Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 189 (3761. - 3780. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3780. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-31 14:02:43
Üzenet elküldve: 2018-07-31 14:02:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
- Fogom is, ha az egészséged múlik rajta! * Jelenti ki szintén mosolyogva, mert szeret viccelődni a lánnyal. Jó érzés, amikor kicsit önfeledt lehet, és társaloghatnak. Az egeres témánál elgondolkodik, hogy milyen fiatal, és milyen gyermeteg még a testvérkéje. Nem csoda, hogy ennyire védelmezi, és oltalmazza.*
- Hiába, ha be akar menni, így is bemegy. Észre se veszed, és a lábad között is bejut. Maximum azt éred el azzal, hogy betömsz minden lyukat, hogy kiszabadulni már nem fog tudni. Alig telik el idő, és már egy teljes kolónia fog nálad lakni. * Persze az utóbbi csak ijesztegetés, de az első fele komoly, tényleg felesleges szélmalomharcot vívni a rágcsálókkal, ha be akar jutni, akkor be fog jutni. Ezzel sajnos együtt kell élni. A dicséretekre csak mosolyog, és igyekszik palástolni, hogy mennyire jól esik neki, de mégis belepirul. Nagyon szeret az okos, felnőtt bátyus képében tetszelegni, és lenyűgözni Wymnit. De mondani nem mond semmit, hiszen a kérkedés nem illik hozzá. Viszont a kérdésre már bólint.*
- Szeretném, még ha illetlen is, de úgy legalább nem aggódnék érted. * Mondja halkan, mert apjától nagyon sok fejmosást kapott emiatt, mégse tudott soha nemet mondani, ha Wymni vele akart aludni. Nem érdeklik a rossz szájízek, és az illetlen összesúgások, hogy mit csinálhatnak ilyenkor, ha húga nyugodtabban tud mellette aludni, akkor nem fogja kizavarni. Most viszont neki van szüksége a nyugalomra. *
- Ejj, miért tesztelném ma este is? Ha mindent hiánytalanul találok a szobában, akkor a szolgálókkal fog aludni, ahogy illik. Amúgy is tudod, hogy rajtam kívül csak te alhatsz abban az ágyban. Ez egyszeri eset volt, és csak a jó szívem miatt engedtem neki. *Sóhajt egyet. * Remélem nem fognak rosszat gondolni, és ő se kezd el valótlan pletykákat terjeszteni. * Mert valóban, Drameiloten még sosem osztotta meg az ágyát senkivel a húgán kívül. *
- Fogom is, ha az egészséged múlik rajta! * Jelenti ki szintén mosolyogva, mert szeret viccelődni a lánnyal. Jó érzés, amikor kicsit önfeledt lehet, és társaloghatnak. Az egeres témánál elgondolkodik, hogy milyen fiatal, és milyen gyermeteg még a testvérkéje. Nem csoda, hogy ennyire védelmezi, és oltalmazza.*
- Hiába, ha be akar menni, így is bemegy. Észre se veszed, és a lábad között is bejut. Maximum azt éred el azzal, hogy betömsz minden lyukat, hogy kiszabadulni már nem fog tudni. Alig telik el idő, és már egy teljes kolónia fog nálad lakni. * Persze az utóbbi csak ijesztegetés, de az első fele komoly, tényleg felesleges szélmalomharcot vívni a rágcsálókkal, ha be akar jutni, akkor be fog jutni. Ezzel sajnos együtt kell élni. A dicséretekre csak mosolyog, és igyekszik palástolni, hogy mennyire jól esik neki, de mégis belepirul. Nagyon szeret az okos, felnőtt bátyus képében tetszelegni, és lenyűgözni Wymnit. De mondani nem mond semmit, hiszen a kérkedés nem illik hozzá. Viszont a kérdésre már bólint.*
- Szeretném, még ha illetlen is, de úgy legalább nem aggódnék érted. * Mondja halkan, mert apjától nagyon sok fejmosást kapott emiatt, mégse tudott soha nemet mondani, ha Wymni vele akart aludni. Nem érdeklik a rossz szájízek, és az illetlen összesúgások, hogy mit csinálhatnak ilyenkor, ha húga nyugodtabban tud mellette aludni, akkor nem fogja kizavarni. Most viszont neki van szüksége a nyugalomra. *
- Ejj, miért tesztelném ma este is? Ha mindent hiánytalanul találok a szobában, akkor a szolgálókkal fog aludni, ahogy illik. Amúgy is tudod, hogy rajtam kívül csak te alhatsz abban az ágyban. Ez egyszeri eset volt, és csak a jó szívem miatt engedtem neki. *Sóhajt egyet. * Remélem nem fognak rosszat gondolni, és ő se kezd el valótlan pletykákat terjeszteni. * Mert valóban, Drameiloten még sosem osztotta meg az ágyát senkivel a húgán kívül. *
3779. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-31 13:59:40
Üzenet elküldve: 2018-07-31 13:59:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
- Csupán meg akarlak kímélni egy felesleges procedúrától, de felőlem addig stírölheted a lábaimat ameddig csak szeretnéd - * vigyorodik el *
- Nem félsz tőlük? Én minden rést betömtem ruhákkal a szobámban, hogy ne tudjanak bejönni. Persze én se tartok tőlük, de szétrágnak mindent és egyszer csak puff, még az ágy is összedől az elf alatt - * közben hevesen gesztikulál és még az sem tartja vissza, hogy a kezében tartott villán még egy felszúrt húsdarab is éktelenkedik, aztán ahogy mondatát befejezi szép, légies mozdulatokkal landol a szájában a falat. *
- Milyen eszes vagy! - * csillan fel a szeme és bólogat is a remek tervre. Tudta mindig is, hogy Dram eszes, mégis nagy lelkesedéssel fogadja az ilyen kitűnő ötleteit. *
- Átmenjek hozzád? - * kérdezi halkan, csak ritkán jár át a bátyja hálószobájába, akkor is általában éjjel ha rosszat álmodott már gyermekkoruk óta, mert az anyjához nem mehetett, onnan úgyis csak kitessékelték volna egy alaposabb fejmosás után, hogy ne legyen gyenge meg gyerekes meg buta. *
- Persze ha ma is akarod tesztelni a szobalányt aludhatok a vendégszobában is, az kettő szobával közelebb van - * szabadkozik gyorsan, mert igazán nem akar bátyjára erőltetni semmit sem, különösen nem magát. Szereti őt és a húgicás énjével nagyon is imádná birtokolni őt, ám ezt a részét próbálva visszaszorítani, hogy adjon életteret is Dram. *
- Csupán meg akarlak kímélni egy felesleges procedúrától, de felőlem addig stírölheted a lábaimat ameddig csak szeretnéd - * vigyorodik el *
- Nem félsz tőlük? Én minden rést betömtem ruhákkal a szobámban, hogy ne tudjanak bejönni. Persze én se tartok tőlük, de szétrágnak mindent és egyszer csak puff, még az ágy is összedől az elf alatt - * közben hevesen gesztikulál és még az sem tartja vissza, hogy a kezében tartott villán még egy felszúrt húsdarab is éktelenkedik, aztán ahogy mondatát befejezi szép, légies mozdulatokkal landol a szájában a falat. *
- Milyen eszes vagy! - * csillan fel a szeme és bólogat is a remek tervre. Tudta mindig is, hogy Dram eszes, mégis nagy lelkesedéssel fogadja az ilyen kitűnő ötleteit. *
- Átmenjek hozzád? - * kérdezi halkan, csak ritkán jár át a bátyja hálószobájába, akkor is általában éjjel ha rosszat álmodott már gyermekkoruk óta, mert az anyjához nem mehetett, onnan úgyis csak kitessékelték volna egy alaposabb fejmosás után, hogy ne legyen gyenge meg gyerekes meg buta. *
- Persze ha ma is akarod tesztelni a szobalányt aludhatok a vendégszobában is, az kettő szobával közelebb van - * szabadkozik gyorsan, mert igazán nem akar bátyjára erőltetni semmit sem, különösen nem magát. Szereti őt és a húgicás énjével nagyon is imádná birtokolni őt, ám ezt a részét próbálva visszaszorítani, hogy adjon életteret is Dram. *
3778. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-31 12:34:11
Üzenet elküldve: 2018-07-31 12:34:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
*A fújtatásra is szólnia kellene, de ezt most elnézi húgának. Igazából, ahogy belegondol, nagyon sok mindent néz el neki a testvéri szeretet miatt. Lehet, hogy jobban járt volna, ha otthon hagyja, a szigorú szüleik figyelme és tanítása alatt, de nem volt szíve elválni tőle, amikor elköltözött otthonról. Viszont annak örül, hogy elég egyszer szólnia, ahogy már korábban megfigyelhettük, nem szereti ismételni önmagát. Ő is reméli, hogy a szolgálóknak semmi bajuk, bár bízik is benne, hogy tudnak vigyázni magukra, ezért nem is szeretne több szót vesztegetni erre a témára. Amikor a lábra terelődik a szó, és ellenkezni kezd a testvére, akkor csak bosszúsan legyint. *
- Azért jobb lesz, ha megnézem, nem kerül semmibe. Amúgy is láttam már a talpad, nem kell rejtegetned. * Mosolyog, ahogy az utóbbi mondatot mondja, más nőtől elfogadná, ha szemérmesen rejtegetné a lábát, de a testvérétől ezt nehezére esik elfogadnia. Azonban úgy tűnik, hogy belefutott egy kelepcébe, ugyanis a téma, amit Wymni felhozott nem az a téma volt, amire Drameiloten számított. Megcsóválja a fejét, ezért fontos, hogy a lehető legtöbb információt birtokoljuk, mielőtt ész nélkül beszélünk. Bosszúsan vág egy újabb szeletet a húsból, és a villájára tűzi, miközben folytatja. Ha már belekezdett, nincs mese, végig kell mondania.*
- Oh, szóval egér. Hidd el, van több is. *Legyintene, de nem tud, mert egyik kezében a kés, a másikban a villa. Inkább bekapja a falatot, alaposan megrágja, és utána folytatja a beszélgetést.* A ládát pedig én hagytam nyitva, egyfajta próbaképp. Ha már az első estén lop, vagy kutakodik, akkor nincs helye a háztartásban. Ha viszont becsületes ember, akkor megérdemli, hogy alkalmazzuk. *Osztja meg a rafináltan kieszelt próbatétel részleteit. Wymnter valószínűleg azért nem tudott erről, mert még ő is húzta a lóbőrt a többiekkel, amikor az eset történt, és mire felkelt, már nem volt a nő a szobában. Legalábbis az idősebbik Sayqueves reméli, hogy reggel első dolga volt felkeresni a szolgálókat, és jelentkezni a vezetőjüknél, annál a férfinál, akit korábban beavatott a dolgokba a testvére után. *
- Erről jut eszembe, ma este jó lenne, ha egymáshoz közelebb aludnánk, ha netán menekülni kell.
*A fújtatásra is szólnia kellene, de ezt most elnézi húgának. Igazából, ahogy belegondol, nagyon sok mindent néz el neki a testvéri szeretet miatt. Lehet, hogy jobban járt volna, ha otthon hagyja, a szigorú szüleik figyelme és tanítása alatt, de nem volt szíve elválni tőle, amikor elköltözött otthonról. Viszont annak örül, hogy elég egyszer szólnia, ahogy már korábban megfigyelhettük, nem szereti ismételni önmagát. Ő is reméli, hogy a szolgálóknak semmi bajuk, bár bízik is benne, hogy tudnak vigyázni magukra, ezért nem is szeretne több szót vesztegetni erre a témára. Amikor a lábra terelődik a szó, és ellenkezni kezd a testvére, akkor csak bosszúsan legyint. *
- Azért jobb lesz, ha megnézem, nem kerül semmibe. Amúgy is láttam már a talpad, nem kell rejtegetned. * Mosolyog, ahogy az utóbbi mondatot mondja, más nőtől elfogadná, ha szemérmesen rejtegetné a lábát, de a testvérétől ezt nehezére esik elfogadnia. Azonban úgy tűnik, hogy belefutott egy kelepcébe, ugyanis a téma, amit Wymni felhozott nem az a téma volt, amire Drameiloten számított. Megcsóválja a fejét, ezért fontos, hogy a lehető legtöbb információt birtokoljuk, mielőtt ész nélkül beszélünk. Bosszúsan vág egy újabb szeletet a húsból, és a villájára tűzi, miközben folytatja. Ha már belekezdett, nincs mese, végig kell mondania.*
- Oh, szóval egér. Hidd el, van több is. *Legyintene, de nem tud, mert egyik kezében a kés, a másikban a villa. Inkább bekapja a falatot, alaposan megrágja, és utána folytatja a beszélgetést.* A ládát pedig én hagytam nyitva, egyfajta próbaképp. Ha már az első estén lop, vagy kutakodik, akkor nincs helye a háztartásban. Ha viszont becsületes ember, akkor megérdemli, hogy alkalmazzuk. *Osztja meg a rafináltan kieszelt próbatétel részleteit. Wymnter valószínűleg azért nem tudott erről, mert még ő is húzta a lóbőrt a többiekkel, amikor az eset történt, és mire felkelt, már nem volt a nő a szobában. Legalábbis az idősebbik Sayqueves reméli, hogy reggel első dolga volt felkeresni a szolgálókat, és jelentkezni a vezetőjüknél, annál a férfinál, akit korábban beavatott a dolgokba a testvére után. *
- Erről jut eszembe, ma este jó lenne, ha egymáshoz közelebb aludnánk, ha netán menekülni kell.
3777. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-31 11:49:30
Üzenet elküldve: 2018-07-31 11:49:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
* Fúj egyet, amikor rászólnak a viselkedésére, nem szereti, amikor kibillentik a kényelmes pózaiból, még ha ezt a bátyja is csinálja, bár ha más mondaná feltehetőleg nem engedelmeskedne, hanem visszavágna. Egyedül Dram kiváltsága, hogy hallgasson a szavára.
Leteszi a lábát és megfogja a villát sőt, még a kést is, bár az inkább dísz a kezében. *
- Adja az ég - * bólint rá és tényleg reméli, hogy a szolgáknak nem esett bajuk, meg azt is, hogy azért nem estek át a ló túloldalára és lettek lázadóvá. A kártyás témát bólogatva hallgatja végig és közben fejben jegyzetel, fivére nem ad rossz ötleteket, neki eszébe sem jutott, hogy esetleg ez felsőbbséget sugall, de így visszagondolva lehet van benne valami. *
- Jaaj ugyan Draam, semmi baja a lábamnak, csak alig egy karcolás volt, biztos, hogy nem kell bekötni - * forgatja meg szemeit, mert tényleg úgy gondolja, hogy ennek nem kell túl nagy feneket keríteni, örül, amiért emiatt nem ment tovább, de az, hogy baja vagy kára legyen belőle, nos azt nem hiszi. *
- Nő? Milyen nő? - * nagyokat pillog meglepetésében és kicsit feljön benne a féltékenység. Bezzeg neki könyörögnie kell, hogy befeküdhessen abba az ágyba. *
- Én egy egérről beszéltem. Egér van a szobádba, láttam is, meg a lyukat is ahová bement. Ám idegen nővel nem találkoztam ma, bár ha jól emlékszem a ládikád amiben néminemű készpénzt tartasz nyitva volt... - * gondolkodva teszi ajkához ujjait. Reméli, hogy csak tévedésről van szó, mert, hogy egy ekkora dolgot nem vesz észre az hatalmas szégyen egy olyan elf lánynak aki elvállalta a szem szerepét a házban, önkényesen. *
* Fúj egyet, amikor rászólnak a viselkedésére, nem szereti, amikor kibillentik a kényelmes pózaiból, még ha ezt a bátyja is csinálja, bár ha más mondaná feltehetőleg nem engedelmeskedne, hanem visszavágna. Egyedül Dram kiváltsága, hogy hallgasson a szavára.
Leteszi a lábát és megfogja a villát sőt, még a kést is, bár az inkább dísz a kezében. *
- Adja az ég - * bólint rá és tényleg reméli, hogy a szolgáknak nem esett bajuk, meg azt is, hogy azért nem estek át a ló túloldalára és lettek lázadóvá. A kártyás témát bólogatva hallgatja végig és közben fejben jegyzetel, fivére nem ad rossz ötleteket, neki eszébe sem jutott, hogy esetleg ez felsőbbséget sugall, de így visszagondolva lehet van benne valami. *
- Jaaj ugyan Draam, semmi baja a lábamnak, csak alig egy karcolás volt, biztos, hogy nem kell bekötni - * forgatja meg szemeit, mert tényleg úgy gondolja, hogy ennek nem kell túl nagy feneket keríteni, örül, amiért emiatt nem ment tovább, de az, hogy baja vagy kára legyen belőle, nos azt nem hiszi. *
- Nő? Milyen nő? - * nagyokat pillog meglepetésében és kicsit feljön benne a féltékenység. Bezzeg neki könyörögnie kell, hogy befeküdhessen abba az ágyba. *
- Én egy egérről beszéltem. Egér van a szobádba, láttam is, meg a lyukat is ahová bement. Ám idegen nővel nem találkoztam ma, bár ha jól emlékszem a ládikád amiben néminemű készpénzt tartasz nyitva volt... - * gondolkodva teszi ajkához ujjait. Reméli, hogy csak tévedésről van szó, mert, hogy egy ekkora dolgot nem vesz észre az hatalmas szégyen egy olyan elf lánynak aki elvállalta a szem szerepét a házban, önkényesen. *
3776. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-31 10:45:03
Üzenet elküldve: 2018-07-31 10:45:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nyári meleg van, a kék égen csak itt-ott találni egy-egy magányos felhőt. Nincs még dél, de a nap koránt kelt, régóta süti már a tájat, aki teheti elbújt már előle, mások pedig éppen árnyékba igyekeznek. Nem úgy Svir és fekete lova. A hőség persze őket is kínozza, így nem is diktál gyors iramot a lónak a kalandor, inkább csak léptetnek. A ló hátán nézelődik a kalapja alól. Az ikonikus fejfedő előkerülésének igen egyszerű oka van: szép dolog az álca, de a napszúrás megelőzése azért fontosabb. Ezt az ökölszabályt követve már azt nézi, keresi, hogy hol állhatnának meg egy pihenőre, ahol a tízórait elkölthetnék. Az erdő még messze, csak egy kisebb gyümölcsös van a láthatáron. Az ő tempójukban hosszú még az út odáig, de nem baj, még bírják. Mire nagy sokára megérkeznek Svir rendesen kitikkad, ezért azt keresi, hogy hol pihenhetnek meg az almásban. Fél szemmel azt is lesi, nincs-e a közelben csősz vagy őrkutya, kellemetlen lenne, ha almadézsmáláson érnék. Mert nem állja meg, hogy ne dézsmáljon, a lóhátról könnyen elér egy szép piros almát, amit leszakít magának mielőtt leszáll a földre.*
*Nyári meleg van, a kék égen csak itt-ott találni egy-egy magányos felhőt. Nincs még dél, de a nap koránt kelt, régóta süti már a tájat, aki teheti elbújt már előle, mások pedig éppen árnyékba igyekeznek. Nem úgy Svir és fekete lova. A hőség persze őket is kínozza, így nem is diktál gyors iramot a lónak a kalandor, inkább csak léptetnek. A ló hátán nézelődik a kalapja alól. Az ikonikus fejfedő előkerülésének igen egyszerű oka van: szép dolog az álca, de a napszúrás megelőzése azért fontosabb. Ezt az ökölszabályt követve már azt nézi, keresi, hogy hol állhatnának meg egy pihenőre, ahol a tízórait elkölthetnék. Az erdő még messze, csak egy kisebb gyümölcsös van a láthatáron. Az ő tempójukban hosszú még az út odáig, de nem baj, még bírják. Mire nagy sokára megérkeznek Svir rendesen kitikkad, ezért azt keresi, hogy hol pihenhetnek meg az almásban. Fél szemmel azt is lesi, nincs-e a közelben csősz vagy őrkutya, kellemetlen lenne, ha almadézsmáláson érnék. Mert nem állja meg, hogy ne dézsmáljon, a lóhátról könnyen elér egy szép piros almát, amit leszakít magának mielőtt leszáll a földre.*
3775. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-30 22:59:27
Üzenet elküldve: 2018-07-30 22:59:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
*Ahogy kiadta az utasítást a szolgának, maga is nekiáll az étkezésnek. Jól esik neki az étel, hiába nem érzett éhséget, de amikor testvére elkezdi felhúzni a lábát, amit fél szemmel ugyan, de igenis észrevesz, akkor leteszi a villáját. Ahogy a lány a kezével kezd enni, ismét harag burjánzik fel benne, de higgadt, halk hangon szólal meg.*
- Ha úgy akarsz enni, mint az állatok, akkor legközelebb a vályúba tálaltatok neked. Kérlek, tedd le a lábad, és használd az evőeszközöket, ne mocskold össze az ujjaid. * Bár kettesben vannak, mégis fontos, hogy a lány ne szokja meg ezt a közönséges viselkedést. Mi lenne, ha most vendégek kopognának, és húga maszatos, zsírtól csöpögő kézzel fogadná őket? Az idősebbik Sayquevest elnyelné a föld szégyenében, miközben Wymnter fel se fogná a helyzetet. A beszámolóra figyel, szereti tudni, hogy mi történik a háza táján, még ha nem is fontos, akkor is biztonsággal tölti el a tudat, ha tud a pletykákról és a történésekről. Például, ha két inas neheztel egymásra, akkor be tudja őket úgy osztani, hogy ne legyenek kettesben, és ne harapózzon el jobban a helyzet. *
- Nem hiszem, hogy bármi sérelem érné őket. Ők is szegénynek számítanak, de maximum közembernek, úgyhogy ha minden igaz elkerüli őket a nép dühe. Ha kártyázol az inasokkal, akkor tartsd meg a pénzüket, és ne add vissza nyíltan. Azzal is csak a felsőbbrendűségedet dörgölöd az orruk alá, amit könnyen neheztelhetnek. Ráadásul a játéknak sincs értelme, ha nem veszíthetnek. Ha semmiképp sem szeretnéd megtartani a pénzüket, akkor költsd el valamire, amit nekik adhatsz jó szándékod jeleként. Egy ruha, egy bizsu, valami, amivel kedvességet és törődést mutatsz feléjük, és nem azt, hogy te jobb vagy náluk. *Dorgálja szinte gépiesen azt a személyt, akit a legjobban szeret a világon. * A lábadat pedig vacsora után megnézem, lehet, hogy be kell kötözni, hogy ne menjen a kidörzsölt sebbe kosz és hasonló.
*Miután ezt is hozzátette, sóhajt egyet, mert kényesebb témához érkeztek.*
- És nincs hálótársam. A nő sírva jelent meg reggel, az egyik környező háztól zavarták el, nagyon zaklatott volt. Felajánlottam neki, hogy munkát adok, de már nem akartam felzavarni a szolgákat. Megengedtem, hogy az ágyban aludjon, és kipihenje magát, én már úgyis az olvasó szobába tartottam akkor. *Avatja be húgát a rejtélyes nő kilétébe. Tudja, hogy nem épp nemeshez méltó hozzáállás, de nem akarta az utcára tenni, és a tegnapi fárasztó nap után tényleg azt szerette volna, ha mindenki nyugodtan alhat.*
*Ahogy kiadta az utasítást a szolgának, maga is nekiáll az étkezésnek. Jól esik neki az étel, hiába nem érzett éhséget, de amikor testvére elkezdi felhúzni a lábát, amit fél szemmel ugyan, de igenis észrevesz, akkor leteszi a villáját. Ahogy a lány a kezével kezd enni, ismét harag burjánzik fel benne, de higgadt, halk hangon szólal meg.*
- Ha úgy akarsz enni, mint az állatok, akkor legközelebb a vályúba tálaltatok neked. Kérlek, tedd le a lábad, és használd az evőeszközöket, ne mocskold össze az ujjaid. * Bár kettesben vannak, mégis fontos, hogy a lány ne szokja meg ezt a közönséges viselkedést. Mi lenne, ha most vendégek kopognának, és húga maszatos, zsírtól csöpögő kézzel fogadná őket? Az idősebbik Sayquevest elnyelné a föld szégyenében, miközben Wymnter fel se fogná a helyzetet. A beszámolóra figyel, szereti tudni, hogy mi történik a háza táján, még ha nem is fontos, akkor is biztonsággal tölti el a tudat, ha tud a pletykákról és a történésekről. Például, ha két inas neheztel egymásra, akkor be tudja őket úgy osztani, hogy ne legyenek kettesben, és ne harapózzon el jobban a helyzet. *
- Nem hiszem, hogy bármi sérelem érné őket. Ők is szegénynek számítanak, de maximum közembernek, úgyhogy ha minden igaz elkerüli őket a nép dühe. Ha kártyázol az inasokkal, akkor tartsd meg a pénzüket, és ne add vissza nyíltan. Azzal is csak a felsőbbrendűségedet dörgölöd az orruk alá, amit könnyen neheztelhetnek. Ráadásul a játéknak sincs értelme, ha nem veszíthetnek. Ha semmiképp sem szeretnéd megtartani a pénzüket, akkor költsd el valamire, amit nekik adhatsz jó szándékod jeleként. Egy ruha, egy bizsu, valami, amivel kedvességet és törődést mutatsz feléjük, és nem azt, hogy te jobb vagy náluk. *Dorgálja szinte gépiesen azt a személyt, akit a legjobban szeret a világon. * A lábadat pedig vacsora után megnézem, lehet, hogy be kell kötözni, hogy ne menjen a kidörzsölt sebbe kosz és hasonló.
*Miután ezt is hozzátette, sóhajt egyet, mert kényesebb témához érkeztek.*
- És nincs hálótársam. A nő sírva jelent meg reggel, az egyik környező háztól zavarták el, nagyon zaklatott volt. Felajánlottam neki, hogy munkát adok, de már nem akartam felzavarni a szolgákat. Megengedtem, hogy az ágyban aludjon, és kipihenje magát, én már úgyis az olvasó szobába tartottam akkor. *Avatja be húgát a rejtélyes nő kilétébe. Tudja, hogy nem épp nemeshez méltó hozzáállás, de nem akarta az utcára tenni, és a tegnapi fárasztó nap után tényleg azt szerette volna, ha mindenki nyugodtan alhat.*
3774. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-30 22:43:52
Üzenet elküldve: 2018-07-30 22:43:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
- Dede pontosan így van, üres hassal eleve el lenne döntve a csata - * bólogat, és hogy bizonyítsa, máris villájára felszúr egy nagyobb darab húst és betömi a szájába, hogy aztán jóízűen elnyammogjon rajta, míg bátyja a szolgával beszélget. Amit mond azt ő is úgy gondolja, bólogat is közben, bár feltehetőleg a kutya sem látja éppen.
Lényegtelen is, nem számít. Helyette inkább kihasználja az alkalmat, hogy testvére figyelme lankadt és leteszi az asztalra a villát, mert azzal mindig olyan veszettül lassú az egész étkezés, felhúzza térdeit, hogy törökülésben kényelmesen elhelyezkedhessen, majd ujjaival kezdi a szájába pakolni a krumplidarabkákat.
Dram hozzá intézett kérdésére feltekint, lenyeli a falatot és leöblíti a pohara utolsó pár csepp borával. *
- Nem igazán, az egyik szolga lebetegedett és bevitték néhányan a városba, gondolom ott ragadtak, remélem nincs semmi bajuk. A többiek pedig csinálták amit minden nap szoktak. Kártyában levertem a lovasinast és a kuktát, nagyon bénán játszanak, mind a kettő még kezdő, de visszaadtam a pénzüket, kell a fenének, meg kicsit gyakoroltam a mágiát is, de nem ment valami jól. Sétálni is elindultam, ám nem mentem nagy kört mert egy kő belement a cipőmbe és kidörzsölte a lábam. Innen visszatekintve szerencse is, nem lenne jó, ha közelebb vagyok a lázadás magjához...Oh és igen, majd el is felejtettem, találtam valami nagyon érdekeset a szobádban - * jegyzi meg semleges hangon, bár belül vigyorog. Ritkán megy be a bátyja szobájába, ha ő nincs otthon, de ma éppen kellett onnan egy ing, amit összekoszolhatott. *
- Igazán szólhattál volna előre, hogy van egy hálótársad - * tetetett sértődöttséggel hangjában húzza fel orrát és fonja karba kezeit. *
- Dede pontosan így van, üres hassal eleve el lenne döntve a csata - * bólogat, és hogy bizonyítsa, máris villájára felszúr egy nagyobb darab húst és betömi a szájába, hogy aztán jóízűen elnyammogjon rajta, míg bátyja a szolgával beszélget. Amit mond azt ő is úgy gondolja, bólogat is közben, bár feltehetőleg a kutya sem látja éppen.
Lényegtelen is, nem számít. Helyette inkább kihasználja az alkalmat, hogy testvére figyelme lankadt és leteszi az asztalra a villát, mert azzal mindig olyan veszettül lassú az egész étkezés, felhúzza térdeit, hogy törökülésben kényelmesen elhelyezkedhessen, majd ujjaival kezdi a szájába pakolni a krumplidarabkákat.
Dram hozzá intézett kérdésére feltekint, lenyeli a falatot és leöblíti a pohara utolsó pár csepp borával. *
- Nem igazán, az egyik szolga lebetegedett és bevitték néhányan a városba, gondolom ott ragadtak, remélem nincs semmi bajuk. A többiek pedig csinálták amit minden nap szoktak. Kártyában levertem a lovasinast és a kuktát, nagyon bénán játszanak, mind a kettő még kezdő, de visszaadtam a pénzüket, kell a fenének, meg kicsit gyakoroltam a mágiát is, de nem ment valami jól. Sétálni is elindultam, ám nem mentem nagy kört mert egy kő belement a cipőmbe és kidörzsölte a lábam. Innen visszatekintve szerencse is, nem lenne jó, ha közelebb vagyok a lázadás magjához...Oh és igen, majd el is felejtettem, találtam valami nagyon érdekeset a szobádban - * jegyzi meg semleges hangon, bár belül vigyorog. Ritkán megy be a bátyja szobájába, ha ő nincs otthon, de ma éppen kellett onnan egy ing, amit összekoszolhatott. *
- Igazán szólhattál volna előre, hogy van egy hálótársad - * tetetett sértődöttséggel hangjában húzza fel orrát és fonja karba kezeit. *
3773. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-30 22:14:27
Üzenet elküldve: 2018-07-30 22:14:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
*Drameiloten elégedett konstatálja, hogy magyarázata meggyőzte, sőt, belelkesítette testvérét. Ennek szerfelett örül, hiszen így minden felesleges hajcihőt megspórolhatnak, és nem is kell energiát áldozni arra, hogy magával vigye, ha a pillanat majd úgy kívánja. Ezért is gondolta Dramei, hogy a szavak sokkal erősebbek, mint a kard, és a kar, ami forgatja. Azonban most már kezdhet attól félni, hogy túlságosan is meggyőző volt, amikor húga már a fegyverek szerzéséről beszél, de nem állítja be. Szórakoztatja az ifjonti energia, és úgy tűnik, hogy örömet okozott Wymninek, amitől szintén nem kívánja megfosztani. Szerencséjére nem is kell, mert a legjobb pillanatban megérkezik a vacsora, és már csak abban kell bíznia, hogy az étkezés végeztével már máson jár majd a fiatal elf lány esze. A szavaira, amivel visszaül viszont felnevet.*
- Valóban, ez igen fontos, mielőtt csatába indul az ember. Üres hassal nem lehet bátyust védeni, nem igaz? *Nevet, és nézi, ahogy a szolgáló leteszi az ételt az asztal közepére, és hamarosan újabb alakok lépnek be, akik szépen megterítenek a nemeseknek. A legidősebb férfihoz fordul, aki most az ajtóban áll, és ott figyeli a munkálatokat.*
- Remélem hallotta, amiről beszéltünk. Lehetséges, hogy nem biztonságos az otthonunk. Ha megtámadnának minket, akkor senki se hősködjön. Aki tud, az meneküljön, aki nem, az bújjon el. Nincs a házban semmi, ami fontosabb lenne azoknál, akik szolgálják. *Apja alighanem büszke lenne erre a mondatra. Na nem mintha annyira nagyra tartaná a személyzetet, bár becsüli és tiszteli őket, de sokkal inkább azért mondja ezt, mert ez az igazság. A ház berendezése, bár gazdagnak tűnhet, nem olyan komoly összegből lett letudva, és tényleg nincsenek drága kincsek, vagy olyan holmik, amik megérnék, hogy életet adjanak értük. *
- Na és itthon történt valami érdekes? *Tereli másra a szót, ahogy a szolgálók végeznek, és kisereglenek a szobából. Csak ketten maradnak, ez alkalmas lehet, hogy pletykákat és érdekességeket osszanak meg egymással, és hasonlók, minden adott egy könnyed vacsorai csevegéshez.*
*Drameiloten elégedett konstatálja, hogy magyarázata meggyőzte, sőt, belelkesítette testvérét. Ennek szerfelett örül, hiszen így minden felesleges hajcihőt megspórolhatnak, és nem is kell energiát áldozni arra, hogy magával vigye, ha a pillanat majd úgy kívánja. Ezért is gondolta Dramei, hogy a szavak sokkal erősebbek, mint a kard, és a kar, ami forgatja. Azonban most már kezdhet attól félni, hogy túlságosan is meggyőző volt, amikor húga már a fegyverek szerzéséről beszél, de nem állítja be. Szórakoztatja az ifjonti energia, és úgy tűnik, hogy örömet okozott Wymninek, amitől szintén nem kívánja megfosztani. Szerencséjére nem is kell, mert a legjobb pillanatban megérkezik a vacsora, és már csak abban kell bíznia, hogy az étkezés végeztével már máson jár majd a fiatal elf lány esze. A szavaira, amivel visszaül viszont felnevet.*
- Valóban, ez igen fontos, mielőtt csatába indul az ember. Üres hassal nem lehet bátyust védeni, nem igaz? *Nevet, és nézi, ahogy a szolgáló leteszi az ételt az asztal közepére, és hamarosan újabb alakok lépnek be, akik szépen megterítenek a nemeseknek. A legidősebb férfihoz fordul, aki most az ajtóban áll, és ott figyeli a munkálatokat.*
- Remélem hallotta, amiről beszéltünk. Lehetséges, hogy nem biztonságos az otthonunk. Ha megtámadnának minket, akkor senki se hősködjön. Aki tud, az meneküljön, aki nem, az bújjon el. Nincs a házban semmi, ami fontosabb lenne azoknál, akik szolgálják. *Apja alighanem büszke lenne erre a mondatra. Na nem mintha annyira nagyra tartaná a személyzetet, bár becsüli és tiszteli őket, de sokkal inkább azért mondja ezt, mert ez az igazság. A ház berendezése, bár gazdagnak tűnhet, nem olyan komoly összegből lett letudva, és tényleg nincsenek drága kincsek, vagy olyan holmik, amik megérnék, hogy életet adjanak értük. *
- Na és itthon történt valami érdekes? *Tereli másra a szót, ahogy a szolgálók végeznek, és kisereglenek a szobából. Csak ketten maradnak, ez alkalmas lehet, hogy pletykákat és érdekességeket osszanak meg egymással, és hasonlók, minden adott egy könnyed vacsorai csevegéshez.*
3772. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-30 17:38:03
Üzenet elküldve: 2018-07-30 17:38:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
* Már nyitná ajkát, hogy ellent mondjon bátyjának, no nem a borral kapcsolatban, azt nem bánja, tényleg jóízű, tankoljanak fel belőle nyugodtan, hanem a szökéssel kapcsolatban, ám a magyarázat, amit Dram előad neki meggyőzi. *
- Igazad van. - * bólint. * - Veled kell mennem, hogy megvédjelek, jaj olyan kis cuki babapofid van, bele sem merek gondolni, mi lenne ha az egyik lázadó észrevenné. Oda lenne a farod ártatlansága, ezt nem hagyhatom! - * nagyon belelkesül a ténytől, hogy ő lesz bátyja testőre, s meg sem fordul a fejében, hogy esetleg a másik hazudna. Persze, nem azért, mert gyengének tartja Dramot. Hanem mert úgy tűnik Dram erősnek tartja őt, erősebbnek önmagánál, s ez a bizalom mérhetetlen energiával ruházza fel őt. *
- Meg kell őriznem téged a nemes kisasszonyoknak! Szavam adom rá, hogy nem lesz baja a hátsódnak, szerzek is valami fegyvert, van tőröm, de az nem elég, íj kell, vagy inkább számszeríj. - * Sohasem használt még ilyesmit, de csak nem lehet annyira bonyolult, elvégre a többi elf is megtanulta használni előbb, vagy utóbb.
Olyan nagy vehemensséggel áll fel, hogy a szék majdnem felborul, már indulna, mikor belép a szobába az egyik szolgálólány a vacsorával. Az illat mennyei, betölti az egész szobát és Wymnter gyomra is megkordul. *
- Előbb fel kell töltenem a testem készleteit- * határozza el és ül vissza a helyére, rögvest megmarkolva a villát. *
* Már nyitná ajkát, hogy ellent mondjon bátyjának, no nem a borral kapcsolatban, azt nem bánja, tényleg jóízű, tankoljanak fel belőle nyugodtan, hanem a szökéssel kapcsolatban, ám a magyarázat, amit Dram előad neki meggyőzi. *
- Igazad van. - * bólint. * - Veled kell mennem, hogy megvédjelek, jaj olyan kis cuki babapofid van, bele sem merek gondolni, mi lenne ha az egyik lázadó észrevenné. Oda lenne a farod ártatlansága, ezt nem hagyhatom! - * nagyon belelkesül a ténytől, hogy ő lesz bátyja testőre, s meg sem fordul a fejében, hogy esetleg a másik hazudna. Persze, nem azért, mert gyengének tartja Dramot. Hanem mert úgy tűnik Dram erősnek tartja őt, erősebbnek önmagánál, s ez a bizalom mérhetetlen energiával ruházza fel őt. *
- Meg kell őriznem téged a nemes kisasszonyoknak! Szavam adom rá, hogy nem lesz baja a hátsódnak, szerzek is valami fegyvert, van tőröm, de az nem elég, íj kell, vagy inkább számszeríj. - * Sohasem használt még ilyesmit, de csak nem lehet annyira bonyolult, elvégre a többi elf is megtanulta használni előbb, vagy utóbb.
Olyan nagy vehemensséggel áll fel, hogy a szék majdnem felborul, már indulna, mikor belép a szobába az egyik szolgálólány a vacsorával. Az illat mennyei, betölti az egész szobát és Wymnter gyomra is megkordul. *
- Előbb fel kell töltenem a testem készleteit- * határozza el és ül vissza a helyére, rögvest megmarkolva a villát. *
3771. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-30 15:19:06
Üzenet elküldve: 2018-07-30 15:19:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
- Nem. Még sosem láttam a tengert. *rázza a fejét. A válasz kikerülését nem érzékeli, a hajók és a tenger túl érdekes váltás ahhoz, hogy ne harapjon rá azonnal. De amikor kérdezett, akkor valahogy érezte, hogy túl messzire merészkedik, és erről nem fog beszélni Zeya, nem véletlen lett egyre lassabb és óvatosabb a megfogalmazás. De a terelés működik.*
- Talán egyszer annak is eljön az ideje... de az valószínű nem mostanában lesz. *mélázik el egy kicsit, és egy ideig csak hangtalanul ül, és a tűzbe bámul. Nem nehéz Zeya szavai után, a táncoló lángok fényét követve elképzelni, ahogy az erős szél csapkodja a vitorlát, a fröcskölő habokat hasító hajótestet, azt, hogy a korlátnál áll, és a látóhatár egybeolvad az éggel.
Aztán pislog néhányat, feleszmélve... az erdő fái sötét, felmagasodó árnyékként veszik őket körbe, élő, eleven palásttá vált körülöttük az éjszaka, egyedül a lanyhuló lángok és a vörösen izzó parázs világít.
A sebesülésekre érkező szűkszavú és zárkózott válasz nem igazán nyugtatja meg. Itt is csak inkább érzi, hogy a lány valójában magára utal. Sajnos a félvér nem túl járatos a nőkkel való társalgásban, általában véve a társalgás fonalának rafinált, célzásokkal, flörtöléssel és ki nem mondott sejtetésekkel telített mesteri vezetésében. Inkább az ami a szívén, az a száján típus, szerencsére ez a tulajdonsága legalább nem szószátyársággal párosul. Pillantása a földre fektetett kardtokra siklik. Látott már penge okozta sérülést, nem egyet. Jóvátehetetlen, végzetes sérülést tud okozni, elég egyetlenegy félrecsúszó mozdulat.
Egy gyors, kutató pillantás, a gyógyítóé, arcra, állvonalra, kezekre. Nem lát vágást vagy heget, legalábbis a látható felületeken. Persze attól még másutt lehet... Bár a kéz... ~az előbb, amikor a szütyőért nyúlt~ kúszik be a pillanat.*
- Holnap meglátjuk... *vigyorodik el, jelezve, hogy esze ágában sincs haragudni, és annak csak örül, ha Zeya sem sértődött meg az ugratás miatt.
Az időről meg úgy gondolja, egy délelőtt is lehet hasznos dolgokat tanulni, és tanítani, ha az egyik tanulni, a másik meg tanítani akar. Az Észak reményét ezután biztos hogy fel fogja majd ismerni Zeya, ha csak egyetlenegyet találnak, és megmutathatja neki. És lám, máris tanult valamit. Ha ő is megtanul egy kitérő mozdulatot, vagy egy életet mentő szúrástechnikát, már többet tud, mint eddig.*
- Menj csak, és nézz utána. Megvárlak Benneteket. *bólint komolyan.*
- És ha még akkor is akarod, igen, elmondom az Észak reménye történetét. Úgy, ahogy Kimmeritől hallottam. Esti mesének... *vigyorog, és csak reménykedik benne, hogy nem alszik el addigra, amíg Zeya visszatér Neffel.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.30 18:12:54
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
- Nem. Még sosem láttam a tengert. *rázza a fejét. A válasz kikerülését nem érzékeli, a hajók és a tenger túl érdekes váltás ahhoz, hogy ne harapjon rá azonnal. De amikor kérdezett, akkor valahogy érezte, hogy túl messzire merészkedik, és erről nem fog beszélni Zeya, nem véletlen lett egyre lassabb és óvatosabb a megfogalmazás. De a terelés működik.*
- Talán egyszer annak is eljön az ideje... de az valószínű nem mostanában lesz. *mélázik el egy kicsit, és egy ideig csak hangtalanul ül, és a tűzbe bámul. Nem nehéz Zeya szavai után, a táncoló lángok fényét követve elképzelni, ahogy az erős szél csapkodja a vitorlát, a fröcskölő habokat hasító hajótestet, azt, hogy a korlátnál áll, és a látóhatár egybeolvad az éggel.
Aztán pislog néhányat, feleszmélve... az erdő fái sötét, felmagasodó árnyékként veszik őket körbe, élő, eleven palásttá vált körülöttük az éjszaka, egyedül a lanyhuló lángok és a vörösen izzó parázs világít.
A sebesülésekre érkező szűkszavú és zárkózott válasz nem igazán nyugtatja meg. Itt is csak inkább érzi, hogy a lány valójában magára utal. Sajnos a félvér nem túl járatos a nőkkel való társalgásban, általában véve a társalgás fonalának rafinált, célzásokkal, flörtöléssel és ki nem mondott sejtetésekkel telített mesteri vezetésében. Inkább az ami a szívén, az a száján típus, szerencsére ez a tulajdonsága legalább nem szószátyársággal párosul. Pillantása a földre fektetett kardtokra siklik. Látott már penge okozta sérülést, nem egyet. Jóvátehetetlen, végzetes sérülést tud okozni, elég egyetlenegy félrecsúszó mozdulat.
Egy gyors, kutató pillantás, a gyógyítóé, arcra, állvonalra, kezekre. Nem lát vágást vagy heget, legalábbis a látható felületeken. Persze attól még másutt lehet... Bár a kéz... ~az előbb, amikor a szütyőért nyúlt~ kúszik be a pillanat.*
- Holnap meglátjuk... *vigyorodik el, jelezve, hogy esze ágában sincs haragudni, és annak csak örül, ha Zeya sem sértődött meg az ugratás miatt.
Az időről meg úgy gondolja, egy délelőtt is lehet hasznos dolgokat tanulni, és tanítani, ha az egyik tanulni, a másik meg tanítani akar. Az Észak reményét ezután biztos hogy fel fogja majd ismerni Zeya, ha csak egyetlenegyet találnak, és megmutathatja neki. És lám, máris tanult valamit. Ha ő is megtanul egy kitérő mozdulatot, vagy egy életet mentő szúrástechnikát, már többet tud, mint eddig.*
- Menj csak, és nézz utána. Megvárlak Benneteket. *bólint komolyan.*
- És ha még akkor is akarod, igen, elmondom az Észak reménye történetét. Úgy, ahogy Kimmeritől hallottam. Esti mesének... *vigyorog, és csak reménykedik benne, hogy nem alszik el addigra, amíg Zeya visszatér Neffel.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.30 18:12:54
3770. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-30 14:33:48
Üzenet elküldve: 2018-07-30 14:33:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
*A lány válaszára, és a becézésre csak fáradtan sóhajt, most nincs kedve belekezdeni egy civakodásba. De attól függetlenül nem szereti, amikor testvére így hívja, bár ha ketten vannak, akkor eltűri, bár így is nehezen. Jó lenne, ha leszokna róla a lány, de nem most fog, és ez a helyzet nem is alkalmas a dorgálásra. Úgy tűnik, hogy az idősebbik testvér jól választotta meg a témát, és jó időben, mert a lányba fojtotta ami ki akart törni, és elmélkednek egy kicsit az ital eredetén. A válaszra elégedetten bólint.*
- Egész finom, majd feltétlen megérdeklődöm az árát. Az is lehet, hogy rendszeresítjük a háznál, ha nincs túlárazva. * Ahogy ezt végigmondja, húga előáll azzal, amit olyan nehezen akart felhozni. A két szempár dühösen villan, de most nem csattan fel, az előbb már megtette, és felesleges lenne ismételnie önmagát. Azonban mégis belekényszerítik, méghozzá egy hozzá közel álló személy, aminek nem örül. Megcsóválja a fejét, mielőtt válaszolna. *
- Nem leszel gyáva, de jönni fogsz velem. * Jelenti ki, és gyorsan, mielőtt alkalma lenne közbeszólni, már folytatja is.* Nem azért, mert féltenélek, hanem azért, mert én viszont futni fogok, te pedig mellettem maradsz, hogy megvédhess. Itt csak láb alatt lennék, de mi lesz velem, ha odakint beleszaladok egy csőcselékbe, egyedül, fegyver nélkül? Nincsenek őrök a környéken, és nem is tudna senki megvédeni. Szükségem lesz rád. * Hiszen egy kegyes hazugság, ami mindkettejük előnyét szolgálja, még ha Wymninek mondja is, akkor is megbocsájtható, vagy nem? Bár kívülről nem látszik, belül kétségek gyötrik. Nem szeret hazudni, főleg nem a testvérének. Valószínűleg lett volna más mód, amivel megúszhatta volna, de most hirtelen nem jut eszébe más. A veszély érzése ott köröz a feje fölött, mint egy türelmesen lecsapni készülő madár. Még sosem érezte magát veszélyben, és nem tetszik neki ez az érzés.*
*A lány válaszára, és a becézésre csak fáradtan sóhajt, most nincs kedve belekezdeni egy civakodásba. De attól függetlenül nem szereti, amikor testvére így hívja, bár ha ketten vannak, akkor eltűri, bár így is nehezen. Jó lenne, ha leszokna róla a lány, de nem most fog, és ez a helyzet nem is alkalmas a dorgálásra. Úgy tűnik, hogy az idősebbik testvér jól választotta meg a témát, és jó időben, mert a lányba fojtotta ami ki akart törni, és elmélkednek egy kicsit az ital eredetén. A válaszra elégedetten bólint.*
- Egész finom, majd feltétlen megérdeklődöm az árát. Az is lehet, hogy rendszeresítjük a háznál, ha nincs túlárazva. * Ahogy ezt végigmondja, húga előáll azzal, amit olyan nehezen akart felhozni. A két szempár dühösen villan, de most nem csattan fel, az előbb már megtette, és felesleges lenne ismételnie önmagát. Azonban mégis belekényszerítik, méghozzá egy hozzá közel álló személy, aminek nem örül. Megcsóválja a fejét, mielőtt válaszolna. *
- Nem leszel gyáva, de jönni fogsz velem. * Jelenti ki, és gyorsan, mielőtt alkalma lenne közbeszólni, már folytatja is.* Nem azért, mert féltenélek, hanem azért, mert én viszont futni fogok, te pedig mellettem maradsz, hogy megvédhess. Itt csak láb alatt lennék, de mi lesz velem, ha odakint beleszaladok egy csőcselékbe, egyedül, fegyver nélkül? Nincsenek őrök a környéken, és nem is tudna senki megvédeni. Szükségem lesz rád. * Hiszen egy kegyes hazugság, ami mindkettejük előnyét szolgálja, még ha Wymninek mondja is, akkor is megbocsájtható, vagy nem? Bár kívülről nem látszik, belül kétségek gyötrik. Nem szeret hazudni, főleg nem a testvérének. Valószínűleg lett volna más mód, amivel megúszhatta volna, de most hirtelen nem jut eszébe más. A veszély érzése ott köröz a feje fölött, mint egy türelmesen lecsapni készülő madár. Még sosem érezte magát veszélyben, és nem tetszik neki ez az érzés.*
3769. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-30 14:10:36
Üzenet elküldve: 2018-07-30 14:10:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
* Megrémül hirtelenjében, de szíve heves lüktetését szerencsére csak ő hallja, külső jeleket pedig nem ad, csupán a hirtelen nagy pislogás árulkodhat, de ki figyel olyasmire?
A témaváltás hirtelen jön, nem tud választ adni bátyjának, aztán el is felejti, mert felpattan, a konyha felé sétálva a megjegyzésre hátrafordul ajkán hatalmas vigyorral. *
- Bizony, hogy az vagyok, ezt soha se feledd el Babapofi! - * kacsint rá, s ezt majd fel is fogja használni, ha bátyja le akarja valamiért teremteni, mondjuk olyasmiért amit most tudta nélkül megúszott.
Mikor visszaér Dramnak tölt először, aztán magának is és felemeli a teli poharat koccintásra. *
- Mindkettőnk egészségére! * majd jó nagyot kortyol belőle, mert gyűjti az erőt, a fivére elé akar álni és...*
- A bor? - * ez nem jutott eszébe. * - Nos ha jól emlékszem három napja hozta a vásárlásért felelős szolga, legalábbis akkor láttam ilyen cédulás bort - * feleli ajkához emelve a poharat, hogy újabb kortyot tüntessen el.
Ő a legtöbb dologról tud a házban, pláne a kis apró butaságokról, mint arról, hogy a cselédnek és a kocsisnak viszonya van egymással. Úgy néznek egymásra, hogy teljesen egyértelmű, hogy nem látja meg a cseléd férje? *
~ Dinnye ember...~ * rázza fejét, majd rájön, hogy kicsit elkalandozott, ekkor leteszi a poharat és bátyja felé fordul. *
- Dram én... tudnod kell, hogy én nem fogok szökni vagy elfutni. Nem futamodom meg, nem leszek gyáva - * jelenti ki egyenesen, hogy ha később erre sor kerül ne legyen pofoncsapás az elfnek. *
* Megrémül hirtelenjében, de szíve heves lüktetését szerencsére csak ő hallja, külső jeleket pedig nem ad, csupán a hirtelen nagy pislogás árulkodhat, de ki figyel olyasmire?
A témaváltás hirtelen jön, nem tud választ adni bátyjának, aztán el is felejti, mert felpattan, a konyha felé sétálva a megjegyzésre hátrafordul ajkán hatalmas vigyorral. *
- Bizony, hogy az vagyok, ezt soha se feledd el Babapofi! - * kacsint rá, s ezt majd fel is fogja használni, ha bátyja le akarja valamiért teremteni, mondjuk olyasmiért amit most tudta nélkül megúszott.
Mikor visszaér Dramnak tölt először, aztán magának is és felemeli a teli poharat koccintásra. *
- Mindkettőnk egészségére! * majd jó nagyot kortyol belőle, mert gyűjti az erőt, a fivére elé akar álni és...*
- A bor? - * ez nem jutott eszébe. * - Nos ha jól emlékszem három napja hozta a vásárlásért felelős szolga, legalábbis akkor láttam ilyen cédulás bort - * feleli ajkához emelve a poharat, hogy újabb kortyot tüntessen el.
Ő a legtöbb dologról tud a házban, pláne a kis apró butaságokról, mint arról, hogy a cselédnek és a kocsisnak viszonya van egymással. Úgy néznek egymásra, hogy teljesen egyértelmű, hogy nem látja meg a cseléd férje? *
~ Dinnye ember...~ * rázza fejét, majd rájön, hogy kicsit elkalandozott, ekkor leteszi a poharat és bátyja felé fordul. *
- Dram én... tudnod kell, hogy én nem fogok szökni vagy elfutni. Nem futamodom meg, nem leszek gyáva - * jelenti ki egyenesen, hogy ha később erre sor kerül ne legyen pofoncsapás az elfnek. *
3768. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-30 13:14:22
Üzenet elküldve: 2018-07-30 13:14:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
-Nem! *Csattan fel hirtelen, de rögtön észbe kap, és kisimul az arca. Ritkán, nagyon ritkán feledkezik meg magáról, és talán egy kezén meg tudná számolni, hogy hányszor ütött meg eddig ilyen hangnemet. *
- Ne haragudj... úgy értem ne menj a közelükbe, ha jönnek. Attól függően hogy hányan vannak, és hogyan közelednek, vagy elbújunk, vagy meglógunk, de nem harcolunk. Nem állunk rá készen.
~És nem fogom hagyni, hogy egy városi paraszt erőszakolja meg az édestestvérem. ~
*Hamar kellemesebb témára terelődik a szó, és úgy tűnik, hogy Wym megvárta, aminek szerfelett örül. Nem szeret egyedül enni, és azt se szeretné, hogy húga egyedül egyen. Akkor nem tud rászólni. *
- Igen, köszönöm. Jó testvér vagy, Wymni. * Mosolyog rá, de hirtelen arcára fagy a kedves arckifejezés. Ahogy a lány leveszi a lábát, Drameilotenben csak ekkor tudatosul, hogy elfelejtett rászólni, amikor feltette azokat az asztalra. Ebből is látszik, hogy mennyire megrázták a hírek, és mennyire szétszórt lett hirtelen. Viszont utólag már nem akarja leszidni, nem lenne amúgy se értelme, és most szinte mozdulatlanul vár, amíg visszaérkezik a fiatalabb elf.*
- Kérlek tölts magadnak is nyugodtan. * Int a korsó felé, miközben a sajátjáért nyúl. * És köszönöm. Egészségedre, drága Wymni.
*A bor szokás szerint lágy, és ahogy szájába kerül, körbefuttatja a nyelve körül, kicsit ízlelgeti, mielőtt lenyelné. Próbálja beazonosítani, hogy melyik palackból lehet, de hirtelen nem képes rá.*
- Ez új bor? * Kérdezi érdeklődve, mintha a másik tudná a választ. *
-Nem! *Csattan fel hirtelen, de rögtön észbe kap, és kisimul az arca. Ritkán, nagyon ritkán feledkezik meg magáról, és talán egy kezén meg tudná számolni, hogy hányszor ütött meg eddig ilyen hangnemet. *
- Ne haragudj... úgy értem ne menj a közelükbe, ha jönnek. Attól függően hogy hányan vannak, és hogyan közelednek, vagy elbújunk, vagy meglógunk, de nem harcolunk. Nem állunk rá készen.
~És nem fogom hagyni, hogy egy városi paraszt erőszakolja meg az édestestvérem. ~
*Hamar kellemesebb témára terelődik a szó, és úgy tűnik, hogy Wym megvárta, aminek szerfelett örül. Nem szeret egyedül enni, és azt se szeretné, hogy húga egyedül egyen. Akkor nem tud rászólni. *
- Igen, köszönöm. Jó testvér vagy, Wymni. * Mosolyog rá, de hirtelen arcára fagy a kedves arckifejezés. Ahogy a lány leveszi a lábát, Drameilotenben csak ekkor tudatosul, hogy elfelejtett rászólni, amikor feltette azokat az asztalra. Ebből is látszik, hogy mennyire megrázták a hírek, és mennyire szétszórt lett hirtelen. Viszont utólag már nem akarja leszidni, nem lenne amúgy se értelme, és most szinte mozdulatlanul vár, amíg visszaérkezik a fiatalabb elf.*
- Kérlek tölts magadnak is nyugodtan. * Int a korsó felé, miközben a sajátjáért nyúl. * És köszönöm. Egészségedre, drága Wymni.
*A bor szokás szerint lágy, és ahogy szájába kerül, körbefuttatja a nyelve körül, kicsit ízlelgeti, mielőtt lenyelné. Próbálja beazonosítani, hogy melyik palackból lehet, de hirtelen nem képes rá.*
- Ez új bor? * Kérdezi érdeklődve, mintha a másik tudná a választ. *
3767. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-29 23:54:46
Üzenet elküldve: 2018-07-29 23:54:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
- Felgyújtom az összes kétes alakot aki megközelíti a házat - * egy pillanatra elsötétül tekintete, felhúzza a dolog, még ha ez csak üres fenyegetés is volt, mert természetesen senkit sem tud felgyújtani puszta kézzel...még. Bár vannak rá nem mágikus eszközök is, amikkel megoldható lenne.
A hirtelen dühe szinte pillanatok alatt foszlik szerte, amikor megtudja az okot, s habár kihallja, hogy testvérét ez mennyire felpaprikázza, valahogy ebben az érzelemeben nem tud vele közösködni. Látta, hogy mire képesek a nemesek, mennyire fenn hordja néhány az orrát, míg mások az utcán éheznek, az igazságtalanság egyértelmű és mindig elszorul tőle a gyomra. Muszáj adnia egy marék aranyat a szakácsnőnek most már, hogy kicsit orvosolja lelkiismeretét. *
- Nem ettem, megvártalak. Szólok is azonnal a szakácsnőnek, hogy tálalhat, ha jól láttam mivel cipekedik akkor sertés lesz, zöldségekkel. Bort is kérsz? - * nem mindig szokta körbeugrálni testvérét, ez olyan szezonális dolog, hol érzi rá a késztetést, hol nem igazán, de most nagyon úgy látja a dolgot, hogy rájuk fér egy kis bor. Ez az éjszaka feszült lesz, mert itt dől el minden, ha jön a nép, akkor éjjel fog jönni. Talán ma a padláson fog strázsát feküdni a lesből, ahonnan látja, ki közelíti meg a ház elejét.
Nem igazán várja meg testvére válaszát, már felpattan és ki is siet a konyhába, hogy szóljon az illetékeseknek, s a kanna bort poharakkal ő maga hozza be, majd tölt ki egy pohárral Dramnak. *
- Fenékig!
- Felgyújtom az összes kétes alakot aki megközelíti a házat - * egy pillanatra elsötétül tekintete, felhúzza a dolog, még ha ez csak üres fenyegetés is volt, mert természetesen senkit sem tud felgyújtani puszta kézzel...még. Bár vannak rá nem mágikus eszközök is, amikkel megoldható lenne.
A hirtelen dühe szinte pillanatok alatt foszlik szerte, amikor megtudja az okot, s habár kihallja, hogy testvérét ez mennyire felpaprikázza, valahogy ebben az érzelemeben nem tud vele közösködni. Látta, hogy mire képesek a nemesek, mennyire fenn hordja néhány az orrát, míg mások az utcán éheznek, az igazságtalanság egyértelmű és mindig elszorul tőle a gyomra. Muszáj adnia egy marék aranyat a szakácsnőnek most már, hogy kicsit orvosolja lelkiismeretét. *
- Nem ettem, megvártalak. Szólok is azonnal a szakácsnőnek, hogy tálalhat, ha jól láttam mivel cipekedik akkor sertés lesz, zöldségekkel. Bort is kérsz? - * nem mindig szokta körbeugrálni testvérét, ez olyan szezonális dolog, hol érzi rá a késztetést, hol nem igazán, de most nagyon úgy látja a dolgot, hogy rájuk fér egy kis bor. Ez az éjszaka feszült lesz, mert itt dől el minden, ha jön a nép, akkor éjjel fog jönni. Talán ma a padláson fog strázsát feküdni a lesből, ahonnan látja, ki közelíti meg a ház elejét.
Nem igazán várja meg testvére válaszát, már felpattan és ki is siet a konyhába, hogy szóljon az illetékeseknek, s a kanna bort poharakkal ő maga hozza be, majd tölt ki egy pohárral Dramnak. *
- Fenékig!
3766. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-29 23:30:54
Üzenet elküldve: 2018-07-29 23:30:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
*Amikor testvére visszakérdez, akkor egyből rá emeli tekintetét, mélyen a szemébe néz.*
~ Vajon tényleg azt hiszi, hogy egy kis lázongás veszélyeztetheti őseink biztonságát?~
*Mivel nem tud önmagának választ adni, ezért inkább Wymninek felel.*
- Nem hiszem, hogy bármi baj lenne velük, de biztosat nem tudhatunk, amíg nem lesz vége az egésznek. De a villa jól őrzött, szinte még egy ostromot is átvészelne. Szerintem inkább könnyebb prédát kerestek. * Fejti ki véleményét, szokásához híven nyersen, és lényegre törően. Mármint, testvérével szokott így beszélni, másokkal soha. Még a szüleivel is figyel, hogy választékos, és mézesmázos legyen minden mondata, csak ilyenkor, ha ketten vannak mondja ki egyszerűen a gondolatait. *
- Nem aggódom, hisz itt vagy. *Mosolyog fáradtan, és tényleg, ha nem találta otthon, lehet, hogy már egyedül gázolna a város felé, koszban és sárban, akár még vérben is. Most viszont óvatosan felnyúl, és megszorítja az aprócska kezet, ami a vállára került. *
- Valóban, emiatt szerencsések vagyunk. De az ilyen zavargások gyakran szülnek hosszabb távban gondolkodó banditákat, és jó alkalom arra is, hogy az ilyenek megtalálják egymást. Nem lepődnék meg, ha portyázók szántanák át a város környékét. * Persze az is lehet, hogy Drameiloten téved, és a városőrség valóban megfékezi a helyzetet, de ebben az elf valahogy nem bízott túlságosan. *
- Nem tudom én se a részleteket, de ha jól értettem, akkor a gazdagok ellen. * A hangjában él, még aki nem ismeri, annak is nyilvánvaló lehet, hogy nehezen fékezi dühét, ahogy ezt a mondatot kimondja. Megcsóválja a fejét. *
- Nem vagy éhes? Vagy ettél, amíg távol voltam? *Kérdezi hirtelen változott, és kedvesen, már-már aggódóan csengő hangon. Nem mintha éhes lenne, inkább a megszokás emlékezteti őt is arra, hogy ilyenkor szoktak étkezni.*
*Amikor testvére visszakérdez, akkor egyből rá emeli tekintetét, mélyen a szemébe néz.*
~ Vajon tényleg azt hiszi, hogy egy kis lázongás veszélyeztetheti őseink biztonságát?~
*Mivel nem tud önmagának választ adni, ezért inkább Wymninek felel.*
- Nem hiszem, hogy bármi baj lenne velük, de biztosat nem tudhatunk, amíg nem lesz vége az egésznek. De a villa jól őrzött, szinte még egy ostromot is átvészelne. Szerintem inkább könnyebb prédát kerestek. * Fejti ki véleményét, szokásához híven nyersen, és lényegre törően. Mármint, testvérével szokott így beszélni, másokkal soha. Még a szüleivel is figyel, hogy választékos, és mézesmázos legyen minden mondata, csak ilyenkor, ha ketten vannak mondja ki egyszerűen a gondolatait. *
- Nem aggódom, hisz itt vagy. *Mosolyog fáradtan, és tényleg, ha nem találta otthon, lehet, hogy már egyedül gázolna a város felé, koszban és sárban, akár még vérben is. Most viszont óvatosan felnyúl, és megszorítja az aprócska kezet, ami a vállára került. *
- Valóban, emiatt szerencsések vagyunk. De az ilyen zavargások gyakran szülnek hosszabb távban gondolkodó banditákat, és jó alkalom arra is, hogy az ilyenek megtalálják egymást. Nem lepődnék meg, ha portyázók szántanák át a város környékét. * Persze az is lehet, hogy Drameiloten téved, és a városőrség valóban megfékezi a helyzetet, de ebben az elf valahogy nem bízott túlságosan. *
- Nem tudom én se a részleteket, de ha jól értettem, akkor a gazdagok ellen. * A hangjában él, még aki nem ismeri, annak is nyilvánvaló lehet, hogy nehezen fékezi dühét, ahogy ezt a mondatot kimondja. Megcsóválja a fejét. *
- Nem vagy éhes? Vagy ettél, amíg távol voltam? *Kérdezi hirtelen változott, és kedvesen, már-már aggódóan csengő hangon. Nem mintha éhes lenne, inkább a megszokás emlékezteti őt is arra, hogy ilyenkor szoktak étkezni.*
3765. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-29 23:14:34
Üzenet elküldve: 2018-07-29 23:14:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
* Kicsit csalódott, hogy Dram nem dobja el az eszét is a mutatványától, pedig sokat dolgozott vele, bő tíz perc volt a megvalósítás, plusz kitervelni is vagy egy-két perc. Máskor talán ezért kicsit megdorgálná bátyát, de a szavai megrendítik, ez komoly téma, komoly beszélgetés lesz. *
- Hogy érted ezt? Atyánkkal lett valami? - * kérdez rá a legnyilvánvalóbbra, ami csak eszébe jut. Nem akarja apja halálát, sem azt, hogy Dram örököljön, mert akkor el fognak menni innen, és már nem csak ketten lesznek, hanem egy csomóan. Nem akar osztozni a bátyján.
Csendesen hallgatja végig az elfet, közben maga is gondolkodik a mai napon, aztán a férfi aggodalmára halványan elmosolyodik és odasétál hozzá, megérintve vállát. *
- Ne aggódj, van B tervem - * lehalkítja hangját míg ezt kijelenti, de nem avatja be pontosan mi is az a terv, mert még gondolkodik rajta, csupán meg akarta vele nyugtatni testvérét és ha oda kerül a sor, hátha már tényleg lesz terve. *
- Bár szerintem nem lesz gond, nagyon kiesünk a város centrumából, a városőrség megfékezi őket időben. - * ellép Dramtól és letelepedik egy székre, feldobva az asztalra lábát. *
- Amúgy mi ellen megy a lázadás? Adók?
* Kicsit csalódott, hogy Dram nem dobja el az eszét is a mutatványától, pedig sokat dolgozott vele, bő tíz perc volt a megvalósítás, plusz kitervelni is vagy egy-két perc. Máskor talán ezért kicsit megdorgálná bátyát, de a szavai megrendítik, ez komoly téma, komoly beszélgetés lesz. *
- Hogy érted ezt? Atyánkkal lett valami? - * kérdez rá a legnyilvánvalóbbra, ami csak eszébe jut. Nem akarja apja halálát, sem azt, hogy Dram örököljön, mert akkor el fognak menni innen, és már nem csak ketten lesznek, hanem egy csomóan. Nem akar osztozni a bátyján.
Csendesen hallgatja végig az elfet, közben maga is gondolkodik a mai napon, aztán a férfi aggodalmára halványan elmosolyodik és odasétál hozzá, megérintve vállát. *
- Ne aggódj, van B tervem - * lehalkítja hangját míg ezt kijelenti, de nem avatja be pontosan mi is az a terv, mert még gondolkodik rajta, csupán meg akarta vele nyugtatni testvérét és ha oda kerül a sor, hátha már tényleg lesz terve. *
- Bár szerintem nem lesz gond, nagyon kiesünk a város centrumából, a városőrség megfékezi őket időben. - * ellép Dramtól és letelepedik egy székre, feldobva az asztalra lábát. *
- Amúgy mi ellen megy a lázadás? Adók?
3764. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-29 22:34:27
Üzenet elküldve: 2018-07-29 22:34:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
* Drameiloten, vagy ahogy testvérkéje emlegeti, "Babapofi" észre sem veszi az ügyes kis bujkálót, de nem is keresi igazán. Viszont nem lepődik meg, amikor a bejárati ajtóban jelenik meg a szólongatott rokon, vagy ha igen, akkor nagyon jól álcázza. *
- Képzeld, lehet lassan örökölni fogok. *Nevet fel, de nem őszinte ez a kacaj, és nem is azért enged meg magának ilyen megnyilvánulást, mert tényleg ez lenne a helyzet, tudja, hogy a családja könnyedén túlél ennél rosszabb eseményeket is.*
- Komolyra fordítva a szót, úgy néz ki, hogy lázadások törtek ki a városban. Sose örültem jobban önkéntes száműzetésünknek, de most nagyon fontos, hogy kerüljük el a helyet, és ne nyissunk ajtót idegeneknek. * Avatja be Wymntert a részletekbe, miközben elégedetten dől hátra. Az tölti el ezzel az érzéssel, hogy húga itthon van, és mellette, mert így legalább szemmel tarthatja, és nem kell aggódnia miatta.*
- Bár most kicsit feszélyezve érzem magam, hogy testőrök nélkül vagyunk itt kint, távol az ismerősöktől. *Teszi még hozzá őszintén, bár valószínűleg a lány az egyetlen, akivel megosztaná ilyesfajta aggályait. Talán ha lenne egy nő az életében... de nem, igazából még vele se. Ez Wymnter privilégiuma.*
- Szerencsések vagyunk, ha elkerül minket a csőcselék dühe. * Sóhajt mélyet, miközben körbenéz az étkezőben, mintha csak most látná először. Valóban nem nézett még így otthonára, sosem kereste azokat a pontokat, ahol könnyedén betörhetnek, rajtuk üthetnek. Az egész lehetőség olyan távolinak tűnt, ki akarna kirabolni egy Sayquevest. *
* Drameiloten, vagy ahogy testvérkéje emlegeti, "Babapofi" észre sem veszi az ügyes kis bujkálót, de nem is keresi igazán. Viszont nem lepődik meg, amikor a bejárati ajtóban jelenik meg a szólongatott rokon, vagy ha igen, akkor nagyon jól álcázza. *
- Képzeld, lehet lassan örökölni fogok. *Nevet fel, de nem őszinte ez a kacaj, és nem is azért enged meg magának ilyen megnyilvánulást, mert tényleg ez lenne a helyzet, tudja, hogy a családja könnyedén túlél ennél rosszabb eseményeket is.*
- Komolyra fordítva a szót, úgy néz ki, hogy lázadások törtek ki a városban. Sose örültem jobban önkéntes száműzetésünknek, de most nagyon fontos, hogy kerüljük el a helyet, és ne nyissunk ajtót idegeneknek. * Avatja be Wymntert a részletekbe, miközben elégedetten dől hátra. Az tölti el ezzel az érzéssel, hogy húga itthon van, és mellette, mert így legalább szemmel tarthatja, és nem kell aggódnia miatta.*
- Bár most kicsit feszélyezve érzem magam, hogy testőrök nélkül vagyunk itt kint, távol az ismerősöktől. *Teszi még hozzá őszintén, bár valószínűleg a lány az egyetlen, akivel megosztaná ilyesfajta aggályait. Talán ha lenne egy nő az életében... de nem, igazából még vele se. Ez Wymnter privilégiuma.*
- Szerencsések vagyunk, ha elkerül minket a csőcselék dühe. * Sóhajt mélyet, miközben körbenéz az étkezőben, mintha csak most látná először. Valóban nem nézett még így otthonára, sosem kereste azokat a pontokat, ahol könnyedén betörhetnek, rajtuk üthetnek. Az egész lehetőség olyan távolinak tűnt, ki akarna kirabolni egy Sayquevest. *
3763. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-29 22:19:39
Üzenet elküldve: 2018-07-29 22:19:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
* Közeledik egy pont, egy nagyon ismerős pont a többi unott, idegen, poros pont között. Ez a pont különleges számára, hozzá jön, ide. A lesről amit a ház padlásán alakított ki a legnagyobb titokban feláll és kiegyenesedik, már fél órája ott hasal és nézi az embereket. Szereti ezt csinálni, megfigyelni másokat. Mindenkit ismer az utcából meg a fél rokonságukat, de most csak egy ember érdekli, vagyis elf, a bátyja. Örül neki, mert lassan kezdi felemészteni az unalom, ennek a nagy háznak az összes zugát felfedezte már az évek alatt, úgy ismeri, mint a tenyerét, tehát sok újat nem tud adni neki. A gyakorlásai is megvolt mára, sétálni is elment egy kisebb körre, tehát már mindent teljesen kimaxolt, csak a bátyja marad hátra.
Lekocog a lépcsőn, még mielőtt bejönne Drameiloten, majd beszökell a bejárati ajtó mögé, hogy ha majd kinyílik az ajtó elrejtse őt. Imád bujkálni, mert izgalmas, mint egy nagy játék.
Visszatartja a lélegzetét és vár. Már hallja a lépteket, aztán a kilincsre csúsztatott ujjakat, a zár kattanását, s az ajtó kitárul. Olyan kicsire húzza magát, amennyire csak tudja, hogy ne érje el őt a kinyíló tárgy. Most nem szabad kilesnie, bármennyire is akar, mert lebukhat. Testvére az ő nevét kiáltja, ajkába harap, de a vigyor kiül szájára.
Lekerül a kabát, a ruha csörgése elárulja, aztán jön a cipő. *
~ Gyerünk, siess már ~ * sürgeti fejben. Majd végre hallja ahogy testvére átlép az étkezőbe. Elégedetten kisurran az ajtó mögül, a falhoz simulva, vagy minél közelebb maradva hozzá, lévén, hogy tele van pakolva kacatokkal, hogy aztán megálljon a két szobát összekötő ajtóban és nekidőljön karba font kézzel.*
- Mi újs' Babapofi? - * vigyorodik el. Tekintete csillog az izgalomtól, ahogy várja a reakciót, hogy testvére meglepődik-e azon, hogy mögüle érkezett.*
A hozzászólás írója (Wymnter Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.29 22:19:56
* Közeledik egy pont, egy nagyon ismerős pont a többi unott, idegen, poros pont között. Ez a pont különleges számára, hozzá jön, ide. A lesről amit a ház padlásán alakított ki a legnagyobb titokban feláll és kiegyenesedik, már fél órája ott hasal és nézi az embereket. Szereti ezt csinálni, megfigyelni másokat. Mindenkit ismer az utcából meg a fél rokonságukat, de most csak egy ember érdekli, vagyis elf, a bátyja. Örül neki, mert lassan kezdi felemészteni az unalom, ennek a nagy háznak az összes zugát felfedezte már az évek alatt, úgy ismeri, mint a tenyerét, tehát sok újat nem tud adni neki. A gyakorlásai is megvolt mára, sétálni is elment egy kisebb körre, tehát már mindent teljesen kimaxolt, csak a bátyja marad hátra.
Lekocog a lépcsőn, még mielőtt bejönne Drameiloten, majd beszökell a bejárati ajtó mögé, hogy ha majd kinyílik az ajtó elrejtse őt. Imád bujkálni, mert izgalmas, mint egy nagy játék.
Visszatartja a lélegzetét és vár. Már hallja a lépteket, aztán a kilincsre csúsztatott ujjakat, a zár kattanását, s az ajtó kitárul. Olyan kicsire húzza magát, amennyire csak tudja, hogy ne érje el őt a kinyíló tárgy. Most nem szabad kilesnie, bármennyire is akar, mert lebukhat. Testvére az ő nevét kiáltja, ajkába harap, de a vigyor kiül szájára.
Lekerül a kabát, a ruha csörgése elárulja, aztán jön a cipő. *
~ Gyerünk, siess már ~ * sürgeti fejben. Majd végre hallja ahogy testvére átlép az étkezőbe. Elégedetten kisurran az ajtó mögül, a falhoz simulva, vagy minél közelebb maradva hozzá, lévén, hogy tele van pakolva kacatokkal, hogy aztán megálljon a két szobát összekötő ajtóban és nekidőljön karba font kézzel.*
- Mi újs' Babapofi? - * vigyorodik el. Tekintete csillog az izgalomtól, ahogy várja a reakciót, hogy testvére meglepődik-e azon, hogy mögüle érkezett.*
A hozzászólás írója (Wymnter Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.29 22:19:56
3762. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-29 21:37:14
Üzenet elküldve: 2018-07-29 21:37:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
*Drameiloten fáradtan lépi át szerény kis házának küszöbét. Na nem mintha szerénykednie kellene miatta, annyira azért nincs rossz állapotban az épület. Bár kívülről nem tűnik túl különlegesnek - ha azt nem számoljuk ide, hogy messze kétszer akkora, mint a környéken bármelyik vetélytársa, és hibát se találhatna rajta a szemlélődő, még ha reggeltől estig keresné is. Ezzel eléggé kitűnik a többi környékbeli ház közül, de díszítését tekintve elég visszafogott kis laknak mondhatjuk, ha szeretnénk. A fa, amiből épült csillog a lakktól, amit gondosan oszlattak el az anyagon, hogy időtálló legyen az alkotás. Körülötte szépen gondozott virágok dobták fel a hangulatot, bár nem viszik ezt sem túlzásban, még az igényesség határain belül találhatjuk a növényi díszítést. Belül már annál inkább csodálkozhatna a szemlélődő, de Drameiloten nem tesz ilyesmit. Miért is tenné, hiszen már évek óta itt lakik fiatalabb lánytestvérével, akit röviden húgocskának is hívhatunk. Itt már otthonosan berendezett, már-már zsúfolttá téve a bejárati szobát sorakoztak a szekrények, akasztók, egy kiállított lovagi vértezet, és néhány festmény. A fal mellett erre kijelölt helyeken gyertyák világítják meg a helyiséget. *
- Wymni! * Kiabál, miközben a kabátját az akasztóra akasztja, bár nem szokása. Mármint kiabálni, a ruhákat szereti a helyén tudni.*
- Híreim vannak, gyere és mesélek! * Teszi még hozzá nevéhez nem illő hangerősséggel, miközben megszabadul a cipőjétől is, és egyszerű papucsba bújtatja arra méltó lábait. Egyből az étkező felé indul, ott kívánja a részleteket megosztani a fiatalabb Sayquevesszel. Ha testvére nem siet, és miért is tenné, akkor addig helyet foglal az asztalfőn, sőt, még gyertyákat is gyújt, amik valamiért nem égnek idebent. Lehet, hogy takarékossági okokból, majd meg kell néznie, hogy miképp áll a gyertyakészletük. *
- Gyere már, ha mondom! * Teszi hozzá, ha még mindig se híre, se hamva Wymnternek. *
A hozzászólást Zeratul (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.08.01 03:35:37, a következő indokkal:
Múlt idő keveredett bele.
*Drameiloten fáradtan lépi át szerény kis házának küszöbét. Na nem mintha szerénykednie kellene miatta, annyira azért nincs rossz állapotban az épület. Bár kívülről nem tűnik túl különlegesnek - ha azt nem számoljuk ide, hogy messze kétszer akkora, mint a környéken bármelyik vetélytársa, és hibát se találhatna rajta a szemlélődő, még ha reggeltől estig keresné is. Ezzel eléggé kitűnik a többi környékbeli ház közül, de díszítését tekintve elég visszafogott kis laknak mondhatjuk, ha szeretnénk. A fa, amiből épült csillog a lakktól, amit gondosan oszlattak el az anyagon, hogy időtálló legyen az alkotás. Körülötte szépen gondozott virágok dobták fel a hangulatot, bár nem viszik ezt sem túlzásban, még az igényesség határain belül találhatjuk a növényi díszítést. Belül már annál inkább csodálkozhatna a szemlélődő, de Drameiloten nem tesz ilyesmit. Miért is tenné, hiszen már évek óta itt lakik fiatalabb lánytestvérével, akit röviden húgocskának is hívhatunk. Itt már otthonosan berendezett, már-már zsúfolttá téve a bejárati szobát sorakoztak a szekrények, akasztók, egy kiállított lovagi vértezet, és néhány festmény. A fal mellett erre kijelölt helyeken gyertyák világítják meg a helyiséget. *
- Wymni! * Kiabál, miközben a kabátját az akasztóra akasztja, bár nem szokása. Mármint kiabálni, a ruhákat szereti a helyén tudni.*
- Híreim vannak, gyere és mesélek! * Teszi még hozzá nevéhez nem illő hangerősséggel, miközben megszabadul a cipőjétől is, és egyszerű papucsba bújtatja arra méltó lábait. Egyből az étkező felé indul, ott kívánja a részleteket megosztani a fiatalabb Sayquevesszel. Ha testvére nem siet, és miért is tenné, akkor addig helyet foglal az asztalfőn, sőt, még gyertyákat is gyújt, amik valamiért nem égnek idebent. Lehet, hogy takarékossági okokból, majd meg kell néznie, hogy miképp áll a gyertyakészletük. *
- Gyere már, ha mondom! * Teszi hozzá, ha még mindig se híre, se hamva Wymnternek. *
A hozzászólást Zeratul (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.08.01 03:35:37, a következő indokkal:
Múlt idő keveredett bele.
3761. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-29 21:16:14
Üzenet elküldve: 2018-07-29 21:16:14
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*Nem lenne hiba barátságtalansággal vádolni, ez az egyik fegyvere például az olyan kínos beszélgetések ellen, amilyenné ez is kezd válni, azon kívül segít megtartani mindenkitől a biztonságos három lépés távolságot. Nő benne a feszültség, amiért kerülgetik a múltját, de ahelyett, hogy egy ingerültebb nemleges választ adna, vagy leállítaná a témát, eltolja a figyelmet délebbre. Mármint a térképen.*
- A kikötőben egyszer jártam már. Láttam a tengert. És a számtalan hajót.
*Az emlékkép a csillogó hullámokról és a fehér vitorlákról, a sós illatú szél erejéről enyhít indulatain. De nem annyira, mint máskor.*
- Voltál már ott?
*Próbálja ott tartani az érdeklődést, mert nem fogja tudni még egyszer kíméletesen hárítani, ha visszakanyarodnak oda, ahová nem enged belesni.
Azt remélte, Isq érteni fogja zseniális célzását önmagára, mint fő ápoltra, és visszafogott humora kissé megcsillanhat, ám ugyebár a jó viccek elmeséléséhez, vagy inkább a viccek jó elmeséléséhez elengedhetetlen a megfelelő humorérzék, aminek híján van. Lemondón ereszti ki a levegőt.*
- Például.
*Röviden eltöpreng, milyen lehetett a gyógyító mellett felnőni. Vajon ennek köszönhetően lett Isq ilyen nyílt és kedélyes? Éppen az ő ellentéte. Beszélgetésük hűen tükrözi, ki a társasági figura, és ki az, aki csak komor visszhang. Néha még el is nyeli a választ.
Haragja inkább önmaga ellen irányul, de bosszantja, hogy elnézést kérnek tőle. Már bánja, hogy felhozta azt a titoktartást, ott ment félre minden. Tulajdonképpen gyerekes dolog volt tőle. Miért ne vállalhatta volna fel, hogy iránymutatást kap? A társa is megtenné. Sóhajt egyet, hogy kieressze a feszültség nagy részét a mellkasából. De érzi, hogy a másikat bántja a dolog, amiért így reagált, ezért erőt vesz magán, és viszonozza a komoly tekintetet.*
- Isq, nem haragszom rád azért, amit mondtál.
*Bár a tekintete még indulatos, ezt megpróbálja őszintén mondani. Szeretné jobban megvilágítani, hogy mi bántotta, de rájön, hogy ahhoz ki kellene tárulkoznia, és az imént éppen ezt bánta meg. Nem, ennél többet nem fog mondani erről. Lehunyja a szemét és vesz még egy mély levegőt. Eltűnnek szemöldökéből a ráncok, mikor újra felnéz.*
- Igazad van. Köthetnénk üzletet. De fél nap alatt nem sokat tudnék neked tanítani. Nem volna becsületes. Én pedig meg tudom oldani egyedül. Majd inkább legközelebb. Ha több időnk lesz.
*A fáradtság őt is bágyasztja, veszélyesen későre kezd járni. Nyugtalanul néz körbe a tűz fénykörén túl.*
- Már itt kellene lennie... ha nem érkezik meg hamarosan a társam, utána kell néznem. Te nyugodtan maradj itt. Legalább tudni fogja, hogy a közelben vagyok, ha idejön.
*Valamit azonban még meg akar kérdezni. Kissé félrebillenti a fejét.*
- Addig is... mit szólnál egy esti meséhez?
*Nem biztos benne, hogy a célzás ezúttal működne-e, ha az előbb sem sikerült, ezért inkább világossá teszi.*
- Elmondod az Észak Reménye történetét?
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*Nem lenne hiba barátságtalansággal vádolni, ez az egyik fegyvere például az olyan kínos beszélgetések ellen, amilyenné ez is kezd válni, azon kívül segít megtartani mindenkitől a biztonságos három lépés távolságot. Nő benne a feszültség, amiért kerülgetik a múltját, de ahelyett, hogy egy ingerültebb nemleges választ adna, vagy leállítaná a témát, eltolja a figyelmet délebbre. Mármint a térképen.*
- A kikötőben egyszer jártam már. Láttam a tengert. És a számtalan hajót.
*Az emlékkép a csillogó hullámokról és a fehér vitorlákról, a sós illatú szél erejéről enyhít indulatain. De nem annyira, mint máskor.*
- Voltál már ott?
*Próbálja ott tartani az érdeklődést, mert nem fogja tudni még egyszer kíméletesen hárítani, ha visszakanyarodnak oda, ahová nem enged belesni.
Azt remélte, Isq érteni fogja zseniális célzását önmagára, mint fő ápoltra, és visszafogott humora kissé megcsillanhat, ám ugyebár a jó viccek elmeséléséhez, vagy inkább a viccek jó elmeséléséhez elengedhetetlen a megfelelő humorérzék, aminek híján van. Lemondón ereszti ki a levegőt.*
- Például.
*Röviden eltöpreng, milyen lehetett a gyógyító mellett felnőni. Vajon ennek köszönhetően lett Isq ilyen nyílt és kedélyes? Éppen az ő ellentéte. Beszélgetésük hűen tükrözi, ki a társasági figura, és ki az, aki csak komor visszhang. Néha még el is nyeli a választ.
Haragja inkább önmaga ellen irányul, de bosszantja, hogy elnézést kérnek tőle. Már bánja, hogy felhozta azt a titoktartást, ott ment félre minden. Tulajdonképpen gyerekes dolog volt tőle. Miért ne vállalhatta volna fel, hogy iránymutatást kap? A társa is megtenné. Sóhajt egyet, hogy kieressze a feszültség nagy részét a mellkasából. De érzi, hogy a másikat bántja a dolog, amiért így reagált, ezért erőt vesz magán, és viszonozza a komoly tekintetet.*
- Isq, nem haragszom rád azért, amit mondtál.
*Bár a tekintete még indulatos, ezt megpróbálja őszintén mondani. Szeretné jobban megvilágítani, hogy mi bántotta, de rájön, hogy ahhoz ki kellene tárulkoznia, és az imént éppen ezt bánta meg. Nem, ennél többet nem fog mondani erről. Lehunyja a szemét és vesz még egy mély levegőt. Eltűnnek szemöldökéből a ráncok, mikor újra felnéz.*
- Igazad van. Köthetnénk üzletet. De fél nap alatt nem sokat tudnék neked tanítani. Nem volna becsületes. Én pedig meg tudom oldani egyedül. Majd inkább legközelebb. Ha több időnk lesz.
*A fáradtság őt is bágyasztja, veszélyesen későre kezd járni. Nyugtalanul néz körbe a tűz fénykörén túl.*
- Már itt kellene lennie... ha nem érkezik meg hamarosan a társam, utána kell néznem. Te nyugodtan maradj itt. Legalább tudni fogja, hogy a közelben vagyok, ha idejön.
*Valamit azonban még meg akar kérdezni. Kissé félrebillenti a fejét.*
- Addig is... mit szólnál egy esti meséhez?
*Nem biztos benne, hogy a célzás ezúttal működne-e, ha az előbb sem sikerült, ezért inkább világossá teszi.*
- Elmondod az Észak Reménye történetét?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579