Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 191 (3801. - 3820. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3820. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-06 02:01:59
Üzenet elküldve: 2018-08-06 02:01:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
* A lány talán maga is tudja, hogy nem igazán igaz amit mond, de ha nem, akkor Drameiloten következő szavaival megtudja.*
- Azzal, hogy ide hoztalak és magamhoz vettelek felelős lettem a neveltetésedért. Minden amit csinálsz és ahogy csinálod engem minősít. * Jelenti ki, bár szerinte ez egyértelmű. Hiába minden gyermeki tekintet, pedig Wymni tényleg ártatlannak tűnik, mint a ma született bárány. De a bátyus komoly kiképzést kapott már ebből a nézésből, mondhatni immunis rá. A lány jogosan ijedezik, az elf férfi szeméből sugárzik az elhatározottság, és ezt látszólag semmilyen szó, nézés, vagy kérlelés nem enyhíti. De az utolsó szavakra már enyhülni látszik a sziklaszilárdság, sőt, egy hirtelen mozdulattal magához öleli testvérét. *
- Én se tudnék azzal a tudattal meghalni, hogy neheztelek rád. * Sóhajt egy mélyet, aztán leengedi a lányt, és eltolja magától, hogy a szemébe nézhessen.*
- Ha megcsúsznék a szappanon amíg esnék, ha a gombbal a torkomon levegőért kapkodnék, akkor is az utolsó gondolatommal megbocsájtanék. * Jelenti ki, majd elfordítja a fejét, és félrenéz. *
- Mondjuk azt, hogy próbára kerülsz. Ha a következő pár napban tudsz viselkedni, és nem találok kifogásolni valót, akkor megy minden tovább. Ha viszont okot adsz rá, akkor lemondok mindent, és egyedül tanulok tovább.
* A lány talán maga is tudja, hogy nem igazán igaz amit mond, de ha nem, akkor Drameiloten következő szavaival megtudja.*
- Azzal, hogy ide hoztalak és magamhoz vettelek felelős lettem a neveltetésedért. Minden amit csinálsz és ahogy csinálod engem minősít. * Jelenti ki, bár szerinte ez egyértelmű. Hiába minden gyermeki tekintet, pedig Wymni tényleg ártatlannak tűnik, mint a ma született bárány. De a bátyus komoly kiképzést kapott már ebből a nézésből, mondhatni immunis rá. A lány jogosan ijedezik, az elf férfi szeméből sugárzik az elhatározottság, és ezt látszólag semmilyen szó, nézés, vagy kérlelés nem enyhíti. De az utolsó szavakra már enyhülni látszik a sziklaszilárdság, sőt, egy hirtelen mozdulattal magához öleli testvérét. *
- Én se tudnék azzal a tudattal meghalni, hogy neheztelek rád. * Sóhajt egy mélyet, aztán leengedi a lányt, és eltolja magától, hogy a szemébe nézhessen.*
- Ha megcsúsznék a szappanon amíg esnék, ha a gombbal a torkomon levegőért kapkodnék, akkor is az utolsó gondolatommal megbocsájtanék. * Jelenti ki, majd elfordítja a fejét, és félrenéz. *
- Mondjuk azt, hogy próbára kerülsz. Ha a következő pár napban tudsz viselkedni, és nem találok kifogásolni valót, akkor megy minden tovább. Ha viszont okot adsz rá, akkor lemondok mindent, és egyedül tanulok tovább.
3819. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-05 16:42:07
Üzenet elküldve: 2018-08-05 16:42:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
* Akárhogy is próbál a kedvében járni bátyjának, amaz csak sértődött marad, még az orrát is felhúzza, olyan magasra, hogy ha akarna, talán Wym még az orrában lévő szőrszálakat is láthatná.*
- Ugyan Drammi, a papa nagyon szeret téged, kizárt, hogy a kicsit vadabb húgicád miatt téged is kizárna az örökségből - * búgja, közben rebegteti szempilláit, mert mi más is lehetne ennél nagyobb fegyver?
Ám úgy tűnik ez sem feltétlen hatásos, mert testvére már a lemondáson agyal. *
- Kérlek ne! - * rémülten kiált fel, nem akarja, hogy ne jöjjön az a bárki is, aki neki majd mágiát fog tanítani, elvégre akkor az azt jelentené, hogy álma eléréséhez még további pillanatokat, órákat, napokat, hatokat sőt, talán éveket is kellene várnia. *
- Megjavulok, rendes lány leszek, engedelmes, úri, csak kérlek ne mond le - * próbál meg alkudozni, hátha így sikerül hatni Drameilotenre.
Hiába próbálja a férfi letolni magáról, Wymet nem abból a fából faragták, hogy ilyen könnyedén félre álljon. Addig legalábbis nem, amíg nem hallja, hogy a mágus jön és Dram már nem haragszik rá. Amúgy sem fájhatott annyira az a rúgás, Wymni lábikói akármennyire is hosszúak, azért nem egy ork erősségével vágódtak a másik sípcsontjába. *
- Úgy érzem még neheztelsz rám, addig nem engedhetlen el fürödni, mi van ha megcsúszol egy szappanon és meghalsz? Akkor egész életemben szomorú leszek, hogy az utolsó perceidben mérges voltál rám. Ki kell békülnünk, addig semmilyen veszélyes dolgot nem csinálhatsz! Nem ehetsz, fürödhetsz, sétálhatsz, futhatsz, és átöltözni sem szabad, mert az ingedről leeshet egy gomb ami a torkodon akadhat - * míg beszél, addig kezét arra használja, hogy a felsorolást mutassa rajta, hátha így majd kicsit nyomatékosabb lesz a dolog.*
* Akárhogy is próbál a kedvében járni bátyjának, amaz csak sértődött marad, még az orrát is felhúzza, olyan magasra, hogy ha akarna, talán Wym még az orrában lévő szőrszálakat is láthatná.*
- Ugyan Drammi, a papa nagyon szeret téged, kizárt, hogy a kicsit vadabb húgicád miatt téged is kizárna az örökségből - * búgja, közben rebegteti szempilláit, mert mi más is lehetne ennél nagyobb fegyver?
Ám úgy tűnik ez sem feltétlen hatásos, mert testvére már a lemondáson agyal. *
- Kérlek ne! - * rémülten kiált fel, nem akarja, hogy ne jöjjön az a bárki is, aki neki majd mágiát fog tanítani, elvégre akkor az azt jelentené, hogy álma eléréséhez még további pillanatokat, órákat, napokat, hatokat sőt, talán éveket is kellene várnia. *
- Megjavulok, rendes lány leszek, engedelmes, úri, csak kérlek ne mond le - * próbál meg alkudozni, hátha így sikerül hatni Drameilotenre.
Hiába próbálja a férfi letolni magáról, Wymet nem abból a fából faragták, hogy ilyen könnyedén félre álljon. Addig legalábbis nem, amíg nem hallja, hogy a mágus jön és Dram már nem haragszik rá. Amúgy sem fájhatott annyira az a rúgás, Wymni lábikói akármennyire is hosszúak, azért nem egy ork erősségével vágódtak a másik sípcsontjába. *
- Úgy érzem még neheztelsz rám, addig nem engedhetlen el fürödni, mi van ha megcsúszol egy szappanon és meghalsz? Akkor egész életemben szomorú leszek, hogy az utolsó perceidben mérges voltál rám. Ki kell békülnünk, addig semmilyen veszélyes dolgot nem csinálhatsz! Nem ehetsz, fürödhetsz, sétálhatsz, futhatsz, és átöltözni sem szabad, mert az ingedről leeshet egy gomb ami a torkodon akadhat - * míg beszél, addig kezét arra használja, hogy a felsorolást mutassa rajta, hátha így majd kicsit nyomatékosabb lesz a dolog.*
3818. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-05 16:09:52
Üzenet elküldve: 2018-08-05 16:09:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
- Aha.
*Feleli szokásos bőbeszédűségével a történet összefoglalójára, de azért érződik, hogy figyelt. Aztán követi Isqet egészen a lelőhelyig. Csípőre tett kézzel szemléli a fát. Neki szárított, de nem összetört formában mutatták meg a virágot, ami nem képes visszaadni az életteli valóságot. Zeya nem egy romantikus lélek, de nem állítaná, hogy nem kellemes a szemének a látvány.*
- Kössz…
*Fogadja el dünnyögőn a virágot - vagy virágokat, ha többet is kap. Nem, mintha hálátlan lenne, csak eszébe juttatja, hogy ez nem ugyanaz, mintha ő találta volna. Biztonságos helyet keres nekik a tarisznyában. Fölülre teszi őket, hogy ne nyomódjanak össze, a tarisznya tetejét rájuk hajtja. Hát, ő bizony inkább keresgél még ebből a kékségből, körbejárja a közeli fákat, s meg is akad a tekintete egy csenevész példányon. Most ő pakol le és mászik fára, közel sem olyan ügyesen, mint Isq, de az ágak elérése után már egészen jól elboldogul, az egyensúlyérzéke mindig nagyon jó volt. Kése nincs, ezért kardjával suhintja le a virágot, második próbálkozásra. A fegyvert eltéve aztán lelógatja magát az alsó ágról, majd leugrik. Összeszedi a zsákmányát és a holmiját, végül Isq után indul, aki már nagyban szemezgeti a gyümölcsöt.*
- Meglett?
*Kérdezi, miközben csatlakozik a falatozáshoz.*
- Mi az az igazmondó fű?
*Amint szomját és éhét egyszerre mulasztotta el a szederrel, összedörzsöli a kezeit és a tisztás közepére sétál. Megfelelőnek tűnik.*
- Mi érdekel jobban? A védekezés vagy a támadás?
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
- Aha.
*Feleli szokásos bőbeszédűségével a történet összefoglalójára, de azért érződik, hogy figyelt. Aztán követi Isqet egészen a lelőhelyig. Csípőre tett kézzel szemléli a fát. Neki szárított, de nem összetört formában mutatták meg a virágot, ami nem képes visszaadni az életteli valóságot. Zeya nem egy romantikus lélek, de nem állítaná, hogy nem kellemes a szemének a látvány.*
- Kössz…
*Fogadja el dünnyögőn a virágot - vagy virágokat, ha többet is kap. Nem, mintha hálátlan lenne, csak eszébe juttatja, hogy ez nem ugyanaz, mintha ő találta volna. Biztonságos helyet keres nekik a tarisznyában. Fölülre teszi őket, hogy ne nyomódjanak össze, a tarisznya tetejét rájuk hajtja. Hát, ő bizony inkább keresgél még ebből a kékségből, körbejárja a közeli fákat, s meg is akad a tekintete egy csenevész példányon. Most ő pakol le és mászik fára, közel sem olyan ügyesen, mint Isq, de az ágak elérése után már egészen jól elboldogul, az egyensúlyérzéke mindig nagyon jó volt. Kése nincs, ezért kardjával suhintja le a virágot, második próbálkozásra. A fegyvert eltéve aztán lelógatja magát az alsó ágról, majd leugrik. Összeszedi a zsákmányát és a holmiját, végül Isq után indul, aki már nagyban szemezgeti a gyümölcsöt.*
- Meglett?
*Kérdezi, miközben csatlakozik a falatozáshoz.*
- Mi az az igazmondó fű?
*Amint szomját és éhét egyszerre mulasztotta el a szederrel, összedörzsöli a kezeit és a tisztás közepére sétál. Megfelelőnek tűnik.*
- Mi érdekel jobban? A védekezés vagy a támadás?
3817. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-05 16:09:26
Üzenet elküldve: 2018-08-05 16:09:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Az is. Ha nem vigyáznak azokra a jámbor falusiakra, akkor mindenféle félnótás bandita rögtön rosszat tesz nekik. Az élőholtakról már nem is beszélve. De az Arthenior sem téves, ott is megfordultam sokszor, ahogy szinte mindenhol máshol is, szinte mindenkinél. *Még csak nem is füllent. A jó és rossz ismerősei között rengeteg különféle szerzet található több csoportosulásból is. Közben már sejti, hogy mire gondol Lyzendra akkor, amikor máshol keresi a nevét, és éppen ezért nem forszírozza tovább a témát. Semmi szüksége rá, hogy körözött bűnözőnek nézzék, főleg, hogy ennek csak a fele igaz. Természetesen ártatlan, csak éppenséggel keresik.*
- Állok elébe. *Gondolkodás nélkül elfogadja a kihívást. Ő az egyik legjobb nyomolvasó a környéken, úgyhogy nem okozhat gondot neki a feladat. Vakmerőségében viszont nem figyel az elf trükkjére, úgyhogy csak későn nyúl az almáért. Nem sikerül elkapnia, úgyhogy a gyümölcs a feje búbját találja el, behorpasztja a kalapját, aztán lepattan a földre.*
- Júj! *Felszisszen, aztán a kalapja alá nyúlva a fejét kezdi dörzsölgetni.*
- Azért nem így kéne demonstrálnod a tehetséged, Fővadász. Rátámadni a jóhiszemű vándorra egy kemény almával. Szóval ilyenek az erdei elfek. *Nem tud igazán haragudni, de azért bosszús hangon panaszkodik. *
- Ismerek. *Mondja Lyzendra után sétálva.*
- A lovak azért ne menjenek el, figyeljünk rájuk. *Kellemetlennek tartaná, ha egy szemfüles lótolvaj mindkettőjüket megszabadítaná a hátasától.*
- Az is. Ha nem vigyáznak azokra a jámbor falusiakra, akkor mindenféle félnótás bandita rögtön rosszat tesz nekik. Az élőholtakról már nem is beszélve. De az Arthenior sem téves, ott is megfordultam sokszor, ahogy szinte mindenhol máshol is, szinte mindenkinél. *Még csak nem is füllent. A jó és rossz ismerősei között rengeteg különféle szerzet található több csoportosulásból is. Közben már sejti, hogy mire gondol Lyzendra akkor, amikor máshol keresi a nevét, és éppen ezért nem forszírozza tovább a témát. Semmi szüksége rá, hogy körözött bűnözőnek nézzék, főleg, hogy ennek csak a fele igaz. Természetesen ártatlan, csak éppenséggel keresik.*
- Állok elébe. *Gondolkodás nélkül elfogadja a kihívást. Ő az egyik legjobb nyomolvasó a környéken, úgyhogy nem okozhat gondot neki a feladat. Vakmerőségében viszont nem figyel az elf trükkjére, úgyhogy csak későn nyúl az almáért. Nem sikerül elkapnia, úgyhogy a gyümölcs a feje búbját találja el, behorpasztja a kalapját, aztán lepattan a földre.*
- Júj! *Felszisszen, aztán a kalapja alá nyúlva a fejét kezdi dörzsölgetni.*
- Azért nem így kéne demonstrálnod a tehetséged, Fővadász. Rátámadni a jóhiszemű vándorra egy kemény almával. Szóval ilyenek az erdei elfek. *Nem tud igazán haragudni, de azért bosszús hangon panaszkodik. *
- Ismerek. *Mondja Lyzendra után sétálva.*
- A lovak azért ne menjenek el, figyeljünk rájuk. *Kellemetlennek tartaná, ha egy szemfüles lótolvaj mindkettőjüket megszabadítaná a hátasától.*
3816. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-05 14:26:48
Üzenet elküldve: 2018-08-05 14:26:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Egészen addig kényelmes a fánál, míg Boyta meg nem zavarja. Aztán ahogy a négylábú a zsákmánnyal arrébb lépeget, Lyz is ellép onnan, s az idegen felé indul. Menetben leszakít egy új almát, amit aztán csak úgy forgat a kezében.*
- Falvak igazgatása? Igazán felelősségteljesnek hangzik *jegyzi meg mélázva.* de valamiért Artheniorhoz kötöm a neved, csak éppen, nem sokat töltöttem ott, ezért vagyok kicsit gondban. Mert, ha falvakat igazgatsz, akkor talán mégis tévedek.
*Ám láthatólag a vándor nem hogy gondban nincs, de önbizalom híján sincs. Már ami a bemutatkozás és a képességek felemlegetését illeti.*
- Végül is, megmutathatom, hol vesztettem nyomot. Ha valóban olyan jó vagy, bizonyítsd! *Állát kissé megemeli, ám inkább kihívásnak hangzik, mint sértett dünnyögésnek. S azzal a lendülettel, a korábban leszakított almát, Svir felé löki. Szép ívet vet az alma, legendásan szépen veszi célba a kalandort. S ha az elég ügyes, elkaphatja, minden gond nélkül, mert a cél egyáltalán nem az, hogy kupán nyomjon valakit egy gyümölccsel, inkább csak játékos incselkedés.*
- Amerről jöttem, titokzatos és veszélyes, de nem lehetetlen rálelni. Pláne egy ügyes nyomolvasónak.
*Mint ha csak megpöccintené Svir fülét, úgy böki oda az újabb replikát.*
- Ugye *ad helyt a feltételezésnek.* Azt beszélik? Hm… ez igazán jólesik *szól immár kedvesebben, bár eddig sem volt egy mogorvaság. Egyben elismeri a hírek valódiságát. Sosem hivalkodott tudományával, de mindenképpen jól esik neki, hogy hírét vették más vidékeken is.* Valóban én lehetek az. Egészen pontosan, Ssyleana Lyzendra, Vadvéd fővadásza. *Egyéb titulusról nem ejt szót.* De látod, a nyomokhoz mégsem értek olyan jól *elismert tehetségéről egy pillanat alatt billenti vissza a mérleg nyelvét, egy hiányosság megemlítésével. Bár erősen dolgozik az ügyön. Eddig fülére és szemére inkább hagyatkozott, a nyomolvasás másodlagos volt. Arra régi otthonában is külön csapatokat szerveztek. És ő sosem volt annak része.*
- Ismersz más íjászmestereket is? *kérdezi, közben pedig megindul az almás széle felé, ahol elvesztette a nyomokat, hátha tényleg tud neki segíteni a szakállas fickó.*
*Egészen addig kényelmes a fánál, míg Boyta meg nem zavarja. Aztán ahogy a négylábú a zsákmánnyal arrébb lépeget, Lyz is ellép onnan, s az idegen felé indul. Menetben leszakít egy új almát, amit aztán csak úgy forgat a kezében.*
- Falvak igazgatása? Igazán felelősségteljesnek hangzik *jegyzi meg mélázva.* de valamiért Artheniorhoz kötöm a neved, csak éppen, nem sokat töltöttem ott, ezért vagyok kicsit gondban. Mert, ha falvakat igazgatsz, akkor talán mégis tévedek.
*Ám láthatólag a vándor nem hogy gondban nincs, de önbizalom híján sincs. Már ami a bemutatkozás és a képességek felemlegetését illeti.*
- Végül is, megmutathatom, hol vesztettem nyomot. Ha valóban olyan jó vagy, bizonyítsd! *Állát kissé megemeli, ám inkább kihívásnak hangzik, mint sértett dünnyögésnek. S azzal a lendülettel, a korábban leszakított almát, Svir felé löki. Szép ívet vet az alma, legendásan szépen veszi célba a kalandort. S ha az elég ügyes, elkaphatja, minden gond nélkül, mert a cél egyáltalán nem az, hogy kupán nyomjon valakit egy gyümölccsel, inkább csak játékos incselkedés.*
- Amerről jöttem, titokzatos és veszélyes, de nem lehetetlen rálelni. Pláne egy ügyes nyomolvasónak.
*Mint ha csak megpöccintené Svir fülét, úgy böki oda az újabb replikát.*
- Ugye *ad helyt a feltételezésnek.* Azt beszélik? Hm… ez igazán jólesik *szól immár kedvesebben, bár eddig sem volt egy mogorvaság. Egyben elismeri a hírek valódiságát. Sosem hivalkodott tudományával, de mindenképpen jól esik neki, hogy hírét vették más vidékeken is.* Valóban én lehetek az. Egészen pontosan, Ssyleana Lyzendra, Vadvéd fővadásza. *Egyéb titulusról nem ejt szót.* De látod, a nyomokhoz mégsem értek olyan jól *elismert tehetségéről egy pillanat alatt billenti vissza a mérleg nyelvét, egy hiányosság megemlítésével. Bár erősen dolgozik az ügyön. Eddig fülére és szemére inkább hagyatkozott, a nyomolvasás másodlagos volt. Arra régi otthonában is külön csapatokat szerveztek. És ő sosem volt annak része.*
- Ismersz más íjászmestereket is? *kérdezi, közben pedig megindul az almás széle felé, ahol elvesztette a nyomokat, hátha tényleg tud neki segíteni a szakállas fickó.*
3815. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-05 11:43:36
Üzenet elküldve: 2018-08-05 11:43:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
- Aha! Egy égszín szemű leány. Gondolom, mert a virág is kék. A történet szerint Ő volt Észak reménye, aki visszaadta az északra húzódottak hitét. Hogy le lehet győzni az orkokat.
A csata reggelén pedig mindenütt kinyílt az Észak reménye virága a fákon. Olyan volt, mint egy hatalmas kék palást. Azóta nevezik így. Róla.
Mert gyógyítja a sebeket ez is.
Hogy mi volt a lány igazi neve, vagy hogy később mi lett vele, azt nem tudom!
Mivel a legenda szerint félelf volt, gondolom nem voltak gyerekei.
De azt sem tudom, ki volt az apja. Vagy az anyja. Lehet hogy szól erről is történet, nem tudom. *vonja meg a vállát. Őt leginkább csak a növényekkel kapcsolatosak érdekelték.
Közben nekierednek, az öreg tölgyes felé, és Isqeha megörül, mert nem sokat kell keresgélniük. Jól számította, ahol iszalag meg fagyöngy van, ott előbb-utóbb sz Észak reménye fátyolként lecsüngő, türkizes virágaira is rá szokott bukkanni.*
- Ott vannak, nézd csak! Több is! *azzal ledobja a tarisznyát, és felkapaszkodik néhány láb magasságba. A lábával megtámaszkodik, és amikor a keze szabaddá válik, a késével elmetszi az élősdi növény szárát, és begyűjt néhányat.*
- Ilyenek, látod? *mutatja Zeyának.* - Tessék! Most már megmutathatod, hogy találtál. *vigyorog.*
-Menjünk el arra, ott van egy tisztás. Hátha találunk igazmondó füvet is! *javasolja Zeyának, azzal előre indul az ösvényen, hagyva hogy a lány kövesse, vagy ő is nézelődjön, és keresgéljen.
De a kis tisztáson, hiába néz szét, nem talál semmilyen ritka növényt, pedig a szimata azt súgta, itt lehet hogy fog találni. Dehát Isqeha nem csalhatatlan.
Úgyhogy, miután bejárta az apró erdei tisztás minden zegét-zugát, és néhány gombán kívül semmit nem talált, visszafelé indul.
Talál viszont egy szedrest, ahol egész sok érett szeder pompázik kékeslilán a csalitosban, úgyhogy nekiáll azt legelészni, lilára színezve az ujjait a szederrel.*
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
- Aha! Egy égszín szemű leány. Gondolom, mert a virág is kék. A történet szerint Ő volt Észak reménye, aki visszaadta az északra húzódottak hitét. Hogy le lehet győzni az orkokat.
A csata reggelén pedig mindenütt kinyílt az Észak reménye virága a fákon. Olyan volt, mint egy hatalmas kék palást. Azóta nevezik így. Róla.
Mert gyógyítja a sebeket ez is.
Hogy mi volt a lány igazi neve, vagy hogy később mi lett vele, azt nem tudom!
Mivel a legenda szerint félelf volt, gondolom nem voltak gyerekei.
De azt sem tudom, ki volt az apja. Vagy az anyja. Lehet hogy szól erről is történet, nem tudom. *vonja meg a vállát. Őt leginkább csak a növényekkel kapcsolatosak érdekelték.
Közben nekierednek, az öreg tölgyes felé, és Isqeha megörül, mert nem sokat kell keresgélniük. Jól számította, ahol iszalag meg fagyöngy van, ott előbb-utóbb sz Észak reménye fátyolként lecsüngő, türkizes virágaira is rá szokott bukkanni.*
- Ott vannak, nézd csak! Több is! *azzal ledobja a tarisznyát, és felkapaszkodik néhány láb magasságba. A lábával megtámaszkodik, és amikor a keze szabaddá válik, a késével elmetszi az élősdi növény szárát, és begyűjt néhányat.*
- Ilyenek, látod? *mutatja Zeyának.* - Tessék! Most már megmutathatod, hogy találtál. *vigyorog.*
-Menjünk el arra, ott van egy tisztás. Hátha találunk igazmondó füvet is! *javasolja Zeyának, azzal előre indul az ösvényen, hagyva hogy a lány kövesse, vagy ő is nézelődjön, és keresgéljen.
De a kis tisztáson, hiába néz szét, nem talál semmilyen ritka növényt, pedig a szimata azt súgta, itt lehet hogy fog találni. Dehát Isqeha nem csalhatatlan.
Úgyhogy, miután bejárta az apró erdei tisztás minden zegét-zugát, és néhány gombán kívül semmit nem talált, visszafelé indul.
Talál viszont egy szedrest, ahol egész sok érett szeder pompázik kékeslilán a csalitosban, úgyhogy nekiáll azt legelészni, lilára színezve az ujjait a szederrel.*
3814. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-04 23:43:18
Üzenet elküldve: 2018-08-04 23:43:18
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lóháton, megint//
*Útja az erdőbe vezet, méghozzá az Arthenior felé eső részt célozza meg. Nem is tud másra gondolni, mint egy finom ebédre meg egy puha ágyra, amiben megalhat.
Nae túlreagálta ezt az egészet, biztosan nincs akkora baj, mint amekkorává felfújta. Az, hogy a hatalmasok a nagy termeikben mit csatáznak, a magánügyük. Alve soha nem figyelt a pletykákra, soha nem foglalkozott a nemesekkel sem. Életét lefoglalta kis családja, az otthonuk, környezetük… Amíg voltak. Ezután jött a mágia. Azok a nagy, könyvvel megrakott polcsorok a Mágustoronyban jutnak az eszébe, és ez bátorságot önt belé.
Azonban a túloldalon így is meglepetés fogadja. A városhoz közelebb érve füstöt pillant meg, teljes kavarodás uralkodik. Még a rendíthetetlen Búza is mintha megijedne a látványtól, prüszköl egyet. Bár Alve nem nagyon tudja, mit jelent, ha egy póni prüszköl. Reméli, hogy nem náthás, nem ment az orrába a füst, vagy ilyesmi.*
- Most mit csináljak? *Toporog megszeppenve. Embereket lát jönni-menni, de főleg menni. Egyik sem tűnik segítőkésznek, mindenki nagyobb nála, hatalmas lovakon ülnek. Szegény lány szemét könnyek csípik a lábak kavarodásában. Úgy érzi, mindjárt eltapossák.* Mit csináljak, Búza? *Kérdezi fennhangon.*
~ Bátorság, Alve! Bátorság! Menj be, minden rendben lesz, meglátod! ~ *Győzködi magát, és nagy nehezen így is tesz. Áthalad a kapun.*
*Útja az erdőbe vezet, méghozzá az Arthenior felé eső részt célozza meg. Nem is tud másra gondolni, mint egy finom ebédre meg egy puha ágyra, amiben megalhat.
Nae túlreagálta ezt az egészet, biztosan nincs akkora baj, mint amekkorává felfújta. Az, hogy a hatalmasok a nagy termeikben mit csatáznak, a magánügyük. Alve soha nem figyelt a pletykákra, soha nem foglalkozott a nemesekkel sem. Életét lefoglalta kis családja, az otthonuk, környezetük… Amíg voltak. Ezután jött a mágia. Azok a nagy, könyvvel megrakott polcsorok a Mágustoronyban jutnak az eszébe, és ez bátorságot önt belé.
Azonban a túloldalon így is meglepetés fogadja. A városhoz közelebb érve füstöt pillant meg, teljes kavarodás uralkodik. Még a rendíthetetlen Búza is mintha megijedne a látványtól, prüszköl egyet. Bár Alve nem nagyon tudja, mit jelent, ha egy póni prüszköl. Reméli, hogy nem náthás, nem ment az orrába a füst, vagy ilyesmi.*
- Most mit csináljak? *Toporog megszeppenve. Embereket lát jönni-menni, de főleg menni. Egyik sem tűnik segítőkésznek, mindenki nagyobb nála, hatalmas lovakon ülnek. Szegény lány szemét könnyek csípik a lábak kavarodásában. Úgy érzi, mindjárt eltapossák.* Mit csináljak, Búza? *Kérdezi fennhangon.*
~ Bátorság, Alve! Bátorság! Menj be, minden rendben lesz, meglátod! ~ *Győzködi magát, és nagy nehezen így is tesz. Áthalad a kapun.*
3813. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-04 23:30:54
Üzenet elküldve: 2018-08-04 23:30:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
~Nehogy eldőljön, ha eljön a fától. Még azt hinnék, én ütöttem le.~
*Gondolja a nagy támaszkodást elnézve. Ő maga annyira nem szeret macskaként mindenféléhez odadörgölőzni, de látja és mulat rajta, hogy mások azért igen.*
- Egész falvak igazgatásával, bűnügyek megoldásával és bajbajutott tündérek megmentésével, valamint sok más egyébbel is foglalkozom. Mostanában leginkább az egyéb ügyekkel. Így vagy úgy, hallhattad a nevemet. *Hangja mesterkélten fennhéjázó, mintha szokásos foglalatosságai mind csak semmi, csip-csup dolgok lennének. Pedig amikor nem csak szórakozik, olyankor igenis tud fontos és kemény munkát végezni. Az almadézsmálás viszont nem kemény munka, úgyhogy nyugodtan szórakozhat, teszi is.*
- Ühüm. Esetleg segíthetek megtalálni azt a nyomot, véletlenül ehhez is értek. *Ismeri be szemtelenül büszkén, aztán abbahagyja az almája és a hírneve fényezését és beleharap a gyümölcsbe. Saját lovának sóvárgó pillantásaival most nem törődik. Ha akar, Frankó bőven legelhet a dús fűből amíg vár. A csemegének számító almát viszont ki kell érdemelnie.*
- Mondjuk arra, amerről jöttél. És úgy rémlik, hogy egy bizonyos Lyzendrát a legjobb íjászok között emlegetnek. Nem mondom, hogy a többi íjászmester kellemes társaság lenne, de a legjobbak között lenni azért mégiscsak szép teljesítmény. Te vagy az, ugye? *Az elf íjára bök. A név és a fegyver már elég ok arra, hogy ezt feltételezhesse a nőről.*
~Nehogy eldőljön, ha eljön a fától. Még azt hinnék, én ütöttem le.~
*Gondolja a nagy támaszkodást elnézve. Ő maga annyira nem szeret macskaként mindenféléhez odadörgölőzni, de látja és mulat rajta, hogy mások azért igen.*
- Egész falvak igazgatásával, bűnügyek megoldásával és bajbajutott tündérek megmentésével, valamint sok más egyébbel is foglalkozom. Mostanában leginkább az egyéb ügyekkel. Így vagy úgy, hallhattad a nevemet. *Hangja mesterkélten fennhéjázó, mintha szokásos foglalatosságai mind csak semmi, csip-csup dolgok lennének. Pedig amikor nem csak szórakozik, olyankor igenis tud fontos és kemény munkát végezni. Az almadézsmálás viszont nem kemény munka, úgyhogy nyugodtan szórakozhat, teszi is.*
- Ühüm. Esetleg segíthetek megtalálni azt a nyomot, véletlenül ehhez is értek. *Ismeri be szemtelenül büszkén, aztán abbahagyja az almája és a hírneve fényezését és beleharap a gyümölcsbe. Saját lovának sóvárgó pillantásaival most nem törődik. Ha akar, Frankó bőven legelhet a dús fűből amíg vár. A csemegének számító almát viszont ki kell érdemelnie.*
- Mondjuk arra, amerről jöttél. És úgy rémlik, hogy egy bizonyos Lyzendrát a legjobb íjászok között emlegetnek. Nem mondom, hogy a többi íjászmester kellemes társaság lenne, de a legjobbak között lenni azért mégiscsak szép teljesítmény. Te vagy az, ugye? *Az elf íjára bök. A név és a fegyver már elég ok arra, hogy ezt feltételezhesse a nőről.*
3812. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-04 20:34:55
Üzenet elküldve: 2018-08-04 20:34:55
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*Ha most a társa itt lenne, egyből gyanúsnak találná nagy hajlandóságát a hasznossá levés terén. És igaza lenne, mert valójában csak nem akar egy helyben ülni a várakozás alatt. Felkel és leporolja magát. Egy kicsit megmozgatja a vállát és a nyakát, amik elgémberedtek az alvásban, aztán hátul összekulcsolva kezeit kihúzza a hátát, hogy a gerinctájék is felfrissüljön. Ellenőrzi felszerelését, majd bólint Isqnek, hogy részéről szintén indulhatnak. Ez most az ő köre, ezért természetes módon Zeya követi a herbalistát. A maga részéről nyitva tartja a szemét és a fülét. Közben megpróbálja felidézni, hogy is volt az a hősköltemény az este. Volt egy hosszú bevezető a fajok megjelenéséről, vagy valami ilyesmi. Meg aztán ott volt a háború. De aztán bosszantóan kevésre emlékszik belőle.*
- Hé, Isq... jól emlékszem, hogy az Észak Reménye egy nő volt?
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*Ha most a társa itt lenne, egyből gyanúsnak találná nagy hajlandóságát a hasznossá levés terén. És igaza lenne, mert valójában csak nem akar egy helyben ülni a várakozás alatt. Felkel és leporolja magát. Egy kicsit megmozgatja a vállát és a nyakát, amik elgémberedtek az alvásban, aztán hátul összekulcsolva kezeit kihúzza a hátát, hogy a gerinctájék is felfrissüljön. Ellenőrzi felszerelését, majd bólint Isqnek, hogy részéről szintén indulhatnak. Ez most az ő köre, ezért természetes módon Zeya követi a herbalistát. A maga részéről nyitva tartja a szemét és a fülét. Közben megpróbálja felidézni, hogy is volt az a hősköltemény az este. Volt egy hosszú bevezető a fajok megjelenéséről, vagy valami ilyesmi. Meg aztán ott volt a háború. De aztán bosszantóan kevésre emlékszik belőle.*
- Hé, Isq... jól emlékszem, hogy az Észak Reménye egy nő volt?
3811. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-04 19:54:45
Üzenet elküldve: 2018-08-04 19:54:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Kényelmesen támasztja a fát, halovány, cseppet sem hivalkodó mosollyal ajkain.*
- Üdvözöllek Svir. *köszönti ő is.* Svir... *ízlelgeti a nevet.* Valójában, nekem is ismerős a tiéd. De meg nem mondom honnan.
*Csak úgy motoz a fejében, mint ha hallotta volna már, de csak mint ha ködfüggönyön keresztül nézne, olyan homályos. Artheniorral köti össze, de arra emlékezne, ha találkoztak volna már. Nem jut eszébe, hogy kifüggesztve látta a keresettek listáját. Elég régen járt a városban, s az erőd körüli feladatok eltelítik annyira, hogy perifériára száműzze azt, ami nem Vadvéddel kapcsolatos. Kezdeti bizalmatlansága természetéből fakadó.
Boyta felhagy az alma dézsmálással, s lassan gazdája felé kezd poroszkálni.*
- Egy csapást követtem, de ott, *biccen a fasor felé, miközben smaragdszín szemeit nem veszi le a vándorról* a második fasornál elvesztettem a nyomot *vonja meg a vállát.
Egészen tűrhető nyomolvasó, de van még mit tanulnia, ezzel ő is tisztában van.*
- És te Kalandor, merre tartasz? *kérdez vissza nyomban.* És honnan ismerős a nevem?
*Azonnal két kérdést is Svirnek szegez, miközben továbbra sem mozdul el a fától. Csak csípőjére támasztott keze melegszik meg jobban, hátha tényleg nem kell az a tőr. Boyta ekkor ér Lyz mellé, aki egy sanda pillantásnál többre nem méltatja a lovat. Ám a pej több figyelemre vágyik, így féltékenyen böki meg orrával Lyz nyakát, meleg párát szuszogva. S bár inkább az idegennel társalogna, de kénytelen egy kicsit a négylábúra is figyelni, így a félig megevett almáját odaemeli a puha orr elé. *
- Na jó, tessék *szól a vadászlány, Boyta pedig mint aki jól végezte dolgát, arrébb poroszkál, egész almák után.*
*Kényelmesen támasztja a fát, halovány, cseppet sem hivalkodó mosollyal ajkain.*
- Üdvözöllek Svir. *köszönti ő is.* Svir... *ízlelgeti a nevet.* Valójában, nekem is ismerős a tiéd. De meg nem mondom honnan.
*Csak úgy motoz a fejében, mint ha hallotta volna már, de csak mint ha ködfüggönyön keresztül nézne, olyan homályos. Artheniorral köti össze, de arra emlékezne, ha találkoztak volna már. Nem jut eszébe, hogy kifüggesztve látta a keresettek listáját. Elég régen járt a városban, s az erőd körüli feladatok eltelítik annyira, hogy perifériára száműzze azt, ami nem Vadvéddel kapcsolatos. Kezdeti bizalmatlansága természetéből fakadó.
Boyta felhagy az alma dézsmálással, s lassan gazdája felé kezd poroszkálni.*
- Egy csapást követtem, de ott, *biccen a fasor felé, miközben smaragdszín szemeit nem veszi le a vándorról* a második fasornál elvesztettem a nyomot *vonja meg a vállát.
Egészen tűrhető nyomolvasó, de van még mit tanulnia, ezzel ő is tisztában van.*
- És te Kalandor, merre tartasz? *kérdez vissza nyomban.* És honnan ismerős a nevem?
*Azonnal két kérdést is Svirnek szegez, miközben továbbra sem mozdul el a fától. Csak csípőjére támasztott keze melegszik meg jobban, hátha tényleg nem kell az a tőr. Boyta ekkor ér Lyz mellé, aki egy sanda pillantásnál többre nem méltatja a lovat. Ám a pej több figyelemre vágyik, így féltékenyen böki meg orrával Lyz nyakát, meleg párát szuszogva. S bár inkább az idegennel társalogna, de kénytelen egy kicsit a négylábúra is figyelni, így a félig megevett almáját odaemeli a puha orr elé. *
- Na jó, tessék *szól a vadászlány, Boyta pedig mint aki jól végezte dolgát, arrébb poroszkál, egész almák után.*
3810. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-04 14:07:22
Üzenet elküldve: 2018-08-04 14:07:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
* Nem kell tettetnie a sértődöttséget és a fájdalmat, mert mindkét érzés valódi, amit enged most, hogy az arcára kiüljön. Persze könnyedén leplezhetné mindkettőt, de most úgy érzi, ez jó lecke lesz testvére számára. Kicsit el is túlozza emiatt, de nincs vele problémája, hiszen ezzel is a nagyobb jót, azaz Wymnter nevelését szolgálja. Mégis meglágyul a szíve és kiböki a nagy titkot, mire a lány hirtelen a nyakába veti magát. Szerencséjük van a székkel, mert nem dőlnek hátra, sőt, a lábak is tartanak, pedig nem valószínű, hogy a tervezésekor figyelembe vették az ilyen szituációkat. Azonban így már nehéz a sértődöttség látszatát tartania. Ezen sokat segít amikor a lány bökdösni kezdi az arcát, úgyhogy bosszús tekintettel nézhet rá. *
- De a viselkedésed figyelembe véve lehet, hogy túl korai. Nem hagyhatom, hogy ilyen módon szégyent hozz a Sayqueves névre, apánk engem is kitagadba a családból, és az én örökségem is oda lenne, nem csak a tiéd. * Sóhajt egyet. * Lehet holnap az első dolgom lesz lemondani, és későbbre hagyni.
* Persze esze ágában sincs, és igazából a fürdő ötlete is csábítja, de nem akar ilyen egyszerűen megtörni, bűnhődjön még kicsit a lány. *
- Persze a fürdő jól hangzik, és amíg ázok a vízben akár el is gondolkodhatsz, hogy milyen viselkedés lenne méltó hozzánk, hogy legközelebb ne kelljen ilyen drasztikus lépésekhez folyamodnom. * Teszi még hozzá, és gyengéden megpróbálja eltolni magától Wymnit, hogy felkelhessen, és elindulhasson az emeletre, a fürdő felé. *
* Nem kell tettetnie a sértődöttséget és a fájdalmat, mert mindkét érzés valódi, amit enged most, hogy az arcára kiüljön. Persze könnyedén leplezhetné mindkettőt, de most úgy érzi, ez jó lecke lesz testvére számára. Kicsit el is túlozza emiatt, de nincs vele problémája, hiszen ezzel is a nagyobb jót, azaz Wymnter nevelését szolgálja. Mégis meglágyul a szíve és kiböki a nagy titkot, mire a lány hirtelen a nyakába veti magát. Szerencséjük van a székkel, mert nem dőlnek hátra, sőt, a lábak is tartanak, pedig nem valószínű, hogy a tervezésekor figyelembe vették az ilyen szituációkat. Azonban így már nehéz a sértődöttség látszatát tartania. Ezen sokat segít amikor a lány bökdösni kezdi az arcát, úgyhogy bosszús tekintettel nézhet rá. *
- De a viselkedésed figyelembe véve lehet, hogy túl korai. Nem hagyhatom, hogy ilyen módon szégyent hozz a Sayqueves névre, apánk engem is kitagadba a családból, és az én örökségem is oda lenne, nem csak a tiéd. * Sóhajt egyet. * Lehet holnap az első dolgom lesz lemondani, és későbbre hagyni.
* Persze esze ágában sincs, és igazából a fürdő ötlete is csábítja, de nem akar ilyen egyszerűen megtörni, bűnhődjön még kicsit a lány. *
- Persze a fürdő jól hangzik, és amíg ázok a vízben akár el is gondolkodhatsz, hogy milyen viselkedés lenne méltó hozzánk, hogy legközelebb ne kelljen ilyen drasztikus lépésekhez folyamodnom. * Teszi még hozzá, és gyengéden megpróbálja eltolni magától Wymnit, hogy felkelhessen, és elindulhasson az emeletre, a fürdő felé. *
3809. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-04 00:33:10
Üzenet elküldve: 2018-08-04 00:33:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
* A makrancos lány reflexből reagál az őt ért sérelemre, miből egykettőre a férfit ért sérelem lesz. Azonnal megbánja Wmy tettét, amint meglátja Dram arcán az őszinte fájdalmat és arcát grimaszba vágja, mintha neki sem volna kellemes.
Ritkán fajulnak el idáig a dolgok, kevésszer üt, rúg vagy harap, általában vissza tudja fogni magát. Ez a jelleme inkább gyermekkorában tombolta ki magát, akkor gyakoribb eszköz volt, csak nem Dramon, hanem a szolgákon és nevelőin.
Zavartan vörösödik el a mosónős hasonlaton, igazán nem tudja mit is mondjon, arra tippel, hogy esetleg bocsánatot kellene kérnie, ám ajka valahogy még nem áll rá, csak hápog némán mint kacsa a víz alatt, aztán szemei elkerekednek. Tanítót hív. *
- Ohh Drammii - * s ezzel a lendülettel a sértődött fivér nyakába veti magát, mint egy nagyon lelkes kislány, csak épp nem sikoltozik, az nem az ő terepe.*
- Na ne haragudj már rám, nem akartam igazán - * próbálja engesztelni, egyrészt, mert iszonyatosan örül a hírnek, másrészt pedig, mert ki nem állhatja ha az elf haragszik rá, az olyan borzasztó érzést kelt benne, legbelül a mellkasában. *
- Mit szólnál egy forró fürdőhöz? Tudod olyan illatos fürdősóval, szereztettem az egyik inassal, nah? Megbékélnél attól, szóljak az egyik szolgának, hogy forralja a vizet? - * próbálja más egyéb kisebb figyelmességekkel visszahódítani bátyját közben lágyan bökdösve a cuki pofikáját. *
* A makrancos lány reflexből reagál az őt ért sérelemre, miből egykettőre a férfit ért sérelem lesz. Azonnal megbánja Wmy tettét, amint meglátja Dram arcán az őszinte fájdalmat és arcát grimaszba vágja, mintha neki sem volna kellemes.
Ritkán fajulnak el idáig a dolgok, kevésszer üt, rúg vagy harap, általában vissza tudja fogni magát. Ez a jelleme inkább gyermekkorában tombolta ki magát, akkor gyakoribb eszköz volt, csak nem Dramon, hanem a szolgákon és nevelőin.
Zavartan vörösödik el a mosónős hasonlaton, igazán nem tudja mit is mondjon, arra tippel, hogy esetleg bocsánatot kellene kérnie, ám ajka valahogy még nem áll rá, csak hápog némán mint kacsa a víz alatt, aztán szemei elkerekednek. Tanítót hív. *
- Ohh Drammii - * s ezzel a lendülettel a sértődött fivér nyakába veti magát, mint egy nagyon lelkes kislány, csak épp nem sikoltozik, az nem az ő terepe.*
- Na ne haragudj már rám, nem akartam igazán - * próbálja engesztelni, egyrészt, mert iszonyatosan örül a hírnek, másrészt pedig, mert ki nem állhatja ha az elf haragszik rá, az olyan borzasztó érzést kelt benne, legbelül a mellkasában. *
- Mit szólnál egy forró fürdőhöz? Tudod olyan illatos fürdősóval, szereztettem az egyik inassal, nah? Megbékélnél attól, szóljak az egyik szolgának, hogy forralja a vizet? - * próbálja más egyéb kisebb figyelmességekkel visszahódítani bátyját közben lágyan bökdösve a cuki pofikáját. *
3808. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-04 00:12:09
Üzenet elküldve: 2018-08-04 00:12:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
- Mondjuk az igaz, hogy arcodat akár márványból is faraghatták volna. * Ismeri el testvére szépségét, nem is kellemetlenül. Hiába közeli rokonok, és sose vonzódna hozzá, azért tudja jól, hogy nem lesz nehéz kérőket találni testvérének. Szerencsésnek tartja magát, hogy még nincs erre szükség, mert így élvezheti húgocskájának társaságát, de amint Wymni érdeklődni kezd a férfiak után, sort fog keríteni rá. Meg fog szakadni a szíve, de nem szeretné magához láncolni a lányt. Már így is épp eleget tartotta maga mellett.
A kis színjátéka sikeres, még tovább borzolja vele testvére idegszálait,aki látszólag megfeszülve várja a választ. Azonban mindenre az idősebb Sayqueves se készülhet fel, hiába húzódik el rögtön, nemeshez nem méltó módon rúg utána a fiatal elf, és a csizma egyenesen sípcsontjába talál. *
- Aúúú. * Jajdul fel, és kap oda, mintha kezével enyhíthetné a fájdalmat. * Na ezért tényleg megérdemled, hogy ne áruljam el!
* Bosszúsan húzza össze szemöldökét, és sziszegve fordul el a lánytól. *
- Fizikai erőszak, mint egy egyszerű mosólány, az eszem megáll. * Dünnyög, bár tudja nagyon jól, hogy ő provokálta ki a helyzetet, akkor is megsértődött. Nagyon rosszul viseli a fájdalmat, és nemeshez se méltó amit Wymni művelt, szóval minden oka megvan arra, hogy húzza a száját ez után a produkció után. *
- Már bánom, hogy intéztem magunknak mágia oktatót... * Jelenti ki, és hirtelen elharapja a mondatot, mintha véletlenül szaladt volna ki, de igazából csak meguntam a játszadozást a sérülés miatt. Legyen boldog ezzel az infóval a lány, nem érdekli most, és így legalább nem nyaggatja tovább. Tényleg haragszik rá. *
- Mondjuk az igaz, hogy arcodat akár márványból is faraghatták volna. * Ismeri el testvére szépségét, nem is kellemetlenül. Hiába közeli rokonok, és sose vonzódna hozzá, azért tudja jól, hogy nem lesz nehéz kérőket találni testvérének. Szerencsésnek tartja magát, hogy még nincs erre szükség, mert így élvezheti húgocskájának társaságát, de amint Wymni érdeklődni kezd a férfiak után, sort fog keríteni rá. Meg fog szakadni a szíve, de nem szeretné magához láncolni a lányt. Már így is épp eleget tartotta maga mellett.
A kis színjátéka sikeres, még tovább borzolja vele testvére idegszálait,aki látszólag megfeszülve várja a választ. Azonban mindenre az idősebb Sayqueves se készülhet fel, hiába húzódik el rögtön, nemeshez nem méltó módon rúg utána a fiatal elf, és a csizma egyenesen sípcsontjába talál. *
- Aúúú. * Jajdul fel, és kap oda, mintha kezével enyhíthetné a fájdalmat. * Na ezért tényleg megérdemled, hogy ne áruljam el!
* Bosszúsan húzza össze szemöldökét, és sziszegve fordul el a lánytól. *
- Fizikai erőszak, mint egy egyszerű mosólány, az eszem megáll. * Dünnyög, bár tudja nagyon jól, hogy ő provokálta ki a helyzetet, akkor is megsértődött. Nagyon rosszul viseli a fájdalmat, és nemeshez se méltó amit Wymni művelt, szóval minden oka megvan arra, hogy húzza a száját ez után a produkció után. *
- Már bánom, hogy intéztem magunknak mágia oktatót... * Jelenti ki, és hirtelen elharapja a mondatot, mintha véletlenül szaladt volna ki, de igazából csak meguntam a játszadozást a sérülés miatt. Legyen boldog ezzel az infóval a lány, nem érdekli most, és így legalább nem nyaggatja tovább. Tényleg haragszik rá. *
3807. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-03 23:30:50
Üzenet elküldve: 2018-08-03 23:30:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
- Megsértesz Drammi, a családban nem csak te örökölted a lányos babapofit! - * kéri ki magának, igyekezve, hogy szavaiban legyen valami visszavágás, ami jövendőbeliének sértegetéséért jár. Bár ennél jobban nem is akar belegondolni a későbbiekbe, mert nem tudja elképzelni magát feleségként. Annyira elvan itt, ahol még félig gyermek maradhat a sok bugyuta szokásával és senki sem szól érte. Nem figyelik, hogyan viselkedik, nem várják el tőle, hogy egy idegen mellett aludjon el, hogy egy idegennek tegye szét a lábát. De talán idővel meg fogja szokni és mindez hétköznapivá fog törpülni szemében.
Úgy tűnik fivére megtör, a feltett mutatóujjnál közelebb dől és lélegzet visszatartva figyel. Most fog jönni, most mondja el a titkot ami már vagy legalább negyed órája foglalkoztatja, egyáltalán, hogyan lehet megkínozni ilyesmivel egy ifjú elfet?
Nyeregben érzi magát, aztán mintha hirtelen az a nyereg kioldódna a lovon és ő leesne a kemény földre. *
- Draaamiii - * mordul fel és meglendíti lábát, ami nagy valószínűséggel a férfi sípcsontjába fog csapódni, hacsak amaz nem tesz valamit.*
- Megsértesz Drammi, a családban nem csak te örökölted a lányos babapofit! - * kéri ki magának, igyekezve, hogy szavaiban legyen valami visszavágás, ami jövendőbeliének sértegetéséért jár. Bár ennél jobban nem is akar belegondolni a későbbiekbe, mert nem tudja elképzelni magát feleségként. Annyira elvan itt, ahol még félig gyermek maradhat a sok bugyuta szokásával és senki sem szól érte. Nem figyelik, hogyan viselkedik, nem várják el tőle, hogy egy idegen mellett aludjon el, hogy egy idegennek tegye szét a lábát. De talán idővel meg fogja szokni és mindez hétköznapivá fog törpülni szemében.
Úgy tűnik fivére megtör, a feltett mutatóujjnál közelebb dől és lélegzet visszatartva figyel. Most fog jönni, most mondja el a titkot ami már vagy legalább negyed órája foglalkoztatja, egyáltalán, hogyan lehet megkínozni ilyesmivel egy ifjú elfet?
Nyeregben érzi magát, aztán mintha hirtelen az a nyereg kioldódna a lovon és ő leesne a kemény földre. *
- Draaamiii - * mordul fel és meglendíti lábát, ami nagy valószínűséggel a férfi sípcsontjába fog csapódni, hacsak amaz nem tesz valamit.*
3806. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-03 23:07:29
Üzenet elküldve: 2018-08-03 23:07:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
- Nehéz lesz, tudni fogom, hogy képes volt beérni veled. Ez nem árulkodik túl fejlett észjárásról, szépérzékről, vagy üzleti érzékről. Na jó, az utóbbiról talán. * Vigyorog vissza, miközben lelki szemei előtt már megjelenik egy árnyékba burkolózó fess fiatal nemes, aki egy fejjel Dram felé magasodik, és a testvérét ölelgeti. Elhessegeti magától a képet, és inkább a jelenre fordítja figyelmét, a jövő helyett. A viccelődés nem tart sokáig, testvérkéje tényleg türelmetlen, és nagyon tudni akar a jövőről. Dram sóhajt egyet, és felemeli a mutatóujját. Ismét vár, feszülten figyel, miközben úgy tesz, mint aki nagyon nagy titkot készül elárulni. Körbe is néz a szobában, mintha csak kíváncsiskodó tekinteteket keresne a sarokban, és a bútorok fedezékében, aztán közel hajol Wymnihez, és a füléhez közel vesz egy nagy levegőt, aztán óvatosan, halkan suttog.*
- Reggel elmondom. * Jelenti ki, és gyorsan elhúzódik, mielőtt a közönségesség szintjére süllyedve próbálná meg a lány fizikai erőszakkal jobb belátásra téríteni, és kikényszeríteni belőle a titkot. *
- Nehéz lesz, tudni fogom, hogy képes volt beérni veled. Ez nem árulkodik túl fejlett észjárásról, szépérzékről, vagy üzleti érzékről. Na jó, az utóbbiról talán. * Vigyorog vissza, miközben lelki szemei előtt már megjelenik egy árnyékba burkolózó fess fiatal nemes, aki egy fejjel Dram felé magasodik, és a testvérét ölelgeti. Elhessegeti magától a képet, és inkább a jelenre fordítja figyelmét, a jövő helyett. A viccelődés nem tart sokáig, testvérkéje tényleg türelmetlen, és nagyon tudni akar a jövőről. Dram sóhajt egyet, és felemeli a mutatóujját. Ismét vár, feszülten figyel, miközben úgy tesz, mint aki nagyon nagy titkot készül elárulni. Körbe is néz a szobában, mintha csak kíváncsiskodó tekinteteket keresne a sarokban, és a bútorok fedezékében, aztán közel hajol Wymnihez, és a füléhez közel vesz egy nagy levegőt, aztán óvatosan, halkan suttog.*
- Reggel elmondom. * Jelenti ki, és gyorsan elhúzódik, mielőtt a közönségesség szintjére süllyedve próbálná meg a lány fizikai erőszakkal jobb belátásra téríteni, és kikényszeríteni belőle a titkot. *
3805. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-03 22:31:30
Üzenet elküldve: 2018-08-03 22:31:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Éppenséggel Svir saját íja sincsen a közvetlen keze ügyében. Tőr helyett nála viszont egy mesterkard van, meg egy harcra alkalmatlan bugylibicska, de egyiket sem szorongatja sem a háta mögött, sem máshol, inkább arra figyel, hogy az almát ne ejtse el. Ez meg azért nem nehéz mutatvány, úgyhogy közben alaposan megnézheti Lyzendrát. Meg is teszi.*
- Örvendek. Valahonnan ismerős is a név. *Jegyzi meg. A kalapjával biccent a vadásznak üdvözlésként.*
- Svir vagyok, vándor és kalandor. *A fejfedőjéből ezt Lyz persze rögtön tudhatta volna, eddig még el kellett fújja Svir hírét a szél. Már ugye a kalandor szerint. A saját almáját egyelőre békén hagyja, nem akar beszéd helyett rajta csámcsogni, és jó lesz későbbre is.*
- És mi járatban? Éppen vadászaton? *Kérdez a sablon szerint. A trükkös kérdések még várhatnak.*
*Éppenséggel Svir saját íja sincsen a közvetlen keze ügyében. Tőr helyett nála viszont egy mesterkard van, meg egy harcra alkalmatlan bugylibicska, de egyiket sem szorongatja sem a háta mögött, sem máshol, inkább arra figyel, hogy az almát ne ejtse el. Ez meg azért nem nehéz mutatvány, úgyhogy közben alaposan megnézheti Lyzendrát. Meg is teszi.*
- Örvendek. Valahonnan ismerős is a név. *Jegyzi meg. A kalapjával biccent a vadásznak üdvözlésként.*
- Svir vagyok, vándor és kalandor. *A fejfedőjéből ezt Lyz persze rögtön tudhatta volna, eddig még el kellett fújja Svir hírét a szél. Már ugye a kalandor szerint. A saját almáját egyelőre békén hagyja, nem akar beszéd helyett rajta csámcsogni, és jó lesz későbbre is.*
- És mi járatban? Éppen vadászaton? *Kérdez a sablon szerint. A trükkös kérdések még várhatnak.*
3804. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-03 19:38:59
Üzenet elküldve: 2018-08-03 19:38:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A tőr nyelére fogva vár, a szavait követő csendben. Nem zavartatja magát túlzottan a kalapos, komótosan fordul felé. Lyz pedig ha már Boytán hagyta tegezét, hiába kapaszkodna íjába, így csak egyetlen tőre a támasz, amíg ki nem derül, hányadán állnak az idegennel. Kivár. Kíváncsi, vajon kit kapott rajta, de bizalmatlan is annyira, hogy amikor rászólnak, ne húzza el azonnal kezét. Csak felhúzza szemöldökét, s oldalával a fának támaszkodik. Aztán támasztja csípőjére, korábban fegyverbe kapaszkodó ujjait. Arany középút, hogy a keze azért ott van közel, de megadja a bizalmat, hogy talán tényleg nem ő lesz a főfogás. Aztán összehúzott szemekkel próbál a kalap alá lesni, minél többet látni a szakállas idegenből. Finoman billenti oldalra fejét hozzá, miközben válaszol. *
- Lyzendra vagyok. Vadász, nem csősz *kukucskál* És szerintem túlontúl rágós volnék, jobban jársz az almával.
*Azért orra alatt megjelenik egy halvány mosoly, ugyan így szeme sarkában is.*
- És te ki vagy? Ezek szerint szintén nem a gazda *jegyzi meg, majd harap saját almájába jóízűen.*
*A tőr nyelére fogva vár, a szavait követő csendben. Nem zavartatja magát túlzottan a kalapos, komótosan fordul felé. Lyz pedig ha már Boytán hagyta tegezét, hiába kapaszkodna íjába, így csak egyetlen tőre a támasz, amíg ki nem derül, hányadán állnak az idegennel. Kivár. Kíváncsi, vajon kit kapott rajta, de bizalmatlan is annyira, hogy amikor rászólnak, ne húzza el azonnal kezét. Csak felhúzza szemöldökét, s oldalával a fának támaszkodik. Aztán támasztja csípőjére, korábban fegyverbe kapaszkodó ujjait. Arany középút, hogy a keze azért ott van közel, de megadja a bizalmat, hogy talán tényleg nem ő lesz a főfogás. Aztán összehúzott szemekkel próbál a kalap alá lesni, minél többet látni a szakállas idegenből. Finoman billenti oldalra fejét hozzá, miközben válaszol. *
- Lyzendra vagyok. Vadász, nem csősz *kukucskál* És szerintem túlontúl rágós volnék, jobban jársz az almával.
*Azért orra alatt megjelenik egy halvány mosoly, ugyan így szeme sarkában is.*
- És te ki vagy? Ezek szerint szintén nem a gazda *jegyzi meg, majd harap saját almájába jóízűen.*
3803. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-03 14:51:46
Üzenet elküldve: 2018-08-03 14:51:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*Elfogadja a kenyeret, és tör belőle egy darabot, a többit visszanyújtja.*
- Köszönöm! *mert azért nem akarja Zeyát megfosztani a készleteitől, ki tudja, ő mikor fog hazaérni. Főleg annak fényében, hogy egyelőre nem tudni, a társa merre lehet.
Hogy a reggeli megvolt, ő is elkezd összeszedelőzködni, miután egy rövid időre eltűnik a fák között, hogy könnyítsen magán.
A tenyerébe löttyintett kevés vízzel felfrissíti magát. Még kiöblíti a száját, elrágcsál néhány mentalevelet, aztán az övére rögzíti a kulacsot, megkotorja a tüzet, hogy biztosan elhamvadt-e minden parázs, és a vállára veti a tarisznyát.*
- Rendben! *mondja vigyorogva.* - Felőlem mehetünk! *Azzal, ha Zeya is készen van, elindul egy sűrűbben benőtt erdőrész felé, ahol messziről iszalagot és fagyöngyöt is lát a fák tetején. Úgy gondolja, az idősebb tölgyesben egy kis szerencsével Észak reményére is rábukkanhatnak.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.03 14:53:04
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*Elfogadja a kenyeret, és tör belőle egy darabot, a többit visszanyújtja.*
- Köszönöm! *mert azért nem akarja Zeyát megfosztani a készleteitől, ki tudja, ő mikor fog hazaérni. Főleg annak fényében, hogy egyelőre nem tudni, a társa merre lehet.
Hogy a reggeli megvolt, ő is elkezd összeszedelőzködni, miután egy rövid időre eltűnik a fák között, hogy könnyítsen magán.
A tenyerébe löttyintett kevés vízzel felfrissíti magát. Még kiöblíti a száját, elrágcsál néhány mentalevelet, aztán az övére rögzíti a kulacsot, megkotorja a tüzet, hogy biztosan elhamvadt-e minden parázs, és a vállára veti a tarisznyát.*
- Rendben! *mondja vigyorogva.* - Felőlem mehetünk! *Azzal, ha Zeya is készen van, elindul egy sűrűbben benőtt erdőrész felé, ahol messziről iszalagot és fagyöngyöt is lát a fák tetején. Úgy gondolja, az idősebb tölgyesben egy kis szerencsével Észak reményére is rábukkanhatnak.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.03 14:53:04
3802. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-03 14:41:48
Üzenet elküldve: 2018-08-03 14:41:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
- Vicces lesz, ha majd felnézel a férjemre - * vigyorodik el, jót derülve a saját poénján, amúgy máskülönben sem akarna annyira Dramnál kisebbet, szereti a magas férfiakat, bár, ha úgy adja a szerelem, akkor úgysem a szeme fog dönteni, hanem a szíve. *
- Ünneprontó vagy Drameiloten Sayqueves - * mordul fel, s közben természetesen az apjuk imitálását is kihallja belőle, amin máskor jót röhögne, mert Dramnak van ám érzéke elkapni azt a hangsúlyt, amit az atyai háznál olyan sokszor hallhattak, de mikor ilyen nyomasztóan fontos dologról van szó, mint egy kiderítésre váró titok, akkor aztán minden tréfálkozás pusztán egy csepp víz az óriási, kiszáradt sivatagba. *
- Igen? IGEN? Mooond máár - * még azt a kis szünetet sem bírja ki, amit bátyja hatásszünet gyanánt hagy. *
- Szóval akkor egyenértékű ezekkel, de nem az? - * folytatja tovább a találgatást, mert úgy tűnik eddig ez vezetett a legtöbb eredményhez, tehát ez az út lesz az igazi, amin ki kell indulnia. *
~ Ha beleőszülök is, de ki kell derítenem ~
- Vicces lesz, ha majd felnézel a férjemre - * vigyorodik el, jót derülve a saját poénján, amúgy máskülönben sem akarna annyira Dramnál kisebbet, szereti a magas férfiakat, bár, ha úgy adja a szerelem, akkor úgysem a szeme fog dönteni, hanem a szíve. *
- Ünneprontó vagy Drameiloten Sayqueves - * mordul fel, s közben természetesen az apjuk imitálását is kihallja belőle, amin máskor jót röhögne, mert Dramnak van ám érzéke elkapni azt a hangsúlyt, amit az atyai háznál olyan sokszor hallhattak, de mikor ilyen nyomasztóan fontos dologról van szó, mint egy kiderítésre váró titok, akkor aztán minden tréfálkozás pusztán egy csepp víz az óriási, kiszáradt sivatagba. *
- Igen? IGEN? Mooond máár - * még azt a kis szünetet sem bírja ki, amit bátyja hatásszünet gyanánt hagy. *
- Szóval akkor egyenértékű ezekkel, de nem az? - * folytatja tovább a találgatást, mert úgy tűnik eddig ez vezetett a legtöbb eredményhez, tehát ez az út lesz az igazi, amin ki kell indulnia. *
~ Ha beleőszülök is, de ki kell derítenem ~
3801. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-03 14:39:50
Üzenet elküldve: 2018-08-03 14:39:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
- Tehát legalább egy Drameiloten magas legyen. * Nevet fel jóízűen. * Nem gondoltam, hogy egyszer mértékegység lesz belőlem. De miért pont az én magasságom a mérvadó? És embert nem biztos, hogy találsz a méretemben.
* Drameiloten a maga 210 centiméteres magasságával egész magasnak számít, szóval mondhatjuk, hogy átlag feletti ilyen szempontból. Persze azért vannak nála magasabbak jószerivel. Az emberek ritkán nőnek ekkorára, úgyhogy ha testvére ragaszkodik ehhez a felfogáshoz, hogy legalább a bátyjának magassága legyen a kérőé, akkor valószínűleg egy elfhez megy majd hozzá. *
- A türelem erény, drága testvérkém, és egy olyan tulajdonság, amit jó ha elsajátítasz. * Húzza el az orrát, és szándékosan apjukat idézi a hanghordozásával, amit akár tiszteletlenségnek is lehetne tekinteni, de itt, a szolgálók és az otthoniak fülétől távol, ahol csak Wymni hallja, megengedhet magának ilyesmit. *
- Azt hiszem jobb lesz, ha most meg is tanulod ezt a leckét. * Jelenti ki, és elfordul a lánytól, hogy feltűnés nélkül takarhassa mosolyát. Amikor az ifjabbik testvér találgatni kezd, akkor sóhajt egyet.*
- Jó, ennyit elárulhatok. * Jelenti ki, és kivár, talán idegtépő lehet ez a kis pillanat, amivel húzza az időt. * Se nem ló, se nem hajókázás. És nem is vendégségbe megyünk, egyiknek se kerítenék nagy feneket. Bár, ennek se kellene... * Ravaszul villan a szempár, ahogy húgocskájára emeli tekintetét, arca viszont rezzenéstelen, mintha csak márványból faragták volna. *
- Tehát legalább egy Drameiloten magas legyen. * Nevet fel jóízűen. * Nem gondoltam, hogy egyszer mértékegység lesz belőlem. De miért pont az én magasságom a mérvadó? És embert nem biztos, hogy találsz a méretemben.
* Drameiloten a maga 210 centiméteres magasságával egész magasnak számít, szóval mondhatjuk, hogy átlag feletti ilyen szempontból. Persze azért vannak nála magasabbak jószerivel. Az emberek ritkán nőnek ekkorára, úgyhogy ha testvére ragaszkodik ehhez a felfogáshoz, hogy legalább a bátyjának magassága legyen a kérőé, akkor valószínűleg egy elfhez megy majd hozzá. *
- A türelem erény, drága testvérkém, és egy olyan tulajdonság, amit jó ha elsajátítasz. * Húzza el az orrát, és szándékosan apjukat idézi a hanghordozásával, amit akár tiszteletlenségnek is lehetne tekinteni, de itt, a szolgálók és az otthoniak fülétől távol, ahol csak Wymni hallja, megengedhet magának ilyesmit. *
- Azt hiszem jobb lesz, ha most meg is tanulod ezt a leckét. * Jelenti ki, és elfordul a lánytól, hogy feltűnés nélkül takarhassa mosolyát. Amikor az ifjabbik testvér találgatni kezd, akkor sóhajt egyet.*
- Jó, ennyit elárulhatok. * Jelenti ki, és kivár, talán idegtépő lehet ez a kis pillanat, amivel húzza az időt. * Se nem ló, se nem hajókázás. És nem is vendégségbe megyünk, egyiknek se kerítenék nagy feneket. Bár, ennek se kellene... * Ravaszul villan a szempár, ahogy húgocskájára emeli tekintetét, arca viszont rezzenéstelen, mintha csak márványból faragták volna. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579