Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 184 (3661. - 3680. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3680. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-24 22:09:38
Üzenet elküldve: 2018-05-24 22:09:38
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás//
*Végre befejezik egymás gyapálását, meg szurkálását meg... meg még ki tudja mit, Relild nem is figyelt. Nem is érdekelte. Nem is az ő dolga. Ő csak ki akar jutni ebből a mocsárból, meg akarja keresni azt a valamit, ami kell a mestereknek, és vissza akar menni hozzájuk.
De hol keresse? Mit keressen? Azt mondták, azt kell megkeresnie, ami nincs meg Relildnek, de hát neki szinte semmije sincs! Meg kellene gazdagodnia? De hát a mesterek azt mondták, hogy az arany nem számít. Akkor az sem számít, amit rajta lehet venni. Akkor... akkor saját magának kellene mindent megcsinálnia, amii gazdaggá teszi? De hát azt hogy csinálja? Nem tud szőni, nem ért a földekhez, meg az állatokhoz...*
~Nem is hiszem el!~
*Miközben ezen agyal, kiérnek a mocsárból. Észre sem veszi, annyira elkalandozik, egyszer csak van mocsár, aztán már nincs mocsár.
Megállnak egy tanyánál, Relild pedig leszáll a lóról.*
- Köszönöm szépen!
*Mondja a fura társaságnak, majd szépen megcirógatja a lovat, ahogyan ígérte gondolatban neki, mert egyébbel nem tud fizetni.
Éhes is, szomjas is de nincs semmi amit egyen, vagy igyon. Álmos is, a vihart sem szereti, ezért gyorsan ki is dől, ahogyan az egy óriástól illik, és ha valaki nem kelti fel, valószínűleg elég sokáig fogja húzni a lóbőrt.*
*Végre befejezik egymás gyapálását, meg szurkálását meg... meg még ki tudja mit, Relild nem is figyelt. Nem is érdekelte. Nem is az ő dolga. Ő csak ki akar jutni ebből a mocsárból, meg akarja keresni azt a valamit, ami kell a mestereknek, és vissza akar menni hozzájuk.
De hol keresse? Mit keressen? Azt mondták, azt kell megkeresnie, ami nincs meg Relildnek, de hát neki szinte semmije sincs! Meg kellene gazdagodnia? De hát a mesterek azt mondták, hogy az arany nem számít. Akkor az sem számít, amit rajta lehet venni. Akkor... akkor saját magának kellene mindent megcsinálnia, amii gazdaggá teszi? De hát azt hogy csinálja? Nem tud szőni, nem ért a földekhez, meg az állatokhoz...*
~Nem is hiszem el!~
*Miközben ezen agyal, kiérnek a mocsárból. Észre sem veszi, annyira elkalandozik, egyszer csak van mocsár, aztán már nincs mocsár.
Megállnak egy tanyánál, Relild pedig leszáll a lóról.*
- Köszönöm szépen!
*Mondja a fura társaságnak, majd szépen megcirógatja a lovat, ahogyan ígérte gondolatban neki, mert egyébbel nem tud fizetni.
Éhes is, szomjas is de nincs semmi amit egyen, vagy igyon. Álmos is, a vihart sem szereti, ezért gyorsan ki is dől, ahogyan az egy óriástól illik, és ha valaki nem kelti fel, valószínűleg elég sokáig fogja húzni a lóbőrt.*
3679. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-24 19:49:08
Üzenet elküldve: 2018-05-24 19:49:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás//
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu, Adokul//
*Összehúzott szemmel les ki Seles háta mögül, de a hűvös, párás menetszél hamar könnyesre csípi a szemét, így jobbnak látja fedezékben maradni. Rábízza magát Selesre, nem mintha túl sok választása lenne a lovon zötykölődve.
Most, hogy kicsit tisztábban lát, furdalja a kíváncsiság, Lyz miért hozta magával.* ~Akár meg is ölhettek volna. Akár...~ *Ez a gondolat az érkezésükig motoz a fejében.*
A lóról leszállást követően mindenfajta bűntudat nélkül issza ki a lány kulacsát, majd megtörli száját és hálásan adja vissza. A lány tekintetéből sugárzik a meleg kedvesség és van benne valami őszinte... emberiesség. Legalábbis így látja, mikor egy pillanatra felszegi fejét.*
-Én...Sajnálom. *Csak ennyit tud mondani leszegett fejjel, nehogy újra találkozzon a tekintetük.
Isqeha is csatlakozik, és nem rest az ő kulacsát is meghúzni. Valóban elég szomjas volt, érthetetlen, miért nem tűnt ez fel akkor.*
-Köszönöm. *Nyújtja vissza a félig üres tömlőt, miközben a férfi tekintetét keresi. Kezével több-kevesebb sikerrel letörli lábáról az alvadt vért, de jó adagot sikerül elkennie.*
-Hoppá.
*Törli meg kezét a fűben, de mire felnéz, Isq már sehol.
Miközben Seles és Isq tüzet gyújtanak és köré gyűlnek, egy kicsit odébb telepszik le, néhány lábnyira a többiektől. Állát térdére támasztva hallgatja őket, ha kérdezik, készséggel, de tömören válaszol. Egyértelmű, hogy nem itt és nem most fogják számon kérni rajta a történteket.
Szép lassan leragadnak szemei, a bódító meleg és a többiek duruzsolása megnyugtatja. Hátradőlve a kemény, poros fapadlón elnyomja hamar az álom.*
A hozzászólás írója (Annulien Raenelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.24 19:54:40
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu, Adokul//
*Összehúzott szemmel les ki Seles háta mögül, de a hűvös, párás menetszél hamar könnyesre csípi a szemét, így jobbnak látja fedezékben maradni. Rábízza magát Selesre, nem mintha túl sok választása lenne a lovon zötykölődve.
Most, hogy kicsit tisztábban lát, furdalja a kíváncsiság, Lyz miért hozta magával.* ~Akár meg is ölhettek volna. Akár...~ *Ez a gondolat az érkezésükig motoz a fejében.*
A lóról leszállást követően mindenfajta bűntudat nélkül issza ki a lány kulacsát, majd megtörli száját és hálásan adja vissza. A lány tekintetéből sugárzik a meleg kedvesség és van benne valami őszinte... emberiesség. Legalábbis így látja, mikor egy pillanatra felszegi fejét.*
-Én...Sajnálom. *Csak ennyit tud mondani leszegett fejjel, nehogy újra találkozzon a tekintetük.
Isqeha is csatlakozik, és nem rest az ő kulacsát is meghúzni. Valóban elég szomjas volt, érthetetlen, miért nem tűnt ez fel akkor.*
-Köszönöm. *Nyújtja vissza a félig üres tömlőt, miközben a férfi tekintetét keresi. Kezével több-kevesebb sikerrel letörli lábáról az alvadt vért, de jó adagot sikerül elkennie.*
-Hoppá.
*Törli meg kezét a fűben, de mire felnéz, Isq már sehol.
Miközben Seles és Isq tüzet gyújtanak és köré gyűlnek, egy kicsit odébb telepszik le, néhány lábnyira a többiektől. Állát térdére támasztva hallgatja őket, ha kérdezik, készséggel, de tömören válaszol. Egyértelmű, hogy nem itt és nem most fogják számon kérni rajta a történteket.
Szép lassan leragadnak szemei, a bódító meleg és a többiek duruzsolása megnyugtatja. Hátradőlve a kemény, poros fapadlón elnyomja hamar az álom.*
A hozzászólás írója (Annulien Raenelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.24 19:54:40
3678. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-24 14:27:22
Üzenet elküldve: 2018-05-24 14:27:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás//
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu, Adokul//
//Tanya 1 tő Mezei Harmatka, 1 tő Ezüstcsörgő//
*Annu felkapaszkodik Seles mögé, és megindulnak, remélhetőleg Relild is tartja velük az iramot. Minél előbb menedékre kell találniuk! A szél egyre erősebben támad, Isqeha már-már újra hallani véli a baljós hollóvijjogást, de csak a szél tépi egyre gonoszabbul őket, a holló némán figyel a magasból, nagy szárnycsapásokkal keringve. Xot lehajolva begyűjt egy leszállingózó fekete tollat, a dolog nem kerüli el Isq figyelmét, Lyz arcán habozást lát, hogy biztosan maradjanak-e, még ennyit érzékel, aztán int nekik.
Megfordítja Shayennt ő is, és Selesék után ered.
Egyáltalán nem tetszik neki, hogy Lyz még itt akar maradni a romok között a feltámadó ítéletidőben, hogy bevégezzék a felderítést, de nem tud mit tenni: menni kell.
Úgyhogy nagyon megkönnyebbül, amikor kisvártatva a szőke elf lány a többiekkel együtt beéri őket!
Különös látványt nyújthatnak, ahogy hol lelassítva, az utat figyelve sietősen léptetnek, hol ügetnek, a mocsárból kifelé már vágtáznak az alkonyatban, a két összekapaszkodó szőke elf, elöl Lyz a lobogó hajával, Seles, Annuval a háta mögött, Relild az óriás termetével Shen lován, Isq a feketetarkát biztatva, Xotara a hátrasunyt füllel vágtázó Kajtáron.
Még a zivatar kitörése előtt el kell érjék a tanyát!
Még szerencse, hogy időben észreveszik Lyz intését, és még jóval Odakul előtt lelassít a csapat. A többiekhez hasonlóan ő is az utolsó pillanatban ismer fel az előttük kibontakozó alakban egy szakállas, magányosan pipázó törpét, az is hasonló meglepődéssel néz rájuk. A félvér egy pillanatra meg is áll, visszafogva Shayennt, de Lyz továbbinti őket a kezdődő viharban. Ők megállnak mellette Xotarával. Így Isqeha szófogadóan újra vágtára fogja. ~Xotara maga mögé veheti, ha velünk tart.~ gondolja, de aztán csak az útra figyel a szélben, és Annu hátára valahol előtte, Seles mögött. ~Már nincsen messze az erdő széle. Valahol itt kell lennie.~ Seles pedig valami hatodik érzékkel egyenesen a valaha láthatóan lakott, de most már romos tanyához vezérli őket, Isqeha megkönnyebbülésére. Itt talán átvészelhetik az éjszakát még így is, hogy a zivatar bármelyik pillanatban kitörhet.
Először a fedeles kosarat és a nyeregtáskákat menti, és azoknak keres helyet odabent.
Seles fáért indul, Isqeha pedig Annu felé fordul minden figyelmével.*
- Itt a víz. *kínálja oda most már harmadjára a kulacsot, és megvárja, ha a lány végre elfogadja és iszik.
Sárosak, mocskosak mindannyian, bár Annu közülük a legjobban, és megsebesült, a vízzel meg jobb egyelőre takarékoskodni: gyors megoldás kell. De ezt még meg kell beszélje Lyzzel.
Ha közben Lyzék is megérkeznek, megvárja míg lecihelődnek, ha kell segít a lovaknál. Aztán megmutatja Lyznek, hova tette le a Banya-féle pakkot az ellátmánnyal, és szól Annuról is.
Utána meg elmegy ő is, hogy segítsen Selesnek a fagyűjtésben.
Hát, az itt éjszakázásukat nem lehet valami ideálisnak nevezni. Szívesen hallgatna a tűznél történeteket, sőt akár játszana dallamokat a tűz fényében, beszélgetne a törpével, akit Xotara magával hozott a lován, felszedve a viharban, faggatná ki egy kicsit Relildet azokról az idióta mestereiről, akik kiküldték a lápba, de csapzott, fáradt, éhes, sáros, és csak annak tud örülni, hogy az őrült vihar nem érte őket kinn a lápon.
Úgyhogy részéről keres magának egy zugot, és miután megtömte a bendőjét, becsavarja magát a pokrócába, és nagyon hamar elalszik. Álmában hollók keringenek Vadvéd felett, nagy károgással, fekete csapatokban, aztán valahogy griffekké lesznek, és egyszer csak azt veszi észre, hogy griffháton ül, és próbálja nem szem elől veszíteni a szélviharban Annulient, aki Seles mögött kapaszkodik.
Izzadtan, kimerülten ébred.
Kióvakodik, nesztelenül, hogy a még alvókat ne verje fel, és körülnéz: hol is vannak. Na meg, hogy talál-e valami használhatót a környéken.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.24 14:37:28
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu, Adokul//
//Tanya 1 tő Mezei Harmatka, 1 tő Ezüstcsörgő//
*Annu felkapaszkodik Seles mögé, és megindulnak, remélhetőleg Relild is tartja velük az iramot. Minél előbb menedékre kell találniuk! A szél egyre erősebben támad, Isqeha már-már újra hallani véli a baljós hollóvijjogást, de csak a szél tépi egyre gonoszabbul őket, a holló némán figyel a magasból, nagy szárnycsapásokkal keringve. Xot lehajolva begyűjt egy leszállingózó fekete tollat, a dolog nem kerüli el Isq figyelmét, Lyz arcán habozást lát, hogy biztosan maradjanak-e, még ennyit érzékel, aztán int nekik.
Megfordítja Shayennt ő is, és Selesék után ered.
Egyáltalán nem tetszik neki, hogy Lyz még itt akar maradni a romok között a feltámadó ítéletidőben, hogy bevégezzék a felderítést, de nem tud mit tenni: menni kell.
Úgyhogy nagyon megkönnyebbül, amikor kisvártatva a szőke elf lány a többiekkel együtt beéri őket!
Különös látványt nyújthatnak, ahogy hol lelassítva, az utat figyelve sietősen léptetnek, hol ügetnek, a mocsárból kifelé már vágtáznak az alkonyatban, a két összekapaszkodó szőke elf, elöl Lyz a lobogó hajával, Seles, Annuval a háta mögött, Relild az óriás termetével Shen lován, Isq a feketetarkát biztatva, Xotara a hátrasunyt füllel vágtázó Kajtáron.
Még a zivatar kitörése előtt el kell érjék a tanyát!
Még szerencse, hogy időben észreveszik Lyz intését, és még jóval Odakul előtt lelassít a csapat. A többiekhez hasonlóan ő is az utolsó pillanatban ismer fel az előttük kibontakozó alakban egy szakállas, magányosan pipázó törpét, az is hasonló meglepődéssel néz rájuk. A félvér egy pillanatra meg is áll, visszafogva Shayennt, de Lyz továbbinti őket a kezdődő viharban. Ők megállnak mellette Xotarával. Így Isqeha szófogadóan újra vágtára fogja. ~Xotara maga mögé veheti, ha velünk tart.~ gondolja, de aztán csak az útra figyel a szélben, és Annu hátára valahol előtte, Seles mögött. ~Már nincsen messze az erdő széle. Valahol itt kell lennie.~ Seles pedig valami hatodik érzékkel egyenesen a valaha láthatóan lakott, de most már romos tanyához vezérli őket, Isqeha megkönnyebbülésére. Itt talán átvészelhetik az éjszakát még így is, hogy a zivatar bármelyik pillanatban kitörhet.
Először a fedeles kosarat és a nyeregtáskákat menti, és azoknak keres helyet odabent.
Seles fáért indul, Isqeha pedig Annu felé fordul minden figyelmével.*
- Itt a víz. *kínálja oda most már harmadjára a kulacsot, és megvárja, ha a lány végre elfogadja és iszik.
Sárosak, mocskosak mindannyian, bár Annu közülük a legjobban, és megsebesült, a vízzel meg jobb egyelőre takarékoskodni: gyors megoldás kell. De ezt még meg kell beszélje Lyzzel.
Ha közben Lyzék is megérkeznek, megvárja míg lecihelődnek, ha kell segít a lovaknál. Aztán megmutatja Lyznek, hova tette le a Banya-féle pakkot az ellátmánnyal, és szól Annuról is.
Utána meg elmegy ő is, hogy segítsen Selesnek a fagyűjtésben.
Hát, az itt éjszakázásukat nem lehet valami ideálisnak nevezni. Szívesen hallgatna a tűznél történeteket, sőt akár játszana dallamokat a tűz fényében, beszélgetne a törpével, akit Xotara magával hozott a lován, felszedve a viharban, faggatná ki egy kicsit Relildet azokról az idióta mestereiről, akik kiküldték a lápba, de csapzott, fáradt, éhes, sáros, és csak annak tud örülni, hogy az őrült vihar nem érte őket kinn a lápon.
Úgyhogy részéről keres magának egy zugot, és miután megtömte a bendőjét, becsavarja magát a pokrócába, és nagyon hamar elalszik. Álmában hollók keringenek Vadvéd felett, nagy károgással, fekete csapatokban, aztán valahogy griffekké lesznek, és egyszer csak azt veszi észre, hogy griffháton ül, és próbálja nem szem elől veszíteni a szélviharban Annulient, aki Seles mögött kapaszkodik.
Izzadtan, kimerülten ébred.
Kióvakodik, nesztelenül, hogy a még alvókat ne verje fel, és körülnéz: hol is vannak. Na meg, hogy talál-e valami használhatót a környéken.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.24 14:37:28
3677. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-24 13:36:34
Üzenet elküldve: 2018-05-24 13:36:34
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Veszélyes kiruccanás//
*Nem tud megfordulni, de hallja maga mögött, hogy Lyzék is utánuk indulnak. Elégedetten biccent.*
- Seles vagyok. *Seles éppen csak meghallja az elgyengült lány szavait, miközben azon igyekszik, hogy vízbe fulladás nélkül kivezesse a csapatot az ingoványból. Reméli, hogy Annu elég erővel képes kapaszkodni belé, mire elérik az erdőt, és abban is bízik, hogy ha le is esik a lány, a mögötte lovagló megáll még időben. Neki mindenesetre mindkét kezére szüksége van, mert nem a leggyakorlottabb lovas.
Útközben egy törpe bukkan fel, akit Seles gyakorlatilag tereptárgynak néz, míg meg nem közelítik. Hallja, hogy Lyzék gondoskodnak róla hátul, ezért ő is siet tovább. Szerencsére már nem kell messzire menniük, de az utat felismerni nem egyszerű, az ég morgása és a heves szél pedig nem akar segíteni a helyzeten. Meghallja Annu vízre vonatkozó szavait, és kicsit el is bizonytalanodik, meddig bírja még anélkül.*
- Tarts ki, Annu. *Mondja neki, de közben összpontosít. Úgy látja, és a nyeregből úgy is érzi, hogy az eddig cuppogós talaj egyre inkább veszít a nedvességéből, és nem sokkal rá már Cserfes patája fűcsomóra toppant. A ló is mintha örülne a hirtelen jött éghajlatváltozásnak, ügyesebben tör előre. A füvet pedig Seles legnagyobb örömére fák váltják fel, ahova már boldogan vágtat be. Innen már nincs is messze a hely, amelyet Lyz mondott.*
- Erre gyertek! *Kiált hátra, ha esetleg nem lenne mindenki számára egyértelmű, hogy a fák törzse között merre járhat. A tanyát annak idején használták, emiatt ösvényt is tapostak mellé, de mára már láthatóan rommá vált.*
~ Mint minden ezen a vidéken. Milyen különös. ~ *Töpreng Seles, de meg sem áll a düledező viskó kőfalaiig. Ott aztán kedvesen figyelmezteti Annut.*
- Megérkeztünk. *Mondja kedvesen a mögötte ülő lánynak, hogy elengedje, majd segít neki lekászálódni a lóról, amennyire erejéből telik, leülteti a fűbe, és azonnal kezébe nyomja a kulacsát.* Bocsáss meg, hogy megsértettem a lábad, nem volt szándékos. Isqeha mindjárt itt lesz, és kezeli a sérüléseidet. *Magyarázza neki, miközben a többieket várja, és lenyergeli a lovát, meg magához veszi íját. Innen úgy tűnik, a tető maradványa talán az eső elől is megvédi majd őket. Gyorsan el is indul száraz ágakat gyűjteni a tábortűzhöz a környéken, amíg még lehet. Közben fel-felnéz, hogy mindenki befutott-e épségben.*
*Nem tud megfordulni, de hallja maga mögött, hogy Lyzék is utánuk indulnak. Elégedetten biccent.*
- Seles vagyok. *Seles éppen csak meghallja az elgyengült lány szavait, miközben azon igyekszik, hogy vízbe fulladás nélkül kivezesse a csapatot az ingoványból. Reméli, hogy Annu elég erővel képes kapaszkodni belé, mire elérik az erdőt, és abban is bízik, hogy ha le is esik a lány, a mögötte lovagló megáll még időben. Neki mindenesetre mindkét kezére szüksége van, mert nem a leggyakorlottabb lovas.
Útközben egy törpe bukkan fel, akit Seles gyakorlatilag tereptárgynak néz, míg meg nem közelítik. Hallja, hogy Lyzék gondoskodnak róla hátul, ezért ő is siet tovább. Szerencsére már nem kell messzire menniük, de az utat felismerni nem egyszerű, az ég morgása és a heves szél pedig nem akar segíteni a helyzeten. Meghallja Annu vízre vonatkozó szavait, és kicsit el is bizonytalanodik, meddig bírja még anélkül.*
- Tarts ki, Annu. *Mondja neki, de közben összpontosít. Úgy látja, és a nyeregből úgy is érzi, hogy az eddig cuppogós talaj egyre inkább veszít a nedvességéből, és nem sokkal rá már Cserfes patája fűcsomóra toppant. A ló is mintha örülne a hirtelen jött éghajlatváltozásnak, ügyesebben tör előre. A füvet pedig Seles legnagyobb örömére fák váltják fel, ahova már boldogan vágtat be. Innen már nincs is messze a hely, amelyet Lyz mondott.*
- Erre gyertek! *Kiált hátra, ha esetleg nem lenne mindenki számára egyértelmű, hogy a fák törzse között merre járhat. A tanyát annak idején használták, emiatt ösvényt is tapostak mellé, de mára már láthatóan rommá vált.*
~ Mint minden ezen a vidéken. Milyen különös. ~ *Töpreng Seles, de meg sem áll a düledező viskó kőfalaiig. Ott aztán kedvesen figyelmezteti Annut.*
- Megérkeztünk. *Mondja kedvesen a mögötte ülő lánynak, hogy elengedje, majd segít neki lekászálódni a lóról, amennyire erejéből telik, leülteti a fűbe, és azonnal kezébe nyomja a kulacsát.* Bocsáss meg, hogy megsértettem a lábad, nem volt szándékos. Isqeha mindjárt itt lesz, és kezeli a sérüléseidet. *Magyarázza neki, miközben a többieket várja, és lenyergeli a lovát, meg magához veszi íját. Innen úgy tűnik, a tető maradványa talán az eső elől is megvédi majd őket. Gyorsan el is indul száraz ágakat gyűjteni a tábortűzhöz a környéken, amíg még lehet. Közben fel-felnéz, hogy mindenki befutott-e épségben.*
3676. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-20 22:18:45
Üzenet elküldve: 2018-05-20 22:18:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Valahogy nincs szerencséje, legalábbis így érzi, mivel végre egy városba érkezik és már is távoznia kell onnan, mert valami lázadás most tört ki, így nem biztonságos. Reméli rendeződik a helyzet és majd esélye nyílik megismerni jobban, nem csak a főteret sikerül megtekintenie.* ~Borzalmas, mik meg nem történnek.~
*Nem siet, elvégre a városon belül van a zavargás, így még nyugodtan sétálva is megmenekül előlük valószínűleg. Amúgy sincs semmi sem nála, aminek hasznát vehetnék.*
~Ha majd megengedhetem magamnak, biztos veszek majd egy pónit, de előtt kellene valami hangszer is...~
*Nagyon sóhajt, hosszú a lista mi mindent szeretne, na de mind közül a legfontosabb a hangszer, hisz csak azzal tud több pénz keresni, ha minden igaz.*
*Nem siet, elvégre a városon belül van a zavargás, így még nyugodtan sétálva is megmenekül előlük valószínűleg. Amúgy sincs semmi sem nála, aminek hasznát vehetnék.*
~Ha majd megengedhetem magamnak, biztos veszek majd egy pónit, de előtt kellene valami hangszer is...~
*Nagyon sóhajt, hosszú a lista mi mindent szeretne, na de mind közül a legfontosabb a hangszer, hisz csak azzal tud több pénz keresni, ha minden igaz.*
3675. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-20 18:31:14
Üzenet elküldve: 2018-05-20 18:31:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Aenae nyomában//
//Valea//
*A csuhás hiszi, hogy felesleges olyan dolgokért aggódni, amelyeken nem tud változtatni. Ez a jelenlegi helyzet is ilyen. Hiába aggódna most Aenae-ért, azon a tényen nem változtatna, hogy nem tudja megtalálni és a lehetőségeket számba véve hatalmas szerencsére volna szüksége, hogy megtalálja. Nehéz nem aggódni, de igyekszik megzabolázni érzelmeit, s mivel elég tapasztalt ebben a témában, menni is fog neki. Az aggodalom ott fészkel majd benne, nem felejti el az elkóborolt topázszeműt, de jelenleg tehetetlen, s ezért meg kell őriznie nyugalmát.
Mire ezek a gondolatok a pislantásnál is gyorsabban lezajlanak benne, máris megkönnyebbül, sóhajtva engedi ki a feszültséget és Valea válaszára koncentrál.*
- Az irbiszek pedig remekül másznak fára. *Válaszol a fán alvás megjegyzésére. Az erdőmélyi csúcsragadozó előszeretettel mászik a fára az elejtett vaddal, hogy kényelmesen falatozhasson a prédából. Ezért a vadonban fán aludni olyan, mintha fogásként felmászni a megterített ebédlőasztalra. A gondolattól elmosolyodik.*
- Ennek örülök, nem szívesen hagynék bárkit is a sötét erdőben vagy az ingoványban. *Bólint kedvesen az elfogadott invitálásra. Való igaz, hogy ha gondot okozna Valea elszállásolása az erődben, akkor nem hívná meg magukhoz, de a venárok már ismerik annyira a csuhást, hogy tudják, bárkit befogad, akiben látja, nem jelent veszélyt az erdőre és a venárokra. Hogy bizalma miből fakad, kevesen tudják, de akik ismerik, talán megértik.
Ruganyosan felpattan Éjvihar nyergébe, majd jobbját nyújtja a nőnek és felsegíti a nyeregbe. Jó erőben van, nem okozhat gondot az ilyesmi, így Valea mögé kerül a nyeregben. A csuhást egyáltalán nem feszélyezi a dolog, hogy közel vannak egymáshoz, ennek ez a módja, nem fészkelődik miatta és ezt Valea is érezheti mögötte.
A telivér orrát az ingovány felé fordítja, majd megindul visszafelé, ahonnan érkezett, közepes tempót diktálva. Éjvihar nem utazó ló, nem szeretné még a gyors utazással is terhelni, de így nem lesz probléma.*
- Kagaenae Hawneth, ő is venár. *Válaszol a kérdésre. Azt a nevet használja, amelyet Aenae is szokott mondani, ha a nevét kérdik. Ennél több válaszra talán nincs is szükség. Valea nem is tudja, hogy a csuhás mennyire megelégszik ennyi csevejjel. Volt idő, amikor hónapokig nem beszélgetett senkivel, így nem probléma számára a hallgatás.
Az útról lekanyarodva már érezni a lápvidék bűzös kipárolgásait, Éjvihar prüszkölve jelzi, mennyire nincs ínyére visszatérni oda.*
- Itt le kell térnünk és átvágnunk az ingoványon. Kérem, maradjon a nyeregben, én majd átvezetem magunkat. *Száll le a nyeregből, így Valea-nak is kényelmesebb lesz. Ő maga gyalogosan vezeti be a telivért a mocsaras vidékre, miközben olykor halkan duruzsol neki népe dallamos nyelvén.*
- Ez a természetes határ Erdőmélye és a lakott vidékek között, ez a mocsár zárja el a vadon ragadozóit, hogy ne terjesszék ki vadászterületüket a szántókra vagy a kikötői erdőre is. Az Erdő Szíve így tartja fent az egyensúlyt a lakott- és lakatlan vidékek között. Vadvéd, a venárok erődje Erdőmélye szívébe épült, a Fákban Lakó áldásával. *Néz fel a nyeregben ülő nőre őszinte mosollyal. Tudja, hogy valamit mondania kell arról, miért viszi be őt egy mocsárba, de azt is megértené, ha válaszai még több kérdést vetnének fel, de felkészült elfként, képes volna megválaszolni mind és legalább az út is gyorsabban eltelne.*
//Valea//
*A csuhás hiszi, hogy felesleges olyan dolgokért aggódni, amelyeken nem tud változtatni. Ez a jelenlegi helyzet is ilyen. Hiába aggódna most Aenae-ért, azon a tényen nem változtatna, hogy nem tudja megtalálni és a lehetőségeket számba véve hatalmas szerencsére volna szüksége, hogy megtalálja. Nehéz nem aggódni, de igyekszik megzabolázni érzelmeit, s mivel elég tapasztalt ebben a témában, menni is fog neki. Az aggodalom ott fészkel majd benne, nem felejti el az elkóborolt topázszeműt, de jelenleg tehetetlen, s ezért meg kell őriznie nyugalmát.
Mire ezek a gondolatok a pislantásnál is gyorsabban lezajlanak benne, máris megkönnyebbül, sóhajtva engedi ki a feszültséget és Valea válaszára koncentrál.*
- Az irbiszek pedig remekül másznak fára. *Válaszol a fán alvás megjegyzésére. Az erdőmélyi csúcsragadozó előszeretettel mászik a fára az elejtett vaddal, hogy kényelmesen falatozhasson a prédából. Ezért a vadonban fán aludni olyan, mintha fogásként felmászni a megterített ebédlőasztalra. A gondolattól elmosolyodik.*
- Ennek örülök, nem szívesen hagynék bárkit is a sötét erdőben vagy az ingoványban. *Bólint kedvesen az elfogadott invitálásra. Való igaz, hogy ha gondot okozna Valea elszállásolása az erődben, akkor nem hívná meg magukhoz, de a venárok már ismerik annyira a csuhást, hogy tudják, bárkit befogad, akiben látja, nem jelent veszélyt az erdőre és a venárokra. Hogy bizalma miből fakad, kevesen tudják, de akik ismerik, talán megértik.
Ruganyosan felpattan Éjvihar nyergébe, majd jobbját nyújtja a nőnek és felsegíti a nyeregbe. Jó erőben van, nem okozhat gondot az ilyesmi, így Valea mögé kerül a nyeregben. A csuhást egyáltalán nem feszélyezi a dolog, hogy közel vannak egymáshoz, ennek ez a módja, nem fészkelődik miatta és ezt Valea is érezheti mögötte.
A telivér orrát az ingovány felé fordítja, majd megindul visszafelé, ahonnan érkezett, közepes tempót diktálva. Éjvihar nem utazó ló, nem szeretné még a gyors utazással is terhelni, de így nem lesz probléma.*
- Kagaenae Hawneth, ő is venár. *Válaszol a kérdésre. Azt a nevet használja, amelyet Aenae is szokott mondani, ha a nevét kérdik. Ennél több válaszra talán nincs is szükség. Valea nem is tudja, hogy a csuhás mennyire megelégszik ennyi csevejjel. Volt idő, amikor hónapokig nem beszélgetett senkivel, így nem probléma számára a hallgatás.
Az útról lekanyarodva már érezni a lápvidék bűzös kipárolgásait, Éjvihar prüszkölve jelzi, mennyire nincs ínyére visszatérni oda.*
- Itt le kell térnünk és átvágnunk az ingoványon. Kérem, maradjon a nyeregben, én majd átvezetem magunkat. *Száll le a nyeregből, így Valea-nak is kényelmesebb lesz. Ő maga gyalogosan vezeti be a telivért a mocsaras vidékre, miközben olykor halkan duruzsol neki népe dallamos nyelvén.*
- Ez a természetes határ Erdőmélye és a lakott vidékek között, ez a mocsár zárja el a vadon ragadozóit, hogy ne terjesszék ki vadászterületüket a szántókra vagy a kikötői erdőre is. Az Erdő Szíve így tartja fent az egyensúlyt a lakott- és lakatlan vidékek között. Vadvéd, a venárok erődje Erdőmélye szívébe épült, a Fákban Lakó áldásával. *Néz fel a nyeregben ülő nőre őszinte mosollyal. Tudja, hogy valamit mondania kell arról, miért viszi be őt egy mocsárba, de azt is megértené, ha válaszai még több kérdést vetnének fel, de felkészült elfként, képes volna megválaszolni mind és legalább az út is gyorsabban eltelne.*
3674. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-20 18:06:27
Üzenet elküldve: 2018-05-20 18:06:27
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Aenae nyomában //
// Pycta del Ventus //
*Sajnálja, hogy nem tehetnek többet az ügy érdekében, különösen, hogy a férfin eléggé nyilvánvalóan látszanak a szomorúság jelei. Számára a bizonytalanság és a tehetetlenség a két legkínzóbb dolog a világon, kiváltképpen ha kéz a kézben járnak. Szeretne bármi biztatót mondani, de nem a szavak megrekedésével van a gond, hanem meg sem fogannak benne. Semmi érzéke nincs ahhoz, hogy hogyan kell viselkedni másokkal, és ez most is megmutatkozik. Csendben marad, mert azt legalább jól tudja csinálni.*
̵ Biztosan.
*Helyesel egyetértően, holott fogalma sincs egyáltalán minek kellett a városőrségnek szembenéznie. Éppen csak látta a füstöt, hallott másokat beszélni a zavargásokról, és látott pár pánikoló embert távozni. Ezekből arra következtet, hogy a baj nagyobb annál amekkora a városőrség maga.*
̵ Ez igaz.
*Látja be végül, hogy a sötétség óráiban teljesen felesleges bárkit is keresni. Ha az említett személlyel minden rendben, akkor valószínűleg éjszakai menedéket keresett magának.
Amint a férfi visszalép lovához már fel is készül útjának folytatására - aminek továbbra sincs célja - amikor egy kérdés érkezik felé. Hirtelen nem is tudja mit feleljen.*
̵ Igazából remekül tudok aludni fák tetején, bár nem mindig úszom meg az ébredést egy pofára esés nélkül.
*Vigyorog saját magán és visszaemlékezik azokra a pillanatokra. Bizony nem életbiztosítás ez a módszer, de jobb híján még mindig bölcsebb, mint a susnyásban aludni, ezt pár élőlény is felfedezte, mint járható utat ragadozókkal szemben.*
̵ Hát... Nincs ellenvetésem, szívesen élek a lehetőséggel.
*Szerencsére benne nem fejlődött ki annyira erősen az illem, hogy csak azért visszautasítsa valaki segítségét, mert nem akar terhére lenni. Úgy gondolja ha Pycta számára gondot okozna jelenléte, akkor fel sem ajánlotta volna neki a fuvart.*
̵ Nem kéne?
*Teszi fel a kérdést széles mosollyal arcán. Az apai kioktatást nem éli meg sértésnek, inkább jót mulat rajta.*
̵ Tényleg nem.
*Ismeri el, miközben a hátashoz biceg. Megvárja a férfi jelzését, hogy melyikük üljön előre, majd megkísérel felszállni a lóra. Valeának igazából édes mindegy, hiszen mindenhogy elkerülhetetlen, hogy hozzáérjenek, ami már Neranie esetében is kiderül, hogy borzasztó kellemetlen a számára.*
̵ Egyébként megkérdezhetem mi a becses neve a keresett személynek?
*Hirtelen jobb kérdés nem jut eszébe, és reméli ez nem árulja el azt illetően, hogy milyen ügyetlen a hétköznapi társalgásokban.*
// Pycta del Ventus //
*Sajnálja, hogy nem tehetnek többet az ügy érdekében, különösen, hogy a férfin eléggé nyilvánvalóan látszanak a szomorúság jelei. Számára a bizonytalanság és a tehetetlenség a két legkínzóbb dolog a világon, kiváltképpen ha kéz a kézben járnak. Szeretne bármi biztatót mondani, de nem a szavak megrekedésével van a gond, hanem meg sem fogannak benne. Semmi érzéke nincs ahhoz, hogy hogyan kell viselkedni másokkal, és ez most is megmutatkozik. Csendben marad, mert azt legalább jól tudja csinálni.*
̵ Biztosan.
*Helyesel egyetértően, holott fogalma sincs egyáltalán minek kellett a városőrségnek szembenéznie. Éppen csak látta a füstöt, hallott másokat beszélni a zavargásokról, és látott pár pánikoló embert távozni. Ezekből arra következtet, hogy a baj nagyobb annál amekkora a városőrség maga.*
̵ Ez igaz.
*Látja be végül, hogy a sötétség óráiban teljesen felesleges bárkit is keresni. Ha az említett személlyel minden rendben, akkor valószínűleg éjszakai menedéket keresett magának.
Amint a férfi visszalép lovához már fel is készül útjának folytatására - aminek továbbra sincs célja - amikor egy kérdés érkezik felé. Hirtelen nem is tudja mit feleljen.*
̵ Igazából remekül tudok aludni fák tetején, bár nem mindig úszom meg az ébredést egy pofára esés nélkül.
*Vigyorog saját magán és visszaemlékezik azokra a pillanatokra. Bizony nem életbiztosítás ez a módszer, de jobb híján még mindig bölcsebb, mint a susnyásban aludni, ezt pár élőlény is felfedezte, mint járható utat ragadozókkal szemben.*
̵ Hát... Nincs ellenvetésem, szívesen élek a lehetőséggel.
*Szerencsére benne nem fejlődött ki annyira erősen az illem, hogy csak azért visszautasítsa valaki segítségét, mert nem akar terhére lenni. Úgy gondolja ha Pycta számára gondot okozna jelenléte, akkor fel sem ajánlotta volna neki a fuvart.*
̵ Nem kéne?
*Teszi fel a kérdést széles mosollyal arcán. Az apai kioktatást nem éli meg sértésnek, inkább jót mulat rajta.*
̵ Tényleg nem.
*Ismeri el, miközben a hátashoz biceg. Megvárja a férfi jelzését, hogy melyikük üljön előre, majd megkísérel felszállni a lóra. Valeának igazából édes mindegy, hiszen mindenhogy elkerülhetetlen, hogy hozzáérjenek, ami már Neranie esetében is kiderül, hogy borzasztó kellemetlen a számára.*
̵ Egyébként megkérdezhetem mi a becses neve a keresett személynek?
*Hirtelen jobb kérdés nem jut eszébe, és reméli ez nem árulja el azt illetően, hogy milyen ügyetlen a hétköznapi társalgásokban.*
3673. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-20 11:29:36
Üzenet elküldve: 2018-05-20 11:29:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Aenae nyomában//
//Valea//
*A csuhás szándéka teljesen barátságos, még akkor is, ha feszültség fűti a hangját. A venárok más ismerik az elf viselkedését, hogy mindig bizalommal fordul mások felé, nem ítél előre, nem tör pálcát mások felett. Bár ezúttal nem Erdőmélyén vannak, de a csuhás itt is hasonlóan viselkedik másokkal, mint a Fákban Lakó hatalma alá eső területeken.*
- Igen, meglehet. *Válaszol sóhajtva. Talán valóban jó hír, de egészen elszomorodik, mert rájön, hogy nem fogja megtalálni Aenae-t már. Oly sok lehetőség van és végigjárni őket botorság és ostobaság volna. Vissza kell fordulnia és fohászkodni az Erdő Szívéhez a jó végkifejlet reményében.*
- A városőrség biztosan rendet tett már. *Ennél megnyugtatóbbat most nem tud mondani. Saját bőrén tapasztalta a városban kialakult zavargások hatását, de reménykedik benne, hogy már újra rend uralkodik a Levegő Városában.
A hanyag vállrándításra és a válaszra haloványan elmosolyodik, valamiért úgy érzi, hogy ez a nemtörődöm bátorság nem fedi a valódi érzelmeket.*
- Nem, köszönöm. Azt hiszem, éjjel már semmire sem megyek, visszaindulok Vadvédbe, holnap majd kitalálom, hogyan tovább. *Lép vissza Éjvihar mellé, hogy megsimogassa a telivér nyakát, majd újra Valea felé fordul.*
- Van hol lepihennie? Innen elég messze van minden, tudom, hogy furcsán hangozhat, de Vadvédben megpihenhet. Lovon hamar visszaérünk és holnap eldöntheti, merre tovább. Egy venár vagy magam visszakísérem a karavánútra. *Ajánlja fel. Furcsa, hogy Aenae-vel is ilyen módon találkozott és ismeretlenként Darenn őket is az erődbe hívta vendégségbe.*
- Nem kellene egyedül kóborolnia éjnek idején. Én pedig nem vagyok sem martalóc, sem rabló. *Teszi hozzá. Hangjából kiérezni, hogy semmit sem erőltet, csak egy lehetőséget kínál fel, mint vándor a vándornak. Az ingovány nem egy leányálom éjjel, Erdőmélye pedig, ha lehet még veszélyesebb, de a döntés Vaela kezében van.*
//Valea//
*A csuhás szándéka teljesen barátságos, még akkor is, ha feszültség fűti a hangját. A venárok más ismerik az elf viselkedését, hogy mindig bizalommal fordul mások felé, nem ítél előre, nem tör pálcát mások felett. Bár ezúttal nem Erdőmélyén vannak, de a csuhás itt is hasonlóan viselkedik másokkal, mint a Fákban Lakó hatalma alá eső területeken.*
- Igen, meglehet. *Válaszol sóhajtva. Talán valóban jó hír, de egészen elszomorodik, mert rájön, hogy nem fogja megtalálni Aenae-t már. Oly sok lehetőség van és végigjárni őket botorság és ostobaság volna. Vissza kell fordulnia és fohászkodni az Erdő Szívéhez a jó végkifejlet reményében.*
- A városőrség biztosan rendet tett már. *Ennél megnyugtatóbbat most nem tud mondani. Saját bőrén tapasztalta a városban kialakult zavargások hatását, de reménykedik benne, hogy már újra rend uralkodik a Levegő Városában.
A hanyag vállrándításra és a válaszra haloványan elmosolyodik, valamiért úgy érzi, hogy ez a nemtörődöm bátorság nem fedi a valódi érzelmeket.*
- Nem, köszönöm. Azt hiszem, éjjel már semmire sem megyek, visszaindulok Vadvédbe, holnap majd kitalálom, hogyan tovább. *Lép vissza Éjvihar mellé, hogy megsimogassa a telivér nyakát, majd újra Valea felé fordul.*
- Van hol lepihennie? Innen elég messze van minden, tudom, hogy furcsán hangozhat, de Vadvédben megpihenhet. Lovon hamar visszaérünk és holnap eldöntheti, merre tovább. Egy venár vagy magam visszakísérem a karavánútra. *Ajánlja fel. Furcsa, hogy Aenae-vel is ilyen módon találkozott és ismeretlenként Darenn őket is az erődbe hívta vendégségbe.*
- Nem kellene egyedül kóborolnia éjnek idején. Én pedig nem vagyok sem martalóc, sem rabló. *Teszi hozzá. Hangjából kiérezni, hogy semmit sem erőltet, csak egy lehetőséget kínál fel, mint vándor a vándornak. Az ingovány nem egy leányálom éjjel, Erdőmélye pedig, ha lehet még veszélyesebb, de a döntés Vaela kezében van.*
3672. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-19 15:09:27
Üzenet elküldve: 2018-05-19 15:09:27
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Aenae nyomában //
// Pycta del Ventus //
*Egyértelműen látható, hogy felenged, amint Pycta tisztázza számára barátságos szándékát. Valea nem teszi meg ugyanezt, nem érzi szükségesnek, hiszen már az elejétől fogva nem mutatott ellenséges szándékot. Kicsit meglepi az idegen őszintesége és nyíltsága, de csak mert magából indul ki, aki jobb szeret elzárkózni másoktól. Ettől függetlenül mélységesen megérti feszültségét.*
̵ Öm...
*Nyögi ki végül, majd hümmögve hosszasan elgondolkodik. Mivel fontos személyről van szó, nem veszi félvállról a választ.*
̵ Találkoztam pár emberrel az úton, de a leírásnak megfelelővel nem. Sajnálom. Bár ez lehet akár jó hír is.
*Mert most kevés veszélyesebb hely van egy fiatal számára Artheniornál. Nem tagadhatja, hogy megérinti a férfi aggodalma, főleg, hogy benne is hasonló érzelmek dúlnak.*
̵ Nem hangzik bután.
*Teszi hozzá gyorsan.*
̵ Ilyen időkben teljesen érthető minden nyugtalanság, különösen éjszaka. Az én testvérem jelenleg feltételezhetően a Gazdagnegyedben tartózkodik.
~ Élve, vagy holtan. ~
*Csak azért osztja meg ezt az információt a férfival, hogy jelezze felé rokonszenvét, amit egy haloványka mosoly is kísér.*
̵ Valea lae'Natar *Biccent.* Nagyon örvendek a találkozásnak Pycta.
*Viszonozza ő is a bemutatkozást, barátságosnak szánt mosolyával arcán. Tagadhatatlanul megnyerőnek találja a férfi nyugodtságát, még úgyis, hogy látszik rajta, hogy gondterhelt. Talán túlságosan is együttérző - hiába igyekszik mást mutatni - ezért nagyon gyorsan megkedveli az idegent.*
̵ Minden rendben.
*Jelenti ki, majd Pycta további mondandójára féloldalasan vigyorog egyet. Egy hanyag vállrántással is kiegészíti. A kérdést udvariasságnak könyveli el, nem tudatosulva benne, hogy esetleg látványos lenne fájdalma, ami számára nem több puszta kellemetlenségnél.*
̵ Szeretek veszélyesen élni.
~ Túlságosan is. ~
̵ Esetleg segíthetek a keresésben? Nyugodtabb lennék, ha az említett személy biztonságban hazaérne.
*De persze érdektelen arccal igyekszik leplezni szavai őszinte tartalmát. Hiszen miért is akarna segíteni ismeretleneknek? Hülye ötlet, márpedig ő sosem követ el hülyeségeket, különösen nem sorozatban egymás után.*
// Pycta del Ventus //
*Egyértelműen látható, hogy felenged, amint Pycta tisztázza számára barátságos szándékát. Valea nem teszi meg ugyanezt, nem érzi szükségesnek, hiszen már az elejétől fogva nem mutatott ellenséges szándékot. Kicsit meglepi az idegen őszintesége és nyíltsága, de csak mert magából indul ki, aki jobb szeret elzárkózni másoktól. Ettől függetlenül mélységesen megérti feszültségét.*
̵ Öm...
*Nyögi ki végül, majd hümmögve hosszasan elgondolkodik. Mivel fontos személyről van szó, nem veszi félvállról a választ.*
̵ Találkoztam pár emberrel az úton, de a leírásnak megfelelővel nem. Sajnálom. Bár ez lehet akár jó hír is.
*Mert most kevés veszélyesebb hely van egy fiatal számára Artheniornál. Nem tagadhatja, hogy megérinti a férfi aggodalma, főleg, hogy benne is hasonló érzelmek dúlnak.*
̵ Nem hangzik bután.
*Teszi hozzá gyorsan.*
̵ Ilyen időkben teljesen érthető minden nyugtalanság, különösen éjszaka. Az én testvérem jelenleg feltételezhetően a Gazdagnegyedben tartózkodik.
~ Élve, vagy holtan. ~
*Csak azért osztja meg ezt az információt a férfival, hogy jelezze felé rokonszenvét, amit egy haloványka mosoly is kísér.*
̵ Valea lae'Natar *Biccent.* Nagyon örvendek a találkozásnak Pycta.
*Viszonozza ő is a bemutatkozást, barátságosnak szánt mosolyával arcán. Tagadhatatlanul megnyerőnek találja a férfi nyugodtságát, még úgyis, hogy látszik rajta, hogy gondterhelt. Talán túlságosan is együttérző - hiába igyekszik mást mutatni - ezért nagyon gyorsan megkedveli az idegent.*
̵ Minden rendben.
*Jelenti ki, majd Pycta további mondandójára féloldalasan vigyorog egyet. Egy hanyag vállrántással is kiegészíti. A kérdést udvariasságnak könyveli el, nem tudatosulva benne, hogy esetleg látványos lenne fájdalma, ami számára nem több puszta kellemetlenségnél.*
̵ Szeretek veszélyesen élni.
~ Túlságosan is. ~
̵ Esetleg segíthetek a keresésben? Nyugodtabb lennék, ha az említett személy biztonságban hazaérne.
*De persze érdektelen arccal igyekszik leplezni szavai őszinte tartalmát. Hiszen miért is akarna segíteni ismeretleneknek? Hülye ötlet, márpedig ő sosem követ el hülyeségeket, különösen nem sorozatban egymás után.*
3671. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-19 08:13:07
Üzenet elküldve: 2018-05-19 08:13:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Aenae nyomában//
//Valea//
*Nem csodálja, hogy a megszólított felől némi feszültséget észlel, bár a karavánút környéke biztonságosnak mondható, mégsem árt az óvatosság. Erdőmélyén béke uralkodik, az erdő törvényei szerint, de a Fákban Lakó hatalma nem terjed csak az ingoványig.
Széttárja karjait, hogy az ismeretlen nő láthassa, teljesen fegyvertelen, csak a viseletes csuhát világítja meg a hold fénye. Tartása is nyugodt, ahogy tekintete is tiszta, legfeljebb a szavaiból érezni ki némi feszült aggódást.*
- Volt alkalmam tapasztalni az elmúlt napokban a városban dúló állapotokat és egy ismerős, egy nagyon kedves ismerős talán arra tarthatott. *Hangja bár halk, mégis érezhető feszültség vibrál benne.*
- Fiatal, barna hajú teremtés, a tekintete topázsárga. *Ad személyleírást, de egyre inkább rájön, hogy hasztalan volt a sietsége.*
- Talán erre jött valamikor nap közben. *Próbálkozik még, de már egészen halkan, még lombzöld szemeit is lesüti, majd halkan sóhajt.
Amikor felnéz, tekintete kissé megtört, de keskeny ajkaira barátságos, halovány fényű mosoly derül.*
- Bocsánat, tudom, hogy ez bután hangzik, csak abban reménykedtem, hogy megtalálom... még. *Ad némi magyarázatot furcsa viselkedésére.*
- A nevem Pycta del Ventus, az erdőmélyi venárokhoz tartozom. *Mutatkozik be, amikor rájön, hogy ezt elmulasztotta. Tudja, hogy a nevek nem mindig számítanak, de a bizalom és a barátságosság első jele lehet a bemutatkozás.*
- Minden rendben? Veszélyes lehet egyedül errefelé, az ingovány is közel, az erdőben pedig tapasztalt erdőjáró nélkül kész veszedelem. *Érdeklődik, nem kerülte el a figyelmét a vele csaknem egy magas, szikár alkatú nő alig észrevehető sántítása.*
//Valea//
*Nem csodálja, hogy a megszólított felől némi feszültséget észlel, bár a karavánút környéke biztonságosnak mondható, mégsem árt az óvatosság. Erdőmélyén béke uralkodik, az erdő törvényei szerint, de a Fákban Lakó hatalma nem terjed csak az ingoványig.
Széttárja karjait, hogy az ismeretlen nő láthassa, teljesen fegyvertelen, csak a viseletes csuhát világítja meg a hold fénye. Tartása is nyugodt, ahogy tekintete is tiszta, legfeljebb a szavaiból érezni ki némi feszült aggódást.*
- Volt alkalmam tapasztalni az elmúlt napokban a városban dúló állapotokat és egy ismerős, egy nagyon kedves ismerős talán arra tarthatott. *Hangja bár halk, mégis érezhető feszültség vibrál benne.*
- Fiatal, barna hajú teremtés, a tekintete topázsárga. *Ad személyleírást, de egyre inkább rájön, hogy hasztalan volt a sietsége.*
- Talán erre jött valamikor nap közben. *Próbálkozik még, de már egészen halkan, még lombzöld szemeit is lesüti, majd halkan sóhajt.
Amikor felnéz, tekintete kissé megtört, de keskeny ajkaira barátságos, halovány fényű mosoly derül.*
- Bocsánat, tudom, hogy ez bután hangzik, csak abban reménykedtem, hogy megtalálom... még. *Ad némi magyarázatot furcsa viselkedésére.*
- A nevem Pycta del Ventus, az erdőmélyi venárokhoz tartozom. *Mutatkozik be, amikor rájön, hogy ezt elmulasztotta. Tudja, hogy a nevek nem mindig számítanak, de a bizalom és a barátságosság első jele lehet a bemutatkozás.*
- Minden rendben? Veszélyes lehet egyedül errefelé, az ingovány is közel, az erdőben pedig tapasztalt erdőjáró nélkül kész veszedelem. *Érdeklődik, nem kerülte el a figyelmét a vele csaknem egy magas, szikár alkatú nő alig észrevehető sántítása.*
3670. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-18 23:18:57
Üzenet elküldve: 2018-05-18 23:18:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Pycta del Ventus //
*Elég későn érkezett Artheniorba, így nem is csodálkozik azon, hogy út közben ráesteledett. A hosszú kimerítő séták hihetetlenül jó lélektisztító folyamatok, a mostani is meditatív a maga módján, ellenben nem túl biztonságos. Esténként különösen nem szerencsés egyedül járkálnia, akkor sem, ha nem nevezhető túl vonzónak, sőt. Éppen ezért óvatosabb is, figyel a környezet zajaira, leginkább a szél susogására és a tücskök zenéjére, hamarosan viszont egy ló patáinak ütemére kapja fel a fejét. Ami kicsit meglepi, hogy az idegen meg is áll és határozottan felé tart.
Tagadhatatlanul kissé feszültté válik, de igyekszik nyugodt maradni és nem egyből egy késelőt feltételezni a másik személyben. Csak akkor lazulnak el kicsit izmai, amikor szembesül azzal, hogy még nem ugrottak neki.*
̵ Önnek is.
*Kis homlokráncolás után biccentéssel egészíti ki a viszonzott üdvözlést, amihez hasonlót még egyszer sem hallott Artheniorban.*
̵ Arthenior felől.
*Feleli kurtán, közben el is kezd gondolkodni azon, ez miért lehet releváns információ egy vadidegen számára. Mivel nem jut semmi az eszébe hirtelen, ezért jobbnak látja rákérdezni.*
̵ Ez miért fontos önnek?
*Gyorsan fel is méri a férfit, már amennyire az éjszakai viszonyok engedik, közben igyekszik valami kevésbé megterhelt, és valamivel barátságosabb arckifejezést magára erőltetni, kevés sikerrel. A zavargások határozottan nem voltak túl jó hatással az amúgy is nehéz természetére.*
*Elég későn érkezett Artheniorba, így nem is csodálkozik azon, hogy út közben ráesteledett. A hosszú kimerítő séták hihetetlenül jó lélektisztító folyamatok, a mostani is meditatív a maga módján, ellenben nem túl biztonságos. Esténként különösen nem szerencsés egyedül járkálnia, akkor sem, ha nem nevezhető túl vonzónak, sőt. Éppen ezért óvatosabb is, figyel a környezet zajaira, leginkább a szél susogására és a tücskök zenéjére, hamarosan viszont egy ló patáinak ütemére kapja fel a fejét. Ami kicsit meglepi, hogy az idegen meg is áll és határozottan felé tart.
Tagadhatatlanul kissé feszültté válik, de igyekszik nyugodt maradni és nem egyből egy késelőt feltételezni a másik személyben. Csak akkor lazulnak el kicsit izmai, amikor szembesül azzal, hogy még nem ugrottak neki.*
̵ Önnek is.
*Kis homlokráncolás után biccentéssel egészíti ki a viszonzott üdvözlést, amihez hasonlót még egyszer sem hallott Artheniorban.*
̵ Arthenior felől.
*Feleli kurtán, közben el is kezd gondolkodni azon, ez miért lehet releváns információ egy vadidegen számára. Mivel nem jut semmi az eszébe hirtelen, ezért jobbnak látja rákérdezni.*
̵ Ez miért fontos önnek?
*Gyorsan fel is méri a férfit, már amennyire az éjszakai viszonyok engedik, közben igyekszik valami kevésbé megterhelt, és valamivel barátságosabb arckifejezést magára erőltetni, kevés sikerrel. A zavargások határozottan nem voltak túl jó hatással az amúgy is nehéz természetére.*
3669. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-17 22:10:14
Üzenet elküldve: 2018-05-17 22:10:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Aenae nyomában//
//Valea//
*A lápvidék után már újra nyeregben van és a város felé vágtat, amennyire az út engedi. Éjvihar, a kereskedőház leggyorsabb telivére könnyedén falja a távolságot, de még alig hagyta maga mögött a bűzös mocsarat, amikor a sötétben egy alakra lesz figyelmes. Az alak nőnek tűnik, bár az elfek nem látnak olyan jól a sötétben, mint a mélységiek, így csak találgatni tud. De azt nem nagyon szeret.
A nő mintha kicsit sántítana, s ha a csuhás olyan volna, most arra gondolna, hogy egy városit lát, aki a feldúlt Arthenior-ból menekült.
Lelassít kissé, majd húsz lépésre az ismeretlentől meg is áll, ruganyosan leugrik Éjvihar nyergéből és immáron gyalogosan közelíti meg az ismeretlent.*
- Az Erdő Szíve áldja! *Köszönti meghajolva kissé.*
- A városból érkezett vagy netán a város felől? *Kérdi azonnal, magában azért fohászkodik a Fákban Lakóhoz, hogy az ismeretlen nő - mert most már biztosan kiderül számára, hogy nő - hátha találkozott Aenae-vel vagy látta a topázszeműt és tud valamit mondani neki róla.
Persze az idetartó úton volt ideje gondolkodni, hogy ostobaság, amit csinál, de úgy volt vele, hogy baj nem lehet belőle, ha megpróbálja, legfeljebb visszafordul Vadvédbe.*
//Valea//
*A lápvidék után már újra nyeregben van és a város felé vágtat, amennyire az út engedi. Éjvihar, a kereskedőház leggyorsabb telivére könnyedén falja a távolságot, de még alig hagyta maga mögött a bűzös mocsarat, amikor a sötétben egy alakra lesz figyelmes. Az alak nőnek tűnik, bár az elfek nem látnak olyan jól a sötétben, mint a mélységiek, így csak találgatni tud. De azt nem nagyon szeret.
A nő mintha kicsit sántítana, s ha a csuhás olyan volna, most arra gondolna, hogy egy városit lát, aki a feldúlt Arthenior-ból menekült.
Lelassít kissé, majd húsz lépésre az ismeretlentől meg is áll, ruganyosan leugrik Éjvihar nyergéből és immáron gyalogosan közelíti meg az ismeretlent.*
- Az Erdő Szíve áldja! *Köszönti meghajolva kissé.*
- A városból érkezett vagy netán a város felől? *Kérdi azonnal, magában azért fohászkodik a Fákban Lakóhoz, hogy az ismeretlen nő - mert most már biztosan kiderül számára, hogy nő - hátha találkozott Aenae-vel vagy látta a topázszeműt és tud valamit mondani neki róla.
Persze az idetartó úton volt ideje gondolkodni, hogy ostobaság, amit csinál, de úgy volt vele, hogy baj nem lehet belőle, ha megpróbálja, legfeljebb visszafordul Vadvédbe.*
3668. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-15 19:08:25
Üzenet elküldve: 2018-05-15 19:08:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Amint távolabb kerül a várostól egészen kicsit megkönnyebbült, a mellkasát szorító kellemetlen érzésektől valamicskét fel tud lélegezni. Az sem vesz el a táj szépségéből, hogy helyenként emberekkel is találkozik az úton, mert ezen túl semmilyen interakcióba nem kell lépjen velük. Háborgó elméje kezd lassacskán lenyugodni, de hiú ábránd lenne azt gondolni, hogy belső őrlődései is véget érnek a levegő változással.
Eszébe jut Vivrithari, aki valami ork hercegnő volt, vagyis annak vallotta magát, és aki képes volt előző életét és vándorlását feladni azért, hogy letelepedjen valamiféle boldogság reményében. Lehetséges valójában neki is erre lenne szüksége, mégis egy középszerű életre gondolva elfogja az undor, holott nem rosszabb az, mint amit most művel, hogy azt sem tudja mit akar valójában.
Kis pihenőt tart az út szélén a fűben ülve. Tisztában van vele, hogy most ostobaságot művel, mert ha nem is támadják meg, de felkészületlensége könnyen okozhatja vesztét. Nem sok élelem és víz van nála, ezért nem fogja ezzel sokáig húzni. De ha halnia kell, hát vállalja, és őszintén még annyira nem is bánná.
Feltápászkodva a földről sajgó lábakkal folytatja útját. Az utóbbi időben megtett nagyobb távok következtében lábfejei tele lettek víz- és vérhólyagokkal, fájdalmának viszont igyekszik nem látványosan jelét adni.*
Eszébe jut Vivrithari, aki valami ork hercegnő volt, vagyis annak vallotta magát, és aki képes volt előző életét és vándorlását feladni azért, hogy letelepedjen valamiféle boldogság reményében. Lehetséges valójában neki is erre lenne szüksége, mégis egy középszerű életre gondolva elfogja az undor, holott nem rosszabb az, mint amit most művel, hogy azt sem tudja mit akar valójában.
Kis pihenőt tart az út szélén a fűben ülve. Tisztában van vele, hogy most ostobaságot művel, mert ha nem is támadják meg, de felkészületlensége könnyen okozhatja vesztét. Nem sok élelem és víz van nála, ezért nem fogja ezzel sokáig húzni. De ha halnia kell, hát vállalja, és őszintén még annyira nem is bánná.
Feltápászkodva a földről sajgó lábakkal folytatja útját. Az utóbbi időben megtett nagyobb távok következtében lábfejei tele lettek víz- és vérhólyagokkal, fájdalmának viszont igyekszik nem látványosan jelét adni.*
3667. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-12 09:16:50
Üzenet elküldve: 2018-05-12 09:16:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Füst a város felett//
*Halad délnek, a város felé, amikor tudatosul benne, hogy az ég alján, ott azok nem sötételf bárányfelhők, és nem is vihar közeleg. Legalábbis nem égiháború, vagy persze ki tudja, mindenesetre az orra is alátámasztja azt, amit a szeme üzen: az ott az ég alján füst a város felett.
Mindez egészen szürreálisan lelkesitő azok után, amiket nem régiben a vén elf banya ígért be Arthenior jövőjéről. Mondjuk azt azért Grimor nem gondolta, hogy a megjósolt káosz ilyen hamar bekövetkezik. Mert a káoszt nem csak a város felett gomolygó füst támasztja alá. Az Artheniorba vezető úton, szembejőve vele nem egy és nem kettő zilált külsejű, feldúlt úrinép halad északnak, lóháton, gyalog vagy nagy társzekerekkel. Szinte mindegyiken az látszik, hogy nem a Harsogóba igyekszik egy kis hétvégi borozgatásra, hanem (az ork megesküdne rá) menekül. ~De mi elől?~
Felmerül benne, hogy némelyiküket kizárólag a gyorsabb haladás érdekében mentesíti súlyosabb (és értékesebb) tárgyainak cipelésétől, de kíváncsisága egyre erősebb, és nem akarja most ezzel húzni az időt. Ezenfelül úgy véli, a hídnál, a Romtáborban előbb-utóbb feltűnik az ott élőknek az ingyen terülj terülj asztalkám áradat, és úgyis megteszik, amit a haza megkövetel.
Kíváncsisága okán pedig úgy dönt, nem észak felől, a Piactérre vezető úton érkezik a városba, hanem megkerüli a várost a szántók felé, és délről, az erdőn keresztül érkezve nézi meg, mi a fene folyik ott.*
*Halad délnek, a város felé, amikor tudatosul benne, hogy az ég alján, ott azok nem sötételf bárányfelhők, és nem is vihar közeleg. Legalábbis nem égiháború, vagy persze ki tudja, mindenesetre az orra is alátámasztja azt, amit a szeme üzen: az ott az ég alján füst a város felett.
Mindez egészen szürreálisan lelkesitő azok után, amiket nem régiben a vén elf banya ígért be Arthenior jövőjéről. Mondjuk azt azért Grimor nem gondolta, hogy a megjósolt káosz ilyen hamar bekövetkezik. Mert a káoszt nem csak a város felett gomolygó füst támasztja alá. Az Artheniorba vezető úton, szembejőve vele nem egy és nem kettő zilált külsejű, feldúlt úrinép halad északnak, lóháton, gyalog vagy nagy társzekerekkel. Szinte mindegyiken az látszik, hogy nem a Harsogóba igyekszik egy kis hétvégi borozgatásra, hanem (az ork megesküdne rá) menekül. ~De mi elől?~
Felmerül benne, hogy némelyiküket kizárólag a gyorsabb haladás érdekében mentesíti súlyosabb (és értékesebb) tárgyainak cipelésétől, de kíváncsisága egyre erősebb, és nem akarja most ezzel húzni az időt. Ezenfelül úgy véli, a hídnál, a Romtáborban előbb-utóbb feltűnik az ott élőknek az ingyen terülj terülj asztalkám áradat, és úgyis megteszik, amit a haza megkövetel.
Kíváncsisága okán pedig úgy dönt, nem észak felől, a Piactérre vezető úton érkezik a városba, hanem megkerüli a várost a szántók felé, és délről, az erdőn keresztül érkezve nézi meg, mi a fene folyik ott.*
3666. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-11 15:40:32
Üzenet elküldve: 2018-05-11 15:40:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Egyre közelebb éeve a városhoz egyre több baljós jellel találkozik. A füst egyre csak száll Arghenior egére. A városból csak kifelé jön mindenki. Kereskedők lepik el az utakat, meglehetősen feldúltan. Néhányuk kísérőinek a kezében a fegyvere és láthatóan idegesek. Egészen úgy tűnik, hogy a városban valami nagyon nincsen rendben. Ha Ult nem lett volna az Artheniori Városi Őrség tagja, most akkor is hajtaná vele született kalandvágya és kíváncsisága, hogy kiderítse, mi történt. Így viszont még valamiféle felelősségének is érzi, hogy mindent megtudjon. Végül is ezzel a feladattal küldték ide. Már a szembe jövőket is meg-megállítja néhány kérdésre. A zavaros válaszok alapján lázadás tört ki. Ult sarkával a lova véknyába vág és sietve közeledik Artheniorhoz, hogy saját szemével lássa, mi történik.*
3665. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-11 00:51:41
Üzenet elküldve: 2018-05-11 00:51:41
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a mesékben vagy mégse//
*Irza eszméletlenül hever a földön, torkán Grimor borotvaéles sarlójával. Ki tudja mióta, de az ég tüzes koronája már hanyatlóban. Csuri röppen ki a lombok közül és száll rá a lápi banya mellkasára, ahol egy éleset csippant, majd érdeklődve forgatja kis fejét és okos kis fekete szemeivel Irzát méregeti. A veréb ismét csippant. Semmi. A remete asszony csak elterülve fekszik, mint egy zsák rohadt krumpli. Nem tudni él e vagy hal e. A tűzből is már csak úgy tűnik, hogy hamu maradt csupán. Azonban a feltámadt északi szél a fák közé szaladva megcirógatja a kihunyt tüzet, ami menten felparázslik.
A lápi banya szemei hirtelen izzó vörösséggel pattannak ki, elakadt lélegzettel hördülve ül fel. Csuri riadtan szárnyra kap és visszaszáll a fák lombjai közé.*
- Gváááá! A fekete ragály az édes lápunkon… a Sötét Nagyúr… felébred…
*Irza ekkor veszi észre az ölében heverő sarlót. A lápi banya szemeinek izzása elhalványul és visszatér szürke fátyolossága.*
- A mocskos ork… az a szemtelen sárgaszemű.
*Kap a torkához, mintha csak egy torokmetszés helyét keresné, majd ismét magával kezd vitatkozni.*
- Mi az, hogy majdnem meghaltunk?! Hallgass Zira, tévedsz! Teljesen ura voltam a helyzetnek. Tudtam, hogy nem fog minket megölni. Látó vagyok, hát onnan! Hallgass ostoba!
*A perlekedésre Csuri röppen vissza a vállára.*
- Áh, Csuri hát itt vagy, kis barátunk. El kell innen mennünk, de most még nem térhetünk vissza az ingoványba. Nincs más választásunk csak a város. Azért, mert akik magukat venároknak nevezik, azok tartanak ide.
*Irza felkecmereg, kezébe véve a borotvaéles sarlót. Megvizsgálva elégedetten villantja meg banyamosolyát.*
- Pont jó lesz növénygyűjtéshez.
*Vizes tömlője mellé fűzi a vágó eszközt, megissza a kihűlt teáját, elpakol és eloltja a tűz maradékát, aztán göcsörtös botjával a kezében megindul Artheniorba, azzal a fura bizarr kúszó járásával.*
*Irza eszméletlenül hever a földön, torkán Grimor borotvaéles sarlójával. Ki tudja mióta, de az ég tüzes koronája már hanyatlóban. Csuri röppen ki a lombok közül és száll rá a lápi banya mellkasára, ahol egy éleset csippant, majd érdeklődve forgatja kis fejét és okos kis fekete szemeivel Irzát méregeti. A veréb ismét csippant. Semmi. A remete asszony csak elterülve fekszik, mint egy zsák rohadt krumpli. Nem tudni él e vagy hal e. A tűzből is már csak úgy tűnik, hogy hamu maradt csupán. Azonban a feltámadt északi szél a fák közé szaladva megcirógatja a kihunyt tüzet, ami menten felparázslik.
A lápi banya szemei hirtelen izzó vörösséggel pattannak ki, elakadt lélegzettel hördülve ül fel. Csuri riadtan szárnyra kap és visszaszáll a fák lombjai közé.*
- Gváááá! A fekete ragály az édes lápunkon… a Sötét Nagyúr… felébred…
*Irza ekkor veszi észre az ölében heverő sarlót. A lápi banya szemeinek izzása elhalványul és visszatér szürke fátyolossága.*
- A mocskos ork… az a szemtelen sárgaszemű.
*Kap a torkához, mintha csak egy torokmetszés helyét keresné, majd ismét magával kezd vitatkozni.*
- Mi az, hogy majdnem meghaltunk?! Hallgass Zira, tévedsz! Teljesen ura voltam a helyzetnek. Tudtam, hogy nem fog minket megölni. Látó vagyok, hát onnan! Hallgass ostoba!
*A perlekedésre Csuri röppen vissza a vállára.*
- Áh, Csuri hát itt vagy, kis barátunk. El kell innen mennünk, de most még nem térhetünk vissza az ingoványba. Nincs más választásunk csak a város. Azért, mert akik magukat venároknak nevezik, azok tartanak ide.
*Irza felkecmereg, kezébe véve a borotvaéles sarlót. Megvizsgálva elégedetten villantja meg banyamosolyát.*
- Pont jó lesz növénygyűjtéshez.
*Vizes tömlője mellé fűzi a vágó eszközt, megissza a kihűlt teáját, elpakol és eloltja a tűz maradékát, aztán göcsörtös botjával a kezében megindul Artheniorba, azzal a fura bizarr kúszó járásával.*
3664. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-03 18:53:49
Üzenet elküldve: 2018-05-03 18:53:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A városból távozik, a házakat és utcákat zöldellő mezők, dombok, pusztaság váltja fel, ami kellemes változás. Mintha a levegő is tisztábbnak tetszene, bár lehet, csak bebeszéli magának. Megigazítja a vállán lógó zsákot, majd elindul az orra után. Ezt a napot kirándulással tervezi tölteni, ok és cél nélkül sétálgatni fel-alá a környéken, amíg csak jól esik.
Irányt is ez alapján választ: megérzés. Az ingoványos, mocsaras vidék felé veszi az irányt. Azon gondolkodik, érdemes lenne elnéznie a mágustoronyba. Nem érdeklődik igazán a mágia iránt, de sokat hallott a helyről, és az öreg, zsémbes Abogr mesterről, akit szívesen megismerne. Nem tűnik jó társaságnak, de épp ezért kíváncsi, milyen lehet vele találkozni. Ezzel el is dőlt, komótos léptekkel indul meg.*
Irányt is ez alapján választ: megérzés. Az ingoványos, mocsaras vidék felé veszi az irányt. Azon gondolkodik, érdemes lenne elnéznie a mágustoronyba. Nem érdeklődik igazán a mágia iránt, de sokat hallott a helyről, és az öreg, zsémbes Abogr mesterről, akit szívesen megismerne. Nem tűnik jó társaságnak, de épp ezért kíváncsi, milyen lehet vele találkozni. Ezzel el is dőlt, komótos léptekkel indul meg.*
3663. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-02 19:13:40
Üzenet elküldve: 2018-05-02 19:13:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a mesékben vagy mégse//
*Hát ilyet Grimor, igaz ami igaz, eddig még nem látott.
A vén szutyokfészek füvet hint a forróvízbe, aztán egyszer csak felemelkedik.
Pedig az ork először még azt hiszi, hogy tán elaludt. Sőt egy pillanatra még az is megfordul a fejében, hogy a vénség egyenesen átsétált, itt és most, az út melletti fa tövében ülve, a másvilágra. Mert jó ideig nem moccan, és annyi hangot sem ad ki, mint egy döglődő ganajtúró bogár.
Hátrébb lép, úgy bámulja a jelenést, ahogy a gusztustalan, roskatag vén elf banya a szeme láttára változik át. Kénytelen-kelletlen kiköp oldalra. ~Először az orkok, a Sötét isten szolgáiként! Az a köd! Most meg ez itt!~ bámulja a vörösen izzó, magukba forduló szemeket. A szavak maguk először el sem jutnak a tudatáig.
Aztán, ahogy magához tér az első döbbenetből, kezd figyelni arra is, miket hord össze Irza. Bár igen csak meg kell erőltesse az agytekervényeit, hogy valami értelmet hámozzon ki az egymást követő homályos értelmű nevekből és mondatokból. A kérdőjelek egyre nagyobbak az elméjében, de annyi rögtön az elején leesik neki, hogy a lápi banya a karavánpihenő végzetéről mesél. Ami azután jön, azt képtelen megjegyezni, mégis befogadja a szavakat az elméje.
~Téboly és ragály.~ Grimor elégedett. ~Káosz és métely? Füst és láng? Csodálatos!!~
Már hajlana rá, hogy néhány aranyat dobjon a vénségnek. Az ork orgyilkos nem szeret senkinek tartozni. Ha neki tartoznak, azzal sokkal többre megy.
Ám a mocsári banya a bemutatóval ereje végére ér. Úgy terül el az utolsó szavak után a földön, hogy csak úgy nyekken.
Az ork vár egy szemhunyásnyit, aztán odalépked, a csizmája orrával lassan megpróbálja a testet. Semmi. Átfordítja kissé a lábával. Semmi.
Lassan a zsákjába nyúl, és egy borotvaéles sarlót vesz elő. Egyetlen mozdulat. Ráteszi a sarlót a vén, aszott nyakra. Csak egyetlen mozdulat...
Ott hagyja, rajta, úgy egyenesedik fel. ~Tudni fogja.~
Megfordul. Néhány lépés csak. Hamar kiér az útra. Aztán elindul a város felé.*
*Hát ilyet Grimor, igaz ami igaz, eddig még nem látott.
A vén szutyokfészek füvet hint a forróvízbe, aztán egyszer csak felemelkedik.
Pedig az ork először még azt hiszi, hogy tán elaludt. Sőt egy pillanatra még az is megfordul a fejében, hogy a vénség egyenesen átsétált, itt és most, az út melletti fa tövében ülve, a másvilágra. Mert jó ideig nem moccan, és annyi hangot sem ad ki, mint egy döglődő ganajtúró bogár.
Hátrébb lép, úgy bámulja a jelenést, ahogy a gusztustalan, roskatag vén elf banya a szeme láttára változik át. Kénytelen-kelletlen kiköp oldalra. ~Először az orkok, a Sötét isten szolgáiként! Az a köd! Most meg ez itt!~ bámulja a vörösen izzó, magukba forduló szemeket. A szavak maguk először el sem jutnak a tudatáig.
Aztán, ahogy magához tér az első döbbenetből, kezd figyelni arra is, miket hord össze Irza. Bár igen csak meg kell erőltesse az agytekervényeit, hogy valami értelmet hámozzon ki az egymást követő homályos értelmű nevekből és mondatokból. A kérdőjelek egyre nagyobbak az elméjében, de annyi rögtön az elején leesik neki, hogy a lápi banya a karavánpihenő végzetéről mesél. Ami azután jön, azt képtelen megjegyezni, mégis befogadja a szavakat az elméje.
~Téboly és ragály.~ Grimor elégedett. ~Káosz és métely? Füst és láng? Csodálatos!!~
Már hajlana rá, hogy néhány aranyat dobjon a vénségnek. Az ork orgyilkos nem szeret senkinek tartozni. Ha neki tartoznak, azzal sokkal többre megy.
Ám a mocsári banya a bemutatóval ereje végére ér. Úgy terül el az utolsó szavak után a földön, hogy csak úgy nyekken.
Az ork vár egy szemhunyásnyit, aztán odalépked, a csizmája orrával lassan megpróbálja a testet. Semmi. Átfordítja kissé a lábával. Semmi.
Lassan a zsákjába nyúl, és egy borotvaéles sarlót vesz elő. Egyetlen mozdulat. Ráteszi a sarlót a vén, aszott nyakra. Csak egyetlen mozdulat...
Ott hagyja, rajta, úgy egyenesedik fel. ~Tudni fogja.~
Megfordul. Néhány lépés csak. Hamar kiér az útra. Aztán elindul a város felé.*
3662. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-04-29 22:05:48
Üzenet elküldve: 2018-04-29 22:05:48
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a mesékben vagy mégse//
//Prófécia//
*Irza lassan bólint, félő, talán megint bedobja a banyaszunyát. Azonban, mielőtt még Grimor esetleg elgondolkozna, hogy a mocsári vénség, csendben megboldogult volna, és hajnalra már csak a kukacok mozgatják, Irza megmozdul. Szótlanul magához veszi bögréjét és megtölti vízzel, amibe ismét fekete teafüvet szór, majd visszateszi a tűzre rakott kőre. Csak a ráérős művelet végén emeli tekintetét a langaléta orkra. Fátyolos és magasztos hangon szól.*
- Ám, legyen Grimor. Lásd hát, a Belső Szem hatalmát! Halld, amit Belső Szemünk lát a Levegő Városáról, és halld a valót és a majdan eljövendőt!
*A koszlott, törődött remete asszony botjára támaszkodva felkecmereg a földről. Ahogy feláll valahogy, megváltozik, még a zsigerből taszító kisugárzása is. Valahogy magasabbnak tűnik, mint eddig, ahogy az ork láthatta, pedig ugyanolyan görnyedten áll. Aurája nem vénséges inkább időtlenül megfoghatatlan és olyan mindenek felett álló.
Csuri elröppen válláról az egyik fa lombja közé, és onnan kukucskál ki, okos kis fekete szemeivel.
A Látó hangját révült pátoszosság járja át, szürkén fátyolos szemei erőtlen derengést követően vörösen felizzanak.*
- Véres köd, kínzó halál és káosz.
A métely újra híg föld húsában vájkál,
Ahol egykoron kufár Hold volt az úr,
Ott immáron csak törődötten terül el.
A megférgesedett, mindent rothadással
Fertőző tájból túlvilági hordák fakadnak.
A valóság heges szövete átszakadt.
A Bérci ércek, a Rengeteg vadjai és a
Légi fellegvár, ha egyek, a hármak erejével
Még helyreállíthatják a rendet.
*A Látó lélegzete hörögve elakad, de most szavai nem hallnak el, hanem újabb látomást kap. Irza vén teste a botjára dőlve, görcsbe rándul, még jobban meggörnyed, mintha a gerince is mente el akarna törni. Révült rikácsoló hangon elborultan folytatja.*
- Vér, tűz és füst. Semmijük.
Por, föld, sár a mindenük,
Melyből az igaz uralom ered.
Vöröslőn horpadt címeres vért,
Mocskosan szakad, finom kelmék.
Zendülten zsarátnokos város.
Könnyfakasztó füst, a népharagja elül,
De belül véresen ül, a Sötét Nagy úr
Fortélyán kéjesen derül.
Az emberek szívében zavar
És félelem vegyül.
Barát se bízik már barátban.
Megszállott téboly, mint a füst
A Légbe szálva terjed szét
Világunk szerte, mint a fekete ragály.
Az egyensúlyra fény derül,
A fényre pedig árnyék vetül.
Sötét folt, véres üstök, fehér stigma.
Ez a bizalmatlanság titka.
*A Látó hangja elhal, vörös szemei fátyolosan elszürkülnek. A lápi banya taszító aurája visszatér, és pont olyan mocskosan törődöttnek tűnik, mint amilyen valójában. Irza ziháló, sípoló tüdejű légzése hallatszik. A vénasszony még mindig göcsörtös bonjára támaszkodik, de szakadt, vörös ruhája alatt visszerektől hasonlóan göcsörtös lábai megremegve összecsuklanak. A banya eszméletét vesztve elterül a földön, mint egy zsák rohadt krumpli.
Vajon Grimor mit fog tenni? Netán elvágja elf némber torkát kevéske aranyáért, vagy sorsára hagyva, odaveti neki azt a pár aranyat, amit kért, vagy esetleg egészen mást fog tenni? Ez a szemtelen sárgaszemű döntése.*
A hozzászólás írója (Irza, a Látó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.29 22:36:26
//Prófécia//
*Irza lassan bólint, félő, talán megint bedobja a banyaszunyát. Azonban, mielőtt még Grimor esetleg elgondolkozna, hogy a mocsári vénség, csendben megboldogult volna, és hajnalra már csak a kukacok mozgatják, Irza megmozdul. Szótlanul magához veszi bögréjét és megtölti vízzel, amibe ismét fekete teafüvet szór, majd visszateszi a tűzre rakott kőre. Csak a ráérős művelet végén emeli tekintetét a langaléta orkra. Fátyolos és magasztos hangon szól.*
- Ám, legyen Grimor. Lásd hát, a Belső Szem hatalmát! Halld, amit Belső Szemünk lát a Levegő Városáról, és halld a valót és a majdan eljövendőt!
*A koszlott, törődött remete asszony botjára támaszkodva felkecmereg a földről. Ahogy feláll valahogy, megváltozik, még a zsigerből taszító kisugárzása is. Valahogy magasabbnak tűnik, mint eddig, ahogy az ork láthatta, pedig ugyanolyan görnyedten áll. Aurája nem vénséges inkább időtlenül megfoghatatlan és olyan mindenek felett álló.
Csuri elröppen válláról az egyik fa lombja közé, és onnan kukucskál ki, okos kis fekete szemeivel.
A Látó hangját révült pátoszosság járja át, szürkén fátyolos szemei erőtlen derengést követően vörösen felizzanak.*
- Véres köd, kínzó halál és káosz.
A métely újra híg föld húsában vájkál,
Ahol egykoron kufár Hold volt az úr,
Ott immáron csak törődötten terül el.
A megférgesedett, mindent rothadással
Fertőző tájból túlvilági hordák fakadnak.
A valóság heges szövete átszakadt.
A Bérci ércek, a Rengeteg vadjai és a
Légi fellegvár, ha egyek, a hármak erejével
Még helyreállíthatják a rendet.
*A Látó lélegzete hörögve elakad, de most szavai nem hallnak el, hanem újabb látomást kap. Irza vén teste a botjára dőlve, görcsbe rándul, még jobban meggörnyed, mintha a gerince is mente el akarna törni. Révült rikácsoló hangon elborultan folytatja.*
- Vér, tűz és füst. Semmijük.
Por, föld, sár a mindenük,
Melyből az igaz uralom ered.
Vöröslőn horpadt címeres vért,
Mocskosan szakad, finom kelmék.
Zendülten zsarátnokos város.
Könnyfakasztó füst, a népharagja elül,
De belül véresen ül, a Sötét Nagy úr
Fortélyán kéjesen derül.
Az emberek szívében zavar
És félelem vegyül.
Barát se bízik már barátban.
Megszállott téboly, mint a füst
A Légbe szálva terjed szét
Világunk szerte, mint a fekete ragály.
Az egyensúlyra fény derül,
A fényre pedig árnyék vetül.
Sötét folt, véres üstök, fehér stigma.
Ez a bizalmatlanság titka.
*A Látó hangja elhal, vörös szemei fátyolosan elszürkülnek. A lápi banya taszító aurája visszatér, és pont olyan mocskosan törődöttnek tűnik, mint amilyen valójában. Irza ziháló, sípoló tüdejű légzése hallatszik. A vénasszony még mindig göcsörtös bonjára támaszkodik, de szakadt, vörös ruhája alatt visszerektől hasonlóan göcsörtös lábai megremegve összecsuklanak. A banya eszméletét vesztve elterül a földön, mint egy zsák rohadt krumpli.
Vajon Grimor mit fog tenni? Netán elvágja elf némber torkát kevéske aranyáért, vagy sorsára hagyva, odaveti neki azt a pár aranyat, amit kért, vagy esetleg egészen mást fog tenni? Ez a szemtelen sárgaszemű döntése.*
A hozzászólás írója (Irza, a Látó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.29 22:36:26
3661. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-04-26 12:07:41
Üzenet elküldve: 2018-04-26 12:07:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a mesékben vagy mégse//
*A banya mondókájának megint csak nem sok veleje van, legalábbis Grimor számára. Annyit mindenképp kihámoz a múlt-jelen-jövő kérdéskör hármasságának rekedt hangú fejtegetéseiből, hogy a messziről háromnapos vízihullának látszó, gubancos hajú, állandóan magával motyogó lápi boszorka ~jó hogy nincs itt a többi! Három ilyen él a lápban fenn a tónál, vagy mit mesélt Marla. De miért bújt elő a lyukából?~ tud valamit. ~Vagyis a belseje. Valami háromszemű ez.~
A jövendőjének rekedt hangú feltárása 13 aranyért azonban sehogysem csigázza fel Grimor érdeklődését. Azt, hogy a nem túl távoli jövőben Arthenior megtört vezetése küldöttséget indít a táborba, és az ott élőknek palotákat ajánl fel a gazdagnegyedben, ha abbahagyjak a Lihanechbe tartó karavánok zaklatását, bár többször elképzelte, de mégsem hinné el a banyának. Annak meg nem érzi égető szükségét, hogy valaki felvilágosítsa arról, hogy valószínűleg nem éri meg az öregkort.*
- A városiak jövendője. A városuk jövendője. A Levegővárosé. *köp ki oldalra, ahogy kimondja.*
- Az érdekel. Arról mondj valamit! *hajol közel újra a banyához, beleartikulálva a szavakat az arcába. Ahhoz még nem fűlik a foga, hogy pénzt adjon a vénségnek. De már hajlik rá.*
- Utána megfizetlek! *villan a Grimor-féle vicsor.*
*A banya mondókájának megint csak nem sok veleje van, legalábbis Grimor számára. Annyit mindenképp kihámoz a múlt-jelen-jövő kérdéskör hármasságának rekedt hangú fejtegetéseiből, hogy a messziről háromnapos vízihullának látszó, gubancos hajú, állandóan magával motyogó lápi boszorka ~jó hogy nincs itt a többi! Három ilyen él a lápban fenn a tónál, vagy mit mesélt Marla. De miért bújt elő a lyukából?~ tud valamit. ~Vagyis a belseje. Valami háromszemű ez.~
A jövendőjének rekedt hangú feltárása 13 aranyért azonban sehogysem csigázza fel Grimor érdeklődését. Azt, hogy a nem túl távoli jövőben Arthenior megtört vezetése küldöttséget indít a táborba, és az ott élőknek palotákat ajánl fel a gazdagnegyedben, ha abbahagyjak a Lihanechbe tartó karavánok zaklatását, bár többször elképzelte, de mégsem hinné el a banyának. Annak meg nem érzi égető szükségét, hogy valaki felvilágosítsa arról, hogy valószínűleg nem éri meg az öregkort.*
- A városiak jövendője. A városuk jövendője. A Levegővárosé. *köp ki oldalra, ahogy kimondja.*
- Az érdekel. Arról mondj valamit! *hajol közel újra a banyához, beleartikulálva a szavakat az arcába. Ahhoz még nem fűlik a foga, hogy pénzt adjon a vénségnek. De már hajlik rá.*
- Utána megfizetlek! *villan a Grimor-féle vicsor.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579