Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 249 (4961. - 4980. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4980. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-04-07 01:48:05
Üzenet elküldve: 2019-04-07 01:48:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A táborban//
//Svir//
-Az életben semmi sincs ingyen... Nekem is fizetnem kell érte, hogy elsajátíthassam Úrnőm tudását. Ráadásul egy kisebb vagyonnal.
*Emeli meg kissé a kalapot fején, hogy hátrasimíthassa haját, majd visszanyomja a kalapot a fejébe.
A férfi szavaira felkapja a fejét és fürkésző pillantást vet rá, majd nevetésben tör ki.*
-Sosem voltam kifejezetten jó szakács, maximum levest tudok főzni... Nem vagyok háziasszonynak való.
*Hajol hátra ültében, hogy a közeli asztalkán található, letakart kosárból néhány almát húzzon elő. Az egyiket odadobja Svirnek, a sajátjába pedig jóízűen beleharap. Nagyot roppan a zamatos alma, ő pedig nagyot nyel.*
-Amott van néhány cipó a sátornál, de ezen kívül csak alma. Tudom, ez kevés vacsora egy olyan kalandornak, mint Svir Gia... De mondtam, hogy ránk férne egy ügyes vadász.
*Mosolyog a férfire kissé felvont szemöldökkel. A tűzre dob néhány fahasábot, majd egy kissé bocsánatkérő pillantást vet Svirre.*
-Sajnálom, hogy csak ennyit adhatok. Az elején járunk az útnak és messze a cél... Igazából már most unom az almát.
*Húzódik kissé közelebb a tűzhöz, miközben kibújik a kabátból. A tábor lángjai különös keringőt lejtenek vállain és háta jó részén, hol bőrét nem takarja ruha. A fekete madáralak, mi jobb vállán ivódott bőrébe azonban úgy nyeli a fényt, mintha az nem is vetődne rá.*
-Svir... Mondd csak, nem láttál egy leányt a város környékén? Arja a neve. Sötét hajú, bánatos arcú leány. Szeretném őt megtalálni míg... Van rá módom.
*Mondja lassan, miközben előkotor egy jókora pokrócot valahonnan a cókmókja közül és leteríti a tűzhöz közel. Mivel sátra még nincs, ez az egyetlen módja jelenleg az alvásnak.*
-Pihenj, Svir Gia. A tábort jól őrzik.
*Lép a férfi mellé, hogy finoman visszahelyezze a kalapot a gazdája fejébe. Nincs kétsége afelől, hogy Svirnek nincs kifogása a szabad ég alatt alvás ellen. Leheveredik a pokrócra, egy ideig hallgatja a tűz ropogását, figyeli a csillagok ragyogását feje felett, de csakhamar elnyomja a sötét, álomtalan álom.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.07 02:24:17
//Svir//
-Az életben semmi sincs ingyen... Nekem is fizetnem kell érte, hogy elsajátíthassam Úrnőm tudását. Ráadásul egy kisebb vagyonnal.
*Emeli meg kissé a kalapot fején, hogy hátrasimíthassa haját, majd visszanyomja a kalapot a fejébe.
A férfi szavaira felkapja a fejét és fürkésző pillantást vet rá, majd nevetésben tör ki.*
-Sosem voltam kifejezetten jó szakács, maximum levest tudok főzni... Nem vagyok háziasszonynak való.
*Hajol hátra ültében, hogy a közeli asztalkán található, letakart kosárból néhány almát húzzon elő. Az egyiket odadobja Svirnek, a sajátjába pedig jóízűen beleharap. Nagyot roppan a zamatos alma, ő pedig nagyot nyel.*
-Amott van néhány cipó a sátornál, de ezen kívül csak alma. Tudom, ez kevés vacsora egy olyan kalandornak, mint Svir Gia... De mondtam, hogy ránk férne egy ügyes vadász.
*Mosolyog a férfire kissé felvont szemöldökkel. A tűzre dob néhány fahasábot, majd egy kissé bocsánatkérő pillantást vet Svirre.*
-Sajnálom, hogy csak ennyit adhatok. Az elején járunk az útnak és messze a cél... Igazából már most unom az almát.
*Húzódik kissé közelebb a tűzhöz, miközben kibújik a kabátból. A tábor lángjai különös keringőt lejtenek vállain és háta jó részén, hol bőrét nem takarja ruha. A fekete madáralak, mi jobb vállán ivódott bőrébe azonban úgy nyeli a fényt, mintha az nem is vetődne rá.*
-Svir... Mondd csak, nem láttál egy leányt a város környékén? Arja a neve. Sötét hajú, bánatos arcú leány. Szeretném őt megtalálni míg... Van rá módom.
*Mondja lassan, miközben előkotor egy jókora pokrócot valahonnan a cókmókja közül és leteríti a tűzhöz közel. Mivel sátra még nincs, ez az egyetlen módja jelenleg az alvásnak.*
-Pihenj, Svir Gia. A tábort jól őrzik.
*Lép a férfi mellé, hogy finoman visszahelyezze a kalapot a gazdája fejébe. Nincs kétsége afelől, hogy Svirnek nincs kifogása a szabad ég alatt alvás ellen. Leheveredik a pokrócra, egy ideig hallgatja a tűz ropogását, figyeli a csillagok ragyogását feje felett, de csakhamar elnyomja a sötét, álomtalan álom.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.07 02:24:17
4979. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-04-06 11:07:22
Üzenet elküldve: 2019-04-06 11:07:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//A táborban//
//Hanloren//
– Frankó. *Bólint. Valóban nem hétköznapi név, nem is a legjobb egy lónak, de legalább név. Nevének pedig mindenkinek lennie kell. *
– Mindig előkerül egy új furcsaság. A holtakról sem gondoltuk volna, hogy visszajönnek, mégis megtették. Maradtak volna szellemnek. Szóval a szellemeket hiába kérleltük és hiába fenyegettük, nem mentek el maguktól. Végül aztán szakértő segítséget kellett keresnünk. Szerencsére még vannak olyan vén banyák, akik ezzel foglalkoznak. Hívtunk egy ilyen öreglányt, az meg mindenféle rituálét végzett, jó hosszasan. A végére elkotródtak a szellemek, a banya meg vitte az erszényemet. Nem volt olcsó, egyáltalán nem. * Bólogat és az állát vakargatja. Szerencsére azóta már kiheverte a kincstár a megrázkódtatást. *
– Pontosan. Meg azért, hogy kész legyen a vacsora. * A gyakorlati oldaláról közelíti meg a kérdést. Hanlorenre néz, azt remélve, hogy a nő készült valami sütnivalóval számukra. *
A hozzászólás írója (Svir Gia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.06 11:07:42
//Hanloren//
– Frankó. *Bólint. Valóban nem hétköznapi név, nem is a legjobb egy lónak, de legalább név. Nevének pedig mindenkinek lennie kell. *
– Mindig előkerül egy új furcsaság. A holtakról sem gondoltuk volna, hogy visszajönnek, mégis megtették. Maradtak volna szellemnek. Szóval a szellemeket hiába kérleltük és hiába fenyegettük, nem mentek el maguktól. Végül aztán szakértő segítséget kellett keresnünk. Szerencsére még vannak olyan vén banyák, akik ezzel foglalkoznak. Hívtunk egy ilyen öreglányt, az meg mindenféle rituálét végzett, jó hosszasan. A végére elkotródtak a szellemek, a banya meg vitte az erszényemet. Nem volt olcsó, egyáltalán nem. * Bólogat és az állát vakargatja. Szerencsére azóta már kiheverte a kincstár a megrázkódtatást. *
– Pontosan. Meg azért, hogy kész legyen a vacsora. * A gyakorlati oldaláról közelíti meg a kérdést. Hanlorenre néz, azt remélve, hogy a nő készült valami sütnivalóval számukra. *
A hozzászólás írója (Svir Gia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.06 11:07:42
4978. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-04-05 19:22:33
Üzenet elküldve: 2019-04-05 19:22:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A táborban//
//Svir//
-Frankó.
*Ismétli a ló nevét elgondolkodva. Sosem hallott még ilyen névről, de tetszik neki, hangzatos.
Figyelmesen hallgatja Svir történetét, miközben a nap utolsó sugarai szép lassan alábuknak a horizonton. A mesére egyre feljebb kúszik a szemöldöke, de a végén csupán bólint.*
-Szellemek. Annyi minden van a világon, amit még nem láttunk és nem is tudunk a létezéséről... Na és hogy sikerült elejét venni a kísértethistóriának? Talán még kapóra jöhet egy-két tipp, ha netán szellemekkel futnék össze.
*Ha van is benne kétség, nem látszik arcán. Hisz a férfinak, még akkor is, ha az utolsó mondata félig-meddig komolytalan. Közben körülöttük szép lassan lobbannak fel a tüzek, betöltve a tisztást táncoló fényekkel. Ő sem rest, feláll a rönkről, lehajol a tűz mellé és nekiáll tüzet csiholni. Néhány perc múlva már lobban is az első kis lángocska. Egy ideig megigézve bámulja, majd lassan visszaül a rönkre.*
-A tűz. Az istenek ajándéka, hogy felvegyük a harcos a sötétséggel.
*Néz a férfira komolyan, kinek már-már kísérteties árnyakat vet a szép lassan fellobbanó tűz az arcára.*
//Svir//
-Frankó.
*Ismétli a ló nevét elgondolkodva. Sosem hallott még ilyen névről, de tetszik neki, hangzatos.
Figyelmesen hallgatja Svir történetét, miközben a nap utolsó sugarai szép lassan alábuknak a horizonton. A mesére egyre feljebb kúszik a szemöldöke, de a végén csupán bólint.*
-Szellemek. Annyi minden van a világon, amit még nem láttunk és nem is tudunk a létezéséről... Na és hogy sikerült elejét venni a kísértethistóriának? Talán még kapóra jöhet egy-két tipp, ha netán szellemekkel futnék össze.
*Ha van is benne kétség, nem látszik arcán. Hisz a férfinak, még akkor is, ha az utolsó mondata félig-meddig komolytalan. Közben körülöttük szép lassan lobbannak fel a tüzek, betöltve a tisztást táncoló fényekkel. Ő sem rest, feláll a rönkről, lehajol a tűz mellé és nekiáll tüzet csiholni. Néhány perc múlva már lobban is az első kis lángocska. Egy ideig megigézve bámulja, majd lassan visszaül a rönkre.*
-A tűz. Az istenek ajándéka, hogy felvegyük a harcos a sötétséggel.
*Néz a férfira komolyan, kinek már-már kísérteties árnyakat vet a szép lassan fellobbanó tűz az arcára.*
4977. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-04-05 18:31:06
Üzenet elküldve: 2019-04-05 18:31:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Hanloren//
– Akkor nagyon meggyőző lehet. * Válaszolja vigyorogva az immár kalapos Hanlorennek. Hallotta, hogy kiváló harcos ez a bizonyos Pycta, de ennél többet egyelőre nem tud róla. Ha valóban jönni fog, akkor majd minden kiderül. *
– Ez a nagyszerű föveg tudtommal nincsen elátkozva. * Ezt szinte biztosra veszi. Semmi természetfelettit nem tapasztalt a működésében amióta újra hordja, pedig ő aztán igazán fogékony az ilyesmire. Nem bírja ki, hogy ne igazítsa meg egy kicsit a farakást, tűzgyújtáshoz viszont ő sem kezd. Az idő még jó, csak estére lesz majd hűvös. *
– Van hát, Frankónak hívják. Fekete, mint éjszaka, kicsit magának való, de azért derék jószág. Már évek óta velem van. Lehet, hogy még örül is, hogy nem kell velem foglalkoznia egy napig.
~Ugye levettem róla a nyerget? ~
– Szóval a házat, ahol hagytam, és aminek most olyan gazos az udvara, azt nagyon jó áron vettük. Az csak később derült ki, hogy miért az a nagy kedvezmény. Úgy kezdődött, hogy időnként furcsa kopogás volt hallható. Aztán már a szekrényajtókat is csapkodta valamit, meg az ablaktáblákat is. Aztán a szekrényből csak úgy kirepültek a ruhák, talán még az edények is táncoltak az asztalon közben. Szellemek szállták meg a házat. El sem hittem volna, hogy ilyen van, ha nem velem történik. *Ültében megered a nyelve, most végre hallgathatja Hanloren a várva várt történeteket. Lehet csak a kalapnak kellett más fejére kerülnie, hogy ő igazán gondolkodni kezdhessen. A nőre néz, hogy ő mit szól az elmondottakhoz.*
– Akkor nagyon meggyőző lehet. * Válaszolja vigyorogva az immár kalapos Hanlorennek. Hallotta, hogy kiváló harcos ez a bizonyos Pycta, de ennél többet egyelőre nem tud róla. Ha valóban jönni fog, akkor majd minden kiderül. *
– Ez a nagyszerű föveg tudtommal nincsen elátkozva. * Ezt szinte biztosra veszi. Semmi természetfelettit nem tapasztalt a működésében amióta újra hordja, pedig ő aztán igazán fogékony az ilyesmire. Nem bírja ki, hogy ne igazítsa meg egy kicsit a farakást, tűzgyújtáshoz viszont ő sem kezd. Az idő még jó, csak estére lesz majd hűvös. *
– Van hát, Frankónak hívják. Fekete, mint éjszaka, kicsit magának való, de azért derék jószág. Már évek óta velem van. Lehet, hogy még örül is, hogy nem kell velem foglalkoznia egy napig.
~Ugye levettem róla a nyerget? ~
– Szóval a házat, ahol hagytam, és aminek most olyan gazos az udvara, azt nagyon jó áron vettük. Az csak később derült ki, hogy miért az a nagy kedvezmény. Úgy kezdődött, hogy időnként furcsa kopogás volt hallható. Aztán már a szekrényajtókat is csapkodta valamit, meg az ablaktáblákat is. Aztán a szekrényből csak úgy kirepültek a ruhák, talán még az edények is táncoltak az asztalon közben. Szellemek szállták meg a házat. El sem hittem volna, hogy ilyen van, ha nem velem történik. *Ültében megered a nyelve, most végre hallgathatja Hanloren a várva várt történeteket. Lehet csak a kalapnak kellett más fejére kerülnie, hogy ő igazán gondolkodni kezdhessen. A nőre néz, hogy ő mit szól az elmondottakhoz.*
4976. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-04-05 13:17:58
Üzenet elküldve: 2019-04-05 13:17:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Látatlanban járva//
*A druida lány és a szürke farkasa az esti erdőben járnak. Asheela alig lát valamit, szinte csak árnyakat és formákat. Xonar viszont, jól lát a sötétben.*
- Hova megyünk? Mi az?
*Szól Asheela a farkasához, mintha képes lenne a jószág szóban válaszolni neki. Ahogy távolodnak a tábortól további kérdésekkel folytatja.*
- Mit érzel? Mit akarsz?
*A farkas békésen bandukol előre, szinte célirányosan.*
- Vissza kéne mennünk a többiekhez. Már lassan az orromig sem látok. Gyere!
*Az elf lány megérinti a Xonar nyakát, hogy a vissza irányba terelje, mire a farkas mély morgást hallat és előre iramodik.*
- Xonar! Várj már! Mondom, hogy nem látok!
*Asheela utána botorkál, Xonar bevárja. Ahogy távolodnak Arthenior közeléből posványos bűz vegyül a levegőbe.*
~ Ez a szag... a láp. ~
*A druida lány és a szürke farkasa az esti erdőben járnak. Asheela alig lát valamit, szinte csak árnyakat és formákat. Xonar viszont, jól lát a sötétben.*
- Hova megyünk? Mi az?
*Szól Asheela a farkasához, mintha képes lenne a jószág szóban válaszolni neki. Ahogy távolodnak a tábortól további kérdésekkel folytatja.*
- Mit érzel? Mit akarsz?
*A farkas békésen bandukol előre, szinte célirányosan.*
- Vissza kéne mennünk a többiekhez. Már lassan az orromig sem látok. Gyere!
*Az elf lány megérinti a Xonar nyakát, hogy a vissza irányba terelje, mire a farkas mély morgást hallat és előre iramodik.*
- Xonar! Várj már! Mondom, hogy nem látok!
*Asheela utána botorkál, Xonar bevárja. Ahogy távolodnak Arthenior közeléből posványos bűz vegyül a levegőbe.*
~ Ez a szag... a láp. ~
4975. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-04-05 01:09:42
Üzenet elküldve: 2019-04-05 01:09:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Svir//
-Legyen így. Legalább Pyctát várd meg, azt mondták, hamarosan visszatér. Ha én nem is tudlak meggyőzni, majd ő.
*Bólint a férfi szavaira. Végül megszületett a köztes megoldás, az "aztán majd meglátjuk"-ból pedig bármi lehet még.
A nap még fenn jár az égen, a sugarai éppen csak kezdenek narancsba billenni és noha a farönkök és gallyak már készenlétben, még nem gyújt még tüzet. A jókora kalap közben a fején landol, ő pedig felnevet. Megtapogatja kobakján a fejfedőt és Svir után néz.*
-Remélem nincs elátkozva ez a nagyszerű föveg.
*Hajol a tűzrakás fölé még mindig szélesen mosolyogva, hogy csinos kis kupacba rendezze a fahasábokat. Tegnap este egyszerre gyulladtak meg a tüzek este, alighanem szokássá vált, hogy mikor a nap alábukik a horizonton, akkor lobbannak a fények. Néma rituálé ez, titokban adózva a Fény Úrnője előtt. De még nincs itt az ideje.*
-Egy ló. Leány korom óta nem ültem lóháton.
*Mereng el egy pillanatra, tekintetével a fák sötétedő sűrűje felé meredve.*
-A lóért mindenképp. Hisz minden valamirevaló kalandornak van paripája. Van neve?
-Legyen így. Legalább Pyctát várd meg, azt mondták, hamarosan visszatér. Ha én nem is tudlak meggyőzni, majd ő.
*Bólint a férfi szavaira. Végül megszületett a köztes megoldás, az "aztán majd meglátjuk"-ból pedig bármi lehet még.
A nap még fenn jár az égen, a sugarai éppen csak kezdenek narancsba billenni és noha a farönkök és gallyak már készenlétben, még nem gyújt még tüzet. A jókora kalap közben a fején landol, ő pedig felnevet. Megtapogatja kobakján a fejfedőt és Svir után néz.*
-Remélem nincs elátkozva ez a nagyszerű föveg.
*Hajol a tűzrakás fölé még mindig szélesen mosolyogva, hogy csinos kis kupacba rendezze a fahasábokat. Tegnap este egyszerre gyulladtak meg a tüzek este, alighanem szokássá vált, hogy mikor a nap alábukik a horizonton, akkor lobbannak a fények. Néma rituálé ez, titokban adózva a Fény Úrnője előtt. De még nincs itt az ideje.*
-Egy ló. Leány korom óta nem ültem lóháton.
*Mereng el egy pillanatra, tekintetével a fák sötétedő sűrűje felé meredve.*
-A lóért mindenképp. Hisz minden valamirevaló kalandornak van paripája. Van neve?
4974. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-04-04 23:39:25
Üzenet elküldve: 2019-04-04 23:39:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Hanloren//
– Na látod. * Ebben megegyeznek és már vége is a csipkelődésnek. A kezdeti lendület a végére elszáll, már lassabban, de még mindig biztosan menetelve ér be a táborba a rakománnyal Hanloren mellett. Amint lehet a földre rakja a korsókat, utána pedig rögtön kinyújtóztatja a karjait. Kezdtek már elgémberedni. *
– Azt meghiszem. * Bólint miközben tovább hallgatja az elf nő ajánlatát. Látszik, hogy gondolkozik rajta. Végül egy köztes megoldást választ. *
– Szóval marasztalnál. Estére már csak maradhatok, talán holnapra is, aztán majd meglátjuk. Addig meg segítek szívesen, amiben kell. * Válaszolja végül. Mivel marad ő is kényelembe helyezi magát. A válláról lekerül a laposkás tarisznya, aztán a köpenyét is lecsatolja magáról. Mindkettő a rönk mögé kerül. Legvégül a kalapjától szabadul meg, a tűzrakással bajlódó elf szőke fejébe nyomja. Ezután lép csak át a rönkön és foglal helyet Hanloren mellett.*
– Otthon maradt a lovam, érte majd csak vissza kell menjek. * Közli miközben a másik ügyködését nézi. *
– Na látod. * Ebben megegyeznek és már vége is a csipkelődésnek. A kezdeti lendület a végére elszáll, már lassabban, de még mindig biztosan menetelve ér be a táborba a rakománnyal Hanloren mellett. Amint lehet a földre rakja a korsókat, utána pedig rögtön kinyújtóztatja a karjait. Kezdtek már elgémberedni. *
– Azt meghiszem. * Bólint miközben tovább hallgatja az elf nő ajánlatát. Látszik, hogy gondolkozik rajta. Végül egy köztes megoldást választ. *
– Szóval marasztalnál. Estére már csak maradhatok, talán holnapra is, aztán majd meglátjuk. Addig meg segítek szívesen, amiben kell. * Válaszolja végül. Mivel marad ő is kényelembe helyezi magát. A válláról lekerül a laposkás tarisznya, aztán a köpenyét is lecsatolja magáról. Mindkettő a rönk mögé kerül. Legvégül a kalapjától szabadul meg, a tűzrakással bajlódó elf szőke fejébe nyomja. Ezután lép csak át a rönkön és foglal helyet Hanloren mellett.*
– Otthon maradt a lovam, érte majd csak vissza kell menjek. * Közli miközben a másik ügyködését nézi. *
4973. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-04-04 23:08:16
Üzenet elküldve: 2019-04-04 23:08:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Svir//
-Igaz. És milyen jól döntöttél!
*Mosolyodik el, miközben ismét kibontakoznak előttük a tábor hevenyészett építményei. Lassan sétál oda a sátorhoz és teszi le mellé a vízzel teli korsót. Nem minden sóhaj nélkül teszi ezt, mert elfet próbáló feladat volt idáig elhurcibálni.*
-Tudod, nagy segítségére lennél ennek a helynek, ha a kíséret maradnál is.
*Fordul a férfihoz fürkésző pillantással, miközben karba fonja kezeit.*
-Ha valahol szükség van rád, hát itt. Ezek az emberek szeretni fognak és közéjük fogadnak, ha teszel értük. Még egy ilyen csendes vándort is, mint Svir Gia. A kert pedig megvár, de a tartozásom le fogom róni, ami a gazolást illeti. Mit szólsz?
*Lép közelebb a férfihoz biztató mosollyal.*
-Arannyal is szolgálnék, ha lenne sok, még ha tudom, téged nem ez motivál. De ha nincstelen vagy, szívesen kisegítelek.
*Szívesen maradásra bírná a férfit. Még ha szótlan is, látja benne a pásztort. Nem a Fény pásztorát, hanem az emberekét.*
-Az Úrnő vigyázni fog rád, ahogy ránk is, ha maradsz. És én is rajtad tartom a szemem a biztonság kedvéért, nehogy bokád szegd valami kósza gyökérben.
*Mosolyodik el megint, majd leül a kihunyt tűzrakó mellé egy farönkre és lehúzza a cipőt lábáról. Jóleső érzés talpának a puha fű simogatását érezni a sok gyaloglás után.*
-Igazán szögre akaszthatod azt a csodás kalapot egy kis időre.
*Szólal meg még, miközben némi gallyat pakol az üres tűzrakóra.*
-Igaz. És milyen jól döntöttél!
*Mosolyodik el, miközben ismét kibontakoznak előttük a tábor hevenyészett építményei. Lassan sétál oda a sátorhoz és teszi le mellé a vízzel teli korsót. Nem minden sóhaj nélkül teszi ezt, mert elfet próbáló feladat volt idáig elhurcibálni.*
-Tudod, nagy segítségére lennél ennek a helynek, ha a kíséret maradnál is.
*Fordul a férfihoz fürkésző pillantással, miközben karba fonja kezeit.*
-Ha valahol szükség van rád, hát itt. Ezek az emberek szeretni fognak és közéjük fogadnak, ha teszel értük. Még egy ilyen csendes vándort is, mint Svir Gia. A kert pedig megvár, de a tartozásom le fogom róni, ami a gazolást illeti. Mit szólsz?
*Lép közelebb a férfihoz biztató mosollyal.*
-Arannyal is szolgálnék, ha lenne sok, még ha tudom, téged nem ez motivál. De ha nincstelen vagy, szívesen kisegítelek.
*Szívesen maradásra bírná a férfit. Még ha szótlan is, látja benne a pásztort. Nem a Fény pásztorát, hanem az emberekét.*
-Az Úrnő vigyázni fog rád, ahogy ránk is, ha maradsz. És én is rajtad tartom a szemem a biztonság kedvéért, nehogy bokád szegd valami kósza gyökérben.
*Mosolyodik el megint, majd leül a kihunyt tűzrakó mellé egy farönkre és lehúzza a cipőt lábáról. Jóleső érzés talpának a puha fű simogatását érezni a sok gyaloglás után.*
-Igazán szögre akaszthatod azt a csodás kalapot egy kis időre.
*Szólal meg még, miközben némi gallyat pakol az üres tűzrakóra.*
4972. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-04-04 22:05:05
Üzenet elküldve: 2019-04-04 22:05:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Hanloren//
– Igenis. * Csak ennyit mond, aztán csendben marad, nem panaszkodik és hősiesen tűr egészen addig, amíg ő is fel nem ér a tetőre. Ott aztán fúj egyet, de még mindig nem szólal meg. Inkább nézi a tüdejét szinte kiköpő elf nőt, megmosolyogja a nagy szenvedést. Ennyire azért nem volt nehéz, már ugye neki. *
– Lent pihentem volna, de sietni akartál. Most már akkor menjünk. * Nem sok időt hagy a szuszogásra és fújtatásra, elindul a maga két korsójával. Nem könnyűek, de viszi a büszkesége. *
– Mert a vágyak előtt ott a kalandvágy! * Ismét csak egy cseles választ, de lassan már megszokhatta őket Hanloren.*
– Mentem volna gazolni, ahelyett, hogy elkísérlek? * Az elfre néz a fejét csóválva. *
– Igenis. * Csak ennyit mond, aztán csendben marad, nem panaszkodik és hősiesen tűr egészen addig, amíg ő is fel nem ér a tetőre. Ott aztán fúj egyet, de még mindig nem szólal meg. Inkább nézi a tüdejét szinte kiköpő elf nőt, megmosolyogja a nagy szenvedést. Ennyire azért nem volt nehéz, már ugye neki. *
– Lent pihentem volna, de sietni akartál. Most már akkor menjünk. * Nem sok időt hagy a szuszogásra és fújtatásra, elindul a maga két korsójával. Nem könnyűek, de viszi a büszkesége. *
– Mert a vágyak előtt ott a kalandvágy! * Ismét csak egy cseles választ, de lassan már megszokhatta őket Hanloren.*
– Mentem volna gazolni, ahelyett, hogy elkísérlek? * Az elfre néz a fejét csóválva. *
4971. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-04-04 20:02:19
Üzenet elküldve: 2019-04-04 20:02:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Svir//
-Azzal dolgozunk, amink van. Míg nincs aranytermő bokrunk, addig az ágyunk szalma, tömlőnk pedig korsó. De alighanem egy olyan nagyhírű vándor, mint Svir Gia, a jég hátán is megél, az ilyesmiből pedig nem csinál problémát.
*Indul el somolyogva az erdei ösvényen és hallja, hogy Svir is feltápászkodik mögötte.
Óvatosan lépdel, keresve a támasztékokat a meredek kaptatón. Első nekifutásra kis híján hasra esik, de az utolsó pillanatban megtartja egyensúlyát és szerencsére a korsót is.*
-Láttam asszonyokat messze keleten, kik a fejükön hordták a vizeskorsót és egy csepp sem csurrant ki belőle.
*Szól elfúló hangon a kaptató végén, majd egy pillanatra a földre helyezi a súlyos terhet, hogy kifújhassa magát.*
-Nem szoktam az ilyen munkához.
*Néz fel a térdére támaszkodva a férfira, miközben majd kiköpi a tüdejét.*
-Szólj, ha pihennél...
*Emeli fel nyögve a korsót újra és szorítja magához két kézzel, hogy folytassa az utat a táborba. A kaptatón már túl vannak, innen könnyű dolguk lesz.*
-Nem árultad el, miért nem odahaza vagy, hogy a kerted gondozhasd. Hisz ez a vágyad.
*Kérdi, miközben bevárja a férfit, hogy mellészegődjön.*
-Azzal dolgozunk, amink van. Míg nincs aranytermő bokrunk, addig az ágyunk szalma, tömlőnk pedig korsó. De alighanem egy olyan nagyhírű vándor, mint Svir Gia, a jég hátán is megél, az ilyesmiből pedig nem csinál problémát.
*Indul el somolyogva az erdei ösvényen és hallja, hogy Svir is feltápászkodik mögötte.
Óvatosan lépdel, keresve a támasztékokat a meredek kaptatón. Első nekifutásra kis híján hasra esik, de az utolsó pillanatban megtartja egyensúlyát és szerencsére a korsót is.*
-Láttam asszonyokat messze keleten, kik a fejükön hordták a vizeskorsót és egy csepp sem csurrant ki belőle.
*Szól elfúló hangon a kaptató végén, majd egy pillanatra a földre helyezi a súlyos terhet, hogy kifújhassa magát.*
-Nem szoktam az ilyen munkához.
*Néz fel a térdére támaszkodva a férfira, miközben majd kiköpi a tüdejét.*
-Szólj, ha pihennél...
*Emeli fel nyögve a korsót újra és szorítja magához két kézzel, hogy folytassa az utat a táborba. A kaptatón már túl vannak, innen könnyű dolguk lesz.*
-Nem árultad el, miért nem odahaza vagy, hogy a kerted gondozhasd. Hisz ez a vágyad.
*Kérdi, miközben bevárja a férfit, hogy mellészegődjön.*
4970. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-04-04 10:36:34
Üzenet elküldve: 2019-04-04 10:36:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Hanloren//
*Először értetlenkedve jó nagyot néz Hanloren szavaira és fejének csóválására. A következő pillanatban viszont megérti, hogy félreértés történt és jóízű kacajban tör ki. *
– Nono, akkor kellett volna mellettem legyél, amikor a mese történt. Nem akkor, amikor mesélem.
~Hát csak a rosszat lehet rólam feltételezni? ~
* Azért bocsánatkérőn néz a nőre, ha az éppen hátat fordít neki, akkor a hátára. *
– Biztosan látott elég olyat, aki beleszívott, de nem tett jót neki. Azért csak jó füstölni. * És nem is akárhogy füstöl, nem művészi, de már felismerhető füstkarikákat fúj a levegőbe. *
– Az azért még odébb van, de ha ragaszkodsz hozzá. * Szavai ellenére viszont csak tovább pöfékel a földön. *
–Vagy úgy. Micsoda pletykás népek ezek? * Pontosan tudja, hogy milyen ereje van egy jól megszerkesztett pletykának, úgyhogy inkább mégiscsak feltápászkodik. A pipából még szív egy utolsót, aztán kirázza belőle a maradék dohányt. A földön a maradékra tapos, nehogy maradjon benne egy kósza szikra, aztán felemeli a saját korsóit. Nehezek, de azért bírja, mivel az emberek között az erősebbek közé tartozik. *
– Tudod tömlőkkel könnyebb lenne, ezek még eltörnek. * Jegyzi meg az emelkedő előtt. A várható nehézségek ellenére azért megindul, hogy hősiesen felküzdje magát. *
*Először értetlenkedve jó nagyot néz Hanloren szavaira és fejének csóválására. A következő pillanatban viszont megérti, hogy félreértés történt és jóízű kacajban tör ki. *
– Nono, akkor kellett volna mellettem legyél, amikor a mese történt. Nem akkor, amikor mesélem.
~Hát csak a rosszat lehet rólam feltételezni? ~
* Azért bocsánatkérőn néz a nőre, ha az éppen hátat fordít neki, akkor a hátára. *
– Biztosan látott elég olyat, aki beleszívott, de nem tett jót neki. Azért csak jó füstölni. * És nem is akárhogy füstöl, nem művészi, de már felismerhető füstkarikákat fúj a levegőbe. *
– Az azért még odébb van, de ha ragaszkodsz hozzá. * Szavai ellenére viszont csak tovább pöfékel a földön. *
–Vagy úgy. Micsoda pletykás népek ezek? * Pontosan tudja, hogy milyen ereje van egy jól megszerkesztett pletykának, úgyhogy inkább mégiscsak feltápászkodik. A pipából még szív egy utolsót, aztán kirázza belőle a maradék dohányt. A földön a maradékra tapos, nehogy maradjon benne egy kósza szikra, aztán felemeli a saját korsóit. Nehezek, de azért bírja, mivel az emberek között az erősebbek közé tartozik. *
– Tudod tömlőkkel könnyebb lenne, ezek még eltörnek. * Jegyzi meg az emelkedő előtt. A várható nehézségek ellenére azért megindul, hogy hősiesen felküzdje magát. *
4969. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-04-04 01:22:15
Üzenet elküldve: 2019-04-04 01:22:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Svir//
*A férfi szűkmarkúan méri a szavakat, már ami a történetet illeti. Nem forszírozza a dolgot tovább, vannak, kik nem szeretnek mesélni, főleg magukról nem. Az utolsó szavakra azonban karba fonja kezeit és lassan megcsóválja fejét.*
-Ugyan miért? Innen is jól hallak és gyermek sem vagyok már, hogy az öledbe ülve hallgassam a mesét. Emberek...
*Hajol le maga is a forráshoz, hogy kezeit a vízsugár alá tartva kortyolhasson a vízből. Hideg, de jóleső érzés, ahogy a tiszta víz végigcsorog torkán.*
-A főnővér állította, hogy a füstölés nem tesz jót.
*Törli meg száját és fordul vissza a férfihoz.*
-De mit tudhat ő, soha életében nem szívott bele egyetlen pipába sem.
*Neveti el magát, majd kisebb nehézségek árán felemeli a vízzel teli korsót.*
-Ránk esteledik lassan, én pedig nem szívesen kószálnék a vadonban éjjel. Még akkor sem, ha a védelmezőm Svir Gia.
*Tesz egy lépést próbaképp a korsóval, gondosan megtámasztva kezével az alját.*
-És azt sem szeretném, ha rossz beszéd kerekedne belőle ott a táborban...Elvégre nem ismernek téged.
*Vigyorog Svirre, miközben aprókat lépve oldalaz el mellette.*
-Na? Jössz, vagy csonkig hagyod égni azt a pipát?
*A férfi szűkmarkúan méri a szavakat, már ami a történetet illeti. Nem forszírozza a dolgot tovább, vannak, kik nem szeretnek mesélni, főleg magukról nem. Az utolsó szavakra azonban karba fonja kezeit és lassan megcsóválja fejét.*
-Ugyan miért? Innen is jól hallak és gyermek sem vagyok már, hogy az öledbe ülve hallgassam a mesét. Emberek...
*Hajol le maga is a forráshoz, hogy kezeit a vízsugár alá tartva kortyolhasson a vízből. Hideg, de jóleső érzés, ahogy a tiszta víz végigcsorog torkán.*
-A főnővér állította, hogy a füstölés nem tesz jót.
*Törli meg száját és fordul vissza a férfihoz.*
-De mit tudhat ő, soha életében nem szívott bele egyetlen pipába sem.
*Neveti el magát, majd kisebb nehézségek árán felemeli a vízzel teli korsót.*
-Ránk esteledik lassan, én pedig nem szívesen kószálnék a vadonban éjjel. Még akkor sem, ha a védelmezőm Svir Gia.
*Tesz egy lépést próbaképp a korsóval, gondosan megtámasztva kezével az alját.*
-És azt sem szeretném, ha rossz beszéd kerekedne belőle ott a táborban...Elvégre nem ismernek téged.
*Vigyorog Svirre, miközben aprókat lépve oldalaz el mellette.*
-Na? Jössz, vagy csonkig hagyod égni azt a pipát?
4968. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-04-04 00:38:50
Üzenet elküldve: 2019-04-04 00:38:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Hanloren//
– Akkor jó. Értek ugyan hozzá, de nem nagyon. * Utal tréfálva még a táborhoz vezető úton megbeszéltekre. Nem töri össze, hogy Hanloren nem ül rögtön mellé, elég az, ha továbbra is szinte felfalja a pillantásaival, legalábbis ugye Svir szerint. *
– De sosem érhetünk fel a valóban szent elfekhez. Nem minket választott az Erdőszellem és a Vízanya. * Ha így, hát így. Gúnyolódik visszavágásként. *
– Na igen. Már csak a tisztásról is látszott, hogy nagy balhé volt. *Bólint. Ott volt a szélén, és örül, hogy nem kellett beljebb mennie a csapatával. *
– Mindkettőt keresek. De a pipa legalább meg is került. *Mutatja a kezébe akadt pöfékelési szakszerszámot. Nem kereste, de ha már szóba jött, akkor miért ne gyújtson rá? Kell hozzá dohány is viszont, úgyhogy annak a keresésébe kezd bele. *
– Már elég régóta, hogy a városba kerültem. A környéken meg hol magam voltam, hol összeálltam egy baráttal vagy egy társasághoz csapódtam. Megfordultam sok helyen, ahogy a többi valamirevaló vándor is. Egy ideig éltem Kalácsfalván is a folyó mellett, igazgattam a falut. Miután élőholtak kezdtek kószálni azon a vidéken elhagytuk a falut a népekkel, utána meg visszajöttem a városba. * Mire a vázlatos leírás végére ér megtalálja a dohányt. A dohánnyal megtölti a pipát, szikrát csihol és rágyújt. *
– Ha sokkal többet akarsz rólam tudni, akkor mellettem kellett volna legyél. * Felnéz Hanlorenre. Reméli, hogy már elégedett a vallatója. Így vagy úgy, a pipázást elkezdi, füstöl.*
– Akkor jó. Értek ugyan hozzá, de nem nagyon. * Utal tréfálva még a táborhoz vezető úton megbeszéltekre. Nem töri össze, hogy Hanloren nem ül rögtön mellé, elég az, ha továbbra is szinte felfalja a pillantásaival, legalábbis ugye Svir szerint. *
– De sosem érhetünk fel a valóban szent elfekhez. Nem minket választott az Erdőszellem és a Vízanya. * Ha így, hát így. Gúnyolódik visszavágásként. *
– Na igen. Már csak a tisztásról is látszott, hogy nagy balhé volt. *Bólint. Ott volt a szélén, és örül, hogy nem kellett beljebb mennie a csapatával. *
– Mindkettőt keresek. De a pipa legalább meg is került. *Mutatja a kezébe akadt pöfékelési szakszerszámot. Nem kereste, de ha már szóba jött, akkor miért ne gyújtson rá? Kell hozzá dohány is viszont, úgyhogy annak a keresésébe kezd bele. *
– Már elég régóta, hogy a városba kerültem. A környéken meg hol magam voltam, hol összeálltam egy baráttal vagy egy társasághoz csapódtam. Megfordultam sok helyen, ahogy a többi valamirevaló vándor is. Egy ideig éltem Kalácsfalván is a folyó mellett, igazgattam a falut. Miután élőholtak kezdtek kószálni azon a vidéken elhagytuk a falut a népekkel, utána meg visszajöttem a városba. * Mire a vázlatos leírás végére ér megtalálja a dohányt. A dohánnyal megtölti a pipát, szikrát csihol és rágyújt. *
– Ha sokkal többet akarsz rólam tudni, akkor mellettem kellett volna legyél. * Felnéz Hanlorenre. Reméli, hogy már elégedett a vallatója. Így vagy úgy, a pipázást elkezdi, füstöl.*
4967. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-04-03 23:49:12
Üzenet elküldve: 2019-04-03 23:49:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Svir//
-Ez a legkevesebb. Szeretek kertészkedni.
*Dönti a fejét oldalra, átható pillantással vizslatva a férfit. Olyan nehéz elhinni, hogy Svir Giának így, ennyi gonoszság közepette a legnagyobb gondja, hogy a kertje rendben legyen. Van az egészben valami derűs abszurdság.
Az invitációra vagy nem veszi a lapot, vagy nem akarja venni a lapot. Mindig is távolságtartóbb volt, még fajához mérten is.*
-Semmiség? Az emberek álszentek.
*Mosolyodik el kajánul, de a következő kérdésre arcvonásai hamar megkeményednek.*
-Unalmas éppenséggel nem volt. Főleg, miután Artheniorba értem. Majdnem ottmaradtam, nem is egyszer. De visszaadtuk Úrnőnknek a templomát és csak ez számít. Pipát keresel vagy harapnivalót?
*Inkább előbbi lenne a tippje, ha Svirre néz.*
-A táborban van alma, meg némi cipó... Ahogy elnéztem, vadhússal nem állunk épp jól. A vadászaink nem bizonyulnak túl ügyesnek... Vagy tán a vadak hagyták el e erdőt.
*Vesz kezébe szórakozottan egy kavicsot lehajolva, a csermely széléről. Hiányzik neki a medalion, amit Pyctának adott megőrzésre. Szerette az ujjai között forgatni, vagy éppen markába zárni, ha izgult.*
-Svir Gia. Örökké kérdez, de sosem beszél. Te hogyan kerülsz a városba, honnan jössz és azelőtt kit, vagy mit szolgáltál?
*Finoman felvont szemöldökkel néz a férfira, kicsit talán szemtelen is a faggatózásnak ez a foka, de az eddigi Svirrel kapcsolatos tapasztalatai alapján nem gondolja, hogy a férfinél könnyen szakadna a cérna.*
-Ez a legkevesebb. Szeretek kertészkedni.
*Dönti a fejét oldalra, átható pillantással vizslatva a férfit. Olyan nehéz elhinni, hogy Svir Giának így, ennyi gonoszság közepette a legnagyobb gondja, hogy a kertje rendben legyen. Van az egészben valami derűs abszurdság.
Az invitációra vagy nem veszi a lapot, vagy nem akarja venni a lapot. Mindig is távolságtartóbb volt, még fajához mérten is.*
-Semmiség? Az emberek álszentek.
*Mosolyodik el kajánul, de a következő kérdésre arcvonásai hamar megkeményednek.*
-Unalmas éppenséggel nem volt. Főleg, miután Artheniorba értem. Majdnem ottmaradtam, nem is egyszer. De visszaadtuk Úrnőnknek a templomát és csak ez számít. Pipát keresel vagy harapnivalót?
*Inkább előbbi lenne a tippje, ha Svirre néz.*
-A táborban van alma, meg némi cipó... Ahogy elnéztem, vadhússal nem állunk épp jól. A vadászaink nem bizonyulnak túl ügyesnek... Vagy tán a vadak hagyták el e erdőt.
*Vesz kezébe szórakozottan egy kavicsot lehajolva, a csermely széléről. Hiányzik neki a medalion, amit Pyctának adott megőrzésre. Szerette az ujjai között forgatni, vagy éppen markába zárni, ha izgult.*
-Svir Gia. Örökké kérdez, de sosem beszél. Te hogyan kerülsz a városba, honnan jössz és azelőtt kit, vagy mit szolgáltál?
*Finoman felvont szemöldökkel néz a férfira, kicsit talán szemtelen is a faggatózásnak ez a foka, de az eddigi Svirrel kapcsolatos tapasztalatai alapján nem gondolja, hogy a férfinél könnyen szakadna a cérna.*
4966. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-04-03 19:09:15
Üzenet elküldve: 2019-04-03 19:09:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Hanloren//
– Hát nem, de az nem nagy ördöngösség. * Hangja lefitymáló, többre tartja a saját íját egy olyan szerkezetnél, amivel az is jól lő, aki csak tegnap kezdte. Azért ott motoszkál a fejében, hogy ő is cserélhetne. Fenyegetőbb, biztosabb, erősebb fegyver a másik. *
– Ha akarnak egyáltalán. * Fájó belegondolnia, hogy esetleg semmi nem vár majd rá, és az se lesz sehol, de Hanloren társaságában azért sikerül gyorsan elhessegetnie magától ezt a lelombozó gondolatot. *
– El hát. Ha meg a városban jársz megint, segíthetsz a kertben a vízhordásért cserébe. *Most ő tekintget mosolyogva a másikra. Reméli, hogy tetszik a nagy ajánlat. *
– Hát én sem sietek. * Ezzel lekanyarítja magáról a köpenyét, a földre teríti azt, majd pedig ráül. A tarisznyáját maga mellé rakja a fűre. *
– Semmiség. * Visszabiccent, aztán maga mellé mutat. Van még hely a köpenyen, ha esetleg ülne az elf. Ha nem, akkor persze nem erőlteti. *
– Na és milyen volt az út idáig Lihanechből? Biztosan nem volt unalmas. *Kíváncsiskodik ültében. Közben a tarisznyájában kotorászik élelem után kutatva, egyelőre kevés sikerrel. Kirakta volna az összeset otthon? *
– Hát nem, de az nem nagy ördöngösség. * Hangja lefitymáló, többre tartja a saját íját egy olyan szerkezetnél, amivel az is jól lő, aki csak tegnap kezdte. Azért ott motoszkál a fejében, hogy ő is cserélhetne. Fenyegetőbb, biztosabb, erősebb fegyver a másik. *
– Ha akarnak egyáltalán. * Fájó belegondolnia, hogy esetleg semmi nem vár majd rá, és az se lesz sehol, de Hanloren társaságában azért sikerül gyorsan elhessegetnie magától ezt a lelombozó gondolatot. *
– El hát. Ha meg a városban jársz megint, segíthetsz a kertben a vízhordásért cserébe. *Most ő tekintget mosolyogva a másikra. Reméli, hogy tetszik a nagy ajánlat. *
– Hát én sem sietek. * Ezzel lekanyarítja magáról a köpenyét, a földre teríti azt, majd pedig ráül. A tarisznyáját maga mellé rakja a fűre. *
– Semmiség. * Visszabiccent, aztán maga mellé mutat. Van még hely a köpenyen, ha esetleg ülne az elf. Ha nem, akkor persze nem erőlteti. *
– Na és milyen volt az út idáig Lihanechből? Biztosan nem volt unalmas. *Kíváncsiskodik ültében. Közben a tarisznyájában kotorászik élelem után kutatva, egyelőre kevés sikerrel. Kirakta volna az összeset otthon? *
4965. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-04-03 11:05:07
Üzenet elküldve: 2019-04-03 11:05:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Artheniort elhagyva a észak felé indul el. A piacon azt hallotta, hogy ez a Mágustorony "Lihanechi-tó vize felett lebeg a levegőben". De ezt addig nem hiszi el, amíg nem látja. Bár Ryn látott már egy-két furcsa dolgot az életében, ezt valahogy nem akarja egy pletykának elhinni. Út közben elhalad egy romos karavánpihenő mellett. Ez az egyetlen dolog, ami rontja a környék idillikus képét. Az út mellett mezők, szánóföldek, kisebb tanyák és nem túl nagy, de sűrű erdők követik a kereskedelmi utat. Ryn csodálkozva nézi, hogy itt mennyire más minden, mint Wegtorenben. Bár ez csak még nagyobb honvágyat eredményez nála. De nem aggódik azon, hogy soha többet nem fogja látni a hazáját. Amint eléggé megerősödik vissza fog térni, és bosszút áll, úgy ahogy eltervezte.*
4964. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-04-02 23:36:48
Üzenet elküldve: 2019-04-02 23:36:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Svir//
-Azért nem árt vele célozni is. Legalábbis így tartják.
*Válaszol bujkáló mosollyal. Lőtt már célba íjjal, de felhúzni is alig bírta, a célzásról nem is beszélve. Népe egyébként jobb szereti a hagyományos értelembe vett íjat. Egyetlen elfet látott csupán számszeríjjal, azt, amelyik kis híján sötétségbe borította a tisztást.*
-Talán nem. Talán tényleg halottak akarnak maradni.
*Feleli csendesen, közben gondolataiba merülve bámulja a cserépkorsót egy pillanatig. Eszébe jutnak a harcosok, akiket nem tudott megmenteni vagy Xotara, kivel a Templomban végzett a sötétség istene. Hamar felocsúdik a mélabúból, majd mosollyal arcán fordul a férfihoz a szavaira.*
-Nos, azt hiszem Svir Gia, el fogod érni a céljaid.
*Mondja nagy komolyan majd nevet fel megint, miközben óvatosan lerakja a földre a vizeskorsót a fűbe.*
-Ó, nem sietek én.
*Nézi el a mosakodó férfit egy darabig, hátát a forrást övező sziklának vetve. Svir egyszerű, de igaz embernek tűnik. Legalábbis ez az első benyomása.*
-Hálás vagyok, hogy velem tartottál. Hogy segítesz.
*Biccent biztatóan Svir felé. Valóban örül, hogy a férfi vele tartott. Nem aranyért tette és nem is rossz szándékkal, ami már önmagában bizalmat ébreszt benne az ember iránt.*
-Azért nem árt vele célozni is. Legalábbis így tartják.
*Válaszol bujkáló mosollyal. Lőtt már célba íjjal, de felhúzni is alig bírta, a célzásról nem is beszélve. Népe egyébként jobb szereti a hagyományos értelembe vett íjat. Egyetlen elfet látott csupán számszeríjjal, azt, amelyik kis híján sötétségbe borította a tisztást.*
-Talán nem. Talán tényleg halottak akarnak maradni.
*Feleli csendesen, közben gondolataiba merülve bámulja a cserépkorsót egy pillanatig. Eszébe jutnak a harcosok, akiket nem tudott megmenteni vagy Xotara, kivel a Templomban végzett a sötétség istene. Hamar felocsúdik a mélabúból, majd mosollyal arcán fordul a férfihoz a szavaira.*
-Nos, azt hiszem Svir Gia, el fogod érni a céljaid.
*Mondja nagy komolyan majd nevet fel megint, miközben óvatosan lerakja a földre a vizeskorsót a fűbe.*
-Ó, nem sietek én.
*Nézi el a mosakodó férfit egy darabig, hátát a forrást övező sziklának vetve. Svir egyszerű, de igaz embernek tűnik. Legalábbis ez az első benyomása.*
-Hálás vagyok, hogy velem tartottál. Hogy segítesz.
*Biccent biztatóan Svir felé. Valóban örül, hogy a férfi vele tartott. Nem aranyért tette és nem is rossz szándékkal, ami már önmagában bizalmat ébreszt benne az ember iránt.*
4963. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-04-02 21:17:48
Üzenet elküldve: 2019-04-02 21:17:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Hanloren//
*Bólint, hogy jelezze, megbocsát. Ezzel elrendezték a dolgot. *
– Azért tudom használni, ha kell, nem dísznek hordom. *Jegyzi meg már lent. Dísznek amúgy is ott van a kalapja, a féltékeny természetű fejfedőnek pedig nem kell a konkurencia. Hanlorennel együtt odasétál a forráshoz az erecskét követve. Figyeli, ahogy a nő megtölti a saját korsóját, aztán sorban odanyújtja neki az övéit. *
– Igen, szépen csiripelnek a madarak. *Válaszol mosolyogva. A víz békésen csörgedezik és az enyhe szélben kicsit a fák is susognak. A szőke elf pont beleillik a képbe, ő, a jól felszerelt vándor pedig igyekszik nem nagyon belerondítani az idillbe. *
– Szégyen a futás, de hasznos. A számszeríjakkal pedig egyszer mindenki tud lőni. *Böki közbe a lanawini túléléshez szerinte szükséges két alapbölcsességet. A harmadik legfontosabbat egyelőre magában tartja. Ha Hanloren éppen végez egy korsó megtöltésével, akkor elveszi azt. *
– Hát igen. Ha ez lenne, ha az lenne. De nincs. *Megvonja a vállát. *
– A halottak meg talán vissza sem akarnának jönni. *Gyakorlati tanácsadás helyett már csak filozofál. Azt viszont tudja, hogy a néhány éve visszatért holtak nem úgy néztek ki, mint akik élvezik az „életet”. *
– Most éppen? Ki kell gazolni a kertemet és rendbe hozni a házat. Túlélte a Gazdagnegyedet, de azért megviselte, hogy olyan sokáig nem voltam otthon. Aztán a társaság sem árt nekem, sokáig voltam egyedül. * Látszik is rajta, hogy feldobta a találkozás Hanlorennel. A nő erőlködő nyögdécselését hallva elmosolyodik. *
– Nem muszáj rögtön visszamennünk, kell pihenni is. * A földön hagyja a saját két korsóját és a forráshoz sétál. Lehajol, hogy megmossa az arcát és a nyakát a hűvös vízzel, aztán kicsit iszik is.*
– Ez jó, finom! *Állapítja meg elégedetten. *
*Bólint, hogy jelezze, megbocsát. Ezzel elrendezték a dolgot. *
– Azért tudom használni, ha kell, nem dísznek hordom. *Jegyzi meg már lent. Dísznek amúgy is ott van a kalapja, a féltékeny természetű fejfedőnek pedig nem kell a konkurencia. Hanlorennel együtt odasétál a forráshoz az erecskét követve. Figyeli, ahogy a nő megtölti a saját korsóját, aztán sorban odanyújtja neki az övéit. *
– Igen, szépen csiripelnek a madarak. *Válaszol mosolyogva. A víz békésen csörgedezik és az enyhe szélben kicsit a fák is susognak. A szőke elf pont beleillik a képbe, ő, a jól felszerelt vándor pedig igyekszik nem nagyon belerondítani az idillbe. *
– Szégyen a futás, de hasznos. A számszeríjakkal pedig egyszer mindenki tud lőni. *Böki közbe a lanawini túléléshez szerinte szükséges két alapbölcsességet. A harmadik legfontosabbat egyelőre magában tartja. Ha Hanloren éppen végez egy korsó megtöltésével, akkor elveszi azt. *
– Hát igen. Ha ez lenne, ha az lenne. De nincs. *Megvonja a vállát. *
– A halottak meg talán vissza sem akarnának jönni. *Gyakorlati tanácsadás helyett már csak filozofál. Azt viszont tudja, hogy a néhány éve visszatért holtak nem úgy néztek ki, mint akik élvezik az „életet”. *
– Most éppen? Ki kell gazolni a kertemet és rendbe hozni a házat. Túlélte a Gazdagnegyedet, de azért megviselte, hogy olyan sokáig nem voltam otthon. Aztán a társaság sem árt nekem, sokáig voltam egyedül. * Látszik is rajta, hogy feldobta a találkozás Hanlorennel. A nő erőlködő nyögdécselését hallva elmosolyodik. *
– Nem muszáj rögtön visszamennünk, kell pihenni is. * A földön hagyja a saját két korsóját és a forráshoz sétál. Lehajol, hogy megmossa az arcát és a nyakát a hűvös vízzel, aztán kicsit iszik is.*
– Ez jó, finom! *Állapítja meg elégedetten. *
4962. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-04-02 19:49:28
Üzenet elküldve: 2019-04-02 19:49:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Svir//
*Csodálkozva fordul Svir felé, de tekintetében némi elismerés is kiolvasható.*
-Bocsáss meg nekem. Kevés olyan van, ki kardot hord az oldalán és nem szárad rajta még vér. Erre gyere.
*Hajtja félre az utolsó ágakat is, vigyázva, nehogy azok Svir arcába csapódjanak. Kiérnek egy aprócska tisztásra, ahol a egy patakocska csörgedez ki néhány mohos szikla közül feltörve. Nem hallatszik semmi más körülöttük, csak a vízcsobogás és az erdei madarak csiripelése.
Odalép a forráshoz, óvatosan alátartja a korsót, majd kezével alulról is megtámasztja, hogy megbírja tartani azt vízzel teli állapotban is. Leteszi a földre, majd Svir felé nyújtja kezét, hogy megtölthesse a férfinál lévőeket is.*
-Ha a békét hallani lehet, hát itt meghallhatod.
*Mosolyog a férfira haloványan.*
-Én nem a kardommal védelmezem azokat, akik rászorulnak. Magamat sem igen tudnám megvédeni acéllal.
*Szólal meg csendesen, tekintetét a lassan vízzel teli korsóra függesztve.*
-Sokkal több mindenkit megmenthetnék, ha nagyobb hatalmam lenne. Az akarat sajnos nem minden. Végtagokat visszanöveszteni vagy épp gyógyírrel szolgálni a haldoklónak... Visszahozni a lelket a halálból. Bár képes lennék minderre. Ez az én álmom.
*Egyenesedik fel és nyújtja a korsót Svir felé.*
-Neked mi a célod, mi ösztökél?
*Néz kíváncsian a férfira, miközben kisöpri haját arcából és kisebb nyögés kíséretében felemeli az ő részét is.*
*Csodálkozva fordul Svir felé, de tekintetében némi elismerés is kiolvasható.*
-Bocsáss meg nekem. Kevés olyan van, ki kardot hord az oldalán és nem szárad rajta még vér. Erre gyere.
*Hajtja félre az utolsó ágakat is, vigyázva, nehogy azok Svir arcába csapódjanak. Kiérnek egy aprócska tisztásra, ahol a egy patakocska csörgedez ki néhány mohos szikla közül feltörve. Nem hallatszik semmi más körülöttük, csak a vízcsobogás és az erdei madarak csiripelése.
Odalép a forráshoz, óvatosan alátartja a korsót, majd kezével alulról is megtámasztja, hogy megbírja tartani azt vízzel teli állapotban is. Leteszi a földre, majd Svir felé nyújtja kezét, hogy megtölthesse a férfinál lévőeket is.*
-Ha a békét hallani lehet, hát itt meghallhatod.
*Mosolyog a férfira haloványan.*
-Én nem a kardommal védelmezem azokat, akik rászorulnak. Magamat sem igen tudnám megvédeni acéllal.
*Szólal meg csendesen, tekintetét a lassan vízzel teli korsóra függesztve.*
-Sokkal több mindenkit megmenthetnék, ha nagyobb hatalmam lenne. Az akarat sajnos nem minden. Végtagokat visszanöveszteni vagy épp gyógyírrel szolgálni a haldoklónak... Visszahozni a lelket a halálból. Bár képes lennék minderre. Ez az én álmom.
*Egyenesedik fel és nyújtja a korsót Svir felé.*
-Neked mi a célod, mi ösztökél?
*Néz kíváncsian a férfira, miközben kisöpri haját arcából és kisebb nyögés kíséretében felemeli az ő részét is.*
4961. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-04-02 00:07:32
Üzenet elküldve: 2019-04-02 00:07:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Hanloren//
– Így van. *Ismeri be. Kár lenne tagadni. Azért nem nagyon borúlátó, ismer néhány rendes embert is. Igaz, egyáltalán nem sokat. Menet közben majdnem elveszik Hanloren tekintetében, de végül inkább az ágak közötti ügyeskedéssel törődik. Kellemetlen és röhejes lenne, ha arcon találná vagy leverné róla a kalapot egy visszacsapó ág. Az elf kérdésére felhorkan, a nevetésre pedig inkább egy rosszalló pillantással válaszol. *
– Éppenséggel egyet sem. *Csattan fel. *
~Ez engem is meglep. ~
– Néhányat viszont megmentettem. Néhányat pedig nem. *Ennyit mond erről, és nem többet. Az út sem jobb a rosszra fordult kedvénél, bozótos és lejt is. Kezdi azt hinni, hogy Hanlorennek nem csak az előéletével, de az úttal kapcsolatban is tévesek az elképzelései. Jobban a fejébe húzza a kalapját és nagyon vigyázva ereszkedik. Ügyes fickó, ennek még mennie kell. *
– Mesélnem is kell majd, mert addig úgy hallom, mindenféle gyilkosnak és gaztevőnek nézel. Emberrablónak. Talán szeretnéd is, ha elrabolnálak. *Ő is odaszúr egyet szóban. Csizmái alatt porzik a föld, ahogy a lejtőn araszol. Végül épségben megérkezik Hanloren mellé, ahol szusszan egyet. *
~ Lejönni egy dolog, de felmászni! ~
– Így van. *Ismeri be. Kár lenne tagadni. Azért nem nagyon borúlátó, ismer néhány rendes embert is. Igaz, egyáltalán nem sokat. Menet közben majdnem elveszik Hanloren tekintetében, de végül inkább az ágak közötti ügyeskedéssel törődik. Kellemetlen és röhejes lenne, ha arcon találná vagy leverné róla a kalapot egy visszacsapó ág. Az elf kérdésére felhorkan, a nevetésre pedig inkább egy rosszalló pillantással válaszol. *
– Éppenséggel egyet sem. *Csattan fel. *
~Ez engem is meglep. ~
– Néhányat viszont megmentettem. Néhányat pedig nem. *Ennyit mond erről, és nem többet. Az út sem jobb a rosszra fordult kedvénél, bozótos és lejt is. Kezdi azt hinni, hogy Hanlorennek nem csak az előéletével, de az úttal kapcsolatban is tévesek az elképzelései. Jobban a fejébe húzza a kalapját és nagyon vigyázva ereszkedik. Ügyes fickó, ennek még mennie kell. *
– Mesélnem is kell majd, mert addig úgy hallom, mindenféle gyilkosnak és gaztevőnek nézel. Emberrablónak. Talán szeretnéd is, ha elrabolnálak. *Ő is odaszúr egyet szóban. Csizmái alatt porzik a föld, ahogy a lejtőn araszol. Végül épségben megérkezik Hanloren mellé, ahol szusszan egyet. *
~ Lejönni egy dolog, de felmászni! ~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579