Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 270 (5381. - 5400. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5400. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-10 09:17:32
Üzenet elküldve: 2019-10-10 09:17:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd élete//
-Még nem. Talán majd egyszer annak is eljön az ideje.
*Mosolyog, miközben megvillannak a fogai. ~Delelt, mi? ~*
-Igen, igen. Szép az idő. Meg legalább ingyen van, ha itt pihen az ember, nem egy fogadóban.
*Akárhogy nézzük, Dreatryának teljesen igaza van.*
-Gyorsan el tud, csak van ám, ami épp rigókat eszik.
*Teszi hozzá, majd folytatja.*
-Engem Dreatrya Asrlynn-nak hívnak.
*Bár kissé sértődött, és értetlenül áll, hogy miért nem fogadta el a segítséget a másik. Talán ilyen hülye férfiúi becsületbeli dolog miatt, amit Asrlynn sosem értett igazán.*
-És nem vagyok istennő. Csak egy átlagos amazon.
*Közben figyel és hallgat, nem lehet messze a város, már ha lehet hinni Arlintror szavainak. Ezt még nem tudja eldönteni, de hamarosan kiderül.*
-A város, amit emlegettél. Messze van innen? Épp oda tartok. Vagyis hát csak kaptam egy irányt, aztán mentem előre az orrom után, mert ha a fülem után mentem volna, körbe-körbe mehettem volna. Hehe.
-Még nem. Talán majd egyszer annak is eljön az ideje.
*Mosolyog, miközben megvillannak a fogai. ~Delelt, mi? ~*
-Igen, igen. Szép az idő. Meg legalább ingyen van, ha itt pihen az ember, nem egy fogadóban.
*Akárhogy nézzük, Dreatryának teljesen igaza van.*
-Gyorsan el tud, csak van ám, ami épp rigókat eszik.
*Teszi hozzá, majd folytatja.*
-Engem Dreatrya Asrlynn-nak hívnak.
*Bár kissé sértődött, és értetlenül áll, hogy miért nem fogadta el a segítséget a másik. Talán ilyen hülye férfiúi becsületbeli dolog miatt, amit Asrlynn sosem értett igazán.*
-És nem vagyok istennő. Csak egy átlagos amazon.
*Közben figyel és hallgat, nem lehet messze a város, már ha lehet hinni Arlintror szavainak. Ezt még nem tudja eldönteni, de hamarosan kiderül.*
-A város, amit emlegettél. Messze van innen? Épp oda tartok. Vagyis hát csak kaptam egy irányt, aztán mentem előre az orrom után, mert ha a fülem után mentem volna, körbe-körbe mehettem volna. Hehe.
5399. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-10 05:52:39
Üzenet elküldve: 2019-10-10 05:52:39
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd élete//
*A bárd válaszán vigyorog.*
-Hát igaz, hogy szép időnk van és végül is a város is itt van közel. A veszélyesebb vadak biztos nem jönnek túl közel, bár jobb félni mint megijedni.
*Lehet, hogy ő is a bárd helyében inkább a szabadban alvást választaná, főleg ebben a jó, és szép időben. A bárd végre megtiszteli őket és nem a földről beszél hozzájuk. A kéz csók meglepi, el is pirul.*
-Köszönöm. *Ritkán fordul elő vele, hogy kezet csókolnak neki. Bár ő egy bárd és ráadásul férfi, úgyhogy ez biztos nem az első alkalom neki.*
*A bárd válaszán vigyorog.*
-Hát igaz, hogy szép időnk van és végül is a város is itt van közel. A veszélyesebb vadak biztos nem jönnek túl közel, bár jobb félni mint megijedni.
*Lehet, hogy ő is a bárd helyében inkább a szabadban alvást választaná, főleg ebben a jó, és szép időben. A bárd végre megtiszteli őket és nem a földről beszél hozzájuk. A kéz csók meglepi, el is pirul.*
-Köszönöm. *Ritkán fordul elő vele, hogy kezet csókolnak neki. Bár ő egy bárd és ráadásul férfi, úgyhogy ez biztos nem az első alkalom neki.*
5398. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-09 19:22:12
Üzenet elküldve: 2019-10-09 19:22:12
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd élete//
-Pontosan, rigó. De még nem hallotta a hölgy a dalomat. Akkor a rigó megnevezés már talán lekicsinylő is lehet. *Válaszol mosollyal az arcán a harcos nőnek.*
-Csak egyszerűen deleltem. Ilyen szép napos időben, bűn lenne egy fogadóban aludni. *Válaszol az alacsonyabb nő felé fordulva.*
-A vadállatoktól meg nem félek. Egy rigó gyorsan el tud repülni. *Mosolyog cinkosul a harcos nő felé.*
-A nevem különben...*Feltápászkodik a földről* Arlintror. Üdvözlöm szép Zizdalriaz.
*Megfogja Zizdalriaz kezét és kezet csókol.*
-És mi az ön neve harcos istennő?
*Kérdezi mosollyal az arcán.*
-Pontosan, rigó. De még nem hallotta a hölgy a dalomat. Akkor a rigó megnevezés már talán lekicsinylő is lehet. *Válaszol mosollyal az arcán a harcos nőnek.*
-Csak egyszerűen deleltem. Ilyen szép napos időben, bűn lenne egy fogadóban aludni. *Válaszol az alacsonyabb nő felé fordulva.*
-A vadállatoktól meg nem félek. Egy rigó gyorsan el tud repülni. *Mosolyog cinkosul a harcos nő felé.*
-A nevem különben...*Feltápászkodik a földről* Arlintror. Üdvözlöm szép Zizdalriaz.
*Megfogja Zizdalriaz kezét és kezet csókol.*
-És mi az ön neve harcos istennő?
*Kérdezi mosollyal az arcán.*
5397. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-09 08:26:32
Üzenet elküldve: 2019-10-09 08:26:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sayqueves birtok//
//Búcsú//
-Növésben vagy még, sokat kell egyél, hogy szép nagyra és egészségesre nőjél! ~Bár engem nem zavarna az se, ha mindig ilyen aprócska és aranyos maradnál!~ *Persze ezt nem mondja ki hangosan, mert az elég bántó és furcsa lenne, főleg mert nemrég mondta a lányka, hogy olyan akar lenni, mint Dora. Dora pedig mindenütt jó nagyra nőtt!*
-Akkor jó! Én is így gondoltam! *Mosolyog vissza a lányra miközben lenyeli az utolsó falat lekváros kenyeret is.*
-Amilyen gondoskodó vagy, esélyem sem volt éhen maradni! *Neveti el magát és csak úgy átnyúlva az asztalon, kedvesen végigsimít Lyna arcán amolyan köszönetképpen.*
-Jól van! Talán ez a legbölcsebb döntés. *Nagyon meglepi a lány kérése és először csak nagyokat pislog rá, aztán beszélni kezd.*
-Az igazság az, hogy Fachutának sem én adtam a nevét, hanem egy lány, akivel találkoztam! *Learon fél nyája így van elnevezve. Különféle nők privilégiuma volt mindig, hogy egy-egy állatkát elnevezzenek, ha a pásztor jól összebarátkozott velük és ez eztán sem lesz másként.*
-De ha ennyire ragaszkodsz hozzá! *Vakargatja meg a szakállát.*
-Legyen Jysha, vagy valami hasonló! Az otthonomban ez az öregek nyelvén azt jelenti, hogy szeretve lenni! Illene rá, hiszen nagyon szeretjük őt! *Ugyan már nagyon kevesen ismerik a falu ősi nyelvét, mert már mindenki ugyanazt beszéli, amit most, de a névnek valójában nincs is jelentése Learon szerint. Lehetne Kispolc is, ha a nevet szeretettel adják.*
-Várom a leveledet Kedvesem! *Mosolyog rá.*
-És nem kell kikísérni, kitalálok! *Azonban még fél-térdre ereszkedik és kitárja karjait.*
-Na gyere, öleld meg ezt a vén pásztort, aztán mars aludni! Nagyon fáradt lehetsz! *Akár megöleli a lány, akár nem ő szépen távozik, bár egy kicsit fájó szívvel, hogy itt kell hagynia ezt a kis tüneményt, aki már egészen hozzánőtt a szívéhez.*
//Búcsú//
-Növésben vagy még, sokat kell egyél, hogy szép nagyra és egészségesre nőjél! ~Bár engem nem zavarna az se, ha mindig ilyen aprócska és aranyos maradnál!~ *Persze ezt nem mondja ki hangosan, mert az elég bántó és furcsa lenne, főleg mert nemrég mondta a lányka, hogy olyan akar lenni, mint Dora. Dora pedig mindenütt jó nagyra nőtt!*
-Akkor jó! Én is így gondoltam! *Mosolyog vissza a lányra miközben lenyeli az utolsó falat lekváros kenyeret is.*
-Amilyen gondoskodó vagy, esélyem sem volt éhen maradni! *Neveti el magát és csak úgy átnyúlva az asztalon, kedvesen végigsimít Lyna arcán amolyan köszönetképpen.*
-Jól van! Talán ez a legbölcsebb döntés. *Nagyon meglepi a lány kérése és először csak nagyokat pislog rá, aztán beszélni kezd.*
-Az igazság az, hogy Fachutának sem én adtam a nevét, hanem egy lány, akivel találkoztam! *Learon fél nyája így van elnevezve. Különféle nők privilégiuma volt mindig, hogy egy-egy állatkát elnevezzenek, ha a pásztor jól összebarátkozott velük és ez eztán sem lesz másként.*
-De ha ennyire ragaszkodsz hozzá! *Vakargatja meg a szakállát.*
-Legyen Jysha, vagy valami hasonló! Az otthonomban ez az öregek nyelvén azt jelenti, hogy szeretve lenni! Illene rá, hiszen nagyon szeretjük őt! *Ugyan már nagyon kevesen ismerik a falu ősi nyelvét, mert már mindenki ugyanazt beszéli, amit most, de a névnek valójában nincs is jelentése Learon szerint. Lehetne Kispolc is, ha a nevet szeretettel adják.*
-Várom a leveledet Kedvesem! *Mosolyog rá.*
-És nem kell kikísérni, kitalálok! *Azonban még fél-térdre ereszkedik és kitárja karjait.*
-Na gyere, öleld meg ezt a vén pásztort, aztán mars aludni! Nagyon fáradt lehetsz! *Akár megöleli a lány, akár nem ő szépen távozik, bár egy kicsit fájó szívvel, hogy itt kell hagynia ezt a kis tüneményt, aki már egészen hozzánőtt a szívéhez.*
5396. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-08 09:18:39
Üzenet elküldve: 2019-10-08 09:18:39
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Mondjuk úgy gyors tempóban távozik a házból. Igen furcsa dolgok történtek ott és igen furcsa népek kezdtek gyülekezni. Nem volt már ez ínyére a sernevelőnek ezért eljött mielőtt kitört volna valami csetepaté féle. Az ilyen eldugott kis zegzugokban igen különös és furcsa dolgok történhetnek. Jobbnak látja visszatérni a városba, az most mégiscsak biztosabb egy vándor sernevelő törpe számára. Jó szokásához híven egy törpe dalt kezd el dúdolni magában, amint átrágja magát az erdőn. A dal egy szomorú melankolikus rapszódia, ami egy törpe asszonyságról szól, aki nem fogadja egy derék törpe szerelmét. Szomorú egy história, ami kiérzik a mély dúdolásból.*
5395. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-08 09:16:36
Üzenet elküldve: 2019-10-08 09:16:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Büdös, lápos, mocsaras ingoványon vezényeli Mogrim póniját. Nem találta meg a gnómot a mágustoronyban és ez elég aggasztó. MilOchassban hátha megtalálták, talán csak ott elkóborolt. Minél több idő telik el annál jobban hiányzik fiatal barátja, akit szinte fiává fogadott, sőt meg is tette.*
~Jaj fijjam Momgrim mi lesz így velem?~
*Az öreg szeret siránkozni és ezt ki is adja magából útközben. Nem hallja senki így a kemény jellemét most leeresztheti. Csak Mogrim pónija hallhatja mély sóhajtásait, de a jószág megbízható így megtartja a titkait. Rátereli a lócsökevényt az Artheniori útra és onnan kanyarodik az ezer levél otthonába.*
~Jaj fijjam Momgrim mi lesz így velem?~
*Az öreg szeret siránkozni és ezt ki is adja magából útközben. Nem hallja senki így a kemény jellemét most leeresztheti. Csak Mogrim pónija hallhatja mély sóhajtásait, de a jószág megbízható így megtartja a titkait. Rátereli a lócsökevényt az Artheniori útra és onnan kanyarodik az ezer levél otthonába.*
5394. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-07 15:02:06
Üzenet elküldve: 2019-10-07 15:02:06
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd élete//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz.//
*Úgy látszik, hogy ébredezik a férfi. Nem kell soká várnia, hogy kiderüljön miféle pasas is ez. ~Na, ez is egy tipikus paraszt. Az agya helyén is egy farok van. Ki gondolta volna?~ Halványan fejêt csóválta, mielőtt a dárdáját a földre tennê, legalábbis a tompa végét, így a hegyes felfelé áll a levegôbe.*
-Jó reggelt kicsi rigó.
*Mondja gúnyos mosollyal.*
-Talán némi magyarázatot, ahogy a drága barátném is mondja.
*Tudja, hogy most találkoztak elôször, ezért pofátlanul fogalmaz, reméli, hogy nem sértődik meg a másik.*
-Tényleg megehetnek ám a vadak. Ne legyél túl szerény szállást kérni legközelebb, vagy mássz fel egy fára. Tudod. Éhes disznó makkal álmodik.
*Nem tudja tovább nevetés nélkül bírni a saját szarkazmusát, és nem is szándékozik magában tartani.*
-Na gyere, állj fel.
*Nyújtja neki a szabad kezét, s ha a férfi nem rest elfogadni a segítséget, úgy talpra állítja.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz.//
*Úgy látszik, hogy ébredezik a férfi. Nem kell soká várnia, hogy kiderüljön miféle pasas is ez. ~Na, ez is egy tipikus paraszt. Az agya helyén is egy farok van. Ki gondolta volna?~ Halványan fejêt csóválta, mielőtt a dárdáját a földre tennê, legalábbis a tompa végét, így a hegyes felfelé áll a levegôbe.*
-Jó reggelt kicsi rigó.
*Mondja gúnyos mosollyal.*
-Talán némi magyarázatot, ahogy a drága barátném is mondja.
*Tudja, hogy most találkoztak elôször, ezért pofátlanul fogalmaz, reméli, hogy nem sértődik meg a másik.*
-Tényleg megehetnek ám a vadak. Ne legyél túl szerény szállást kérni legközelebb, vagy mássz fel egy fára. Tudod. Éhes disznó makkal álmodik.
*Nem tudja tovább nevetés nélkül bírni a saját szarkazmusát, és nem is szándékozik magában tartani.*
-Na gyere, állj fel.
*Nyújtja neki a szabad kezét, s ha a férfi nem rest elfogadni a segítséget, úgy talpra állítja.*
5393. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-07 13:37:01
Üzenet elküldve: 2019-10-07 13:37:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A hazaút//
*A nap már igencsak az ég közepe felé jár, amikor Graril a közeli erdőbe leül egy kőre, hogy kinyújtóztassa a tagjait.*
~Átkozottul hosszú út ez, de nincs mit tenni.~*-ha az embernek nincs egy lova, de még csak egy szamara sem akkor marad a gyaloglás.*
~Estére talán már otthon leszek. Az első dolgom az lesz, hogy jól bevacsorázom, utána alszok egy jót az ágyamba, és remélem, hogy lesz valami komolyabb munkám is.~*
Bár nem kenyere az erőszak mégis örülne annak, ha a kardja nem rozsdálna el a hüvelyében, hanem használhatná is.*
~Egy kis gyakorlatozás nem ártana, ki tudja, lehet valaki a bajtársak közül szívesen gyakorolna velem.~*-gondolja magában, majd felpattan a kőröl és indul is tovább az úti célja felé.*
*A nap már igencsak az ég közepe felé jár, amikor Graril a közeli erdőbe leül egy kőre, hogy kinyújtóztassa a tagjait.*
~Átkozottul hosszú út ez, de nincs mit tenni.~*-ha az embernek nincs egy lova, de még csak egy szamara sem akkor marad a gyaloglás.*
~Estére talán már otthon leszek. Az első dolgom az lesz, hogy jól bevacsorázom, utána alszok egy jót az ágyamba, és remélem, hogy lesz valami komolyabb munkám is.~*
Bár nem kenyere az erőszak mégis örülne annak, ha a kardja nem rozsdálna el a hüvelyében, hanem használhatná is.*
~Egy kis gyakorlatozás nem ártana, ki tudja, lehet valaki a bajtársak közül szívesen gyakorolna velem.~*-gondolja magában, majd felpattan a kőröl és indul is tovább az úti célja felé.*
5392. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-05 18:35:31
Üzenet elküldve: 2019-10-05 18:35:31
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd élete//
*Miközben a férfit nézi egy ismeretlen alak köszön neki.*
-Jó napot. Gondolom alszik.
*A nő magas, bár ez mint tündérnek nem szokatlan. A harci festések alapján arra gondol, hogy biztos egy tapasztalt harcos. A férfi nem rémült meg a lándzsás nőtől, még akkor sem amikor mindkét szemét kinyitotta. Ő maga nem félelmetes, de azért a másik nő az.*
-Jó napot uram. A nevem Zizdalriaz. A hölgyet nem tudom, hogy hívják, mi is csak most találkoztunk. Esetleg megmondaná a nevét, és hogy mi járatban van itt az út szélén szunyókálva, miközben a város itt van pár méterre?
*Miközben a férfit nézi egy ismeretlen alak köszön neki.*
-Jó napot. Gondolom alszik.
*A nő magas, bár ez mint tündérnek nem szokatlan. A harci festések alapján arra gondol, hogy biztos egy tapasztalt harcos. A férfi nem rémült meg a lándzsás nőtől, még akkor sem amikor mindkét szemét kinyitotta. Ő maga nem félelmetes, de azért a másik nő az.*
-Jó napot uram. A nevem Zizdalriaz. A hölgyet nem tudom, hogy hívják, mi is csak most találkoztunk. Esetleg megmondaná a nevét, és hogy mi járatban van itt az út szélén szunyókálva, miközben a város itt van pár méterre?
5391. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-05 11:55:40
Üzenet elküldve: 2019-10-05 11:55:40
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor cseppen a sötét, s tócsába gyűlik a falon... csak egy árnyék, nem más//
*Roth arra ébred, hogy kialvatlan, inkább fáradtabb, mint volt előző nap. Kissé didereg, hiszen az éjszakák már hosszabbodnak, hűvösödnek az éjjelek és ez azt jelenti, hogy itt van már a színek hava. Ahogy körbenéz, a távolban lát elvétve lombhullató fákat, amelyek már egyre több színben pompáznak.
Kissé megdermedt végtagjait megmozgatja, hogy elmúljék a didergés, majd maga elé mered és mint egy sötét árnyék, valami a tudatára telepszik.
Az éjszakája nem volt megnyugtató, hiszen álmok, sötét álmok gyötörték meg, szinte váratlanul, minden ok nélkül. Elméjében villanásszerű emlékfoszlányok jelentkeznek.
~Éjszaka van. De valahonnan fény világít. Agyagfal. Egy ház fala. Idegen lüktetés, félelem. Valaki nehezen lélegzik. Lehet én vagyok. De mégsem. Csuhába bújtatott kar nyúl a fal felé. A kezében nincs semmi. De valamit felír a falra. XU. XU A. Vagy valami ilyesmi.~
Emlékezése terhesnek tűnik önmagának, már mocorogna, de nem bír, mintha valami a földhöz cövekelné. Hirtelen meredéséből feleszmél, amikor egy éles hangú madár, csivitelve elviharzik felette és tudatosodik benne, hogy korog a gyomra. Emlékeit most félretolja tudatából, de nem tud szabadulni attól a szinte irtózatos érzéstől, amit az álmában érzett.*
-Arthenior nincs messze. A fogadóban rendezhetem gondolataimat.
*Azzal elindul a város felé, maga mögött hagyva Mil'OChass épülő telepét. Ismét megmozgatja végtagjait és egész testét, bár semmi szükség nincs erre, ha csak azért, hogy lerázza magáról az éjszaka sötétjét. Jobb tenyerével végig simít arcán, homlokától az állkapcsáig és mély lélegzetet véve bandukol tovább az úton Arthenior felé.*
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.05 12:01:21
*Roth arra ébred, hogy kialvatlan, inkább fáradtabb, mint volt előző nap. Kissé didereg, hiszen az éjszakák már hosszabbodnak, hűvösödnek az éjjelek és ez azt jelenti, hogy itt van már a színek hava. Ahogy körbenéz, a távolban lát elvétve lombhullató fákat, amelyek már egyre több színben pompáznak.
Kissé megdermedt végtagjait megmozgatja, hogy elmúljék a didergés, majd maga elé mered és mint egy sötét árnyék, valami a tudatára telepszik.
Az éjszakája nem volt megnyugtató, hiszen álmok, sötét álmok gyötörték meg, szinte váratlanul, minden ok nélkül. Elméjében villanásszerű emlékfoszlányok jelentkeznek.
~Éjszaka van. De valahonnan fény világít. Agyagfal. Egy ház fala. Idegen lüktetés, félelem. Valaki nehezen lélegzik. Lehet én vagyok. De mégsem. Csuhába bújtatott kar nyúl a fal felé. A kezében nincs semmi. De valamit felír a falra. XU. XU A. Vagy valami ilyesmi.~
Emlékezése terhesnek tűnik önmagának, már mocorogna, de nem bír, mintha valami a földhöz cövekelné. Hirtelen meredéséből feleszmél, amikor egy éles hangú madár, csivitelve elviharzik felette és tudatosodik benne, hogy korog a gyomra. Emlékeit most félretolja tudatából, de nem tud szabadulni attól a szinte irtózatos érzéstől, amit az álmában érzett.*
-Arthenior nincs messze. A fogadóban rendezhetem gondolataimat.
*Azzal elindul a város felé, maga mögött hagyva Mil'OChass épülő telepét. Ismét megmozgatja végtagjait és egész testét, bár semmi szükség nincs erre, ha csak azért, hogy lerázza magáról az éjszaka sötétjét. Jobb tenyerével végig simít arcán, homlokától az állkapcsáig és mély lélegzetet véve bandukol tovább az úton Arthenior felé.*
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.05 12:01:21
5390. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-05 11:46:19
Üzenet elküldve: 2019-10-05 11:46:19
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Sayqueves birtok//
//Mégse búcsú//
- Nem? Én ennyivel könnyen elvagyok egy napig is. Holnapig szerintem egy falat sem fér belém.
*Cseppet sem veszi zokon, hogy Learon kiszolgálja magát, és egyszerűen elemeli Lynácska tányérjáról a maradékot. Sőt, kifejezetten örül, hogy nem vész kárba egy falat sem. Gondolkodik is, hogy ilyen célból lehet jó lenne egy kutyus, vagy egy disznó a ház tájékán. Szívesen foglalkozna velük. Csirkéket és kacsákat mindenesetre mindenképpen szeretne, de mindezek csak később lesznek, majd miután kitanulta az orvoslás, és a mágia fortélyait.*
- Én sem. Legalább nem vész kárba.
*Mosolyogva biccent a férfinak, miközben türelmesen várja, hogy befejezze az evést, közben persze lábait lógatja elfoglaltság gyanánt.*
- Örülök neki. Meg annak is, ha ízlett. Máris nyugodtabb vagyok, hogy nem mész el éhesen, és szomjasan, Learon bácsi.
*A kérdésre, hogy most mi lesz, csak nagyokat pislog. Pár pillanat után végül megérti, hogy Learon mire céloz. Közben ő is feláll az asztaltól, és hanyagul, csak úgy septében összepakolja az asztalra hordott holmikat.*
- Szerintem hagyom, hogy még erősödjön. De mit szólnál, ha adnál neki nevet? Olyasmit mint a Fachuta, nekem az nagyon tetszik.
*Betolja maga után a székét, de egyelőre nem kezd el pakolni, mert illő módon el akar köszönni Learontól.*
- Akkor majd írok neked levelet, és remélem hamarosan viszont látlak téged. Kikísérjelek, Learon bácsi?
//Mégse búcsú//
- Nem? Én ennyivel könnyen elvagyok egy napig is. Holnapig szerintem egy falat sem fér belém.
*Cseppet sem veszi zokon, hogy Learon kiszolgálja magát, és egyszerűen elemeli Lynácska tányérjáról a maradékot. Sőt, kifejezetten örül, hogy nem vész kárba egy falat sem. Gondolkodik is, hogy ilyen célból lehet jó lenne egy kutyus, vagy egy disznó a ház tájékán. Szívesen foglalkozna velük. Csirkéket és kacsákat mindenesetre mindenképpen szeretne, de mindezek csak később lesznek, majd miután kitanulta az orvoslás, és a mágia fortélyait.*
- Én sem. Legalább nem vész kárba.
*Mosolyogva biccent a férfinak, miközben türelmesen várja, hogy befejezze az evést, közben persze lábait lógatja elfoglaltság gyanánt.*
- Örülök neki. Meg annak is, ha ízlett. Máris nyugodtabb vagyok, hogy nem mész el éhesen, és szomjasan, Learon bácsi.
*A kérdésre, hogy most mi lesz, csak nagyokat pislog. Pár pillanat után végül megérti, hogy Learon mire céloz. Közben ő is feláll az asztaltól, és hanyagul, csak úgy septében összepakolja az asztalra hordott holmikat.*
- Szerintem hagyom, hogy még erősödjön. De mit szólnál, ha adnál neki nevet? Olyasmit mint a Fachuta, nekem az nagyon tetszik.
*Betolja maga után a székét, de egyelőre nem kezd el pakolni, mert illő módon el akar köszönni Learontól.*
- Akkor majd írok neked levelet, és remélem hamarosan viszont látlak téged. Kikísérjelek, Learon bácsi?
5389. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-04 14:38:29
Üzenet elküldve: 2019-10-04 14:38:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
*Orrát egyre jobban izgatja a szokatlan levegő. Talán ha nem lenne tudatában hogy nem sokára messze maga mögött hagyhatja a várost, akkor nem zavarná ennyire a dolog. Legalább talált plusz egy indokot, hogy miért siessen Mil'ochassba. A Bestia kaparássza tiltakozva kaparássza az agya hátsó részét.*
~Vajon érzi, ahogy közeleg a vége? Vagy a sajátomat jelzi?~
5388. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-03 19:09:38
Üzenet elküldve: 2019-10-03 19:09:38
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd élete//
*A napsütés gyorsan mély álomba ringatja. Álmában épp játszik a hangszerén. Szép nyári idő, Arthenior főterén játszik, és épp az ork háborúk idejéről énekel. Elég nagy sikert arat, de nem tudja kiélvezni, mert felkelti egy hangos ordibálás. Lassan nyitja ki egyik szemét, alvó pozícióján egyáltalán nem változtatva.*
-Mi az?
*Mikor meglátja, hogy két nő áll előtte, gyorsan felébred és mosoly szökik az arcára. Ülő helyzetbe húzza fel magát és kezeivel kitámasztja magát.*
-Jó napot hölgyeim. Mit óhajtanak eme szép...khm...akarom mondani szerény bárdtól?
*Most időt szakít arra, hogy gyorsan átvizsgálja a nőket. Az egyik alacsony, zöld ruhában. A másik elég magas, innen lentről nézve talán épp akkora lehet, mint ő maga és festések vannak az arcán, és ami még feltűnő neki az a lándzsa.*
*A napsütés gyorsan mély álomba ringatja. Álmában épp játszik a hangszerén. Szép nyári idő, Arthenior főterén játszik, és épp az ork háborúk idejéről énekel. Elég nagy sikert arat, de nem tudja kiélvezni, mert felkelti egy hangos ordibálás. Lassan nyitja ki egyik szemét, alvó pozícióján egyáltalán nem változtatva.*
-Mi az?
*Mikor meglátja, hogy két nő áll előtte, gyorsan felébred és mosoly szökik az arcára. Ülő helyzetbe húzza fel magát és kezeivel kitámasztja magát.*
-Jó napot hölgyeim. Mit óhajtanak eme szép...khm...akarom mondani szerény bárdtól?
*Most időt szakít arra, hogy gyorsan átvizsgálja a nőket. Az egyik alacsony, zöld ruhában. A másik elég magas, innen lentről nézve talán épp akkora lehet, mint ő maga és festések vannak az arcán, és ami még feltűnő neki az a lándzsa.*
5387. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-03 11:42:37
Üzenet elküldve: 2019-10-03 11:42:37
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd élete//
*Szinte kocogva halad előre, dárdáját markában szorítva, azzal is lendületet adva saját magának. Nem telik el sok idő, hogy megpillantson egy aprócska lányt, ahogy kíváncsian egy fêrfi felé magasodva bámészkodó. ~Tán szerelmesek? Fiatalság.~ Gondolja, miközben lassít léptein, és sétává alakul az erőltetett menet. Nem tudja, hogy tényleg együtt vannak-e, vagy csak valami egészen más dolog van a háttérben, így oda sétál a kettőshöz.*
-'Napot. Ez él még?
*Kérdi a lánytól szemérmetlenül, minden illemtudást mellőzve. Dárdája fa végével meg is bökdösi a férfi testét óvatosan, mindenféle bántó szándék nélkül, s hangosan rákiált.*
-Megesznek a vaddisznók, ember.
*S közben hangos nevetésben tör ki. Ha alszik, és netalán felkelne, biztosan furcsa látványban lehet része, hogy két hölgy áll felette furcsa tekintettel. Legalábbis Dreatrya biztosan.*
*Szinte kocogva halad előre, dárdáját markában szorítva, azzal is lendületet adva saját magának. Nem telik el sok idő, hogy megpillantson egy aprócska lányt, ahogy kíváncsian egy fêrfi felé magasodva bámészkodó. ~Tán szerelmesek? Fiatalság.~ Gondolja, miközben lassít léptein, és sétává alakul az erőltetett menet. Nem tudja, hogy tényleg együtt vannak-e, vagy csak valami egészen más dolog van a háttérben, így oda sétál a kettőshöz.*
-'Napot. Ez él még?
*Kérdi a lánytól szemérmetlenül, minden illemtudást mellőzve. Dárdája fa végével meg is bökdösi a férfi testét óvatosan, mindenféle bántó szándék nélkül, s hangosan rákiált.*
-Megesznek a vaddisznók, ember.
*S közben hangos nevetésben tör ki. Ha alszik, és netalán felkelne, biztosan furcsa látványban lehet része, hogy két hölgy áll felette furcsa tekintettel. Legalábbis Dreatrya biztosan.*
5386. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-03 06:03:28
Üzenet elküldve: 2019-10-03 06:03:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd élete//
*Szép napsütéses nap van. A szellő is csak enyhe fuvallatként szeli át a tájat. Lassan sétál az úton Arthenior felé. Az ebéd idő közeledtét már gyomra is érzi, habár a korgás nem hangos, de azért a gyomra kéri az ebédet. Ettől azért még nem rohan a városba. Abban biztos, hogy találni fog egy fogadót ahol ebédelhet, de az árban már nem biztos. A gondolataiba mélyedve sétál a város felé amikor meglát a fűben egy embert. Nem tudja, hogy miért fekszik a fűben, ezért odarohan, hogy megnézze nincs-e baj. Mikor odaér akkor látja, hogy a férfi csak alszik. Jól megnézi, hiszen kellemes külseje van.*
*Szép napsütéses nap van. A szellő is csak enyhe fuvallatként szeli át a tájat. Lassan sétál az úton Arthenior felé. Az ebéd idő közeledtét már gyomra is érzi, habár a korgás nem hangos, de azért a gyomra kéri az ebédet. Ettől azért még nem rohan a városba. Abban biztos, hogy találni fog egy fogadót ahol ebédelhet, de az árban már nem biztos. A gondolataiba mélyedve sétál a város felé amikor meglát a fűben egy embert. Nem tudja, hogy miért fekszik a fűben, ezért odarohan, hogy megnézze nincs-e baj. Mikor odaér akkor látja, hogy a férfi csak alszik. Jól megnézi, hiszen kellemes külseje van.*
5385. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-02 19:23:36
Üzenet elküldve: 2019-10-02 19:23:36
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd élete//
//Nyílt//
*Elhagyja a várost. Táborát nem messze a várostól hozza létre az út szélén. Leteríti köpenyét a fűbe, hogy rá tudjon feküdni. Amint kényelembe helyezte magát, leteszi maga mellé a hangszerét amelynek pántját a vállán hagyja, hogy ne tudják ellopni. Háton fekve, kezeit a feje alá téve, csukott szemmel élvezi a nap kellemes melegét. Az időjárás lassacskán egyre hidegebb lesz, úgyhogy örül ennek a kis melegnek. A nap melege gyorsan elálmosítja.*
//Nyílt//
*Elhagyja a várost. Táborát nem messze a várostól hozza létre az út szélén. Leteríti köpenyét a fűbe, hogy rá tudjon feküdni. Amint kényelembe helyezte magát, leteszi maga mellé a hangszerét amelynek pántját a vállán hagyja, hogy ne tudják ellopni. Háton fekve, kezeit a feje alá téve, csukott szemmel élvezi a nap kellemes melegét. Az időjárás lassacskán egyre hidegebb lesz, úgyhogy örül ennek a kis melegnek. A nap melege gyorsan elálmosítja.*
5384. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-02 13:40:44
Üzenet elküldve: 2019-10-02 13:40:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Milőcsegyházáról pónigolva vegyes saláta gondolatok furkálódnak az agykérge külső peremén.*
~Mindig is mondogatta ez a filú, hogy ha elíri aztat a színtet, akkor egyesűl az erűvel, vagy mi a szesz. Ej Mogrim ha tínyleg megcsinátad, akkor mírges leszek. Utánad megyek az erűbe vagy hova a kányába oszt kirántalak abbúl.~
*Mérges az öreg és nem akarna nyugodni. Szomorú is mer a fiú eltűnt és ez nem vallana az ebadtára. Az erdőben sarkantyúzza a lócsökevényt és meglódul Arthenior felé.*
~Jó kis hely lenne ez a Milőcsegyháza, jó elf meg embernípek lakják. Szükségük van egy pásztorra, mert níha úgy írzem elvesszett báránykák. Terelgetni köll őket valakinek, mer hát fiatalok oszt nincsen tapasztalatuk az íletbe.~
*Mindenki gondja rászakad az öregre és e mán sok neki. Mogrim eltűnik, de a Milőcsegyházi gyülekezetet is össze kellene fogni. Fogadott fia most valahogy jobban foglalkoztatja, mint bármi eddig. Szegény póniló meg van hajtva rendesen.*
- Gyííí csökevíííny gyííháá!
~Mindig is mondogatta ez a filú, hogy ha elíri aztat a színtet, akkor egyesűl az erűvel, vagy mi a szesz. Ej Mogrim ha tínyleg megcsinátad, akkor mírges leszek. Utánad megyek az erűbe vagy hova a kányába oszt kirántalak abbúl.~
*Mérges az öreg és nem akarna nyugodni. Szomorú is mer a fiú eltűnt és ez nem vallana az ebadtára. Az erdőben sarkantyúzza a lócsökevényt és meglódul Arthenior felé.*
~Jó kis hely lenne ez a Milőcsegyháza, jó elf meg embernípek lakják. Szükségük van egy pásztorra, mert níha úgy írzem elvesszett báránykák. Terelgetni köll őket valakinek, mer hát fiatalok oszt nincsen tapasztalatuk az íletbe.~
*Mindenki gondja rászakad az öregre és e mán sok neki. Mogrim eltűnik, de a Milőcsegyházi gyülekezetet is össze kellene fogni. Fogadott fia most valahogy jobban foglalkoztatja, mint bármi eddig. Szegény póniló meg van hajtva rendesen.*
- Gyííí csökevíííny gyííháá!
5383. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-02 08:26:50
Üzenet elküldve: 2019-10-02 08:26:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sayqueves birtok//
//Mégse búcsú//
*Ahogy elnézi Learon a lányt, aki olyan gyorsan eszik, hogy majd megfullad, kicsit magára is emlékezteti még gyermekkorából, amikor még nem tudta, hogy felesleges a kapkodás, hiszen mindennek eljön az ideje egyszer és akkor sokkal jobb lesz, mintha siettették volna. Mosolyogva kortyolgatja a teát és harapja a kenyeret mindaddig amíg Lyna nem végez. Amikor a lány figyelme átterelődik a madárra, a mágus is odanéz.* ~Szerencsés flótás vagy te galamb! Nem mindenkinek adatik meg, hogy ilyen kedves gondozója legyen! De hát mit tudhatod te, hogy milyen a szépség és a kedvesség? Te csak egy madár vagy!~ *Nem mintha ez becsmérlés lenne, de a pásztor szemében a madarak nem túl okos élőlények. Ugyanolyan tiszteletreméltók, de cseppet sem okosak. Nem lehet velük úgy beszélgetni, mint mondjuk egy kecskével vagy egy kutyával.*
-Hát ez nem volt sok! *Neveti el magát a férfi és mivel láthatóan tényleg nem bírja már megenni a maradékot a lányka, Learon egyszerűen elemeli a szelet kenyeret és nekilát.*
-Nem szeretem, ha maradék van az asztalon! *Mosolyog a lányra.*
-Ez ilyen otthonról hozott szokás. *Vonja meg a vállát és gyorsan eltűnik benne a fél szelet kenyér és már az ő tányérja is üres, ahogy a tea is elfogyott.*
-Persze, hogy elég! Bőven elég! *Nem szokott egyszerre ennyit enni. Utoljára, amikor nem pár falatot evett, az Trodd házépítésén volt, de akkor jó meg lett szedve a tányérja a pásztor gulyásával.* ~Szinte olyan jó, mint amit a farkas koma főz! Persze, mit is várjon az ember egy pásztortól, ha nem a legjobb bográcsot?~
-Nos, Lynácska, akkor most mi lesz? *Kel fel az asztaltól a férfi, és láthatóan nem akar tovább zavarni. Nem tudja végül a lányka mire jutott a galamb ügyében, úgyhogy mielőtt távozna, még vár a búcsúszóra, vagy maradásra.*
//Mégse búcsú//
*Ahogy elnézi Learon a lányt, aki olyan gyorsan eszik, hogy majd megfullad, kicsit magára is emlékezteti még gyermekkorából, amikor még nem tudta, hogy felesleges a kapkodás, hiszen mindennek eljön az ideje egyszer és akkor sokkal jobb lesz, mintha siettették volna. Mosolyogva kortyolgatja a teát és harapja a kenyeret mindaddig amíg Lyna nem végez. Amikor a lány figyelme átterelődik a madárra, a mágus is odanéz.* ~Szerencsés flótás vagy te galamb! Nem mindenkinek adatik meg, hogy ilyen kedves gondozója legyen! De hát mit tudhatod te, hogy milyen a szépség és a kedvesség? Te csak egy madár vagy!~ *Nem mintha ez becsmérlés lenne, de a pásztor szemében a madarak nem túl okos élőlények. Ugyanolyan tiszteletreméltók, de cseppet sem okosak. Nem lehet velük úgy beszélgetni, mint mondjuk egy kecskével vagy egy kutyával.*
-Hát ez nem volt sok! *Neveti el magát a férfi és mivel láthatóan tényleg nem bírja már megenni a maradékot a lányka, Learon egyszerűen elemeli a szelet kenyeret és nekilát.*
-Nem szeretem, ha maradék van az asztalon! *Mosolyog a lányra.*
-Ez ilyen otthonról hozott szokás. *Vonja meg a vállát és gyorsan eltűnik benne a fél szelet kenyér és már az ő tányérja is üres, ahogy a tea is elfogyott.*
-Persze, hogy elég! Bőven elég! *Nem szokott egyszerre ennyit enni. Utoljára, amikor nem pár falatot evett, az Trodd házépítésén volt, de akkor jó meg lett szedve a tányérja a pásztor gulyásával.* ~Szinte olyan jó, mint amit a farkas koma főz! Persze, mit is várjon az ember egy pásztortól, ha nem a legjobb bográcsot?~
-Nos, Lynácska, akkor most mi lesz? *Kel fel az asztaltól a férfi, és láthatóan nem akar tovább zavarni. Nem tudja végül a lányka mire jutott a galamb ügyében, úgyhogy mielőtt távozna, még vár a búcsúszóra, vagy maradásra.*
5382. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-01 20:42:41
Üzenet elküldve: 2019-10-01 20:42:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Séta hazafelé//
*Laurentita szemei szinte ragyognak, mikor az utazásról kérdezgeti. Természetesen Fräd erre készséggel felel.*
-Nem sok felé, de az tartalmas volt. *A hajóutakról számol be, amelyeket a wegtoreni partokhoz tartzozó kikötőben, a tengeren és egy-két szigeten élt meg.*
-Főként a hajóval kapcsolatos, sósvízi kalansjaim voltak. *Kicsit felfelé néz, felidézve a szép emlékeket.* Képzeljen el egy gyönyörű naplementét! A vízfelszín aranyos fényben lubickol, ez a kettő szinte egymásba fonódik és feloldódik. Az idilli tükröt csupán a nap kiemelkedő, sárga dombja töri meg, néhány sziget kékesnek ható sziluettje és a rakoncátlan delfinek. Sok szigeten megálltunk, fegyvereket adtunk nekik, luxuscikkekért cserébe. A kereskedelmi vonalaimkat jobban kedveltem a harciasaknál. *Azzal becsukja a szemét és egy nagyot lélegzik be.*
-Még mindig él az emlékeimben a sós levegő finom illata és a sirályok kedves harsogása. Egy tengerész gyakran furulyázott a fedélzeten és ez az egész... *A nő felé fordul és önkéntelenül, egyesek szerint rossz szokásához híven, hasonlítgatni kezd.*
-Legalább olyan csodálatos volt, mint kegyed. Az igéző barna szemek és haj, az ízléses megjelenés. Az ápolt külső és a kedves jellem. Akárcsak maga a víz. Nyugodt és éltető. *Majd észreveszi magát és kínosan leáll, mielőtt bajt okozhatna. Nem szándékozik zavarba hozni a hosszúéletűt, de ez ellen nem tehet. Ekkor azonban egy sokkal szomorúbb történetet mesél el az elf. A lázadásról hallottakra muszáj reagálnia.*
-A lényeg, hogy túlélték! Most már minden rendben van! *Próbálja mosollyal, de megértést sugárzó arccal támogatni a nőt. Egy ház sziluettje tűnik fel a távolban és Laurentitia jelzi, hogy ez bizony az úti cél. Frädricus szája tátva marad.*
-Ez... óriási... *Jelzi egyedüli gondolatait és közeledik a Szarvasliget felé.*
*Laurentita szemei szinte ragyognak, mikor az utazásról kérdezgeti. Természetesen Fräd erre készséggel felel.*
-Nem sok felé, de az tartalmas volt. *A hajóutakról számol be, amelyeket a wegtoreni partokhoz tartzozó kikötőben, a tengeren és egy-két szigeten élt meg.*
-Főként a hajóval kapcsolatos, sósvízi kalansjaim voltak. *Kicsit felfelé néz, felidézve a szép emlékeket.* Képzeljen el egy gyönyörű naplementét! A vízfelszín aranyos fényben lubickol, ez a kettő szinte egymásba fonódik és feloldódik. Az idilli tükröt csupán a nap kiemelkedő, sárga dombja töri meg, néhány sziget kékesnek ható sziluettje és a rakoncátlan delfinek. Sok szigeten megálltunk, fegyvereket adtunk nekik, luxuscikkekért cserébe. A kereskedelmi vonalaimkat jobban kedveltem a harciasaknál. *Azzal becsukja a szemét és egy nagyot lélegzik be.*
-Még mindig él az emlékeimben a sós levegő finom illata és a sirályok kedves harsogása. Egy tengerész gyakran furulyázott a fedélzeten és ez az egész... *A nő felé fordul és önkéntelenül, egyesek szerint rossz szokásához híven, hasonlítgatni kezd.*
-Legalább olyan csodálatos volt, mint kegyed. Az igéző barna szemek és haj, az ízléses megjelenés. Az ápolt külső és a kedves jellem. Akárcsak maga a víz. Nyugodt és éltető. *Majd észreveszi magát és kínosan leáll, mielőtt bajt okozhatna. Nem szándékozik zavarba hozni a hosszúéletűt, de ez ellen nem tehet. Ekkor azonban egy sokkal szomorúbb történetet mesél el az elf. A lázadásról hallottakra muszáj reagálnia.*
-A lényeg, hogy túlélték! Most már minden rendben van! *Próbálja mosollyal, de megértést sugárzó arccal támogatni a nőt. Egy ház sziluettje tűnik fel a távolban és Laurentitia jelzi, hogy ez bizony az úti cél. Frädricus szája tátva marad.*
-Ez... óriási... *Jelzi egyedüli gondolatait és közeledik a Szarvasliget felé.*
5381. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-01 19:21:03
Üzenet elküldve: 2019-10-01 19:21:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Séta hazafelé//
- Ne... nem érdekes. *hebegi zavartan, ahogy igyekszik Frädet biztosítani róla, bár elég sokkoló volt, amit hallott, azért nem zaklatta fel annyira a történet, mint amennyire a férfi gondolhatja. Ennek ellenére nem bánja, hogy másfele terelődik a szó*
- Ó, ezek szerint szeret utazni? Merrefelé járt még? *csillan fel a szeme a gondolatra, hogy valamiféle kíváncsi kalandorral van dolga, hisz ez az egyetlen, amit kicsit hiányol jelenlegi életéből, a világ többi részének megismerése*
- Érdekes város lehet, az biztos... *jegyzi meg tűnődve a Pirtianessel kapcsolatban hallottakról*
- Ugye? *pillant mosolyogva a szökőkútra, mikor a főtérre érnek, örömmel látva, hogy Fräd is legalább annyira élvezi a látványt, mint ő* Nem tudom pontosan, de azt hiszem, valamiféle mágia működteti... *próbál legjobb tudása szerint válaszolni a kérdésre, bár ebben a témában sem mondható igazán szakértőnek. Nem maradhatnak azonban sokáig, hiába a szép környék, lassan kénytelenek maguk mögött hagyni Artheniort*
- Sajnálom, de azt hiszem, ebben nem igazán tudok a segítségére lenni, ugyanis én se itt nőttem fel. Egy közeli kis faluban, Vadászlakon születtem és nevelkedtem, alig pár hónapja jártam először Artheniorban. *ismeri be, hogy bár lenyűgözi a város, valójában igencsak keveset tud róla*
- Hát, ahogy gondolja... *hagyja rá nevetve Frädre a lovaglás kérdését, ő igazán nem akarja erőltetni, ha a férfi ennyire tiltakozik ellene, de az ajánlata természetesen továbbra is áll, ha bármikor meggondolná magát*
- Ez... öhm... kedves. *vörösödik el kissé a bók hallatán. Bár nem ezért említette meg a kúriát, jól esik neki, hogy Fräd ezt gondolja róla*
- Jelen voltam, épp nem sokkal azelőtt érkeztem. *bólint csendesen a lázadás kérdésére* Megrázó volt látni, milyen hamar képes megváltozni minden... az egyik pillanatban még békésen beszélgettünk, a másik pillanatban meg már a pincében bujkáltunk és az életünkért rettegtünk. Nem sokon múlt, hogy végül tényleg ott ne maradjunk, de szerencsére sikerült nagyjából épségben kijutnunk, bár utána is menekülnünk kellett... *idézi fel az eseményeket. Nem könnyű erről beszélnie, legfőképp, mert a megrázó történések annyira összekavarodtak a fejében, hogy nehéz időrendbe tennie őket. Inkább az érzések és a hangulatok maradtak meg benne, amiket sohase szeretne többé átélni, ha csak egy mód van rá*
- Már mindjárt ott vagyunk! *rázza meg magát kissé, ahogy próbál kiszabadulni a múlt emlékeinek bűvköréből* Ott, az az! Látja? *mutat a távolban egy kis sötét foltra, mely ahogy közelebb haladnak hozzá, lassan egy ház formáját kezdi ölteni.*
- Ne... nem érdekes. *hebegi zavartan, ahogy igyekszik Frädet biztosítani róla, bár elég sokkoló volt, amit hallott, azért nem zaklatta fel annyira a történet, mint amennyire a férfi gondolhatja. Ennek ellenére nem bánja, hogy másfele terelődik a szó*
- Ó, ezek szerint szeret utazni? Merrefelé járt még? *csillan fel a szeme a gondolatra, hogy valamiféle kíváncsi kalandorral van dolga, hisz ez az egyetlen, amit kicsit hiányol jelenlegi életéből, a világ többi részének megismerése*
- Érdekes város lehet, az biztos... *jegyzi meg tűnődve a Pirtianessel kapcsolatban hallottakról*
- Ugye? *pillant mosolyogva a szökőkútra, mikor a főtérre érnek, örömmel látva, hogy Fräd is legalább annyira élvezi a látványt, mint ő* Nem tudom pontosan, de azt hiszem, valamiféle mágia működteti... *próbál legjobb tudása szerint válaszolni a kérdésre, bár ebben a témában sem mondható igazán szakértőnek. Nem maradhatnak azonban sokáig, hiába a szép környék, lassan kénytelenek maguk mögött hagyni Artheniort*
- Sajnálom, de azt hiszem, ebben nem igazán tudok a segítségére lenni, ugyanis én se itt nőttem fel. Egy közeli kis faluban, Vadászlakon születtem és nevelkedtem, alig pár hónapja jártam először Artheniorban. *ismeri be, hogy bár lenyűgözi a város, valójában igencsak keveset tud róla*
- Hát, ahogy gondolja... *hagyja rá nevetve Frädre a lovaglás kérdését, ő igazán nem akarja erőltetni, ha a férfi ennyire tiltakozik ellene, de az ajánlata természetesen továbbra is áll, ha bármikor meggondolná magát*
- Ez... öhm... kedves. *vörösödik el kissé a bók hallatán. Bár nem ezért említette meg a kúriát, jól esik neki, hogy Fräd ezt gondolja róla*
- Jelen voltam, épp nem sokkal azelőtt érkeztem. *bólint csendesen a lázadás kérdésére* Megrázó volt látni, milyen hamar képes megváltozni minden... az egyik pillanatban még békésen beszélgettünk, a másik pillanatban meg már a pincében bujkáltunk és az életünkért rettegtünk. Nem sokon múlt, hogy végül tényleg ott ne maradjunk, de szerencsére sikerült nagyjából épségben kijutnunk, bár utána is menekülnünk kellett... *idézi fel az eseményeket. Nem könnyű erről beszélnie, legfőképp, mert a megrázó történések annyira összekavarodtak a fejében, hogy nehéz időrendbe tennie őket. Inkább az érzések és a hangulatok maradtak meg benne, amiket sohase szeretne többé átélni, ha csak egy mód van rá*
- Már mindjárt ott vagyunk! *rázza meg magát kissé, ahogy próbál kiszabadulni a múlt emlékeinek bűvköréből* Ott, az az! Látja? *mutat a távolban egy kis sötét foltra, mely ahogy közelebb haladnak hozzá, lassan egy ház formáját kezdi ölteni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579