Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 264 (5261. - 5280. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5280. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-17 01:26:03
Üzenet elküldve: 2019-06-17 01:26:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nappal később//
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Ahseela, Roth//
*A kopasz óriás szintén visszautasítja a kupa bort, amit Ahseela picit megmosolyog, és már nem érzi magát olyan kellemetlenül, hogy csak ő nem borozgat most a többiekkel. Pycta alkohol fogyasztási szokásait nem ismeri.*
- Akkor egészségetekre! – *Emeli pohárköszöntősen a magasba teás bőrtömlőjét, majd jót kortyol belőle.
Monsotor is szóban megerősíti dolgos, segédkező szándékait*
- Pompás. Szerintem a fa karámot fejezzük be előbb, hogy biztos helyük legyen az állatoknak, utána az itatót. – *Feleli az óriásnak.
Lyzendra röviden helybenhagyja a felhozott érveit, és kompromisszumként megszületik a döntés, miszerint a későbbiekben az itatáshoz és az öntözéshez kialakítható egy zsilipes vizesárok.*
- Rendben nővérem, akkor úgy lesz. Köszönöm, hogy megfontoltad az ötletemet.
*A maszkos fiút mindenki jól megnézi magának, aki röviden be is mutatkozik, de a druida lány csak csendesen hallgatja, mivel láthatóan Umonnak már gondja van rá, és Roth is vele elegyedik szóba, a kis történetéhez sem fűz véleményt. Ahseela azt is elengedi a füle mellett, hogy az álarcos ifjú nem válaszolt neki, nem szívesen kötözködik ilyen dolgokon, ha nem akar vele valaki kommunikálni, hát senkinek nem kell úgy tennie. Akkor sem szól, amikor Umon felhívja erre a figyelmet, csak egy sokatmondó felemás pillantással méltatja a jövevényt. Ha az istenek, a sors és az idő úgy akarja, akkor úgy is kiderül az ismeretlen kiléte. Azonban, amikor a fiú eléjük tárja bőrtelen külsejét, nem tudja, hogy mit is mondjon, de nem is szeretne ítélkezni, meghagyja ezt a problémát a többieknek.
Ahseela hite szerint, ami másoknak ugyancsak naivitásnak tűnhet, de még mindig hiszi, hogy senki nem születik eredendően rossznak vagy jónak, mindenki képes a jellemfejlődésre, de a környezet befolyásától sok minden függ.
Az íjász szőkeség ekkor említi meg a bibliotékára valót, amire felcsillannak az elf lány csókaszemei. A Testvériségben is sokszor illették a könyvmoly gúnynévvel, de valahogy ez sosem zavarta.*
- Ah, a könyvek… igen, tudom, hogy figyelemre méltó gyűjteményetek van. – *Ahseelának már volt szerencséje átnézni a szekérrakományt, amikor Pyctáék megérkeztek a táborba, az amoni útjuk előtt.*
- Szóval, Umonnál, értem. Mindenképpen felkeresem majd ez ügyben. – *Feleli bólintva, majd Lyz további információkat is megoszt vele, a tornyokba szánt harangokról, és hogy egy új, egyedi íjat is beszerezne. A druida lány figyelmesen hallgatja és csak egy halk hümmentéssel szakítja félbe az íjász szőkeséget.*
~ Hrotgaar mester. Még nem hallottam róla. ~
*Ahseela még soha nem járt Thargiában. Rubiliánba pedig nem jutott el a neves kovácsmester híre. A Füvek városának női kovácsa van, akire az elf lány mindig álmélkodva tekintett. Mindig ő járt a ménesbe körmölni, patkolni a lovakat. Sose értette, hogy bír ilyen nehéz fizikai munkát végezni. Egyszer segített is neki az egyik nehezen kezelhető ló patkolásánál. A nagy, öles fogóját is alig bírta el. Ahseela útra kelése előtt úgy hallotta, hogy fegyverkovácsolást is szeretne tanulni. Azóta sajnos, nem tudja mi lett vele.
Csak megértően bólintani tud az elf szőkeség által elmondottakra, mivel Ahseela is úgy véli a haragöntés kétségtelenül kovácsmunka, ő pedig a jelenlegi tudásával és fizikumával legfeljebb csak szélcsengőt tudna készíteni, azzal pedig nem sokra mennének a falu őrei. Önkéntelenül is kattogni kezd az agya a problémán, hogyan lehetne megoldani. Pillantása a köpcös óriásra vetül, és azon gondolkozik, lehet a könyvekben találna a harangöntésről valamit. Azt tudja, hogy rézből öntik egy formába a harangokat, de nyilván nem ilyen egyszerű a dolog. Hiszen nagyon magas hőfok kell, hogy a réz megolvadjon, ahhoz pedig nyilván kemence szükséges. És honnan szereznének be rezet? Elmélkedése közben ujjával piszkálja orra alatt a felső ajkát, de aztán elhessegeti a gondolatot, hogy nem kell neki mindenkinek a dolgába beleütnie az orrát. Nyilván, jobban jár Pycta és Lyz is, ha egy szakavatott kovácsmesterre bízzák a dolgot.*
- Vigyázzatok magatokra és az Erdőszellem óvjon benneteket! Térjetek vissza hamar. – *Röviden biccent feléjük.*
- Jó munkát nektek is. – *Int a kocsmaépítők felé, aztán a kopasz óriáshoz fordul.*
- Akkor megyünk Monsotor? Lássunk neki mi is a munkának. – *Int fejével a folyópart felé.*
~ Hol is kezdjük? ~
*Ahseela sétálva megindul a kötélkarámhoz, közben visszakötözi a derekára a tömlőjét, megigazítja a vállán a hátizsákját.*
~ A karám és az itató után, megfőzöm a vacsorát. ~
- Nagy segítség lenne, ha feldarabolnád, legallyaznád a fát, karámfákat kialakítva. Én hordok kavicsot a folyópartról az alapozáshoz, aztán majd kiássuk a karámfák gödreit. Mit gondolsz?
*Az elf lány úgy véli, hogy az óriással, ügyesen összefognak tudni dolgozni, és egy-kettőre elkészülnek a karámmal és az itatóval is. A későbbiekben még egy istállót is felhúzhatnak, persze csak a lombházak és főépület befejezése után.*
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Ahseela, Roth//
*A kopasz óriás szintén visszautasítja a kupa bort, amit Ahseela picit megmosolyog, és már nem érzi magát olyan kellemetlenül, hogy csak ő nem borozgat most a többiekkel. Pycta alkohol fogyasztási szokásait nem ismeri.*
- Akkor egészségetekre! – *Emeli pohárköszöntősen a magasba teás bőrtömlőjét, majd jót kortyol belőle.
Monsotor is szóban megerősíti dolgos, segédkező szándékait*
- Pompás. Szerintem a fa karámot fejezzük be előbb, hogy biztos helyük legyen az állatoknak, utána az itatót. – *Feleli az óriásnak.
Lyzendra röviden helybenhagyja a felhozott érveit, és kompromisszumként megszületik a döntés, miszerint a későbbiekben az itatáshoz és az öntözéshez kialakítható egy zsilipes vizesárok.*
- Rendben nővérem, akkor úgy lesz. Köszönöm, hogy megfontoltad az ötletemet.
*A maszkos fiút mindenki jól megnézi magának, aki röviden be is mutatkozik, de a druida lány csak csendesen hallgatja, mivel láthatóan Umonnak már gondja van rá, és Roth is vele elegyedik szóba, a kis történetéhez sem fűz véleményt. Ahseela azt is elengedi a füle mellett, hogy az álarcos ifjú nem válaszolt neki, nem szívesen kötözködik ilyen dolgokon, ha nem akar vele valaki kommunikálni, hát senkinek nem kell úgy tennie. Akkor sem szól, amikor Umon felhívja erre a figyelmet, csak egy sokatmondó felemás pillantással méltatja a jövevényt. Ha az istenek, a sors és az idő úgy akarja, akkor úgy is kiderül az ismeretlen kiléte. Azonban, amikor a fiú eléjük tárja bőrtelen külsejét, nem tudja, hogy mit is mondjon, de nem is szeretne ítélkezni, meghagyja ezt a problémát a többieknek.
Ahseela hite szerint, ami másoknak ugyancsak naivitásnak tűnhet, de még mindig hiszi, hogy senki nem születik eredendően rossznak vagy jónak, mindenki képes a jellemfejlődésre, de a környezet befolyásától sok minden függ.
Az íjász szőkeség ekkor említi meg a bibliotékára valót, amire felcsillannak az elf lány csókaszemei. A Testvériségben is sokszor illették a könyvmoly gúnynévvel, de valahogy ez sosem zavarta.*
- Ah, a könyvek… igen, tudom, hogy figyelemre méltó gyűjteményetek van. – *Ahseelának már volt szerencséje átnézni a szekérrakományt, amikor Pyctáék megérkeztek a táborba, az amoni útjuk előtt.*
- Szóval, Umonnál, értem. Mindenképpen felkeresem majd ez ügyben. – *Feleli bólintva, majd Lyz további információkat is megoszt vele, a tornyokba szánt harangokról, és hogy egy új, egyedi íjat is beszerezne. A druida lány figyelmesen hallgatja és csak egy halk hümmentéssel szakítja félbe az íjász szőkeséget.*
~ Hrotgaar mester. Még nem hallottam róla. ~
*Ahseela még soha nem járt Thargiában. Rubiliánba pedig nem jutott el a neves kovácsmester híre. A Füvek városának női kovácsa van, akire az elf lány mindig álmélkodva tekintett. Mindig ő járt a ménesbe körmölni, patkolni a lovakat. Sose értette, hogy bír ilyen nehéz fizikai munkát végezni. Egyszer segített is neki az egyik nehezen kezelhető ló patkolásánál. A nagy, öles fogóját is alig bírta el. Ahseela útra kelése előtt úgy hallotta, hogy fegyverkovácsolást is szeretne tanulni. Azóta sajnos, nem tudja mi lett vele.
Csak megértően bólintani tud az elf szőkeség által elmondottakra, mivel Ahseela is úgy véli a haragöntés kétségtelenül kovácsmunka, ő pedig a jelenlegi tudásával és fizikumával legfeljebb csak szélcsengőt tudna készíteni, azzal pedig nem sokra mennének a falu őrei. Önkéntelenül is kattogni kezd az agya a problémán, hogyan lehetne megoldani. Pillantása a köpcös óriásra vetül, és azon gondolkozik, lehet a könyvekben találna a harangöntésről valamit. Azt tudja, hogy rézből öntik egy formába a harangokat, de nyilván nem ilyen egyszerű a dolog. Hiszen nagyon magas hőfok kell, hogy a réz megolvadjon, ahhoz pedig nyilván kemence szükséges. És honnan szereznének be rezet? Elmélkedése közben ujjával piszkálja orra alatt a felső ajkát, de aztán elhessegeti a gondolatot, hogy nem kell neki mindenkinek a dolgába beleütnie az orrát. Nyilván, jobban jár Pycta és Lyz is, ha egy szakavatott kovácsmesterre bízzák a dolgot.*
- Vigyázzatok magatokra és az Erdőszellem óvjon benneteket! Térjetek vissza hamar. – *Röviden biccent feléjük.*
- Jó munkát nektek is. – *Int a kocsmaépítők felé, aztán a kopasz óriáshoz fordul.*
- Akkor megyünk Monsotor? Lássunk neki mi is a munkának. – *Int fejével a folyópart felé.*
~ Hol is kezdjük? ~
*Ahseela sétálva megindul a kötélkarámhoz, közben visszakötözi a derekára a tömlőjét, megigazítja a vállán a hátizsákját.*
~ A karám és az itató után, megfőzöm a vacsorát. ~
- Nagy segítség lenne, ha feldarabolnád, legallyaznád a fát, karámfákat kialakítva. Én hordok kavicsot a folyópartról az alapozáshoz, aztán majd kiássuk a karámfák gödreit. Mit gondolsz?
*Az elf lány úgy véli, hogy az óriással, ügyesen összefognak tudni dolgozni, és egy-kettőre elkészülnek a karámmal és az itatóval is. A későbbiekben még egy istállót is felhúzhatnak, persze csak a lombházak és főépület befejezése után.*
5279. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-16 23:30:28
Üzenet elküldve: 2019-06-16 23:30:28
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Úton újra//
- Nincs az a kecskesajt, ami ennyi idő alatt megérik!
*Feleli Thim vidáman. Luninarinak jól áll, hogy a természet törvényeiért is képes "elvinni a balhét", de inkább elszomorítja ez a lihanechi elfet.
~ Fog még változni, ha ebben a családban marad.~
Jelenti ki gondolatban, önmaga megnyugtatására. Még nem járnak messze, mikor kedves útitársa felveti, hogy talán Thim szívesebben maradt volna otthon.*
- Meghoztam a döntésem. Sok mindent szeretnék, de a legjobban azt bánnám, ha hagynálak egyedül elmenni. Így lesz a legjobb. Szükséged van a Mágustoronyra, nekünk pedig szükségünk van rád.
*Kellemesen megborzong, mikor kimondja, hogy "nekünk", ezzel önmagát is a közösségbe sorolva. Néhány pillanattal korábban ugyanezt érezte, az "otthon" szó hallatán. Kissé idegen még számára ez a jó érzés. Annyira, hogy meg sem tud birkózni vele azonnal. Igyekszik egy kicsit más dolgokra figyelni, mint például a hajnali levegő, ami tiszta és hűvös. Jó érzés ébren lenni ilyen korán, mert a természet még csak most ébredezik és ők tanúi lehetnek ennek.
Luninari sok fontos dolgot megoszt Thimmel. Súlyos dolgokat, nagy terveket. Thim úgy érzi jó, ha megjegyzi amit hall. Az elf lány életében kulcs kérdések ezek.*
- Szívesen hallgatlak. Szerintem Lauren is tudja, hogy nagyon szereted. Visszavár téged... minket. Ezért leszünk óvatosak, bármi történjen.
*Jól tudja, feltűnő volt a levegővételnyi kihagyás. Szerette volna elhinni, hogy neki nincsenek kétségei, de eltökélt abban, amit eltervezett. Vigyáz Luninarira és a támasza lesz, ha a lány igényli.*
- Nincs az a kecskesajt, ami ennyi idő alatt megérik!
*Feleli Thim vidáman. Luninarinak jól áll, hogy a természet törvényeiért is képes "elvinni a balhét", de inkább elszomorítja ez a lihanechi elfet.
~ Fog még változni, ha ebben a családban marad.~
Jelenti ki gondolatban, önmaga megnyugtatására. Még nem járnak messze, mikor kedves útitársa felveti, hogy talán Thim szívesebben maradt volna otthon.*
- Meghoztam a döntésem. Sok mindent szeretnék, de a legjobban azt bánnám, ha hagynálak egyedül elmenni. Így lesz a legjobb. Szükséged van a Mágustoronyra, nekünk pedig szükségünk van rád.
*Kellemesen megborzong, mikor kimondja, hogy "nekünk", ezzel önmagát is a közösségbe sorolva. Néhány pillanattal korábban ugyanezt érezte, az "otthon" szó hallatán. Kissé idegen még számára ez a jó érzés. Annyira, hogy meg sem tud birkózni vele azonnal. Igyekszik egy kicsit más dolgokra figyelni, mint például a hajnali levegő, ami tiszta és hűvös. Jó érzés ébren lenni ilyen korán, mert a természet még csak most ébredezik és ők tanúi lehetnek ennek.
Luninari sok fontos dolgot megoszt Thimmel. Súlyos dolgokat, nagy terveket. Thim úgy érzi jó, ha megjegyzi amit hall. Az elf lány életében kulcs kérdések ezek.*
- Szívesen hallgatlak. Szerintem Lauren is tudja, hogy nagyon szereted. Visszavár téged... minket. Ezért leszünk óvatosak, bármi történjen.
*Jól tudja, feltűnő volt a levegővételnyi kihagyás. Szerette volna elhinni, hogy neki nincsenek kétségei, de eltökélt abban, amit eltervezett. Vigyáz Luninarira és a támasza lesz, ha a lány igényli.*
5278. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-16 22:05:17
Üzenet elküldve: 2019-06-16 22:05:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nappal később//
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Ahseela, Roth//
*Rothnak nincs könnyű dolga, annak ellenére, hogy igazat beszél és békés szándékkal érkezik. Külseje minden bizonnyal felkelthet erős bizalmatlanságot, amit azonnal megtapasztal. Nincs miért titkolóznia. Fényt derít erre a furcsa maskarára.
Az italra való meghívást örömmel elfogadja, de mielőtt még ihatna, Umon feltételezéseire, a vágott szemű elf és, vélhetőleg, a vezetőjük aggodalmaira kell meggyőző választ adnia.
Közelebb lép Umonhoz és a vezér elfhez, majd így szól.*
-Köszönöm az italt. Bocsássatok meg ezen jelmez miatt, nyomós okom van rá, hogy viseljem, de semmi esetre sem hordozok kórságot magammal.
*Közben a szőke elf nőstény és a vezér elf hím, instrukciókat intéz a csapat tagjainak, nyilván az építkezésekkel kapcsolatban, mert Roth látja, hogy nagy munka folyik itt, Mil'Ochassban. Majd utóbbi kettő sarkon fordulva eltávoznak, Umon hagyva főnökként a terepen. Feltűnik Rothnak az elf hím ellentmondást nem tűrő és egyelőre bizalmatlan tekintete, amint Umonhoz szól, bizonyára Rothtal kapcsolatosan. Miután a két elf eltávoznak, Roth bizonyítandó, Umonhoz szól.*
-Tintás! Engedd meg, hogy megmutassam, miért van rajtam ez a gönc.
*Az ott maradottak is jól láthatják a következő jelenetet. Roth megköszörüli a torkát, mintha mondani akarna valamit, pedig csak az izgatottságát igyekszik legyűrni, majd bal kezével megfogja jobbján levő gyolcsot és szépen letekeri. Amit most láthatnak Umon és társai, az szinte felfoghatatlan. Erek, inak, izmok láthatóak a kezén, jobban mondva a bőre helyén. Ha ez nem volna elég, Roth a maszkját is leveszi és elébük tárulkozhat a meztelen igazság, hogy Rothnak látszatra nincs vagy inkább csak átlátszó a bőre. Ez igen ijesztő lehet, az arcán, izmok, inak, csont, szemhéjtalan szemgolyók merednek Umonékra.*
-A bőröm.
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Ahseela, Roth//
*Rothnak nincs könnyű dolga, annak ellenére, hogy igazat beszél és békés szándékkal érkezik. Külseje minden bizonnyal felkelthet erős bizalmatlanságot, amit azonnal megtapasztal. Nincs miért titkolóznia. Fényt derít erre a furcsa maskarára.
Az italra való meghívást örömmel elfogadja, de mielőtt még ihatna, Umon feltételezéseire, a vágott szemű elf és, vélhetőleg, a vezetőjük aggodalmaira kell meggyőző választ adnia.
Közelebb lép Umonhoz és a vezér elfhez, majd így szól.*
-Köszönöm az italt. Bocsássatok meg ezen jelmez miatt, nyomós okom van rá, hogy viseljem, de semmi esetre sem hordozok kórságot magammal.
*Közben a szőke elf nőstény és a vezér elf hím, instrukciókat intéz a csapat tagjainak, nyilván az építkezésekkel kapcsolatban, mert Roth látja, hogy nagy munka folyik itt, Mil'Ochassban. Majd utóbbi kettő sarkon fordulva eltávoznak, Umon hagyva főnökként a terepen. Feltűnik Rothnak az elf hím ellentmondást nem tűrő és egyelőre bizalmatlan tekintete, amint Umonhoz szól, bizonyára Rothtal kapcsolatosan. Miután a két elf eltávoznak, Roth bizonyítandó, Umonhoz szól.*
-Tintás! Engedd meg, hogy megmutassam, miért van rajtam ez a gönc.
*Az ott maradottak is jól láthatják a következő jelenetet. Roth megköszörüli a torkát, mintha mondani akarna valamit, pedig csak az izgatottságát igyekszik legyűrni, majd bal kezével megfogja jobbján levő gyolcsot és szépen letekeri. Amit most láthatnak Umon és társai, az szinte felfoghatatlan. Erek, inak, izmok láthatóak a kezén, jobban mondva a bőre helyén. Ha ez nem volna elég, Roth a maszkját is leveszi és elébük tárulkozhat a meztelen igazság, hogy Rothnak látszatra nincs vagy inkább csak átlátszó a bőre. Ez igen ijesztő lehet, az arcán, izmok, inak, csont, szemhéjtalan szemgolyók merednek Umonékra.*
-A bőröm.
5277. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-16 21:16:03
Üzenet elküldve: 2019-06-16 21:16:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nappal később//
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Ahseela, Roth//
*Szótlanul áll Lyzendra mellett, amíg az érkező, furcsa férfi válaszol. A bemutatkozásra csak kurtán bólint, nem szakítja meg a szavak sorát. A valóban meglepő okra, amely szerint Rothawadar érkezett, összevonja ezüstszín szemöldökét. A valódiságát nem tudja bizonyítani, de az ellenkezőjét sem, így eszményi alibi lehet bejutni a faluba. A csuhátlan csuhás a frissen felszentelt oltár, a facsemete felé pillant. Lyz története az erdőmélyi támadásról még élesen él benne, mivel ő is tudja, hogy a sötétség újra el fog jönni, hogy próbára tegye őket, a bizalmatlanság szirmai nyíltak ki benne. Ha most Umon hallaná gondolatait, biztosan hangosan felnevetne, de egyelőre ezen aggodalmait nem fogja megosztani vele. Vagy talán csak részben.
Amikor az átkozott szerzetes vezetőkként definiálja őket és egy pohárra meginvitálja Rothot, kifejezéstelen pillantással néz végig a férfi felszerelésén, különös ruházatán. Nem kell közelebb mennie, hogy hallja Umon és a férfi beszélgetését, hisz elf lévén különösen jó a hallása.*
- Ha így van, nem engedélyezem a belépésed Mil'Ochass-ba. *Ítélkezik keményen Roth sorsa felett és összefonja karjait mellkasa előtt. Furcsa lehet tőle ez a viselkedés, de egyelőre nem szolgál magyarázattal.
Közben Lyzendra eligazítást tart az ott lévőknek a feladatokat illetően. Ha kérdőn nézne rá elutasító magatartása miatt, csak komoly pillantással felel.
Az indulás idejét firtató felelet után pedig kurtán bólint.*
- Helyes. *Válaszolja, majd követi Lyzt a szekér felé tartó Umonhoz. Megvárja, míg az elf íjászlány elmondja a saját gondolatait, majd bizalmasan fordul a másik szerzetes felé.*
- Legyetek óvatosak, ne úgy, mint én annak idején. *Kezdi komolyan Umon pillantását keresve.*
- Valaki, Monsotor vagy Denzack, esetleg két elf íjász is álljon a fa mellett őrségben. Mindig. *Umon jobban ismeri az életük sötét oldalát, mint bárki más a táborban, az erdőmélyi elf reméli, hogy nem szükséges mélyebben magyaráznia a kérését.*
- Xauzurt itt hagyom, de nem a táborban, ő nem tud majd segíteni nektek, ha nem vagyok itt, veszélyes volna a jelenléte. *Teszi még hozzá az irbiszt említve. Mivel a városba is mennek, a törvények tiltják, hogy elvigye magával és a thargok sem biztos, hogy örülnének neki.
Még utoljára Roth felé tekint, majd persze Umon válaszát meghallgatja, azután indul el Lyzendra után, hogy felkészüljön az utazásra. Komorságából az elf lány szavai rántják ki.*
- Azt mondod, hogy részegen is jobban haladnak majd, mint veled józanul? *Kérdi halovány mosollyal maga elé nézve, majd Lyzendrára tekint. Nem szokott valóban tréfálkozni és sajnos a mostani sem a legjobb alkalom.
A beszélgetés után a saját sátra felé indul, hogy felkészüljön maga is. Az ágya alá rejtett ládát elővéve felölti a szerzetesvértet, vagy ahogy magában nevezti; Ochass Arch'ya, azaz a Lombok Őre.
A wegtoreni pengét feláldozta a templomban, hogy több Fény jusson neki, amellyel az oltárt erősítheti, így egyéb fegyvert nem is vesz magához. Nincs is szüksége rá. Egy vékony köpenyt kanyarint a páncél fölé, majd kilépve a sátrából letérdel a fa mellett és rövid fohászt mormol az Erdő Szívéhez, hogy útjuk sikerrel végződjön és megtalálják Hanlorent is. Végül elhagyva az oltárt az erdőbe küldi az irbiszt, majd a karámoknál felnyergeli Éjvihart, a fekete telivért és talán pár perccel késve éri be a kapunál Lyzendrát.*
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Ahseela, Roth//
*Szótlanul áll Lyzendra mellett, amíg az érkező, furcsa férfi válaszol. A bemutatkozásra csak kurtán bólint, nem szakítja meg a szavak sorát. A valóban meglepő okra, amely szerint Rothawadar érkezett, összevonja ezüstszín szemöldökét. A valódiságát nem tudja bizonyítani, de az ellenkezőjét sem, így eszményi alibi lehet bejutni a faluba. A csuhátlan csuhás a frissen felszentelt oltár, a facsemete felé pillant. Lyz története az erdőmélyi támadásról még élesen él benne, mivel ő is tudja, hogy a sötétség újra el fog jönni, hogy próbára tegye őket, a bizalmatlanság szirmai nyíltak ki benne. Ha most Umon hallaná gondolatait, biztosan hangosan felnevetne, de egyelőre ezen aggodalmait nem fogja megosztani vele. Vagy talán csak részben.
Amikor az átkozott szerzetes vezetőkként definiálja őket és egy pohárra meginvitálja Rothot, kifejezéstelen pillantással néz végig a férfi felszerelésén, különös ruházatán. Nem kell közelebb mennie, hogy hallja Umon és a férfi beszélgetését, hisz elf lévén különösen jó a hallása.*
- Ha így van, nem engedélyezem a belépésed Mil'Ochass-ba. *Ítélkezik keményen Roth sorsa felett és összefonja karjait mellkasa előtt. Furcsa lehet tőle ez a viselkedés, de egyelőre nem szolgál magyarázattal.
Közben Lyzendra eligazítást tart az ott lévőknek a feladatokat illetően. Ha kérdőn nézne rá elutasító magatartása miatt, csak komoly pillantással felel.
Az indulás idejét firtató felelet után pedig kurtán bólint.*
- Helyes. *Válaszolja, majd követi Lyzt a szekér felé tartó Umonhoz. Megvárja, míg az elf íjászlány elmondja a saját gondolatait, majd bizalmasan fordul a másik szerzetes felé.*
- Legyetek óvatosak, ne úgy, mint én annak idején. *Kezdi komolyan Umon pillantását keresve.*
- Valaki, Monsotor vagy Denzack, esetleg két elf íjász is álljon a fa mellett őrségben. Mindig. *Umon jobban ismeri az életük sötét oldalát, mint bárki más a táborban, az erdőmélyi elf reméli, hogy nem szükséges mélyebben magyaráznia a kérését.*
- Xauzurt itt hagyom, de nem a táborban, ő nem tud majd segíteni nektek, ha nem vagyok itt, veszélyes volna a jelenléte. *Teszi még hozzá az irbiszt említve. Mivel a városba is mennek, a törvények tiltják, hogy elvigye magával és a thargok sem biztos, hogy örülnének neki.
Még utoljára Roth felé tekint, majd persze Umon válaszát meghallgatja, azután indul el Lyzendra után, hogy felkészüljön az utazásra. Komorságából az elf lány szavai rántják ki.*
- Azt mondod, hogy részegen is jobban haladnak majd, mint veled józanul? *Kérdi halovány mosollyal maga elé nézve, majd Lyzendrára tekint. Nem szokott valóban tréfálkozni és sajnos a mostani sem a legjobb alkalom.
A beszélgetés után a saját sátra felé indul, hogy felkészüljön maga is. Az ágya alá rejtett ládát elővéve felölti a szerzetesvértet, vagy ahogy magában nevezti; Ochass Arch'ya, azaz a Lombok Őre.
A wegtoreni pengét feláldozta a templomban, hogy több Fény jusson neki, amellyel az oltárt erősítheti, így egyéb fegyvert nem is vesz magához. Nincs is szüksége rá. Egy vékony köpenyt kanyarint a páncél fölé, majd kilépve a sátrából letérdel a fa mellett és rövid fohászt mormol az Erdő Szívéhez, hogy útjuk sikerrel végződjön és megtalálják Hanlorent is. Végül elhagyva az oltárt az erdőbe küldi az irbiszt, majd a karámoknál felnyergeli Éjvihart, a fekete telivért és talán pár perccel késve éri be a kapunál Lyzendrát.*
5276. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-16 18:01:08
Üzenet elküldve: 2019-06-16 18:01:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nappal később//
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Ahseela, Roth//
*Asheela zsilipes megoldására azonban félrebillenti fejét, majd bólogatni kezd.*
- Az rendben van. Az állatok vize, az öntözés azon a szakaszon nagyon fontos. *Kezével még int is egy rövidet abba az irányba, ahol az állatok és a kevéske föld pihen. *
- De ne tovább, csak az állatokig, és hogy megkönnyítse az öntözést. Kerítésen belül persze. *Az a kevéske föld is bőven elfér a kerítés belső oldalán, így nem kell kijárni művelni azt. Mint korábban kiderült, Umon a könyveket is megmentette, így Vadvédből kiindulva, valószínűleg ehhez is találnak majd segítséget köztük.*
- Asheela, ha lemaradtál volna, és egyébként ez mindenkinek szól. Umonnál vannak könyvek. Használjátok őket. Persze, azokból sem lehet mindent megtanulni, de nagy segítség, ha olyanba fogtok, amit ezelőtt még sosem csináltatok. Az idősebb elfek közt biztosan akad majd segítség, aki tudja értelmezni a rajzokat.
*Nem sértődik meg, hogy Asheela nem iszik bort, hisz Pycta sem iszik. Lyz szemében ez csak olyan gesztus, amit mindenki kedvére igazítva lehet kezelni.
Míg a többiek tanakodnak, Lyz örül, hogy mindenki megtalálja a saját kedvének és adottságának megfelelő feladatot. Pycta halk kérdéssel hajol közelebb hozzá, ő pedig hasonlóan fordul felé derűsen.*
- Mielőbb. Akkor hamarabb érünk vissza is *suttogja. De hamarosan Asheela hangosan is felé intézi a kérdést. Nem bánja, amúgy is el akarta mondani.*
-Igen, mielőtt megérkeztél volna Asheela, amellett döntöttünk, hogy minden toronyba kellene egy harang, vagy egy kovácsolt kongató, amivel jelezni tudnak egymásnak. Ehhez szerintem kovács kell, és akkor már veszek magamnak egy íjat is. Egy vándorral találkoztam néhány hattal ezelőtt, tőle hallottam a thargok kovácsáról, aki messze a legjobb a vidéken. Hrotgaar mester híre még az erdőbe is eljutott. *Lyz pedig a legjobb íjat szeretné. Már akkor eldőlt benne, amikor a halomba ölt állatokat meglátta az erdőben, hogy egy sokkal jobb íjra van szüksége, de az agancsos csata tette az i-re a pontot. Három vesző kellett hogy kicsinálja azt a dögöt, és még úgy is majdnem elérte a fát. Ez nem történhet meg újra. Különleges anyag kell a vessző végére is, és olyan íj, amivel közelharcban is meg tudja állni a helyét. *Hálás pillantást vet Pyctára, miközben folytatja.*
- Pycta felajánlotta, hogy elkísér. Remélem, meglesztek nélkülünk egy darabig, de sietünk vissza.*
- Attól tartok, a pörköltből nem ehetünk, korábban kell indulnunk. De nektek, többieknek jó étvágyat.
*Egy ideig méregeti a bebugyolált idegent is, és arra jut, hogy Umon mellett jó kezekben van.*
- Mielőtt indulnátok Umon! *szól a szekér felé igyekvőhöz, s maga is felemelkedik ültéből, hogy a szandálos szerzetes elé lépjen.* Nagy segítség volna, ha amíg nem vagyunk itthon, hozzád fordulhatnának ha segítség kell. Kérlek, míg távol vagyunk, segíts úgy, mint ha én volnék itthon. *lép közelebb, s fogja kezébe Umon egyik kezét.* Sietünk, ígérem.
*Csak Umon válasza után fordul meg, s beszél eztán a többiekhez.*
- Leveleim! Ha segítség kell, Umonhoz fordulhattok, vagy az elf öregekhez. Segítsétek egymást, míg távol vagyunk.
*Mikor elrendezve érzi a közösség rá eső részét, Pyctára pillant, majd bólint.*
- Indulhatunk, Me'Ochass *kupáját a boroshordóra helyezi.* Azért a hordót tegyétek hűvösre, ne maradjon a kapuban, és mindig legyen itt egy őr, pláne, amíg nincs kapu! *szól még vidoran a többieknek, majd csak ha senkinek nincs mondandója a számára, elfekhez mérten is tempós léptekkel indul meg a táborba, sátrához, hogy ott összekészüljön. Nem tart attól, hogy Pycta ne tudná tartani vele a lépést. Valószínűleg könnyű szerrel beéri őt.*
- Most azt hiszem, az építkezésen csapra vernek még egy hordót, annak örömére, hogy nem kerülök kalapács közelbe jó ideig *pillant szeme sarkából az elfre, miközben ács tudományát méltatja burkoltan.*
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Ahseela, Roth//
*Asheela zsilipes megoldására azonban félrebillenti fejét, majd bólogatni kezd.*
- Az rendben van. Az állatok vize, az öntözés azon a szakaszon nagyon fontos. *Kezével még int is egy rövidet abba az irányba, ahol az állatok és a kevéske föld pihen. *
- De ne tovább, csak az állatokig, és hogy megkönnyítse az öntözést. Kerítésen belül persze. *Az a kevéske föld is bőven elfér a kerítés belső oldalán, így nem kell kijárni művelni azt. Mint korábban kiderült, Umon a könyveket is megmentette, így Vadvédből kiindulva, valószínűleg ehhez is találnak majd segítséget köztük.*
- Asheela, ha lemaradtál volna, és egyébként ez mindenkinek szól. Umonnál vannak könyvek. Használjátok őket. Persze, azokból sem lehet mindent megtanulni, de nagy segítség, ha olyanba fogtok, amit ezelőtt még sosem csináltatok. Az idősebb elfek közt biztosan akad majd segítség, aki tudja értelmezni a rajzokat.
*Nem sértődik meg, hogy Asheela nem iszik bort, hisz Pycta sem iszik. Lyz szemében ez csak olyan gesztus, amit mindenki kedvére igazítva lehet kezelni.
Míg a többiek tanakodnak, Lyz örül, hogy mindenki megtalálja a saját kedvének és adottságának megfelelő feladatot. Pycta halk kérdéssel hajol közelebb hozzá, ő pedig hasonlóan fordul felé derűsen.*
- Mielőbb. Akkor hamarabb érünk vissza is *suttogja. De hamarosan Asheela hangosan is felé intézi a kérdést. Nem bánja, amúgy is el akarta mondani.*
-Igen, mielőtt megérkeztél volna Asheela, amellett döntöttünk, hogy minden toronyba kellene egy harang, vagy egy kovácsolt kongató, amivel jelezni tudnak egymásnak. Ehhez szerintem kovács kell, és akkor már veszek magamnak egy íjat is. Egy vándorral találkoztam néhány hattal ezelőtt, tőle hallottam a thargok kovácsáról, aki messze a legjobb a vidéken. Hrotgaar mester híre még az erdőbe is eljutott. *Lyz pedig a legjobb íjat szeretné. Már akkor eldőlt benne, amikor a halomba ölt állatokat meglátta az erdőben, hogy egy sokkal jobb íjra van szüksége, de az agancsos csata tette az i-re a pontot. Három vesző kellett hogy kicsinálja azt a dögöt, és még úgy is majdnem elérte a fát. Ez nem történhet meg újra. Különleges anyag kell a vessző végére is, és olyan íj, amivel közelharcban is meg tudja állni a helyét. *Hálás pillantást vet Pyctára, miközben folytatja.*
- Pycta felajánlotta, hogy elkísér. Remélem, meglesztek nélkülünk egy darabig, de sietünk vissza.*
- Attól tartok, a pörköltből nem ehetünk, korábban kell indulnunk. De nektek, többieknek jó étvágyat.
*Egy ideig méregeti a bebugyolált idegent is, és arra jut, hogy Umon mellett jó kezekben van.*
- Mielőtt indulnátok Umon! *szól a szekér felé igyekvőhöz, s maga is felemelkedik ültéből, hogy a szandálos szerzetes elé lépjen.* Nagy segítség volna, ha amíg nem vagyunk itthon, hozzád fordulhatnának ha segítség kell. Kérlek, míg távol vagyunk, segíts úgy, mint ha én volnék itthon. *lép közelebb, s fogja kezébe Umon egyik kezét.* Sietünk, ígérem.
*Csak Umon válasza után fordul meg, s beszél eztán a többiekhez.*
- Leveleim! Ha segítség kell, Umonhoz fordulhattok, vagy az elf öregekhez. Segítsétek egymást, míg távol vagyunk.
*Mikor elrendezve érzi a közösség rá eső részét, Pyctára pillant, majd bólint.*
- Indulhatunk, Me'Ochass *kupáját a boroshordóra helyezi.* Azért a hordót tegyétek hűvösre, ne maradjon a kapuban, és mindig legyen itt egy őr, pláne, amíg nincs kapu! *szól még vidoran a többieknek, majd csak ha senkinek nincs mondandója a számára, elfekhez mérten is tempós léptekkel indul meg a táborba, sátrához, hogy ott összekészüljön. Nem tart attól, hogy Pycta ne tudná tartani vele a lépést. Valószínűleg könnyű szerrel beéri őt.*
- Most azt hiszem, az építkezésen csapra vernek még egy hordót, annak örömére, hogy nem kerülök kalapács közelbe jó ideig *pillant szeme sarkából az elfre, miközben ács tudományát méltatja burkoltan.*
5275. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-16 04:10:08
Üzenet elküldve: 2019-06-16 04:10:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
-Semmi, semmi. Minden rendben.
*Döcög miközben a fejét arrébb dönti, hogy a füle kicsit távolodjon a másik éles hangjától. Minek kiabálni hozzá. A hallása is azok közé a dolgok közé tartozik amiket örülhet, hogy a fajtársaktól örökölt. A lányt valamiért az se nyugtatja meg, hogy az elf se sokkal tapasztaltabb lovas mint ő.*
-Ne aggódj! Velem született tehetségem van ehhez. Ha meg mégis esnél ezért kapaszkodsz belém, hogy gyorsan magad alá ránts.
*Szerencse, hogy a lány nem látja az arcát mert szélesen vigyorog. Elég pimasz figura ő, de hazudni azért nem szokott. És nem is épp a legkedvesebb dolog leteremteni valakit aki csak a félelmet és a feszültséget próbálta elűzni. Sóhajt egyet.*
-Miért akarnálak ezzel átverni? Még viccesnek se vicces. Ha, azt mondanám, hogy majd megmutatom, hogy kell csinálni gondolom akkor is megsértődnél. Pedig van ilyen.
*Ő is csinált már ilyesmit. Sőt, a legtöbb nő szereti az ilyen összebújós dolgokat miközben valami szerelmesekről szóló dalt énekel a muzsikus. Ez most egy rossz pont volt a vörösnek. Az utat legalább nem tévesztik el. Arra próbálja vezetni Szexi fehér csajt amerre a lány mutatja, hogy majd le kell térni. Büszke magára, hogy ilyet is tud. Bár tény, hogy egy hajót szívesebben vezetne. Vajon olyan van? Szárazföldi hajó? Mindenesetre jól hangzik.*
-Semmi, semmi. Minden rendben.
*Döcög miközben a fejét arrébb dönti, hogy a füle kicsit távolodjon a másik éles hangjától. Minek kiabálni hozzá. A hallása is azok közé a dolgok közé tartozik amiket örülhet, hogy a fajtársaktól örökölt. A lányt valamiért az se nyugtatja meg, hogy az elf se sokkal tapasztaltabb lovas mint ő.*
-Ne aggódj! Velem született tehetségem van ehhez. Ha meg mégis esnél ezért kapaszkodsz belém, hogy gyorsan magad alá ránts.
*Szerencse, hogy a lány nem látja az arcát mert szélesen vigyorog. Elég pimasz figura ő, de hazudni azért nem szokott. És nem is épp a legkedvesebb dolog leteremteni valakit aki csak a félelmet és a feszültséget próbálta elűzni. Sóhajt egyet.*
-Miért akarnálak ezzel átverni? Még viccesnek se vicces. Ha, azt mondanám, hogy majd megmutatom, hogy kell csinálni gondolom akkor is megsértődnél. Pedig van ilyen.
*Ő is csinált már ilyesmit. Sőt, a legtöbb nő szereti az ilyen összebújós dolgokat miközben valami szerelmesekről szóló dalt énekel a muzsikus. Ez most egy rossz pont volt a vörösnek. Az utat legalább nem tévesztik el. Arra próbálja vezetni Szexi fehér csajt amerre a lány mutatja, hogy majd le kell térni. Büszke magára, hogy ilyet is tud. Bár tény, hogy egy hajót szívesebben vezetne. Vajon olyan van? Szárazföldi hajó? Mindenesetre jól hangzik.*
5274. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-15 15:13:03
Üzenet elküldve: 2019-06-15 15:13:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nappal később//
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Asheelaxa, Roth//
*A szolid iszogatás folytatódik, s Lyz feladatokat is ad a csapatnak, Umon mosolya jelzi, hogy minden lesz, amit csak kérnek, tökélyre fejleszti bor, sörkészítő és szeszfőző tudását. Ezek szerint Lyz és Pycta hamar indulni készül, miként Umon is. A tharg birtokokon érik a gyümölcs, s ő korábban már üzletet kötött. Kell még ugyan egy kis idő, annyi talán pont elég lesz, míg a kocsmát felhúzzák. A feladatokból akad bőven, szinte mindenkinek segítségre van szüksége és mindenki tenni akar, ez jó. Magában nyugtázza, hogy részéről a kocsma lesz az első. Hannak ígért házat, de a lány nincs itt. Elegen vannak az állatokra, s elegen a lombházakra. Ha saját feladatával végzett, talán a központi épület építéséhez csatlakozik. Monsotor és Asheela a karámnál folytatják, míg Pycta és Lyz hamarosan távoznak. Dat, az új ifjú marad, Umon ezzel tökéletesen elégedett. A beszélgetésükbe lépő idegen kapcsán nem rejti véka alá fürkésző tekintetét, ahogyan végigméri az érkezőt, ki hallhatóan barátságos hangot üt meg. Ettől függetlenül persze még nem bízik benne, látott ő már barátságosnak tűnő gyilkosokat. ~ Én is az vagyok. ~ A gondolatot elhessegeti, bár a férfi rejtőzködő volta kérdéseket hagy maga után.*
- Umon vagyok, hívj csak Tintásnak. Üdvözöllek köreinkben. *Fogja rövidre.* Ott találod a vezetőket *Mutat a földön ülő társaságra.* Velük megbeszélhetsz mindent, igyál egy pohárral. *Mosolyodik el halványan, majd arcára fagy.* De talán elébb válaszolj a druida kérdésére, jól vagy-e? Minden bizonnyal rejtőzködő voltodra, s a gyolcsokra próbált ezzel udvariasan utalni. Ha kórságot terjesztesz, tudd, hogy egy nép felett ítélkezel önkéntelenül, talán akaratlanul.
*Nem fog parolázni egy ismeretlennel, hosszú útja során sok mindenkiben bízott már, sokat látott. A kedves szavak nem hatják meg, nem gyengül el, de nem is ellenséges. Hangja udvarias, kimért, de tisztelettudó. Az idő majd eldönti mire méltó az ember és mire nem. Saját hibájából igyekszik maga is tanulni.*
//Három Barát//
//Datvinoolv//
*A férfinak biccent, majd a földön ülő Dathoz fordul.*
- Ha megittad, gyere, dolgunk van. *Mondja csendesen.* Felhúzzuk azt a kocsmát rendesen. *Mosolyodik el, majd elindul, hogy a kis tanya felé vegye az irányt.*
- Vigyázzatok magatokra! *Int Pyctának és Lyznek, régóta nem szívleli már a hosszú búcsút, túl sokszor volt benne része már.* És siessetek vissza! *Engedi le kezét, majd a szekérhez indul, hogy egy szabadon legelő lovat fogjon be elé, s kis tanyájáhz hajtson. Azt még megvárja, Datvinoolv csatlakozik-e hozzá. Ha így lesz, hát jelzi neki, hogy pattanjon fel a bakra, s maga is helyet foglal, kezébe fogva a gyeplőt.*
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Asheelaxa, Roth//
*A szolid iszogatás folytatódik, s Lyz feladatokat is ad a csapatnak, Umon mosolya jelzi, hogy minden lesz, amit csak kérnek, tökélyre fejleszti bor, sörkészítő és szeszfőző tudását. Ezek szerint Lyz és Pycta hamar indulni készül, miként Umon is. A tharg birtokokon érik a gyümölcs, s ő korábban már üzletet kötött. Kell még ugyan egy kis idő, annyi talán pont elég lesz, míg a kocsmát felhúzzák. A feladatokból akad bőven, szinte mindenkinek segítségre van szüksége és mindenki tenni akar, ez jó. Magában nyugtázza, hogy részéről a kocsma lesz az első. Hannak ígért házat, de a lány nincs itt. Elegen vannak az állatokra, s elegen a lombházakra. Ha saját feladatával végzett, talán a központi épület építéséhez csatlakozik. Monsotor és Asheela a karámnál folytatják, míg Pycta és Lyz hamarosan távoznak. Dat, az új ifjú marad, Umon ezzel tökéletesen elégedett. A beszélgetésükbe lépő idegen kapcsán nem rejti véka alá fürkésző tekintetét, ahogyan végigméri az érkezőt, ki hallhatóan barátságos hangot üt meg. Ettől függetlenül persze még nem bízik benne, látott ő már barátságosnak tűnő gyilkosokat. ~ Én is az vagyok. ~ A gondolatot elhessegeti, bár a férfi rejtőzködő volta kérdéseket hagy maga után.*
- Umon vagyok, hívj csak Tintásnak. Üdvözöllek köreinkben. *Fogja rövidre.* Ott találod a vezetőket *Mutat a földön ülő társaságra.* Velük megbeszélhetsz mindent, igyál egy pohárral. *Mosolyodik el halványan, majd arcára fagy.* De talán elébb válaszolj a druida kérdésére, jól vagy-e? Minden bizonnyal rejtőzködő voltodra, s a gyolcsokra próbált ezzel udvariasan utalni. Ha kórságot terjesztesz, tudd, hogy egy nép felett ítélkezel önkéntelenül, talán akaratlanul.
*Nem fog parolázni egy ismeretlennel, hosszú útja során sok mindenkiben bízott már, sokat látott. A kedves szavak nem hatják meg, nem gyengül el, de nem is ellenséges. Hangja udvarias, kimért, de tisztelettudó. Az idő majd eldönti mire méltó az ember és mire nem. Saját hibájából igyekszik maga is tanulni.*
//Három Barát//
//Datvinoolv//
*A férfinak biccent, majd a földön ülő Dathoz fordul.*
- Ha megittad, gyere, dolgunk van. *Mondja csendesen.* Felhúzzuk azt a kocsmát rendesen. *Mosolyodik el, majd elindul, hogy a kis tanya felé vegye az irányt.*
- Vigyázzatok magatokra! *Int Pyctának és Lyznek, régóta nem szívleli már a hosszú búcsút, túl sokszor volt benne része már.* És siessetek vissza! *Engedi le kezét, majd a szekérhez indul, hogy egy szabadon legelő lovat fogjon be elé, s kis tanyájáhz hajtson. Azt még megvárja, Datvinoolv csatlakozik-e hozzá. Ha így lesz, hát jelzi neki, hogy pattanjon fel a bakra, s maga is helyet foglal, kezébe fogva a gyeplőt.*
5273. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-15 14:53:30
Üzenet elküldve: 2019-06-15 14:53:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Észleli az elf rángatózását, hiszen közelebb van most hozzá, mint bárkihez az elmúlt hónapokban, ez zavarja is rendesen. Így felfigyel a rázkódásra és csupán azért, nehogy itt, út közben veszítse el a gyógyítót kérdez, elég határozott és éles hangon, nem figyelve rá, hogy az elf füle alig van felkarnyi távolságban.*
-Minden rendben? Ne szálljunk le? Mi történt? *A hangja simán csak tárgyilagos, hiszen most ketten ülnek a lovon, ő meg még hátul is, így ha a másiknak baja lenne, se látná, az meg kifejezetten megrémíti, mi lesz, ha a ló megbokrosodik. Némi nyugalommal tölti el, mikor a szöszi beszélni kezd hozzá, így talán már tárgytalan az előbbi kérdésáradat, bár, hogy mi történt furdalja az oldalát.*
-Szóval még csak kétszer? Ez felettébb megnyugtató. *Mondja gúnyos hangon, bár ahogy eddig elboldogultak, úgy bizonyára fog menni ez után is, így ez nem aggasztja.*
-Megint át akarsz verni, én még olyat egyszer se láttam. Minek nézel engem?! *Csattan fel, nem szereti, amikor bolondnak akarják nézni, a szöszi meg már másodszorra játssza ki ezt a kártyát.*
~Legszívesebben most letépném mind a két hegyes fülét!~ *Morog magában tovább, még szerencse, hogy már nem járnak messze és hamarosan megszabadul az elf idegesítő társaságától.*
-Igen, már nem vagyunk messze, a következő utáni elágazásnál kell letérjünk az útról. *Ereszti el egyik kezével a férfit és az ujjával arra is mutat, hogy egyértelmű legyen.*
*Észleli az elf rángatózását, hiszen közelebb van most hozzá, mint bárkihez az elmúlt hónapokban, ez zavarja is rendesen. Így felfigyel a rázkódásra és csupán azért, nehogy itt, út közben veszítse el a gyógyítót kérdez, elég határozott és éles hangon, nem figyelve rá, hogy az elf füle alig van felkarnyi távolságban.*
-Minden rendben? Ne szálljunk le? Mi történt? *A hangja simán csak tárgyilagos, hiszen most ketten ülnek a lovon, ő meg még hátul is, így ha a másiknak baja lenne, se látná, az meg kifejezetten megrémíti, mi lesz, ha a ló megbokrosodik. Némi nyugalommal tölti el, mikor a szöszi beszélni kezd hozzá, így talán már tárgytalan az előbbi kérdésáradat, bár, hogy mi történt furdalja az oldalát.*
-Szóval még csak kétszer? Ez felettébb megnyugtató. *Mondja gúnyos hangon, bár ahogy eddig elboldogultak, úgy bizonyára fog menni ez után is, így ez nem aggasztja.*
-Megint át akarsz verni, én még olyat egyszer se láttam. Minek nézel engem?! *Csattan fel, nem szereti, amikor bolondnak akarják nézni, a szöszi meg már másodszorra játssza ki ezt a kártyát.*
~Legszívesebben most letépném mind a két hegyes fülét!~ *Morog magában tovább, még szerencse, hogy már nem járnak messze és hamarosan megszabadul az elf idegesítő társaságától.*
-Igen, már nem vagyunk messze, a következő utáni elágazásnál kell letérjünk az útról. *Ereszti el egyik kezével a férfit és az ujjával arra is mutat, hogy egyértelmű legyen.*
5272. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-15 07:48:46
Üzenet elküldve: 2019-06-15 07:48:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Int nem az a fajta alak amilyennek az apja akarta volna nevelni. Ha olyan lenne akkor könyékkel köszönte volna meg a lánynak a mutatványt. Bár akkor fel se ajánlotta volna a lovat hisz a nő tudjon gyalogolni. Szokta is szégyellni, hogy nem ilyen mint ahogy akarták. Most ebben a helyzetben viszont eszébe se jut az apja. Kimondottan tetszik neki az ahogy a másik kapaszkodik belé. Tényleg figyel arra, hogy le ne essen. Arra, hogy ne gondolja, hogy a vörösnek ez jól esik csak némán kuncog. Ez a háta mozgásából tűnhet fel a másiknak. A táncra viszont hozzá teszi.*
-Lovon eddig én is csak kétszer ültem. Abból is csak egyszer másodmagammal. Táncból meg van olyan. Átkarolod a párod és közösen ringatóztok. Csak lassú zene kell hozzá. Kellemes dolog az.
*Arra, hogy a másik mit művel mögötte arra nem figyel. Az utat nézi, hogy nagyjából jó felé menjenek. Mármint reméli arra kell.*
-Amúgy erre van a házatok?
*Int nem az a fajta alak amilyennek az apja akarta volna nevelni. Ha olyan lenne akkor könyékkel köszönte volna meg a lánynak a mutatványt. Bár akkor fel se ajánlotta volna a lovat hisz a nő tudjon gyalogolni. Szokta is szégyellni, hogy nem ilyen mint ahogy akarták. Most ebben a helyzetben viszont eszébe se jut az apja. Kimondottan tetszik neki az ahogy a másik kapaszkodik belé. Tényleg figyel arra, hogy le ne essen. Arra, hogy ne gondolja, hogy a vörösnek ez jól esik csak némán kuncog. Ez a háta mozgásából tűnhet fel a másiknak. A táncra viszont hozzá teszi.*
-Lovon eddig én is csak kétszer ültem. Abból is csak egyszer másodmagammal. Táncból meg van olyan. Átkarolod a párod és közösen ringatóztok. Csak lassú zene kell hozzá. Kellemes dolog az.
*Arra, hogy a másik mit művel mögötte arra nem figyel. Az utat nézi, hogy nagyjából jó felé menjenek. Mármint reméli arra kell.*
-Amúgy erre van a házatok?
5271. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-15 06:51:28
Üzenet elküldve: 2019-06-15 06:51:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nappal később//
//Umon//
*Amint elhangzik Roth szájából az üdvözlet, a társalkodó csoport fürkésző tekintetét érzi magán. Nem csoda, hiszen fehér maszk fedi az arcát, amely alól csak zöld színű szemei láthatóak. Füleit, nyakát szürke gyolcs takarja, kezeit szintúgy. Nem egy megszokott látvány, az egyszer biztos. Rothnak még barátkoznia kell ezen "áldással", amivel a csillagszilánk megajándékozta. Meggyőződve van arról, hogy ha nem burkolózna be így, bárki aki ránézne, nyomban elborzadna Roth látványától, bár igaz, hogy semmiféle betegségben nem szenved. Ha már a kíváncsiság rivaldafényében úszik, Roth is gyorsan szemügyre veszi a kis társaság tagjait.
~Három elf, két ember és egy óriás. Érdekes kombináció.~
Ugyan kicsit megtorpan az érdeklődő tekintetektől, de bizodalommal veszi tudomásul, hogy megjelenését nem utasítják el, éppen ellenkezőleg, érdeklődéssel fogadják. Kiváltképp a szakállas férfi mutat érdeklődést Roth ittléte felől, ezért hozzá intézi mondandóját.
Lépésnyi távolságban megáll a férfival szemben, majd így szól.*
-Először is bemutatkozom, nevem Rothawdar Arskeliss. Lanawin földjén járok-kelek. Az ok, amiért itt vagyok, nos...hát...elég meglepőnek tűnhet.
*Ennél a pontnál, hagy egy kis szünetet, közben zavartan lenéz a földre majd vissza a szakállasra.*
-Egy számomra megmagyarázhatatlan hívásnak testek eleget, egy olyan érzésnek, amit még nem tapasztaltam soha. Valami azt súgja nekem, hogy tartoznom kell valahova, mégpedig ide, közétek.
*Tárja ki karjait, majd leengedi őket.*
-Vándoroltam eleget, meg kell állapodnom és jobb hely a természetközelségnél nincs, tudtommal.
*Végül így zárja sorait.*
-Csak jártam-keltem, de sehol nem találtam, azt amit kerestem, amiről csak most győződtem meg, hogy idekint van távol a thargoktól, távol Artheniortól. Arra kérlek, hogy fogadjatok be magatokhoz.
*Nem akarja fényezni azt, ami nincs, tehát csak arra szorítkozik, amije van. Egy vándor, aki nem akar tovább vándorolni. Furcsa egy pálfordulás, annyi biztos. Ám, ami eztán fog következni, majd eldönti Roth maradását.*
//Umon//
*Amint elhangzik Roth szájából az üdvözlet, a társalkodó csoport fürkésző tekintetét érzi magán. Nem csoda, hiszen fehér maszk fedi az arcát, amely alól csak zöld színű szemei láthatóak. Füleit, nyakát szürke gyolcs takarja, kezeit szintúgy. Nem egy megszokott látvány, az egyszer biztos. Rothnak még barátkoznia kell ezen "áldással", amivel a csillagszilánk megajándékozta. Meggyőződve van arról, hogy ha nem burkolózna be így, bárki aki ránézne, nyomban elborzadna Roth látványától, bár igaz, hogy semmiféle betegségben nem szenved. Ha már a kíváncsiság rivaldafényében úszik, Roth is gyorsan szemügyre veszi a kis társaság tagjait.
~Három elf, két ember és egy óriás. Érdekes kombináció.~
Ugyan kicsit megtorpan az érdeklődő tekintetektől, de bizodalommal veszi tudomásul, hogy megjelenését nem utasítják el, éppen ellenkezőleg, érdeklődéssel fogadják. Kiváltképp a szakállas férfi mutat érdeklődést Roth ittléte felől, ezért hozzá intézi mondandóját.
Lépésnyi távolságban megáll a férfival szemben, majd így szól.*
-Először is bemutatkozom, nevem Rothawdar Arskeliss. Lanawin földjén járok-kelek. Az ok, amiért itt vagyok, nos...hát...elég meglepőnek tűnhet.
*Ennél a pontnál, hagy egy kis szünetet, közben zavartan lenéz a földre majd vissza a szakállasra.*
-Egy számomra megmagyarázhatatlan hívásnak testek eleget, egy olyan érzésnek, amit még nem tapasztaltam soha. Valami azt súgja nekem, hogy tartoznom kell valahova, mégpedig ide, közétek.
*Tárja ki karjait, majd leengedi őket.*
-Vándoroltam eleget, meg kell állapodnom és jobb hely a természetközelségnél nincs, tudtommal.
*Végül így zárja sorait.*
-Csak jártam-keltem, de sehol nem találtam, azt amit kerestem, amiről csak most győződtem meg, hogy idekint van távol a thargoktól, távol Artheniortól. Arra kérlek, hogy fogadjatok be magatokhoz.
*Nem akarja fényezni azt, ami nincs, tehát csak arra szorítkozik, amije van. Egy vándor, aki nem akar tovább vándorolni. Furcsa egy pálfordulás, annyi biztos. Ám, ami eztán fog következni, majd eldönti Roth maradását.*
5270. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-14 12:53:15
Üzenet elküldve: 2019-06-14 12:53:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nappal később//
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Asheelaxa, Roth//
*Nem érzi szükségét, hogy megerősítse újra mondanivalójának igazságát Umonban. Nem a szavak elfe, de amikor mégis kimondja gondolatait, akkor lehet bízni a szavában. A szúrós pillantásra csak mosolyog. Nem gondolta, hogy az átkozott szerzetes ilyen hiú is tud lenni.
Közben a kis társaság egyre csak gyarapszik, a csuhátlan csuhás pedig szótlan hallgatja-figyeli a tervezgetést és beszélgetést.
Az érkező lépteinek zaját talán elsőként észleli, érdeklődve fordul a kapu rése felé, de nem aggódik, hisz a faluból sokan járnak ki-be az építés munkálatai alatt. Ám ezúttal egy eddig nem látott ember érkezik. Umon morgására csak megcsóválja a fejét mosolyogva. Kell az a kapu, de nem azért, hogy a békés betérőket kizárja.
Maga nem szólal meg, hagyja, hogy Umon kérdezze az érkezőt, őt úgyis túl barátságosnak és megengedőnek tartják. Bár az ismeretlen különös külsejét jól megfigyeli.
Lyzendra közben beleegyezik, hogy az erdőmélyi elf elkísérje, amire kurtán bólint. Bár az utolsó látogatásuk a thargok földjén több szempontból is szerencsétlennek bizonyult. Kiderült, hogy Aenae teljesen elengedte már kettőjük szerelmét, Umon önhibáján kívül pedig részben tett róla, hogy nem kívánatos személyeknek titulálják őket.
Halovány mosollyal hallgatja, ahogy Lyzendra elosztja a feladatokat. Valóban sokkal jobb vezető, mint a csuhátlan csuhás valaha is volt. Magában megkönnyebbülten sóhajt, hogy az elf lány leveszi ennek terhét a válláról. Feladat akad bőven, mind választhatnak maguknak megfelelőt, képességeikhez legjobban illőt.
Remek érzés ennyi egy ügyért dolgozót együtt látni, egyetértésben és békében. Ilyenkor érzi igazán, hogy jó ötlet volt elhagyni a várost és az erdőben keresni új otthont maguknak.*
- Mikor szeretnél indulni? *Hajol közelebb Lyzendrához, hogy az útról kérdezze és közben ne zavarja meg a többieket.*
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Asheelaxa, Roth//
*Nem érzi szükségét, hogy megerősítse újra mondanivalójának igazságát Umonban. Nem a szavak elfe, de amikor mégis kimondja gondolatait, akkor lehet bízni a szavában. A szúrós pillantásra csak mosolyog. Nem gondolta, hogy az átkozott szerzetes ilyen hiú is tud lenni.
Közben a kis társaság egyre csak gyarapszik, a csuhátlan csuhás pedig szótlan hallgatja-figyeli a tervezgetést és beszélgetést.
Az érkező lépteinek zaját talán elsőként észleli, érdeklődve fordul a kapu rése felé, de nem aggódik, hisz a faluból sokan járnak ki-be az építés munkálatai alatt. Ám ezúttal egy eddig nem látott ember érkezik. Umon morgására csak megcsóválja a fejét mosolyogva. Kell az a kapu, de nem azért, hogy a békés betérőket kizárja.
Maga nem szólal meg, hagyja, hogy Umon kérdezze az érkezőt, őt úgyis túl barátságosnak és megengedőnek tartják. Bár az ismeretlen különös külsejét jól megfigyeli.
Lyzendra közben beleegyezik, hogy az erdőmélyi elf elkísérje, amire kurtán bólint. Bár az utolsó látogatásuk a thargok földjén több szempontból is szerencsétlennek bizonyult. Kiderült, hogy Aenae teljesen elengedte már kettőjük szerelmét, Umon önhibáján kívül pedig részben tett róla, hogy nem kívánatos személyeknek titulálják őket.
Halovány mosollyal hallgatja, ahogy Lyzendra elosztja a feladatokat. Valóban sokkal jobb vezető, mint a csuhátlan csuhás valaha is volt. Magában megkönnyebbülten sóhajt, hogy az elf lány leveszi ennek terhét a válláról. Feladat akad bőven, mind választhatnak maguknak megfelelőt, képességeikhez legjobban illőt.
Remek érzés ennyi egy ügyért dolgozót együtt látni, egyetértésben és békében. Ilyenkor érzi igazán, hogy jó ötlet volt elhagyni a várost és az erdőben keresni új otthont maguknak.*
- Mikor szeretnél indulni? *Hajol közelebb Lyzendrához, hogy az útról kérdezze és közben ne zavarja meg a többieket.*
5269. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-13 20:59:20
Üzenet elküldve: 2019-06-13 20:59:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nappal később//
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Ahseela, Roth//
*Az óriás észreveszi a többieket is, de most úgy érzi, hogy most még nem heverészhet a semmiben. Az óriás Lyz miatt jött oda, már csak azért hogy az elf lány feladatot osszon neki. Lyzendra megkínálja Monsotort egy kupa borral, de Mons nem fogadja el azt, és ezt közli vele:*
-Köszönöm, de most még nem iszom amíg nem végeztünk mindennel.
*Ezután sorolja csak Lyzendra a teendők sorait. Ott van Umon kocsmája, az állatoknak is kell itató, a főépület sincs kész, valamint a saját házát is fel kell majd építeni. Elsőnek Asheelának fog besegíteni, már csak az útmutatás miatt is. Miután Lyz tájékoztatta az óriást a dolgokról, csak akkor módosul benne, hogy még csak nem is köszönt a többieknek.*
-Üdvözöllek bennetek! Elnézést kérek udvariatlanságomért.
*Az ismeretlen személyt is észreveszi, aki épp feléjük tart. Az ismeretlen idegen felé fordul*
-Üdvözöllek téged ismeretlen!
*Pár másodperc, míg megfigyeli az új jövevényt, majd Asheelához fordul.*
-Szivesen segítek neked! A karámmal vagy az itatókkal kezdjük?
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Ahseela, Roth//
*Az óriás észreveszi a többieket is, de most úgy érzi, hogy most még nem heverészhet a semmiben. Az óriás Lyz miatt jött oda, már csak azért hogy az elf lány feladatot osszon neki. Lyzendra megkínálja Monsotort egy kupa borral, de Mons nem fogadja el azt, és ezt közli vele:*
-Köszönöm, de most még nem iszom amíg nem végeztünk mindennel.
*Ezután sorolja csak Lyzendra a teendők sorait. Ott van Umon kocsmája, az állatoknak is kell itató, a főépület sincs kész, valamint a saját házát is fel kell majd építeni. Elsőnek Asheelának fog besegíteni, már csak az útmutatás miatt is. Miután Lyz tájékoztatta az óriást a dolgokról, csak akkor módosul benne, hogy még csak nem is köszönt a többieknek.*
-Üdvözöllek bennetek! Elnézést kérek udvariatlanságomért.
*Az ismeretlen személyt is észreveszi, aki épp feléjük tart. Az ismeretlen idegen felé fordul*
-Üdvözöllek téged ismeretlen!
*Pár másodperc, míg megfigyeli az új jövevényt, majd Asheelához fordul.*
-Szivesen segítek neked! A karámmal vagy az itatókkal kezdjük?
5268. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-13 19:10:51
Üzenet elküldve: 2019-06-13 19:10:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*A hang egyértelműen jelezte neki, hogy minden szó ellenére, bizony fájdalmat okozott, ehhez kétség sem fér. Azonban a helyett, hogy jó leteremtette volna, e miatt egészen előzékenyen csak annyit ejt ki a száján, hogy semmi gond. Ez a félvérnek így már elég kínos érzés, pedig szerette volna elhordani mindennek az elfet, de az nem ad alkalmat rá, sőt, még el is nézi neki az ügyetlenkedését.*
~A helyett, hogy a szemembe mondaná, hogy milyen egy szerencsétlen vagyok.~ *Húzza el a száját.*
-Értem, tehát akkor nincs más. Rendben, nem fogok. *Mondja halkabbra és tárgyilagosra véve a hangját, közben próbálja óvatosan fogni a másikat, nehogy még több kényelmetlenséget okozzon. Bár az érződik, hogy mind a tíz ujjával kapaszkodik, talán az is okozza a nagy csendet, hogy próbál nem hangot adni annak, mennyire is fél, hogy egyszer csak lezúg az állatról. A két combjával is erőteljesen szorít, talán túlságosan is, mikor pedig érzi, hogy zsibbad, kicsit kienged, közben megállapítja, hogy ő bizony nem lóra termett. Mikor pedig megkapja, hogy ez tök normális dolog, az kicsit sem nyugtatja meg.*
-Nem igazán az élvezet szót használnám, ne gondold, hogy ez jólesik. *Morogja oda.*
-Még soha nem ültem lovon, főleg nem másod magammal. A táncról pedig annyit, én láttam már, tuti nincsenek ilyen közel egymáshoz, ezt nem veszem be. *Fordítja a fejét az erdő felé, kezd kicsit kínos lenni számára, hogy egyfolytában az elf haját és hátát bámulja. Viszont tagadhatatlan, hogy a szőke tincsek szimpatikusak neki, közelebb is hajol, mert mintha illatuk is lenne, amit kifejezetten még furcsáll is.*
*A hang egyértelműen jelezte neki, hogy minden szó ellenére, bizony fájdalmat okozott, ehhez kétség sem fér. Azonban a helyett, hogy jó leteremtette volna, e miatt egészen előzékenyen csak annyit ejt ki a száján, hogy semmi gond. Ez a félvérnek így már elég kínos érzés, pedig szerette volna elhordani mindennek az elfet, de az nem ad alkalmat rá, sőt, még el is nézi neki az ügyetlenkedését.*
~A helyett, hogy a szemembe mondaná, hogy milyen egy szerencsétlen vagyok.~ *Húzza el a száját.*
-Értem, tehát akkor nincs más. Rendben, nem fogok. *Mondja halkabbra és tárgyilagosra véve a hangját, közben próbálja óvatosan fogni a másikat, nehogy még több kényelmetlenséget okozzon. Bár az érződik, hogy mind a tíz ujjával kapaszkodik, talán az is okozza a nagy csendet, hogy próbál nem hangot adni annak, mennyire is fél, hogy egyszer csak lezúg az állatról. A két combjával is erőteljesen szorít, talán túlságosan is, mikor pedig érzi, hogy zsibbad, kicsit kienged, közben megállapítja, hogy ő bizony nem lóra termett. Mikor pedig megkapja, hogy ez tök normális dolog, az kicsit sem nyugtatja meg.*
-Nem igazán az élvezet szót használnám, ne gondold, hogy ez jólesik. *Morogja oda.*
-Még soha nem ültem lovon, főleg nem másod magammal. A táncról pedig annyit, én láttam már, tuti nincsenek ilyen közel egymáshoz, ezt nem veszem be. *Fordítja a fejét az erdő felé, kezd kicsit kínos lenni számára, hogy egyfolytában az elf haját és hátát bámulja. Viszont tagadhatatlan, hogy a szőke tincsek szimpatikusak neki, közelebb is hajol, mert mintha illatuk is lenne, amit kifejezetten még furcsáll is.*
5267. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-13 19:04:33
Üzenet elküldve: 2019-06-13 19:04:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nappal később//
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Ahseela, Roth//
*Ahseela halvány mosollyal fogadja az udvarias fogadtatást és figyelmesen hallgatja, hogy mi a véleménye a többieknek az egyszerű, kis ötletéről. A korábban elhangzottakat nem hallotta, hiszen azok után sétált a beszélgetőkhöz.*
- Persze, én sem szeretnék túlságosan beleavatkozni a természetbe. Egyáltalán nem is gondoltam folyó elterelésre, sem pedig szabályozásra. Nem venném a szívemre, ha elláposítanánk a környéket. – *Néz azokon végig, akik véleményüket fűzték a vizesárokhoz; Pyctán, Umonon és Lyzendrán. Ahseela, ha csak az ingoványos vidékre gondol, tudja, hogy hova vezet a túlzott folyószabályozás, persze nem áll neki erről kiselőadást tartani. Nem szeretné untatni a többieket, csak az ötletét fejti ki, amiben, miközben beszél róla, több lehetőséget is meglát egyszerre. Lábával megtisztítja maga előtt a talajt, lehajol, felvesz egy ágat és elkezdi lerajzolni, szinte madártávlatból az egész falut és köré a vizesárkot.*
- Csupán arra gondoltam, hogy az ideiglenesen ásott itató nyomvonalát követve, ki lehetne alakítani egy mellékágat, amit akár zsiliprendszerrel is elláthatunk, így akkor használnánk, amikor kell. A védelmi funkciója mellett, öntöző-, itatórendszerként is működhetne. – *A mondat végén, amikor csókaszemivel felpillant, észreveszi magát és csak legyint egyet a kis ággal a kezében, hogy már megint elveszett a gondolatainak részleteiben.*
- Mindegy, kicsit előre gondolkodva elkalandoztam. Ez jelenleg tényleg nem olyan fontos, mint a házak befejezése. – *Elhallgatva bólint Lyz szavaira, bár a maga részéről az idejét se tudná megmondani, hogy mikor aludt utoljára rendes tető alatt, hozzászokott, hogy általában az erdőben hajtja alvásra a fejét.
Umon kocsma és szeszfőzde építéséről hallva, kissé elcsodálkozik, nem gondolta volna, hogy a késdobáló szerzetest ilyen dolgok is foglalkoztatják. Bár most, hogy a druida lány, így végiggondolja a szituációt, arra jut magába, hogy a férfi lehet akkor be volt rúgva. Nem tudja. Gondolatban megvonja a vállait.
Lyzendra ekkor borral kínálja őt és Monsotort.*
- Sajnálom, Lyz nővérem. Köszönöm. Igazán kedves vagy, de vallásom szerint nem ihatok bort, csak téli és nyári napforduló ünnepélyének alkalmaikor. Ne vegyétek sértésnek. – * Feleli a druida lány maga elé emelve egyik kezét, a másikkal a derekára kötözött bőrtömlőjét oldja le.*
- De koccintok veletek más itallal. – *Mondja, miközben maga elé emeli a tömlőt és kicsit meg is lögyböli.* – Kamillás, citromfüves tea.
*A hozzájuk odalépő és köszönő maszkos fiatalember érkezése nem lepi meg.*
- Üdv néked, testvér! – *Eltöltött már elég időt a táborból átalakuló faluban, hogy ne csodálkozzon, hogy itt csak úgy jönnek-mennek a legkülönfélébb szerzetek. Ez persze aggályokkal is eltölti, hiszen, hogy lehet így egy biztos közösséget kialakítani és bárki felé is bizalommal lenni, ha mindenki csak átvonul itt, mint egy átjáróházon. Azt már végig sem gondolja, hogy a különös eltűnések hátterében vajon mi állhat. Gondol itt Throggotra, Volekinre, Tintherethre, Adára és Hanlorenre. Persze, ezzel a helyzettel sem tud jelenleg, mit kezdeni, és úgy véli beleszólási joga sincs, szóval csak magában, másodízben, mint a vizesárok ötletén, tovább gondolkodik. Hátha kicsírázik valami a fejében.
Közben, jobban szemügyre veszi az újonnan érkező fiút, akinek eltakart arcáról és bugyolált kezeiről több feltételezés is felötlik benne, amik mind olyanok, hogy egyikre se illő rákérdezni. Az első, hogy leprás, vagy valami olyan deformitással rendelkezik, mint égési vagy vágási hegek, sérülések. Netán torzszülött. Frissen szerzett tetoválások elképzelése is felvetődik benne, de azt elveti. Persze, a mohos óriás esete óta, nem ugrik mindenkinek a nyakába, hogy a segítő kezet nyújtson, de nem tagadja meg önmagát és a neveltetését. *
- Jól vagy? – * Összevont szemöldökkel, egy udvarias kérdéssel illeti Rothot.
A szolgálatkész Monsotoron, akkor pillant végig figyelmesebben, amikor az íjász szőkeség teendőket lajstromba szedve, pedzegeti, hogy segédkezhetne neki a karám és az itató körüli munkában. Ahseela támogatólag szól is.*
- Persze, örülnék ha segítenél és összedolgoznánk, Monsotor. A karámnál elkezdtem kialakítani itatót, de a karámot is be kéne fejezni. Fa alapanyag van hozzá, az egyik kordélyon hoztunk, néhány elf testvérrel.
*Azonban, felvont szemöldökös, felemás szemekkel Lyzre pillant.*
- Elmész? Hova? Mikor? – *Arról persze lemaradt, hogy Pyctával erednek útnak, ahogy a harangöntés-beszerzés elgondolást sem hallotta.*
- Csak, mert arra gondoltam vacsorára főzök gombapörköltet. – *Igazítja meg hátán félvállra vett hátizsákját, ami frissen szedett gombával van tele.*
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Ahseela, Roth//
*Ahseela halvány mosollyal fogadja az udvarias fogadtatást és figyelmesen hallgatja, hogy mi a véleménye a többieknek az egyszerű, kis ötletéről. A korábban elhangzottakat nem hallotta, hiszen azok után sétált a beszélgetőkhöz.*
- Persze, én sem szeretnék túlságosan beleavatkozni a természetbe. Egyáltalán nem is gondoltam folyó elterelésre, sem pedig szabályozásra. Nem venném a szívemre, ha elláposítanánk a környéket. – *Néz azokon végig, akik véleményüket fűzték a vizesárokhoz; Pyctán, Umonon és Lyzendrán. Ahseela, ha csak az ingoványos vidékre gondol, tudja, hogy hova vezet a túlzott folyószabályozás, persze nem áll neki erről kiselőadást tartani. Nem szeretné untatni a többieket, csak az ötletét fejti ki, amiben, miközben beszél róla, több lehetőséget is meglát egyszerre. Lábával megtisztítja maga előtt a talajt, lehajol, felvesz egy ágat és elkezdi lerajzolni, szinte madártávlatból az egész falut és köré a vizesárkot.*
- Csupán arra gondoltam, hogy az ideiglenesen ásott itató nyomvonalát követve, ki lehetne alakítani egy mellékágat, amit akár zsiliprendszerrel is elláthatunk, így akkor használnánk, amikor kell. A védelmi funkciója mellett, öntöző-, itatórendszerként is működhetne. – *A mondat végén, amikor csókaszemivel felpillant, észreveszi magát és csak legyint egyet a kis ággal a kezében, hogy már megint elveszett a gondolatainak részleteiben.*
- Mindegy, kicsit előre gondolkodva elkalandoztam. Ez jelenleg tényleg nem olyan fontos, mint a házak befejezése. – *Elhallgatva bólint Lyz szavaira, bár a maga részéről az idejét se tudná megmondani, hogy mikor aludt utoljára rendes tető alatt, hozzászokott, hogy általában az erdőben hajtja alvásra a fejét.
Umon kocsma és szeszfőzde építéséről hallva, kissé elcsodálkozik, nem gondolta volna, hogy a késdobáló szerzetest ilyen dolgok is foglalkoztatják. Bár most, hogy a druida lány, így végiggondolja a szituációt, arra jut magába, hogy a férfi lehet akkor be volt rúgva. Nem tudja. Gondolatban megvonja a vállait.
Lyzendra ekkor borral kínálja őt és Monsotort.*
- Sajnálom, Lyz nővérem. Köszönöm. Igazán kedves vagy, de vallásom szerint nem ihatok bort, csak téli és nyári napforduló ünnepélyének alkalmaikor. Ne vegyétek sértésnek. – * Feleli a druida lány maga elé emelve egyik kezét, a másikkal a derekára kötözött bőrtömlőjét oldja le.*
- De koccintok veletek más itallal. – *Mondja, miközben maga elé emeli a tömlőt és kicsit meg is lögyböli.* – Kamillás, citromfüves tea.
*A hozzájuk odalépő és köszönő maszkos fiatalember érkezése nem lepi meg.*
- Üdv néked, testvér! – *Eltöltött már elég időt a táborból átalakuló faluban, hogy ne csodálkozzon, hogy itt csak úgy jönnek-mennek a legkülönfélébb szerzetek. Ez persze aggályokkal is eltölti, hiszen, hogy lehet így egy biztos közösséget kialakítani és bárki felé is bizalommal lenni, ha mindenki csak átvonul itt, mint egy átjáróházon. Azt már végig sem gondolja, hogy a különös eltűnések hátterében vajon mi állhat. Gondol itt Throggotra, Volekinre, Tintherethre, Adára és Hanlorenre. Persze, ezzel a helyzettel sem tud jelenleg, mit kezdeni, és úgy véli beleszólási joga sincs, szóval csak magában, másodízben, mint a vizesárok ötletén, tovább gondolkodik. Hátha kicsírázik valami a fejében.
Közben, jobban szemügyre veszi az újonnan érkező fiút, akinek eltakart arcáról és bugyolált kezeiről több feltételezés is felötlik benne, amik mind olyanok, hogy egyikre se illő rákérdezni. Az első, hogy leprás, vagy valami olyan deformitással rendelkezik, mint égési vagy vágási hegek, sérülések. Netán torzszülött. Frissen szerzett tetoválások elképzelése is felvetődik benne, de azt elveti. Persze, a mohos óriás esete óta, nem ugrik mindenkinek a nyakába, hogy a segítő kezet nyújtson, de nem tagadja meg önmagát és a neveltetését. *
- Jól vagy? – * Összevont szemöldökkel, egy udvarias kérdéssel illeti Rothot.
A szolgálatkész Monsotoron, akkor pillant végig figyelmesebben, amikor az íjász szőkeség teendőket lajstromba szedve, pedzegeti, hogy segédkezhetne neki a karám és az itató körüli munkában. Ahseela támogatólag szól is.*
- Persze, örülnék ha segítenél és összedolgoznánk, Monsotor. A karámnál elkezdtem kialakítani itatót, de a karámot is be kéne fejezni. Fa alapanyag van hozzá, az egyik kordélyon hoztunk, néhány elf testvérrel.
*Azonban, felvont szemöldökös, felemás szemekkel Lyzre pillant.*
- Elmész? Hova? Mikor? – *Arról persze lemaradt, hogy Pyctával erednek útnak, ahogy a harangöntés-beszerzés elgondolást sem hallotta.*
- Csak, mert arra gondoltam vacsorára főzök gombapörköltet. – *Igazítja meg hátán félvállra vett hátizsákját, ami frissen szedett gombával van tele.*
5266. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-13 15:14:11
Üzenet elküldve: 2019-06-13 15:14:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
//a jelenetet 16+ jelenetet tartalmazhat//
*Nem beképzeltségből dicséri magát. Tisztában van a saját képességeivel. És kifejtette, hogy a lázadás tette ezt biztossá. A nemeseket és gazdagokat fellógatták vagyis a hozzáértő értelmiség nagyját is. A lovára sikeresen felszállt és a lányt is felsegítette aki ahogy annak rendje és módja megkapaszkodott az elfben akit ez cseppet se zavart. Mikor pedig érkezett az engedély lassan el is indította Szexi fehér csajszit mire kapott egy kellemetlen gyomorba markolást amire fel is nyögött.*
-Semmi gond.
~Baszd meg!~
*A hangján nem érződik, hogy megsértődött volna. Nem is sértődött csak nem esett jól. A kérdésre pedig úgy válaszol mintha a legtermészetesebb dolog lenne a világon. Pedig csak nemrég tanulta ő is.*
-Belém. Comboddal tartod magad és belém kapaszkodsz. Le ne ess!
*Még csak az kéne. Szedhetné össze, hogy elmondja az utat. Aztán a kislány mellett vigyázhatna rá is. Nem mintha ellenére lenne. A kis félmondatot természetesen elkapták az elf fülek és úgy válaszol mint eddig. Semmi gond ez csak lovaglás semmi több.*
-Hogy kicsit élvezed? Nem gond. Sőt, örülök neki. Ne érezd magad kellemetlenül. Olyan ez mint a tánc. Hozzáérhetsz a partneredhez és nem veszi ki magát furán a dolog.
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.13 15:19:49
//a jelenetet 16+ jelenetet tartalmazhat//
*Nem beképzeltségből dicséri magát. Tisztában van a saját képességeivel. És kifejtette, hogy a lázadás tette ezt biztossá. A nemeseket és gazdagokat fellógatták vagyis a hozzáértő értelmiség nagyját is. A lovára sikeresen felszállt és a lányt is felsegítette aki ahogy annak rendje és módja megkapaszkodott az elfben akit ez cseppet se zavart. Mikor pedig érkezett az engedély lassan el is indította Szexi fehér csajszit mire kapott egy kellemetlen gyomorba markolást amire fel is nyögött.*
-Semmi gond.
~Baszd meg!~
*A hangján nem érződik, hogy megsértődött volna. Nem is sértődött csak nem esett jól. A kérdésre pedig úgy válaszol mintha a legtermészetesebb dolog lenne a világon. Pedig csak nemrég tanulta ő is.*
-Belém. Comboddal tartod magad és belém kapaszkodsz. Le ne ess!
*Még csak az kéne. Szedhetné össze, hogy elmondja az utat. Aztán a kislány mellett vigyázhatna rá is. Nem mintha ellenére lenne. A kis félmondatot természetesen elkapták az elf fülek és úgy válaszol mint eddig. Semmi gond ez csak lovaglás semmi több.*
-Hogy kicsit élvezed? Nem gond. Sőt, örülök neki. Ne érezd magad kellemetlenül. Olyan ez mint a tánc. Hozzáérhetsz a partneredhez és nem veszi ki magát furán a dolog.
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.13 15:19:49
5265. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-13 14:38:25
Üzenet elküldve: 2019-06-13 14:38:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
-Szóval a legjobb orvos a városban. *Ismétli el a mondat egy részét, valahogy nagyon felvágósnak hangzott, majd mikor ő is kimondja, rájön, hogy még az ő szájából is. Egyértelműen az, bár, hogy mennyire lehet igaz, azt ő nem tudja megállapítani, csak reméli, hogy van némi valóságtartalma az állításnak.*
~Biztosan van, nálam tuti többet ért hozzá, akkor meg már bőven megteszi.~ *Hagyja ennyiben a gondolatot. Mikor pedig látja a zavarodottságot az elf tekintetében, minthogy nem találja a nyergen azt, amit keresett, kicsit megnyugszik, úgy fest, a szöszi se lehet mindenben jó.*
~Ez a természet rendje.~ *Veszi ki határozottan a másik kezéből a kosarat, mikor már belenyugodott a dologba. Majd felszáll az állat hátára, amit egyértelműen nagyra nyitott szemekkel figyel. Mármint a felszállást, ami még így is jobban megy neki, fél kézzel, mint ő neki fog, teljes felszereléssel.*
~Oh, hát akkor.~ *Topog egy kicsit a földön még, aztán a szöszi nyújtja a kezét, az egyetlent segítő szándékkal, hogy felhúzza. Nem igazán szeretné még az esés közben magával rántani, de nincs mit tenni, úgy fest kelleni fog az a kéz neki is, így erősen megfogja, majd a lábát a kengyelbe akasztva pattog kettőt és átveti a lábát. El se hiszi, hogy elsőre sikeredett, bár a kosár húzza egy kicsit vissza, így mindjárt belekapaszkodik a másikba, hogy korrigáljon.*
-Khm… Azt hiszem, megvagyok, indulhatunk. *Minthogy immár biztosnak érzi magát, elereszti az elfet, de nem sokáig, a ló elkezd hullámozni alatta, ami a második lépésnél arra készteti, hogy két kézzel hátulról az egyetlen stabilnak tűnő személybe kapaszkodjon, némi kétségbeesett hang kiadása után.*
-Ne haragudj! *Ha most látná valaki, biztosan azt hinné, hogy lázas beteg, egyszerűen nem hiszi el, hogy ez a módja a lovon való utazásnak.*
~Ez milyen megalázó! Tuti érezte, hogy még a karmom is belemélyesztettem.~ *Mikor megmozdult a ló, ösztönösen csapta előre a kezeit, nem lepődne meg azon se, ha hasba vágta volna a hirtelenségben a szöszit.*
-Hol kell ezt fogjam? Nem találom. *Nézelődik oldalra, hátha van külön neki valami izé a nyergen, de csak nem látja, közben erőteljesen ficereg az elf mögött. Egyszerűen nem akar bénának mutatkozni, így nem is említi, de most már, ha idiótának is nézi, mert esélyes, hogy már elkönyvelte annak, muszáj bevallania.*
-Be kell valljak valamit… *Kezd bele halkan, majd félbe marad a mondat és reméli az elf nem hallotta meg.*
~Ne csináld! Csak lesz valahogy!~ *Harap bele az alsó ajkába.*
-Szóval a legjobb orvos a városban. *Ismétli el a mondat egy részét, valahogy nagyon felvágósnak hangzott, majd mikor ő is kimondja, rájön, hogy még az ő szájából is. Egyértelműen az, bár, hogy mennyire lehet igaz, azt ő nem tudja megállapítani, csak reméli, hogy van némi valóságtartalma az állításnak.*
~Biztosan van, nálam tuti többet ért hozzá, akkor meg már bőven megteszi.~ *Hagyja ennyiben a gondolatot. Mikor pedig látja a zavarodottságot az elf tekintetében, minthogy nem találja a nyergen azt, amit keresett, kicsit megnyugszik, úgy fest, a szöszi se lehet mindenben jó.*
~Ez a természet rendje.~ *Veszi ki határozottan a másik kezéből a kosarat, mikor már belenyugodott a dologba. Majd felszáll az állat hátára, amit egyértelműen nagyra nyitott szemekkel figyel. Mármint a felszállást, ami még így is jobban megy neki, fél kézzel, mint ő neki fog, teljes felszereléssel.*
~Oh, hát akkor.~ *Topog egy kicsit a földön még, aztán a szöszi nyújtja a kezét, az egyetlent segítő szándékkal, hogy felhúzza. Nem igazán szeretné még az esés közben magával rántani, de nincs mit tenni, úgy fest kelleni fog az a kéz neki is, így erősen megfogja, majd a lábát a kengyelbe akasztva pattog kettőt és átveti a lábát. El se hiszi, hogy elsőre sikeredett, bár a kosár húzza egy kicsit vissza, így mindjárt belekapaszkodik a másikba, hogy korrigáljon.*
-Khm… Azt hiszem, megvagyok, indulhatunk. *Minthogy immár biztosnak érzi magát, elereszti az elfet, de nem sokáig, a ló elkezd hullámozni alatta, ami a második lépésnél arra készteti, hogy két kézzel hátulról az egyetlen stabilnak tűnő személybe kapaszkodjon, némi kétségbeesett hang kiadása után.*
-Ne haragudj! *Ha most látná valaki, biztosan azt hinné, hogy lázas beteg, egyszerűen nem hiszi el, hogy ez a módja a lovon való utazásnak.*
~Ez milyen megalázó! Tuti érezte, hogy még a karmom is belemélyesztettem.~ *Mikor megmozdult a ló, ösztönösen csapta előre a kezeit, nem lepődne meg azon se, ha hasba vágta volna a hirtelenségben a szöszit.*
-Hol kell ezt fogjam? Nem találom. *Nézelődik oldalra, hátha van külön neki valami izé a nyergen, de csak nem látja, közben erőteljesen ficereg az elf mögött. Egyszerűen nem akar bénának mutatkozni, így nem is említi, de most már, ha idiótának is nézi, mert esélyes, hogy már elkönyvelte annak, muszáj bevallania.*
-Be kell valljak valamit… *Kezd bele halkan, majd félbe marad a mondat és reméli az elf nem hallotta meg.*
~Ne csináld! Csak lesz valahogy!~ *Harap bele az alsó ajkába.*
5264. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-13 14:01:05
Üzenet elküldve: 2019-06-13 14:01:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Nem úgy néz ki mint aki megijedt volna a lehetőségtől amit felvázolt a vörös. Ha jobban ismernék egymást az elf elsütne egy szóviccet a lány titkos kertecskéjéről. Így ezt megtartja magának.*
-A lázadás miatt biztos, de szerintem előtte is az egyik legjobb orvos voltam a városban.
*Közli a válla felett míg bemegy a házba.*
~Remélhetőleg akkor nem most fog keresni Rheia asszony vagy a főnök aranyérrel. Az mekkora poén lenne. Tényleg élvezném kikezelni. Ahogy üvöltene!~
*Baromi jól szórakozik a gondolaton. Élvezné kínozni a fickót. Nem azért mert személyesen vele baja van. Sőt, kimondottan rendes volt. Csakhogy kékvérű azokat meg Int nem szívleli. Összeszedi amit kell és elindul kifelé ahol Szexi fehér csaj már várja. Meg a szexi vörös is. A segítőkészségre ő a nyeregre néz.*
-Nem ezért van ezen...ez...nincs erre valami izé? Lehet, hogy jobb ha fogod.
*Majd be is mutatja a lóra szállás művészetét olyan magabiztossággal mintha egész életében ezt csinálta volna. Nem azért mert olyan jó benne csak, azt hiszi. Ezek után a kezét nyújtja a vörösnek, hogy felsegítse.*
-Okés. Gyere!
*Egyáltalán nem úgy néz ki mint, aki ki akarná használni a helyzetet. Olyanok a mozdulatai mintha teljesen hétköznapi dolog lenne ez.*
*Nem úgy néz ki mint aki megijedt volna a lehetőségtől amit felvázolt a vörös. Ha jobban ismernék egymást az elf elsütne egy szóviccet a lány titkos kertecskéjéről. Így ezt megtartja magának.*
-A lázadás miatt biztos, de szerintem előtte is az egyik legjobb orvos voltam a városban.
*Közli a válla felett míg bemegy a házba.*
~Remélhetőleg akkor nem most fog keresni Rheia asszony vagy a főnök aranyérrel. Az mekkora poén lenne. Tényleg élvezném kikezelni. Ahogy üvöltene!~
*Baromi jól szórakozik a gondolaton. Élvezné kínozni a fickót. Nem azért mert személyesen vele baja van. Sőt, kimondottan rendes volt. Csakhogy kékvérű azokat meg Int nem szívleli. Összeszedi amit kell és elindul kifelé ahol Szexi fehér csaj már várja. Meg a szexi vörös is. A segítőkészségre ő a nyeregre néz.*
-Nem ezért van ezen...ez...nincs erre valami izé? Lehet, hogy jobb ha fogod.
*Majd be is mutatja a lóra szállás művészetét olyan magabiztossággal mintha egész életében ezt csinálta volna. Nem azért mert olyan jó benne csak, azt hiszi. Ezek után a kezét nyújtja a vörösnek, hogy felsegítse.*
-Okés. Gyere!
*Egyáltalán nem úgy néz ki mint, aki ki akarná használni a helyzetet. Olyanok a mozdulatai mintha teljesen hétköznapi dolog lenne ez.*
5263. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-13 11:36:25
Üzenet elküldve: 2019-06-13 11:36:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Arra, hogy az elf szerint azért nem ártana elmagyaráznia merre is lesz dolga, csak egy „nem az én dolgom” típusú vállrándítás után válaszol.*
-Nem kell azt tudják, úgyse ásunk el a kert végébe, vagy mégis? *Inog meg látszólag a kijelentés, majd egy kárörvendő mosoly kíséretében azért még hozzáteszi:*
-A többiek úgy se engednék, hogy elfekkel trágyázzam a kertet, főleg egy ilyen hasznossal, ha valóban értesz a gyógyításhoz, ahogy azt állítottad. *Forgatja körbe a szemeit.*
-A ló az egy jó ötlet, legalább hamarabb otthon leszünk, és tényleg nem megyünk messzire. *Villan fel benne, hiszen minél rövidebb időt kell egy elf társaságában töltenie, annál jobb neki. Aztán csak hesseget a kezével néhányat, hogy most már aztán igyekezzék a szöszi, minden szó csak időpocsékolás. Ahogy azt az elf kérte, már hozzák is felszerszámozva a lovat, a gyönyörű fehér paripa pedig csak úgy világít a nap fényében, közben izgatottan dobálja a farkát, nézelődik, de úgy fest, tudja mi lesz a dolga, nem ellenkezik.*
~Vajon, hogy kell erre felülni?~ *Aztán bevillan neki, hogy akkor most ketten fognak egy lovon utazni a szöszivel, ettől a gondolattól teljesen kifehéredik, arca egy pillanatra megnyúlik a rémülettől, de most már nem visszakozhat, hiszen jön is az elf. Menniük kell. Odalép a ló mellé és megsimítja az oldalát, majd megvárja előzékenyen, míg a félkezű bemutatja a lóra mászás művészetét.*
-A kosarat fogjam én? *De már nyúl is oda, hogy elvegye.*
*Arra, hogy az elf szerint azért nem ártana elmagyaráznia merre is lesz dolga, csak egy „nem az én dolgom” típusú vállrándítás után válaszol.*
-Nem kell azt tudják, úgyse ásunk el a kert végébe, vagy mégis? *Inog meg látszólag a kijelentés, majd egy kárörvendő mosoly kíséretében azért még hozzáteszi:*
-A többiek úgy se engednék, hogy elfekkel trágyázzam a kertet, főleg egy ilyen hasznossal, ha valóban értesz a gyógyításhoz, ahogy azt állítottad. *Forgatja körbe a szemeit.*
-A ló az egy jó ötlet, legalább hamarabb otthon leszünk, és tényleg nem megyünk messzire. *Villan fel benne, hiszen minél rövidebb időt kell egy elf társaságában töltenie, annál jobb neki. Aztán csak hesseget a kezével néhányat, hogy most már aztán igyekezzék a szöszi, minden szó csak időpocsékolás. Ahogy azt az elf kérte, már hozzák is felszerszámozva a lovat, a gyönyörű fehér paripa pedig csak úgy világít a nap fényében, közben izgatottan dobálja a farkát, nézelődik, de úgy fest, tudja mi lesz a dolga, nem ellenkezik.*
~Vajon, hogy kell erre felülni?~ *Aztán bevillan neki, hogy akkor most ketten fognak egy lovon utazni a szöszivel, ettől a gondolattól teljesen kifehéredik, arca egy pillanatra megnyúlik a rémülettől, de most már nem visszakozhat, hiszen jön is az elf. Menniük kell. Odalép a ló mellé és megsimítja az oldalát, majd megvárja előzékenyen, míg a félkezű bemutatja a lóra mászás művészetét.*
-A kosarat fogjam én? *De már nyúl is oda, hogy elvegye.*
5262. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-13 07:24:28
Üzenet elküldve: 2019-06-13 07:24:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nappal később//
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Asheelaxa, Roth//
*Lyz örömmel látja, hogy ilyen tevékeny aktív közeg alakult köré. Így neki sem teher, ha tenni kell, vagy feladatot keresni, esetleg adni. Több okból sem baj ez, hisz így válik mindenkinek a hasznára ő is.
Attól eltekintve, hogy összekalapálja az ujját olykor. Mindez eltörpül amellett a boldogság mellett, amit most érez, ahogy Umonal, Pyctával, az újonnan érkezett Datvinoolvval üldögél a fal tövében, s emelik poharukat az új fallal körbevett közösségre.*
- Ha bevételt nem is hoz, csak fehér szőlő borból is legyen kínálat *viccel arra utalva, hogy azt szereti igazán. Elkortyolgatja a vörösbort is, de az édes fehérbornál jobban egyiket sem szereti. Azon ritka alkalmakkor, amikor borozni támad kedve egyáltalán.* Édes legyen ám, mint a méz, és aranyló, mint a napsugarak *mosolyodik orra alatt, hiszen ez csupán olyan támasztott követelés, aminek egy szava sem komoly, csupán játék. Ez tükröződik szeméből is, mely még sosem csillogott ilyen cinkosul, ha alkoholról volt szó.
Umon köszönete meghatja, Pycta válaszával pedig teljesen egyet ért, s bólogat rá. A súrlódások ellenére is örül Lyz, hogy Umonban nem okoztak mély sérelmeket.*
- Leveleim *szól csendesen az elf lány, ahogy szeretetteljesen végignéz a kompánián, s az újonnan érkezőkön. A lopott pillantás utolsó mozzanatát még éppen elcsípi Pycta felől. Érzi ő maga is, hogy változott mióta ideért, de nem gondolná magát szebbnek, mint azelőtt, s hogy az erdőmélyi elf annak látja, még véletlenül sem merül fel benne. *
- Örülnék, ha elkísérnél *válaszol hálás mosollyal Pyctának, kezét gyengéden vállára téve, melyet aztán el is vesz, csupán az érzet marad, hogy az elf lány valóban örül neki, nem pedig csupán udvarias.
A könyvek főépületben való elhelyezése is tetszik Lyznek, melyre bár ingatja fejét ahogy latolgatja a dolgot, s végül a mozdulat bólogatássá válik. Lelki szemei előtt a főépület egy tanácsterem, aztán iskola, bálterem is egyben, bár Lyz a mulatságokat szabad ég alatt tervezi, amíg az esős szeles évszakok be nem köszöntenek.
Pillanatok alatt kettővel többen lesznek, s többen is érkeznek, gyors egymásutánban.*
- Szervusz Montosor, kérsz egy kupa bort? Aki ennyit dolgozik, lazíthat is egy kicsit. És te Ashhela? *jegyzi meg, mert valóban sokat dolgoztak mind ketten az elmúlt hat alatt. Azonnal lép is, hogy ha kérnek, kupát adhasson a kezükbe, ha talál még a kocsin.*
- Nagyon sok munka van még, Monsotor. Éppen most beszéltünk a kocsmáról, amit Umon szeretne nyitni, csak egy kicsit ki kell pofozni. Segíthetsz abban is. De elkél a segítség az állatoknál is Asheelaxa mellett. Rendes itató kellene nekik, rendes vályúk. Idősebb elfek biztosan meg tudják mutatni, hogyan kell elkezdeni, és örülnék, ha megvolna mire visszaérek.*Úgy beszél kicsit, mint ha azt, hogy egy rövidke időre elhagyja a tábort, mindenki hallotta volna.* Vagy még ott van a főépület is, ami csak félkész. Idefele jövet, láttam, hogy fogytán a fűrészelt léc. Lehet, hogy azóta már elkezdték, de a fűrészelés lehet, hogy neked jobban menne. *Hát, azt nem mondhatják, hogy nincs mit csinálni.*
- Esetleg, ha szeretnéd, kereshetsz rönköket a saját házadhoz is. Egyszer azt is fel kell építeni...
*Végeláthatatlan a sor, csak választani kell.*
- Esetleg elsőként Asheelának segíts, aztán pedig a főépületnél. *Vet számot hogy mégis valamilyen konkrét iránymutatást adjon az óriásnak. Rájött már egy hat alatt, s a korábbi hatok alatt is a kis tanyán, hogy Monsotornak kell a segítség, az iránymutatás, bár más szemében ez feladatosztogatásnak tűnhet.*
- Szervusz Asheela. Nem zavarsz, ülj le közénk *mosolyog a csókaszemű lányra, majd figyelmesen hallgatja az ötletet, a vizesárokról.
Asheela is közéjük telepszik, s máris ötlettel áll elő, amit Lyz érdeklődve hallgat. Fejében egy térképen máris húzódik a vonal, amit talán még meg is lehet valósítani, kérdés ugyan, hogy kell-e. Felváltva pillant társaira, vajon ki mit szól hozzá, és természetesen változatosak a vélemények, ami nem könnyíti meg a dolgát.*
- Köszönjük Asheela. Aludnék még rá egyet. A fal megvan. A folyó terelés nagyon nagy munka, és az erdőre is figyelnünk kell. *Pillant egyetértőn Pyctára.* Sokaknak még nincs tető a feje felett.
*Első a védelem, amivel a fal rendelkezik is, de a folyó egyelőre maradhat ahol van. Látszik Lyzen, hogy elmélázik az ötleten, nem veti el teljesen, még talán egy térképet is elővesz majd, hogy megnézze mit lehet belőle kihozni. A faltól kellő távolban, ez vajon milyen hosszú, s kemény munka lenne, de csak akkor látja érdemesnek nekifogni, ha a közösség tető alatt alszik éjjel, nem sátorban.
Halk motozás egyre erősödik, s végül egy idegen képében ölt testet, mely feléjük igyekszik.*
- Üdvözöllek Mil'Ochass kapujában *köszön Rothawdarnak, de Umon megelőzi, hogy ittlétének káról kérdezze, így csupán érdeklődve figyeli a vándort.*
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Asheelaxa, Roth//
*Lyz örömmel látja, hogy ilyen tevékeny aktív közeg alakult köré. Így neki sem teher, ha tenni kell, vagy feladatot keresni, esetleg adni. Több okból sem baj ez, hisz így válik mindenkinek a hasznára ő is.
Attól eltekintve, hogy összekalapálja az ujját olykor. Mindez eltörpül amellett a boldogság mellett, amit most érez, ahogy Umonal, Pyctával, az újonnan érkezett Datvinoolvval üldögél a fal tövében, s emelik poharukat az új fallal körbevett közösségre.*
- Ha bevételt nem is hoz, csak fehér szőlő borból is legyen kínálat *viccel arra utalva, hogy azt szereti igazán. Elkortyolgatja a vörösbort is, de az édes fehérbornál jobban egyiket sem szereti. Azon ritka alkalmakkor, amikor borozni támad kedve egyáltalán.* Édes legyen ám, mint a méz, és aranyló, mint a napsugarak *mosolyodik orra alatt, hiszen ez csupán olyan támasztott követelés, aminek egy szava sem komoly, csupán játék. Ez tükröződik szeméből is, mely még sosem csillogott ilyen cinkosul, ha alkoholról volt szó.
Umon köszönete meghatja, Pycta válaszával pedig teljesen egyet ért, s bólogat rá. A súrlódások ellenére is örül Lyz, hogy Umonban nem okoztak mély sérelmeket.*
- Leveleim *szól csendesen az elf lány, ahogy szeretetteljesen végignéz a kompánián, s az újonnan érkezőkön. A lopott pillantás utolsó mozzanatát még éppen elcsípi Pycta felől. Érzi ő maga is, hogy változott mióta ideért, de nem gondolná magát szebbnek, mint azelőtt, s hogy az erdőmélyi elf annak látja, még véletlenül sem merül fel benne. *
- Örülnék, ha elkísérnél *válaszol hálás mosollyal Pyctának, kezét gyengéden vállára téve, melyet aztán el is vesz, csupán az érzet marad, hogy az elf lány valóban örül neki, nem pedig csupán udvarias.
A könyvek főépületben való elhelyezése is tetszik Lyznek, melyre bár ingatja fejét ahogy latolgatja a dolgot, s végül a mozdulat bólogatássá válik. Lelki szemei előtt a főépület egy tanácsterem, aztán iskola, bálterem is egyben, bár Lyz a mulatságokat szabad ég alatt tervezi, amíg az esős szeles évszakok be nem köszöntenek.
Pillanatok alatt kettővel többen lesznek, s többen is érkeznek, gyors egymásutánban.*
- Szervusz Montosor, kérsz egy kupa bort? Aki ennyit dolgozik, lazíthat is egy kicsit. És te Ashhela? *jegyzi meg, mert valóban sokat dolgoztak mind ketten az elmúlt hat alatt. Azonnal lép is, hogy ha kérnek, kupát adhasson a kezükbe, ha talál még a kocsin.*
- Nagyon sok munka van még, Monsotor. Éppen most beszéltünk a kocsmáról, amit Umon szeretne nyitni, csak egy kicsit ki kell pofozni. Segíthetsz abban is. De elkél a segítség az állatoknál is Asheelaxa mellett. Rendes itató kellene nekik, rendes vályúk. Idősebb elfek biztosan meg tudják mutatni, hogyan kell elkezdeni, és örülnék, ha megvolna mire visszaérek.*Úgy beszél kicsit, mint ha azt, hogy egy rövidke időre elhagyja a tábort, mindenki hallotta volna.* Vagy még ott van a főépület is, ami csak félkész. Idefele jövet, láttam, hogy fogytán a fűrészelt léc. Lehet, hogy azóta már elkezdték, de a fűrészelés lehet, hogy neked jobban menne. *Hát, azt nem mondhatják, hogy nincs mit csinálni.*
- Esetleg, ha szeretnéd, kereshetsz rönköket a saját házadhoz is. Egyszer azt is fel kell építeni...
*Végeláthatatlan a sor, csak választani kell.*
- Esetleg elsőként Asheelának segíts, aztán pedig a főépületnél. *Vet számot hogy mégis valamilyen konkrét iránymutatást adjon az óriásnak. Rájött már egy hat alatt, s a korábbi hatok alatt is a kis tanyán, hogy Monsotornak kell a segítség, az iránymutatás, bár más szemében ez feladatosztogatásnak tűnhet.*
- Szervusz Asheela. Nem zavarsz, ülj le közénk *mosolyog a csókaszemű lányra, majd figyelmesen hallgatja az ötletet, a vizesárokról.
Asheela is közéjük telepszik, s máris ötlettel áll elő, amit Lyz érdeklődve hallgat. Fejében egy térképen máris húzódik a vonal, amit talán még meg is lehet valósítani, kérdés ugyan, hogy kell-e. Felváltva pillant társaira, vajon ki mit szól hozzá, és természetesen változatosak a vélemények, ami nem könnyíti meg a dolgát.*
- Köszönjük Asheela. Aludnék még rá egyet. A fal megvan. A folyó terelés nagyon nagy munka, és az erdőre is figyelnünk kell. *Pillant egyetértőn Pyctára.* Sokaknak még nincs tető a feje felett.
*Első a védelem, amivel a fal rendelkezik is, de a folyó egyelőre maradhat ahol van. Látszik Lyzen, hogy elmélázik az ötleten, nem veti el teljesen, még talán egy térképet is elővesz majd, hogy megnézze mit lehet belőle kihozni. A faltól kellő távolban, ez vajon milyen hosszú, s kemény munka lenne, de csak akkor látja érdemesnek nekifogni, ha a közösség tető alatt alszik éjjel, nem sátorban.
Halk motozás egyre erősödik, s végül egy idegen képében ölt testet, mely feléjük igyekszik.*
- Üdvözöllek Mil'Ochass kapujában *köszön Rothawdarnak, de Umon megelőzi, hogy ittlétének káról kérdezze, így csupán érdeklődve figyeli a vándort.*
5261. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-12 21:46:33
Üzenet elküldve: 2019-06-12 21:46:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Hat nappal később//
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Asheelaxa, Roth//
*Amint előkerül a boroshordó Dat is felkászálódik a földről, először törökülésbe ül, majd feláll.*
-Mil'Ochassra
*Szólal fel ő is, bár nem biztos abban, hogy jól ejtette ki a nevet. Csak ezután kortyol bele italába, és elégedetten nyugtázza, hogy valóban remek, nem mintha sokat szokott volna inni úgy általában. A többiek szóváltását csendben hallgatja, amikor szóra nyitná száját akkor is Umon megelőzi, így visszatér a bor ízlelgetéséhez.*
-Szervusztok. *Köszön a csatlakozóknak. Egyelőre -ötletek híján- nem tud hozzászólni a beszélgetéshez, így inkább marad a jól bevált hallgatásnál. Így legalább pontos információkat szerezhet a jövőbeli tervekről. Bámészkodásából Umon morgása ébreszti fel, aki épp egy idegent látott meg. Érdeklődve követi társát, nem feltételez ellenséges szándékot senkiről, mint ahogyan őróla sem feltételezték.*
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Asheelaxa, Roth//
*Amint előkerül a boroshordó Dat is felkászálódik a földről, először törökülésbe ül, majd feláll.*
-Mil'Ochassra
*Szólal fel ő is, bár nem biztos abban, hogy jól ejtette ki a nevet. Csak ezután kortyol bele italába, és elégedetten nyugtázza, hogy valóban remek, nem mintha sokat szokott volna inni úgy általában. A többiek szóváltását csendben hallgatja, amikor szóra nyitná száját akkor is Umon megelőzi, így visszatér a bor ízlelgetéséhez.*
-Szervusztok. *Köszön a csatlakozóknak. Egyelőre -ötletek híján- nem tud hozzászólni a beszélgetéshez, így inkább marad a jól bevált hallgatásnál. Így legalább pontos információkat szerezhet a jövőbeli tervekről. Bámészkodásából Umon morgása ébreszti fel, aki épp egy idegent látott meg. Érdeklődve követi társát, nem feltételez ellenséges szándékot senkiről, mint ahogyan őróla sem feltételezték.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579