Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 229 (4561. - 4580. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4580. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-21 19:27:47
Üzenet elküldve: 2019-01-21 19:27:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Már régen érintkezett olyan férfival, aki ennyi szenvedéllyel viseltetett irányában, bár tudja, ez valószínűleg tetszetős külseje miatt van elsősorban, ahogy az szokott lenni, bár ez valahogy most mégis más. De annyira magával ragadja a másik indulata, és hevének túlfűtött mivolta, hogy csak sodródik az árral, minden ellenállás nélkül. Még talán soha nem tudott a testével ennyit segíteni, és ő csak ezt az egyet tudja nyújtani igazából, senkinek nem volt még rá nagyobb szüksége.
Élvezi, ahogy csupán érintéseivel a férfi feltérképezi a testét, domborulatai kicsit teltebbek az átlagosnál, csípője karcsú, bőre pedig, így lecsutakolva már kellemes tapintású. Lassan megszabadul attól a rongytól is, ami eddig olyan kellemetlenül feszélyezte, és gátolta az elf kényeztető érintéseinek élvezetében. Érzi, ahogy a férfi felfedező útra indul és bejárja testének minden szegletét, amiben csak kedvét leli, és ahogyan számára élvezetes. Minden gyengéd érintést jóleső sóhajjal jutalmaz, a harapást feltörő szisszenéssel, közben bátorítóan simít végig az elf hátán vagy vállain, ahol éppen éri, néha hajába túrva jelez, egy-egy érzékenyebb rész kapujában.
Érzi, hogy az elfnek szüksége van rá és, ha csak erre a kis időre is el tudja felejtetni vele minden szomorúságát, akkor ez eddigi életének legfontosabb pillanata.
Mikor pedig a férfiban fellobbant vágy minden porcikáját cselekvésre készteti, a kanapén találja magát, ziháló lélegzetvételei közepette. Szemével keresi a másik tekintetét, két kezével a még mindig a lendülettől remegő domborulatait próbálja csillapítani, ujjait az izgatott rózsái köré fonva. Nem szól, nem akarja a férfit kizökkenteni, vagy hamis szemérmességet csalni az arcára. Két combját egymáson keresztezi, haját pedig az egyik oldalra simítja, nyelvével kéjesen végignyalva a felső ajkát.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Már régen érintkezett olyan férfival, aki ennyi szenvedéllyel viseltetett irányában, bár tudja, ez valószínűleg tetszetős külseje miatt van elsősorban, ahogy az szokott lenni, bár ez valahogy most mégis más. De annyira magával ragadja a másik indulata, és hevének túlfűtött mivolta, hogy csak sodródik az árral, minden ellenállás nélkül. Még talán soha nem tudott a testével ennyit segíteni, és ő csak ezt az egyet tudja nyújtani igazából, senkinek nem volt még rá nagyobb szüksége.
Élvezi, ahogy csupán érintéseivel a férfi feltérképezi a testét, domborulatai kicsit teltebbek az átlagosnál, csípője karcsú, bőre pedig, így lecsutakolva már kellemes tapintású. Lassan megszabadul attól a rongytól is, ami eddig olyan kellemetlenül feszélyezte, és gátolta az elf kényeztető érintéseinek élvezetében. Érzi, ahogy a férfi felfedező útra indul és bejárja testének minden szegletét, amiben csak kedvét leli, és ahogyan számára élvezetes. Minden gyengéd érintést jóleső sóhajjal jutalmaz, a harapást feltörő szisszenéssel, közben bátorítóan simít végig az elf hátán vagy vállain, ahol éppen éri, néha hajába túrva jelez, egy-egy érzékenyebb rész kapujában.
Érzi, hogy az elfnek szüksége van rá és, ha csak erre a kis időre is el tudja felejtetni vele minden szomorúságát, akkor ez eddigi életének legfontosabb pillanata.
Mikor pedig a férfiban fellobbant vágy minden porcikáját cselekvésre készteti, a kanapén találja magát, ziháló lélegzetvételei közepette. Szemével keresi a másik tekintetét, két kezével a még mindig a lendülettől remegő domborulatait próbálja csillapítani, ujjait az izgatott rózsái köré fonva. Nem szól, nem akarja a férfit kizökkenteni, vagy hamis szemérmességet csalni az arcára. Két combját egymáson keresztezi, haját pedig az egyik oldalra simítja, nyelvével kéjesen végignyalva a felső ajkát.*
4579. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-21 15:00:31
Üzenet elküldve: 2019-01-21 15:00:31
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Magányosok útja//
*Nem számít arra, hogy ezzel vége, ezt cáfolja a lény nagysága és azon igyekezete, hogy a prédáját eltérítő ellenfelét csőrébe kapja. Fordultában már hallja a csattanást maga mögött, miközben továbblendül, s azon iramban pattan két lábra. Nem sokat gondolkodik, bár gyors, a lény is hamar észhez térhet. Szemei ingerülten villannak iménti tévedése és melléütése okán, de nem akar ezen gondolkodni. Vigyor nem ül ki az arcára, immár komor képpel és elszántan koncentrál a következő lépésére, mely kapcsán nem kíván várni egy pillanatot sem. Botját jobb kezével válla mögé húzva hajítja el bal oldalra, akár csak egy lándzsát. Célja nem a támadás ezzel, inkább figyelemelterelés, mert ahogy ellazított csuklója felett elhalad a fegyver, meg is indul jobbra, előkapva hosszú tőrét. Futás közben tervezi eldönteni, vajon az elterelés elegendő volt-e, vagy szükséges lesz a kitérő manőver, ennek függvényében dönt, a továbbiakról. Ha a helyzet ideális, a hosszú tőrt két marokra fogva, lefelé ívelő pengével összes harci technikáját latba véve ugrik fel, hogy a tőrt a lénybe vágva, estében hasítsa végig, ha csak mellkasa előtt lengedező karjai közül akárcsak egyet is, már amennyire ezt megteheti. Persze fő célpont a nyak, vagy az oldal. Botját majd ráér a későbbiek során összeszedni, nem akarná hátrahagyni, de most cselekednie kell, mert a tollas szörnyeteg veszi át a kezdeményezést. Torz gondolatok nem kínozzák, meghasonlott személyisége stabil és rendíthetetlen, ahogyan elszántsága is. Ezt a csatát meg kell nyernie. Utána ráér megkeresni elmenekült vezetőjét, már, ha megtalálja persze. Ugyan lesz még teendő a lény halála után is, ha sikerül. Minden bizonnyal akkor már mocskos vigyor fog kiülni az arcára. Addig marad a feszült koncentráció és összpontosítás.*
*Nem számít arra, hogy ezzel vége, ezt cáfolja a lény nagysága és azon igyekezete, hogy a prédáját eltérítő ellenfelét csőrébe kapja. Fordultában már hallja a csattanást maga mögött, miközben továbblendül, s azon iramban pattan két lábra. Nem sokat gondolkodik, bár gyors, a lény is hamar észhez térhet. Szemei ingerülten villannak iménti tévedése és melléütése okán, de nem akar ezen gondolkodni. Vigyor nem ül ki az arcára, immár komor képpel és elszántan koncentrál a következő lépésére, mely kapcsán nem kíván várni egy pillanatot sem. Botját jobb kezével válla mögé húzva hajítja el bal oldalra, akár csak egy lándzsát. Célja nem a támadás ezzel, inkább figyelemelterelés, mert ahogy ellazított csuklója felett elhalad a fegyver, meg is indul jobbra, előkapva hosszú tőrét. Futás közben tervezi eldönteni, vajon az elterelés elegendő volt-e, vagy szükséges lesz a kitérő manőver, ennek függvényében dönt, a továbbiakról. Ha a helyzet ideális, a hosszú tőrt két marokra fogva, lefelé ívelő pengével összes harci technikáját latba véve ugrik fel, hogy a tőrt a lénybe vágva, estében hasítsa végig, ha csak mellkasa előtt lengedező karjai közül akárcsak egyet is, már amennyire ezt megteheti. Persze fő célpont a nyak, vagy az oldal. Botját majd ráér a későbbiek során összeszedni, nem akarná hátrahagyni, de most cselekednie kell, mert a tollas szörnyeteg veszi át a kezdeményezést. Torz gondolatok nem kínozzák, meghasonlott személyisége stabil és rendíthetetlen, ahogyan elszántsága is. Ezt a csatát meg kell nyernie. Utána ráér megkeresni elmenekült vezetőjét, már, ha megtalálja persze. Ugyan lesz még teendő a lény halála után is, ha sikerül. Minden bizonnyal akkor már mocskos vigyor fog kiülni az arcára. Addig marad a feszült koncentráció és összpontosítás.*
4578. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-21 12:09:05
Üzenet elküldve: 2019-01-21 12:09:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Hosszan és hevesen csókol, mintha régen nem érintett volna már nőt. Persze elég egyértelmű, hogy ez valószínűleg így is van. Magasabb rendű problémák érdekelték, mint testi vágyainak kielégítése.
Az arcát, majd füleit masszírozó ujjakat halk hümmögéssel viszonozza, de csak egy rövid ideg. Keze gyorsan lesiklik a nyak puha bőrére, majd átkalandozik a dekoltázs felé, hogy megismerkedhessen a nő idomaival. Lassan, de kihámozza őt a ruhájából, mi kellemetlenül közéjük áll.*
- Egyedül hagyni? Eszemben sem lenne.
*Válaszolja a hosszú, levegőszomjas csók után. Elhagyva a másik finom ajkait végigcsókol a finom arcbőrén, majd óvatosan ráharap fülének cimpájára. Észre sem veszi a mögötte található égésnyomot, talán akkor sem látná, ha keresné, hiszen jelenleg teljesen másra koncentrál.
Végigcsókol a nyak finom bőrén, itt-ott nyelvével is megérinti, vagy csak óvatosan beleharap. Így halad egyre lejjebb, belekóstolva az édes almákba, és elveszve a másik testében. Mikor úgy érzi, hogy nemigen bírja már tovább, párat lép előre, magával ragadva Madyt is. Megpróbálja finoman a kanapéra lökni, már ha hagyja magát.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Hosszan és hevesen csókol, mintha régen nem érintett volna már nőt. Persze elég egyértelmű, hogy ez valószínűleg így is van. Magasabb rendű problémák érdekelték, mint testi vágyainak kielégítése.
Az arcát, majd füleit masszírozó ujjakat halk hümmögéssel viszonozza, de csak egy rövid ideg. Keze gyorsan lesiklik a nyak puha bőrére, majd átkalandozik a dekoltázs felé, hogy megismerkedhessen a nő idomaival. Lassan, de kihámozza őt a ruhájából, mi kellemetlenül közéjük áll.*
- Egyedül hagyni? Eszemben sem lenne.
*Válaszolja a hosszú, levegőszomjas csók után. Elhagyva a másik finom ajkait végigcsókol a finom arcbőrén, majd óvatosan ráharap fülének cimpájára. Észre sem veszi a mögötte található égésnyomot, talán akkor sem látná, ha keresné, hiszen jelenleg teljesen másra koncentrál.
Végigcsókol a nyak finom bőrén, itt-ott nyelvével is megérinti, vagy csak óvatosan beleharap. Így halad egyre lejjebb, belekóstolva az édes almákba, és elveszve a másik testében. Mikor úgy érzi, hogy nemigen bírja már tovább, párat lép előre, magával ragadva Madyt is. Megpróbálja finoman a kanapéra lökni, már ha hagyja magát.*
4577. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-21 08:48:14
Üzenet elküldve: 2019-01-21 08:48:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Természetesen, amint kéri a férfi fel is pattan és a nagyobbik törölközőt felkapja és odaadja neki, azonban ha ezt nem teszi szóvá, akkor nem segédkezik a víz felitatásában, inkább magát is letakarítja. Neki is szépen kiáztak a kezei és szinte fülig szappanos, bár próbál minden maradványt eltakarítani, azért még haján ott marad a hab, minthogy az a fürdetés közben zabolátlanul szabadjára volt engedve.*
- Reménykedtem is benne.*Mondja, miközben az elf ellentmondást nem tűrően magához vonja, korábbi ígéretéhez híven és megcsókolja, amit gyengéden viszonoz is, a férfi arcán egyik kezével végig simít, hüvelyk ujja pedig ismét utat talál a hegyes fülecske irányába. Ujjbegyei között óvatosan megmasszírozza a fülcimpát, mintha csak dorombolást várna tőle, majd lekúszik a nyakához, hogy szelíd mozdulatokkal elégítse ki a férfi érintésre és gondoskodásra vágyakozó szellemét. Ha nem látja szükségét, nem tesz felesleges mozdulatot, így lábait is a földön tartja, hogy az elfet megdolgoztassa, minél nehezebben ér célt a ruhanemű végének felkutatásával, annál inkább elégedett lesz magával. Hiszen talán most ez a legfőbb dolog, visszatalálni önmagához és visszaszerezni az irányítást saját sorsa felett. Másik kezével átkarja, ujjaival átsiklik a szinte kiálló bordák felett és a férfi hátát cirógatja, amíg az nem jelzi egyértelműen, hogy távolságot szeretne lopni kettejük közé. Néha nyelvével egy kicsit gyorsabb tempót diktál, hogy kitapinthassa a másik érzi-e szükségét vagy inkább a lágy és szelíd érzések dominálnak a kettejük érintkezésében.*
- De ugye ez után nem fogsz egyedül hagyni a kanapén? Az ölemben is aludhatnál, ha az esne jól, csak egy szavadba kerül.*Ajánlja fel kedvesen egy levegővételtől terhes elszakadás után, szembogaraival a másik tekintetében elrejtett önmagát keresve.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Természetesen, amint kéri a férfi fel is pattan és a nagyobbik törölközőt felkapja és odaadja neki, azonban ha ezt nem teszi szóvá, akkor nem segédkezik a víz felitatásában, inkább magát is letakarítja. Neki is szépen kiáztak a kezei és szinte fülig szappanos, bár próbál minden maradványt eltakarítani, azért még haján ott marad a hab, minthogy az a fürdetés közben zabolátlanul szabadjára volt engedve.*
- Reménykedtem is benne.*Mondja, miközben az elf ellentmondást nem tűrően magához vonja, korábbi ígéretéhez híven és megcsókolja, amit gyengéden viszonoz is, a férfi arcán egyik kezével végig simít, hüvelyk ujja pedig ismét utat talál a hegyes fülecske irányába. Ujjbegyei között óvatosan megmasszírozza a fülcimpát, mintha csak dorombolást várna tőle, majd lekúszik a nyakához, hogy szelíd mozdulatokkal elégítse ki a férfi érintésre és gondoskodásra vágyakozó szellemét. Ha nem látja szükségét, nem tesz felesleges mozdulatot, így lábait is a földön tartja, hogy az elfet megdolgoztassa, minél nehezebben ér célt a ruhanemű végének felkutatásával, annál inkább elégedett lesz magával. Hiszen talán most ez a legfőbb dolog, visszatalálni önmagához és visszaszerezni az irányítást saját sorsa felett. Másik kezével átkarja, ujjaival átsiklik a szinte kiálló bordák felett és a férfi hátát cirógatja, amíg az nem jelzi egyértelműen, hogy távolságot szeretne lopni kettejük közé. Néha nyelvével egy kicsit gyorsabb tempót diktál, hogy kitapinthassa a másik érzi-e szükségét vagy inkább a lágy és szelíd érzések dominálnak a kettejük érintkezésében.*
- De ugye ez után nem fogsz egyedül hagyni a kanapén? Az ölemben is aludhatnál, ha az esne jól, csak egy szavadba kerül.*Ajánlja fel kedvesen egy levegővételtől terhes elszakadás után, szembogaraival a másik tekintetében elrejtett önmagát keresve.*
4576. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-20 21:54:46
Üzenet elküldve: 2019-01-20 21:54:46
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó levél//
//Magányosok útja//
//Umon//
*Umon az első ütésváltást sérülés nélkül tudja le, bár a nadrágját felhasította a szörnyeteg karmos támadása. Lehet, hogy végtagok számában és szárnyak tekintetében a varjúdög vezet, de a férfi a gyorsabb, felugorva indít támadást a lény fejére célozva botjával. De az ütés csak centiméterekkel kerüli el a bestia fejét és az máris igyekszik visszatámadni, éles csőrét kitárva igyekszik lecsapni Umonra. A csőr azonban az oldalra guruló férfi hűlt helyén csattan fülsértően. Egyiküknek sem sikerült megsebeznie a másikat, a harc tovább folytatódik a szállingózó hóesésben.*
//Lyzendra//
*Az elf nő sikeres találata után újabb vesszőért nyúl és amikor látja, hogy még két bestia közeledik, mit közeledik, robog feléjük, egyenesen két nyílvesszőt helyez az idegre és lőni készül.
Monsotort figyelmezteti előtte, majd villámgyors célzás után útjára engedi a két nyílvesszőt.
A nyilak mindennél és mindenkinél gyorsabban szelik át a távolságot és állnak bele a két rohamozó szörnyeteg mellkasába, hajszálra ugyanazon a helyen.
A lövés megtöri a lendületüket, ugyanaz a fekete vér freccsen belőlük, mint harmadik társukból, mintha nem is élőkkel volna dolga a kis csapatnak.
A sikeres lövések után Lyzendrának van esélye felmérni társai és ellenfelei helyzetét.*
//Denzack//
*A lovak eltűnés felett érzett szomorúsága akár haragba is átcsaphat. Legközelebb biztosan nem lesznek ilyen felelőtlenek, de nem csak ő hibázott, hisz társai sem gondoskodtak a hátasok megfelelő kipányvázásáról.
A gondolat gyorsan tetté nemesedik, a mélységi elég gyorsan elő tudja kapni a kenőcsöt és felvinni azt pengéjére, körülbelül akkor, amikor Lyzendra mellkason találja a két rohamozó szörnyet.
Denzack nekilódul és megpróbál harcba avatkozni, de a kenőcsös cselekedet miatt, csak a hozzá közelebb eső lény figyelmét tudja magára vonni. A csontszarvas képtelen sikeres támadást intézni ellene, hisz a sötételf minden csapás elől könnyedén tér ki, viszont mérgezett tőrével sem képes sikeres támadást bevinni a szörnyetegnek.
Harcuk állóharccá válik. A másik két bestia Monsotorra marad.*
//Monsotor//
*A csontszarvas támadása elvásik az óriás alkarvédőjén. Mellette Lyzendra két nyílvesszőt ellőve töri meg a másik két bestia rohamát, oldalról Denzack kerül elő és lefoglalja az egyik szörnyet a kettő közül, így neki a másik kettő jut. Az amelyikkel már eddig is harcolt és egy újabb, egy azok közül, amelyiket Lyz megsebezte.
Monsotor mindkettőt megelőzi és elsőként indít ütést a csontszarvas feje felé. Az ütés ül a bestia fején, a csontállkapocs fülsértő reccsenéssel csapódik oldalra, kissé eltérítve a szörnyet. Visszatámadni biztosan nem fog, de a mögötte érkező még megpróbálkozik egy támadással, de csapása ártalmatlanul siklik le a mellvértjéről, az óriás semmiféle sebet nem szerez, de már két csontszarvassal kell felvennie a harcot, de úgy tűnik, képzettsége és vértezete felfogja a rázúduló támadásokat.*
//Magányosok útja//
//Umon//
*Umon az első ütésváltást sérülés nélkül tudja le, bár a nadrágját felhasította a szörnyeteg karmos támadása. Lehet, hogy végtagok számában és szárnyak tekintetében a varjúdög vezet, de a férfi a gyorsabb, felugorva indít támadást a lény fejére célozva botjával. De az ütés csak centiméterekkel kerüli el a bestia fejét és az máris igyekszik visszatámadni, éles csőrét kitárva igyekszik lecsapni Umonra. A csőr azonban az oldalra guruló férfi hűlt helyén csattan fülsértően. Egyiküknek sem sikerült megsebeznie a másikat, a harc tovább folytatódik a szállingózó hóesésben.*
//Lyzendra//
*Az elf nő sikeres találata után újabb vesszőért nyúl és amikor látja, hogy még két bestia közeledik, mit közeledik, robog feléjük, egyenesen két nyílvesszőt helyez az idegre és lőni készül.
Monsotort figyelmezteti előtte, majd villámgyors célzás után útjára engedi a két nyílvesszőt.
A nyilak mindennél és mindenkinél gyorsabban szelik át a távolságot és állnak bele a két rohamozó szörnyeteg mellkasába, hajszálra ugyanazon a helyen.
A lövés megtöri a lendületüket, ugyanaz a fekete vér freccsen belőlük, mint harmadik társukból, mintha nem is élőkkel volna dolga a kis csapatnak.
A sikeres lövések után Lyzendrának van esélye felmérni társai és ellenfelei helyzetét.*
//Denzack//
*A lovak eltűnés felett érzett szomorúsága akár haragba is átcsaphat. Legközelebb biztosan nem lesznek ilyen felelőtlenek, de nem csak ő hibázott, hisz társai sem gondoskodtak a hátasok megfelelő kipányvázásáról.
A gondolat gyorsan tetté nemesedik, a mélységi elég gyorsan elő tudja kapni a kenőcsöt és felvinni azt pengéjére, körülbelül akkor, amikor Lyzendra mellkason találja a két rohamozó szörnyet.
Denzack nekilódul és megpróbál harcba avatkozni, de a kenőcsös cselekedet miatt, csak a hozzá közelebb eső lény figyelmét tudja magára vonni. A csontszarvas képtelen sikeres támadást intézni ellene, hisz a sötételf minden csapás elől könnyedén tér ki, viszont mérgezett tőrével sem képes sikeres támadást bevinni a szörnyetegnek.
Harcuk állóharccá válik. A másik két bestia Monsotorra marad.*
//Monsotor//
*A csontszarvas támadása elvásik az óriás alkarvédőjén. Mellette Lyzendra két nyílvesszőt ellőve töri meg a másik két bestia rohamát, oldalról Denzack kerül elő és lefoglalja az egyik szörnyet a kettő közül, így neki a másik kettő jut. Az amelyikkel már eddig is harcolt és egy újabb, egy azok közül, amelyiket Lyz megsebezte.
Monsotor mindkettőt megelőzi és elsőként indít ütést a csontszarvas feje felé. Az ütés ül a bestia fején, a csontállkapocs fülsértő reccsenéssel csapódik oldalra, kissé eltérítve a szörnyet. Visszatámadni biztosan nem fog, de a mögötte érkező még megpróbálkozik egy támadással, de csapása ártalmatlanul siklik le a mellvértjéről, az óriás semmiféle sebet nem szerez, de már két csontszarvassal kell felvennie a harcot, de úgy tűnik, képzettsége és vértezete felfogja a rázúduló támadásokat.*
4575. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-20 21:27:09
Üzenet elküldve: 2019-01-20 21:27:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A csibészek//
-Lassabban, ha kérhetem.
*Dörmögi halkan, bár ezt talán csak ő halja, hisz némileg lemaradva követi a fiatalokat. Egész derűs a hangulata a kilátásba helyezett újabb kaland reményétől, bár alighanem borúsabb lesz a dolog, ha lent járnak a sötét tárnákban. Bárki fiai is munkálkodnak odalenn, sok jóra nem számíthatnak. Mindenesetre nem érzi tehernek sem a küldetést, sem a feladatot, mit rájuk mértek.* ~Mértek? Hmm. Inkább bíztak.~
*Megszaporázza lépteit, hogy felzárkózzon újdonsült társai mellé, kik valamiért minél inkább borúsabb ábrázattal menetelnek, annál gyorsabbnak tűnnek.*
-Lassabban, ha kérhetem.
*Dörmögi halkan, bár ezt talán csak ő halja, hisz némileg lemaradva követi a fiatalokat. Egész derűs a hangulata a kilátásba helyezett újabb kaland reményétől, bár alighanem borúsabb lesz a dolog, ha lent járnak a sötét tárnákban. Bárki fiai is munkálkodnak odalenn, sok jóra nem számíthatnak. Mindenesetre nem érzi tehernek sem a küldetést, sem a feladatot, mit rájuk mértek.* ~Mértek? Hmm. Inkább bíztak.~
*Megszaporázza lépteit, hogy felzárkózzon újdonsült társai mellé, kik valamiért minél inkább borúsabb ábrázattal menetelnek, annál gyorsabbnak tűnnek.*
4574. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-20 18:03:31
Üzenet elküldve: 2019-01-20 18:03:31
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
- Hm... Nem panaszkodhatok rád.
*Lehunyt szemekkel élvezi tovább a kényeztetést, de közben úgy tűnik, felébredt vágya nem akar csillapodni. Mire végeznek ujjai már rongyosra szívták magukat.*
- Elkérhetem a törölközőt?
*Ha megkapja, akkor magára tekeri, és úgy lép ki a dézsából. Szépen összevizezték a nappali földjét, de ez a nemest nagyon érdekli. Talán Mady "segít" a férfinak megtörölközni, de ha nem is, megtörölközik magától, ettől még nem is esik le az ujjától a pecsétgyűrű.
Úgy, csupaszon húzza magához Madyt, hogy folytathassa a csókot, amit abbahagytak. Egyik kezével a hajába túr, a másikkal a testén végigsimítva kutat, hogy benyúlhasson a kellemetlen anyag alá, ami közéjük áll.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
- Hm... Nem panaszkodhatok rád.
*Lehunyt szemekkel élvezi tovább a kényeztetést, de közben úgy tűnik, felébredt vágya nem akar csillapodni. Mire végeznek ujjai már rongyosra szívták magukat.*
- Elkérhetem a törölközőt?
*Ha megkapja, akkor magára tekeri, és úgy lép ki a dézsából. Szépen összevizezték a nappali földjét, de ez a nemest nagyon érdekli. Talán Mady "segít" a férfinak megtörölközni, de ha nem is, megtörölközik magától, ettől még nem is esik le az ujjától a pecsétgyűrű.
Úgy, csupaszon húzza magához Madyt, hogy folytathassa a csókot, amit abbahagytak. Egyik kezével a hajába túr, a másikkal a testén végigsimítva kutat, hogy benyúlhasson a kellemetlen anyag alá, ami közéjük áll.*
4573. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-20 15:06:49
Üzenet elküldve: 2019-01-20 15:06:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
*A ház tetszetős és az tata is kifejezetten szimpatikus, akivel a nemes visszatér a kis épületből. Látszik rajta, hogy az a fajta, aki egy dolognak odaszentelte az életét és annak minden csínját-bínját tudja, a kisujjában van a szakma. Ha ő marad, akkor mellette fel lehet nőni a feladathoz, ami a kert ápolása és nyilván a pálinka lefőzése. Nem tűnik megkeseredett vén fószernek, mint a mestere volt. Persze idővel kiderül, már ha ők megveszik a kúriát, az Öreg meg marad. *
-Tiszteletem Öreg. * nyújtaná a kezét üdvözlésre, de megakad, mert az mégiscsak az idősebb előjoga. * - Angu, az egyszerűség kedvéért, de ha alkalomadtán Kölöknek hív, se fogok megsértődni. * mosolyog ő is szívélyesen a másikra. A társaság dolgában egyetértően bólogat, a házéban pedig igazából döntött. Ő akár be sem megy, hisz ki az, aki egy kertbe ekkor munkát öl évek alatt, a házat meg amihez tartozik hagyja lepusztulni. Ha van a pecuban – gyorsan körbeszámol – hét hálónak való szoba, akkor részéről benne van. Úgy is a nők lesznek, akik otthonossá varázsolják majd, ők tudják mit keresnek benne. Ami meg a ház állapotát illeti egyszerűen nem ért hozzá. Feltételezi hogy a többiek sem nagyon, így marad az eladó szava.
Mikor felvetődik, hogy a házzal kezdjék és Laurentitia körbepillant, akkor ő egyetértőleg bólogat a nő felé, majd picit a hátrébb lép és ő is körbenéz. Látszólag a kertet és a házat figyeli, de egyfelől megnézi a katonák elhelyezkedését, tartását, másfelől nem egy nagy nyomolvasó, de a lehullott hóban figyeli meg, nincs-e a kelleténél több lábnyom. Fő a bizalom, de a Kikötői álmoskönyv ajánlása szerint nem árt az óvatosság sem. Azért mégis ötezer aranyról beszélgetek úgy, hogy egyik oldalon minimum három fegyveres és a helyismeret, a másikon pedig kisasszonyok, aprónép és egy többé-kevésbé harcképesnek tűnő testvérpár áll. Többé-kevésbé harcképesnek tűnő, többé-kevésbé testvérpár – javítja ki magát önkéntelenül is elmosolyodva.*
*A ház tetszetős és az tata is kifejezetten szimpatikus, akivel a nemes visszatér a kis épületből. Látszik rajta, hogy az a fajta, aki egy dolognak odaszentelte az életét és annak minden csínját-bínját tudja, a kisujjában van a szakma. Ha ő marad, akkor mellette fel lehet nőni a feladathoz, ami a kert ápolása és nyilván a pálinka lefőzése. Nem tűnik megkeseredett vén fószernek, mint a mestere volt. Persze idővel kiderül, már ha ők megveszik a kúriát, az Öreg meg marad. *
-Tiszteletem Öreg. * nyújtaná a kezét üdvözlésre, de megakad, mert az mégiscsak az idősebb előjoga. * - Angu, az egyszerűség kedvéért, de ha alkalomadtán Kölöknek hív, se fogok megsértődni. * mosolyog ő is szívélyesen a másikra. A társaság dolgában egyetértően bólogat, a házéban pedig igazából döntött. Ő akár be sem megy, hisz ki az, aki egy kertbe ekkor munkát öl évek alatt, a házat meg amihez tartozik hagyja lepusztulni. Ha van a pecuban – gyorsan körbeszámol – hét hálónak való szoba, akkor részéről benne van. Úgy is a nők lesznek, akik otthonossá varázsolják majd, ők tudják mit keresnek benne. Ami meg a ház állapotát illeti egyszerűen nem ért hozzá. Feltételezi hogy a többiek sem nagyon, így marad az eladó szava.
Mikor felvetődik, hogy a házzal kezdjék és Laurentitia körbepillant, akkor ő egyetértőleg bólogat a nő felé, majd picit a hátrébb lép és ő is körbenéz. Látszólag a kertet és a házat figyeli, de egyfelől megnézi a katonák elhelyezkedését, tartását, másfelől nem egy nagy nyomolvasó, de a lehullott hóban figyeli meg, nincs-e a kelleténél több lábnyom. Fő a bizalom, de a Kikötői álmoskönyv ajánlása szerint nem árt az óvatosság sem. Azért mégis ötezer aranyról beszélgetek úgy, hogy egyik oldalon minimum három fegyveres és a helyismeret, a másikon pedig kisasszonyok, aprónép és egy többé-kevésbé harcképesnek tűnő testvérpár áll. Többé-kevésbé harcképesnek tűnő, többé-kevésbé testvérpár – javítja ki magát önkéntelenül is elmosolyodva.*
4572. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-20 12:55:55
Üzenet elküldve: 2019-01-20 12:55:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Úton- útfélen//
*Rellát igazán lenyűgözi az, hogy hirtelen ennyien akarnak segíteni neki. Szerencsére Chel sem szalad messzire. A lány hihetetlen módon csak mosolyog a helyzeten, hiszen képtelen komolyan venni az állatot. A szekér elejéhez sétálva megfogja a ló kantárját, mire a kanca szeretetteljesen meglöki a vállát. Ez a bocsánatkérés volt. Nagy nehezen a szekérhez köti, ezután pedig maga is felszáll rá.*
- Jól vagyok! Indulhatunk! – *Mosolyával igyekszik megnyugtatni a többieket, mely talán sikerült is.
Az út további –igen rövid- részében nem igazén szólal meg, inkább Chel kantárjával babrálva elmélyed a gondolataiban.
A házhoz érve, egy pillanatra elcsodálkozik rajta, mielőtt gyorsan leugrana a kocsiról. A kancáját egy kicsit arrébb vezeti, csak annyi időre, amíg a többiek is leszállnak. Miután ez megtörtént az állatot gondosan visszaköti a szekérhez. *
- Most várj meg minket itt és legyél jó kislány! - *megpaskolta az izmos nyakát, miközben mélyen a szemébe nézett.
Némán követi a többieket, és csak egyszer szólal meg, akkor is csak egy rövid bemutatkozás erejéig.*
*Rellát igazán lenyűgözi az, hogy hirtelen ennyien akarnak segíteni neki. Szerencsére Chel sem szalad messzire. A lány hihetetlen módon csak mosolyog a helyzeten, hiszen képtelen komolyan venni az állatot. A szekér elejéhez sétálva megfogja a ló kantárját, mire a kanca szeretetteljesen meglöki a vállát. Ez a bocsánatkérés volt. Nagy nehezen a szekérhez köti, ezután pedig maga is felszáll rá.*
- Jól vagyok! Indulhatunk! – *Mosolyával igyekszik megnyugtatni a többieket, mely talán sikerült is.
Az út további –igen rövid- részében nem igazén szólal meg, inkább Chel kantárjával babrálva elmélyed a gondolataiban.
A házhoz érve, egy pillanatra elcsodálkozik rajta, mielőtt gyorsan leugrana a kocsiról. A kancáját egy kicsit arrébb vezeti, csak annyi időre, amíg a többiek is leszállnak. Miután ez megtörtént az állatot gondosan visszaköti a szekérhez. *
- Most várj meg minket itt és legyél jó kislány! - *megpaskolta az izmos nyakát, miközben mélyen a szemébe nézett.
Némán követi a többieket, és csak egyszer szólal meg, akkor is csak egy rövid bemutatkozás erejéig.*
4571. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-20 12:23:43
Üzenet elküldve: 2019-01-20 12:23:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//kis léptek//
//a hozzászólás 16+ mondatokat tartalmaz//
*Bormók fáradtan de kitartóan gyalogol, kis lábaival az út még hosszabbak tűnik.* Sosem kellett hosszú ideig gyalogolnia, hisz a bányákban csak szűk járatok voltak. Helyzetét az se könnyíti, hogy nehéz bárdja erősen húzza a hátát. *Sosem szerette mások társaságát de most neki is be kell ismernie hogy segítségre van szüksége. Sajnos fogalma sincs hol van, ami eddig nem igazán érdekelte, de most már nagyon éhes. Mintha csak egy kívánsága teljesülne a látóhatáron egy ember körvonalai tűnnek fel. Bormók kivételesen örül, hogy valakivel összefut, hisz máskor jó messziről elkerülné az idegent. ~Most segítségre van szükségem. Ez a fickó biztos normális, és nem egy egocentrikus konzervatív idióta.~ Meggyorsítja a lépteit, hogy hamarabb odaérjen és felveszi a legjobb modorát amelyet csak el tudott sajátítani az évek alatt. Mikor odaér az idegen arcán rosszindulatú vigyor alakul ki.*
-Messziről nem is láttam hogy te ilyen töpörödött vagy.
*A törpe próbálja semmibe venni a sértést és legudvariasabb hangján megszólalva kérdez.*
-Tudja én nem jártam még erre. Meg tudná mondani hol vagyok?
*Az idegen elmondja hogy Arthenior közelében vannak, illetve újabb rosszindulatú megjegyzést tesz Bormók méretére és szőrös testére.*
-Kis ember nagy bottal jár! És nagy bárdal!
*Bormók hamar elvesztette jóindulatát. Lekapja hátáról bárdját és fenyegetően meglengeti. ~Megvan az úticél most már én is lehetek paraszt~*
-Neked meg le lesz vágva, ha nem fogod be!
*Az idegen úgy dönt, jobb lesz, ha nem szórakozik az idegbeteg törpével. Gyorsan tovább áll, de azért még messziről visszaszól.*
-Így segítsen másokon az ember!
*Bormók már szóra se méltatja. ~Hát én azért megpróbáltam.~ Tovább ballag afelé a bizonyos Arthenior felé.
A hozzászólás írója (Burm Bormók) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.20 12:26:27
//a hozzászólás 16+ mondatokat tartalmaz//
*Bormók fáradtan de kitartóan gyalogol, kis lábaival az út még hosszabbak tűnik.* Sosem kellett hosszú ideig gyalogolnia, hisz a bányákban csak szűk járatok voltak. Helyzetét az se könnyíti, hogy nehéz bárdja erősen húzza a hátát. *Sosem szerette mások társaságát de most neki is be kell ismernie hogy segítségre van szüksége. Sajnos fogalma sincs hol van, ami eddig nem igazán érdekelte, de most már nagyon éhes. Mintha csak egy kívánsága teljesülne a látóhatáron egy ember körvonalai tűnnek fel. Bormók kivételesen örül, hogy valakivel összefut, hisz máskor jó messziről elkerülné az idegent. ~Most segítségre van szükségem. Ez a fickó biztos normális, és nem egy egocentrikus konzervatív idióta.~ Meggyorsítja a lépteit, hogy hamarabb odaérjen és felveszi a legjobb modorát amelyet csak el tudott sajátítani az évek alatt. Mikor odaér az idegen arcán rosszindulatú vigyor alakul ki.*
-Messziről nem is láttam hogy te ilyen töpörödött vagy.
*A törpe próbálja semmibe venni a sértést és legudvariasabb hangján megszólalva kérdez.*
-Tudja én nem jártam még erre. Meg tudná mondani hol vagyok?
*Az idegen elmondja hogy Arthenior közelében vannak, illetve újabb rosszindulatú megjegyzést tesz Bormók méretére és szőrös testére.*
-Kis ember nagy bottal jár! És nagy bárdal!
*Bormók hamar elvesztette jóindulatát. Lekapja hátáról bárdját és fenyegetően meglengeti. ~Megvan az úticél most már én is lehetek paraszt~*
-Neked meg le lesz vágva, ha nem fogod be!
*Az idegen úgy dönt, jobb lesz, ha nem szórakozik az idegbeteg törpével. Gyorsan tovább áll, de azért még messziről visszaszól.*
-Így segítsen másokon az ember!
*Bormók már szóra se méltatja. ~Hát én azért megpróbáltam.~ Tovább ballag afelé a bizonyos Arthenior felé.
A hozzászólás írója (Burm Bormók) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.20 12:26:27
4570. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-19 17:34:47
Üzenet elküldve: 2019-01-19 17:34:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
*Meglepő módon, az óriás még azelőtt a lény elé kerül, még mielőtt az támadna. A lény két hátsó lábára ágaskodva szabadon lévő végtagjának éles karmaival csap le, amely a szerzetest védekezésre kényszeríti. Maga elé helyezi az alkarvédő fedte kezeit, hogy a bestia csapását blokkolhassa. Monsotor egy gyors pillanatra hátranéz, és amint észreveszi, hogy társa lövésre készül, balra szökkenne. Lyz lövése eltalálja a csontszarvast a mellkasán, a vér folyik, és meg is viselte a támadás ezt a különös állatot. Lyz kiáltása hatására a szörnyre koncentrálva nekirohanna a bestia elé és ha sikerül elérnie a rémes teremtmény közelébe, az óriás a bal kezéből indított erőteljes ütésével csapna le a lény koponyájának oldalára. Monsotornak most meg kell tennie, amit meg kell tennie, és ez pedig hogy megvédje társait ezektől a lényektől.*
*Meglepő módon, az óriás még azelőtt a lény elé kerül, még mielőtt az támadna. A lény két hátsó lábára ágaskodva szabadon lévő végtagjának éles karmaival csap le, amely a szerzetest védekezésre kényszeríti. Maga elé helyezi az alkarvédő fedte kezeit, hogy a bestia csapását blokkolhassa. Monsotor egy gyors pillanatra hátranéz, és amint észreveszi, hogy társa lövésre készül, balra szökkenne. Lyz lövése eltalálja a csontszarvast a mellkasán, a vér folyik, és meg is viselte a támadás ezt a különös állatot. Lyz kiáltása hatására a szörnyre koncentrálva nekirohanna a bestia elé és ha sikerül elérnie a rémes teremtmény közelébe, az óriás a bal kezéből indított erőteljes ütésével csapna le a lény koponyájának oldalára. Monsotornak most meg kell tennie, amit meg kell tennie, és ez pedig hogy megvédje társait ezektől a lényektől.*
4569. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-19 17:07:26
Üzenet elküldve: 2019-01-19 17:07:26
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
//A csibészek//
~Végre kint abból a rejtélyes mocsárból. Egyszer még majd visszajövök ide egy kis felfedező útra.~ *Határozza el magát. Szép mezős vidékre értek, itt mintha érezne valami biztonságot, bár mint ork, nincs sok félni valója. Az út közben egy kis pihenőt tartanak. Lehuppan a földre, hogy egy kicsit kipihenje magát. Zeya a pihenő alatt hozzákezd a szövet felvágásához. Miközben a fegyvereit tisztítja, fél szemmel Zeya tevékenységét figyeli. Bár nem lett a legjobb, de neki tetszik, praktikus és könnyen használható és még a cipeléssel sem kell foglalkozni. Zeya alaposan leméri a derekát, bár nem tudja miért az övét, de azért örűl, hogy segíthet. A végén megkapják a köpönyeget és a hozzá tartozó övet.*
~Végre kint abból a rejtélyes mocsárból. Egyszer még majd visszajövök ide egy kis felfedező útra.~ *Határozza el magát. Szép mezős vidékre értek, itt mintha érezne valami biztonságot, bár mint ork, nincs sok félni valója. Az út közben egy kis pihenőt tartanak. Lehuppan a földre, hogy egy kicsit kipihenje magát. Zeya a pihenő alatt hozzákezd a szövet felvágásához. Miközben a fegyvereit tisztítja, fél szemmel Zeya tevékenységét figyeli. Bár nem lett a legjobb, de neki tetszik, praktikus és könnyen használható és még a cipeléssel sem kell foglalkozni. Zeya alaposan leméri a derekát, bár nem tudja miért az övét, de azért örűl, hogy segíthet. A végén megkapják a köpönyeget és a hozzá tartozó övet.*
4568. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-19 09:26:21
Üzenet elküldve: 2019-01-19 09:26:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Attól függetlenül, hogy nem kellett volna kérdeznie, még szereti hallani, ha valaki elégedett, nem csak testének apró rezdülései súgnak, de ezzel talán még fokozódik is a tudat, amint megszületik a megállapítás valakinek a fejében, igen, ő most jól érzi magát. Mikor pedig óvatos csókot lehel az elf az ajkaira, puhán viszonozza, majd folytatja tovább a tevékenységét. Ahogy végzett a lábakkal, még megszappanozza a kezeit, és ha a másik nem tiltakozik, akkor végig simítva a mellkasán ismét lefelé veszi az irányt, hogy ne érje szó a ház elejét, hisz látta, hogy a férfinek kedvére való a kényeztetés. Még azért annyit remél, hogy ennek eredménye képen hátha elillan a gyorsan felbukkanó elégedetlenség is.*
- Egy nemest sem kárhoztatnék arra, hogy ilyen alantas tevékenységet folytasson, kivéve persze, ha külön ezt óhajtja.*Mondja kedvesen mosolyogva.*
- Ha megengeded, odakint szárítkozás után még megmasszíroználak.*Mikor ugyanis a hátát mosta érezte az apró görcsöket a bőre alatt, főleg a nyakánál és a vállánál.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Attól függetlenül, hogy nem kellett volna kérdeznie, még szereti hallani, ha valaki elégedett, nem csak testének apró rezdülései súgnak, de ezzel talán még fokozódik is a tudat, amint megszületik a megállapítás valakinek a fejében, igen, ő most jól érzi magát. Mikor pedig óvatos csókot lehel az elf az ajkaira, puhán viszonozza, majd folytatja tovább a tevékenységét. Ahogy végzett a lábakkal, még megszappanozza a kezeit, és ha a másik nem tiltakozik, akkor végig simítva a mellkasán ismét lefelé veszi az irányt, hogy ne érje szó a ház elejét, hisz látta, hogy a férfinek kedvére való a kényeztetés. Még azért annyit remél, hogy ennek eredménye képen hátha elillan a gyorsan felbukkanó elégedetlenség is.*
- Egy nemest sem kárhoztatnék arra, hogy ilyen alantas tevékenységet folytasson, kivéve persze, ha külön ezt óhajtja.*Mondja kedvesen mosolyogva.*
- Ha megengeded, odakint szárítkozás után még megmasszíroználak.*Mikor ugyanis a hátát mosta érezte az apró görcsöket a bőre alatt, főleg a nyakánál és a vállánál.*
4567. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-19 08:57:41
Üzenet elküldve: 2019-01-19 08:57:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
- Oh...*vált szomorúra a pillantása, mikor Vieljana megosztja vele szemének titkát. De nem akarja őt is elszomorítani, ezért mosolyogni igyekszik.*
- Akkor... így bég különlegesebb.
*A repülés említésén és Arystor válasza miatt felrémlik előtte, mennyire félelmetes volt Chel hátán utazni. Szégyenlősen elmosolyodik.*
- Azt hiszeb, neb nekeb találták ki. Bár az is zavarna, ha bagasabbra nőtteb volna.
*Kuncog halkan. Angu meglátását érdekesnek találja Chel érzéseiről, nagyon tetszik neki. Persze Marellát sajnálja.*
- Itt vagyunk!
*Suttogja izgatottan Vieljanának, aztán lekászálódik a kocsiról. A gondnoktól el van ragadtatva, nagyon bizalomkeltőnek tűnik, kék szemei pedig jóságosnak. Ezen felbátorodva válaszol.*
- Jó napot! Lyllinor vagyok.
*Nem várja el, hogy meg is jegyezze, hiszen sokan vannak itt. Figyelmét aztán máris elrabolja az állattartásra alkalmasnak tűnő épület, de nem veszi a bátorságot, hogy rákérdezzen, vannak-e éppen lakói. A többséget úgyis a lakóépület érdekli.
Igyekszik Vieljanához felzárkózni, ha már ilyen közel kerültek egymáshoz az úton. Egy pici védelmező ösztön is megmozdul benne. De persze csak annyira keresi a társaságát, amennyire nem érzi tehernek a másik számára, nem akar ráakaszkodni, csak szívesen marad a közelében.*
A hozzászólás írója (Lyllinor Gramhin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.19 08:59:35
- Oh...*vált szomorúra a pillantása, mikor Vieljana megosztja vele szemének titkát. De nem akarja őt is elszomorítani, ezért mosolyogni igyekszik.*
- Akkor... így bég különlegesebb.
*A repülés említésén és Arystor válasza miatt felrémlik előtte, mennyire félelmetes volt Chel hátán utazni. Szégyenlősen elmosolyodik.*
- Azt hiszeb, neb nekeb találták ki. Bár az is zavarna, ha bagasabbra nőtteb volna.
*Kuncog halkan. Angu meglátását érdekesnek találja Chel érzéseiről, nagyon tetszik neki. Persze Marellát sajnálja.*
- Itt vagyunk!
*Suttogja izgatottan Vieljanának, aztán lekászálódik a kocsiról. A gondnoktól el van ragadtatva, nagyon bizalomkeltőnek tűnik, kék szemei pedig jóságosnak. Ezen felbátorodva válaszol.*
- Jó napot! Lyllinor vagyok.
*Nem várja el, hogy meg is jegyezze, hiszen sokan vannak itt. Figyelmét aztán máris elrabolja az állattartásra alkalmasnak tűnő épület, de nem veszi a bátorságot, hogy rákérdezzen, vannak-e éppen lakói. A többséget úgyis a lakóépület érdekli.
Igyekszik Vieljanához felzárkózni, ha már ilyen közel kerültek egymáshoz az úton. Egy pici védelmező ösztön is megmozdul benne. De persze csak annyira keresi a társaságát, amennyire nem érzi tehernek a másik számára, nem akar ráakaszkodni, csak szívesen marad a közelében.*
A hozzászólás írója (Lyllinor Gramhin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.19 08:59:35
4566. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-18 23:10:55
Üzenet elküldve: 2019-01-18 23:10:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*Csak helyeselni tud ő is Arystor szavaira, a legfőbb a biztonság, a nyugalom. ~Nem lehet végig aggodalomban élni!~ gondolja magában, remélve, hogy talán végre mindannyian egy kis megnyugvásra találhatnak majd az új házban. Az odaút is viszonylag eseménytelen zajlik, Marella kis balesetét leszámítva. Óvatosan igyekszik megállítani a szekeret, és aggódva pillant hátra, mi történt. Szerencsére hamar megbizonyosodik róla, hogy a lány és lova is jó kezekben van, mikor pedig mindketten kényelmesen elhelyezkedtek a szekéren, illetve mellette, gyorsan folytatja is tovább az utat, hogy mihamarabb megérkezzenek a házhoz, ami pont olyan tökéletesnek tűnik, mint ahogy gondolatban már annyiszor elképzelte magában, amikor végre megpillantják. Elragadtatottsága arckifejezésén is látszik. Jelen pillanatban nem tud amiatt aggódni, vajon Arystor mennyire gondolja esetleg tapasztalatlannak emiatt, az épület szépsége ugyanis annyira lenyűgözi, hogy másra nem is tud figyelni, így csak pár pillanattal később veszi észre, hogy Arystor már megállt, és le is szállt a nyeregből. Véget vet hát ő is a kis utazásnak és szekérhajtói pályafutásának, örülve, hogy újra szilárd talajt érezhet a lába alatt. Haladni azonban így sem sokat halad, csak áll az épület mellett és némán szemléli az impozáns homlokzatot. Arystor szavai is csak távolról jutnak el hozzá. ~Öreg? Milyen Öreg?~ próbálja felfogni a hallottakat, bár csak akkor érti meg, miről is van szó, mikor Arystor a kabátba burkolódzó öregemberrel együtt tér vissza.*
- Mi volnánk! *válaszol mosolyogva a kérdésre* Örvendek! Én Laurentitia vagyok, de szólítson csak Launak! *mutatkozik be mosolyogva az öregembernek* Igazán elképesztő ez a hely, és bámulatos, milyen jó állapotban van! Biztos nem lehet egyszerű munka karbantartani... *jegyzi meg, finoman dicsérve az öregembert, hogy ennyi évvel a háta mögött is ilyen kifogástalan munkát képes még végezni. Mikor a ház bejárása kerül szóba, csak bólogatni tud.*
- Egyetértek, szerintem is magát a házat kéne megnézni! *jelenti ki YIlanda és Luni ötletét hallva, majd körbepillant a többieken, vajon mit szólnak a javaslathoz, van-e valakinek bármiféle ellenvetése az ellen, hogy belépjenek az ajtón.*
- Ha lehetséges, akkor először a ház belsejét szeretnénk szemügyre venni! *felel az Öregnek, ám a biztonság kedvéért gyorsan Arystor felé pillant, a nemesnek vajon van-e valami hozzáfűznivalója, hiszen mégiscsak ő van otthon és ő ért jobban a kereskedelemhez is, talán akad valami javaslata, mivel lenne célszerű kezdeni a nézelődést. ~Eddig tökéletes!~ gondolja magában, szinte kizárva, hogy a vételáron kívül bármi olyasmit tudna itt találni, ami elvenné a kedvét a vásárlástól. ~Remélem, a többieknek is tetszik majd!~ bizakodik magában, míg az engedélyre vár, hogy beléphessenek az épületbe.*
*Csak helyeselni tud ő is Arystor szavaira, a legfőbb a biztonság, a nyugalom. ~Nem lehet végig aggodalomban élni!~ gondolja magában, remélve, hogy talán végre mindannyian egy kis megnyugvásra találhatnak majd az új házban. Az odaút is viszonylag eseménytelen zajlik, Marella kis balesetét leszámítva. Óvatosan igyekszik megállítani a szekeret, és aggódva pillant hátra, mi történt. Szerencsére hamar megbizonyosodik róla, hogy a lány és lova is jó kezekben van, mikor pedig mindketten kényelmesen elhelyezkedtek a szekéren, illetve mellette, gyorsan folytatja is tovább az utat, hogy mihamarabb megérkezzenek a házhoz, ami pont olyan tökéletesnek tűnik, mint ahogy gondolatban már annyiszor elképzelte magában, amikor végre megpillantják. Elragadtatottsága arckifejezésén is látszik. Jelen pillanatban nem tud amiatt aggódni, vajon Arystor mennyire gondolja esetleg tapasztalatlannak emiatt, az épület szépsége ugyanis annyira lenyűgözi, hogy másra nem is tud figyelni, így csak pár pillanattal később veszi észre, hogy Arystor már megállt, és le is szállt a nyeregből. Véget vet hát ő is a kis utazásnak és szekérhajtói pályafutásának, örülve, hogy újra szilárd talajt érezhet a lába alatt. Haladni azonban így sem sokat halad, csak áll az épület mellett és némán szemléli az impozáns homlokzatot. Arystor szavai is csak távolról jutnak el hozzá. ~Öreg? Milyen Öreg?~ próbálja felfogni a hallottakat, bár csak akkor érti meg, miről is van szó, mikor Arystor a kabátba burkolódzó öregemberrel együtt tér vissza.*
- Mi volnánk! *válaszol mosolyogva a kérdésre* Örvendek! Én Laurentitia vagyok, de szólítson csak Launak! *mutatkozik be mosolyogva az öregembernek* Igazán elképesztő ez a hely, és bámulatos, milyen jó állapotban van! Biztos nem lehet egyszerű munka karbantartani... *jegyzi meg, finoman dicsérve az öregembert, hogy ennyi évvel a háta mögött is ilyen kifogástalan munkát képes még végezni. Mikor a ház bejárása kerül szóba, csak bólogatni tud.*
- Egyetértek, szerintem is magát a házat kéne megnézni! *jelenti ki YIlanda és Luni ötletét hallva, majd körbepillant a többieken, vajon mit szólnak a javaslathoz, van-e valakinek bármiféle ellenvetése az ellen, hogy belépjenek az ajtón.*
- Ha lehetséges, akkor először a ház belsejét szeretnénk szemügyre venni! *felel az Öregnek, ám a biztonság kedvéért gyorsan Arystor felé pillant, a nemesnek vajon van-e valami hozzáfűznivalója, hiszen mégiscsak ő van otthon és ő ért jobban a kereskedelemhez is, talán akad valami javaslata, mivel lenne célszerű kezdeni a nézelődést. ~Eddig tökéletes!~ gondolja magában, szinte kizárva, hogy a vételáron kívül bármi olyasmit tudna itt találni, ami elvenné a kedvét a vásárlástól. ~Remélem, a többieknek is tetszik majd!~ bizakodik magában, míg az engedélyre vár, hogy beléphessenek az épületbe.*
4565. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-18 21:29:23
Üzenet elküldve: 2019-01-18 21:29:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A csibészek//
*Az egyik megállónál elhatározza magát és társaihoz szól.*
- Jó, elmondom, hogy lesz. Akinek nem tetszik, szóljon, de előre szólok, akkor magának csinálja meg úgy, ahogy akarja. A köpönyeg bebújós lesz, amit a derekánál meg lehet kötni. Így melegít elől és hátul is, és nem akadályoz a harcban, mert a karok nagyrészt szabadok maradnak. Először elkészítem magamnak, hogy lássátok, mire gondolok. Aztán akinek megfelel, annak is ilyen lesz.
*Szónoklata után, mellyel félhavi szóadagját elhasználta, kitekeri a vásznat, és amint ellenőrzi, hogy lesz elegendő anyag arra, amit kigondolt, akkora darabot vág le belőle, hogy elől és hátul is lehetőleg nagyjából combközépig takarjon, ha középen lyukat vág, amit áthúzhat a fején. A leválasztott szövetet aztán középen T-alakban hasítja fel, és fel is próbálja, hogy jó lesz-e. Persze kalap nélkül. Oldalt így még nem takar, elől és hátul kissé eláll. Végignéz társain. Úgy véli, Uzazd a legtermetesebb, ezért a még feltekert szövettel hozzá ballag. Megkéri, hogy álljon fel, és leméri a derekát. Ugyan Abogr azt mondta, négyfelé vágják, szükség van övekre is, és sajnos a szélessége túl kicsi a tekercsnek, ezért egy nagyobb darabot fel kell áldozniuk belőle. Ehhez lett a mérce Uzazd. A derékméretre ráhagy még egy felet és elvágja megint a szövetet. Aztán több csíkra vágja hosszában, szám szerint 12-re. Megfog hármat, és most csak összecsavarja őket, hogy meg tudja kötni a derekán.*
- Persze az öv még nincs kész, de ilyen lesz. Akinek nem tetszik, megkapja a részét takaró gyanánt.
*Vonja meg a vállát. Aztán kibújik a magáéból, és akinek megfelel, annak ugyanígy leméri a hosszt, beleteszi a divatos T-kivágást, a többieknek meg a kezébe nyomja a maradékot. Aztán az öv befejezését is megpróbálja mindenkire rátukmálni. Rodd például remekül tud fonni, ő biztosan magának fogja csinálni. Legalább nem fog unatkozni. Nem lesz szép, de melegen tart, és viseléssel a cipelés is kikerülhető. Bár egyelőre eltekint tőle, a takaró mellé kerül. Persze mindenki megkapja a maga darabját, nem kívánja egész Artheniorig maga cipelni.*
*Az egyik megállónál elhatározza magát és társaihoz szól.*
- Jó, elmondom, hogy lesz. Akinek nem tetszik, szóljon, de előre szólok, akkor magának csinálja meg úgy, ahogy akarja. A köpönyeg bebújós lesz, amit a derekánál meg lehet kötni. Így melegít elől és hátul is, és nem akadályoz a harcban, mert a karok nagyrészt szabadok maradnak. Először elkészítem magamnak, hogy lássátok, mire gondolok. Aztán akinek megfelel, annak is ilyen lesz.
*Szónoklata után, mellyel félhavi szóadagját elhasználta, kitekeri a vásznat, és amint ellenőrzi, hogy lesz elegendő anyag arra, amit kigondolt, akkora darabot vág le belőle, hogy elől és hátul is lehetőleg nagyjából combközépig takarjon, ha középen lyukat vág, amit áthúzhat a fején. A leválasztott szövetet aztán középen T-alakban hasítja fel, és fel is próbálja, hogy jó lesz-e. Persze kalap nélkül. Oldalt így még nem takar, elől és hátul kissé eláll. Végignéz társain. Úgy véli, Uzazd a legtermetesebb, ezért a még feltekert szövettel hozzá ballag. Megkéri, hogy álljon fel, és leméri a derekát. Ugyan Abogr azt mondta, négyfelé vágják, szükség van övekre is, és sajnos a szélessége túl kicsi a tekercsnek, ezért egy nagyobb darabot fel kell áldozniuk belőle. Ehhez lett a mérce Uzazd. A derékméretre ráhagy még egy felet és elvágja megint a szövetet. Aztán több csíkra vágja hosszában, szám szerint 12-re. Megfog hármat, és most csak összecsavarja őket, hogy meg tudja kötni a derekán.*
- Persze az öv még nincs kész, de ilyen lesz. Akinek nem tetszik, megkapja a részét takaró gyanánt.
*Vonja meg a vállát. Aztán kibújik a magáéból, és akinek megfelel, annak ugyanígy leméri a hosszt, beleteszi a divatos T-kivágást, a többieknek meg a kezébe nyomja a maradékot. Aztán az öv befejezését is megpróbálja mindenkire rátukmálni. Rodd például remekül tud fonni, ő biztosan magának fogja csinálni. Legalább nem fog unatkozni. Nem lesz szép, de melegen tart, és viseléssel a cipelés is kikerülhető. Bár egyelőre eltekint tőle, a takaró mellé kerül. Persze mindenki megkapja a maga darabját, nem kívánja egész Artheniorig maga cipelni.*
4564. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-18 20:20:00
Üzenet elküldve: 2019-01-18 20:20:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*Arystor szavaival egyetért, ezért mosolyogva bólint. A család tényleg fontosabb, mint annak egyetlen tagja, ezt már ő is megtanulta nagyon régen.
Kicsit sajnálja is, hogy közelében élő közeli rokonok ide, vagy oda, szigorúan nézve maga a szó számára csak édesanyját és játéknyulait jelentette eddig. Igaz anyja igazán mindent elkövetett azért, hogy a körülményekhez képest nyugodt és meleg otthont biztosítson a számára.
Gondosan, szeretettel nevelte és a széltől is óvta olyan elfek között, akik puszta létezését is valamiféle sértésnek gondolták a természet rendjével szemben. Mi mást is kívánhatott volna ennél is többet tőle?
A maga részéről úgy gondolja, hogy semmit, és tulajdonképpen nem is kívánt tényleg ennél többet semmit. Amennyire fájt eljönni a közeléből, valahol legalább akkora megkönnyebbülés volt elindulni Artheniorba egy új élet reményében.
Az, hogy az egészből végül is nem lett semmi, úgy érzi, hogy nem rajta múlott. Ottani tapasztalatai alapján talán nem is kellene reménykednie túlságosan, és nagyon megkönnyebbülnie sem lenne túl okos talán, amikor Marella apró kis balesetét leszámítva minden különösebb bonyodalom nélkül és egyszerűen megérkeznek.
Mégsem bír ellenállni ezeknek az érzéseknek, amikor végül megáll a szekér. Végtére is Artheniorba annak idején egyedül és elveszetten érkezett, ráadásul gyalog. Most ellenben életében először vele van egy lány, akit a barátnőjének nevezhet, és olyan társak, akikkel kapcsolatban nagyon jó az előérzete, így szívesen megismerné közelebbről őket.
Egy lépéssel közelebb is lesz ehhez, amikor óvatosan leszáll a bakról táskájával együtt, amit hamar vissza is vesz a hátára, ahová való.*
- Üdvözlöm, szép napot! *köszön az öregnek udvarias mosoly és fejhajtás kíséretében*
- Engem Luninarinak hívnak, és valóban mi érdeklődünk a ház iránt. *mutat a nem is olyan kis társaságra, de többet egyelőre nem mond. Szeretné inkább a háttérből és csendben támogatni Laut, és nem feltétlenül előtérbe helyezve magát, egynek lennie a többiek közül. Inkább próbálja gyorsan felmérni, hogy milyen maga a ház, és maga a környék, az első benyomások pedig több mint kellemesek a számára.
Annak is örül, hogy valaki más mondja ki a kívánságát először, nem pedig ő.*
- Jó ötlet. *bólint a lány szavaira, aki először megszólal, de aztán ő maga is azonnal Laura pillant beleegyezésre várva, kétséget sem hagyva afelől, hogy számára kinek a véleménye a legfontosabb a kérdésben. De talán a többiek is így vannak ezzel. Arystorral is Lau kezdett el beszélgetni, az ötletet is ő vetette fel, hogy vegyenek közösen egy házat távol a káosztól, ami, ha mindannyiukat nem is, de néhányukat azért biztosan felzabálná, ráadásul azt is ő mondta, hogy van némi spórolt pénze, amit erre a célra tudna szánni.
Ha valaki nélkül, akkor nélküle most biztosan nem lennének itt, így Luni úgy érzi, hogy most mindenképpen övé a döntés joga arról, hogy merre is induljanak.*
*Arystor szavaival egyetért, ezért mosolyogva bólint. A család tényleg fontosabb, mint annak egyetlen tagja, ezt már ő is megtanulta nagyon régen.
Kicsit sajnálja is, hogy közelében élő közeli rokonok ide, vagy oda, szigorúan nézve maga a szó számára csak édesanyját és játéknyulait jelentette eddig. Igaz anyja igazán mindent elkövetett azért, hogy a körülményekhez képest nyugodt és meleg otthont biztosítson a számára.
Gondosan, szeretettel nevelte és a széltől is óvta olyan elfek között, akik puszta létezését is valamiféle sértésnek gondolták a természet rendjével szemben. Mi mást is kívánhatott volna ennél is többet tőle?
A maga részéről úgy gondolja, hogy semmit, és tulajdonképpen nem is kívánt tényleg ennél többet semmit. Amennyire fájt eljönni a közeléből, valahol legalább akkora megkönnyebbülés volt elindulni Artheniorba egy új élet reményében.
Az, hogy az egészből végül is nem lett semmi, úgy érzi, hogy nem rajta múlott. Ottani tapasztalatai alapján talán nem is kellene reménykednie túlságosan, és nagyon megkönnyebbülnie sem lenne túl okos talán, amikor Marella apró kis balesetét leszámítva minden különösebb bonyodalom nélkül és egyszerűen megérkeznek.
Mégsem bír ellenállni ezeknek az érzéseknek, amikor végül megáll a szekér. Végtére is Artheniorba annak idején egyedül és elveszetten érkezett, ráadásul gyalog. Most ellenben életében először vele van egy lány, akit a barátnőjének nevezhet, és olyan társak, akikkel kapcsolatban nagyon jó az előérzete, így szívesen megismerné közelebbről őket.
Egy lépéssel közelebb is lesz ehhez, amikor óvatosan leszáll a bakról táskájával együtt, amit hamar vissza is vesz a hátára, ahová való.*
- Üdvözlöm, szép napot! *köszön az öregnek udvarias mosoly és fejhajtás kíséretében*
- Engem Luninarinak hívnak, és valóban mi érdeklődünk a ház iránt. *mutat a nem is olyan kis társaságra, de többet egyelőre nem mond. Szeretné inkább a háttérből és csendben támogatni Laut, és nem feltétlenül előtérbe helyezve magát, egynek lennie a többiek közül. Inkább próbálja gyorsan felmérni, hogy milyen maga a ház, és maga a környék, az első benyomások pedig több mint kellemesek a számára.
Annak is örül, hogy valaki más mondja ki a kívánságát először, nem pedig ő.*
- Jó ötlet. *bólint a lány szavaira, aki először megszólal, de aztán ő maga is azonnal Laura pillant beleegyezésre várva, kétséget sem hagyva afelől, hogy számára kinek a véleménye a legfontosabb a kérdésben. De talán a többiek is így vannak ezzel. Arystorral is Lau kezdett el beszélgetni, az ötletet is ő vetette fel, hogy vegyenek közösen egy házat távol a káosztól, ami, ha mindannyiukat nem is, de néhányukat azért biztosan felzabálná, ráadásul azt is ő mondta, hogy van némi spórolt pénze, amit erre a célra tudna szánni.
Ha valaki nélkül, akkor nélküle most biztosan nem lennének itt, így Luni úgy érzi, hogy most mindenképpen övé a döntés joga arról, hogy merre is induljanak.*
4563. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-18 15:29:51
Üzenet elküldve: 2019-01-18 15:29:51
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Mintha csak parancs lenne, Mady újra visszanyúl, hogy jó alaposan megmossa azt a bizonyos testért. Finom keze miatt a nemesnek el kell nyomnia egy halk, jóleső sóhajt.*
- Kérdezned sem kell.
*Mosolyát most már semmivel sem lehet levakarni, a negatív gondolatai és érzései, mély depressziója elég hamar az elméjének mélyébe száll.
Tétovázás nélkül állja a nő tekintetét. Kinyúl a vízből és kicsit nyújtózkodik is, hogy elérje kezeivel a másik arcát, és megízlelhesse ajkait. Nem csókol hosszan, hiszen Madynak bizonyára kényelmetlen ez a testhelyzet, viszont abban biztos, hogy amit most kihagy, kis idő múlva be fogja pótolni.*
- Nekem persze nem engedted, hogy jó alaposan megfürdesselek a víz alatt is.
*Játssza egy kicsit a sértődöttet.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Mintha csak parancs lenne, Mady újra visszanyúl, hogy jó alaposan megmossa azt a bizonyos testért. Finom keze miatt a nemesnek el kell nyomnia egy halk, jóleső sóhajt.*
- Kérdezned sem kell.
*Mosolyát most már semmivel sem lehet levakarni, a negatív gondolatai és érzései, mély depressziója elég hamar az elméjének mélyébe száll.
Tétovázás nélkül állja a nő tekintetét. Kinyúl a vízből és kicsit nyújtózkodik is, hogy elérje kezeivel a másik arcát, és megízlelhesse ajkait. Nem csókol hosszan, hiszen Madynak bizonyára kényelmetlen ez a testhelyzet, viszont abban biztos, hogy amit most kihagy, kis idő múlva be fogja pótolni.*
- Nekem persze nem engedted, hogy jó alaposan megfürdesselek a víz alatt is.
*Játssza egy kicsit a sértődöttet.*
4562. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-18 10:57:16
Üzenet elküldve: 2019-01-18 10:57:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Úton- útfélen//
*Mikor megérkeznek és a szekér kerekének nyikorgása is elhal, feláll, még mielőtt a testőrök odaérnek és leugrik, csizmája talpa egy határozott koppanással jelzi a szilárd talajt a lába alatt. Minthogy a segítsége immár nem kívánatos, tolongani pedig nincs kedve, csak félreáll, nehogy útban legyen. Nyakát óvatosan megropogtatja és nyújtózik is egy jólesőt, a frissen havas táj látványával eltelítődve. A szabaddá tett úton besurran a palást alá némi hideg, kellemes bizsergést végig futtatva a hátán. Amint magához tért, előre sétál Laurentitiához, közben a közelségtől egyre hatalmasabbnak tűnő épületet vizslatja, pont azon merengve, hogy ha esetleg a pincében kapna csak helyet, neki már így is megérné a dolog. Majd feltűnik a látóterében az Öreg, miután bemutatja Arystor azért egy fejbiccentést felé is megejt, nem gondolja, hogy szabadkoznia kéne a zavarás vagy a kellemetlenkedés miatt, úgy véli, azt a többiek nemsokára úgyis megejtik. Bizonyára már egészen hozzánőt a ház és szinte szerves része is a rendszernek, minden kis zugát ismeri jól, mint a tenyerét, nála jobb idegenvezetőt el se tudna képzelni. Mikor felvetül a kérdés, kapva kap az alkalmon és kinyilvánítja a saját álláspontját, bár most inkább csak Laurentitia felé, és inkább javaslatként felvetve.*
- Engem főként a Kúria belseje érdekelne, a melléképületeket utána is ráértek körbejárni, hiszen ha a lényeg nem tetszik, akkor már a többi is igazán mindegy. Vagy nem így gondolod?*Nem mintha tartana attól, hogy ez a kívülről ilyen jó állapotúnak tűnő ház belül szinte majd szétesik és csak a jóindulat tartja egyben. Szemét egy pillanatra sem veszi le a monumentális építményről, még az sem bánná, ha egy kicsit tatarozni kéne odabent, de már most kijelenthető, hogy ha ezt választják, biztosan részt kér belőle.*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.18 13:09:58
*Mikor megérkeznek és a szekér kerekének nyikorgása is elhal, feláll, még mielőtt a testőrök odaérnek és leugrik, csizmája talpa egy határozott koppanással jelzi a szilárd talajt a lába alatt. Minthogy a segítsége immár nem kívánatos, tolongani pedig nincs kedve, csak félreáll, nehogy útban legyen. Nyakát óvatosan megropogtatja és nyújtózik is egy jólesőt, a frissen havas táj látványával eltelítődve. A szabaddá tett úton besurran a palást alá némi hideg, kellemes bizsergést végig futtatva a hátán. Amint magához tért, előre sétál Laurentitiához, közben a közelségtől egyre hatalmasabbnak tűnő épületet vizslatja, pont azon merengve, hogy ha esetleg a pincében kapna csak helyet, neki már így is megérné a dolog. Majd feltűnik a látóterében az Öreg, miután bemutatja Arystor azért egy fejbiccentést felé is megejt, nem gondolja, hogy szabadkoznia kéne a zavarás vagy a kellemetlenkedés miatt, úgy véli, azt a többiek nemsokára úgyis megejtik. Bizonyára már egészen hozzánőt a ház és szinte szerves része is a rendszernek, minden kis zugát ismeri jól, mint a tenyerét, nála jobb idegenvezetőt el se tudna képzelni. Mikor felvetül a kérdés, kapva kap az alkalmon és kinyilvánítja a saját álláspontját, bár most inkább csak Laurentitia felé, és inkább javaslatként felvetve.*
- Engem főként a Kúria belseje érdekelne, a melléképületeket utána is ráértek körbejárni, hiszen ha a lényeg nem tetszik, akkor már a többi is igazán mindegy. Vagy nem így gondolod?*Nem mintha tartana attól, hogy ez a kívülről ilyen jó állapotúnak tűnő ház belül szinte majd szétesik és csak a jóindulat tartja egyben. Szemét egy pillanatra sem veszi le a monumentális építményről, még az sem bánná, ha egy kicsit tatarozni kéne odabent, de már most kijelenthető, hogy ha ezt választják, biztosan részt kér belőle.*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.18 13:09:58
4561. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-18 09:27:40
Üzenet elküldve: 2019-01-18 09:27:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Mivel egyik kezével az elf mellkasán támaszkodik, így elég hamar érzékeli, ahogy izmai megfeszülnek egy pillanat erejéig, ahogy óvatosan ráfog az oly érzékeny testrészre. Ez azonban kicsit sem tántorítja el, minthogy a férfi szavai inkább buzdítják a folytatásra. Még néhány határozott, de inkább masszírozó jellegű mozdulattal végig simít rajta, aztán mellette, de azért igyekszik nem sokat szöszmötölni, hiszen tudja, hogy ez talán a legmohóbb része minden férfinak, így minél tovább foglalkozik vele annál inkább követelőzővé válik. Így gyorsan magára hagyja, majd az elf lábai következnek. Előveszi a kefét és beszappanozza, majd kezével kedvesen felhúzza a másik térdét, ha nem ellenkezik, akkor elkezdi csutakolni a lábait, egyiket a másik után.*
- Remélem nem kellemetlen, a lábaid után még egyszer megmosom, ha úgy kívánod.*Emelkedik fel, arcára kedves mosoly ül ki, megtámasztva egyik kezét a dézsa oldalán, hogy belenézhesse a másik szemeibe.*
- Nem szeretném, ha koszos maradnál bárhol is.
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Mivel egyik kezével az elf mellkasán támaszkodik, így elég hamar érzékeli, ahogy izmai megfeszülnek egy pillanat erejéig, ahogy óvatosan ráfog az oly érzékeny testrészre. Ez azonban kicsit sem tántorítja el, minthogy a férfi szavai inkább buzdítják a folytatásra. Még néhány határozott, de inkább masszírozó jellegű mozdulattal végig simít rajta, aztán mellette, de azért igyekszik nem sokat szöszmötölni, hiszen tudja, hogy ez talán a legmohóbb része minden férfinak, így minél tovább foglalkozik vele annál inkább követelőzővé válik. Így gyorsan magára hagyja, majd az elf lábai következnek. Előveszi a kefét és beszappanozza, majd kezével kedvesen felhúzza a másik térdét, ha nem ellenkezik, akkor elkezdi csutakolni a lábait, egyiket a másik után.*
- Remélem nem kellemetlen, a lábaid után még egyszer megmosom, ha úgy kívánod.*Emelkedik fel, arcára kedves mosoly ül ki, megtámasztva egyik kezét a dézsa oldalán, hogy belenézhesse a másik szemeibe.*
- Nem szeretném, ha koszos maradnál bárhol is.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579