Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 202 (4021. - 4040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4040. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-10 21:59:15
Üzenet elküldve: 2018-10-10 21:59:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Végül mégiscsak meglelte az utat. Talán mégsem a vízen kellett volna utaznia, rövidítést remélve. Az érte hozott áldozatot nem szabad ilyen könnyedén eltékozolnia. Egy ideje hallgat, csak viszi előre a lába. Alighanem elkezdett tartalékokból dolgozni a szervezete. De ha még nem, akkor hamarosan megtörténhet. Ez is a túlélés egy módja, míg a biztonságot el nem éri. Akkor aztán lehet, hogy nem csak egy napot fog átaludni.
Időnként majszolgat az élelemből, kortyol a vízből. Kevéssel beéri, pedig tudja, hogy a folyadékra nagyobb szüksége lenne. Meg egy puha ágyra meleg dunyhával. Az édesanyja zöldséglevesére és apja felolvasására. De még a bátyja szekálásának is örülne most. Mikor elkerülte a romokat, összeszorult a szíve, és könnyek marták vöröslő szemét. Azóta még nehezebb a súly a vállán, de furcsamód az akarata is acélosabb.
Hogy mennyi idő telt el, hányszor állt meg pihenni, szinte már nem is tartja számon. Csak az a fontos, hogy megérkezzen a levegő városába, melynek derengő sziluettjét minden kanyarban látni véli.*
*Végül mégiscsak meglelte az utat. Talán mégsem a vízen kellett volna utaznia, rövidítést remélve. Az érte hozott áldozatot nem szabad ilyen könnyedén eltékozolnia. Egy ideje hallgat, csak viszi előre a lába. Alighanem elkezdett tartalékokból dolgozni a szervezete. De ha még nem, akkor hamarosan megtörténhet. Ez is a túlélés egy módja, míg a biztonságot el nem éri. Akkor aztán lehet, hogy nem csak egy napot fog átaludni.
Időnként majszolgat az élelemből, kortyol a vízből. Kevéssel beéri, pedig tudja, hogy a folyadékra nagyobb szüksége lenne. Meg egy puha ágyra meleg dunyhával. Az édesanyja zöldséglevesére és apja felolvasására. De még a bátyja szekálásának is örülne most. Mikor elkerülte a romokat, összeszorult a szíve, és könnyek marták vöröslő szemét. Azóta még nehezebb a súly a vállán, de furcsamód az akarata is acélosabb.
Hogy mennyi idő telt el, hányszor állt meg pihenni, szinte már nem is tartja számon. Csak az a fontos, hogy megérkezzen a levegő városába, melynek derengő sziluettjét minden kanyarban látni véli.*
4039. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-10 13:43:56
Üzenet elküldve: 2018-10-10 13:43:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A fanyar és az avarillatú//
- Köszönöm, azt hiszem most kérem.* – Köszöni meg a repetát és azonnal hozzá is lát az elfogyasztásához*
- Természetesen, én is így gondoltam.* – válaszolja az elragadó szemű Zeyának. Izé, a leragadó szemű, javítja ki magát gyorsan. Még elnézi, ahogy elvackol és elalszik a lány, majd felméri a tüzelőkészletet. Úgy néz ki elég lesz reggelig.
A tűz mellé teríti takaróját és rá telepszik. Olykor föláll és körbekémlel. Gondolkodóba esik, hogy mit lehetne tenni elalvás ellen. Anno Arces mélyalvó volt, így teljesen megfelelő volt, ha a kezébe fogott két-három dobótört és ha elaludt akkor a földre eső fegyverek zörgése visszarántotta az ébrenlétbe. Fel sem tételezi, hogy Zeya ne ébredne föl ekkora zajra, úgyhogy új módszerrel kell kísérleteznie.
Előbb körbe-körbe sétál, nézelődik, viszont mivel semmi sem történik, a víz meg a maga andalító módján csobog így gyorsan elunja magát. Álmodozni, elgondolkodni ilyenkor nem tanácsos, az egyenes út az elalvásig, így valami gyakorlati dolgot kell kitalálnia a maga szórakoztatására. Előbb faragni kezd, egy nagy szalmakalapot viselő szerzetes lesz a fadarabból, majd kis kajánsággal gyorsan kreál mellé egy kordét is. Igaz csak két kerekűt, de akkor is az.
Már épp Arja alakját próbálja meg valamelyik ágba belelátni, mikor az éjszaka csendjéhez képest hangos csörtetésre lesz figyelmes. Az egyik köteget a tűzből kiemelve elsiet a hang irányába és másik kezében a kivont karddal fürkészni kezdi a sötétséget a fénykör határán. Lépésről lépésre óvakodik az időnként felhangzó lendületes nekiiramodások felé, de nem lát semmit. Már bőven a hang forrásánál kellene lennie, de jó fél perce már semmi zaj nem töri meg a csendet Rodderiego léptein és óvatos levegővételén túl. A válla fölött hátra pillant, nem csak el akarják-e csalni az alvó Zeya mellől, de a tábortűz fényében semmit nem lát és hát ugye hallani sem hall. Már épp indulna vissza, mikor egy újabb nekiiramodó csörtetés végén egy közeli bokor ágai rezdülnek meg. A bokorhoz óvakodva mocorgást hall, de a magas fű és az ág levelei sem mozdulnak. Óvatosan tereli félre a füvet kardjával, majd egy pár pillanat múlva feltűnik két tüskés gombóc négy szempárjában a fáklya fénye. Bosszankodva indul vissza a tűz mellé. ~ Ó én balga. Pedig tényleg úgy hangoztak, mintha nem egy sün-, hanem egy vaddisznópáros csörtetett volna erre. Még jó, hogy Zeya nem ébredt föl, meg én sem keltettem, mert lenne most nagy megrovó nézés, meg fejcsóválás.~
A tűz mellé visszaülve azért elkönyveli, hogy legalább felébredt a nagy izgalomra és a hősiessége hatszemközt marad, amiből két pár tulajdonosai csak valami furmányos druidának tudják felfedni közös titkukat.
Amikor a csillagok mutatják, kicsit megrakja a tüzet, hogy az eddiginél picit melegebb fogadja a takaró alól kibújó Zeyát, majd óvatosan felébreszti őt. Általában megvárja ilyenkor a másik fél teljes ébredését, de mostani társánál nem érzi szükségét. Takarójába vackolja magát, most kifejezetten a tűz melegének határán belülre és gyorsan álomba is merül.
Reggel a finom illatok már ébresztgetik, de úgy van vele, hogy lustálkodik, ameddig lehet. Nehéz út vár rájuk. Nem sokáig maradhat azonban fekve Zeya felkelti. Gyors reggeli, frissítő mosdás, készletfeltöltés és pakolás után neki is indulnak a mai menetnek.
Út közben az első alkalmas fáról vagy bokorról hasít két jó embermagas botot, hisz jó szolgálatot tehet még a mocsaras vidéken.*
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.10 13:47:45
- Köszönöm, azt hiszem most kérem.* – Köszöni meg a repetát és azonnal hozzá is lát az elfogyasztásához*
- Természetesen, én is így gondoltam.* – válaszolja az elragadó szemű Zeyának. Izé, a leragadó szemű, javítja ki magát gyorsan. Még elnézi, ahogy elvackol és elalszik a lány, majd felméri a tüzelőkészletet. Úgy néz ki elég lesz reggelig.
A tűz mellé teríti takaróját és rá telepszik. Olykor föláll és körbekémlel. Gondolkodóba esik, hogy mit lehetne tenni elalvás ellen. Anno Arces mélyalvó volt, így teljesen megfelelő volt, ha a kezébe fogott két-három dobótört és ha elaludt akkor a földre eső fegyverek zörgése visszarántotta az ébrenlétbe. Fel sem tételezi, hogy Zeya ne ébredne föl ekkora zajra, úgyhogy új módszerrel kell kísérleteznie.
Előbb körbe-körbe sétál, nézelődik, viszont mivel semmi sem történik, a víz meg a maga andalító módján csobog így gyorsan elunja magát. Álmodozni, elgondolkodni ilyenkor nem tanácsos, az egyenes út az elalvásig, így valami gyakorlati dolgot kell kitalálnia a maga szórakoztatására. Előbb faragni kezd, egy nagy szalmakalapot viselő szerzetes lesz a fadarabból, majd kis kajánsággal gyorsan kreál mellé egy kordét is. Igaz csak két kerekűt, de akkor is az.
Már épp Arja alakját próbálja meg valamelyik ágba belelátni, mikor az éjszaka csendjéhez képest hangos csörtetésre lesz figyelmes. Az egyik köteget a tűzből kiemelve elsiet a hang irányába és másik kezében a kivont karddal fürkészni kezdi a sötétséget a fénykör határán. Lépésről lépésre óvakodik az időnként felhangzó lendületes nekiiramodások felé, de nem lát semmit. Már bőven a hang forrásánál kellene lennie, de jó fél perce már semmi zaj nem töri meg a csendet Rodderiego léptein és óvatos levegővételén túl. A válla fölött hátra pillant, nem csak el akarják-e csalni az alvó Zeya mellől, de a tábortűz fényében semmit nem lát és hát ugye hallani sem hall. Már épp indulna vissza, mikor egy újabb nekiiramodó csörtetés végén egy közeli bokor ágai rezdülnek meg. A bokorhoz óvakodva mocorgást hall, de a magas fű és az ág levelei sem mozdulnak. Óvatosan tereli félre a füvet kardjával, majd egy pár pillanat múlva feltűnik két tüskés gombóc négy szempárjában a fáklya fénye. Bosszankodva indul vissza a tűz mellé. ~ Ó én balga. Pedig tényleg úgy hangoztak, mintha nem egy sün-, hanem egy vaddisznópáros csörtetett volna erre. Még jó, hogy Zeya nem ébredt föl, meg én sem keltettem, mert lenne most nagy megrovó nézés, meg fejcsóválás.~
A tűz mellé visszaülve azért elkönyveli, hogy legalább felébredt a nagy izgalomra és a hősiessége hatszemközt marad, amiből két pár tulajdonosai csak valami furmányos druidának tudják felfedni közös titkukat.
Amikor a csillagok mutatják, kicsit megrakja a tüzet, hogy az eddiginél picit melegebb fogadja a takaró alól kibújó Zeyát, majd óvatosan felébreszti őt. Általában megvárja ilyenkor a másik fél teljes ébredését, de mostani társánál nem érzi szükségét. Takarójába vackolja magát, most kifejezetten a tűz melegének határán belülre és gyorsan álomba is merül.
Reggel a finom illatok már ébresztgetik, de úgy van vele, hogy lustálkodik, ameddig lehet. Nehéz út vár rájuk. Nem sokáig maradhat azonban fekve Zeya felkelti. Gyors reggeli, frissítő mosdás, készletfeltöltés és pakolás után neki is indulnak a mai menetnek.
Út közben az első alkalmas fáról vagy bokorról hasít két jó embermagas botot, hisz jó szolgálatot tehet még a mocsaras vidéken.*
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.10 13:47:45
4038. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-10 12:55:54
Üzenet elküldve: 2018-10-10 12:55:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Főnyereménynek lenni jó dolog, főleg, ha az a főnyeremény a mellette ülő elf lányé. Lyz olyan húrokat mozgatott meg benne, amelyekről azt hitte, nincsenek is. Olyan ez, mint amikor valaki, aki nem szokott kaszálni, egy nap beáll a napszámosok közé és este rájön, hogy ott is vannak izmok, ahol eddig azt hitte nincs semmi. Szóval valami ilyesmi.*
- Biztosan elég lesz. *vigyorog, azt nem meri megmondani, hogy a kulacsában még van egy kevés abból, amit Jayzionnal és a másik füstösképű mélységivel csentek el a pincéből. Bár régen történt, minden kortyát úgy őrizgette, mint valami kincset. Nem szeretne lebukni, de még bármi megeshet. Ha Lyz eleget iszik, talán észre sem veszi, ha rátölt még a kulacsából.
A sült húsról semmi sem jut eszébe, azon kívül, hogy mennyire éhes. A hússzelet látványától is összeszalad a nyál a szájában és alig várja, hogy a szájába tömhesse. Fogalmas sincs róla, hogy a minx húsának milyennek kellene lennie, vagy arról, hogy mennyire rossz ízű is, így teljes nyugalommal és falánksággal rabol rá a leszelt sültre.
Másra számít, így ízlelőbimbói először becsapják, csak a második rágás után jut el az agyáig, hogy ez a hús bizony olyan keserű, mint a méreg. Először nem tud Lyzre nézni, hogy észlelje az arcára kiülő, egyszerre bűntudatos és nevető kifejezést, hogy rájöjjön, bizony tréfa áldozatává vált.
Még mindig az ingujját nyalogatja, amikor az elf lány felé nyújtja a borosüveget. Úgy kap rá, mint gyöngytyúk arra a bizonyos dologra és húzza meg erősen. A bor először ugyanolyan keserű, mint a hús volt, de pár korty és máris múlik a keserű íz, de az emléke még ott kísért a nyelvén.*
- Micsoda? Ez ilyen? *kérdi előbb megrökönyödve, majd ahogy látja Lyz nevetésbe hajó mosolyát, nem tudja megállni, hogy maga is el ne mosolyodjon, végül pedig már nevetve kérdezi.*
- Te most komolyan behúztál a csőbe? Ezt nem hiszem el! *csap a comjára szabad kezével, majd újra iszik egy kortyot, hogy a finxhús utolsó mementóját is lemossa nyelvéről. Látszik, hogy semmi sértődés nincs benne, sőt, még némi tisztelettel is néz a másik hegyesfülűre.*
- Süti, hát tényleg te vagy egy főnyeremény! *kerekedik el a szeme, ha eddig szerelmes volt, akkor most kétszer annyira beleesett Lyzbe ezt a bűnbánó arcot látva. Ennél csak akkor szebb, ha dühös.*
- Úgy megcsókolnálak. *csúszik ki a száján a mondat, ahogy szíve kuglófjának egyetlen mazsoláját figyeli, hogy szinte azonnal kerüljön tudatába, hogy kimondta, amit csak gondolni akart.
Megmerevedik, mint a kígyó, elkerekedett szemekkel néz Lyzre.*
- Úgy értem... úgy megcsókllzzzmm... csiklandoználak. *érzi, hogy ezzel csak ront a helyzeten, de zavarban van, mint az első ember anyák napján.*
- Már jobb a karom, lövünk egyet? *kérdi gyorsan és felugorva a céltábla felé fordul lángoló arccal.*
//Íjászverseny//
*Főnyereménynek lenni jó dolog, főleg, ha az a főnyeremény a mellette ülő elf lányé. Lyz olyan húrokat mozgatott meg benne, amelyekről azt hitte, nincsenek is. Olyan ez, mint amikor valaki, aki nem szokott kaszálni, egy nap beáll a napszámosok közé és este rájön, hogy ott is vannak izmok, ahol eddig azt hitte nincs semmi. Szóval valami ilyesmi.*
- Biztosan elég lesz. *vigyorog, azt nem meri megmondani, hogy a kulacsában még van egy kevés abból, amit Jayzionnal és a másik füstösképű mélységivel csentek el a pincéből. Bár régen történt, minden kortyát úgy őrizgette, mint valami kincset. Nem szeretne lebukni, de még bármi megeshet. Ha Lyz eleget iszik, talán észre sem veszi, ha rátölt még a kulacsából.
A sült húsról semmi sem jut eszébe, azon kívül, hogy mennyire éhes. A hússzelet látványától is összeszalad a nyál a szájában és alig várja, hogy a szájába tömhesse. Fogalmas sincs róla, hogy a minx húsának milyennek kellene lennie, vagy arról, hogy mennyire rossz ízű is, így teljes nyugalommal és falánksággal rabol rá a leszelt sültre.
Másra számít, így ízlelőbimbói először becsapják, csak a második rágás után jut el az agyáig, hogy ez a hús bizony olyan keserű, mint a méreg. Először nem tud Lyzre nézni, hogy észlelje az arcára kiülő, egyszerre bűntudatos és nevető kifejezést, hogy rájöjjön, bizony tréfa áldozatává vált.
Még mindig az ingujját nyalogatja, amikor az elf lány felé nyújtja a borosüveget. Úgy kap rá, mint gyöngytyúk arra a bizonyos dologra és húzza meg erősen. A bor először ugyanolyan keserű, mint a hús volt, de pár korty és máris múlik a keserű íz, de az emléke még ott kísért a nyelvén.*
- Micsoda? Ez ilyen? *kérdi előbb megrökönyödve, majd ahogy látja Lyz nevetésbe hajó mosolyát, nem tudja megállni, hogy maga is el ne mosolyodjon, végül pedig már nevetve kérdezi.*
- Te most komolyan behúztál a csőbe? Ezt nem hiszem el! *csap a comjára szabad kezével, majd újra iszik egy kortyot, hogy a finxhús utolsó mementóját is lemossa nyelvéről. Látszik, hogy semmi sértődés nincs benne, sőt, még némi tisztelettel is néz a másik hegyesfülűre.*
- Süti, hát tényleg te vagy egy főnyeremény! *kerekedik el a szeme, ha eddig szerelmes volt, akkor most kétszer annyira beleesett Lyzbe ezt a bűnbánó arcot látva. Ennél csak akkor szebb, ha dühös.*
- Úgy megcsókolnálak. *csúszik ki a száján a mondat, ahogy szíve kuglófjának egyetlen mazsoláját figyeli, hogy szinte azonnal kerüljön tudatába, hogy kimondta, amit csak gondolni akart.
Megmerevedik, mint a kígyó, elkerekedett szemekkel néz Lyzre.*
- Úgy értem... úgy megcsókllzzzmm... csiklandoználak. *érzi, hogy ezzel csak ront a helyzeten, de zavarban van, mint az első ember anyák napján.*
- Már jobb a karom, lövünk egyet? *kérdi gyorsan és felugorva a céltábla felé fordul lángoló arccal.*
4037. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-10 12:48:45
Üzenet elküldve: 2018-10-10 12:48:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A fanyar és az avarillatú//
*Az üdeség magyarázata alatt a kezéből pakol le, de azért meghallgatja, amit társa mond. A végén ugyanazzal az arckifejezéssel néz hátra, de már nem mogorván.*
- Ha te mondod…
*A mesékről szóló téma közben már kezdhetik vacsorájukat fogyasztani, ebben Zeya komoly előnyt élvez, mivel nem ő beszél. Mint általában.*
- Aha.
*Feleli kissé töprengőn. Egy mesét ő is szívesen meghallgatna, ám most kifejezetten leragadnak a szemei, nem akar megint lemaradni a végéről, mint amikor Isq mesélt neki Észak reményéről. Vagyis inkább verselt. Ezúttal a harmadik félszeletét felkínálja Roddnak, nem szokott sokat enni. Reggel biztosan a fáradtság miatt érezte éhesebbnek magát.*
- Kezded ma te az őrködést?
*Igaz, Rodd korán kelt, de ő meg nagyon későn feküdt, és úgy érzi, azonnal el tudna aludni. Így hatékonyabban nyerhetik vissza az erejüket, mert neki nincs szüksége többre az éjszaka felénél. Ha Rodd beleegyezik, akkor még iszik egy kis vizet, aztán azonnal elvackolja magát. A víz megnyugtató csobogása és a ropogó tűz hangja gyorsan álomba ringatja.
Amint felébresztik, leváltja társát és reggelig éberen őrködik szőttesébe burkolózva. A nagyon távolban tompa farkasüvöltés kél, de egyébként csendes az éjszaka. Kissé felhős, de olykor előbújnak a csillagok. Most ő készíti elő a reggelit, ezúttal nem málhájának súlyát csökkentő célzattal, hanem mert jó ötletnek tartotta, hogy ébresztőre elkészült a reggeli. Roddot így már akár a jó illatok is ébreszthetik.
Ma nagy napnak néznek elébe, nekivágnak az ingoványnak. Nem ígérkezik kellemesnek, de talán az égiek kegyéből egy nap alatt letudják és elérik a tavat. Legalább maximális vízkészlettel és a reggeli arcmosás frissességével – avagy üdeségével - indulhatnak neki.*
*Az üdeség magyarázata alatt a kezéből pakol le, de azért meghallgatja, amit társa mond. A végén ugyanazzal az arckifejezéssel néz hátra, de már nem mogorván.*
- Ha te mondod…
*A mesékről szóló téma közben már kezdhetik vacsorájukat fogyasztani, ebben Zeya komoly előnyt élvez, mivel nem ő beszél. Mint általában.*
- Aha.
*Feleli kissé töprengőn. Egy mesét ő is szívesen meghallgatna, ám most kifejezetten leragadnak a szemei, nem akar megint lemaradni a végéről, mint amikor Isq mesélt neki Észak reményéről. Vagyis inkább verselt. Ezúttal a harmadik félszeletét felkínálja Roddnak, nem szokott sokat enni. Reggel biztosan a fáradtság miatt érezte éhesebbnek magát.*
- Kezded ma te az őrködést?
*Igaz, Rodd korán kelt, de ő meg nagyon későn feküdt, és úgy érzi, azonnal el tudna aludni. Így hatékonyabban nyerhetik vissza az erejüket, mert neki nincs szüksége többre az éjszaka felénél. Ha Rodd beleegyezik, akkor még iszik egy kis vizet, aztán azonnal elvackolja magát. A víz megnyugtató csobogása és a ropogó tűz hangja gyorsan álomba ringatja.
Amint felébresztik, leváltja társát és reggelig éberen őrködik szőttesébe burkolózva. A nagyon távolban tompa farkasüvöltés kél, de egyébként csendes az éjszaka. Kissé felhős, de olykor előbújnak a csillagok. Most ő készíti elő a reggelit, ezúttal nem málhájának súlyát csökkentő célzattal, hanem mert jó ötletnek tartotta, hogy ébresztőre elkészült a reggeli. Roddot így már akár a jó illatok is ébreszthetik.
Ma nagy napnak néznek elébe, nekivágnak az ingoványnak. Nem ígérkezik kellemesnek, de talán az égiek kegyéből egy nap alatt letudják és elérik a tavat. Legalább maximális vízkészlettel és a reggeli arcmosás frissességével – avagy üdeségével - indulhatnak neki.*
4036. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-10 10:40:39
Üzenet elküldve: 2018-10-10 10:40:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A fanyar és az avarillatú//
- Friss és frissítő. Vagy valami ilyesmi. Mint egy most szedett érett alma zamata, mint néhány korty egy forró napon a sziklából előtörő forrásból. *- válaszol az odavanásra mosolyogva Zeya hátának. Sokan nem tudják, de a beszéden hallani, ha a másik mosolyog, sőt ha valaki tudja mit keres, akkor azt is hogy a beszélő ül vagy áll, dolgozik vagy épp lazít.* - Legalábbis én most így értettem.
* Amennyiben Zeya ragaszkodik, márpedig ragaszkodik ahhoz, hogy az ő cipóját fogyasszák, Rodderiegonak nincs ellenvetése. Megvárja amíg a lány előveszi és abból készül a vacsora.
A zenélés most is felfrissíti mint mindig, amikor nem magára erőszakolja a játékot valaki kedvéért. Miután végzett gondosan elrakja, kétszer is ellenőrzi, hogy a vízhatlan tok rendesen záródott-e. Holnap a lápvidék párás levegője alattomosan tönkre tudná tenni nemcsak a húrozást, hanem idővel magát a hangszert is. Tudja reggel még egyszer leellenőrzi még ennek ellenére.*
- Köszönöm.*- Mosolyog a vacsorát elkészítő lányra.*
- Változó.*– feleli a kérdésre.* - A legtöbb dolgot megtanulom, hisz ha el akarom mondani mondjuk egy este a tábortűz mellett vagy egy ivóban, akkor nincs idő és lehetőség olvasni a történetet vagy verset, főleg ha zene is dukál alá. Persze van amit leírok, hogy később meg tudjam tanulni vagy én költök egy verset, hogy el ne felejtsem, esetleg oda tudjam adni valakinek. De a legendákat, meséket, verseket általában fejből tudom. A történelem az más tészta, azt le kell írni, hogy tudd használni. Például az történelmi tény, hogy a 6007. évben az orkok lerohanták az általunk ismert világot és a Túlélő állította meg őket, az viszont legenda, hogy az orkok megőrültek a félelemtől mikor meglátták és egymást gyilkolták halomra csak hogy ne kerüljenek a tekintete elé ami villámokat szórt és kővé dermesztett minden agyarast.
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.10 10:49:39
- Friss és frissítő. Vagy valami ilyesmi. Mint egy most szedett érett alma zamata, mint néhány korty egy forró napon a sziklából előtörő forrásból. *- válaszol az odavanásra mosolyogva Zeya hátának. Sokan nem tudják, de a beszéden hallani, ha a másik mosolyog, sőt ha valaki tudja mit keres, akkor azt is hogy a beszélő ül vagy áll, dolgozik vagy épp lazít.* - Legalábbis én most így értettem.
* Amennyiben Zeya ragaszkodik, márpedig ragaszkodik ahhoz, hogy az ő cipóját fogyasszák, Rodderiegonak nincs ellenvetése. Megvárja amíg a lány előveszi és abból készül a vacsora.
A zenélés most is felfrissíti mint mindig, amikor nem magára erőszakolja a játékot valaki kedvéért. Miután végzett gondosan elrakja, kétszer is ellenőrzi, hogy a vízhatlan tok rendesen záródott-e. Holnap a lápvidék párás levegője alattomosan tönkre tudná tenni nemcsak a húrozást, hanem idővel magát a hangszert is. Tudja reggel még egyszer leellenőrzi még ennek ellenére.*
- Köszönöm.*- Mosolyog a vacsorát elkészítő lányra.*
- Változó.*– feleli a kérdésre.* - A legtöbb dolgot megtanulom, hisz ha el akarom mondani mondjuk egy este a tábortűz mellett vagy egy ivóban, akkor nincs idő és lehetőség olvasni a történetet vagy verset, főleg ha zene is dukál alá. Persze van amit leírok, hogy később meg tudjam tanulni vagy én költök egy verset, hogy el ne felejtsem, esetleg oda tudjam adni valakinek. De a legendákat, meséket, verseket általában fejből tudom. A történelem az más tészta, azt le kell írni, hogy tudd használni. Például az történelmi tény, hogy a 6007. évben az orkok lerohanták az általunk ismert világot és a Túlélő állította meg őket, az viszont legenda, hogy az orkok megőrültek a félelemtől mikor meglátták és egymást gyilkolták halomra csak hogy ne kerüljenek a tekintete elé ami villámokat szórt és kővé dermesztett minden agyarast.
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.10 10:49:39
4035. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-10 09:35:29
Üzenet elküldve: 2018-10-10 09:35:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A fanyar és az avarillatú//
*Egy kissé mogorván mered Rodderiegora a bókja hallatán, majd színtelen hangon dünnyögi.*
- Odavagyok az örömtől. Bármit jelentsen is az, hogy „üde”.
*Válaszra sem várva továbbmegy a dolgára a rőzsével.
A fonatok készítésében iránymutatást ad, mennyire legyen feszes, hogy érdemes csinálni, mikor látja, hogy a férfi először próbálkozik ilyesmivel. Persze nem nagy tudomány, kicsit több idő alatt, de magától is le tudná követni, ám Zeya szereti a hatékonyságot. A fonás után a tördelgetés, majd a csokorba kötés következik, amivel úgy tűnik, munkamegosztásban dolgoznak már.
A horgászással kapcsolatban vegyesek az érzései. Nem bánná, ha most letelepedhetne mestere mellé és tanácsot kérhetne tőle. De biztosan valami hablattyal szúrná ki a szemét, hogy a törékeny csíra is áttöri a földet, a kiscsibe meg maga szabadul ki a tojásból. Nem lenne tőle beljebb. Vannak más technikák is, amihez nem kellene bot, de mivel ahhoz sincs megfelelő felszerelésük, karót gyártani meg nem lenne értelme kellő vadászati gyakorlat híján, a dolog annyiban marad. Rodd kezd úgy beszélni, mint a mestere, de legalább emészthető formában.*
- Nem tudom. Lehet.
*Kommentálja minden bölcsességével. Ha tudja, akkor arra például megpróbál hatással lenni, hogy az ő fejadagjából legyen most vacsora, nem Rodd készletéből. A reggelit is a sajátjából csinálta kettejük számára. Ő is szeretne kevesebbet cipelni holnap.
Még egy darabig elfoglalja magát a rőzsék előkészítésével, aztán nekilát a tűzrakás befejezésének, amit társa elkezdett. A vaskosabb ágakat éjszakára érdemes hagyni, ezért elsősorban a rőzsekötegeket használja, azok könnyebben is gyulladnak meg. Sajnos még így is gyorsan kell cserélni őket, és jellemzően inkább nagy lánggal égnek, de utánpótlás akad és idejük, mint a tenger. A ropogó tűz versenyre kel a zubogó folyó hangjával, ezen az éjszakán éberebbnek kell lenniük, mert a fűben susogó léptek könnyen elvegyülhetnek a környék neszeivel.
Szemrevételezi az előkerülő, megszólaló hangszert. Örül, hogy nem fúvós. Persze, egy-egy dal szépen tud szólni, de ha sokáig hallgatja, megfájdul tőle a feje. Az ütős hangszerek nagyon buzdítók, de azok meg egy idő után egyhangúak, valójában a pengetőseket kedveli a legjobban. Ha már zenéről van szó.
Míg egy kicsit világos van, készít néhány plusz kötözőt, aztán még egy adagnyi rőzsét hoz, de egyelőre csak ledobja a kupacot. Aztán lepakol magáról minden felesleges kiegészítőt, beleértve dobókeresztjeit és kalapját is, és elnyúlik hanyatt fekve, kezeit a feje alatt összekulcsolva. Ő aztán nem zavar meg senkit, élvezi végre a lustálkodást, még egy fűszálat is rágcsál. Közben figyel a tűz táplálására és próbál nem elaludni. Egyre nehezebb, hiszen ezúttal ő csalta el az alvás nagy részét. Amint jelezni kezd a gyomra, a sajtos kenyereket közelebb pakolja a meleghez. Mikor elcsendesülnek az akkordok, ellenőrzi.*
- Majdnem kész.
*Dob a tűzre és nagyot ásít.*
- A meséket fejből tudod vagy leírod őket?
*Egy kissé mogorván mered Rodderiegora a bókja hallatán, majd színtelen hangon dünnyögi.*
- Odavagyok az örömtől. Bármit jelentsen is az, hogy „üde”.
*Válaszra sem várva továbbmegy a dolgára a rőzsével.
A fonatok készítésében iránymutatást ad, mennyire legyen feszes, hogy érdemes csinálni, mikor látja, hogy a férfi először próbálkozik ilyesmivel. Persze nem nagy tudomány, kicsit több idő alatt, de magától is le tudná követni, ám Zeya szereti a hatékonyságot. A fonás után a tördelgetés, majd a csokorba kötés következik, amivel úgy tűnik, munkamegosztásban dolgoznak már.
A horgászással kapcsolatban vegyesek az érzései. Nem bánná, ha most letelepedhetne mestere mellé és tanácsot kérhetne tőle. De biztosan valami hablattyal szúrná ki a szemét, hogy a törékeny csíra is áttöri a földet, a kiscsibe meg maga szabadul ki a tojásból. Nem lenne tőle beljebb. Vannak más technikák is, amihez nem kellene bot, de mivel ahhoz sincs megfelelő felszerelésük, karót gyártani meg nem lenne értelme kellő vadászati gyakorlat híján, a dolog annyiban marad. Rodd kezd úgy beszélni, mint a mestere, de legalább emészthető formában.*
- Nem tudom. Lehet.
*Kommentálja minden bölcsességével. Ha tudja, akkor arra például megpróbál hatással lenni, hogy az ő fejadagjából legyen most vacsora, nem Rodd készletéből. A reggelit is a sajátjából csinálta kettejük számára. Ő is szeretne kevesebbet cipelni holnap.
Még egy darabig elfoglalja magát a rőzsék előkészítésével, aztán nekilát a tűzrakás befejezésének, amit társa elkezdett. A vaskosabb ágakat éjszakára érdemes hagyni, ezért elsősorban a rőzsekötegeket használja, azok könnyebben is gyulladnak meg. Sajnos még így is gyorsan kell cserélni őket, és jellemzően inkább nagy lánggal égnek, de utánpótlás akad és idejük, mint a tenger. A ropogó tűz versenyre kel a zubogó folyó hangjával, ezen az éjszakán éberebbnek kell lenniük, mert a fűben susogó léptek könnyen elvegyülhetnek a környék neszeivel.
Szemrevételezi az előkerülő, megszólaló hangszert. Örül, hogy nem fúvós. Persze, egy-egy dal szépen tud szólni, de ha sokáig hallgatja, megfájdul tőle a feje. Az ütős hangszerek nagyon buzdítók, de azok meg egy idő után egyhangúak, valójában a pengetőseket kedveli a legjobban. Ha már zenéről van szó.
Míg egy kicsit világos van, készít néhány plusz kötözőt, aztán még egy adagnyi rőzsét hoz, de egyelőre csak ledobja a kupacot. Aztán lepakol magáról minden felesleges kiegészítőt, beleértve dobókeresztjeit és kalapját is, és elnyúlik hanyatt fekve, kezeit a feje alatt összekulcsolva. Ő aztán nem zavar meg senkit, élvezi végre a lustálkodást, még egy fűszálat is rágcsál. Közben figyel a tűz táplálására és próbál nem elaludni. Egyre nehezebb, hiszen ezúttal ő csalta el az alvás nagy részét. Amint jelezni kezd a gyomra, a sajtos kenyereket közelebb pakolja a meleghez. Mikor elcsendesülnek az akkordok, ellenőrzi.*
- Majdnem kész.
*Dob a tűzre és nagyot ásít.*
- A meséket fejből tudod vagy leírod őket?
4034. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-09 21:50:56
Üzenet elküldve: 2018-10-09 21:50:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Reggel//
*Miközben kiélvezi a reggeli ízeit, mintha olyasvalaki lenne, akinek a kelleténél többet kellett koplalnia, végighallgat mindenkit, azon tűnődve, hogy miért nincsen benne félelem, inkább csak tompa, rossz előérzet? Utóbbi azonban azóta vele van, hogy otthonról száműzték, szinte már megszokott, ha nem is szívesen látott vendég a lelkében, így már nem is nyugtalanítja annyira, mint eddig.
Bár Intath is, és távoli rokona is elég meggyőző, ami őt illeti, valamiért továbbra sem képes hinni benne, hogy rosszabb lenne a helyzet a városban most, mint azon a napon, amikor az életüket féltve menekültek el onnan, bármennyire is így festi le mindenki a helyzetet.
Persze nem zárja ki a lehetőséget, hogy ő az, aki téved, ugyanakkor abban is biztos, hogyha valamihez nincsen most kedve, akkor az még egy hosszú út valami helyre, amit egyáltalán nem ismer.
Mégis örül, hogy Lau beszél helyette, miközben azon gondolkodik, hogy mi az a különös erő, amely mintha ellenállhatatlanul vonzaná a városba vissza.
Talán ostobaság visszamenni, és nem indokolja semmi más, mint az elf lányhoz való ragaszkodás, és korábbi döntése, miszerint mindenképpen vele marad, az ő érdekében, de a sajátjában is.
Azonban bárhonnan is nézi, és forgatja meg magában a gondolatot úgy tűnik, hogy igazán biztonságban ezen a világon csak szülei és a barátai társaságában lehet a létező, bár előbbieknél is csak akkor, hogyha szerető szülők.
Jelenleg úgy érzi, hogy ennyi, amit megtanult, amióta száműzetése megkezdődött. Sem a nemesség, sem a rokonok, sem az ő ígéretük arra, hogy meg fogják védeni őt nem volt képes megóvni a veszélyektől.
A mágiának a közelébe sem jutott, bár az tény, hogy a Nairadától kapott, és egy álmatlan éjszakán kiolvasott könyvnek köszönhetően sokkal többet ért abból, hogyan kell felélesztenie magában, mint korábban valaha.*
- Én is nagyon köszönök mindent, de egyetértek Lauval. Nem bujkálhatunk itt örökké. És nem is futhatunk örökké és mindig máshová. Kell egy hely, ahol letelepedhetünk. Ezen kívül pedig nem vagyunk nemesek, és sohasem ártottunk senkinek. Ellopni sincs tőlünk mit. Ugyanannyi esélyünk van túlélni Artheniort, mint bárki másnak, aki ott született.
*Elhallgat kicsit, hogy megeméssze az általa éppen kimondott szavakat. Lélekben és gondolatban igazából már régen döntött, így kimondva mégis más színezetet kap minden egyes szó. Így válik döntése végleg visszavonhatatlanná.*
- Én is örülnék neki, ha velünk tartanál, de persze megértem, ha nem. *mosolyog Intathra.*
- Remélem képes leszek megtartani az ígéretet, amit tegnap tettem. *teszi hozzá a lehető legőszintébben. Tényleg reméli, hogy az erdei tó partján való hús és hagymasütögetés nem csak álom marad, és élnek addig mind a ketten, hogy valóság lehessen.
Azt, hogy az elf velük tartson tényleg szeretné, mégis olyan érzése van, mintha búcsúzkodna.*
- Nos, még egyszer mindent köszönök! Jó utat és a legjobbakat! *hajol meg a házigazdák és Intath felé is, majd elmegy összeszedni holmiját, ami még mindig egy táska, amely két játéknyulat, és valamennyi "kincsét" tartalmazza.
Éppen csak papírt kér a szolgálóktól, és valamit, amivel írhat rá, hiszen tudja, hogy még adós édesanyjának egy levéllel, amiben elmesél mindent, ami eddig történt vele azóta, hogy elkezdte száműzetése végtelennek tűnő napjait. Persze nem most kezdi el írni mindazt, amit sokkal jobban szeretne élőszóban elmondani, de reméli, hogy talán útközben lesz lehetősége legalább pár sort majd a papírra vetni.
Ami őt illeti mindenesetre útra készen áll. Laut várja az előtérben, hogy indulhassanak.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.09 21:53:33
*Miközben kiélvezi a reggeli ízeit, mintha olyasvalaki lenne, akinek a kelleténél többet kellett koplalnia, végighallgat mindenkit, azon tűnődve, hogy miért nincsen benne félelem, inkább csak tompa, rossz előérzet? Utóbbi azonban azóta vele van, hogy otthonról száműzték, szinte már megszokott, ha nem is szívesen látott vendég a lelkében, így már nem is nyugtalanítja annyira, mint eddig.
Bár Intath is, és távoli rokona is elég meggyőző, ami őt illeti, valamiért továbbra sem képes hinni benne, hogy rosszabb lenne a helyzet a városban most, mint azon a napon, amikor az életüket féltve menekültek el onnan, bármennyire is így festi le mindenki a helyzetet.
Persze nem zárja ki a lehetőséget, hogy ő az, aki téved, ugyanakkor abban is biztos, hogyha valamihez nincsen most kedve, akkor az még egy hosszú út valami helyre, amit egyáltalán nem ismer.
Mégis örül, hogy Lau beszél helyette, miközben azon gondolkodik, hogy mi az a különös erő, amely mintha ellenállhatatlanul vonzaná a városba vissza.
Talán ostobaság visszamenni, és nem indokolja semmi más, mint az elf lányhoz való ragaszkodás, és korábbi döntése, miszerint mindenképpen vele marad, az ő érdekében, de a sajátjában is.
Azonban bárhonnan is nézi, és forgatja meg magában a gondolatot úgy tűnik, hogy igazán biztonságban ezen a világon csak szülei és a barátai társaságában lehet a létező, bár előbbieknél is csak akkor, hogyha szerető szülők.
Jelenleg úgy érzi, hogy ennyi, amit megtanult, amióta száműzetése megkezdődött. Sem a nemesség, sem a rokonok, sem az ő ígéretük arra, hogy meg fogják védeni őt nem volt képes megóvni a veszélyektől.
A mágiának a közelébe sem jutott, bár az tény, hogy a Nairadától kapott, és egy álmatlan éjszakán kiolvasott könyvnek köszönhetően sokkal többet ért abból, hogyan kell felélesztenie magában, mint korábban valaha.*
- Én is nagyon köszönök mindent, de egyetértek Lauval. Nem bujkálhatunk itt örökké. És nem is futhatunk örökké és mindig máshová. Kell egy hely, ahol letelepedhetünk. Ezen kívül pedig nem vagyunk nemesek, és sohasem ártottunk senkinek. Ellopni sincs tőlünk mit. Ugyanannyi esélyünk van túlélni Artheniort, mint bárki másnak, aki ott született.
*Elhallgat kicsit, hogy megeméssze az általa éppen kimondott szavakat. Lélekben és gondolatban igazából már régen döntött, így kimondva mégis más színezetet kap minden egyes szó. Így válik döntése végleg visszavonhatatlanná.*
- Én is örülnék neki, ha velünk tartanál, de persze megértem, ha nem. *mosolyog Intathra.*
- Remélem képes leszek megtartani az ígéretet, amit tegnap tettem. *teszi hozzá a lehető legőszintébben. Tényleg reméli, hogy az erdei tó partján való hús és hagymasütögetés nem csak álom marad, és élnek addig mind a ketten, hogy valóság lehessen.
Azt, hogy az elf velük tartson tényleg szeretné, mégis olyan érzése van, mintha búcsúzkodna.*
- Nos, még egyszer mindent köszönök! Jó utat és a legjobbakat! *hajol meg a házigazdák és Intath felé is, majd elmegy összeszedni holmiját, ami még mindig egy táska, amely két játéknyulat, és valamennyi "kincsét" tartalmazza.
Éppen csak papírt kér a szolgálóktól, és valamit, amivel írhat rá, hiszen tudja, hogy még adós édesanyjának egy levéllel, amiben elmesél mindent, ami eddig történt vele azóta, hogy elkezdte száműzetése végtelennek tűnő napjait. Persze nem most kezdi el írni mindazt, amit sokkal jobban szeretne élőszóban elmondani, de reméli, hogy talán útközben lesz lehetősége legalább pár sort majd a papírra vetni.
Ami őt illeti mindenesetre útra készen áll. Laut várja az előtérben, hogy indulhassanak.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.09 21:53:33
4033. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-09 14:53:59
Üzenet elküldve: 2018-10-09 14:53:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A fanyar és az avarillatú//
*Rodderiego egyetért Zeyával a táborhelykeresés kérdésében. A folyó mentén elindulnak lefelé, így a megboldogult karavánpihenő is távolabb kerül tőlük, ami megint csak jó dolog. A folyó hangulata őt is megragadja. Hagyja, hogy a hullámok csillogása és futása megragadja és elbájolja. Sikerül orra bukás nélkül haladnia ugyan Zeya mellett, de egyszer-kétszer azért közel kerül hozzá. ~ Hiába a természet megalkuvás nélküli ugyan, mint tegnap a vihar, de a maga egyszerűségében sokkal gyönyörűbb és teljesebb, mint bármi, amit a gondolkodó lények alkotnak. Amit mi alkotunk, azt megszűrjük és visszaadjuk, ennél fogva hiányos és egyoldalú. ~ Gondolatmenetéből Zeya zökkenti ki, aki a tábor helyét is kereste nemcsak elmerült a hely békéjében. Bólint Zeya tervére és maga is lemálház. A dolgait, különös tekintettel a hangszerre védett helyre teszi és maga is elindul a másik irányba rőzsét gyűjteni. Fertályóra múlva megpakolva ér vissza és elkezdi felaprítani a gallyakat. Mikor újabb fertályóra múlva sem érkezik meg útitársa, egy törölközővel visszaindul a parton és egy lankásabb parti részen a ruhájából kiugorva megmártózik a vízben. Kimosni, leváltani a ruhát nem látja értelmét, holnap a lápvidék úgy is nyomokat hagy majd rajta. A frissítő fürdés után gyorsan szárazra törli magát és visszaöltözik. Visszamenet közben haját szárazra dörzsöli és hátul újra varkocsba fogja. Mikor visszér Zeya még sehol. A törölközőjét egy bokorra teríti száradni. Téblábol néhány percig és már-már kezdene aggódni egyedülléte miatt, mikor a lány megjelenik. Láthatóan ő is frissebb és talán vidámabb is. *
- Jó rád nézni, amikor ilyen üde vagy. *– jegyzi meg, tulajdonképp válaszra sem számítva. Még csavarna egyet a mondaton, amiben kapcsolatba hozná a frissességet a tőle való távolsággal, de megint csak magyarázkodhatna, így csak fejben fűzi hozzá. *
-Jó, csináljuk. * -Mondja a kötegelős ötletre. Erre még sose gondolt, lám csak igaza volt Zeya tapasztalatait illetően. A fűfonatokkal kezdik. Rodderiego előbb megfigyeli ahogy Zeya csinálja, majd két-három próbálkozás után, már ő is egész jó fonatokat gyárt, bár még közel sem olyan rutinnal és gyorsasággal. Mivel a saját rőzséjét már méretre törte, a Zeyáéval meg ő foglalkozik, ezért egy közeli bokorcsoport felé indul még egy adagért. Miután visszatér a gondolataiba merülve, nagy megdöbbenésére a másik megszólal.*
- Én még nem horgásztam, hogy őszinte legyek, de most akár azt is kipróbálnám. Hangulatos lehet itt üldögélni és a halvacsora sem lenne rossz. De se bot, se horog. Mondjuk így is kiülhetünk, de el tudom képzelni, hogy ha valakinek ezt csak ürüggyel lehet akkor talál rá. Mint a mestered.* Ő is a fény játékát nézi a hullámzó folyó vizén.* - De az is lehet, hogy csak meg akarta mutatni, hogy vannak dolgok, amiknek az eredményét nem tudjuk befolyásolni. A kertbe elülteted a magot, kikel, öntözöd, gondozod és ha jól csinálod valószínű lesz eredménye. Persze közbe jöhet valami, amitől nem, de azért van ráhatásod, nem is kicsi. A horgászatnál meg gondolom sok mindent nem tehetsz. Bedobod a horgot és vagy bekapják vagy nem. *- von vállat.* - Sok ilyen dolog van az életben. És ezen ha megfeszülsz akkor sem tudsz változtatni. Az egyik legnagyobb bölcsesség, hogy szét tudod válogatni ezeket azoktól, amiért érdemes tenni mert van igazi ráhatásod. Rengeteg időt és energiát megspórolhatsz azokra a dolgokra, ha ezekre nem vesztegeted el.* Újabb vállvonás, majd egy széles vigyor.* - Majd szólj ha jól megy és akkor megtaníthatnál rá engem is, mert én sokszor utólag sem látom a különbséget.
* A frissen hozott ágakat is elkezdi méretre tördelni, majd ha megvan vele lesétál oda, ahol legutóbb köveket látott. Hoz annyit, hogy körbe tudja rakni majd a tüzet. Miután megvan vele és látja Zeya boldogul a tűzrevalóval és a tűzzel, előveszi a cipót és a sajtot. A reggelihez hasonlóan most is készít három-három szeletet és leteszi az egyik kőre. Idővel majd ráolvasztják.
Kényelmesen elhelyezkedik, hisz a tűzgyújtásban már csak zavarná Zeyát és előveszi a Ge'tharr-t. Gondosan ellenőrzi nem sérült-e meg az út során, hisz bár nem emlékszik komolyabb koccanásra, a város óta nem vette kezébe a hangszert. A kecse nyak megnyugtatóan simul a tenyerébe. Ellenőrzi, korrigálja a húrok feszességét, hogy az elpendített akkordok tiszták legyenek. Semmi konkrét dolgot nem szeretne játszani, csak hagyja, hogy lágy dallamok csalogassák elő a hullámokat a nád mögül. Vagy azok a dallamot? Nem is tudja. Játék közben elnézi a vizet, majd a tüzet meggyújtó Zeyát. Most róla is valahogy a víz lágysága jut eszébe. ~ Talán csak az eddigiekhez képest tűnik lágyabbnak. Vagy az összeszedettség mögött eddig sem szikla, csak fagyottá edzett víz volt és most picit felenged? Talán csak a folyó befolyásol. ~ gondolja. Igazából nem is akar most ezzel foglalkozni. Az hogy játszik ellazítja. Nem megszűnik a külvilág, mint amikor nagyon koncentrál valamire, hanem egy hullámhosszra kerül azzal, érzi annak lágyságát, ritmusát, rezdüléseit. Bal keze szinte magától fogja az akkordokat és jobbja is hasonlóan penget. Valójában a tudatos része kikapcsol és addig játszik a hangszerén, amíg valaki ki nem zökkenti vagy közel egy óra múlva teljesen feltöltődve magától ki nem lép a révületből. *
*Rodderiego egyetért Zeyával a táborhelykeresés kérdésében. A folyó mentén elindulnak lefelé, így a megboldogult karavánpihenő is távolabb kerül tőlük, ami megint csak jó dolog. A folyó hangulata őt is megragadja. Hagyja, hogy a hullámok csillogása és futása megragadja és elbájolja. Sikerül orra bukás nélkül haladnia ugyan Zeya mellett, de egyszer-kétszer azért közel kerül hozzá. ~ Hiába a természet megalkuvás nélküli ugyan, mint tegnap a vihar, de a maga egyszerűségében sokkal gyönyörűbb és teljesebb, mint bármi, amit a gondolkodó lények alkotnak. Amit mi alkotunk, azt megszűrjük és visszaadjuk, ennél fogva hiányos és egyoldalú. ~ Gondolatmenetéből Zeya zökkenti ki, aki a tábor helyét is kereste nemcsak elmerült a hely békéjében. Bólint Zeya tervére és maga is lemálház. A dolgait, különös tekintettel a hangszerre védett helyre teszi és maga is elindul a másik irányba rőzsét gyűjteni. Fertályóra múlva megpakolva ér vissza és elkezdi felaprítani a gallyakat. Mikor újabb fertályóra múlva sem érkezik meg útitársa, egy törölközővel visszaindul a parton és egy lankásabb parti részen a ruhájából kiugorva megmártózik a vízben. Kimosni, leváltani a ruhát nem látja értelmét, holnap a lápvidék úgy is nyomokat hagy majd rajta. A frissítő fürdés után gyorsan szárazra törli magát és visszaöltözik. Visszamenet közben haját szárazra dörzsöli és hátul újra varkocsba fogja. Mikor visszér Zeya még sehol. A törölközőjét egy bokorra teríti száradni. Téblábol néhány percig és már-már kezdene aggódni egyedülléte miatt, mikor a lány megjelenik. Láthatóan ő is frissebb és talán vidámabb is. *
- Jó rád nézni, amikor ilyen üde vagy. *– jegyzi meg, tulajdonképp válaszra sem számítva. Még csavarna egyet a mondaton, amiben kapcsolatba hozná a frissességet a tőle való távolsággal, de megint csak magyarázkodhatna, így csak fejben fűzi hozzá. *
-Jó, csináljuk. * -Mondja a kötegelős ötletre. Erre még sose gondolt, lám csak igaza volt Zeya tapasztalatait illetően. A fűfonatokkal kezdik. Rodderiego előbb megfigyeli ahogy Zeya csinálja, majd két-három próbálkozás után, már ő is egész jó fonatokat gyárt, bár még közel sem olyan rutinnal és gyorsasággal. Mivel a saját rőzséjét már méretre törte, a Zeyáéval meg ő foglalkozik, ezért egy közeli bokorcsoport felé indul még egy adagért. Miután visszatér a gondolataiba merülve, nagy megdöbbenésére a másik megszólal.*
- Én még nem horgásztam, hogy őszinte legyek, de most akár azt is kipróbálnám. Hangulatos lehet itt üldögélni és a halvacsora sem lenne rossz. De se bot, se horog. Mondjuk így is kiülhetünk, de el tudom képzelni, hogy ha valakinek ezt csak ürüggyel lehet akkor talál rá. Mint a mestered.* Ő is a fény játékát nézi a hullámzó folyó vizén.* - De az is lehet, hogy csak meg akarta mutatni, hogy vannak dolgok, amiknek az eredményét nem tudjuk befolyásolni. A kertbe elülteted a magot, kikel, öntözöd, gondozod és ha jól csinálod valószínű lesz eredménye. Persze közbe jöhet valami, amitől nem, de azért van ráhatásod, nem is kicsi. A horgászatnál meg gondolom sok mindent nem tehetsz. Bedobod a horgot és vagy bekapják vagy nem. *- von vállat.* - Sok ilyen dolog van az életben. És ezen ha megfeszülsz akkor sem tudsz változtatni. Az egyik legnagyobb bölcsesség, hogy szét tudod válogatni ezeket azoktól, amiért érdemes tenni mert van igazi ráhatásod. Rengeteg időt és energiát megspórolhatsz azokra a dolgokra, ha ezekre nem vesztegeted el.* Újabb vállvonás, majd egy széles vigyor.* - Majd szólj ha jól megy és akkor megtaníthatnál rá engem is, mert én sokszor utólag sem látom a különbséget.
* A frissen hozott ágakat is elkezdi méretre tördelni, majd ha megvan vele lesétál oda, ahol legutóbb köveket látott. Hoz annyit, hogy körbe tudja rakni majd a tüzet. Miután megvan vele és látja Zeya boldogul a tűzrevalóval és a tűzzel, előveszi a cipót és a sajtot. A reggelihez hasonlóan most is készít három-három szeletet és leteszi az egyik kőre. Idővel majd ráolvasztják.
Kényelmesen elhelyezkedik, hisz a tűzgyújtásban már csak zavarná Zeyát és előveszi a Ge'tharr-t. Gondosan ellenőrzi nem sérült-e meg az út során, hisz bár nem emlékszik komolyabb koccanásra, a város óta nem vette kezébe a hangszert. A kecse nyak megnyugtatóan simul a tenyerébe. Ellenőrzi, korrigálja a húrok feszességét, hogy az elpendített akkordok tiszták legyenek. Semmi konkrét dolgot nem szeretne játszani, csak hagyja, hogy lágy dallamok csalogassák elő a hullámokat a nád mögül. Vagy azok a dallamot? Nem is tudja. Játék közben elnézi a vizet, majd a tüzet meggyújtó Zeyát. Most róla is valahogy a víz lágysága jut eszébe. ~ Talán csak az eddigiekhez képest tűnik lágyabbnak. Vagy az összeszedettség mögött eddig sem szikla, csak fagyottá edzett víz volt és most picit felenged? Talán csak a folyó befolyásol. ~ gondolja. Igazából nem is akar most ezzel foglalkozni. Az hogy játszik ellazítja. Nem megszűnik a külvilág, mint amikor nagyon koncentrál valamire, hanem egy hullámhosszra kerül azzal, érzi annak lágyságát, ritmusát, rezdüléseit. Bal keze szinte magától fogja az akkordokat és jobbja is hasonlóan penget. Valójában a tudatos része kikapcsol és addig játszik a hangszerén, amíg valaki ki nem zökkenti vagy közel egy óra múlva teljesen feltöltődve magától ki nem lép a révületből. *
4032. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-09 13:07:28
Üzenet elküldve: 2018-10-09 13:07:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A fanyar és az avarillatú//
- Engem nem zavar.
*Oly rég volt már ilyen vállrándítás. Ez persze az almán esett szabadkozásnak szól. A városra viszont nem szívesen gondol, egy leheletnyit borúsabb lesz tőle a lelke. Nem csak azért, amit otthagyott, hanem azért, mert otthagyta. Ott lebeg halványan a bűntudat a háttérben, és nem tetszik neki. Most se lenne ötlete rá, hogy mit tehetne a változásért. Habár… talán lett volna egy lehetőség... ami hamvába holt. Talán az azt lehetővé tevő személlyel együtt. Valószínűleg már sosem tudja meg, mi történt.
A maga részéről egyetért abban, hogy az ingovány előtt még tartsanak egy pihenő éjszakát, ezért úgy érzi, eléggé ráérnek, hogy kényelmes tempóban haladjanak. Most már mindkét válla sajog a plusz súlytól, mert felváltva hol egyiken, hol másikon viseli a tarisznyát. Ez szerencsére kevésbé zavarja, de azért kellemetlen.
Igazi felüdülés megérkezni a folyópartra, Zeya hangulata nagyot emelkedik tőle. Bőven van idejük megfelelő táborhelyet keresni, ami nem közvetlenül az út mellé esik, hogy minden jött-ment beléjük botoljon. Egymáshoz megfelelően közel eső fákat találni viszont még a vízhez ilyen közel sem teljesen egyszerű, ahogy a tűzifagyűjtés is nehezebb, mint az erdő közelében volt. Itt már a végeláthatatlan fűtenger határát súrolják, mely léleksimogató susogással hullámzik a szélben. Ennél csak a folyó csillogó sodrása nyűgözi le jobban a szerzetesnőt.
Amennyiben ebben megegyeznek, tarisznyáját a táborhelyen hagyva, Roddtól különválva elindul nyugat felé ággyűjtögetés céljából. Megint alaposan kimozgatja izmait, de érzi, most ez sem old meg mindent. Amint a tekergőző folyó cserjéit kellő sűrűségben maga mögött hagyja, lepakolja többi holmiját, majd kulturált módon megejti az elmaradt mosakodást, kigereblyézi kócos haját, végül újra feltűzi. Míg megszárad, kiélvezi a tökéletes békét. Rodderiego társasága nem olyan irritáló, mint amennyire tartott tőle az útjuk elején, most mégis jólesik egy kis magány egy ilyen szép helyen. Összesen talán egy órát van távol, üdén és a világgal egy kicsit jobban kibékülve, kezében rőzsével tér vissza.*
- Hát, nagyobb fa elég kevés van, így a vastag ágaknak is híján vagyunk, de a cserjékről hullottakból lehet még bőven gyűjteni. A vékonyabb végeket kötegekbe rendezhetjük és fűből készített fonattal megköthetjük. Úgyis ráérünk, ha ma már nem megyünk tovább.
*Szívesen elfoglalja magát ilyen kétkezi tevékenységgel, társának nem muszáj csatlakoznia, ha fölöslegesnek érzi. A fűfonatokkal kezd, kapásból úgy húszat készít. Rodd dönthet, hogy betársul ebbe, vagy a rőzsét töri megfelelő méretre, netán egészen mást csinál. Zeya gyakran nézi a vizet, idővel még a nyelve is „megered” tőle.*
- A kolostor közelében van egy hegyi patak, nagyon tiszta vízzel. A mesteremmel gyakran kijártunk oda. Néha horgásztunk. De ebben a folyóban biztosan sokkal több hal van.
*Félretesz egy újabb fonatot, és friss vizet iszik pihenésképpen.*
- Nagyon unalmas dolognak tartottam a horgászatot. Főleg mert arrafelé ritkán van fogás. Szerintem a mesterem is csak pihenni akart olyankor.
- Engem nem zavar.
*Oly rég volt már ilyen vállrándítás. Ez persze az almán esett szabadkozásnak szól. A városra viszont nem szívesen gondol, egy leheletnyit borúsabb lesz tőle a lelke. Nem csak azért, amit otthagyott, hanem azért, mert otthagyta. Ott lebeg halványan a bűntudat a háttérben, és nem tetszik neki. Most se lenne ötlete rá, hogy mit tehetne a változásért. Habár… talán lett volna egy lehetőség... ami hamvába holt. Talán az azt lehetővé tevő személlyel együtt. Valószínűleg már sosem tudja meg, mi történt.
A maga részéről egyetért abban, hogy az ingovány előtt még tartsanak egy pihenő éjszakát, ezért úgy érzi, eléggé ráérnek, hogy kényelmes tempóban haladjanak. Most már mindkét válla sajog a plusz súlytól, mert felváltva hol egyiken, hol másikon viseli a tarisznyát. Ez szerencsére kevésbé zavarja, de azért kellemetlen.
Igazi felüdülés megérkezni a folyópartra, Zeya hangulata nagyot emelkedik tőle. Bőven van idejük megfelelő táborhelyet keresni, ami nem közvetlenül az út mellé esik, hogy minden jött-ment beléjük botoljon. Egymáshoz megfelelően közel eső fákat találni viszont még a vízhez ilyen közel sem teljesen egyszerű, ahogy a tűzifagyűjtés is nehezebb, mint az erdő közelében volt. Itt már a végeláthatatlan fűtenger határát súrolják, mely léleksimogató susogással hullámzik a szélben. Ennél csak a folyó csillogó sodrása nyűgözi le jobban a szerzetesnőt.
Amennyiben ebben megegyeznek, tarisznyáját a táborhelyen hagyva, Roddtól különválva elindul nyugat felé ággyűjtögetés céljából. Megint alaposan kimozgatja izmait, de érzi, most ez sem old meg mindent. Amint a tekergőző folyó cserjéit kellő sűrűségben maga mögött hagyja, lepakolja többi holmiját, majd kulturált módon megejti az elmaradt mosakodást, kigereblyézi kócos haját, végül újra feltűzi. Míg megszárad, kiélvezi a tökéletes békét. Rodderiego társasága nem olyan irritáló, mint amennyire tartott tőle az útjuk elején, most mégis jólesik egy kis magány egy ilyen szép helyen. Összesen talán egy órát van távol, üdén és a világgal egy kicsit jobban kibékülve, kezében rőzsével tér vissza.*
- Hát, nagyobb fa elég kevés van, így a vastag ágaknak is híján vagyunk, de a cserjékről hullottakból lehet még bőven gyűjteni. A vékonyabb végeket kötegekbe rendezhetjük és fűből készített fonattal megköthetjük. Úgyis ráérünk, ha ma már nem megyünk tovább.
*Szívesen elfoglalja magát ilyen kétkezi tevékenységgel, társának nem muszáj csatlakoznia, ha fölöslegesnek érzi. A fűfonatokkal kezd, kapásból úgy húszat készít. Rodd dönthet, hogy betársul ebbe, vagy a rőzsét töri megfelelő méretre, netán egészen mást csinál. Zeya gyakran nézi a vizet, idővel még a nyelve is „megered” tőle.*
- A kolostor közelében van egy hegyi patak, nagyon tiszta vízzel. A mesteremmel gyakran kijártunk oda. Néha horgásztunk. De ebben a folyóban biztosan sokkal több hal van.
*Félretesz egy újabb fonatot, és friss vizet iszik pihenésképpen.*
- Nagyon unalmas dolognak tartottam a horgászatot. Főleg mert arrafelé ritkán van fogás. Szerintem a mesterem is csak pihenni akart olyankor.
4031. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-09 10:18:47
Üzenet elküldve: 2018-10-09 10:18:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A fanyar és az avarillatú//
*Zeya szűk válaszai picit őt is visszafogják. Az önálló döntések meghozatalának gondolatáért ő sem rajong igazán. Valószínű más okból mint Zeya, de akkor is borsódzik tőle a háta. Valószínűsíti, Zeya attól tart, hogy nem lesz tökéletes amit ő tesz. Ezzel szemben Rodderiego nyugodt, mert ő tudja, hogy nem lesz tökéletes bármit dönt vagy tesz is. Ő a felelősségvállalással nincs kibékülve igazán. Magáért még csak-csak, lesz ami lesz egy-egy döntés következménye, de hogy másokat is bajba sodorjon egy ilyennel az azért ijesztő. Persze van, hogy a céljai elérése érdekében mások megrövidülnek, vagy bajuk esik, de az más. Akkor az a cél és nem egy ártatlan társ vagy nézelődő baja. Hogy Zeya nem szeretne nemes lenni, azt megérti, hozzáfűzni valója igazán nincs is.
Az, hogy nem különböznek, ebből a szempontból teljesen igaz is. Mondjuk, ha két lényt egy szobába összezárnak és azok beszélgetnek egymással a helyett, hogy egymásnak esnének, akkor fél nap alatt eljuthatnak ugyanerre a megállapításra. De valóban hasonló helyzetben vannak ebből a szempontból is és ez valahol megnyugtató. No nem az, hogy a másiknak is az a baja ami neki, hanem az, hogy van bennük több közös és nincsenek egyedül egymás mellett. A kettő az nem csak az egynél több, hanem sokszor az egy meg egynél is.
A tempó, amit Zeya diktál, mert ugye ez történik, ha lehet, még lassabb mint a tegnapi. Nem látszik kimerültebbnek, mint tegnap, úgyhogy nem az az ok, de igazából Rodderiegonak mindegy is. Az első alig órában visszatérnek a karavánútra. A délelőtt egy-egy kisebb szükséges párbeszédtől eltekintve eseménytelenül telik. Ahogy haladnak az erdő lassan eltűnik a bal oldalukról és felváltja a még zöld mező. A hegy felől fújó szél már elhozza ide a folyó illatát, de az azon túli láp bűzét még nem cipeli el idáig. A délelőtti órában Rodderiego biztosítja az almát. Picit kisebb, talán kevésbé is friss, mint a Zeyáé, de azért még bőven fogyasztható.*
- Másik árustól vettem a piacon.* - magyarázkodik.* - Tudod ő valószínű a sajátját árulta és jobban rá is szorult, mint az a másik. Általában nem foglalkozom ezzel, de a város most ilyen hatással volt rám.
* Mivel előző nap egész jól haladtak, így ha nem állnak meg ebédelni és pihenni, kora délutánra akár el is érhetik mai tervezett táborhelyet. Ott rá tudnak pihenni a másnapra és át is tudják beszélni, merre volna érdemes továbbhaladniuk a folyó túlpartján.
Ha Zeyának tetszik az ötlet, akkor egy kis út közbeni elmajszolt almával pótolják a szükséges energiát és valóban kora délutánra elérik a folyót. Ha nem akkor a bővebb ebéd eltöltése és kisebb pihenés után útnak indulva a délután derekán érkeznek meg. A folyó túloldalán valahol nem túl messze északkeletre lehet a karavánpihenő baljós romja, de a folyó megnyugtató határvonal közöttük.*
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.09 10:21:02
*Zeya szűk válaszai picit őt is visszafogják. Az önálló döntések meghozatalának gondolatáért ő sem rajong igazán. Valószínű más okból mint Zeya, de akkor is borsódzik tőle a háta. Valószínűsíti, Zeya attól tart, hogy nem lesz tökéletes amit ő tesz. Ezzel szemben Rodderiego nyugodt, mert ő tudja, hogy nem lesz tökéletes bármit dönt vagy tesz is. Ő a felelősségvállalással nincs kibékülve igazán. Magáért még csak-csak, lesz ami lesz egy-egy döntés következménye, de hogy másokat is bajba sodorjon egy ilyennel az azért ijesztő. Persze van, hogy a céljai elérése érdekében mások megrövidülnek, vagy bajuk esik, de az más. Akkor az a cél és nem egy ártatlan társ vagy nézelődő baja. Hogy Zeya nem szeretne nemes lenni, azt megérti, hozzáfűzni valója igazán nincs is.
Az, hogy nem különböznek, ebből a szempontból teljesen igaz is. Mondjuk, ha két lényt egy szobába összezárnak és azok beszélgetnek egymással a helyett, hogy egymásnak esnének, akkor fél nap alatt eljuthatnak ugyanerre a megállapításra. De valóban hasonló helyzetben vannak ebből a szempontból is és ez valahol megnyugtató. No nem az, hogy a másiknak is az a baja ami neki, hanem az, hogy van bennük több közös és nincsenek egyedül egymás mellett. A kettő az nem csak az egynél több, hanem sokszor az egy meg egynél is.
A tempó, amit Zeya diktál, mert ugye ez történik, ha lehet, még lassabb mint a tegnapi. Nem látszik kimerültebbnek, mint tegnap, úgyhogy nem az az ok, de igazából Rodderiegonak mindegy is. Az első alig órában visszatérnek a karavánútra. A délelőtt egy-egy kisebb szükséges párbeszédtől eltekintve eseménytelenül telik. Ahogy haladnak az erdő lassan eltűnik a bal oldalukról és felváltja a még zöld mező. A hegy felől fújó szél már elhozza ide a folyó illatát, de az azon túli láp bűzét még nem cipeli el idáig. A délelőtti órában Rodderiego biztosítja az almát. Picit kisebb, talán kevésbé is friss, mint a Zeyáé, de azért még bőven fogyasztható.*
- Másik árustól vettem a piacon.* - magyarázkodik.* - Tudod ő valószínű a sajátját árulta és jobban rá is szorult, mint az a másik. Általában nem foglalkozom ezzel, de a város most ilyen hatással volt rám.
* Mivel előző nap egész jól haladtak, így ha nem állnak meg ebédelni és pihenni, kora délutánra akár el is érhetik mai tervezett táborhelyet. Ott rá tudnak pihenni a másnapra és át is tudják beszélni, merre volna érdemes továbbhaladniuk a folyó túlpartján.
Ha Zeyának tetszik az ötlet, akkor egy kis út közbeni elmajszolt almával pótolják a szükséges energiát és valóban kora délutánra elérik a folyót. Ha nem akkor a bővebb ebéd eltöltése és kisebb pihenés után útnak indulva a délután derekán érkeznek meg. A folyó túloldalán valahol nem túl messze északkeletre lehet a karavánpihenő baljós romja, de a folyó megnyugtató határvonal közöttük.*
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.09 10:21:02
4030. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-09 06:09:40
Üzenet elküldve: 2018-10-09 06:09:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Csak visszafogottan somolyog Shen reakcióján, aki a főnyeremény mivoltában büszkén díszeleg. Lyz íját markolatánál fogva maga előtt pihenteti, míg a piknikre nem terelődik a szó, na meg a bormámorban eltöltött éjszaka kilátásán. Azon csak fejét csóválja, de azért ha mélyen belegondolna, rájönne, hogy igenis szívesen odakucorodna az aranyhajú mellé, hogy fejét vállán pihentetve bámulja a csillagokat. Lappang, talán magának sem vallaná be. Ki pedig végképp nem mondaná.*
- Nem sokat, de eleget *Ő legalábbis így gondolja a bor mennyiségét illetően.
Azért nem sajnálta a nagyobb üvegbe tölteni, noha nem hozott többet, egyetlen egynél.
Amikor előkerül a hús, és szeletelésre kerül, Shen láthatóan izgatott, és ezért Lyzben megmoccan a bűntudat, immár tartósabban. Főleg akkor, amikor a beszélgetés alatt bizonyossá válik, Shen vagy keveri a szezont a fazonnal, vagy halványlila gőze sincs a minxekről. És Lyz inkább az utóbbira tippelne, a jelek alapján. Mivel semmi árulkodó jele nincs, hogy gyanakodna, a hús ehetetlen. Pedig ekkor már várna legalább egy sanda félmosolyt, vagy egy kósza megjegyzést a minxek húsára. De ezek szerit, Shen éppen úgy nem tud többet ezekről, mint mikor odakerült az erődbe.
Elbohóckodnak szarvasagancsot formázva, egymás kedvére, Lyz is kacag, mert azért Shen fényévekkel jobban csinálja nála. Ő csak amolyan bohóc kontár, és nem is nevettetés a célja, csak az emlék felelevenítése. Ami aztán olyan jól sikerül, hogy mire Lyz a nevetgélésből eszmél, Shen késére kapja a húst, s a szájába is tömi, mielőtt odakaphatna, hogy ne tegye.
Abba nem gondolt bele, hogy mi lesz, ha valóban kóstolásra is kerül, bár könnyelműség volt a részéről, félvállról venni a dolgot. Mert amit felszelnek, azt meg is kóstolják általában. Abban a pillanatban megbánja az erős tréfát, ahogy Shen mosolya az arcára fagy. A vadászlány is dermedve figyel egy pillanatig, s mikor Shen kiköpi a húst, grimaszolva, a nevetés és a bűnbánat közt ingadozik. Kezét a szája elé kapja, de aztán nem habozik, gyorsan a kosárba nyúl, hogy előhalássza a bort, amivel leöblítheti a rossz ízt a fiú.*
- Tessék, tessék, igyál gyorsan *adja oda a dugasztól mentesített üveget. Azért nem állja meg egy kis nevetés nélkül.*
- Minx hús *biggyeszti ajkát bűnbánóan, amikor az ijedt tekintettel találja magát szemközt.*
- Halvány finxed sem volt róla… *Persze ezen nincs mit ragozni.* ne haragudj, gonosz tréfa volt.
*Belehasít, hogy most akár tényleg meg is sértődhet a fiú, és lőttek a felhőtlen programnak. De ami rosszabb, talán ezután szóba sem áll majd vele. Erre ezelőtt egyáltalán nem gondolt.*
- De hoztam sütit is *próbálja menteni a menthetőt, ugyan elég vérszegényre sikeredik. Csak a smaragdszín szemek árulkodnak bűnbánatról, s hogy a takaros gondosan elcsomagolt süteményt egy mozdulattal bontja ki, s húzódik közelebb vele Shenhez, hátha elfogadja békejobbként.*
//Íjászverseny//
*Csak visszafogottan somolyog Shen reakcióján, aki a főnyeremény mivoltában büszkén díszeleg. Lyz íját markolatánál fogva maga előtt pihenteti, míg a piknikre nem terelődik a szó, na meg a bormámorban eltöltött éjszaka kilátásán. Azon csak fejét csóválja, de azért ha mélyen belegondolna, rájönne, hogy igenis szívesen odakucorodna az aranyhajú mellé, hogy fejét vállán pihentetve bámulja a csillagokat. Lappang, talán magának sem vallaná be. Ki pedig végképp nem mondaná.*
- Nem sokat, de eleget *Ő legalábbis így gondolja a bor mennyiségét illetően.
Azért nem sajnálta a nagyobb üvegbe tölteni, noha nem hozott többet, egyetlen egynél.
Amikor előkerül a hús, és szeletelésre kerül, Shen láthatóan izgatott, és ezért Lyzben megmoccan a bűntudat, immár tartósabban. Főleg akkor, amikor a beszélgetés alatt bizonyossá válik, Shen vagy keveri a szezont a fazonnal, vagy halványlila gőze sincs a minxekről. És Lyz inkább az utóbbira tippelne, a jelek alapján. Mivel semmi árulkodó jele nincs, hogy gyanakodna, a hús ehetetlen. Pedig ekkor már várna legalább egy sanda félmosolyt, vagy egy kósza megjegyzést a minxek húsára. De ezek szerit, Shen éppen úgy nem tud többet ezekről, mint mikor odakerült az erődbe.
Elbohóckodnak szarvasagancsot formázva, egymás kedvére, Lyz is kacag, mert azért Shen fényévekkel jobban csinálja nála. Ő csak amolyan bohóc kontár, és nem is nevettetés a célja, csak az emlék felelevenítése. Ami aztán olyan jól sikerül, hogy mire Lyz a nevetgélésből eszmél, Shen késére kapja a húst, s a szájába is tömi, mielőtt odakaphatna, hogy ne tegye.
Abba nem gondolt bele, hogy mi lesz, ha valóban kóstolásra is kerül, bár könnyelműség volt a részéről, félvállról venni a dolgot. Mert amit felszelnek, azt meg is kóstolják általában. Abban a pillanatban megbánja az erős tréfát, ahogy Shen mosolya az arcára fagy. A vadászlány is dermedve figyel egy pillanatig, s mikor Shen kiköpi a húst, grimaszolva, a nevetés és a bűnbánat közt ingadozik. Kezét a szája elé kapja, de aztán nem habozik, gyorsan a kosárba nyúl, hogy előhalássza a bort, amivel leöblítheti a rossz ízt a fiú.*
- Tessék, tessék, igyál gyorsan *adja oda a dugasztól mentesített üveget. Azért nem állja meg egy kis nevetés nélkül.*
- Minx hús *biggyeszti ajkát bűnbánóan, amikor az ijedt tekintettel találja magát szemközt.*
- Halvány finxed sem volt róla… *Persze ezen nincs mit ragozni.* ne haragudj, gonosz tréfa volt.
*Belehasít, hogy most akár tényleg meg is sértődhet a fiú, és lőttek a felhőtlen programnak. De ami rosszabb, talán ezután szóba sem áll majd vele. Erre ezelőtt egyáltalán nem gondolt.*
- De hoztam sütit is *próbálja menteni a menthetőt, ugyan elég vérszegényre sikeredik. Csak a smaragdszín szemek árulkodnak bűnbánatról, s hogy a takaros gondosan elcsomagolt süteményt egy mozdulattal bontja ki, s húzódik közelebb vele Shenhez, hátha elfogadja békejobbként.*
4029. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-08 17:33:19
Üzenet elküldve: 2018-10-08 17:33:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Reggel//
*Ahogy az várható, lassan a városban lévő állapotokra terelődik a szó. ~Vajon mi lehet ott? És mi lehet Aleimorddal?~ mereng magában, miközben a reggeli utolsó falatjait pusztítja el, majd az étkezés végeztével szólal csak meg. Bár sok mindenben egyetért az eddig elhangzottakkal, némely kérdésben egészen más a véleménye, így inkább bölcsen a hallgatás mellett dönt, és csak arról beszél, amiről feltétlenül szükséges.*
- Azt hiszem, már épp elég ideig élveztük a vendégszereteteteket és a jóindulatotokat, igazán nem szeretnénk a terhetekre lenni tovább, főleg így, hogy távozásra készültök. Amint összeszedtük a holminkat, továbbállunk innen. Szerencsés utat kívánok nektek Synmirára! *ismerteti terveit és reményeit a házigazdákkal, hogy tudják, mire számítsanak. Bátran használ többes számot, hisz biztos benne, hogy bárhova is megy, Luni vele fog tartani, Intathról azonban nem tudja, mit tervez, így érdeklődve fordul felé*
- A figyelmeztetések ellenére azt hiszem, mégis visszanézünk a városba, mi is ott a helyzet pontosan. Örülnénk, ha úgy döntenél, velünk tartasz! *veti fel az orvos számára a lehetőséget, bár Intath korábbi szavaiból egyértelmű számára, a férfi inkább a menekülő nemesekkel tartana. Mégis rá kell kérdeznie a dologra, hisz nyugodtabb lenne, ha egy férfi is lenne velük, ugyanakkor azt is megérti, ha Intath inkább máshol szeretne szerencsét próbálni és nem erőszakoskodik, ha úgy dönt, nem jön velük. Ha senki se tiltakozik szavai ellen, vagy próbálja erőszakosan maradásra bírni, a reggeli végeztével feláll, összeszedi kevéske cuccát a szobából, ahol éjszaka aludt, és elindul a kapu felé, hogy megvárja azt, aki vele akar tartani, majd Arthenior felé veszi az útját.*
*Ahogy az várható, lassan a városban lévő állapotokra terelődik a szó. ~Vajon mi lehet ott? És mi lehet Aleimorddal?~ mereng magában, miközben a reggeli utolsó falatjait pusztítja el, majd az étkezés végeztével szólal csak meg. Bár sok mindenben egyetért az eddig elhangzottakkal, némely kérdésben egészen más a véleménye, így inkább bölcsen a hallgatás mellett dönt, és csak arról beszél, amiről feltétlenül szükséges.*
- Azt hiszem, már épp elég ideig élveztük a vendégszereteteteket és a jóindulatotokat, igazán nem szeretnénk a terhetekre lenni tovább, főleg így, hogy távozásra készültök. Amint összeszedtük a holminkat, továbbállunk innen. Szerencsés utat kívánok nektek Synmirára! *ismerteti terveit és reményeit a házigazdákkal, hogy tudják, mire számítsanak. Bátran használ többes számot, hisz biztos benne, hogy bárhova is megy, Luni vele fog tartani, Intathról azonban nem tudja, mit tervez, így érdeklődve fordul felé*
- A figyelmeztetések ellenére azt hiszem, mégis visszanézünk a városba, mi is ott a helyzet pontosan. Örülnénk, ha úgy döntenél, velünk tartasz! *veti fel az orvos számára a lehetőséget, bár Intath korábbi szavaiból egyértelmű számára, a férfi inkább a menekülő nemesekkel tartana. Mégis rá kell kérdeznie a dologra, hisz nyugodtabb lenne, ha egy férfi is lenne velük, ugyanakkor azt is megérti, ha Intath inkább máshol szeretne szerencsét próbálni és nem erőszakoskodik, ha úgy dönt, nem jön velük. Ha senki se tiltakozik szavai ellen, vagy próbálja erőszakosan maradásra bírni, a reggeli végeztével feláll, összeszedi kevéske cuccát a szobából, ahol éjszaka aludt, és elindul a kapu felé, hogy megvárja azt, aki vele akar tartani, majd Arthenior felé veszi az útját.*
4028. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-08 17:05:10
Üzenet elküldve: 2018-10-08 17:05:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A fanyar és az avarillatú//
*Kifejezéstelen arccal hallgatja végig a „jelentést” és a takaró történetét is.*
- Aha.
*A látszat ellenére zavarba hozza a dolog. Már hogy így gondoltak rá.*
- Szükségtelen volt. Jól bírom a hideget.
*Köszöni meg. Egyébként nem túloz. Kiképzésének köszönhetően a kényelmetlen körülményeket is jól kell bírnia.
Hát, segítő kérdésből nincs hiány. Még sok is. Először vállat rándít.*
- Mindent, ami az önfenntartáshoz szükséges. Házimunka, veteményes gondozás, állattartás. Az edzések nagyon sokfélék és meditáció, szertartások egészítik ki. Legfőbb cél legyőzni a test és a lélek gyengeségeit. Vagy valami ilyesmi.
*Újabb vállrándítás, mely jelezheti elköteleződését.*
- Néha egy kis kereskedés is a közeli falvakkal.
*Töpreng még egy kicsit. Az a cél dolog elég fogós kérdés.*
- Nem gondolkodtam még rajta sokat. Csinálom, amit kell.
*Amit Rodd a tapasztalatgyűjtésről mond, azon egy ideig csendben rágódik magában.*
- Én is elkísértem a mesteremet az útjaira. De az más, ott mindig van, aki megmondja, mit tegyél. A mesterem szerint ideje a magam lábára állnom. Meg hogy vannak dolgok, amiket csak így tanulhatok meg.
*Megfeszülő arcélén látni, hogy ez mennyire tetszik neki.
A jólét és mély nyomor felett járó gondolatokkal egyetért. Ezeket ő is elképzelte már. Mindkettőt az Artheniorban töltött rövid pályafutása alatt.*
- Én nem lennék szívesen nemes. Nagyon furcsa világban élnek ők, nem tetszik nekem.
*Persze alig tud még valamit, de épp egy nemesek elleni lázadás közepébe csöppent, s egyikükkel közelebbről megismerkedett. Nem is akárkivel, bár ennek még mindig nincs tudatában. Ahogy eszébe jut a dolog, még a szemöldökét is összeráncolja.
A férfi beszámolója aztán eltereli a figyelmét a nemesről. Ezúttal a kordé szón már nem akad fenn, nagylelkűen továbblépett a kerék és a kordé gazdája okozta bosszúságokon.*
- Aha.
*Összegzi véleményét.*
- Akkor olyan nagyon nem különbözünk most.
*Tekintete a látóhatár felé szökik, egészen szép napnak néznek elébe. Nyoma sincs az éjjeli viharnak, bár nem erre volt a gócpontja. Madárcsoport reppen el fölöttük nyugat felé, pillantását a hegyekig vonzza, amiről az otthon jut eszébe.*
- Tulajdonképpen ez is a képzés része, azt hiszem. Minden helyzethez alkalmazkodni kell.
*Zeya terveivel ellentétben mégsem szedi gyorsan a lábait, úgy tűnik, minél messzebb maguk mögött hagyják Arthenior térségét, annál nyugodtabb a lelke.*
*Kifejezéstelen arccal hallgatja végig a „jelentést” és a takaró történetét is.*
- Aha.
*A látszat ellenére zavarba hozza a dolog. Már hogy így gondoltak rá.*
- Szükségtelen volt. Jól bírom a hideget.
*Köszöni meg. Egyébként nem túloz. Kiképzésének köszönhetően a kényelmetlen körülményeket is jól kell bírnia.
Hát, segítő kérdésből nincs hiány. Még sok is. Először vállat rándít.*
- Mindent, ami az önfenntartáshoz szükséges. Házimunka, veteményes gondozás, állattartás. Az edzések nagyon sokfélék és meditáció, szertartások egészítik ki. Legfőbb cél legyőzni a test és a lélek gyengeségeit. Vagy valami ilyesmi.
*Újabb vállrándítás, mely jelezheti elköteleződését.*
- Néha egy kis kereskedés is a közeli falvakkal.
*Töpreng még egy kicsit. Az a cél dolog elég fogós kérdés.*
- Nem gondolkodtam még rajta sokat. Csinálom, amit kell.
*Amit Rodd a tapasztalatgyűjtésről mond, azon egy ideig csendben rágódik magában.*
- Én is elkísértem a mesteremet az útjaira. De az más, ott mindig van, aki megmondja, mit tegyél. A mesterem szerint ideje a magam lábára állnom. Meg hogy vannak dolgok, amiket csak így tanulhatok meg.
*Megfeszülő arcélén látni, hogy ez mennyire tetszik neki.
A jólét és mély nyomor felett járó gondolatokkal egyetért. Ezeket ő is elképzelte már. Mindkettőt az Artheniorban töltött rövid pályafutása alatt.*
- Én nem lennék szívesen nemes. Nagyon furcsa világban élnek ők, nem tetszik nekem.
*Persze alig tud még valamit, de épp egy nemesek elleni lázadás közepébe csöppent, s egyikükkel közelebbről megismerkedett. Nem is akárkivel, bár ennek még mindig nincs tudatában. Ahogy eszébe jut a dolog, még a szemöldökét is összeráncolja.
A férfi beszámolója aztán eltereli a figyelmét a nemesről. Ezúttal a kordé szón már nem akad fenn, nagylelkűen továbblépett a kerék és a kordé gazdája okozta bosszúságokon.*
- Aha.
*Összegzi véleményét.*
- Akkor olyan nagyon nem különbözünk most.
*Tekintete a látóhatár felé szökik, egészen szép napnak néznek elébe. Nyoma sincs az éjjeli viharnak, bár nem erre volt a gócpontja. Madárcsoport reppen el fölöttük nyugat felé, pillantását a hegyekig vonzza, amiről az otthon jut eszébe.*
- Tulajdonképpen ez is a képzés része, azt hiszem. Minden helyzethez alkalmazkodni kell.
*Zeya terveivel ellentétben mégsem szedi gyorsan a lábait, úgy tűnik, minél messzebb maguk mögött hagyják Arthenior térségét, annál nyugodtabb a lelke.*
4027. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-08 14:30:25
Üzenet elküldve: 2018-10-08 14:30:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A fanyar és az avarillatú//
- Jó reggelt. Igen, nem történt semmi különös. *- válaszolja az ébredező Zeyának. Mikor a lány visszahozza a takarót azt feltekeri és elteszi a hátizsákra, csak utána válaszol.*
- Nem eloroztad, én terítettem rád. Én felvettem a kabátot és mozogtam az őrködés alatt a tűz mellett. Az éjjel meg egyre hidegebb lett, gondoltam nem árthat, legfeljebb ledobod magadról ha tényleg meleged van. Mondjuk tartottam attól, hogy felébredsz mikor oda megyek és eldobsz a szemközti bokorba, de gondoltam ezt a kockázatot megéri. - * Elvigyorodik.
A menet közben feltett kérdések utáni hallgatást nem tudja hová tenni. Illetve több helyre is tudná és nem tud választani. Zeya vagy a szokásos megfontoltságszűrőn engedi át a mondanivalóját vagy maga sem tudja mit mondjon, esetleg épp magában értékeli újra a közös vándorlás hátrányainak sorrendjét, súlyát és a megteendő lépéseket, miszerint a következő lehetséges alkalommal maximalizálják a naponta feltehető kérdéseket és a további időben Rodderiego száját bekötik. Már épp kinyögné, hogy nem kell ám válaszolni, ha nem akar, mikor Zeya visszakérdez. Azonnal válaszol is rá:*
- Tulajdonképp minden. Még sosem jártam ilyen helyen és nem tudom mi az amit az ott élők csinálnak. Mármint a szükséges evés - alvás, meg a tanulás - gyakorlás dolgokon kívül. Meg, hogy mi a célja annak, hogy annyit tanulnak ott benn? Meg neked mi a célod a megtanult dolgokkal?
- Elküldött ta-pasz-ta-la-tot gyűjteni? *- szakad ki belőle az újabb kérdés. * Engem a mesterem nem elküldött, hogy ismerjem meg a világot, hanem magával vitt, hogy megismerjem mellette. Hogy évekig vele jártam az városokat és most nincs itt, így sem tudom igazán mit kezdjek magammal, mert bár sok mindent tudnék csinálni, még nem tudom, hogy igazán mit is akarok. Gondolom majd adódik valami ami érdekel és azt. De hogy csak úgy kirakjanak egy helyről mindenféle útmutatás nélkül, hogy mit is kellene csinálnom, na ott én igen tanácstalan lennék. Igazán becsülöm benned, hogy tudod, mihez kezdj. -* kínosan ügyel rá nehogy újabb kérdést tegyen fel, mert úgy tűnhetne, csak ő faggatózik és a másikat nem hagyja érdeklődni. *
- Ahha. Érdekes, én sem tudok mást elképzelni amit csinálhatnék. Álmodozni persze tudok, hogy milyen jó volna nemespalántaként minden jóban élve semmit csinálni, meg szörnyülködhetek is, hogy milyen rossz lehet éhesen koldulni nap mint nap, de igazán nem tudom elképzelni. Azért vagyok az aki, mert úgy gondolkodom, ahogy én. És azért gondolkodom úgy ahogy, mert az vagyok aki.
- Hogy mit csinálok tulajdonképpen? * - kérdez vissza, bár talán inkább magának teszi fel ő is a kérdést. *
- Igazából azt amit Arja, csak nem vallom be. Jó ideig csak a mesteremmel Arces-szel vándoroltam és az ügyes-bajos dolgaiban segítettem. Volt, hogy udvarokban énekelt, verselt, csapta a szelet a hölgyeknek, volt, hogy egy nemes ifjú mentora volt tánc és fegyverforgatás, na meg illem tekintetében, volt hogy kereskedőt kísért testőr gyanánt. Meg volt, hogy idős tudós mellett takarítottunk, meg másoltunk, hogy számára fontos régi romról tudjon meg dolgokat és szerezzen térképet. Mióta elváltunk egymástól igazából egyfelől még nem telt el sok idő, másfelől még nem találtam kedvemre való munkát, így csak vándorlok, meg kordét tologatok. Ha szépen akarom megfogalmazni a számomra érdekes munkát keresem, ha még szebben keresem a helyem a világban. Ha csúnyán és őszintén, akkor csavargok.
* Miután ezt kimondta, hallgatásba burkolózik. Egyrészt Zeyának valószínűleg idő kell a reagáláshoz, másrészt neki is fel kell dolgozni, hogy kimondta hangosan amit gondol. *
- Jó reggelt. Igen, nem történt semmi különös. *- válaszolja az ébredező Zeyának. Mikor a lány visszahozza a takarót azt feltekeri és elteszi a hátizsákra, csak utána válaszol.*
- Nem eloroztad, én terítettem rád. Én felvettem a kabátot és mozogtam az őrködés alatt a tűz mellett. Az éjjel meg egyre hidegebb lett, gondoltam nem árthat, legfeljebb ledobod magadról ha tényleg meleged van. Mondjuk tartottam attól, hogy felébredsz mikor oda megyek és eldobsz a szemközti bokorba, de gondoltam ezt a kockázatot megéri. - * Elvigyorodik.
A menet közben feltett kérdések utáni hallgatást nem tudja hová tenni. Illetve több helyre is tudná és nem tud választani. Zeya vagy a szokásos megfontoltságszűrőn engedi át a mondanivalóját vagy maga sem tudja mit mondjon, esetleg épp magában értékeli újra a közös vándorlás hátrányainak sorrendjét, súlyát és a megteendő lépéseket, miszerint a következő lehetséges alkalommal maximalizálják a naponta feltehető kérdéseket és a további időben Rodderiego száját bekötik. Már épp kinyögné, hogy nem kell ám válaszolni, ha nem akar, mikor Zeya visszakérdez. Azonnal válaszol is rá:*
- Tulajdonképp minden. Még sosem jártam ilyen helyen és nem tudom mi az amit az ott élők csinálnak. Mármint a szükséges evés - alvás, meg a tanulás - gyakorlás dolgokon kívül. Meg, hogy mi a célja annak, hogy annyit tanulnak ott benn? Meg neked mi a célod a megtanult dolgokkal?
- Elküldött ta-pasz-ta-la-tot gyűjteni? *- szakad ki belőle az újabb kérdés. * Engem a mesterem nem elküldött, hogy ismerjem meg a világot, hanem magával vitt, hogy megismerjem mellette. Hogy évekig vele jártam az városokat és most nincs itt, így sem tudom igazán mit kezdjek magammal, mert bár sok mindent tudnék csinálni, még nem tudom, hogy igazán mit is akarok. Gondolom majd adódik valami ami érdekel és azt. De hogy csak úgy kirakjanak egy helyről mindenféle útmutatás nélkül, hogy mit is kellene csinálnom, na ott én igen tanácstalan lennék. Igazán becsülöm benned, hogy tudod, mihez kezdj. -* kínosan ügyel rá nehogy újabb kérdést tegyen fel, mert úgy tűnhetne, csak ő faggatózik és a másikat nem hagyja érdeklődni. *
- Ahha. Érdekes, én sem tudok mást elképzelni amit csinálhatnék. Álmodozni persze tudok, hogy milyen jó volna nemespalántaként minden jóban élve semmit csinálni, meg szörnyülködhetek is, hogy milyen rossz lehet éhesen koldulni nap mint nap, de igazán nem tudom elképzelni. Azért vagyok az aki, mert úgy gondolkodom, ahogy én. És azért gondolkodom úgy ahogy, mert az vagyok aki.
- Hogy mit csinálok tulajdonképpen? * - kérdez vissza, bár talán inkább magának teszi fel ő is a kérdést. *
- Igazából azt amit Arja, csak nem vallom be. Jó ideig csak a mesteremmel Arces-szel vándoroltam és az ügyes-bajos dolgaiban segítettem. Volt, hogy udvarokban énekelt, verselt, csapta a szelet a hölgyeknek, volt, hogy egy nemes ifjú mentora volt tánc és fegyverforgatás, na meg illem tekintetében, volt hogy kereskedőt kísért testőr gyanánt. Meg volt, hogy idős tudós mellett takarítottunk, meg másoltunk, hogy számára fontos régi romról tudjon meg dolgokat és szerezzen térképet. Mióta elváltunk egymástól igazából egyfelől még nem telt el sok idő, másfelől még nem találtam kedvemre való munkát, így csak vándorlok, meg kordét tologatok. Ha szépen akarom megfogalmazni a számomra érdekes munkát keresem, ha még szebben keresem a helyem a világban. Ha csúnyán és őszintén, akkor csavargok.
* Miután ezt kimondta, hallgatásba burkolózik. Egyrészt Zeyának valószínűleg idő kell a reagáláshoz, másrészt neki is fel kell dolgozni, hogy kimondta hangosan amit gondol. *
4026. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-07 22:54:21
Üzenet elküldve: 2018-10-07 22:54:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Reggel//
*Úgy látszik csak ő ilyen kicsattanóan vidám. A hölgyek visszafogottak a ház ura pedig talán egy kissé borús, de csak annyira, ami még megérthető ebben a helyzetben.*
-Igaza van, de most reggelizünk és míg nem mi vagyunk a fogás addig az étkezőasztalnál nincs miért aggódnunk. Még csak az kéne, hogy az étvágyunkat elvegye az idegesség.
*Az ő étvágyát nem is fogja. Kimérten, de jó ízűen, bőséggel fogyaszt. Bár csak fél kézzel, de ügyesen használja az evőeszközöket. A házigazda kedvesnek ható, de az elf szerint csak félig komolyan gondolt vagy megértett szavaira ő vidáman mosolyog és bólogat. Pedig tény, hogy ha a nemesek kicsit is foglalkoztak volna azzal, hogy a nép mit gondol róluk akkor talán elkerülhető lett volna ez a vérfürdő. Azon is csak bólogat, hogy szörnyű lehet a helyzet ha legyűrték a városi őrséget.*
-Vagy teljes fejetlenség vagy színtiszta erőszakkal irányított kezdetleges szerveződések. Már ha nem volt valami komolyabb hatalom a lázadás mögött. Mind a papok hatalma, mind a felfegyverzett városőröké megroppant vagy el is lett teljesen söpörve. Mindenesetre hasonló véleményen vagyok arról, hogy visszatérjenek-e. Ott most nincsenek törvények.
~Remekül hangzik. Ha megvolna a régi banda akkor olyan bulit tudnánk ott szervezni, hogy torkok és nők öle nem maradna szárazon az biztos.~
*A házigazdái távozására enyhén felvonja a szemöldökét. Úgy látszik a mai nap már másodszor kell átgondolnia a jövőbeni terveit.*
~Ezeknek a vérében van, hogy veszély esetén rohangásszanak mint a fejetlen csirkék? Aztán meg ha az erdőben elkapják őket a banditák akkor csak sírnak ha túlélik és felkeresnek engem, hogy öljem ki a lányból a gyereket. Tetves, életképtelen nemes fattyak.~
-Oh, ezt szomorúan hallom. Meg kívántam volna pedig valamivel hálálni a szíves vendéglátást. Már csak a helyzet miatt sem tudnám egy üveg borral ahogy, azt illik, de a szolgálataimat szívesen felajánlanám önöknek. Tudják orvos, alkimista vagyok. Nem egy gyógykezelést vagy természetben előforduló anyagokból készült csodaszert ismerek. Ha tudok valamit tenni önökért kérem ne féljenek szólni.
*Úgy látszik csak ő ilyen kicsattanóan vidám. A hölgyek visszafogottak a ház ura pedig talán egy kissé borús, de csak annyira, ami még megérthető ebben a helyzetben.*
-Igaza van, de most reggelizünk és míg nem mi vagyunk a fogás addig az étkezőasztalnál nincs miért aggódnunk. Még csak az kéne, hogy az étvágyunkat elvegye az idegesség.
*Az ő étvágyát nem is fogja. Kimérten, de jó ízűen, bőséggel fogyaszt. Bár csak fél kézzel, de ügyesen használja az evőeszközöket. A házigazda kedvesnek ható, de az elf szerint csak félig komolyan gondolt vagy megértett szavaira ő vidáman mosolyog és bólogat. Pedig tény, hogy ha a nemesek kicsit is foglalkoztak volna azzal, hogy a nép mit gondol róluk akkor talán elkerülhető lett volna ez a vérfürdő. Azon is csak bólogat, hogy szörnyű lehet a helyzet ha legyűrték a városi őrséget.*
-Vagy teljes fejetlenség vagy színtiszta erőszakkal irányított kezdetleges szerveződések. Már ha nem volt valami komolyabb hatalom a lázadás mögött. Mind a papok hatalma, mind a felfegyverzett városőröké megroppant vagy el is lett teljesen söpörve. Mindenesetre hasonló véleményen vagyok arról, hogy visszatérjenek-e. Ott most nincsenek törvények.
~Remekül hangzik. Ha megvolna a régi banda akkor olyan bulit tudnánk ott szervezni, hogy torkok és nők öle nem maradna szárazon az biztos.~
*A házigazdái távozására enyhén felvonja a szemöldökét. Úgy látszik a mai nap már másodszor kell átgondolnia a jövőbeni terveit.*
~Ezeknek a vérében van, hogy veszély esetén rohangásszanak mint a fejetlen csirkék? Aztán meg ha az erdőben elkapják őket a banditák akkor csak sírnak ha túlélik és felkeresnek engem, hogy öljem ki a lányból a gyereket. Tetves, életképtelen nemes fattyak.~
-Oh, ezt szomorúan hallom. Meg kívántam volna pedig valamivel hálálni a szíves vendéglátást. Már csak a helyzet miatt sem tudnám egy üveg borral ahogy, azt illik, de a szolgálataimat szívesen felajánlanám önöknek. Tudják orvos, alkimista vagyok. Nem egy gyógykezelést vagy természetben előforduló anyagokból készült csodaszert ismerek. Ha tudok valamit tenni önökért kérem ne féljenek szólni.
4025. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-07 22:13:52
Üzenet elküldve: 2018-10-07 22:13:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel//
* A szavai mintha felzaklatnák a társaságot, amit Drameiloten érdeklődve fogad. Megérti, hogy zavarja őket a dolgok ilyen fordulata, de arra számított, hogy jobban palástolják majd érzéseiket. Utána bólint Intath szavaira, aki mintha egy teljesen más elf lenne a kielégítő alvás után.*
- Valóban. * Bólint, de nem mosolyog. * Ám sokkalta kellemesebb lenne, ha nem árnyékolnák be a tegnapi nap szörnyű történései. * Teszi hozzá szigorúan. Hiába a biztonság és a luxus, nem felejthetik el, hogy milyen rémségek történnek odakint. Laurentitia szavaira viszont megenged magának egy mosolyt. *
- Kérem, nincs miért hálálkodjanak. Ha mindenki segítene a rászorulókon, akkor a városban is béke lenne, és ilyen szörnyű időkben a legkevesebb, amit tehetünk, hogy megosztjuk másokkal azt, ami nekünk megadatott. * Mondja előzékenyen, majd Luninarihoz fordul.*
- Attól tartok, hogy ez nem teljesen igaz. Amikor kitört a lázadás, akkor káosz volt, szörnyű dolgok történtek, ez bizonyos. Viszont ha sikerült legyűrniük a városi őrséget... bele se merek gondolni, hogy akkor milyen állapotok uralkodhatnak most. Csoportokba szerveződhettek, megerősödhettek, és ki tudja milyen veszélyeket rejt most a hely. * Megcsóválja szomorúan a fejét.* Én nem ajánlom, hogy visszamenjenek.
* Közben komótosan eszik néhány falatot, és egy pohár vörösborral öblíti le, mielőtt újra megszólalna.*
- A húgommal hamarosan útnak indulunk. * Jelentőségteljesen néz Wymnire, majd visszafordul a többiekhez.* Kérem, addig érezzék magukat otthon, és ha kívánják, akkor maradjanak pár napot. A személyzetnek mindenre gondja lesz, és itt kitalálhatják, hogy mihez kezdjenek a továbbiakban. Én azonban nem érzem magam biztonságban itt, és ez a helyzet pont egybeesik korábbi terveinkkel, miszerint egy időre Synmirára megyünk.
* A szavai mintha felzaklatnák a társaságot, amit Drameiloten érdeklődve fogad. Megérti, hogy zavarja őket a dolgok ilyen fordulata, de arra számított, hogy jobban palástolják majd érzéseiket. Utána bólint Intath szavaira, aki mintha egy teljesen más elf lenne a kielégítő alvás után.*
- Valóban. * Bólint, de nem mosolyog. * Ám sokkalta kellemesebb lenne, ha nem árnyékolnák be a tegnapi nap szörnyű történései. * Teszi hozzá szigorúan. Hiába a biztonság és a luxus, nem felejthetik el, hogy milyen rémségek történnek odakint. Laurentitia szavaira viszont megenged magának egy mosolyt. *
- Kérem, nincs miért hálálkodjanak. Ha mindenki segítene a rászorulókon, akkor a városban is béke lenne, és ilyen szörnyű időkben a legkevesebb, amit tehetünk, hogy megosztjuk másokkal azt, ami nekünk megadatott. * Mondja előzékenyen, majd Luninarihoz fordul.*
- Attól tartok, hogy ez nem teljesen igaz. Amikor kitört a lázadás, akkor káosz volt, szörnyű dolgok történtek, ez bizonyos. Viszont ha sikerült legyűrniük a városi őrséget... bele se merek gondolni, hogy akkor milyen állapotok uralkodhatnak most. Csoportokba szerveződhettek, megerősödhettek, és ki tudja milyen veszélyeket rejt most a hely. * Megcsóválja szomorúan a fejét.* Én nem ajánlom, hogy visszamenjenek.
* Közben komótosan eszik néhány falatot, és egy pohár vörösborral öblíti le, mielőtt újra megszólalna.*
- A húgommal hamarosan útnak indulunk. * Jelentőségteljesen néz Wymnire, majd visszafordul a többiekhez.* Kérem, addig érezzék magukat otthon, és ha kívánják, akkor maradjanak pár napot. A személyzetnek mindenre gondja lesz, és itt kitalálhatják, hogy mihez kezdjenek a továbbiakban. Én azonban nem érzem magam biztonságban itt, és ez a helyzet pont egybeesik korábbi terveinkkel, miszerint egy időre Synmirára megyünk.
4024. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-07 22:05:48
Üzenet elküldve: 2018-10-07 22:05:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Valahogy ezért is van, hogy Sheni fiú nem igazán fordít túl sok figyelmet az olyan dolgoknak, mint születésnap, család és hasonlók. Nemigen volt pozitív példája és az, hogy átutazó vendégek, szajhák és kalandorok nevelnek valakit, nem nevezhető finoman szólva sem rendesnek. Persze túltette már magát, de olykor azért elfogja az a szomorú érzés, amit akkor érzett, a válaszok kétségbeejtő hiánya olyan kérdésekre, melyek ilyenkor az ajkára tolulnak. De most jó, itt van Lyzivel, szíve szottyával és tök jól elvannak.
A kérdésre, hogy jól meggondolta-e főnyeremény mivoltát, csak mosolyogva széttárja karjait, mintha azt mondaná, nézz végig rajtam, mi az, ha nem ez főnyeremény?*
- Miért? Ha már bekötött szemmel eltaláltad a célt, akkor bármi megtörténhet. *kacsint a lányra és bár a kedvét nem vesztette el a lövöldözéshez, egy kis célzóvíz nem árthat.*
- Jaigen, csomagolunk és aztán iszunk. *javítja ki saját magát a kijavítás után széles vigyorral és lehuppanva a pokrócra, kisgyerek módjára várja a meglepetést. Nem is próbálja kitalálni, mert fogalma sincs arról, hogy mit rejthet a csomag, de mivel ma eddig minden jól sikerült, nem aggódik, valami újabb jóság lehet.
Lyz nevetése olyan kincs, amely szinte megtölti a lelkét, nem gondol már elfelejtett szülőkre, régi bajokra, csak a mellette ülő elf lány nevetése számít.*
- Remélem, elég bort hoztál. *kapva kap a lehetőségen, hogy egy egész éjjelt kettesben töltsön Lyzzel. Nem akar ő visszamenni, ha az elf lány sem akar, szívesen összebújik vele egy takaró alatt, hisz az éjszakák azért már csípősek, de a csillagpettyes ég mindenért kárpótolja majd őket.
Tiszta kíváncsisággal figyeli, ahogy Lyz kibontja a csomagot, amelyből egy sült húsdarab kerül a fatányérra. Láthatóan fogalma sincs arról, miféle sült az, de a beszélgetéstől és a bortól, nomeg a társaságtól már eléggé megéhezett, azonnal összeszalad a nyál a szájában, ahogy a füstös illatot megérzi. Izgatottan nyúl a csizmaszárába dugott bicskáért, hogy egy falatot hasítson gyorsan, amilyen gondosan be volt csomagolva, talán még meleg is, de a lány beelőzi. Ez a Lyz egy főnyeremény!*
- Hogyne emlékeznék. *mondja élénken. Hogy is felejthetné el azt a napot?*
- Finx-minx, egyre megy, nálunk északon másképp nevezték. *vágja ki magát csípőből. Még mindig megy neki, de Lyz bemutatóján már felnevet, ahogy kicsit el is pirul az emlékre.*
- Pontosan így. *emeli fel maga is a karjait és mutatja be a tökéletesen élethű minx-szarvat nevetve.*
- De szép is volt. *mondja sóhajtva, majd saját bicskájára szúrja a szeletet és mohón egyben bekapja, hogy szinte az első rágásnál belefagyjon a mosolyba, amikor a keserű íz a nyelvéhez ér. Próbál nem kétségbeesett arcot vágni, ami megy is körülbelül három másodpercig, majd lehetetlen hangok kíséretében köpi ki oldalra az ehetetlen húst, hogy aztán az ingujjába kezdje el törölni a nyelvét, miközben úgy fintorog, mint még soha.*
- Az erdei kísé-é-é-értetre, mi volt e-e-e-ez? *köhögi, minden ütemben egyet nyalva saját ingének anyagán, hátha elmúlik a borzalmas íz. Közben kérdő és ijedt képpel néz az elf lányra, mintha meg akarta volna mérgezni.*
//Íjászverseny//
*Valahogy ezért is van, hogy Sheni fiú nem igazán fordít túl sok figyelmet az olyan dolgoknak, mint születésnap, család és hasonlók. Nemigen volt pozitív példája és az, hogy átutazó vendégek, szajhák és kalandorok nevelnek valakit, nem nevezhető finoman szólva sem rendesnek. Persze túltette már magát, de olykor azért elfogja az a szomorú érzés, amit akkor érzett, a válaszok kétségbeejtő hiánya olyan kérdésekre, melyek ilyenkor az ajkára tolulnak. De most jó, itt van Lyzivel, szíve szottyával és tök jól elvannak.
A kérdésre, hogy jól meggondolta-e főnyeremény mivoltát, csak mosolyogva széttárja karjait, mintha azt mondaná, nézz végig rajtam, mi az, ha nem ez főnyeremény?*
- Miért? Ha már bekötött szemmel eltaláltad a célt, akkor bármi megtörténhet. *kacsint a lányra és bár a kedvét nem vesztette el a lövöldözéshez, egy kis célzóvíz nem árthat.*
- Jaigen, csomagolunk és aztán iszunk. *javítja ki saját magát a kijavítás után széles vigyorral és lehuppanva a pokrócra, kisgyerek módjára várja a meglepetést. Nem is próbálja kitalálni, mert fogalma sincs arról, hogy mit rejthet a csomag, de mivel ma eddig minden jól sikerült, nem aggódik, valami újabb jóság lehet.
Lyz nevetése olyan kincs, amely szinte megtölti a lelkét, nem gondol már elfelejtett szülőkre, régi bajokra, csak a mellette ülő elf lány nevetése számít.*
- Remélem, elég bort hoztál. *kapva kap a lehetőségen, hogy egy egész éjjelt kettesben töltsön Lyzzel. Nem akar ő visszamenni, ha az elf lány sem akar, szívesen összebújik vele egy takaró alatt, hisz az éjszakák azért már csípősek, de a csillagpettyes ég mindenért kárpótolja majd őket.
Tiszta kíváncsisággal figyeli, ahogy Lyz kibontja a csomagot, amelyből egy sült húsdarab kerül a fatányérra. Láthatóan fogalma sincs arról, miféle sült az, de a beszélgetéstől és a bortól, nomeg a társaságtól már eléggé megéhezett, azonnal összeszalad a nyál a szájában, ahogy a füstös illatot megérzi. Izgatottan nyúl a csizmaszárába dugott bicskáért, hogy egy falatot hasítson gyorsan, amilyen gondosan be volt csomagolva, talán még meleg is, de a lány beelőzi. Ez a Lyz egy főnyeremény!*
- Hogyne emlékeznék. *mondja élénken. Hogy is felejthetné el azt a napot?*
- Finx-minx, egyre megy, nálunk északon másképp nevezték. *vágja ki magát csípőből. Még mindig megy neki, de Lyz bemutatóján már felnevet, ahogy kicsit el is pirul az emlékre.*
- Pontosan így. *emeli fel maga is a karjait és mutatja be a tökéletesen élethű minx-szarvat nevetve.*
- De szép is volt. *mondja sóhajtva, majd saját bicskájára szúrja a szeletet és mohón egyben bekapja, hogy szinte az első rágásnál belefagyjon a mosolyba, amikor a keserű íz a nyelvéhez ér. Próbál nem kétségbeesett arcot vágni, ami megy is körülbelül három másodpercig, majd lehetetlen hangok kíséretében köpi ki oldalra az ehetetlen húst, hogy aztán az ingujjába kezdje el törölni a nyelvét, miközben úgy fintorog, mint még soha.*
- Az erdei kísé-é-é-értetre, mi volt e-e-e-ez? *köhögi, minden ütemben egyet nyalva saját ingének anyagán, hátha elmúlik a borzalmas íz. Közben kérdő és ijedt képpel néz az elf lányra, mintha meg akarta volna mérgezni.*
4023. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-06 21:44:56
Üzenet elküldve: 2018-10-06 21:44:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A fanyar és az avarillatú//
*Kiderül, hogy fáradtabb, mint ahogy mutatta. Nem idegen tőle a kevés alvás elviselése, no de a napi fáradalmak, a feszültség, a csaknem teljes napos ébrenlét kimerítette, így nem reagál Rodd kezdeményezésére. Felhúzott térdekkel, összegömbölyödve fekszik, hogy minél inkább körbefonja a szőttes, leginkább feje búbja és arca egy kis része látszik ki alóla. Mély az álma, és a hamarosan őt elérő melegtől még mélyebbé válik. Tényleg nem sokat mocorog, leginkább emiatt.
A hajnali derengés még nem éri el tudatát, de az első napsugarak előszele felébreszti. Kábán felül és megdörgöli az arcát, szemeit, aztán a kezébe ásít, és laposakat pislogva veszi szemügyre a tábort. Még látni a nedves földön a csendes eső nyomát, összekeveredik a harmattal. A levegő ropogósan friss. A táj pedig nem csúnya, a madarak reggeli torokköszörülésüket tartják. A hegyek látványa némi honvágyat ébreszt benne, de lerázza magáról.*
- Minden rendben volt?
*Kérdi mindjárt a lényegre térve Roddtól. A keze ismeretlen takarót ér, ekkor veszi észre, hogy ez nem az övé, amin nagyon meglepődik.*
- Sajnálom, nem akartam elorozni...
*Teszi át Rodd helyére restelkedőn. Hiszen ő mondogatta, hogy nincs hideg. Feltápászkodik, és nyújtózkodni kezd, egy kicsit köröz a fejével. Igyekszik elgémberedett tagjait ellazítani. Aztán előveszi hajtűit, és kócos haját hanyagul feltűzi, majd csatlakozik a reggelihez. Az olvasztott sajtot értékeli, neki nem jutott még az eszébe. Egyre több hasznos trükköt tanul társától.
Amint szóba kerül, hogy menjenek-e a folyóhoz, megrázza a fejét, hiszen vizük van, és talán igaza lesz Roddnak, keresztezni fogják a folyót napközben. Ő is szeret reggel tisztálkodni, de jobb szeretne haladni. A reggeli almát ő állja. Tábort bontanak, s hamarosan kiderül, hogy a friss Rodderiego nem is olyan csendes típus, mint gondolta tegnap. Elég sok ez így neki egyszerre. Rövid, ám nehéz kérdések, és nem biztos, hogy van kedve válaszolni mindre. Először egy hosszú szünet következik. Aztán…*
- Mi érdekel konkrétan a rendről?
*Fogalma sincs, hogyan írhatná le, hogy milyen az élet ott. Egyáltalán milyen az élet máshol? Ő nem tudja, hogyan kell csevegni. Ilyen esetekben szüksége van rá, hogy kérdésekkel irányítsák.*
- Azért jöttem el, mert a mesterem elküldött tapasztalatot gyűjteni.
*Ennyit elégnek is gondol erről a kérdésről. Az utolsóra pedig vállat von.*
- Nem tudom, csinálnék-e bármit szívesebben. Van ez is olyan jó, mint bármi más.
*Itt egy kicsit füllent. Ezt csak nagyon indokolt esetben szokta. Ez pont az az eset.*
- És te? Tulajdonképpen mit csinálsz?
*Kiderül, hogy fáradtabb, mint ahogy mutatta. Nem idegen tőle a kevés alvás elviselése, no de a napi fáradalmak, a feszültség, a csaknem teljes napos ébrenlét kimerítette, így nem reagál Rodd kezdeményezésére. Felhúzott térdekkel, összegömbölyödve fekszik, hogy minél inkább körbefonja a szőttes, leginkább feje búbja és arca egy kis része látszik ki alóla. Mély az álma, és a hamarosan őt elérő melegtől még mélyebbé válik. Tényleg nem sokat mocorog, leginkább emiatt.
A hajnali derengés még nem éri el tudatát, de az első napsugarak előszele felébreszti. Kábán felül és megdörgöli az arcát, szemeit, aztán a kezébe ásít, és laposakat pislogva veszi szemügyre a tábort. Még látni a nedves földön a csendes eső nyomát, összekeveredik a harmattal. A levegő ropogósan friss. A táj pedig nem csúnya, a madarak reggeli torokköszörülésüket tartják. A hegyek látványa némi honvágyat ébreszt benne, de lerázza magáról.*
- Minden rendben volt?
*Kérdi mindjárt a lényegre térve Roddtól. A keze ismeretlen takarót ér, ekkor veszi észre, hogy ez nem az övé, amin nagyon meglepődik.*
- Sajnálom, nem akartam elorozni...
*Teszi át Rodd helyére restelkedőn. Hiszen ő mondogatta, hogy nincs hideg. Feltápászkodik, és nyújtózkodni kezd, egy kicsit köröz a fejével. Igyekszik elgémberedett tagjait ellazítani. Aztán előveszi hajtűit, és kócos haját hanyagul feltűzi, majd csatlakozik a reggelihez. Az olvasztott sajtot értékeli, neki nem jutott még az eszébe. Egyre több hasznos trükköt tanul társától.
Amint szóba kerül, hogy menjenek-e a folyóhoz, megrázza a fejét, hiszen vizük van, és talán igaza lesz Roddnak, keresztezni fogják a folyót napközben. Ő is szeret reggel tisztálkodni, de jobb szeretne haladni. A reggeli almát ő állja. Tábort bontanak, s hamarosan kiderül, hogy a friss Rodderiego nem is olyan csendes típus, mint gondolta tegnap. Elég sok ez így neki egyszerre. Rövid, ám nehéz kérdések, és nem biztos, hogy van kedve válaszolni mindre. Először egy hosszú szünet következik. Aztán…*
- Mi érdekel konkrétan a rendről?
*Fogalma sincs, hogyan írhatná le, hogy milyen az élet ott. Egyáltalán milyen az élet máshol? Ő nem tudja, hogyan kell csevegni. Ilyen esetekben szüksége van rá, hogy kérdésekkel irányítsák.*
- Azért jöttem el, mert a mesterem elküldött tapasztalatot gyűjteni.
*Ennyit elégnek is gondol erről a kérdésről. Az utolsóra pedig vállat von.*
- Nem tudom, csinálnék-e bármit szívesebben. Van ez is olyan jó, mint bármi más.
*Itt egy kicsit füllent. Ezt csak nagyon indokolt esetben szokta. Ez pont az az eset.*
- És te? Tulajdonképpen mit csinálsz?
4022. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-06 19:38:26
Üzenet elküldve: 2018-10-06 19:38:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Akár ötven éve is lehet, vagy még annál is több, hogy Shent ott felejtették egy fogadóban, de a vak is láthatja, hogy még mindig fájó pont az elfnek. Nem is firtatja tovább a vadászlány. Inkább kellemesebb végét fogná meg a beszélgetésnek, hátha a fiúnak is jobb kedve támad.*
- Micsoda? *böki meg finoman Shen fájlalt vállát. Utolsó pillanatban harapja vissza a mondatot:”Fogadjunk!” Nem akarja ezt a kötetlen csipkelődést ezzel elrontani. Jólesik csak úgy a levegőbe beszélni.*
- Jól van, akkor te vagy a főnyeremény? Biztosan jól meggondoltad?
*Játékosan kacsint az elfre, aztán könnyeden fordul a tábla felé. Jól is sikerül a lövés, persze kell Lyz tudománya is, de a szerencse is kellett, hogy táblát találjon. Úgy tűnik, Shen hamar kedvét vesztette a lövöldözéstől, amit Lyz valahol sajnál is, de ő sosem volt az a típus, aki szándékosan hibázik, amikor mindent bele is adhat. Felkerül a homokára újra a kendő, sőt le is veszi, közben pedig Shen lehetetlen felvetésein mosolyog.*
- Ne tréfálj Sheni *inti le.*
- És tudod, először csomagolunk, csak utána iszunk *javítja ki újra a sorrendet, és csak reméli, hogy nem haragszik meg majd Shen a turpisságra, amit nagyjából első találkozásuk óta tervez. Gondolatban pedig már a bor rá eső részét is Shennek írja, engesztelésül.
Térdelve telepszik oda, hová lapogatva elrendelik a pokrócon, az aranyhajú mellett. A zöld kendőt ölébe ejti, nem adja még vissza, csak felnevet a halmozottan lehetetlen lövésen, ami részegségükre helyez kilátásba.*
- Ha elég részegek leszünk, itt kell éjszakáznunk, mert én Erdőmélyén biztosan nem fogok kóvályogni *nevet fel jóízűen. Talán még részegségben is volna annyira józan, hogy Erdőmélyét messziről elkerülje. A csomagért nyúl, s egy fatányért húz maga elé, amire kibontja a bőrt. Egy nyárson sült húsdarab van benne. A többi finomságtól alaposan elkülönítve. Igyekszik nem előre bűnbánó képet vágni, de azért nem egy született simlis, úgyhogy picit ráncolja homlokát és orrát is, mikor vág egy szeletet belőle. Shen éppen betudhatja, szégyenlősködésnek is.*
- Emlékszel, amikor először találkoztunk? Tudod, a konyhában. Azt mondtad, a minx hús a kedvenced... illetve nem is. Hanem, hogy a finx hús a kedvenced. Közvetlen az után, hogy elmutogattad őket, így *Feje mellé teszi karjait, agancsot formázva grimaszol, s még nyelvét is kidugja oldalt, ahogy próbálja hitelesen visszaadni az első emléket a szeleburdi elfről.*
//Íjászverseny//
*Akár ötven éve is lehet, vagy még annál is több, hogy Shent ott felejtették egy fogadóban, de a vak is láthatja, hogy még mindig fájó pont az elfnek. Nem is firtatja tovább a vadászlány. Inkább kellemesebb végét fogná meg a beszélgetésnek, hátha a fiúnak is jobb kedve támad.*
- Micsoda? *böki meg finoman Shen fájlalt vállát. Utolsó pillanatban harapja vissza a mondatot:”Fogadjunk!” Nem akarja ezt a kötetlen csipkelődést ezzel elrontani. Jólesik csak úgy a levegőbe beszélni.*
- Jól van, akkor te vagy a főnyeremény? Biztosan jól meggondoltad?
*Játékosan kacsint az elfre, aztán könnyeden fordul a tábla felé. Jól is sikerül a lövés, persze kell Lyz tudománya is, de a szerencse is kellett, hogy táblát találjon. Úgy tűnik, Shen hamar kedvét vesztette a lövöldözéstől, amit Lyz valahol sajnál is, de ő sosem volt az a típus, aki szándékosan hibázik, amikor mindent bele is adhat. Felkerül a homokára újra a kendő, sőt le is veszi, közben pedig Shen lehetetlen felvetésein mosolyog.*
- Ne tréfálj Sheni *inti le.*
- És tudod, először csomagolunk, csak utána iszunk *javítja ki újra a sorrendet, és csak reméli, hogy nem haragszik meg majd Shen a turpisságra, amit nagyjából első találkozásuk óta tervez. Gondolatban pedig már a bor rá eső részét is Shennek írja, engesztelésül.
Térdelve telepszik oda, hová lapogatva elrendelik a pokrócon, az aranyhajú mellett. A zöld kendőt ölébe ejti, nem adja még vissza, csak felnevet a halmozottan lehetetlen lövésen, ami részegségükre helyez kilátásba.*
- Ha elég részegek leszünk, itt kell éjszakáznunk, mert én Erdőmélyén biztosan nem fogok kóvályogni *nevet fel jóízűen. Talán még részegségben is volna annyira józan, hogy Erdőmélyét messziről elkerülje. A csomagért nyúl, s egy fatányért húz maga elé, amire kibontja a bőrt. Egy nyárson sült húsdarab van benne. A többi finomságtól alaposan elkülönítve. Igyekszik nem előre bűnbánó képet vágni, de azért nem egy született simlis, úgyhogy picit ráncolja homlokát és orrát is, mikor vág egy szeletet belőle. Shen éppen betudhatja, szégyenlősködésnek is.*
- Emlékszel, amikor először találkoztunk? Tudod, a konyhában. Azt mondtad, a minx hús a kedvenced... illetve nem is. Hanem, hogy a finx hús a kedvenced. Közvetlen az után, hogy elmutogattad őket, így *Feje mellé teszi karjait, agancsot formázva grimaszol, s még nyelvét is kidugja oldalt, ahogy próbálja hitelesen visszaadni az első emléket a szeleburdi elfről.*
4021. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-06 15:58:26
Üzenet elküldve: 2018-10-06 15:58:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A fanyar és az avarillatú//
* Rodderiego arra ébred, hogy valaki a nevén szólítja és kérdez valamit. Bár nem érti mit kérdezett visszakérdez:*
- Igen? * Lassan tudatosul benne hol van és ki szólítgatja. Felül és körülnéz. Zeya a fekhelye mellől néz rá igencsak fáradt szemekkel. A tűz és igen, a vihar is elvonult.*
- Persze, menj csak aludni. * - válaszolja a lánynak és gyorsan felkel, nehogy véletlenül visszaaludjon. Egész kipihentnek érzi magát, ezért úgy saccolja a lány jócskán többet hagyta aludni, mint az éjszaka fele. A tűzhöz sétál, mert a takaró alól kimászva azért csípős az éjszaka. A tűz mellől figyeli, ahogy a lány gyorsan álomba szenderül. Próbál halkan mozogni, nem tudja mennyire alszik éberen Zeya. Elég ébernek tűnt pihenés közben is, de azért csak sokat virrasztott. Ahogy a lányt nézi, hirtelen észbekap, de már késő.*
- Olyan hülye vagyok, hisz nekem itt a zekém. * - suttogja. Leveszi a válláról a ráterített takarót és a tőle telhető legnagyobb óvatossággal Zeya mellé settenkedik. Reméli nem ébreszti fel, de ha mégis nem fogja valami furmányos szerzetesfogással a szemben lévő bokorba hajítani. A takarót vigyázva Zeyára teríti. Próbál olyan lassan mozogni, ahogy a fű nő, de így sem lehet biztos benne, hogy nem ébreszti fel. Ha igen, akkor szabadkozva mutatja a takarót, hogy csak azt hozta, mert nem árthat így hidegben. Ha nem ébred föl, akkor próbál ugyanolyan nesztelenül ellopakodni, ahogy jött. Miután visszatér a tűzhöz és felveszi a felsőjét figyelmesen körbenéz a táboruk körül. Egész jó a helyzet, így szemre nem nagyon tud senki a csöndben a közelükbe férkőzni az avar, meg a síkos talaj miatt, csak ha felülről érkezik vagy valami mágikus praktikát használ. Nem gondolja, hogy bárkinek megérne ennyit az ő kikémlelésük vagy megtámadásuk. Zeya csöndben alszik, ezt is olyan fegyelmezetten teszi, mint minden mást.
Mivel sok dolga nincs, ezért az eget kezdi el kémlelni. Egyik kedvence a könyv, a másik a mérleg. Szereti egyenlőnek tekinteni a gondolkodó lényeket, hisz mindenkiben van érték, kiben ez – kiben az. Unalmas volna az élet, ha sok egyforma fickó rohangálna mindenhol, akár duhaj léhűtőkről, akár szorgos hangyákról van szó. Egyfelől szereti a könyveket, tanulni mindig hasznos. Mindegy, hogy egy legendáról, egy szótárról vagy egy receptről van szó, csak több lesz az, aki magáévá teszi. El is kellett volna menni a könyvtárba Artheniorban ha már ott volt. Nem baj majd szakít rá időt valamikor a közeljövőben. Másrészt a könyv zárt. Az okosok szerint azért mert nem szerezhető meg minden tudás. Szerinte meg azért mert a tudás nagy része nincs könyvekbe leírva vagy ha le is van azon kívül kell felhasználni. El kell őket olvasni, szükség esetén fellapozni, de mindezek után be kell zárni és élni az életet.
Eszébe jut a kenyérre olvasztott sajt, így előveszi a hozzávalókat. Kanyarít három szeletet, megfelezi őket és sajtot vág rá vékonyan. Nem melegíti még rá a tűz fölött, szeretné ha Zeya még frissen melegében tudná enni. A maga részéről nem akar sietni az indulással, így ha Zeya belső órája nem jelez, akkor ő nem ébreszti fel hajnalhasadtakor. Ráérnek indulni, hisz egy napi járóföldet osztottak két részre. Amikor Zeya ébredezni kezd, a kenyereket akkor teszi a kiválasztott kövekre a tűz mellett, amit persze folyamatosan táplál. Ha Zeya később kel mint tervezte és ezért szúrósan néz rá és szóvá teszi, akkor csak annyit mond rá, hogy neki is pihennie kellett, hasznosabb volt az alvás, mert így nagyobb tempóban mehetnek, mint ha valaki kialvatlan.
A maga részéről fürdene egyet, de csak ezért nem akarja megkeresni a folyót így igazából Zeyára bízza az útirány meghatározását. Amikor elindulnak, már korántsem olyan fáradt mint előző nap, így pár lépés után már kérdezi is útitársát:*
- És milyen a rendben az élet? Miért jöttél el? Szereted amit csinálsz?
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.06 16:01:04
* Rodderiego arra ébred, hogy valaki a nevén szólítja és kérdez valamit. Bár nem érti mit kérdezett visszakérdez:*
- Igen? * Lassan tudatosul benne hol van és ki szólítgatja. Felül és körülnéz. Zeya a fekhelye mellől néz rá igencsak fáradt szemekkel. A tűz és igen, a vihar is elvonult.*
- Persze, menj csak aludni. * - válaszolja a lánynak és gyorsan felkel, nehogy véletlenül visszaaludjon. Egész kipihentnek érzi magát, ezért úgy saccolja a lány jócskán többet hagyta aludni, mint az éjszaka fele. A tűzhöz sétál, mert a takaró alól kimászva azért csípős az éjszaka. A tűz mellől figyeli, ahogy a lány gyorsan álomba szenderül. Próbál halkan mozogni, nem tudja mennyire alszik éberen Zeya. Elég ébernek tűnt pihenés közben is, de azért csak sokat virrasztott. Ahogy a lányt nézi, hirtelen észbekap, de már késő.*
- Olyan hülye vagyok, hisz nekem itt a zekém. * - suttogja. Leveszi a válláról a ráterített takarót és a tőle telhető legnagyobb óvatossággal Zeya mellé settenkedik. Reméli nem ébreszti fel, de ha mégis nem fogja valami furmányos szerzetesfogással a szemben lévő bokorba hajítani. A takarót vigyázva Zeyára teríti. Próbál olyan lassan mozogni, ahogy a fű nő, de így sem lehet biztos benne, hogy nem ébreszti fel. Ha igen, akkor szabadkozva mutatja a takarót, hogy csak azt hozta, mert nem árthat így hidegben. Ha nem ébred föl, akkor próbál ugyanolyan nesztelenül ellopakodni, ahogy jött. Miután visszatér a tűzhöz és felveszi a felsőjét figyelmesen körbenéz a táboruk körül. Egész jó a helyzet, így szemre nem nagyon tud senki a csöndben a közelükbe férkőzni az avar, meg a síkos talaj miatt, csak ha felülről érkezik vagy valami mágikus praktikát használ. Nem gondolja, hogy bárkinek megérne ennyit az ő kikémlelésük vagy megtámadásuk. Zeya csöndben alszik, ezt is olyan fegyelmezetten teszi, mint minden mást.
Mivel sok dolga nincs, ezért az eget kezdi el kémlelni. Egyik kedvence a könyv, a másik a mérleg. Szereti egyenlőnek tekinteni a gondolkodó lényeket, hisz mindenkiben van érték, kiben ez – kiben az. Unalmas volna az élet, ha sok egyforma fickó rohangálna mindenhol, akár duhaj léhűtőkről, akár szorgos hangyákról van szó. Egyfelől szereti a könyveket, tanulni mindig hasznos. Mindegy, hogy egy legendáról, egy szótárról vagy egy receptről van szó, csak több lesz az, aki magáévá teszi. El is kellett volna menni a könyvtárba Artheniorban ha már ott volt. Nem baj majd szakít rá időt valamikor a közeljövőben. Másrészt a könyv zárt. Az okosok szerint azért mert nem szerezhető meg minden tudás. Szerinte meg azért mert a tudás nagy része nincs könyvekbe leírva vagy ha le is van azon kívül kell felhasználni. El kell őket olvasni, szükség esetén fellapozni, de mindezek után be kell zárni és élni az életet.
Eszébe jut a kenyérre olvasztott sajt, így előveszi a hozzávalókat. Kanyarít három szeletet, megfelezi őket és sajtot vág rá vékonyan. Nem melegíti még rá a tűz fölött, szeretné ha Zeya még frissen melegében tudná enni. A maga részéről nem akar sietni az indulással, így ha Zeya belső órája nem jelez, akkor ő nem ébreszti fel hajnalhasadtakor. Ráérnek indulni, hisz egy napi járóföldet osztottak két részre. Amikor Zeya ébredezni kezd, a kenyereket akkor teszi a kiválasztott kövekre a tűz mellett, amit persze folyamatosan táplál. Ha Zeya később kel mint tervezte és ezért szúrósan néz rá és szóvá teszi, akkor csak annyit mond rá, hogy neki is pihennie kellett, hasznosabb volt az alvás, mert így nagyobb tempóban mehetnek, mint ha valaki kialvatlan.
A maga részéről fürdene egyet, de csak ezért nem akarja megkeresni a folyót így igazából Zeyára bízza az útirány meghatározását. Amikor elindulnak, már korántsem olyan fáradt mint előző nap, így pár lépés után már kérdezi is útitársát:*
- És milyen a rendben az élet? Miért jöttél el? Szereted amit csinálsz?
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.06 16:01:04
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579