közben fejével a hátizsák felé int, egyelőre homályban hagyva a ház lakói előtt, hogy a hosszasra nyúlt „ő” valójában nem elgondolkodást volt hivatott jelezni, hanem egy személyt. Egyelőre kissé elnapolja a ház lakói és a kisállat egymásnak való bemutatását, hiszen Fräd is olyan furán viselkedett miatta. Ugyan sokáig úgysem fogja tudni titokban tartani sem az állat, sem saját lelkiismerete miatt, de amíg ez a kettő felébred, addig legalább van egy kis ideje beilleszkedni a csapatba.*
*Roppant önmagára való büszkeségében sem felejtkezik el asztaltársairól, figyelmesen hallgatja őket – különösen azoknál a részeknél, amik még érdeklik is.
Tündérfalvára továbbra sem tud többet szólni, mint eddigi némán csodálkozó pillantásai, de ezeket most sem mulasztja el megejteni. Hiába vár hát Laurentitia választ a tündérkéktől is, ez a kék aprónép nem szolgálhat ilyesmivel. Arra a kérdésre már annál inkább, hogy ismeri-e az imént belépő vörös hajzatú hölgyet.*
- Sajnos nem.
*Az ezelőtti morcos arc helyét, amivel Ylla után nézett most másfajta arckifejezés veszi át. Nem sír, még csak nem is sóhajt, sőt, majdhogynem szenvtelen arccal néz Laura válaszadás közben, de mégis árad belőle egyfajta lágy, nyugalommal kevert szomorúság. Részéről a párbeszéd ennyivel le is van tudva, így figyelmesen fordulna a többiek irányába ismételten, kivéve, ha Laurentitia tovább kérdezősködik a dologról. Minden kérdésre nyitott (mint mindig), csupán sokszor nem érzi szükségét további fejtegetésnek.
A rejtelmes Taitosról szóló történetek igencsak felkeltik figyelmét, de valójában nem nehéz rájönni, hogy csak a warg tetszik neki ennyire bennük. Amint a beszélgetés a számára unalmas takarítás témája felé kanyarodik, ismét kissé magába zárkózik. Hiába varázslók végzik, a takarítás az bizony takarítás – annak meg ő nagy híve sosem volt. Fél füllel azért igyekszik figyelni a többiekre is, de közben a fogas fenevadon töpreng. Nem lenne rossz egy olyan társ neki sem. Bár persze nem most. Ehhez ő még kicsi, és ezt pontosan tudja. Talán O'baa türelemről és egyensúlyról tartott hosszas beszédei hozták meg a gyümölcsüket, így meggátolva benne a gyerekes szellem lázongását, vagy saját természetétől sem idegen ez a gondolatvilág, de egy bizonyos: őszintén hitt benne, hogy aminek el kell, hogy jöjjön az ideje, annak el is fog. Mosolyogva igazítja meg az ölében lapuló táskában lapuló görénykét. Bár a szőrkukac messze nem egy warg, de a tündér szemében szemernyivel sem kevésbé nemes élőlény, mint a másik. Éppannyira szereti, mint amennyire egy wargot szeretne.
Mélázgatásából az veri fel végül, mikor Lau kimondja a bűvös „kert” szót. Gyorsan belapátolja a maradék pár falatot, aztán felpattan. Már száll is ki az asztal mellől, közben a hátizsákot el nem engedné, két kis kezében szorongatja maga előtt.*
- Őőő… ez nekem kell, ezért nem pakolnám le, hanem inkább vinném magammal. De szívesen megyek segíteni.
*Közben fejével a hátizsák felé int, egyelőre homályban hagyva a ház lakói előtt, hogy a hosszasra nyúlt „ő” valójában nem elgondolkodást volt hivatott jelezni, hanem egy személyt. Egyelőre kissé elnapolja a ház lakói és a kisállat egymásnak való bemutatását, hiszen Fräd is olyan furán viselkedett miatta. Ugyan sokáig úgysem fogja tudni titokban tartani sem az állat, sem saját lelkiismerete miatt, de amíg ez a kettő felébred, addig legalább van egy kis ideje beilleszkedni a csapatba.*
511. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-12-27 18:12:47
Üzenet elküldve: 2019-12-27 18:12:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Konyhatündérek//
- Remélem, el tudsz majd jönni! *mosolyog Lynára, élvezettel hallgatva a lány csevegését a hordóban lakás előnyeiről. Van valami Lyna jelenlétében, ami mindig megmosolyogtatja, ezzel szemben az orvos arcán átsuhanó kifejezés majdhogynem megijeszti egy pillanatra. Bár nem épp felelősségvállalást kért a doktortól, csak egy újabb vizitet, meg tudja érteni az ő álláspontját is, így csak egy apró biccentéssel jelzi, tudomásul vette, amit Intath mondott. ~Majd ránézek később, jól van-e?~ határozza el magában, hogy az első adandó alkalommal meglátogatja majd a sebesült lányt. A férfi második megjegyzésénél azonban nem bírja megállni, hogy ne forgassa kicsit a szemét az értetlenség hallatán*
- Ne, nem szükséges. *zárja rövidre a dolgot, ám pillanatnyi hallgatás után mégis folytatja* De jártál már arrafelé? Tényleg olyan veszélyes hely? *teszi fel a lehető leginkább nemtörődöm hangján, mintha csak cseverészni szeretne, remélve, hogy Intath nem hallja majd ki az aggodalmat szavai mögül*
- Tündérkert? Hogy érted, hogy kitakarították? *ezúttal már őszinte érdeklődés csendül a hangjában, hiszen elzárt kis falujukba nem sok információ jutott el, így igen sok mindent nem tud még arról, mik történtek Lanawin különböző részein. Kérdését persze a tündéreknek is címzi, hisz feltételezi, nekik is tudniuk kell róla, mi történhetett az említett helyen. Míg a válaszra vár, kissé kényelmetlenül fészkelődik a székén, feszélyezve érezve magát, amiért ennyire nincs tisztában a világ történéseivel, miközben elhatározza magában, igyekszik majd behozni lemaradását ezen a téren. ~Talán Intath segíthetne... ~vet egy tűnődő pillantást a doktorra, aki igencsak világlátott személynek tűnik, így úgy véli, az orvostudományokon kívül talán más téren is hasonlóan nagy tudással rendelkezik*
- Esetleg ismeritek egymást? *hökken meg kissé a Vanna arcán átsuhanó kifejezéstől, ahogy pillantása az orvosról a tündérre tűnik, hisz bár lehet, rosszul látta, de úgy véli, mintha haragot látott volna feltűnni a lány arcán, YIla rövid látogatása után. Bár fogalma sincs, hol találkozhatott volna a két lány, ha kiderül, hogy régi ismerősök, ő annak csak örülne a maga részéről. ~Remélem, nem az derül ki, hogy régi ellenségek... ~töpreng magában, míg a rántottáját falatozza. A szárnyas kérdéshez nem sokat tud hozzászólni, hisz erről a témáról még a világ történéseinél is kevesebbet tud, de úgy tűnik, maguk a tündérek sem teljesen tudják, min múlik, hogy valakinek van-e szárnya, vagy nincs*
- Egy warg? *ismétli meg elképedve, ahogy Taitos mesterre terelődik a szó, hiszen eddig csak gyerekkori mesékben hallott ilyen lényekről, találkozni még eggyel se volt alkalma. A félelmetes lények azonban nem csak őt nyűgözik le, úgy tűnik, Lyna is hasonlóképpen gondolkodik*
- Ki ez az Abogr? *ad azonban ismét csak hangot hiányosságainak, hisz az imént említett illetőt sem ismeri. Bár amikor elszökött otthonról, fontolgatta, hogy mágusnak álljon, ám hamar elvette ezt az ötletet, így nem is tud sokat arról a világról. A takarítás kérdésében azonban szintén Lynával kell egyetértenie*
- Különben is, nem létezhet mindenre varázsige, nem igaz? *fordul kíváncsian Nellarához, tőle várva megerősítést, mi is a helyzet pontosan a takarítást illető varázslatokkal kapcsolatban*
- Nagyon finom volt, köszönjük. *mosolyog Lynára, miután ő maga is végzett a finom étellel, majd a többiek felé fordul*
- Ha gondoljátok, miután itt elpakoltunk, megmutatom az üres szobákat, ahová le tudjátok tenni a holmitokat. Azt hiszem, még pont akad elég hely mindenkinek. Utána pedig azt terveztem, kicsit rendbe teszem a virágos kertet. Nemrég vettünk pár magot Fräddel, azokat szeretném elültetni. Ha esetleg valakinek van kedve csatlakozni, örömmel venném a segítséget. De persze, csak ha ráértek... *magyarázza a mai napot illető terveit a többieknek, miközben igyekszik olyan hangsúlyt megütni, melyből mindenki érezheti, egyáltalán nem kötelező jellegű a dolog, ha valakinek más tervei vannak, egyáltalán nem fog megharagudni érte, ha mégsem tartana vele. ~Ilyen hosszú út után biztos rájuk fér a pihenés... ~tűnődik magában, hisz a Szarvasliget elég távol esik mindentől ahhoz, hogy az idetévedő elfáradjon az út során.*
- Remélem, el tudsz majd jönni! *mosolyog Lynára, élvezettel hallgatva a lány csevegését a hordóban lakás előnyeiről. Van valami Lyna jelenlétében, ami mindig megmosolyogtatja, ezzel szemben az orvos arcán átsuhanó kifejezés majdhogynem megijeszti egy pillanatra. Bár nem épp felelősségvállalást kért a doktortól, csak egy újabb vizitet, meg tudja érteni az ő álláspontját is, így csak egy apró biccentéssel jelzi, tudomásul vette, amit Intath mondott. ~Majd ránézek később, jól van-e?~ határozza el magában, hogy az első adandó alkalommal meglátogatja majd a sebesült lányt. A férfi második megjegyzésénél azonban nem bírja megállni, hogy ne forgassa kicsit a szemét az értetlenség hallatán*
- Ne, nem szükséges. *zárja rövidre a dolgot, ám pillanatnyi hallgatás után mégis folytatja* De jártál már arrafelé? Tényleg olyan veszélyes hely? *teszi fel a lehető leginkább nemtörődöm hangján, mintha csak cseverészni szeretne, remélve, hogy Intath nem hallja majd ki az aggodalmat szavai mögül*
- Tündérkert? Hogy érted, hogy kitakarították? *ezúttal már őszinte érdeklődés csendül a hangjában, hiszen elzárt kis falujukba nem sok információ jutott el, így igen sok mindent nem tud még arról, mik történtek Lanawin különböző részein. Kérdését persze a tündéreknek is címzi, hisz feltételezi, nekik is tudniuk kell róla, mi történhetett az említett helyen. Míg a válaszra vár, kissé kényelmetlenül fészkelődik a székén, feszélyezve érezve magát, amiért ennyire nincs tisztában a világ történéseivel, miközben elhatározza magában, igyekszik majd behozni lemaradását ezen a téren. ~Talán Intath segíthetne... ~vet egy tűnődő pillantást a doktorra, aki igencsak világlátott személynek tűnik, így úgy véli, az orvostudományokon kívül talán más téren is hasonlóan nagy tudással rendelkezik*
- Esetleg ismeritek egymást? *hökken meg kissé a Vanna arcán átsuhanó kifejezéstől, ahogy pillantása az orvosról a tündérre tűnik, hisz bár lehet, rosszul látta, de úgy véli, mintha haragot látott volna feltűnni a lány arcán, YIla rövid látogatása után. Bár fogalma sincs, hol találkozhatott volna a két lány, ha kiderül, hogy régi ismerősök, ő annak csak örülne a maga részéről. ~Remélem, nem az derül ki, hogy régi ellenségek... ~töpreng magában, míg a rántottáját falatozza. A szárnyas kérdéshez nem sokat tud hozzászólni, hisz erről a témáról még a világ történéseinél is kevesebbet tud, de úgy tűnik, maguk a tündérek sem teljesen tudják, min múlik, hogy valakinek van-e szárnya, vagy nincs*
- Egy warg? *ismétli meg elképedve, ahogy Taitos mesterre terelődik a szó, hiszen eddig csak gyerekkori mesékben hallott ilyen lényekről, találkozni még eggyel se volt alkalma. A félelmetes lények azonban nem csak őt nyűgözik le, úgy tűnik, Lyna is hasonlóképpen gondolkodik*
- Ki ez az Abogr? *ad azonban ismét csak hangot hiányosságainak, hisz az imént említett illetőt sem ismeri. Bár amikor elszökött otthonról, fontolgatta, hogy mágusnak álljon, ám hamar elvette ezt az ötletet, így nem is tud sokat arról a világról. A takarítás kérdésében azonban szintén Lynával kell egyetértenie*
- Különben is, nem létezhet mindenre varázsige, nem igaz? *fordul kíváncsian Nellarához, tőle várva megerősítést, mi is a helyzet pontosan a takarítást illető varázslatokkal kapcsolatban*
- Nagyon finom volt, köszönjük. *mosolyog Lynára, miután ő maga is végzett a finom étellel, majd a többiek felé fordul*
- Ha gondoljátok, miután itt elpakoltunk, megmutatom az üres szobákat, ahová le tudjátok tenni a holmitokat. Azt hiszem, még pont akad elég hely mindenkinek. Utána pedig azt terveztem, kicsit rendbe teszem a virágos kertet. Nemrég vettünk pár magot Fräddel, azokat szeretném elültetni. Ha esetleg valakinek van kedve csatlakozni, örömmel venném a segítséget. De persze, csak ha ráértek... *magyarázza a mai napot illető terveit a többieknek, miközben igyekszik olyan hangsúlyt megütni, melyből mindenki érezheti, egyáltalán nem kötelező jellegű a dolog, ha valakinek más tervei vannak, egyáltalán nem fog megharagudni érte, ha mégsem tartana vele. ~Ilyen hosszú út után biztos rájuk fér a pihenés... ~tűnődik magában, hisz a Szarvasliget elég távol esik mindentől ahhoz, hogy az idetévedő elfáradjon az út során.*
510. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-12-22 21:10:05
Üzenet elküldve: 2019-12-22 21:10:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Konyhatündérek//
*Végül meghívásra kerül, ami várható volt, és valami érthetetlen módon zavarba is jön tőle.*
- Nagyon kedves, köszönöm. Nem merem megígérni, lehet addig hazatér Drameiloten úr, és Wymniter kisasszony, és rengeteg munkám lesz. De ha alkalmam adódik rá, akkor köszönöm, élni fogok a lehetőséggel.
*Mondja mindezeket szerényen, lehajtott fejjel, pirosodó orcácskával.*
- Szerintem sem.
*Ért egyet Laurentitia megjegyzésére, hogy hordóban lakni nem túl komfortos dolog.*
- De annál bájosabb lenne.
*Teszi még hozzá mosolyogva, ahogy elképzeli a kis polcocskákat, a meleg fényt. Teljesen elragadtatja ez az újabb fantáziakép.*
- Vajon léteznek olyan pici lények, amik hordókban élhetnek?
*Magában el is dönti, hogy biztosan, és valami kocsmai manók lehetnek, hiszen a fogadókban rengeteg a hordó. Szeplős - mert Lyna valamiért aranyosnak találja a szeplőket, a manók pedig csak aranyosak lehetnek szerinte - arcuk pedig mindig vöröslik a vörösbor édes cseppjeinek párájától.
Kíváncsian pillant Laurentitiára, aki túlzást emleget, és tekintete is valami rosszallást tükröz, ami egyenesen Intathnak szegeződik. A férfi viszont nem ismeri be, hogy füllentett volna, ezért egyedül Nellara elmesélésében bízhat.*
- Egy warg? Eeyre, de ijesztő lehet.
*Szinte meg is borzong, sápadt, vékonyka karjain égnek is merednek pihe szőrszálai. Ugyan Cerlyna szeret mindent, és mindenkit, de egyben nagyon ijedős is tud lenni, ha hatalmas, szőrös, és éles fogú lényekről van szó. Inkább szeret hordó-manókat elképzelni.*
- Szívesen találkoznék vele is, meg Aborgal is.
*Vonja le tanulságként végül. Részben azért, mert Taitos elmondás alapján kedvesnek tűnik, részben pedig azért, mert őt is érdekli a mágia.*
- Szerintem fontos, hogy a nagy mágusok is törődjenek ilyen hétköznapi dolgokkal.
*Mondja Intathnak, miután evőeszközeit gondosan félreteszi, mert ő részéről befejezte már az evést. Nem sokat fogyasztott, de a kicsi Lynácskának ez éppen elegendő. Ami azt illeti rajta látszik is, hogy nem eszik túl sokat, törékeny, aprócska teste egészen hasonlatossá teszi őt a kedves tündérekhez, akik körül veszik a konyhában.*
- Alázatra tanítja őket, meg az egyszerű dolgok szeretetére.
*Végül meghívásra kerül, ami várható volt, és valami érthetetlen módon zavarba is jön tőle.*
- Nagyon kedves, köszönöm. Nem merem megígérni, lehet addig hazatér Drameiloten úr, és Wymniter kisasszony, és rengeteg munkám lesz. De ha alkalmam adódik rá, akkor köszönöm, élni fogok a lehetőséggel.
*Mondja mindezeket szerényen, lehajtott fejjel, pirosodó orcácskával.*
- Szerintem sem.
*Ért egyet Laurentitia megjegyzésére, hogy hordóban lakni nem túl komfortos dolog.*
- De annál bájosabb lenne.
*Teszi még hozzá mosolyogva, ahogy elképzeli a kis polcocskákat, a meleg fényt. Teljesen elragadtatja ez az újabb fantáziakép.*
- Vajon léteznek olyan pici lények, amik hordókban élhetnek?
*Magában el is dönti, hogy biztosan, és valami kocsmai manók lehetnek, hiszen a fogadókban rengeteg a hordó. Szeplős - mert Lyna valamiért aranyosnak találja a szeplőket, a manók pedig csak aranyosak lehetnek szerinte - arcuk pedig mindig vöröslik a vörösbor édes cseppjeinek párájától.
Kíváncsian pillant Laurentitiára, aki túlzást emleget, és tekintete is valami rosszallást tükröz, ami egyenesen Intathnak szegeződik. A férfi viszont nem ismeri be, hogy füllentett volna, ezért egyedül Nellara elmesélésében bízhat.*
- Egy warg? Eeyre, de ijesztő lehet.
*Szinte meg is borzong, sápadt, vékonyka karjain égnek is merednek pihe szőrszálai. Ugyan Cerlyna szeret mindent, és mindenkit, de egyben nagyon ijedős is tud lenni, ha hatalmas, szőrös, és éles fogú lényekről van szó. Inkább szeret hordó-manókat elképzelni.*
- Szívesen találkoznék vele is, meg Aborgal is.
*Vonja le tanulságként végül. Részben azért, mert Taitos elmondás alapján kedvesnek tűnik, részben pedig azért, mert őt is érdekli a mágia.*
- Szerintem fontos, hogy a nagy mágusok is törődjenek ilyen hétköznapi dolgokkal.
*Mondja Intathnak, miután evőeszközeit gondosan félreteszi, mert ő részéről befejezte már az evést. Nem sokat fogyasztott, de a kicsi Lynácskának ez éppen elegendő. Ami azt illeti rajta látszik is, hogy nem eszik túl sokat, törékeny, aprócska teste egészen hasonlatossá teszi őt a kedves tündérekhez, akik körül veszik a konyhában.*
- Alázatra tanítja őket, meg az egyszerű dolgok szeretetére.
509. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-12-19 18:05:41
Üzenet elküldve: 2019-12-19 18:05:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Konyhatündérek//
*A női csacsogás és vidámság jókedvre deríti a dokit. A főzés pedig bizony egy fontos dolog egy nő számára. Int egyelőre Lau-t jobban preferálja a konyhában. Bár ebben az is közre játszik, hogy bárhol máshol szívesebben nézi a csinos házigazdát mint a kis békát. Jókedvét a témaváltás töri le. Mikor az orvosi döntéseibe akarnak beleszólni az mindig ki tudja belőle hozni a legrosszabbat. Laurentitia kérésére nagyon sötét pillantásokat vet a másikra jelezve, hogy ebbe nem kéne beleszólnia és határozottan jelenti ki.*
-Nem vállalok felelősséget azokért akik elutasítják a segítségem.
*Ezt komolyan is gondolja. Vannak szabályai amiket a saját érdekében nem szeg meg. Ez is az egyik. Ezután jönnek mennek, a tányérokból fogy az étel és ismét rá lesz nézve valami miatt. Ő pedig kérdőn néz vissza Laurentitia-ra. Most nem hiszi, hogy mondott volna valamit.*
-Menjek vele vagy...?
*Tényleg nem érti mit akar a másik. Neki semmi dolga a kikötőben. Mármint éppen volnának tervei, de előbb azokhoz szeretne még előkészületeket tenni. Meg amúgy is még van a tányérján. Ha nem küldik el akkor a továbbiakhoz ő tud értelmesen is hozzászólni.*
-A szántókra költöztek állítólag át miután a szektások kitakarították a tündérkertet. Valami faluba költöztek be, de a neve nem ugrik be.
*A szárnykérdéshez nem tud mit hozzáfűzni ő sem. A hajón inkább az orvoslást tanulta nem az ilyesmiket. Inkább a fattyúhoz hasonló akadémisták tudják az ilyeneket. Fogfájáskor borbélyhoz küldik az embert, de a tündérszárnyakhoz meg a csontok neveihez értenek. Mikor megszólítja a mellette csendesen eszegető tündérkét azzal a kis békát is sikerül átvernie. Az tuti, hogy nem egy okos lány. Mindenesetre jót vigyorok főleg a házigazda megrovó tekintetét látva.*
-Ki tudja?
*Természetesen a tanítványa aki fel is világosítja őket. Még az elfnek is elkerekedik a szeme mikor megtudja, tényleg van valami farkasa annak a mágusnak.*
-Komolyan? Az nem semmi.
*Mint kiderül a szakállas szakállú mágussal is jól kijön. Sőt, utóbbi nagyobb mágus mint Taitos magiszter. Hogy ez pontosan mit jelent, azt a doki nem tudja elképzelni. Mondjuk az is furán hangzik számára, hogy egy mágus a másiknál takarít. Ezt szóvá is teszi.*
-Én mindig úgy képzeltem, hogy a nagy mágusoknak nem kell olyan apróságokkal foglalkozniuk mint takarítás. Mondanak egy varázsigét és megoldódik a dolog. A csuhában furán is néz ki valahogy a dolog.
*Elmélkedik. Bár Nellara is nagy mágus elméletileg és mégse hord csuhát. Még süveget se. Talán át kéne gondolnia pár dolgot a mágusokkal kapcsolatban.*
*A női csacsogás és vidámság jókedvre deríti a dokit. A főzés pedig bizony egy fontos dolog egy nő számára. Int egyelőre Lau-t jobban preferálja a konyhában. Bár ebben az is közre játszik, hogy bárhol máshol szívesebben nézi a csinos házigazdát mint a kis békát. Jókedvét a témaváltás töri le. Mikor az orvosi döntéseibe akarnak beleszólni az mindig ki tudja belőle hozni a legrosszabbat. Laurentitia kérésére nagyon sötét pillantásokat vet a másikra jelezve, hogy ebbe nem kéne beleszólnia és határozottan jelenti ki.*
-Nem vállalok felelősséget azokért akik elutasítják a segítségem.
*Ezt komolyan is gondolja. Vannak szabályai amiket a saját érdekében nem szeg meg. Ez is az egyik. Ezután jönnek mennek, a tányérokból fogy az étel és ismét rá lesz nézve valami miatt. Ő pedig kérdőn néz vissza Laurentitia-ra. Most nem hiszi, hogy mondott volna valamit.*
-Menjek vele vagy...?
*Tényleg nem érti mit akar a másik. Neki semmi dolga a kikötőben. Mármint éppen volnának tervei, de előbb azokhoz szeretne még előkészületeket tenni. Meg amúgy is még van a tányérján. Ha nem küldik el akkor a továbbiakhoz ő tud értelmesen is hozzászólni.*
-A szántókra költöztek állítólag át miután a szektások kitakarították a tündérkertet. Valami faluba költöztek be, de a neve nem ugrik be.
*A szárnykérdéshez nem tud mit hozzáfűzni ő sem. A hajón inkább az orvoslást tanulta nem az ilyesmiket. Inkább a fattyúhoz hasonló akadémisták tudják az ilyeneket. Fogfájáskor borbélyhoz küldik az embert, de a tündérszárnyakhoz meg a csontok neveihez értenek. Mikor megszólítja a mellette csendesen eszegető tündérkét azzal a kis békát is sikerül átvernie. Az tuti, hogy nem egy okos lány. Mindenesetre jót vigyorok főleg a házigazda megrovó tekintetét látva.*
-Ki tudja?
*Természetesen a tanítványa aki fel is világosítja őket. Még az elfnek is elkerekedik a szeme mikor megtudja, tényleg van valami farkasa annak a mágusnak.*
-Komolyan? Az nem semmi.
*Mint kiderül a szakállas szakállú mágussal is jól kijön. Sőt, utóbbi nagyobb mágus mint Taitos magiszter. Hogy ez pontosan mit jelent, azt a doki nem tudja elképzelni. Mondjuk az is furán hangzik számára, hogy egy mágus a másiknál takarít. Ezt szóvá is teszi.*
-Én mindig úgy képzeltem, hogy a nagy mágusoknak nem kell olyan apróságokkal foglalkozniuk mint takarítás. Mondanak egy varázsigét és megoldódik a dolog. A csuhában furán is néz ki valahogy a dolog.
*Elmélkedik. Bár Nellara is nagy mágus elméletileg és mégse hord csuhát. Még süveget se. Talán át kéne gondolnia pár dolgot a mágusokkal kapcsolatban.*
508. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-12-19 11:37:31
Üzenet elküldve: 2019-12-19 11:37:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Konyhatündérek//
*Inthat Taitosról kezd el kérdezősködni, ami hallatán Nellara rögtön megrezzen. Bűntudata van, amiért csak úgy eljött onnan, de azt is tudja, hogy soha többé nem akar visszamenni. Nem ha ott megvetik és lenézik, akkor majd segít másoknak! Igen, azt fogja tenni! Hasznos lesz, szerez munkát, folytatja a tanulást, és másoknak is tanít majd, ha kérik.*
- Hát, Taitosnak csak egy wargja van, Ragron. Egyszer utaztam a hátán, kedves állat, bár egy kicsit félelmetes. De hallgat a gazdájára, és nem támad senkit. Ő Taitos legjobb barátja, több időt töltenek együtt szerintem, mint amennyi egészséges lenne. Taitos nagy mágus, de Abogr hatalmasabb szerintem. Taitos gyakran járt a tanítványaival oda takarítani, egyszer én is mentem velük. Na nem takarítani, többen tanultunk, amíg ők dolgoztak. Azt nem tudom, miért segített neki ebben, de biztos, jó oka van rá *vonja meg a vállát végül.
Nellara nem hisz az istenségekben, így számára Cerlyna kissé furcsa, főleg, hogy minden percben legalább egyszer említ valamilyen istenséghez köthető dolgot. A lány egyáltalán nem hiszi, hogy az öröklésen kívül bárminek köze lenne ahhoz, hogy a tündéreknek van-e szárnya, vagy nincs.*
- Hát, én erdei tündérnek mondom magam. Mint az... az erdei elfek, csak tündérben.
*Inthat Taitosról kezd el kérdezősködni, ami hallatán Nellara rögtön megrezzen. Bűntudata van, amiért csak úgy eljött onnan, de azt is tudja, hogy soha többé nem akar visszamenni. Nem ha ott megvetik és lenézik, akkor majd segít másoknak! Igen, azt fogja tenni! Hasznos lesz, szerez munkát, folytatja a tanulást, és másoknak is tanít majd, ha kérik.*
- Hát, Taitosnak csak egy wargja van, Ragron. Egyszer utaztam a hátán, kedves állat, bár egy kicsit félelmetes. De hallgat a gazdájára, és nem támad senkit. Ő Taitos legjobb barátja, több időt töltenek együtt szerintem, mint amennyi egészséges lenne. Taitos nagy mágus, de Abogr hatalmasabb szerintem. Taitos gyakran járt a tanítványaival oda takarítani, egyszer én is mentem velük. Na nem takarítani, többen tanultunk, amíg ők dolgoztak. Azt nem tudom, miért segített neki ebben, de biztos, jó oka van rá *vonja meg a vállát végül.
Nellara nem hisz az istenségekben, így számára Cerlyna kissé furcsa, főleg, hogy minden percben legalább egyszer említ valamilyen istenséghez köthető dolgot. A lány egyáltalán nem hiszi, hogy az öröklésen kívül bárminek köze lenne ahhoz, hogy a tündéreknek van-e szárnya, vagy nincs.*
- Hát, én erdei tündérnek mondom magam. Mint az... az erdei elfek, csak tündérben.
507. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-12-17 01:33:02
Üzenet elküldve: 2019-12-17 01:33:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Konyhatündérek//
*Vielke kérdésére nem igazán tudja, mit feleljen. Hiszen ő innen-is-onnan-is jött, tehát nem olyan egyértelmű az esetében a válasz. Az egyszerűség kedvéért így felel.*
- Igen, afelől.
*Elvégre éppannyira artheniori, mint bármi más. A tündérfalu gondolata azonban az ő érdeklődését is felkelti. Figyelmesen meghallgatja a többieket, mi hozzáfűznivalójuk van a témához, majd ő maga is hozzáteszi a részét a párbeszédhez.*
- Azt hiszem, kell, hogy legyen valahol. De én még nem láttam sajnos.
*Mondja, azután mivel a cipók megérkeztek a rántottához, gyakorlatilag Vannát majdhogynem elveszti a társaság, olyannyira leköti a figyelmét az étel. Bár tud evőeszközzel enni, görcsösen fogja, mint egy gyerek. Mindenesetre nagyon figyel rá, hogy ne ejtsen le semennyi tojást – már persze nem annyira a bútorok tisztaságának, hanem inkább a tojás finomságának megőrzése érdekében. A cipóból jóízűt harap minden falat mellé, az ízeket szinte egész lelkével átéli, teljesen belemerül a folyamatba. Emiatt épphogy csak akkor kapja fel a fejét, mikor Frädricus már elhagyta a színt. A férfi hiánya feltűnik Vannának, de nem igazán viseli meg – amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is. El is könyveli magában, hogy az a bizonyos medve már csak ilyen. Közben belép egy vörös hajú hölgy is, aki miatt Vanna meg is örül egy pillanatra, mivel azt hiszi, Lyndrya az. A hordós megjegyzést hallja, de valamiért nem érzi úgy, hogy rá vonatkozna. Sokkal inkább leköti a csalódás, hogy Ylla nem az „ő vöröse”, így szemöldök-ráncolva, morcosan mered az irányába, egészen addig, míg el nem tűnik.
Mikor saját gondolataiból előburkolózik újra, még épp a tündérszárnyak vannak a beszéd középpontjában.*
- Én így születtem. *Rebegteti meg kissé szárnyait, miközben elgondolkodva nézi őket.* Nem tudtam, hogy vannak szárnynélküliek is.
*E pár szó után pedig visszatér maradék rántottájához. Bár nem mondott sok mindent ideérkezte óta, önmagát mégis sikerült meglepnie eddigi teljesítményével. Ennyi emberrel (az egyebekről nem is beszélve) talán összesen nem beszélt életében, de egyszerre biztosan nem. Még ugyan munkál benne egy kis szégyenlősség, de egyre múlóban van. Fräd távozásával azt hitte, még a kezdetinél is félénkebb lesz majd, de úgy látszik, mégsem áll olyan távol tőle a társasági élet, mint ahogy azt eddig hitte. Igazán büszke magára. Vigyorogva falja az ételt, közben hallgatja a többieket és időnként még a táskát is finoman megcirógatja amerre a görényt sejti.*
*Vielke kérdésére nem igazán tudja, mit feleljen. Hiszen ő innen-is-onnan-is jött, tehát nem olyan egyértelmű az esetében a válasz. Az egyszerűség kedvéért így felel.*
- Igen, afelől.
*Elvégre éppannyira artheniori, mint bármi más. A tündérfalu gondolata azonban az ő érdeklődését is felkelti. Figyelmesen meghallgatja a többieket, mi hozzáfűznivalójuk van a témához, majd ő maga is hozzáteszi a részét a párbeszédhez.*
- Azt hiszem, kell, hogy legyen valahol. De én még nem láttam sajnos.
*Mondja, azután mivel a cipók megérkeztek a rántottához, gyakorlatilag Vannát majdhogynem elveszti a társaság, olyannyira leköti a figyelmét az étel. Bár tud evőeszközzel enni, görcsösen fogja, mint egy gyerek. Mindenesetre nagyon figyel rá, hogy ne ejtsen le semennyi tojást – már persze nem annyira a bútorok tisztaságának, hanem inkább a tojás finomságának megőrzése érdekében. A cipóból jóízűt harap minden falat mellé, az ízeket szinte egész lelkével átéli, teljesen belemerül a folyamatba. Emiatt épphogy csak akkor kapja fel a fejét, mikor Frädricus már elhagyta a színt. A férfi hiánya feltűnik Vannának, de nem igazán viseli meg – amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is. El is könyveli magában, hogy az a bizonyos medve már csak ilyen. Közben belép egy vörös hajú hölgy is, aki miatt Vanna meg is örül egy pillanatra, mivel azt hiszi, Lyndrya az. A hordós megjegyzést hallja, de valamiért nem érzi úgy, hogy rá vonatkozna. Sokkal inkább leköti a csalódás, hogy Ylla nem az „ő vöröse”, így szemöldök-ráncolva, morcosan mered az irányába, egészen addig, míg el nem tűnik.
Mikor saját gondolataiból előburkolózik újra, még épp a tündérszárnyak vannak a beszéd középpontjában.*
- Én így születtem. *Rebegteti meg kissé szárnyait, miközben elgondolkodva nézi őket.* Nem tudtam, hogy vannak szárnynélküliek is.
*E pár szó után pedig visszatér maradék rántottájához. Bár nem mondott sok mindent ideérkezte óta, önmagát mégis sikerült meglepnie eddigi teljesítményével. Ennyi emberrel (az egyebekről nem is beszélve) talán összesen nem beszélt életében, de egyszerre biztosan nem. Még ugyan munkál benne egy kis szégyenlősség, de egyre múlóban van. Fräd távozásával azt hitte, még a kezdetinél is félénkebb lesz majd, de úgy látszik, mégsem áll olyan távol tőle a társasági élet, mint ahogy azt eddig hitte. Igazán büszke magára. Vigyorogva falja az ételt, közben hallgatja a többieket és időnként még a táskát is finoman megcirógatja amerre a görényt sejti.*
506. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-12-15 17:25:59
Üzenet elküldve: 2019-12-15 17:25:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Konyhatündérek//
- Igen, csak egy kis baráti összejövetel a szomszédainkkal. Örömmel látunk téged is! *említi meg a témát, hogy elterelje a gondolatait, felajánlva Lynának, hogy csatlakozzon hozzájuk, ha szeretne, ugyanis ő a maga részéről igazán örülne annak, ha a lányka is részt venne a kerti partin*
- Dehogynem. Még pár év, és meglátod! *kacsint a lányra, elmosolyodva magában Lyna reakcióját látva a dicséret hallatán. Nem akarja azonban túlzottan kellemetlen helyzetbe hozni a lányt, így nem is erőlteti tovább a témát, figyelmét helyette inkább a nem épp együttérző orvos vonja magára*
- Azért ránézhetnél még egyszer, hátha tudsz tenni valamit, hogy jobban legyen. Kérlek! *suttogja halkan Intnek, hiszen nem akarja elrontani a többiek hangulatát az asztal körül, ám a maga részéről sokkal nyugodtabb lenne, ha tudná, a doktor továbbra is felügyeli Nimeril gyógyulását. Tovább is folytatná Int győzködését ez ügyben, ha nem zavarná meg őket hirtelen egy új érkező a konyhában*
- Sosem zavarsz. És nem, nem hordókban találtuk őket. Nemrég érkeztek ide hozzánk. *neveti el magát kissé, amikor YIlanda megjelenik a színen. Maga se tudja miért, de a lányból olyan életerő és életkedv sugárzik, amikor csak találkozik vele, hogy ő is kissé oldottabbnak érzi magát a jelenlétében* És a baba is jól van, köszi. *biccent rá a kérdésre, bár ezen a ponton füllent egy kicsit, hisz valójában nem sokat tud a kis Rellan hogylétéről, illetve hollétéről, de feltételezi, ha baj lenne, akkor azért Seles szólt volna róla*
- Nem hinném, hogy az olyan kényelmes lenne... *suttogja még halkan Lynának, hisz az ötlet hallatán akarva akaratlan is felidéződnek benne a pincében bujkálás emlékei, igyekszik azonban elhessegetni ezeket a gondolatokat és inkább YIlára figyelni, hiszen az az érzése, a lány talán szeretne még kérdezni tőle valamit, erre azonban sajnos nem kerül sor, hiszen YIla hamarosan visszavonulót fúj, és úgy tűnik, Fräd is inkább távozóra fogja*
- Jó utat! *búcsúzik a férfitől, miközben kérdő pillantást vet Intre, vajon csak viccelt-e Fräd, vagy esetleg tényleg olyan vészes hely a Kikötő, mint amilyennek a férfi most lefektette. Ő maga még sosem járt arra, de talán a doktor ismeri a helyet, vagy hallott már róla pletykákat, így benne bízik, hogy megnyugtatja, Frädnek nem lesz semmi baja. Gondolatait elterelendő inkább a tündérek közti társalgásra kezd figyelni, érdeklődve hallgatva a szárnyakról folyó beszélgetést, ugyanis jóformán semmit nem tud erről a témáról*
- Gondolom, biztos könnyebb a tündéreknek együtt élni, egy helyen, nem? *pillant először Vieljanára, ahogy szóba kerül a tündérfalu ötlete, majd Vannára és Nellarára, hiszen Viellel ellentétben őket még nem ismeri annyira, de kíváncsi, vajon ők is ilyen faluból származnak-e. Az Eeyrrel kapcsolatos felvetést viszont inkább nem kommentálja, hiszen biztos benne, Lyna nem így értette, neki mégis valahogy úgy érződik a lány szavaiból, ez csak valami büntetés lehet Viel családjára nézve, hogy megfosztották őket a szárnyaiktól, ezt pedig nem feltétlen érzi olyan témának, amit egy kellemes reggeli közben kéne megvitatni. Annál inkább ilyennek véli Nell mesterének kinézetét és képességeit, bár biztos benne, a fele se lehet igaz annak, amit Int mondott*
- Csak túlzott, nem igaz? *jegyzi meg rögtön Lyna kérdését hallva, miközben egy megrovónak szánt pillantást vet Intre, amiért ilyenekkel tömi a kislány fejét, majd Nellara felé fordul, kíváncsian várva a lány válaszát, ami, reményei szerint, megcáfolja majd azt a sok sületlenséget, amit az orvos összehordott az előbb. ~Kizárt, hogy valaki így nézzen ki! ~gondolja magában határozottan.*
- Igen, csak egy kis baráti összejövetel a szomszédainkkal. Örömmel látunk téged is! *említi meg a témát, hogy elterelje a gondolatait, felajánlva Lynának, hogy csatlakozzon hozzájuk, ha szeretne, ugyanis ő a maga részéről igazán örülne annak, ha a lányka is részt venne a kerti partin*
- Dehogynem. Még pár év, és meglátod! *kacsint a lányra, elmosolyodva magában Lyna reakcióját látva a dicséret hallatán. Nem akarja azonban túlzottan kellemetlen helyzetbe hozni a lányt, így nem is erőlteti tovább a témát, figyelmét helyette inkább a nem épp együttérző orvos vonja magára*
- Azért ránézhetnél még egyszer, hátha tudsz tenni valamit, hogy jobban legyen. Kérlek! *suttogja halkan Intnek, hiszen nem akarja elrontani a többiek hangulatát az asztal körül, ám a maga részéről sokkal nyugodtabb lenne, ha tudná, a doktor továbbra is felügyeli Nimeril gyógyulását. Tovább is folytatná Int győzködését ez ügyben, ha nem zavarná meg őket hirtelen egy új érkező a konyhában*
- Sosem zavarsz. És nem, nem hordókban találtuk őket. Nemrég érkeztek ide hozzánk. *neveti el magát kissé, amikor YIlanda megjelenik a színen. Maga se tudja miért, de a lányból olyan életerő és életkedv sugárzik, amikor csak találkozik vele, hogy ő is kissé oldottabbnak érzi magát a jelenlétében* És a baba is jól van, köszi. *biccent rá a kérdésre, bár ezen a ponton füllent egy kicsit, hisz valójában nem sokat tud a kis Rellan hogylétéről, illetve hollétéről, de feltételezi, ha baj lenne, akkor azért Seles szólt volna róla*
- Nem hinném, hogy az olyan kényelmes lenne... *suttogja még halkan Lynának, hisz az ötlet hallatán akarva akaratlan is felidéződnek benne a pincében bujkálás emlékei, igyekszik azonban elhessegetni ezeket a gondolatokat és inkább YIlára figyelni, hiszen az az érzése, a lány talán szeretne még kérdezni tőle valamit, erre azonban sajnos nem kerül sor, hiszen YIla hamarosan visszavonulót fúj, és úgy tűnik, Fräd is inkább távozóra fogja*
- Jó utat! *búcsúzik a férfitől, miközben kérdő pillantást vet Intre, vajon csak viccelt-e Fräd, vagy esetleg tényleg olyan vészes hely a Kikötő, mint amilyennek a férfi most lefektette. Ő maga még sosem járt arra, de talán a doktor ismeri a helyet, vagy hallott már róla pletykákat, így benne bízik, hogy megnyugtatja, Frädnek nem lesz semmi baja. Gondolatait elterelendő inkább a tündérek közti társalgásra kezd figyelni, érdeklődve hallgatva a szárnyakról folyó beszélgetést, ugyanis jóformán semmit nem tud erről a témáról*
- Gondolom, biztos könnyebb a tündéreknek együtt élni, egy helyen, nem? *pillant először Vieljanára, ahogy szóba kerül a tündérfalu ötlete, majd Vannára és Nellarára, hiszen Viellel ellentétben őket még nem ismeri annyira, de kíváncsi, vajon ők is ilyen faluból származnak-e. Az Eeyrrel kapcsolatos felvetést viszont inkább nem kommentálja, hiszen biztos benne, Lyna nem így értette, neki mégis valahogy úgy érződik a lány szavaiból, ez csak valami büntetés lehet Viel családjára nézve, hogy megfosztották őket a szárnyaiktól, ezt pedig nem feltétlen érzi olyan témának, amit egy kellemes reggeli közben kéne megvitatni. Annál inkább ilyennek véli Nell mesterének kinézetét és képességeit, bár biztos benne, a fele se lehet igaz annak, amit Int mondott*
- Csak túlzott, nem igaz? *jegyzi meg rögtön Lyna kérdését hallva, miközben egy megrovónak szánt pillantást vet Intre, amiért ilyenekkel tömi a kislány fejét, majd Nellara felé fordul, kíváncsian várva a lány válaszát, ami, reményei szerint, megcáfolja majd azt a sok sületlenséget, amit az orvos összehordott az előbb. ~Kizárt, hogy valaki így nézzen ki! ~gondolja magában határozottan.*
505. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-12-15 14:04:26
Üzenet elküldve: 2019-12-15 14:04:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Konyhatündérek//
*Észreveszi Laurentitia arcán egy röpke pillanat erejéig a szomorúság halvány jelét, de úgy tűnik úgy oszlik szét, mint a reggeli köd, és aggodalomra nincs is ok. Cerlyna fejében az is megfordul, hogy esetleg rosszul látta, és a szép barnahajú elf lány csak elgondolkodott egy röpke időre.*
- Házavató? Remekül hangzik. Biztos nagyon mókás lesz.
*Csodálkozik rá, bár úgy sejti, hogyha esetleg meghívnák sem jönne el, mert lehet addig Drameiloten úrék hazatérnek, és el lesz látva munkával.*
- Én is remélem, hogy így lesz.
*Helyesel Vieljana szavaira. Laurentitia természetesen nem engedi, hogy ő menjen az említett cipókért, amiért vet rá egy hálás mosolyt, és lassan visszaereszkedik székébe. Fél szemmel követi az őt kedvesen beinvitáló elf lány útját, és fél szemmel persze a társaság többi tagjára figyel, mert udvariatlanság lenne, ha nem így tenne. Cerlyna pedig a világért nem szeretne senkit megbántani.*
- Köszönöm szépen. Reméltem, hogy ízleni fog.
*Mondja, miközben kissé pironkodva hajtja le fejét, hogy ölében lévő kezeit bámulja zavartan. Mindig zavarba jön a dicséretektől.*
- Jobb? Én? Jaj, biztos nem.
*Ellenkezik hevesen, miközben egészen feje búbjáig terjed már a pirosság, és szíve szerint lejjebb csúszna, annyira, hogy éppen csak kíváncsian meredő, nagy szemei látszanak ki az asztallap alól.
Ekkor tekintetét egy újabb személyre emeli, aki egyként üdvözli őket. A vörös hajú lánytól is természetesen el van ragadtatva - aki mint itt mindenki - gyönyörű, és a hajszíne igen különleges a számára. Mindemellett az elhangzott mondata is megmosolyogtatja őt.*
- Bárcsak olyan pici lennék, hogy hordóban élhessek.
*Hagyja el száját meggondolatlanul ez a kósza gondolat, amitől persze rögtön el is szégyelli magát, ezért a villájára szúrt falattal betömi saját száját, reménykedve, hogy senki sem hallotta butaságát.*
- Tündérfalu?
*Kapja fel fejét Vieljana szavára, amit Vannához intéz ugyan, de látványosan felpiszkálja ezzel Lynácska fantáziáját.*
- Van olyan, hogy tündér falu?
*Éppen csak a falat nem esik ki a szájából - főleg mert tisztában van az illemmel, és azt már beszéd előtt lenyelte - ,de felemás szemei kétségtelenül meglepően nagyra nyílnak, íriszeiben pedig izgatott csillogás szikrázik, mint víz színén a napfény.*
- Ó, értem. Akkor lehet, ha nagyon szeretnéd, Eeyr majd egyszer megjutalmazza családodat szárnyakkal.
*Vonja le a bölcs következtetést Vieljana szavai után, mintha minden olyan egyszerű lenne, hogy egyszerűen csak kérni kell Eeyrtől, és amaz megadja nekik.
Intath szavaiból egyértelműen kiérez valami szokatlan hangsúlyt, amit talán rosszallásnak nevezne. Cerlyna első gondolata persze az, hogy szegénynek biztos rossz a kedve, mert mondjuk fáradt, és eszébe sem jut az ellenkezője, holott Laurentitiával láthatóan vidámnak tűnt az elf orvos. Rosszallás persze nem ül ki arcára, inkább csak láthatóan furcsállja, hogy valaki ennyire félvállról vegye betege állapotát. Persze bölcsen nem szól, csak rágcsál tovább, és figyel, hátha többet megtudhat.*
- Tényleg így van?
*Fordul hitetlenkedve Nellara felé, akinek mestere kerül szóba, és visszafogottan kuncog, amikor Intath a szakállát említi.*
*Észreveszi Laurentitia arcán egy röpke pillanat erejéig a szomorúság halvány jelét, de úgy tűnik úgy oszlik szét, mint a reggeli köd, és aggodalomra nincs is ok. Cerlyna fejében az is megfordul, hogy esetleg rosszul látta, és a szép barnahajú elf lány csak elgondolkodott egy röpke időre.*
- Házavató? Remekül hangzik. Biztos nagyon mókás lesz.
*Csodálkozik rá, bár úgy sejti, hogyha esetleg meghívnák sem jönne el, mert lehet addig Drameiloten úrék hazatérnek, és el lesz látva munkával.*
- Én is remélem, hogy így lesz.
*Helyesel Vieljana szavaira. Laurentitia természetesen nem engedi, hogy ő menjen az említett cipókért, amiért vet rá egy hálás mosolyt, és lassan visszaereszkedik székébe. Fél szemmel követi az őt kedvesen beinvitáló elf lány útját, és fél szemmel persze a társaság többi tagjára figyel, mert udvariatlanság lenne, ha nem így tenne. Cerlyna pedig a világért nem szeretne senkit megbántani.*
- Köszönöm szépen. Reméltem, hogy ízleni fog.
*Mondja, miközben kissé pironkodva hajtja le fejét, hogy ölében lévő kezeit bámulja zavartan. Mindig zavarba jön a dicséretektől.*
- Jobb? Én? Jaj, biztos nem.
*Ellenkezik hevesen, miközben egészen feje búbjáig terjed már a pirosság, és szíve szerint lejjebb csúszna, annyira, hogy éppen csak kíváncsian meredő, nagy szemei látszanak ki az asztallap alól.
Ekkor tekintetét egy újabb személyre emeli, aki egyként üdvözli őket. A vörös hajú lánytól is természetesen el van ragadtatva - aki mint itt mindenki - gyönyörű, és a hajszíne igen különleges a számára. Mindemellett az elhangzott mondata is megmosolyogtatja őt.*
- Bárcsak olyan pici lennék, hogy hordóban élhessek.
*Hagyja el száját meggondolatlanul ez a kósza gondolat, amitől persze rögtön el is szégyelli magát, ezért a villájára szúrt falattal betömi saját száját, reménykedve, hogy senki sem hallotta butaságát.*
- Tündérfalu?
*Kapja fel fejét Vieljana szavára, amit Vannához intéz ugyan, de látványosan felpiszkálja ezzel Lynácska fantáziáját.*
- Van olyan, hogy tündér falu?
*Éppen csak a falat nem esik ki a szájából - főleg mert tisztában van az illemmel, és azt már beszéd előtt lenyelte - ,de felemás szemei kétségtelenül meglepően nagyra nyílnak, íriszeiben pedig izgatott csillogás szikrázik, mint víz színén a napfény.*
- Ó, értem. Akkor lehet, ha nagyon szeretnéd, Eeyr majd egyszer megjutalmazza családodat szárnyakkal.
*Vonja le a bölcs következtetést Vieljana szavai után, mintha minden olyan egyszerű lenne, hogy egyszerűen csak kérni kell Eeyrtől, és amaz megadja nekik.
Intath szavaiból egyértelműen kiérez valami szokatlan hangsúlyt, amit talán rosszallásnak nevezne. Cerlyna első gondolata persze az, hogy szegénynek biztos rossz a kedve, mert mondjuk fáradt, és eszébe sem jut az ellenkezője, holott Laurentitiával láthatóan vidámnak tűnt az elf orvos. Rosszallás persze nem ül ki arcára, inkább csak láthatóan furcsállja, hogy valaki ennyire félvállról vegye betege állapotát. Persze bölcsen nem szól, csak rágcsál tovább, és figyel, hátha többet megtudhat.*
- Tényleg így van?
*Fordul hitetlenkedve Nellara felé, akinek mestere kerül szóba, és visszafogottan kuncog, amikor Intath a szakállát említi.*
504. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-12-08 01:44:21
Üzenet elküldve: 2019-12-08 01:44:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Konyhatündérek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Lecsüccsen a többiek közé ahol épp a tündérek szárnyairól van szó. Ahhoz nem sokat tud hozzászólni mivel maga se teljesen érti a dolgot. Van akinek van van akinek nincs. Van tollas, van hártyás... Furák a tündérek. Csak az a gond velük, hogy túl ártatlanok. Ez nem lenne gond, de mindegyik. Nem lenne a doki ellenére ha egyszer egy kocsmában két-három enyhén részeg tündércsaj letámadná. Ez több szempontból is érdekes elképzelés. Például mert a kis tündérlányoknak talán le se kéne térdelnie ahhoz amihez másoknak igen. Meg persze ők tudnak repülni meg kicsik és könnyűek. Sok lehetőség. Mindenképp izgalmas lenne. A Laurentitia-val való kis udvarlásuk során jót mosolyog és megkóstolja a rántottát. A kis béka kap egy biccentést, hogy az elf ne legyen tiszteletlen majd érkezik a kérdés amitől ő vonásai is megkomolyodnak.*
-Nem kérte a segítségem. Majd magának megoldja. A seb eltűnt, a varratokat majd ki kell szedni és ha nem dönti le a lábáról egy utólagos fertőzés amiért nem hallgatott rám, átvészeli a dolgot.
~Nyírd ki magad te kis szar!~
*Nem javított a kedvén a dolog. Ő mikor tanulta a szakmát olyan büntetést kapott volna ezért, hogy talán bele is döglik. Nem lesz abból a lányból se orvos. A távozónak biccent ahogy az ékező vörös is kap egy mosolyt.*
-Üdv Ylanda!
*Ő bírja a lányt és kicsit se zavarja, hogy egyoldalú a dolog. Bizonyos benne, hogy meg tudná dönteni. Mármint ledönteni a kettejük közt lévő falat. Mikor a másik távozik akkor a mellette falatozó csöpp lányhoz fordul.*
-Mesélnél a mesteredről? Azt, mondják fekete köpenybe jár, kétméteres farkasfalka követi, egy botot tart a kezében aminek mindig lobogó tűz van a végén, a tekintetével mikor rád néz megbűvöl és a szavai olyanok mint a mennydörgés. Bár állítólag a toronyban lakó mágus is akkora varázsló, hogy a szakálla is szakállas.*Vigyorog.*A mestereddel kapcsolatban mennyi a túlzás.
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.08 01:45:07
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Lecsüccsen a többiek közé ahol épp a tündérek szárnyairól van szó. Ahhoz nem sokat tud hozzászólni mivel maga se teljesen érti a dolgot. Van akinek van van akinek nincs. Van tollas, van hártyás... Furák a tündérek. Csak az a gond velük, hogy túl ártatlanok. Ez nem lenne gond, de mindegyik. Nem lenne a doki ellenére ha egyszer egy kocsmában két-három enyhén részeg tündércsaj letámadná. Ez több szempontból is érdekes elképzelés. Például mert a kis tündérlányoknak talán le se kéne térdelnie ahhoz amihez másoknak igen. Meg persze ők tudnak repülni meg kicsik és könnyűek. Sok lehetőség. Mindenképp izgalmas lenne. A Laurentitia-val való kis udvarlásuk során jót mosolyog és megkóstolja a rántottát. A kis béka kap egy biccentést, hogy az elf ne legyen tiszteletlen majd érkezik a kérdés amitől ő vonásai is megkomolyodnak.*
-Nem kérte a segítségem. Majd magának megoldja. A seb eltűnt, a varratokat majd ki kell szedni és ha nem dönti le a lábáról egy utólagos fertőzés amiért nem hallgatott rám, átvészeli a dolgot.
~Nyírd ki magad te kis szar!~
*Nem javított a kedvén a dolog. Ő mikor tanulta a szakmát olyan büntetést kapott volna ezért, hogy talán bele is döglik. Nem lesz abból a lányból se orvos. A távozónak biccent ahogy az ékező vörös is kap egy mosolyt.*
-Üdv Ylanda!
*Ő bírja a lányt és kicsit se zavarja, hogy egyoldalú a dolog. Bizonyos benne, hogy meg tudná dönteni. Mármint ledönteni a kettejük közt lévő falat. Mikor a másik távozik akkor a mellette falatozó csöpp lányhoz fordul.*
-Mesélnél a mesteredről? Azt, mondják fekete köpenybe jár, kétméteres farkasfalka követi, egy botot tart a kezében aminek mindig lobogó tűz van a végén, a tekintetével mikor rád néz megbűvöl és a szavai olyanok mint a mennydörgés. Bár állítólag a toronyban lakó mágus is akkora varázsló, hogy a szakálla is szakállas.*Vigyorog.*A mestereddel kapcsolatban mennyi a túlzás.
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.08 01:45:07
503. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-12-07 21:45:08
Üzenet elküldve: 2019-12-07 21:45:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Konyhatündérek//
*Csendben és hálásan eszegeti az ételt, miközben azon gondolkozik, hogyan tudja meghálálni nekik ezt a sok jót. Kapott ő is és a lova is ételt, italt, azok után, hogy napok óta nem ettek rendesen, ezért nem lehet a tündér elég hálás. Hosszas gondolkodásából az ébreszti fel, hogy a szárnyáról kérdezik.*
- Hát, én így születtem *vonja meg a vállát.* De sok tündér szárny nélkül születik. Főleg a magasabbak. Gondolom nekem is csak azért van, mert ilyen kicsi vagyok.
*Közben mindenki jön és megy, Nellarának olyan érzése van, hogy ez a hely inkább közösségi ház, mint lakóház. Lehet, hogy tényleg az? Mint egy fogadó, ahol bérelni lehet szobát?*
- Igen, itt tényleg mindenki nagyon kedves!
*Csendben és hálásan eszegeti az ételt, miközben azon gondolkozik, hogyan tudja meghálálni nekik ezt a sok jót. Kapott ő is és a lova is ételt, italt, azok után, hogy napok óta nem ettek rendesen, ezért nem lehet a tündér elég hálás. Hosszas gondolkodásából az ébreszti fel, hogy a szárnyáról kérdezik.*
- Hát, én így születtem *vonja meg a vállát.* De sok tündér szárny nélkül születik. Főleg a magasabbak. Gondolom nekem is csak azért van, mert ilyen kicsi vagyok.
*Közben mindenki jön és megy, Nellarának olyan érzése van, hogy ez a hely inkább közösségi ház, mint lakóház. Lehet, hogy tényleg az? Mint egy fogadó, ahol bérelni lehet szobát?*
- Igen, itt tényleg mindenki nagyon kedves!
502. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-12-05 19:29:52
Üzenet elküldve: 2019-12-05 19:29:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
* Magára veszi a Lauretitiától kapott ruhát. Bár ez egy igen hosszadalmas és bonyolult folyamat. Valahogy azért ennek is a végére ér. A Lándzsáját szét szereli, de a botot, azért megtartja magának. A mászóvasat is kipakolja, mert felesleges lenne cipelnie. Ha mindennel megvan elindul, hogy véget vásároljon. A konyhába be se néz. Nincs kedve szemkontaktusba se kerülnie senkivel, főleg nem az orvossal. Miután kilépet a házból a város felé veszi az irányt.*
501. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-12-05 19:18:17
Üzenet elküldve: 2019-12-05 19:18:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
// Szobában, aztán el //
*A függőség dolgon azért elgondolkozik, amit a nő említ neki, de erre a szóra nem igazán tekint negatív értelemben, így nem is zavarja, ha valóban ez is a helyzet. ~Bakker, széttépte a ruháját! Micsoda népek vannak errefelé. Azt értem, hogy szoknyavadász, de hogy ennyire ne bírjon magával…~ Csóválja a fejét, közben benyit a szobájába. Nem igazán foglalkozik vele, hogy a por már kezd megülepedni a tárgyakon, mert nem sok időt szándékozik a szobájában eltölteni. Kivesz egy másik nadrágot, azaz „a” másik nadrágot, mivel csak ez a kettő van neki belőle.*
-Talán nem ártana beszereznem még egyet, most, hogy azaz átkozott eb kilyuggatott. *Zsörtölődik, miközben a levetett nadrágot csak hanyagul az ágyra dobja. Némi mosakodás után kilép az ajtón, bezárja és elindul kifelé a táskájával az oldalán. Kifelé még benéz a konyhába is, ahol a vidám társaság még mindig jóízűen falatozik, ha valaki észreveszi, csak int neki, aztán uzsgyi.*
*A függőség dolgon azért elgondolkozik, amit a nő említ neki, de erre a szóra nem igazán tekint negatív értelemben, így nem is zavarja, ha valóban ez is a helyzet. ~Bakker, széttépte a ruháját! Micsoda népek vannak errefelé. Azt értem, hogy szoknyavadász, de hogy ennyire ne bírjon magával…~ Csóválja a fejét, közben benyit a szobájába. Nem igazán foglalkozik vele, hogy a por már kezd megülepedni a tárgyakon, mert nem sok időt szándékozik a szobájában eltölteni. Kivesz egy másik nadrágot, azaz „a” másik nadrágot, mivel csak ez a kettő van neki belőle.*
-Talán nem ártana beszereznem még egyet, most, hogy azaz átkozott eb kilyuggatott. *Zsörtölődik, miközben a levetett nadrágot csak hanyagul az ágyra dobja. Némi mosakodás után kilép az ajtón, bezárja és elindul kifelé a táskájával az oldalán. Kifelé még benéz a konyhába is, ahol a vidám társaság még mindig jóízűen falatozik, ha valaki észreveszi, csak int neki, aztán uzsgyi.*
500. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-12-05 19:07:22
Üzenet elküldve: 2019-12-05 19:07:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
// A folyosón //
– Én azt hiszem nemsokára bemegyek a városba. Be kéne szereznem pár dolgot. Annyira már nem vagyok rosszul, hogy ezt megtegyem. Kell egy kis mozgás. Na meg kell egy új ruha is, mert Intath széttépte a régit felsőmet. Szerencsére Lau adott egyet kölcsön. Azt hiszem még egy darabig itt maradok majd. Amíg teljesen fel nem épülök, addig nem megyek el innen.* Válaszol a kérdésre. Az italozásra néz egyet.*
– Nos azt hiszem amiről te beszélsz az már függőség. Inkább nem szoknék rá az italozásra.* Annak örül, hogy a másik számít majd a segítségére a jövőben. Hamar elérik a szobáját és itt már elválhatnak az útjaik. Nimeril neki áll, hogy felöltözzön a kapott ruhába.*
– Én azt hiszem nemsokára bemegyek a városba. Be kéne szereznem pár dolgot. Annyira már nem vagyok rosszul, hogy ezt megtegyem. Kell egy kis mozgás. Na meg kell egy új ruha is, mert Intath széttépte a régit felsőmet. Szerencsére Lau adott egyet kölcsön. Azt hiszem még egy darabig itt maradok majd. Amíg teljesen fel nem épülök, addig nem megyek el innen.* Válaszol a kérdésre. Az italozásra néz egyet.*
– Nos azt hiszem amiről te beszélsz az már függőség. Inkább nem szoknék rá az italozásra.* Annak örül, hogy a másik számít majd a segítségére a jövőben. Hamar elérik a szobáját és itt már elválhatnak az útjaik. Nimeril neki áll, hogy felöltözzön a kapott ruhába.*
499. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-12-05 15:17:05
Üzenet elküldve: 2019-12-05 15:17:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
// A folyosón //
*Nimeril úgy él a fejében, mint egy ügyes és hozzá képest elég tapasztalt gyógyító, akihez ezek után is szívesen fordulna tanácsért, bár ne lenne rá többé szükség. ~Úgyis lesz… ~ Mindenesetre egy ilyen ismeretség még a jövőben jóljöhet, ez tagadhatatlan, főleg ha nem szeretne a szőke elf rendelőjében kikötni.*
-Te innen hova mész? *Teszi fel a kérdést, miközben visszafelé kíséri a szobájáig a nőt.*
-Én azt hiszem, átöltözöm és rohanok vissza, mert találkozóm van a városban, gondolom, mire visszaérek, téged már nem talállak majd meg. *Jegyzi meg halkan.*
-Az italról meg elárulok egy titkot. Ha folyamatosan iszol, akkor megszokod az ízét, a nagyobb kihagyások nem tesznek jót a szervezetnek. *Húzódik a szája széles mosolyra.*
-A szavadon foglak, ne aggódj. *Valóban, bár neki is segített a nő, de ha így véli, akkor ő nem mondd ellent és a saját javára fordítja a dolgokat. Ahogy pedig megkapja a választ a nő jövőbeni terveivel kapcsolatban, már fordul is sarkon, hogy megnézze a szobáját, amit már egy ideje itt hagyott. ~Remélem, még megvannak a cuccaim. ~ Keresi elő a kulcsot a zsákjából és nyit be a hideg szobába.*
*Nimeril úgy él a fejében, mint egy ügyes és hozzá képest elég tapasztalt gyógyító, akihez ezek után is szívesen fordulna tanácsért, bár ne lenne rá többé szükség. ~Úgyis lesz… ~ Mindenesetre egy ilyen ismeretség még a jövőben jóljöhet, ez tagadhatatlan, főleg ha nem szeretne a szőke elf rendelőjében kikötni.*
-Te innen hova mész? *Teszi fel a kérdést, miközben visszafelé kíséri a szobájáig a nőt.*
-Én azt hiszem, átöltözöm és rohanok vissza, mert találkozóm van a városban, gondolom, mire visszaérek, téged már nem talállak majd meg. *Jegyzi meg halkan.*
-Az italról meg elárulok egy titkot. Ha folyamatosan iszol, akkor megszokod az ízét, a nagyobb kihagyások nem tesznek jót a szervezetnek. *Húzódik a szája széles mosolyra.*
-A szavadon foglak, ne aggódj. *Valóban, bár neki is segített a nő, de ha így véli, akkor ő nem mondd ellent és a saját javára fordítja a dolgokat. Ahogy pedig megkapja a választ a nő jövőbeni terveivel kapcsolatban, már fordul is sarkon, hogy megnézze a szobáját, amit már egy ideje itt hagyott. ~Remélem, még megvannak a cuccaim. ~ Keresi elő a kulcsot a zsákjából és nyit be a hideg szobába.*
498. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-12-05 14:58:29
Üzenet elküldve: 2019-12-05 14:58:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
// A rendelőben //
* Átérzi a másik meglepettségét, mivel őt is hasonlóan meglepte a hatás.*
– Ne is mond! Engem is meglepett a hatása, mikor elöszőr láttam.* Most be bizonyosodik, hogy YIla nagyon szereti az italt, bár ezt is említette már. Úgy ejti ki a száján a vodka szót, mintha maga lenne a megváltás. Nimeril csak mosolyog, de nem szól semmit. Nimet is megkínálja és most ő se mond nemet, mert most tényleg ráférne egy ital. Leküld egy kortyot, de aztán csak tüsszög és fancsali képet vág.*
– Hogy bírjátok ezt meginni? Borzalmas.*Vissza adja az üveget, hogy a másik visszatehesse a helyére.*
– Aztán mit fog tenni? Már úgy sincs hozzá semmi közöm. Amúgy is a táskámért le kellet jönnöm.* Amíg YIla összekapja a szemetet, addig Nimri a táskáját, meg a lándzsáját veszi magához.*
– Ez igaz.* Nagyon nem tudna mit hozzátenni. A segítséget elfogadja most is, bár annyira azért nem elesett.*
– Köszönöm! Neked már így is sokkal tartozom. Ha bármikor tudok neked segíteni, akkor csak szólj!* Akár el is indulhatnak most már vissza.*
* Átérzi a másik meglepettségét, mivel őt is hasonlóan meglepte a hatás.*
– Ne is mond! Engem is meglepett a hatása, mikor elöszőr láttam.* Most be bizonyosodik, hogy YIla nagyon szereti az italt, bár ezt is említette már. Úgy ejti ki a száján a vodka szót, mintha maga lenne a megváltás. Nimeril csak mosolyog, de nem szól semmit. Nimet is megkínálja és most ő se mond nemet, mert most tényleg ráférne egy ital. Leküld egy kortyot, de aztán csak tüsszög és fancsali képet vág.*
– Hogy bírjátok ezt meginni? Borzalmas.*Vissza adja az üveget, hogy a másik visszatehesse a helyére.*
– Aztán mit fog tenni? Már úgy sincs hozzá semmi közöm. Amúgy is a táskámért le kellet jönnöm.* Amíg YIla összekapja a szemetet, addig Nimri a táskáját, meg a lándzsáját veszi magához.*
– Ez igaz.* Nagyon nem tudna mit hozzátenni. A segítséget elfogadja most is, bár annyira azért nem elesett.*
– Köszönöm! Neked már így is sokkal tartozom. Ha bármikor tudok neked segíteni, akkor csak szólj!* Akár el is indulhatnak most már vissza.*
497. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-12-05 07:38:13
Üzenet elküldve: 2019-12-05 07:38:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
// A rendelőben //
*Úgy érzi egészen jó kezekbe került, talán a hallottak fényében még örül is neki, hogy nem az elffel kell bajlódnia, ki tudja milyen módot találna rá, hogy őt is megfürdesse meg vetkőztesse. Az meg, hogy látja a bőre teljesen ép és már híre hamva sincsen a nemrég még a járásban is akadályozó fájdalomnak, igazán meglepi.*
- Hogy mikre nem képesek ezek a varázsbigyulák. *Csúszik ki a száján, eddig még nem igazán volt tapasztalata ilyen löttyökkel, de most kifejezetten örül a végeredménynek. Nézi, ahogy Nimeril keresgél az orrával, majd megüti a fülét a szó.*
-VVVoooodkaa?! *De már késő, hogy odakapjon, hiszen vétek az ilyesmit elpocsékolni. Aztán valami úton, módon a kezébe kerül az üveg, gyorsan le is ellenőrzi az információt, mind szaglással mind kóstolással karöltve.*
-Ej! Az! Vodka. *Fújja ki az alkoholgőzös levegőt magából, majd nyújtja kínálásra a másik felé.*
-Rád is rád férne, belülről sem árt fertőtleníteni. *Húzza szélesre a mosolyt, persze ezt nem akarja meginni, bizonyára nem véletlen van itt a rendelőben, de ennyi talán még nem vészes.*
-És… izé… a szöszke nem lesz mérges, mert bejöttünk ide? *Azért csak rákérdez, bár úgy érzi el tudnák simítani a dolgokat annak ellenére is, hogy az a kettő úgy összekapott. Viszont, ha elfogadja az invitálást odaadja az üveget neki, ha nem, akkor visszarakja oda ahonnan a fél-elf elvette, majd megindul kifelé, hiszen itt már nincs dolguk.*
-Ezt azért elviszem. *Szedi fel a tákolt kötés maradékát, hogy ne legyen annyira feltűnő az ittlétük, meg a levágott varrat maradékokat is. Közben hallgatja, hogy azért a nőben hagyott nyomot a vita és minden mentegetés ellenére neheztel az elfre.*
-Jó, hát sokan nem tudják melyik ital mire való, biztos nem pocsékoltam volna a drága vodkát se ilyesmire, ha te nem teszed, eszembe nem jutott volna. *Mondja példának, de aztán le is tesz róla, hogy saját magát butábbnak ábrázolja, mint amilyennek azt szeretné.*
-Mehetünk? Elkísérjelek a szobádig? *Ajánlja fel a segítséget ismét, ha már ő is kapott.*
*Úgy érzi egészen jó kezekbe került, talán a hallottak fényében még örül is neki, hogy nem az elffel kell bajlódnia, ki tudja milyen módot találna rá, hogy őt is megfürdesse meg vetkőztesse. Az meg, hogy látja a bőre teljesen ép és már híre hamva sincsen a nemrég még a járásban is akadályozó fájdalomnak, igazán meglepi.*
- Hogy mikre nem képesek ezek a varázsbigyulák. *Csúszik ki a száján, eddig még nem igazán volt tapasztalata ilyen löttyökkel, de most kifejezetten örül a végeredménynek. Nézi, ahogy Nimeril keresgél az orrával, majd megüti a fülét a szó.*
-VVVoooodkaa?! *De már késő, hogy odakapjon, hiszen vétek az ilyesmit elpocsékolni. Aztán valami úton, módon a kezébe kerül az üveg, gyorsan le is ellenőrzi az információt, mind szaglással mind kóstolással karöltve.*
-Ej! Az! Vodka. *Fújja ki az alkoholgőzös levegőt magából, majd nyújtja kínálásra a másik felé.*
-Rád is rád férne, belülről sem árt fertőtleníteni. *Húzza szélesre a mosolyt, persze ezt nem akarja meginni, bizonyára nem véletlen van itt a rendelőben, de ennyi talán még nem vészes.*
-És… izé… a szöszke nem lesz mérges, mert bejöttünk ide? *Azért csak rákérdez, bár úgy érzi el tudnák simítani a dolgokat annak ellenére is, hogy az a kettő úgy összekapott. Viszont, ha elfogadja az invitálást odaadja az üveget neki, ha nem, akkor visszarakja oda ahonnan a fél-elf elvette, majd megindul kifelé, hiszen itt már nincs dolguk.*
-Ezt azért elviszem. *Szedi fel a tákolt kötés maradékát, hogy ne legyen annyira feltűnő az ittlétük, meg a levágott varrat maradékokat is. Közben hallgatja, hogy azért a nőben hagyott nyomot a vita és minden mentegetés ellenére neheztel az elfre.*
-Jó, hát sokan nem tudják melyik ital mire való, biztos nem pocsékoltam volna a drága vodkát se ilyesmire, ha te nem teszed, eszembe nem jutott volna. *Mondja példának, de aztán le is tesz róla, hogy saját magát butábbnak ábrázolja, mint amilyennek azt szeretné.*
-Mehetünk? Elkísérjelek a szobádig? *Ajánlja fel a segítséget ismét, ha már ő is kapott.*
496. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-12-04 20:46:33
Üzenet elküldve: 2019-12-04 20:46:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
// A rendelőben //
– Ez igaz lehet.* Ért egyet YIlandával. Aztán nem esik több szó erről a dologról. Nimeril varratai is le lesznek rendezve. Úgy tűnik kiszedni is nagy teher volt, nem csak eltűrni azt. Mondjuk logikus ha valaki nem sűrűn csinál ilyet, akkor félhet a felelősségtől, hogy valamit elront. Jelen esetben nem történt ilyesmi. Szemügyre veszi a másik sebét, de az már nem vészes.*
– Szépen meggyógyult. Várjál egy pillanatot és hozok rá valamit.* A polcokhoz evickél és levesz pár üveget. Mindet megszaglássza és aztán az egyikkel visszatér hozzá.*
– Azt hiszem ez vodka lesz.* Lecsavarja a kupakot és ha nincs ellenvetés, akkor a duzzanatra löttyint belőle, aztán a másik kezébe nyomja az üveget.*
– Ezt fog meg egy pillanatra!* Nekilát átdörzsölgetni a részt, ha hagyják neki. Ez nem tart sokáig. Ha végez vele visszaül a helyére.*
– És erre olyan büszke az a doktor. Bead egy zöldet és aztán meg ilyen apróságokkal letudja az egészet. Nem nagy ügy. Bárki képes rá, ha elmagyarázzák neki, hogy mit tegyen.* Mondja egy kis gúnnyal a hangjában.*
– Ez igaz lehet.* Ért egyet YIlandával. Aztán nem esik több szó erről a dologról. Nimeril varratai is le lesznek rendezve. Úgy tűnik kiszedni is nagy teher volt, nem csak eltűrni azt. Mondjuk logikus ha valaki nem sűrűn csinál ilyet, akkor félhet a felelősségtől, hogy valamit elront. Jelen esetben nem történt ilyesmi. Szemügyre veszi a másik sebét, de az már nem vészes.*
– Szépen meggyógyult. Várjál egy pillanatot és hozok rá valamit.* A polcokhoz evickél és levesz pár üveget. Mindet megszaglássza és aztán az egyikkel visszatér hozzá.*
– Azt hiszem ez vodka lesz.* Lecsavarja a kupakot és ha nincs ellenvetés, akkor a duzzanatra löttyint belőle, aztán a másik kezébe nyomja az üveget.*
– Ezt fog meg egy pillanatra!* Nekilát átdörzsölgetni a részt, ha hagyják neki. Ez nem tart sokáig. Ha végez vele visszaül a helyére.*
– És erre olyan büszke az a doktor. Bead egy zöldet és aztán meg ilyen apróságokkal letudja az egészet. Nem nagy ügy. Bárki képes rá, ha elmagyarázzák neki, hogy mit tegyen.* Mondja egy kis gúnnyal a hangjában.*
495. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-12-04 20:07:54
Üzenet elküldve: 2019-12-04 20:07:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
// A rendelőben //
*Már hallani sem igazán akarja a részleteket, de a nő mégis próbál hatni a gondolataira és belecsempészni közéjük, hogy az elf mégsem annyira gazember. Nagyot sóhajt és elfogadja a tényeket, amikkel szembe állítja a nő.*
-Bizonyára nem keltené jó hírét, ha az éppen vérző betegét teperné le és erőszakoskodna vele. *Állapítja meg, aztán ennyivel letudva a dolgot, már lát is neki a műveletnek, ami erős koncentrációt igényel az ő részéről. Néma csendben végzi a vágást és a húzást, még az egér kapirgálását is hallani az egyik szekrény aljából. Majd megkönnyebbülve szabadul meg a ráncként ránehezedő szerszámtól és az utolsó darab varrattól. Eztán emlékezteti a másik, hogy az ő sebét sem ártana kicsit ellátni, amiről szinte már el is feledkezett, annyira nem zavart sok vizet. Megfordul és odahúz egy széket, majd megszabadul attól a csizmától, ami takarja a kötés egy részét, aztán lassan a kötést is lefejti róla, miután a lábát feltette a tákolmányra.*
- Így jobban látszik. *Pislog nagyokat, ugyan valami duzzanat ugyan van még rajta, de a seb szinte teljesen begyógyult már, a nadrágja viszont egyértelműen lyukas és véres maradt.*
-Kell majd egy új nadrág. *Jegyzi meg.*
*Már hallani sem igazán akarja a részleteket, de a nő mégis próbál hatni a gondolataira és belecsempészni közéjük, hogy az elf mégsem annyira gazember. Nagyot sóhajt és elfogadja a tényeket, amikkel szembe állítja a nő.*
-Bizonyára nem keltené jó hírét, ha az éppen vérző betegét teperné le és erőszakoskodna vele. *Állapítja meg, aztán ennyivel letudva a dolgot, már lát is neki a műveletnek, ami erős koncentrációt igényel az ő részéről. Néma csendben végzi a vágást és a húzást, még az egér kapirgálását is hallani az egyik szekrény aljából. Majd megkönnyebbülve szabadul meg a ráncként ránehezedő szerszámtól és az utolsó darab varrattól. Eztán emlékezteti a másik, hogy az ő sebét sem ártana kicsit ellátni, amiről szinte már el is feledkezett, annyira nem zavart sok vizet. Megfordul és odahúz egy széket, majd megszabadul attól a csizmától, ami takarja a kötés egy részét, aztán lassan a kötést is lefejti róla, miután a lábát feltette a tákolmányra.*
- Így jobban látszik. *Pislog nagyokat, ugyan valami duzzanat ugyan van még rajta, de a seb szinte teljesen begyógyult már, a nadrágja viszont egyértelműen lyukas és véres maradt.*
-Kell majd egy új nadrág. *Jegyzi meg.*
494. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-12-04 19:56:17
Üzenet elküldve: 2019-12-04 19:56:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
// A rendelőben //
– Nyilván a szobába vettük le, mert ne akartam, hogy a fürdés közben meglásson, de ugye vizes lettem. A vizes fehérnemű pedig nem lett volna túl kellemes. Én mondtam neki, hogy ezt muszáj lesz levennünk. Nekem se volt sokk kedvem hozzá, de ha ez van akkor mit tehetnék? De mint mondtam takartam magamat, amennyire tudtam. Nem akarnám védeni azt a gazembert, de most mégis meg kéne ezt kell tennem. Persze, gondolom, hogy élvezte a helyzetet. Melyik férfi ne élvezte volna?* Na de a témát lezárják és áttérnek a varratokra. Az olló módfelet hideg és az sem segít, hogy ezt utólag közlik vele. Szorítja a fogát, ahogy a egyenként kihúzzák azokat a cérnákat. Attól függetlenül egész jól csinálja a másik. Hamarosan már csak rossz emlék marad ez az egész. Meg is könnyebbül, amikor az olló az asztalra kerül.*
– Köszi még egyszer. Egész jól csináltad. A tiedről, se feledkezzünk meg ám! Biztos akad itt egy kis alkohol vagy ilyesmi.* Emlékezteti a másik lányt.*
– Nyilván a szobába vettük le, mert ne akartam, hogy a fürdés közben meglásson, de ugye vizes lettem. A vizes fehérnemű pedig nem lett volna túl kellemes. Én mondtam neki, hogy ezt muszáj lesz levennünk. Nekem se volt sokk kedvem hozzá, de ha ez van akkor mit tehetnék? De mint mondtam takartam magamat, amennyire tudtam. Nem akarnám védeni azt a gazembert, de most mégis meg kéne ezt kell tennem. Persze, gondolom, hogy élvezte a helyzetet. Melyik férfi ne élvezte volna?* Na de a témát lezárják és áttérnek a varratokra. Az olló módfelet hideg és az sem segít, hogy ezt utólag közlik vele. Szorítja a fogát, ahogy a egyenként kihúzzák azokat a cérnákat. Attól függetlenül egész jól csinálja a másik. Hamarosan már csak rossz emlék marad ez az egész. Meg is könnyebbül, amikor az olló az asztalra kerül.*
– Köszi még egyszer. Egész jól csináltad. A tiedről, se feledkezzünk meg ám! Biztos akad itt egy kis alkohol vagy ilyesmi.* Emlékezteti a másik lányt.*
493. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-12-04 19:34:52
Üzenet elküldve: 2019-12-04 19:34:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
// A rendelőben //
*A magyarázat hallatán kis megnyugvást lel, de a döbbenet csak ez után következik.*
-Azt, a szobában… vettétek… le? *Már rá se mert kérdezni a dologra, szinte maga előtt látja, ahogy a szinte magatehetetlen nő az ágyon ülve a fájdalmaival küzd, miközben az a gazember kihasználja a kínálkozó alkalmat hogy letapogassa. Aztán megint mentegetőzésre adja a fejét a másik, egy széles és sokat mondó mosollyal előbb, mikor pedig a bugyi lehúzáshoz érnek, már a kezével is jelzi, odatolva a tenyerét a nő arca elé, hogy neki ennyi elég is volt.*
-Ne… nem kell mentegetőznöd, nagyon úgy tűnik, hogy az a gazember kihasználta a helyzetedet. *Állapítja meg, immár nem csak magában.*
-Ahogy érzed, ezt nem tudom megítélni, de már ránézésre is bajkeverő szoknyavadásznak néz ki. *Nyilván minden szőke elfet elítél elsőre, most pedig némi megerősítést is kapott a teóriája alátámasztására, persze a mentegető dolgokat már meg sem hallja, csupán azt, ami neki kell. Aztán kapja az utasítást és cselekszik. Óvatosan közelít, majd a hideg ollót becsúsztatja a bőr és a varrat közé.*
-Lehet kicsit hideg lesz. *Figyelmeztet utólag, az első kicsit döcögősebben meg lassabban megy, de miután látja, hogy bár Nimeril valószínű nem ugrál örömében, de még túlélte egyben, bátrabban huzigálja a többit is.*
-Már csak ez… *Mondja az utolsónál, aztán azt is leteszi az asztalra, az ollóval egyetemben.*
*A magyarázat hallatán kis megnyugvást lel, de a döbbenet csak ez után következik.*
-Azt, a szobában… vettétek… le? *Már rá se mert kérdezni a dologra, szinte maga előtt látja, ahogy a szinte magatehetetlen nő az ágyon ülve a fájdalmaival küzd, miközben az a gazember kihasználja a kínálkozó alkalmat hogy letapogassa. Aztán megint mentegetőzésre adja a fejét a másik, egy széles és sokat mondó mosollyal előbb, mikor pedig a bugyi lehúzáshoz érnek, már a kezével is jelzi, odatolva a tenyerét a nő arca elé, hogy neki ennyi elég is volt.*
-Ne… nem kell mentegetőznöd, nagyon úgy tűnik, hogy az a gazember kihasználta a helyzetedet. *Állapítja meg, immár nem csak magában.*
-Ahogy érzed, ezt nem tudom megítélni, de már ránézésre is bajkeverő szoknyavadásznak néz ki. *Nyilván minden szőke elfet elítél elsőre, most pedig némi megerősítést is kapott a teóriája alátámasztására, persze a mentegető dolgokat már meg sem hallja, csupán azt, ami neki kell. Aztán kapja az utasítást és cselekszik. Óvatosan közelít, majd a hideg ollót becsúsztatja a bőr és a varrat közé.*
-Lehet kicsit hideg lesz. *Figyelmeztet utólag, az első kicsit döcögősebben meg lassabban megy, de miután látja, hogy bár Nimeril valószínű nem ugrál örömében, de még túlélte egyben, bátrabban huzigálja a többit is.*
-Már csak ez… *Mondja az utolsónál, aztán azt is leteszi az asztalra, az ollóval egyetemben.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 493-512