Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 263 (5241. - 5260. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5260. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-12 21:13:40
Üzenet elküldve: 2019-06-12 21:13:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Az ötletére nem kap semmi reakciót. Ez nem szép dolog a vöröstől. Főleg, hogy le is marad. Int bár egyáltalán nem egy szerény személy, de eszébe se jut, hogy azért teszi ezt a lány, hogy őt nézegesse. Ha tudná nem jönne zavarba sőt arrébb is tenné a haját, hogy a kerek fokhagymafenekére is rálásson a lány. De így járt. Néma gyereknek anyja se érti a szavát. Mikor megérkeznek a házhoz a másik kijelenti, hogy ő kint vár méghozzá olyan határozottan, hogy az elf csak vállat ránt.*
-Pedig nem ártana ha a főkomornyiknak vagy kinek elmondanád merre is találnak ha kellenék. Ja és a lovam hozzam? Ha te gyalogolsz akkor én is.
*Vagyis hajlandó-e egy romantikus közös lovon való utazáshoz. Ha nem marad a gyaloglás. Elég távolságtartónak tapasztalta eddig a vöröst aki a beszédtémákból is lezárta az izgalmasabbakat. Nem lepné meg ha zavarba jönne ettől az ártatlan gondolattól. Akárhogy is lesz ő úgy jár el. Ha nincs lovon összebújás akkor nem kéri, hogy készítsék elő. Azért szól, hogy távozik mert orvosi vészhelyzet van a család barátainál akik nemrég voltak itt. A laborjában magához veszi az eszközeit meg a gyógynövényeit és le is sétál a vöröshöz. Nem is kicsit nehezebb lett a kosara, de nem panaszkodik.*
*Az ötletére nem kap semmi reakciót. Ez nem szép dolog a vöröstől. Főleg, hogy le is marad. Int bár egyáltalán nem egy szerény személy, de eszébe se jut, hogy azért teszi ezt a lány, hogy őt nézegesse. Ha tudná nem jönne zavarba sőt arrébb is tenné a haját, hogy a kerek fokhagymafenekére is rálásson a lány. De így járt. Néma gyereknek anyja se érti a szavát. Mikor megérkeznek a házhoz a másik kijelenti, hogy ő kint vár méghozzá olyan határozottan, hogy az elf csak vállat ránt.*
-Pedig nem ártana ha a főkomornyiknak vagy kinek elmondanád merre is találnak ha kellenék. Ja és a lovam hozzam? Ha te gyalogolsz akkor én is.
*Vagyis hajlandó-e egy romantikus közös lovon való utazáshoz. Ha nem marad a gyaloglás. Elég távolságtartónak tapasztalta eddig a vöröst aki a beszédtémákból is lezárta az izgalmasabbakat. Nem lepné meg ha zavarba jönne ettől az ártatlan gondolattól. Akárhogy is lesz ő úgy jár el. Ha nincs lovon összebújás akkor nem kéri, hogy készítsék elő. Azért szól, hogy távozik mert orvosi vészhelyzet van a család barátainál akik nemrég voltak itt. A laborjában magához veszi az eszközeit meg a gyógynövényeit és le is sétál a vöröshöz. Nem is kicsit nehezebb lett a kosara, de nem panaszkodik.*
5259. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-12 11:54:05
Üzenet elküldve: 2019-06-12 11:54:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Úgy érzi, nem igazán vannak azonos szinten vagy csücsülnek egy azon párkányon és talán még szerencse is, nem biztos, hogy egy elffel túlságosan is teperne érte hogy elérje azt az állapotot. Nagyot sóhajt út közben, hiszen, már hogy ne sietnének, minél hamarabb leszállítja a gyógyítót, annál hamarabb szabadulhat meg tőle. Ahogy haladnak próbál kicsit lemaradni, hogy szabadon szemügyre vehesse a másikat, főleg a menetszéltől lengedező szőke hajtincsek tetszenek neki.*
~Mindig az ilyenek kapják a jó dolgokat. Pfü de utálom ezért is.~ *De nem szól, csak sétál mögötte itt- ott rátapasztva tekintetét a másik küllemére. Mikor az elf előre mutat, felpillant és valóban ott egy igen szép kúria terül el, amit szépen körbe öleli a természet, pont, mint az övékét. Ha odaérnek, akkor csak megáll előtte.*
-Itt megvárlak, míg összeszeded, amire szükséged van. *Közli tágyilagosan.*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.12 12:25:18
*Úgy érzi, nem igazán vannak azonos szinten vagy csücsülnek egy azon párkányon és talán még szerencse is, nem biztos, hogy egy elffel túlságosan is teperne érte hogy elérje azt az állapotot. Nagyot sóhajt út közben, hiszen, már hogy ne sietnének, minél hamarabb leszállítja a gyógyítót, annál hamarabb szabadulhat meg tőle. Ahogy haladnak próbál kicsit lemaradni, hogy szabadon szemügyre vehesse a másikat, főleg a menetszéltől lengedező szőke hajtincsek tetszenek neki.*
~Mindig az ilyenek kapják a jó dolgokat. Pfü de utálom ezért is.~ *De nem szól, csak sétál mögötte itt- ott rátapasztva tekintetét a másik küllemére. Mikor az elf előre mutat, felpillant és valóban ott egy igen szép kúria terül el, amit szépen körbe öleli a természet, pont, mint az övékét. Ha odaérnek, akkor csak megáll előtte.*
-Itt megvárlak, míg összeszeded, amire szükséged van. *Közli tágyilagosan.*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.12 12:25:18
5258. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-12 11:39:19
Üzenet elküldve: 2019-06-12 11:39:19
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nappal később//
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Asheelaxa, Roth//
*Pycta szavaira felcsillan a szeme, s vele egyúttal a remény is. Umon szívét sok dolog nyomja, miképp vállát is terheli, ezeken nehéz a túllépés, de barátok között minden működhet.*
- Köszönöm, Pycta. Én is így gondolom. *Szélesedik a mosoly, s immár vadvédi boroshordóval gazdagabban, a kedve is javul, borongós hangulata tűnni látszik, csak szakállát vakargatja meg, majd szúrós szemmel Pyctéra néz közben. ~ Szerintem meg jól áll. ~ *
- Az, bizony. *Válaszolja Lyznek, s a tőle hallottak eztán melegséggel tölti el szívét. Nem a hely számít, sokkal inkább az azt benépesítő szerzetek. A pohárköszöntőt követően némaságba burkolózik, közben figyelve a többiek beszélgetését, már többet beszélt, mint az elmúlt hatokban együttvéve.*
- Elegendő, igen. *Válaszol gyorsan Dat helyett, hiszen a férfi még a kocsmát sem látta, bár azt sejti, hogy a kérdés valójában neki szólt. Hanloren hiánya fájó ugyan, de jelenleg megoldás a helyzetre nem tud születni, mindenesetre örül annak, hogy más is megkedvelte az elf leányt. Mélázásából Lyz szakítja ki, mire felpillant.*
- Hogy? Ja, a könyvek? Persze, biztonságban elrejtettem őket a leendő kocsma épületében. Ha meglesz az épület, akkor a szekéren odaviszem őket és elrendezzük. *Csillan fel a szeme, neki is szívügye egy kis könyvtár, kár lenne vesznihagyni azt a rengeteg tudást.* A harang pedig kiváló ötlet, kérdés akad-e hozzá elég alapanyag. A mesterkovácsok kihalóban vannak. *Sóhajt fel, majd Lyz megjegyzésére elmosolyodik.* Ezek szerint a további feladatok adottak. *Összegzi.* Dattal a kocsmának állunk neki, hogy megnyithassunk, ti pedig... *Azonban hirtelen gyarapszik a csapat.*
- Monsotor! *Int az érkező óriásnak, s feláll, hogy kezet fogjon vele. De nem csak az óriás érkezik, a druida lány is, akivel korábban kissé heves események során találkoztak.*
- Ahseelayxa! *Bólint a lányra is mosolyogva, majd Datra néz.* Köszönjük, alaposan megdolgoztunk érte, szerencsére jól alakult minden. A vizesárok jól hangzik. *Vakarja meg tarkóját a fal felé nézve, azonban Pycta szavaira visszakozik.* Ami azt illeti, egy kicsit nekem is el kell terelnem, vagy... a kocsmától nem messze, a szeszfőzdét a folyóparton építem fel. *Igazából úgy is tökéletes, hajlik a kompromisszumra, maga sem bolygatná a természet rendjét, ha nem muszáj. Fejét oldalra kapja, idegen hangot hall, s a frissen felhúzott fal, kapunak hagyott nyílásában egy ember tűnik fel.*
- Hamar kell az a kapu... *Morogja oda Pyctára és Lyzre nézve.* Itt csak jönnek mennek az emberek, mintha feleslegesen húztuk volna fel. *Majd a férfi felé lép.*
- Üdvözlet idegen, mi járatban felénk? *Kezdeményez, majd veszi fel a barátságosabb modorát, a férfi láthatóan nem ellenséges szándékkal érkezett.*
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Asheelaxa, Roth//
*Pycta szavaira felcsillan a szeme, s vele egyúttal a remény is. Umon szívét sok dolog nyomja, miképp vállát is terheli, ezeken nehéz a túllépés, de barátok között minden működhet.*
- Köszönöm, Pycta. Én is így gondolom. *Szélesedik a mosoly, s immár vadvédi boroshordóval gazdagabban, a kedve is javul, borongós hangulata tűnni látszik, csak szakállát vakargatja meg, majd szúrós szemmel Pyctéra néz közben. ~ Szerintem meg jól áll. ~ *
- Az, bizony. *Válaszolja Lyznek, s a tőle hallottak eztán melegséggel tölti el szívét. Nem a hely számít, sokkal inkább az azt benépesítő szerzetek. A pohárköszöntőt követően némaságba burkolózik, közben figyelve a többiek beszélgetését, már többet beszélt, mint az elmúlt hatokban együttvéve.*
- Elegendő, igen. *Válaszol gyorsan Dat helyett, hiszen a férfi még a kocsmát sem látta, bár azt sejti, hogy a kérdés valójában neki szólt. Hanloren hiánya fájó ugyan, de jelenleg megoldás a helyzetre nem tud születni, mindenesetre örül annak, hogy más is megkedvelte az elf leányt. Mélázásából Lyz szakítja ki, mire felpillant.*
- Hogy? Ja, a könyvek? Persze, biztonságban elrejtettem őket a leendő kocsma épületében. Ha meglesz az épület, akkor a szekéren odaviszem őket és elrendezzük. *Csillan fel a szeme, neki is szívügye egy kis könyvtár, kár lenne vesznihagyni azt a rengeteg tudást.* A harang pedig kiváló ötlet, kérdés akad-e hozzá elég alapanyag. A mesterkovácsok kihalóban vannak. *Sóhajt fel, majd Lyz megjegyzésére elmosolyodik.* Ezek szerint a további feladatok adottak. *Összegzi.* Dattal a kocsmának állunk neki, hogy megnyithassunk, ti pedig... *Azonban hirtelen gyarapszik a csapat.*
- Monsotor! *Int az érkező óriásnak, s feláll, hogy kezet fogjon vele. De nem csak az óriás érkezik, a druida lány is, akivel korábban kissé heves események során találkoztak.*
- Ahseelayxa! *Bólint a lányra is mosolyogva, majd Datra néz.* Köszönjük, alaposan megdolgoztunk érte, szerencsére jól alakult minden. A vizesárok jól hangzik. *Vakarja meg tarkóját a fal felé nézve, azonban Pycta szavaira visszakozik.* Ami azt illeti, egy kicsit nekem is el kell terelnem, vagy... a kocsmától nem messze, a szeszfőzdét a folyóparton építem fel. *Igazából úgy is tökéletes, hajlik a kompromisszumra, maga sem bolygatná a természet rendjét, ha nem muszáj. Fejét oldalra kapja, idegen hangot hall, s a frissen felhúzott fal, kapunak hagyott nyílásában egy ember tűnik fel.*
- Hamar kell az a kapu... *Morogja oda Pyctára és Lyzre nézve.* Itt csak jönnek mennek az emberek, mintha feleslegesen húztuk volna fel. *Majd a férfi felé lép.*
- Üdvözlet idegen, mi járatban felénk? *Kezdeményez, majd veszi fel a barátságosabb modorát, a férfi láthatóan nem ellenséges szándékkal érkezett.*
5257. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-12 10:10:59
Üzenet elküldve: 2019-06-12 10:10:59
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
*Alig lépi át Arthenior láthatatlan határát, Roth-ot egy olyan álmosság keríti hatalmába, hogy kénytelen a legelső fa árnyékába lekuporodni és szemhéjait lesütve mély álomba szenderül. Talán a tikkasztó meleg az oka vagy az, hogy még ma nem evett semmit, nincs már ideje ezen elmélkedni, hanem álmot lát, amelyben egy folyópart közeli kis erődítményben találja magát, ahol csak egy földi épület van, a többi pedig lombok közé van rejtve. Kellemes érzés tölti el álmában, biztonságérzet ez, kötődés, hogy tartozik valahová.*
//Napváltás//
//Hat nappal később//
*Álmából madarak csicsergése ébreszti fel Roth-ot. Ruházata enyhén nyirkos, megtapogatja magát, s mikor mindent rendben talál, feltápászkodik és emlékezni próbál, mikor is feküdt le a fa tövébe és mennyi idő telhetett el amíg aludt. Csak hamar rájön, hogy szinte egy teljes napot átaludt, ezt a korgó gyomra is jelzi, ugyanakkor a levegő még kicsit párás, hűvös itt a fák lombjai alatt. Kénytelen megbarátkozni egyelőre üres gyomrával, s maga mögött hagyja Artheniort. A hívást még érzi magában, de nem tudja pontosan merre tart. Tán egy órai séta után, a közelben tompa beszélgetés hangjai lesz figyelmes, ezért elindul abba az irányba. Nem kell túl sokat mennie, mert úgy érzi megérkezett arra a helyre, ahova kellett. Ezt bizonyíthatja, hogy egy fából készült cölöpfal tárul Roth szemei elé. Kicsit odébb kalapácsok kopácsolását hallja. ~Nicsak, érdekes építmény...de hiszen ezt szinte megálmodtam!~
Emlékszik vissza az álmára múlt éjszakáról és erősödik benne a felismerés, bizonyosság, hogy megérkezett a rendeltetett helyre.
Emberek kicsiny csoportjára lesz figyelmes, talán az ő beszélgetésüket hallhatta.
Bár meggyőződött róla, hogy jó helyen jár, a még ismeretlen alakokhoz kissé bátortalanul közeledik. Azt fontolgatja, hogy hangosan szóljon oda nekik vagy ha csak pár lépés távolságban lesz velük. Amíg ezen tanakodik már a közelükbe is ér és hogy ha nem is veszik még észre Roth-ot, egy rövid köszönéssel hívja fel a figyelmüket magára.*
-Üdvözlet!
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.12 10:15:59
//Napváltás//
//Hat nappal később//
*Álmából madarak csicsergése ébreszti fel Roth-ot. Ruházata enyhén nyirkos, megtapogatja magát, s mikor mindent rendben talál, feltápászkodik és emlékezni próbál, mikor is feküdt le a fa tövébe és mennyi idő telhetett el amíg aludt. Csak hamar rájön, hogy szinte egy teljes napot átaludt, ezt a korgó gyomra is jelzi, ugyanakkor a levegő még kicsit párás, hűvös itt a fák lombjai alatt. Kénytelen megbarátkozni egyelőre üres gyomrával, s maga mögött hagyja Artheniort. A hívást még érzi magában, de nem tudja pontosan merre tart. Tán egy órai séta után, a közelben tompa beszélgetés hangjai lesz figyelmes, ezért elindul abba az irányba. Nem kell túl sokat mennie, mert úgy érzi megérkezett arra a helyre, ahova kellett. Ezt bizonyíthatja, hogy egy fából készült cölöpfal tárul Roth szemei elé. Kicsit odébb kalapácsok kopácsolását hallja. ~Nicsak, érdekes építmény...de hiszen ezt szinte megálmodtam!~
Emlékszik vissza az álmára múlt éjszakáról és erősödik benne a felismerés, bizonyosság, hogy megérkezett a rendeltetett helyre.
Emberek kicsiny csoportjára lesz figyelmes, talán az ő beszélgetésüket hallhatta.
Bár meggyőződött róla, hogy jó helyen jár, a még ismeretlen alakokhoz kissé bátortalanul közeledik. Azt fontolgatja, hogy hangosan szóljon oda nekik vagy ha csak pár lépés távolságban lesz velük. Amíg ezen tanakodik már a közelükbe is ér és hogy ha nem is veszik még észre Roth-ot, egy rövid köszönéssel hívja fel a figyelmüket magára.*
-Üdvözlet!
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.12 10:15:59
5256. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-10 19:42:20
Üzenet elküldve: 2019-06-10 19:42:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Bólint a lány szavaira. Egy óra az nincs messze. A viccelősére, hogy a kosár lenne nehéz csak a homlokát ráncolja és elhúzza a kosarát mikor a másik nyúl felé.*
-Nem nehéz kislány csak kiszóródik futás közben. Persze ha nem sietünk versenyezhetünk és a vesztes szedi össze a közben kiszórt növényeket.
*Ő aztán semmi jónak nem elrontója. A vörös még örülhet is, hogy ilyen kis laza büntetést talált ki az elf és nem hagyta, hogy elszálljon vele a fantáziája és a pimaszsága. Vagy futnak egy versenyt vagy nem. Mindenesetre egy idő után kosarával a kezében előre mutat az elf.*
-Már látni.
*Bólint a lány szavaira. Egy óra az nincs messze. A viccelősére, hogy a kosár lenne nehéz csak a homlokát ráncolja és elhúzza a kosarát mikor a másik nyúl felé.*
-Nem nehéz kislány csak kiszóródik futás közben. Persze ha nem sietünk versenyezhetünk és a vesztes szedi össze a közben kiszórt növényeket.
*Ő aztán semmi jónak nem elrontója. A vörös még örülhet is, hogy ilyen kis laza büntetést talált ki az elf és nem hagyta, hogy elszálljon vele a fantáziája és a pimaszsága. Vagy futnak egy versenyt vagy nem. Mindenesetre egy idő után kosarával a kezében előre mutat az elf.*
-Már látni.
5255. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-10 09:26:15
Üzenet elküldve: 2019-06-10 09:26:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nappal később//
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Asheelaxa//
*Láthatóan Dat is elfáradt a munkában, ami nem csoda, hisz ismeri Umon munkabírását és látván a falat, megérdemelt a pihenés. Jót mosolyog magában, hogy a férfi csak a bor említésére emeli fel a fejét, de nem tör pálcát felette. Az, hogy ő nem iszik bort, nem jelenti azt, hogy másnak sem kellene.
Umonnak sem kell több, már indul is, hogy kerítsen inni a társaságnak és az erdőmélyi elf nem is gondolja, hogy szólnia kellene utána saját igényeiről, az átkozott szerzetes már elfogadta a csuhátlan csuhás egyedi gondolkodásmódját a borral kapcsolatban.
Az italok méltatásánál elhangzik az a régen hallott szó, amelynek máskor nem örülne, s bár most sem hallja szívesen, hisz korábbi kudarcára emlékezteti, Umon csak egy rosszalló pillantást kap tőle fizetségként.
A kocsma kipofozásában maga is szívesen segít. Neki ez nem munka, s bár sokat kell még dolgozniuk mindennel a falu körül, mégis, mivel maguknak építenek otthont és lakhatóbb környezetet, így valójában nem is tudná munkának nevezni, inkább építésnek mondaná.*
- Nem gondolom, hogy az volna a cél, hogy bevételt hozzon. *Válaszol Umon szavaira a kocsmát illetően.*
- De időtöltésnek biztosan kiváló lesz. *Ad igazat neki.
Amikor az átkozott szerzetes feláll, hogy köszönetet mondjon nekik, lesüti lombzöld tekintetét, úgy hallgatja végig a szavakat. Lopva Lyzendra felé tekint, az elf lány hogyan reagál, majd amikor Umon végzett, felemeli kupáját és belekortyol a vízbe, amely valóban hűs és frissítő.*
- Ne bolondozz, barátom. Te ugyanúgy a Fákban Lakó gyermeke vagy, mint én. *Néz fel a férfire.*
- Mostoha ugyan és ijesztő ezzel a szakállal, de akkor is a testvérem vagy. *Nevet rá széles mosollyal, igyekezve oldani Umon borús felhangjait.
Hanloren említése őt már nem gondolkoztatja el. Gondolt sokat rá korábban. A papnő eltűnt a fa felszentelése után és azóta nem is mutatkozott. Talán visszament a városba vagy Arenih atyát kereste fel a templomban, nem tudja, de ha egyszer Arthenior környékén jár, biztosan felkeresi a templomot és megkérdezi a főpapot, hátha látta a papnőt.
Gondolkodás közben Lyzendrára néz, az elf lány is egészen kicserélődött, mióta megérkezett a folyóparti faluba. A korábbi megpróbáltatásoknak még az emléke is eltűnt róla, újra ragyog és szinte tündököl, talán még sosem látta ennyire szépnek.
Az ő köszöntésére is poharát emeli és újra iszik a vízből. Nem tudja megérteni, másoknak miért van szüksége borra, amikor ilyen frissítő italuk is van, mint a víz. De elfogadta már, hogy akadnak az övétől eltérő szükségletek is.
A kocsma tervének megvalósítása lesz az új feladatuk Lyz is megerősíti, amire az erdőmélyi csak kurtán bólint.*
- Talán visszatér egyszer, hogy láthassa, mire jutottunk. *Válaszol a lány szavaira Hanlorent illetően.
A könyvek említésére Umonra néz, a férfi találkozásukkor már említette, hogy minden vadvédi dolgot a szekéren tárolt, talán a Lyzendra által említett könyvek is ott vannak.*
- A központi lombházban talán jó helyük volna. *Javasolja ivás után, majd újabb kupával tölt magának a vízből.
A sok ötletre csak haloványan elmosolyodik, örül neki, hogy mindenki igyekszik hozzátenni a magáét a faluhoz. A harangokat viszont jó ötletnek tartja.*
- Remek ötlet, legyen úgy. *Válaszol mosolyogva az ötletre.*
- Elkísérhetlek, ha gondolod. *Ajánlja fel társaságát az útra.
Beszélgetés közben nem nehéz észrevenni a közelítő óriást, aki Lyzendrával érkezett.*
- Monsotor, a Fákban Lakó hozott közöttünk! *Köszönti a férfit, bár őt láthatóan Lyz érdekli igazán. Aztán Asheelaxa is megérkezik, úgy tűnik, társaságuk odavonz másokat is, ami persze nem baj.*
- Szervusz! Gyere csak. *Köszönti a lányt is. Az ötletét hallva a vizesárokról, a folyó felé tekint.*
- Ha egy várunk volna, talán meggondolandó lenne, de nem szeretnék ennyire belenyúlni a természet rendjébe. Talán vizesárokra nincs szükség. *Mondja el saját véleményét. Valóban nem szeretne folyót elterelni és úgy érzi, egyelőre nincsenek is olyan veszélyben, hogy ilyen komoly intézkedésre ok legyen.*
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Asheelaxa//
*Láthatóan Dat is elfáradt a munkában, ami nem csoda, hisz ismeri Umon munkabírását és látván a falat, megérdemelt a pihenés. Jót mosolyog magában, hogy a férfi csak a bor említésére emeli fel a fejét, de nem tör pálcát felette. Az, hogy ő nem iszik bort, nem jelenti azt, hogy másnak sem kellene.
Umonnak sem kell több, már indul is, hogy kerítsen inni a társaságnak és az erdőmélyi elf nem is gondolja, hogy szólnia kellene utána saját igényeiről, az átkozott szerzetes már elfogadta a csuhátlan csuhás egyedi gondolkodásmódját a borral kapcsolatban.
Az italok méltatásánál elhangzik az a régen hallott szó, amelynek máskor nem örülne, s bár most sem hallja szívesen, hisz korábbi kudarcára emlékezteti, Umon csak egy rosszalló pillantást kap tőle fizetségként.
A kocsma kipofozásában maga is szívesen segít. Neki ez nem munka, s bár sokat kell még dolgozniuk mindennel a falu körül, mégis, mivel maguknak építenek otthont és lakhatóbb környezetet, így valójában nem is tudná munkának nevezni, inkább építésnek mondaná.*
- Nem gondolom, hogy az volna a cél, hogy bevételt hozzon. *Válaszol Umon szavaira a kocsmát illetően.*
- De időtöltésnek biztosan kiváló lesz. *Ad igazat neki.
Amikor az átkozott szerzetes feláll, hogy köszönetet mondjon nekik, lesüti lombzöld tekintetét, úgy hallgatja végig a szavakat. Lopva Lyzendra felé tekint, az elf lány hogyan reagál, majd amikor Umon végzett, felemeli kupáját és belekortyol a vízbe, amely valóban hűs és frissítő.*
- Ne bolondozz, barátom. Te ugyanúgy a Fákban Lakó gyermeke vagy, mint én. *Néz fel a férfire.*
- Mostoha ugyan és ijesztő ezzel a szakállal, de akkor is a testvérem vagy. *Nevet rá széles mosollyal, igyekezve oldani Umon borús felhangjait.
Hanloren említése őt már nem gondolkoztatja el. Gondolt sokat rá korábban. A papnő eltűnt a fa felszentelése után és azóta nem is mutatkozott. Talán visszament a városba vagy Arenih atyát kereste fel a templomban, nem tudja, de ha egyszer Arthenior környékén jár, biztosan felkeresi a templomot és megkérdezi a főpapot, hátha látta a papnőt.
Gondolkodás közben Lyzendrára néz, az elf lány is egészen kicserélődött, mióta megérkezett a folyóparti faluba. A korábbi megpróbáltatásoknak még az emléke is eltűnt róla, újra ragyog és szinte tündököl, talán még sosem látta ennyire szépnek.
Az ő köszöntésére is poharát emeli és újra iszik a vízből. Nem tudja megérteni, másoknak miért van szüksége borra, amikor ilyen frissítő italuk is van, mint a víz. De elfogadta már, hogy akadnak az övétől eltérő szükségletek is.
A kocsma tervének megvalósítása lesz az új feladatuk Lyz is megerősíti, amire az erdőmélyi csak kurtán bólint.*
- Talán visszatér egyszer, hogy láthassa, mire jutottunk. *Válaszol a lány szavaira Hanlorent illetően.
A könyvek említésére Umonra néz, a férfi találkozásukkor már említette, hogy minden vadvédi dolgot a szekéren tárolt, talán a Lyzendra által említett könyvek is ott vannak.*
- A központi lombházban talán jó helyük volna. *Javasolja ivás után, majd újabb kupával tölt magának a vízből.
A sok ötletre csak haloványan elmosolyodik, örül neki, hogy mindenki igyekszik hozzátenni a magáét a faluhoz. A harangokat viszont jó ötletnek tartja.*
- Remek ötlet, legyen úgy. *Válaszol mosolyogva az ötletre.*
- Elkísérhetlek, ha gondolod. *Ajánlja fel társaságát az útra.
Beszélgetés közben nem nehéz észrevenni a közelítő óriást, aki Lyzendrával érkezett.*
- Monsotor, a Fákban Lakó hozott közöttünk! *Köszönti a férfit, bár őt láthatóan Lyz érdekli igazán. Aztán Asheelaxa is megérkezik, úgy tűnik, társaságuk odavonz másokat is, ami persze nem baj.*
- Szervusz! Gyere csak. *Köszönti a lányt is. Az ötletét hallva a vizesárokról, a folyó felé tekint.*
- Ha egy várunk volna, talán meggondolandó lenne, de nem szeretnék ennyire belenyúlni a természet rendjébe. Talán vizesárokra nincs szükség. *Mondja el saját véleményét. Valóban nem szeretne folyót elterelni és úgy érzi, egyelőre nincsenek is olyan veszélyben, hogy ilyen komoly intézkedésre ok legyen.*
5254. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-10 08:53:37
Üzenet elküldve: 2019-06-10 08:53:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Miután végre megint összeszedte magát a nem kicsi megrázkódtatás után, amit a természettel való közelség okoz neki ismételten, újra magabiztos léptekkel követi a másikat.*
-Talán még egy óra séta azt hiszem. *Nem egészen biztos benne, hiszen még nem tette meg elégszer ezt a távot, hogy kialakuljon a meggyőződés.*
-Esetleg olyan nehéz az a kosár? Bitang súlya lehet ezeknek a gyógynövényeknek! Akkor majd én viszem, a végén még meghúzod a hátad, aztán akkor mit fogunk csinálni. *Játssza meg az aggódót és közben oda is nyúl a kosárért, hogy tényleg elvegye, ha nem tiltakozik túlságosan az elf. Ezzel próbálva palástolni, hogy valóban kicsit aggódik a miatt, hogy nem fognak odaérni időben. Nem igazán tudja, hogy mikor eljött otthonról a kislány milyen állapotban feküdt az ágyában, így csak remélni tudja, hogy nem fognak elkésni.*
~Aztán a végén még nekem lesz lelkiismeret furdalásom, ha elpatkol a kis görcs.~ *Egyre nagyobb léptekkel sétál a másik mellett, remélve, hogy tényleg mindjárt visszaérnek az említett kúriához.*
*Miután végre megint összeszedte magát a nem kicsi megrázkódtatás után, amit a természettel való közelség okoz neki ismételten, újra magabiztos léptekkel követi a másikat.*
-Talán még egy óra séta azt hiszem. *Nem egészen biztos benne, hiszen még nem tette meg elégszer ezt a távot, hogy kialakuljon a meggyőződés.*
-Esetleg olyan nehéz az a kosár? Bitang súlya lehet ezeknek a gyógynövényeknek! Akkor majd én viszem, a végén még meghúzod a hátad, aztán akkor mit fogunk csinálni. *Játssza meg az aggódót és közben oda is nyúl a kosárért, hogy tényleg elvegye, ha nem tiltakozik túlságosan az elf. Ezzel próbálva palástolni, hogy valóban kicsit aggódik a miatt, hogy nem fognak odaérni időben. Nem igazán tudja, hogy mikor eljött otthonról a kislány milyen állapotban feküdt az ágyában, így csak remélni tudja, hogy nem fognak elkésni.*
~Aztán a végén még nekem lesz lelkiismeret furdalásom, ha elpatkol a kis görcs.~ *Egyre nagyobb léptekkel sétál a másik mellett, remélve, hogy tényleg mindjárt visszaérnek az említett kúriához.*
5253. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-10 08:44:31
Üzenet elküldve: 2019-06-10 08:44:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vieljana//
*Kétségtelen, hogy valami oldódik az erdőmélyi szerzetesben is, mert ha bár valódi válaszokat nem is kapott, mégis birtokába kerültek olyan részletek a tündérrel való beszélgetés alatt, amelyek békét hoznak a lelkének. Ha nem is teljes békét, de elsimítanak pár hullámot benne.
A tündér örömére a fát illetően elmosolyodik. A fák számára a fény az egyik legfontosabb. Pontosan ennek a párhuzamnak a mentén is jött rá, hogy a Fákban Lakó és Eeyr egyek, egy isten két aspektusa.*
- Várunk szeretettel közösségünkben. *Erősíti meg a meghívás tényét. A sütemény említésére és arra, hogy a tündér bevallja, valójában nem tudta, mit csinált pontosan, amikor sütötte, halkan felnevet. Nem a lányt neveti ki, csak tréfás ezt így hallani. Főleg, hogy már kóstolta a végeredményt, ami egyáltalán nem lett rossz.
A városról nem tud jó meglátásokkal szolgálni, sajnos nem érzi úgy, hogy Arthenior nagyon szeretné a megtisztulást, de lehet, hogy téved és a lázadás után végre feleszmélnek és megtalálják a helyes utat.*
- Mindenkinek meg van az esélye jobbá válni, csak az a kérdés, hogy akarat is társul-e mellé. *Mondja ki gondolatait kissé borúsan. Sa'Tereth könnyű hatalmat ígér, de annak nagy ára van, lelkeket, életeket követel.*
- Lesznek, akik biztosan belátják és lesznek, akik nem. *És akkor újra harcolnia kell majd, ököllel, acéllal védeni az Erdő Szívét, Eeyr fényét.
A hátas ebet ölelgető tündér képe újra mosolyt csal az arcára. Ő meg sem próbálja ilyen módon kifejezni érzéseit Xauzur felé, a nagymacskák nem szeretik az ilyesmit, de az erdőmélyi elf amúgy sem az a nagy bújós fajta. Csak lombzöld tekintetével figyeli a lustán fekvő irbiszt maga mellett.
Vieljana kérdésére a tündérre néz és pár szívdobbanásnyi ideig nem válaszol. Úgy szeretne fogalmazni, hogy Xauzur ne tűnjön vérengző ragadozónak, de válaszából ne hiányozzon az igazság.*
- Az erdőnek saját törvényei vannak, hiába gondolom én magam a Fákban Lakó szerzetesének, nem menthetem fel magam a vadász és préda ősi regulája alól. Ha nem volnánk ilyen kapcsolatban, Xauzur engem is felfalna, ha úgy látná jónak. *Nem biztos, hogy sikerült elérnie azt, amit szeretett volna, de ami igaz, az igaz.*
- De ettől függetlenül az erdő nem egy veszélyes hely. Mindennek és mindenkinek meg van a saját helye benne és ha ismered a törvényeket, nem válik belőled préda. *Próbálja menteni a menthetőt.*
- Egy irbisz normális esetben nem hagyja el Erdőmélyét, így nem is találkozhatsz vele ebben az erdőben. A törvény az, hogy ők a lápvidéken túl élnek, te pedig, ha ismered ezt a törvényt, akkor tudhatod, csak akkor válhatsz a prédájává, ha átléped Erdőmélye határát. *Mutat észak felé, amerre a vadon elterül.*
- Ebben az erdőben farkasokkal találkozhatsz legfeljebb vagy medvével, de ha nem bántod a kölykeit vagy nem akarod elvenni tőle az élelmet, akkor nem támadnak meg, ez is egy törvény. Érted, mire gondolok? *Kérdi, mert meglehet, hogy a sok beszéd között elveszett a lényeg.*
//Vieljana//
*Kétségtelen, hogy valami oldódik az erdőmélyi szerzetesben is, mert ha bár valódi válaszokat nem is kapott, mégis birtokába kerültek olyan részletek a tündérrel való beszélgetés alatt, amelyek békét hoznak a lelkének. Ha nem is teljes békét, de elsimítanak pár hullámot benne.
A tündér örömére a fát illetően elmosolyodik. A fák számára a fény az egyik legfontosabb. Pontosan ennek a párhuzamnak a mentén is jött rá, hogy a Fákban Lakó és Eeyr egyek, egy isten két aspektusa.*
- Várunk szeretettel közösségünkben. *Erősíti meg a meghívás tényét. A sütemény említésére és arra, hogy a tündér bevallja, valójában nem tudta, mit csinált pontosan, amikor sütötte, halkan felnevet. Nem a lányt neveti ki, csak tréfás ezt így hallani. Főleg, hogy már kóstolta a végeredményt, ami egyáltalán nem lett rossz.
A városról nem tud jó meglátásokkal szolgálni, sajnos nem érzi úgy, hogy Arthenior nagyon szeretné a megtisztulást, de lehet, hogy téved és a lázadás után végre feleszmélnek és megtalálják a helyes utat.*
- Mindenkinek meg van az esélye jobbá válni, csak az a kérdés, hogy akarat is társul-e mellé. *Mondja ki gondolatait kissé borúsan. Sa'Tereth könnyű hatalmat ígér, de annak nagy ára van, lelkeket, életeket követel.*
- Lesznek, akik biztosan belátják és lesznek, akik nem. *És akkor újra harcolnia kell majd, ököllel, acéllal védeni az Erdő Szívét, Eeyr fényét.
A hátas ebet ölelgető tündér képe újra mosolyt csal az arcára. Ő meg sem próbálja ilyen módon kifejezni érzéseit Xauzur felé, a nagymacskák nem szeretik az ilyesmit, de az erdőmélyi elf amúgy sem az a nagy bújós fajta. Csak lombzöld tekintetével figyeli a lustán fekvő irbiszt maga mellett.
Vieljana kérdésére a tündérre néz és pár szívdobbanásnyi ideig nem válaszol. Úgy szeretne fogalmazni, hogy Xauzur ne tűnjön vérengző ragadozónak, de válaszából ne hiányozzon az igazság.*
- Az erdőnek saját törvényei vannak, hiába gondolom én magam a Fákban Lakó szerzetesének, nem menthetem fel magam a vadász és préda ősi regulája alól. Ha nem volnánk ilyen kapcsolatban, Xauzur engem is felfalna, ha úgy látná jónak. *Nem biztos, hogy sikerült elérnie azt, amit szeretett volna, de ami igaz, az igaz.*
- De ettől függetlenül az erdő nem egy veszélyes hely. Mindennek és mindenkinek meg van a saját helye benne és ha ismered a törvényeket, nem válik belőled préda. *Próbálja menteni a menthetőt.*
- Egy irbisz normális esetben nem hagyja el Erdőmélyét, így nem is találkozhatsz vele ebben az erdőben. A törvény az, hogy ők a lápvidéken túl élnek, te pedig, ha ismered ezt a törvényt, akkor tudhatod, csak akkor válhatsz a prédájává, ha átléped Erdőmélye határát. *Mutat észak felé, amerre a vadon elterül.*
- Ebben az erdőben farkasokkal találkozhatsz legfeljebb vagy medvével, de ha nem bántod a kölykeit vagy nem akarod elvenni tőle az élelmet, akkor nem támadnak meg, ez is egy törvény. Érted, mire gondolok? *Kérdi, mert meglehet, hogy a sok beszéd között elveszett a lényeg.*
5252. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-10 03:32:13
Üzenet elküldve: 2019-06-10 03:32:13
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnali ceremónia//
//Zárás//
*A szertartás a végéhez ért.*
~ Nagyon szép. ~
*Gondolja magában, bár Ahseela nem igazán fogja ezt fel, valahogy nincs is ezen a világon. Figyelmét a fácska és a rovarok keringő röpte vonja el. Csodabogár módjára van el magában és eme sajátos aszkézist nem is zavarja meg semmi. Tompán hallja, hogy Pycta és Lyz beszélgetnek mellette, de hozzá közvetlenül nem szól senki. Umon és a zöld-íjász beszélgetéséből pedig, nem hall semmit, hiszen hallótávon kívül állnak. A ceremónia után az íjász szőkeség és a páncélos szerzetes, bennfentes témára váltanak, aminek lényege, hogy Pycta útnak ered a mágustoronyhoz. Ebbe a beszélgetésbe sem szól bele a druida lány, hiszen úgy véli nincs olyan közvetlen ismeretségben és viszonyban az elf szőkeséggel és a felvértezett csuhással sem, hogy ebbe bármi joga vagy illő lenne beleszólnia, mint ahogy a táborban senkivel sem. Csendesen áll, csókaszemeit a kis fán függesztve. Gondolatai közben a jószágaira terelődnek. Az elválásra Xonarral, a kis verébre és Linerára. Aztán kissé összerezzen, mert megérzi magán az elf szőkeség pillantását.*
- Bocsánat! Szóltál, nővérem? Elrévedtem. – *Szabadkozik kicsit Ahseela, akinek elég gyakori szokása ez, mióta útra kélt a Holdfényes Unikornis Testvériségből. Nagymérvű, csendes hallgatásának képessége, a társadalmi periférián való élet eredménye, ami egyszerre tudatos és tudatlan állapot nála, egyszerűen megérzi, hogy mikor kell csendben lennie.
Ahogy a mondás is tartja, bölcsebb marad, ha hallgat.
Az íjász szőkeség felé fordulva folytatja.*
- Ha segítségedre lehetek valamiben, nyugodtan szólj! Látom, elfoglaltak vagytok. – *Néz körbe és int kezével, jelezvén, hogy az egész falura gondol.*
- De előbb megyek, megnézem a jószágokat és a lovamat. Elhanyagoltam szegényt, mostanság. – *Hangjában lágy melegség bujkál, mint amikor egy anya a gyermekéről beszél.*
- Ha gondolod Lyzendra és vezetői terheid is engedik, velem tarthatnál a karámhoz. – *Mondja, a csókaszemű lány és egy rövid biccentést követően már sétál is a tábori állatokhoz. Szemeiben némi fény is megcsillan.*
//A karámnál//
*Lyz követi a karámhoz, amit egy bólintással nyugtáz, de a druida lány figyelme már a jószágoké. A kötélkarám még nem lett átépítve, azokból a rongyokból áll, amiket még ő font össze átmeneti megoldásnak, ahogy még mindig az ideiglenesen ásott itató oltja az állatok szomját, amit egy táborbéli elffel ástak ki. Rögtön kiszúrja zsufafakó lovát a többi haszonállat között, látja, hogy van két újabb, méghozzá, erdei állat is a karámban, de azokkal egyelőre nem foglalkozik, már csak azért sem, mert Linera trillázó nyerítéssel fogadja, amire Ahseelának fülig szalad a szája.*
- Szervusz pacikám, meggyüttem! – *Dünnyögi, mikor a karámhoz lép, a fakó patás pedig kidugja fekete sörényes fejét, hogy gazdája megsimogathassa. Megpaskolja a nyakát és beletúr a sörényébe, azonban a dögönyöző mozdulata félbeszakad, mert ekkor veszi észre, hogy Linerával valami nincs rendben. Jobb mellső lábát, állás közben nem terheli, megvezeti kicsit a kötélzet mellett.*
- De hiszen… te lesántultál. – *Állapítja meg némi aggodalommal, és már tapintja is végig a lova lábát. A fakó patás ina be van szűrődve, duzzadt és meleg. Lyz megjegyzésére halvány mosollyal és biccentéssel felel.*
- Igen, sokszor úgy érzem jobban, mint az emberekhez, bár bőven van még mit tanulnom. – *Miközben kivezeti a karámból lovát, úgy sétálnak, hogy Linerának a nyakára teszi a kezét, amin ugyanolyan billognyommal égetett szimbólum van, mint az ő kézfején. Ahseela csak húzódásnak véli a lábsérülést, ínszalag szakadásnak nem tapintotta nyomát. Bevezeti a folyóba lovát, hogy lábtőig ellepje a hideg víz a végtagjait. Linera pedig lenyújtva a nyakát, szájával babrál a vízfelszínén, de nem iszik, sőt álldogálás alatt olykor a hasa felé rúg a lábával vagy hátra fordítva fejét, lesunyt fülekkel kap a hasa felé. Ahseelát lassan feszültséggel tölti el lova állapota. Lyzendra ekkor kérdez közbe, hogy vállalná e a többi jószág napi ellátását is, beleértve a minxét és a szarvasét is. Egy pillantást vet a két erdei állatra, majd ismét Lyzre nézve felel.*
- Dehogy lenne teher. Nagyon szívesen megteszem. Köszönöm nővérem, hogy rám gondoltál. – *Hajtja meg magát kissé derékból az íjász szőkeség felé, akit nem sokra rá elszólítanak teendői. A druida lány és lova, viszont a folyó sekélyebb részében, várakoznak, hogy a hideg víz lehúzza a duzzanatot Linera lábáról. Ahseela amikor úgy véli, hogy kellő idő telt el, akkor kisétálnak a vízből, a parton lehajolva egy maroknyi agyagos iszappal bekeni lova fájó inát, majd zölden burjánzó füves részhez vezeti, de Linera nem kezd el legelni. Az elf lány azonnal tudja, hogy nagy baj van. Lova mellé lépve, hasára nyomja a fülét, meghallgatja mindkét oldalon, de nem hall semmi bélmozgást.*
~ Ez kólika lesz. ~
*Tudja, hogy ilyenkor nem tehet mást, minthogy mozgassa Linerát, a sántasága ellenére is. Rámarkolva sörényére felszökken a hátára. A folyó mentén a meredek töltés falon kezdi fel s le jártatni lovát, hogy stimulálja a bélmozgását.
A Testvériségben lovakat is tenyésztettek, a rubiliáni ménesben, innen is a billognyom Linera nyakán. A zsufafakó patás, Ahseela saját tenyésztésű, első csikója, teljesen más is a kapcsolatuk, mint Xonarral, hiszen szürke farkasát, kölyökként találta az erdőben, de Linerát maga segítette a világra.
A druida lány a nap további felében végig Linerával marad, azonban a jártatás és a közbe iktatott pihenők ellenére sem javul hátasa állapota, sőt rohamosan romlik. A végén már Linera a felfúvódás és a komoly alhasi görcsöktől kínlódva elfekszik és már az elf lány sem bírja rávenni, hogy felálljon. Lekuporodik Linerához és csendesen könnyezve simogatja orrhátát, mert már tudja, mit kell megtennie.*
- Sajnálom, ne haragudj, mindjárt vége. – *Ráhajol lova nyakára, úgy suttogja neki. Ahseela még egy csirke nyakát se vágta el soha, az ilyen feladatok alól mindig kihúzta magát a Rendházban is, amióta pedig a nagyvilágot járja, az ilyen dolgokat mindig Xonarra bízta, de farkasa már nincs vele és tudja, hogy ezt most neki kell megtennie. Nem bírja és nem is hagyhatja tovább szenvedni Linerát, de valahogy a lihanechi tónál történtek óta érzi is magában az ilyen dolgokhoz a kellő lelki erőt. Feláll lova mellől, előhúzza hátáról a lándzsáját. Mély levegőt vesz, majd a lándzsa hegyét Linera tarkójához tartja, lehunyja szemeit, könnyek futnak végig arcán, melyek elmossák az arcfestését. Két kézzel markol rá a lándzsára, mely megremeg, ahogy hezitál, majd kinyitva szemeit, ragyogózöld és sötétbarna szempárja egyszerre villan majd döf. Ahseela pár pillanatra maga elé réved, amikor lepillant, Linera már nem lélegzik. Remegő sóhajjal fúja ki a levegőt és sétál a folyóhoz lemosni lándzsájáról a vért. Eltéve a fegyvert, így áll hallgatagon lehunyt szemekkel a folyó sodrását hallgatva. Nehéz megmozdulnia, de nem állhat itt napestig, meg kell még adnia a végtisztességet Linerának. Nem szól senkinek, ezt is maga akarja elvégezni, meg úgy véli mások szemében Linera csak egy hátas jószág, ahogy Xonar meg csak egy vadállat. Maga sem tudja hogy és mennyi időbe telik, de elhúzza a folyóba lova tetemét, be egészen az erős sodrásig és a vízútjára bocsátja. Ahseela, ahogy kievickél a folyóból nemcsak csuromvizes, de fehér ingét is összevérezte. Kibújik belőle és azt is a vízbe hajítja. Váltóruhával a pásztorok asszonyai látják el. Holmiját is a karám közelébe hordja, a lószerszámokat, nyeregtáskáját, függőágyát és hátizsákját. Olajlámpását magához véve elmegy a kis fához, térdelő támaszba kuporodik, leülve sarkaira. Meggyújtja a lámpást és halkan egy imát mormol el Lineráért.*
- Láttalak téged testvérem és köszönetet mondok. Ahogy tested, a szellemed is immár messze jár, de én a szívemben őrzöm emlékedet. Örökké.
//Hat nappal később//
*Az elkövetkező hat napjai a munka jegyében teltek el. Ahseela feltűnés nélkül ténykedett a faluban és végezte el, amit éppen rábíztak, vagy megkérték, hogy segítsen be valahol. Segédkezett a többi elffel kötélen gerendákat felhúzni magasba a lombházakhoz. A jószágokkal minden nap foglakozott, a minxxel és a szarvassal egyetemben. Amúgy tehenet, kecskét fejt, megetette a baromfikat, begyűjtötte a tojást, szénát hordott a lovaknak, a szamárnak és moslékot öntött a disznóknak. Az épülő cölöpkerítés és a tornyok munkálataiba is csak asszisztálva vett részt. Bár a cölöpfalhoz felvetődött benne a vizesárok ötlete, amit még nem tett szóvá a többieknek, mivel nem volt még rá alkalma. Ügyes-bajos napi dolgai végeztével pedig, mindig elment egyet járni az artheniori erdősségbe. Hol gombászni, hol füveket gyűjteni, hol egy-egy egyszerű hurok csapdát felállítva megtámogatni a vadászok ténykedéseit a napi betevő falatért, arról nem is beszélve, hogy az erdő békéje segít feldolgoznia, hogy Linerától is búcsút kellett vennie. Éppen az egyik ilyen sétájáról tér be a kapun, amikor felfigyel a közelben beszélgetőkre; Datra, Lyzre, Umonra és Pyctára. Odasétál hozzájuk gondolván, hogy bedobja a közösbe ötletét. Elébük lépve, azonban néhány pillanatig egy szó nem sok annyi sem jön ki a száján, mert pillantása végigszalad a boros kupákon. Nosztalgikus emlékek szállják meg és szinte az orrában érzi az erjedő cefre szagát, merthogy a Testvériségben a rendfőnökasszony saját bort is termelt, amit tölgyfahordókban gondosan tárolt a rendház pincéjében, melynek kulcsát, mindig a nyakában hordta. Ahseela már felidézni sem tudja, hogy a rengeteg krumpli pucolás mellett, mennyi szőlőt kellett taposnia az erjesztő kádakban, persze erről sem szól, nehogy tudálékos libának tartsák. Köhint egyet, aztán így veszi magához a szót.*
- Sziasztok testvérek! – *Üti meg a közvetlenebb hangot, hiszen csak eltelt egy hat.*
- Remélem nem zavarok. – *Jegyzi meg burkoltan, mert érzékeli az ünnepélyes hangvételt, és persze nem szeretné elrontani a közhangulatot.*
- Látom, elkészült a cölöpfal. Az őrtornyok pazarul festenek. Arra gondoltam, hogy lehetne vizes árkot ásni a kerítéshez és lengőhidat építeni a kapuhoz, akkor még bemászni se tudna ide senki. Mit szóltok?
//Zárás//
*A szertartás a végéhez ért.*
~ Nagyon szép. ~
*Gondolja magában, bár Ahseela nem igazán fogja ezt fel, valahogy nincs is ezen a világon. Figyelmét a fácska és a rovarok keringő röpte vonja el. Csodabogár módjára van el magában és eme sajátos aszkézist nem is zavarja meg semmi. Tompán hallja, hogy Pycta és Lyz beszélgetnek mellette, de hozzá közvetlenül nem szól senki. Umon és a zöld-íjász beszélgetéséből pedig, nem hall semmit, hiszen hallótávon kívül állnak. A ceremónia után az íjász szőkeség és a páncélos szerzetes, bennfentes témára váltanak, aminek lényege, hogy Pycta útnak ered a mágustoronyhoz. Ebbe a beszélgetésbe sem szól bele a druida lány, hiszen úgy véli nincs olyan közvetlen ismeretségben és viszonyban az elf szőkeséggel és a felvértezett csuhással sem, hogy ebbe bármi joga vagy illő lenne beleszólnia, mint ahogy a táborban senkivel sem. Csendesen áll, csókaszemeit a kis fán függesztve. Gondolatai közben a jószágaira terelődnek. Az elválásra Xonarral, a kis verébre és Linerára. Aztán kissé összerezzen, mert megérzi magán az elf szőkeség pillantását.*
- Bocsánat! Szóltál, nővérem? Elrévedtem. – *Szabadkozik kicsit Ahseela, akinek elég gyakori szokása ez, mióta útra kélt a Holdfényes Unikornis Testvériségből. Nagymérvű, csendes hallgatásának képessége, a társadalmi periférián való élet eredménye, ami egyszerre tudatos és tudatlan állapot nála, egyszerűen megérzi, hogy mikor kell csendben lennie.
Ahogy a mondás is tartja, bölcsebb marad, ha hallgat.
Az íjász szőkeség felé fordulva folytatja.*
- Ha segítségedre lehetek valamiben, nyugodtan szólj! Látom, elfoglaltak vagytok. – *Néz körbe és int kezével, jelezvén, hogy az egész falura gondol.*
- De előbb megyek, megnézem a jószágokat és a lovamat. Elhanyagoltam szegényt, mostanság. – *Hangjában lágy melegség bujkál, mint amikor egy anya a gyermekéről beszél.*
- Ha gondolod Lyzendra és vezetői terheid is engedik, velem tarthatnál a karámhoz. – *Mondja, a csókaszemű lány és egy rövid biccentést követően már sétál is a tábori állatokhoz. Szemeiben némi fény is megcsillan.*
//A karámnál//
*Lyz követi a karámhoz, amit egy bólintással nyugtáz, de a druida lány figyelme már a jószágoké. A kötélkarám még nem lett átépítve, azokból a rongyokból áll, amiket még ő font össze átmeneti megoldásnak, ahogy még mindig az ideiglenesen ásott itató oltja az állatok szomját, amit egy táborbéli elffel ástak ki. Rögtön kiszúrja zsufafakó lovát a többi haszonállat között, látja, hogy van két újabb, méghozzá, erdei állat is a karámban, de azokkal egyelőre nem foglalkozik, már csak azért sem, mert Linera trillázó nyerítéssel fogadja, amire Ahseelának fülig szalad a szája.*
- Szervusz pacikám, meggyüttem! – *Dünnyögi, mikor a karámhoz lép, a fakó patás pedig kidugja fekete sörényes fejét, hogy gazdája megsimogathassa. Megpaskolja a nyakát és beletúr a sörényébe, azonban a dögönyöző mozdulata félbeszakad, mert ekkor veszi észre, hogy Linerával valami nincs rendben. Jobb mellső lábát, állás közben nem terheli, megvezeti kicsit a kötélzet mellett.*
- De hiszen… te lesántultál. – *Állapítja meg némi aggodalommal, és már tapintja is végig a lova lábát. A fakó patás ina be van szűrődve, duzzadt és meleg. Lyz megjegyzésére halvány mosollyal és biccentéssel felel.*
- Igen, sokszor úgy érzem jobban, mint az emberekhez, bár bőven van még mit tanulnom. – *Miközben kivezeti a karámból lovát, úgy sétálnak, hogy Linerának a nyakára teszi a kezét, amin ugyanolyan billognyommal égetett szimbólum van, mint az ő kézfején. Ahseela csak húzódásnak véli a lábsérülést, ínszalag szakadásnak nem tapintotta nyomát. Bevezeti a folyóba lovát, hogy lábtőig ellepje a hideg víz a végtagjait. Linera pedig lenyújtva a nyakát, szájával babrál a vízfelszínén, de nem iszik, sőt álldogálás alatt olykor a hasa felé rúg a lábával vagy hátra fordítva fejét, lesunyt fülekkel kap a hasa felé. Ahseelát lassan feszültséggel tölti el lova állapota. Lyzendra ekkor kérdez közbe, hogy vállalná e a többi jószág napi ellátását is, beleértve a minxét és a szarvasét is. Egy pillantást vet a két erdei állatra, majd ismét Lyzre nézve felel.*
- Dehogy lenne teher. Nagyon szívesen megteszem. Köszönöm nővérem, hogy rám gondoltál. – *Hajtja meg magát kissé derékból az íjász szőkeség felé, akit nem sokra rá elszólítanak teendői. A druida lány és lova, viszont a folyó sekélyebb részében, várakoznak, hogy a hideg víz lehúzza a duzzanatot Linera lábáról. Ahseela amikor úgy véli, hogy kellő idő telt el, akkor kisétálnak a vízből, a parton lehajolva egy maroknyi agyagos iszappal bekeni lova fájó inát, majd zölden burjánzó füves részhez vezeti, de Linera nem kezd el legelni. Az elf lány azonnal tudja, hogy nagy baj van. Lova mellé lépve, hasára nyomja a fülét, meghallgatja mindkét oldalon, de nem hall semmi bélmozgást.*
~ Ez kólika lesz. ~
*Tudja, hogy ilyenkor nem tehet mást, minthogy mozgassa Linerát, a sántasága ellenére is. Rámarkolva sörényére felszökken a hátára. A folyó mentén a meredek töltés falon kezdi fel s le jártatni lovát, hogy stimulálja a bélmozgását.
A Testvériségben lovakat is tenyésztettek, a rubiliáni ménesben, innen is a billognyom Linera nyakán. A zsufafakó patás, Ahseela saját tenyésztésű, első csikója, teljesen más is a kapcsolatuk, mint Xonarral, hiszen szürke farkasát, kölyökként találta az erdőben, de Linerát maga segítette a világra.
A druida lány a nap további felében végig Linerával marad, azonban a jártatás és a közbe iktatott pihenők ellenére sem javul hátasa állapota, sőt rohamosan romlik. A végén már Linera a felfúvódás és a komoly alhasi görcsöktől kínlódva elfekszik és már az elf lány sem bírja rávenni, hogy felálljon. Lekuporodik Linerához és csendesen könnyezve simogatja orrhátát, mert már tudja, mit kell megtennie.*
- Sajnálom, ne haragudj, mindjárt vége. – *Ráhajol lova nyakára, úgy suttogja neki. Ahseela még egy csirke nyakát se vágta el soha, az ilyen feladatok alól mindig kihúzta magát a Rendházban is, amióta pedig a nagyvilágot járja, az ilyen dolgokat mindig Xonarra bízta, de farkasa már nincs vele és tudja, hogy ezt most neki kell megtennie. Nem bírja és nem is hagyhatja tovább szenvedni Linerát, de valahogy a lihanechi tónál történtek óta érzi is magában az ilyen dolgokhoz a kellő lelki erőt. Feláll lova mellől, előhúzza hátáról a lándzsáját. Mély levegőt vesz, majd a lándzsa hegyét Linera tarkójához tartja, lehunyja szemeit, könnyek futnak végig arcán, melyek elmossák az arcfestését. Két kézzel markol rá a lándzsára, mely megremeg, ahogy hezitál, majd kinyitva szemeit, ragyogózöld és sötétbarna szempárja egyszerre villan majd döf. Ahseela pár pillanatra maga elé réved, amikor lepillant, Linera már nem lélegzik. Remegő sóhajjal fúja ki a levegőt és sétál a folyóhoz lemosni lándzsájáról a vért. Eltéve a fegyvert, így áll hallgatagon lehunyt szemekkel a folyó sodrását hallgatva. Nehéz megmozdulnia, de nem állhat itt napestig, meg kell még adnia a végtisztességet Linerának. Nem szól senkinek, ezt is maga akarja elvégezni, meg úgy véli mások szemében Linera csak egy hátas jószág, ahogy Xonar meg csak egy vadállat. Maga sem tudja hogy és mennyi időbe telik, de elhúzza a folyóba lova tetemét, be egészen az erős sodrásig és a vízútjára bocsátja. Ahseela, ahogy kievickél a folyóból nemcsak csuromvizes, de fehér ingét is összevérezte. Kibújik belőle és azt is a vízbe hajítja. Váltóruhával a pásztorok asszonyai látják el. Holmiját is a karám közelébe hordja, a lószerszámokat, nyeregtáskáját, függőágyát és hátizsákját. Olajlámpását magához véve elmegy a kis fához, térdelő támaszba kuporodik, leülve sarkaira. Meggyújtja a lámpást és halkan egy imát mormol el Lineráért.*
- Láttalak téged testvérem és köszönetet mondok. Ahogy tested, a szellemed is immár messze jár, de én a szívemben őrzöm emlékedet. Örökké.
//Hat nappal később//
*Az elkövetkező hat napjai a munka jegyében teltek el. Ahseela feltűnés nélkül ténykedett a faluban és végezte el, amit éppen rábíztak, vagy megkérték, hogy segítsen be valahol. Segédkezett a többi elffel kötélen gerendákat felhúzni magasba a lombházakhoz. A jószágokkal minden nap foglakozott, a minxxel és a szarvassal egyetemben. Amúgy tehenet, kecskét fejt, megetette a baromfikat, begyűjtötte a tojást, szénát hordott a lovaknak, a szamárnak és moslékot öntött a disznóknak. Az épülő cölöpkerítés és a tornyok munkálataiba is csak asszisztálva vett részt. Bár a cölöpfalhoz felvetődött benne a vizesárok ötlete, amit még nem tett szóvá a többieknek, mivel nem volt még rá alkalma. Ügyes-bajos napi dolgai végeztével pedig, mindig elment egyet járni az artheniori erdősségbe. Hol gombászni, hol füveket gyűjteni, hol egy-egy egyszerű hurok csapdát felállítva megtámogatni a vadászok ténykedéseit a napi betevő falatért, arról nem is beszélve, hogy az erdő békéje segít feldolgoznia, hogy Linerától is búcsút kellett vennie. Éppen az egyik ilyen sétájáról tér be a kapun, amikor felfigyel a közelben beszélgetőkre; Datra, Lyzre, Umonra és Pyctára. Odasétál hozzájuk gondolván, hogy bedobja a közösbe ötletét. Elébük lépve, azonban néhány pillanatig egy szó nem sok annyi sem jön ki a száján, mert pillantása végigszalad a boros kupákon. Nosztalgikus emlékek szállják meg és szinte az orrában érzi az erjedő cefre szagát, merthogy a Testvériségben a rendfőnökasszony saját bort is termelt, amit tölgyfahordókban gondosan tárolt a rendház pincéjében, melynek kulcsát, mindig a nyakában hordta. Ahseela már felidézni sem tudja, hogy a rengeteg krumpli pucolás mellett, mennyi szőlőt kellett taposnia az erjesztő kádakban, persze erről sem szól, nehogy tudálékos libának tartsák. Köhint egyet, aztán így veszi magához a szót.*
- Sziasztok testvérek! – *Üti meg a közvetlenebb hangot, hiszen csak eltelt egy hat.*
- Remélem nem zavarok. – *Jegyzi meg burkoltan, mert érzékeli az ünnepélyes hangvételt, és persze nem szeretné elrontani a közhangulatot.*
- Látom, elkészült a cölöpfal. Az őrtornyok pazarul festenek. Arra gondoltam, hogy lehetne vizes árkot ásni a kerítéshez és lengőhidat építeni a kapuhoz, akkor még bemászni se tudna ide senki. Mit szóltok?
5251. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-09 22:26:14
Üzenet elküldve: 2019-06-09 22:26:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Miután elbúcsúzott Vieltől, és mindenkitől, aki még az útjába akadt, gyorsan felszerszámozza Uraságot, és a hátára pattanva a város felé veszi az irányt. Ezúttal sokkal gyorsabban halad, mint előző nap. Nem gyönyörködik a tájban és nem mereng azon, milyen kellemes az új életük, egyszerűen csak szeretne eljutni egyik pontból a másikba. Úgy tűnik, Uraság meglepően jól bírja ezt a tempót is, így menet közben párszor megpaskolja az állat nyakát, hogy érezze, igazán hálás, amiért csak úgy száguld vele Arthenior felé. ~Tarts ki, Lylli!~ suttogja magában vágta közben.*
5250. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-09 21:28:55
Üzenet elküldve: 2019-06-09 21:28:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nappal később//
*Azóta, mióta Monsotor Lyz és Jayzion társaságában e helyre megérkezett, azóta a hat nap óta serényen dolgozik a többi falubélivel együtt. A többiekkel dolgozik a faházakon, ezek fogják az emberek lakhelyét adni. A mélységivel fel tudták fedezni a helyszínt, így többé-kevésbé tudja, hogy mit merre talál. A szerzetesnek elég nehezen mennek a tanulási folyamatok, de ez nem akadályozta meg abban, hogy megtanuljon pár dolgot arról, hogyan kell házat építeni. Most az óriás a szent fához indul, ahhoz a fához, melyet közösen ültettek, amelyért harcoltak. Monsotor letérdel a fa elé és egy rövid imádságot mormol a fa előtt. Ez eltart egy kis ideig, de az imádság befejeztével felkeresi Lyzt, hogy rákérdezzen, hogy van-e feladata számára. Egy cölöpkerítésnél leli őt Pycta, Umon és Datvinoolv társaságában. Az égimeszelő egyenesen Lyzendra felé tart, majd mikor már csak egy lépésnyire áll az elf nőtől, személyes kérdésével hozzá fordul:*
-Van valami feladatod számomra?
*Azóta, mióta Monsotor Lyz és Jayzion társaságában e helyre megérkezett, azóta a hat nap óta serényen dolgozik a többi falubélivel együtt. A többiekkel dolgozik a faházakon, ezek fogják az emberek lakhelyét adni. A mélységivel fel tudták fedezni a helyszínt, így többé-kevésbé tudja, hogy mit merre talál. A szerzetesnek elég nehezen mennek a tanulási folyamatok, de ez nem akadályozta meg abban, hogy megtanuljon pár dolgot arról, hogyan kell házat építeni. Most az óriás a szent fához indul, ahhoz a fához, melyet közösen ültettek, amelyért harcoltak. Monsotor letérdel a fa elé és egy rövid imádságot mormol a fa előtt. Ez eltart egy kis ideig, de az imádság befejeztével felkeresi Lyzt, hogy rákérdezzen, hogy van-e feladata számára. Egy cölöpkerítésnél leli őt Pycta, Umon és Datvinoolv társaságában. Az égimeszelő egyenesen Lyzendra felé tart, majd mikor már csak egy lépésnyire áll az elf nőtől, személyes kérdésével hozzá fordul:*
-Van valami feladatod számomra?
5249. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-09 16:56:49
Üzenet elküldve: 2019-06-09 16:56:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nappal később//
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon//
*Talán sosem volt olyan, hogy viccelődésbe forduljon a beszélgetésük Pyctával. Az erődben folyton a feladataik kötötték le őket, a veszélyes erdőre mindig fokozottan figyelni kellett, és nyitott szemmel járni. Még akkor sem érezte magához közelebb, amikor helyettesének kérte fel Lyzt. Annyira legalábbis biztosan nem, hogy tréfáljon vele az elf szerzetes. Mil'Ochass számlájára írja ezt az oldottságot is, ami a vadászlánynak is felüdülés. Akárcsak az, hogy az újonnan épült fal tövében telepednek le egyre gyarapodó létszámban és egyre oldottabban. Mindenki keményen dolgozik, ebben Umonra és Dvinoolvra sem lehet panasz, és a látszatja meg is van. Bár sok minden hiányzik még, és terveik egyre csak gyarapodnak, Lyznek legalábbis a korábbiaktól eltérően egész sor terve van. Jólesőn pillant végig társain, akikkel a fal tövében telepszik le.
Arra nem számít, hogy egy játékos megjegyzés után, percek kérdése, és valóban ott lesz a kupa bor a kezében. Meglepetten figyeli a hordóval ügyeskedő szerzetest.*
- Valóban vadvédi? *csillan fel a szeme. Nem tudja eltitkolni, ugyan nem is akarja, hogy mennyire szerette azt a helyet, minden korlátja ellenére is.*
- Szerettem ott *keserédes mosolya, melyre szája széle húzódik, azt is elárulja, hiányzik neki az erőd. Umon poháremelésére hasonlóan tesz.*De szeretek itt is, főleg veletek.
*Umon köszönetére szeretetteljesen elmosolyodik. Úgy érzi, Umon köszönete több, mint amit tett, de mindenképpen jól esik neki. Nem gondolta, hogy a támogatása, és magától értetődő barátsága, ilyen fontos a férfinak.*
- Mil'Ochassra *fűzi Umon szavaira, de nem mond cirkalmas beszédet, nem fűzi tovább, de ebből az egy szóból is végtelen hála árad.
Jólesőn kortyol, majd Dat felé fordul.*
- Akkor, kedves Datvinoolv, megvan a holnapi feladat *mosolyodik a fiúra, miközben smaragdszín szemei felragyognak.* Amint készen vagytok a kocsmával, ünnepet rendezünk. Egy hat elegendő? *pillant végig a férfiakon. Már lüktető ujjára ügyet sem vet, már korábban oly sajgó szívét is foltozza az új otthon, a belé fektetett energia és a remények, s most még régi erdei otthonához hasonló ünnep is készülőben lesz. Úgy érzi, egészen eltelíti ez a jó érzés, hogy mellkasából egészen szétárad minden porcikájába, és újult energiával tölti el.*
- Igen, kár, hogy nincs itt Han. Szívesen megismertem volna. *Szavai őszinték, de a korábban is eltűnő elf lánynak talán ilyen a természete, s egyszer majd csak újra felbukkan.
A fa szentelés óta nem látta az elf lányt. Úgy gyanítja, az ima sikertelensége miatt, mehetett el, talán szégyenében, noha különösen viselkedett már akkor. Valamilyen oknál fogva, Pyctának kellett újra próbálnia a szentelést, melyre magyarázatot eleddig nem kaptak, így csak érzéseire hagyatkozhat Lyz is. Most viszont előre kell tekinteniük.*
- Umon, a könyvek is megvannak? Nem csak a bort mentetted ki ugye? Egy épületet húzhatnánk azoknak is. Ott tanulhatnának a gyerekek, vagy bárki, aki szeretne. Persze, csak ha megvannak még *egy gondolatnyi csend után vesz újabb levegőt, hogy újabb ötlettel álljon elő.*
- Ide a tornyokba pedig, jó lenne harangokat vagy nagyobb méretű éles hangú csengőket tenni, a fáklyák mellé, ami nappal is hatásos. Esetleg valamilyen fém korongot, amit kongatni lehet. Mindegyikbe egyet. Mit szóltok? *Sosem volt ilyen élénk talán, és az látszik, hogy nem ez az egy pohárka bor teszi azzá.* Hú... bocsánat *harapja be ajkait bűnbánóan.*
- Csapongok *hallgat el, mert további három nem különben kapcsolódó ötlettel tudna most szolgálni, amivel viszont nem szeretné elárasztani a többieket. Tudja, mindenre sor kerül, és a fontossági sorrend ebben a legfontosabb. A védelem pedig jelen esetben ennek a csúcsa.* Első a védelem. Felkeresek egy kovácsot, hátha megkalapálná nekünk. Mit szóltok?
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon//
*Talán sosem volt olyan, hogy viccelődésbe forduljon a beszélgetésük Pyctával. Az erődben folyton a feladataik kötötték le őket, a veszélyes erdőre mindig fokozottan figyelni kellett, és nyitott szemmel járni. Még akkor sem érezte magához közelebb, amikor helyettesének kérte fel Lyzt. Annyira legalábbis biztosan nem, hogy tréfáljon vele az elf szerzetes. Mil'Ochass számlájára írja ezt az oldottságot is, ami a vadászlánynak is felüdülés. Akárcsak az, hogy az újonnan épült fal tövében telepednek le egyre gyarapodó létszámban és egyre oldottabban. Mindenki keményen dolgozik, ebben Umonra és Dvinoolvra sem lehet panasz, és a látszatja meg is van. Bár sok minden hiányzik még, és terveik egyre csak gyarapodnak, Lyznek legalábbis a korábbiaktól eltérően egész sor terve van. Jólesőn pillant végig társain, akikkel a fal tövében telepszik le.
Arra nem számít, hogy egy játékos megjegyzés után, percek kérdése, és valóban ott lesz a kupa bor a kezében. Meglepetten figyeli a hordóval ügyeskedő szerzetest.*
- Valóban vadvédi? *csillan fel a szeme. Nem tudja eltitkolni, ugyan nem is akarja, hogy mennyire szerette azt a helyet, minden korlátja ellenére is.*
- Szerettem ott *keserédes mosolya, melyre szája széle húzódik, azt is elárulja, hiányzik neki az erőd. Umon poháremelésére hasonlóan tesz.*De szeretek itt is, főleg veletek.
*Umon köszönetére szeretetteljesen elmosolyodik. Úgy érzi, Umon köszönete több, mint amit tett, de mindenképpen jól esik neki. Nem gondolta, hogy a támogatása, és magától értetődő barátsága, ilyen fontos a férfinak.*
- Mil'Ochassra *fűzi Umon szavaira, de nem mond cirkalmas beszédet, nem fűzi tovább, de ebből az egy szóból is végtelen hála árad.
Jólesőn kortyol, majd Dat felé fordul.*
- Akkor, kedves Datvinoolv, megvan a holnapi feladat *mosolyodik a fiúra, miközben smaragdszín szemei felragyognak.* Amint készen vagytok a kocsmával, ünnepet rendezünk. Egy hat elegendő? *pillant végig a férfiakon. Már lüktető ujjára ügyet sem vet, már korábban oly sajgó szívét is foltozza az új otthon, a belé fektetett energia és a remények, s most még régi erdei otthonához hasonló ünnep is készülőben lesz. Úgy érzi, egészen eltelíti ez a jó érzés, hogy mellkasából egészen szétárad minden porcikájába, és újult energiával tölti el.*
- Igen, kár, hogy nincs itt Han. Szívesen megismertem volna. *Szavai őszinték, de a korábban is eltűnő elf lánynak talán ilyen a természete, s egyszer majd csak újra felbukkan.
A fa szentelés óta nem látta az elf lányt. Úgy gyanítja, az ima sikertelensége miatt, mehetett el, talán szégyenében, noha különösen viselkedett már akkor. Valamilyen oknál fogva, Pyctának kellett újra próbálnia a szentelést, melyre magyarázatot eleddig nem kaptak, így csak érzéseire hagyatkozhat Lyz is. Most viszont előre kell tekinteniük.*
- Umon, a könyvek is megvannak? Nem csak a bort mentetted ki ugye? Egy épületet húzhatnánk azoknak is. Ott tanulhatnának a gyerekek, vagy bárki, aki szeretne. Persze, csak ha megvannak még *egy gondolatnyi csend után vesz újabb levegőt, hogy újabb ötlettel álljon elő.*
- Ide a tornyokba pedig, jó lenne harangokat vagy nagyobb méretű éles hangú csengőket tenni, a fáklyák mellé, ami nappal is hatásos. Esetleg valamilyen fém korongot, amit kongatni lehet. Mindegyikbe egyet. Mit szóltok? *Sosem volt ilyen élénk talán, és az látszik, hogy nem ez az egy pohárka bor teszi azzá.* Hú... bocsánat *harapja be ajkait bűnbánóan.*
- Csapongok *hallgat el, mert további három nem különben kapcsolódó ötlettel tudna most szolgálni, amivel viszont nem szeretné elárasztani a többieket. Tudja, mindenre sor kerül, és a fontossági sorrend ebben a legfontosabb. A védelem pedig jelen esetben ennek a csúcsa.* Első a védelem. Felkeresek egy kovácsot, hátha megkalapálná nekünk. Mit szóltok?
5248. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-08 22:46:48
Üzenet elküldve: 2019-06-08 22:46:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Jót röhög a másikon aki tényleg olyan mint egy durcás kislány.*
-Persze, persze.
*Még szép, hogy tudta. Ha, azt mondta volna, hogy csak ki akarta használni a helyzetet, hogy a doki megtapizza akkor, azt talán még el is hitte volna. Így viszont... Arra, hogy menjenek vállat ránt és elindul. Ő enélkül is ment volna. Bár tény, hogy megérte ez a kis közjáték.*
-Nincs messze.
*Közli arra, hogy merre van a kúria. Hogy sötétedés előtt vissza kéne érniük ő kérdez.*
-Nem tudom. A ti házatok merre van?
*A siettetésre csak visszaszól.*
-Versenyt futni nem fogok kosárral a kézben.
~Pedig győznék. Mégiscsak én vagyok az elf.~
*Jót röhög a másikon aki tényleg olyan mint egy durcás kislány.*
-Persze, persze.
*Még szép, hogy tudta. Ha, azt mondta volna, hogy csak ki akarta használni a helyzetet, hogy a doki megtapizza akkor, azt talán még el is hitte volna. Így viszont... Arra, hogy menjenek vállat ránt és elindul. Ő enélkül is ment volna. Bár tény, hogy megérte ez a kis közjáték.*
-Nincs messze.
*Közli arra, hogy merre van a kúria. Hogy sötétedés előtt vissza kéne érniük ő kérdez.*
-Nem tudom. A ti házatok merre van?
*A siettetésre csak visszaszól.*
-Versenyt futni nem fogok kosárral a kézben.
~Pedig győznék. Mégiscsak én vagyok az elf.~
5247. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-08 20:36:19
Üzenet elküldve: 2019-06-08 20:36:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pycta//
*Viel lételeme, hogy másoknak segítsen, és ahogy beszél, arra lesz figyelmes, mintha Pycta is jobban érezné magát a bőrében. Pycta szavai viszont felvillanyozzák, főleg ami a kis fácskát illeti.*
- Egy fa? Ez egy nagyon kedves ajándék Eeyr számára. A növények igazán közel állnak hozzá, az Ő Fényéből táplálkoznak. Egyszer mindenképpen meglátogatom majd, ha nem bánjátok. És nektek is hozok még süteményt, ha egyszer újra sikerül. Bevallom, most szerencsém volt, nem tudtam pontosan, hogy kell csinálni…
*Pycta véleményétől azonban már nem derül fel annyira. Szeretné, ha mielőbb jobban lenne a város, ha minden, ami eddig rossz volt, egy nap nem lenne az. Valahol abban is reménykedik, hogy maga Eeyr jelenik meg, és gyógyítja be a sebeket, de még Viel hittel teli kis szíve mélyén is érzi, hogy erre nincs igazán esély.*
- Én sokat tanultam, és te is. Talán másnak is sikerül jobb emberré válni. És nem mondom, hogy mindenkinek… *Fáj beismerni, de tényleg az emberek is hibásak voltak abban, ami történt.* De szeretném azt hinni, hogy a megfelelő időben, a megfelelő személyek között rákényszerülünk, hogy jók legyünk, és belátjuk, hogy ez az igazi út.
*Viel éppen elkapja Xauzur csupa fog mosolyát, ezért ösztönösen megborzong. Gyorsan le is tépi róla a szemét, és a fűben lapuló Árnyékhoz bújik. Az ő öleléséből nevet Pycta megjegyzésén ő is, megkönnyebbülve, hiszen nem fűzött sok reményt a pogácsájához, meg egy jó órája még ahhoz sem, hogy ma nem eszik meg ebédre – mármint Vielt. Hiszen valahol tőle ugyanúgy joggal koroghat a nagymacska hasa, mint neki a süteménytől, ez a körülmény pedig a lelke mélyén még mindig aggasztja.*
~ Eeyr biztos jobb sorsot szán nekem, mint hogy egy irbisz bendőjében végezzem. ~ *Nyugtatja magát, és erről eszébe is jut egy gondolat.*
- Pycta? Ha te nem lettél volna itt, szerinted… *Tart egy kis szünetet. Úgy érzi, hogy amit mondani akar, talán butaságnak tűnhet.* Xauzur felfalt volna? Kérlek, válaszolj őszintén. *Gyakran jár erre, és ha az irbisz sem ritka látogató, azért óvatosabban kell járkálnia a környéken. Közben önkéntelenül is Pycta pogácsájára néz, olyan egyszerűnek tűnik valamit vagy valakit megenni.*
//Pycta//
*Viel lételeme, hogy másoknak segítsen, és ahogy beszél, arra lesz figyelmes, mintha Pycta is jobban érezné magát a bőrében. Pycta szavai viszont felvillanyozzák, főleg ami a kis fácskát illeti.*
- Egy fa? Ez egy nagyon kedves ajándék Eeyr számára. A növények igazán közel állnak hozzá, az Ő Fényéből táplálkoznak. Egyszer mindenképpen meglátogatom majd, ha nem bánjátok. És nektek is hozok még süteményt, ha egyszer újra sikerül. Bevallom, most szerencsém volt, nem tudtam pontosan, hogy kell csinálni…
*Pycta véleményétől azonban már nem derül fel annyira. Szeretné, ha mielőbb jobban lenne a város, ha minden, ami eddig rossz volt, egy nap nem lenne az. Valahol abban is reménykedik, hogy maga Eeyr jelenik meg, és gyógyítja be a sebeket, de még Viel hittel teli kis szíve mélyén is érzi, hogy erre nincs igazán esély.*
- Én sokat tanultam, és te is. Talán másnak is sikerül jobb emberré válni. És nem mondom, hogy mindenkinek… *Fáj beismerni, de tényleg az emberek is hibásak voltak abban, ami történt.* De szeretném azt hinni, hogy a megfelelő időben, a megfelelő személyek között rákényszerülünk, hogy jók legyünk, és belátjuk, hogy ez az igazi út.
*Viel éppen elkapja Xauzur csupa fog mosolyát, ezért ösztönösen megborzong. Gyorsan le is tépi róla a szemét, és a fűben lapuló Árnyékhoz bújik. Az ő öleléséből nevet Pycta megjegyzésén ő is, megkönnyebbülve, hiszen nem fűzött sok reményt a pogácsájához, meg egy jó órája még ahhoz sem, hogy ma nem eszik meg ebédre – mármint Vielt. Hiszen valahol tőle ugyanúgy joggal koroghat a nagymacska hasa, mint neki a süteménytől, ez a körülmény pedig a lelke mélyén még mindig aggasztja.*
~ Eeyr biztos jobb sorsot szán nekem, mint hogy egy irbisz bendőjében végezzem. ~ *Nyugtatja magát, és erről eszébe is jut egy gondolat.*
- Pycta? Ha te nem lettél volna itt, szerinted… *Tart egy kis szünetet. Úgy érzi, hogy amit mondani akar, talán butaságnak tűnhet.* Xauzur felfalt volna? Kérlek, válaszolj őszintén. *Gyakran jár erre, és ha az irbisz sem ritka látogató, azért óvatosabban kell járkálnia a környéken. Közben önkéntelenül is Pycta pogácsájára néz, olyan egyszerűnek tűnik valamit vagy valakit megenni.*
5246. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-08 18:16:27
Üzenet elküldve: 2019-06-08 18:16:27
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nappal később//
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon//
*Ahogy kényelembe helyezkednek, Umon végigtekint a baráti, vagy inkább már lassan testvéri társaságon. Datvinoolv, jóllehet, csak most érkezett, azonban önkéntelenül is ennek a részesévé válik, mert, ha nem vak, hát láthatja, hogy jóval többről van itt már szó, mint csupán bajtársias egybegyűlésről. Tekintetét szeretettel pihenteti, akár a lassan régi kerékvágásba visszatérő Pyctán, akár, a búzamezők aranyló kalászait idéző hajú Lyzendrán.*
- Csak egy perc! *Pattan fel boldogan, hogy a közeli szekérhez szaladjon. Onnan hordót emel le, nem túl nagyot, de épp elég legörgetni, majd lassan a társasághoz gurítja. Egy bőrtömlőről is gondoskodik, no meg poharakról. Miközben a hordót csapra veri, mely még vadvédi pincékből való, maga is válaszol.*
- Készen, Lyz, készen. *Törli meg izzadt homlokát.* Legalábbis ezzel. *Bólint a fal felé, majd mindenkinek tölt, a tömlőből Pyctának és a poharakat kiosztja.*
- Nem pancs, igazi vadvédi... *mondja csendesen, miközben fél szemmel Pyctára pillant.* Becsüld meg Dat... poros, mint a legrégebbi országút, hamvas, akár egy frissen felidézett, rég elfeledett emlék, kissé kesernyés utóízzel, de gyümölcsöző élményekkel gazdagon. *Biccent a férfinak mosolyogva, majd átadja az italt.*
- Pyctának friss forrásvíz jár... az új helyről, innen közelből. *Sóhajt fel.* Ízleld meg vezérem, nem fogsz benne csalódni. *A régi megnevezésnek már jelentősége talán nincs is, Umon szájához ragadt, akár a lép, a medve ajkaihoz, nem zavarja és nem is zavartatja magát emiatt, jól tudja, hogy neki soha nem lesz már vezére, mindig kissé kívülálló marad.*
- Az ünnep csodálatos ötlet, Lyz! *Emeli meg poharát, de még nem kortyol bele.* Ha adtok még néhány napot, Dattal és néhány elffel kipofozzuk a kocsmát. *Néz a férfira, ki épp az imént kérdezte, vajon holnap mi lesz?* Hogy mi lesz, cimbora?! *Nevet fel.* Hát munka, munka és munka! De pihenésképpen akár dolgozhatsz is! *Kacag tovább, aztán Pyctára néz.*
- Talán ez megfelelő válasz volt, barátom. *Szelídül mosollyá a kacaj.* Minél hamarabb nekilátunk, annál jobb. Nem fog sokat hozni, de bevétel lesz az is, meg... legalább eltöltöm az időm. *Biccent, aztán lassan feláll.*
- Nem tisztem, talán nem is érdemlem meg, azonban muszáj... *Halkan felsóhajt.* köszönetet mondanom kettőtöknek... és még ennek a kis embernek is mindenért. A múlt árnyai életem végéig a nyomomban lesznek, levetkezni a sötétséget soha nem tudom, miképp a fény sem szegődik szolgálatomba. De itt... itt ezen a helyen, talán újra jó lehet minden... *Néz körbe kissé fátyolos szemekkel.* Velem voltatok akkor is, amikor más már elfeledett. Velem voltatok akkor is, amikor én nem voltam veletek. Velem voltatok akkor is, amikor már az út véget ért, s nem volt tovább. Visszafordítottatok... ezt sohasem feledem. *Emeli fel poharát.* Az elf testvériségre, hol ugyan mindig mostoha leszek, torzonborz képemmel, széles vállammal... de ettől jobb családot nem is kívánhatnék magamnak. *A mondat végén kissé elcsuklik a hangja, majd egy-egy szeretetteljes pillantással adózik mindenkinek.*
- Mil'Ochasra. *Majd lehajtja az italt, s körbefuttatja szemét a táboron, mielőtt újra tölt, ha kell mindenkinek.* Kár, hogy Hanloren nincs itt... *Sóhajt fel suttogva, kissé sötétbe boruló tekintettel, majd elmosolyodva ismét a többiekre néz.*
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon//
*Ahogy kényelembe helyezkednek, Umon végigtekint a baráti, vagy inkább már lassan testvéri társaságon. Datvinoolv, jóllehet, csak most érkezett, azonban önkéntelenül is ennek a részesévé válik, mert, ha nem vak, hát láthatja, hogy jóval többről van itt már szó, mint csupán bajtársias egybegyűlésről. Tekintetét szeretettel pihenteti, akár a lassan régi kerékvágásba visszatérő Pyctán, akár, a búzamezők aranyló kalászait idéző hajú Lyzendrán.*
- Csak egy perc! *Pattan fel boldogan, hogy a közeli szekérhez szaladjon. Onnan hordót emel le, nem túl nagyot, de épp elég legörgetni, majd lassan a társasághoz gurítja. Egy bőrtömlőről is gondoskodik, no meg poharakról. Miközben a hordót csapra veri, mely még vadvédi pincékből való, maga is válaszol.*
- Készen, Lyz, készen. *Törli meg izzadt homlokát.* Legalábbis ezzel. *Bólint a fal felé, majd mindenkinek tölt, a tömlőből Pyctának és a poharakat kiosztja.*
- Nem pancs, igazi vadvédi... *mondja csendesen, miközben fél szemmel Pyctára pillant.* Becsüld meg Dat... poros, mint a legrégebbi országút, hamvas, akár egy frissen felidézett, rég elfeledett emlék, kissé kesernyés utóízzel, de gyümölcsöző élményekkel gazdagon. *Biccent a férfinak mosolyogva, majd átadja az italt.*
- Pyctának friss forrásvíz jár... az új helyről, innen közelből. *Sóhajt fel.* Ízleld meg vezérem, nem fogsz benne csalódni. *A régi megnevezésnek már jelentősége talán nincs is, Umon szájához ragadt, akár a lép, a medve ajkaihoz, nem zavarja és nem is zavartatja magát emiatt, jól tudja, hogy neki soha nem lesz már vezére, mindig kissé kívülálló marad.*
- Az ünnep csodálatos ötlet, Lyz! *Emeli meg poharát, de még nem kortyol bele.* Ha adtok még néhány napot, Dattal és néhány elffel kipofozzuk a kocsmát. *Néz a férfira, ki épp az imént kérdezte, vajon holnap mi lesz?* Hogy mi lesz, cimbora?! *Nevet fel.* Hát munka, munka és munka! De pihenésképpen akár dolgozhatsz is! *Kacag tovább, aztán Pyctára néz.*
- Talán ez megfelelő válasz volt, barátom. *Szelídül mosollyá a kacaj.* Minél hamarabb nekilátunk, annál jobb. Nem fog sokat hozni, de bevétel lesz az is, meg... legalább eltöltöm az időm. *Biccent, aztán lassan feláll.*
- Nem tisztem, talán nem is érdemlem meg, azonban muszáj... *Halkan felsóhajt.* köszönetet mondanom kettőtöknek... és még ennek a kis embernek is mindenért. A múlt árnyai életem végéig a nyomomban lesznek, levetkezni a sötétséget soha nem tudom, miképp a fény sem szegődik szolgálatomba. De itt... itt ezen a helyen, talán újra jó lehet minden... *Néz körbe kissé fátyolos szemekkel.* Velem voltatok akkor is, amikor más már elfeledett. Velem voltatok akkor is, amikor én nem voltam veletek. Velem voltatok akkor is, amikor már az út véget ért, s nem volt tovább. Visszafordítottatok... ezt sohasem feledem. *Emeli fel poharát.* Az elf testvériségre, hol ugyan mindig mostoha leszek, torzonborz képemmel, széles vállammal... de ettől jobb családot nem is kívánhatnék magamnak. *A mondat végén kissé elcsuklik a hangja, majd egy-egy szeretetteljes pillantással adózik mindenkinek.*
- Mil'Ochasra. *Majd lehajtja az italt, s körbefuttatja szemét a táboron, mielőtt újra tölt, ha kell mindenkinek.* Kár, hogy Hanloren nincs itt... *Sóhajt fel suttogva, kissé sötétbe boruló tekintettel, majd elmosolyodva ismét a többiekre néz.*
5245. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-08 09:54:18
Üzenet elküldve: 2019-06-08 09:54:18
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Hat nappal később//
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon//
*Az utolsó ütés hangja visszhangzik már csak az erdőben, Umon felszólítására el is engedi a cölöpöt, majd csípőre tett kézzel, mosolyogva szemléli meg művüket.*
-Csodás nap volt ez a mai!
*Törli meg izzadt homlokát, majd nevetve terül el hanyatt a fűben, szvetett végtagokkal. Ott is marad még egy ideig, hisz elfáradt a nagy munkálkodásban.*
-Szervusztok. *Köszön a többieknek, fejét alig mozdítva, a többi beszédet Umonra hagyja.
Arrébbpillant, megnézi, hogy megvannak-e még a cuccai, amiket még az építés előtt helyezett el ott, de ugyanott találja őket, ahol hagyta. Köpenye már rég nincs rajta, levette, hogy ne akadályozza a fegyvereivel együtt, most csak a tőre lóg az oldalán.*
-Inni? *kapja fel a fejét fektéből* Jó ötlet, menjünk! *maga se tudja miért, de hatalmas jókedvre derült*
-Aztán holnap mit csinálunk? *fordul most Umon felé*
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon//
*Az utolsó ütés hangja visszhangzik már csak az erdőben, Umon felszólítására el is engedi a cölöpöt, majd csípőre tett kézzel, mosolyogva szemléli meg művüket.*
-Csodás nap volt ez a mai!
*Törli meg izzadt homlokát, majd nevetve terül el hanyatt a fűben, szvetett végtagokkal. Ott is marad még egy ideig, hisz elfáradt a nagy munkálkodásban.*
-Szervusztok. *Köszön a többieknek, fejét alig mozdítva, a többi beszédet Umonra hagyja.
Arrébbpillant, megnézi, hogy megvannak-e még a cuccai, amiket még az építés előtt helyezett el ott, de ugyanott találja őket, ahol hagyta. Köpenye már rég nincs rajta, levette, hogy ne akadályozza a fegyvereivel együtt, most csak a tőre lóg az oldalán.*
-Inni? *kapja fel a fejét fektéből* Jó ötlet, menjünk! *maga se tudja miért, de hatalmas jókedvre derült*
-Aztán holnap mit csinálunk? *fordul most Umon felé*
5244. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-07 18:08:56
Üzenet elküldve: 2019-06-07 18:08:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Miután ismét feleszmél, mert, hogy a másik hangja és fizikai tapintása visszarántja a valóság mezsgyéjére és ismét jelen van testben és lélekben is, hogy az a dög végre távolabb került tőle.*
-Persze, tudtam ám. *Mondja, ugyanis végre eljutott a tudatáig az elf megjegyzése mi szerint csupán akkor van veszélyben, ha tényleg a pipacs félék közé tartozik.*
-Gyerünk, húzzunk akkor már innen!*Borzong bele már a gondolatba is, hogy nem tudja merre esett le a bogár. Gyanakodva nézegeti a talajt, amerre járnak, nehogy váratlanul megint megtámadja az a borzadály.*
-Merre is van az a kúria? *Nem igazán szeretne megint az erdőben éjszakázni, így jobb, ha sietteti az elfet.*
-Még sötétedés előtt vissza kéne érjünk.*Látja persze, hogy a másik nevet a szerencsétlenségén, ettől elönti a méreg az arcát, tiszta vörös, így jobb híján a földet bámulva mérgelődik magában.*
-Haladjunk már. *Nem igazán szereti, ha rajta múlatnak, főleg nem, ha egy ismeretlen szöszi elf teszi azt, legszívesebben bemosna neki, ha nem lenne rá szüksége.*
*Miután ismét feleszmél, mert, hogy a másik hangja és fizikai tapintása visszarántja a valóság mezsgyéjére és ismét jelen van testben és lélekben is, hogy az a dög végre távolabb került tőle.*
-Persze, tudtam ám. *Mondja, ugyanis végre eljutott a tudatáig az elf megjegyzése mi szerint csupán akkor van veszélyben, ha tényleg a pipacs félék közé tartozik.*
-Gyerünk, húzzunk akkor már innen!*Borzong bele már a gondolatba is, hogy nem tudja merre esett le a bogár. Gyanakodva nézegeti a talajt, amerre járnak, nehogy váratlanul megint megtámadja az a borzadály.*
-Merre is van az a kúria? *Nem igazán szeretne megint az erdőben éjszakázni, így jobb, ha sietteti az elfet.*
-Még sötétedés előtt vissza kéne érjünk.*Látja persze, hogy a másik nevet a szerencsétlenségén, ettől elönti a méreg az arcát, tiszta vörös, így jobb híján a földet bámulva mérgelődik magában.*
-Haladjunk már. *Nem igazán szereti, ha rajta múlatnak, főleg nem, ha egy ismeretlen szöszi elf teszi azt, legszívesebben bemosna neki, ha nem lenne rá szüksége.*
5243. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-07 13:15:32
Üzenet elküldve: 2019-06-07 13:15:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Int nem egy jó ember. Sok mindenért lehet őt utálni, de nőt nem ütne meg. Így csak továbbra is morcosan bólint a lány szavaira. Arra pedig hogy nem tudja, hogy megy ez felsőbb körökben határozottan jelenti ki.*
-Hát így biztos nem fog menni.
*Ez egy olyan dolog amivel hamar annyi lehet a csini jól fizető munkájának. Bár nem hiszi, hogy sóher úr annyira ragaszkodna ilyen megnevezésekhez, de ha igen akkor inkább lépne le minthogy egy kékvérű a gazdájának nevezze magát. A következő jelenet viszont megmosolyogtatja.*
-Édes vagy, de hacsak nem vagy tényleg pipacsvirág nem kell félned nem harap.
*Sőt, ahogy megállapítja ez a hernyó igencsak értelmes. Egyből megpróbál bejutni a lány felsője alá. Ha Int hernyó lenne ő is ezt tenné. A vörös reakciója meg minden pénzt megér. Az elf el is röhögi magát. Főleg mikor szinte a karjaiba ugrik.*
-Hoppá!
*Úgy nevet, hogy a könnye is kicsordul. Nem löki el a lányt, de nem is fogja meg. Nyitott tenyérrel megállítja míg a kosara is ott van ráakasztva.*
*Int nem egy jó ember. Sok mindenért lehet őt utálni, de nőt nem ütne meg. Így csak továbbra is morcosan bólint a lány szavaira. Arra pedig hogy nem tudja, hogy megy ez felsőbb körökben határozottan jelenti ki.*
-Hát így biztos nem fog menni.
*Ez egy olyan dolog amivel hamar annyi lehet a csini jól fizető munkájának. Bár nem hiszi, hogy sóher úr annyira ragaszkodna ilyen megnevezésekhez, de ha igen akkor inkább lépne le minthogy egy kékvérű a gazdájának nevezze magát. A következő jelenet viszont megmosolyogtatja.*
-Édes vagy, de hacsak nem vagy tényleg pipacsvirág nem kell félned nem harap.
*Sőt, ahogy megállapítja ez a hernyó igencsak értelmes. Egyből megpróbál bejutni a lány felsője alá. Ha Int hernyó lenne ő is ezt tenné. A vörös reakciója meg minden pénzt megér. Az elf el is röhögi magát. Főleg mikor szinte a karjaiba ugrik.*
-Hoppá!
*Úgy nevet, hogy a könnye is kicsordul. Nem löki el a lányt, de nem is fogja meg. Nyitott tenyérrel megállítja míg a kosara is ott van ráakasztva.*
5242. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-06 21:46:53
Üzenet elküldve: 2019-06-06 21:46:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Úton újra//
*Ritkán történik minden úgy, ahogyan arra eredetileg számít, de úgy tűnik, hogy a mai reggel kivétel ez alól, és persze éppen ezért örül is neki.
Korán kelt és ennek köszönhetően ahogyan arra számított, nem csak Lautól, hanem még állataiktól is el tudott köszönni indulás előtt.
Mindezek után érkezett Thim, aki láthatóan örömmel és jó étvággyal fogyasztotta el a neki kikészített reggelit.*
- Remélem, hogy ízlett a kecskesajt is. Félek tőle, hogy kicsit éretlen lett. Kellett volna még pár nap neki, hogy teljesen jó legyen, de mindenképpen ma szerettem volna elindulni. *szabadkozik kicsit, de miután ő is elkészült, táskájával a hátán, mindkét plüssnyulát magához ölelve elindul Thim oldalán egy új világ felé, bár természetesen csak képletesen, hiszen céljuk nagyon is ebben a világban van.*
- Amúgy pedig, dehogy haragszom! Nem te jöttél későn, én keltem túl korán. El szerettem volna mindenképpen búcsúzni Lautól mielőtt még elmegyünk. *mondja, amikor éppen elhagyják a birtok határát.
Közben óhatatlanul is eltűnődik rajta, hogy olyan sokszor járt már ezen a környéken, de reméli, hogy valamennyi korábbi útjánál ez lesz most a legfontosabb.
Mindezek ellenére talán még sem igazán néz ki úgy, mint aki teljesen útra kész. Sápadt még magához képest is, de talán látszik rajta az is, hogy valamennyi szinte bénító kétsége ellenére elszánt és határozott. Ugyanakkor az is igaz, és talán, ha Thim megismerte ennyire az elmúlt napokban, akkor sejtheti, hogy sokkal inkább szégyelli magát, mint haragos, csalódott, vagy bármi hasonló legyen azért az apróságért, hogy várnia kellett rá.*
- Inkább te ne haragudj, kérlek! Valahogy van egy olyan érzésem, hogy szívesen maradtál volna még otthon. *igyekszik is mindezt egyértelművé tenni, miközben ösztönösen nevezi, gondolkodás nélkül és jó szívvel közös otthonuknak a birtokot, ahol alig töltöttek néhány nappal többet egy hatnál. Mégis, ami azt illeti, amióta száműzték, számára ez a kis idő, a lehető legnyugalmasabb és legbékésebb időszak volt minden gond, Lylli betegsége és a kezdeti nehézségek ellenére is.*
- Igazság szerint én is maradtam volna még. Tudom, hogy sok a munka a ház körül, és szüksége lenne ránk a többieknek, mégsem tudtam tovább várni ezzel az úttal. Túl sokat vártam már így is erre ahhoz, hogy még többet várjak. *ismétel még szavakat is nagy izgalmában, ahogyan Thimet is, és önmagát is egyszerre igyekszik meggyőzni arról, hogy tényleg ez a legalkalmasabb nap arra, hogy elinduljanak a Mágustorony felé.*
- Sokkal jobban félnék most, hogyha egyedül kellene mennem. Nagyon hálás vagyok, hogy eljössz velem. De az is igaz, hogy sajnálom is, hogy itt vagy. Úgy értem, annyiból sajnálom, hogy talán önző volt a részemről, hogy kértem, hogy váltsd be az ígéretedet és kísérjél el. Lehet, hogy akkor is önző voltam, amikor ragaszkodtam ahhoz, hogy pont ma induljunk el. De mégis, akkor is! Túl sok mindent láttam és éltem át Artheniorban ahhoz már a lázadás előtt is, hogy csak úgy üldögéljek otthon nyugodtan. Akkor is a semmiből jött a baj, kétszer is, egymás után. Nem akarok többé kiszolgáltatott lenni és gyenge! Meg akarom tanulni, hogyan tudom megvédeni magamat, Laut és a többieket. Lau persze túl kedves és szerény ahhoz, hogy kimondja, sőt mindig tagadni fogja, hogyha felhozom, de én akkor is tudom, hogy amikor kis híján ránk gyújtották a házat, akkor ő mentette meg az életemet. Tartozom neki. És nektek is tartozom, hogy elfogadtatok. És mégis, hogyha holnap Lau úgy döntene, hogy elhagyjuk Szarvasligetet és elköltözünk az ismert világ másik felébe, akkor nagyon bánnám, és sajnálnám, hogy újabb otthont el kell hagyni, de vele mennék.
*Sóhajt egy nagyot miközben lábai kitartóan viszik előre tovább. Kicsit fél tőle, hogy már is túl sokat beszélt.
Attól is, hogy mindaz, amit eddig elmondott Thimnek éppen nem határozottságát, hanem határozatlanságát bizonyítják csupán, az attól való félelemmel együtt, hogy rossz döntést hozott.*
- Ne haragudj! *kéri hát végül szemeit kissé lesütve.*
- Úgy tűnik, hogy hajlamos vagyok túl keveset beszélni, vagy pedig éppen túl sokat akkor, hogyha nem vagyok biztos abban, amit csinálok éppen. Most inkább éppen az utóbbi történt. Szólj rám nyugodtan legközelebb, ha sokat beszélek! *kéri. Mindettől függetlenül kicsit megkönnyebbült. Bár sajnálja az elfet, amiért hirtelen és talán váratlanul minden kétségét a nyakába zúdította, ő a maga részéről kicsit mégis megkönnyebbült tőle.*
*Ritkán történik minden úgy, ahogyan arra eredetileg számít, de úgy tűnik, hogy a mai reggel kivétel ez alól, és persze éppen ezért örül is neki.
Korán kelt és ennek köszönhetően ahogyan arra számított, nem csak Lautól, hanem még állataiktól is el tudott köszönni indulás előtt.
Mindezek után érkezett Thim, aki láthatóan örömmel és jó étvággyal fogyasztotta el a neki kikészített reggelit.*
- Remélem, hogy ízlett a kecskesajt is. Félek tőle, hogy kicsit éretlen lett. Kellett volna még pár nap neki, hogy teljesen jó legyen, de mindenképpen ma szerettem volna elindulni. *szabadkozik kicsit, de miután ő is elkészült, táskájával a hátán, mindkét plüssnyulát magához ölelve elindul Thim oldalán egy új világ felé, bár természetesen csak képletesen, hiszen céljuk nagyon is ebben a világban van.*
- Amúgy pedig, dehogy haragszom! Nem te jöttél későn, én keltem túl korán. El szerettem volna mindenképpen búcsúzni Lautól mielőtt még elmegyünk. *mondja, amikor éppen elhagyják a birtok határát.
Közben óhatatlanul is eltűnődik rajta, hogy olyan sokszor járt már ezen a környéken, de reméli, hogy valamennyi korábbi útjánál ez lesz most a legfontosabb.
Mindezek ellenére talán még sem igazán néz ki úgy, mint aki teljesen útra kész. Sápadt még magához képest is, de talán látszik rajta az is, hogy valamennyi szinte bénító kétsége ellenére elszánt és határozott. Ugyanakkor az is igaz, és talán, ha Thim megismerte ennyire az elmúlt napokban, akkor sejtheti, hogy sokkal inkább szégyelli magát, mint haragos, csalódott, vagy bármi hasonló legyen azért az apróságért, hogy várnia kellett rá.*
- Inkább te ne haragudj, kérlek! Valahogy van egy olyan érzésem, hogy szívesen maradtál volna még otthon. *igyekszik is mindezt egyértelművé tenni, miközben ösztönösen nevezi, gondolkodás nélkül és jó szívvel közös otthonuknak a birtokot, ahol alig töltöttek néhány nappal többet egy hatnál. Mégis, ami azt illeti, amióta száműzték, számára ez a kis idő, a lehető legnyugalmasabb és legbékésebb időszak volt minden gond, Lylli betegsége és a kezdeti nehézségek ellenére is.*
- Igazság szerint én is maradtam volna még. Tudom, hogy sok a munka a ház körül, és szüksége lenne ránk a többieknek, mégsem tudtam tovább várni ezzel az úttal. Túl sokat vártam már így is erre ahhoz, hogy még többet várjak. *ismétel még szavakat is nagy izgalmában, ahogyan Thimet is, és önmagát is egyszerre igyekszik meggyőzni arról, hogy tényleg ez a legalkalmasabb nap arra, hogy elinduljanak a Mágustorony felé.*
- Sokkal jobban félnék most, hogyha egyedül kellene mennem. Nagyon hálás vagyok, hogy eljössz velem. De az is igaz, hogy sajnálom is, hogy itt vagy. Úgy értem, annyiból sajnálom, hogy talán önző volt a részemről, hogy kértem, hogy váltsd be az ígéretedet és kísérjél el. Lehet, hogy akkor is önző voltam, amikor ragaszkodtam ahhoz, hogy pont ma induljunk el. De mégis, akkor is! Túl sok mindent láttam és éltem át Artheniorban ahhoz már a lázadás előtt is, hogy csak úgy üldögéljek otthon nyugodtan. Akkor is a semmiből jött a baj, kétszer is, egymás után. Nem akarok többé kiszolgáltatott lenni és gyenge! Meg akarom tanulni, hogyan tudom megvédeni magamat, Laut és a többieket. Lau persze túl kedves és szerény ahhoz, hogy kimondja, sőt mindig tagadni fogja, hogyha felhozom, de én akkor is tudom, hogy amikor kis híján ránk gyújtották a házat, akkor ő mentette meg az életemet. Tartozom neki. És nektek is tartozom, hogy elfogadtatok. És mégis, hogyha holnap Lau úgy döntene, hogy elhagyjuk Szarvasligetet és elköltözünk az ismert világ másik felébe, akkor nagyon bánnám, és sajnálnám, hogy újabb otthont el kell hagyni, de vele mennék.
*Sóhajt egy nagyot miközben lábai kitartóan viszik előre tovább. Kicsit fél tőle, hogy már is túl sokat beszélt.
Attól is, hogy mindaz, amit eddig elmondott Thimnek éppen nem határozottságát, hanem határozatlanságát bizonyítják csupán, az attól való félelemmel együtt, hogy rossz döntést hozott.*
- Ne haragudj! *kéri hát végül szemeit kissé lesütve.*
- Úgy tűnik, hogy hajlamos vagyok túl keveset beszélni, vagy pedig éppen túl sokat akkor, hogyha nem vagyok biztos abban, amit csinálok éppen. Most inkább éppen az utóbbi történt. Szólj rám nyugodtan legközelebb, ha sokat beszélek! *kéri. Mindettől függetlenül kicsit megkönnyebbült. Bár sajnálja az elfet, amiért hirtelen és talán váratlanul minden kétségét a nyakába zúdította, ő a maga részéről kicsit mégis megkönnyebbült tőle.*
5241. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-06 13:53:16
Üzenet elküldve: 2019-06-06 13:53:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Eléggé meglepi a hirtelen hangulatváltozás, amit az elfnél okozott, össze is rezzen egy pillanatra, hiszen nem ismeri a szöszi természetét, számít a legrosszabbra, de reménykedik benne, hogy az elfek ebben sem egyformák. *
-Rendben, megértettem, szóval a munkaadód. *Húzza be még a nyakát is, nehogy le tudja kapni a fejét a helyéről.*
-Nem akartalan ezzel megbántani, csak nem tudom felsőbb körökben hogy is megy ez.*Von vállat. Majd közvetlen ez után szinte kővé dermed, nem akar okot adni a rajta előszeretettel mászkáló állatnak, hogy támadásba lendüljön.*
-Ez a micsoda csíp? Harap? *Nem igazán ismeri, így bármelyiket kinézné belőle. Elég nagy lelki erőt kellett magán venni, hogy meg merjen egyáltalán szólalni, rögvest utána ismét a levegőt kapkodja, mintha be kéne pótolnia a dumával elvesztegetett másodperceket is. Pont ezért az elf kérdését szinte nem is hallja a saját szívverésétől, amely erősen felhallatszik és kitölti a fejében a dög megjelenésétől keletkezett űrt. Mikor az állat átmászott a teljes kézfejét, minden ujjat jól megnézve, megindul felfelé az alkarján, hogy egyenest az inge által szabadon hagyott bejáratot vegye célba. Ekkor dönt úgy a teste, hogy ezt már nem hagyja, és erőteljes karlendítésekkel próbálja letaszítani magáról a betolakodót, majd rásegít a másik kezével is.*
-TAKARODJ! Tűnj már el! Eressz! *Hirtelen lódul meg a soklábú teremtmény és a levegőben magasra száll, közvetlenül a nő feje fölé, aki kihasználva az alkalmat gyorsanan ugrik el alóla, nem is törődve a körülötte lévő világgal. Így eshet meg, hogy amerre ugrik pont az a hely már foglalt is, háttal neki esik a szöszinek, ha az nem elég gyors.*
-Áh! *Sikkant fel, mikor maga mögött talál valami oda nem gondoltat, váratlant, félelmében el is feledkezett az elfről.*
*Eléggé meglepi a hirtelen hangulatváltozás, amit az elfnél okozott, össze is rezzen egy pillanatra, hiszen nem ismeri a szöszi természetét, számít a legrosszabbra, de reménykedik benne, hogy az elfek ebben sem egyformák. *
-Rendben, megértettem, szóval a munkaadód. *Húzza be még a nyakát is, nehogy le tudja kapni a fejét a helyéről.*
-Nem akartalan ezzel megbántani, csak nem tudom felsőbb körökben hogy is megy ez.*Von vállat. Majd közvetlen ez után szinte kővé dermed, nem akar okot adni a rajta előszeretettel mászkáló állatnak, hogy támadásba lendüljön.*
-Ez a micsoda csíp? Harap? *Nem igazán ismeri, így bármelyiket kinézné belőle. Elég nagy lelki erőt kellett magán venni, hogy meg merjen egyáltalán szólalni, rögvest utána ismét a levegőt kapkodja, mintha be kéne pótolnia a dumával elvesztegetett másodperceket is. Pont ezért az elf kérdését szinte nem is hallja a saját szívverésétől, amely erősen felhallatszik és kitölti a fejében a dög megjelenésétől keletkezett űrt. Mikor az állat átmászott a teljes kézfejét, minden ujjat jól megnézve, megindul felfelé az alkarján, hogy egyenest az inge által szabadon hagyott bejáratot vegye célba. Ekkor dönt úgy a teste, hogy ezt már nem hagyja, és erőteljes karlendítésekkel próbálja letaszítani magáról a betolakodót, majd rásegít a másik kezével is.*
-TAKARODJ! Tűnj már el! Eressz! *Hirtelen lódul meg a soklábú teremtmény és a levegőben magasra száll, közvetlenül a nő feje fölé, aki kihasználva az alkalmat gyorsanan ugrik el alóla, nem is törődve a körülötte lévő világgal. Így eshet meg, hogy amerre ugrik pont az a hely már foglalt is, háttal neki esik a szöszinek, ha az nem elég gyors.*
-Áh! *Sikkant fel, mikor maga mögött talál valami oda nem gondoltat, váratlant, félelmében el is feledkezett az elfről.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579