*Hát elindult újra... Nem sokkal azután, hogy a városőröket elhagyják, az állat már alig bír magával, s mielőtt még Mordach ösztönözné a vágtára, már az előtt megindul szélsebesen a ló! Patái szinte elszelik a halott fűszálakat, s heves dobogása olyan, mintha egy ork sereg tartana a város felé! Mordach térdig lenyúló hajkoronája is lángnyelvként szántja végig a szelet, s messziről úgy tűnhet, mintha valami lángoló alak lovagolna meg épp egy démoni patást! Ez kellett már mindkettejüknek, a gyorsaság, a szél, a szabadság... Egy bő tíz percig vagy folyamatosan vágtáznak, igen hosszú távot megtéve, mikor is a távolban megpillantnak egy nagyobb szereket, melyet pár őr kísér. Eléggé ismerős a férfinek a látvány, így még utoljára begyorsulnak, majd a kis karaván előtt lefékeznek. A két őr rögtön védekező, vagy éppen támadó jelleggel szól a Vörös felé, mikor az kíváncsian megáll a jármű mellett.*
- Te rőt, jól gondold meg, mit tervezel, mert mi ezen kereskedő életére esküdtünk fel, melyet a saját életünk árán is megvédünk!
*A férfi szavai eléggé erősek, viszont a mögöttük lapuló személyiségen látszik, hogy a háta közepére sem kíván egy összecsapást, s a homlokán megjelenő apró gyöngycseppek, melyekről visszacsillan a fakó nap fénye, teljesen más színben tüntetik fel őt. Mordachnak természetesen nincsenek hátsó szándékai, s mikor megszólalna, akkor váratlanul ismerős hangra lesz figyelmes odabentről.*
- Rőt és hosszú hajú? Engedjetek oda! *szólal fel egy rekedtes hang, aki miután kinéz az ablakon, eléggé megörül* Mordach, fiam, de jó, hogy látlak! Éppen Arthenior felé indulok, viszek egy kis új árut! Viszont sajnos csak egy apró napig tudok ott maradni, ugyanis a kikötőbe kell érnem két nap múlva! Reméltem, hogy találkozni fogunk, bár őszintén szólva nem láttam erre nagy esélyt, hiszen mindig úton vagy! *kacag fel* Na jer' ide, hiszen úgy látom, ha most nem találkoztunk volna, akkor elszalasztottad volna a lehetőséget!
*Azzal Mordach lepattan az állatról, s felmászik a méretes fatákolmányra, melynek belseje dugig van mindenféle dobozzal, rekesszel, polccal! A legtöbbjükben növények vannak, viszont akad pár apróbb dísztárgy is, melyek istenségeket ábrázolnak.*
- Merre van, ami nekem kell? *kérdi kíváncsian a Vörös*
- Ó, fiam, azt bizony most a hűvös időszak miatt nehéz volt beszerezni, úgyhogy sajnos nem tudtam annyit hozni, mint ígértem! Elég nagy szállítmányt rendeltek le belőle, amit muszáj volt leszállítanom, de azért félre tudtam neked rakni egy kis dobozzal! *előveszi az ülés alól* Parancsolj! A szokásos alapanyagok megvannak, de újra megleplek egy különleges összetevővel! Majd ha szívod, megérzed, addig legyen meglepetés!
*Azzal Mordach elveszi a dohányt, elkezdi szagolgatni, viszont nem jön rá, hogy mi lehet az a különleges dolog, amit magában rejt. Abban viszont biztos, hogy nagyon fog tetszeni neki, hiszen az öreg mindig eltalálja a megfelelő arányokat! Az üzlet lebonyolítása végén az öreg viszont bocsánatot kér, hiszen sietniük kell, így miután a férfi zsebre rakta újdonsült dohányát, folytatja is tovább útját a karaván felé.*