Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas.
Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad
előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból
hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha
valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül
az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan
levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
500. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-01-17 00:47:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Larten//
*Csak büszkén, szélesen elvigyorodik, Larten csipkelődő megjegyzésére. Nem gondolná, hogy kimondottan bántotta volna a férfit a várakozás, de azt legalább elérte, hogy szóvá tegye - ez pedig arról tanúskodik, hogy azért nem is érintette kellemesen a szituáció.
Pillantása csak akkor esik a két négylábú jószágra, mikor Larten 'bemutatja' őket. Ekkor el is húzza a száját. Semmi pénzért nem vallaná be, hogy nincs túl sok fogalma a lovaglásról azon túl, hogy látott már másokat lóháton. Egy pár próbálkozásától eltekintve. Sosem törődött igazán a dologgal, mivel a gyors közlekedésre megvan a saját módszere.*
"Szárnysuhogtatás az éj leple alatt. Jóval fejedelmibb módja az utazásnak...*
*Mivel azonban a szükség törvényt bont - ahogy szokták mondani, azért felkecmereg az állat hátára és lassan megindítja arrafelé, amerre Larten is tart.*
499. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-01-15 00:42:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Rahil//
-Nem kapkodta el...*húzza el a száját gúnyosan Larten, majd a mellette állomásozó két hátasra mutat.*
-Óhajtja, hogy felsegítsem, asszonyom?*kérdi, de meg sem várva a választ (persze csak az kéne, hogy felsegítse...) felpattan saját lovának nyergébe, majd lépésre ösztönzi a hátast.*
-Gyerünk, a végén még lemarad!*szól hátra mosolyogva a válla fölött, szájában a füstölgő pipával, majd rákacsint a nőre. Ezután nem szól hosszú ideig semmit, csak az előttük álló útra réved, magában dúdol egy lassú, régi dallamot. Rég letűnt korok, elveszett helyek, már nem is létező emlékek utolsó foszlányaiként. Oldalra pillant a mellette haladó 'nőre', majd nagyot sóhajt. Próbálja megérteni a világot a maga teljességében, de épp a mellette haladó illető az, aki elbizonytalanítja mindenben, amit csak biztosnak gondol, biztonságosnak vél, gyakorlatilag a szilárd talajt rántja ki Larten elméjének logikai oszlopai alól. Már abban sem biztos, hogy bármi amit igaznak hitt, valóban az. Már abban sem, érdemes-e ilyen világban élni. Vajon ő maga jó helyen volna itt...?*
498. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-01-08 20:03:19
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Illúziók és árnyak//
*Elhagyta az alig látott fenséges Artheniort, s most útjában van délre, az ismeretlenbe. Legalábbis nagyobb ismeretlenbe, az előbbi városnak főterét és istállóját is láthatta...
No de nem szabad ilyesmin sopánkodni, valahogy el kell jutnia a nevezetes Csonttemetőbe. Már a neve is dermesztő, de Aravae elszánt, így még Arthenior kapujának való elhagyásakor megérdeklődte, merre hány méter.
S bár az ottani katonák sokat nem tudtak tanácsolni, azt azért elmondták, hogy vagy a város főterére megy, vagy hagyja a bámészkodást, s a "vadonból" közelíti meg az ominózus helyszínt, de nagyon mondogatták, magafajta hölgynek ott nincs helye.
A nő kedvesen mosolyogva megköszönte a hatalmas segítséget, és most itt ballag a poros úton. Épp azon morfondírozik, hogy rendben-rendben, ló nélkül is lehetséges az átkelés, de az ügy nem tűrhet halasztást, így mégis csak illenék valami alternatívát kieszközölnie. S mintha az égiek hallgatták volna meg néma tűnődését, lovak patáinak ütemes kopogása hallik fel a közelből. Nyikorgó szekeret húznak maguk után, ez nem kétség, és ahogy megállottan hátratekint a fél-elf hölgyemény, megpillantja a vélhetően kereskedéssel foglalkozó férjet és feleséget, amint jó kedélyűen menetelnek az éjszaka leplében. Nem a legmegfontoltabb időpont az utazásra, de úgy tűnik jól ismernek itt már minden írott és íratlan szabályt, ami a túléléshez szükséges.
Aravae némi arany fejében igyekszik megváltani a páros jóindulatát, kik látva, hogy nem egy koszos-poros útonálló, ráadásul tündeivadék, nem hajtják el, szívéllyel fogadják társaságukba az út hátralevő részére.*
A hozzászólás írója (Aravae Mithraniel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.08 20:05:01
497. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-01-08 19:16:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
//Illúziók és árnyak//
*Lassan maga mögött hagyja szeretett városát. Talán még egyszer-egyszer visszanéz, fájdalommal megterhelt tekintettel.*
~Vajon visszajövök még? Nem...nem hiszem, hogy képes lennék abban a városban élni, ahol kegyetlenül lemészárolták a családom. Hiába születtem itt. Nincs helyem már. Csak bolyongok, mint egy megnyugvást nem lelő lélek, de ha ez a sorsom, hogy míg élek cipelnem kell ezt a terhet, hát vállalom. Hosszú utat tettem meg s megannyi van előttem. Kitaposatlan ösvények, mik talán azok is maradnak.~
*Komótos léptekkel halad a földes úton. Emlékszik, hogy valahol a közelben van egy karaván pihenő. Talán ott megpihenhet egy kicsit, míg eltervezi, mégis merre haladjon tovább, hogy hamar odaérjen a temetőhöz. Felnéz az égre s rövid imába fog.*
- Kérlek Titeket, óvjatok meg a bajban s vigyázzátok minden léptem. Szeretlek Titeket.
* Ökölbe szorítja kezét s megpuszilja mutatóujját, majd az égnek emeli.*
496. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-01-08 17:27:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Turok a fejsze//
* Magori megérkezik Bagdar ló társaságában. A lovat meg simogatja, majd leszáll róla.*
- Köszönöm, hogy segítettél az utamon. Isten áldjon szép jószág.
* E sorok után megpaskolja a lovat, hogy eredjen. Fél perc sem telik bele a ló már tova tűnt a zöld fák között.
A kapunál a két őr áll. Ismerik már Borsovádot így szólni a sem kell, hogy engedjék be. A hatalmas és nehéz kapu nyitva áll és csak Borsovádra vár, hogy átlépjen rajta. A nomád nem cicózik és csizmájával sűrűn tapossa az útporát. Fejével meghajtja a tisztelet adás végett, majd tova megy.*
495. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-01-07 11:19:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs//
*Ahogy a csapat a várostól eltávolodik, a táj is egészen más alakot kezd ölteni. A gondos munkával kirakott járólapokat és az elégedettséget sugárzó házakat már a város kapuinak átlépésével hátrahagyták a hátuk mögött. Amint Soril egyre gyorsabb tempót kezd el diktálni, Tenneris fel-felszisszen fájó ülepe miatt, hiszen régen lovagolt már, van annak már vagy 3 éve.
Az út az erdő felé hosszú és unalmas, de szerencsére van mivel elütnie az időt, kivesz a kisebb csomagjából egy kevés tésztát, ami reggelről megmaradt és annak majszolása közben azon morfondírozik, hogy mit tegyen, ha netalántán az erdő környékén rajtuk ütnének és valaki Soril életére törne. E gondolatmenet több szálon való véggondolása után, örömmel vonja le a következtetéseit. Hamarabb zuhan a fejükre a nap, minthogy egy haja szála is görbüljön kedves munkaadónknak, mivel nem egy, nem kettő, hanem három hűséges alattvalója is egy szó nélkül ugrana a megmentésére, már amennyire a másnaposságuk engedi.*
494. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-01-06 20:48:16
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
*Alig néhány napnyi utazás múlva érkeznek meg Arthenior közelébe. Utolsó pihenőjüknél már a messzeségben, alig pár mérföldnyire látszódik a város körvonala. Szerencsére tiszta az idő ahhoz, hogy látszódjon. Nem nagy út, talán két óra alatt megtennék, de már kezd sötétedni, és a karaván többi tagja úgy dönt, hogy lepihenteti a lovukat. Úgy vigyáznak az egy szem jószágra, mint a szemük fényére - nem véletlenül, igen nagy kincs, erős, izmos, egészséges ló, aminek holnap még igen sok súlyt kell cipekednie a városban, a piactéren. Az éjszaka csillagos, de Eron a kis, maga által rakott tűz mellett gubbaszt, és nézi. Mindig is utálta a tüzet - a nagyokat persze. Ez az ártalmatlan itt épp a kedvérevaló. Inkább a levegő, ó igen, a friss levegő, és a hold szépséges ezüstje. Nem véletlenül ezen téren jeleskedik a mágiában is. Nos, most a tűz mellett alszik el, de hamarosan napfelkelte, és álmatlanságából verik fel. Indulnak tovább, hamarosan már újra Artheniort boldogíthatja, igen sok Pegazusbeli nagy bánatára.*
493. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-01-06 00:24:05
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Létfontosságú küldemény//
* Csendes érdeklődéssel hallgatja végig a bemutatkozásokat. Egyik sem nyúlt túl hosszúra. Talán az újonnan érkezettre lett volna egy cseppet kíváncsibb mert kedvese tudásával nagy vonalakban tisztában van. Az elf megjegyzése miszerint íj híján bottal fog a segítségükre lenni kissé kizökkenti nyugalmából. Elgondolkozva néz körbe majd az is eszébe jut milyen kár, hogy nincs ahonnan valami fegyvert szerezzenek neki. Ha minden igaz nem díszkíséretnek szegődnek a harapós kedvű kereskedő mellé.
A hangulat kissé csendesedik, nemsokára talán lovakat is kapnak addig meg ismerkedhetnek.
Először Alvost felé néz. Tekintetében egy kérdés lappang bár nem szól egy szót sem. Jóformán bármit belemagyarázhat a fél-elf kezdve a ~Mit szólsz ehhez?~ -től, egészen a ~Mindenre felkészültünk?~ -ig. Majd tekintete végigszalad a harcosnőn. Meglepő, hogy kardforgatóként dolgozik, főleg mint nő hisz az elfek nem híresek a testi erejükről és ez a szebbik nem képviselőiről duplán is elmondható. Végül pedig új társukon állapodik meg ibolyaszín szeme. Tekintete kissé kutakodó eleinte majd pedig meglepődött. Nincs honnan tudja, hogy nem pár nappal ezelőtti meghívásra érkezett az elf hanem egy hideg penge bőrbe vájó ígéretére.*
- És miért nem hoztad az íjad? *kérdi egyszerűen. Ha lehetősége van fegyverrel harcolni avagy fegyvertelen meghalni biztosan az elsőt választaná ... és a menekülést most számításba sem vette.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.06 00:25:44, a következő indokkal:
Jelpótlás.
492. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-01-05 17:39:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Mesélő 3 részére//
* Regneto elég rosszul érzi magát azért, mert el kellett menekülniük. Tény, hogy ez volt az ésszerű döntés, de így is gyávaság valamilyen szinten az ork számára. Nem veszti el hidegvérét még, így az erdőmélye felé veszi az irányt, ezt csendben mondja is a többieknek. *
- Nincs sok lehetőségünk, és időnk sincs. Mindenki kövessen, és mélyebbre kell mennünk, valami menedéket kell keresni így éjszakára. Nincs időnk vitatkozni, gyertek! Ha valaki tud fényt is elővarázsolni, az nem lenne hátrány!
* A Hold szerencsére világít nekik, de nem rózsás a helyzet. Regneto kezében a hosszúkardja, másikkal tapogatózik előre, mert a sötétben nem lehet olyan jól látni. *
A hozzászólás írója (Regneto Wariner) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.05 17:39:57
491. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-01-05 17:23:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs//
*Az út unalmas, s hogy szórakoztassa magát, hát titokban azt figyeli, hogyan bírják alkohol nélkül a megrögzött ivók. Hogy ők is őt figyeli, azt a tényt szívesen hagyja figyelmen kívül. Tulajdonképp, most hogy az erdőhöz közelednek talán ki is használhatná az alkalmat a szökésre. Eljátszik a gondolattal, majd elveti. Még egyszer nem hiányzik, hogy a melák cipelje. Meg aztán kezdhetné előről a lakóhely keresést, ahhoz pedig semmi kedve. A kis kalandot végigcsinálja, és vagy kap kis kunyhót, vagy marad a barlangja, de végre megoldódik a lakhatási kérdés. És ha Soril nem állja a szavát, akkor ő maga állít kést a szívébe a hazug disznónak, ezt már megfogadta. Az erdő az mindenhol erdő, s ahogy közelednek Evane érzékei úgy élesednek. Szélesedő orrcimpával szagol bele a levegőbe, füleit hegyezi, ösztönei éber, figyelő állapotra késztetik, s ő enged a „csábításnak”.*
490. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-01-04 18:10:09
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs//
*A várost elhagyván, Soril gyorsabb tempót kezd el diktálni, melyet mindenki tart. A Soril-fiúk iszákos párosa a mai nap még egy kortyot sem ivott, mert felettesük azt a feladatot adta nekik, hogy szemmel tartsák a csapat egyetlen női tagját. Tanvor nem hagyja el közvetlen főnöke oldalát, olyan akár egy kullancs, mi megtalálta a számára legjobb hordozót. Tacskó önmagát meg sem hazudtolva jóval a csapat előtt halad, hogy fürge lovával kikémleljen mindent, ami előttük van. A csapatot Troll zárja, tekintve, hogy órási hátasának még így is nehezére esik tartani a lépést a majd kétmázsás emberszabású súlya alatt.
A menet vészesen közeledik az erdőhöz, ahol a kalandorok külön válnak majd az őröktől. Soril nem tudja, holott a célterületen belül most rengeteg nem kívánatos egyén is bolyong. Márpedig ez az erőviszonyok felborulását jelenti, mely igencsak veszélyezteti a hadnagy sorsát.
Mindez azonban még a jövő zenéje, hisz lehet nem lesz semmi fennakadás, és minden úgy fog lezajlani, mint mindig az elmúlt években.*
489. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-01-03 17:53:58
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Létfontosságú küldemény//
*A kereskedő csak elégedetten bólogat a bemutatkozásokra. Úgy tűnik meg van elégedve az összeszedett bandával. Egy ideig csak hümmög ezek után, mielőtt válaszolna a kérdésre.*
- Az út ideje attól függ, hogy milyen tempóban tudunk haladni. Néhány hét... Maximum. És nem kell aggódniuk, nem lesz veszélyes. Csupán azért kellenek, hogy többet számláljon csapatunk. Lényegében. Az őröket ilyen apró problémákkal mégsem zargathattam, elvégre van dolguk bőven. Amire viszont számítani lehet... Lehet, hogy néhány konkurens ránk küld valakiket, hogy megszerezzék azt, amit nekünk kell. A tárgy sokat ér, épp ezért kell gyorsnak lennünk. Nos, ha nincs kérdés, akár mehetünk is. Kérem, várjanak itt, amíg intézkedem lovaink ügyében! Addig... Ismerkedjenek nyugodtan! *szólal meg végül nyájasan a fickó.
Ő maga elmegy, férfi fegyverese kíséretében. A nő viszont marad, úgy tűnik szemmel akarják tartani a hármast, nehogy elszeleljenek. A harcos képességeivel senki nem lehet tisztában, ki tudja... Lehet, hogy ő maga egy egyszemélyes kivégzőosztag?*
488. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-12-30 23:27:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Létfontosságú küldemény//
*Türelemet gyakorol magára, nyugtalanítja a kialakult helyzet, de palástolja arcának komoran nyugodt vonásaival. Figyelme megosztottá válik, ahogyan a beszélőre és a jelen levőkre is egyaránt igyekszik koncentrálni, de a legtöbben az őt idekísérő fürödhet, nem feledkezett meg az alkuról, mire a rábólintást várja s lám, nem hiába. Egy biztosítékra máris szert tett.
Az oly jellegzetes ismertetőjegyek, amelyek láthatóvá válnak a maszk levételével és az apró igazítások segítségével, pedig felérnek egy kisebb meglepetéssel számára. Meglepetés, ami részben keserű ízt is hordoz magában. Fajtárs bújik meg az alantas szerepben és a következő bemutatás elhangzására emeli grafitjait a szóban forgóra, ki felé biccentéssel adózik, akár az eddig névvel illetett társak irányába, amiből az ezután következők sem maradnak ki.
Fejben jegyzi a neveket, a hozzájuk tartozó arcokat és midőn eljő a pillanat...*
- Lohrunn Vnawiell vagyok. Íj híján a kezemben lévő bot szolgálatát tudom felajánlani és gyógyítói tudásomat. -*nem ereszti bő lére, kíváncsibb ő annál, miként tálalja céljukat szívélyes házigazdájuk és fejti ki a részleteket. A nyitányt követő folytatás rögvest elnyeri nemtetszését, ami enyhe szemöldök emelkedésben nyilvánul meg. Megannyi más lehetősége akadt volna a kereskedőnek, kérhetett volna, nem utolsó sorban jobban megszervezhette volna az összecsődített csapatot, ha már ilyen hivatalos teendő elében állnak, ami a várost is érinti. Rendfenntartók, önkéntesek...*
- ..hány napi járásra található az úticél? -*a kényszeredett távollét a várostól, melybe épp most tért vissza elvarrni egyes szálait múltjának roppant nem kívánatos időpontban ütött be. Fontos számára az információ, nem elbagatelizálható hírmorzsa. Az élelmezés, a kvártély problémája hátrábbvaló, nyilván a fogadóbizottság gondoskodik valamennyijükről. Oldalpillant a társaságból hozzá hasonlóan 'kilógó' Ewangelre és Alvostra, vajon hasonlóan megbúvik bennük is a rosszallás gondolata vagy ők eleve tudták mire vállalkoznak? ..de az előzőleg felszaladt szemöldök megerősítéssel szolgál számára.
Visszafordítja tekintetét a bizottságra, várván a válaszra és az indulásra is, hisz ha már mind egybegyűltek nincs kit várakoztatni egy ilyen radikális módszereket igénylő küldetés végrehajtásával és megkezdhetik az első lépéseket...*
487. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-12-29 04:39:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Létfontosságú küldemény//
*Biztatóan megszorítja párja kezét és rámosolyog Ewara, miután az befejezte a mondandóját. Ekkor következik ő maga. Vállait kiegyenesíti, állát kissé felszegi, s szemeivel a jelenlévőkön pásztáz végig, miközben beszél.*
- A nevem Alvost Prohem. Kovács, kardforgató.
*Tovább nem szaporítja a szót. Nem szokása szavakkal dicsérni magát, tettei majd úgyis bizonyítják, mire képes. Valamint még mindig nem érzi magát annyira biztonságban ebben a furcsa társaságban, hogy jobban is megeredjen a nyelve. Ezen pedig az sem segít, hogy megbízójuk gyakorlatilag az életüket kezdi el fenyegetni. A kovács keze már reflexszerűen indulna meg a hátán lógó kard markolata felé, mikor a józan ész győz az indulat fölött, s Alvost értékeli a helyzetet. Ugyan a két őrrel és főként a megbízóval még könnyedén elbánthatnának, ám ahhoz az kéne, hogy mind együtt dolgozzanak, amellett viszont, hogy tudja, hogy párja biztosan kiállna mellette, ezt a másik elfről viszont már közel sem tudja ilyen biztossággal elmondani a férfi. És ha ez még mind nem lenne elég, cseppet sem lehet biztos benne, hogy csak ez a két zsoldos dolgozik Morsus úrnak.
"Remek, szóval öngyilkos küldetés lesz. Gondolom mi leszünk az élő pajzs a banditák meg a többi támadó ellen. Tipikus..." Alvost tekintete Ewangel felé villan, keresvén a lány arcán a felismerést, a félelmet, de mivel szerencsére ezeknek nyomát sem látja, ezért megnyugszik, s igyekszik ő sem pánikba esni a kilátásban lévő haláluk gondolatától. Hála az évek rutinjának ez jól is sikerül neki, arcán nem látszik az idegesség, csak érzéketlen arccal, elfogadóan bólint a kövér kereskedő szavaira. Nem is tehetne mást...*
486. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-12-27 21:34:40
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*A pihenő után amit az erdő szélen töltött a város felé veszi az irányt telve új reményekkel. Még ugyan nem ismer senkit erre fele de reméli hamarosan barátokra lel és megtalálja a helyét. Rövidesen már látja is a várost a távolban ezért sietősre veszi lépteit, így egész hamar oda is ér. Illedelmesen köszön az őröknek, ha kérdik ki ő és mit akar, bemutatkozik és elmondja, hogy úgy tervezi itt fog letelepedni. Eztán nagy reményekkel telve átlépi a város kapuját.*
485. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-12-27 20:58:25
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//A karaván//
* A társaság tehát sötébe burkolózik, hogy ezzel is nyerjenek egy kis időt. A banditák jól hallhatóan össze-vissza káromkodnak, méghozzá több féle nyelven is. Kétségbe aligha eshettek, inkább a düh és a vérszomj vezérli őket, mikor céltalanul kezdik kilőni a nyilaikat. Nem egy állat bőg fel fájdalmában, de van olyan is, mely ezzel a hanggal a lelkét leheli ki. A káoszt növelve az egyik állat megindul egy véletlenszerűen választott irányba, majd egy másik, s aztán az összes.
Eldon túl messze volt, hogy lássa az ork zsebfurkász cselekedetét, de jobb is így, mert különben a harc kitört volna az állatok gyűrűjén belül is.*
- Őt majd én hozom *jelenti ki Eldon, miközben vért köhécselő testvére felé lép. A nagyobbik fívér arcáról leolvasható, hogy nem tartja valószínűnek kisebbik testvére életben maradását. Ennek ellenére meg sem fordul a fejében, hogy ott hagyja. Ha tehetné, még egy utolsó pillantást vetne a megjelölt állatokra, hogy lássa hogyan tűnik el a mesés jövője. Ám erre nincs alkalma, így némán megindul a többiekkel az erdő felé.*
484. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-12-27 20:40:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//A karaván//
*Mivel látja, hogy az ember csalódott, hogy nem varázsló. Így o sem fordít fele különösebb figyelmet. Ám hamarosan megtöri valami elöl a csendet. Az ork kiáltása egyértelművé tette, hogy megtámadták őket. Hamar leugrik a rögtönzött paripáról, és messzire hajítja a fáklyáját. Épp az ember fele intézne pár szót mire az egy nyílvesszővel lett gazdagabb. Hamar mellé szalad és reméli, nem halt meg azonnal. Most nincs ideje ezt ellenőrizni. Határozott mozdulattal eltöri a nyílvesszőt nehogy később még gondot okozzon. A csonkot később is ki lehet szedni. Majd felnéz, a többiek is felé indulnak.*
-Hol a nő ha nem halott vagy menekül jöjjön vagy hozzátok ide.- *Szól a közeledők fele. Az ork rutinnak tűnő mozdulata még jobban felbőszíti, és dobótőrét a markába fogva torka felé szegezi.
-Nem halott és a megbízónk, hagy békén ha nem segíteni akarsz neki. Vagy a banditák tényleg találnak egy hullát itt. És a testvére sem fogja hagyni. - *Néz Eldonra. Többet nem is foglalkozott az orkkal. A nőt kereste de nem látta sehol valahol elöl kell lennie. Gyorsan kell mozognia mielőtt a gulya teljesen szét széled és nem ad neki elég takarást. Kis termete most előnyt jelent neki. A nőt elöl tálalja meg egy fáklya közelében nem teketóriázik sokat eldobja a fáklyát messzire. És segít a nőnek akinek egy nyílvessző áll ki a lábából. Sajnos ezt is le kellene törni hogy ne okozzon gondot de erre most nincs idő Gyorsan az övével megszorítja a vesszőt felett a lábat és segít neki az erdő fele menekülni. útközben pár marhának nagyot sóz a hátsójára. Most minél nagyobb a zűrzavar annál több esélyük van a tűlélesre.*
-Ha elérünk az erdőhöz nagyobb eséllyel tudjuk felvenni velük a harcot. De most haladjunk támaszkodj rám minden második lépésnél.-* Biztatja a nőt a gyorsabb haladásra. És ö is reménykedik benne, hogy elérik az erdőt egy darabban.*
A hozzászólás írója (Joyar Trashi) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.27 20:41:42
483. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-12-26 10:21:53
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Létfontosságú küldemény//
* Összegyűltek és elérkezik a bemutatkozás is. Az elf minden egyes név után megpróbálja azoknak legalább egyik felét megjegyezni majd pedig barátságosan a viselőjük felé biccent köszöntés képen. Egyenlőre nem szólal meg, bevárja, hogy a megbízójuk befejezze mondanivalóját és átadja a szót nekik. Ekkor ránéz először Alvostra majd pedig az utolsóként érkezett férfira de mivel egyik felől sem lát semmiféle mozgolódást, hogy leelőzzék, pár pillanatnyi késedelemmel, néma csendbe burkolódzó várakozással, átveszi a szót.
- Ewangel Nortsan vagyok, szólítsanak csak Ewanak. Erősségem az íjászat viszont közelharcba nem szívesen bonyolódom. Természetesen alap önvédelmet tanultam de azzal egy hordányi ork ellen semmire sem mennék. *mondja mosolyogva - Igazi csapatjátékosnak tartom magam tehát megbízhatnak bennem, nem fogok hátat fordítani ha társaim bajba keverednek.
Elhallgat, nem tudja mit mondjon még el. Nem tud felsorolni több tucat végigharcolt háborút miként még arról sem szól fáma, hogy bejárta volna Lanawin városait. Várakozva néz Alvostra és a harmadik társukra és ha ők is bemutatkoztak érdeklődve hallgatja végig a megbízásuk lényegét alkotó összefoglalót. A beszéd végén elhangzó fenyegetésre szemöldökei kétkedőn szaladnak fel. Ő a maga részéről természetesen nem fog visszalépni. Nem azét zötykölődött két napot a kocsiban, hogy most itt feladja a lehetőséget, akkor már inkább el sem indul.*
A hozzászólás írója (Ewangel Nortsan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.26 10:24:17
482. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-12-25 10:53:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//karaván//
* Az ork a sötétségben pár másodpercig felméri a helyzetet. Kevesen vannak, a támadók pedig sokan. Hallja őket...több mint három. Leugrik a kocsiról, odasiet Kaelhez.*
- Igazad van, de mennünk kell most, és őt nem vihetjük magunkkal, csak teher lenne. Itt kell hagynod!
* A fáklya pislákoló fénye utat mutat nekik az erdőbe. Mindenképp el kell menekülniük és el kell rejtőzniük. Remélhetőleg a banditák nem mennek utánuk, hisz a gulya kell nekik. *
- Őt már nem menthetjük meg. Gyere!
* Az ork átkutatja a sérült embert, hátha talál nála aranyat, ezután pedig az erdő felé veszi az irányt rohamléptekkel. *
481. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-12-23 16:59:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Karaván//
-Részvétem. Bizonyára búsás áron megvesznek egy ekkora csordát, de az árbecslést a szakértőkre hagynám.- *válaszol készséggel Kael, de a társalgás ezúttal hamvába fulladt ezen a szálon is. Nem meglepő hiszen nem társalgónak bérelték fel (ami bizonyára azért jobban menne neki), hanem bérkardnak ezúttal.
Az út hosszú és egyenletes, a fiúnak bőven akad ideje elmélkedni és a továbbiakon. Arthenior elhagyása nem éppen volt a legbölcsebb, hiszen valahogyan vissza is kell majd térnie, de talán akad másik karaván ami ismét pénzt jelent. A hold rútul elfedi magát a szemlélődők elől, sötétbe borítva a tájat. Ha nem lenne a fáklya, úgy még a csordáig se látna el és ez a társait és őt is aggodalommal tölti el. Nem is alaptalanul. Az ideg pendülését felismeri, de mire tudatosul benne addigra már egy sikoly és egy elfulladó puffanás is kíséri. Az ork szavai rántják vissza a rémületből.
A fáklyát elhajítja balra, messze a többiektől, majd kardot rántva a megbízó felé siet. A nő túl messze van, a tündér sokkal hamarabb a segítségére siethet.*
-Fedezékbe kell mennünk!- *szól oda, és a még élő fickót próbálja szabad kezével segíteni, ha a "sebesültet" fedezékbe akarják húzni. Cél a kocsi, amit az ork már megpróbál biztosítani. Egy pillanat alatt megfogyatkoztak, ami igen kevés esélyt ad a csorda megvédésére... marad az emberélet.*
A hozzászólás írója (Kael Ranado) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.23 16:59:50