Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 183 (3641. - 3660. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3660. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-04-25 00:37:54
Üzenet elküldve: 2018-04-25 00:37:54
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a mesékben vagy mégse//
*Grimor távozni készül. Irza nem bírja megállni, hogy egy apró információ morzsával fel ne piszkálja a szemtelen sárgaszemű érdeklődését. A langaléta ork megtorpan.*
~ Meg vagy! ~
*Gondolja magában elégedetten a lápi banya.
Irza kifejezéstelenül bámul a tűzbe, miközben Grimor körbejárja, mint valami vizsgálnivaló csodabogarat. Aztán, amikor az ork odalép hozzá és visszakérdezve egészen a rút arcába hajol, még hozzá sárgás fogaival bambán a képébe vigyorogva, a büdös némber viszonozza a szívélyes gesztust és Grimorra villantja ravaszul ocsmány banyamosolyát.*
- Mi azt nem tudhatjuk.
*Az ork hirtelen elhátrál tőle, minden bizonnyal a mocsári vénség illata csapta meg az orrát. Irza nem zavartatva magát, fátyolos hangon folytatja.*
- A holnap a jövő, a ma a jelen és a tegnap a múlt, de élni csak a jelenben lehet. A múlton keseregni-, a jövőben pedig hinni lehet.
*Magyarázza Irza átszellemülten a banyarizsát, de Grimor kérdéseire már ravasz mosolyra húzódik undorító szája, és szürkén fátyolos szemeit a szemtelen sárgaszeműébe fúrja.*
- Mi nem szolgálunk egy Istenséget sem. Mi csak a Belső Szem hatalmának hajtunk fejet, és annak akaratát teljesítjük. Mi nem ismerünk senkit, de mindenről tudunk mindent, ha a Belső Szem elénk tárja.
*Sípoló tüdőhangon vesz egy felületes lélegzetet, aztán az orknak szegezi a kérdést.*
- Akarod e tudni a jövendőd Grimor?
*A Látó intőn megemeli göcsötös botját és a fátyolos hangnemnél maradva tovább beszél.*
- Mielőtt válaszolnál, figyelmeztetünk a tudásnak ára van, és mivel nincs két egyforma lanawini, nincs két egyforma sors és végzet sem, így jövendőmondásnak is más-más ára van. Neked 13 aranyért adunk betekintést a jövődbe.
*Ha Grimor kifizeti a honoráriumot, Irza akkor mond jövendőt a szemtelen orknak.*
A hozzászólás írója (Irza, a Látó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.25 00:43:23
*Grimor távozni készül. Irza nem bírja megállni, hogy egy apró információ morzsával fel ne piszkálja a szemtelen sárgaszemű érdeklődését. A langaléta ork megtorpan.*
~ Meg vagy! ~
*Gondolja magában elégedetten a lápi banya.
Irza kifejezéstelenül bámul a tűzbe, miközben Grimor körbejárja, mint valami vizsgálnivaló csodabogarat. Aztán, amikor az ork odalép hozzá és visszakérdezve egészen a rút arcába hajol, még hozzá sárgás fogaival bambán a képébe vigyorogva, a büdös némber viszonozza a szívélyes gesztust és Grimorra villantja ravaszul ocsmány banyamosolyát.*
- Mi azt nem tudhatjuk.
*Az ork hirtelen elhátrál tőle, minden bizonnyal a mocsári vénség illata csapta meg az orrát. Irza nem zavartatva magát, fátyolos hangon folytatja.*
- A holnap a jövő, a ma a jelen és a tegnap a múlt, de élni csak a jelenben lehet. A múlton keseregni-, a jövőben pedig hinni lehet.
*Magyarázza Irza átszellemülten a banyarizsát, de Grimor kérdéseire már ravasz mosolyra húzódik undorító szája, és szürkén fátyolos szemeit a szemtelen sárgaszeműébe fúrja.*
- Mi nem szolgálunk egy Istenséget sem. Mi csak a Belső Szem hatalmának hajtunk fejet, és annak akaratát teljesítjük. Mi nem ismerünk senkit, de mindenről tudunk mindent, ha a Belső Szem elénk tárja.
*Sípoló tüdőhangon vesz egy felületes lélegzetet, aztán az orknak szegezi a kérdést.*
- Akarod e tudni a jövendőd Grimor?
*A Látó intőn megemeli göcsötös botját és a fátyolos hangnemnél maradva tovább beszél.*
- Mielőtt válaszolnál, figyelmeztetünk a tudásnak ára van, és mivel nincs két egyforma lanawini, nincs két egyforma sors és végzet sem, így jövendőmondásnak is más-más ára van. Neked 13 aranyért adunk betekintést a jövődbe.
*Ha Grimor kifizeti a honoráriumot, Irza akkor mond jövendőt a szemtelen orknak.*
A hozzászólás írója (Irza, a Látó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.25 00:43:23
3659. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-04-22 08:56:41
Üzenet elküldve: 2018-04-22 08:56:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a mesékben vagy mégse//
*Grimor magában vállat von. Ha tudja, hát tudja. Végtére is sokan ismerik. Artheniorban is, meg idekinn is. Mióta az eszét tudja, a táborban él. Míg a Karavánpihenő nem vált romhalmazzá, a Szeszélyes Hermelinben megtalálta, aki akarta. ~Biztos bejár a táborba. Marlához. Fene bánja!
Hasznát, úgy néz ki, a vízen kívül nem venni. Nem mond ez semmit, aminek bármi értelme lenne!
Öljem meg pár aranyért? Úgy visítana, mint a lápi malac. Nem éri meg a veszkődést. Nincs bájitala se, akkor megpróbálta volna eladni.~ lohad le az érdeklődése a szutykos vénség iránt. Az végre abbahagyja a vizén való óbégást, és elvonaglik a patak irányába, hogy megtöltse a kiürített vizes tömlőjét. Grimor még egy ideig utána bámul, aztán lassan elteszi a tőrét, és úgy dönt, ideje a távozás hímes mezejére lépnie. A banya visszatértével már nem foglalkozik, sem azzal, ahogy az visszafészkelődi magát újra a fája tövébe. Csak akkor áll meg, amikor a búcsúszavakat meghallja.
Megfordul, de nem szól semmit, csak visszasétál, és körbejárja Irzát.
~Eszes vénasszony ez! Nem hülye! Valami tudományos, annak kell lennie!~ próbálja munkára fogni az agytekervényeit. ~Honnan tudta, hogy az a kettő a templomukba akar menni?~*
- Kellett volna?! *hajol egész közel a vénség pofázmányához, miközben kivillantja sárgás fogait, ahogy újra előveszi a Grimor-féle hátborzongató vicsort.* - Majd holnap. *teszi hozza még higgadtan, ahogy hátrahúzódik. ~Nézzen csak előbb szét a két bolond pirtianesi a városban. Ha azután is akarják, kitalálunk valamit. Mert a csuhásokkal odabenn ostobaság ujjat húzni. Azok elevenen megsütik, aki ellenük fenekedik. Most még azt az istent is beköltöztették a templomukba.~*
- Mit tudsz a Sötétség istenéről? Őt szolgálod, mint az a kettő? Ismered őket? *vált át hirtelen nyájasan érdeklődő stílusra, de a szemei ugyanolyan hidegsárgán néznek, mint eddig. Hátha megtud valami hasznosat a vénségtől.*
*Grimor magában vállat von. Ha tudja, hát tudja. Végtére is sokan ismerik. Artheniorban is, meg idekinn is. Mióta az eszét tudja, a táborban él. Míg a Karavánpihenő nem vált romhalmazzá, a Szeszélyes Hermelinben megtalálta, aki akarta. ~Biztos bejár a táborba. Marlához. Fene bánja!
Hasznát, úgy néz ki, a vízen kívül nem venni. Nem mond ez semmit, aminek bármi értelme lenne!
Öljem meg pár aranyért? Úgy visítana, mint a lápi malac. Nem éri meg a veszkődést. Nincs bájitala se, akkor megpróbálta volna eladni.~ lohad le az érdeklődése a szutykos vénség iránt. Az végre abbahagyja a vizén való óbégást, és elvonaglik a patak irányába, hogy megtöltse a kiürített vizes tömlőjét. Grimor még egy ideig utána bámul, aztán lassan elteszi a tőrét, és úgy dönt, ideje a távozás hímes mezejére lépnie. A banya visszatértével már nem foglalkozik, sem azzal, ahogy az visszafészkelődi magát újra a fája tövébe. Csak akkor áll meg, amikor a búcsúszavakat meghallja.
Megfordul, de nem szól semmit, csak visszasétál, és körbejárja Irzát.
~Eszes vénasszony ez! Nem hülye! Valami tudományos, annak kell lennie!~ próbálja munkára fogni az agytekervényeit. ~Honnan tudta, hogy az a kettő a templomukba akar menni?~*
- Kellett volna?! *hajol egész közel a vénség pofázmányához, miközben kivillantja sárgás fogait, ahogy újra előveszi a Grimor-féle hátborzongató vicsort.* - Majd holnap. *teszi hozza még higgadtan, ahogy hátrahúzódik. ~Nézzen csak előbb szét a két bolond pirtianesi a városban. Ha azután is akarják, kitalálunk valamit. Mert a csuhásokkal odabenn ostobaság ujjat húzni. Azok elevenen megsütik, aki ellenük fenekedik. Most még azt az istent is beköltöztették a templomukba.~*
- Mit tudsz a Sötétség istenéről? Őt szolgálod, mint az a kettő? Ismered őket? *vált át hirtelen nyájasan érdeklődő stílusra, de a szemei ugyanolyan hidegsárgán néznek, mint eddig. Hátha megtud valami hasznosat a vénségtől.*
3658. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-04-21 20:00:21
Üzenet elküldve: 2018-04-21 20:00:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a mesékben vagy mégse//
*Grimor hangjában hallva a meghökkenést, Irza rút vigyorát ismét megvillantja.*
- Igen, tudjuk a neved. Sok dolgot látunk, és ezért sok dologról tudunk.
*A lápi banya nem fejti ki, hogy ezt hogy érti. Szó szerint, átvitt értelemben vagy is-is.
Irza szeret rébuszokban beszélni, de az is igaz, hogy a remete életmód miatt már több évtizede csak saját maga társasága. Néha úgy beszél másokkal, mintha magával tenné, amit magától értetődőnek vesz, úgy gondolja, hogy a másiknak is az. Eszébe se jut, hogy a másiknak fogalma sincs, hogy ő éppen miről beszél.
Irza ültében a tűzbe réved, majd a tébolyodott némber magában kezd már megint beszélni.*
- Ah! Zira, hallod? Méregkeverőnek néz minket…
*Irza undorító nevetésre ragadtatja magát a feltételezésen. Ki tudja miért. De aztán taszító öröme hirtelen elhal.*
- Mi az, hogy úgyis nézzünk ki?! Így legalább elkerülnek minket… hallgass tudom, hogy mit válaszolunk ennek a félkegyelműnek.
*Az elf banya ismét Grimorra emeli a tekintetét.*
- Lehet, hogy igen, de lehet hogy nem. Semmi közöd hozzá!
*Grimor szemtelenségén, hogy nem hajlandó vizet hozni, igencsak megdühödik.*
- Eh! Hallod Zira, a mocskos orkját?! A pofátlan benyakalta a vizünk, erre hagyja, hogy mi botorkáljunk vízért... a mi korunkban.
*Irza ismét feltápászkodik a tűztől, botját a keze ügyébe veszi. Felvéve az üres vizes tömlőt a földről, gyilkos pillantást küld az orkra, majd házsártosan felhorkantva megindul, azzal a bizarr kúszó járásával a forráshoz. Csuri átröppen a válláról a botjára, és onnan figyeli, hogy hova mennek. Elhaladnak az öreg tölgy mellett, és eltűnnek Grimor szeme elől. Elérik a forrást, melyből egy kis patak ered. Irza a botjára támaszkodva, nyögve leguggol, és a vízbe meríti a tömlőjét, mikor megtelt visszadugaszolja, a derekára köti, és visszaindul. Az öreg tölgy mögül kilépve, látja a langaléta ork még mindig ott van.*
- Te még mindig itt vagy? Eh! Megmondtuk, hogy takarodj!
*Az orra alatt morogva elsétál Grimor mellett, visszaül a tűzhöz, botját elfekteti az ölében. Csuri visszaszáll a vállára. Irza így szól: *
- Lepaktáltatok a sötétség erőivel… hát miért nem tartottál velük a templomhoz?
A hozzászólás írója (Irza, a Látó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.21 20:08:05
*Grimor hangjában hallva a meghökkenést, Irza rút vigyorát ismét megvillantja.*
- Igen, tudjuk a neved. Sok dolgot látunk, és ezért sok dologról tudunk.
*A lápi banya nem fejti ki, hogy ezt hogy érti. Szó szerint, átvitt értelemben vagy is-is.
Irza szeret rébuszokban beszélni, de az is igaz, hogy a remete életmód miatt már több évtizede csak saját maga társasága. Néha úgy beszél másokkal, mintha magával tenné, amit magától értetődőnek vesz, úgy gondolja, hogy a másiknak is az. Eszébe se jut, hogy a másiknak fogalma sincs, hogy ő éppen miről beszél.
Irza ültében a tűzbe réved, majd a tébolyodott némber magában kezd már megint beszélni.*
- Ah! Zira, hallod? Méregkeverőnek néz minket…
*Irza undorító nevetésre ragadtatja magát a feltételezésen. Ki tudja miért. De aztán taszító öröme hirtelen elhal.*
- Mi az, hogy úgyis nézzünk ki?! Így legalább elkerülnek minket… hallgass tudom, hogy mit válaszolunk ennek a félkegyelműnek.
*Az elf banya ismét Grimorra emeli a tekintetét.*
- Lehet, hogy igen, de lehet hogy nem. Semmi közöd hozzá!
*Grimor szemtelenségén, hogy nem hajlandó vizet hozni, igencsak megdühödik.*
- Eh! Hallod Zira, a mocskos orkját?! A pofátlan benyakalta a vizünk, erre hagyja, hogy mi botorkáljunk vízért... a mi korunkban.
*Irza ismét feltápászkodik a tűztől, botját a keze ügyébe veszi. Felvéve az üres vizes tömlőt a földről, gyilkos pillantást küld az orkra, majd házsártosan felhorkantva megindul, azzal a bizarr kúszó járásával a forráshoz. Csuri átröppen a válláról a botjára, és onnan figyeli, hogy hova mennek. Elhaladnak az öreg tölgy mellett, és eltűnnek Grimor szeme elől. Elérik a forrást, melyből egy kis patak ered. Irza a botjára támaszkodva, nyögve leguggol, és a vízbe meríti a tömlőjét, mikor megtelt visszadugaszolja, a derekára köti, és visszaindul. Az öreg tölgy mögül kilépve, látja a langaléta ork még mindig ott van.*
- Te még mindig itt vagy? Eh! Megmondtuk, hogy takarodj!
*Az orra alatt morogva elsétál Grimor mellett, visszaül a tűzhöz, botját elfekteti az ölében. Csuri visszaszáll a vállára. Irza így szól: *
- Lepaktáltatok a sötétség erőivel… hát miért nem tartottál velük a templomhoz?
A hozzászólás írója (Irza, a Látó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.21 20:08:05
3657. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-04-20 09:39:37
Üzenet elküldve: 2018-04-20 09:39:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a mesékben vagy mégse//
*Grimornak derengeni kezd valami egy vajákos vén lápi banyáról, akit Marla emlegetett párszor. De az odafenn a tó környékén él. ~Ez lenne az? A mocsárral együtt terjed?~ A legtöbbjét figyelmen kívül hagyja, amit a nyanya összehord, ahogy a tüze körül matat, csak bámulja a vágottfülű, gubancos hajú elf vénasszonyt.*
- Grimor? *akad fenn azért a néven, és kérdez vissza hidegen, persze sokan ismerik, a táborban mindenki, de ezt a szutyokfészek vénséget ő sose látta. Csak tán nem lát a fejébe.
Persze ha valami vajákos féle... Marla sok mindent összehord.*
- Értesz a mérgekhez? Bájitalokhoz? *érdeklődik a lényegi információk felől. A fogpiszkálást egy idő után abbahagyja, és a tőr nyelének jobb híján a tenyerét kezdi el ütni. Felőle Rozinak is hívhatják a nyanyát, nem a neve érdekli.
A puszipajtásra nem reagál, Grimornak a fél Romtábor a puszipajtása, bár ezt a szót valószínűleg még nem ejtette ki a száján senki ott. Hogy a banya pontosan kire gondolhat, nem tudja, de nem is érdekli. ~Talán látott a két orkkal az úton? Tudhat valamit róluk?~ Hogy nem száll le a vízről, annyit odavet a miheztartás végett.*
- Eriggy vízért magad!
*Grimornak derengeni kezd valami egy vajákos vén lápi banyáról, akit Marla emlegetett párszor. De az odafenn a tó környékén él. ~Ez lenne az? A mocsárral együtt terjed?~ A legtöbbjét figyelmen kívül hagyja, amit a nyanya összehord, ahogy a tüze körül matat, csak bámulja a vágottfülű, gubancos hajú elf vénasszonyt.*
- Grimor? *akad fenn azért a néven, és kérdez vissza hidegen, persze sokan ismerik, a táborban mindenki, de ezt a szutyokfészek vénséget ő sose látta. Csak tán nem lát a fejébe.
Persze ha valami vajákos féle... Marla sok mindent összehord.*
- Értesz a mérgekhez? Bájitalokhoz? *érdeklődik a lényegi információk felől. A fogpiszkálást egy idő után abbahagyja, és a tőr nyelének jobb híján a tenyerét kezdi el ütni. Felőle Rozinak is hívhatják a nyanyát, nem a neve érdekli.
A puszipajtásra nem reagál, Grimornak a fél Romtábor a puszipajtása, bár ezt a szót valószínűleg még nem ejtette ki a száján senki ott. Hogy a banya pontosan kire gondolhat, nem tudja, de nem is érdekli. ~Talán látott a két orkkal az úton? Tudhat valamit róluk?~ Hogy nem száll le a vízről, annyit odavet a miheztartás végett.*
- Eriggy vízért magad!
3656. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-04-19 23:34:38
Üzenet elküldve: 2018-04-19 23:34:38
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a mesékben vagy mégse//
*Irza látva, hogy az ork bambán vigyorogva, csak áll, rikácsolva rárivall.*
- Töröld le azt a bárgyú vigyort a képedről! Tedd magad hasznossá!
*Aztán úgy tűnik, nem törődik az orkkal, mert tenni-venni kezd. Visszateszi a kőre a fém bögrét. Jajongva felkecmereg a földről, és nekilát némi rőzsét gyűjteni. A művelet közben hátat fordít a szemtelen sárga-szeműnek, aki ekkor veszi elő a fogpiszkáló tőrét, és a remete asszony kiléte felől érdeklődik.*
- Grimor! Azt ajánljuk, tedd el azt a dobótőrt, és gyorsan verd ki a fejedből, amit tervezel! Hidd el, nem járnál sikerrel! Ne aggódj! Mi nem támadunk senkire, amíg nincs rá jó okunk.
*Undorítóan ravasz mosollyal a képén fordul meg, egy ölnyi gallyal a karjaiban. Elhalványuló vörös derengés látható egy pillanatra szemeiben. Lepakolja a rőzsét, majd megrakja a tüzet.*
- Szólíts Irzának!
*Visszaül, hátát a fatörzsének veti. Szürkén fátyolos szemeit a langaléta orkra emeli.*
- Amúgy hol hagytad a két puszipajtásod?
*Gonosz vigyort villant Grimorra, aminek következtében az ork is megcsodálhatja a sárgás-feketés fogakkal tűzdelt, csábos banyamosolyt. Irza nem a Belső Szem által tud a másik két orkról, csupán látta hármukat az ingoványban, mivel maga is ott él. A mosoly után, sürgetve szól.*
- Hozod már azt a vizet?! Akarunk még egy teát inni. Vagy takarodj a jó büdös francba, és majd mi elmegyünk vízért!
A hozzászólás írója (Irza, a Látó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.19 23:57:08
*Irza látva, hogy az ork bambán vigyorogva, csak áll, rikácsolva rárivall.*
- Töröld le azt a bárgyú vigyort a képedről! Tedd magad hasznossá!
*Aztán úgy tűnik, nem törődik az orkkal, mert tenni-venni kezd. Visszateszi a kőre a fém bögrét. Jajongva felkecmereg a földről, és nekilát némi rőzsét gyűjteni. A művelet közben hátat fordít a szemtelen sárga-szeműnek, aki ekkor veszi elő a fogpiszkáló tőrét, és a remete asszony kiléte felől érdeklődik.*
- Grimor! Azt ajánljuk, tedd el azt a dobótőrt, és gyorsan verd ki a fejedből, amit tervezel! Hidd el, nem járnál sikerrel! Ne aggódj! Mi nem támadunk senkire, amíg nincs rá jó okunk.
*Undorítóan ravasz mosollyal a képén fordul meg, egy ölnyi gallyal a karjaiban. Elhalványuló vörös derengés látható egy pillanatra szemeiben. Lepakolja a rőzsét, majd megrakja a tüzet.*
- Szólíts Irzának!
*Visszaül, hátát a fatörzsének veti. Szürkén fátyolos szemeit a langaléta orkra emeli.*
- Amúgy hol hagytad a két puszipajtásod?
*Gonosz vigyort villant Grimorra, aminek következtében az ork is megcsodálhatja a sárgás-feketés fogakkal tűzdelt, csábos banyamosolyt. Irza nem a Belső Szem által tud a másik két orkról, csupán látta hármukat az ingoványban, mivel maga is ott él. A mosoly után, sürgetve szól.*
- Hozod már azt a vizet?! Akarunk még egy teát inni. Vagy takarodj a jó büdös francba, és majd mi elmegyünk vízért!
A hozzászólás írója (Irza, a Látó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.19 23:57:08
3655. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-04-19 17:51:53
Üzenet elküldve: 2018-04-19 17:51:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a mesékben vagy mégse//
*Grimor a víz pótlásának hirtelen jött ötletére csak elővillantja sárgás fogait, amit akár mosolygásnak is lehetne venni, ha nem egy orktól származna, és nem röhögés lenne valójában. Hogy Grimor a banyán röhög, vagy azon, amit mondott, azt sűrű homály fedi, de mindez a gyengéden biztató és iránymutatással is ellátott felszólítás végrehajtási esélyessége szempontjából végül is teljesen lényegtelen. Ez a vicsor mindenesetre akár az ork védjegye is lehetne, olyannyira sikerült már tökélyre fejlesztenie az alvilág legkülönfélébb egyedeivel való helyzetgyakorlatai révén.*
- Ki vagy? *kérdezi, miközben előhúzza dobótőrét, a fogát kezdi piszkálni a reggeli sült maradéka okán, és a vágottfülű, roncs elf banyát bámulja sárgás, hideg szemeivel. Kíváncsiságát a családfa kutatási felajánlás kelti fel egészen kis mértékben, legalábbis annyira, hogy feltegye ezt a kérdést.*
*Grimor a víz pótlásának hirtelen jött ötletére csak elővillantja sárgás fogait, amit akár mosolygásnak is lehetne venni, ha nem egy orktól származna, és nem röhögés lenne valójában. Hogy Grimor a banyán röhög, vagy azon, amit mondott, azt sűrű homály fedi, de mindez a gyengéden biztató és iránymutatással is ellátott felszólítás végrehajtási esélyessége szempontjából végül is teljesen lényegtelen. Ez a vicsor mindenesetre akár az ork védjegye is lehetne, olyannyira sikerült már tökélyre fejlesztenie az alvilág legkülönfélébb egyedeivel való helyzetgyakorlatai révén.*
- Ki vagy? *kérdezi, miközben előhúzza dobótőrét, a fogát kezdi piszkálni a reggeli sült maradéka okán, és a vágottfülű, roncs elf banyát bámulja sárgás, hideg szemeivel. Kíváncsiságát a családfa kutatási felajánlás kelti fel egészen kis mértékben, legalábbis annyira, hogy feltegye ezt a kérdést.*
3654. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-04-19 15:52:18
Üzenet elküldve: 2018-04-19 15:52:18
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a mesékben vagy mégse//
*Irza látja, hogy a kupán vágása, nem nagyon hatotta meg a langaléta orkot. Bár meglepődött volna, ha ennyitől összeesett volna, de nem is ez volt a célja. Csupán személyes terét és tulajdonát védte. Miután a szemtelen ork pofátlanul szomját oltja, az elf banya oda veti.*
- Eh! Hogy nyelnél félre!
*Az orra alatt morogva babrálni kezd a tűznél. A teája elkészült.*
- Igen… így ránk hozni a szívbajt… a mi korunkban… hogy a holló játszana el a sárga szemeivel. Köszönjük Csuri, hálásak vagyunk neked.
*Szól a végén a kis verébhez, majd a bögrét a szájához emelve, kisujját eltartva, hörpint a teájából, majd a tekintetét az orkra szegezi.*
- Benyakaltad a maradék vizünket. Hallod-e?! Ha nem akarod, hogy hetedíziglen elátkozzuk a családfádat, eriggyé és töltsed meg!
*Szól zsémbesen, majd az orkhoz vágja az üres vizes tömlőt.*
- Van itt nem messze, arra, egy kis forrás.
*Mutat botjával az említett irányba, egy öreg tölgy felé, majd újra hörpint egy kis teát.*
*Irza látja, hogy a kupán vágása, nem nagyon hatotta meg a langaléta orkot. Bár meglepődött volna, ha ennyitől összeesett volna, de nem is ez volt a célja. Csupán személyes terét és tulajdonát védte. Miután a szemtelen ork pofátlanul szomját oltja, az elf banya oda veti.*
- Eh! Hogy nyelnél félre!
*Az orra alatt morogva babrálni kezd a tűznél. A teája elkészült.*
- Igen… így ránk hozni a szívbajt… a mi korunkban… hogy a holló játszana el a sárga szemeivel. Köszönjük Csuri, hálásak vagyunk neked.
*Szól a végén a kis verébhez, majd a bögrét a szájához emelve, kisujját eltartva, hörpint a teájából, majd a tekintetét az orkra szegezi.*
- Benyakaltad a maradék vizünket. Hallod-e?! Ha nem akarod, hogy hetedíziglen elátkozzuk a családfádat, eriggyé és töltsed meg!
*Szól zsémbesen, majd az orkhoz vágja az üres vizes tömlőt.*
- Van itt nem messze, arra, egy kis forrás.
*Mutat botjával az említett irányba, egy öreg tölgy felé, majd újra hörpint egy kis teát.*
3653. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-04-19 09:10:25
Üzenet elküldve: 2018-04-19 09:10:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a mesékben vagy mégse//
*Grimor valóság észlelő tézise arról, hogy a fának döntött háromnapos vízihulla, tekintettel az égő tűzre, mégsem az, ami, hamar bizonyítást nyer, amikor a vágottfülű szutyokfészek a botjával fejbe kólintja. Épp akkor, amikor sikeresen magához veszi elemi szükségleteinek kielégítése és folyadékháztartása megjavítása céljából a vizes tömlőt. Szerencsére a hirtelen feltámadott vízihullák testi ereje nem vetekszik egy őrjöngő mocsári trolléval, így ebből fakadóan az ütés nem szakasztja be orkunk koponyáját, habár egy púppal gazdagabbá teszi.
A minden szívélyességet és vendégmarasztalást nélkülöző inzultus azonban korántsem akasztja meg orkunkat megkezdett tevékenységében. Grimor higgadtan tudomásul veszi, hogy a vágottfülű nyanya megéledt, és ezzel együtt kupán vágta, amiben az ork véleménye szerint nincs is semmi kivetnivaló.
Ő is elvágná a torkát, ha arra ébredne, hogy valaki a holmiját piszkálja.
Púp ide, púp oda, meghúzza a kulacsot, majd a banyára bámul hideg, sárga szemeivel. A kiürült kulacsot a földre dobja.
Azon tűnődik, belerúgjon-e, mármint a rikácsolóba, de Grimor az egyensúly elvét vallja meggyőződésesen. A banya pedig egyelőre nem tett semmit, ami ezt az egyensúlyt felborította volna.
Ivott. Vet még egy pillantást a verébre, megtörli a száját, és ha a nyanya nem marasztalja a zaklató inzultálás folytatásával vagy más módon, visszaindul az útra.*
*Grimor valóság észlelő tézise arról, hogy a fának döntött háromnapos vízihulla, tekintettel az égő tűzre, mégsem az, ami, hamar bizonyítást nyer, amikor a vágottfülű szutyokfészek a botjával fejbe kólintja. Épp akkor, amikor sikeresen magához veszi elemi szükségleteinek kielégítése és folyadékháztartása megjavítása céljából a vizes tömlőt. Szerencsére a hirtelen feltámadott vízihullák testi ereje nem vetekszik egy őrjöngő mocsári trolléval, így ebből fakadóan az ütés nem szakasztja be orkunk koponyáját, habár egy púppal gazdagabbá teszi.
A minden szívélyességet és vendégmarasztalást nélkülöző inzultus azonban korántsem akasztja meg orkunkat megkezdett tevékenységében. Grimor higgadtan tudomásul veszi, hogy a vágottfülű nyanya megéledt, és ezzel együtt kupán vágta, amiben az ork véleménye szerint nincs is semmi kivetnivaló.
Ő is elvágná a torkát, ha arra ébredne, hogy valaki a holmiját piszkálja.
Púp ide, púp oda, meghúzza a kulacsot, majd a banyára bámul hideg, sárga szemeivel. A kiürült kulacsot a földre dobja.
Azon tűnődik, belerúgjon-e, mármint a rikácsolóba, de Grimor az egyensúly elvét vallja meggyőződésesen. A banya pedig egyelőre nem tett semmit, ami ezt az egyensúlyt felborította volna.
Ivott. Vet még egy pillantást a verébre, megtörli a száját, és ha a nyanya nem marasztalja a zaklató inzultálás folytatásával vagy más módon, visszaindul az útra.*
3652. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-04-18 21:02:27
Üzenet elküldve: 2018-04-18 21:02:27
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a mesékben vagy mégse//
*Irza békésen csak pihenteti a szemeit, miközben azért néha-néha hátra csuklik a feje, és kaffantva veszi a levegőt. A tűz is békésen ropog és a kőre feltett víz lassan felforr. Ekkor tűnik fel a színen az osonó, langaléta ork. A lápi banya lehet, hogy alszik, de hű társa, a kis veréb, éberen gubbaszt Irza vállán, és okos kis fekete szemeivel figyeli a közeledő orkot. Amikor a lator ork hozzájuk lép és lehajol a vizes tömlőért, Csuri egy éleset csippant. Az érzékeny elf füleknek ez a hang egy égdörgéssel ér fel. Irza szürkén fátyolos szemei azonnal felpattannak. Ösztönösen göcsörtös botjára markol. Látva az előtte lehajolt orkot, rögtön lendíti is a botját, hogy kupán vágja. Ha sikerül fejen csapnia, ha nem, a lápi banya, így szól: *
- Nesze Te mocskos ork! Hogy merészelsz a közelünkbe férkőzni és lopni tőlünk?! Gyalázat!
*Irza békésen csak pihenteti a szemeit, miközben azért néha-néha hátra csuklik a feje, és kaffantva veszi a levegőt. A tűz is békésen ropog és a kőre feltett víz lassan felforr. Ekkor tűnik fel a színen az osonó, langaléta ork. A lápi banya lehet, hogy alszik, de hű társa, a kis veréb, éberen gubbaszt Irza vállán, és okos kis fekete szemeivel figyeli a közeledő orkot. Amikor a lator ork hozzájuk lép és lehajol a vizes tömlőért, Csuri egy éleset csippant. Az érzékeny elf füleknek ez a hang egy égdörgéssel ér fel. Irza szürkén fátyolos szemei azonnal felpattannak. Ösztönösen göcsörtös botjára markol. Látva az előtte lehajolt orkot, rögtön lendíti is a botját, hogy kupán vágja. Ha sikerül fejen csapnia, ha nem, a lápi banya, így szól: *
- Nesze Te mocskos ork! Hogy merészelsz a közelünkbe férkőzni és lopni tőlünk?! Gyalázat!
3651. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-04-18 19:51:38
Üzenet elküldve: 2018-04-18 19:51:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a mesékben vagy mégse//
*Már nagyon kezd elege lenni a gyaloglásból, de észak felől nem jön semmi. Sem karaván, amihez csatlakozhatna, sem egy magányos lovas, akinek épp nincs szüksége a lovára, de még egy árva szekér sem, amire legalább felkéredzkedhetne.
Szomjas, nem hozott magával vizet. A mocsárban csak a büdösség volt, már régen nincs iható forrás az út környékén, és biztos, hogy beljebb sem, bár Grimornak erről esze ágában sem volt eddig megbizonyosodni. De hogy a mocsárban sehol sincs iható víz, az mély meggyőződése.
A lassan teljesen lápvidékké váló környék láttán, az igazat megvallva, néha felemlegeti a Lanawinon szálláshelyet talált istenek szülőanyját, mindenféle előnyben részesítés és diszkrimináció nélkül. Ki tudja, melyiknél landolnak épp jó helyen a kívánságai.
Tehát szomjasan és éhesen baktat reggel óta a város felé, a reggeli többnapos hideg sült húsnak már csak az emléke él, az ízét rég elfelejtette.
~Füst.~ Azonosítja be. Valahol ott kell legyen előtte a forrás. Körbefigyel, bele-beleszimatol a levegőbe. Nem messze az úttól kígyózik felfelé a szürke kis csík. Az erdő fölött hamar szétoszlik a levegőben.
A kíváncsisága győz. Félúton lehet a város és az ingovány között.
Pár lépés után meglátja a vízihullát. Ott fekszik kiterülve, egy vastag fának döntve. Legalábbis először ez jut Grimor eszébe. ~Hullák nem gyújtanak tüzet. Alszik.~ Igazít a valóságon magában, de igazából a lény élete-halála tökéletesen hidegen hagyja. A vizes tömlőn azonban megakad a szeme.
Nem csap zajt, de nem is settenkedik, egyszerűen csak megteszi a pár lépést, ami a vízig vezet, és lehajol érte, hogy felvegye, és igyon végre.
Ha ez sikerül anélkül, hogy ebben a józan megfontolás vezette tevékenységében bárki feleslegesen megzavarja, akkor, ha van egyáltalán víz a tömlőben, szomját oltja, sőt mi több, a feltehetőleg üres tömlőt visszadobja, le a földre. Aztán visszaindul az útra, hogy tovább menjen Arthenior felé.*
*Már nagyon kezd elege lenni a gyaloglásból, de észak felől nem jön semmi. Sem karaván, amihez csatlakozhatna, sem egy magányos lovas, akinek épp nincs szüksége a lovára, de még egy árva szekér sem, amire legalább felkéredzkedhetne.
Szomjas, nem hozott magával vizet. A mocsárban csak a büdösség volt, már régen nincs iható forrás az út környékén, és biztos, hogy beljebb sem, bár Grimornak erről esze ágában sem volt eddig megbizonyosodni. De hogy a mocsárban sehol sincs iható víz, az mély meggyőződése.
A lassan teljesen lápvidékké váló környék láttán, az igazat megvallva, néha felemlegeti a Lanawinon szálláshelyet talált istenek szülőanyját, mindenféle előnyben részesítés és diszkrimináció nélkül. Ki tudja, melyiknél landolnak épp jó helyen a kívánságai.
Tehát szomjasan és éhesen baktat reggel óta a város felé, a reggeli többnapos hideg sült húsnak már csak az emléke él, az ízét rég elfelejtette.
~Füst.~ Azonosítja be. Valahol ott kell legyen előtte a forrás. Körbefigyel, bele-beleszimatol a levegőbe. Nem messze az úttól kígyózik felfelé a szürke kis csík. Az erdő fölött hamar szétoszlik a levegőben.
A kíváncsisága győz. Félúton lehet a város és az ingovány között.
Pár lépés után meglátja a vízihullát. Ott fekszik kiterülve, egy vastag fának döntve. Legalábbis először ez jut Grimor eszébe. ~Hullák nem gyújtanak tüzet. Alszik.~ Igazít a valóságon magában, de igazából a lény élete-halála tökéletesen hidegen hagyja. A vizes tömlőn azonban megakad a szeme.
Nem csap zajt, de nem is settenkedik, egyszerűen csak megteszi a pár lépést, ami a vízig vezet, és lehajol érte, hogy felvegye, és igyon végre.
Ha ez sikerül anélkül, hogy ebben a józan megfontolás vezette tevékenységében bárki feleslegesen megzavarja, akkor, ha van egyáltalán víz a tömlőben, szomját oltja, sőt mi több, a feltehetőleg üres tömlőt visszadobja, le a földre. Aztán visszaindul az útra, hogy tovább menjen Arthenior felé.*
3650. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-04-16 19:52:42
Üzenet elküldve: 2018-04-16 19:52:42
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
* Nem baj ez, végtére is ne, sűrűn járnak arra városiak, s másféle népek. Az ott élők mocorognak csak arra, főleg az élőholtak mozgolódása óta. *
- Mostanra eléggé nyugodalmas hely lett megint. Az élőholtakkal vívott csatákat megsínylette az a környék, de ma már kósza élőholt sem jár arra.
* Ez azért biztató hír. Az elfek szépsége hallatán felkuncog. Szó-szó, ez az általánosság és igaz, ritkán látni csúnya elfet. *
- Szép? Ízlés dolga, kinek mi a szép. Az én bőröm napon barnul, a szemem kicsit hasonlít az aranyéra, és a hajam is amolyan aranyszín. Nem tudom milyenek lehettek a szüleim, nem ismertem őket, ilyennek sikerültem.
* A fiút láthatóan nem zavarja, hogy nem lát. Valamint az sem, hogy ő némileg zavarban van, de akkor majd próbál úgy viselkedni, hogy ne hozza sem magát, sem a másikat kínos helyzetbe. *
- Nem rossz a hideg, már egészen megszoktam. De a nagy meleget mégiscsak jobban kedvelem.
- Merre tartasz? Szívesen elviszlek a lovam hátán, ha van kedved hozzá? Én úgy is csak lovagolni jöttem el erre a környékre, kicsit megfuttatni a kancámat. Esetleg vadászni kicsit, hátha útba akad valami finom vad.
//Vadászat//
* Nem baj ez, végtére is ne, sűrűn járnak arra városiak, s másféle népek. Az ott élők mocorognak csak arra, főleg az élőholtak mozgolódása óta. *
- Mostanra eléggé nyugodalmas hely lett megint. Az élőholtakkal vívott csatákat megsínylette az a környék, de ma már kósza élőholt sem jár arra.
* Ez azért biztató hír. Az elfek szépsége hallatán felkuncog. Szó-szó, ez az általánosság és igaz, ritkán látni csúnya elfet. *
- Szép? Ízlés dolga, kinek mi a szép. Az én bőröm napon barnul, a szemem kicsit hasonlít az aranyéra, és a hajam is amolyan aranyszín. Nem tudom milyenek lehettek a szüleim, nem ismertem őket, ilyennek sikerültem.
* A fiút láthatóan nem zavarja, hogy nem lát. Valamint az sem, hogy ő némileg zavarban van, de akkor majd próbál úgy viselkedni, hogy ne hozza sem magát, sem a másikat kínos helyzetbe. *
- Nem rossz a hideg, már egészen megszoktam. De a nagy meleget mégiscsak jobban kedvelem.
- Merre tartasz? Szívesen elviszlek a lovam hátán, ha van kedved hozzá? Én úgy is csak lovagolni jöttem el erre a környékre, kicsit megfuttatni a kancámat. Esetleg vadászni kicsit, hátha útba akad valami finom vad.
3649. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-04-15 20:40:07
Üzenet elküldve: 2018-04-15 20:40:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
*Még a részletes leírás sem segít neki, mivel nagyon idegen errefelé, bár Kalácsfalva kissé ismerősen cseng.*
- Szerintem még nem jártam arra. Majd egyszer útba ejtem.
*Mosolyog a nőre, aztán kicsit hátrébb lép a lótól.*
- Nahát! Az elfek állítólag nagyon szépek. Biztos te is csinos vagy. A hangodból ítélve.
*Mondja lelkesen, aztán a nő bocsánat kérésére csak legyint egyet.*
- Semmi gond. Sokaknak nem tűnik fel elsőre.
*A Napkaraván egy újabb ismereten hely, de túllép rajta és inkább nem foglalkozik azzal, hogy mennyire nincs tisztában a földrajzi nevekkel.*
- Én szeretem a hideget. A nyár olyan tikkasztó tud lenni.
//Vadászat//
*Még a részletes leírás sem segít neki, mivel nagyon idegen errefelé, bár Kalácsfalva kissé ismerősen cseng.*
- Szerintem még nem jártam arra. Majd egyszer útba ejtem.
*Mosolyog a nőre, aztán kicsit hátrébb lép a lótól.*
- Nahát! Az elfek állítólag nagyon szépek. Biztos te is csinos vagy. A hangodból ítélve.
*Mondja lelkesen, aztán a nő bocsánat kérésére csak legyint egyet.*
- Semmi gond. Sokaknak nem tűnik fel elsőre.
*A Napkaraván egy újabb ismereten hely, de túllép rajta és inkább nem foglalkozik azzal, hogy mennyire nincs tisztában a földrajzi nevekkel.*
- Én szeretem a hideget. A nyár olyan tikkasztó tud lenni.
3648. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-04-13 10:24:54
Üzenet elküldve: 2018-04-13 10:24:54
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a mesékben vagy még se//
//Nyílt//
*Irza a Belső Szem kegyelmével élve hamar elhagyja a várost. Nem kíván a felkelő csőcselék kezei közé kerülni.*
- Birka nép! Nem képesek hosszú távon gondolkodni. Élnek egyik napról a másikra. Nem különbek az állatoknál.
*Erre Csuri fekete, kis csőrével erősebben megböki az elf banya fülcimpáját.*
- Bocsánatod kérjük, Te különb vagy száz embernél is. Jó! Akkor csak én kérem. Hallgass már el!
*Irzának felrémlik annak a napnak az emléke, amikor találkozott a kis verébbel. Valamikor a tél derekán járhatott az idő, ugyan Lanawinon ritkán van igazán nagy zimankó, de aznap mégis húsba maróan fagyos volt. A remete asszony szokásos reggeli körútjakor járta végig az erdőben kihelyezett csapdáit. Az egyik húrok-csapdában talált rá a kihűlt és félig kimúlt kis verébre. Irza szíve megesett rajta, és magával nagy egyetértésben haza vitte. A kis madár pár nap után erőre kapott, Irza szabadon is engedte, de azután is a mocsár környékén maradt, és időről időre feltűnt a lápi banya barlangjánál. Irza korábbi életének olvasmányaiból, kedvenc írójának szavajárása szerint, Csuri néven kezdte szólítani a verebet. Csuri idővel nemcsak hogy elkezdett hallgatni a névre, de teljesen hozzá szegődött névadójához, azóta se hagyta magára pár napnál hosszabb időre. Irzának nincsenek illúziói, tudja, ha a kis madár felfogná, hogy aki megmentette, az okozta majdnem a vesztét is, nem pártolt volna mellé, de persze valahol örül a madár oktalan tudatlanságának. Az emlék után is tovább zsörtölődik.*
- Oktalan barmok! Minél nagyobb tömegbe verődnek, annál inkább úgy viselkednek. Az Istenek kegyetlen játékot űznek velük. Elég valami hordószónoktól pár lázító szó és forrongva fellázadnak, addig meg éhbérért lelkesen húzták az igát. Ostobák! Eh! Égjen porig az egész város! Miért ne?! De mondom, és ha visszaugatásoddal tovább bőszítesz, mondok még cifrább átkokat is.
*Irza megáll az úton, körülbelül félúton lehet a város és az ingovány között.*
- Igen, én is. Rég mentünk ennyit és még régebb kellett ennyi embert elviselnünk.
*Besétál az út melletti erdőbe, az első vastagabb törzsű fánál leül. Maga körül gyűjt némi gyújtóst, pár vastagabb ágat és felhalmozza egy kupacba. Egyik bőrszütyőjéből előkotor két darabka kovakövet és tüzet gyújt. Egy másik bőrszütyőből egy kis ütött-kopott fém bögrét vesz elő. A tűzre dob egy nagyobb lapos követ. Derekáról leoldja vizes tömlőjét, megtölti a bögrét, a kőre teszi, majd valami fekete fűfélét szór bele. Irza míg várja, hogy víz felforrjon, hátra dől a fatörzsének és úgy pihenteti a szemeit.*
//Nyílt//
*Irza a Belső Szem kegyelmével élve hamar elhagyja a várost. Nem kíván a felkelő csőcselék kezei közé kerülni.*
- Birka nép! Nem képesek hosszú távon gondolkodni. Élnek egyik napról a másikra. Nem különbek az állatoknál.
*Erre Csuri fekete, kis csőrével erősebben megböki az elf banya fülcimpáját.*
- Bocsánatod kérjük, Te különb vagy száz embernél is. Jó! Akkor csak én kérem. Hallgass már el!
*Irzának felrémlik annak a napnak az emléke, amikor találkozott a kis verébbel. Valamikor a tél derekán járhatott az idő, ugyan Lanawinon ritkán van igazán nagy zimankó, de aznap mégis húsba maróan fagyos volt. A remete asszony szokásos reggeli körútjakor járta végig az erdőben kihelyezett csapdáit. Az egyik húrok-csapdában talált rá a kihűlt és félig kimúlt kis verébre. Irza szíve megesett rajta, és magával nagy egyetértésben haza vitte. A kis madár pár nap után erőre kapott, Irza szabadon is engedte, de azután is a mocsár környékén maradt, és időről időre feltűnt a lápi banya barlangjánál. Irza korábbi életének olvasmányaiból, kedvenc írójának szavajárása szerint, Csuri néven kezdte szólítani a verebet. Csuri idővel nemcsak hogy elkezdett hallgatni a névre, de teljesen hozzá szegődött névadójához, azóta se hagyta magára pár napnál hosszabb időre. Irzának nincsenek illúziói, tudja, ha a kis madár felfogná, hogy aki megmentette, az okozta majdnem a vesztét is, nem pártolt volna mellé, de persze valahol örül a madár oktalan tudatlanságának. Az emlék után is tovább zsörtölődik.*
- Oktalan barmok! Minél nagyobb tömegbe verődnek, annál inkább úgy viselkednek. Az Istenek kegyetlen játékot űznek velük. Elég valami hordószónoktól pár lázító szó és forrongva fellázadnak, addig meg éhbérért lelkesen húzták az igát. Ostobák! Eh! Égjen porig az egész város! Miért ne?! De mondom, és ha visszaugatásoddal tovább bőszítesz, mondok még cifrább átkokat is.
*Irza megáll az úton, körülbelül félúton lehet a város és az ingovány között.*
- Igen, én is. Rég mentünk ennyit és még régebb kellett ennyi embert elviselnünk.
*Besétál az út melletti erdőbe, az első vastagabb törzsű fánál leül. Maga körül gyűjt némi gyújtóst, pár vastagabb ágat és felhalmozza egy kupacba. Egyik bőrszütyőjéből előkotor két darabka kovakövet és tüzet gyújt. Egy másik bőrszütyőből egy kis ütött-kopott fém bögrét vesz elő. A tűzre dob egy nagyobb lapos követ. Derekáról leoldja vizes tömlőjét, megtölti a bögrét, a kőre teszi, majd valami fekete fűfélét szór bele. Irza míg várja, hogy víz felforrjon, hátra dől a fatörzsének és úgy pihenteti a szemeit.*
3647. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-04-07 19:44:18
Üzenet elküldve: 2018-04-07 19:44:18
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
* Szép-szép, lehet, neki persze szokványos. Végül is ezt a nevet adta neki valaki annak idején, ezt használja, mióta csak eszét tudja. Ám tény és való, hogy a többi elf névnél egyszerűbb kiejteni. *
- Hát, Amon Ruadh. A Szántóföldek, a Gázló, és a Nagy Erdőkerülő folyó környéke. Kalácsfalva, talán így ismerős lehet a környék. S azért vashegy, mert, állítólag sok vasérc van a hegyben. Kopár hegy és egy egész kis város van ott kiépülőben.
* Engedi a fiúnak, hogy megsimogassa a lovát, ekkor veszi igazán észre, hogy miért olyan furcsa a fiú. Vak. *
- Elf vagyok és nem gond, hogy megkérdezted. Ne haragudj, de eddig nem vettem észre, hogy a látásod, khm. Bocsd, de nem igazán tudom, hogyan, na.
* Némileg zavarban van, bár igyekszik ezen túllépni. *
- Még a Napkaraván pihenő környékén születtem, valahol. De már sok éve itt élek, viszont, ilyenkor télen eléggé hiányzik az ottani meleg. Azt jobban szeretem. Nyári gyerek vagyok és ilyesmik.
//Vadászat//
* Szép-szép, lehet, neki persze szokványos. Végül is ezt a nevet adta neki valaki annak idején, ezt használja, mióta csak eszét tudja. Ám tény és való, hogy a többi elf névnél egyszerűbb kiejteni. *
- Hát, Amon Ruadh. A Szántóföldek, a Gázló, és a Nagy Erdőkerülő folyó környéke. Kalácsfalva, talán így ismerős lehet a környék. S azért vashegy, mert, állítólag sok vasérc van a hegyben. Kopár hegy és egy egész kis város van ott kiépülőben.
* Engedi a fiúnak, hogy megsimogassa a lovát, ekkor veszi igazán észre, hogy miért olyan furcsa a fiú. Vak. *
- Elf vagyok és nem gond, hogy megkérdezted. Ne haragudj, de eddig nem vettem észre, hogy a látásod, khm. Bocsd, de nem igazán tudom, hogyan, na.
* Némileg zavarban van, bár igyekszik ezen túllépni. *
- Még a Napkaraván pihenő környékén születtem, valahol. De már sok éve itt élek, viszont, ilyenkor télen eléggé hiányzik az ottani meleg. Azt jobban szeretem. Nyári gyerek vagyok és ilyesmik.
3646. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-04-05 20:41:51
Üzenet elküldve: 2018-04-05 20:41:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
- Nahát! Milyen szép neve van önnek!
*Csodálkozik el a dallamos név hallatán. A vashegy nem cseng ismerősen a fülének, bár való igaz, eddig nem járt sok felé a környező falvakon kívül.*
- Milyen az a vashegy? Még sosem hallottam róla. Olyan zordnak hangzik a neve.
*Amikor engedélyt kap rá, közelebb lép a pacihoz és az orrához teszi a kezét. A ló kifújja a levegőt, ami kicsit felmelegíti Sorakeya kezeit. Amint megszokta az állat az érintését, simogatni kezdi a pofáját.*
~Hümm... ha a nő alig múlt negyven, akkor biztos elf, vagy valami afféle lény. Azok szoktak így beszélni a korukról.~
- Nem szeretnélek megsérteni, de te nem ember vagy, igaz?
*Teszi fel a kérdést. Meg tudná ugyan állapítani a másik külsejéből is, hogy melyik fajhoz tartozik, csakhogy a látás adományát már születésekor elvették tőle az égiek.*
//Vadászat//
- Nahát! Milyen szép neve van önnek!
*Csodálkozik el a dallamos név hallatán. A vashegy nem cseng ismerősen a fülének, bár való igaz, eddig nem járt sok felé a környező falvakon kívül.*
- Milyen az a vashegy? Még sosem hallottam róla. Olyan zordnak hangzik a neve.
*Amikor engedélyt kap rá, közelebb lép a pacihoz és az orrához teszi a kezét. A ló kifújja a levegőt, ami kicsit felmelegíti Sorakeya kezeit. Amint megszokta az állat az érintését, simogatni kezdi a pofáját.*
~Hümm... ha a nő alig múlt negyven, akkor biztos elf, vagy valami afféle lény. Azok szoktak így beszélni a korukról.~
- Nem szeretnélek megsérteni, de te nem ember vagy, igaz?
*Teszi fel a kérdést. Meg tudná ugyan állapítani a másik külsejéből is, hogy melyik fajhoz tartozik, csakhogy a látás adományát már születésekor elvették tőle az égiek.*
3645. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-04-02 14:21:18
Üzenet elküldve: 2018-04-02 14:21:18
![>Umhar Varkogrim [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2650_ork_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Üzenet a sötétből//
* Vazoghot követve, Umhar is fejére húzza prémjének csuklyáját, mely lényegében egy állat fejének egy része. Hatalmas batár lábai hangos dübörgését próbálja elcsendesíteni, hogy észrevétlenül közelítsék meg a várost. *
- Olyan gyorsan megyek, ahogy csak tudok, de a lopakodás és a sietség nem igazán fér meg együtt.
* Így szól vissza a vezérének aki sietteti őt. A város kissé barátságosabb ilyenkor, mert kevesebb ember szaladgál az utcákon, s így több esélyük is lehet a feladatuk végrehajtására. Semmiképp sem akar itt meghalni eme elátkozott helyett, mert tudja, hogy az emberek beszélnének róluk, de nem mondanának sok jót. Pletykák terjednének két bolond orkról, akik megpróbáltak ellenszegülni a város lakóival. A feladat veszélyes, de ettől fogva izgalmas is. Vagy hatalmas sikert aratnak vagy hatalmasat buknak. *
* Vazoghot követve, Umhar is fejére húzza prémjének csuklyáját, mely lényegében egy állat fejének egy része. Hatalmas batár lábai hangos dübörgését próbálja elcsendesíteni, hogy észrevétlenül közelítsék meg a várost. *
- Olyan gyorsan megyek, ahogy csak tudok, de a lopakodás és a sietség nem igazán fér meg együtt.
* Így szól vissza a vezérének aki sietteti őt. A város kissé barátságosabb ilyenkor, mert kevesebb ember szaladgál az utcákon, s így több esélyük is lehet a feladatuk végrehajtására. Semmiképp sem akar itt meghalni eme elátkozott helyett, mert tudja, hogy az emberek beszélnének róluk, de nem mondanának sok jót. Pletykák terjednének két bolond orkról, akik megpróbáltak ellenszegülni a város lakóival. A feladat veszélyes, de ettől fogva izgalmas is. Vagy hatalmas sikert aratnak vagy hatalmasat buknak. *
3644. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-03-31 19:39:57
Üzenet elküldve: 2018-03-31 19:39:57
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
* Tőle ritkán szoktak megijedni, az ifjú is inkább csak összerezzent a hangjára, váratlanul bukkant fel ugye. Az ifjú neve hamar kiderül és az is, hogy átutazóban van. *
- Shauri Sethi Ishani vagyok és a vashegyen élek, innen távolabb. Kószálok, vadászom, ha alkalom adódik rá.
* Az a kis hirtelen feltámadó szél nem zavarja, több réteg ruhát vett fel, hogy a mozgásban se zavarja és ne is fázzon. Lóháton azért mégis másabb. A fiú kérése szokatlan, vagyis annyira nem. Ritkán kérnek tőle engedélyt ilyesmire. *
- Simogassa meg nyugodtan, nem szokása harapni. De tegezzen nyugodtan, alig múltam negyven.
* Na igen, elf, szóval nála az évek másként szállnak tova. Ez csak nagyon ritkán látszik meg rajtuk. *
//Vadászat//
* Tőle ritkán szoktak megijedni, az ifjú is inkább csak összerezzent a hangjára, váratlanul bukkant fel ugye. Az ifjú neve hamar kiderül és az is, hogy átutazóban van. *
- Shauri Sethi Ishani vagyok és a vashegyen élek, innen távolabb. Kószálok, vadászom, ha alkalom adódik rá.
* Az a kis hirtelen feltámadó szél nem zavarja, több réteg ruhát vett fel, hogy a mozgásban se zavarja és ne is fázzon. Lóháton azért mégis másabb. A fiú kérése szokatlan, vagyis annyira nem. Ritkán kérnek tőle engedélyt ilyesmire. *
- Simogassa meg nyugodtan, nem szokása harapni. De tegezzen nyugodtan, alig múltam negyven.
* Na igen, elf, szóval nála az évek másként szállnak tova. Ez csak nagyon ritkán látszik meg rajtuk. *
3643. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-03-30 23:05:18
Üzenet elküldve: 2018-03-30 23:05:18
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet a sötétből//
*Arcába húzza a csuklyát, elvégre a város közeli kereskedelmi út még az éj leple alatt sem kietlen. Szélcsendes, holdfényes éjszaka ez.*
-Siessünk.
*Dörmögi oda Umharnak, majd megszaporázza lépteit. Nem fűlik a foga hozzá, hogy átvágjanak a városon, de igen csak időigényes lenne megkerülni. Akár sikerrel, akár halállal zárul küldetésük, meg kell lennie. Így volt ez a Vas Kompániában is, azonban most a sötét úr a megbízó. Ha megtagadják, vérrel fizetnek, azonban a jutalom is többel kecsegtet, mint holmi arany. Ha sikerül az éj leple alatt véghez vinni a tervet, úgy ketten is elegen lesznek.
Keményen markolja fekete kardja markolatát. Bizony, rég nem látott izgalom lesz úrrá rajta, ahogy közelednek a városhoz. Ha itt éri őket a halál, hát olyan végzet lesz, amiről beszélni fognak.*
*Arcába húzza a csuklyát, elvégre a város közeli kereskedelmi út még az éj leple alatt sem kietlen. Szélcsendes, holdfényes éjszaka ez.*
-Siessünk.
*Dörmögi oda Umharnak, majd megszaporázza lépteit. Nem fűlik a foga hozzá, hogy átvágjanak a városon, de igen csak időigényes lenne megkerülni. Akár sikerrel, akár halállal zárul küldetésük, meg kell lennie. Így volt ez a Vas Kompániában is, azonban most a sötét úr a megbízó. Ha megtagadják, vérrel fizetnek, azonban a jutalom is többel kecsegtet, mint holmi arany. Ha sikerül az éj leple alatt véghez vinni a tervet, úgy ketten is elegen lesznek.
Keményen markolja fekete kardja markolatát. Bizony, rég nem látott izgalom lesz úrrá rajta, ahogy közelednek a városhoz. Ha itt éri őket a halál, hát olyan végzet lesz, amiről beszélni fognak.*
3642. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-03-29 22:42:36
Üzenet elküldve: 2018-03-29 22:42:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
*Sorakeya az idegen hangra összerezzen, majd oldalra fordítja a fejét, ahonnét a hang érkezett. A hangjából ítélve nő lehet az illető. Ember, talán elf, nincs olyan magas hangja, mint a tündéreknek.*
- Szép napot!
*Mosolyog a nőre, hiszen az sem durván közelített felé. Felesleges dolog lenne hát otrombán viselkednie, egyébként is illemre, jó modorra nevelték. Hölgyekkel szemben meg pláne.*
- A nevem Sorakeya Nurenin. Éppen átutazóban vagyok erre.
*Felel a nő kérdésére kicsit hosszabban is, mint kellene.*
- És önben kit tisztelhetek?
*Kicsit feltámad a szél, így Sorakeya a ló szagát is megérezheti. Amint megcsapja a jellegzetes szag, elvigyorodik. Rég volt már lovak közelében, pedig igazán szereti ezeket a fenséges patásokat.*
- Meg tetszik engedni, hogy megsimogassam a lovát?
//Vadászat//
*Sorakeya az idegen hangra összerezzen, majd oldalra fordítja a fejét, ahonnét a hang érkezett. A hangjából ítélve nő lehet az illető. Ember, talán elf, nincs olyan magas hangja, mint a tündéreknek.*
- Szép napot!
*Mosolyog a nőre, hiszen az sem durván közelített felé. Felesleges dolog lenne hát otrombán viselkednie, egyébként is illemre, jó modorra nevelték. Hölgyekkel szemben meg pláne.*
- A nevem Sorakeya Nurenin. Éppen átutazóban vagyok erre.
*Felel a nő kérdésére kicsit hosszabban is, mint kellene.*
- És önben kit tisztelhetek?
*Kicsit feltámad a szél, így Sorakeya a ló szagát is megérezheti. Amint megcsapja a jellegzetes szag, elvigyorodik. Rég volt már lovak közelében, pedig igazán szereti ezeket a fenséges patásokat.*
- Meg tetszik engedni, hogy megsimogassam a lovát?
3641. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-03-27 23:01:31
Üzenet elküldve: 2018-03-27 23:01:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
*Egy idő után beleun a könyv olvasásába. A történet nem rossz, de nincs kedve most hozzá, se energiája. Inkább csak bámul kifelé az ablakon, bár ő a természetben sem leli túl nagy örömét. A városban nőtt fel, a legközelebb akkor került a természethez, ha kiment az udvarukra sétálni egyet. És nem is igazán izgatja, ahogy apját sem, pedig ő tiszta vérű elf.*
- Meddig fogod azokat az iratokat olvasgatni?
*Kérdi meg végül, mikor már vagy egy órája utaznak, de a férfi még mindig a lapok közé van temetkezve.*
- Ameddig nem végzek...
*Rövid válasz, ennyivel le is zárta a dolgot. Még csak a tekintetét sem emeli fel a dokumentumokról. Így hát mivel Nai teljesen reménytelennek látja a helyzetet, szemét forgatva fordul vissza az ablak felé.*
- Meddig fogod azokat az iratokat olvasgatni?
*Kérdi meg végül, mikor már vagy egy órája utaznak, de a férfi még mindig a lapok közé van temetkezve.*
- Ameddig nem végzek...
*Rövid válasz, ennyivel le is zárta a dolgot. Még csak a tekintetét sem emeli fel a dokumentumokról. Így hát mivel Nai teljesen reménytelennek látja a helyzetet, szemét forgatva fordul vissza az ablak felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579