Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 230 (4581. - 4600. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4600. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-25 00:18:41
Üzenet elküldve: 2019-01-25 00:18:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csak ezt ússzuk meg szárazon//
*Örül, hogy minden rendbe jött és nyugalommal követi Lyllit. A tábortüzet kifejezetten jó ötletnek tartja. Azon gondolkozik, hogy honnan érdemes összeszedni pár jó gallyat, miközben társai beszélgetésére is odafigyel.*
- Tartok tőle, hogy Rion barátom találkozott valakivel, aki falra festi az ördögöt.
*Felel Lyllinek, illetlenül megelőzve Riont. Ezután viszont a másik elf felé fordul*
- Bocsáss meg, hogy ezzel fogadtalak hosszú utad végén! Ha itt van célod, remélem megtalálod a számításodat! Addig is, ne csak a betegségtől óvakodj, hanem a borúlátó egyénektől is!
*Beszéd közben halad tovább, amerre Lylli mutatja az irányt. Figyeli, a vörös hajú apró hölgyet, útközben pedig begyűjt néhány letört ágat. Mielőbb össze tudják rakni a tábortüzet, annál jobb. A meghűlés nem vicc!*
//Csak ezt ússzuk meg szárazon//
*Örül, hogy minden rendbe jött és nyugalommal követi Lyllit. A tábortüzet kifejezetten jó ötletnek tartja. Azon gondolkozik, hogy honnan érdemes összeszedni pár jó gallyat, miközben társai beszélgetésére is odafigyel.*
- Tartok tőle, hogy Rion barátom találkozott valakivel, aki falra festi az ördögöt.
*Felel Lyllinek, illetlenül megelőzve Riont. Ezután viszont a másik elf felé fordul*
- Bocsáss meg, hogy ezzel fogadtalak hosszú utad végén! Ha itt van célod, remélem megtalálod a számításodat! Addig is, ne csak a betegségtől óvakodj, hanem a borúlátó egyénektől is!
*Beszéd közben halad tovább, amerre Lylli mutatja az irányt. Figyeli, a vörös hajú apró hölgyet, útközben pedig begyűjt néhány letört ágat. Mielőbb össze tudják rakni a tábortüzet, annál jobb. A meghűlés nem vicc!*
4599. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-24 14:37:33
Üzenet elküldve: 2019-01-24 14:37:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
- Én is éppen így vagyok ezzel. *csatlakozik barátságos mosollyal Lau szavaihoz, amiket az idős férfihoz intéz. Mindazt, amit a lány mondott úgy értelmezi, (bár egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy így lesz) hogyha megveszik a házat, akkor az öreg itt fog maradni velük. Első benyomások alapján is úgy tűnik, hogy van itt hely bőven elég, mindennek tetejében pedig igazán szívtelen kegyetlenség lenne tőlük, ha egy öregembert kimozdítanának az általa évtizedek óta megszokott és megszeretett otthonából, éppen életének utolsó szakaszára.
Saját falvának vénjeit ugyan nagyon nem szerette, most pedig, hogy száműzték őt, még inkább nagyon nem szereti őket, de, ha eljátszik a lehetetlen gondolattal, hogy mi lett volna akkor, ha nem nekik őt, hanem neki van őket lehetősége elkergetni otthonról, arra jut, hogy nagy valószínűséggel még ezt sem lett volna képes megtenni, nemhogy olyasvalakinek ártani, akivel a világon semmi baja, és még szimpatikus is neki az első benyomások alapján. Mérget azért persze mégsem merne venni erre. Nem szeret bántani senkit semmivel, de a nagyon mélyről jövő, sötét indulatot már több alkalommal volt ideje megismerni. Nem tartja elképzelhetetlennek, hogy hasonló lelkiállapotban olyat is megtenne, amit megbán később. Pillanatnyilag azonban nagyon is távol áll hasonló érzelmektől, leginkább talán lelkes bizakodás jellemzi éppen.
Amikor elindulnak befelé magába az házba, izgatottan, rá nem nagyon jellemző lelkesedéssel tekintget körbe, alig bírva visszafogni magát, hogy ne szaladjon előre és lessen be egyenként minden egyes szobába. Közben igyekszik valamiféle semleges, érdeklődő arcot magára ölteni, valószínűleg csak több-kevesebb sikerrel, ezzel szeretné leplezni ugyanis, hogy igazából le van nyűgözve. Igaz, számára minden kőből épült ház lenyűgöző.
Az otthoni faházak után már az első is az volt, amit belülről látott, amikor abban a sziritáni lagziban járt édesanyjával, ahol más-más okokból mindketten nagyon jól érezték magukat, Aleimord és Alenia otthonának láttán azonban hamar belátta, hogy mindaz, ahol akkor járt, valószínűleg nem volt több egyszerű parasztháznál.
Igaz nem élt elég sokat a Gazdagnegyedben ahhoz, hogy meg is szokja, de, ha így lett volna, minden bizonnyal akkor is belátná, hogy ez a ház legalább akkora lehet, mint előző otthona. Mégis valahogy máshogy nagy, elrendezése nem annyira szövevényes, és éppen ezért számára könnyebben átlátható. Továbbá hiányzik belőle a felesleges hivalkodás, és a gazdagság fitogtatásának minden egyes kelléke, amit nem is bán.
Aleimordhoz, és Aleniához egyszerűen csak beköltözött egy már kész és teljesen belakott házba. Mindezzel ellentétben, ha a többiek is így gondolják, akkor ez az egész nagy épület csak arra vár, hogy együtt a saját képükre formálják, és saját, közös otthont teremtsenek belőle. Lelki szemeivel szinte már látja is maga előtt a kis tűzrakót a kertben, amit majd Lauval, vagy akár egyedül építeni fog, meg a nyulakat, akik majd körülötte szaladgálnak vidáman, a mágiával foglalkozó könyveknek szánt polcokkal együtt.
~ Valaki csak össze tud rakni egyet közülünk. ~ tűnődik, de aztán, amikor rájön, hogy gondolatban egy kissé előreszaladt, és nagyon is elkalandozott, halványan, de kicsit szégyellősen mosolyodik el, amit nagy valószínűséggel csak az vesz észre, aki kifejezetten őt figyeli, a helyzetre való tekintettel ugyanakkor nem hisz benne, hogy lenne közöttük ilyen.
Még Lau óvatos kérdése sem túlságosan bizonytalanítja el. Talán az idilli környezet hatása, talán az, hogy a várostól távol nem érzi magát bezárva, annak ellenére sem, hogy most sem a szabad ég alatt sétál, de nem hiszi, hogy annál rosszabbat átélhetnek itt, amit Artheniorban éltek túl nagy nehezen, többen között éppen pont Launak köszönhetően.*
- Szerintem jó ötlet. *ért aztán egyet a haladás sorrendjével.* Megnézhetjük a pincét, aztán jöhet a kert.
- Nekem különben nagyon tetszik. Gyönyörű vidéken van, és mindannyian kényelmesen elférnénk itt. *teszi még hozzá egy mosoly kíséretében. Lau óvatosságát megérti, hiszen olyan döntés meghozatala előtt állnak, ami mindenképpen meg fogja határozni a jövőjüket. Lélekben azonban ő már döntött, és nem nagyon hiszi, hogy akár a pincében, akár a kertben bármi olyasmit találhatnának, ami ezt a döntését megmásíthatná.*
- Én is éppen így vagyok ezzel. *csatlakozik barátságos mosollyal Lau szavaihoz, amiket az idős férfihoz intéz. Mindazt, amit a lány mondott úgy értelmezi, (bár egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy így lesz) hogyha megveszik a házat, akkor az öreg itt fog maradni velük. Első benyomások alapján is úgy tűnik, hogy van itt hely bőven elég, mindennek tetejében pedig igazán szívtelen kegyetlenség lenne tőlük, ha egy öregembert kimozdítanának az általa évtizedek óta megszokott és megszeretett otthonából, éppen életének utolsó szakaszára.
Saját falvának vénjeit ugyan nagyon nem szerette, most pedig, hogy száműzték őt, még inkább nagyon nem szereti őket, de, ha eljátszik a lehetetlen gondolattal, hogy mi lett volna akkor, ha nem nekik őt, hanem neki van őket lehetősége elkergetni otthonról, arra jut, hogy nagy valószínűséggel még ezt sem lett volna képes megtenni, nemhogy olyasvalakinek ártani, akivel a világon semmi baja, és még szimpatikus is neki az első benyomások alapján. Mérget azért persze mégsem merne venni erre. Nem szeret bántani senkit semmivel, de a nagyon mélyről jövő, sötét indulatot már több alkalommal volt ideje megismerni. Nem tartja elképzelhetetlennek, hogy hasonló lelkiállapotban olyat is megtenne, amit megbán később. Pillanatnyilag azonban nagyon is távol áll hasonló érzelmektől, leginkább talán lelkes bizakodás jellemzi éppen.
Amikor elindulnak befelé magába az házba, izgatottan, rá nem nagyon jellemző lelkesedéssel tekintget körbe, alig bírva visszafogni magát, hogy ne szaladjon előre és lessen be egyenként minden egyes szobába. Közben igyekszik valamiféle semleges, érdeklődő arcot magára ölteni, valószínűleg csak több-kevesebb sikerrel, ezzel szeretné leplezni ugyanis, hogy igazából le van nyűgözve. Igaz, számára minden kőből épült ház lenyűgöző.
Az otthoni faházak után már az első is az volt, amit belülről látott, amikor abban a sziritáni lagziban járt édesanyjával, ahol más-más okokból mindketten nagyon jól érezték magukat, Aleimord és Alenia otthonának láttán azonban hamar belátta, hogy mindaz, ahol akkor járt, valószínűleg nem volt több egyszerű parasztháznál.
Igaz nem élt elég sokat a Gazdagnegyedben ahhoz, hogy meg is szokja, de, ha így lett volna, minden bizonnyal akkor is belátná, hogy ez a ház legalább akkora lehet, mint előző otthona. Mégis valahogy máshogy nagy, elrendezése nem annyira szövevényes, és éppen ezért számára könnyebben átlátható. Továbbá hiányzik belőle a felesleges hivalkodás, és a gazdagság fitogtatásának minden egyes kelléke, amit nem is bán.
Aleimordhoz, és Aleniához egyszerűen csak beköltözött egy már kész és teljesen belakott házba. Mindezzel ellentétben, ha a többiek is így gondolják, akkor ez az egész nagy épület csak arra vár, hogy együtt a saját képükre formálják, és saját, közös otthont teremtsenek belőle. Lelki szemeivel szinte már látja is maga előtt a kis tűzrakót a kertben, amit majd Lauval, vagy akár egyedül építeni fog, meg a nyulakat, akik majd körülötte szaladgálnak vidáman, a mágiával foglalkozó könyveknek szánt polcokkal együtt.
~ Valaki csak össze tud rakni egyet közülünk. ~ tűnődik, de aztán, amikor rájön, hogy gondolatban egy kissé előreszaladt, és nagyon is elkalandozott, halványan, de kicsit szégyellősen mosolyodik el, amit nagy valószínűséggel csak az vesz észre, aki kifejezetten őt figyeli, a helyzetre való tekintettel ugyanakkor nem hisz benne, hogy lenne közöttük ilyen.
Még Lau óvatos kérdése sem túlságosan bizonytalanítja el. Talán az idilli környezet hatása, talán az, hogy a várostól távol nem érzi magát bezárva, annak ellenére sem, hogy most sem a szabad ég alatt sétál, de nem hiszi, hogy annál rosszabbat átélhetnek itt, amit Artheniorban éltek túl nagy nehezen, többen között éppen pont Launak köszönhetően.*
- Szerintem jó ötlet. *ért aztán egyet a haladás sorrendjével.* Megnézhetjük a pincét, aztán jöhet a kert.
- Nekem különben nagyon tetszik. Gyönyörű vidéken van, és mindannyian kényelmesen elférnénk itt. *teszi még hozzá egy mosoly kíséretében. Lau óvatosságát megérti, hiszen olyan döntés meghozatala előtt állnak, ami mindenképpen meg fogja határozni a jövőjüket. Lélekben azonban ő már döntött, és nem nagyon hiszi, hogy akár a pincében, akár a kertben bármi olyasmit találhatnának, ami ezt a döntését megmásíthatná.*
4598. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-24 13:15:56
Üzenet elküldve: 2019-01-24 13:15:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
*Mosolyogva fogadja mind az ötöst, mind a vidám szavakat az öregtől, de engedi is útjára, hisz neki itt dolga van, ő meg csak bámészkodik és figyel. Már nyitja az Öreg az ajtót, mikor némi mocorgást észlel a zsebében. Úgy néz ki Tolvaj úr kipihente magát vagy csak szükségletei támadtak, így karmait a férfi kezébe mélyesztve meg-, majd a karján feljebb kapaszkodik, aztán elrugaszkodva otthagyja Angut. Picit csodálkozva rakja mancsait a számára még ismeretlen hóban, de miután láthatólag konstatálta, hogy nem jelent veszélyt eliramodik a ház oldalában, feltehetően azért, hogy dolgát intézze. Mikor a többiek már besorjáztak, még mindig sehol a kis jószág, még vagy jó két perc is eltelik, mire Angu kezében a kis jószággal a többiek után tud indulni.
Gyorsan beéri a nézelődő csapatot, hisz a közös használatú tereket majd megszokja, jó hogy vannak, de a szobák és a konyha az, ami érdekli igazán. Utóbbi praktikus, előbbi meg van bőven ahogy elnézi, ráadásul jobban néznek ki, mint amikben eddig ellakott. Ahogy a többieket figyeli, nem nagyon van olyan, akinek ne tetszene a hely, van akinél csak egy-egy apró érintés árulkodik erről, de van, akin látszik, hogy szó szerint beleszeretett a helybe. Így a társaságon végig nézve nem úgy tűnik, hogy alkudni lehetne, annyira beszédes a magatartásuk. Ráadásul Arystor meg tapasztalt vén rókának tűnik, de ez még ugye a jövő zenéje. Úgy néz ki, hogy tévedett a hozzáértő szemekkel kapcsolatban, mert Lau a pincét is meg akarja nézni a ház állapota miatt. Az elf nő kérdő tekintetére bólogat, hogy menne, hisz ugyan a házhoz nem ért, de ha már pince, akkor hátha akad ott lenn borpince rész is, szívesen lenéz.
Miközben a többiek reakciójára várnak, feltűnik YIlanda fürkésző tekintete is, így elértve a dolgot odalép hozzá és a többiek beszédének árnyékában halkan szól hozzá.*
-Nekem tetszik, ha téged is érdekel, akkor beszállhatunk. Nálam van itt vagy ezer arany, ha kell kettőnk nevében is elég lehet. Aztán legfeljebb elszámoljuk a másik erszényemért váltságul. * kacsint félmosollyal az arcán a nőre.*
A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.24 13:20:51
*Mosolyogva fogadja mind az ötöst, mind a vidám szavakat az öregtől, de engedi is útjára, hisz neki itt dolga van, ő meg csak bámészkodik és figyel. Már nyitja az Öreg az ajtót, mikor némi mocorgást észlel a zsebében. Úgy néz ki Tolvaj úr kipihente magát vagy csak szükségletei támadtak, így karmait a férfi kezébe mélyesztve meg-, majd a karján feljebb kapaszkodik, aztán elrugaszkodva otthagyja Angut. Picit csodálkozva rakja mancsait a számára még ismeretlen hóban, de miután láthatólag konstatálta, hogy nem jelent veszélyt eliramodik a ház oldalában, feltehetően azért, hogy dolgát intézze. Mikor a többiek már besorjáztak, még mindig sehol a kis jószág, még vagy jó két perc is eltelik, mire Angu kezében a kis jószággal a többiek után tud indulni.
Gyorsan beéri a nézelődő csapatot, hisz a közös használatú tereket majd megszokja, jó hogy vannak, de a szobák és a konyha az, ami érdekli igazán. Utóbbi praktikus, előbbi meg van bőven ahogy elnézi, ráadásul jobban néznek ki, mint amikben eddig ellakott. Ahogy a többieket figyeli, nem nagyon van olyan, akinek ne tetszene a hely, van akinél csak egy-egy apró érintés árulkodik erről, de van, akin látszik, hogy szó szerint beleszeretett a helybe. Így a társaságon végig nézve nem úgy tűnik, hogy alkudni lehetne, annyira beszédes a magatartásuk. Ráadásul Arystor meg tapasztalt vén rókának tűnik, de ez még ugye a jövő zenéje. Úgy néz ki, hogy tévedett a hozzáértő szemekkel kapcsolatban, mert Lau a pincét is meg akarja nézni a ház állapota miatt. Az elf nő kérdő tekintetére bólogat, hogy menne, hisz ugyan a házhoz nem ért, de ha már pince, akkor hátha akad ott lenn borpince rész is, szívesen lenéz.
Miközben a többiek reakciójára várnak, feltűnik YIlanda fürkésző tekintete is, így elértve a dolgot odalép hozzá és a többiek beszédének árnyékában halkan szól hozzá.*
-Nekem tetszik, ha téged is érdekel, akkor beszállhatunk. Nálam van itt vagy ezer arany, ha kell kettőnk nevében is elég lehet. Aztán legfeljebb elszámoljuk a másik erszényemért váltságul. * kacsint félmosollyal az arcán a nőre.*
A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.24 13:20:51
4597. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-24 11:24:02
Üzenet elküldve: 2019-01-24 11:24:02
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
- Begyújtom.
*Hát ki más gyújthatná be a tüzet, ha nem ő, aki tűzmágiát akar tanulni? Mondjuk sokkal jobban örülne ha menne egy csettintésre, de sajnos nem megy.*
- Fent van egy ágy. Meg szekrények. Meg hasonlók. De fent szerintem még hideg van.
*Egy csókot nyom a nő homlokára majd kimászik mellőle, hogy a kandallóhoz sétálhasson.*
- El tudnád intézni addig a dézsát?
*Kérdi tőle, miközben néhány fahasábot és egy kis forgácsot helyez a kandallóba. Szenved egy kicsit vele, míg meggyullad, ám végül fellobban a láng, és újra meleget kezd el árasztani.*
- Ki gondolta volna, hogy én valaha is ilyesmit fogok csinálni?
*Halkan, sóhajt miközben feláll.*
- Felmegyek, magamra kapok valamit.
- Begyújtom.
*Hát ki más gyújthatná be a tüzet, ha nem ő, aki tűzmágiát akar tanulni? Mondjuk sokkal jobban örülne ha menne egy csettintésre, de sajnos nem megy.*
- Fent van egy ágy. Meg szekrények. Meg hasonlók. De fent szerintem még hideg van.
*Egy csókot nyom a nő homlokára majd kimászik mellőle, hogy a kandallóhoz sétálhasson.*
- El tudnád intézni addig a dézsát?
*Kérdi tőle, miközben néhány fahasábot és egy kis forgácsot helyez a kandallóba. Szenved egy kicsit vele, míg meggyullad, ám végül fellobban a láng, és újra meleget kezd el árasztani.*
- Ki gondolta volna, hogy én valaha is ilyesmit fogok csinálni?
*Halkan, sóhajt miközben feláll.*
- Felmegyek, magamra kapok valamit.
4596. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-24 10:28:46
Üzenet elküldve: 2019-01-24 10:28:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
*Az Öreg elég barátságosnak tűnik, mintha csak élvezné, hogy körbe veszik az érdeklődő tekintetek. Bizonyára itt, ennyire távol a várostól nem igazán akadnak véletlenül idetévedők, elég csendesnek tűnik és idillinek, mintha csak egy mesekönyvből ugrott volna elő. Ahogy Laurentitia felveti, hogy esetleg pont ezen előnyös tulajdonsága okán tolvajok célpontja ként is szolgálhatna, azért belátja nem is annyira valószínűtlen az elgondolás és a félelem. Bár abban is biztos, hogy ha valóban erre esik a választásuk és beköltöznek, a környék felpezsdülve veszi majd tudomásul, hogy igen, itt valóban laknak és beindult az élet, így elriasztva a könnyű zsákmány reményében erre portyázókat.
Amint belépnek, és lassan bebarangolják a házat, egyre inkább az a benyomása keletkezik, hogy igazából már annak is örülne, ha csak az istálló jutna neki, hogy meghúzhassa magát ott néha. De ez azonnal el is száll, mikor a szobákhoz érnek és kezével óvatosan végig simít az ajtókereten. Minden helyiség nagyobb mint azt gondolta volna, és a ház ezen szeglete is tágasabb, mint azok a lyukak, ahol eddig ő tengette az életét. Bár az egészen biztosan nem tudná megvenni, csak remélni tudja, hogy a többiek tehetősebbek ő nála és végül az a döntés születik, amit ő is szeretne.
Mikor pedig bejárták már a ház belső tereit és visszatérnek a folyosóra, ahonnan indultak és az Öreg puhatolózó kérdése elhangzik, csak megszólal most már ő is.*
-Egyértelműen látszik, hogy szépen karban van tartva, szinte a szívem sajdul bele, ahogy most kong az ürességtől.
*Örömmel hallja, hogy van, aki azért jobban megnézné az épületet, minthogy őt elbűvölte, de attól még a gondolat nem baj, ha motoszkál a fejekben. Mindig jobb az óvatosság, ezzel egyetért. Most, hogy már szinte a döntés kapujában állnak, azért odasandít Angura, kíváncsi rá, mennyire nyerte el a tetszését a dolog, bár egyértelműen egyikük sem jelentette ki, hogy szándékában áll becsatlakozni a vételbe.*
*Az Öreg elég barátságosnak tűnik, mintha csak élvezné, hogy körbe veszik az érdeklődő tekintetek. Bizonyára itt, ennyire távol a várostól nem igazán akadnak véletlenül idetévedők, elég csendesnek tűnik és idillinek, mintha csak egy mesekönyvből ugrott volna elő. Ahogy Laurentitia felveti, hogy esetleg pont ezen előnyös tulajdonsága okán tolvajok célpontja ként is szolgálhatna, azért belátja nem is annyira valószínűtlen az elgondolás és a félelem. Bár abban is biztos, hogy ha valóban erre esik a választásuk és beköltöznek, a környék felpezsdülve veszi majd tudomásul, hogy igen, itt valóban laknak és beindult az élet, így elriasztva a könnyű zsákmány reményében erre portyázókat.
Amint belépnek, és lassan bebarangolják a házat, egyre inkább az a benyomása keletkezik, hogy igazából már annak is örülne, ha csak az istálló jutna neki, hogy meghúzhassa magát ott néha. De ez azonnal el is száll, mikor a szobákhoz érnek és kezével óvatosan végig simít az ajtókereten. Minden helyiség nagyobb mint azt gondolta volna, és a ház ezen szeglete is tágasabb, mint azok a lyukak, ahol eddig ő tengette az életét. Bár az egészen biztosan nem tudná megvenni, csak remélni tudja, hogy a többiek tehetősebbek ő nála és végül az a döntés születik, amit ő is szeretne.
Mikor pedig bejárták már a ház belső tereit és visszatérnek a folyosóra, ahonnan indultak és az Öreg puhatolózó kérdése elhangzik, csak megszólal most már ő is.*
-Egyértelműen látszik, hogy szépen karban van tartva, szinte a szívem sajdul bele, ahogy most kong az ürességtől.
*Örömmel hallja, hogy van, aki azért jobban megnézné az épületet, minthogy őt elbűvölte, de attól még a gondolat nem baj, ha motoszkál a fejekben. Mindig jobb az óvatosság, ezzel egyetért. Most, hogy már szinte a döntés kapujában állnak, azért odasandít Angura, kíváncsi rá, mennyire nyerte el a tetszését a dolog, bár egyértelműen egyikük sem jelentette ki, hogy szándékában áll becsatlakozni a vételbe.*
4595. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-24 03:18:57
Üzenet elküldve: 2019-01-24 03:18:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Mestertolvajok//
//Yrilo//
*Elindulnak, és haladnak is, és egyikben sem akadályozza meg őket semmi. Bár ehhez nem kell sok erőfeszítés (már a későbbiekhez képest), ezt jó előjelnek veszi. Előugorhatott volna bárhonnan, mondjuk egy balkezes troll. Vagy egy balszárnyas zombisárkány. Ám ehelyett mindkettő ott maradt eddig, ahol volt, vagyis a bokrok között, vagy a hegyen, vagy a karavánpihenő romjai között.*
- Mert ezek csak pofára buktak bennük, és már azt hiszik, az övék. Holott még csak el sem mozdították onnan ahol találták, így nem az ő tulajdonuk, elvinni onnan tehát, teljesen törvényes.
*De ezzel még magát sem tudja meggyőzni.*
- Na, jó, ellopni akarom. Van ellenvetésed?
*Ez már jobban hangzik.*
- Ha segítesz benne, esik neked is.
*Ebbe eddig bele se gondolt, hogy így egyenesen, és őszintén milyen tömören lehet fogalmazni. És még csak magyarázatra sem szorul. Ezt majd még kipróbálja néha, hátha ez is hasznosítható.*
A hozzászólás írója (Astarohath Lienort) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.24 03:19:40
//Yrilo//
*Elindulnak, és haladnak is, és egyikben sem akadályozza meg őket semmi. Bár ehhez nem kell sok erőfeszítés (már a későbbiekhez képest), ezt jó előjelnek veszi. Előugorhatott volna bárhonnan, mondjuk egy balkezes troll. Vagy egy balszárnyas zombisárkány. Ám ehelyett mindkettő ott maradt eddig, ahol volt, vagyis a bokrok között, vagy a hegyen, vagy a karavánpihenő romjai között.*
- Mert ezek csak pofára buktak bennük, és már azt hiszik, az övék. Holott még csak el sem mozdították onnan ahol találták, így nem az ő tulajdonuk, elvinni onnan tehát, teljesen törvényes.
*De ezzel még magát sem tudja meggyőzni.*
- Na, jó, ellopni akarom. Van ellenvetésed?
*Ez már jobban hangzik.*
- Ha segítesz benne, esik neked is.
*Ebbe eddig bele se gondolt, hogy így egyenesen, és őszintén milyen tömören lehet fogalmazni. És még csak magyarázatra sem szorul. Ezt majd még kipróbálja néha, hátha ez is hasznosítható.*
A hozzászólás írója (Astarohath Lienort) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.24 03:19:40
4594. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-23 19:46:44
Üzenet elküldve: 2019-01-23 19:46:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Asta//
- Arra!
*És meg is indul, lévén minek vesztegetni az időt? Egyenesen ki a városból, rá az idegen szakaszra, ahol elég régen járt már, ráadásul a szóbeszéd nem is mindenütt csengett össze, de szerencsére, halovány elképzelése ennek ellenére is van, hogy hová tartanak.*
- De akkó mondd má meg, hogy mé ta'tasz oda... Mé édekelnek téged azok a tágyak annyi'a?
*Őszintén meg kell vallja magának, továbbra is úgy érzi, hogy a férfi szándékai nem tiszták. A tény, hogy azt ígérte a lányak, hogy több is üti a markát, ha vele megy, hát árulkodó... Mindenesetre az ő szájából akarja hallani. Szeret biztosra menni. Nem kezdene azzal, hogy ő lopni ment volna oda, de a fickónak még készségesen felajánlhatja a segítségét, ha úgy adódik. Mindenképpen meg szeretne maradni a kedves és rendes utcagyerek serepében, akit lenyúltak pénzzel, aztán belerángatták a rosszba. Noha valószínűleg életében utoljára nagyjából születésekor volt ebben a szerepben, de azóta is igyekszik benne maradni. Több kevesebb sikerrel.*
- Útépítők talátták, szóval erre ke' legyen! Reméjjük nem tú messze.
*Véleménye szerint ha a leendő út másik (mondjuk lihanechi) végén találták volna, akkor inkább ott pletykálnának, nem pedig Artheniorban. Így hát egyenesen következik, hogy hamarosan rá fognak kadni arra a részre, legfeljebb napok kérdése. A lány tempójában legalábbis. Ő hamar elfárad, meg ilyenek, de hát majd cipelteti magát. Sorstársa kifejezetten jó fizikumú embernek tűnik, aki sosem vetette meg a kemény munkát. Legalábbis, ha mondjuk egy nádszál mellé rakjuk, akkor bizonyosan.*
- Arra!
*És meg is indul, lévén minek vesztegetni az időt? Egyenesen ki a városból, rá az idegen szakaszra, ahol elég régen járt már, ráadásul a szóbeszéd nem is mindenütt csengett össze, de szerencsére, halovány elképzelése ennek ellenére is van, hogy hová tartanak.*
- De akkó mondd má meg, hogy mé ta'tasz oda... Mé édekelnek téged azok a tágyak annyi'a?
*Őszintén meg kell vallja magának, továbbra is úgy érzi, hogy a férfi szándékai nem tiszták. A tény, hogy azt ígérte a lányak, hogy több is üti a markát, ha vele megy, hát árulkodó... Mindenesetre az ő szájából akarja hallani. Szeret biztosra menni. Nem kezdene azzal, hogy ő lopni ment volna oda, de a fickónak még készségesen felajánlhatja a segítségét, ha úgy adódik. Mindenképpen meg szeretne maradni a kedves és rendes utcagyerek serepében, akit lenyúltak pénzzel, aztán belerángatták a rosszba. Noha valószínűleg életében utoljára nagyjából születésekor volt ebben a szerepben, de azóta is igyekszik benne maradni. Több kevesebb sikerrel.*
- Útépítők talátták, szóval erre ke' legyen! Reméjjük nem tú messze.
*Véleménye szerint ha a leendő út másik (mondjuk lihanechi) végén találták volna, akkor inkább ott pletykálnának, nem pedig Artheniorban. Így hát egyenesen következik, hogy hamarosan rá fognak kadni arra a részre, legfeljebb napok kérdése. A lány tempójában legalábbis. Ő hamar elfárad, meg ilyenek, de hát majd cipelteti magát. Sorstársa kifejezetten jó fizikumú embernek tűnik, aki sosem vetette meg a kemény munkát. Legalábbis, ha mondjuk egy nádszál mellé rakjuk, akkor bizonyosan.*
4593. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-23 18:32:43
Üzenet elküldve: 2019-01-23 18:32:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
*Korábbi ellenfelére már lecsapott, és úgy néz ki, hogy az támadni nem fog. Viszont a csontszarvas társa, aki eddig a másik mögött lapult, most az óriásra támad, de a vért megvédi őt a csapástól, így most lehetősége szerint a csontlény felé indítana jobbról egy ütést a lény koponyájának oldalába a halántéki terület felé, majd ha esély van rá, egyből bal kezének öklével alulról indítana a szörny állkapcsára egy felütést. Két szörnnyel kell harcolnia, de mindkettő sebesült és vérzik, így egyelőre nála van az előny, hála Lyz lövéseinek.*
*Korábbi ellenfelére már lecsapott, és úgy néz ki, hogy az támadni nem fog. Viszont a csontszarvas társa, aki eddig a másik mögött lapult, most az óriásra támad, de a vért megvédi őt a csapástól, így most lehetősége szerint a csontlény felé indítana jobbról egy ütést a lény koponyájának oldalába a halántéki terület felé, majd ha esély van rá, egyből bal kezének öklével alulról indítana a szörny állkapcsára egy felütést. Két szörnnyel kell harcolnia, de mindkettő sebesült és vérzik, így egyelőre nála van az előny, hála Lyz lövéseinek.*
4592. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-23 17:36:33
Üzenet elküldve: 2019-01-23 17:36:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
*Izgatottan várakozik, míg a súlyos kulcscsomó zörög a zárban. Boldogan néz fel Angura és YIlandára, akik szintén közel kerültek már a szívéhez, nem nehéz megfejteni, hogy örül a jelenlétüknek.
Az ő szívét elsőként az istálló nyerte el az épületek közül, azonban, mikor a tanulószobába tódul be a siserehad, már tudja, hogy ezt a helyet neki találták ki. Ellágyuló tekintettel néz szét odabent, lelki szemei előtt az elhagyatott szoba teljes pompájában tündököl. Szeretné megtölteni a szobát, s aztán a fejét is tudással. Lelkét annyira kitölti ez az ábránd, hogy igazán oda se figyel már ezután a részletekre, álomittasan, s kissé bágyatagon halad, amerre terelik, mint a napos kacsákat.
Mire visszaérnek, már csak amiatt izgul, hogy meg akarják venni a házat. Egyedül nem képes rá, és igazából nem is szeretné, ha csak ő élne itt. A társaságból bárkit, akár mindannyiukat elfogadná lakótársul, s minél többen, annál jobb. Nyugtalanul hallja, hogy Lau további mustrát kér, de drukkol, hogy ne legyen semmi baj.*
*Izgatottan várakozik, míg a súlyos kulcscsomó zörög a zárban. Boldogan néz fel Angura és YIlandára, akik szintén közel kerültek már a szívéhez, nem nehéz megfejteni, hogy örül a jelenlétüknek.
Az ő szívét elsőként az istálló nyerte el az épületek közül, azonban, mikor a tanulószobába tódul be a siserehad, már tudja, hogy ezt a helyet neki találták ki. Ellágyuló tekintettel néz szét odabent, lelki szemei előtt az elhagyatott szoba teljes pompájában tündököl. Szeretné megtölteni a szobát, s aztán a fejét is tudással. Lelkét annyira kitölti ez az ábránd, hogy igazán oda se figyel már ezután a részletekre, álomittasan, s kissé bágyatagon halad, amerre terelik, mint a napos kacsákat.
Mire visszaérnek, már csak amiatt izgul, hogy meg akarják venni a házat. Egyedül nem képes rá, és igazából nem is szeretné, ha csak ő élne itt. A társaságból bárkit, akár mindannyiukat elfogadná lakótársul, s minél többen, annál jobb. Nyugtalanul hallja, hogy Lau további mustrát kér, de drukkol, hogy ne legyen semmi baj.*
4591. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-22 22:35:02
Üzenet elküldve: 2019-01-22 22:35:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
- Ez mindent megmagyaráz! *válaszol nevetve az öregnek, miközben Angura pillant. Nem kerüli el a figyelmét a férfi fürkésző tekintete, a pillanat azonban nem alkalmas rá, hogy megkérdezze, mi után kutat ennyire, így inkább a többiekkel egyetértésben indul el megnézni a ház belsejét*
- Jól jön az ilyen öreg bútordarab a háznál, már ha meg nem sértem! *feleli mosolyogva az Öreg szavaira* Biztos vagyok benne, hogy számtalan remek története van még, mi zajlott le itt. Alkalomadtán szívesen meghallgatnám őket! *folytatja tovább, jelezve, hogy tényleg komolyan érdeklődik a vénember élettörténete után, és számít rá, mint kiváló munkaerőre, ha esetleg úgy alakulna, hogy megvennék a házat. ~Nagyon remélem, hogy úgy alakul majd!~ gondolja magában izgatottan, ahogy a lakattal bíbelődő öregembert nézi.*
- Van valami oka ennek a nagy védelemnek? Esetleg vannak fosztogatók vagy veszélyes vadállatok a környéken? *fordul Arystor felé, míg arra várnak, hogy bebocsátást nyerjenek. ~Nem árt tisztában lenni vele, vajon sötétedés után is biztonságos-e a környéken mászkálni...~ vélekedik magában. Belépve aztán tátva marad a szája, hiszen minden, amit odabent lát, tökéletesnek tűnik. Arcán a csodálkozás nyilvánvaló jeleivel jár be minden szobát, az ámuldozás mellett azért figyelmet fordítva a ház állapotára is. Alaposan megszemléli a falakat, ujjait körbefuttatja az ablakok körül, lábával ellenőrzi a padlózatot, mennyire egyenletes.*
- Esetleg lemehetnénk a pincébe is? *kérdezi, ahogy a körbevezetés végére érnek. ~Ott venni észre a legkönnyebben, ha valami hiba van az alapoknál~ gondolja magában, ugyanis egyre inkább kezdi befészkelni magát a fejébe a gondolat, hogy biztos van valami hibája a háznak, azért szeretne ennyire megszabadulni tőle Arystor* Utána pedig talán a kertet is szemügyre vehetnénk! *fordul a többiek felé, hogy vajon valakinek van-e ellenvetése vagy kérdése a házzal kapcsolatban. Őt magát teljesen lenyűgözte a hely, így részéről akár már most rögtön nyélbe üthetnék az üzletet, azonban nem akarja senkire sem rákényszeríteni az ötleteit, illetve nem szeretne senkiben sem kétséget hagyni a ház állapotát illetően, így kíváncsian pillant rájuk, hátha van valami észrevételük, vagy szívesen néznének még körbe valamerre.*
- Ez mindent megmagyaráz! *válaszol nevetve az öregnek, miközben Angura pillant. Nem kerüli el a figyelmét a férfi fürkésző tekintete, a pillanat azonban nem alkalmas rá, hogy megkérdezze, mi után kutat ennyire, így inkább a többiekkel egyetértésben indul el megnézni a ház belsejét*
- Jól jön az ilyen öreg bútordarab a háznál, már ha meg nem sértem! *feleli mosolyogva az Öreg szavaira* Biztos vagyok benne, hogy számtalan remek története van még, mi zajlott le itt. Alkalomadtán szívesen meghallgatnám őket! *folytatja tovább, jelezve, hogy tényleg komolyan érdeklődik a vénember élettörténete után, és számít rá, mint kiváló munkaerőre, ha esetleg úgy alakulna, hogy megvennék a házat. ~Nagyon remélem, hogy úgy alakul majd!~ gondolja magában izgatottan, ahogy a lakattal bíbelődő öregembert nézi.*
- Van valami oka ennek a nagy védelemnek? Esetleg vannak fosztogatók vagy veszélyes vadállatok a környéken? *fordul Arystor felé, míg arra várnak, hogy bebocsátást nyerjenek. ~Nem árt tisztában lenni vele, vajon sötétedés után is biztonságos-e a környéken mászkálni...~ vélekedik magában. Belépve aztán tátva marad a szája, hiszen minden, amit odabent lát, tökéletesnek tűnik. Arcán a csodálkozás nyilvánvaló jeleivel jár be minden szobát, az ámuldozás mellett azért figyelmet fordítva a ház állapotára is. Alaposan megszemléli a falakat, ujjait körbefuttatja az ablakok körül, lábával ellenőrzi a padlózatot, mennyire egyenletes.*
- Esetleg lemehetnénk a pincébe is? *kérdezi, ahogy a körbevezetés végére érnek. ~Ott venni észre a legkönnyebben, ha valami hiba van az alapoknál~ gondolja magában, ugyanis egyre inkább kezdi befészkelni magát a fejébe a gondolat, hogy biztos van valami hibája a háznak, azért szeretne ennyire megszabadulni tőle Arystor* Utána pedig talán a kertet is szemügyre vehetnénk! *fordul a többiek felé, hogy vajon valakinek van-e ellenvetése vagy kérdése a házzal kapcsolatban. Őt magát teljesen lenyűgözte a hely, így részéről akár már most rögtön nyélbe üthetnék az üzletet, azonban nem akarja senkire sem rákényszeríteni az ötleteit, illetve nem szeretne senkiben sem kétséget hagyni a ház állapotát illetően, így kíváncsian pillant rájuk, hátha van valami észrevételük, vagy szívesen néznének még körbe valamerre.*
4590. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-22 20:43:27
Üzenet elküldve: 2019-01-22 20:43:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
*Lyz majdnem megfeledkezett a tégelyekről. Mikor Denzacknál megpillantja az övét, akkor jut az eszébe, de inkább annyiban hagyja. Nem szeretne hosszú szenvedést okozó sebeket, még a rájuk támadó állatokra sem. Arra törekszik, hogy egyetlen végzetes lövést adjon le, és ne hosszan vérző sebeket okozzon.
Pár pillanat csupán, amíg felméri a korábbi lövései termését, illetve társai helyzetét, mire újabb vesszőket vesz elő, és két Monsotorra támadó szarvas közül a frissen odaérkezőt célozza ott, ahol a szívét sejti.
~Valami csak pumpálja a fekete vérüket.~
A lövés után a Denzackkal meddő harcot vívó szarvasra emeli tekintetét. Bármit is csinál a mélységi, Lyz csak kapkodja pillantását, aztán elkiáltja magát, mielőtt a másik vesszőt is útnak engedi.*
- Jayzion! Távolodj tőle, így nem merek lőni! *Abban a pillanatban, ahogy a suhanásai közt aligha látható mélységit távolabb fedezi fel a szarvastól, útnak indítja a második vesszőt is, melynek célja hasonlóan a szívkörnyék.*
*Lyz majdnem megfeledkezett a tégelyekről. Mikor Denzacknál megpillantja az övét, akkor jut az eszébe, de inkább annyiban hagyja. Nem szeretne hosszú szenvedést okozó sebeket, még a rájuk támadó állatokra sem. Arra törekszik, hogy egyetlen végzetes lövést adjon le, és ne hosszan vérző sebeket okozzon.
Pár pillanat csupán, amíg felméri a korábbi lövései termését, illetve társai helyzetét, mire újabb vesszőket vesz elő, és két Monsotorra támadó szarvas közül a frissen odaérkezőt célozza ott, ahol a szívét sejti.
~Valami csak pumpálja a fekete vérüket.~
A lövés után a Denzackkal meddő harcot vívó szarvasra emeli tekintetét. Bármit is csinál a mélységi, Lyz csak kapkodja pillantását, aztán elkiáltja magát, mielőtt a másik vesszőt is útnak engedi.*
- Jayzion! Távolodj tőle, így nem merek lőni! *Abban a pillanatban, ahogy a suhanásai közt aligha látható mélységit távolabb fedezi fel a szarvastól, útnak indítja a második vesszőt is, melynek célja hasonlóan a szívkörnyék.*
4589. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-22 20:00:08
Üzenet elküldve: 2019-01-22 20:00:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Intath Aldeis//
*A nő szabadkozására értőn bólint. Fura pedig nem olyan ritkák errefelé. A folytatás viszont meglepi. A nőből olyan természetes törődés áradt, ami hát mindenképp hatással volt az elfre. Ha más nő ilyesmit mondott volna neki biztos azt hiszi udvarol neki, de a nő szájából nem így hangzott. Inkább olyan anyukásan. Mármint ahogy Int elképzeli milyen egy anyuka. Elmosolyodik az első mondatra, de az anyja említésére a mosolya ráfagy az arcára.*
-A lányok értékelik.
*Közli röviden. Nem haragszik a kérdésért csak kicsit megtörte a hangulatát. Nem szeret a családjáról beszélni. A munkájáról szívesebben.*
-Köszönöm.
*Közli ahogy szokta. Ha valaki tiszteli az ő munkáját, azt szereti. Az jól tud esni neki bár a hajára tett bók jobban esett neki. Nem akarta megbántani a nőt csak megjegyezte. Úgy érzi rosszat mondott és pont ezért szólal meg magabiztosabban a nő megjegyzésére.*
-Én biztos vagyok benne. Nehéz időkön ment keresztül jól sejtem?
*Reméli, hogy igen mert ha nem akkor elég ciki kérdéseket kell feltennie. Nem néz ki jól a nő ő meg orvos volna. A válasz ki is derül a következő kérdésből. Egy pillanatra az elf megdöbben majd bólint.*
-Tudok. Persze attól is függ, hogy mikor és hogyan szerezte őket. Utólag kezelni hosszú folyamat, de van rá mód.
*Ha nem egy idegen nőről lenne szó akkor megkérdezné honnan vannak a sebek. Így csak szomorúan néz a nőre. A gomba hallatán elindul megmutatni merre is van az a fa és közben a bemutatkoznak egymásnak.*
-Örvendek Rheia asszony. Csak magának szedi a gombát vagy van egy Rhadogar úr is?
*Mosolyog. Ennyi pimaszság még jár neki.*
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.22 20:08:05
//Intath Aldeis//
*A nő szabadkozására értőn bólint. Fura pedig nem olyan ritkák errefelé. A folytatás viszont meglepi. A nőből olyan természetes törődés áradt, ami hát mindenképp hatással volt az elfre. Ha más nő ilyesmit mondott volna neki biztos azt hiszi udvarol neki, de a nő szájából nem így hangzott. Inkább olyan anyukásan. Mármint ahogy Int elképzeli milyen egy anyuka. Elmosolyodik az első mondatra, de az anyja említésére a mosolya ráfagy az arcára.*
-A lányok értékelik.
*Közli röviden. Nem haragszik a kérdésért csak kicsit megtörte a hangulatát. Nem szeret a családjáról beszélni. A munkájáról szívesebben.*
-Köszönöm.
*Közli ahogy szokta. Ha valaki tiszteli az ő munkáját, azt szereti. Az jól tud esni neki bár a hajára tett bók jobban esett neki. Nem akarta megbántani a nőt csak megjegyezte. Úgy érzi rosszat mondott és pont ezért szólal meg magabiztosabban a nő megjegyzésére.*
-Én biztos vagyok benne. Nehéz időkön ment keresztül jól sejtem?
*Reméli, hogy igen mert ha nem akkor elég ciki kérdéseket kell feltennie. Nem néz ki jól a nő ő meg orvos volna. A válasz ki is derül a következő kérdésből. Egy pillanatra az elf megdöbben majd bólint.*
-Tudok. Persze attól is függ, hogy mikor és hogyan szerezte őket. Utólag kezelni hosszú folyamat, de van rá mód.
*Ha nem egy idegen nőről lenne szó akkor megkérdezné honnan vannak a sebek. Így csak szomorúan néz a nőre. A gomba hallatán elindul megmutatni merre is van az a fa és közben a bemutatkoznak egymásnak.*
-Örvendek Rheia asszony. Csak magának szedi a gombát vagy van egy Rhadogar úr is?
*Mosolyog. Ennyi pimaszság még jár neki.*
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.22 20:08:05
4588. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-22 18:20:05
Üzenet elküldve: 2019-01-22 18:20:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Intath Aldeis//
*Intath minden szempontból kellemes látvány, még a kabátkája is tetszik Karheiának. A mosolyt viszonozza és fel is enyhül valamelyest, de továbbra is egészséges módon óvatos marad, hiszen egy erdőben vannak kettesben egy idegennel.*
- Ó, bocsánat, csak nem sok dolgom akadt elfekkel.
*Kap észbe amikor a férfi hangot ad a szokatlan viselkedésnek.*
- Nem, nincs semmi, csak azt néztem milyen szép. Édesanyád biztos nagyon büszke rá, hogy ilyen jóképű és ápolt gyermeke lett. Gondolom a lányok is értékelik.
*Talán szavai hízelgésnek tűnnek, de jóval természetesebbek és őszintébbek annál, ezért nem többek kimondott gondolatoknál, amik jelen esetben kedvesek és elismerőek is egyben. A kuncogásra kiszélesedik mosolya és közben megállapítja magában, hogy igen érdekes szerzet ez az elf, de eddig szimpatizál vele.*
- Jaj de szép szakmák ezek, és milyen érdekesek is.
*Figyelmesen hallgatja a férfi szavait és az utolsó megjegyzésére megint picit zavarba jön.*
- Igen, ez így van, jócskán rá férne már az ápolás. Nem is tudom, hogy lesz valaha olyan, mint régen.
*Ajkának rágcsálgatásába kezd idegesen, közben pedig egy tincset megfog és szemei elé emelve kicsit közelebbről is megvizsgálgatja. Elég csúnyák a végei, meg olyan fénytelen is. Szeretné picit helyrehozni magát, hogy kellemesebb látvány legyen főleg Nozarin kedvéért.*
- Egyszer egy asszony mesélte nekem, hogy van olyan is, ami segít elhalványítani hegeket. Tudsz ilyesmiről?
*Emlékszik rá. Még jóval fiatalabb koráról, amikor először verték el nagyon és társa kedvesen vigasztalta. Szegény asszonyt nem húzta addig, ameddig Karheia. Közben kíváncsian figyeli az elfet, aki erdőjáró és szakmai mivolta miatt biztos nagyon sokat tudhat Rheiával szemben, aki csupán a legszükségesebbeket ismeri.*
- Jaj de jó, nagyon köszönöm. Én Karheia Rhagodar...
*Már éppen tenné hozzá, hogy a thargoktól érkezett, de nem meri, mert még nincs kellőképpen tisztában a helyi viszonyokkal, bár neve beszédes lehet egy olyan számára, aki ismeri a vérségi thargokat hallomásból.*
//Intath Aldeis//
*Intath minden szempontból kellemes látvány, még a kabátkája is tetszik Karheiának. A mosolyt viszonozza és fel is enyhül valamelyest, de továbbra is egészséges módon óvatos marad, hiszen egy erdőben vannak kettesben egy idegennel.*
- Ó, bocsánat, csak nem sok dolgom akadt elfekkel.
*Kap észbe amikor a férfi hangot ad a szokatlan viselkedésnek.*
- Nem, nincs semmi, csak azt néztem milyen szép. Édesanyád biztos nagyon büszke rá, hogy ilyen jóképű és ápolt gyermeke lett. Gondolom a lányok is értékelik.
*Talán szavai hízelgésnek tűnnek, de jóval természetesebbek és őszintébbek annál, ezért nem többek kimondott gondolatoknál, amik jelen esetben kedvesek és elismerőek is egyben. A kuncogásra kiszélesedik mosolya és közben megállapítja magában, hogy igen érdekes szerzet ez az elf, de eddig szimpatizál vele.*
- Jaj de szép szakmák ezek, és milyen érdekesek is.
*Figyelmesen hallgatja a férfi szavait és az utolsó megjegyzésére megint picit zavarba jön.*
- Igen, ez így van, jócskán rá férne már az ápolás. Nem is tudom, hogy lesz valaha olyan, mint régen.
*Ajkának rágcsálgatásába kezd idegesen, közben pedig egy tincset megfog és szemei elé emelve kicsit közelebbről is megvizsgálgatja. Elég csúnyák a végei, meg olyan fénytelen is. Szeretné picit helyrehozni magát, hogy kellemesebb látvány legyen főleg Nozarin kedvéért.*
- Egyszer egy asszony mesélte nekem, hogy van olyan is, ami segít elhalványítani hegeket. Tudsz ilyesmiről?
*Emlékszik rá. Még jóval fiatalabb koráról, amikor először verték el nagyon és társa kedvesen vigasztalta. Szegény asszonyt nem húzta addig, ameddig Karheia. Közben kíváncsian figyeli az elfet, aki erdőjáró és szakmai mivolta miatt biztos nagyon sokat tudhat Rheiával szemben, aki csupán a legszükségesebbeket ismeri.*
- Jaj de jó, nagyon köszönöm. Én Karheia Rhagodar...
*Már éppen tenné hozzá, hogy a thargoktól érkezett, de nem meri, mert még nincs kellőképpen tisztában a helyi viszonyokkal, bár neve beszédes lehet egy olyan számára, aki ismeri a vérségi thargokat hallomásból.*
4587. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-22 17:38:29
Üzenet elküldve: 2019-01-22 17:38:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Mint hogy a férfi kedvesen és gyengéden viseltetik vele, egyre jobban kezdi megkedvelni. Így nincs semmi oka kitérni vagy ellent tartani irányító, de gondos kezei között. Egyre figyelmesebben viseltetik irányában, érezheti, ahogy a nő teste egyértelmű jelzéseket ad a fontos pillanatokban és kéjesen elhaló sóhajokat érintései hevében. Nem érzi úgy, hogy az elfnek biztatásra lenne szüksége, mégis néha azért szereti tudatosítani benne lágy csókokkal és finom simogatással, hogy ez a kényeztetés kétirányú, főleg miután már érzi, a férfi kezd betelni vele.
Kifejezetten hálás azért a férfinak, hogy ilyen kitartóan kényeztette, így most csak fekszenek egymás karjaiban, egyik kezével az elf hátát cirógatja hálás tekintettel. Az sem zavarja, hogy félig a kanapé szélére szorult, hiszen biztos benne, hogy a férfi megtartja, ha esetleg megbillenne.*
- Ki bizony. Begyújtod megint? Addig kihajtogatom a takarót vagy elég, ha én melegítelek az este?*Kérdez vissza, közben szemeivel a másik tekintetét keresi.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Mint hogy a férfi kedvesen és gyengéden viseltetik vele, egyre jobban kezdi megkedvelni. Így nincs semmi oka kitérni vagy ellent tartani irányító, de gondos kezei között. Egyre figyelmesebben viseltetik irányában, érezheti, ahogy a nő teste egyértelmű jelzéseket ad a fontos pillanatokban és kéjesen elhaló sóhajokat érintései hevében. Nem érzi úgy, hogy az elfnek biztatásra lenne szüksége, mégis néha azért szereti tudatosítani benne lágy csókokkal és finom simogatással, hogy ez a kényeztetés kétirányú, főleg miután már érzi, a férfi kezd betelni vele.
Kifejezetten hálás azért a férfinak, hogy ilyen kitartóan kényeztette, így most csak fekszenek egymás karjaiban, egyik kezével az elf hátát cirógatja hálás tekintettel. Az sem zavarja, hogy félig a kanapé szélére szorult, hiszen biztos benne, hogy a férfi megtartja, ha esetleg megbillenne.*
- Ki bizony. Begyújtod megint? Addig kihajtogatom a takarót vagy elég, ha én melegítelek az este?*Kérdez vissza, közben szemeivel a másik tekintetét keresi.*
4586. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-22 17:22:09
Üzenet elküldve: 2019-01-22 17:22:09
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*A szekérről leszállva a vékony, puha hóréteg alatt keményre fagyott földre terített kavicsokon nyikordul fel a csizmák sarka. A ház méltóságteljesen magasodik föléjük, csak a bejárat két karikája közé feszített lánc mutat kissé barátságtalanul. A vaskos zsaluk az ablakokon bezárva, a kéményekből sem bodorodik vidám füst az ég felé.
Elsőként YIlanda szólal meg az öreg felé, aki barátságos mosollyal mutat a ház felé.*
- A belseje se csúnyább, mint a külseje. *Kacsint kedvesen a lányra, de teljesen megérti a gondolatait.*
- Ej, de sokan vagytok. *Mondja széles mosollyal, de szavaiban egyáltalán nincs rosszindulat, csak öröm.*
- Szép napot neked is, kedves Luninari, örülök, hogy megismerhetem. Szólítsatok csak Öregnek. *Mosolyog és hajol meg kissé, már amennyire kora és ízületei engedik.
Az Öreg mögött Arystor sem marad ki a mosolygásból, örömmel nézi, ahogy a kis csapat a házra néz, a szemekből azt olvassa ki, hogy tetszik nekik a látvány, bár természetes dolog, hogy látni szeretnék a belsejét is, így lassan körvonalazódnak a továbbiak is.*
- Szervusztok, szervusztok. *Köszön mindenkinek körbe az Öreg, hisz oly sokan vannak.
Marella a megérkezés után kiköti Chelt, aki vidám nyihogással búcsúztatja a lányt, majd megrázza sörényét.
A társaság egyetlen férfi tagja, bár kezét nyújtja a vén gondnok felé, de megáll a mozdulatban, viszont az Öreg széles mosollyal csap a tenyerébe, miközben Laurentitia szavaira válaszol.*
- Valamikor én is voltam ilyen fiatal és erős, mint ez a fiatalember. *Mosolyog Lsonjangura.*
- Korábban pedig voltak itt fiatalok, akiket csak irányítani kellett. *Nevet fel reszelősen, majd elengedi a férfi kezét.*
- Rendben van, Kölök. *Kacsint a vén férfi, majd megindul a ház felé kissé sántikálva.*
- Gyermekkorom óta a ház körül vagyok, kevesen tudnak annyit róla, mint én. Egyszer majdnem a tűz martaléka lett, akkor a keleti szárnyat újra kellett építeni, de mindig figyeltünk rá. Az alap erős, a falak nem vizesedtek fel, a tetőt egyszer cseréltük, azóta tökéletes, nem ázik be sehol. Persze, egy ilyen ház körül mindig van mit csinálni. Ha nem figyel oda az ember, két héten belül felveri a gaz a kavicsos utat és a kertet. *Meséli, ahogy óvatos léptekkel fellépdel a lépcsőkön a ház ajtajáig.*
- Jöjjetek csak, jöjjetek. *Invitál mindenkit, Arystor és egy testőre követi a csapatot, egyikük pedig kint marad a szekérnél a ház előtt.
Zsebéből egy jókora karikán lévő kulcscsomót vesz elő, majd kinyitja az ormótlan lakatot és leszedi a láncot a testőr segítségével és kitárja a kétszárnyú ajtót.*
- Nézzük csak, mi van itt. *Mosolyog hátra, ahogy belépnek, s végigvezeti a kis csapatot a házon, miközben folyamatosan beszél.
A bejárat mögött egy hosszú folyosó vezet végig az épületen egyenesen, melyről négy ajtó nyílik négy külön helyiségbe. A baloldali egy kisebb rejt, nyugodt elmélkedésre adhat lehetőséget, a bútorok fehér lepedővel letakarva. A szobának tágas ablakai vannak és hatalmas szekrényei a falak mellett, mely roskadásig lehet pakolni könyvekkel, pergamenekkel és egyéb érdekes holmikkal. A szobán belül, közvetlenül az ajtó mellett bal oldalt található a pincébe vezető lépcsősor. A ház körüli terület dőléséből adódóan, bár a pince a tanulószoba alatt van, mégis a földfelszín felett található, így saját keskeny ablakai vannak, valamint egy ajtaja is, melyen át az előtte lévő kertbe lehet kijutni.
A tanulószoba mellett lévő ajtó egy kisebb fürdőbe vezet, ahol az aktuális igényeknek megfelelően 2-3 teli dézsa várhatja forró vízzel a megtisztulni vágyókat, valamint egy fallal elkerített sarokban lehetőség nyílik a kisebb-nagyobb szükségletek elvégzésre is. Az e melletti, szám szerint balról a harmadik ajtó mögött a konyha és az étkező lelhető fel, ahol két nagyobb asztal és székek biztosítanak lehetőséget, ezeket is letakarták lepedővel.
A konyhából egy lengőajtó nyílik a ház legnagyobb termébe, mely afféle közösségi térként szolgálhatott. A közösségi szoba természetesen megközelíthető a negyedik, vagyis a jobb oldali ajtón át is, valamint az ezzel szemközti oldalt nyíló kisebb ajtón keresztül, mely a kertbe vezet. Berendezését székek, asztalok alkotják főként, valamint egy hatalmas kandalló a konyhával határos a fal mellett. A szemközti sarokba állítva pedig pár hordó, talán bor lehet bennük.
A folyosó jobb és bal oldalt is az épület teljes hosszában elnyúlik, ám a tanulószobával és a közösségi teremmel szemközt egy-egy ajtó vezet az u-alak száraiba, melyek mögött egy rövidebb folyosó hat-hat szobát rejt magában mindkét szárnyban. A szobák berendezését egy ágy, egy asztal, egy szék és egy nagyobb láda, a tetején mosdótállal alkotja, ezek is letakarva.
Az épületet átszelő folyosó legszélén, jobb oldalt egy létrán és egy csapóajtón át lehet feljutni a padlásra. Az épület mögött, a kert mellett egy veteményes található. A ház bal hátsó sarkánál a már említett szintkülönbséget okozó aprócska tó helyezkedik el, melynek a közelebbi részén egy tűzrakóhely, míg a távolabbin egy istálló kapott helyet, mely különféle állatok tartására alkalmas.
Így az Öreg vezetésével végignézik a házat mindannyian, majd visszatérnek a bejárati folyosóhoz, ahol Arystor közelebb lép, hisz innentől már az üzletelés kezdődhet meg.*
- Nos, hogy tetszett a ház? Mi a véleményetek? *Kérdi mosolyogva. Neki nincsenek illúziói, a ház remek állapotban van, mind a bútorok és a berendezések, csábító az ajánlat, bár az ára valóban borsos.*
*A szekérről leszállva a vékony, puha hóréteg alatt keményre fagyott földre terített kavicsokon nyikordul fel a csizmák sarka. A ház méltóságteljesen magasodik föléjük, csak a bejárat két karikája közé feszített lánc mutat kissé barátságtalanul. A vaskos zsaluk az ablakokon bezárva, a kéményekből sem bodorodik vidám füst az ég felé.
Elsőként YIlanda szólal meg az öreg felé, aki barátságos mosollyal mutat a ház felé.*
- A belseje se csúnyább, mint a külseje. *Kacsint kedvesen a lányra, de teljesen megérti a gondolatait.*
- Ej, de sokan vagytok. *Mondja széles mosollyal, de szavaiban egyáltalán nincs rosszindulat, csak öröm.*
- Szép napot neked is, kedves Luninari, örülök, hogy megismerhetem. Szólítsatok csak Öregnek. *Mosolyog és hajol meg kissé, már amennyire kora és ízületei engedik.
Az Öreg mögött Arystor sem marad ki a mosolygásból, örömmel nézi, ahogy a kis csapat a házra néz, a szemekből azt olvassa ki, hogy tetszik nekik a látvány, bár természetes dolog, hogy látni szeretnék a belsejét is, így lassan körvonalazódnak a továbbiak is.*
- Szervusztok, szervusztok. *Köszön mindenkinek körbe az Öreg, hisz oly sokan vannak.
Marella a megérkezés után kiköti Chelt, aki vidám nyihogással búcsúztatja a lányt, majd megrázza sörényét.
A társaság egyetlen férfi tagja, bár kezét nyújtja a vén gondnok felé, de megáll a mozdulatban, viszont az Öreg széles mosollyal csap a tenyerébe, miközben Laurentitia szavaira válaszol.*
- Valamikor én is voltam ilyen fiatal és erős, mint ez a fiatalember. *Mosolyog Lsonjangura.*
- Korábban pedig voltak itt fiatalok, akiket csak irányítani kellett. *Nevet fel reszelősen, majd elengedi a férfi kezét.*
- Rendben van, Kölök. *Kacsint a vén férfi, majd megindul a ház felé kissé sántikálva.*
- Gyermekkorom óta a ház körül vagyok, kevesen tudnak annyit róla, mint én. Egyszer majdnem a tűz martaléka lett, akkor a keleti szárnyat újra kellett építeni, de mindig figyeltünk rá. Az alap erős, a falak nem vizesedtek fel, a tetőt egyszer cseréltük, azóta tökéletes, nem ázik be sehol. Persze, egy ilyen ház körül mindig van mit csinálni. Ha nem figyel oda az ember, két héten belül felveri a gaz a kavicsos utat és a kertet. *Meséli, ahogy óvatos léptekkel fellépdel a lépcsőkön a ház ajtajáig.*
- Jöjjetek csak, jöjjetek. *Invitál mindenkit, Arystor és egy testőre követi a csapatot, egyikük pedig kint marad a szekérnél a ház előtt.
Zsebéből egy jókora karikán lévő kulcscsomót vesz elő, majd kinyitja az ormótlan lakatot és leszedi a láncot a testőr segítségével és kitárja a kétszárnyú ajtót.*
- Nézzük csak, mi van itt. *Mosolyog hátra, ahogy belépnek, s végigvezeti a kis csapatot a házon, miközben folyamatosan beszél.
A bejárat mögött egy hosszú folyosó vezet végig az épületen egyenesen, melyről négy ajtó nyílik négy külön helyiségbe. A baloldali egy kisebb rejt, nyugodt elmélkedésre adhat lehetőséget, a bútorok fehér lepedővel letakarva. A szobának tágas ablakai vannak és hatalmas szekrényei a falak mellett, mely roskadásig lehet pakolni könyvekkel, pergamenekkel és egyéb érdekes holmikkal. A szobán belül, közvetlenül az ajtó mellett bal oldalt található a pincébe vezető lépcsősor. A ház körüli terület dőléséből adódóan, bár a pince a tanulószoba alatt van, mégis a földfelszín felett található, így saját keskeny ablakai vannak, valamint egy ajtaja is, melyen át az előtte lévő kertbe lehet kijutni.
A tanulószoba mellett lévő ajtó egy kisebb fürdőbe vezet, ahol az aktuális igényeknek megfelelően 2-3 teli dézsa várhatja forró vízzel a megtisztulni vágyókat, valamint egy fallal elkerített sarokban lehetőség nyílik a kisebb-nagyobb szükségletek elvégzésre is. Az e melletti, szám szerint balról a harmadik ajtó mögött a konyha és az étkező lelhető fel, ahol két nagyobb asztal és székek biztosítanak lehetőséget, ezeket is letakarták lepedővel.
A konyhából egy lengőajtó nyílik a ház legnagyobb termébe, mely afféle közösségi térként szolgálhatott. A közösségi szoba természetesen megközelíthető a negyedik, vagyis a jobb oldali ajtón át is, valamint az ezzel szemközti oldalt nyíló kisebb ajtón keresztül, mely a kertbe vezet. Berendezését székek, asztalok alkotják főként, valamint egy hatalmas kandalló a konyhával határos a fal mellett. A szemközti sarokba állítva pedig pár hordó, talán bor lehet bennük.
A folyosó jobb és bal oldalt is az épület teljes hosszában elnyúlik, ám a tanulószobával és a közösségi teremmel szemközt egy-egy ajtó vezet az u-alak száraiba, melyek mögött egy rövidebb folyosó hat-hat szobát rejt magában mindkét szárnyban. A szobák berendezését egy ágy, egy asztal, egy szék és egy nagyobb láda, a tetején mosdótállal alkotja, ezek is letakarva.
Az épületet átszelő folyosó legszélén, jobb oldalt egy létrán és egy csapóajtón át lehet feljutni a padlásra. Az épület mögött, a kert mellett egy veteményes található. A ház bal hátsó sarkánál a már említett szintkülönbséget okozó aprócska tó helyezkedik el, melynek a közelebbi részén egy tűzrakóhely, míg a távolabbin egy istálló kapott helyet, mely különféle állatok tartására alkalmas.
Így az Öreg vezetésével végignézik a házat mindannyian, majd visszatérnek a bejárati folyosóhoz, ahol Arystor közelebb lép, hisz innentől már az üzletelés kezdődhet meg.*
- Nos, hogy tetszett a ház? Mi a véleményetek? *Kérdi mosolyogva. Neki nincsenek illúziói, a ház remek állapotban van, mind a bútorok és a berendezések, csábító az ajánlat, bár az ára valóban borsos.*
4585. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-22 13:42:57
Üzenet elküldve: 2019-01-22 13:42:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Mikor Mady a kanapéra kerül, rögtön lép utána. Bal kezével beletúr a finom hajzuhatagba, mit talán még mindig nyirkos a fürdéstől, és újra az édes ajkakhoz hajol. Néhány percig ízlelgeti, ujjaival a nő bőrét simogatva és masszírozva, majd el nem szakadva a szájától lejjebb csúsztatja a kezét. Egymás mellé helyezi a lábakat, amik eddig kereszték egymást, majd belemarkol a nő csípőjébe. Közelebb húzza magához, és finoman hátradönti a kanapén.
Újra végigcsókolja a testét, csak ezúttal nyakának és vállának másik oldalát. Elveszik a másik testében és ekkora már az önzősége is apadni kezd. Figyel Mady minden egyes rezdülésére és óhajára.
Talán órák is eltelnek, mire nyugodtan elfekszenek egymásba karolva. Bár a kanapén ezt kissé nehézkes megoldani, de mégsem lehetetlen.*
- Szerintem kialudt a tűz.
*Jegyzi meg, hangjában halk nevetés játszik.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Mikor Mady a kanapéra kerül, rögtön lép utána. Bal kezével beletúr a finom hajzuhatagba, mit talán még mindig nyirkos a fürdéstől, és újra az édes ajkakhoz hajol. Néhány percig ízlelgeti, ujjaival a nő bőrét simogatva és masszírozva, majd el nem szakadva a szájától lejjebb csúsztatja a kezét. Egymás mellé helyezi a lábakat, amik eddig kereszték egymást, majd belemarkol a nő csípőjébe. Közelebb húzza magához, és finoman hátradönti a kanapén.
Újra végigcsókolja a testét, csak ezúttal nyakának és vállának másik oldalát. Elveszik a másik testében és ekkora már az önzősége is apadni kezd. Figyel Mady minden egyes rezdülésére és óhajára.
Talán órák is eltelnek, mire nyugodtan elfekszenek egymásba karolva. Bár a kanapén ezt kissé nehézkes megoldani, de mégsem lehetetlen.*
- Szerintem kialudt a tűz.
*Jegyzi meg, hangjában halk nevetés játszik.*
4584. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-22 01:37:44
Üzenet elküldve: 2019-01-22 01:37:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Intath Aldeis//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Nem túl mély, de nem is túl magas férfihang tárja be az erdőt. Ha ebből kéne megélnie akkor Int bajban lenne, de a hangja nem bántja a fület. Kellemesnek is mondható, de leginkább azért énekel mert szeret. Jobban telik az idő tőle. Csini szarvasbőr kabátjában vidáman lépked és lóbálja a kosarát miközben a környezetét figyeli és közben dalol.*
-Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria hollaria, hollahó.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria, hollahó.
A matrózok jó fiúk, csak kissé fura gyerekek,
csúszás ellen bálnazsírral kenik a köteleket.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria hollaria, hollahó.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria, hollahó.
Kapitány úr fenn a hídon távcsövébe nézeget
hátha meglát egy szigetet, vagy egy rumos üveget.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria hollaria, hollahó.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria, hollahó.
Az elsőtiszt éhségében megfogott egy egeret,
sokszor olyan jó a koszt, hogy ezt eszi ebéd helyett.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria hollaria, hollahó.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria, hollahó.
*Az éneke a vége felé elhalkul ugyanis hallgatósága van. Egy szőke nő közeleg, aki...hát nem néz ki túl jól.*
~Azt, a kurva! Ez, hogy néz ki? Mint a rabszolgák akik közül anno a Kóbor Kutyát szereztük. Ennyire csak nem rossz a helyzet a városban.~
*Gondolatai ellenére egy kedves mosollyal fogadja a nőt és viszonozza a köszöntést.*
-Szép napot!
*Elég furcsának találja ahogy néz rá az ismeretlen. Mintha nem látott volna még elfet. Ha a kézcsonklyát vagy a farkát nézné így, azt még megértené, de az arcán mit lehet nézni? Erre rá is kérdez.*
-Esetleg koszos vagyok? Van rajtam valami?
*Nem fenyegetően teszi bár valahogy nem tetszik neki a bámulás. Nem is tudja milyen választ vár, de mondja meg a nő, hogy mit bámul rajta. Remélhetőleg nem ismeri valahonnan. Ettől a gondolattól Int is jobban megnézi az asszonyt viszont nem tűnik ismerősnek sehogy se. Ahogy meghallja a megjegyzést és a kérdést kuncogni kezd. Szereti a bókokat, a hajára meg különösen büszke. Akaratlanul is egy tincset a füle mögé igazít bár tudja, hogy nem sokáig marad ott főleg ha lehajol valamiért.*
-Dehogy veszem zokon! Örülök, hogy ezt hallom. Orvos vagyok és alkimista. Ismerem a növényeket és nem csak gyógyításra lehet használni azokat. Törődök vele. A maga hajára is ráférne egy kis ápolás.
~És nem csak a hajára.~
*A kérdés hallatán pislogott párat míg felfogta. Kicsit hirtelen jött, de aztán a kosárra nézett ami nem annyira menő mint az ő kosara, de jó kis kosár és megértette.*
-Jaaa! A gomba! Fülőke gomba. Igen. Azt, hiszem láttam arrafelé egy kőris törzsén. Megmutatom. Egyébként Intath vagyok. Intath Aldeis.
//Intath Aldeis//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Nem túl mély, de nem is túl magas férfihang tárja be az erdőt. Ha ebből kéne megélnie akkor Int bajban lenne, de a hangja nem bántja a fület. Kellemesnek is mondható, de leginkább azért énekel mert szeret. Jobban telik az idő tőle. Csini szarvasbőr kabátjában vidáman lépked és lóbálja a kosarát miközben a környezetét figyeli és közben dalol.*
-Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria hollaria, hollahó.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria, hollahó.
A matrózok jó fiúk, csak kissé fura gyerekek,
csúszás ellen bálnazsírral kenik a köteleket.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria hollaria, hollahó.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria, hollahó.
Kapitány úr fenn a hídon távcsövébe nézeget
hátha meglát egy szigetet, vagy egy rumos üveget.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria hollaria, hollahó.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria, hollahó.
Az elsőtiszt éhségében megfogott egy egeret,
sokszor olyan jó a koszt, hogy ezt eszi ebéd helyett.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria hollaria, hollahó.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria, hollahó.
*Az éneke a vége felé elhalkul ugyanis hallgatósága van. Egy szőke nő közeleg, aki...hát nem néz ki túl jól.*
~Azt, a kurva! Ez, hogy néz ki? Mint a rabszolgák akik közül anno a Kóbor Kutyát szereztük. Ennyire csak nem rossz a helyzet a városban.~
*Gondolatai ellenére egy kedves mosollyal fogadja a nőt és viszonozza a köszöntést.*
-Szép napot!
*Elég furcsának találja ahogy néz rá az ismeretlen. Mintha nem látott volna még elfet. Ha a kézcsonklyát vagy a farkát nézné így, azt még megértené, de az arcán mit lehet nézni? Erre rá is kérdez.*
-Esetleg koszos vagyok? Van rajtam valami?
*Nem fenyegetően teszi bár valahogy nem tetszik neki a bámulás. Nem is tudja milyen választ vár, de mondja meg a nő, hogy mit bámul rajta. Remélhetőleg nem ismeri valahonnan. Ettől a gondolattól Int is jobban megnézi az asszonyt viszont nem tűnik ismerősnek sehogy se. Ahogy meghallja a megjegyzést és a kérdést kuncogni kezd. Szereti a bókokat, a hajára meg különösen büszke. Akaratlanul is egy tincset a füle mögé igazít bár tudja, hogy nem sokáig marad ott főleg ha lehajol valamiért.*
-Dehogy veszem zokon! Örülök, hogy ezt hallom. Orvos vagyok és alkimista. Ismerem a növényeket és nem csak gyógyításra lehet használni azokat. Törődök vele. A maga hajára is ráférne egy kis ápolás.
~És nem csak a hajára.~
*A kérdés hallatán pislogott párat míg felfogta. Kicsit hirtelen jött, de aztán a kosárra nézett ami nem annyira menő mint az ő kosara, de jó kis kosár és megértette.*
-Jaaa! A gomba! Fülőke gomba. Igen. Azt, hiszem láttam arrafelé egy kőris törzsén. Megmutatom. Egyébként Intath vagyok. Intath Aldeis.
4583. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-22 00:42:41
Üzenet elküldve: 2019-01-22 00:42:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Intath Aldeis//
*Kicsit talán túl messze merészkedett, de Csatangló olyan energikus jószág, hogy komoly terhelés vagy nagy utak nélkül komisszá válik és gyakran kezelhetetlenné. Olykor mérgesen felé is kapott, hogy megharapja kifejezve elégedetlenségét, de most Karheia eleget tett igényeinek és elég nagy távot tettek meg ahhoz, hogy kellőképpen nyugodt legyen és szép békésen várjon kikötve néha gazdája felé pillantva, aki nem messze tőle barangol.
El is mélyül a természetben, a csendben, a magányban. Imádja Nozarint, most mégis egy kicsit jól esik számára, hogy egyedül lehet, hogy kicsit szokhatja az új környezetét, mert számára még mindig nagyon új ez a világ. Kissé talán zajos is, kissé talán sok is így elsőre, de valahol élvezi is a rengeteg lehetőséget, amikből már jó ideje nem volt része. Szabad, és ez még mindig olyan furcsa gondolat számára, nem is tudja, hogy valaha másképp lesz ez.
Ahogy viszont halad előre az erdő kellemes csendjén túl felfigyel egy ismeretlen hangra. Megtorpan, fülel és rájön, hogy távolabbi éneket hall, és férfi hangnak tűnik. Egy helyben állva töpreng egy darabig, hogy visszaforduljon vagy menjen tovább, végül hosszas emésztgetés után nem menekül el gyáva módon, holott szívesen tenné meg ezt. Múltja mély nyomott hagyott benne, ennyi bizonyos.
Nem sokkal később meg is pillantja a hang tulajdonosát, aki immár bizonyosan egy férfi és ráadásul szőke. Kényelmes lassú tempóban közelíti meg, láthatóan nyugodtan, hiszen nem szeretne ellenséges benyomást kelteni, ami nehézkes is lenne, hiszen nem több ő egy kissé megviselt, de kedves arcú fiatal asszonynál, akinek vékonyka testét számtalan egyszerű barna szövet takarja és karján egy még üres, kopott és kicsi kosárka függ. Arca egy lágy mosolyt rejt, de éber marad, mert ösztönei azt súgják, hogy muszáj annak lennie, viszont ha nem bánja az idegen akkor lassan megközelíti őt, megtartva a kényelmes pár lépés távolságot.*
- Üdvözletem!
*Köszön oda kedvesen és a férfi arcát fürkészi, kicsit rá is csodálkozik, ez őszintén megnyilvánul rajta. Elfekkel még sok dolga nem akadt, főleg nem kifejezetten ilyen szemrevalóakkal, pedig úgy hallotta ő is, hogy külsőre kellemesek, most pedig meg is bizonyosodhat róla. Kicsit el is szégyelli magát, mert a férfinak még a haja is szebb az övénél, ami rövid, fakó és a végei egyenetlenek, mert mindig tőrével vagdosta le praktikusság szempontjából.
Nem állhatja meg, muszáj szóvá tennie ezt neki.*
- Remélem nem veszed zokon, ha megjegyzem, de igazán gyönyörű a hajad. Ez minek köszönhető?
*Persze nem nyúlkál, holott kedve lenne megérinteni, sőt az ujjait is beletúrni. ~ Biztos nagyon puha is. ~*
- Esetleg fülőkét nem láttál valahol a közelben?
*Nagyon szívesen készítene belőle egy finom levest, annak ellenére, hogy egykor borzasztóan unta az ízét és legfeljebb annak örült, ha volt, most viszont szívesen enne egy kicsit csak úgy megszokásból.*
//Intath Aldeis//
*Kicsit talán túl messze merészkedett, de Csatangló olyan energikus jószág, hogy komoly terhelés vagy nagy utak nélkül komisszá válik és gyakran kezelhetetlenné. Olykor mérgesen felé is kapott, hogy megharapja kifejezve elégedetlenségét, de most Karheia eleget tett igényeinek és elég nagy távot tettek meg ahhoz, hogy kellőképpen nyugodt legyen és szép békésen várjon kikötve néha gazdája felé pillantva, aki nem messze tőle barangol.
El is mélyül a természetben, a csendben, a magányban. Imádja Nozarint, most mégis egy kicsit jól esik számára, hogy egyedül lehet, hogy kicsit szokhatja az új környezetét, mert számára még mindig nagyon új ez a világ. Kissé talán zajos is, kissé talán sok is így elsőre, de valahol élvezi is a rengeteg lehetőséget, amikből már jó ideje nem volt része. Szabad, és ez még mindig olyan furcsa gondolat számára, nem is tudja, hogy valaha másképp lesz ez.
Ahogy viszont halad előre az erdő kellemes csendjén túl felfigyel egy ismeretlen hangra. Megtorpan, fülel és rájön, hogy távolabbi éneket hall, és férfi hangnak tűnik. Egy helyben állva töpreng egy darabig, hogy visszaforduljon vagy menjen tovább, végül hosszas emésztgetés után nem menekül el gyáva módon, holott szívesen tenné meg ezt. Múltja mély nyomott hagyott benne, ennyi bizonyos.
Nem sokkal később meg is pillantja a hang tulajdonosát, aki immár bizonyosan egy férfi és ráadásul szőke. Kényelmes lassú tempóban közelíti meg, láthatóan nyugodtan, hiszen nem szeretne ellenséges benyomást kelteni, ami nehézkes is lenne, hiszen nem több ő egy kissé megviselt, de kedves arcú fiatal asszonynál, akinek vékonyka testét számtalan egyszerű barna szövet takarja és karján egy még üres, kopott és kicsi kosárka függ. Arca egy lágy mosolyt rejt, de éber marad, mert ösztönei azt súgják, hogy muszáj annak lennie, viszont ha nem bánja az idegen akkor lassan megközelíti őt, megtartva a kényelmes pár lépés távolságot.*
- Üdvözletem!
*Köszön oda kedvesen és a férfi arcát fürkészi, kicsit rá is csodálkozik, ez őszintén megnyilvánul rajta. Elfekkel még sok dolga nem akadt, főleg nem kifejezetten ilyen szemrevalóakkal, pedig úgy hallotta ő is, hogy külsőre kellemesek, most pedig meg is bizonyosodhat róla. Kicsit el is szégyelli magát, mert a férfinak még a haja is szebb az övénél, ami rövid, fakó és a végei egyenetlenek, mert mindig tőrével vagdosta le praktikusság szempontjából.
Nem állhatja meg, muszáj szóvá tennie ezt neki.*
- Remélem nem veszed zokon, ha megjegyzem, de igazán gyönyörű a hajad. Ez minek köszönhető?
*Persze nem nyúlkál, holott kedve lenne megérinteni, sőt az ujjait is beletúrni. ~ Biztos nagyon puha is. ~*
- Esetleg fülőkét nem láttál valahol a közelben?
*Nagyon szívesen készítene belőle egy finom levest, annak ellenére, hogy egykor borzasztóan unta az ízét és legfeljebb annak örült, ha volt, most viszont szívesen enne egy kicsit csak úgy megszokásból.*
4582. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-22 00:11:54
Üzenet elküldve: 2019-01-22 00:11:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Elégedetten tárja szét karjait, mint valami híres színész a világot jelentő deszkákon, amikor a közönség vastapsa alatt bezsebeli az elismeréseket. Így fogadja ő maga is az idegesítésben vitathatatlan érdemeinek elismerését Lyzi részéről. Hiába, kár volna tagadni, hogy a hegyesfülű kifejezetten kiemelkedő érzékkel rendelkezik ezen a téren.
Ő maga is örül az újrakezdésnek. Minden szempontból. Bár fogalma sincs róla, milyen kevés választotta el őt attól, hogy az erdőkirálykisasszony faképnél hagyja a kezdeti bénázás után. Ha tudná, most még jobban örülne, hogy sikerült marasztalnia őt.*
- Nagyon helyes! *emeli fel a mutatóujját, mint egy jó tanár.*
- Egy ilyen szép lány ne beszéljen csúnyán, se elfül, se másképpen. *vigyorog közben mély meggyőződéssel, amilyennek csak ő tud. Aztán újra a szerény karszéttárás ideje van, amikor Lyz újra elismeri, hogy Sheni bizonyosan talál megfelelő módot magának a csúnya beszéd helyett, hogy kihozzon valakit a sodrából.
A kártyalapok támadását színlelt haraggal és mártírkodással fogadja, de mosolyogva, mert maga is élvezi, hogy Lyzi ilyen felszabadult és most egy új, szeleburdi oldaláról is megismerheti. Pedig azt hitte, csak komoly tud lenni.*
- Őstehetségek, ha találkoznak. *válaszol széles mosollyal, ahogy összeszedik a lapokat maguk körül, amit az elf lány szétdobált, miközben Shenit vegzálta.*
- De biztos? *kérdi a csomaggal kapcsolatban.*
- Mert, ha mégis, akkor én... *nem fejezi be a szót, mert hirtelen, mintha öklendezni kezdene, de a szájából a korábban összeszedett lapok kezdenek el záporozni, mintha a gyomra tartalmát adná ki, végül aztán mosolyogva szórja ölébe a lapokat, melyek eddig valószínűleg ügyesen a tenyere mögött bújtak, hisz le nem nyelhette őket.*
- Jobb? *kérdi felélénkülve és nincs szükség Lyz segítségére, mert Sheni máris bontja-tépi a csomagolást, mint a rossz gyerekek, hogy a tartalmához férjen. Amikor pedig kiderül, hogy miféle édességet rejt a csomag, elérzékenyülve pillant fel a hosszúfülű lányra.*
- Jaj, hogy te milyen édes vagy. *motyogja. Azt hallva pedig, amit Lyz Banyától hallott, vagy hallhatott, felvigyorog.*
- Nemiiiiis! *vörösödik el a füle vége.*
- Hazugsááág. *dörmögi tenyereibe temetve arcát.*
- Tudod, nem sokszor volt lehetőségem ilyeneket enni, mert egy magamfajta apátlan-anyátlan kölyöknek nem adnak sokszor ilyet. *néz le az ölében lévő süteményre.*
- Nekem mindig ünnep ilyet enni. *mondja szokatlanul komolyan, de aztán széles vigyorral kezdi el tömni a szájába sütit. Ha mondott is olyat a Banya, ha nem, lehet benne igazság.*
- Köszönöm, Lyz, te nagyon jó vagy hozzám. Mások általában nem szoktak azok lenni, mint Énmegleon, vagy Erti, de őt én bántottam meg. Az én hibám. Sokszor félreismernek. *mondja kissé komolyabban.*
- Te mit látsz bennem? *teszi fel hirtelen a kérdést, ahogy a süti utolsó morzsáit is felszedegeti az ujjával, hogy lenyalja róla, de a figyelme Lyzié.*
//Íjászverseny//
*Elégedetten tárja szét karjait, mint valami híres színész a világot jelentő deszkákon, amikor a közönség vastapsa alatt bezsebeli az elismeréseket. Így fogadja ő maga is az idegesítésben vitathatatlan érdemeinek elismerését Lyzi részéről. Hiába, kár volna tagadni, hogy a hegyesfülű kifejezetten kiemelkedő érzékkel rendelkezik ezen a téren.
Ő maga is örül az újrakezdésnek. Minden szempontból. Bár fogalma sincs róla, milyen kevés választotta el őt attól, hogy az erdőkirálykisasszony faképnél hagyja a kezdeti bénázás után. Ha tudná, most még jobban örülne, hogy sikerült marasztalnia őt.*
- Nagyon helyes! *emeli fel a mutatóujját, mint egy jó tanár.*
- Egy ilyen szép lány ne beszéljen csúnyán, se elfül, se másképpen. *vigyorog közben mély meggyőződéssel, amilyennek csak ő tud. Aztán újra a szerény karszéttárás ideje van, amikor Lyz újra elismeri, hogy Sheni bizonyosan talál megfelelő módot magának a csúnya beszéd helyett, hogy kihozzon valakit a sodrából.
A kártyalapok támadását színlelt haraggal és mártírkodással fogadja, de mosolyogva, mert maga is élvezi, hogy Lyzi ilyen felszabadult és most egy új, szeleburdi oldaláról is megismerheti. Pedig azt hitte, csak komoly tud lenni.*
- Őstehetségek, ha találkoznak. *válaszol széles mosollyal, ahogy összeszedik a lapokat maguk körül, amit az elf lány szétdobált, miközben Shenit vegzálta.*
- De biztos? *kérdi a csomaggal kapcsolatban.*
- Mert, ha mégis, akkor én... *nem fejezi be a szót, mert hirtelen, mintha öklendezni kezdene, de a szájából a korábban összeszedett lapok kezdenek el záporozni, mintha a gyomra tartalmát adná ki, végül aztán mosolyogva szórja ölébe a lapokat, melyek eddig valószínűleg ügyesen a tenyere mögött bújtak, hisz le nem nyelhette őket.*
- Jobb? *kérdi felélénkülve és nincs szükség Lyz segítségére, mert Sheni máris bontja-tépi a csomagolást, mint a rossz gyerekek, hogy a tartalmához férjen. Amikor pedig kiderül, hogy miféle édességet rejt a csomag, elérzékenyülve pillant fel a hosszúfülű lányra.*
- Jaj, hogy te milyen édes vagy. *motyogja. Azt hallva pedig, amit Lyz Banyától hallott, vagy hallhatott, felvigyorog.*
- Nemiiiiis! *vörösödik el a füle vége.*
- Hazugsááág. *dörmögi tenyereibe temetve arcát.*
- Tudod, nem sokszor volt lehetőségem ilyeneket enni, mert egy magamfajta apátlan-anyátlan kölyöknek nem adnak sokszor ilyet. *néz le az ölében lévő süteményre.*
- Nekem mindig ünnep ilyet enni. *mondja szokatlanul komolyan, de aztán széles vigyorral kezdi el tömni a szájába sütit. Ha mondott is olyat a Banya, ha nem, lehet benne igazság.*
- Köszönöm, Lyz, te nagyon jó vagy hozzám. Mások általában nem szoktak azok lenni, mint Énmegleon, vagy Erti, de őt én bántottam meg. Az én hibám. Sokszor félreismernek. *mondja kissé komolyabban.*
- Te mit látsz bennem? *teszi fel hirtelen a kérdést, ahogy a süti utolsó morzsáit is felszedegeti az ujjával, hogy lenyalja róla, de a figyelme Lyzié.*
4581. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-21 20:50:01
Üzenet elküldve: 2019-01-21 20:50:01
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Drameiloten Sayqueves//
*Cerlyna borzasztó hálás a megértésért és ez is részben kiül rá zavartsága mellé, így egészen szokatlan elegyet alkotva. Szavakkal talán ki sem tudná fejezni, de majd mindenképpen megpróbálja, amellett, hogy minden erejével igyekszik megfelelő lenni Drameiloten úr számára.
A férfi szavaira csupán biccent, hiszen nem tudja mit lenne helyén való mondania. Azt tudja, hogy kivételes helyről jött, mert kivételesen bántak vele, akkor is ha ez idővel megváltozott, és azt is tudja, hogy kivételes helyre és személyek közé érkezett.*
- Rendben van, úgy lesz és köszönöm szépen.
*Teszi azért még hozzá és igyekszik elismételni magában az elhangzott nevet, amit már elsőre elfelejtett, ezt persze nem vallaná be, de elég lesz annyi, ha majd bemutatják neki a férfit és tudja hol keresse, mert a világért sem zargatná a ház urát apróságokkal. A nevetéstől kicsit megijed, mert egyből azt hiszi valami olyan butaságot mondott, amivel nevetségessé tette magát, de a férfi hangja mást sugall és utána a szavai is, így megnyugszik. Mondaná, hogy az úr biztosan túloz, de nem akarná megkérdőjelezni szavait, ezért ajkába harap és szelíden rámosolyog.*
- Legalább bizonyosan színesebbé teszi a házat.
*Jegyzi meg kedvesen, nem hízelgésnek szánva, inkább csak hangosan kimondva gondolatait.*
- Szégyent? Ó semmiképpen sem!
*El is vörösödik arca annak említésére és rögtön el is szégyelli magát el nem követett, de még csak el sem képzelt bűnökért, bár pontosan nem tudja mivel hozhatna szégyent a férfi családjának nevére. Talán ha véletlenül elejt valamit még nem minősül annak, de egyelőre ezt nem tudhatja biztosan, hiszen nem ismeri az itteni szabályokat és korlátokat. Azért majd igyekezni fog nem elejteni semmit.*
- Minden erőmmel azon fogok igyekezni, hogy megfelelő legyek Drameiloten úr. Sőt, annál is jobb.
*Fejét lehajtva félve pislog fel úgy és mosolyog a férfira kedvesen. Alig várja, hogy hasznossá tehesse magát és finom sütiket süthessen, szép ruhákat varrhasson vagy csak gyönyörűen kitakaríthassa a kisasszonyka szobáját.*
//Drameiloten Sayqueves//
*Cerlyna borzasztó hálás a megértésért és ez is részben kiül rá zavartsága mellé, így egészen szokatlan elegyet alkotva. Szavakkal talán ki sem tudná fejezni, de majd mindenképpen megpróbálja, amellett, hogy minden erejével igyekszik megfelelő lenni Drameiloten úr számára.
A férfi szavaira csupán biccent, hiszen nem tudja mit lenne helyén való mondania. Azt tudja, hogy kivételes helyről jött, mert kivételesen bántak vele, akkor is ha ez idővel megváltozott, és azt is tudja, hogy kivételes helyre és személyek közé érkezett.*
- Rendben van, úgy lesz és köszönöm szépen.
*Teszi azért még hozzá és igyekszik elismételni magában az elhangzott nevet, amit már elsőre elfelejtett, ezt persze nem vallaná be, de elég lesz annyi, ha majd bemutatják neki a férfit és tudja hol keresse, mert a világért sem zargatná a ház urát apróságokkal. A nevetéstől kicsit megijed, mert egyből azt hiszi valami olyan butaságot mondott, amivel nevetségessé tette magát, de a férfi hangja mást sugall és utána a szavai is, így megnyugszik. Mondaná, hogy az úr biztosan túloz, de nem akarná megkérdőjelezni szavait, ezért ajkába harap és szelíden rámosolyog.*
- Legalább bizonyosan színesebbé teszi a házat.
*Jegyzi meg kedvesen, nem hízelgésnek szánva, inkább csak hangosan kimondva gondolatait.*
- Szégyent? Ó semmiképpen sem!
*El is vörösödik arca annak említésére és rögtön el is szégyelli magát el nem követett, de még csak el sem képzelt bűnökért, bár pontosan nem tudja mivel hozhatna szégyent a férfi családjának nevére. Talán ha véletlenül elejt valamit még nem minősül annak, de egyelőre ezt nem tudhatja biztosan, hiszen nem ismeri az itteni szabályokat és korlátokat. Azért majd igyekezni fog nem elejteni semmit.*
- Minden erőmmel azon fogok igyekezni, hogy megfelelő legyek Drameiloten úr. Sőt, annál is jobb.
*Fejét lehajtva félve pislog fel úgy és mosolyog a férfira kedvesen. Alig várja, hogy hasznossá tehesse magát és finom sütiket süthessen, szép ruhákat varrhasson vagy csak gyönyörűen kitakaríthassa a kisasszonyka szobáját.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579