Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 95 (1881. - 1900. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1900. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-23 09:59:49
Üzenet elküldve: 2015-07-23 09:59:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az elf törzse//
*Liafiel előző este, amit az erdőben töltött a holdfényben való fürdőzéssel, álmot látott. A hold istennője magához szólította. Hívta, és beszélni akart volna a lánnyal. Lia most úgy érzi, hogy mindenképpen el kell látogatnia a pihenőhelyre, ahol a szentélyben találja meg a választ a kérdéseire, ezért újult erővel indul tovább. Kiérve az erdőből rátér arra az ösvényre, ami Artheniort és a karavánpihenőt köti össze.*
~Az út igencsak hosszú lesz, hogyha gyalog akarok menni. Innen még jó pár nap járóföld.~
*Mégsem törődve az út hosszával, elindul.
Alig pár órája sétál a poros út mentén, mikor szekérnyikorgást hall a hát a mögül. Megfordul és Arthenior felől egy öreg kocsis hajtja egy szem lovát az úton.*
~Talán áruért mehet, mert látszik, hogy üres a szekér.~
*Megáll és megvárja a kereskedőt, hogy odaérjen hozzá. Megállítja és szép szavakkal kéri, hogy vigye el a karavánpihenőbe. A férfi természetesen nem is gondolkozik Liafiel bája és a néhány csilingelő arany reménysége egyből megbabonázza.*
- Szálljon csak fel, hölgyem!
*Az elf nem habozik, felugrik az öreg mögé és így döcögnek tovább.
Nemsokára egy kis patakot átszelő hídhoz érnek, ahol három különös alak ácsorog.
Egy szerzetes, egy ágyékkötőben lévő elf és egy kislány alkatú valaki csuhában.*
~Furcsa utazók lehetnek ezek hárman.~ *mosolyog magában a lány, majd tovább döcögnek a híd felé.*
*Liafiel előző este, amit az erdőben töltött a holdfényben való fürdőzéssel, álmot látott. A hold istennője magához szólította. Hívta, és beszélni akart volna a lánnyal. Lia most úgy érzi, hogy mindenképpen el kell látogatnia a pihenőhelyre, ahol a szentélyben találja meg a választ a kérdéseire, ezért újult erővel indul tovább. Kiérve az erdőből rátér arra az ösvényre, ami Artheniort és a karavánpihenőt köti össze.*
~Az út igencsak hosszú lesz, hogyha gyalog akarok menni. Innen még jó pár nap járóföld.~
*Mégsem törődve az út hosszával, elindul.
Alig pár órája sétál a poros út mentén, mikor szekérnyikorgást hall a hát a mögül. Megfordul és Arthenior felől egy öreg kocsis hajtja egy szem lovát az úton.*
~Talán áruért mehet, mert látszik, hogy üres a szekér.~
*Megáll és megvárja a kereskedőt, hogy odaérjen hozzá. Megállítja és szép szavakkal kéri, hogy vigye el a karavánpihenőbe. A férfi természetesen nem is gondolkozik Liafiel bája és a néhány csilingelő arany reménysége egyből megbabonázza.*
- Szálljon csak fel, hölgyem!
*Az elf nem habozik, felugrik az öreg mögé és így döcögnek tovább.
Nemsokára egy kis patakot átszelő hídhoz érnek, ahol három különös alak ácsorog.
Egy szerzetes, egy ágyékkötőben lévő elf és egy kislány alkatú valaki csuhában.*
~Furcsa utazók lehetnek ezek hárman.~ *mosolyog magában a lány, majd tovább döcögnek a híd felé.*
1899. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-23 09:35:33
Üzenet elküldve: 2015-07-23 09:35:33
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
//Távol még a hajnal//
//Dwartak, Turwal//
- Biztosan?!
* Szólal meg fedezéke - egy kisebb mélyedés - mögül az íjász reagálva a kijelentésre, hogy Halottnak tűnik a szőke óriás szerint. Lihegve szedi össze magát és csatlakozik a két másikhoz.
Azért meg kell hagyni a fáradtság már kezd ráülni a kis csapatra, nem a harc hossza miatt - bár tény hogy nem fél perc volt - inkább az erők amik elszabadultak mindkét fél részéről.
Idő közben a buzogányos is feltápászkodik, komoly sérülést kapott ugyan de azért megmarad, jobb karját emeli fel jelezvén, hogy még él. Baljával közben bordáit fogja, fájlalva az említett testrészt, nagyot eshetett a borulástól.
Dwartak közben távolodik s a lény repedt bőre egyre jobban felizzik s néhány pillanat múlva lökéshullámként szalad végig a mező kis részén a koromszín felhő. Letarolva a fűszálakat és maga maga mögött csupán a kénes felhő maró ízét hagyva a torkokban akik belélegzik. A lökéshullám azokat akik közvetlen közelben lettek volna igen komolyan letarolt volna. De a csapat odébb vonult így csupán szinte a vége éri el őket. Ott is érezni még, nem árt betámasztani de komoly sérülést nem okoz. Maximum némi krahácsolást.
Majd mint ki jól végezte dolgát a füst szépen lassan elkezd visszahúzódni az epicentrum felé. Ami maga a láda. Fokozatosan tűnik el annak résein, árnyékában. míg végül csak a mező közepén maradó kovácsolt láda marad melyet a holdkoron fénye sejtelmesen világít meg. A tűz lobog még a csapat körül, sőt a láda körül is. Aztán néha csend, egyelőre. *
//Dwartak, Turwal//
- Biztosan?!
* Szólal meg fedezéke - egy kisebb mélyedés - mögül az íjász reagálva a kijelentésre, hogy Halottnak tűnik a szőke óriás szerint. Lihegve szedi össze magát és csatlakozik a két másikhoz.
Azért meg kell hagyni a fáradtság már kezd ráülni a kis csapatra, nem a harc hossza miatt - bár tény hogy nem fél perc volt - inkább az erők amik elszabadultak mindkét fél részéről.
Idő közben a buzogányos is feltápászkodik, komoly sérülést kapott ugyan de azért megmarad, jobb karját emeli fel jelezvén, hogy még él. Baljával közben bordáit fogja, fájlalva az említett testrészt, nagyot eshetett a borulástól.
Dwartak közben távolodik s a lény repedt bőre egyre jobban felizzik s néhány pillanat múlva lökéshullámként szalad végig a mező kis részén a koromszín felhő. Letarolva a fűszálakat és maga maga mögött csupán a kénes felhő maró ízét hagyva a torkokban akik belélegzik. A lökéshullám azokat akik közvetlen közelben lettek volna igen komolyan letarolt volna. De a csapat odébb vonult így csupán szinte a vége éri el őket. Ott is érezni még, nem árt betámasztani de komoly sérülést nem okoz. Maximum némi krahácsolást.
Majd mint ki jól végezte dolgát a füst szépen lassan elkezd visszahúzódni az epicentrum felé. Ami maga a láda. Fokozatosan tűnik el annak résein, árnyékában. míg végül csak a mező közepén maradó kovácsolt láda marad melyet a holdkoron fénye sejtelmesen világít meg. A tűz lobog még a csapat körül, sőt a láda körül is. Aztán néha csend, egyelőre. *
1898. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-23 09:17:41
Üzenet elküldve: 2015-07-23 09:17:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Az elf törzse//
*Az elf igazat ad a szerzetesnek. Ő is úgy érzi, hogy nincs vesztegetni való idejük. A lehető leggyorsabban el kell jutniuk az erdőbe és nem húzhatják azzal az utat, hogy mindig megállnak.*
- Akkor amint Siss magához tér, indulunk tovább a pihenő felé, ott bőségesen el tudjuk magunkat látni élelemmel, és nem kell félnünk, hogy Sisst keressék a gyilkosság miatt.
*Coinleach látja, hogy a lány lassan magához tér és értetlenkedő tekintetére gondterhelten válaszol:*
- Siss! Beszélnünk kell a benned lakozó sötét énről.
*Finoman a földre engedi a tündért, hogyha meg tud állni saját lábán. Ha ez nem megy, akkor segítő karjával megtámasztja.*
- Szeretnél véget vetni ennek az egésznek? Mert akkor tudunk segíteni, de ha te nem határozod el magadat elég erősen, a másik oldalad meg tud minket akadályozni benne.
*Az elf igazat ad a szerzetesnek. Ő is úgy érzi, hogy nincs vesztegetni való idejük. A lehető leggyorsabban el kell jutniuk az erdőbe és nem húzhatják azzal az utat, hogy mindig megállnak.*
- Akkor amint Siss magához tér, indulunk tovább a pihenő felé, ott bőségesen el tudjuk magunkat látni élelemmel, és nem kell félnünk, hogy Sisst keressék a gyilkosság miatt.
*Coinleach látja, hogy a lány lassan magához tér és értetlenkedő tekintetére gondterhelten válaszol:*
- Siss! Beszélnünk kell a benned lakozó sötét énről.
*Finoman a földre engedi a tündért, hogyha meg tud állni saját lábán. Ha ez nem megy, akkor segítő karjával megtámasztja.*
- Szeretnél véget vetni ennek az egésznek? Mert akkor tudunk segíteni, de ha te nem határozod el magadat elég erősen, a másik oldalad meg tud minket akadályozni benne.
1897. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-23 08:47:28
Üzenet elküldve: 2015-07-23 08:47:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Távol még a hajnal//
//Dwartak, Turwal//
*A lény feje felől érkező reccsenések mosolyt csalnak arcára, ami csakhamar oda is fagy, ahogy fivére felzárkózik mellé, pajzsát láthatóan védekezésre emelve. *
-Kőnadrág, Dwar? És hogy nyúznád meg? * Kérdezi mosolyogva fivére pragmatikus hozzáállásán. Közben a fejen lévő repedés füstölni és izzani kezd. ~Ennyi sem lett volna elég neki? Szívós egy dög ~ Maga is fölemeli pajzsát, és arcán Dwar vigyora tükröződik. *
-Lehet, hogy most kéne még gyújtanunk rajta egyet. Bár ha így folytatja, kigyullad ez magától is. Nem rémlik semmi a démonokról *folytatja halkabban, utalva a kolostor könyvtárában töltött unalmas órákra * Most mi jön? Elég volt ez neki? Felrobban, vagy megint füstfelhővé válik? * Hangjában puszta kíváncsiság, semmi félelem. Az előbbire számítva feljebb emeli pajzsát, és enyhén berogyaszt, hogy az jobban takarja testét. Közben szeme sarkából kérdőn néz a szőkére, figyelme középpontjában azonban a rém áll. *
//Dwartak, Turwal//
*A lény feje felől érkező reccsenések mosolyt csalnak arcára, ami csakhamar oda is fagy, ahogy fivére felzárkózik mellé, pajzsát láthatóan védekezésre emelve. *
-Kőnadrág, Dwar? És hogy nyúznád meg? * Kérdezi mosolyogva fivére pragmatikus hozzáállásán. Közben a fejen lévő repedés füstölni és izzani kezd. ~Ennyi sem lett volna elég neki? Szívós egy dög ~ Maga is fölemeli pajzsát, és arcán Dwar vigyora tükröződik. *
-Lehet, hogy most kéne még gyújtanunk rajta egyet. Bár ha így folytatja, kigyullad ez magától is. Nem rémlik semmi a démonokról *folytatja halkabban, utalva a kolostor könyvtárában töltött unalmas órákra * Most mi jön? Elég volt ez neki? Felrobban, vagy megint füstfelhővé válik? * Hangjában puszta kíváncsiság, semmi félelem. Az előbbire számítva feljebb emeli pajzsát, és enyhén berogyaszt, hogy az jobban takarja testét. Közben szeme sarkából kérdőn néz a szőkére, figyelme középpontjában azonban a rém áll. *
1896. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-22 14:59:51
Üzenet elküldve: 2015-07-22 14:59:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Az elf törzse//
~ Olyan kellemes. ~
* Elméjének egy rejtett zugában lebeg. Nincs is annál kellemesebb. Nem juthat be hozzá semmi a külvilágból, semmi a gondolatai közül és ami a legfontosabb; a másik Siss sem juthat be ide.
Már akkor bezárkózott, mikor a másik megkarmolta Coinleachet, így az azutáni eseményekről semmit se tud. Talán jobb is így.
Habár az a kellemetlen pillanat, mikor magához tért egy picit letörte, viszonylag hamar kizárta azt is. Mindent kizárt, egy valamit kivéve. *
- Katicabogár.
* Suttogja maga elé, habár csak ő hallja. Egy apró pici, piros paca jelenik meg jobb tenyerén, majd akarata szerint formálódva egy katica alakját veszi fel.
Apró, hideg lábacskáival végigtrappol ujjain, kezén, csuklóján, majd végigcsiklandozva karját s nyakát, a füle alatt állapodik meg. *
- Minden rendben lesz.
* Mondja a katicának, habár tudja, választ nemigen várhat el. De hát mégis kivel beszéljen itt? *
- Tudom.
* Idegen hang ez, s hátrahőköl a közelségétől, mintha közvetlenül a fülébe mondták volna.
~ Mégis mi a...?! ~
A gondolatot már nem tudja befejezni. Az ijedtségből fakadó hirtelen adrenalinlöket felébreszti.
Syessiss lassan, nagyon lassan nyitja ki a szemét.
Órákat tölthetett odabenn, ki tudja. Viszont sikerült többé-kevésbé kipihennie az út fáradalmait.
Amit a látkép után másodszorra érzékel, az a térdébe hasító fájdalom. *
- Mi... mi történt?
~ Olyan kellemes. ~
* Elméjének egy rejtett zugában lebeg. Nincs is annál kellemesebb. Nem juthat be hozzá semmi a külvilágból, semmi a gondolatai közül és ami a legfontosabb; a másik Siss sem juthat be ide.
Már akkor bezárkózott, mikor a másik megkarmolta Coinleachet, így az azutáni eseményekről semmit se tud. Talán jobb is így.
Habár az a kellemetlen pillanat, mikor magához tért egy picit letörte, viszonylag hamar kizárta azt is. Mindent kizárt, egy valamit kivéve. *
- Katicabogár.
* Suttogja maga elé, habár csak ő hallja. Egy apró pici, piros paca jelenik meg jobb tenyerén, majd akarata szerint formálódva egy katica alakját veszi fel.
Apró, hideg lábacskáival végigtrappol ujjain, kezén, csuklóján, majd végigcsiklandozva karját s nyakát, a füle alatt állapodik meg. *
- Minden rendben lesz.
* Mondja a katicának, habár tudja, választ nemigen várhat el. De hát mégis kivel beszéljen itt? *
- Tudom.
* Idegen hang ez, s hátrahőköl a közelségétől, mintha közvetlenül a fülébe mondták volna.
~ Mégis mi a...?! ~
A gondolatot már nem tudja befejezni. Az ijedtségből fakadó hirtelen adrenalinlöket felébreszti.
Syessiss lassan, nagyon lassan nyitja ki a szemét.
Órákat tölthetett odabenn, ki tudja. Viszont sikerült többé-kevésbé kipihennie az út fáradalmait.
Amit a látkép után másodszorra érzékel, az a térdébe hasító fájdalom. *
- Mi... mi történt?
1895. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-22 14:00:23
Üzenet elküldve: 2015-07-22 14:00:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Az elf törzse//
*Ahogy a lány hátradől, Bato finoman oldalra tekint, hogy csak a szeme sarkából lásson éppen annyit, ha intenzív mozgást produkál Siss. Éppen ezért észre sem veszi azt a néhány pillanatot, amíg magához tér. Amíg az elf mosdatja, takargatja, Bato lemossa magáról a folyóban a homokot, koszt, növényeket, meg a táskájából egy élő ficánkoló halat is visszadob.*
-Mit érthetett az alatt, hogy majd ha eljön az idő? Kétlem, hogy a felszabadulásának óráját várja.
*Kellő idő után megfordul, majd miután megbizonyosodik affelől, hogy a lány nem kerül kellemetlen helyzetbe, odalép hozzájuk.*
-Gyorsnak kell lennünk. Akármire is vár, én nem akarom megvárni. Keveset álljunk meg pihenni. Még kevesebbet álljunk meg aludni. Ahogy elbúcsúzott-,
*rövid hatásszünet után folytatja*
- a hideg is kirázott tőle. Nyugodt és tervez. Érzem. Talán akkor járnánk a legjobban, ha kis kerülővel elmennénk a pihenőig, és bevásárolnánk az útra mindenből annyit, hogy ne kelljen megállni ételért, italért a törzsedig.
*Ahogy a lány hátradől, Bato finoman oldalra tekint, hogy csak a szeme sarkából lásson éppen annyit, ha intenzív mozgást produkál Siss. Éppen ezért észre sem veszi azt a néhány pillanatot, amíg magához tér. Amíg az elf mosdatja, takargatja, Bato lemossa magáról a folyóban a homokot, koszt, növényeket, meg a táskájából egy élő ficánkoló halat is visszadob.*
-Mit érthetett az alatt, hogy majd ha eljön az idő? Kétlem, hogy a felszabadulásának óráját várja.
*Kellő idő után megfordul, majd miután megbizonyosodik affelől, hogy a lány nem kerül kellemetlen helyzetbe, odalép hozzájuk.*
-Gyorsnak kell lennünk. Akármire is vár, én nem akarom megvárni. Keveset álljunk meg pihenni. Még kevesebbet álljunk meg aludni. Ahogy elbúcsúzott-,
*rövid hatásszünet után folytatja*
- a hideg is kirázott tőle. Nyugodt és tervez. Érzem. Talán akkor járnánk a legjobban, ha kis kerülővel elmennénk a pihenőig, és bevásárolnánk az útra mindenből annyit, hogy ne kelljen megállni ételért, italért a törzsedig.
1894. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-22 12:19:07
Üzenet elküldve: 2015-07-22 12:19:07
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Az elf törzse//
~Visszajött! Úgy tűnik visszaadta az irányítást.~
*Az elf megnyugszik és leereszti eddig felszegezett botját. Az ájult lány teljesen kitárulkozik, és Coinleachben megindul az illem kényszere, hogy elfedje lába közét. Azonnal ráveti a ruhadarabot, amibe eddig takarózott a lány. Újabb darabot tép le a csuhából és letörli a vizes testet, a kiszivárgott vérrel együtt. Óvatosan karjába emeli a tündért, aki még mindig ájultan és ernyedten hever. Felemeli és fejét magához öleli.*
- Siss! Ez a sötét én szép lassan felőröl téged is.
*Fogát összeszorítja és Batora néz.*
- Mit gondolsz? Mi a dolgunk most barátom? Most egy kicsit felejtsd el, hogy vállaltam a tanításodat, mert teljesen tanácstalan vagyok ebben az ügyben. Mit tehetünk? Mit szabad tennünk? Segíteni szeretnék, de nem ismerem a szertartást és fogalmam sincs, hogy milyen következményekkel járna. Csak azt mondom, hogy ha Siss kéri, megéri kockáztatni.
*A víz a fűre csöpög a férfiról, és társára mered kétségbeesett tekintetével.*
~Vajon tényleg ez lenne a legnagyobb segítség a lánynak, vagy tehetünk valami mást is?~
A hozzászólás írója (Coinleach Loon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.22 12:19:41
~Visszajött! Úgy tűnik visszaadta az irányítást.~
*Az elf megnyugszik és leereszti eddig felszegezett botját. Az ájult lány teljesen kitárulkozik, és Coinleachben megindul az illem kényszere, hogy elfedje lába közét. Azonnal ráveti a ruhadarabot, amibe eddig takarózott a lány. Újabb darabot tép le a csuhából és letörli a vizes testet, a kiszivárgott vérrel együtt. Óvatosan karjába emeli a tündért, aki még mindig ájultan és ernyedten hever. Felemeli és fejét magához öleli.*
- Siss! Ez a sötét én szép lassan felőröl téged is.
*Fogát összeszorítja és Batora néz.*
- Mit gondolsz? Mi a dolgunk most barátom? Most egy kicsit felejtsd el, hogy vállaltam a tanításodat, mert teljesen tanácstalan vagyok ebben az ügyben. Mit tehetünk? Mit szabad tennünk? Segíteni szeretnék, de nem ismerem a szertartást és fogalmam sincs, hogy milyen következményekkel járna. Csak azt mondom, hogy ha Siss kéri, megéri kockáztatni.
*A víz a fűre csöpög a férfiról, és társára mered kétségbeesett tekintetével.*
~Vajon tényleg ez lenne a legnagyobb segítség a lánynak, vagy tehetünk valami mást is?~
A hozzászólás írója (Coinleach Loon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.22 12:19:41
1893. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-22 11:49:22
Üzenet elküldve: 2015-07-22 11:49:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Az elf törzse//
* Elgondolkodik az elf szavain, majd rájön, hogy a terve, miszerint őt kiszedi, a másikat benn hagyja nevetséges. Nem szól semmit. ~ Ha ennyire ostobák, akkor fáradjanak csak. Aztán megmutatom nekik, milyen is a mámor. ~
Akárhányszor belegondol a tervbe, annál inkább veszi át rajta az uralmat a féktelen jókedv. Az pedig nem lenne jó, ha rájönnének, hogy ha őt kiszedik, akkor Siss másik fele is maradandóan sérülni fog. Hiszen az ő lelkeiket akkor sem lehet elszakítani egymástól, ha alapvetően külön vannak. Volt is idő, mikor egy és ugyanazok voltak.
Terpeszbe áll, hogy a vér ne a combját csiklandozza, hanem a földre csöpögjön. Már unalmas a kellemes érzés. Úgy pedig pláne, hogy nem Coinleachtől származik.
Hogy ne leplezze le hirtelen jött előnyét, a tudást, inkább visszazárkózik tudatának legmélyére. *
- Majd, ha eljön az idő.
* Mondja visszafogottan, és Siss teste ernyedten esik a partra, széttárt, véres lábakkal. *
* Mikor a kisírt szemű lélek kapja meg ismét az irányítást, felülne, de a riadalomtól, hogy mások láthatják minden porcikáját, elájul. *
* Elgondolkodik az elf szavain, majd rájön, hogy a terve, miszerint őt kiszedi, a másikat benn hagyja nevetséges. Nem szól semmit. ~ Ha ennyire ostobák, akkor fáradjanak csak. Aztán megmutatom nekik, milyen is a mámor. ~
Akárhányszor belegondol a tervbe, annál inkább veszi át rajta az uralmat a féktelen jókedv. Az pedig nem lenne jó, ha rájönnének, hogy ha őt kiszedik, akkor Siss másik fele is maradandóan sérülni fog. Hiszen az ő lelkeiket akkor sem lehet elszakítani egymástól, ha alapvetően külön vannak. Volt is idő, mikor egy és ugyanazok voltak.
Terpeszbe áll, hogy a vér ne a combját csiklandozza, hanem a földre csöpögjön. Már unalmas a kellemes érzés. Úgy pedig pláne, hogy nem Coinleachtől származik.
Hogy ne leplezze le hirtelen jött előnyét, a tudást, inkább visszazárkózik tudatának legmélyére. *
- Majd, ha eljön az idő.
* Mondja visszafogottan, és Siss teste ernyedten esik a partra, széttárt, véres lábakkal. *
* Mikor a kisírt szemű lélek kapja meg ismét az irányítást, felülne, de a riadalomtól, hogy mások láthatják minden porcikáját, elájul. *
1892. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-22 09:52:24
Üzenet elküldve: 2015-07-22 09:52:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Az elf törzse//
-Most tényleg? De komolyan?
*Egy pillanatra elgondolkodik, miközben feláll, hogy juthatott erre a feltételezésre a tündér-vagy-mi.*
~Vegetáriánus szerzetes. Biztosan majd azt élvezem, hogy más embereket mészárolhatok.~
-Ezzel egyedül vagy, szívem.
~Coinleach érvelése jó, talán meggyőzi a gonoszt, hogy együttműködjön velünk. Ugyanakkor ha most le is nyugszik, később úgyis újra próbálkozni fog valamivel.~
*Nyugodtabb tartást vesz fel, de nem lép még közelebb hozzájuk.*
~Vagy legrosszabb esetben bevállalom én. Csak tán kibírom. A lány nem tűnik valami erős és határozott lelkületűnek, de ő is tud küzdeni ellene. Nekem talán jobban menne. Vagy nem tudom. Akárhogy is, Siss-ből ki kell bűvölni azt az izét, mert mindenkire nézve veszélyes. Egyáltalán tényleg úgy működik a dolog, ahogy Coinleach mondja, és másba át lehet helyezni a lelket?~
*Komolyan elgondolkodik az önfeláldozáson, de csak ha tényleg semmi más megoldást nem lát. Más ember lelkét sem veszélyeztetné, minden élet szent. Ugyanakkor, a vagy-mi élete is. Bato a gondolataiba merülve teljesen összezavarodik. Újabbnál újabb erkölcsi kérdések merülnek fel benne, amikre nem tud választ adni. Azt is komolyan gondolja Bato, hogy ő kordában tudná tartani a démont, de ha véletlen nem, talán veszélyesebb fegyverhez jutna, mint a lány testében.*
~Dilemma-dilemma.~
-Most tényleg? De komolyan?
*Egy pillanatra elgondolkodik, miközben feláll, hogy juthatott erre a feltételezésre a tündér-vagy-mi.*
~Vegetáriánus szerzetes. Biztosan majd azt élvezem, hogy más embereket mészárolhatok.~
-Ezzel egyedül vagy, szívem.
~Coinleach érvelése jó, talán meggyőzi a gonoszt, hogy együttműködjön velünk. Ugyanakkor ha most le is nyugszik, később úgyis újra próbálkozni fog valamivel.~
*Nyugodtabb tartást vesz fel, de nem lép még közelebb hozzájuk.*
~Vagy legrosszabb esetben bevállalom én. Csak tán kibírom. A lány nem tűnik valami erős és határozott lelkületűnek, de ő is tud küzdeni ellene. Nekem talán jobban menne. Vagy nem tudom. Akárhogy is, Siss-ből ki kell bűvölni azt az izét, mert mindenkire nézve veszélyes. Egyáltalán tényleg úgy működik a dolog, ahogy Coinleach mondja, és másba át lehet helyezni a lelket?~
*Komolyan elgondolkodik az önfeláldozáson, de csak ha tényleg semmi más megoldást nem lát. Más ember lelkét sem veszélyeztetné, minden élet szent. Ugyanakkor, a vagy-mi élete is. Bato a gondolataiba merülve teljesen összezavarodik. Újabbnál újabb erkölcsi kérdések merülnek fel benne, amikre nem tud választ adni. Azt is komolyan gondolja Bato, hogy ő kordában tudná tartani a démont, de ha véletlen nem, talán veszélyesebb fegyverhez jutna, mint a lány testében.*
~Dilemma-dilemma.~
1891. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-22 08:56:06
Üzenet elküldve: 2015-07-22 08:56:06
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Az elf törzse//
- Bato! Ne hallgass rá, megpróbál mindkettőnket megvezetni. *kiáltja el magát, majd visszafordul a lányhoz*
- Vérszomjas vagy és élvezel kínt okozni másoknak. Amit én nyújtok az a segítség. Megszabadítanálak ettől a testtől, hogy szabad legyél és saját döntéseket hozz, ne kelljen Siss börtönében élned. Te azt hiszed megölni készülünk, de valójában nem a halál az, amitől félned kell, hanem az örök fogság. Tudom, hogy az életnél is jobban vágysz a szabadságra.
*Nagyot nyel mert egyelőre ő is tanácstalan lenne abban, hogy Siss teste nélkül hogyan élhetne tovább a sötét én.*
~Talán egy gyenge lelkű önkéntesre lenne szükség, vagy egy állati testre, amit bármikor tud uralni.~
*Hasonló megoldásokat gondolkodik magában, és reméli, hogy a lány megnyugszik, ahogy hallja az együttműködő hangnemet.*
- Bato! Ne hallgass rá, megpróbál mindkettőnket megvezetni. *kiáltja el magát, majd visszafordul a lányhoz*
- Vérszomjas vagy és élvezel kínt okozni másoknak. Amit én nyújtok az a segítség. Megszabadítanálak ettől a testtől, hogy szabad legyél és saját döntéseket hozz, ne kelljen Siss börtönében élned. Te azt hiszed megölni készülünk, de valójában nem a halál az, amitől félned kell, hanem az örök fogság. Tudom, hogy az életnél is jobban vágysz a szabadságra.
*Nagyot nyel mert egyelőre ő is tanácstalan lenne abban, hogy Siss teste nélkül hogyan élhetne tovább a sötét én.*
~Talán egy gyenge lelkű önkéntesre lenne szükség, vagy egy állati testre, amit bármikor tud uralni.~
*Hasonló megoldásokat gondolkodik magában, és reméli, hogy a lány megnyugszik, ahogy hallja az együttműködő hangnemet.*
1890. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-21 22:16:25
Üzenet elküldve: 2015-07-21 22:16:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Az elf törzse//
- És ennyi feljogosít téged arra, hogy elvedd mások életét?! Mellesleg az a szuka kérte a segítségemet akkor! Még hogy bajt?! Az esetlen, naív kislány hoz rátok bajt!
* Úgy köpi a szavakat, de egyelőre nem mozdul. Értelmetlen is lenne így, hogy az elf elhátrált a szerzetes meg készenlétben vár. Dühtől remegő testtel lassan emelkedik fel, fordul szembe az elffel ( Bato most hidegen hagyja. ) és gyűlölettel teli szemekkel pillant rá. *
- Azt gondolod, hogy amit tettem az szörnyűség, igaz? És az nem szörnyűség, amikor mások ölik le egymást?! Az talán elfogadhatóbb, mint az érzelmekkel teli, romantikus halál?!
* Elhallgat. Nem azért, hogy válaszidőt adjon, egyszerűen csak visszaröppen és átéli mégegyszer a mai eseményeket. *
- Van fogalmad róla, milyen csodálatos érzés, mikor a penge húson, izmon és szerveken áthatol? Van fogalmad róla, hogy milyen csodálatos érzés, mikor láthatod a lassan üvegessé váló tekinteteket? Van fogalmad róla, hogy milyen érzés megkóstolni az egyetlen dolgot, ami a halott lelkéhez volt kötve? Mintha magát az ember lényét kóstolnád meg. A mámortól olykor-olykor bevillannak az emlékei is...
* Megáll, majd az eddiginél is halkabban folytatja. *
- Van fogalmad róla, hogy milyen érzés másokkal örökké összekötni magad?
* Most már nem mond semmi egyebet, hagyja hogy megemésszék a hallottakat. Tekintetében nyoma sincs a korábbi dühnek, át vette a helyét a mámor, miközben a dolgokat ecsetelte.
Sötét tekintetével rápillant Batora is, s egy barátságosnak szánt kacsintást küldd a vizes szerzetes felé. *
- Te talán megérted, ha ő nem is.
- És ennyi feljogosít téged arra, hogy elvedd mások életét?! Mellesleg az a szuka kérte a segítségemet akkor! Még hogy bajt?! Az esetlen, naív kislány hoz rátok bajt!
* Úgy köpi a szavakat, de egyelőre nem mozdul. Értelmetlen is lenne így, hogy az elf elhátrált a szerzetes meg készenlétben vár. Dühtől remegő testtel lassan emelkedik fel, fordul szembe az elffel ( Bato most hidegen hagyja. ) és gyűlölettel teli szemekkel pillant rá. *
- Azt gondolod, hogy amit tettem az szörnyűség, igaz? És az nem szörnyűség, amikor mások ölik le egymást?! Az talán elfogadhatóbb, mint az érzelmekkel teli, romantikus halál?!
* Elhallgat. Nem azért, hogy válaszidőt adjon, egyszerűen csak visszaröppen és átéli mégegyszer a mai eseményeket. *
- Van fogalmad róla, milyen csodálatos érzés, mikor a penge húson, izmon és szerveken áthatol? Van fogalmad róla, hogy milyen csodálatos érzés, mikor láthatod a lassan üvegessé váló tekinteteket? Van fogalmad róla, hogy milyen érzés megkóstolni az egyetlen dolgot, ami a halott lelkéhez volt kötve? Mintha magát az ember lényét kóstolnád meg. A mámortól olykor-olykor bevillannak az emlékei is...
* Megáll, majd az eddiginél is halkabban folytatja. *
- Van fogalmad róla, hogy milyen érzés másokkal örökké összekötni magad?
* Most már nem mond semmi egyebet, hagyja hogy megemésszék a hallottakat. Tekintetében nyoma sincs a korábbi dühnek, át vette a helyét a mámor, miközben a dolgokat ecsetelte.
Sötét tekintetével rápillant Batora is, s egy barátságosnak szánt kacsintást küldd a vizes szerzetes felé. *
- Te talán megérted, ha ő nem is.
1889. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-21 20:20:39
Üzenet elküldve: 2015-07-21 20:20:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Az elf törzse//
*Az első dolog amit Bato észrevesz, hogy az elf hasát divatos karomnyomok ékítik. Ekkortájt már egészen biztos abban, hogy nem Siss-szel van dolguk, amit még inkább egyértelművé tesz a férfi tekintete. Lassan, minél kevesebb vizet felkavarva úszik a part felé. Mikor már elég sekélynek ítéli, viszonylag közel is van a többiekhez, szinte biztos, hogy az egyébként másra koncentráló lány is észrevette a közeledését, akkor maga alá húzza a lábait. Mikor aztán Coinleach felkel a lány mellől és hátralép, sejti, hogy ez nem jelent sok jót, és lábizmai rugószerűen befeszülnek: futni kell. Nem sokat fog segíteni a plusz 8-10 kilót jelentő csurom vizes ruhája, de egy felől muszáj megpróbálnia, más felől abban reménykedik, hogy a tündér a rövidke lábaival nem sok előnyhöz fog jutni, vagy a mágus húz elő valami trükköt a tarsolyából. Várja, hogy a lány jelt adjon, vagy meglepje valami egészen furcsa reakcióval.*
*Az első dolog amit Bato észrevesz, hogy az elf hasát divatos karomnyomok ékítik. Ekkortájt már egészen biztos abban, hogy nem Siss-szel van dolguk, amit még inkább egyértelművé tesz a férfi tekintete. Lassan, minél kevesebb vizet felkavarva úszik a part felé. Mikor már elég sekélynek ítéli, viszonylag közel is van a többiekhez, szinte biztos, hogy az egyébként másra koncentráló lány is észrevette a közeledését, akkor maga alá húzza a lábait. Mikor aztán Coinleach felkel a lány mellől és hátralép, sejti, hogy ez nem jelent sok jót, és lábizmai rugószerűen befeszülnek: futni kell. Nem sokat fog segíteni a plusz 8-10 kilót jelentő csurom vizes ruhája, de egy felől muszáj megpróbálnia, más felől abban reménykedik, hogy a tündér a rövidke lábaival nem sok előnyhöz fog jutni, vagy a mágus húz elő valami trükköt a tarsolyából. Várja, hogy a lány jelt adjon, vagy meglepje valami egészen furcsa reakcióval.*
1888. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-21 19:58:34
Üzenet elküldve: 2015-07-21 19:58:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Az elf törzse//
*Coinleach maga is meglepődik a szerzetesen, ahogy felbukkan a víz alól. Még jobban megijed a lánytól, mikor pont felé veti ki magát a vízből. A kérdésekre és az okfejtésre először nem tud válaszolni.*
~Még soha nem hallottam így beszélni a sötét ént. Mi lehet ez? Valóban engem szeretne mindkét oldal egyszerre?~
*Szemével üzen Batonak, hogy figyeljen, és csak reméli, hogy a férfi érti, hogy mire céloz, és rájön, hogy éppen Siss sötétebbik oldalával van dolguk, tehát óvatosnak kell lenni.
Az elf leguggol a tündérhez és halkabban folytatja.*
- Ez a másik Siss döntése. Megkért, hogy vigyem el a törzsemhez, akik tudnak segíteni rajta. Ő kérte a segítségünket, érted?
*Erősen magyaráz, hogy a lány megértse, majd feláll egy lépést hátrál és úgy folytatja:*
- A saját véleményem pedig az, hogy veszélyes vagy, és bajt hozol mások fejére is, nem csak a sajátodra. Akárcsak a szegénynegyedben.
*Coinleach maga is meglepődik a szerzetesen, ahogy felbukkan a víz alól. Még jobban megijed a lánytól, mikor pont felé veti ki magát a vízből. A kérdésekre és az okfejtésre először nem tud válaszolni.*
~Még soha nem hallottam így beszélni a sötét ént. Mi lehet ez? Valóban engem szeretne mindkét oldal egyszerre?~
*Szemével üzen Batonak, hogy figyeljen, és csak reméli, hogy a férfi érti, hogy mire céloz, és rájön, hogy éppen Siss sötétebbik oldalával van dolguk, tehát óvatosnak kell lenni.
Az elf leguggol a tündérhez és halkabban folytatja.*
- Ez a másik Siss döntése. Megkért, hogy vigyem el a törzsemhez, akik tudnak segíteni rajta. Ő kérte a segítségünket, érted?
*Erősen magyaráz, hogy a lány megértse, majd feláll egy lépést hátrál és úgy folytatja:*
- A saját véleményem pedig az, hogy veszélyes vagy, és bajt hozol mások fejére is, nem csak a sajátodra. Akárcsak a szegénynegyedben.
1887. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-21 19:40:03
Üzenet elküldve: 2015-07-21 19:40:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Az elf törzse//
* A férfi kerülgeti a válaszadást. Lehet, hogy kislánynak néz ki, de nem annyira naív, mint azt egyesek gondolnák. Persze attól függ, hogy miről van szó. ~ Nem. Ez nem válasz. ~ Úgy dönt megkérdi még egyszer a parton nem túl elszántan álló elfet. *
- Nem válaszoltál. Megkérdezem ismét. Sze...
* Ekkor Bato bukkan elő Siss háta mögött, ami megakasztja benne a szót. Meg a levegőt. Szinte kirepül a partra a rémülettől. ~ Mégis mi a fene?! ~ Gondolkodni is alig tud, s észre sem veszi, hogy ijedtében Coinleach lábai elé ugrott térdelő pózban. Most már késő. Nem akart kijönni a partra és "megbeszélni" a dolgot. Nincs mit ezen megbeszélni.
Anélkül, hogy felpillantana a férfire vagy felelne a szerzetes kérdésére, térdét és combját kezdi el körmeivel cirógatni, olykor-olykor belekapni, hogy éppen csak ne fakasszon vért.
Jeges, szinte idegen hangon szólal meg. *
- Nincs mit ezen megbeszélni. Vannak ugyan saját érzéseink, de az erős érzelmeken osztozunk. Az ő szerelme pedig erősebb volt, mint az én gyűlöletem. Ennyi.
* Elhallgat, hagyja, hogy a másik megeméssze szavait, majd ugyanúgy folytatja. *
- Tudom jól, hogy hova megyünk most és azt is, hogy miért. Felteszem hát a kérdést, amiről megfeledkeztetek; miért van joga élni, ha nekem halnom kell?
* Érzi, hogy nem sokáig fogja kibírni a test. A dühkitörések minimalizálják az időkorlátot, míg a "jó" dolgok kitolják a határt.
Mély levegőt vesz, úgy tűnik beletörődött sorsába.
Ekkor egy jól ismert érzés tör ki belőle: az élni akarás.
A férfi feleletétől függően fog cselekedni; ha az nem gondolja meg magát, és továbbra is el akarja pusztítani őt, akkor felpattan és a meglepetés erejével hímtagon térdeli azt, majd szaladni kezd.
Ha ad lehetőséget az életre, akkor elmormog egy köszönömöt és tovább térdel. *
A hozzászólás írója (Syessiss Opsyscalla) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.21 19:43:16
* A férfi kerülgeti a válaszadást. Lehet, hogy kislánynak néz ki, de nem annyira naív, mint azt egyesek gondolnák. Persze attól függ, hogy miről van szó. ~ Nem. Ez nem válasz. ~ Úgy dönt megkérdi még egyszer a parton nem túl elszántan álló elfet. *
- Nem válaszoltál. Megkérdezem ismét. Sze...
* Ekkor Bato bukkan elő Siss háta mögött, ami megakasztja benne a szót. Meg a levegőt. Szinte kirepül a partra a rémülettől. ~ Mégis mi a fene?! ~ Gondolkodni is alig tud, s észre sem veszi, hogy ijedtében Coinleach lábai elé ugrott térdelő pózban. Most már késő. Nem akart kijönni a partra és "megbeszélni" a dolgot. Nincs mit ezen megbeszélni.
Anélkül, hogy felpillantana a férfire vagy felelne a szerzetes kérdésére, térdét és combját kezdi el körmeivel cirógatni, olykor-olykor belekapni, hogy éppen csak ne fakasszon vért.
Jeges, szinte idegen hangon szólal meg. *
- Nincs mit ezen megbeszélni. Vannak ugyan saját érzéseink, de az erős érzelmeken osztozunk. Az ő szerelme pedig erősebb volt, mint az én gyűlöletem. Ennyi.
* Elhallgat, hagyja, hogy a másik megeméssze szavait, majd ugyanúgy folytatja. *
- Tudom jól, hogy hova megyünk most és azt is, hogy miért. Felteszem hát a kérdést, amiről megfeledkeztetek; miért van joga élni, ha nekem halnom kell?
* Érzi, hogy nem sokáig fogja kibírni a test. A dühkitörések minimalizálják az időkorlátot, míg a "jó" dolgok kitolják a határt.
Mély levegőt vesz, úgy tűnik beletörődött sorsába.
Ekkor egy jól ismert érzés tör ki belőle: az élni akarás.
A férfi feleletétől függően fog cselekedni; ha az nem gondolja meg magát, és továbbra is el akarja pusztítani őt, akkor felpattan és a meglepetés erejével hímtagon térdeli azt, majd szaladni kezd.
Ha ad lehetőséget az életre, akkor elmormog egy köszönömöt és tovább térdel. *
A hozzászólás írója (Syessiss Opsyscalla) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.21 19:43:16
1886. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-21 17:05:37
Üzenet elküldve: 2015-07-21 17:05:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Az elf törzse//
*Bato meglehetősen unatkozik, de túlzottan élvezi most a vizet, hogy a partra vesse magát, és meditálni, ételt gyűjteni vagy bármi mást csinálni kezdjen. Felül azzal a gondolattal, hogy rendesen is úszhatna egyet. Meglátja az apró figurát a távolban, de bottal hadonászik, így szinte biztos abban, hogy a mágus lesz. Tudomásul veszi, majd törökülésben a folyó közepe felé fordul. Felkel egy gyors mozdulattal, és a lábszárközépig érő vízből elrugaszkodik a mélység irányába. Viszonylag tiszta a víz, csak egy-egy édesvízi élőlény kavarja fel a kavicsos medrű folyó alját. A szerzetes imád a víz alatt lenni. Néma csend uralkodik a fejében, csak kar, láb és uszonycsapások, és a folyó természetes sodrásának hangjai amik kizökkentenék az embert a gondolataiból, de ezeknek finom hullámzása, váltakozása és folytonossága olyan kellemesen zúg Bato fülébe, hogy tökéletesebb alkalma nem is lenne gondolkodni. Ennek köszönhető, hogy eljut a következő gondolatik.*
~Mi a jó életért van nála a botja, mikor romantikázni készültek?~
*Az egyértelmű következtetés után tempózik néhányat, majd a vízfelszínen folytatja egészen addig, hogy újra visszamerülve egy levegővel oda érjen, ahol korábban fürdött a páros. A folyó sodrása is gyorsítja a haladását, így viszonylag hamar odaér, bár így is eltartott egy másfél-két percig. Ha nincs különösebb oka a víz alatt maradni, vagy csendben visszaúszni, a lány mögött bukkan fel, és megkérdezi.*
-Minden rendben?
*Bato meglehetősen unatkozik, de túlzottan élvezi most a vizet, hogy a partra vesse magát, és meditálni, ételt gyűjteni vagy bármi mást csinálni kezdjen. Felül azzal a gondolattal, hogy rendesen is úszhatna egyet. Meglátja az apró figurát a távolban, de bottal hadonászik, így szinte biztos abban, hogy a mágus lesz. Tudomásul veszi, majd törökülésben a folyó közepe felé fordul. Felkel egy gyors mozdulattal, és a lábszárközépig érő vízből elrugaszkodik a mélység irányába. Viszonylag tiszta a víz, csak egy-egy édesvízi élőlény kavarja fel a kavicsos medrű folyó alját. A szerzetes imád a víz alatt lenni. Néma csend uralkodik a fejében, csak kar, láb és uszonycsapások, és a folyó természetes sodrásának hangjai amik kizökkentenék az embert a gondolataiból, de ezeknek finom hullámzása, váltakozása és folytonossága olyan kellemesen zúg Bato fülébe, hogy tökéletesebb alkalma nem is lenne gondolkodni. Ennek köszönhető, hogy eljut a következő gondolatik.*
~Mi a jó életért van nála a botja, mikor romantikázni készültek?~
*Az egyértelmű következtetés után tempózik néhányat, majd a vízfelszínen folytatja egészen addig, hogy újra visszamerülve egy levegővel oda érjen, ahol korábban fürdött a páros. A folyó sodrása is gyorsítja a haladását, így viszonylag hamar odaér, bár így is eltartott egy másfél-két percig. Ha nincs különösebb oka a víz alatt maradni, vagy csendben visszaúszni, a lány mögött bukkan fel, és megkérdezi.*
-Minden rendben?
1885. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-21 16:31:13
Üzenet elküldve: 2015-07-21 16:31:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Az elf törzse//
*Coinleach teljesen összezavarodni látszik, amint a lány felemelkedik a vízből. Bár tudja, hogy ez a sötét én, mégis megkavarja gondolatait a szerelem említése és teljesen kétségbe esik.
Látja, hogy a Siss sötét énje nem készül támadni.*
~Akkor miért szántottad fel a mellkasom, ha annyira szeretsz?~
*Szinte már azt sem tudja, hogy mit csinál, lábai is elgyengülnek, mintha egy furcsa varázslat kerítené hatalmába, pedig ez csak Siss bűbájossága. Hiába vadabb és vérengzőbb a sötét én, mégis éppen ugyanúgy néz ki és a könnyei is valódinak tűnnek.*
~Nem tudom eldönteni, hogy amit látok, az káprázat, vagy csak az eszem nem engedi, hogy a szívemmel lássak és megtaláljam a jót ebben a Sissben is.~
*Nem érzi képesnek magát arra, hogy válaszoljon. Amint megpróbálna egy igent nyögni, meggondolja magát, amint egy nemet, szintúgy. Kétségbeesetten néz körbe, hogy hol lehet Bato, de feleslegesnek tartja, hogy még egyet kiáltson, hiszen úgy tűnik, hogy már nincs veszély. Azt is észreveszi azonban, hogy a lány már a mélyebb meder felé kacsintgat.*
~Meg kell akadályoznom, hogy a sötét én kárt tegyen az én Sissemben!~
- Gyere ki a vízből, és beszéljük meg! Ha szeretnéd, meghallgatlak, de amint megpróbálsz hozzám érni, megkötözünk! Megértetted?
*Hangja egyszerre barátságos és ingerült. Próbálja uralni a helyzetet, de sejtelme sincs, hogy a lány mit tervelt ki magában.*
*Coinleach teljesen összezavarodni látszik, amint a lány felemelkedik a vízből. Bár tudja, hogy ez a sötét én, mégis megkavarja gondolatait a szerelem említése és teljesen kétségbe esik.
Látja, hogy a Siss sötét énje nem készül támadni.*
~Akkor miért szántottad fel a mellkasom, ha annyira szeretsz?~
*Szinte már azt sem tudja, hogy mit csinál, lábai is elgyengülnek, mintha egy furcsa varázslat kerítené hatalmába, pedig ez csak Siss bűbájossága. Hiába vadabb és vérengzőbb a sötét én, mégis éppen ugyanúgy néz ki és a könnyei is valódinak tűnnek.*
~Nem tudom eldönteni, hogy amit látok, az káprázat, vagy csak az eszem nem engedi, hogy a szívemmel lássak és megtaláljam a jót ebben a Sissben is.~
*Nem érzi képesnek magát arra, hogy válaszoljon. Amint megpróbálna egy igent nyögni, meggondolja magát, amint egy nemet, szintúgy. Kétségbeesetten néz körbe, hogy hol lehet Bato, de feleslegesnek tartja, hogy még egyet kiáltson, hiszen úgy tűnik, hogy már nincs veszély. Azt is észreveszi azonban, hogy a lány már a mélyebb meder felé kacsintgat.*
~Meg kell akadályoznom, hogy a sötét én kárt tegyen az én Sissemben!~
- Gyere ki a vízből, és beszéljük meg! Ha szeretnéd, meghallgatlak, de amint megpróbálsz hozzám érni, megkötözünk! Megértetted?
*Hangja egyszerre barátságos és ingerült. Próbálja uralni a helyzetet, de sejtelme sincs, hogy a lány mit tervelt ki magában.*
1884. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-21 15:25:24
Üzenet elküldve: 2015-07-21 15:25:24
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Távol még a hajnal //
// Dwartak, Turwal //
*Úgy fest a lény lelke Krolm elé került, ebbéli örömének néma bólintással adja tanújelét.*
~ Bevégeztetett ~
-Halottnak tűnik.*Mondja csöndesen, s leugrik a lény hátáról, majd felismerve a lehetséges veszélyt pajzsot emelve felzárkózik a távolabb álló Turw mellé, s újra alakzatba állnak. Kb. 8 méterre lehetnek a fekvő lénytől.*
-Talán képes újra testet ölteni.*Utal itt a fényre és a füstre. A démonológia - mint már azt egyszer kifejtette a kereskedőnek is - nem a szakterülete. De valahol olvasta, hogy voltak olyan rend társaik, pár évszázaddal korábban akik tapasztaltak már hasonlót.*
-Jó lenne megnyúzni, a bőre minden kardnak ellenáll.*Ő személy szerint nadrágot csináltatna a bőréből. Óriásként azt tapasztalta hogy az a leggyengébb pontja, minden félszerzet azt döfködi állandóan. A démon is erre a taktikára fázott rá. Persze a köpeny sem lenne utolsó. Mindenesetre minden attól függ, mi következik most.*
-Íjász, maradj a célon, ha mozdul tüzelj!
-Te.*Int a buzogányos felé* Ide mellénk, harcállásba!
-Lehet még nincs vége a táncnak.*Morogja fivérének, jeges mosoly kíséretében.*
// Dwartak, Turwal //
*Úgy fest a lény lelke Krolm elé került, ebbéli örömének néma bólintással adja tanújelét.*
~ Bevégeztetett ~
-Halottnak tűnik.*Mondja csöndesen, s leugrik a lény hátáról, majd felismerve a lehetséges veszélyt pajzsot emelve felzárkózik a távolabb álló Turw mellé, s újra alakzatba állnak. Kb. 8 méterre lehetnek a fekvő lénytől.*
-Talán képes újra testet ölteni.*Utal itt a fényre és a füstre. A démonológia - mint már azt egyszer kifejtette a kereskedőnek is - nem a szakterülete. De valahol olvasta, hogy voltak olyan rend társaik, pár évszázaddal korábban akik tapasztaltak már hasonlót.*
-Jó lenne megnyúzni, a bőre minden kardnak ellenáll.*Ő személy szerint nadrágot csináltatna a bőréből. Óriásként azt tapasztalta hogy az a leggyengébb pontja, minden félszerzet azt döfködi állandóan. A démon is erre a taktikára fázott rá. Persze a köpeny sem lenne utolsó. Mindenesetre minden attól függ, mi következik most.*
-Íjász, maradj a célon, ha mozdul tüzelj!
-Te.*Int a buzogányos felé* Ide mellénk, harcállásba!
-Lehet még nincs vége a táncnak.*Morogja fivérének, jeges mosoly kíséretében.*
1883. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-21 11:41:52
Üzenet elküldve: 2015-07-21 11:41:52
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Távol még a hajnal //
// Dwartak, Turwal //
* Dwartak szájából elhangzik a "tűz" parancs. Az íjász célzott már egy ideje, volt rá lehetősége hiszen Tulwar kellőképp lekötötte a dühödt csapkodásával amivel azért nem tudott félvállról véve foglalkozni. Így hát elengedi a vesszőt, nem túl nagy távból így - a kellő idejű célzással együttvéve - a találat szinte teljesen biztos. Nem is történik másként: a lövedék nagy erővel csapódik be a megcélzott narancsos szemekbe. Egy pillanatra felhorkan ugyan, de ennél komolyabb nem történik. Úgy látszik ott sem annyira "puha" a barátunk.
De rásegítésnek tökéletesen jó volt, Tulwar folyamatos támadásai mellé. Rugdalása sikeres, legalább is egy rövid időre, hiszen lássuk be ilyen sérülésekkel már nem fejt ki akkora erőt az ember - vagy a szörny -. Tulwar élcelődésére egyetlen szó kúszik ki a démonból hörgő hangján, mintha csak valami automata beszélne belőle. Igen keveset érthet a közös nyelvből *
- Meg, Halsz.
* Nagyjából ennyire futja még törve a nyelvet csak úgy mint az első pár szavában. Ekkora pedig becsapódik Dwartak. Tetemes súlya alatt meg is rogy az időközben feltápászkodással próbálkozó rém. Ezek után már végképp sikertelenül. Néhány centit még a földbe is süllyed a hirtelen ránehezedő súlyos óriás támadásától. Védekezni nem igazán van lehetősége mivel épp elég volt neki az íjász lövedéket szemgolyóval - vagy mivel - levenni meg persze Tulwarral diskurálni.
Aztán érkezik a csapás. A lény pofáját emelné reflexszerűen és nyitja is ahonnan éppen kezdene áramlani kifelé a pusztító koromfekete felleg, hogy maga köré eressze ki. De... Belé fojtják a szót. Az első csapástól nagyot reccsen a fejtető és erőteljesen csapódik is össze a pofázmány, így a felleg nem megy sehova. Persze Dwartak nem hagy fel a műsorral. Újabb csapás érkezik, irdatlan kemény a bőre így talán már érthető, hogy miért is voltak - szinte - hatástalanok ellene a szúró és a vágó fegyverek. De a kalapács úgy látszik nem a kedvence. A második fejbecsapás és sikertelen okádás után még valami hadonászással próbálkozik a rém, az egyetlen amit elér az, hogy Dwartak oldalát öklével eltrafálja, de erőt ebben a pozícióban nem nagyon tud kifejteni így a támadást a vért teljesen megfogja. Aztán a következő ütésnél nagyot roppan a kobak. A repedés nyomán füstfelleg kúszik kifelé. Mintha csak egy ember vérezne. Egy rángás még. Aztán nincs több mozdulat.
A buzogányos is közben tápászkodik fel a távolban, s az íjjász is résen van, csak úgy mint Tulwar aki taktikusan távolabb maradt kissé.
Dwartak arra lehet figyelmes - ha lenyugszik - hogy fokozatosan - az általuk okozott sérülések törésvonalaiból - árad egyre erőteljesebben a fekete gomolygó füst tömeg. A füst nyomán pedig az a narancsos izzás jelenik meg csíkokban mi a lényben szemként látható volt. Valami azt súgja nem ártana odébb állni. *
// Dwartak, Turwal //
* Dwartak szájából elhangzik a "tűz" parancs. Az íjász célzott már egy ideje, volt rá lehetősége hiszen Tulwar kellőképp lekötötte a dühödt csapkodásával amivel azért nem tudott félvállról véve foglalkozni. Így hát elengedi a vesszőt, nem túl nagy távból így - a kellő idejű célzással együttvéve - a találat szinte teljesen biztos. Nem is történik másként: a lövedék nagy erővel csapódik be a megcélzott narancsos szemekbe. Egy pillanatra felhorkan ugyan, de ennél komolyabb nem történik. Úgy látszik ott sem annyira "puha" a barátunk.
De rásegítésnek tökéletesen jó volt, Tulwar folyamatos támadásai mellé. Rugdalása sikeres, legalább is egy rövid időre, hiszen lássuk be ilyen sérülésekkel már nem fejt ki akkora erőt az ember - vagy a szörny -. Tulwar élcelődésére egyetlen szó kúszik ki a démonból hörgő hangján, mintha csak valami automata beszélne belőle. Igen keveset érthet a közös nyelvből *
- Meg, Halsz.
* Nagyjából ennyire futja még törve a nyelvet csak úgy mint az első pár szavában. Ekkora pedig becsapódik Dwartak. Tetemes súlya alatt meg is rogy az időközben feltápászkodással próbálkozó rém. Ezek után már végképp sikertelenül. Néhány centit még a földbe is süllyed a hirtelen ránehezedő súlyos óriás támadásától. Védekezni nem igazán van lehetősége mivel épp elég volt neki az íjász lövedéket szemgolyóval - vagy mivel - levenni meg persze Tulwarral diskurálni.
Aztán érkezik a csapás. A lény pofáját emelné reflexszerűen és nyitja is ahonnan éppen kezdene áramlani kifelé a pusztító koromfekete felleg, hogy maga köré eressze ki. De... Belé fojtják a szót. Az első csapástól nagyot reccsen a fejtető és erőteljesen csapódik is össze a pofázmány, így a felleg nem megy sehova. Persze Dwartak nem hagy fel a műsorral. Újabb csapás érkezik, irdatlan kemény a bőre így talán már érthető, hogy miért is voltak - szinte - hatástalanok ellene a szúró és a vágó fegyverek. De a kalapács úgy látszik nem a kedvence. A második fejbecsapás és sikertelen okádás után még valami hadonászással próbálkozik a rém, az egyetlen amit elér az, hogy Dwartak oldalát öklével eltrafálja, de erőt ebben a pozícióban nem nagyon tud kifejteni így a támadást a vért teljesen megfogja. Aztán a következő ütésnél nagyot roppan a kobak. A repedés nyomán füstfelleg kúszik kifelé. Mintha csak egy ember vérezne. Egy rángás még. Aztán nincs több mozdulat.
A buzogányos is közben tápászkodik fel a távolban, s az íjjász is résen van, csak úgy mint Tulwar aki taktikusan távolabb maradt kissé.
Dwartak arra lehet figyelmes - ha lenyugszik - hogy fokozatosan - az általuk okozott sérülések törésvonalaiból - árad egyre erőteljesebben a fekete gomolygó füst tömeg. A füst nyomán pedig az a narancsos izzás jelenik meg csíkokban mi a lényben szemként látható volt. Valami azt súgja nem ártana odébb állni. *
1882. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-20 20:39:47
Üzenet elküldve: 2015-07-20 20:39:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Az elf törzse//
* A vízben elmerülni kellemes dolog. Kivéve, ha valaki alattomosan belelök. ~ Mindezt azok után, hogy ilyen látványosan kifejeztem, hogy szeretem?! ~ Siss kezd egy kicsit dühös lenni az értetlen, agresszív elfre. Nem csak rá, hanem azokra, akik régebben is ugyanígy reagáltak. Ezekben a pillanatokban el is felejti, hogy bosszút kéne állnia az elfen, ahogy azt odabent el is tervezte. Hiszen nem olyan egyszerű az, ha a saját (vagyis majdnem saját) szerelméről van szó.
Dühösen, ázott, zilált hajjal pattan fel és előre görnyedve, kezeivel csapkodva kezd el ordibálni az elffel. *
- Neked meg mi bajod van?! Hát nem látod, hogy szeretlek?! Még ha nem is ő vagyok, az érzéseink közösek!
* Egyre inkább sírásba csap át és a végére már csak zokog. Megtörten esik térdre a sekély vízben, ami így is melléig ér, és könnyeit, csakúgy, mint vérét hagyja, hogy elvigye a folyó. Ha az, akit szerelménrk tekint, akiért ölne, akiért halna, akivel annyi mindent átélne nem akarja őt, hanem inkább azt a szukát, akit magába zárt, akkor itt helyben végez magával és másik felével. Fel is teszi hát a mindent eldöntő kérdést; *
- Szeretsz?
* Szinte suttog már, s arcán is látszik a fájdalom, melyet most érez. Ha a férfi nem felel, addig kérdezi ugyanilyen, elgyötört hangon, míg az egy értelmes választ nem ad.
A felelettől függően vagy vesz egy mély levegőt és mozdulatlanul térdel tovább, megnyugodva vagy pedig könnyek kíséretében (melyek mindenképp megjelennek arcán) felkel s amennyire csak képes, a folyó mélyebb pontjait megcélozva beleveti magát. *
* A vízben elmerülni kellemes dolog. Kivéve, ha valaki alattomosan belelök. ~ Mindezt azok után, hogy ilyen látványosan kifejeztem, hogy szeretem?! ~ Siss kezd egy kicsit dühös lenni az értetlen, agresszív elfre. Nem csak rá, hanem azokra, akik régebben is ugyanígy reagáltak. Ezekben a pillanatokban el is felejti, hogy bosszút kéne állnia az elfen, ahogy azt odabent el is tervezte. Hiszen nem olyan egyszerű az, ha a saját (vagyis majdnem saját) szerelméről van szó.
Dühösen, ázott, zilált hajjal pattan fel és előre görnyedve, kezeivel csapkodva kezd el ordibálni az elffel. *
- Neked meg mi bajod van?! Hát nem látod, hogy szeretlek?! Még ha nem is ő vagyok, az érzéseink közösek!
* Egyre inkább sírásba csap át és a végére már csak zokog. Megtörten esik térdre a sekély vízben, ami így is melléig ér, és könnyeit, csakúgy, mint vérét hagyja, hogy elvigye a folyó. Ha az, akit szerelménrk tekint, akiért ölne, akiért halna, akivel annyi mindent átélne nem akarja őt, hanem inkább azt a szukát, akit magába zárt, akkor itt helyben végez magával és másik felével. Fel is teszi hát a mindent eldöntő kérdést; *
- Szeretsz?
* Szinte suttog már, s arcán is látszik a fájdalom, melyet most érez. Ha a férfi nem felel, addig kérdezi ugyanilyen, elgyötört hangon, míg az egy értelmes választ nem ad.
A felelettől függően vagy vesz egy mély levegőt és mozdulatlanul térdel tovább, megnyugodva vagy pedig könnyek kíséretében (melyek mindenképp megjelennek arcán) felkel s amennyire csak képes, a folyó mélyebb pontjait megcélozva beleveti magát. *
1881. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-20 19:44:00
Üzenet elküldve: 2015-07-20 19:44:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
*Bato tovább fekszik félig a vízben, éppen annyija van a szabad levegőn, hogy ne fulladjon meg.*
~Fura az a felhő, mint egy félig ló, félig madár valami. Mire hasonlít? Talán egy lómadárra.~
*Kuncog saját szellemességén, majd folytatja a felhőfürkészést.*
~Az meg mintha. Á nem. Tökre nem olyan.~
*Időközben Coinleach segélykiáltása süket, avagy vízzel teli fülekre talált. Ha tíz méterrel odébb lenne se hallaná, nemhogy így. Ha Bato lefordítaná a tekintetét a felhők közül, és barátai irányába nézne, azt se tudná megállapítani, hogy éppen egy apró tündérlány, vagy egy daliás elf ugrál a parton. Lenne ez persze, ha felhagyna szórakozásával.*
~Az meg egy Drahun.~
~Fura az a felhő, mint egy félig ló, félig madár valami. Mire hasonlít? Talán egy lómadárra.~
*Kuncog saját szellemességén, majd folytatja a felhőfürkészést.*
~Az meg mintha. Á nem. Tökre nem olyan.~
*Időközben Coinleach segélykiáltása süket, avagy vízzel teli fülekre talált. Ha tíz méterrel odébb lenne se hallaná, nemhogy így. Ha Bato lefordítaná a tekintetét a felhők közül, és barátai irányába nézne, azt se tudná megállapítani, hogy éppen egy apró tündérlány, vagy egy daliás elf ugrál a parton. Lenne ez persze, ha felhagyna szórakozásával.*
~Az meg egy Drahun.~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579