Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 109 (2161. - 2180. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2180. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-11 16:08:11
Üzenet elküldve: 2015-12-11 16:08:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Út az ismeretlenbe//
*Paru rezignáltan ül a nyeregben, szinte észre sem veszi, ahogy Ysnul a kedves nőt tapogatja, annyira koncentrál a lovaglásra. Eleinte kellemes, nem is érti, hogy lehet az, hogy valakire azt mondják: nem tud lovagolni. ez az érzés tart körülbelül tizenöt percig. Aztán egyre kényelmetlenebb lesz a bőrnyereg, az állat hullámzó léptei...
Körülbelül ekkor jön Ysnul és elkezdi szép szóval, óvatosan oktatni a lányt a helyes tartásra. Paru arcát elönti a vér, ami emberlányok arcára bájos rózsácskákat varázsolna, a félvér ábrázata azonban csak furcsa szederjes árnyalatot ölt.*
Persze, hogy tudom, hogy kell ülni! Csak most egy kicsit... izé... elbambultam. *fejezi be sután és kihúzza a hátát. Csapott vállai így is ernyedten lógnak, de egy fokkal jobb. Talán ha Paru nem egy zsarnok vén banya rabszolgájaként nő fel, eszébe jutott volna, hogy megköszönje Ysnul tanácsát... de így inkább a szégyenből haragot és elszántságot kovácsolva, egyenes háttal és összeszorított szájjal ül az állat hátán.
Milyen kár, hogy a tolvaj arra nem figyelmeztette, hogy attól, hogy a háta feszes, a csípőjét engedje lazára...
Talán ha mondja, akkor nem fél óra alatt töri fel a nyereg szegény nyomorult városi teremtést. Ennyi. Egy óra bőven elég volt a Szegénynegyed legifjabb vajákosának ebből az egész lovaglósdiból. Fáj a háta, a combja, az egyéb részeit nem is említve... És ezen nem segít, akárki vezeti is az állatot.*
-Azt hiszem... *kezdi tétován, aztán megköszörüli a torkát* Azt hiszem, kezd elfáradni alattam ez a ló, és ti se gyalogoljatok annyit... Szóval szeretnék leszállni. Megállhatunk? *kérdezi, aztán ha ez megtörténik, gyalog folytatja, bár kicsit furcsán rakja a lábát.*
-Messzire megyünk? Az erdőnél messzebb még sose voltam a várostól...
*Paru rezignáltan ül a nyeregben, szinte észre sem veszi, ahogy Ysnul a kedves nőt tapogatja, annyira koncentrál a lovaglásra. Eleinte kellemes, nem is érti, hogy lehet az, hogy valakire azt mondják: nem tud lovagolni. ez az érzés tart körülbelül tizenöt percig. Aztán egyre kényelmetlenebb lesz a bőrnyereg, az állat hullámzó léptei...
Körülbelül ekkor jön Ysnul és elkezdi szép szóval, óvatosan oktatni a lányt a helyes tartásra. Paru arcát elönti a vér, ami emberlányok arcára bájos rózsácskákat varázsolna, a félvér ábrázata azonban csak furcsa szederjes árnyalatot ölt.*
Persze, hogy tudom, hogy kell ülni! Csak most egy kicsit... izé... elbambultam. *fejezi be sután és kihúzza a hátát. Csapott vállai így is ernyedten lógnak, de egy fokkal jobb. Talán ha Paru nem egy zsarnok vén banya rabszolgájaként nő fel, eszébe jutott volna, hogy megköszönje Ysnul tanácsát... de így inkább a szégyenből haragot és elszántságot kovácsolva, egyenes háttal és összeszorított szájjal ül az állat hátán.
Milyen kár, hogy a tolvaj arra nem figyelmeztette, hogy attól, hogy a háta feszes, a csípőjét engedje lazára...
Talán ha mondja, akkor nem fél óra alatt töri fel a nyereg szegény nyomorult városi teremtést. Ennyi. Egy óra bőven elég volt a Szegénynegyed legifjabb vajákosának ebből az egész lovaglósdiból. Fáj a háta, a combja, az egyéb részeit nem is említve... És ezen nem segít, akárki vezeti is az állatot.*
-Azt hiszem... *kezdi tétován, aztán megköszörüli a torkát* Azt hiszem, kezd elfáradni alattam ez a ló, és ti se gyalogoljatok annyit... Szóval szeretnék leszállni. Megállhatunk? *kérdezi, aztán ha ez megtörténik, gyalog folytatja, bár kicsit furcsán rakja a lábát.*
-Messzire megyünk? Az erdőnél messzebb még sose voltam a várostól...
2179. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-11 10:52:58
Üzenet elküldve: 2015-12-11 10:52:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Út az ismeretlenbe//
*Elindulnak végre, ami izgalommal tölti el. Myra kezét egy picit erősebben fogja, mert benne van az a érzés, hogy esetleg valami elválasztja őt szerelmétől. Kissé aggódik, s félti a kedvesét, mert nem tudni, hogy milyen események fognak történni. Reménykedik benne, hogy túlélik a küldetést, s senki sem szenved olyan sérülést, amely kihat a további életére. Egymást mellett sétálnak, miközben a lány szabad kezét fogja, ezzel nem titkolva a mögöttük lóháton ülő Paru együtt, hogy milyen mély kapcsolat van közöttük. Megküzd végül Ysnul a saját démonaival, ezáltal talán először ő töri meg a közöttük beállt csendet.*
- Szép időnk van a kiránduláshoz, s út közben megtalálom a hozzád illő virágokat. *Szól kedveséhez, miközben sandán hátranéz Paru írányába, hogy jól ül e a lovon, vagy netalántán adjon neki tanácsot. Nem kell neki sokat nézelődni, mert feltűnik, hogy picit hanyag a tartása, ami lovaglásnál nem előnyös. Egy időre elengedi Mira kezét, hogy lemaradva egy picit odalépjen Paruhoz, majd felnézzen rá. Egy ideig csak nézi, hogy miként adja elő neki, hogy nem jó a tartása. Mikor végül összeszedi teljesen a gondolatait, akkor aprólékosan előadja.*
- Paru. Hogy érzed magad Lerti hátán? Nem fáradtál el egy kicsit odafent? Nem kényelmetlen? *Kérdezi tőle, s hagy neki időt válaszolni rá, csak azután folytatja a beszédét.*
- Azért érzed magad rögtön fáradtnak, mert kissé hanyagul ülsz a ló hátán. Ezzel nincs semmi gond, főleg ha nincs túl sok tapasztalata benne az embernek. *Magyarán sejtheti a másik, hogy neki kisebb korában szintén ez lehetett a hibája, de volt valaki az életében, aki megmutatta a helyes ülést a ló hátán.*
- Szóval a ló hátán úgy kellene ülnöd, mint ha karót nyeltél volna. Egyenesnek kell lenni a gerincednek, mert különben elfáradsz és kényelmetlennek fogod érezni magad. Csak ennyit akartam mondani. *Visszasiet párjához, sőt újfent megfogja a kezét. De neki ettől több kell, mint a közelsége, így egy édes puszit nyom a bársonyos arcára. Hogy kivegye részét a munkából, s ha nem ellenzi Mira a tettét, akkor Lertit szeretné egy darabon vezetni. Így ha minden igaz, akkor most neki lesz hirtelen tele mindkét keze.*
*Elindulnak végre, ami izgalommal tölti el. Myra kezét egy picit erősebben fogja, mert benne van az a érzés, hogy esetleg valami elválasztja őt szerelmétől. Kissé aggódik, s félti a kedvesét, mert nem tudni, hogy milyen események fognak történni. Reménykedik benne, hogy túlélik a küldetést, s senki sem szenved olyan sérülést, amely kihat a további életére. Egymást mellett sétálnak, miközben a lány szabad kezét fogja, ezzel nem titkolva a mögöttük lóháton ülő Paru együtt, hogy milyen mély kapcsolat van közöttük. Megküzd végül Ysnul a saját démonaival, ezáltal talán először ő töri meg a közöttük beállt csendet.*
- Szép időnk van a kiránduláshoz, s út közben megtalálom a hozzád illő virágokat. *Szól kedveséhez, miközben sandán hátranéz Paru írányába, hogy jól ül e a lovon, vagy netalántán adjon neki tanácsot. Nem kell neki sokat nézelődni, mert feltűnik, hogy picit hanyag a tartása, ami lovaglásnál nem előnyös. Egy időre elengedi Mira kezét, hogy lemaradva egy picit odalépjen Paruhoz, majd felnézzen rá. Egy ideig csak nézi, hogy miként adja elő neki, hogy nem jó a tartása. Mikor végül összeszedi teljesen a gondolatait, akkor aprólékosan előadja.*
- Paru. Hogy érzed magad Lerti hátán? Nem fáradtál el egy kicsit odafent? Nem kényelmetlen? *Kérdezi tőle, s hagy neki időt válaszolni rá, csak azután folytatja a beszédét.*
- Azért érzed magad rögtön fáradtnak, mert kissé hanyagul ülsz a ló hátán. Ezzel nincs semmi gond, főleg ha nincs túl sok tapasztalata benne az embernek. *Magyarán sejtheti a másik, hogy neki kisebb korában szintén ez lehetett a hibája, de volt valaki az életében, aki megmutatta a helyes ülést a ló hátán.*
- Szóval a ló hátán úgy kellene ülnöd, mint ha karót nyeltél volna. Egyenesnek kell lenni a gerincednek, mert különben elfáradsz és kényelmetlennek fogod érezni magad. Csak ennyit akartam mondani. *Visszasiet párjához, sőt újfent megfogja a kezét. De neki ettől több kell, mint a közelsége, így egy édes puszit nyom a bársonyos arcára. Hogy kivegye részét a munkából, s ha nem ellenzi Mira a tettét, akkor Lertit szeretné egy darabon vezetni. Így ha minden igaz, akkor most neki lesz hirtelen tele mindkét keze.*
2178. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-10 08:18:31
Üzenet elküldve: 2015-12-10 08:18:31
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis szörnyvadászat//
*Csendben hallgatja a barna hajú nő kérdés áradatát. A válaszok persze őt is érdekelné, de egyáltalán nem biztos benne, hogy kopasz vezetőjük válaszolni is fog. Nem annak a fecsegő fajtának tűnt.
Ő persze csendben baktat lovával, nem a sor legvégén, de inkább hátul elhelyezkedve. Ugyan fülel a beszélgetésre, tekintete inkább a tájat fürkészi. Nem feltétlenül veszély után, (bár az is jó, ha azt kiszúrja időben), inkább a télbe forduló tájat nézi, kopasz fákat, a szürke eget, az egyre távolabb kerülő várost.*
*Csendben hallgatja a barna hajú nő kérdés áradatát. A válaszok persze őt is érdekelné, de egyáltalán nem biztos benne, hogy kopasz vezetőjük válaszolni is fog. Nem annak a fecsegő fajtának tűnt.
Ő persze csendben baktat lovával, nem a sor legvégén, de inkább hátul elhelyezkedve. Ugyan fülel a beszélgetésre, tekintete inkább a tájat fürkészi. Nem feltétlenül veszély után, (bár az is jó, ha azt kiszúrja időben), inkább a télbe forduló tájat nézi, kopasz fákat, a szürke eget, az egyre távolabb kerülő várost.*
2177. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-09 18:22:52
Üzenet elküldve: 2015-12-09 18:22:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 101
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 101
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis szörnyvadászat//
*Raeyan a továbbiakban sem nagyon hallgat el viszont az Arsenort nem is zavarja. Főleg míg a kopaszt zargatja a kérdésekkel mivel ezek őt is érdekelnék. Főleg mert tényleg érdekes jószágok. Ő is tesz fel kérdést.*
-És mit esznek?
*Talán egyszer majd ő is szeretne ilyen hátast bár előbb lovagolni is meg kéne tanulnia, de az nem zavarja őt az ábrándozásban. Ami tovább is halad és hamar eljut odáig, hogy már egy griff hátán repül. Ábrándjaiból az unikornis történet zökkenti ki.*
-Akkor azért hidegebb volt.
*Bár nem is volt így felöltözve.*
*Raeyan a továbbiakban sem nagyon hallgat el viszont az Arsenort nem is zavarja. Főleg míg a kopaszt zargatja a kérdésekkel mivel ezek őt is érdekelnék. Főleg mert tényleg érdekes jószágok. Ő is tesz fel kérdést.*
-És mit esznek?
*Talán egyszer majd ő is szeretne ilyen hátast bár előbb lovagolni is meg kéne tanulnia, de az nem zavarja őt az ábrándozásban. Ami tovább is halad és hamar eljut odáig, hogy már egy griff hátán repül. Ábrándjaiból az unikornis történet zökkenti ki.*
-Akkor azért hidegebb volt.
*Bár nem is volt így felöltözve.*
2176. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-09 11:56:34
Üzenet elküldve: 2015-12-09 11:56:34
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//ACsT úton a karavánpihenőbe//
//Nyílt//
*Res gyomra kezdi megszokni a zötykölődést, és a kellemes dallam is jó hatással van az idegrendszerére. Minden pillanattal egyre és egyre messzebb kerül a múltjától. Ha jól kalkulál az ellenkező irányba haladnak, mint amerről jön.*
-És milyen hely az a karavánpihenő?
*Teszi fel a kérdést amint úgy érzi, hogy a dalos kedvük kezd alábbhagyni.*
-A nevéből azt feltételezem, hogy sátrak meg egy kocsma, semmi több. Mit akarnának különös lényeg meg megelevenedő holtak feldúlni néhány sátor között?
*A leírások teljes természetességgel gördülnek a nyelvén, mintha csak a szomszéd pékről beszélne. Egy tündérnek, ha minden különös és új, akkor semmi sem az. Ez érvényes erre is, honnan tudhatná, hogy milyen gyakorisággal kelnek ki a holtak a sírból.*
-És ha csak így felélednek a holtak, miért nem égetnek el mindenkit?
*A gyász különös dolog. Valakinek semmi nem jelent, valaki pedig csak akkor tud túl lenni a szerette távozásán, ha látja őt tisztességesen nyugalomba helyezve. Talán ezért nem. De megéri ezt? Megéri az eleven holtak támadását? Ugyanakkor mi van, ha ez nem egy ilyen éves rendszerességű dolog. Mi van, ha Res most valami nagynak lehet része? Ettől kicsit izgalomba jön. Talán nem véletlen, hogy pont most sikerült megszöknie. Talán ott kell lennie. Biztosan van sors. Ha nem lenne, hogy lehetne igazságot tenni? Az nem lehet, hogy a bűnösök nem bűnhődnek. Most vagy 10 év múlva, az már nem számít.*
-És veszélyesek ezek a lények?
*Teszi fel végül a kérdést, amitől választ remél a dolog gyakoriságát illető kérdéskörére.*
//Nyílt//
*Res gyomra kezdi megszokni a zötykölődést, és a kellemes dallam is jó hatással van az idegrendszerére. Minden pillanattal egyre és egyre messzebb kerül a múltjától. Ha jól kalkulál az ellenkező irányba haladnak, mint amerről jön.*
-És milyen hely az a karavánpihenő?
*Teszi fel a kérdést amint úgy érzi, hogy a dalos kedvük kezd alábbhagyni.*
-A nevéből azt feltételezem, hogy sátrak meg egy kocsma, semmi több. Mit akarnának különös lényeg meg megelevenedő holtak feldúlni néhány sátor között?
*A leírások teljes természetességgel gördülnek a nyelvén, mintha csak a szomszéd pékről beszélne. Egy tündérnek, ha minden különös és új, akkor semmi sem az. Ez érvényes erre is, honnan tudhatná, hogy milyen gyakorisággal kelnek ki a holtak a sírból.*
-És ha csak így felélednek a holtak, miért nem égetnek el mindenkit?
*A gyász különös dolog. Valakinek semmi nem jelent, valaki pedig csak akkor tud túl lenni a szerette távozásán, ha látja őt tisztességesen nyugalomba helyezve. Talán ezért nem. De megéri ezt? Megéri az eleven holtak támadását? Ugyanakkor mi van, ha ez nem egy ilyen éves rendszerességű dolog. Mi van, ha Res most valami nagynak lehet része? Ettől kicsit izgalomba jön. Talán nem véletlen, hogy pont most sikerült megszöknie. Talán ott kell lennie. Biztosan van sors. Ha nem lenne, hogy lehetne igazságot tenni? Az nem lehet, hogy a bűnösök nem bűnhődnek. Most vagy 10 év múlva, az már nem számít.*
-És veszélyesek ezek a lények?
*Teszi fel végül a kérdést, amitől választ remél a dolog gyakoriságát illető kérdéskörére.*
2175. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-09 00:31:47
Üzenet elküldve: 2015-12-09 00:31:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis szörnyvadászat//
*Folytatódik az út, már amennyiben nem ütötték le Raeyant a téli hőguta gyanúja miatt, ám nem olyan némán, mint ahogyan azt itt egyesek elképzelik. Nem, amíg Raeyan itt van! Egyrészről a vezetőjüket is rohamozza legfőképp a vadászatra vonatkozó kérdésekkel (ha nem is egyszerre, de a válaszok, vagy egy kis szünet kihagyásával):*
-És ezek a gwuffok, mennyire agresszívak? Terelhetőek, vagy makacsak, és képesek nekünk fordulni? És a... Izé, van külön nevük a hímeknek? És ők mennyivel vadabbak a többinél? Mik szoktak ezekre vadászni? És amúgy mennyi állatból áll egy egészséges csorda általában? Erősebbek ezek, mint mondjuk egy ló? Gondolom gyorsabbak. *(ez is burkoltan egy kérdés lenne)
Első sorban a főkopasz fülét húzza ezen kérdésekkel, de igazából bárkitől, legyen az mellék-kopasz, vagy a csapat egyik tagja, és tud egy hozzáértő hangvételével válaszolni, meghallgatja a gondolatokat. Azután, ha kimerült a kérdésekből, a többiek kaphatnak is a szórásból, bár nem csak kérdések formájában. Kezdve attól, hogy milyen az idő, hogy milyen volt egy hónapja az idő, és hogy milyen lesz egy hat múlva, át azon, hogy elfelejtett megint venni gyógynövényeket, meg hogy milyen jó, hogy Rhenamys gondolt a fáklyákra, meg hogy neki teljesen kiment a fejéből, azután meg, hogy hasonló volt az idő ama ominózus unikornis-eset idejében is (ami nem is igaz, mert akkor már javában a hó esett), és be sem zárva azzal, hogy tegnapelőtt megégette a bal gyűrűs ujját egy gyertya lángjában, de tudja használni, így kesztyűben, végtelenül széles a választék, hogy miből indíthat ki beszélgetést, és ha a csapatnak akár csak egy tagja is vevő rá, hogy néha-néha szóba álljon vele, nem is lankad a lelkesedése. Igazából akkor sem, ha az ő hangján, és a csitítgatásokon kívül csak temetői csend uralkodik a társulaton.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.12.15 21:34:58, a következő indokkal:
Jeljavítás
*Folytatódik az út, már amennyiben nem ütötték le Raeyant a téli hőguta gyanúja miatt, ám nem olyan némán, mint ahogyan azt itt egyesek elképzelik. Nem, amíg Raeyan itt van! Egyrészről a vezetőjüket is rohamozza legfőképp a vadászatra vonatkozó kérdésekkel (ha nem is egyszerre, de a válaszok, vagy egy kis szünet kihagyásával):*
-És ezek a gwuffok, mennyire agresszívak? Terelhetőek, vagy makacsak, és képesek nekünk fordulni? És a... Izé, van külön nevük a hímeknek? És ők mennyivel vadabbak a többinél? Mik szoktak ezekre vadászni? És amúgy mennyi állatból áll egy egészséges csorda általában? Erősebbek ezek, mint mondjuk egy ló? Gondolom gyorsabbak. *(ez is burkoltan egy kérdés lenne)
Első sorban a főkopasz fülét húzza ezen kérdésekkel, de igazából bárkitől, legyen az mellék-kopasz, vagy a csapat egyik tagja, és tud egy hozzáértő hangvételével válaszolni, meghallgatja a gondolatokat. Azután, ha kimerült a kérdésekből, a többiek kaphatnak is a szórásból, bár nem csak kérdések formájában. Kezdve attól, hogy milyen az idő, hogy milyen volt egy hónapja az idő, és hogy milyen lesz egy hat múlva, át azon, hogy elfelejtett megint venni gyógynövényeket, meg hogy milyen jó, hogy Rhenamys gondolt a fáklyákra, meg hogy neki teljesen kiment a fejéből, azután meg, hogy hasonló volt az idő ama ominózus unikornis-eset idejében is (ami nem is igaz, mert akkor már javában a hó esett), és be sem zárva azzal, hogy tegnapelőtt megégette a bal gyűrűs ujját egy gyertya lángjában, de tudja használni, így kesztyűben, végtelenül széles a választék, hogy miből indíthat ki beszélgetést, és ha a csapatnak akár csak egy tagja is vevő rá, hogy néha-néha szóba álljon vele, nem is lankad a lelkesedése. Igazából akkor sem, ha az ő hangján, és a csitítgatásokon kívül csak temetői csend uralkodik a társulaton.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.12.15 21:34:58, a következő indokkal:
Jeljavítás
2174. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-06 13:40:18
Üzenet elküldve: 2015-12-06 13:40:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//ACsT úton a karavánpihenőbe//
//Nyílt//
*Ahogy a szekerük tovagördül Arthenior főteréről, Rolwahurt valami különös izgatottság szállja meg. Nem félelem, inkább a várakozással teli izgalom. Egy idő után becsatlakozott a dalba, amit Aelala kezdett el. Közben folyamatosan mosolygott, és végre megint úgy érezte magát, mint gyermekkorában, amikor a cirkusszal utaztak egyik városból a másikba, falvakat látogattak végig. Szinte megvalósultnak érezte az álmát, hogy újra elinduljon a cirkuszkultúra Lanawin földjén. A karavánpihenőben Bahriel már ott lesz, és akkor Lina kivételével teljessé válik a csapat.*
//Nyílt//
*Ahogy a szekerük tovagördül Arthenior főteréről, Rolwahurt valami különös izgatottság szállja meg. Nem félelem, inkább a várakozással teli izgalom. Egy idő után becsatlakozott a dalba, amit Aelala kezdett el. Közben folyamatosan mosolygott, és végre megint úgy érezte magát, mint gyermekkorában, amikor a cirkusszal utaztak egyik városból a másikba, falvakat látogattak végig. Szinte megvalósultnak érezte az álmát, hogy újra elinduljon a cirkuszkultúra Lanawin földjén. A karavánpihenőben Bahriel már ott lesz, és akkor Lina kivételével teljessé válik a csapat.*
2173. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-05 11:52:43
Üzenet elküldve: 2015-12-05 11:52:43
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Sietve haladnak. Természetesen nem ösztökélik halálra a lovakat de a lehetőség szerinti legkevesebb pihenőidővel és legrövidebb táborozásokkal veszik az akadályokat. Késésben van. Legalábbis Ewangel így érzi és ezt most megpróbálja minden képen ledolgozni.
Az út szekérrel két napnyi járóföldre van megszabva. Nem sok időt nyert. Az egész távolságot talán húsz óra alatt tették meg, köszönhető ez annak, hogy igen rövidre volt szabva a pihenő. Az elfnek könnyű dolga van, sőt talán még a bakon ülő embernek is de, hogy a lovak majd igényelnek legalább egy félnapos pihenőt miután megérkeznek annyi bizonyos.*
Az út szekérrel két napnyi járóföldre van megszabva. Nem sok időt nyert. Az egész távolságot talán húsz óra alatt tették meg, köszönhető ez annak, hogy igen rövidre volt szabva a pihenő. Az elfnek könnyű dolga van, sőt talán még a bakon ülő embernek is de, hogy a lovak majd igényelnek legalább egy félnapos pihenőt miután megérkeznek annyi bizonyos.*
2172. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-04 19:26:45
Üzenet elküldve: 2015-12-04 19:26:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ydriss//
*Elmosolyodik a lány válaszán. így már minden világos a számára. Nem is firtatja tovább a dolgokat. Kedves mosoly jelenik meg arcán, ahogy hallgatja a további szavakat, majd zavartan vakargatja meg tarkóját.*
- Hát... *Kezd bele, de nem folytatja.*
- Nem hinném, hogy ugyanazok a tapasztalataink.
*Habár azt tartják az elfekről, hogy szeretőek és békések, valahogy a társain ezt nem látta. Nincs róluk jó véleménnyel, de pár elf viselkedésére nem fogja saját fajtáját megítélni. Náluk elég sok rosszhiszemű pletykák keltek szárnyra, s rendszerint miatta. Kissé különc volt saját falujában, ezt mindig is tudta. Nem is volt nagyon szociális személy sem.*
- Igen, ez a megmondunk mindenkinek mindent, ismerős. *Neveti halkan, majd lassan kezd feltápászkodni. Alyna belekapaszkodik vállába, hogy le ne essen.*
- Örülök, hogy megismertelek Ydriss. *Mosolyog kedvesen a lányra, miközben beszédébe kezd.*
-De lassan indulnom kellene. Még bejárnám a város környékét. Lassan itt a tél, aztán nem ártana valami elemózsia is. *Kezd bele, majd körbenéz, hogy merre is induljon el.*
- Remélem, hogy kellemsen fog alakulni a további sorsod. S hogy előbb utóbb haza tudsz majd menni. *Kívánja a legjobbakat. Mosolyogva int a lánynak, s elindul az erdőben a várost megkerülve a tisztás irányába. Még csak nem is sejtia lány, hogy milyen kaland vár majd rá, s hogy kivel is fog ott találkozni. S hogy a gondtalan napjainak kezdhet búcsút inteni.*
//Ydriss//
*Elmosolyodik a lány válaszán. így már minden világos a számára. Nem is firtatja tovább a dolgokat. Kedves mosoly jelenik meg arcán, ahogy hallgatja a további szavakat, majd zavartan vakargatja meg tarkóját.*
- Hát... *Kezd bele, de nem folytatja.*
- Nem hinném, hogy ugyanazok a tapasztalataink.
*Habár azt tartják az elfekről, hogy szeretőek és békések, valahogy a társain ezt nem látta. Nincs róluk jó véleménnyel, de pár elf viselkedésére nem fogja saját fajtáját megítélni. Náluk elég sok rosszhiszemű pletykák keltek szárnyra, s rendszerint miatta. Kissé különc volt saját falujában, ezt mindig is tudta. Nem is volt nagyon szociális személy sem.*
- Igen, ez a megmondunk mindenkinek mindent, ismerős. *Neveti halkan, majd lassan kezd feltápászkodni. Alyna belekapaszkodik vállába, hogy le ne essen.*
- Örülök, hogy megismertelek Ydriss. *Mosolyog kedvesen a lányra, miközben beszédébe kezd.*
-De lassan indulnom kellene. Még bejárnám a város környékét. Lassan itt a tél, aztán nem ártana valami elemózsia is. *Kezd bele, majd körbenéz, hogy merre is induljon el.*
- Remélem, hogy kellemsen fog alakulni a további sorsod. S hogy előbb utóbb haza tudsz majd menni. *Kívánja a legjobbakat. Mosolyogva int a lánynak, s elindul az erdőben a várost megkerülve a tisztás irányába. Még csak nem is sejtia lány, hogy milyen kaland vár majd rá, s hogy kivel is fog ott találkozni. S hogy a gondtalan napjainak kezdhet búcsút inteni.*
2171. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-04 11:17:29
Üzenet elküldve: 2015-12-04 11:17:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván úton//
*Végre haza fel tart a karaván. Most már nincs más dolguk, mint épségben haza térni. A vész, mely a Hold karavánpihenőt magába szippantja, még odébb van az időben, előszelét érezték csupán a romtáborban.
De ők most még könnyedén haladnak, semmi nem akadályozza az utat előttük.
A szekér halkan döcög, a lovak békésen ügetnek előtte. Az út bár nem rövid, de viszonylag nyugodtan telik. A szekeret lovasok kísérik, a csapat összeszokott, már-már barátsággá vált. Liahnak hálás, amiért a lány olyan szakértően látta el sérüléseit. A többiek is rendben felgyógyultak a visszaút alatt.
Most békésen haladnak Arthenior városa felé.*
*Végre haza fel tart a karaván. Most már nincs más dolguk, mint épségben haza térni. A vész, mely a Hold karavánpihenőt magába szippantja, még odébb van az időben, előszelét érezték csupán a romtáborban.
De ők most még könnyedén haladnak, semmi nem akadályozza az utat előttük.
A szekér halkan döcög, a lovak békésen ügetnek előtte. Az út bár nem rövid, de viszonylag nyugodtan telik. A szekeret lovasok kísérik, a csapat összeszokott, már-már barátsággá vált. Liahnak hálás, amiért a lány olyan szakértően látta el sérüléseit. A többiek is rendben felgyógyultak a visszaút alatt.
Most békésen haladnak Arthenior városa felé.*
2170. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-03 12:41:40
Üzenet elküldve: 2015-12-03 12:41:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Freyai//
*Bizony mindig is erős kötelék fűzte a gondjaira bízott jószágokhoz, meg úgy egyáltalán a tollas, szőrös, pikkelyes teremtményekhez. Talán velük még jobban is kijön, mint bármi mással, már legalábbis ha saját kedvenceiről van szó. A kölyökkel még most fűzi szorosabbra viszonyukat, ám a kanca már évek óta társa, láthatóan nagy összhangban vannak, és figyelnek egymásra, törődnek egymással.
A visszatérés fájdalmas témája így hát lezárul. Hogy szeretné-e ezt? Nem. De nem akar kockáztatni, saját meggondolatlanságának ne ás fizesse az árát. Talán az otthoni környezetben begyógyulnának a sebek, talán a komor felhőket is elűznék szerettei szavai, de a régi énjét már nem kaphatná vissza. És ha egy pici esély is van rá, hogy komorsága rossz hatással lenne társaira, családjára, barátaira, inkább távol tartja magát tőlük. Az egyén háttérbe szorul a közösséghez képest, ez a túlélés egyik törvénye. Ha inkább ártana jelenléte, mint használna, akkor itt kell megtalálnia a boldogulását.*
- Nem történt semmi. *Mosolyodik el kicsit.* Nem a szavak elfje vagyok, nem mindig tudom magam jól kifejezni.
*A lány szavaira viszont határozottan bólint.*
- Ez nálunk is hasonlóképp van. Ha nem is mondunk el mindent a másiknak, nem hazudunk, őszinték vagyunk egymással. És ha valami zavar, vagy bánt, azt is megmondjuk a másiknak. Ha valamiről mást állítunk, annak semmi haszna nincs, még ha nem ártó szándékkal is tesszük. A hazugság, még ha kegyes is, inkább árt, mint segít.
//Freyai//
*Bizony mindig is erős kötelék fűzte a gondjaira bízott jószágokhoz, meg úgy egyáltalán a tollas, szőrös, pikkelyes teremtményekhez. Talán velük még jobban is kijön, mint bármi mással, már legalábbis ha saját kedvenceiről van szó. A kölyökkel még most fűzi szorosabbra viszonyukat, ám a kanca már évek óta társa, láthatóan nagy összhangban vannak, és figyelnek egymásra, törődnek egymással.
A visszatérés fájdalmas témája így hát lezárul. Hogy szeretné-e ezt? Nem. De nem akar kockáztatni, saját meggondolatlanságának ne ás fizesse az árát. Talán az otthoni környezetben begyógyulnának a sebek, talán a komor felhőket is elűznék szerettei szavai, de a régi énjét már nem kaphatná vissza. És ha egy pici esély is van rá, hogy komorsága rossz hatással lenne társaira, családjára, barátaira, inkább távol tartja magát tőlük. Az egyén háttérbe szorul a közösséghez képest, ez a túlélés egyik törvénye. Ha inkább ártana jelenléte, mint használna, akkor itt kell megtalálnia a boldogulását.*
- Nem történt semmi. *Mosolyodik el kicsit.* Nem a szavak elfje vagyok, nem mindig tudom magam jól kifejezni.
*A lány szavaira viszont határozottan bólint.*
- Ez nálunk is hasonlóképp van. Ha nem is mondunk el mindent a másiknak, nem hazudunk, őszinték vagyunk egymással. És ha valami zavar, vagy bánt, azt is megmondjuk a másiknak. Ha valamiről mást állítunk, annak semmi haszna nincs, még ha nem ártó szándékkal is tesszük. A hazugság, még ha kegyes is, inkább árt, mint segít.
2169. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-03 08:30:45
Üzenet elküldve: 2015-12-03 08:30:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
*Egy ideje úton van már a csonttemetőbeli kalandja óta, szerencsére tapasztalt utazó, sokat vándorolt már és felkészülten indult most is, egész jó állapotban sikerül megérkeznie a város közelébe. Köszönhető ez persze a szerencsétlenül járt "társa" bájitalának is, sőt még talán egy istenség is vigyázta a lépteit. Volt min gondolkoznia, ráadásul egyedül, hiszen démona továbbra is némaságba burkolódzik, ha egyáltalán benne van még. Nem tudja hogy pontosan mit művelt vele Wylnurana, de talán Xar'Ahaad-tól is megszabadította. Bár mindennél jobban vágyott erre, nem meri elhinni hogy tényleg így lenne, ha pedig mégis, akkor mitévő legyen új szabadságával? Bőven lesz még min gondolkoznia... De egyelőre biztos helyen szeretné tudni magát, meleg ételt szeretne a gyomrában, és puha párnát a feje alatt.*
2168. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-02 11:33:58
Üzenet elküldve: 2015-12-02 11:33:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ydriss//
*Félrehajtott fejjel hallgatja a hasonlatot. Az, aki szinte mindig mindent szó szerint értelmez, ez most… Teljesen tiszta. Bár nem érti, hogy miként jönnek ide a sérülések, és az elesések, hiszen nem is erről beszéltek. Egy meleg mosoly kíséretében tudatja a másikkal, hogy egyetért szavaival.
Félrehajtott fejjel szemléli, ahogy a sóhajtást követően a paci odahajol gazdájához. Mély kötődés lehet köztük, ezt látja. Nem is zavarja meg meghitt együttlétüket, inkább az erdőbe néz körbe. Fejét többször is körbeforgatja, de semmi szokatlant nem talál. Alyna elfészkelődik vállán, s ott összegömbölyödve hajtja újra állomra a fejét. Nézi a másik állatcsapatot, s lemondó sóhajjal fordul el tőlük. Nem tetszik a látványa, de csak annak örül, hogy saját gazdája ezt a viselkedést nem kényszeríti rá.*
- Te érzed, hogy mit is szeretnél. *Egyezik bele végül. Tudna még ezernyi érvet felsorakoztatni a lánynak, de inkább hagyja. Ám a lány elég határozott, hogy tudja, mit is akar, s mit miért csinál.
Miért is lenne furcsa ez a szőkeségnek? Hiszen ő is pont ilyen.*
- Oh, bocsánat. Akkor félreértettem a szavaid. Úgy értettem, hogy összesutyorognának a hátad mögött. Ezért nevettem. De akkor sajnálom. *Hajtja oldalra a fejét, miközben elmosolyodik.*
- Nálunk nem mindig így van. Bár ha nem is mondják ki, akkor is pontosan lehet tudni, hogy kiről mit gondolnak. Szinte rá van írva az arcukra. *Emlékszik vissza, de ahelyett, hogy kellemetlenség lenne szívében, valahol nosztalgikusan emlékszik vissza az otthoni időkre.*
//Ydriss//
*Félrehajtott fejjel hallgatja a hasonlatot. Az, aki szinte mindig mindent szó szerint értelmez, ez most… Teljesen tiszta. Bár nem érti, hogy miként jönnek ide a sérülések, és az elesések, hiszen nem is erről beszéltek. Egy meleg mosoly kíséretében tudatja a másikkal, hogy egyetért szavaival.
Félrehajtott fejjel szemléli, ahogy a sóhajtást követően a paci odahajol gazdájához. Mély kötődés lehet köztük, ezt látja. Nem is zavarja meg meghitt együttlétüket, inkább az erdőbe néz körbe. Fejét többször is körbeforgatja, de semmi szokatlant nem talál. Alyna elfészkelődik vállán, s ott összegömbölyödve hajtja újra állomra a fejét. Nézi a másik állatcsapatot, s lemondó sóhajjal fordul el tőlük. Nem tetszik a látványa, de csak annak örül, hogy saját gazdája ezt a viselkedést nem kényszeríti rá.*
- Te érzed, hogy mit is szeretnél. *Egyezik bele végül. Tudna még ezernyi érvet felsorakoztatni a lánynak, de inkább hagyja. Ám a lány elég határozott, hogy tudja, mit is akar, s mit miért csinál.
Miért is lenne furcsa ez a szőkeségnek? Hiszen ő is pont ilyen.*
- Oh, bocsánat. Akkor félreértettem a szavaid. Úgy értettem, hogy összesutyorognának a hátad mögött. Ezért nevettem. De akkor sajnálom. *Hajtja oldalra a fejét, miközben elmosolyodik.*
- Nálunk nem mindig így van. Bár ha nem is mondják ki, akkor is pontosan lehet tudni, hogy kiről mit gondolnak. Szinte rá van írva az arcukra. *Emlékszik vissza, de ahelyett, hogy kellemetlenség lenne szívében, valahol nosztalgikusan emlékszik vissza az otthoni időkre.*
2167. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-30 20:16:44
Üzenet elküldve: 2015-11-30 20:16:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Freyai//
*Bizony, sok mindent ő is másképp értelmezett, és másképp látott, míg nem az élet a keményebbik oldalát is megmutatta. Persze, ha megnyugszik, és minden rendeződni látszik, valószínűleg kicsit optimistábban fogja majd fel a dolgokat, de a sebek, amiket szerzett, illetve a nyomuk kísérteni fogják a jövőt.*
- Talán igazad van. De ha elesel, és megsérülsz, idő, míg rendbe jössz. A rémálmok pedig nem könnyítették meg ezt.
*Nagy levegőt vesz, és mélyet sóhajt. A kölyök persze meg nem érti, mit is jelent ez, de a kanca érti az efféle jeleket, s fejével odahajolva hozzá bújik gazdájához. A lány erre persze megpaskolja a derék hátast, mintha ezzel jelezné neki, minden rendben van.*
- Méregnek ott nincs helye. *Rázza meg határozottan a fejét. Hogyan is mehetne vissza, ha a vállába égetett nyomot sikerült is hegekre cserélnie, első gondolata az volt, mit is mondjon róla, ha eredetét kérdezik? Hogyan mehetne vissza társaihoz, akik őszinték egymással, ő pedig inkább kitalált volna egy mesét, csakhogy ne kelljen újra és újra feltépnie a sebeket. És hogy még mindig ahhoz húz vissza a szíve, aki ezt az egészet okozta? Még mindig ő kísérti ébren is, és az álmaiba is visszaférkőzik?
A nevetés okára azonban mosolyogva csóválja a fejét.*
- Miért mondanák a hátam mögött? Kicsi törzs vagyunk, és bár mindenről nem tud mindenki, a véleményünket megmondjuk a másiknak. Persze nem sértésnek szánjuk, de jobb mindent tisztázni. Meg hát, nem is kell mondaniuk semmit, ismerem őket, és tudom, milyen hiedelmek élnek nálunk. *Szomorkásan mosolyodik el, hiszen részben ő is igazat ad nekik. Az arany, vagy a babonásabbja szerint minden fém el van átkozva, és csak a bajt hozza arra, aki érintkezik velük. Ő pedig aranyért dolgozott, acél nyílvesszőket használ, ez bőven elég, hogy olyasvalakinek titulálják, akitől óvakodni kell, akit a balsors megbélyegzett magának. Ki tudja, talán így is van.*
//Freyai//
*Bizony, sok mindent ő is másképp értelmezett, és másképp látott, míg nem az élet a keményebbik oldalát is megmutatta. Persze, ha megnyugszik, és minden rendeződni látszik, valószínűleg kicsit optimistábban fogja majd fel a dolgokat, de a sebek, amiket szerzett, illetve a nyomuk kísérteni fogják a jövőt.*
- Talán igazad van. De ha elesel, és megsérülsz, idő, míg rendbe jössz. A rémálmok pedig nem könnyítették meg ezt.
*Nagy levegőt vesz, és mélyet sóhajt. A kölyök persze meg nem érti, mit is jelent ez, de a kanca érti az efféle jeleket, s fejével odahajolva hozzá bújik gazdájához. A lány erre persze megpaskolja a derék hátast, mintha ezzel jelezné neki, minden rendben van.*
- Méregnek ott nincs helye. *Rázza meg határozottan a fejét. Hogyan is mehetne vissza, ha a vállába égetett nyomot sikerült is hegekre cserélnie, első gondolata az volt, mit is mondjon róla, ha eredetét kérdezik? Hogyan mehetne vissza társaihoz, akik őszinték egymással, ő pedig inkább kitalált volna egy mesét, csakhogy ne kelljen újra és újra feltépnie a sebeket. És hogy még mindig ahhoz húz vissza a szíve, aki ezt az egészet okozta? Még mindig ő kísérti ébren is, és az álmaiba is visszaférkőzik?
A nevetés okára azonban mosolyogva csóválja a fejét.*
- Miért mondanák a hátam mögött? Kicsi törzs vagyunk, és bár mindenről nem tud mindenki, a véleményünket megmondjuk a másiknak. Persze nem sértésnek szánjuk, de jobb mindent tisztázni. Meg hát, nem is kell mondaniuk semmit, ismerem őket, és tudom, milyen hiedelmek élnek nálunk. *Szomorkásan mosolyodik el, hiszen részben ő is igazat ad nekik. Az arany, vagy a babonásabbja szerint minden fém el van átkozva, és csak a bajt hozza arra, aki érintkezik velük. Ő pedig aranyért dolgozott, acél nyílvesszőket használ, ez bőven elég, hogy olyasvalakinek titulálják, akitől óvakodni kell, akit a balsors megbélyegzett magának. Ki tudja, talán így is van.*
2166. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-29 21:26:38
Üzenet elküldve: 2015-11-29 21:26:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ydriss//
*Láthatóan nem ért egyet a lány szavaival, s mi sem bizonyítja ez jobban, minthogy fejét rázza. Szőke tincsei szétterülnek vállán, s hátán is, vértjére tapadva. Kezével kisöpri arcából az ott maradt szálakat, s ha már úgyis ezt csinálja, akkor füle mögé próbálja tuszakolni elkallódott, ám szemébe folyton lógó tincseit. Persze most is sikertelenül, de nem ez nem lohasztja le kedvét, hogy újra és újra megpróbálja.*
- Ha valóban nem valósak, akkor meg kár rágódni rajta. Jobb az élet szebbik felét nézni és látni. A rosszakat elmondod, ezután feldolgozod, s magad mögött is tudod hagyni. Az élet túlságosan is tele van nagyszerű dolgokkal, hogy a rosszra koncentráljunk.
*Fejti ki véleményét, naivan. Még akkor is, ha éppen ő az, aki menekül valami elől, csak még nem tudja, hogy menekül, s hogy mi elől. Ez majd csak jóval később fog a lányba tudatosulni. S ki tudja, talán akkor fognak szavai végleg romba dőlni. Talán ő is menekülni fog ezelől, s talán majd tudomást sem akar majd szerezni.*
- Ha nincs is helye találhattok. Megoldjátok közösen. Úgy sokkal egyszerűbb, mint egyedül. Bármit is vinnél vissza, meg tudnátok oldani. Ebben biztos vagyok. *Mosolyog biztatóan a lányra. S hogy ezt honnan is tudja? Nem tudja, talán csak érzi. De valami ezt súgja neki belülről
Miután abba tudta hagyni a nevetést, újra Ydrissre tekint. Könnyes szemekkel nézi annak értetlen arcát.
~Vajon nekem is ilyen szokott lenni?~
Morfondírozik magába, hogy vajon neki is hasonló-e az arckifejezése, amikor értetlenkedik valamin.*
- Miért foglalkozol olyanok véleményével, akik csak a hátad mögött tudják megmondani rólad a véleményed? *Tekint rá, miközben elmondja nevetésének tárgyát. Őt is rengeteg helyen kibeszélték már, különösebbnél, különösebb pletykák kaptak szájra saját falujában is. Tény, hogy nem volt közkedvelt teremtés, de az ilyen lények mellett csak elsétál. Ha annyi gerinc nincs bennük, hogy elé álljanak, s elmondják, hogy mi is bántja őket, akkor nem tud velük mit kezdeni.*
//Ydriss//
*Láthatóan nem ért egyet a lány szavaival, s mi sem bizonyítja ez jobban, minthogy fejét rázza. Szőke tincsei szétterülnek vállán, s hátán is, vértjére tapadva. Kezével kisöpri arcából az ott maradt szálakat, s ha már úgyis ezt csinálja, akkor füle mögé próbálja tuszakolni elkallódott, ám szemébe folyton lógó tincseit. Persze most is sikertelenül, de nem ez nem lohasztja le kedvét, hogy újra és újra megpróbálja.*
- Ha valóban nem valósak, akkor meg kár rágódni rajta. Jobb az élet szebbik felét nézni és látni. A rosszakat elmondod, ezután feldolgozod, s magad mögött is tudod hagyni. Az élet túlságosan is tele van nagyszerű dolgokkal, hogy a rosszra koncentráljunk.
*Fejti ki véleményét, naivan. Még akkor is, ha éppen ő az, aki menekül valami elől, csak még nem tudja, hogy menekül, s hogy mi elől. Ez majd csak jóval később fog a lányba tudatosulni. S ki tudja, talán akkor fognak szavai végleg romba dőlni. Talán ő is menekülni fog ezelől, s talán majd tudomást sem akar majd szerezni.*
- Ha nincs is helye találhattok. Megoldjátok közösen. Úgy sokkal egyszerűbb, mint egyedül. Bármit is vinnél vissza, meg tudnátok oldani. Ebben biztos vagyok. *Mosolyog biztatóan a lányra. S hogy ezt honnan is tudja? Nem tudja, talán csak érzi. De valami ezt súgja neki belülről
Miután abba tudta hagyni a nevetést, újra Ydrissre tekint. Könnyes szemekkel nézi annak értetlen arcát.
~Vajon nekem is ilyen szokott lenni?~
Morfondírozik magába, hogy vajon neki is hasonló-e az arckifejezése, amikor értetlenkedik valamin.*
- Miért foglalkozol olyanok véleményével, akik csak a hátad mögött tudják megmondani rólad a véleményed? *Tekint rá, miközben elmondja nevetésének tárgyát. Őt is rengeteg helyen kibeszélték már, különösebbnél, különösebb pletykák kaptak szájra saját falujában is. Tény, hogy nem volt közkedvelt teremtés, de az ilyen lények mellett csak elsétál. Ha annyi gerinc nincs bennük, hogy elé álljanak, s elmondják, hogy mi is bántja őket, akkor nem tud velük mit kezdeni.*
2165. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-29 17:43:18
Üzenet elküldve: 2015-11-29 17:43:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Freyai//
*Alyna bármennyire is ellenséges tekintettel néz a vöröske állataira, azok ezt nem viszonozzák. A kanca mondhatni nem is foglalkozik az aprócska, pikkelyes lénnyel, Ahelt pedig az köti le, hogyha finom falatokat nem is, de némi simogatást és törődést kihízelegjen magának. Eme hadművelet persze sikerrel zárul, hiszen a kis blöki érti a dolgát.*
- Talán idővel másképp látom majd a dolgokat. Talán nem is lesz majd jelentőségük, hiszen nem valós dolgokat láttam. Legfeljebb az alapjuk volt az. De most még... túl közeliek, túl ijesztőek. *Borzong meg egy kicsit, ahogy felidéződik benne egy-egy túlságosan is hihetőnek és igazinak tűnő rémkép.*
- A családom biztosan tár karokkal várna, és egy pillanatig nem haboznának, hogy visszafogadjanak-e. De ez nem változtat azon, hogy amit magammal vinnék oda, annak ott nincs helye. Nem, nem kockáztatok, jobb, ha távol maradok. Talán majd egy napon. Az viszont nagyon távol van még.
*fordul merengve az erdő mélye felé. Talán abban az irányban van az a hely is, amit otthonának nevezett, talán csak a vadon látványa ad némi megnyugvást és erőt neki.
A nevetésre azonban nem számított. Túlságosan meglepődik ahhoz, hogy zokon vegye, vagy csak nem feltételezi a szőke lányról, hogy rajta nevet. Mindenesetre csodálkozva, magasra szökő szemöldökkel, és elkerekedő tekintettel néz Freyaira. Fölösleges kimondania hangosan is, az arcára van írva a kérdés: mi okozott ekkora derűt? Nem igazán érti, és ötlete sincs.*
//Freyai//
*Alyna bármennyire is ellenséges tekintettel néz a vöröske állataira, azok ezt nem viszonozzák. A kanca mondhatni nem is foglalkozik az aprócska, pikkelyes lénnyel, Ahelt pedig az köti le, hogyha finom falatokat nem is, de némi simogatást és törődést kihízelegjen magának. Eme hadművelet persze sikerrel zárul, hiszen a kis blöki érti a dolgát.*
- Talán idővel másképp látom majd a dolgokat. Talán nem is lesz majd jelentőségük, hiszen nem valós dolgokat láttam. Legfeljebb az alapjuk volt az. De most még... túl közeliek, túl ijesztőek. *Borzong meg egy kicsit, ahogy felidéződik benne egy-egy túlságosan is hihetőnek és igazinak tűnő rémkép.*
- A családom biztosan tár karokkal várna, és egy pillanatig nem haboznának, hogy visszafogadjanak-e. De ez nem változtat azon, hogy amit magammal vinnék oda, annak ott nincs helye. Nem, nem kockáztatok, jobb, ha távol maradok. Talán majd egy napon. Az viszont nagyon távol van még.
*fordul merengve az erdő mélye felé. Talán abban az irányban van az a hely is, amit otthonának nevezett, talán csak a vadon látványa ad némi megnyugvást és erőt neki.
A nevetésre azonban nem számított. Túlságosan meglepődik ahhoz, hogy zokon vegye, vagy csak nem feltételezi a szőke lányról, hogy rajta nevet. Mindenesetre csodálkozva, magasra szökő szemöldökkel, és elkerekedő tekintettel néz Freyaira. Fölösleges kimondania hangosan is, az arcára van írva a kérdés: mi okozott ekkora derűt? Nem igazán érti, és ötlete sincs.*
2164. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-29 12:58:24
Üzenet elküldve: 2015-11-29 12:58:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ydriss//
*Félrehajtott fejjel hallgatja Ydriss szavait. Alyna folyamatosan lejárkál kezén, nem zavarja a szőkeséget. De lassan a csipkebogyó is elfogy, s a kis hüllőnek muszáj immár megállnia. Némileg lihegve a sok futkározástól marad szokásos helyén: a lány vállán. Onnan tekint gyanakvóan a vörös hajú elf felé, s annak igencsak visszatetsző állatai felé.*
- Én még sose találkoztam se jó, se rossz álmokkal. De meglehet, hogy ez mind csak tapasztalat kérdése. Lehet, hogy pár év múlva én is ezt fogom majd mondani mint te. Rossz emlékek pedig… *Elgondolkozik egy pillanatra.* - Igyekszem ezeket feldolgozni, megbeszélni másokkal. Szíved kiöntése rengeteget tud segíteni lelked egyensúlyának megtartása. Ahogy észrevettem sokan bezárkóznak, s nem nyitnak mások felé. Vagy épp másnak mutatják magukat, mint aki. De egy egészséges önismerettel a lelked is friss és üde tud lenni.
*Feleli, akkor is, ha nem ismeri fel, hogy ő sem feltétlen így tesz. Mióta eljött otthonról, nem találkozott még olyan néppel, akivel meg tudta volna beszélni dolgait. Noha kalandjait elmondta, vagy az átéltekkel megbeszélték, ha tudták… De inkább nem tudták.*
- Ha az otthon szerető és megértő, segítenek neked. Ne zárd ki azokat, kiknek fontos vagy. Néha a családi kötelék erősebb tud lenni mindennél. Megvéd és kiáll érted. Ne cipeld a válladon ezt a hatalmas súlyt egyedül. *Okoskodik bele, még akkor is ha Ydriss nem kér szavaiból. Akkor is megteszi.
Azokra, akik meg pletykálnának róla, csak elkerekedett szemekkel tekint, majd hangosan elneveti magát. De hogy min is nevet, azt nem mondja el.*
//Ydriss//
*Félrehajtott fejjel hallgatja Ydriss szavait. Alyna folyamatosan lejárkál kezén, nem zavarja a szőkeséget. De lassan a csipkebogyó is elfogy, s a kis hüllőnek muszáj immár megállnia. Némileg lihegve a sok futkározástól marad szokásos helyén: a lány vállán. Onnan tekint gyanakvóan a vörös hajú elf felé, s annak igencsak visszatetsző állatai felé.*
- Én még sose találkoztam se jó, se rossz álmokkal. De meglehet, hogy ez mind csak tapasztalat kérdése. Lehet, hogy pár év múlva én is ezt fogom majd mondani mint te. Rossz emlékek pedig… *Elgondolkozik egy pillanatra.* - Igyekszem ezeket feldolgozni, megbeszélni másokkal. Szíved kiöntése rengeteget tud segíteni lelked egyensúlyának megtartása. Ahogy észrevettem sokan bezárkóznak, s nem nyitnak mások felé. Vagy épp másnak mutatják magukat, mint aki. De egy egészséges önismerettel a lelked is friss és üde tud lenni.
*Feleli, akkor is, ha nem ismeri fel, hogy ő sem feltétlen így tesz. Mióta eljött otthonról, nem találkozott még olyan néppel, akivel meg tudta volna beszélni dolgait. Noha kalandjait elmondta, vagy az átéltekkel megbeszélték, ha tudták… De inkább nem tudták.*
- Ha az otthon szerető és megértő, segítenek neked. Ne zárd ki azokat, kiknek fontos vagy. Néha a családi kötelék erősebb tud lenni mindennél. Megvéd és kiáll érted. Ne cipeld a válladon ezt a hatalmas súlyt egyedül. *Okoskodik bele, még akkor is ha Ydriss nem kér szavaiból. Akkor is megteszi.
Azokra, akik meg pletykálnának róla, csak elkerekedett szemekkel tekint, majd hangosan elneveti magát. De hogy min is nevet, azt nem mondja el.*
2163. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-29 11:08:08
Üzenet elküldve: 2015-11-29 11:08:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Artheniorba //
*Végül aztán a sokféle találgatást, a fojtott, félelemmel terhes, időnként vitába torkolló tanakodást csöndben hallgatva végül elnyomja az álom. Az álom nem mondható túl békésnek, és pihentetőnek, holtak, bűzös, rothadó, megelevenedett csontvázak megállíthatatlan serege szerepel benne, úgyhogy kialvatlanul, elég mogorván ébred, amikor végre a város közelébe érnek. Holtak ide vagy oda, első dolga lesz, hogy vesz magának a Pegazusban egy nagy tál ételt, aztán kivesz egy szobát, és kialussza ezt az egész őrületet. Talán most álmodik éppen, és mire felébred, röhöghet majd az egészen. Amikor a szekér végre anélkül a város közelébe ér, hogy holtak vagy élők feltartóztatnák őket, elhatározza, hogy ha leszállt végre, otthagy mindenkit, senkivel nem foglalkozik, hanem minél hamarább elindul a Fogadóba.*
A hozzászólás írója (Grimor Qwargh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.29 11:08:51
*Végül aztán a sokféle találgatást, a fojtott, félelemmel terhes, időnként vitába torkolló tanakodást csöndben hallgatva végül elnyomja az álom. Az álom nem mondható túl békésnek, és pihentetőnek, holtak, bűzös, rothadó, megelevenedett csontvázak megállíthatatlan serege szerepel benne, úgyhogy kialvatlanul, elég mogorván ébred, amikor végre a város közelébe érnek. Holtak ide vagy oda, első dolga lesz, hogy vesz magának a Pegazusban egy nagy tál ételt, aztán kivesz egy szobát, és kialussza ezt az egész őrületet. Talán most álmodik éppen, és mire felébred, röhöghet majd az egészen. Amikor a szekér végre anélkül a város közelébe ér, hogy holtak vagy élők feltartóztatnák őket, elhatározza, hogy ha leszállt végre, otthagy mindenkit, senkivel nem foglalkozik, hanem minél hamarább elindul a Fogadóba.*
A hozzászólás írója (Grimor Qwargh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.29 11:08:51
2162. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-28 20:34:22
Üzenet elküldve: 2015-11-28 20:34:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Haladás. Nem szükséges már túl sok idő, hogy ismét a civilizált világba jusson, és maga mögött hagyhassa a sétákat, melyeket a mostani időkben túlságosan sokat halmoz. Idő kérdése csupán, hogy ismét a városban lehessen, és az is, hogy gyógynövényekkel kapcsolatos elképzelései beváltják-e reményeit, ugyanis hagyni kell őket száradni, hogy le lehessen őket zúzni.
Izzadságcseppek kusza hálózata rajzolódik ki homlokán, ahogy a nap süti azt. Reménye arra, hogy ismét nagy lehet, megállíthatatlan gépként viszi előre, úgy gondolja. Ám nagyon is megállítható.*
Izzadságcseppek kusza hálózata rajzolódik ki homlokán, ahogy a nap süti azt. Reménye arra, hogy ismét nagy lehet, megállíthatatlan gépként viszi előre, úgy gondolja. Ám nagyon is megállítható.*
2161. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-28 17:55:34
Üzenet elküldve: 2015-11-28 17:55:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Az út pora, mely rátelepszik minden vándorra utazásai során. Rauros ruháján is van belőle bőven, azonban Ő nem ezt a fajta port szeretné. Neki az a fajta por kell, amiről az apja úgy beszélt mint tapasztalat. Ha sokáig vándorol, tapasztalatot szerez, felnő, és valaki más válik belőle. Ezt szeretné a fiú már jó ideje elérni. Tegezzel, és íjjal a hátán, botjával a kezében járja a füves pusztát. Az útra nem lép, jelezve, hogy Ő szabad. Legalábbis így gondolja. Azonban a célja közel egy heti utazásra van innen, gyalog. Hozzászokott már a vándorláshoz, elvégre életmódja ez a dolog, azonban élelme alig van, nyílvesszője pedig csupán tíz darab, amit lopott az egyik kereskedőtől a piacnegyedben. Jópár órányi séta után arra megy egy szekér, elé két ló van befogva. A kocsis odakiált Raurosnak.*
-Hé vándor, ne vigyelek el? Hová tartasz?
*Rauros gondolkodik egy darabig, majd visszakiált.*
-De igen! A karavánpihenőbe. Mennyibe kerül?
*A fiú kisétál az útra. Ekkor látja, hogy a kocsis kereskedő, és áruval van megrakva a szekere, ő maga pedig díszes ruhákban ül a szekéren.*
-Semmibe. Nem veszem Én el a pénzed. Nagyobb szükséged van rá, mint nekem.
-Na ilyen jószívű kereskedővel sem találkoztam még. Köszönöm.
*Rauros felpattan a szekérre, és már indulnak is a karavánpihenő felé.*
~Azért így mégiscsak gyorsabb.~
-Hé vándor, ne vigyelek el? Hová tartasz?
*Rauros gondolkodik egy darabig, majd visszakiált.*
-De igen! A karavánpihenőbe. Mennyibe kerül?
*A fiú kisétál az útra. Ekkor látja, hogy a kocsis kereskedő, és áruval van megrakva a szekere, ő maga pedig díszes ruhákban ül a szekéren.*
-Semmibe. Nem veszem Én el a pénzed. Nagyobb szükséged van rá, mint nekem.
-Na ilyen jószívű kereskedővel sem találkoztam még. Köszönöm.
*Rauros felpattan a szekérre, és már indulnak is a karavánpihenő felé.*
~Azért így mégiscsak gyorsabb.~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579