Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 34 (661. - 680. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
680. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-11-15 09:49:56
Üzenet elküldve: 2013-11-15 09:49:56
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//A gyanú árnyékában//
* Ewangel kezd enyhe fáradságot érezni, hogy ez most honnan is ered? Korán indultak, de ez nem kellene komoly ok legyen. A csata amibe belecsöppentek? Végül is ott ismét szerencséjük volt, és most itt nézhet körbe egy meglepően komor épület kapujában amint kijelentik, hogy ebédet kapnak de azért szemmel lesznek tartva. A lány mélyen mégis igen halkan felsóhajt.*
- Azt én is remélem. *mondja őzgida-barna szemeit a hímre emelve.
* Nem tudná megmondani, hogy mit is vár el a falak tulajdonosától, lehet ténylegesen elég lesz egy jó ebéd és némi finom bor, de akár egy kis segítség is jól jöhet a számukra hisz néhány társuk a csatában tűnt el, lehet csak megrémültek és inkább visszafordultak a város felé, minden esetre most épp két harcossal kevesebben vannak jelen a nagykapuban mint ahányan elindultak Artheniorból, jó volna tudni mi az öreg megbízójuk terve, véghez tudják vinni a feladatot amire szegődtek még így is?.*
- Igazán megtisztelő Desmond Bel-Estesson úr részéről, hogy kíváncsi a mihozzánk hasonló vándorokra. *mondja kedvesen mosolyogva miközben követi a megbízójukat és Di'Naron urat Hópehely hátán. Amint az épület ajtaja elé érnek bevárja, hogy intsenek majd leszáll és lovát nyugtatgatva várja, hogy vagy átvegyék tőle a kötőféket vagy pedig megmutassa, hova kötheti be, majd honnan itathatja és etetheti meg a hűséges állatot. Ha ezzel készen van és biztonságban tudja Hópehelyt kész követni tovább a várkapitányt*
* Ewangel kezd enyhe fáradságot érezni, hogy ez most honnan is ered? Korán indultak, de ez nem kellene komoly ok legyen. A csata amibe belecsöppentek? Végül is ott ismét szerencséjük volt, és most itt nézhet körbe egy meglepően komor épület kapujában amint kijelentik, hogy ebédet kapnak de azért szemmel lesznek tartva. A lány mélyen mégis igen halkan felsóhajt.*
- Azt én is remélem. *mondja őzgida-barna szemeit a hímre emelve.
* Nem tudná megmondani, hogy mit is vár el a falak tulajdonosától, lehet ténylegesen elég lesz egy jó ebéd és némi finom bor, de akár egy kis segítség is jól jöhet a számukra hisz néhány társuk a csatában tűnt el, lehet csak megrémültek és inkább visszafordultak a város felé, minden esetre most épp két harcossal kevesebben vannak jelen a nagykapuban mint ahányan elindultak Artheniorból, jó volna tudni mi az öreg megbízójuk terve, véghez tudják vinni a feladatot amire szegődtek még így is?.*
- Igazán megtisztelő Desmond Bel-Estesson úr részéről, hogy kíváncsi a mihozzánk hasonló vándorokra. *mondja kedvesen mosolyogva miközben követi a megbízójukat és Di'Naron urat Hópehely hátán. Amint az épület ajtaja elé érnek bevárja, hogy intsenek majd leszáll és lovát nyugtatgatva várja, hogy vagy átvegyék tőle a kötőféket vagy pedig megmutassa, hova kötheti be, majd honnan itathatja és etetheti meg a hűséges állatot. Ha ezzel készen van és biztonságban tudja Hópehelyt kész követni tovább a várkapitányt*
679. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-11-11 21:52:21
Üzenet elküldve: 2013-11-11 21:52:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Most, hogy jobban belegondol a főpap tényleg mondta, hogy nem fogja hallani a bevarrt szájú, amit mondanak. Ennek ellenére persze nem mer hosszú ideig megszólalni. Csak mikor már nagyon nem bírja elviselni azt, hogy Thaira hosszan ecseteli a gonosz kis terveit. S mikor Zrekil megnyugtatja a térkép böngészés közepedte. Ennek hatására már mer hangosabban is beszélni. Viszont a férfi nyugtatásának hatására inkább gombóc nő a torkában, minthogy megnyugodna. De egy két mély lélegzet vétel segít a helyzete.*
- Legfeljebb majd az lesz, amit Thaira mondott. Ha nagyon nem bírom átadom neki a vezetést és behunyom a szemem! Csak ne csináljon semmi olyat, amit később meg fog bánni! És lehet, hogy igazad van, annak a gazdatestnek már jobb lesz, ha végetvetünk az életének! Bár szerintem mind a kettőnek nehéz lesz és biztos, hogy meg fog rázni.
~Még téged is Thaira!~
~Engem nem! Nem fog megrázni csak egy ember és különben is egy egész várost mentünk meg vele!~
~Igaz, de akkor is!~
*Hát igen megint előlről kezdődik a veszekedés. Viszont miután ezt befejezték Allyn elkezd azon gondolkodni, hogy vajon milyen is lesz az a gazdatest, amit majd választanak. Fogalma sincs róla ki lehetne az, akit megfosztanak az életétől a többiekéért cserébe. Nem tudja mi lesz majd, az biztos, hogy akit választanak azt muszáj lesu beavatniuk, abba amit csinálnak, hiszen tudnia kell róla miért hal meg. De mi van, ha nem találnak senkit, akkor valakinek akarata ellenére kellene meghalnia. Nem azt egyikük sem tudná elviselni, ha valakinek az életét akarata ellenére kellene megölniük. Mi lesz, ha a végén nekik... Nekik kell majd feláldozniuk magukat?! Nem, az lehetetlen egyikük se fogadná el, viszont ha erre kerülne sor csak Allyn jöhet szóba, mint gazdatest, hiszen ő nem tud varázsolni, Zrekil pedig igen.*
~És én gondolok rosszra, mi?~
~Ez könnyen megeshet! S van is rá esély, hogy ez bekövetkezzen!~
*Viszont nem sokat tudnak ezen gondolkodni, hiszen Zrekil megint megszólal, s felvezeti az ütemtervet. Allyn érdeklődve hallgatja, de közben folyamatosan bólogat, viszont mikor azt mondja visszanézhetnének a templomba kicsit meglepődik, hiszen elég veszélyes lenne ez az egész.*
- Jól hangzik, akkor ne is húzzuk tovább az időt, gyerünk, gyerünk! Nem hittem, hogy ilyen lelkesen fogok hozzáállni ehhez! Az egyetlen bajom csak a templomba való visszamenetellel van, mert nem hiszem, hogy ha a Hallgatag a nyomunkban lesz akkor nem számít rá, hogy visszamegyünk. Bár lehet, pont ezért nem számít majd ránk, de azért én majd előre küldön Xini-t! Biztos, ami biztos! Ő fürge és ha veszély van nagyon gyorsan tud visszaiszkolni a táskámba. Na de maradjunk annál, ami jelen helyzetben van! Akkor ugye a szentélybe kell eljutnunk? Az milyen messze lehet? Az biztos, hogy be fog esteledni, már most túljár a nap a delelőjén.
*Ezek után persze egy szót sem szól. Nem akarja zavarni Zrekil- t miközben az, az útvonalat böngészi. Inkább játszik Xini- vel, a gyík már úgyis hiányolta a törődést, mert igaz, ami igaz a mai napon több törődésre volt szüksége Allyn- nak, mint neki. A lány kicsit elgondolkodik, s mikor a gyík éppen a hátán fut egy kört, mikor a lány egyik kezével megsimítja azt, amelyiket a gnóm megszorította. Csak most fogja fel, hogy a férfi tényleg meghozzáért, s tovább, mint egy pillanat, ez pedig még nem is olyan furcsa (na jó az, de nem annyira, mint az, amit felfedez), hanem sokkal inkább az a furcsa, hogy mennyire meg tudta nyugtatni a gnóm közelsége. Igaza volt a férfinek, hogy ha ennyi veszélyt élnek meg együtt fognak megbízni egymásban. S most ez a helyzet áll fenn, hogy a gnóm Allyn teljes bizalmát élvezi.*
*Most, hogy jobban belegondol a főpap tényleg mondta, hogy nem fogja hallani a bevarrt szájú, amit mondanak. Ennek ellenére persze nem mer hosszú ideig megszólalni. Csak mikor már nagyon nem bírja elviselni azt, hogy Thaira hosszan ecseteli a gonosz kis terveit. S mikor Zrekil megnyugtatja a térkép böngészés közepedte. Ennek hatására már mer hangosabban is beszélni. Viszont a férfi nyugtatásának hatására inkább gombóc nő a torkában, minthogy megnyugodna. De egy két mély lélegzet vétel segít a helyzete.*
- Legfeljebb majd az lesz, amit Thaira mondott. Ha nagyon nem bírom átadom neki a vezetést és behunyom a szemem! Csak ne csináljon semmi olyat, amit később meg fog bánni! És lehet, hogy igazad van, annak a gazdatestnek már jobb lesz, ha végetvetünk az életének! Bár szerintem mind a kettőnek nehéz lesz és biztos, hogy meg fog rázni.
~Még téged is Thaira!~
~Engem nem! Nem fog megrázni csak egy ember és különben is egy egész várost mentünk meg vele!~
~Igaz, de akkor is!~
*Hát igen megint előlről kezdődik a veszekedés. Viszont miután ezt befejezték Allyn elkezd azon gondolkodni, hogy vajon milyen is lesz az a gazdatest, amit majd választanak. Fogalma sincs róla ki lehetne az, akit megfosztanak az életétől a többiekéért cserébe. Nem tudja mi lesz majd, az biztos, hogy akit választanak azt muszáj lesu beavatniuk, abba amit csinálnak, hiszen tudnia kell róla miért hal meg. De mi van, ha nem találnak senkit, akkor valakinek akarata ellenére kellene meghalnia. Nem azt egyikük sem tudná elviselni, ha valakinek az életét akarata ellenére kellene megölniük. Mi lesz, ha a végén nekik... Nekik kell majd feláldozniuk magukat?! Nem, az lehetetlen egyikük se fogadná el, viszont ha erre kerülne sor csak Allyn jöhet szóba, mint gazdatest, hiszen ő nem tud varázsolni, Zrekil pedig igen.*
~És én gondolok rosszra, mi?~
~Ez könnyen megeshet! S van is rá esély, hogy ez bekövetkezzen!~
*Viszont nem sokat tudnak ezen gondolkodni, hiszen Zrekil megint megszólal, s felvezeti az ütemtervet. Allyn érdeklődve hallgatja, de közben folyamatosan bólogat, viszont mikor azt mondja visszanézhetnének a templomba kicsit meglepődik, hiszen elég veszélyes lenne ez az egész.*
- Jól hangzik, akkor ne is húzzuk tovább az időt, gyerünk, gyerünk! Nem hittem, hogy ilyen lelkesen fogok hozzáállni ehhez! Az egyetlen bajom csak a templomba való visszamenetellel van, mert nem hiszem, hogy ha a Hallgatag a nyomunkban lesz akkor nem számít rá, hogy visszamegyünk. Bár lehet, pont ezért nem számít majd ránk, de azért én majd előre küldön Xini-t! Biztos, ami biztos! Ő fürge és ha veszély van nagyon gyorsan tud visszaiszkolni a táskámba. Na de maradjunk annál, ami jelen helyzetben van! Akkor ugye a szentélybe kell eljutnunk? Az milyen messze lehet? Az biztos, hogy be fog esteledni, már most túljár a nap a delelőjén.
*Ezek után persze egy szót sem szól. Nem akarja zavarni Zrekil- t miközben az, az útvonalat böngészi. Inkább játszik Xini- vel, a gyík már úgyis hiányolta a törődést, mert igaz, ami igaz a mai napon több törődésre volt szüksége Allyn- nak, mint neki. A lány kicsit elgondolkodik, s mikor a gyík éppen a hátán fut egy kört, mikor a lány egyik kezével megsimítja azt, amelyiket a gnóm megszorította. Csak most fogja fel, hogy a férfi tényleg meghozzáért, s tovább, mint egy pillanat, ez pedig még nem is olyan furcsa (na jó az, de nem annyira, mint az, amit felfedez), hanem sokkal inkább az a furcsa, hogy mennyire meg tudta nyugtatni a gnóm közelsége. Igaza volt a férfinek, hogy ha ennyi veszélyt élnek meg együtt fognak megbízni egymásban. S most ez a helyzet áll fenn, hogy a gnóm Allyn teljes bizalmát élvezi.*
678. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-11-11 20:16:14
Üzenet elküldve: 2013-11-11 20:16:14
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*Igen, a főpap szerint a templomon kívül a Hallgatag már nem hallja, amit mondanak, viszont ennek ellenére szinte az egész szegénynegyeden keresztül csendben jöttek. Viszont amikor Allyn halkan megszólal, és kikéri a gnóm véleményét, az a térkép böngészése közben helyesel, így a lány picit megnyugszik, és már mer beszélni teljes hangerővel.*
- Nyugalom, nem lesz baj, ha valóban meg kell ölnünk a gazdatestet, akkor gyorsan fogjuk véghez vinni, egyetlen csapással, hogy ne szenvedjen. Habár... azt az a személy, aki előtte volt, már úgy sem fogja érezni, számára akkor szűnik meg a világ, amikor beleköltözik az entitás *persze még mindig gondolkozik, hogy ha tényleg eljön az idő, vajon milyen áldozatot válasszanak maguknak. Talán egy öreget, akinek már úgy sincs sok hátra? Egy dolog biztos: olyat, aki tudja, mibe megy bele. Azonban ez még ráér, lehet, hogy nem is élik túl a trollvadászatot.*
- Jó eséllyel vadászni fognak ránk, hogy visszaszerezzék a kövüket, szóval meg kell majd húznunk magunkat. Azt javaslom, haladjunk minél gyorsabban, estére el kellene jussunk a karavánpihenőbe, és ott a szentélyt megtalálni. Ott eltölthetnénk egy éjszakát, mielőtt továbbmegyünk a mocsárba. A mocsárból ha élve kikerülünk, akkor majd úgyis vissza kell mennünk a városba, és onnan a kikötőbe *bök rá a térképre* szóval akár a templomba is bepillanthatunk majd. Onnan pedig egy nap alatt kéne véghez vinni a hárpiavadászatot, majd az áldozatot újból Artheniorban megejteni. Nagyjából így lenne a legokosabb *jegyzi meg. A tervnek mindössze egy gyenge pontja van, a templom. Ha visszafelé benéznek a templomba, akkor lehetséges, hogy a Hallgatagok csapdájába esnek, azonban ennek kis esélyt tulajdonít, főleg akkor, ha kellőképpen meg tudják húzni magukat az út közben. Gyakorlatilag Zrekil új beszélgetést már nem tervez kezdeményezni amíg meg nem pillantják a távolban a sátrakat, az pedig több órás gyalogút is lehet. Közben azon próbál elmélkedni, vajon hogyan tudnák leginkább lerázni a Hallgatagokat, ha esetleg ténylegesen a nyomukba erednek. Nagyjából fejben kidolgozza a teljes útitervet, hogy hogyan lehetne megoldani a dolgot úgy, hogy lehetőleg a lehető legkevesebb nyomot hagyják maguk után, és a lehető legkevesebb kívülállót keverjék bele.*
*Igen, a főpap szerint a templomon kívül a Hallgatag már nem hallja, amit mondanak, viszont ennek ellenére szinte az egész szegénynegyeden keresztül csendben jöttek. Viszont amikor Allyn halkan megszólal, és kikéri a gnóm véleményét, az a térkép böngészése közben helyesel, így a lány picit megnyugszik, és már mer beszélni teljes hangerővel.*
- Nyugalom, nem lesz baj, ha valóban meg kell ölnünk a gazdatestet, akkor gyorsan fogjuk véghez vinni, egyetlen csapással, hogy ne szenvedjen. Habár... azt az a személy, aki előtte volt, már úgy sem fogja érezni, számára akkor szűnik meg a világ, amikor beleköltözik az entitás *persze még mindig gondolkozik, hogy ha tényleg eljön az idő, vajon milyen áldozatot válasszanak maguknak. Talán egy öreget, akinek már úgy sincs sok hátra? Egy dolog biztos: olyat, aki tudja, mibe megy bele. Azonban ez még ráér, lehet, hogy nem is élik túl a trollvadászatot.*
- Jó eséllyel vadászni fognak ránk, hogy visszaszerezzék a kövüket, szóval meg kell majd húznunk magunkat. Azt javaslom, haladjunk minél gyorsabban, estére el kellene jussunk a karavánpihenőbe, és ott a szentélyt megtalálni. Ott eltölthetnénk egy éjszakát, mielőtt továbbmegyünk a mocsárba. A mocsárból ha élve kikerülünk, akkor majd úgyis vissza kell mennünk a városba, és onnan a kikötőbe *bök rá a térképre* szóval akár a templomba is bepillanthatunk majd. Onnan pedig egy nap alatt kéne véghez vinni a hárpiavadászatot, majd az áldozatot újból Artheniorban megejteni. Nagyjából így lenne a legokosabb *jegyzi meg. A tervnek mindössze egy gyenge pontja van, a templom. Ha visszafelé benéznek a templomba, akkor lehetséges, hogy a Hallgatagok csapdájába esnek, azonban ennek kis esélyt tulajdonít, főleg akkor, ha kellőképpen meg tudják húzni magukat az út közben. Gyakorlatilag Zrekil új beszélgetést már nem tervez kezdeményezni amíg meg nem pillantják a távolban a sátrakat, az pedig több órás gyalogút is lehet. Közben azon próbál elmélkedni, vajon hogyan tudnák leginkább lerázni a Hallgatagokat, ha esetleg ténylegesen a nyomukba erednek. Nagyjából fejben kidolgozza a teljes útitervet, hogy hogyan lehetne megoldani a dolgot úgy, hogy lehetőleg a lehető legkevesebb nyomot hagyják maguk után, és a lehető legkevesebb kívülállót keverjék bele.*
677. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-11-10 01:03:48
Üzenet elküldve: 2013-11-10 01:03:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
*A kapuhoz érve mindketten idegesek. A bűvész felveszi a megszokott jól begyakorolt pókerarcát Intiath pedig azt az arcát amikor az egyik rosszakaróját kell ellátnia. Legszívesebben elmosolyodna de, inkább hűvösséggel nézi a városőröket akik felé mennek. Ha tehetné akkor Intiath ezt a helyzetet kikerülné. Elege van mára a fémdoboz katonákból. De mivel csak itt lehet a városba bejutni itt megy be. Mivel az úton mentek és egy vágtázó városőr csapat sem ment el mellettük bízhatnak benne hogy, a hírük még nem jutott el ide.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.10 16:06:07, a következő indokkal:
Világba nem illő szóhasználat
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.10 16:06:07, a következő indokkal:
Világba nem illő szóhasználat
676. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-11-05 13:29:31
Üzenet elküldve: 2013-11-05 13:29:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - Szemtől szemben//
*Még vissza néz a város felé. A város felé, mely megannyi rejtélyt tartogat még Arkel számára. Hiszen a baleset miatt nem emlékszik semmire ami egy évnél korábban történt vele. Van hogy meglát egy házat, vagy egy követ egy utcarészt és egy érdekes érzés keríti hatalmába, de nem jönnek elő az emlékek. Talán majd egyszer. Egy darabig erőltette, próbálta felidézni elfelejtett éveit, ám mind hiába. Az emlékezés adta örömök, későbbre tartogatják magukat. *
-Vissza jövök...
*Mondja, mintha csak saját magát próbálná győzködni. Valóban nem állatsimogatóba készül, hanem harcolni indult és mint tudjuk a harc balul is elsülhet. Bármennyire is érzi magát az ember elég gyakorlottnak, elég ügyesnek, mindig van valaki aki még nála is sokkal képzettebb. Van hogy egy életen át elkerülik egymást és van hogy a képzettebb harcos hamar eléri tanítatlanabb ellenfelét és végez vele. De kár még ezen rágódni, stuffolni saját magát Arkelnak. Minden bizonnyal csak egy csapat részeges, kiéhezett kandisznóval kell farkasszemet néznie. Szerencsére nem egyedül. Kíváncsi, vajon még merre rakták ki ezt a hirdetést. Ilyen gondolatok közepette távolodik el a várostól, és batyujából egy üveg jó bort vesz elő. Kihúzza hüvelyéből hegyes tőrét, majd lekaparja a dugóról a viaszt, és ujjával belöki azt. A tőr visszakerül helyére, s Arkel jó nagyokat kortyol az üvegből, azért hogy jobb kedve legyen, vagy azért hogy ne gondoljon félelmeire, de lehet csak azért mert csak simán szomjas. Esetleg mind a három. Hiába nem tudja pontosan hogy mennyi idős, arca szabályossága, a kevés ránc mi arcát ékesíti fiatalságáról árulkodik. Túl fiatal még ahhoz hogy egy ilyen izgalmas kalandnak ígérkező harc elvegye életét. Így magabiztosan, már már isten kegyeltjének érezve magát vág neki az útnak, vág neki élete új kalandjának.*
A hozzászólás írója (Arkel Narron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.05 13:31:15
*Még vissza néz a város felé. A város felé, mely megannyi rejtélyt tartogat még Arkel számára. Hiszen a baleset miatt nem emlékszik semmire ami egy évnél korábban történt vele. Van hogy meglát egy házat, vagy egy követ egy utcarészt és egy érdekes érzés keríti hatalmába, de nem jönnek elő az emlékek. Talán majd egyszer. Egy darabig erőltette, próbálta felidézni elfelejtett éveit, ám mind hiába. Az emlékezés adta örömök, későbbre tartogatják magukat. *
-Vissza jövök...
*Mondja, mintha csak saját magát próbálná győzködni. Valóban nem állatsimogatóba készül, hanem harcolni indult és mint tudjuk a harc balul is elsülhet. Bármennyire is érzi magát az ember elég gyakorlottnak, elég ügyesnek, mindig van valaki aki még nála is sokkal képzettebb. Van hogy egy életen át elkerülik egymást és van hogy a képzettebb harcos hamar eléri tanítatlanabb ellenfelét és végez vele. De kár még ezen rágódni, stuffolni saját magát Arkelnak. Minden bizonnyal csak egy csapat részeges, kiéhezett kandisznóval kell farkasszemet néznie. Szerencsére nem egyedül. Kíváncsi, vajon még merre rakták ki ezt a hirdetést. Ilyen gondolatok közepette távolodik el a várostól, és batyujából egy üveg jó bort vesz elő. Kihúzza hüvelyéből hegyes tőrét, majd lekaparja a dugóról a viaszt, és ujjával belöki azt. A tőr visszakerül helyére, s Arkel jó nagyokat kortyol az üvegből, azért hogy jobb kedve legyen, vagy azért hogy ne gondoljon félelmeire, de lehet csak azért mert csak simán szomjas. Esetleg mind a három. Hiába nem tudja pontosan hogy mennyi idős, arca szabályossága, a kevés ránc mi arcát ékesíti fiatalságáról árulkodik. Túl fiatal még ahhoz hogy egy ilyen izgalmas kalandnak ígérkező harc elvegye életét. Így magabiztosan, már már isten kegyeltjének érezve magát vág neki az útnak, vág neki élete új kalandjának.*
A hozzászólás írója (Arkel Narron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.05 13:31:15
675. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-11-05 07:49:27
Üzenet elküldve: 2013-11-05 07:49:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//A gyanú árnyékában//
-Az öreg felmutatja a levelet, amit a halott lovastól vett el, és máris minden megoldódni látszik, a marcona fickó is mintha enyhébb tekintettel nézne rájuk.*
- Remélem a kaján kívül mást is adnak nekünk, majdnem otthagytuk a fogunkat.* - súgja oda az elf lánynak. A fickó azért közli velük, hogy szemmel tartja őket. hát persze, ahol egy sötét elf van ott mindig megmarad a gyanakvó légkőr. De sebaj, Olfreen is elhatározza, hogy ő is figyel erősen,abból baj nem lehet.*
-Az öreg felmutatja a levelet, amit a halott lovastól vett el, és máris minden megoldódni látszik, a marcona fickó is mintha enyhébb tekintettel nézne rájuk.*
- Remélem a kaján kívül mást is adnak nekünk, majdnem otthagytuk a fogunkat.* - súgja oda az elf lánynak. A fickó azért közli velük, hogy szemmel tartja őket. hát persze, ahol egy sötét elf van ott mindig megmarad a gyanakvó légkőr. De sebaj, Olfreen is elhatározza, hogy ő is figyel erősen,abból baj nem lehet.*
674. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-11-03 22:44:03
Üzenet elküldve: 2013-11-03 22:44:03
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//A gyanú árnyékában//
*A férfi bőszen bólogat, majd mikor befejezték a kalandorok hát ő is szól:*
- Azok nem a mi embereink voltak. Sőt, valójában azt sem tudjuk kifélék és honnan.
- Na, ebben éppen segíthetek *mondja az öreg, s már nyújtja is át a levelet* felteszem ez nem magának íródott.
*A férfi átveszi a levelet, s gyorsan átfut rajta.*
- Valóban nem, ez a levél uramnak, Desmond Bel-Estessonak íródott, ki nemrégiben vesztette el hitvesét. Én Marius Di'Naron vagyok, a várkapitány. De hogy ki ez a ves Nevar, az még rejtély a számomra. Mindenesetre bárkik is legyetek, hősiesen helytálltatok. Uram hallotta mit tettetek, s úgy rendelkezett engedjelek be titeket, mert szívesen elköltené veletek az ebédjét. Gyertek hát, de jobb ha tudjátok, rajtatok tartom a szememet.
*A férfi bőszen bólogat, majd mikor befejezték a kalandorok hát ő is szól:*
- Azok nem a mi embereink voltak. Sőt, valójában azt sem tudjuk kifélék és honnan.
- Na, ebben éppen segíthetek *mondja az öreg, s már nyújtja is át a levelet* felteszem ez nem magának íródott.
*A férfi átveszi a levelet, s gyorsan átfut rajta.*
- Valóban nem, ez a levél uramnak, Desmond Bel-Estessonak íródott, ki nemrégiben vesztette el hitvesét. Én Marius Di'Naron vagyok, a várkapitány. De hogy ki ez a ves Nevar, az még rejtély a számomra. Mindenesetre bárkik is legyetek, hősiesen helytálltatok. Uram hallotta mit tettetek, s úgy rendelkezett engedjelek be titeket, mert szívesen elköltené veletek az ebédjét. Gyertek hát, de jobb ha tudjátok, rajtatok tartom a szememet.
673. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-11-03 20:24:56
Üzenet elküldve: 2013-11-03 20:24:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Hirtelen érnek ki a fák közül; egyszer csak tisztán lehet látni az eget és sűrű füvet tapod a lábuk.*
- Huh. - *Cemyl kifújja magát. Egy kissé elfáradt, amíg átvágtak az erdőn. Hadarn szótlanul áll mellette. Amikor a lány már eleget pihent, újra útnak indulnak. Hamarosan elérnek egy útnak tűnő ösvényt. Cemyl hálát ad mindenkinek, aki valaha ezen az úton végigment, hogy kitaposták más vándoroknak. Innentől útjuk sétagaloppnak tűnik, gyorsan és könnyen haladnak, így viszonylag gyorsan elérnek egy hídhoz.
Miután átkeltek rajta, Hadarn megtorpan.*
- Mi a baj?
- Én idáig. Nem kísér tovább.
- Hogyhogy? - *néz rá Cem furcsán. Ez alatt a közel egy hét alatt megszokta az idegen társaságát.*
- Mész tovább egyenest, városba. Sok ember, sok éhes fül. Én idáig. Szerencse veled! - *azzal megfordul és elsiet. Cemyl egy darabig még értetlenkedve néz utána.
"Sok éhes fül" - gondolja kuncogva. Különös megfogalmazás! Mindenesetre folytatja útját egyedül is. Végiggyalogol az úton, míg a városba nem ér, amit Hadarn Artheniornak nevezett.*
- Huh. - *Cemyl kifújja magát. Egy kissé elfáradt, amíg átvágtak az erdőn. Hadarn szótlanul áll mellette. Amikor a lány már eleget pihent, újra útnak indulnak. Hamarosan elérnek egy útnak tűnő ösvényt. Cemyl hálát ad mindenkinek, aki valaha ezen az úton végigment, hogy kitaposták más vándoroknak. Innentől útjuk sétagaloppnak tűnik, gyorsan és könnyen haladnak, így viszonylag gyorsan elérnek egy hídhoz.
Miután átkeltek rajta, Hadarn megtorpan.*
- Mi a baj?
- Én idáig. Nem kísér tovább.
- Hogyhogy? - *néz rá Cem furcsán. Ez alatt a közel egy hét alatt megszokta az idegen társaságát.*
- Mész tovább egyenest, városba. Sok ember, sok éhes fül. Én idáig. Szerencse veled! - *azzal megfordul és elsiet. Cemyl egy darabig még értetlenkedve néz utána.
"Sok éhes fül" - gondolja kuncogva. Különös megfogalmazás! Mindenesetre folytatja útját egyedül is. Végiggyalogol az úton, míg a városba nem ér, amit Hadarn Artheniornak nevezett.*
672. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-10-21 19:59:21
Üzenet elküldve: 2013-10-21 19:59:21
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//A gyanú árnyékában//
* Úgy tűnik egyenlőre minden jól alakul. A lovasok meghívják őket egy jó ebédre és egy kis pihenésre, nem mintha olyan nagyon fáradtak volnának hisz még csak alig keltek útra. Egy nemes urat ismerni talán előny lehet a jövőben hát Ewa sem ellenkezik, minek is tenné hisz a vezetőjük szó nélkül beleegyezett a látogatásba. Észre sem veszi, hogy a meghíváson tulajdonképpen kötelező részt venniük.
Épp csak szeme sarkából figyeli amint a nőstényt egy lóra felhelyezik. Sejti, hogy nem lehet túl jó érzés egy komolyabb sérüléssel lovagolni de ha nincs idő vesszőágyat fonni és talán nem is mennek túl messze akkor épp megteszi.
Vissza siet Hópehelyhez. Megveregeti a hátát majd biztatóan a sörényét is megsimogatja mielőtt felülne lovára és beállna a sorba. Előtte talán az öreg és a lovas csapat vezetője üget. A nőstény is valamerre ott lehet, Ewa pedig végül Lángszem mellé sorol be bár nem beszélnek de legalább van akivel szemvillantást váltson meglátva a magas falakat és a négy komor bástyát.*
- Tényleg egy várúr lesz. *jegyzi meg a hím számára is hallhatóan. A gyerekek kegyetlensége elborzasztja, nem azért mert a nőstény jóformán semmi rosszat sem tett hanem egyszerűen mert Ewa elf és pont ezért mindenkiben keresi a jót, a tiszta lelket. Fejét csóválva néz az egyik gyermekre, mintha legalábbis azt mondaná "Ha édesanyád ezt látná biztosan nem örülne..." persze lehet, hogy ez nem szégyenérzetet hoz ki a lurkóból hanem dühöt és a szépek népének gyermeke is kap egy vörös pecsétet a ruhájára.
A kastély vezetőjének kérdésére megismétli a nevét és jóváhagyóan bólint a hím szavaira.*
- Igen, pontosan így van. Utunk arra vezetett amerre a haramiák megtámadták az önök csapatát. Megpróbáltunk segíteni de sokan voltak és csak a harcosok érkezését látva menekültek el.
* Úgy tűnik egyenlőre minden jól alakul. A lovasok meghívják őket egy jó ebédre és egy kis pihenésre, nem mintha olyan nagyon fáradtak volnának hisz még csak alig keltek útra. Egy nemes urat ismerni talán előny lehet a jövőben hát Ewa sem ellenkezik, minek is tenné hisz a vezetőjük szó nélkül beleegyezett a látogatásba. Észre sem veszi, hogy a meghíváson tulajdonképpen kötelező részt venniük.
Épp csak szeme sarkából figyeli amint a nőstényt egy lóra felhelyezik. Sejti, hogy nem lehet túl jó érzés egy komolyabb sérüléssel lovagolni de ha nincs idő vesszőágyat fonni és talán nem is mennek túl messze akkor épp megteszi.
Vissza siet Hópehelyhez. Megveregeti a hátát majd biztatóan a sörényét is megsimogatja mielőtt felülne lovára és beállna a sorba. Előtte talán az öreg és a lovas csapat vezetője üget. A nőstény is valamerre ott lehet, Ewa pedig végül Lángszem mellé sorol be bár nem beszélnek de legalább van akivel szemvillantást váltson meglátva a magas falakat és a négy komor bástyát.*
- Tényleg egy várúr lesz. *jegyzi meg a hím számára is hallhatóan. A gyerekek kegyetlensége elborzasztja, nem azért mert a nőstény jóformán semmi rosszat sem tett hanem egyszerűen mert Ewa elf és pont ezért mindenkiben keresi a jót, a tiszta lelket. Fejét csóválva néz az egyik gyermekre, mintha legalábbis azt mondaná "Ha édesanyád ezt látná biztosan nem örülne..." persze lehet, hogy ez nem szégyenérzetet hoz ki a lurkóból hanem dühöt és a szépek népének gyermeke is kap egy vörös pecsétet a ruhájára.
A kastély vezetőjének kérdésére megismétli a nevét és jóváhagyóan bólint a hím szavaira.*
- Igen, pontosan így van. Utunk arra vezetett amerre a haramiák megtámadták az önök csapatát. Megpróbáltunk segíteni de sokan voltak és csak a harcosok érkezését látva menekültek el.
671. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-10-21 16:44:30
Üzenet elküldve: 2013-10-21 16:44:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
*Az öreg lerendezi a dolgokat a lovasokkal, és el is fogad egy meghívást a nevükben a uruk birtokára. Az elf lány bemutatkozik és egy kecses meghajlást is rögtönöz a lovasoknak. A mozdulat finomsága külön megragadja a tekintetét. Ő csak a háttérbe húzódik, nem igen akar szem előtt lenni amíg nem tisztázódik minden a lovasok urával is. Amíg a sebesült sötét elf ügye sincs lerendezve őrá is gyanú vetülhet bármikor. Felül a lovára, arcára húzza vörös csuklyáját és szótlanul lovagol a lovasok mellett, kik közrefogják őket. A sötét elf nőt is magukkal hurcolják, nyilván kínvallatásoknak vetik alá. Az út nem volt hosszú, egy idő után megpillantja a bástyákkal megerősített várfalat. Az emberek a várfalon túl hozzák a formájukat, és tökéletes csőcselék módjára viselkednek. Olfreen igyekszik a lehető legkisebbre összehúzni magát, nem kér ő is az esetleges beszólásokból. Nem sokkal később egy erélyes hangú ember bukkan elő aki a nevüket és acéljaikat kérdezi ellenmondást nem tűrő hangon. * - Olfreen lángszem vagyok, szabad kalandor. Ez az ember fogadott fel kísérőnek. *int az öreg felé.* - Utunk oka és végcélja csak az ő számára ismert.
*Amint befejezte a mondatot, hátrébb üget kicsit, beszéljen csak az öreg.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.10.22 21:01:08, a következő indokkal:
Jeljavítás
*Amint befejezte a mondatot, hátrébb üget kicsit, beszéljen csak az öreg.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.10.22 21:01:08, a következő indokkal:
Jeljavítás
670. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-10-20 11:19:03
Üzenet elküldve: 2013-10-20 11:19:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A gyanú árnyékában//
*Lilliath szenved a sebétől, hát még amikor fölrakják egy lóra. Kicsit furcsállja is, hogy nem végeznek vele ott helyben, de fájdalmai eltompítják az agyát elégé ahhoz, hogy inkább ne is próbáljon ezen elmélkedni. Nem a legkényelmesebb módját veszi igénybe az utazásnak, de lehetne rosszabb is. Amikor már egy ideje mennek akkor jut csak eszébe, hogy mi mindent otthagyhattak a hulláknál. Az erődítményt észre se veszi először, csak amikor közelebb érnek jön rá, hogy mi is az. Ahogy közelednek úgy múlnak a fájdalmai, bár az is lehet, hogy csak annyira elkábult a fájdalomtól, vagy annyira megszokta, hogy nem is érzi elviselhetetlennek. Annál inkább kezdi érezi a kínt amikor megdobálják. Pedig ő nem is vétett ellenük. Senkit se ölt meg, senkit se sebesített meg, csak épp összebarátkozott megmentőivel. Amikor meghallja, hogy el fogják látni, megcsillan előtte a remény, hogy esetleg túlélheti. A tömlöc szó viszont eme reményen méretes csorbát okoz, de nem szünteti meg teljesen. Az életfogytiglan raboskodás is jobb mint a halál, legalábbis jobbnak tűnik az ő szemében, nem sokkal, de jobbnak. Ennél tovább nem is bonyolítja a gondolkodást, mert nem érzi magát hozzá kellőképp erősnek, meg a koncentrálásban erősen hátráltatják érzései, és amúgy sincs sok értelme a gondolkodásnak egy ilyen helyzetben. Szinte biztos, hogy nem tehet semmit. Már pénze sincs vesztegetéshez, és ami egyszer nem sikerült az másodszor se fog, így a testi adottságaival se jut előre, se hátra.*
*Lilliath szenved a sebétől, hát még amikor fölrakják egy lóra. Kicsit furcsállja is, hogy nem végeznek vele ott helyben, de fájdalmai eltompítják az agyát elégé ahhoz, hogy inkább ne is próbáljon ezen elmélkedni. Nem a legkényelmesebb módját veszi igénybe az utazásnak, de lehetne rosszabb is. Amikor már egy ideje mennek akkor jut csak eszébe, hogy mi mindent otthagyhattak a hulláknál. Az erődítményt észre se veszi először, csak amikor közelebb érnek jön rá, hogy mi is az. Ahogy közelednek úgy múlnak a fájdalmai, bár az is lehet, hogy csak annyira elkábult a fájdalomtól, vagy annyira megszokta, hogy nem is érzi elviselhetetlennek. Annál inkább kezdi érezi a kínt amikor megdobálják. Pedig ő nem is vétett ellenük. Senkit se ölt meg, senkit se sebesített meg, csak épp összebarátkozott megmentőivel. Amikor meghallja, hogy el fogják látni, megcsillan előtte a remény, hogy esetleg túlélheti. A tömlöc szó viszont eme reményen méretes csorbát okoz, de nem szünteti meg teljesen. Az életfogytiglan raboskodás is jobb mint a halál, legalábbis jobbnak tűnik az ő szemében, nem sokkal, de jobbnak. Ennél tovább nem is bonyolítja a gondolkodást, mert nem érzi magát hozzá kellőképp erősnek, meg a koncentrálásban erősen hátráltatják érzései, és amúgy sincs sok értelme a gondolkodásnak egy ilyen helyzetben. Szinte biztos, hogy nem tehet semmit. Már pénze sincs vesztegetéshez, és ami egyszer nem sikerült az másodszor se fog, így a testi adottságaival se jut előre, se hátra.*
669. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-10-20 10:18:44
Üzenet elküldve: 2013-10-20 10:18:44
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//A gyanú árnyékában//
* A lovasok vezére meghallgatja a mondottakat, bár az idegenek nem bírják sok munkára a füleit. Eztán mintha kérdezősködni akarna, de az öreg beléfolytja a szót, mikor megmutatja a levelet.*
- Ha uram barátai nem is lettetek, de hálás mindenképp lehet nektek *visszadja a levelet az öregnek, majd int, hogy szálljanak lóra* Ha utazók vagytok *néz az elfre* úgy biztos nem vetnétek meg egy kiadós ebédet, s egy tisztes ágyat estére. Gyertek hát, s számoljatok be uramnak a történtekről, nyilván a ti szátokból inkább végighallgatná.
*Ha az "utazók" inkább folytatnák az útjukat, ahelyett, hogy élnek a lehetőséggel, úgy a lovasok erélyesebb hangnemben parancsolnak rá a csapatra, miszerint menjenek velük. Erre azonban nincs sok esély, mert az öreg hálásan fogadja az invitálást, a többienek meg hát még is csak ő a megbízója.
A sebesült sötételfet szintén lóra rakják, s magukkal viszik. Bandita, gyilkos, nem számít. Ő is élőlény, s mint olyannak, joga van az életre - legalábbis addig, míg kötelet nem raknak a nyakára.
A birtokra vezető út, ügetve alig fél óra. Az öreg csapatát előlről és hátúlról fogják közre, nehogy meggondolják magukat.
Már messziről meglehet pillantani a négy sarokbástyával erősített várfalat, mely vagy öt méterre tör fel a magasba. A váron kívül, s belül is népes embersereg fogadja az idegeneket. Az egyik katona már rég megérkezett, s eljárt a szája, így nép pontosan tudhatja mi történt. A gyerekek kegyetlen módon meg is dobálják a sérült sötételfet, s nem vitás, hogy a kivégzését is mosollyal az arcukon néznék végig.*
A vár kapujában egy ötvenes éveiben járó, szigorú arcú, rövidre nyírt fejű ember várja őket. Oldalán nemesi kard, mellkasán pedig vért feszül. Parancsokat osztogat, s láthatólag ő a katonák vezetője.*
- Hallani akarom a neveteket, hogy honnan jöttetek, és hogy miért? *vet egy kurta pillantást a sebesült banditára is* - Lássátok el a sebeit, és vigyétek a tömlöcbe. Vele később foglalkozom.
* A lovasok vezére meghallgatja a mondottakat, bár az idegenek nem bírják sok munkára a füleit. Eztán mintha kérdezősködni akarna, de az öreg beléfolytja a szót, mikor megmutatja a levelet.*
- Ha uram barátai nem is lettetek, de hálás mindenképp lehet nektek *visszadja a levelet az öregnek, majd int, hogy szálljanak lóra* Ha utazók vagytok *néz az elfre* úgy biztos nem vetnétek meg egy kiadós ebédet, s egy tisztes ágyat estére. Gyertek hát, s számoljatok be uramnak a történtekről, nyilván a ti szátokból inkább végighallgatná.
*Ha az "utazók" inkább folytatnák az útjukat, ahelyett, hogy élnek a lehetőséggel, úgy a lovasok erélyesebb hangnemben parancsolnak rá a csapatra, miszerint menjenek velük. Erre azonban nincs sok esély, mert az öreg hálásan fogadja az invitálást, a többienek meg hát még is csak ő a megbízója.
A sebesült sötételfet szintén lóra rakják, s magukkal viszik. Bandita, gyilkos, nem számít. Ő is élőlény, s mint olyannak, joga van az életre - legalábbis addig, míg kötelet nem raknak a nyakára.
A birtokra vezető út, ügetve alig fél óra. Az öreg csapatát előlről és hátúlról fogják közre, nehogy meggondolják magukat.
Már messziről meglehet pillantani a négy sarokbástyával erősített várfalat, mely vagy öt méterre tör fel a magasba. A váron kívül, s belül is népes embersereg fogadja az idegeneket. Az egyik katona már rég megérkezett, s eljárt a szája, így nép pontosan tudhatja mi történt. A gyerekek kegyetlen módon meg is dobálják a sérült sötételfet, s nem vitás, hogy a kivégzését is mosollyal az arcukon néznék végig.*
A vár kapujában egy ötvenes éveiben járó, szigorú arcú, rövidre nyírt fejű ember várja őket. Oldalán nemesi kard, mellkasán pedig vért feszül. Parancsokat osztogat, s láthatólag ő a katonák vezetője.*
- Hallani akarom a neveteket, hogy honnan jöttetek, és hogy miért? *vet egy kurta pillantást a sebesült banditára is* - Lássátok el a sebeit, és vigyétek a tömlöcbe. Vele később foglalkozom.
668. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-10-18 14:30:32
Üzenet elküldve: 2013-10-18 14:30:32
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//A gyanú árnyékában//
* Mivel a fájdalomtól megtört mélységi nem válaszol szavaira a lány leereszti íját és érdeklődve néz át a hímhez, vajon ő mire jutott. Vezetőjük hamar visszatér véres bárdját tisztogatva így Ewa is hagyja az őrséget. Úgy tűnik a földön fekvő nem fog egyenlőre tovább szaladni, főleg minek után az öreg dühét pont a nőstényen vezeti le. A nyílvessző vissza kerül a tegezbe, az íja pedig a vállára.
Idő közben megérkezik a felmentő sereg is. Amint a vezetőjük reájuk kiált Ewa riadtan néz feléjük, de szerencsére volt egy szemtanú aki azonnal tisztázza a helyzetet. Az elf fellélegzik, "Ez meleg helyzet volt".*
Pá rövid kérdés és válasz miknek a végére az elf is válaszol
- Utazók... * majd kecses meghajlás * Ewangel Nortsan, íjász Artheniorból.*
* Mivel a fájdalomtól megtört mélységi nem válaszol szavaira a lány leereszti íját és érdeklődve néz át a hímhez, vajon ő mire jutott. Vezetőjük hamar visszatér véres bárdját tisztogatva így Ewa is hagyja az őrséget. Úgy tűnik a földön fekvő nem fog egyenlőre tovább szaladni, főleg minek után az öreg dühét pont a nőstényen vezeti le. A nyílvessző vissza kerül a tegezbe, az íja pedig a vállára.
Idő közben megérkezik a felmentő sereg is. Amint a vezetőjük reájuk kiált Ewa riadtan néz feléjük, de szerencsére volt egy szemtanú aki azonnal tisztázza a helyzetet. Az elf fellélegzik, "Ez meleg helyzet volt".*
Pá rövid kérdés és válasz miknek a végére az elf is válaszol
- Utazók... * majd kecses meghajlás * Ewangel Nortsan, íjász Artheniorból.*
667. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-10-16 21:34:10
Üzenet elküldve: 2013-10-16 21:34:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A gyanú árnyékában//
*A fájdalom kínozza, de megérti, hogy újdonsült barátai mit tettek. Ha ezt tudja nem száll be a csatába, de már késő. Amikor rátaposnak a fájdalom akár milyen hevesen is járja át, bizonyos szinten jogosnak tartja, bár ez nem akadályozza meg abban, hogy felüvöltsön és szemei könnybe lábadjanak. Még ahhoz sincs elég ereje, hogy tiltakozzon, csak szenved. Próbálja összeszedni magát amikor a kínzása véget ér, de nincs elég ereje. Van elég baja ezen a kellemetlen helyzeten kívül is. Pontosabban most épp kettő, az egyik, hogy kitiltották a városból, a másik, meg olyan amit nem oszt meg másokkal, mert az magánügy.*
*A fájdalom kínozza, de megérti, hogy újdonsült barátai mit tettek. Ha ezt tudja nem száll be a csatába, de már késő. Amikor rátaposnak a fájdalom akár milyen hevesen is járja át, bizonyos szinten jogosnak tartja, bár ez nem akadályozza meg abban, hogy felüvöltsön és szemei könnybe lábadjanak. Még ahhoz sincs elég ereje, hogy tiltakozzon, csak szenved. Próbálja összeszedni magát amikor a kínzása véget ér, de nincs elég ereje. Van elég baja ezen a kellemetlen helyzeten kívül is. Pontosabban most épp kettő, az egyik, hogy kitiltották a városból, a másik, meg olyan amit nem oszt meg másokkal, mert az magánügy.*
666. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-10-13 14:14:26
Üzenet elküldve: 2013-10-13 14:14:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//A gyanú árnyékában//
*Alig kezdené el alaposabban szemügyre venni a sebesültet, visszaér az öreg, aki épp véres fegyverét tisztogatja. Szinte rá se pillant a sebesültre, máris közli, hogy reménytelen. És valóban, egy reszkető mozdulatra futja még tőle, majd meghal. Az öreg átkutatja és egy pergament húz elő. * - Remélem megosztja velünk mi van benne, ha már az életünket kockáztattuk...*- morog magában Olfreen. Az öreg azonban nem titkolózik, felolvassa a szöveget. Majd beletapos a sebesült sötét elfbe. Már már ráripakodik az öregre, végül is csak a fajtársa....de végül is visszafogja magát. A lovasok is beérkeznek, tisztázzák a szerepeket, úgy tűnik nem lesznek felkoncolva egyelőre...Olfreen leszűrte ,hogy egy nemes úr halála van a levélben és a lovasok is talán hozzá tartoznak. A szeme az elf lányt keresi, aki derekasan lövöldözött. * - Jól van, megúszta, kár lett volna érte, holmi hitvány rabló prédájaként.* - gondolja a sötét elf. Érdeklődve fordul a lovasok felé, hogy végre kiderüljön mi is történt, kik is ők, és kiket akartak megmenteni sikertelenül.*
*Alig kezdené el alaposabban szemügyre venni a sebesültet, visszaér az öreg, aki épp véres fegyverét tisztogatja. Szinte rá se pillant a sebesültre, máris közli, hogy reménytelen. És valóban, egy reszkető mozdulatra futja még tőle, majd meghal. Az öreg átkutatja és egy pergament húz elő. * - Remélem megosztja velünk mi van benne, ha már az életünket kockáztattuk...*- morog magában Olfreen. Az öreg azonban nem titkolózik, felolvassa a szöveget. Majd beletapos a sebesült sötét elfbe. Már már ráripakodik az öregre, végül is csak a fajtársa....de végül is visszafogja magát. A lovasok is beérkeznek, tisztázzák a szerepeket, úgy tűnik nem lesznek felkoncolva egyelőre...Olfreen leszűrte ,hogy egy nemes úr halála van a levélben és a lovasok is talán hozzá tartoznak. A szeme az elf lányt keresi, aki derekasan lövöldözött. * - Jól van, megúszta, kár lett volna érte, holmi hitvány rabló prédájaként.* - gondolja a sötét elf. Érdeklődve fordul a lovasok felé, hogy végre kiderüljön mi is történt, kik is ők, és kiket akartak megmenteni sikertelenül.*
665. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-10-12 17:03:30
Üzenet elküldve: 2013-10-12 17:03:30
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//A gyanú árnyékában//
*Csuklya ide, csuklya oda, Olfreen szeme lángokban áll, egészen addig, míg meg nem látja a lovasokat. Netán ez a felmentő sereg, vagy egy újabb csapat bandita akikkel ezek a szerencsétlenek sem mernek ujjat húzni? Lassan kiderül. A sötételf leguggol a férfihez, ki egy jókora vértócsában fetreng. Ruhájánól ítélve jómódú urat szolgál, bár a kosfej címert t nem ismeri fel. Időközben visszaérkezik az öreg is, ki épp a bárdjáról tisztogatja a ráragadt mócsingokat.*
- Ez már nem húzza sokáig *jelenti ki az öreg, s ő is lehajol a férfihoz, ki éppen a mellkasa felé nyúl, ám a mozdulat közben elernyed.*
- Nem megmondtam? *azzal vállat von, s megnézi, hogy miért nyúlt a férfi. Egy pergament húz elő, mely ahhoz képest, hogy egy csupa vér embertől vették el, valamint, hogy az öreg keze is tocsog a vörös nedvben, patyolattiszta. Az öreg feláll, majd megindul az elf felé, közben kezdi kigöngyölni a pergament.*
- Ez egy levél, valamilyen Desmond Bel-Estessonak *mondja az öreg, s grimaszt vág a furcsa névre* - Kedves barátom... csak most értesültem szörnyű sorcsapásodról... kötelességemnek érzem... három nap múlva meglátogatlak. Lord Acramon ves Nevar, Rohnan grófja.
*Összegöngyöli a pergament, s a földön fekvő nőre teszi a lábát*
- Egy gyászmeneten ütöttetek rajta, ti szerencsétlenek *azzal rátapos a nő mellkasára, kinek testét ettől irtózatos fájdalom járja át. A lovasok közben elég közel értek, sőt, már alig pár méter választja el őket a csapattól.*
- Megállni! *kiáltja az egyik lovas, mire az öreg nyugalomra inti megfogyatkozott embereit.*
- Nem ők voltam uram *mondja egy másik* ezeket láttam rátámadni a lovasokra *mutat a halott banditákra.
- Hátt akkor ti kik vagytok *kérdi az előljáró.
- Desmond Bel-Estesso barátai, most már...
*Csuklya ide, csuklya oda, Olfreen szeme lángokban áll, egészen addig, míg meg nem látja a lovasokat. Netán ez a felmentő sereg, vagy egy újabb csapat bandita akikkel ezek a szerencsétlenek sem mernek ujjat húzni? Lassan kiderül. A sötételf leguggol a férfihez, ki egy jókora vértócsában fetreng. Ruhájánól ítélve jómódú urat szolgál, bár a kosfej címert t nem ismeri fel. Időközben visszaérkezik az öreg is, ki épp a bárdjáról tisztogatja a ráragadt mócsingokat.*
- Ez már nem húzza sokáig *jelenti ki az öreg, s ő is lehajol a férfihoz, ki éppen a mellkasa felé nyúl, ám a mozdulat közben elernyed.*
- Nem megmondtam? *azzal vállat von, s megnézi, hogy miért nyúlt a férfi. Egy pergament húz elő, mely ahhoz képest, hogy egy csupa vér embertől vették el, valamint, hogy az öreg keze is tocsog a vörös nedvben, patyolattiszta. Az öreg feláll, majd megindul az elf felé, közben kezdi kigöngyölni a pergament.*
- Ez egy levél, valamilyen Desmond Bel-Estessonak *mondja az öreg, s grimaszt vág a furcsa névre* - Kedves barátom... csak most értesültem szörnyű sorcsapásodról... kötelességemnek érzem... három nap múlva meglátogatlak. Lord Acramon ves Nevar, Rohnan grófja.
*Összegöngyöli a pergament, s a földön fekvő nőre teszi a lábát*
- Egy gyászmeneten ütöttetek rajta, ti szerencsétlenek *azzal rátapos a nő mellkasára, kinek testét ettől irtózatos fájdalom járja át. A lovasok közben elég közel értek, sőt, már alig pár méter választja el őket a csapattól.*
- Megállni! *kiáltja az egyik lovas, mire az öreg nyugalomra inti megfogyatkozott embereit.*
- Nem ők voltam uram *mondja egy másik* ezeket láttam rátámadni a lovasokra *mutat a halott banditákra.
- Hátt akkor ti kik vagytok *kérdi az előljáró.
- Desmond Bel-Estesso barátai, most már...
664. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-10-10 14:58:05
Üzenet elküldve: 2013-10-10 14:58:05
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//A gyanú árnyékában //
* Talán elsők között veheti észre, hogy újabb lovasok érkeznek. Nem szándékozik üldözőbe venni a banditákat, csak utánuk néz de mivel igen fürgén iszkolnak, ráadásul az öreg is utánuk iparkodik Ewa inkább az ott maradt banditát veszi célba. Határozott léptekkel közelíti meg a nőstényt de nem megy kard avagy pallos távolságon belülre. Az elf idő közben még egy nyílvesszőt helyez az idegre és félig felhúzva a az íjat tartja az a sebesültre.
- Maradj nyugton amíg visszatér a vezetőnk. Ő majd eldönti mi lesz a sorsod. *csak ennyit mond és már figyelme is csak részben összpontosul a nőstényre. Segíteni nem fog neki csak majd ha parancsba kapja, akkor ha már tudja mi lesz a mélységivel. Fölösleges volna a kötözéssel bíbelődnie, ha mondjuk meg kell ölniük vagy át kell adniuk az utolsó itt maradt banditát az érkező lovasoknak.
Tekintete érdeklődve fordul pár pillanatra Olfreen felé is.*
- Szóval még van olyan is aki él.* jegyzi meg csak halkan magának, hogy következő pillanatban ismét a nőstényt fürkéssze.*
* Talán elsők között veheti észre, hogy újabb lovasok érkeznek. Nem szándékozik üldözőbe venni a banditákat, csak utánuk néz de mivel igen fürgén iszkolnak, ráadásul az öreg is utánuk iparkodik Ewa inkább az ott maradt banditát veszi célba. Határozott léptekkel közelíti meg a nőstényt de nem megy kard avagy pallos távolságon belülre. Az elf idő közben még egy nyílvesszőt helyez az idegre és félig felhúzva a az íjat tartja az a sebesültre.
- Maradj nyugton amíg visszatér a vezetőnk. Ő majd eldönti mi lesz a sorsod. *csak ennyit mond és már figyelme is csak részben összpontosul a nőstényre. Segíteni nem fog neki csak majd ha parancsba kapja, akkor ha már tudja mi lesz a mélységivel. Fölösleges volna a kötözéssel bíbelődnie, ha mondjuk meg kell ölniük vagy át kell adniuk az utolsó itt maradt banditát az érkező lovasoknak.
Tekintete érdeklődve fordul pár pillanatra Olfreen felé is.*
- Szóval még van olyan is aki él.* jegyzi meg csak halkan magának, hogy következő pillanatban ismét a nőstényt fürkéssze.*
663. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-10-10 11:02:48
Üzenet elküldve: 2013-10-10 11:02:48
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
*Artheniorba tartva áthalad az Artheniorhoz közeli, füves pusztával övezett területen.* -Gyerünk, gyerünk, nincs már olyan messze!- *biztatja önmagát. Fáradt és éhes már, nagyon régen evett utoljára. Leül egy kicsit pihenni. Mókusát simogatja, miközben átkozza saját butaságát, amiért elfelejtette az istállóból elhozni a lovát.* -Na, semmi baj, Suri. Mindjárt megyünk tovább- *mondja kedvesen a mókusnak. Az út melletti fűben megpillant egy szép virágot. Feláll, letépi és a hajába tűzi, aztán továbbindul Arthenior irányába. Már régóta gyalogol, amikor végre megpillantja a távolban a várost.* -Végre!- *kiált fel hangosan. A mellette elhaladó férfi furcsán néz rá, mire Eldenia zavartan elneveti magát, és bocsánatot kér.* -Ugyan, semmi baj, kisasszony- *feleli a férfi mosolyogva. Az elflánynak erőt ad a tudat, hogy nemsokára megérkezik. Újult erővel folytatja útját.*
662. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-10-09 08:11:36
Üzenet elküldve: 2013-10-09 08:11:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//A gyanú árnyékában//
* Örömmel konstatálja, hogy a terve sikerült, a rablók menekülnek előle. Torz vigyor ül szét az arcán, amit bárki láthat, hisz a harc előtt hátrahajtotta a csuklyáját. Ám elég hamar le is lohad az öröm a sötét elf arcáról, mert meglátja a közelőd lovasokat az úton, kik nagy port kavarva közelednek.* - Nem baj, így is derekasan helytálltam, szégyent nem vallottam.* - gondolja magában Olfreen. Az öreg, mint egy megszállott üldözi a menekülőket, már már ő is utánuk veti magát, mert elragadta a harci láz, de meghallja az utolsó élő lovas nyöszörgését. Az illető csupa seb, és vér, de talán megmenthető. Igaz nem orvos, de apjától azért megtanulta az alapvető sebkötözési, és ellátási fortélyokat. Reméli ez elég lesz addig amíg ideérnek a lovasok, talán velük van gyógyító. Letérdel a sebesülthöz és megnézi mennyire komoly a sérülése, és bár idegenkedik a segítségtől egy embernek, megtesz mindent, hogy megmentse, mert ha meghal, nem lesz senki aki elmondhatná, hogy ők nem rablók, hanem segítők. Bár lehet így is elhinnék, de többet kéne magyarázkodni, és tudja, hogy az emberek nem feltétlenül hisznek egy sötét elfnek, és a fajtája rossz híre rávetülhet a társaira is. Tehát mindenképpen meg kell menteni a lovas életét, vagy legalább úgy ellátni ,hogy kihúzza addig míg ideérnek a lovasok. Bár, fut végig az elf agyán a gondolat, a lovasok nem biztos, hogy felmentő sereg...lehet másik rivális rablóbanda.
De most elhessegeti ezeket a gondolatokat és megpróbál megtenni mindent amit csak tud a lovasért.*
A hozzászólás írója (Olfreen Lángszem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.09 08:13:05
* Örömmel konstatálja, hogy a terve sikerült, a rablók menekülnek előle. Torz vigyor ül szét az arcán, amit bárki láthat, hisz a harc előtt hátrahajtotta a csuklyáját. Ám elég hamar le is lohad az öröm a sötét elf arcáról, mert meglátja a közelőd lovasokat az úton, kik nagy port kavarva közelednek.* - Nem baj, így is derekasan helytálltam, szégyent nem vallottam.* - gondolja magában Olfreen. Az öreg, mint egy megszállott üldözi a menekülőket, már már ő is utánuk veti magát, mert elragadta a harci láz, de meghallja az utolsó élő lovas nyöszörgését. Az illető csupa seb, és vér, de talán megmenthető. Igaz nem orvos, de apjától azért megtanulta az alapvető sebkötözési, és ellátási fortélyokat. Reméli ez elég lesz addig amíg ideérnek a lovasok, talán velük van gyógyító. Letérdel a sebesülthöz és megnézi mennyire komoly a sérülése, és bár idegenkedik a segítségtől egy embernek, megtesz mindent, hogy megmentse, mert ha meghal, nem lesz senki aki elmondhatná, hogy ők nem rablók, hanem segítők. Bár lehet így is elhinnék, de többet kéne magyarázkodni, és tudja, hogy az emberek nem feltétlenül hisznek egy sötét elfnek, és a fajtája rossz híre rávetülhet a társaira is. Tehát mindenképpen meg kell menteni a lovas életét, vagy legalább úgy ellátni ,hogy kihúzza addig míg ideérnek a lovasok. Bár, fut végig az elf agyán a gondolat, a lovasok nem biztos, hogy felmentő sereg...lehet másik rivális rablóbanda.
De most elhessegeti ezeket a gondolatokat és megpróbál megtenni mindent amit csak tud a lovasért.*
A hozzászólás írója (Olfreen Lángszem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.09 08:13:05
661. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-10-07 11:35:38
Üzenet elküldve: 2013-10-07 11:35:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A gyanú árnyékában//
*Lilliath fekve marad, pokolian fáj a nyíl becsapódosának helye, de nem üvölt, elfojtja az érzéseit, melyek fel akarnak törni, de nem tudja teljesen uralni testét, mely a fájdalomtól megvonaglik, de nem tud mit tenni. Csak várja a múlását kínjainak, és próbálja feldolgozni a történéseket, valahogy nem tudja elhinni, hogy a banditák akiket valahogy megkedvelt, ami számára teljesen képtelen, hisz senkit sem szeretett évek óta, és mindenkit lenézett aki nem fajtársa, erre egy csapat rablóval összebarátkozott, és pár nap ismertség után minden barátját lemészárolják. A fájdalom az ami megvédi ennek a tudatnak a felfogásától, és ezzel együtt az elmebajtól.*
*Lilliath fekve marad, pokolian fáj a nyíl becsapódosának helye, de nem üvölt, elfojtja az érzéseit, melyek fel akarnak törni, de nem tudja teljesen uralni testét, mely a fájdalomtól megvonaglik, de nem tud mit tenni. Csak várja a múlását kínjainak, és próbálja feldolgozni a történéseket, valahogy nem tudja elhinni, hogy a banditák akiket valahogy megkedvelt, ami számára teljesen képtelen, hisz senkit sem szeretett évek óta, és mindenkit lenézett aki nem fajtársa, erre egy csapat rablóval összebarátkozott, és pár nap ismertség után minden barátját lemészárolják. A fájdalom az ami megvédi ennek a tudatnak a felfogásától, és ezzel együtt az elmebajtól.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579