Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 123 (2441. - 2460. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2460. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-25 22:43:08
Üzenet elküldve: 2016-07-25 22:43:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nyph Nilav//
*Nem tartozik a szentimentálisabb lelkületű emberek közé, így most sem igazán a horizontot elérő égitest látványa ragadja magával a gondolatait, inkább az utóbb eltelt időszak és annak eredménytelensége. Sokat utazott és dühíti, hogy a semmiért tette, hiszen nem volt már kit megtalálnia délen. Kettősen faramuci ez a helyzet is, mert most ugyan eredménytelenül kellett hátat fordítania a Nagy Víznek, de forgatókönyve voltaképp arra az esetre sem volt még kész, ha történetesen megtalálja apját, teljes életnagyságban. Okkal hagyta, hogy egyedül nőjön fel, mi több, létezéséről is aligha tudhat, hiszen anyja azt mondta, hogy csupán két éjszakát töltött a zsoldossal, aki a háború okán aztán odébb is állt a kompániájával. Ő ezen két alkalom egyikéből fogant s mire megszületett, a háború már rég elült, az abban harcoló feleknek pedig mindegyike megtért a saját otthonába.
Mégis bízott abban, hogy ha majd megtalálja... lesz valami. Ez talán legalább annyira bosszúságát okozza, mint a kényszerű ténymegállapítás, hogy a férfi már nincs e partokon. Talán semmilyen értelmezésben. Borús hangulatát az sem lendíti jobb irányba, hogy megtalálja annak az érzésnek a forrását, amitől viszkethetnékje támadt tarkótájékon.*
- Mit bámulsz, nem láttá' még lányt? *A papírt és rajzeszközöket csak másodlagosan szúrja ki a hosszú fülű fiú kezében, ettől pedig késpengényivé szorítja az ajkát és öles léptekkel Nyph felé indul. Ha ő kivárja, míg Khalania a közelébe ér, végignézheti, ahogy a lány kitépi a kezéből a skiccet. Több szó nem hagyja el a száját, de a látszat ettől még beszédes. Fortyog és egyáltalán nem tűnik úgy, mintha ínyére volna az, hogy Nyph őt rajzolgatja.*
*Nem tartozik a szentimentálisabb lelkületű emberek közé, így most sem igazán a horizontot elérő égitest látványa ragadja magával a gondolatait, inkább az utóbb eltelt időszak és annak eredménytelensége. Sokat utazott és dühíti, hogy a semmiért tette, hiszen nem volt már kit megtalálnia délen. Kettősen faramuci ez a helyzet is, mert most ugyan eredménytelenül kellett hátat fordítania a Nagy Víznek, de forgatókönyve voltaképp arra az esetre sem volt még kész, ha történetesen megtalálja apját, teljes életnagyságban. Okkal hagyta, hogy egyedül nőjön fel, mi több, létezéséről is aligha tudhat, hiszen anyja azt mondta, hogy csupán két éjszakát töltött a zsoldossal, aki a háború okán aztán odébb is állt a kompániájával. Ő ezen két alkalom egyikéből fogant s mire megszületett, a háború már rég elült, az abban harcoló feleknek pedig mindegyike megtért a saját otthonába.
Mégis bízott abban, hogy ha majd megtalálja... lesz valami. Ez talán legalább annyira bosszúságát okozza, mint a kényszerű ténymegállapítás, hogy a férfi már nincs e partokon. Talán semmilyen értelmezésben. Borús hangulatát az sem lendíti jobb irányba, hogy megtalálja annak az érzésnek a forrását, amitől viszkethetnékje támadt tarkótájékon.*
- Mit bámulsz, nem láttá' még lányt? *A papírt és rajzeszközöket csak másodlagosan szúrja ki a hosszú fülű fiú kezében, ettől pedig késpengényivé szorítja az ajkát és öles léptekkel Nyph felé indul. Ha ő kivárja, míg Khalania a közelébe ér, végignézheti, ahogy a lány kitépi a kezéből a skiccet. Több szó nem hagyja el a száját, de a látszat ettől még beszédes. Fortyog és egyáltalán nem tűnik úgy, mintha ínyére volna az, hogy Nyph őt rajzolgatja.*
2459. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-25 20:19:29
Üzenet elküldve: 2016-07-25 20:19:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Krna Kvajd//
*Minden egyes alkalommal pozitívan kell csalódnia az emberekben, így tűnik. Lehet, hogy a végén még annyira naiv lesz a kis ork, hogy átesik a ló túloldalára, és mindenkiben megbízik? Nos, ez nagyon messze lesz, ha így lesz. A férfi gyorsan megnyugtatja, hogy nem kell menni oda, ahova nem akar. Ez nagyon jó, és az is, hogy érthetően beszél.* ~Kedves emberke!~ *Felemelkedik a földről, és elhatározza magában, hogy nem fog halálra rémülni lépten nyomon, ahogy szokta, hanem megpróbál mindig rákérdezni a dolgokra, mielőtt eszét veszti. Talán, azzal megkönnyíti a dolgát, de kérdéses, hogy mennyire és meddig fog neki sikerülni. Eldönti továbbá azt is magában, hogy megpróbálkozik bátornak lenni, és elmenni addig a városig.* ~Lehet Dargal talál megint szép lány, és most erőszakol meg!~ *Múltkor ugyan nem sikerült, mert az a kis embernő nem engedte neki, de eltökélten fog próbálkozni!*
-Dargal. *Nyel egyet, mielőtt kimondaná egész életét megváltoztató döntést.*
-Dargal megy, ha Emberke védi meg Dargal! Többi emberke gonosz! *Ezután iszik egy kortyot kulacsából. Egészen kiszáradt a nagy sírás rívásban.*
-Dargal éhes! Kell enni. *Teszi rá karmos mancsát hasára, ami ugyan nem üres, de jobb, ha mindig teli van ugyebár... Ki tudja mikor jut még egyszer ilyen lehetősége, hogy a városban ehet?*
*Minden egyes alkalommal pozitívan kell csalódnia az emberekben, így tűnik. Lehet, hogy a végén még annyira naiv lesz a kis ork, hogy átesik a ló túloldalára, és mindenkiben megbízik? Nos, ez nagyon messze lesz, ha így lesz. A férfi gyorsan megnyugtatja, hogy nem kell menni oda, ahova nem akar. Ez nagyon jó, és az is, hogy érthetően beszél.* ~Kedves emberke!~ *Felemelkedik a földről, és elhatározza magában, hogy nem fog halálra rémülni lépten nyomon, ahogy szokta, hanem megpróbál mindig rákérdezni a dolgokra, mielőtt eszét veszti. Talán, azzal megkönnyíti a dolgát, de kérdéses, hogy mennyire és meddig fog neki sikerülni. Eldönti továbbá azt is magában, hogy megpróbálkozik bátornak lenni, és elmenni addig a városig.* ~Lehet Dargal talál megint szép lány, és most erőszakol meg!~ *Múltkor ugyan nem sikerült, mert az a kis embernő nem engedte neki, de eltökélten fog próbálkozni!*
-Dargal. *Nyel egyet, mielőtt kimondaná egész életét megváltoztató döntést.*
-Dargal megy, ha Emberke védi meg Dargal! Többi emberke gonosz! *Ezután iszik egy kortyot kulacsából. Egészen kiszáradt a nagy sírás rívásban.*
-Dargal éhes! Kell enni. *Teszi rá karmos mancsát hasára, ami ugyan nem üres, de jobb, ha mindig teli van ugyebár... Ki tudja mikor jut még egyszer ilyen lehetősége, hogy a városban ehet?*
2458. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-25 20:09:34
Üzenet elküldve: 2016-07-25 20:09:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Khalania Lero//
*Nos, ki is ért a városból, és árgus szemmel leskelődik maga köré, hátha van valami igazán jó látnivaló, de egy ideig semmit nem talál, csak néhány lézengő embert. Se szekerek, amiket le szeretett volna rajzolni, se olyan emberek, akikkel beszélgethetne. Addig a pillanatig, amíg egy káprázatos narancsos vöröses hajkoronába nem ütközik a szeme. Szinte fülig vörösödik, és kissé lehajtja a fejét, nehogy véletlenül meglátsszon rajta zavara. De ahogy egyre közelebb ér, eszébe jut valami. Talán sokkal jobb rajzolni valót talált magának, mint egy szekér pár marhával. Egy csinos lányt, aki nagyon jó modell lehetne, bár kételkedik benne, hogy megengedné a kiskölyöknek, hogy olyat rajzoljon, amilyet szeretne.* ~Ajj, te buta! Viselkedj! Nem elég, hogy arcod vörös, mást is akarsz magadnak? Nagyobb bajt?~ *Erre a gondolatra kínosan el is vigyorodik, és érzi, hogy be is következett az a baj, amiről beszélt. Ugyebár, így nem járulhat a lány elé, ennek okából kifolyólag le is ül egy picit egy fa alá, és előveszi a tábláját, és a papírjait. Szándékosan olyan helyre telepedik le, hogy a vörös észrevehesse. Gyermeki reménység, hogy nem neki kell megszólítani csupán.* ~Mit érdekelné egy ilyen kis elf, mint én? El fog sétálni mellettem!~ *De így sem viszi rá a lélek, még mikor megnyugszik sem. Továbbra is vár csupán, és apró firkálmányt készít. Nos, nem az arcról, hanem csak az alakjáról. Azért, hoyg később jobban emlékezhessen, ha már úgysem nagyon reménykedhet benne, hogy megszólítja. A kezdeti nagy felbuzdulása után, azért inába szállt a bátorsága a kis elfnek... Főleg, hogy meg is hall valamit. A hangja nem annyira megkapó a hölgynek, de ez legyen a legkisebb gond, hisz úgyis csak gyermeki gondolat az egész a buta kis fejében minden.* ~Mégis... Annyira szép, ahogy ott áll! Egy rajz sem tudja visszaadni.~
*Nos, ki is ért a városból, és árgus szemmel leskelődik maga köré, hátha van valami igazán jó látnivaló, de egy ideig semmit nem talál, csak néhány lézengő embert. Se szekerek, amiket le szeretett volna rajzolni, se olyan emberek, akikkel beszélgethetne. Addig a pillanatig, amíg egy káprázatos narancsos vöröses hajkoronába nem ütközik a szeme. Szinte fülig vörösödik, és kissé lehajtja a fejét, nehogy véletlenül meglátsszon rajta zavara. De ahogy egyre közelebb ér, eszébe jut valami. Talán sokkal jobb rajzolni valót talált magának, mint egy szekér pár marhával. Egy csinos lányt, aki nagyon jó modell lehetne, bár kételkedik benne, hogy megengedné a kiskölyöknek, hogy olyat rajzoljon, amilyet szeretne.* ~Ajj, te buta! Viselkedj! Nem elég, hogy arcod vörös, mást is akarsz magadnak? Nagyobb bajt?~ *Erre a gondolatra kínosan el is vigyorodik, és érzi, hogy be is következett az a baj, amiről beszélt. Ugyebár, így nem járulhat a lány elé, ennek okából kifolyólag le is ül egy picit egy fa alá, és előveszi a tábláját, és a papírjait. Szándékosan olyan helyre telepedik le, hogy a vörös észrevehesse. Gyermeki reménység, hogy nem neki kell megszólítani csupán.* ~Mit érdekelné egy ilyen kis elf, mint én? El fog sétálni mellettem!~ *De így sem viszi rá a lélek, még mikor megnyugszik sem. Továbbra is vár csupán, és apró firkálmányt készít. Nos, nem az arcról, hanem csak az alakjáról. Azért, hoyg később jobban emlékezhessen, ha már úgysem nagyon reménykedhet benne, hogy megszólítja. A kezdeti nagy felbuzdulása után, azért inába szállt a bátorsága a kis elfnek... Főleg, hogy meg is hall valamit. A hangja nem annyira megkapó a hölgynek, de ez legyen a legkisebb gond, hisz úgyis csak gyermeki gondolat az egész a buta kis fejében minden.* ~Mégis... Annyira szép, ahogy ott áll! Egy rajz sem tudja visszaadni.~
2457. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-25 20:01:07
Üzenet elküldve: 2016-07-25 20:01:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lewonor Dargal//
*Rájön hogy a sok beszéd nem hogy nem javítja, de még bonyolítja is a helyzetet, úgyhogy elhatározza hogy az orkhoz ezentúl kizárólag tőszavakban fog beszélni.*
- Nyugalom Dargal. Ha nem hát nem.
*Elgondolkodik, vajon mit lehetne kihozni a helyzetből, amibe belekerült. Az orkot nem akarja magára hagyni, mert szerinte mulattató útitársnak bizonyulhat.*
- Dargal megy város? Akkor kap enni. Nem kell menni fogadó.
*Reméli, hogy az ork újra lenyugszik, és hajlandó lesz vele elmenni Artheniorig. Ha igen, akkor fokozottan ügyelnie kell majd rá, hogy ne bosszantsa fel, vagy rémissze halálra megint valamivel.*
*Rájön hogy a sok beszéd nem hogy nem javítja, de még bonyolítja is a helyzetet, úgyhogy elhatározza hogy az orkhoz ezentúl kizárólag tőszavakban fog beszélni.*
- Nyugalom Dargal. Ha nem hát nem.
*Elgondolkodik, vajon mit lehetne kihozni a helyzetből, amibe belekerült. Az orkot nem akarja magára hagyni, mert szerinte mulattató útitársnak bizonyulhat.*
- Dargal megy város? Akkor kap enni. Nem kell menni fogadó.
*Reméli, hogy az ork újra lenyugszik, és hajlandó lesz vele elmenni Artheniorig. Ha igen, akkor fokozottan ügyelnie kell majd rá, hogy ne bosszantsa fel, vagy rémissze halálra megint valamivel.*
2456. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-25 17:50:39
Üzenet elküldve: 2016-07-25 17:50:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Kiábrándító dolog azzal szembenézni, hogy az, akit keres az ember már nem él. Nem mintha egy fél életet töltött volna azzal, hogy ezt az illetőt felhajtsa a világnak valamelyik zugából, de a "nem" mindig nehezebben elfogadható és feldolgozható, ha kevés tél számláltatott még ki valakinek a fejére.
Khalaniáén pedig még a tizennyolcadik se pörgött le, ezért teljesen jogosnak és indokoltnak tartja bosszadalmát, ami a Kikötő óta kitartó útitársa. Szerencsére a fickó nyomai odáig egészen jól követhetőek voltak. Bármerre kérdezett is róla, mindig volt egy-egy félmondat, ami megerősítette abban, hogy a keresés iránya jó. De ahogy a kopók is elvesztik az űzött vadat, ha vízfolyáshoz érnek, a tengerpart őt is megakasztotta. Na nem azért, mert egy szagot követve jutott volna el odáig. Az információk fogytak el addigra és egy fiatal fruskának még akkor sem nyíltak meg a megfelelő szájak, amikor arannyal akarta volna feltárni őket.
Meséket persze kapott, többet is. Legalább féltucat variáció van arra, hogy mi történt azután, hogy hajóra szállt a férfi. A legmerészebb feltételezések szerint talált magának egy szigetet, bennszülött lakossággal és mostanra királlyá koronáztatta magát, s amikor éppen nem "királykodik", hajóra száll és a környék vizeinek kereskedőkonvojait fosztogatja, de csak azért, mert a sziget gyümölcseiből főzött italok egyike sincs az ízlésére, így a készleteket időről-időre fel kell tölteni.
Elunván a röhejesebbnél röhejesebb sztorikat, sarkon fordult és eldöntötte, hogy a sohasem volt apa hivatalosan is halottá tétetik. Sértődötten indult vissza északra és jutott túl másodjára is sikeresen Arthenior kődzsungelén.*
- Hülye Félszemű. *Morogja az öreg kőrisnek dőlve, nézve azt a naplementét, amin túl egy szigeten talán tényleg uralkodóvá emeltette magát az apja.*
Khalaniáén pedig még a tizennyolcadik se pörgött le, ezért teljesen jogosnak és indokoltnak tartja bosszadalmát, ami a Kikötő óta kitartó útitársa. Szerencsére a fickó nyomai odáig egészen jól követhetőek voltak. Bármerre kérdezett is róla, mindig volt egy-egy félmondat, ami megerősítette abban, hogy a keresés iránya jó. De ahogy a kopók is elvesztik az űzött vadat, ha vízfolyáshoz érnek, a tengerpart őt is megakasztotta. Na nem azért, mert egy szagot követve jutott volna el odáig. Az információk fogytak el addigra és egy fiatal fruskának még akkor sem nyíltak meg a megfelelő szájak, amikor arannyal akarta volna feltárni őket.
Meséket persze kapott, többet is. Legalább féltucat variáció van arra, hogy mi történt azután, hogy hajóra szállt a férfi. A legmerészebb feltételezések szerint talált magának egy szigetet, bennszülött lakossággal és mostanra királlyá koronáztatta magát, s amikor éppen nem "királykodik", hajóra száll és a környék vizeinek kereskedőkonvojait fosztogatja, de csak azért, mert a sziget gyümölcseiből főzött italok egyike sincs az ízlésére, így a készleteket időről-időre fel kell tölteni.
Elunván a röhejesebbnél röhejesebb sztorikat, sarkon fordult és eldöntötte, hogy a sohasem volt apa hivatalosan is halottá tétetik. Sértődötten indult vissza északra és jutott túl másodjára is sikeresen Arthenior kődzsungelén.*
- Hülye Félszemű. *Morogja az öreg kőrisnek dőlve, nézve azt a naplementét, amin túl egy szigeten talán tényleg uralkodóvá emeltette magát az apja.*
2455. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-24 21:53:47
Üzenet elküldve: 2016-07-24 21:53:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Bolyongó lélek//
*Az erdőből kiérő Lyi a réten poroszkálva a gondoltaiba mélyed, míg figyeli az előtte futó ösvényt.*
~Kéne némi étel... meg folyadék... mondjuk víz, de a bor is megteszi, felforrósít kicsit, ha jó öreg. Biztosan van egy fogadó, ahova betérhetek, talán a közelben még egy szabad szoba is ahova letehetem a fejem. ~
*Jár az agya miközben eléri a tisztás szélét a városkapuhoz vezető úttal egyetemben. Egy pillanatra megáll és körülnéz. Sehol senki, egy lélek nem jár már ilyen későn itt. Ki tudja, talán veszélyes is. Nem foglalkozik ezzel tovább, elindul a város felé. *
*Az erdőből kiérő Lyi a réten poroszkálva a gondoltaiba mélyed, míg figyeli az előtte futó ösvényt.*
~Kéne némi étel... meg folyadék... mondjuk víz, de a bor is megteszi, felforrósít kicsit, ha jó öreg. Biztosan van egy fogadó, ahova betérhetek, talán a közelben még egy szabad szoba is ahova letehetem a fejem. ~
*Jár az agya miközben eléri a tisztás szélét a városkapuhoz vezető úttal egyetemben. Egy pillanatra megáll és körülnéz. Sehol senki, egy lélek nem jár már ilyen későn itt. Ki tudja, talán veszélyes is. Nem foglalkozik ezzel tovább, elindul a város felé. *
2454. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-24 17:47:40
Üzenet elküldve: 2016-07-24 17:47:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Krna Kvajd//
*A férfi mondata igencsak meglepi, majd gyorsan szétnéz magán, mert látott már olyat, hogy valakit össze kellett szedni. Igazából az orkok, akikkel gyermekkorában élt, daraboltak embereket és más lényeket élelem gyanánt, azokat kellett neki összeszedni. Akárhogy nézi, minden a helyén van.*
-Dargal össze van. Kar, láb, fej... *Lóbálja meg végtagjait, hogy mutassa, nem esik széjjel. Az újabb szó a nők. Ezt is igyekszik megjegyezni, ezért elmond vele egy mondatot, hogy rögzüljön.*
-Dargalt nem bánt nők. *Hevesen bólogat hozzá.*
-Szerezni? Fog kapni Dargal enni? *Tapsikolni kezd, mert ez igazán jó hír. Az öv akármennyire ehető, mégsem olyan finom, mint egy jódarab friss, véres hús. Jóformán húst még napokkal ezelőtt evett, amikor Megmentőjével feldarabolták azt a parasztot... Össze is csordul a szájában a nyál arra az ízre. Tovább gondolva a dolgot, kiderül, hol akar neki ez az emberfajzat ételt szerezni. Meghall egy már általa ismerős szót, ami újból félelemmel tölti el. Fogadó. Hát ő ott még nem volt, de volt a városban életében egyszer, de akkor is csak a határán, ahol kevés ember volt. A temető környékén. Az is rémisztő neki eléggé.*
-Nem, nem, nem! *Visít fel.*
-Dargal nem megy fogadó! Sok rossz emberke! *Hátrál két lépést és mancsát ráteszi a fegyverére, de nem akkora az ijedtség, hogy elő is vegye azt.*
-Dargal nem megy fogadó! Ott üt Dargal! Sok gonosz bánt Dargal! *Kisebbre húzza magát össze, mintha máris ütnék őt, de persze semmi nem történik igazából, csupán a régi emlékek törnek fel benne.*
-Sok emberke, sok bántás. *Szipogja.*
A hozzászólás írója (Lewonor Dargal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.24 17:50:08
*A férfi mondata igencsak meglepi, majd gyorsan szétnéz magán, mert látott már olyat, hogy valakit össze kellett szedni. Igazából az orkok, akikkel gyermekkorában élt, daraboltak embereket és más lényeket élelem gyanánt, azokat kellett neki összeszedni. Akárhogy nézi, minden a helyén van.*
-Dargal össze van. Kar, láb, fej... *Lóbálja meg végtagjait, hogy mutassa, nem esik széjjel. Az újabb szó a nők. Ezt is igyekszik megjegyezni, ezért elmond vele egy mondatot, hogy rögzüljön.*
-Dargalt nem bánt nők. *Hevesen bólogat hozzá.*
-Szerezni? Fog kapni Dargal enni? *Tapsikolni kezd, mert ez igazán jó hír. Az öv akármennyire ehető, mégsem olyan finom, mint egy jódarab friss, véres hús. Jóformán húst még napokkal ezelőtt evett, amikor Megmentőjével feldarabolták azt a parasztot... Össze is csordul a szájában a nyál arra az ízre. Tovább gondolva a dolgot, kiderül, hol akar neki ez az emberfajzat ételt szerezni. Meghall egy már általa ismerős szót, ami újból félelemmel tölti el. Fogadó. Hát ő ott még nem volt, de volt a városban életében egyszer, de akkor is csak a határán, ahol kevés ember volt. A temető környékén. Az is rémisztő neki eléggé.*
-Nem, nem, nem! *Visít fel.*
-Dargal nem megy fogadó! Sok rossz emberke! *Hátrál két lépést és mancsát ráteszi a fegyverére, de nem akkora az ijedtség, hogy elő is vegye azt.*
-Dargal nem megy fogadó! Ott üt Dargal! Sok gonosz bánt Dargal! *Kisebbre húzza magát össze, mintha máris ütnék őt, de persze semmi nem történik igazából, csupán a régi emlékek törnek fel benne.*
-Sok emberke, sok bántás. *Szipogja.*
A hozzászólás írója (Lewonor Dargal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.24 17:50:08
2453. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-24 17:07:19
Üzenet elküldve: 2016-07-24 17:07:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lewonor Dargal//
*A meglehetősen ellenséges helyzetből úgy néz ki most már eljutnak az egyszerű társalgásig, de itt döbben rá csak igazán, hogy az igazi bonyodalmak még csak most kezdődnek. Igyekszik meggyőző arcot vágni a párbeszédhez, de inkább csak reméli, mint sejti, hogy egyhamar eljutnak egyről a kettőre.*
- Semmi szükséged nem lenne megmentőre, ha összeszednéd magad.
*Őszintén, nem reméli hogy ezzel a mondattal most bármilyen információt eljuttatott az orkhoz, de ha esetleg kellemesen csalódna, az felvillanyozná. Hiszen az mégiscsak groteszk, hogy egy normál méretű ork ilyen szintű félelemben él. Igaz, nem tartja feladatának meggyőzni az orkot arról hogy téved, de azért ez a jelenség mégiscsak zavarja valamelyest.*
- Értem én, Dargalt csak a férfiak bántják, a nők nem.
*Derűs arccal tekint az ork által elővett ruhadarabra, a továbbiakban pedig igyekszik tömör mondatokban, és természetesen Dargal stílusához alkalmazkodva beszélni, hogy folytathassák útjukat Arthenior felé, vagy akár máshova, csak lezárhassák a párbeszédet és elmozdulhassanak az út közepéről.*
- Az. Nálam nincs kaja, de ha Dargal velem tart, akkor tudok neki szerezni.
*Ezen azért el is gondolkodik miután kimondta, mert a vadászathoz nem igazán ért, az egyetlen másik módja az ételszerzésnek pedig a Pegazus, legalábbis Arthenior közvetlen közelében. És ott állítólag nem csak bőröveket esznek, hanem felszolgálmak finomabb étkeket is.*
- Dargal volt már fogadóban?
*Abba csak a kérdés után gondol bele, hogyha még nem, akkor milyen felfordulást okozhat a Pegazusban, vagy hogy mennyi kajára van szüksége egy orknak ahhoz, hogy jóllakjon. Ha egyáltalán jól tud lakni. Mindenesetre azzal tisztában van Krna, hogy a Pegazusban mint mindenki mást, úgy orkokat is vendégül látnak. Legalábbis ha az Artheniorról szóló hírek, amiket hallott, pontosnak bizonyulnak.*
*A meglehetősen ellenséges helyzetből úgy néz ki most már eljutnak az egyszerű társalgásig, de itt döbben rá csak igazán, hogy az igazi bonyodalmak még csak most kezdődnek. Igyekszik meggyőző arcot vágni a párbeszédhez, de inkább csak reméli, mint sejti, hogy egyhamar eljutnak egyről a kettőre.*
- Semmi szükséged nem lenne megmentőre, ha összeszednéd magad.
*Őszintén, nem reméli hogy ezzel a mondattal most bármilyen információt eljuttatott az orkhoz, de ha esetleg kellemesen csalódna, az felvillanyozná. Hiszen az mégiscsak groteszk, hogy egy normál méretű ork ilyen szintű félelemben él. Igaz, nem tartja feladatának meggyőzni az orkot arról hogy téved, de azért ez a jelenség mégiscsak zavarja valamelyest.*
- Értem én, Dargalt csak a férfiak bántják, a nők nem.
*Derűs arccal tekint az ork által elővett ruhadarabra, a továbbiakban pedig igyekszik tömör mondatokban, és természetesen Dargal stílusához alkalmazkodva beszélni, hogy folytathassák útjukat Arthenior felé, vagy akár máshova, csak lezárhassák a párbeszédet és elmozdulhassanak az út közepéről.*
- Az. Nálam nincs kaja, de ha Dargal velem tart, akkor tudok neki szerezni.
*Ezen azért el is gondolkodik miután kimondta, mert a vadászathoz nem igazán ért, az egyetlen másik módja az ételszerzésnek pedig a Pegazus, legalábbis Arthenior közvetlen közelében. És ott állítólag nem csak bőröveket esznek, hanem felszolgálmak finomabb étkeket is.*
- Dargal volt már fogadóban?
*Abba csak a kérdés után gondol bele, hogyha még nem, akkor milyen felfordulást okozhat a Pegazusban, vagy hogy mennyi kajára van szüksége egy orknak ahhoz, hogy jóllakjon. Ha egyáltalán jól tud lakni. Mindenesetre azzal tisztában van Krna, hogy a Pegazusban mint mindenki mást, úgy orkokat is vendégül látnak. Legalábbis ha az Artheniorról szóló hírek, amiket hallott, pontosnak bizonyulnak.*
2452. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-24 16:18:42
Üzenet elküldve: 2016-07-24 16:18:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Krna Kvajd//
*Kicsit összerezzen mikor az ember feláll, és felemeli a fegyverét is, de amikor az megszólal, hatalmas vigyor ül ki az arcára. Végre felfogta az idegen, hogy hogyan kell beszélni vele. Mióta az ifjú ork előjött a barlangjából ez az első ilyen eset, ezért arcára hatalmas, hálás vigyor ül ki, és azonnal válaszol, mintha az előbbi szituáció meg se történt volna.*
-Dargalt mindenki bánt. Csak hosszú hajú emberkék nem. *Mancsával mutatja is, hogy bőven váll alá érő, nem ám csak olyan középhosszú hajról beszél. Ez a nőstények ismertetőjele, mint arra már rájött utazásai során.*
-Dargalt nem fél senki. Dargal kicsi. Gyenge... *Ezen el is húzza kicsit a száját, és vakargatni kezdi felkarját. Kicsit zavarba is jött ettől, hogy emez azt mondja neki, hogy tőle félnek.*
-Dargalnak volt Megmentő. Fekete. hosszú hajú, de Dargal nem talál... *Tény, ami tény, nagyon gyorsan elveszít mindenkit akihez kicsit is kötődik. Először az a lányt a temetőben, akit meg akart erőszakolni, de végül nem, majd a sötét harcos nőt. Most már nagyon odafigyel a mondottakra, hiszen már nem ellenséggel áll szemben, ebben már biztos. Gyermeki kíváncsisággal lesi minden szavát, és próbál megérteni mindent amit tud. Mivel nem tiszta neki az egész, egyszerűen előkotorja az övet a batyujából és feltartja, rámutatva. A könnyebb mutogatás végett elteszi a fegyverét, már úgysincs rá szükség.*
-Ez? *Ezután a következő fontos dolog amit elcsíp, az ételre való utalás.*
-Nem ehet. Van emberkének enni? *A következőre pedig megcsóválja a fejét.*
-Nem megy. *Ezután már csak ezt lesi, hogy kap-e valamit enni, mert hirtelen megéhezett, ahogy beszélgetni kezdtek erről.*
*Kicsit összerezzen mikor az ember feláll, és felemeli a fegyverét is, de amikor az megszólal, hatalmas vigyor ül ki az arcára. Végre felfogta az idegen, hogy hogyan kell beszélni vele. Mióta az ifjú ork előjött a barlangjából ez az első ilyen eset, ezért arcára hatalmas, hálás vigyor ül ki, és azonnal válaszol, mintha az előbbi szituáció meg se történt volna.*
-Dargalt mindenki bánt. Csak hosszú hajú emberkék nem. *Mancsával mutatja is, hogy bőven váll alá érő, nem ám csak olyan középhosszú hajról beszél. Ez a nőstények ismertetőjele, mint arra már rájött utazásai során.*
-Dargalt nem fél senki. Dargal kicsi. Gyenge... *Ezen el is húzza kicsit a száját, és vakargatni kezdi felkarját. Kicsit zavarba is jött ettől, hogy emez azt mondja neki, hogy tőle félnek.*
-Dargalnak volt Megmentő. Fekete. hosszú hajú, de Dargal nem talál... *Tény, ami tény, nagyon gyorsan elveszít mindenkit akihez kicsit is kötődik. Először az a lányt a temetőben, akit meg akart erőszakolni, de végül nem, majd a sötét harcos nőt. Most már nagyon odafigyel a mondottakra, hiszen már nem ellenséggel áll szemben, ebben már biztos. Gyermeki kíváncsisággal lesi minden szavát, és próbál megérteni mindent amit tud. Mivel nem tiszta neki az egész, egyszerűen előkotorja az övet a batyujából és feltartja, rámutatva. A könnyebb mutogatás végett elteszi a fegyverét, már úgysincs rá szükség.*
-Ez? *Ezután a következő fontos dolog amit elcsíp, az ételre való utalás.*
-Nem ehet. Van emberkének enni? *A következőre pedig megcsóválja a fejét.*
-Nem megy. *Ezután már csak ezt lesi, hogy kap-e valamit enni, mert hirtelen megéhezett, ahogy beszélgetni kezdtek erről.*
2451. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-24 15:56:18
Üzenet elküldve: 2016-07-24 15:56:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lewonor Dargal//
*Mozdulatsora és mondatai elérik a kívánt hatást, a légkör újra nyugodttá válik, ezt az ork arckifejezéséből is le lehet szűrni, így hát a férfi mimikája is vidámabbá válik. Az ülőhelyzet pedig amellett hogy nevetséges, már kezd kényelmetlenné is válni, szóval bátorkodik felegyenesedni, és leporolni ruházatát. Remélhetőleg ezzel nem vált ki semmilyen ellenszenvet, vagy újabb rémületet. Elhatározza, hogy a könnyebb kommunikáció végett megpróbál az orkhoz hasonlóan beszélni.*
- Dargal miért fél az emberkéktől? Bántották valamikor?
*Egyáltalán nem találja az orkot gyenge fizikumúnak, legalábbis annyira bizos nem, hogy ne tudja megvédeni magát az emberektől.*
- Szerintem a legtöbb ember fél Dargaltól, és nem fordítva.
*Komikus egyénnel hozta össze a véletlen, efelől nincsenek kétségei. Csak az okokra kíváncsi, és bár nem szokott buzgón érdeklődni, most kivételt tesz.*
- Bőrövnek hívják, amit az előbb rágtál. Az emberek viselni szokták. Nekem is van a derekamon. De ezt sajnos nem eheted meg.
*Észre sem veszi, hogy már megint túl sokat beszél, és valószínűleg nagyrészt feleslegesen.*
- Hova megy Dargal? Mi az úti cél?
*Mozdulatsora és mondatai elérik a kívánt hatást, a légkör újra nyugodttá válik, ezt az ork arckifejezéséből is le lehet szűrni, így hát a férfi mimikája is vidámabbá válik. Az ülőhelyzet pedig amellett hogy nevetséges, már kezd kényelmetlenné is válni, szóval bátorkodik felegyenesedni, és leporolni ruházatát. Remélhetőleg ezzel nem vált ki semmilyen ellenszenvet, vagy újabb rémületet. Elhatározza, hogy a könnyebb kommunikáció végett megpróbál az orkhoz hasonlóan beszélni.*
- Dargal miért fél az emberkéktől? Bántották valamikor?
*Egyáltalán nem találja az orkot gyenge fizikumúnak, legalábbis annyira bizos nem, hogy ne tudja megvédeni magát az emberektől.*
- Szerintem a legtöbb ember fél Dargaltól, és nem fordítva.
*Komikus egyénnel hozta össze a véletlen, efelől nincsenek kétségei. Csak az okokra kíváncsi, és bár nem szokott buzgón érdeklődni, most kivételt tesz.*
- Bőrövnek hívják, amit az előbb rágtál. Az emberek viselni szokták. Nekem is van a derekamon. De ezt sajnos nem eheted meg.
*Észre sem veszi, hogy már megint túl sokat beszél, és valószínűleg nagyrészt feleslegesen.*
- Hova megy Dargal? Mi az úti cél?
2450. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-24 15:14:17
Üzenet elküldve: 2016-07-24 15:14:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Krna Kvajd//
*Szerencsére minden teljesen nyugodtan, higgadtan zajlik le, felesleges mozdulatoktól és megjegyzésektől mentesen, így az ork a rémületből inkább érdeklővé válik. A fegyverének hegye már a földre szegeződik, hiszen könnyebb úgy tartani, és amúgy is fel tudja emelni ha kell, de egyelőre nem úgy áll a dolog. Tetszik neki a helyzet, hogy nincs veszélyben az élete, és most, hogy a köd elült a szeméről tüzetesen megvizsgálja, kivel is áll szemben. Noha még mindig tart a fickótól, közel sem tartja annyira veszélyesnek mint az incidens elején. Látja rajta, hogy sokkal alacsonyabb, mint amilyennek először vélte, és mintha a karjai is véznábbak volnának.* ~Dargal lát rossz...?~ *A kés visszakerül gazdájához, és el is rakódik szép, lassú mozdulatokkal, ami az egész helyzetet egyfajta nyugodtsággal itatja át, legalábbis Dargal számára. Ekkor már biztossá válik az ork fejében, hogy nem lesz baj, nem fog itt és most meghalni.*
-Huh!
*Engedi ki magából a feszültséget egy sóhajjal, és el is mosolyodik, kivillantva tűhegyes fogait.*
-Dargal azt hitte meghal.
*Mondja talán csak magának, de persze végig a férfira nézve. Csak töredékét érti meg a mondatoknak, ami kicsit bosszantja, de azok nyugodt hangsúllyal hangzanak el, ami tartalmukról is árulkodik, ez pedig ahhoz vezet, hogy nem tesz újra megjegyzést a hosszú mondatokra.*
-Bőröv?
*Kérdezi, majd újra elbiccenti balra a fejét, mutatván, hogy azt sem tudja micsoda az, de értette, hogy valami fontos dologként hangzik el a szövegen belül.*
*Szerencsére minden teljesen nyugodtan, higgadtan zajlik le, felesleges mozdulatoktól és megjegyzésektől mentesen, így az ork a rémületből inkább érdeklővé válik. A fegyverének hegye már a földre szegeződik, hiszen könnyebb úgy tartani, és amúgy is fel tudja emelni ha kell, de egyelőre nem úgy áll a dolog. Tetszik neki a helyzet, hogy nincs veszélyben az élete, és most, hogy a köd elült a szeméről tüzetesen megvizsgálja, kivel is áll szemben. Noha még mindig tart a fickótól, közel sem tartja annyira veszélyesnek mint az incidens elején. Látja rajta, hogy sokkal alacsonyabb, mint amilyennek először vélte, és mintha a karjai is véznábbak volnának.* ~Dargal lát rossz...?~ *A kés visszakerül gazdájához, és el is rakódik szép, lassú mozdulatokkal, ami az egész helyzetet egyfajta nyugodtsággal itatja át, legalábbis Dargal számára. Ekkor már biztossá válik az ork fejében, hogy nem lesz baj, nem fog itt és most meghalni.*
-Huh!
*Engedi ki magából a feszültséget egy sóhajjal, és el is mosolyodik, kivillantva tűhegyes fogait.*
-Dargal azt hitte meghal.
*Mondja talán csak magának, de persze végig a férfira nézve. Csak töredékét érti meg a mondatoknak, ami kicsit bosszantja, de azok nyugodt hangsúllyal hangzanak el, ami tartalmukról is árulkodik, ez pedig ahhoz vezet, hogy nem tesz újra megjegyzést a hosszú mondatokra.*
-Bőröv?
*Kérdezi, majd újra elbiccenti balra a fejét, mutatván, hogy azt sem tudja micsoda az, de értette, hogy valami fontos dologként hangzik el a szövegen belül.*
2449. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-24 14:47:41
Üzenet elküldve: 2016-07-24 14:47:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lewonor Dargal//
*Okosan teszi, hogy mozdulatlanul ülve marad, mert így, ha nem is sikerül teljesen megnyugtatni az orkot, az legalább egy kicsit lehiggad. Tart tőle, hogy a kését nem akaródzik majd neki visszaadni, legalábbis ha így bepánikolt tőle, akkor komoly esély van rá. Ezek a téves kételyek azonban hamar eloszlanak, és a kés rövid időn belül másodszor teszi meg ugyanazt a nem mindennapi útvonalat, amit első eldobásakor, de nem is ez a fontos, hanem hogy újra visszakerül eredeti gazdájához. Ez mindenképpen jó pont az orknak a férfi szemében, hisz tanúbizonyságot tesz becsületességéről, ami valljuk be, az emberek között is ritka dolog, nemhogy az orkok között. Bár tény és való, hogy olyasvalakivel hozta össze a sors, aki sokmindenben eltér az átlagos orkoktól, és persze emberektől is. Az sem kizárt ugyanakkor, hogy Krna csak felületesen ismerte eddig az orkok sajátosságait. Bárhogy is, a fegyverét végre visszakapta, és a kezdeti feszültség is kezd oldódni. Azt viszont nehéz elképzelnie, hogy mit vehetett újdonsült társa támadásnak, mert nem emlékszik rá, hogy bármi agresszívat cselekedett volna.*
- Eszemben sem volt megtámadni téged, Dargal. A kést neked akartam adni, hogy lásd, nem akarok balhét. Ugyanúgy dobtam, ahogy te most nekem vissza.
*Tudja, hogy valószínűleg megint túl sokat beszélt, és szinte biztos benne, hogy az ork nem fogja fel szavait teljes egészükben, de azért reméli, hogy sikerült tovább csökkentenie a kölcsönös bizalmatlanságot.*
- Félelemre semmi okod, azóta itt ülök a porban, mióta így akarod, és egyébként kezd már fájni az ülepem. Ha megengeded, a kést magamhoz veszem.
*Ezt végre is hajtja, lassú, kimért mozdulatokkal emeli fel a fegyvert a földről, törli meg a pengét a a nadrágjába, majd teszi el ruhája alá.*
- Ha emlékszel még, arról érdeklődtem, hogy finom volt-e a bőröv, amit ettél.
*Nem mondja ki, de kétségtelen, hogy ez azóta már sokkal kevésbé érdekli.*
*Okosan teszi, hogy mozdulatlanul ülve marad, mert így, ha nem is sikerül teljesen megnyugtatni az orkot, az legalább egy kicsit lehiggad. Tart tőle, hogy a kését nem akaródzik majd neki visszaadni, legalábbis ha így bepánikolt tőle, akkor komoly esély van rá. Ezek a téves kételyek azonban hamar eloszlanak, és a kés rövid időn belül másodszor teszi meg ugyanazt a nem mindennapi útvonalat, amit első eldobásakor, de nem is ez a fontos, hanem hogy újra visszakerül eredeti gazdájához. Ez mindenképpen jó pont az orknak a férfi szemében, hisz tanúbizonyságot tesz becsületességéről, ami valljuk be, az emberek között is ritka dolog, nemhogy az orkok között. Bár tény és való, hogy olyasvalakivel hozta össze a sors, aki sokmindenben eltér az átlagos orkoktól, és persze emberektől is. Az sem kizárt ugyanakkor, hogy Krna csak felületesen ismerte eddig az orkok sajátosságait. Bárhogy is, a fegyverét végre visszakapta, és a kezdeti feszültség is kezd oldódni. Azt viszont nehéz elképzelnie, hogy mit vehetett újdonsült társa támadásnak, mert nem emlékszik rá, hogy bármi agresszívat cselekedett volna.*
- Eszemben sem volt megtámadni téged, Dargal. A kést neked akartam adni, hogy lásd, nem akarok balhét. Ugyanúgy dobtam, ahogy te most nekem vissza.
*Tudja, hogy valószínűleg megint túl sokat beszélt, és szinte biztos benne, hogy az ork nem fogja fel szavait teljes egészükben, de azért reméli, hogy sikerült tovább csökkentenie a kölcsönös bizalmatlanságot.*
- Félelemre semmi okod, azóta itt ülök a porban, mióta így akarod, és egyébként kezd már fájni az ülepem. Ha megengeded, a kést magamhoz veszem.
*Ezt végre is hajtja, lassú, kimért mozdulatokkal emeli fel a fegyvert a földről, törli meg a pengét a a nadrágjába, majd teszi el ruhája alá.*
- Ha emlékszel még, arról érdeklődtem, hogy finom volt-e a bőröv, amit ettél.
*Nem mondja ki, de kétségtelen, hogy ez azóta már sokkal kevésbé érdekli.*
2448. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-24 01:53:04
Üzenet elküldve: 2016-07-24 01:53:04
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hazatérés//
*A bőrzsákból már fogy az élelem és a kulacsában is csak kevés víz lötyög. Hiába, nem sokkal indult útnak és nem is tudott olyan ütemben haladni, ahogy szeretett volna. Még nem nyerte vissza teljesen régi erejét, még hosszú ideig nem is fogja. Fokozottan igaz ez a sérült lábára. Néhány nap után már minden lépésnél érzi a sajgást a combjában. Eszébe jut a kis család aggódó pillantása, ahogy útra bocsátották. Hónapokig ápolták, etették, miközben maguk is hátra kellett, hogy hagyják régi életüket. Mégis úgy bántak vele, mint valami távoli, de szeretett családtaggal. Mikor egyszer már nem bírta tovább és a családfőnél rákérdezett, mi ennek a nagy jóságnak az oka, az egyszerűen így felelt.*
-Te, fiam, és a társaid kiálltatok azok elé a fattyak elé helyettem és az én fiaim helyett is. Az biz’ a legkevesebb, hogy jól tartunk, amíg összeszeded magad oszt’ hazatérsz. Mer’ ha Tik nem lettetek vón’, biz’ azok a fattyak ránk jönnek éjjel és akkor most én meg a családom lennénk ott, ahol most a Te társaid, hogy nyugonnyanak békiben.
*Gradak nem szeretett erre gondolni, de úgy sejtette, nem nyugszanak békében.*
*Máskülönben igazat adott a bölcs öregnek, de ettől még nem enyhült benne a hála érzése. Megmentették az életét, a lábát és lehetőséget adtak neki, ha hazatérhessen a Sillerforw házba. ~Haza... Ki tudja, áll-e még a ház?~ Megremeg a szíve a gondolatra, hogy mit találhat otthon. Az árulás, ami történt, előre ki volt tervelve. Mi van, ha ugyanakkor bérgyilkosok törtek az otthonmaradottakra? Mi van, ha aznap éjjel végképp elbukott a Sillerforw ház? De aztán megkeményíti magát. Akkor, ha más nem maradt, bosszút áll! Amíg el nem kapják, le nem gyűrik, addig vadászik az árulókra és vérüket ontja, ahol találja őket! Ezzel a gondolattal megkeményíti magát és tovább menetel Arthenior felé.*
*A bőrzsákból már fogy az élelem és a kulacsában is csak kevés víz lötyög. Hiába, nem sokkal indult útnak és nem is tudott olyan ütemben haladni, ahogy szeretett volna. Még nem nyerte vissza teljesen régi erejét, még hosszú ideig nem is fogja. Fokozottan igaz ez a sérült lábára. Néhány nap után már minden lépésnél érzi a sajgást a combjában. Eszébe jut a kis család aggódó pillantása, ahogy útra bocsátották. Hónapokig ápolták, etették, miközben maguk is hátra kellett, hogy hagyják régi életüket. Mégis úgy bántak vele, mint valami távoli, de szeretett családtaggal. Mikor egyszer már nem bírta tovább és a családfőnél rákérdezett, mi ennek a nagy jóságnak az oka, az egyszerűen így felelt.*
-Te, fiam, és a társaid kiálltatok azok elé a fattyak elé helyettem és az én fiaim helyett is. Az biz’ a legkevesebb, hogy jól tartunk, amíg összeszeded magad oszt’ hazatérsz. Mer’ ha Tik nem lettetek vón’, biz’ azok a fattyak ránk jönnek éjjel és akkor most én meg a családom lennénk ott, ahol most a Te társaid, hogy nyugonnyanak békiben.
*Gradak nem szeretett erre gondolni, de úgy sejtette, nem nyugszanak békében.*
*Máskülönben igazat adott a bölcs öregnek, de ettől még nem enyhült benne a hála érzése. Megmentették az életét, a lábát és lehetőséget adtak neki, ha hazatérhessen a Sillerforw házba. ~Haza... Ki tudja, áll-e még a ház?~ Megremeg a szíve a gondolatra, hogy mit találhat otthon. Az árulás, ami történt, előre ki volt tervelve. Mi van, ha ugyanakkor bérgyilkosok törtek az otthonmaradottakra? Mi van, ha aznap éjjel végképp elbukott a Sillerforw ház? De aztán megkeményíti magát. Akkor, ha más nem maradt, bosszút áll! Amíg el nem kapják, le nem gyűrik, addig vadászik az árulókra és vérüket ontja, ahol találja őket! Ezzel a gondolattal megkeményíti magát és tovább menetel Arthenior felé.*
2447. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-23 21:11:10
Üzenet elküldve: 2016-07-23 21:11:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Krna Kvajd//
*Dargal, mintha teljesen kicserélődne, mikor az idegen leül.* ~Dragal okos!~ *Jegyzi meg magában és elmosolyodik. Vesz két, három nagy levegőt, és ha az idegen nem tesz semmi olyasmit, ami zavarba hozná őt, akkor kiszedi a számszeríját, de előtte lerakja a kést a földre, és ráteszi a talpát, mert hiába mutatja az ember, hogy nem célja harcolni, mégis történhet úgy, hogy becsapja őt. Nem először fordulna elő vele, hogy kihasználják naivitását, és a tőle telhető módon próbálja ezt megelőzni. Arra nem is gondol, hogy a másiknak lehet más fegyvere.*
-Dargal nem lop. Ad később! csak vesz elő íj.
*Mikor a kezében van szeretett fegyvere, végigsimít rajta.*
-Kés emberkéé.
*mivel ezt tudja ő is, egy mozdulattal az ember elé hajítja a fegyvert. Nem olyan mozdulattal, mintha meg akarná ölni, hanem finoman. Pont a lábai előtt landol a porba. Ezután az ork elkezd egy kisé szipogni, de már meg van nyugodva.*
-Emberke ijeszt meg Dargal! Ne csinál ilyen több.
*Egyik mancsával elkezdi kitörölni a koszt a szeméből, hogy jobban lásson, de a másik szeme az idegenen, másik keze az íjon van, nehogy bármi váratlan történjen. ezzel minden óvintézkedés letudva.*
-Miért támad meg?
*Biccenti egy kissé balra a fejét.*
*Dargal, mintha teljesen kicserélődne, mikor az idegen leül.* ~Dragal okos!~ *Jegyzi meg magában és elmosolyodik. Vesz két, három nagy levegőt, és ha az idegen nem tesz semmi olyasmit, ami zavarba hozná őt, akkor kiszedi a számszeríját, de előtte lerakja a kést a földre, és ráteszi a talpát, mert hiába mutatja az ember, hogy nem célja harcolni, mégis történhet úgy, hogy becsapja őt. Nem először fordulna elő vele, hogy kihasználják naivitását, és a tőle telhető módon próbálja ezt megelőzni. Arra nem is gondol, hogy a másiknak lehet más fegyvere.*
-Dargal nem lop. Ad később! csak vesz elő íj.
*Mikor a kezében van szeretett fegyvere, végigsimít rajta.*
-Kés emberkéé.
*mivel ezt tudja ő is, egy mozdulattal az ember elé hajítja a fegyvert. Nem olyan mozdulattal, mintha meg akarná ölni, hanem finoman. Pont a lábai előtt landol a porba. Ezután az ork elkezd egy kisé szipogni, de már meg van nyugodva.*
-Emberke ijeszt meg Dargal! Ne csinál ilyen több.
*Egyik mancsával elkezdi kitörölni a koszt a szeméből, hogy jobban lásson, de a másik szeme az idegenen, másik keze az íjon van, nehogy bármi váratlan történjen. ezzel minden óvintézkedés letudva.*
-Miért támad meg?
*Biccenti egy kissé balra a fejét.*
2446. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-23 20:43:19
Üzenet elküldve: 2016-07-23 20:43:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lewonor Dargal//
*Úgy tűnik a békés megoldás lesz a célravezető. A mulatságos idegen vérmérséklete már láthatóan kevésbé heves. Tudomásul veszi, hogy az ork nem akar balhét, de túl hosszú csevejt sem, s azzal a felszólításnak engedelmeskedve leül az út szélére. Igyekszik nem túl sokat beszélni, de a fegyverét mindenképpen vissza akarja szerezni.*
- Rendben van Dargal, de az a kés az enyém.
*Megaztán, mégsem maradhat ülve örökké. Egyelőre azonban nem mozdul, hanem csöndesen ülve marad, és kifejeztéstelen arccal nézi a másikat, türelmesen várva arra, hogy mi lesz annak következő lépése.*
*Úgy tűnik a békés megoldás lesz a célravezető. A mulatságos idegen vérmérséklete már láthatóan kevésbé heves. Tudomásul veszi, hogy az ork nem akar balhét, de túl hosszú csevejt sem, s azzal a felszólításnak engedelmeskedve leül az út szélére. Igyekszik nem túl sokat beszélni, de a fegyverét mindenképpen vissza akarja szerezni.*
- Rendben van Dargal, de az a kés az enyém.
*Megaztán, mégsem maradhat ülve örökké. Egyelőre azonban nem mozdul, hanem csöndesen ülve marad, és kifejeztéstelen arccal nézi a másikat, türelmesen várva arra, hogy mi lesz annak következő lépése.*
2445. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-22 20:59:43
Üzenet elküldve: 2016-07-22 20:59:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Krna Kvajd//
*Kicsit kizökkenti az, hogy a másik szájából is visszahallja a nevét. Valamennyire meg is nyugtatja, de nem annyira, hogy eltegye a fegyvert. Nagyon sokat nem ért meg a hosszadalmas, szépen kerekített mondatokból, de egy valami mégis eljut tudatáig.*
-Dargal nem öl meg! Dargal bánt, ha emberke bánt!
*Nos, ez tény. Nem dobta el eddig sem a kést, pedig mióta az nála van, a helyzeti előny is. Tudja, de addig nem akar semmit tenni, amíg biztosra nem megy, hogy fenyegetve van, vagy nincs. Mindenesetre rémisztő neki ez az egész történés.*
-Kicsi beszéd! Dargal utál nagy szó!
*Hiába próbálná ostoba fejében összerendezni a dolgokat, nem tudja, ha azt sem érti mi a csudáért támadták meg őt. Ugyan elhangzik, hogy nem akarja bántani, de a sok mellékesben elveszti a lényeget. Tartása közben veszít a pattanásig feszültségből, és most már higgadtabban veszi a levegőt is, de azért nyugodtságról nem lehet beszélni esetében.*
-Ül le emberke! Dargal rak el kés, emberke ül le!
*Ez már egy valamire való kompromisszum! Nagy teljesítmény az orktól. Az játszódik le a fejében, hogyha a másik megteszi amit kér, akkor őt tartja erősebbnek, így hát nincs félnivaló. Attól függően, hogy leül-e, az övébe csúsztatja a kést, vagy nem.*
-Dargal nem bánt! Dargal utál bántás!
*Kicsit kizökkenti az, hogy a másik szájából is visszahallja a nevét. Valamennyire meg is nyugtatja, de nem annyira, hogy eltegye a fegyvert. Nagyon sokat nem ért meg a hosszadalmas, szépen kerekített mondatokból, de egy valami mégis eljut tudatáig.*
-Dargal nem öl meg! Dargal bánt, ha emberke bánt!
*Nos, ez tény. Nem dobta el eddig sem a kést, pedig mióta az nála van, a helyzeti előny is. Tudja, de addig nem akar semmit tenni, amíg biztosra nem megy, hogy fenyegetve van, vagy nincs. Mindenesetre rémisztő neki ez az egész történés.*
-Kicsi beszéd! Dargal utál nagy szó!
*Hiába próbálná ostoba fejében összerendezni a dolgokat, nem tudja, ha azt sem érti mi a csudáért támadták meg őt. Ugyan elhangzik, hogy nem akarja bántani, de a sok mellékesben elveszti a lényeget. Tartása közben veszít a pattanásig feszültségből, és most már higgadtabban veszi a levegőt is, de azért nyugodtságról nem lehet beszélni esetében.*
-Ül le emberke! Dargal rak el kés, emberke ül le!
*Ez már egy valamire való kompromisszum! Nagy teljesítmény az orktól. Az játszódik le a fejében, hogyha a másik megteszi amit kér, akkor őt tartja erősebbnek, így hát nincs félnivaló. Attól függően, hogy leül-e, az övébe csúsztatja a kést, vagy nem.*
-Dargal nem bánt! Dargal utál bántás!
2444. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-22 20:19:13
Üzenet elküldve: 2016-07-22 20:19:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lewonor Dargal//
*Úgy tűnik, egyáltalán nem sikerült megnyugtatnia az orkot, sőt, a késsel igen nagy kálváriát idéz elő és szerencsétlen helyzetbe hozza magát, de a másik legalább elárulja a nevét.*
- Ugyan Dargal, csak nem gondolod, hogy azzal a késsel meg tudsz ölni?
*Elismeri, ostoba dolog volt csakúgy odaadnia a kését, de nem aggódik túlságosan maga miatt, amennyire eddig ismeri az orkot, az nem tűnik túl veszélyesnek.*
- Megmondtam már Dargal, hogy nem akarlak bántani, szóval nem értem, neked mi érdeked fűződik hozzá, hogy megkockáztasd a dobást. Gondolj bele, ha bántani akarnálak, adtam volna neked fegyvert?
*mondja kedvtelenül, tárgyilagosan.
Sajnos tényleg fegyvertelen, bár ezt a másik nem feltétlenül tudhatja. Tekintetével az orkot és környezetét fürkészi, esetleges kiutat keresve. Eddig senki nem haladt még el mellettük, csak ketten vannak. Nem akarja megijeszteni az orkot, hogy valami meggondolatlanságot csináljon, de azt elhatározza, hogy az életét minden eszközzel megpróbálja megvédeni. Egyelőre egy darab kövön akad meg a tekintete, de semmit nem csinál csak áll mozdulatlanul.*
- Mit gondolsz, mit kéne csinálnunk ahhoz, hogy elhidd, eszem ágában sem volt bántani, és visszakapjam a késem?
*Úgy tűnik, egyáltalán nem sikerült megnyugtatnia az orkot, sőt, a késsel igen nagy kálváriát idéz elő és szerencsétlen helyzetbe hozza magát, de a másik legalább elárulja a nevét.*
- Ugyan Dargal, csak nem gondolod, hogy azzal a késsel meg tudsz ölni?
*Elismeri, ostoba dolog volt csakúgy odaadnia a kését, de nem aggódik túlságosan maga miatt, amennyire eddig ismeri az orkot, az nem tűnik túl veszélyesnek.*
- Megmondtam már Dargal, hogy nem akarlak bántani, szóval nem értem, neked mi érdeked fűződik hozzá, hogy megkockáztasd a dobást. Gondolj bele, ha bántani akarnálak, adtam volna neked fegyvert?
*mondja kedvtelenül, tárgyilagosan.
Sajnos tényleg fegyvertelen, bár ezt a másik nem feltétlenül tudhatja. Tekintetével az orkot és környezetét fürkészi, esetleges kiutat keresve. Eddig senki nem haladt még el mellettük, csak ketten vannak. Nem akarja megijeszteni az orkot, hogy valami meggondolatlanságot csináljon, de azt elhatározza, hogy az életét minden eszközzel megpróbálja megvédeni. Egyelőre egy darab kövön akad meg a tekintete, de semmit nem csinál csak áll mozdulatlanul.*
- Mit gondolsz, mit kéne csinálnunk ahhoz, hogy elhidd, eszem ágában sem volt bántani, és visszakapjam a késem?
2443. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-22 19:33:57
Üzenet elküldve: 2016-07-22 19:33:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Krna Kvajd//
*Éppen lejátszódik szeme előtt egész kellemesnek egyáltalán nem mondható múltja, és várja, hogy véget érjen ez a téboly az életét fenyegető idegennel, aki a kis ork szemében borzasztó nagy monstrumnak tűnik, habár a valóságban nincs így, hiszen közel egy magas az orkkal. Habár a mondatok, amik alig érnek el a tudatáig nem valami vészjóslóak, ő sajnos fel sem fogja. Túl hosszú, és olyan szavak is vannak benne, amiket nem ismer, így nem valami megnyugtató a monológ, csupán a hanglejtése az, ami kissé visszarázza belé az önbizalmat. Nyüszítve vágja hasra magát, mikor a kés előkerül, és szó szerinti visításba kezd, amilyen hangosan csak tud. Ekkor már biztos benne, hogy meghal, hiszen ilyen távolságból senki nem tudja elvéteni a dobást. Lelki szemeiben már a torkában van a penge, ő pedig vérében fuldokolva fetreng a földön. Pillanatok telnek el, de semmi az ég világon nem történik. Nem hal meg, még csak nem is érez fájdalmat. Ekkor abbahagyja a vonyítást és veszi a bátorságot, hogy felnézzen a földről. Arca már saras a könnyekbe ragadt portól, hangszálainak ereje pedig fogyóban van, ahogy ki is merült a pár percig tartó őrjöngéstől. Amint meglátja az előtte lévő fegyvert, nyel egy hatalmasat, majd magához húzza egy nagyon gyors mozdulattal.* ~Elvét dobás? Dargal visszadob?~ *Na, ez már igen, ez olyan fegyver, amit tud használni. Kezébe veszi a kést, és feltartja.*
-Emberke bánt Dargal?
*Teszi fel az első értelmes kérdést, ezzel elindítani próbál egy párbeszédet, hogy húzza az időt, míg tagjaiban megáll a remegés. Sokkal nyugodtabb egy dobófegyverrel a mancsában, de még így is hallani szavaiban a rettegést.*
-Dargal megdob emberke, ha hangos! Ne ijeszt Dargal, mert Dargal megöl!
*Próbálja megnyugtatni magát, és tudtára adni az idegennek, hogy csöndesen maradjon. Igazából azért teszi, mert tudja, hogyha nem éri semmi ijesztő zaj, akkor könnyebben célba talál.*
*Éppen lejátszódik szeme előtt egész kellemesnek egyáltalán nem mondható múltja, és várja, hogy véget érjen ez a téboly az életét fenyegető idegennel, aki a kis ork szemében borzasztó nagy monstrumnak tűnik, habár a valóságban nincs így, hiszen közel egy magas az orkkal. Habár a mondatok, amik alig érnek el a tudatáig nem valami vészjóslóak, ő sajnos fel sem fogja. Túl hosszú, és olyan szavak is vannak benne, amiket nem ismer, így nem valami megnyugtató a monológ, csupán a hanglejtése az, ami kissé visszarázza belé az önbizalmat. Nyüszítve vágja hasra magát, mikor a kés előkerül, és szó szerinti visításba kezd, amilyen hangosan csak tud. Ekkor már biztos benne, hogy meghal, hiszen ilyen távolságból senki nem tudja elvéteni a dobást. Lelki szemeiben már a torkában van a penge, ő pedig vérében fuldokolva fetreng a földön. Pillanatok telnek el, de semmi az ég világon nem történik. Nem hal meg, még csak nem is érez fájdalmat. Ekkor abbahagyja a vonyítást és veszi a bátorságot, hogy felnézzen a földről. Arca már saras a könnyekbe ragadt portól, hangszálainak ereje pedig fogyóban van, ahogy ki is merült a pár percig tartó őrjöngéstől. Amint meglátja az előtte lévő fegyvert, nyel egy hatalmasat, majd magához húzza egy nagyon gyors mozdulattal.* ~Elvét dobás? Dargal visszadob?~ *Na, ez már igen, ez olyan fegyver, amit tud használni. Kezébe veszi a kést, és feltartja.*
-Emberke bánt Dargal?
*Teszi fel az első értelmes kérdést, ezzel elindítani próbál egy párbeszédet, hogy húzza az időt, míg tagjaiban megáll a remegés. Sokkal nyugodtabb egy dobófegyverrel a mancsában, de még így is hallani szavaiban a rettegést.*
-Dargal megdob emberke, ha hangos! Ne ijeszt Dargal, mert Dargal megöl!
*Próbálja megnyugtatni magát, és tudtára adni az idegennek, hogy csöndesen maradjon. Igazából azért teszi, mert tudja, hogyha nem éri semmi ijesztő zaj, akkor könnyebben célba talál.*
2442. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-22 19:07:41
Üzenet elküldve: 2016-07-22 19:07:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lewonor Dargal//
*Miután együgyűen felteszi ezt az ártalmatlannak tűnő kérdést, újabb olyan jelenetnek lesz szemtanúja, amit meglehetősen mókásnak talál, de mitagadás, nagyon meglepődik rajta. Az idegen láthatólag nagyon megijed, ez testbeszédéből is szavaiból is kitűnik. Krnát ez nagyon meglepi. Eddigi élete során mindaz, amit az orkokról hallott és tapasztalt, nagyon eltér attól, amivel most szembesül. Mert az meggyőződése, hogy az idegen egy ork, ez egyértelműen látszik rajta. Mondani is felesleges, egyáltalán nem szándékozik bántani az orkot, sőt, nagyon valószínűnek tartja, hogy nem lenne sok esélye, ha tényleg verekedésre kerülne a sor. A másik viselkedését látva viszont ezt mindenképpen igyekszik elkerülni, ezért nem is közelít felé.*
- Öhm, nem eszem sem orkot, sem bőrövet. De amúgy sem hiszem, hogy meg tudnálak ölni, szóval felesleges aggódnod.
*Ezzel előhúzza kését és az ork lábai elé dobja, remélve, hogy ez nem fog további heves érzelmeket kiváltani a másikból.
Átvillam agyán a gondolat, hogy itthagyja őt és elsétál, de mégsem teszi, mert nagyon érdekli, hogy miért viselkedik így egy ork, aki egy legyintéssel elintézhetné, főleg így, hogy fegyvertelen. Még mindig lehetőségnek tartja, hogy az ork férfi csak tréfál vele, de el nem tudja képzelni mi oka lenne rá. Az biztos, hogy az idegen kinézetéből sem arra következtetne az ember, hogy gyáva.*
- Nem hiszem, hogy bármi veszélyt jelentenék rád.
*Fut végig egy halvány mosoly az arcán, a helyzet komikumának adózva.*
*Miután együgyűen felteszi ezt az ártalmatlannak tűnő kérdést, újabb olyan jelenetnek lesz szemtanúja, amit meglehetősen mókásnak talál, de mitagadás, nagyon meglepődik rajta. Az idegen láthatólag nagyon megijed, ez testbeszédéből is szavaiból is kitűnik. Krnát ez nagyon meglepi. Eddigi élete során mindaz, amit az orkokról hallott és tapasztalt, nagyon eltér attól, amivel most szembesül. Mert az meggyőződése, hogy az idegen egy ork, ez egyértelműen látszik rajta. Mondani is felesleges, egyáltalán nem szándékozik bántani az orkot, sőt, nagyon valószínűnek tartja, hogy nem lenne sok esélye, ha tényleg verekedésre kerülne a sor. A másik viselkedését látva viszont ezt mindenképpen igyekszik elkerülni, ezért nem is közelít felé.*
- Öhm, nem eszem sem orkot, sem bőrövet. De amúgy sem hiszem, hogy meg tudnálak ölni, szóval felesleges aggódnod.
*Ezzel előhúzza kését és az ork lábai elé dobja, remélve, hogy ez nem fog további heves érzelmeket kiváltani a másikból.
Átvillam agyán a gondolat, hogy itthagyja őt és elsétál, de mégsem teszi, mert nagyon érdekli, hogy miért viselkedik így egy ork, aki egy legyintéssel elintézhetné, főleg így, hogy fegyvertelen. Még mindig lehetőségnek tartja, hogy az ork férfi csak tréfál vele, de el nem tudja képzelni mi oka lenne rá. Az biztos, hogy az idegen kinézetéből sem arra következtetne az ember, hogy gyáva.*
- Nem hiszem, hogy bármi veszélyt jelentenék rád.
*Fut végig egy halvány mosoly az arcán, a helyzet komikumának adózva.*
2441. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-22 18:19:06
Üzenet elküldve: 2016-07-22 18:19:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Krna Kvajd//
*Éppen jóízűen csámcsogott, és már el is tette az öv megmaradt részét, amikor egy hangra lett figyelmes, ahogy odafordítja ostoba fejét a hang irányába egyik legnagyobb félelme áll előtte. Egy ember. Méghozzá nem az a vékony testű, hosszú hajú, akiktől nem retteg, hanem ez aki borzasztó rémületet kelt a kis lelkében. Egy pillanatra lefagy, majd tudatosul benne, hogy cselekednie kell, ha nem akar meghalni.*
-Megy el! Tűnés! Hess, hess!
*Rikácsolja, miközben próbálja előszedni a számszeríját, de azt olyan ügyetlenül teszi, hogy összegabalyodik az egész, és sehogy sem tudja két mancsra fogni, hogy rátartsa erre a megelevenedett lidércnyomásra.*
~Dargal menekül! Fut!~
*De hiába próbálja rávenni magát, hogy menjen, lábai ólomsúlyként neheznek a porba.*
~Megy innen messzire!~
*Ahogy felfogja, semmi esélye, a lehető legkisebbre próbálja összehúzni magát, és a lehető legbátrabb hangot megütni... Valljuk be, ez most csak nyafogásnak hangzik.*
-El! Nem ölni meg Dargal! Dargal fél!
*Amennyire tud, óvatosan hátrálni kezd, és körbe-körbe les riadtan, hátha jön valaki, aki megmentheti. De nem. Egy olyan hosszú hajú sincs, mint azok, akik ki szokták ragadni az ilyen szorult helyzetekből. Hol van most az a boldog pillanat, amikor a kis övcsat csillogásában gyönyörködhetett? Tudta ő, hogy nem szabad az úton mennie, ha jót akar, de elkalandozott az ösvényre, és most megnézheti magát!*
~Dargal megvéd maga! Dargal erős, nagy ork!~
*Közben két izzadtságtól nyirkos, remegő tenyerébe fogja sarlóját, de el is ejti azon nyomban, ahogy felpillant, és találkozik a tekintete ezzel a monstrummal, aki megszólította volt.*
*Éppen jóízűen csámcsogott, és már el is tette az öv megmaradt részét, amikor egy hangra lett figyelmes, ahogy odafordítja ostoba fejét a hang irányába egyik legnagyobb félelme áll előtte. Egy ember. Méghozzá nem az a vékony testű, hosszú hajú, akiktől nem retteg, hanem ez aki borzasztó rémületet kelt a kis lelkében. Egy pillanatra lefagy, majd tudatosul benne, hogy cselekednie kell, ha nem akar meghalni.*
-Megy el! Tűnés! Hess, hess!
*Rikácsolja, miközben próbálja előszedni a számszeríját, de azt olyan ügyetlenül teszi, hogy összegabalyodik az egész, és sehogy sem tudja két mancsra fogni, hogy rátartsa erre a megelevenedett lidércnyomásra.*
~Dargal menekül! Fut!~
*De hiába próbálja rávenni magát, hogy menjen, lábai ólomsúlyként neheznek a porba.*
~Megy innen messzire!~
*Ahogy felfogja, semmi esélye, a lehető legkisebbre próbálja összehúzni magát, és a lehető legbátrabb hangot megütni... Valljuk be, ez most csak nyafogásnak hangzik.*
-El! Nem ölni meg Dargal! Dargal fél!
*Amennyire tud, óvatosan hátrálni kezd, és körbe-körbe les riadtan, hátha jön valaki, aki megmentheti. De nem. Egy olyan hosszú hajú sincs, mint azok, akik ki szokták ragadni az ilyen szorult helyzetekből. Hol van most az a boldog pillanat, amikor a kis övcsat csillogásában gyönyörködhetett? Tudta ő, hogy nem szabad az úton mennie, ha jót akar, de elkalandozott az ösvényre, és most megnézheti magát!*
~Dargal megvéd maga! Dargal erős, nagy ork!~
*Közben két izzadtságtól nyirkos, remegő tenyerébe fogja sarlóját, de el is ejti azon nyomban, ahogy felpillant, és találkozik a tekintete ezzel a monstrummal, aki megszólította volt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579