Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 209 (4161. - 4180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4180. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-19 09:45:53
Üzenet elküldve: 2018-11-19 09:45:53
ÚJ
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// A magányosok útja //
*Elhúzza száját ahogy szokta. Nem véletlenül nem illet nemesi körökbe, hiszen látszólag dermedt arcára mindig kiül az, ha éppen nem tetszik neki valami, vagy úgy egyébként hogy aktuálisan min töri a fejét. A bosszantó pedig az, hogy Umont a stigmái árulják el, amit kontrollálni sem tud, míg Valeát csupán „neveletlensége”. Tehát ennyi ő. Egy kissé meggyötört test, amit nem is szeret, pedig az kitartóan szolgálja minden szélsőséges viselkedése ellenére.*
- Umon, nem akarsz lassítani?
*Vigyorogva néz a férfire, aki olyan lelkesen töltögeti újra és újra poharát. Persze ezzel semmi bajt nem lát, hangjából is kiérződik a szórakozottság, és kicsit tetszik is neki, hogy az egyébként zárkózott szerzetest ilyen felszabadultnak láthatja. Erre még rácsodálkozik egy ideig.*
- Hamar a fejembe fog szállni, hogyha így folytatod.
*Főleg mert rég ivott rendesen. Korai lázadó éveiben persze vedelt mikor tehette, de már jó ideje mértékletesebb életmódot folytat, így a kevesebb is könnyen megárthat neki. Egyelőre persze nem ezt érzi.*
- Az nagyon jó lenne.
*Biccentve mosolyog maga elé és elképzeli, hogy a verőfényes napsütésben együtt kertészkednek amolyan ráérős, kicsit öreges módon. Idilli.
Meglepetten kapja fel fejét amikor Umon hirtelen játszani akar. A kétely már látható arcán, de egyelőre kivárja, hogy a férfi miféle játékra gondolt. Felkészíti magát és iszik inkább, erre bátorítják is, szóval eleget tesz a kérésnek és elfogyasztja italát.*
- Ó jaj! Umon, én nagyon ügyetlen vagyok az ilyenekben.
*Úgy általában a társalgásban is, és ezen sajnos sokat az alkohol sem tud segíteni, mert egyszerűen nincs meg hozzá a képessége. Mindenesetre gondolkodóba esik, mert nem ünneprontó ő, és ha Umon játszani akar, akkor játszanak, majd megerőlteti kicsit magát. Gondolkodik és gondolkodik, hosszan, olykor körbenézve hátha a környezete meginspirálja, de a sötétben nem is lát sokat, és az sem lenne segítségére.*
- Hát nem tudom, mi volt a legkellemetlenebb pillanatod az életedben?
*Ennyi. Ezen töprengett olyan sokáig. Ő tudná a válaszát erre a kérdésre, még pedig, hogy ez az. Bízik benne, hogyha ő már ilyen szerencsétlen legalább a szerzetes tud valamennyire korrigálni és közben a továbbiakon is elkezd gondolkodni, ha már úgyis ennyi időt vesz igénybe ez neki.*
*Elhúzza száját ahogy szokta. Nem véletlenül nem illet nemesi körökbe, hiszen látszólag dermedt arcára mindig kiül az, ha éppen nem tetszik neki valami, vagy úgy egyébként hogy aktuálisan min töri a fejét. A bosszantó pedig az, hogy Umont a stigmái árulják el, amit kontrollálni sem tud, míg Valeát csupán „neveletlensége”. Tehát ennyi ő. Egy kissé meggyötört test, amit nem is szeret, pedig az kitartóan szolgálja minden szélsőséges viselkedése ellenére.*
- Umon, nem akarsz lassítani?
*Vigyorogva néz a férfire, aki olyan lelkesen töltögeti újra és újra poharát. Persze ezzel semmi bajt nem lát, hangjából is kiérződik a szórakozottság, és kicsit tetszik is neki, hogy az egyébként zárkózott szerzetest ilyen felszabadultnak láthatja. Erre még rácsodálkozik egy ideig.*
- Hamar a fejembe fog szállni, hogyha így folytatod.
*Főleg mert rég ivott rendesen. Korai lázadó éveiben persze vedelt mikor tehette, de már jó ideje mértékletesebb életmódot folytat, így a kevesebb is könnyen megárthat neki. Egyelőre persze nem ezt érzi.*
- Az nagyon jó lenne.
*Biccentve mosolyog maga elé és elképzeli, hogy a verőfényes napsütésben együtt kertészkednek amolyan ráérős, kicsit öreges módon. Idilli.
Meglepetten kapja fel fejét amikor Umon hirtelen játszani akar. A kétely már látható arcán, de egyelőre kivárja, hogy a férfi miféle játékra gondolt. Felkészíti magát és iszik inkább, erre bátorítják is, szóval eleget tesz a kérésnek és elfogyasztja italát.*
- Ó jaj! Umon, én nagyon ügyetlen vagyok az ilyenekben.
*Úgy általában a társalgásban is, és ezen sajnos sokat az alkohol sem tud segíteni, mert egyszerűen nincs meg hozzá a képessége. Mindenesetre gondolkodóba esik, mert nem ünneprontó ő, és ha Umon játszani akar, akkor játszanak, majd megerőlteti kicsit magát. Gondolkodik és gondolkodik, hosszan, olykor körbenézve hátha a környezete meginspirálja, de a sötétben nem is lát sokat, és az sem lenne segítségére.*
- Hát nem tudom, mi volt a legkellemetlenebb pillanatod az életedben?
*Ennyi. Ezen töprengett olyan sokáig. Ő tudná a válaszát erre a kérdésre, még pedig, hogy ez az. Bízik benne, hogyha ő már ilyen szerencsétlen legalább a szerzetes tud valamennyire korrigálni és közben a továbbiakon is elkezd gondolkodni, ha már úgyis ennyi időt vesz igénybe ez neki.*
4179. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-18 21:12:44
Üzenet elküldve: 2018-11-18 21:12:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Na, végre bele lendültek a dolgokba. Int pedig odavan a csajért. Csonka karjával magához húzza miközben a másik annak fenekén van. Mikor pedig Relael hátra húzza a fejét akkor Int-nek nem kell magyarázni, hogy mit szeretne a másik. A doki nem az a fajta férfi, aki csak magára gondol. Vagyis akkor nem ha ilyen klassz partnert talált. Vet egy hosszabb pillantást a lányra ahogy így feltárulkozik neki. Rohadtul dögös. Majd nem vár sokat egyből rá is cuppan arra a nyakra. Eleinte csak csókolgatja majd egyre hevesebb lesz és annak az emlegetett harapásnak az ideje is eljön. A csaj reakciói pedig csak fokozzák Int vágyát. Ő se tétlenkedik ugyanis. Már gyanúsan ügyes is. Úgy látszik az elf-nek majd meg kell változtatnia az elképzelését a nemes lányok túlzott erkölcsösségéről. Relael hamar megtapasztalhatja, hogy Int már hangulatban van. Szerencse az elf létben, hogy a fiatalos energiák bennük is megvannak és sokkal hosszabb ideig élvezhetik majd ki az ifjúkor előnyeit mint a csóri rövid életűek. Doki a lány gyengéd irányításának enged és hamar visszatér ahhoz a amit az ebédlőben félbe kellett hagynia. És minden beképzeltség nélkül tudja, hogy jól csinálja amit csinál. A lány reakciói egyértelműek. Int meg nem is tervez még megállni.*
-Ülj a dézsa szélére!
*Nem utasításként csattan inkább egy határozott kérés csupán. De ha Rel hallgat rá akkor Int is követi. Majd széthajtja a lány lábait és szép lassan térdre ereszkedik előtte miközben csókokkal hinti be a lány testének a vonalát ahogy a feje egyre lejjebb csusszan egyenesen a lány öle felé. Közben meg a két karja körülöleli a csípőjét. Ha a lány hangulatba akart jönni akkor Int nem lesz kicsinyes. Mégiscsak egy nemes kisasszonyról van szó. Itt az idő megmutatni mit is tud a doki.*
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Na, végre bele lendültek a dolgokba. Int pedig odavan a csajért. Csonka karjával magához húzza miközben a másik annak fenekén van. Mikor pedig Relael hátra húzza a fejét akkor Int-nek nem kell magyarázni, hogy mit szeretne a másik. A doki nem az a fajta férfi, aki csak magára gondol. Vagyis akkor nem ha ilyen klassz partnert talált. Vet egy hosszabb pillantást a lányra ahogy így feltárulkozik neki. Rohadtul dögös. Majd nem vár sokat egyből rá is cuppan arra a nyakra. Eleinte csak csókolgatja majd egyre hevesebb lesz és annak az emlegetett harapásnak az ideje is eljön. A csaj reakciói pedig csak fokozzák Int vágyát. Ő se tétlenkedik ugyanis. Már gyanúsan ügyes is. Úgy látszik az elf-nek majd meg kell változtatnia az elképzelését a nemes lányok túlzott erkölcsösségéről. Relael hamar megtapasztalhatja, hogy Int már hangulatban van. Szerencse az elf létben, hogy a fiatalos energiák bennük is megvannak és sokkal hosszabb ideig élvezhetik majd ki az ifjúkor előnyeit mint a csóri rövid életűek. Doki a lány gyengéd irányításának enged és hamar visszatér ahhoz a amit az ebédlőben félbe kellett hagynia. És minden beképzeltség nélkül tudja, hogy jól csinálja amit csinál. A lány reakciói egyértelműek. Int meg nem is tervez még megállni.*
-Ülj a dézsa szélére!
*Nem utasításként csattan inkább egy határozott kérés csupán. De ha Rel hallgat rá akkor Int is követi. Majd széthajtja a lány lábait és szép lassan térdre ereszkedik előtte miközben csókokkal hinti be a lány testének a vonalát ahogy a feje egyre lejjebb csusszan egyenesen a lány öle felé. Közben meg a két karja körülöleli a csípőjét. Ha a lány hangulatba akart jönni akkor Int nem lesz kicsinyes. Mégiscsak egy nemes kisasszonyról van szó. Itt az idő megmutatni mit is tud a doki.*
4178. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-18 17:35:11
Üzenet elküldve: 2018-11-18 17:35:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Valóban sejtette, hogy mi lesz a válasz, hiszen eleget várakozott Intath és a férfiaknak köztudottan kevesebb türelmük van ilyen téren. Ami azt illeti Relael is hasonlóképpen van ezzel forró vére általában nem sok önuralmat eredményez, ha huncutságokról van szó. A csókot viszonozza, mint mindig most is először lassabb fokozaton kezdi, majd elkezdi tetézni és hevesebben, minél szenvedélyesebb tempót diktálni. Végre Intath is megtalálja stílusát, a markolás mivel kedvére való, ezért belenyögve a csókba jelzi a férfi számára, hogy folytassa még.
Elszakad az ajkaktól, de csak azért, hogy fejét hátrahajtva felkínálja nyakát az orvos számára. Haját elsöpri az útból, így szabad utat kínálva és egyben eddig eltakart idomait is felfedve. Ő sem tétlenkedik, egyik keze a férfi tarkójára siklik és hajtöveibe markol, míg a másik elindul lefelé a mellkasán keresztül és kicsit megtorpan a köldök környékén, csak azért, hogy tovább hergelje Intath érzékei majd rátér a lényegre. Lassú, gyengéd felfedezésbe kezd. Bár neki két kéz áll rendelkezésére, így több területen tud jelen lenni, de ez nem jelenti azt, hogy Intathnak is egy helyre kéne fókuszálni. Kicsit befejezi övön aluli munkálkodását, hogy megkeresve a férfi ép kezét – ami lehet fenekére simul még mindig – és egy korábban már ismerős helyre vezesse, amit fehérneműje gondosan eltakar.
Ha pedig az orvos eleget tesz ezeknek az óhajoknak, akkor elragadtatással teli sóhajokat kaphat válaszul.*
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Valóban sejtette, hogy mi lesz a válasz, hiszen eleget várakozott Intath és a férfiaknak köztudottan kevesebb türelmük van ilyen téren. Ami azt illeti Relael is hasonlóképpen van ezzel forró vére általában nem sok önuralmat eredményez, ha huncutságokról van szó. A csókot viszonozza, mint mindig most is először lassabb fokozaton kezdi, majd elkezdi tetézni és hevesebben, minél szenvedélyesebb tempót diktálni. Végre Intath is megtalálja stílusát, a markolás mivel kedvére való, ezért belenyögve a csókba jelzi a férfi számára, hogy folytassa még.
Elszakad az ajkaktól, de csak azért, hogy fejét hátrahajtva felkínálja nyakát az orvos számára. Haját elsöpri az útból, így szabad utat kínálva és egyben eddig eltakart idomait is felfedve. Ő sem tétlenkedik, egyik keze a férfi tarkójára siklik és hajtöveibe markol, míg a másik elindul lefelé a mellkasán keresztül és kicsit megtorpan a köldök környékén, csak azért, hogy tovább hergelje Intath érzékei majd rátér a lényegre. Lassú, gyengéd felfedezésbe kezd. Bár neki két kéz áll rendelkezésére, így több területen tud jelen lenni, de ez nem jelenti azt, hogy Intathnak is egy helyre kéne fókuszálni. Kicsit befejezi övön aluli munkálkodását, hogy megkeresve a férfi ép kezét – ami lehet fenekére simul még mindig – és egy korábban már ismerős helyre vezesse, amit fehérneműje gondosan eltakar.
Ha pedig az orvos eleget tesz ezeknek az óhajoknak, akkor elragadtatással teli sóhajokat kaphat válaszul.*
4177. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-18 08:36:55
Üzenet elküldve: 2018-11-18 08:36:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Lyz élete, Shenéhez képest idillinek volt mondható, minden nehézség ellenére. A nehézségek is csak amiatt voltak, mert a felmenői olyan pozíciót töltöttek be az erdei közösségben, mint amit. Elöljárók voltak, valamilyen szinten mindkét ágon, és ennek megfelelni, mindamellett saját célokat megvalósítani nem volt sosem egyszerű. Na és persze majd legyen társa, lehetőleg rangban közeli, legyen családja, és a többi. Még talán, ha akkor az a baleset nem történik meg édesanyjával, hajlott is volna bármire, ami éppen a sorban következik ezen a képzeletbeli listán. Atán inkább elindult felfedezni a világot, és milyen jól tette.
~Úgy-úgy. Mi… ő… mégsem.~
Ismételné magában, ahogy Shen kimondja egyedül a köszöntést, de már az elején megbotlik a dolog. Lyz csak elmosolyodik, vagy már amúgy is mosolygott a próbálkozás elismeréséért, de annyi biztos, hogy örömmel tölti el az is, hogy az elf megpróbálja, még ha nem is sikerül. *
- Az eleje jó volt *jegyzi meg bátorítóan.* majd gyakoroljuk.
*A köszöntésért cserébe a kocka történetét szeretné hallani, és ennek említésére Shen, mintha el is pirulna. Pillanatok alatt bebizonyosodik, hogy nem hogy pirul, hanem vörösödik, egészen füle hegyéig. Ebből Lyz már gondolja, hogy valóban jelent valamit, nem csak valami szedett-vedett hanta. Shen végül bele is kezd a történetbe, ami Lyzt is meghatja. Olyan, mint ha az édesapjától kapta volna, ami pedig neki nagyon sokat jelent. Hogy fel kell idéznie, pedig láthatóan megviseli az elfet, amit Lyz átérez. Az ő lelkét is megmelengeti, és el is szomorítja egyszerre. Megérti a fájdalmát. Ha neki kellene mesélnie a kendőről, nem biztos, hogy jobban tudná tartani magát, így aztán csak közelebb húzódik a lehajtott fejű fiúhoz. Jobbját még a kezében hagyja, de baljával megöleli őt. *
~Osztozom fájdalmadban.~
- Mae hannen l'inn. *szól halkan ősei nyelvén, a suttogás határán. Egyelőre nem kezd magyarázatba, hogy mit is jelent a mondat. Vannak pillanatok, amiket nem szabad leckével elrontani. És nem is azért mondta, hogy oktatást tartson, torka amúgy is összeszorul, talán tényleg nem is tudná folytatni. Ő is elvesztette azt, akinek a ruhájából egy darabot adott Shennek, és amit láthatóan nagy gonddal őriz a fiú az övére kötözve. Emiatt, a meghitt pillanatban neki is párásodnak szemei, így inkább csak lehunyja őket, fejét pedig az elf vállgödrére hajtja.*
//Íjászverseny//
*Lyz élete, Shenéhez képest idillinek volt mondható, minden nehézség ellenére. A nehézségek is csak amiatt voltak, mert a felmenői olyan pozíciót töltöttek be az erdei közösségben, mint amit. Elöljárók voltak, valamilyen szinten mindkét ágon, és ennek megfelelni, mindamellett saját célokat megvalósítani nem volt sosem egyszerű. Na és persze majd legyen társa, lehetőleg rangban közeli, legyen családja, és a többi. Még talán, ha akkor az a baleset nem történik meg édesanyjával, hajlott is volna bármire, ami éppen a sorban következik ezen a képzeletbeli listán. Atán inkább elindult felfedezni a világot, és milyen jól tette.
~Úgy-úgy. Mi… ő… mégsem.~
Ismételné magában, ahogy Shen kimondja egyedül a köszöntést, de már az elején megbotlik a dolog. Lyz csak elmosolyodik, vagy már amúgy is mosolygott a próbálkozás elismeréséért, de annyi biztos, hogy örömmel tölti el az is, hogy az elf megpróbálja, még ha nem is sikerül. *
- Az eleje jó volt *jegyzi meg bátorítóan.* majd gyakoroljuk.
*A köszöntésért cserébe a kocka történetét szeretné hallani, és ennek említésére Shen, mintha el is pirulna. Pillanatok alatt bebizonyosodik, hogy nem hogy pirul, hanem vörösödik, egészen füle hegyéig. Ebből Lyz már gondolja, hogy valóban jelent valamit, nem csak valami szedett-vedett hanta. Shen végül bele is kezd a történetbe, ami Lyzt is meghatja. Olyan, mint ha az édesapjától kapta volna, ami pedig neki nagyon sokat jelent. Hogy fel kell idéznie, pedig láthatóan megviseli az elfet, amit Lyz átérez. Az ő lelkét is megmelengeti, és el is szomorítja egyszerre. Megérti a fájdalmát. Ha neki kellene mesélnie a kendőről, nem biztos, hogy jobban tudná tartani magát, így aztán csak közelebb húzódik a lehajtott fejű fiúhoz. Jobbját még a kezében hagyja, de baljával megöleli őt. *
~Osztozom fájdalmadban.~
- Mae hannen l'inn. *szól halkan ősei nyelvén, a suttogás határán. Egyelőre nem kezd magyarázatba, hogy mit is jelent a mondat. Vannak pillanatok, amiket nem szabad leckével elrontani. És nem is azért mondta, hogy oktatást tartson, torka amúgy is összeszorul, talán tényleg nem is tudná folytatni. Ő is elvesztette azt, akinek a ruhájából egy darabot adott Shennek, és amit láthatóan nagy gonddal őriz a fiú az övére kötözve. Emiatt, a meghitt pillanatban neki is párásodnak szemei, így inkább csak lehunyja őket, fejét pedig az elf vállgödrére hajtja.*
4176. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-18 00:34:19
Üzenet elküldve: 2018-11-18 00:34:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
*Seut megállás nélkül csak megy és halad reggel óta hat napja járja az erdős vidékét. A lába sajog, a teste fáradt. Túl nehéz számára ez a sodronying, alig hordja, nehéz benne az egész napos séta. Nem tudja jó-e az irány, fogalma sincs merre lehet Arthenior. Hatodik napja kóborol és még egy értelmes lélekkel nem találkozott, csak szarvasokkal. Gondolkodott... rengeteget ez idő alatt.*
~Félek. Fáj a megcsonkított fülem és a többi sebem is csípi az izzadtság. Unom a sétát, tudom, hogy el kell hagynom a fákat, ez elszomorít. Hiányzik az otthon melege a házi koszt. Nem akarok tovább száraz húson és kenyéren élni. Vadászni nem tudok a tőrrel, apám azt jobban forgatta mint én és nyilaim sincsenek. Gyakorolni se tudtam. Van 100 aranyam anyám gondoskodásának hála, de nincs hol elköltenem. Munkát is szereznem kell, hisz pillanatok alatt kifog folyni ez a kis pénz a kezemből ha felszerelkezem a kovácsnál.~
*Hangot hall. A föld kapálás hangját, kocsi zörgést*
-Emberek!!
*Kiált bele a rengetegbe. Nehézkesen gyorsabbra veszi a tempót. Kiér az eddig olyan jól védő és oltalmazó fák rejtekéből*
~Végre... Lehet nem is jó város tetőit látom, de meg szabadulok a nyomasztó magánytól. Valami így sem jó ott hagyom a fákat az erdőm az igazi otthonom mely kisded korom óta védelmemet szolgálta. Meg teszem de érzem, hogy az erdő rám fog várni ha szükségem lesz rá.~
*Kilép a rejtekéből és figyelemre veszi, hogy hová is került. A táj szinte teljesen sík szántók tűzdelik. Egy nagy út szeli szét ezt a látványt. Kereskedők, utazók kocsijai döcögnek ki a városból és onnan ki. Leül a fűbe csak nézi ezt a látványt és tudja, hogy megtette azt a kis lépést mely egy új más élethez vezet. Üldögél még pár percet ezen emelkedésbe gabalyodva.*
~Ma ágyban hajtom álomra szememet. Holnap viszont a kovácshoz kell mennem felszerelni magamat és a nehéz páncélomtól megszabadulni és egy könnyebbre cserélni. Viszont első lesz inkább holnap a munka, aztán neki látok a plusz arannyal ezeknek is.~
*Feláll mélyet szippant a friss levegőből és nekivág a kalandnak mely maga az élete lesz.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.22 13:16:18, a következő indokkal:
Helyesírási hibák javítva.
~Félek. Fáj a megcsonkított fülem és a többi sebem is csípi az izzadtság. Unom a sétát, tudom, hogy el kell hagynom a fákat, ez elszomorít. Hiányzik az otthon melege a házi koszt. Nem akarok tovább száraz húson és kenyéren élni. Vadászni nem tudok a tőrrel, apám azt jobban forgatta mint én és nyilaim sincsenek. Gyakorolni se tudtam. Van 100 aranyam anyám gondoskodásának hála, de nincs hol elköltenem. Munkát is szereznem kell, hisz pillanatok alatt kifog folyni ez a kis pénz a kezemből ha felszerelkezem a kovácsnál.~
*Hangot hall. A föld kapálás hangját, kocsi zörgést*
-Emberek!!
*Kiált bele a rengetegbe. Nehézkesen gyorsabbra veszi a tempót. Kiér az eddig olyan jól védő és oltalmazó fák rejtekéből*
~Végre... Lehet nem is jó város tetőit látom, de meg szabadulok a nyomasztó magánytól. Valami így sem jó ott hagyom a fákat az erdőm az igazi otthonom mely kisded korom óta védelmemet szolgálta. Meg teszem de érzem, hogy az erdő rám fog várni ha szükségem lesz rá.~
*Kilép a rejtekéből és figyelemre veszi, hogy hová is került. A táj szinte teljesen sík szántók tűzdelik. Egy nagy út szeli szét ezt a látványt. Kereskedők, utazók kocsijai döcögnek ki a városból és onnan ki. Leül a fűbe csak nézi ezt a látványt és tudja, hogy megtette azt a kis lépést mely egy új más élethez vezet. Üldögél még pár percet ezen emelkedésbe gabalyodva.*
~Ma ágyban hajtom álomra szememet. Holnap viszont a kovácshoz kell mennem felszerelni magamat és a nehéz páncélomtól megszabadulni és egy könnyebbre cserélni. Viszont első lesz inkább holnap a munka, aztán neki látok a plusz arannyal ezeknek is.~
*Feláll mélyet szippant a friss levegőből és nekivág a kalandnak mely maga az élete lesz.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.22 13:16:18, a következő indokkal:
Helyesírási hibák javítva.
4175. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-16 21:13:45
Üzenet elküldve: 2018-11-16 21:13:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Kis tanyánál//
*Monsotor éberen figyeli az embereket továbbra is, de Lyzen vannak szemei már csak az illem miatt is, mert úgy illik, hogy arra a személyre néz, akihez beszél illetve beszélnek. Lyz említve a tényt, hogy Sadmyr és a lányok képesek boldogulni a tanyánál és hogy az óriásnak nagyobb haszna lenne a terepen a felderítő csapattal, néhány pillanatnyi hezitálás után bólint egyet.*
-Rendben van.
*Monsotor nem nagyon gondolkodott el azon, hogy vajon Sadmyr és a lányok mennyire alkalmasak a tanya és önmaguk megvédésére, de mivel a főnök ismeri őket, és Mons nem, így nem is akart nagyon belekötni a dologba, és egyébként sem leselkedett semmi veszély rá, szóval talán meglesznek. Pár perc múlva a búcsúzkodás után az elf lány ki is adja a parancsot, az óriás elmegy az ablaktól egy kicsit közelebb a tűzhelyhez, leül, nekidől a hozzá legközelebbi ablakhoz és már húzza a lóbőrt.*
*Monsotor éberen figyeli az embereket továbbra is, de Lyzen vannak szemei már csak az illem miatt is, mert úgy illik, hogy arra a személyre néz, akihez beszél illetve beszélnek. Lyz említve a tényt, hogy Sadmyr és a lányok képesek boldogulni a tanyánál és hogy az óriásnak nagyobb haszna lenne a terepen a felderítő csapattal, néhány pillanatnyi hezitálás után bólint egyet.*
-Rendben van.
*Monsotor nem nagyon gondolkodott el azon, hogy vajon Sadmyr és a lányok mennyire alkalmasak a tanya és önmaguk megvédésére, de mivel a főnök ismeri őket, és Mons nem, így nem is akart nagyon belekötni a dologba, és egyébként sem leselkedett semmi veszély rá, szóval talán meglesznek. Pár perc múlva a búcsúzkodás után az elf lány ki is adja a parancsot, az óriás elmegy az ablaktól egy kicsit közelebb a tűzhelyhez, leül, nekidől a hozzá legközelebbi ablakhoz és már húzza a lóbőrt.*
4174. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-16 17:59:51
Üzenet elküldve: 2018-11-16 17:59:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Neki is kedve volna így maradni. Örökké és mindig. Sosem volt semmi állandó az életében. Pedig ő elfnek született, számukra sokkal hosszabb idő adatott meg, mint a más fajú élőknek, mégis neki semmi sem volt vagy van az életében, ami állandónak mondható.
Pedig a családnak olyannak kellene lennie és ő egy ideig azt hitte, hogy úgy is lesz. Hogy a családja mindig vele lesz és ő majd jóérzéssel gondol majd rájuk, bármerre járjon.
Aztán azon a napon a kocsmában várta, hogy visszajöjjenek. Előbb nem aggódott, csak türelmesen várt. Aztán félni kezdett, később dühös lett, majd csaknem egy teljes éjszakán át sírt. A vén, sebzett arcú fogadós ment oda hozzá és mondta el neki, hogy a szülei valószínűleg már sosem fognak visszatérni hozzá. Furcsamód azonnal felfogta és nem sírt tovább, de azóta nem töltött egy évszaknál többet egyetlen helyen sem. Mindig továbbment és keresett egy új helyet. Vagyis nem csak helyet, hanem... valamit. Valami állandót.
Nem engedi el Lyz kezét, ahhoz túlságosan jól esik neki az érintése, de a szavakat legjobb tudása szerint mondja utána egymás után.*
- Mil.
- O.
- Hassz.
*Ő még sosem hallotta ezt a szót, de még csak hasonlót sem, ami nem túl nagy meglepetés, mert ezidáig kevés elffel találkozott vándorlása során. Ámuló csodálattal nézi Lyz zöld szemeit, szinte elvarázsolják, s amikor arra kéri, hogy egyszerre, egyben mondja ki a szót, könnyedén jön ajkára a szó.*
- Mifuszil. *mintha úgy tűnne, hogy nem teljesen úgy mondta ki, ahogy a lány tette, de ő is azt mondta, hogy sokféle kiejtése létezik, így nem aggódik annyira.
Lyz kezét nem szívesen engedi el, de rá kell jönnie, hogy nem tarthatja örökké. Amikor előkerül a kocka, kissé zavarba jön, mert valóban olyan ereklyéről van szó, amelynek nem csak jelentése, de ereje is van. Érzi, ahogy vér szökik az arcába, pedig nem szokott elpirulni, most mégis valami olyasmi megy végbe. Főleg, amikor Lyz visszafűzi ujjait az övébe, tenyereik közt pedig ott érezni a kocka kissé már kopott éleit.*
- Hát... *pedig háttal nem kezdünk mondatot, ezt egy ostoba képű bajvívó mondta neki, közvetlen azelőtt, hogy a vívókarddal ripacskodás közben combon lőtte.*
- Szóval, ezt a kockát a fogadóstól kaptam, abban a kocsmában, ahol otthagytak. *kezd bele halk hangon, pedig nem kellene suttogniuk, mégis valahogy úgy érzi, hogy nem szabad hangosan kiejtenie a szavakat.*
- Pár évig nála laktam. A fogadóban, mert nem volt hol élnem. Neki dolgoztam, vigyáztam a lovakra, takarítottam az istállót, megraktam a tüzet és segítettem a konyhán, amire éppen szükség volt. Esténként pedig hajnalig néztem a vendégeket, betérő és átutazó kalandozókat, ahogy történeteket mesélnek, énekelnek, söröznek vagy kockáznak. Először nagyon féltem tőlük, mert veszélyesnek és barátságtalannak tűntek, de aztán megtanultam felismerni, hogy nem mind olyan. Sok volt közöttük a barátságos és a kedves. Mindig kaptam tőlük egy-két tallér aranyat, ha segítettem felvinni a felszerelésüket vagy lecsutalkoltam a lovukat. Az öreg fogadós pedig mindig megvédett, ha bajba keveredtem vagy az egyik utazó fel akart koncolni. Apám helyett apám volt és amikor leült a vendégekhez kockázni, mindig ezzel a kockával játszott. És ha nem is nyert mindig, de örömmel játszott és néha engedte nekem is, hogy játsszak. De ő ember volt, én meg elf. Még csak nem is serdültem, amikor ő már lassan minden fogát és az utolsó szál haját is elvesztette. A gyerekei vették át a fogadót és szép lassan az egyik uzsorás kezére játszották. Ott voltam, amikor az öreg lelke eltávozott, már mindeni kiment a szobából, rólam nem nagyon vettek tudomást. Odahívott magához és a kezembe ejtette remegő kezéből ezeket a kockákat. Azt mondta, vigyázzak rá jól és mindig emlékezzek rá. *le kell hajtania a fejét, amikor befejezi. Valahogy nehezen nyel és a torkában mintha egy gombóc volna, valami a szemét is csípi.*
//Íjászverseny//
*Neki is kedve volna így maradni. Örökké és mindig. Sosem volt semmi állandó az életében. Pedig ő elfnek született, számukra sokkal hosszabb idő adatott meg, mint a más fajú élőknek, mégis neki semmi sem volt vagy van az életében, ami állandónak mondható.
Pedig a családnak olyannak kellene lennie és ő egy ideig azt hitte, hogy úgy is lesz. Hogy a családja mindig vele lesz és ő majd jóérzéssel gondol majd rájuk, bármerre járjon.
Aztán azon a napon a kocsmában várta, hogy visszajöjjenek. Előbb nem aggódott, csak türelmesen várt. Aztán félni kezdett, később dühös lett, majd csaknem egy teljes éjszakán át sírt. A vén, sebzett arcú fogadós ment oda hozzá és mondta el neki, hogy a szülei valószínűleg már sosem fognak visszatérni hozzá. Furcsamód azonnal felfogta és nem sírt tovább, de azóta nem töltött egy évszaknál többet egyetlen helyen sem. Mindig továbbment és keresett egy új helyet. Vagyis nem csak helyet, hanem... valamit. Valami állandót.
Nem engedi el Lyz kezét, ahhoz túlságosan jól esik neki az érintése, de a szavakat legjobb tudása szerint mondja utána egymás után.*
- Mil.
- O.
- Hassz.
*Ő még sosem hallotta ezt a szót, de még csak hasonlót sem, ami nem túl nagy meglepetés, mert ezidáig kevés elffel találkozott vándorlása során. Ámuló csodálattal nézi Lyz zöld szemeit, szinte elvarázsolják, s amikor arra kéri, hogy egyszerre, egyben mondja ki a szót, könnyedén jön ajkára a szó.*
- Mifuszil. *mintha úgy tűnne, hogy nem teljesen úgy mondta ki, ahogy a lány tette, de ő is azt mondta, hogy sokféle kiejtése létezik, így nem aggódik annyira.
Lyz kezét nem szívesen engedi el, de rá kell jönnie, hogy nem tarthatja örökké. Amikor előkerül a kocka, kissé zavarba jön, mert valóban olyan ereklyéről van szó, amelynek nem csak jelentése, de ereje is van. Érzi, ahogy vér szökik az arcába, pedig nem szokott elpirulni, most mégis valami olyasmi megy végbe. Főleg, amikor Lyz visszafűzi ujjait az övébe, tenyereik közt pedig ott érezni a kocka kissé már kopott éleit.*
- Hát... *pedig háttal nem kezdünk mondatot, ezt egy ostoba képű bajvívó mondta neki, közvetlen azelőtt, hogy a vívókarddal ripacskodás közben combon lőtte.*
- Szóval, ezt a kockát a fogadóstól kaptam, abban a kocsmában, ahol otthagytak. *kezd bele halk hangon, pedig nem kellene suttogniuk, mégis valahogy úgy érzi, hogy nem szabad hangosan kiejtenie a szavakat.*
- Pár évig nála laktam. A fogadóban, mert nem volt hol élnem. Neki dolgoztam, vigyáztam a lovakra, takarítottam az istállót, megraktam a tüzet és segítettem a konyhán, amire éppen szükség volt. Esténként pedig hajnalig néztem a vendégeket, betérő és átutazó kalandozókat, ahogy történeteket mesélnek, énekelnek, söröznek vagy kockáznak. Először nagyon féltem tőlük, mert veszélyesnek és barátságtalannak tűntek, de aztán megtanultam felismerni, hogy nem mind olyan. Sok volt közöttük a barátságos és a kedves. Mindig kaptam tőlük egy-két tallér aranyat, ha segítettem felvinni a felszerelésüket vagy lecsutalkoltam a lovukat. Az öreg fogadós pedig mindig megvédett, ha bajba keveredtem vagy az egyik utazó fel akart koncolni. Apám helyett apám volt és amikor leült a vendégekhez kockázni, mindig ezzel a kockával játszott. És ha nem is nyert mindig, de örömmel játszott és néha engedte nekem is, hogy játsszak. De ő ember volt, én meg elf. Még csak nem is serdültem, amikor ő már lassan minden fogát és az utolsó szál haját is elvesztette. A gyerekei vették át a fogadót és szép lassan az egyik uzsorás kezére játszották. Ott voltam, amikor az öreg lelke eltávozott, már mindeni kiment a szobából, rólam nem nagyon vettek tudomást. Odahívott magához és a kezembe ejtette remegő kezéből ezeket a kockákat. Azt mondta, vigyázzak rá jól és mindig emlékezzek rá. *le kell hajtania a fejét, amikor befejezi. Valahogy nehezen nyel és a torkában mintha egy gombóc volna, valami a szemét is csípi.*
4173. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-16 06:42:06
Üzenet elküldve: 2018-11-16 06:42:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Kis tanyánál//
- Üdvözöllek Monsontor *mosolyog visszafogottan. *
- Nagyobb hasznodat tudnám venni, ha velünk tartanál. A tanyára elegendő Sadmyr és a lányok.
*Ishala búcsúja után, Lyz a kis tanyába vonul. Nem volna meglepve, ha egy pár perc múlva újabb elkívánkozó állna fel a csoportosulásból.*
- Feküdjetek csak le, éjközépig őrködöm, utána ébresztem Sadmyrt.
*Vezéri parancs ez, ami már annyira lényébe ivódott az utóbbi időben. Nem hagy kibúvót a hanglejtés. Monsontor is kiérezheti, hogy az elfekhez hasonlóan gyengébb fizikumtól eltekintve, hangja olyasmit hordoz, aminek láthatóan Sadmyr, és senki más a kunyhóban, még talán Denzack, aki Jayzionként lett bemutatva, sem mond ellent.
Sadmyr, a maga részéről engedelmesen bólint, a két lány, és a két kölyök pedig alváshoz vackolja magát.
Lyz kutat kicsit a bőrövén, aztán tegezét, íját összefogva a bundás mellényében becsapja maga mögött az ajtót. Zsebébe süllyeszti az apróságot, amit az övből szedett ki, majd körbejárja a kis tanya szűkös holdudvarát. Lassan, hangtalan sétál, leginkább fülel. Fel-felkapja fejét az erdei neszekre, de a legtöbbet ismeri már. Erdőmélye után, ez az erdő jóval csendesebb, és nem ad túl sok gondolkodni valót arra, hogy vajon mi neszezik a fa tövében, ágakon. Egy mókus vackol, egy kisegér szalad, esetleg valami rókaüreg is lehet a környéken… Egyik sem nyílhegyre való, és most amúgy sem vadászik. Ha mindent rendben talál, visszasétál, s a tanyácska melletti kút kávájára ereszkedik, s a smaragdszín kockát veszi elő aminek sarkain, és arannyal festett pöttyein, megfénylik a holdsugár. Fáradtan, tükrözve az elf vadászlány lelkiállapotát.*
- Üdvözöllek Monsontor *mosolyog visszafogottan. *
- Nagyobb hasznodat tudnám venni, ha velünk tartanál. A tanyára elegendő Sadmyr és a lányok.
*Ishala búcsúja után, Lyz a kis tanyába vonul. Nem volna meglepve, ha egy pár perc múlva újabb elkívánkozó állna fel a csoportosulásból.*
- Feküdjetek csak le, éjközépig őrködöm, utána ébresztem Sadmyrt.
*Vezéri parancs ez, ami már annyira lényébe ivódott az utóbbi időben. Nem hagy kibúvót a hanglejtés. Monsontor is kiérezheti, hogy az elfekhez hasonlóan gyengébb fizikumtól eltekintve, hangja olyasmit hordoz, aminek láthatóan Sadmyr, és senki más a kunyhóban, még talán Denzack, aki Jayzionként lett bemutatva, sem mond ellent.
Sadmyr, a maga részéről engedelmesen bólint, a két lány, és a két kölyök pedig alváshoz vackolja magát.
Lyz kutat kicsit a bőrövén, aztán tegezét, íját összefogva a bundás mellényében becsapja maga mögött az ajtót. Zsebébe süllyeszti az apróságot, amit az övből szedett ki, majd körbejárja a kis tanya szűkös holdudvarát. Lassan, hangtalan sétál, leginkább fülel. Fel-felkapja fejét az erdei neszekre, de a legtöbbet ismeri már. Erdőmélye után, ez az erdő jóval csendesebb, és nem ad túl sok gondolkodni valót arra, hogy vajon mi neszezik a fa tövében, ágakon. Egy mókus vackol, egy kisegér szalad, esetleg valami rókaüreg is lehet a környéken… Egyik sem nyílhegyre való, és most amúgy sem vadászik. Ha mindent rendben talál, visszasétál, s a tanyácska melletti kút kávájára ereszkedik, s a smaragdszín kockát veszi elő aminek sarkain, és arannyal festett pöttyein, megfénylik a holdsugár. Fáradtan, tükrözve az elf vadászlány lelkiállapotát.*
4172. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-15 03:56:54
Üzenet elküldve: 2018-11-15 03:56:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Nagyon jól összejöttek és valószínűleg másnap vagy mikor a lány tovább áll, mert Int azért ha itt maradna hosszú távon nem tudná mi lenne, de lehet, hogy katasztrófával végződne ez a kis móka, szóval ha már újra tud a fejével gondolkozni és meg akarja érteni mi történt akkor a dokinak sokat kell majd gondolkoznia, hogy miképp is kötöttek itt ki. Most még az ilyen részletek nem érdeklik. Jobban leköti, hogy miután gyorsan szétnézett a fürdőben és miután meggyőződött, hogy üres, akkor az ajtó becsukása után lerúgja a cipőit és elkezdje kigombolni az ingét. Ami, amúgy se megy olyan gyorsan mint régen, de még a lány is eltereli a figyelmét. Szóval átmenetileg még meg is van vakulva a csonkaság mellett. Pedig alaposan ki kell várnia, hogy végre lásson is valamit amit megéri nézni. Felháborító ez a sok várakozás. De megéri. Ilyen patyolat bőrhöz Int-nek ritkán volt szerencséje. Az is lehet, hogy még sose csak túl sötét volt vagy túl sokat ivott és a képzelet megtréfálta. Szóval mikor a lány megfordul láthatja ahogy Int csonka karjával kibújik az ingéből és hagyja, hogy a könnyű anyag lecsússzon a hátrahajtott ép karján, hogy a doki, azt megfogja, mielőtt a földre esik csak azért, hogy a szemeit továbbra is le se véve róla, hátranyúlva az ajtókilincstől pár centire lévő nem túl szilárd levegőre akassza. Ami, már nem tartotta meg, de a dokit nem is érdekli. Ugyanis maradt az a fránya öv és nadrág. Bár az öv kioldása még nem olyan rossz csak pár plusz másodperc, de Int hálás a segítségért. És jelen helyzetben az, hogy az öv ki lett húzva a nadrágjából el is kerülte a figyelmét. Túlzottan elfoglalta a lehajoló lány látványa, aki még közelebbről is hihetetlennek tűnik. Vagy Int adta lejjebb a színvonalat a kelleténél vagy a lány bőre tényleg olyan különleges, hogy valószínűleg ha nem az előbb ettek volna vagy ha nem zavarják meg őket az ebédlőben, akkor a doki lehet kerített volna egy kis mézet, hogy megédesítse a mókát. Persze ez az ötlet még nincs elvetve. De most más következik. A lány által felvetett javaslatok hallatán Int csak egy egész kis pillanatig gondolkozik el, majd magabiztos mosollyal a lányhoz lép olyan közel amennyire csak lehet és úgy mondja el a sejthető választ.*
-Vártunk már eleget. Majd beszélgetünk később.
*És meg is csókolja a lányt. Hosszan kitartja a csókot miközben a karjaival átöleli Relael csípőjét, ép kezével végigsimít párszor a lány fenekén, de csak azért, hogy aztán belemarkolhasson. Szép és jó dolog a romantika, de a szex jobb mint a beszélgetés és a fenekekbe bele kell markolni. Int mégiscsak egy tengeri zsivány lenne vagy mifene.*
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Nagyon jól összejöttek és valószínűleg másnap vagy mikor a lány tovább áll, mert Int azért ha itt maradna hosszú távon nem tudná mi lenne, de lehet, hogy katasztrófával végződne ez a kis móka, szóval ha már újra tud a fejével gondolkozni és meg akarja érteni mi történt akkor a dokinak sokat kell majd gondolkoznia, hogy miképp is kötöttek itt ki. Most még az ilyen részletek nem érdeklik. Jobban leköti, hogy miután gyorsan szétnézett a fürdőben és miután meggyőződött, hogy üres, akkor az ajtó becsukása után lerúgja a cipőit és elkezdje kigombolni az ingét. Ami, amúgy se megy olyan gyorsan mint régen, de még a lány is eltereli a figyelmét. Szóval átmenetileg még meg is van vakulva a csonkaság mellett. Pedig alaposan ki kell várnia, hogy végre lásson is valamit amit megéri nézni. Felháborító ez a sok várakozás. De megéri. Ilyen patyolat bőrhöz Int-nek ritkán volt szerencséje. Az is lehet, hogy még sose csak túl sötét volt vagy túl sokat ivott és a képzelet megtréfálta. Szóval mikor a lány megfordul láthatja ahogy Int csonka karjával kibújik az ingéből és hagyja, hogy a könnyű anyag lecsússzon a hátrahajtott ép karján, hogy a doki, azt megfogja, mielőtt a földre esik csak azért, hogy a szemeit továbbra is le se véve róla, hátranyúlva az ajtókilincstől pár centire lévő nem túl szilárd levegőre akassza. Ami, már nem tartotta meg, de a dokit nem is érdekli. Ugyanis maradt az a fránya öv és nadrág. Bár az öv kioldása még nem olyan rossz csak pár plusz másodperc, de Int hálás a segítségért. És jelen helyzetben az, hogy az öv ki lett húzva a nadrágjából el is kerülte a figyelmét. Túlzottan elfoglalta a lehajoló lány látványa, aki még közelebbről is hihetetlennek tűnik. Vagy Int adta lejjebb a színvonalat a kelleténél vagy a lány bőre tényleg olyan különleges, hogy valószínűleg ha nem az előbb ettek volna vagy ha nem zavarják meg őket az ebédlőben, akkor a doki lehet kerített volna egy kis mézet, hogy megédesítse a mókát. Persze ez az ötlet még nincs elvetve. De most más következik. A lány által felvetett javaslatok hallatán Int csak egy egész kis pillanatig gondolkozik el, majd magabiztos mosollyal a lányhoz lép olyan közel amennyire csak lehet és úgy mondja el a sejthető választ.*
-Vártunk már eleget. Majd beszélgetünk később.
*És meg is csókolja a lányt. Hosszan kitartja a csókot miközben a karjaival átöleli Relael csípőjét, ép kezével végigsimít párszor a lány fenekén, de csak azért, hogy aztán belemarkolhasson. Szép és jó dolog a romantika, de a szex jobb mint a beszélgetés és a fenekekbe bele kell markolni. Int mégiscsak egy tengeri zsivány lenne vagy mifene.*
4171. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-15 02:51:36
Üzenet elküldve: 2018-11-15 02:51:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Nem is számított arra, hogy sok gondjuk lenne a hangulatba kerüléssel. Persze kedvesek voltak ezek a pillanatok, de összességében ő egy beteg lotyó még mindig, így a beteg lotyós dolgokra inkább vevő, és ezen leginkább különféle szerek – például az alkohol – képesek csupán segíteni. A nyakát megcélzó csók megmozgatja, minden értelemben. Vére máris hevesen zakatol ereiben, és elindul benne a mohó késztetés, hogy még többet követeljen. De mivel nem sietnek, ezért ő maga sem kapkod, hiszen az ételt sem habzsolva eszi és a bort sem húzóra fogyasztja el.
Belép a fürdőbe, de addig vár ruháinak levetésével amíg nem hallja az ajtó bezáródását. Senki nem mondhatja, hogy a dorgálás után is milyen neveletlen vendég lenne. Ezután továbbra is háttal Intathnak elkezd vetkőzni nem törődve semmivel. Lehajolva kibújik topánkájából, majd ruhájának pántjaiból kibújtatja karjait és szépen araszolgatva letolja csípőjéig, onnan meg már könnyedén a földre zuhan. A meztelenség cseppet sem zavarja, sőt, így érzi igazán jól magát, szabadnak és könnyűnek, ha teheti nem is korlátozza magát textilekkel, de hát ugye a fránya elvárások.
Megfordul, feltárva magát, illetve csak majdnem, mivel hosszú derékig érő haja ha éppen csak, de akkor is takarja idomait, lentebb pedig fehérneműje, amivel most rendelkezik is. Közelebb lép a férfihez és ha az nem kezdett el vetkőzni még – remélhetőleg – akkor nekilát az ebben való segédkezésben, befejezve a férfi nadrágjának letolásával és ha van neki, akkor nadrágöve külön helyezésével. Az még fontos eszköz lehet számukra.*
- Beszélgessünk még egy picit?
*Duruzsolja, miközben ujjával gyengéden felfedezi Intath nyakszirtjét és vállát, illetve a körülötte lévő részt. Nagyon finom cirógatásba kezd.*
- Vaaagy inkább térjünk a lényegre?
*Neki igazából majdnem mindegy, elég rugalmas tud lenni ilyen téren és gyorsan változtatni stílusán. Ha kell akkor tud gyengéd is lenni, függetlenül attól, hogy egészen más módihoz szokott.*
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Nem is számított arra, hogy sok gondjuk lenne a hangulatba kerüléssel. Persze kedvesek voltak ezek a pillanatok, de összességében ő egy beteg lotyó még mindig, így a beteg lotyós dolgokra inkább vevő, és ezen leginkább különféle szerek – például az alkohol – képesek csupán segíteni. A nyakát megcélzó csók megmozgatja, minden értelemben. Vére máris hevesen zakatol ereiben, és elindul benne a mohó késztetés, hogy még többet követeljen. De mivel nem sietnek, ezért ő maga sem kapkod, hiszen az ételt sem habzsolva eszi és a bort sem húzóra fogyasztja el.
Belép a fürdőbe, de addig vár ruháinak levetésével amíg nem hallja az ajtó bezáródását. Senki nem mondhatja, hogy a dorgálás után is milyen neveletlen vendég lenne. Ezután továbbra is háttal Intathnak elkezd vetkőzni nem törődve semmivel. Lehajolva kibújik topánkájából, majd ruhájának pántjaiból kibújtatja karjait és szépen araszolgatva letolja csípőjéig, onnan meg már könnyedén a földre zuhan. A meztelenség cseppet sem zavarja, sőt, így érzi igazán jól magát, szabadnak és könnyűnek, ha teheti nem is korlátozza magát textilekkel, de hát ugye a fránya elvárások.
Megfordul, feltárva magát, illetve csak majdnem, mivel hosszú derékig érő haja ha éppen csak, de akkor is takarja idomait, lentebb pedig fehérneműje, amivel most rendelkezik is. Közelebb lép a férfihez és ha az nem kezdett el vetkőzni még – remélhetőleg – akkor nekilát az ebben való segédkezésben, befejezve a férfi nadrágjának letolásával és ha van neki, akkor nadrágöve külön helyezésével. Az még fontos eszköz lehet számukra.*
- Beszélgessünk még egy picit?
*Duruzsolja, miközben ujjával gyengéden felfedezi Intath nyakszirtjét és vállát, illetve a körülötte lévő részt. Nagyon finom cirógatásba kezd.*
- Vaaagy inkább térjünk a lényegre?
*Neki igazából majdnem mindegy, elég rugalmas tud lenni ilyen téren és gyorsan változtatni stílusán. Ha kell akkor tud gyengéd is lenni, függetlenül attól, hogy egészen más módihoz szokott.*
4170. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-14 23:21:46
Üzenet elküldve: 2018-11-14 23:21:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Int-re amúgy jellemző, hogy bújós legyen. Bár leginkább akkor ha bocsánatot kell valamiért kérni. Meg ha már megesett aminek meg kell és a partnernek nem kellett fizetni érte akkor magához húzza, hogy együtt pihegjenek. Szereti a gyengédséget. Olyan mintha szeretnék. A lány mondatára elmosolyodik és indulhatnak is. Időnként összetalálkozik a pillantásuk Int pedig úgy mosolyog amitől ha kívülről látná magát akkor biztos fejbe dobná egy sörös korsóval. Hát, na! Nem lehet mindig a lány farán vagy csípője kerül az a kéz. Viszont az a hangulat is visszatér mikor a Relael mellé toppan. A puszik és harapdálás hatására pedig a mosolyból is újra vigyor lesz. A huncutságokra kész vigyor, mint az ebédlőben. A lány következő szavaira megnyúlik az arca. Természetesen tudja, hogy ez a kizökkenés nem olyan nagy gond hisz a lány még egy lépésre se távolodott el tőle. Nem lesz nehéz visszazökkenni. Túlzott gesztikulálással megkérdezi hát.*
-Oh! Valóban?
*Majd azt a huncut tekintetet látva és hallva a helyzetet nem bírja ki kuncogás nélkül. A lány füléhez hajol.*
-Az legyen a legkisebb gond.
*Majd egy hosszabb csókot lehet arra a nyakra ha már fel lett keltve a figyelme rá. De nem viszi most túlzásba már csak azért sem mert hamar megérkeznek oda ahova indultak. Int ajtót nyit a lánynak és előre engedi. Persze a lehetőséget ki nem hagyva, hogy felmérje a felmérendőt.*
~Lehet, hogy paraszt dolog, de szívesebben megnézném miként feszülne egy nadrág a seggén.~
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Int-re amúgy jellemző, hogy bújós legyen. Bár leginkább akkor ha bocsánatot kell valamiért kérni. Meg ha már megesett aminek meg kell és a partnernek nem kellett fizetni érte akkor magához húzza, hogy együtt pihegjenek. Szereti a gyengédséget. Olyan mintha szeretnék. A lány mondatára elmosolyodik és indulhatnak is. Időnként összetalálkozik a pillantásuk Int pedig úgy mosolyog amitől ha kívülről látná magát akkor biztos fejbe dobná egy sörös korsóval. Hát, na! Nem lehet mindig a lány farán vagy csípője kerül az a kéz. Viszont az a hangulat is visszatér mikor a Relael mellé toppan. A puszik és harapdálás hatására pedig a mosolyból is újra vigyor lesz. A huncutságokra kész vigyor, mint az ebédlőben. A lány következő szavaira megnyúlik az arca. Természetesen tudja, hogy ez a kizökkenés nem olyan nagy gond hisz a lány még egy lépésre se távolodott el tőle. Nem lesz nehéz visszazökkenni. Túlzott gesztikulálással megkérdezi hát.*
-Oh! Valóban?
*Majd azt a huncut tekintetet látva és hallva a helyzetet nem bírja ki kuncogás nélkül. A lány füléhez hajol.*
-Az legyen a legkisebb gond.
*Majd egy hosszabb csókot lehet arra a nyakra ha már fel lett keltve a figyelme rá. De nem viszi most túlzásba már csak azért sem mert hamar megérkeznek oda ahova indultak. Int ajtót nyit a lánynak és előre engedi. Persze a lehetőséget ki nem hagyva, hogy felmérje a felmérendőt.*
~Lehet, hogy paraszt dolog, de szívesebben megnézném miként feszülne egy nadrág a seggén.~
4169. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-14 21:23:37
Üzenet elküldve: 2018-11-14 21:23:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Úgy veszi észre, hogy az orvosra nagy hatással volt tette, mert hirtelen valamivel bújosabbá válik, és ez bár szokatlan a számára, mert nem gyakran találkozott ilyen helyzettel, de nem zavarja. Mivel szerencsére neki két keze van, ezért a szabaddal kedvesen megsimogathatja a férfi fejét, amit puha kebleire hajtott. Mivel csak nem mondhatja azt, hogy szívesen, mert az furcsán venné ki magát, ezért csak egy puszit ad Intath kobakjára.
A csókot elfogadja és viszonozza, most viszont jóval ártatlanabb módon, mint az előbb, amikor kifejezetten a férfi idegeinek borzolása volt a célja.*
- Áll még.
*Bólint és komiszul elmosolyodik a félreérthető szavak miatt és csendben követi elf társát oda ahova éppen viszi. Nézi a kezüket ami össze kulcsolódik, hol pedig Intathra pillant és kicsit elmereng. Sem ő, sem a másik nem úgy tűnik, mint akik szeretnék ezt megszakítani, és ez igen szokatlan. Meg is indít benne valamit, persze semmi nagyon komolyat, de a férfi mindenképpen különlegesebb helyre kerül szívében, mint általában a többiek. Az már biztos, hogy őt nem fogja kihasználni, vagy nem úgy, ahogy egyébként tenné.
Hirtelen a semmiből vált elmélkedősből huncutba, és halkan kacarászva ugrik közelebb az orvoshoz, majd hajol oda arcához és pár puszit nyom rá és gyengéden harapdálja. Nem tudja honnan ez a hirtelen jókedv, de hát ő, meg az érzései már csak olyan szeszélyesek, mint az időjárás.*
- Kicsit kizökkentem amúgy.
*Sóhajt drámaian, ártatlanul pislog a földre, hogy utána sokat sejtető ravaszsággal jáde színű íriszeiben pillantson fel.*
- Szóóóval majd kicsit megint hangulatba kell hoznod.
*Ezzel nem is lát problémát, hiszen a nők – köztük persze leginkább ő – a legértékesebbek és igenis megérdemlik a különleges bánásmódot, na meg nem olyan egyszerűen vándorol másabb területeikbe a vér, mint az ellentétes nemnek. Meg be kell vallani igencsak ügyes ujjacskái vannak Intathnak, amiket szívesen érezne újra combja között.*
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Úgy veszi észre, hogy az orvosra nagy hatással volt tette, mert hirtelen valamivel bújosabbá válik, és ez bár szokatlan a számára, mert nem gyakran találkozott ilyen helyzettel, de nem zavarja. Mivel szerencsére neki két keze van, ezért a szabaddal kedvesen megsimogathatja a férfi fejét, amit puha kebleire hajtott. Mivel csak nem mondhatja azt, hogy szívesen, mert az furcsán venné ki magát, ezért csak egy puszit ad Intath kobakjára.
A csókot elfogadja és viszonozza, most viszont jóval ártatlanabb módon, mint az előbb, amikor kifejezetten a férfi idegeinek borzolása volt a célja.*
- Áll még.
*Bólint és komiszul elmosolyodik a félreérthető szavak miatt és csendben követi elf társát oda ahova éppen viszi. Nézi a kezüket ami össze kulcsolódik, hol pedig Intathra pillant és kicsit elmereng. Sem ő, sem a másik nem úgy tűnik, mint akik szeretnék ezt megszakítani, és ez igen szokatlan. Meg is indít benne valamit, persze semmi nagyon komolyat, de a férfi mindenképpen különlegesebb helyre kerül szívében, mint általában a többiek. Az már biztos, hogy őt nem fogja kihasználni, vagy nem úgy, ahogy egyébként tenné.
Hirtelen a semmiből vált elmélkedősből huncutba, és halkan kacarászva ugrik közelebb az orvoshoz, majd hajol oda arcához és pár puszit nyom rá és gyengéden harapdálja. Nem tudja honnan ez a hirtelen jókedv, de hát ő, meg az érzései már csak olyan szeszélyesek, mint az időjárás.*
- Kicsit kizökkentem amúgy.
*Sóhajt drámaian, ártatlanul pislog a földre, hogy utána sokat sejtető ravaszsággal jáde színű íriszeiben pillantson fel.*
- Szóóóval majd kicsit megint hangulatba kell hoznod.
*Ezzel nem is lát problémát, hiszen a nők – köztük persze leginkább ő – a legértékesebbek és igenis megérdemlik a különleges bánásmódot, na meg nem olyan egyszerűen vándorol másabb területeikbe a vér, mint az ellentétes nemnek. Meg be kell vallani igencsak ügyes ujjacskái vannak Intathnak, amiket szívesen érezne újra combja között.*
4168. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-14 19:31:09
Üzenet elküldve: 2018-11-14 19:31:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magányosok útja//
*Gondolatai szinte fékezhetetlenné válnak, szokása, mint amikor hirtelen sok minden az eszébe jut. Szinte azonnal pattanna, hogy nekiessen, ugyan sok mindenre nem menne a sötétben. Fékezi is magát, nem sieti el, ma este nem. Mosolyogva néz Valira, stigmái vélhetően kackiás táncot járnak arcán, csak fel, aztán le, néha pedig keresztben.*
- Egész kellemes így csupasz arccal, már egyébként is idegesített. De... rajtad sincs kesztyű. *Biccent mosolyogva.* De most fel ne vedd! Ez vagy te! *Vonja meg a vállát, majd lehúzza a bort. Nem sokat teketóriázik, után tölti, ha a lánynak sincs már hát azt is. Ma este nem fogja szűken szabni, bármi is lesz a vége, illetve bárhogyan is lesz holnap.*
- Ma nem fogok aggódni. *Helyesel.* Ma nem. *Erősít rá csak úgy mellékesen, kellemesen telíti el a félédes, kezdi is magát jól érezni.*
- Igen, tudok kertészkedni. A kolostorban mindent magunknak kellett és hát ezzel ütöttük el az időt, ha nem egymáson. *Göcög fel, s egy pillanatra szeme is megvillan.* Szívesen mutatok majd egy-két trükköt! *Kacsint a lányra, aztán persze kortyol egyet. Láthatóan támogatásra talál az állattartási ötlete is, jóllehet Valea korábban már megpendítette, hogy lovakkal is foglalkozna, akkor már a baromfi is belefér. Kellemeset nevetnek a copfos hasonlatra, a lány mindjárt rá is kontráz, s Umon elgondolkodva vakarja meg a fejét.*
- Egyelőre szandál van, azt neked adom. *Emeli meg lábát. Mielőtt jobban belemelegednének, egy kicsit körbenéz. Bár kissé hűvös az idő, a tücskök azért még dallamos muzsikát játszanak, a tábortűz pattog, s észre sem veszi, de immár korom sötét van. A lány alakját jól látja, hisz a tűz mellett ül, arcát narancsosra világítják a szelíden lobogó lángok. Az első csillagok is megjelennek az éjszakai égbolton. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elhessegeti magától a ház témát:*
- Játszunk! *Javasolja, hisz gyerek még az este, emellett vagy két hordó bor fent figyel a szekéren. Más úgy sincs itt. Hát miért ne rúgnának ki a hámból? Felemeli a poharát, majd a lányéra biccent:*
- Azt húzd le. *Csillan meg a szeme, majd a sajátját rögtön eltünteti. Ha a lány esetleg megissza a sajátját, újratölt, majd elmondja a játékszabályokat.*
- Felelsz, vagy mersz? Annyi engedményt kapsz, hogy te kezdheted. Kérdezz! Ha nem válaszolok teljesítenem kell egy általad előtte megszabott feladatot. *Foglalja össze egyszerűen. A legtökéletesebb módja a másik megismerésének.*
- Aztán én jövök. *Villan meg a tűz fényében a szeme.*
*Gondolatai szinte fékezhetetlenné válnak, szokása, mint amikor hirtelen sok minden az eszébe jut. Szinte azonnal pattanna, hogy nekiessen, ugyan sok mindenre nem menne a sötétben. Fékezi is magát, nem sieti el, ma este nem. Mosolyogva néz Valira, stigmái vélhetően kackiás táncot járnak arcán, csak fel, aztán le, néha pedig keresztben.*
- Egész kellemes így csupasz arccal, már egyébként is idegesített. De... rajtad sincs kesztyű. *Biccent mosolyogva.* De most fel ne vedd! Ez vagy te! *Vonja meg a vállát, majd lehúzza a bort. Nem sokat teketóriázik, után tölti, ha a lánynak sincs már hát azt is. Ma este nem fogja szűken szabni, bármi is lesz a vége, illetve bárhogyan is lesz holnap.*
- Ma nem fogok aggódni. *Helyesel.* Ma nem. *Erősít rá csak úgy mellékesen, kellemesen telíti el a félédes, kezdi is magát jól érezni.*
- Igen, tudok kertészkedni. A kolostorban mindent magunknak kellett és hát ezzel ütöttük el az időt, ha nem egymáson. *Göcög fel, s egy pillanatra szeme is megvillan.* Szívesen mutatok majd egy-két trükköt! *Kacsint a lányra, aztán persze kortyol egyet. Láthatóan támogatásra talál az állattartási ötlete is, jóllehet Valea korábban már megpendítette, hogy lovakkal is foglalkozna, akkor már a baromfi is belefér. Kellemeset nevetnek a copfos hasonlatra, a lány mindjárt rá is kontráz, s Umon elgondolkodva vakarja meg a fejét.*
- Egyelőre szandál van, azt neked adom. *Emeli meg lábát. Mielőtt jobban belemelegednének, egy kicsit körbenéz. Bár kissé hűvös az idő, a tücskök azért még dallamos muzsikát játszanak, a tábortűz pattog, s észre sem veszi, de immár korom sötét van. A lány alakját jól látja, hisz a tűz mellett ül, arcát narancsosra világítják a szelíden lobogó lángok. Az első csillagok is megjelennek az éjszakai égbolton. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elhessegeti magától a ház témát:*
- Játszunk! *Javasolja, hisz gyerek még az este, emellett vagy két hordó bor fent figyel a szekéren. Más úgy sincs itt. Hát miért ne rúgnának ki a hámból? Felemeli a poharát, majd a lányéra biccent:*
- Azt húzd le. *Csillan meg a szeme, majd a sajátját rögtön eltünteti. Ha a lány esetleg megissza a sajátját, újratölt, majd elmondja a játékszabályokat.*
- Felelsz, vagy mersz? Annyi engedményt kapsz, hogy te kezdheted. Kérdezz! Ha nem válaszolok teljesítenem kell egy általad előtte megszabott feladatot. *Foglalja össze egyszerűen. A legtökéletesebb módja a másik megismerésének.*
- Aztán én jövök. *Villan meg a tűz fényében a szeme.*
4167. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-14 19:19:48
Üzenet elküldve: 2018-11-14 19:19:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
// A konyhafőnök és a magukra hagyott rosszcsontok//
*A helyzet valahogy érdekes fordulatot vett. Mindketten őszintén hálásak a nemesnek miközben csillogó szemmel kéz a kézben egymásra mosolyognak mint egy valódi szerelmespár. Int bólogat a nemes szavaira, aki mikor távozik továbbra mosolyogva a lányra néz. Hozzábújik és fejét annak melleire hajtja.*
-Köszönöm. Jó vagy hozzám.
~Túlságosan is.~
*Nem szoktak ilyen rendesek lenni vele. Fájdalmasan régóta nem is voltak. Úgyhogy ez most jól esik neki. A szerelem túlzás, de tényleg kezdi megkedvelni a lányt. Egy kicsit még így is maradna. Aztán adna egy kis csókocskát és ha még mindig egymás kezét fogják akkor Akkor az ajtó felé lép és fordul vissza a lányhoz.*
-Akkor? A fürdő még áll?
*A helyzet valahogy érdekes fordulatot vett. Mindketten őszintén hálásak a nemesnek miközben csillogó szemmel kéz a kézben egymásra mosolyognak mint egy valódi szerelmespár. Int bólogat a nemes szavaira, aki mikor távozik továbbra mosolyogva a lányra néz. Hozzábújik és fejét annak melleire hajtja.*
-Köszönöm. Jó vagy hozzám.
~Túlságosan is.~
*Nem szoktak ilyen rendesek lenni vele. Fájdalmasan régóta nem is voltak. Úgyhogy ez most jól esik neki. A szerelem túlzás, de tényleg kezdi megkedvelni a lányt. Egy kicsit még így is maradna. Aztán adna egy kis csókocskát és ha még mindig egymás kezét fogják akkor Akkor az ajtó felé lép és fordul vissza a lányhoz.*
-Akkor? A fürdő még áll?
4166. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-14 18:07:48
Üzenet elküldve: 2018-11-14 18:07:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
// A konyhafőnök //
* Úgy tűnik, hogy minden félreértést sikerült elkerülni, és minden ellentétet elsikálni, bár Dram persze nem tudhatja, hogy ezzel miktől óvta meg magát, és a becses ágyneműjét. Ami már rég nem olyan becses persze, mióta húgával összekenték, de ez most mellékes. Őszintén mosolyogva fogadja a válaszokat. *
- Ez esetben... köszönöm a megértéseteket. * Azt már nem teszi hozzá, hogy a könyvtár is zárt részleg, nem akarja túlfeszíteni a húrt feleslegesen, mert tudja jól, hogy a túl sok szabály csak azt eredményezi, hogy néhányat előbb utóbb megszegnek. Inkább eldönti, hogy a szobájával együtt kulcsra zárja amikor távozik, így a főszolgáló nyitni és csukni tudja ezeket a takarításnál és hasonlóknál, de az alkimista nem jut be a szerelmével. *
- Ha minden igaz, a fürdő a használatotokra kész, de persze ti döntitek el, hogy hol és hogyan folytatjátok a dolgot. * Teszi még hozzá, és kimegy az étkezőből, bízva benne, hogy ezek után a fiatalok is így tesznek majd, és nem elmennek benne. *
* Úgy tűnik, hogy minden félreértést sikerült elkerülni, és minden ellentétet elsikálni, bár Dram persze nem tudhatja, hogy ezzel miktől óvta meg magát, és a becses ágyneműjét. Ami már rég nem olyan becses persze, mióta húgával összekenték, de ez most mellékes. Őszintén mosolyogva fogadja a válaszokat. *
- Ez esetben... köszönöm a megértéseteket. * Azt már nem teszi hozzá, hogy a könyvtár is zárt részleg, nem akarja túlfeszíteni a húrt feleslegesen, mert tudja jól, hogy a túl sok szabály csak azt eredményezi, hogy néhányat előbb utóbb megszegnek. Inkább eldönti, hogy a szobájával együtt kulcsra zárja amikor távozik, így a főszolgáló nyitni és csukni tudja ezeket a takarításnál és hasonlóknál, de az alkimista nem jut be a szerelmével. *
- Ha minden igaz, a fürdő a használatotokra kész, de persze ti döntitek el, hogy hol és hogyan folytatjátok a dolgot. * Teszi még hozzá, és kimegy az étkezőből, bízva benne, hogy ezek után a fiatalok is így tesznek majd, és nem elmennek benne. *
4165. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-14 17:07:16
Üzenet elküldve: 2018-11-14 17:07:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
// A konyhafőnök //
*Tökéletesen nyeregben érzi magát, és annyira természetesen, és jól hazudott, hogy ez még őt magát is meglepi, hát még főleg az, hogy Drameiloten is átlát rajta. Ugyan tovább mosolyog, de szemöldökei megemelkednek döbbenete következtében. Ami szintén érdekes a számára, hogy ünneprontó uraság nem is olyan begyöpösödött nemes férfi, akikből jócskán kijutott neki és elege is van belőlük. Ez egy igen kellemes meglepetés.*
- Milyen nagyvonalú maga Drameiloten! Köszönöm.
*Ez már nem is annyira hízelgés, inkább ténymegállapítás. Az mondjuk már annyira nem szimpatikus a számára, hogy ennyire kiváltságos bánásmódban van részük a szolgálóknak, elvégre szolgálók.*
- Természetesen tartjuk magunkat a szabályokhoz.
*Teszi még hozzá és visszamosolyog. Természetesen félreértik, nem kíván ő senkinek egy ilyen apró botlás miatt altesti örömöket szolgáltatni, legfeljebb készítene valami reggelit, de abban nem is lenne köszönet, így igazából csupán egy udvarias gesztus volt a részéről. Úgy tűnik viszont szerencséjére felesleges gesztus volt.
Már igazából mindegy, úgy tűnik szerelmeseknek hiszik őket, amivel semmi problémája nincs, ez is volt a célja, ezt pedig fokozza azzal, hogy megkeresi Intath kezét és ujjaikat összefűzve fogja meg azt. Ezután a gesztus után már nincs is kedve összepiszkolni a nemes férfi ágyát az orvossal, pedig határozottan voltak erre irányuló gondolatai.*
*Tökéletesen nyeregben érzi magát, és annyira természetesen, és jól hazudott, hogy ez még őt magát is meglepi, hát még főleg az, hogy Drameiloten is átlát rajta. Ugyan tovább mosolyog, de szemöldökei megemelkednek döbbenete következtében. Ami szintén érdekes a számára, hogy ünneprontó uraság nem is olyan begyöpösödött nemes férfi, akikből jócskán kijutott neki és elege is van belőlük. Ez egy igen kellemes meglepetés.*
- Milyen nagyvonalú maga Drameiloten! Köszönöm.
*Ez már nem is annyira hízelgés, inkább ténymegállapítás. Az mondjuk már annyira nem szimpatikus a számára, hogy ennyire kiváltságos bánásmódban van részük a szolgálóknak, elvégre szolgálók.*
- Természetesen tartjuk magunkat a szabályokhoz.
*Teszi még hozzá és visszamosolyog. Természetesen félreértik, nem kíván ő senkinek egy ilyen apró botlás miatt altesti örömöket szolgáltatni, legfeljebb készítene valami reggelit, de abban nem is lenne köszönet, így igazából csupán egy udvarias gesztus volt a részéről. Úgy tűnik viszont szerencséjére felesleges gesztus volt.
Már igazából mindegy, úgy tűnik szerelmeseknek hiszik őket, amivel semmi problémája nincs, ez is volt a célja, ezt pedig fokozza azzal, hogy megkeresi Intath kezét és ujjaikat összefűzve fogja meg azt. Ezután a gesztus után már nincs is kedve összepiszkolni a nemes férfi ágyát az orvossal, pedig határozottan voltak erre irányuló gondolatai.*
4164. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-14 01:59:09
Üzenet elküldve: 2018-11-14 01:59:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
// A konyhafőnök //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Int fényesre nyalta a fickó hátsóját, majd Rel is belekezd. Csak a lány ügyesebben használja a száját. A dokinak szerencséje, hogy le van hajtva a feje mert úgy lekerekedett a szeme, hogy csak na. A lány eddig is bejött neki, de most újabb pár lépcsőfokot tett meg. És már Int is kezdi sejteni, hogy ezzel a kapcsolattal megütheti a bokáját ha komolyan veszi. De hülye lenne ha nem venné. Nem minden nap botlik ilyen remek társaságba akikkel így kijön. Nem is tudja magában megfogalmazni mit gondoljon róla.*
~A kurva anyját. Ez a csaj nagyon...Fú bazdmeg! Megéri nem átbasznom.~
*Talán a következő lépcsőfok a nem is akarnám átbaszni lenne, de ki tudja. Hűséges leszek lépcsőfok nincs úgyhogy Int érzelmi lépcsője kicsit fura, de jól lépked rajta a lány. Mondjuk a tehetne-e érte valamit szónál felvonja a szemöldökét. Mit tenne érte? És honnan veszi, hogy Int hagyná? Már ha olyat tenne. A dokinak vannak elvei. Inkább menne vissza a szegénynegyedbe minthogy ilyesmiket várjon el egy nőtől. Sóher úr pedig meg is szólalt. És úgy tűnik már mindkettejüket tegezi. A paraszt. Int viszont csak hallgat. Nem nagyon kapott még fejmosást. Olyan volt, hogy bemostak neki valamiért, meg kölyökként is az apja csak elverte ha találta, de ez így tök gáz. Már bocsánatot kért csessze meg. Ez tényleg élvezi ezt a kioktatást. Ha mindig ez lesz akkor Int tényleg nem fogja bírni és inkább dobbant.*
-Ígérem.
*Nem szaporítja tovább a szavakat. Beszélt már eleget. És az igazat megvallva a fickónak igaza van. Int egy paraszt volt. Mások valszeg már kihajították volna a házukból és Int bár fel lenne rajta háborodva, talán valami kicsinyes bosszút is kiagyalna, de belül elismerné, hogy a fickónak igaza van. A kioktatás utolsó megenyhültebb változatát hallva Int bólint majd mikor a másik rákacsint pislog párat a döbbenettől.*
~Ez ilyet is tud? Szinte mint egy ember.~
*El is mosolyodik.*
-Köszönjük Drameiloten.~De rohadt hosszú név még mindig.~Tényleg...*Nem tudja miképp kell köszönetet mondani ilyen helyzetben.*Szóval jók leszünk.
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Int fényesre nyalta a fickó hátsóját, majd Rel is belekezd. Csak a lány ügyesebben használja a száját. A dokinak szerencséje, hogy le van hajtva a feje mert úgy lekerekedett a szeme, hogy csak na. A lány eddig is bejött neki, de most újabb pár lépcsőfokot tett meg. És már Int is kezdi sejteni, hogy ezzel a kapcsolattal megütheti a bokáját ha komolyan veszi. De hülye lenne ha nem venné. Nem minden nap botlik ilyen remek társaságba akikkel így kijön. Nem is tudja magában megfogalmazni mit gondoljon róla.*
~A kurva anyját. Ez a csaj nagyon...Fú bazdmeg! Megéri nem átbasznom.~
*Talán a következő lépcsőfok a nem is akarnám átbaszni lenne, de ki tudja. Hűséges leszek lépcsőfok nincs úgyhogy Int érzelmi lépcsője kicsit fura, de jól lépked rajta a lány. Mondjuk a tehetne-e érte valamit szónál felvonja a szemöldökét. Mit tenne érte? És honnan veszi, hogy Int hagyná? Már ha olyat tenne. A dokinak vannak elvei. Inkább menne vissza a szegénynegyedbe minthogy ilyesmiket várjon el egy nőtől. Sóher úr pedig meg is szólalt. És úgy tűnik már mindkettejüket tegezi. A paraszt. Int viszont csak hallgat. Nem nagyon kapott még fejmosást. Olyan volt, hogy bemostak neki valamiért, meg kölyökként is az apja csak elverte ha találta, de ez így tök gáz. Már bocsánatot kért csessze meg. Ez tényleg élvezi ezt a kioktatást. Ha mindig ez lesz akkor Int tényleg nem fogja bírni és inkább dobbant.*
-Ígérem.
*Nem szaporítja tovább a szavakat. Beszélt már eleget. És az igazat megvallva a fickónak igaza van. Int egy paraszt volt. Mások valszeg már kihajították volna a házukból és Int bár fel lenne rajta háborodva, talán valami kicsinyes bosszút is kiagyalna, de belül elismerné, hogy a fickónak igaza van. A kioktatás utolsó megenyhültebb változatát hallva Int bólint majd mikor a másik rákacsint pislog párat a döbbenettől.*
~Ez ilyet is tud? Szinte mint egy ember.~
*El is mosolyodik.*
-Köszönjük Drameiloten.~De rohadt hosszú név még mindig.~Tényleg...*Nem tudja miképp kell köszönetet mondani ilyen helyzetben.*Szóval jók leszünk.
4163. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-14 01:13:23
Üzenet elküldve: 2018-11-14 01:13:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
// A konyhafőnök //
*Dram mosolyogva hallgat végig mindenkit, arca ettől függetlenül mégis érzelemmentes, nem is szándékozza titkolni, hogy az egész egy műmosoly. Ahogy végeznek, fáradtan sóhajt egyet. *
- Figyeljetek... * Vált tegeződésre, mert ha valakik a konyhájában ujjazzák egymást, akkor ennyit úgy érzi, hogy megengedhet magának velük szemben. *
- Én is voltam fiatal... hagyjuk a hülyeséget. Tudom, hogy nem bánjátok, ti is tudjátok, szóval ne nézzük egymást hülyének. * Itt az arca kissé szigorúra vált. * Idehaza elvárom az őszinteséget, ahogy én is mindig az vagyok. Viszont a hazugságnál is jobban zavar, ha valaki a ház szolgálóival tiszteletlen. A családom többi tagjával ellentétben engem érdekel a jó hírem, és az, hogy szívesen dolgozzanak nálam, ne csak a pénz miatt. * Elnéz a két, Dram szerint szerelmes feje felett, aztán visszafordítja előbb a férfira, majd a nőre a tekintetét.*
- Szóval arra kérlek titeket, hogy a vágy hevétől égve is tartsátok tiszteletben, hogy nem a tiétek a ház, nem csinálhattok meg bármit. Ha a szolgálóra nem förmedsz rá, akkor be se jövök. *Néz ismét Intathra. *
- Ilyen egyszerű... ha ezeket, amiket kértem betartjátok... hát érezzétek jól egymást, mit bánom én. De ott, ahol eszünk, és étel készül, ott ne. Ha ezt megteszed, akkor azzal bőven kárpótolsz. * Mosolyog megint Relre, talán kicsivel kedvesebben, mint előbb. * Egyebet nem kérnék még egy ilyen elbűvölő hölgytől se, miután látom, hogy már megelőztek. * Kacsint vigyorogva az ex-kalózra. * A fürdőt ha használjátok, akkor kérlek ott is ügyeljetek arra, hogy csak az után, hogy a szolgálók már feltöltötték a dézsákat, és kifáradtak. A házam nem egy bordélyház, de nem bűn azért, ha áldoztok a testi örömök oltárán. Nem vagyok én olyan besavanyodott.
*Dram mosolyogva hallgat végig mindenkit, arca ettől függetlenül mégis érzelemmentes, nem is szándékozza titkolni, hogy az egész egy műmosoly. Ahogy végeznek, fáradtan sóhajt egyet. *
- Figyeljetek... * Vált tegeződésre, mert ha valakik a konyhájában ujjazzák egymást, akkor ennyit úgy érzi, hogy megengedhet magának velük szemben. *
- Én is voltam fiatal... hagyjuk a hülyeséget. Tudom, hogy nem bánjátok, ti is tudjátok, szóval ne nézzük egymást hülyének. * Itt az arca kissé szigorúra vált. * Idehaza elvárom az őszinteséget, ahogy én is mindig az vagyok. Viszont a hazugságnál is jobban zavar, ha valaki a ház szolgálóival tiszteletlen. A családom többi tagjával ellentétben engem érdekel a jó hírem, és az, hogy szívesen dolgozzanak nálam, ne csak a pénz miatt. * Elnéz a két, Dram szerint szerelmes feje felett, aztán visszafordítja előbb a férfira, majd a nőre a tekintetét.*
- Szóval arra kérlek titeket, hogy a vágy hevétől égve is tartsátok tiszteletben, hogy nem a tiétek a ház, nem csinálhattok meg bármit. Ha a szolgálóra nem förmedsz rá, akkor be se jövök. *Néz ismét Intathra. *
- Ilyen egyszerű... ha ezeket, amiket kértem betartjátok... hát érezzétek jól egymást, mit bánom én. De ott, ahol eszünk, és étel készül, ott ne. Ha ezt megteszed, akkor azzal bőven kárpótolsz. * Mosolyog megint Relre, talán kicsivel kedvesebben, mint előbb. * Egyebet nem kérnék még egy ilyen elbűvölő hölgytől se, miután látom, hogy már megelőztek. * Kacsint vigyorogva az ex-kalózra. * A fürdőt ha használjátok, akkor kérlek ott is ügyeljetek arra, hogy csak az után, hogy a szolgálók már feltöltötték a dézsákat, és kifáradtak. A házam nem egy bordélyház, de nem bűn azért, ha áldoztok a testi örömök oltárán. Nem vagyok én olyan besavanyodott.
4162. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-14 00:45:55
Üzenet elküldve: 2018-11-14 00:45:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
// A konyhafőnök //
*Annak ellenére is, hogy cafat módjára ült egy félkarú orvos ölében is bájosnak nevezik és rámosolyog a nemes, ami egyébként csupán illendő viselkedés is lehet részéről, viszont Relaelnek ez éppen elég, hogy felbátorodjon. Intath monológját engedi végig mondani, és utána is hagy időt, hogy esetleg Drameiloten is reagáljon, majd megragadja az alkalmat, hogy szóljon pár jó szót az orvos érdekében.*
- Én is szeretném az elnézésedet és bocsánatodat kérni mélyen tisztelt Drameiloten!
*Tisztelettudóan lehajtja fejét, és elég hihetően szégyelli magát, mégis nagyon halványan és szelíden mosolyog a férfire.*
- Leginkább az én hibám az eset, nézze el kérem Intathnak. Végtelenül sajnálom és szégyellem magam, csupán elragadtak az érzelmek, hiszen a zavargások kitörésekor, amikor éppen a Sayqueves rezidencia pincéjében bujkáltunk, én pedig kitörtem onnan a csőcselék közé, akkor Intath volt ott, hogy életemet és egyéb becses kincseimet megóvja.
*Sokat sejtető pillantása egyértelműen elárulja, hogy mire is gondol pontosan a kincsek megóvása alatt.*
- Utána még el is kísért egy darabon biztonságos helyre, és azt hittem nem látom viszont.
*Nagyon meggyőzően hazudik, hangja tele van színnel ahogy különféle érzéseket csempészik bele, de hát volt erre pár éve, hogy tökéletesre csiszolja eme képességét is.*
- Tehát ez az én hibám lenne, elragadott a hév és nem bírtam ellenállni ennek annak ellenére, hogy Intath már a fürdőt is elintézte.
*Bűnbánó arckifejezéssel ingatja meg fejét. Most hogy már hosszú nyelvével remélhetőleg sikeresen tövig benyalt, lehet, hogy nem ártana valamerre máshova terelni a témát.*
- Remélem nem zavartuk meg túlságosan, és bízom benne, hogy megengedi nekem, hogy maradhassak. Luninariékkal találkoztam és ők javasolták, hogy térjek be ide, mert ön tárt karokkal és szívvel fog fogadni.
*Kezd már saját magától émelyegni, ugyanakkor még tudja tartani magát.*
- Esetleg tehetek önért valamit amivel kárpótolhatnám botlásom miatt?
*Annak ellenére is, hogy cafat módjára ült egy félkarú orvos ölében is bájosnak nevezik és rámosolyog a nemes, ami egyébként csupán illendő viselkedés is lehet részéről, viszont Relaelnek ez éppen elég, hogy felbátorodjon. Intath monológját engedi végig mondani, és utána is hagy időt, hogy esetleg Drameiloten is reagáljon, majd megragadja az alkalmat, hogy szóljon pár jó szót az orvos érdekében.*
- Én is szeretném az elnézésedet és bocsánatodat kérni mélyen tisztelt Drameiloten!
*Tisztelettudóan lehajtja fejét, és elég hihetően szégyelli magát, mégis nagyon halványan és szelíden mosolyog a férfire.*
- Leginkább az én hibám az eset, nézze el kérem Intathnak. Végtelenül sajnálom és szégyellem magam, csupán elragadtak az érzelmek, hiszen a zavargások kitörésekor, amikor éppen a Sayqueves rezidencia pincéjében bujkáltunk, én pedig kitörtem onnan a csőcselék közé, akkor Intath volt ott, hogy életemet és egyéb becses kincseimet megóvja.
*Sokat sejtető pillantása egyértelműen elárulja, hogy mire is gondol pontosan a kincsek megóvása alatt.*
- Utána még el is kísért egy darabon biztonságos helyre, és azt hittem nem látom viszont.
*Nagyon meggyőzően hazudik, hangja tele van színnel ahogy különféle érzéseket csempészik bele, de hát volt erre pár éve, hogy tökéletesre csiszolja eme képességét is.*
- Tehát ez az én hibám lenne, elragadott a hév és nem bírtam ellenállni ennek annak ellenére, hogy Intath már a fürdőt is elintézte.
*Bűnbánó arckifejezéssel ingatja meg fejét. Most hogy már hosszú nyelvével remélhetőleg sikeresen tövig benyalt, lehet, hogy nem ártana valamerre máshova terelni a témát.*
- Remélem nem zavartuk meg túlságosan, és bízom benne, hogy megengedi nekem, hogy maradhassak. Luninariékkal találkoztam és ők javasolták, hogy térjek be ide, mert ön tárt karokkal és szívvel fog fogadni.
*Kezd már saját magától émelyegni, ugyanakkor még tudja tartani magát.*
- Esetleg tehetek önért valamit amivel kárpótolhatnám botlásom miatt?
4161. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-14 00:29:47
Üzenet elküldve: 2018-11-14 00:29:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
// A konyhafőnök //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Int és amúgy egykori kalóztársai is, híresek voltak arról, hogy akármilyen veszélyes helyzetbe kerültek akkor szinte képesek voltak a halál arcába is beleröhögni csak poénból. Elég elcseszett egy társaság voltak, de a doki pont közéjük volt való. Most is csak a megjegyzésre és arra, hogy a lány elveszi a doki kezét a kincseskamrától hagyja abba a pimaszkodást és továbbra is szörnyű jámbor képpel fogadja a lehordást. Majd elkezdi folytatni a szánalmas bocsánatkérését. Eleinte ülve és előre hajolva ugyanis nem kívánt egy harmadik szemmel is szomorúan nézni a másikra, de mikor már viszonylag helyre állt a vérkeringés akkor felállt és még fejet is hajtott a másik előtt.*
-Őszintén sajnálom. Tényleg nem is értem mi ütött belém. Talán az elmúlt napok kicsit megzavarták a fejemet nekem is, de teljesen igazad van. Ez elfogadhatatlan. Főleg veled, aki ilyen nagylelkűen befogadtál és lehetőséget teremtettél, hogy végre emberi körülmények közt dolgozhassak. Mondhatnám, hogy én amúgy nem ilyen ember vagyok, de tudom, hogy azzal nem érnék semmit. Viszont a jövőben ilyen tényleg nem fog soha előfordulni. És ha mégis akkor én kérem, hogy bocsáss el mert nem tudnám elviselni a szégyent, hogy ilyen kellemetlenségeket okozok annak, aki ennyire jó volt hozzám. Mélységesen sajnálom.
~Int? Mióta becézgetjük egymást te seggfej? Anyád szült volna inkább sünt!~
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Int és amúgy egykori kalóztársai is, híresek voltak arról, hogy akármilyen veszélyes helyzetbe kerültek akkor szinte képesek voltak a halál arcába is beleröhögni csak poénból. Elég elcseszett egy társaság voltak, de a doki pont közéjük volt való. Most is csak a megjegyzésre és arra, hogy a lány elveszi a doki kezét a kincseskamrától hagyja abba a pimaszkodást és továbbra is szörnyű jámbor képpel fogadja a lehordást. Majd elkezdi folytatni a szánalmas bocsánatkérését. Eleinte ülve és előre hajolva ugyanis nem kívánt egy harmadik szemmel is szomorúan nézni a másikra, de mikor már viszonylag helyre állt a vérkeringés akkor felállt és még fejet is hajtott a másik előtt.*
-Őszintén sajnálom. Tényleg nem is értem mi ütött belém. Talán az elmúlt napok kicsit megzavarták a fejemet nekem is, de teljesen igazad van. Ez elfogadhatatlan. Főleg veled, aki ilyen nagylelkűen befogadtál és lehetőséget teremtettél, hogy végre emberi körülmények közt dolgozhassak. Mondhatnám, hogy én amúgy nem ilyen ember vagyok, de tudom, hogy azzal nem érnék semmit. Viszont a jövőben ilyen tényleg nem fog soha előfordulni. És ha mégis akkor én kérem, hogy bocsáss el mert nem tudnám elviselni a szégyent, hogy ilyen kellemetlenségeket okozok annak, aki ennyire jó volt hozzám. Mélységesen sajnálom.
~Int? Mióta becézgetjük egymást te seggfej? Anyád szült volna inkább sünt!~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579