Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 262 (5221. - 5240. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5240. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-06 10:05:55
Üzenet elküldve: 2019-06-06 10:05:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nappal később//
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon//
- Szóval ezért mondták, hogy tartsalak távol tőlük. *Mélázik el a választ hallva a csuhátlan csuhás arrafelé nézve, amerre az épülő lombházakon dolgoznak tovább az elfek. Persze végül felnevet, mert semmi ilyesmiről nem volt szó, de jól esik tréfálkozni kicsit a lánnyal. Rég volt ilyesmiben részük.
A lelkiismeretfurdalás már kezd oldódni benne az Erdőmélyén történtek és az azt követő események miatt, de mostanra úgy látszik, békés mederben folynak tovább az események.
Rájött, hogy bár az Erdő Szíve és az erdő az első számára, de Lyzendrát is meg kell védenie és nem is tervezi újra cserben hagyni. Bár nem mutatja, de ugyanolyan törékeny, mint bárki más és a férfiakkal sem volt szerencsés, mint az erdőmélyi szerzetes a nőkkel.
Elengedi a kezét és mosolyogva hallgatja az új kihívásokról szóló történetet.*
- Tudom, miről beszélsz, de jobb páncél helyett ruhát viselni. *Egészíti ki saját gondolataival. Bár a szerzetesvért kiváló páncél, a viselése azt jelenti számára, hogy háborúban van és minden perc, amit nélküle kell eltöltenie, ajándék a számára. Hisz az ő sorsa más.
Elindulnak az épülő, a hírek szerint csakhamar elkészülő cölöpkerítés felé, ahol Umon dolgozik az egy hata megismert férfivel. A kérdésére a kerítés meglétéről, Lyz válaszol, az erdőmélyi elf pedig érdeklődve hallgatja szavait.*
- Talán nem. *Mondja diplomatikusan, amikor Lyzendra visszakérdez és összefonja háta mögött a kezeit.
Amióta felszentelte az oltárt és a csemetefa már a Fákban Lakó hatalmának valódi szimbólumává vált, tudja, hogy meg kell védeni. Számít valamiféle támadásra, hisz a templom ostroma után a sötétség megígérte neki és Hanlorennek, hogy visszatér. Minél felkészültebbek, annál több esélyük van és a kerítés a felkészültséget fokozza.*
- Umon! Az Erdő Szíve áldjon benneteket. *Hajtja meg kissé magát amikor a cölöpkerítéshez érnek és megpillantja az átkozott szerzetest és társát.*
- Impozáns. *Néz végig a védelmüket szolgáló falon és tornyokon.
A fáklyás jelzőrendszerre csak kurtán bólint, éjjel biztosan jól működik majd, bár meglehet, hogy a cölöpkerítés előtti területet meg kell kicsit tisztítani a fáktól, hogy jól lehessen látni. A fák takarásában egy ügyesen rejtőzködő besurranó könnyedén elrejtőzhet.
Umon nevetésére maga is elmosolyodik. Örül, hogy nevetni hallja a férfit, mert korábban félt tőle, hogy eltévedt a fény felé vezető úton. S bár úgy érzi, sosem fog kilépni a fényre, a homályban marad, fény és árnyék határán, de ha nem veszíti szem elől a ragyogást, sosem borul rá teljes sötétség.
Az ivás kérdésére halkan felnevet, hisz jól tudja, hogy Umon semmit sem haladt a kocsmatervével. A lepárlók, amelyeket ki tudja, mikor kapott tőle, biztosan ott porosodnak még a szekéren. Ő tökéletesen elvan alkohol nélkül, legfeljebb friss vízzel tud szolgálni.
Lyzendra válaszára az italozást illetően csak a fejét rázza nevetve. Javíthatatlan népség, de szereti őket.*
- Jó ötlet, az építkezés végén mindenkire ráfér majd egy kis ünneplés. *Leül Lyzendra mellé és ha Dat is hasonlóan tesz, akkor a kerítés árnyékában kényelmesen leheveredhetnek a fűbe.*
- A kocsmát mikor szeretnéd felépíteni? *Kérdi Umont. Nem ítélte el sem korábban, sem most a fogadó tervét, leköti a szerzetest és talán egy kis bevételre is szert tesz a közösség.*
- Szívesen segítek. *Teszi hozzá felajánlva képességeit az épület renoválásában és az építésben.*
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon//
- Szóval ezért mondták, hogy tartsalak távol tőlük. *Mélázik el a választ hallva a csuhátlan csuhás arrafelé nézve, amerre az épülő lombházakon dolgoznak tovább az elfek. Persze végül felnevet, mert semmi ilyesmiről nem volt szó, de jól esik tréfálkozni kicsit a lánnyal. Rég volt ilyesmiben részük.
A lelkiismeretfurdalás már kezd oldódni benne az Erdőmélyén történtek és az azt követő események miatt, de mostanra úgy látszik, békés mederben folynak tovább az események.
Rájött, hogy bár az Erdő Szíve és az erdő az első számára, de Lyzendrát is meg kell védenie és nem is tervezi újra cserben hagyni. Bár nem mutatja, de ugyanolyan törékeny, mint bárki más és a férfiakkal sem volt szerencsés, mint az erdőmélyi szerzetes a nőkkel.
Elengedi a kezét és mosolyogva hallgatja az új kihívásokról szóló történetet.*
- Tudom, miről beszélsz, de jobb páncél helyett ruhát viselni. *Egészíti ki saját gondolataival. Bár a szerzetesvért kiváló páncél, a viselése azt jelenti számára, hogy háborúban van és minden perc, amit nélküle kell eltöltenie, ajándék a számára. Hisz az ő sorsa más.
Elindulnak az épülő, a hírek szerint csakhamar elkészülő cölöpkerítés felé, ahol Umon dolgozik az egy hata megismert férfivel. A kérdésére a kerítés meglétéről, Lyz válaszol, az erdőmélyi elf pedig érdeklődve hallgatja szavait.*
- Talán nem. *Mondja diplomatikusan, amikor Lyzendra visszakérdez és összefonja háta mögött a kezeit.
Amióta felszentelte az oltárt és a csemetefa már a Fákban Lakó hatalmának valódi szimbólumává vált, tudja, hogy meg kell védeni. Számít valamiféle támadásra, hisz a templom ostroma után a sötétség megígérte neki és Hanlorennek, hogy visszatér. Minél felkészültebbek, annál több esélyük van és a kerítés a felkészültséget fokozza.*
- Umon! Az Erdő Szíve áldjon benneteket. *Hajtja meg kissé magát amikor a cölöpkerítéshez érnek és megpillantja az átkozott szerzetest és társát.*
- Impozáns. *Néz végig a védelmüket szolgáló falon és tornyokon.
A fáklyás jelzőrendszerre csak kurtán bólint, éjjel biztosan jól működik majd, bár meglehet, hogy a cölöpkerítés előtti területet meg kell kicsit tisztítani a fáktól, hogy jól lehessen látni. A fák takarásában egy ügyesen rejtőzködő besurranó könnyedén elrejtőzhet.
Umon nevetésére maga is elmosolyodik. Örül, hogy nevetni hallja a férfit, mert korábban félt tőle, hogy eltévedt a fény felé vezető úton. S bár úgy érzi, sosem fog kilépni a fényre, a homályban marad, fény és árnyék határán, de ha nem veszíti szem elől a ragyogást, sosem borul rá teljes sötétség.
Az ivás kérdésére halkan felnevet, hisz jól tudja, hogy Umon semmit sem haladt a kocsmatervével. A lepárlók, amelyeket ki tudja, mikor kapott tőle, biztosan ott porosodnak még a szekéren. Ő tökéletesen elvan alkohol nélkül, legfeljebb friss vízzel tud szolgálni.
Lyzendra válaszára az italozást illetően csak a fejét rázza nevetve. Javíthatatlan népség, de szereti őket.*
- Jó ötlet, az építkezés végén mindenkire ráfér majd egy kis ünneplés. *Leül Lyzendra mellé és ha Dat is hasonlóan tesz, akkor a kerítés árnyékában kényelmesen leheveredhetnek a fűbe.*
- A kocsmát mikor szeretnéd felépíteni? *Kérdi Umont. Nem ítélte el sem korábban, sem most a fogadó tervét, leköti a szerzetest és talán egy kis bevételre is szert tesz a közösség.*
- Szívesen segítek. *Teszi hozzá felajánlva képességeit az épület renoválásában és az építésben.*
5239. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-05 23:09:14
Üzenet elküldve: 2019-06-05 23:09:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nappal később//
//Pycta//
*Az összetartás, a közös ügy, a közös célok viszik előre őket, és ez boldogsággal tölti el az elf lányt. Korábban az erőd óta olyan gyakori gondterhelt kifejezés az arcán egyre kisimul. Nem szűnik meg teljesen, de amióta Pycta átköltöztette a sátrát a fához, sokkal nyugodtabb afelől is. A kerítésről nem is beszélve.
Vörösödő ujját szorítja, kissé elkínzott fintor fut át az arcán, amikor Pycta beéri.*
- Ne higgy nekik. Hazudnak. Pocsék ács vagyok. Közveszélyes is, csak nem merik mondani *apró vállrándítással jelzi, hogy nincs mit tenni, így van ez.
Sérült kezét Pycta sajátjai közé fogja. Jól esik neki, hogy óvón fordulnak felé, hisz többnyire csak megy, és önmagát sem kímélve dolgozik napról napra. Kellemes ez a csendesen vidám pillanat, még ha első hallomásra beugrik a tréfának s lehajtja fejét, akkor is. Tudja, hogy kevesen értenek a városiak közül is az íjhoz. Már válaszolna, hogy igaza van Pyctának, és jobb volna ha inkább maradna a kaptafánál, nem pedig kalapálna. Finom félmosoly húzódik szája szegletébe, amikor Pycta helyesbít, s aztán felemeli fejét is.*
- Örülök, mert tényleg jól érzem magam. Jól esik egy kicsit mást is csinálni. Egy kicsit másképp kifáradni. Egy egész faluban élni újra, nem pedig olyan bezárva. *Magyarázza meg, miközben visszakapja kezét, s újra maga szemléli meg a vöröslő ujját.* Még ha így is járok néha.
*Így elegendő este csak bedőlni az ágyba, ami nagyjából közepesen kényelmes, de ha kimerült, ezt aztán észre sem veszi. Amúgy sem fanyalogna soha.
Különös előnye a kimerültségnek, hogy nem jut ereje és ideje holmi szőke elf szeleburdiságokon gondolkodni, hogy mennyire rászedték. Repülnek így a napok, s halványulnak is.*
- Rendben, menjünk *fordul Pycta után, s indul újra ő maga is. Menet közben elidőzik tekintete az elf vállán. Korában nem látta azokat a szárnyakat, amik most ott sötétlenek, pedig sűrűn látta korábban az udvaron gyakorolni a fiúkkal fedetlen felsőtesttel. Szívesen rákérdezne, mint ahogyan a templomi eseményekre is kíváncsi volna, és oly sok minden másra is emellett, de mielőtt hang jönne ki a torkán, a kerítés kerül szóba.*
- Egyáltalán nem *válaszol azonnal határozottan, és megingathatatlan meggyőződéssel.*
- Sokkal nyugodtabb vagyok a fa végett, mióta épül a kerítés. Alig várom, hogy beállítsák az utolsó cölöpöt is. Miért? Szerinted túlzás?
*Minden szempontból fontos neki a kerítés. Idő közben a közösséget is megismerte, kezdenek szívébe férkőzni, és mint szeretteit védené a kerítés által. Már nem csak a fának szeretne védelmet nyújtani. A kérdés viszont elbizonytalanítja, talán éppen Pycta tartja túlzásnak.
//Hat nappal később//
//Pycta, Umon, Dat, és aki csatlakozik//
//Cölöpkerítésnél//
Hamar a kerítéshatárhoz érnek, éppen mikor az utolsó kalapácsütés a fák közé vész.*
- Nocsak! Készen vagytok? *hangzanak az elf lány tisztán csengő szavai. Jól esik látni, hogy más is hasonlóan elégedett az eredménnyel.
A fáklyás üzenő kiváltképp jó ötlet, csak majd az őrséget kell nagyon megválogatni hozzá. Különben sem állítana hebrencseket, ahhoz túl nagy értéket őriznek a számára.
Kényelmesen elhelyezkedik Umon egyik oldalán, s maga mellett paskolja a földet Pyctának, s int Datnak is, hogy ne maradjon le.*
- Hát, akkor igyunk Umon. De nehogy valami pancs legyen *játékos, komolytalan fenyegetés, amit nem lehet komolyan venni, s melybe ő maga is belemosolyog. Még dagadó ujját is megingatja Umon felé. Nem utasítja el az alkoholt, de nem szokott inni, csak ha kínálják, akkor is mértékkel. Most, pedig ha ünnepelnek, hát valóban megérdemel mindenki egy kortyot.*
- Ha meglesz a központi ház, ünnepelhetnénk is közösen. *Említi meg hangosan is, melyen már napok óta gondolkodik.* Mit gondoltok? Illő módon köszönthetnénk a nyarat, a tűz hónapjait. *Akárcsak annak idején, szülőfalujában.*
//Pycta//
*Az összetartás, a közös ügy, a közös célok viszik előre őket, és ez boldogsággal tölti el az elf lányt. Korábban az erőd óta olyan gyakori gondterhelt kifejezés az arcán egyre kisimul. Nem szűnik meg teljesen, de amióta Pycta átköltöztette a sátrát a fához, sokkal nyugodtabb afelől is. A kerítésről nem is beszélve.
Vörösödő ujját szorítja, kissé elkínzott fintor fut át az arcán, amikor Pycta beéri.*
- Ne higgy nekik. Hazudnak. Pocsék ács vagyok. Közveszélyes is, csak nem merik mondani *apró vállrándítással jelzi, hogy nincs mit tenni, így van ez.
Sérült kezét Pycta sajátjai közé fogja. Jól esik neki, hogy óvón fordulnak felé, hisz többnyire csak megy, és önmagát sem kímélve dolgozik napról napra. Kellemes ez a csendesen vidám pillanat, még ha első hallomásra beugrik a tréfának s lehajtja fejét, akkor is. Tudja, hogy kevesen értenek a városiak közül is az íjhoz. Már válaszolna, hogy igaza van Pyctának, és jobb volna ha inkább maradna a kaptafánál, nem pedig kalapálna. Finom félmosoly húzódik szája szegletébe, amikor Pycta helyesbít, s aztán felemeli fejét is.*
- Örülök, mert tényleg jól érzem magam. Jól esik egy kicsit mást is csinálni. Egy kicsit másképp kifáradni. Egy egész faluban élni újra, nem pedig olyan bezárva. *Magyarázza meg, miközben visszakapja kezét, s újra maga szemléli meg a vöröslő ujját.* Még ha így is járok néha.
*Így elegendő este csak bedőlni az ágyba, ami nagyjából közepesen kényelmes, de ha kimerült, ezt aztán észre sem veszi. Amúgy sem fanyalogna soha.
Különös előnye a kimerültségnek, hogy nem jut ereje és ideje holmi szőke elf szeleburdiságokon gondolkodni, hogy mennyire rászedték. Repülnek így a napok, s halványulnak is.*
- Rendben, menjünk *fordul Pycta után, s indul újra ő maga is. Menet közben elidőzik tekintete az elf vállán. Korában nem látta azokat a szárnyakat, amik most ott sötétlenek, pedig sűrűn látta korábban az udvaron gyakorolni a fiúkkal fedetlen felsőtesttel. Szívesen rákérdezne, mint ahogyan a templomi eseményekre is kíváncsi volna, és oly sok minden másra is emellett, de mielőtt hang jönne ki a torkán, a kerítés kerül szóba.*
- Egyáltalán nem *válaszol azonnal határozottan, és megingathatatlan meggyőződéssel.*
- Sokkal nyugodtabb vagyok a fa végett, mióta épül a kerítés. Alig várom, hogy beállítsák az utolsó cölöpöt is. Miért? Szerinted túlzás?
*Minden szempontból fontos neki a kerítés. Idő közben a közösséget is megismerte, kezdenek szívébe férkőzni, és mint szeretteit védené a kerítés által. Már nem csak a fának szeretne védelmet nyújtani. A kérdés viszont elbizonytalanítja, talán éppen Pycta tartja túlzásnak.
//Hat nappal később//
//Pycta, Umon, Dat, és aki csatlakozik//
//Cölöpkerítésnél//
Hamar a kerítéshatárhoz érnek, éppen mikor az utolsó kalapácsütés a fák közé vész.*
- Nocsak! Készen vagytok? *hangzanak az elf lány tisztán csengő szavai. Jól esik látni, hogy más is hasonlóan elégedett az eredménnyel.
A fáklyás üzenő kiváltképp jó ötlet, csak majd az őrséget kell nagyon megválogatni hozzá. Különben sem állítana hebrencseket, ahhoz túl nagy értéket őriznek a számára.
Kényelmesen elhelyezkedik Umon egyik oldalán, s maga mellett paskolja a földet Pyctának, s int Datnak is, hogy ne maradjon le.*
- Hát, akkor igyunk Umon. De nehogy valami pancs legyen *játékos, komolytalan fenyegetés, amit nem lehet komolyan venni, s melybe ő maga is belemosolyog. Még dagadó ujját is megingatja Umon felé. Nem utasítja el az alkoholt, de nem szokott inni, csak ha kínálják, akkor is mértékkel. Most, pedig ha ünnepelnek, hát valóban megérdemel mindenki egy kortyot.*
- Ha meglesz a központi ház, ünnepelhetnénk is közösen. *Említi meg hangosan is, melyen már napok óta gondolkodik.* Mit gondoltok? Illő módon köszönthetnénk a nyarat, a tűz hónapjait. *Akárcsak annak idején, szülőfalujában.*
5238. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-05 20:03:59
Üzenet elküldve: 2019-06-05 20:03:59
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnali ceremónia//
//Zárás//
//Dat, Pycta//
- Azt hiszem őszintén mondhatom, hogy magam is örülök, hogy végül így döntöttem. *Bólintva viszonozza a kedves szavakat.* Vigyázz magadra, testvérem. *Bár nem elf, már megengedi magának a kifejezést, hiszen Pyctát, mintha egész életében ismerte volna, közel áll hozzá, közelebb mindenkinél. Hamar távozik, Umon fél szemmel még látja, ahogyan Lyz is megállítja, s alaposan ellátja. Elmosolyodik szakálla rejtekében, majd felsóhajt. A látvány az tán, mit már hatok óta újra látni akart, bár talán nem is tudott róla igazán. Lassan egy ismételt sóhaj után Dathoz fordul.*
- Na gyere, cimbora, ezer a dolgunk, erre vártam már ítéletidő óta. *Nevet fel hangosan, öblösen és őszintén. Egy kicsit játszik az elf kisgyerekekkel, kacagva kergeti meg őket, olykor ijesztgetve, tán kedvelik is, ki tudja, Umon esetében ez a helyzet nem olyan egyszerű. Az elf véneket keresi meg, Datvinoolvot mindenkinek bemutatja a kis közösségben, így talán már nem érzi magát kirekesztve. Amennyiben tud, hát segítséget is kér, mégiscsak gyorsabban haladnak majd többen, mint ketten.*
//Cölöpkerítés//
*Ígéretének megfelelően, természetesen a vénekkel egyeztetve a tábort körbevevő cölöpkerítés építkezésének fognak neki. Többen az erdőbe vonulnak, hogy kidőlt fákat keressenek, melyeket megtisztítva, méretre vágva leáshatnak, szorosan egymás mellé. A fa gyűjtése hosszadalmas és nehézkes folyamat, reményei szerint Dat bőséges segítséget nyújt számára, ahogyan talán az elf ifjak is, kik körbeveszik őket. Az erdő békéjét nem sértik meg, erre különöse figyelnek, emlékszik még a természet tiszteletére, erősebbé is vált benne azóta. A legünnepélyesebb pillanat talán az első cölöp leásása, alaposan meg is ünnepelik, az üdvrivalgás és ahogy egymás hátát lapogatják, az öblös puffanások messzire hallatszanak. Aztán még egy és még egy és még egy, egyiket a másik után. Esténként tábortűz mellett ülve, mindenki teszi a dolgát. Van ki bókolva szunnyad el, s van, ki a vadászok frissen fogott vadjából vágott húst süti. Csodás pillanatok ezek.*
//Hat nappal később//
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon//
*Az utolsó kalapácsütés hangja messzire száll, s Umon izzadt homlokát megtörölve egyenesedik fel.*
- Elengedheted, barátom! *Néz mosolyogva Datra, kit az imént kért meg, hogy az őrtorony utolsó támasztékát erősen fogja oda, míg a helyére szegeli azt. A közös munka, s az összefogás elegendő volt arra, hogy a folyótól kezdődően, a tábor védtelen oldalán legalább két ember magas cölöpök sorakozzanak szorosan egymás mellett, mélyen a földbe ásva. Természetesen akad egy nagyobb kapu is, melyet kitárva egy szekér kényelmesen kifér rajta, két befogott lóval maga előtt. Umon, Dat és az elfek a tábor két sarkán, két őrtoronyról is gondoskodtak, melyek a palánk fölé magasodva emelkednek ki a földből. Mellette a palánkon helyet kapott egy kis deszkaút is, épp csak annyira a palánk teteje alatt, hogy még mellkas tájékon maradjon korlát, így azon a részen akár több őrszem is elfér. A két toronyból egymásra lehet látni, s tetejükön fáklyáknak is akad hely, hogy jelezni tudjanak a tűzzel, veszély esetén. Lyzendra akkor érkezik, mikor mindnyájan büszkén szemlélik meg művüket, immár védettek a hirtelen támadások ellen, sőt meg is tudják azt figyelni.*
- Lyz! Pycta! *Derül fel a szeme.* Mit szóltok? *Mutat előre a toronyra, jóllehet bizonyára szemmel kísérték az építkezést, ez az első pillanat, amikor végre azt mondhatják elkészült.*
- Nézzétek a tetejét! *Mutat a fáklyákra.* A másikon is van, emellett középütt a központi épületen is lehet, persze biztonságos helyen. Ha valaki meggyújtja, a másik őr meggyújtja a másik toronyban is, majd a központi épület őre a középsőt. Így tudunk egymásnak jelezni, ha baj van! *Magyarázza büszkén. Umon semmilyen házat nem épített magának, jóllehet a kocsmájával is lassan haladt. Alkalmas ugyan már a vendégek fogadására, igyekezett berendezkedni, de még kiskertet kell ásni, a folyót elvezetni a szeszfőzéshez, a lugast elrendezni... rengeteg a munka.*
- Elfáradtam. *Nevetve rogy le a földre. De boldog nevetés ez.* Üljetek le mellém, mind, gyertek, csak egy pillanatra... *Sóhajt fel, Datra és Lyzre, majd a segítő közösség tagjaira nézve.* Inni kéne valamit. *Fejét hátrahajtva szakad ki belőle a kacaj.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.05 20:06:28
//Zárás//
//Dat, Pycta//
- Azt hiszem őszintén mondhatom, hogy magam is örülök, hogy végül így döntöttem. *Bólintva viszonozza a kedves szavakat.* Vigyázz magadra, testvérem. *Bár nem elf, már megengedi magának a kifejezést, hiszen Pyctát, mintha egész életében ismerte volna, közel áll hozzá, közelebb mindenkinél. Hamar távozik, Umon fél szemmel még látja, ahogyan Lyz is megállítja, s alaposan ellátja. Elmosolyodik szakálla rejtekében, majd felsóhajt. A látvány az tán, mit már hatok óta újra látni akart, bár talán nem is tudott róla igazán. Lassan egy ismételt sóhaj után Dathoz fordul.*
- Na gyere, cimbora, ezer a dolgunk, erre vártam már ítéletidő óta. *Nevet fel hangosan, öblösen és őszintén. Egy kicsit játszik az elf kisgyerekekkel, kacagva kergeti meg őket, olykor ijesztgetve, tán kedvelik is, ki tudja, Umon esetében ez a helyzet nem olyan egyszerű. Az elf véneket keresi meg, Datvinoolvot mindenkinek bemutatja a kis közösségben, így talán már nem érzi magát kirekesztve. Amennyiben tud, hát segítséget is kér, mégiscsak gyorsabban haladnak majd többen, mint ketten.*
//Cölöpkerítés//
*Ígéretének megfelelően, természetesen a vénekkel egyeztetve a tábort körbevevő cölöpkerítés építkezésének fognak neki. Többen az erdőbe vonulnak, hogy kidőlt fákat keressenek, melyeket megtisztítva, méretre vágva leáshatnak, szorosan egymás mellé. A fa gyűjtése hosszadalmas és nehézkes folyamat, reményei szerint Dat bőséges segítséget nyújt számára, ahogyan talán az elf ifjak is, kik körbeveszik őket. Az erdő békéjét nem sértik meg, erre különöse figyelnek, emlékszik még a természet tiszteletére, erősebbé is vált benne azóta. A legünnepélyesebb pillanat talán az első cölöp leásása, alaposan meg is ünnepelik, az üdvrivalgás és ahogy egymás hátát lapogatják, az öblös puffanások messzire hallatszanak. Aztán még egy és még egy és még egy, egyiket a másik után. Esténként tábortűz mellett ülve, mindenki teszi a dolgát. Van ki bókolva szunnyad el, s van, ki a vadászok frissen fogott vadjából vágott húst süti. Csodás pillanatok ezek.*
//Hat nappal később//
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon//
*Az utolsó kalapácsütés hangja messzire száll, s Umon izzadt homlokát megtörölve egyenesedik fel.*
- Elengedheted, barátom! *Néz mosolyogva Datra, kit az imént kért meg, hogy az őrtorony utolsó támasztékát erősen fogja oda, míg a helyére szegeli azt. A közös munka, s az összefogás elegendő volt arra, hogy a folyótól kezdődően, a tábor védtelen oldalán legalább két ember magas cölöpök sorakozzanak szorosan egymás mellett, mélyen a földbe ásva. Természetesen akad egy nagyobb kapu is, melyet kitárva egy szekér kényelmesen kifér rajta, két befogott lóval maga előtt. Umon, Dat és az elfek a tábor két sarkán, két őrtoronyról is gondoskodtak, melyek a palánk fölé magasodva emelkednek ki a földből. Mellette a palánkon helyet kapott egy kis deszkaút is, épp csak annyira a palánk teteje alatt, hogy még mellkas tájékon maradjon korlát, így azon a részen akár több őrszem is elfér. A két toronyból egymásra lehet látni, s tetejükön fáklyáknak is akad hely, hogy jelezni tudjanak a tűzzel, veszély esetén. Lyzendra akkor érkezik, mikor mindnyájan büszkén szemlélik meg művüket, immár védettek a hirtelen támadások ellen, sőt meg is tudják azt figyelni.*
- Lyz! Pycta! *Derül fel a szeme.* Mit szóltok? *Mutat előre a toronyra, jóllehet bizonyára szemmel kísérték az építkezést, ez az első pillanat, amikor végre azt mondhatják elkészült.*
- Nézzétek a tetejét! *Mutat a fáklyákra.* A másikon is van, emellett középütt a központi épületen is lehet, persze biztonságos helyen. Ha valaki meggyújtja, a másik őr meggyújtja a másik toronyban is, majd a központi épület őre a középsőt. Így tudunk egymásnak jelezni, ha baj van! *Magyarázza büszkén. Umon semmilyen házat nem épített magának, jóllehet a kocsmájával is lassan haladt. Alkalmas ugyan már a vendégek fogadására, igyekezett berendezkedni, de még kiskertet kell ásni, a folyót elvezetni a szeszfőzéshez, a lugast elrendezni... rengeteg a munka.*
- Elfáradtam. *Nevetve rogy le a földre. De boldog nevetés ez.* Üljetek le mellém, mind, gyertek, csak egy pillanatra... *Sóhajt fel, Datra és Lyzre, majd a segítő közösség tagjaira nézve.* Inni kéne valamit. *Fejét hátrahajtva szakad ki belőle a kacaj.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.05 20:06:28
5237. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-05 19:43:44
Üzenet elküldve: 2019-06-05 19:43:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*A felajánlásra megrázza a fejét.*
-Egyelőre ennyi elég. Úgy, hogy csak sejtem miről van szó én se tudom mi kéne, hogy meggyógyítsam.
*Indul is el. Nem tudja mi járhat a lány fejében, de ha hallaná már tolná is le a gatyáját, hogy a szebbik felét odatartsa, hogy a vörös tényleg állhassa a szavát. A lány egy mondattal kiszakította az elfet az önsajnálatból. Sőt, egy szóval. Élesen villan a doki tekintete.*
-Nem gazdám! Munka adó. Inkább kötném fel magam minthogy gazdámnak hívjak egy kékvérűt.
*Tényleg nagyon dühös lett. Ha meg akarta őt sérteni a vörös akkor most véletlenül, de sikerül. Mikor pedig látja az elf a másik képén a változást előbb kérdőn néz majd meglátva a félelem forrását elvigyorodik.*
-Levegyem vagy megoldod?~Cica.~
*A felajánlásra megrázza a fejét.*
-Egyelőre ennyi elég. Úgy, hogy csak sejtem miről van szó én se tudom mi kéne, hogy meggyógyítsam.
*Indul is el. Nem tudja mi járhat a lány fejében, de ha hallaná már tolná is le a gatyáját, hogy a szebbik felét odatartsa, hogy a vörös tényleg állhassa a szavát. A lány egy mondattal kiszakította az elfet az önsajnálatból. Sőt, egy szóval. Élesen villan a doki tekintete.*
-Nem gazdám! Munka adó. Inkább kötném fel magam minthogy gazdámnak hívjak egy kékvérűt.
*Tényleg nagyon dühös lett. Ha meg akarta őt sérteni a vörös akkor most véletlenül, de sikerül. Mikor pedig látja az elf a másik képén a változást előbb kérdőn néz majd meglátva a félelem forrását elvigyorodik.*
-Levegyem vagy megoldod?~Cica.~
5236. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-05 19:14:37
Üzenet elküldve: 2019-06-05 19:14:37
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zárás//
*Némán figyel, minden apró érintés ül, minden apró hang zöngéje cseppenként hat fülében, elmerül és törleszkedik, de csak belül, külsőleg látszólag semmi nem történik, pusztán a csend. Ha Kaiyko kérdezné, el tudná mondani, hogy saját földjei voltak, s bár azon gyümölcsök és zöldség, melyet ott művelt, tán itt meg sem teremnek, de kitartó és türelmes. Legalább ezt a képességet még magáénak tudhatja, bár az is lehet, hogy elfeledte már.*
- Akkor keress meg, Kaiyko... *Suhannak ki a suttogó szavak szinte némán a száján, mielőtt elhomályosodik a környezet, s a fák lombjai zöld csíkot húzva robognak el mellette, s ott találja magát a düledező viskó szélfútta falai között, sarlóval maga előtt a földön, keze érintetlenül.*
- Ő volt az. *Szédülve kapja kezét homlokához, s igyekszik magához térni. Lassan lehajol, hogy a sarlót övébe tűzve induljon el, már nem érzi a késztetést a fájdalomra. Olyan távolinak tűnik, akárha álom lett volna.*
//Zárás//
*Némán figyel, minden apró érintés ül, minden apró hang zöngéje cseppenként hat fülében, elmerül és törleszkedik, de csak belül, külsőleg látszólag semmi nem történik, pusztán a csend. Ha Kaiyko kérdezné, el tudná mondani, hogy saját földjei voltak, s bár azon gyümölcsök és zöldség, melyet ott művelt, tán itt meg sem teremnek, de kitartó és türelmes. Legalább ezt a képességet még magáénak tudhatja, bár az is lehet, hogy elfeledte már.*
- Akkor keress meg, Kaiyko... *Suhannak ki a suttogó szavak szinte némán a száján, mielőtt elhomályosodik a környezet, s a fák lombjai zöld csíkot húzva robognak el mellette, s ott találja magát a düledező viskó szélfútta falai között, sarlóval maga előtt a földön, keze érintetlenül.*
- Ő volt az. *Szédülve kapja kezét homlokához, s igyekszik magához térni. Lassan lehajol, hogy a sarlót övébe tűzve induljon el, már nem érzi a késztetést a fájdalomra. Olyan távolinak tűnik, akárha álom lett volna.*
5235. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-05 19:10:05
Üzenet elküldve: 2019-06-05 19:10:05
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Hajnali ceremónia//
//Zárás//
*A szertartás véget ért, Dat nagyot sóhajt, hisz kicsit unta már. A fickó aki a fával bogarászott, most Umonnal társalog, Dat pedig szépen csendben áll, és várja, hogy befejezzék. Utána figyelmesen hallgatja Umon szavait, és mivel nincs hozzáfűznivalója csak annyit tesz hozzá:*
-Menjünk hát. Mutasd kérlek, merre.
*Eztán ha Umon elindul, követi, bárhová is menjen. Megigazítja tegezét, és várakozóan néz Umonra.*
//Zárás//
*A szertartás véget ért, Dat nagyot sóhajt, hisz kicsit unta már. A fickó aki a fával bogarászott, most Umonnal társalog, Dat pedig szépen csendben áll, és várja, hogy befejezzék. Utána figyelmesen hallgatja Umon szavait, és mivel nincs hozzáfűznivalója csak annyit tesz hozzá:*
-Menjünk hát. Mutasd kérlek, merre.
*Eztán ha Umon elindul, követi, bárhová is menjen. Megigazítja tegezét, és várakozóan néz Umonra.*
5234. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-05 18:55:37
Üzenet elküldve: 2019-06-05 18:55:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*A bosszúszomjasra azért odafordul, de nem tesz megjegyzést, mégis csak egy idegen az illető, akivel csupán ma futott össze és csakis azért van még vele, mert azt állította magáról, hogy gyógyító.*
-Sok mindent kell még összegyűjtened? Segítenék, hogy hamarabb végezz, csak mondd meg, mit tegyek.*Áll oda a másik elé tettre készen, bár nem szívesen ajánlgatja a segítségét egy elfnek, bár még nem ismeri igazán. Egyelőre csak annyit állapított meg magában, hogy tud elég pimasz lenni ahhoz, hogy legyen kedve beváltani a fenyegetéseket, amiket neki tett.*
~Mert azt hiszi, túl gyáva vagyok a dologhoz. Pont ezért fog nagyot nézni.~*Derül egyből jókedvre és az arca is kevésbé mogorva immár.*
-A gazdád el fog engedni?*Teszi fel a kérdést, hiszen azt mondta az elf, hogy egy nemesi családot szolgál, de nem igazán tudja, miként megy ez azokban a körökben. Miközben a másikat mustrálja, hirtelen csiklandós érzés kezd el szivárogni az egyik kezéből, mintha mászna rajta valami. Mivel a másik szemeit vizslatja, az egyértelműen láthatja, ahogy kimegy a vér az arcából és teljesen holdsápadttá válik.*
-Mi a… *Néz le félve a kezére, ahonnan az érzés indult, majd megpillant egy számára érthetetlen lényt, rengeteg lábbal a teste mindkét oldalán és tapogató csápokkal a feje tetején, amivel kövezi az utat maga előtt YIlanda bőrén. Nem nagy, talán egy mutatóujj hosszú, de elég gusztustalan, hogy a nőt kerülgesse a visítás, de egyelőre csak apró, gyorsa légzése az, ami előrevetíti a pánik kitörését.*
~Biztos akkor kapaszkodott fel, mikor a kamillát szedtem. Vagy már rajtam volt… tak?!~
*A bosszúszomjasra azért odafordul, de nem tesz megjegyzést, mégis csak egy idegen az illető, akivel csupán ma futott össze és csakis azért van még vele, mert azt állította magáról, hogy gyógyító.*
-Sok mindent kell még összegyűjtened? Segítenék, hogy hamarabb végezz, csak mondd meg, mit tegyek.*Áll oda a másik elé tettre készen, bár nem szívesen ajánlgatja a segítségét egy elfnek, bár még nem ismeri igazán. Egyelőre csak annyit állapított meg magában, hogy tud elég pimasz lenni ahhoz, hogy legyen kedve beváltani a fenyegetéseket, amiket neki tett.*
~Mert azt hiszi, túl gyáva vagyok a dologhoz. Pont ezért fog nagyot nézni.~*Derül egyből jókedvre és az arca is kevésbé mogorva immár.*
-A gazdád el fog engedni?*Teszi fel a kérdést, hiszen azt mondta az elf, hogy egy nemesi családot szolgál, de nem igazán tudja, miként megy ez azokban a körökben. Miközben a másikat mustrálja, hirtelen csiklandós érzés kezd el szivárogni az egyik kezéből, mintha mászna rajta valami. Mivel a másik szemeit vizslatja, az egyértelműen láthatja, ahogy kimegy a vér az arcából és teljesen holdsápadttá válik.*
-Mi a… *Néz le félve a kezére, ahonnan az érzés indult, majd megpillant egy számára érthetetlen lényt, rengeteg lábbal a teste mindkét oldalán és tapogató csápokkal a feje tetején, amivel kövezi az utat maga előtt YIlanda bőrén. Nem nagy, talán egy mutatóujj hosszú, de elég gusztustalan, hogy a nőt kerülgesse a visítás, de egyelőre csak apró, gyorsa légzése az, ami előrevetíti a pánik kitörését.*
~Biztos akkor kapaszkodott fel, mikor a kamillát szedtem. Vagy már rajtam volt… tak?!~
5233. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-05 17:58:01
Üzenet elküldve: 2019-06-05 17:58:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*A lány logikájával egyet kell értsen. Bólogatva vállat is ránt.*
-Igaz. Ezek szerint csak én vagyok ilyen bosszú szomjas.
*Közli a legtermészetesebb módon. Jelenleg nem úgy néz ki ő sem mint valami haramia vagy rablógyilkos. Főleg a kedves kis fonott kosárkájával. A szójátéka nem nyerte el a lány tetszését. Pedig a doki biztos benne, hogy nagyon elmés volt. A párokkal kapcsolatos csapdájába is beugrott a vörös aki el is hallgatott. Még nem tudja, hogy túlzásba vitte-e vagy nem. Mindenesetre nem feszíti tovább a húrt. El is ment közben a kedve. A kérdésre a kosarába néz és bólint.*
-Aha bőven.
*Kiegyenesedik. Kézbe veszi a kosarat és megy tovább.*
*A lány logikájával egyet kell értsen. Bólogatva vállat is ránt.*
-Igaz. Ezek szerint csak én vagyok ilyen bosszú szomjas.
*Közli a legtermészetesebb módon. Jelenleg nem úgy néz ki ő sem mint valami haramia vagy rablógyilkos. Főleg a kedves kis fonott kosárkájával. A szójátéka nem nyerte el a lány tetszését. Pedig a doki biztos benne, hogy nagyon elmés volt. A párokkal kapcsolatos csapdájába is beugrott a vörös aki el is hallgatott. Még nem tudja, hogy túlzásba vitte-e vagy nem. Mindenesetre nem feszíti tovább a húrt. El is ment közben a kedve. A kérdésre a kosarába néz és bólint.*
-Aha bőven.
*Kiegyenesedik. Kézbe veszi a kosarat és megy tovább.*
5232. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-05 08:43:44
Üzenet elküldve: 2019-06-05 08:43:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
-Most őszintén, egy elf életét, ha megrövidíteném, akkor is maradna épp elég, hogy túléljen. Abból nekem mi hasznom származott volna? Nekem attól nem lenne több.*Néz furcsán a másikra.*
-Maradjunk annyiban, hogy némileg kárpótolt az eddig elszenvedett sérelmekért, a tudtán kívül.*Von vállat, bár a pénz nagy részén már túladott, ezért is van most hol aludnia.*
~Egyelőre úgy fest, ezt egy igen hasznosan elköltött zsákmány volt.~*A sok „cs” betűs szóra felkapja a fejét és látszik nem igazán nyerte el a tetszését.*
~Milyen felvágós, igen, egyértelműen elf.~*Állapítja meg magában, egyetlen szó nélkül. Majd mikor a párokról esik ismét szó és érzi, hogy besétált valamibe, amibe nem szeretett volna, még annál is visszafogottabb lesz, mint eddig.*
-Ha te mondod.*Morog az orra alá, aztán csak szedi tovább, minden szakértelmet mellőzve a kamillát.*
-Nem lesz már elég?*Kérdi, mikor felnéz végre a sok gazolás után.*
-Most őszintén, egy elf életét, ha megrövidíteném, akkor is maradna épp elég, hogy túléljen. Abból nekem mi hasznom származott volna? Nekem attól nem lenne több.*Néz furcsán a másikra.*
-Maradjunk annyiban, hogy némileg kárpótolt az eddig elszenvedett sérelmekért, a tudtán kívül.*Von vállat, bár a pénz nagy részén már túladott, ezért is van most hol aludnia.*
~Egyelőre úgy fest, ezt egy igen hasznosan elköltött zsákmány volt.~*A sok „cs” betűs szóra felkapja a fejét és látszik nem igazán nyerte el a tetszését.*
~Milyen felvágós, igen, egyértelműen elf.~*Állapítja meg magában, egyetlen szó nélkül. Majd mikor a párokról esik ismét szó és érzi, hogy besétált valamibe, amibe nem szeretett volna, még annál is visszafogottabb lesz, mint eddig.*
-Ha te mondod.*Morog az orra alá, aztán csak szedi tovább, minden szakértelmet mellőzve a kamillát.*
-Nem lesz már elég?*Kérdi, mikor felnéz végre a sok gazolás után.*
5231. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-04 18:58:37
Üzenet elküldve: 2019-06-04 18:58:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nappal később//
//Lyzendra//
*Egy hat múlik el gyorsan, de az idő alatt rengeteg mindennel elkészülnek. A fa felszentelése óta a falu szépen alakul, a lombházak szépen gyarapodnak a lombszinten. Bár a csuhátlan szerzetes még mindig sátorban lakik, de mindenkinek segít az építkezésben. Ha kell fát vág, ha kell fát fűrészel, kötelet sodor vagy kalapál, csapol. A munka jó ütemben telik és jól halad, ha pedig befejeződtek, biztosan valami mulatságot rendeznek majd a falu központjában épült lombházban, ahol hálát mondhatnak az Erdő Szívének.
Sátrát átköltöztette a csemetefa, vagyis most már az oltár mellé, hogy közvetlen közelről szemlélhessen minden változást. Minden fényét neki ajándékozta, de a kicsiny kehely még tele lelkében, de nem ismer más varázslatot. Minden napnyugtakor ott ült a sátra előtt, Xauzurral az oldalán és nézte a kis fát, s hajnalban, amikor elindult, hogy a többiekkel dolgozzon, rövid fohászt mondott az oltár előtt.
Ha tehette, Lyzendrával tartott fát ültetni a kivágottak helyébe. Csendes derűvel örült az elf íjászlány visszatérésének és annak, hogy újra együtt élhetnek.*
- Azt mondják, remekül bánsz a kalapáccsal, csak kicsit önveszélyes vagy.
*Lyzendrát az őrtorony felé tartva éri be, mosolyából a lány következtethet, hogy az építkezésnél már mindent elmondtak neki az esettel kapcsolatban.*
- Vigyázz a kezedre, nem ismerek nálad jobb vadászt, szükségünk van rád. *Teszi hozzá halkan nevetve, majd, ha Lyz engedi, megnézi az ujját. Ha nem lát rajta komoly sebesülést és teheti, akkor kezeibe zárja a lány kezét.*
- Persze csak tréfálok. Örülök, hogy jól érzed magad itt. *Mondja ki valódi érzéseit, majd elengedve Lyz kezét, megindul maga is a tornyok és a fal felé, amelyet Umon vett kezelésbe, ha jók az információi.
Mostanra a templomi küldetés után levágott haja egész visszanőtt, felül hosszú és az utolsó vándorútja óta nem viselte páncélját. Helyette kényelmes vászonnadrágban és bő mellényben van, amely szabadon hagyja karjait, így a fekete madáralak szárnyai láthatóak, amelyek a vállain és felkarjain terülnek el.*
- Gyere, keressük meg Umont. *Mosolyog az elf lányra és elindul az épülő fal felé.*
- Nem tartod túlzásnak a falat? *Kérdi út közben halkan.*
//Lyzendra//
*Egy hat múlik el gyorsan, de az idő alatt rengeteg mindennel elkészülnek. A fa felszentelése óta a falu szépen alakul, a lombházak szépen gyarapodnak a lombszinten. Bár a csuhátlan szerzetes még mindig sátorban lakik, de mindenkinek segít az építkezésben. Ha kell fát vág, ha kell fát fűrészel, kötelet sodor vagy kalapál, csapol. A munka jó ütemben telik és jól halad, ha pedig befejeződtek, biztosan valami mulatságot rendeznek majd a falu központjában épült lombházban, ahol hálát mondhatnak az Erdő Szívének.
Sátrát átköltöztette a csemetefa, vagyis most már az oltár mellé, hogy közvetlen közelről szemlélhessen minden változást. Minden fényét neki ajándékozta, de a kicsiny kehely még tele lelkében, de nem ismer más varázslatot. Minden napnyugtakor ott ült a sátra előtt, Xauzurral az oldalán és nézte a kis fát, s hajnalban, amikor elindult, hogy a többiekkel dolgozzon, rövid fohászt mondott az oltár előtt.
Ha tehette, Lyzendrával tartott fát ültetni a kivágottak helyébe. Csendes derűvel örült az elf íjászlány visszatérésének és annak, hogy újra együtt élhetnek.*
- Azt mondják, remekül bánsz a kalapáccsal, csak kicsit önveszélyes vagy.
*Lyzendrát az őrtorony felé tartva éri be, mosolyából a lány következtethet, hogy az építkezésnél már mindent elmondtak neki az esettel kapcsolatban.*
- Vigyázz a kezedre, nem ismerek nálad jobb vadászt, szükségünk van rád. *Teszi hozzá halkan nevetve, majd, ha Lyz engedi, megnézi az ujját. Ha nem lát rajta komoly sebesülést és teheti, akkor kezeibe zárja a lány kezét.*
- Persze csak tréfálok. Örülök, hogy jól érzed magad itt. *Mondja ki valódi érzéseit, majd elengedve Lyz kezét, megindul maga is a tornyok és a fal felé, amelyet Umon vett kezelésbe, ha jók az információi.
Mostanra a templomi küldetés után levágott haja egész visszanőtt, felül hosszú és az utolsó vándorútja óta nem viselte páncélját. Helyette kényelmes vászonnadrágban és bő mellényben van, amely szabadon hagyja karjait, így a fekete madáralak szárnyai láthatóak, amelyek a vállain és felkarjain terülnek el.*
- Gyere, keressük meg Umont. *Mosolyog az elf lányra és elindul az épülő fal felé.*
- Nem tartod túlzásnak a falat? *Kérdi út közben halkan.*
5230. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-04 18:39:54
Üzenet elküldve: 2019-06-04 18:39:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Aranyfonál//
-Hát... Őszintén szólva nem tudom. Ez a nagy helyzet. Mondjuk, hogy miképp beszélnék vele vagy fegyelmezném meg ilyenek. Mennyire és mikor kell megverni vagy rossz-e ha ráordítok? Akarva vagy akaratlanul összetöröm-e az önbizalmát. Fartúrót nevelek-e belőle vagy bűnözőt? Olyat aki meg tudja magát védeni? Arra, hogy tanítsam meg? Mi a normális arról nincs semmi fogalmam és elképzelésem se. Azt, is elképzelném magamról, hogy megöletném nevelési célzattal. Nem való ilyennek gyerek Rheia asszony. Szerencse, hogy nem is akarok.
*Tudja milyen volt rossz szülőkkel. Elcseszték. Ő nem akarja elcseszni a saját gyerekét amire nem is vágyik. Ha meg van akkor jó helyen van ott ahol van. A kis őszinte vallomásával, azt érte el, hogy a nő elmosolyodott. Hogy ez mit jelent, azt nem tudja. Őszintén szólva kicsit többet várt hisz tényleg komolyan mondta. A kisöcsik említésére meglepődik.*
-Igen? Nekem nem volt testvérem nem tudom milyen az.
~A húgokkal ahogy mostanság látom vérfertőzni kell. Az öcsikékkel vagyon mit?~
//Aranyfonál//
-Hát... Őszintén szólva nem tudom. Ez a nagy helyzet. Mondjuk, hogy miképp beszélnék vele vagy fegyelmezném meg ilyenek. Mennyire és mikor kell megverni vagy rossz-e ha ráordítok? Akarva vagy akaratlanul összetöröm-e az önbizalmát. Fartúrót nevelek-e belőle vagy bűnözőt? Olyat aki meg tudja magát védeni? Arra, hogy tanítsam meg? Mi a normális arról nincs semmi fogalmam és elképzelésem se. Azt, is elképzelném magamról, hogy megöletném nevelési célzattal. Nem való ilyennek gyerek Rheia asszony. Szerencse, hogy nem is akarok.
*Tudja milyen volt rossz szülőkkel. Elcseszték. Ő nem akarja elcseszni a saját gyerekét amire nem is vágyik. Ha meg van akkor jó helyen van ott ahol van. A kis őszinte vallomásával, azt érte el, hogy a nő elmosolyodott. Hogy ez mit jelent, azt nem tudja. Őszintén szólva kicsit többet várt hisz tényleg komolyan mondta. A kisöcsik említésére meglepődik.*
-Igen? Nekem nem volt testvérem nem tudom milyen az.
~A húgokkal ahogy mostanság látom vérfertőzni kell. Az öcsikékkel vagyon mit?~
5229. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-04 18:00:49
Üzenet elküldve: 2019-06-04 18:00:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aranyfonál//
- Hüm, a rossz példa is lehet példa.
*Gondolkodik hangosan, közben láthatóan töri a fejét és megformált elméletének buktatóit keresi. Közben azért folytatja, hogy alátámaszthassa mire is gondolt pontosan, ha Intath nem ért egyet vele úgyis hangot fog neki adni és talán új szemléletmódot tudhat majd a magáénak ismét. A korábbiak is gondolkodóba ejtették, ezúttal sem zárkózik el attól, hogy meghallgassa miként vélekedik egy tőle merőben más személy.*
- Hiszen tudod, hogy mi az ami rossz volt és mi az amit nekem nem szabadna megtenned. Ez is lehet segítség, nem? Sőt, talán pont a negatív élmény eltökéltséget szül, hogy te másképp csináld, mint ahogy veled tették.
*Kis szünetet tart és elmosolyodik.*
- Nem olyan biztos az, de már az, hogy arra gondolsz, hogy esetleg lehet ártanál neki és ezt elkerülnéd is arra utal, hogy érdekelne a sorsa, törődnél azzal, hogy milyen hatással vagy rá. Hidd el nekem, ha lenne egy sajátod, egy nőtől, aki fontos neked, akkor egészen másképp gondolkodnál. Egyszerűen csak megváltoztatna téged.
*Valamiért zavarja a férfi egyszerű, kurta válasza. Nem titkolózott, így nem is volt nehéz kitalálnia vagy csak úgy sejtenie, hogy mi állhat a háttérben, és ez kissé zavarja. Nem tudja megmagyarázni miért, de kellemetlenül érinti. Talán azért, mert még mindig gyászol és mindig is fog.*
- Ez nagyon kedves tőled Intath.
*Mosolyog vissza a férfira kiszakadva melankóliájából, amibe időnként akaratlanul is visszazuhan.*
- Remélem így van. Bár van egy kis helyzeti előnyöm, mert engem így neveltek. A kisöcséim nevelése is ezt segítette elő.
//Aranyfonál//
- Hüm, a rossz példa is lehet példa.
*Gondolkodik hangosan, közben láthatóan töri a fejét és megformált elméletének buktatóit keresi. Közben azért folytatja, hogy alátámaszthassa mire is gondolt pontosan, ha Intath nem ért egyet vele úgyis hangot fog neki adni és talán új szemléletmódot tudhat majd a magáénak ismét. A korábbiak is gondolkodóba ejtették, ezúttal sem zárkózik el attól, hogy meghallgassa miként vélekedik egy tőle merőben más személy.*
- Hiszen tudod, hogy mi az ami rossz volt és mi az amit nekem nem szabadna megtenned. Ez is lehet segítség, nem? Sőt, talán pont a negatív élmény eltökéltséget szül, hogy te másképp csináld, mint ahogy veled tették.
*Kis szünetet tart és elmosolyodik.*
- Nem olyan biztos az, de már az, hogy arra gondolsz, hogy esetleg lehet ártanál neki és ezt elkerülnéd is arra utal, hogy érdekelne a sorsa, törődnél azzal, hogy milyen hatással vagy rá. Hidd el nekem, ha lenne egy sajátod, egy nőtől, aki fontos neked, akkor egészen másképp gondolkodnál. Egyszerűen csak megváltoztatna téged.
*Valamiért zavarja a férfi egyszerű, kurta válasza. Nem titkolózott, így nem is volt nehéz kitalálnia vagy csak úgy sejtenie, hogy mi állhat a háttérben, és ez kissé zavarja. Nem tudja megmagyarázni miért, de kellemetlenül érinti. Talán azért, mert még mindig gyászol és mindig is fog.*
- Ez nagyon kedves tőled Intath.
*Mosolyog vissza a férfira kiszakadva melankóliájából, amibe időnként akaratlanul is visszazuhan.*
- Remélem így van. Bár van egy kis helyzeti előnyöm, mert engem így neveltek. A kisöcséim nevelése is ezt segítette elő.
5228. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-04 17:24:55
Üzenet elküldve: 2019-06-04 17:24:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
-Mivel rövidítetted meg? Az életét?
*Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne úgy kérdez rá. De ha már a lány kezdett ezekről a témákról beszélni akkor a lopást bevallani vagy a gyilkosságot ugyan olyan. Egyikért börtön vagy bitófa, másikért csonkítás.*
-Én is csak a munkám miatt járok ide. Ha a családi vállalkozást folytatom egy kikötői csehóban csapolnám a sört a csapodár, csacsogó tengerészeknek. Csónakkal.
*Teszi hozzá csak, hogy még egy cs betűs dolgot hozzátegyen. A tippje, hogy a lány a fenyegetését nem váltaná be természetesen bejött. Szórakoztatja a dokit a másik mufurcsága. Csak némán nevet rajta. Olyan kis egyszerűnek tűnik a lány, de szórakoztató. Az elf párokkal kapcsolatos megjegyzését is nagyjából úgy reagálja le ahogy a doki számított rá. Tettetett meglepettséggel néz a vörösre.*
-Ki beszélt rólunk? Azt, mondtam a pároknál. Annyira előre még ne szaladj kislány.
*Vigyorodik mégis el. A megjegyzések lepattannak az egójáról. Nem nagyon néz ki úgy mintha a vigyort le lehetne töröli a képéről. Egészen addig míg a keze szóba nem kerül. Rühelli, azt a csonkot. Előre is siet, nekiáll kamillát gyűjteni, azt meg visszadugja a zsebébe.*
-Hagyd!
*Int az ép kezével. A sajnálat az amit még jobban rühell. A kosarát már letette maga mellé. Mikor a lány is leguggol akkor bólint.*
-A kamillát. Ha taknyos a kis csaj jól jöhet.
-Mivel rövidítetted meg? Az életét?
*Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne úgy kérdez rá. De ha már a lány kezdett ezekről a témákról beszélni akkor a lopást bevallani vagy a gyilkosságot ugyan olyan. Egyikért börtön vagy bitófa, másikért csonkítás.*
-Én is csak a munkám miatt járok ide. Ha a családi vállalkozást folytatom egy kikötői csehóban csapolnám a sört a csapodár, csacsogó tengerészeknek. Csónakkal.
*Teszi hozzá csak, hogy még egy cs betűs dolgot hozzátegyen. A tippje, hogy a lány a fenyegetését nem váltaná be természetesen bejött. Szórakoztatja a dokit a másik mufurcsága. Csak némán nevet rajta. Olyan kis egyszerűnek tűnik a lány, de szórakoztató. Az elf párokkal kapcsolatos megjegyzését is nagyjából úgy reagálja le ahogy a doki számított rá. Tettetett meglepettséggel néz a vörösre.*
-Ki beszélt rólunk? Azt, mondtam a pároknál. Annyira előre még ne szaladj kislány.
*Vigyorodik mégis el. A megjegyzések lepattannak az egójáról. Nem nagyon néz ki úgy mintha a vigyort le lehetne töröli a képéről. Egészen addig míg a keze szóba nem kerül. Rühelli, azt a csonkot. Előre is siet, nekiáll kamillát gyűjteni, azt meg visszadugja a zsebébe.*
-Hagyd!
*Int az ép kezével. A sajnálat az amit még jobban rühell. A kosarát már letette maga mellé. Mikor a lány is leguggol akkor bólint.*
-A kamillát. Ha taknyos a kis csaj jól jöhet.
5227. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-04 16:55:23
Üzenet elküldve: 2019-06-04 16:55:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Aranyfonál//
-Én? Ugyan. Tényleg elképzelésem sincs milyen egy jó szülő. Nem sok példát láttam. Azt, meg hogy tényleg szeretgessem és felvegyem ha akarja, meg alapból, hogy ne zavarjon a jelenléte nagyon nem tudom elképzelni se. Csak elszúrnám szegény kölyköt.
*Magyarázkodik a nőnek. Amennyi kapcsolata korábban kölykökkel volt az abból állt, hogy adott nekik munkát amit ha jól végeztek, akkor kaphattak zsebpénzt. De a legtöbb csak idegesítő kis utcakosz volt. A nőn viszont látszik, hogy ő teljesen más. Róla tényleg el tudja képzelni a helyzetet ahogy a tűz körül serénykedik és közben a sok kis szőke porontyot mosolyogva rendezgeti. A válasszal viszont amit kap nincs megelégedve az elf. Korábban a nő beszélt a gyerekeiről most pedig, azt mondta nincs egy sem. Talán a hátán lévő hegek, talán az, hogy amúgy is sötéten látja a világot, de valamiért megjelenik a dokiban a gondolat, hogy a nő gyerekei nem csak elhagyták a családi fészket. Ennek viszont nem ad hangot csak halvány mosollyal bólint.*
-Értem.
*Majd a kiegészítésre az a halvány mosoly szélesebb lesz.*
-Szinte látom magam előtt. Nagyon remélem, hogy majd összejön ez az álom mert, hogy őszinte legyek.*Hajol most ő közelebb a nőhöz, hogy elmondjon egy titkot.*Miután elkezdtünk beszélgetni... Egyre erősebben kezdett bennem kristályosodni a felismerés, hogy Rheia asszonyból remek anyuka lenne. Sőt, szinte arra született.
*Mosolyog kedvesen a szőke nőre. Bókolni és megszerettetni magát másokkal, ahhoz nagyon ért a doki.*
//Aranyfonál//
-Én? Ugyan. Tényleg elképzelésem sincs milyen egy jó szülő. Nem sok példát láttam. Azt, meg hogy tényleg szeretgessem és felvegyem ha akarja, meg alapból, hogy ne zavarjon a jelenléte nagyon nem tudom elképzelni se. Csak elszúrnám szegény kölyköt.
*Magyarázkodik a nőnek. Amennyi kapcsolata korábban kölykökkel volt az abból állt, hogy adott nekik munkát amit ha jól végeztek, akkor kaphattak zsebpénzt. De a legtöbb csak idegesítő kis utcakosz volt. A nőn viszont látszik, hogy ő teljesen más. Róla tényleg el tudja képzelni a helyzetet ahogy a tűz körül serénykedik és közben a sok kis szőke porontyot mosolyogva rendezgeti. A válasszal viszont amit kap nincs megelégedve az elf. Korábban a nő beszélt a gyerekeiről most pedig, azt mondta nincs egy sem. Talán a hátán lévő hegek, talán az, hogy amúgy is sötéten látja a világot, de valamiért megjelenik a dokiban a gondolat, hogy a nő gyerekei nem csak elhagyták a családi fészket. Ennek viszont nem ad hangot csak halvány mosollyal bólint.*
-Értem.
*Majd a kiegészítésre az a halvány mosoly szélesebb lesz.*
-Szinte látom magam előtt. Nagyon remélem, hogy majd összejön ez az álom mert, hogy őszinte legyek.*Hajol most ő közelebb a nőhöz, hogy elmondjon egy titkot.*Miután elkezdtünk beszélgetni... Egyre erősebben kezdett bennem kristályosodni a felismerés, hogy Rheia asszonyból remek anyuka lenne. Sőt, szinte arra született.
*Mosolyog kedvesen a szőke nőre. Bókolni és megszerettetni magát másokkal, ahhoz nagyon ért a doki.*
5226. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-04 10:51:05
Üzenet elküldve: 2019-06-04 10:51:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Majd kihagy a szíve egy ütemet, mikor felmerül, hogy esetleg egyéb rokoni kapcsolatban is állhatnak.*
-Az a baj, hogy annál a szoknyavadásznál nem lehet biztosan tudni. Legszívesebben a kedvenc játékát hoztam volna el emlékül, de végül úgy döntöttem, hogy csak megrövidítem a sérelmek és a kék foltok miatt, amiket nekem okozott.*A vigyorra, minthogy esetleg a másik ennek még örül is kicsit elfancsalodik.*
-Nem hiszem, hogy rokonok vagyunk, az a beképzeld dög szerintem még életében nem látott erdőt. Nem azaz erdei fás, pipacsos fajta.*Veti el gyorsan még az ötletét is a dolognak, mintha az elfek külön fajba tartoznának, ha erdeiek vagy ha pöffeszkedő szoknyavadász városiak. A kérés ellenére befigyelő becézésre látszik, hogy komolyan elönti a harag vagy esetlegesen a jelenet elképzelése miatt játszik vérvörösben mind a két szeme és az arca nagy része, ezt nem lehet egyértelműen megállapítani.*
-Ebben igazad van, amíg komoly okot nem szolgáltatsz, egyetlen ruhadarabodhoz és porcikádhoz sem érnék hozzá a tulajdon kezemmel.*Csapja a hóna alá ezt megerősítve mind a két kacsóját.*
-Hogy mivan?!*Kerekedik el a különös témaválasztáson a szeme.*
-Biztos, hogy még a három méteres körzetedbe se megyek, ha nem muszáj, egyébről meg aztán végképp szó se lehet. Micsoda tévképzeteid vannak, de lehet, hogy ez csak a facsókolgatás mellékhatása.*Szúr oda mosolyogva egyet. Mikor viszont a kézfogásra kerül sor, tényleg komolyan meglepődik. Látszik egyértelműen az arcán a zavar. Soha nem gondolta volna, hogy valaha egy elfnél találkozik hasonlóval, majd az elsétál, miután elnézést kért.*
~Hogy aza…~*Keríti hatalmába valami keserű érzés, talán sajnálja egy kicsit a másikat, annak ellenére, ami.*
~Hiszen nem minden elf olyan.~*Vetül benne fel, bár még egyelőre az ellen példa kevés, de ki tudja, nem szeretné, ha e miatt a malőr miatt szalasztaná el az esélyt, nem is az ismerkedésre, mind inkább a házban uralkodó állapotokra való tekintettel.*
-Ne haragudj, nem vettem észre, bizonyára ez neked se kellemes. Egyáltalán nem furcsa, csak hirtelen jött, nálunk sok ilyet látni.*Von vállat, hiszen a tolvajok, ha kézre kerülnek, gyakran végzik így. Most hogy levont egy lehetségesen téves következtetést, némi együttérzés is megbújik a háttérben.*
-Segíthetek?*Guggol le mellé, hogy ha odaengedi, akkor ő is szedegessen, esetleg elvegye tőle a kosarat is, ha hagyja.*
*Majd kihagy a szíve egy ütemet, mikor felmerül, hogy esetleg egyéb rokoni kapcsolatban is állhatnak.*
-Az a baj, hogy annál a szoknyavadásznál nem lehet biztosan tudni. Legszívesebben a kedvenc játékát hoztam volna el emlékül, de végül úgy döntöttem, hogy csak megrövidítem a sérelmek és a kék foltok miatt, amiket nekem okozott.*A vigyorra, minthogy esetleg a másik ennek még örül is kicsit elfancsalodik.*
-Nem hiszem, hogy rokonok vagyunk, az a beképzeld dög szerintem még életében nem látott erdőt. Nem azaz erdei fás, pipacsos fajta.*Veti el gyorsan még az ötletét is a dolognak, mintha az elfek külön fajba tartoznának, ha erdeiek vagy ha pöffeszkedő szoknyavadász városiak. A kérés ellenére befigyelő becézésre látszik, hogy komolyan elönti a harag vagy esetlegesen a jelenet elképzelése miatt játszik vérvörösben mind a két szeme és az arca nagy része, ezt nem lehet egyértelműen megállapítani.*
-Ebben igazad van, amíg komoly okot nem szolgáltatsz, egyetlen ruhadarabodhoz és porcikádhoz sem érnék hozzá a tulajdon kezemmel.*Csapja a hóna alá ezt megerősítve mind a két kacsóját.*
-Hogy mivan?!*Kerekedik el a különös témaválasztáson a szeme.*
-Biztos, hogy még a három méteres körzetedbe se megyek, ha nem muszáj, egyébről meg aztán végképp szó se lehet. Micsoda tévképzeteid vannak, de lehet, hogy ez csak a facsókolgatás mellékhatása.*Szúr oda mosolyogva egyet. Mikor viszont a kézfogásra kerül sor, tényleg komolyan meglepődik. Látszik egyértelműen az arcán a zavar. Soha nem gondolta volna, hogy valaha egy elfnél találkozik hasonlóval, majd az elsétál, miután elnézést kért.*
~Hogy aza…~*Keríti hatalmába valami keserű érzés, talán sajnálja egy kicsit a másikat, annak ellenére, ami.*
~Hiszen nem minden elf olyan.~*Vetül benne fel, bár még egyelőre az ellen példa kevés, de ki tudja, nem szeretné, ha e miatt a malőr miatt szalasztaná el az esélyt, nem is az ismerkedésre, mind inkább a házban uralkodó állapotokra való tekintettel.*
-Ne haragudj, nem vettem észre, bizonyára ez neked se kellemes. Egyáltalán nem furcsa, csak hirtelen jött, nálunk sok ilyet látni.*Von vállat, hiszen a tolvajok, ha kézre kerülnek, gyakran végzik így. Most hogy levont egy lehetségesen téves következtetést, némi együttérzés is megbújik a háttérben.*
-Segíthetek?*Guggol le mellé, hogy ha odaengedi, akkor ő is szedegessen, esetleg elvegye tőle a kosarat is, ha hagyja.*
5225. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-04 10:21:39
Üzenet elküldve: 2019-06-04 10:21:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aranyfonál//
- De akár lehetnél az is.
*Veti fel Karheia és sokatmondóan mered Intathra. Még mindig eltökélten hisz abban, hogy minden csupán elhatározás kérdése, és úgy tűnik számára, hogy az orvos előszeretettel bújik ki ez alól. Pedig biztos benne, hogyha igazán akarna valamit, akkor könnyedén e is érhet.*
- Egyébként a sajátoddal biztos más lenne a helyzet. Ugyan én szeretem a gyerekeket, de az enyéim egészen mások voltak számomra.
*Ez pont az az érzés, amit nem tud szavakba önteni. Megközelítőleg sem fejezi ki jól az, hogy mindennél fontosabbak voltak neki vagy bármit megtett volna értük. Ami azt illeti sok olyat tett meg szerettei védelmében, amit egyébként nem tenne, és most is bármikor megtenné, ha Nozarinról lenne szó.*
- Nekem?
*Kérdez vissza, de csak azért, hogy kicsit kizökkentse magát és ne szomorodjon el. Ha igazat mondana feltehetően megint kicsit letörne a hangulat, de hazudni sem akar.*
- Nem, most jelenleg nincs egy sem. De csak idő kérdése.
*Egy bizakodó mosolyra húzódnak ajkai. Családot mindenképpen szeretne, de úgy tűnik még nincs itt a megfelelő alkalom, ami persze nem baj. Kicsit nehéz ezt megértetnie magával, ellenben éppen elég kihívást jelent neki az új környezet, az új emberek, és kellőképpen leköti őt Nozarin.*
- Szép szőke kisfiúkat szeretnék.
*Teszi még hozzá. Arca akaratlanul is felragyog, ahogy rájuk gondol és a kis idilljére, amit mindenáron meg akar valósítani.*
//Aranyfonál//
- De akár lehetnél az is.
*Veti fel Karheia és sokatmondóan mered Intathra. Még mindig eltökélten hisz abban, hogy minden csupán elhatározás kérdése, és úgy tűnik számára, hogy az orvos előszeretettel bújik ki ez alól. Pedig biztos benne, hogyha igazán akarna valamit, akkor könnyedén e is érhet.*
- Egyébként a sajátoddal biztos más lenne a helyzet. Ugyan én szeretem a gyerekeket, de az enyéim egészen mások voltak számomra.
*Ez pont az az érzés, amit nem tud szavakba önteni. Megközelítőleg sem fejezi ki jól az, hogy mindennél fontosabbak voltak neki vagy bármit megtett volna értük. Ami azt illeti sok olyat tett meg szerettei védelmében, amit egyébként nem tenne, és most is bármikor megtenné, ha Nozarinról lenne szó.*
- Nekem?
*Kérdez vissza, de csak azért, hogy kicsit kizökkentse magát és ne szomorodjon el. Ha igazat mondana feltehetően megint kicsit letörne a hangulat, de hazudni sem akar.*
- Nem, most jelenleg nincs egy sem. De csak idő kérdése.
*Egy bizakodó mosolyra húzódnak ajkai. Családot mindenképpen szeretne, de úgy tűnik még nincs itt a megfelelő alkalom, ami persze nem baj. Kicsit nehéz ezt megértetnie magával, ellenben éppen elég kihívást jelent neki az új környezet, az új emberek, és kellőképpen leköti őt Nozarin.*
- Szép szőke kisfiúkat szeretnék.
*Teszi még hozzá. Arca akaratlanul is felragyog, ahogy rájuk gondol és a kis idilljére, amit mindenáron meg akar valósítani.*
5224. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-04 07:12:08
Üzenet elküldve: 2019-06-04 07:12:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnali ceremónia//
//Zárás//
*Pycta távozása nem esik jól, hisz még csak most találkoztak újra, és ki tudja mennyi idő míg újra visszatér az elf.*
~Semmi gond. Volt már ilyen. Most is megoldom.~
Kesernyés a gondolat, de hiszi, hogy nem vall kudarcot. Nem azért, mert a képességeiben ennyire hisz, vagy mert ennyire magabiztos, hanem mert nem támaszt más lehetőséget.*
- Köszönöm *válaszolja a felemás szemű lánynak. Valóban szüksége lehet segítségre, és minden támogatás jól jön.*
//A karámnál//
//Asheela//
- Persze, veled megyek *fordul is a karámok felé, s tartja a lépést fajtársával. Ő maga vödröt tett a szarvasoknak, bár valóban nem elegendő ennyi állatnak.*
- Úgyis körül kell nézzek, egy kicsit más szemmel. Még csak most érkeztem, de látnom kell, mire halad a közösség, hogy legjobb tudásom szerint segíthessem őket. *Az állatok körülményeit felírja a képzeletbeli listájára, amit most kezdett el írni. Mikor Asheela-t figyeli, meg kell állapítania, hogy a lány nagyon szereti az állatokat, és ahogy elnézi, ért is hozzájuk.*
- Úgy látom, értesz az állatokhoz *könyököl a karám szélére, mikor a gyulladást vizsgálgatja a ló lábán. Közben a minx ahogy meglátja Lyzt, odasétál hozzá, kezét szaglássza egy kicsit, aztán megböki orrával. Szoros árnyékaként követi a hím szarvas, amire most már önkéntelenül mosolyodik el.*
- Nincs nálam több alma. Éhenkórászok *dorgálja meg a nőstényt és egy pillantással a hímet is. A nagyra nőtt minx szusszan egyet, de nem húzódik el, engedi, hogy az alma helyett fülvakargatással legyen kényeztetve.
A folyóparton a rehabilitációt érdeklődve figyeli, és egyre inkább örülne neki, ha Asheela rendszeresen megfordulna az állatok körül.*
- Nagy teher volna számodra, ha az állatokat rendszeresen kellene felügyelned? Úgy látom, jól bánsz lovaddal, és szeretném, ha a többi állat is hasonló gondoskodásban részesülne. A minxem, és az a szarvas sokat megélt Erdőmélyén *kérdez rá végül. Már nem aggódik, ha kérnie kell, már nem akar mindent egymaga megoldani.
A nap további fele többnyire azzal telik, hogy felfedezze a közösséget, és minél több itt élővel ismerkedjen meg. Felméri az építkezéseket, s bár nem mester, így a mikéntjébe nem különösen szól bele, néhány javaslata akad. Igyekszik reálisan gondolkodni, és segíteni a közösséget, melyben nagyapjának néhai morgolódásának emlékei sokat segítenek. Első nekifutásra úgy látja, az öregek azért fenntartásokkal kezelik a kinevezett vezetőt. Lyz az igazat megvallva nem törekszik görcsösen arra, hogy elfogadtassa magát. Azon van, hogy a legjobb tudása szerint segítsen.
Másnap korán ébred, s már öltözik is, hogy még mielőtt megindulna a tábori élet, elsuttogjon egy imát a fácskánál. Reggeli után pedig egy kisebb vadászcsapatot szervez maga köré, hogy pótolják a fogyatkozó vadhúst. Sikeres vadászat után pedig a délutánt tervezgetéssel tölti a folyóparton. Saját lombházat szeretne, amihez ki is nézte az egyik fát. Pycta érkezéséről ekkor kap hírt annak a kislánynak a személyében, aki már korábban s a borért sietett vele.*
//Hat nappal később//
Kemény munkával telnek a napok, senki nem lazsál, hisz otthont teremtenek. Korai ébredések sora, s amíg világ van az égen, Lyz nem áll meg, csupán lopott pihenőkre. Hat végére erőteljesen érzi, hogy fáradt.
Komolyan szervezett vadásztúrákat szervez, hogy mindig legyen az asztalon mit enni, hisz akik keményen dolgoznak a házakon, azok nem ehetnek csupán zöldséget.
Monsotort és Denzackot megkeresi, hogy az állatok itatójával kapcsolatban, hátha egyikük meg tudná csinálni. Nem vályút sosem készített, de talán Umon nem tette messzire a Vadvédből elhozott könyveket. Hat nap alatt elkészülnek az első lombházak keretei, belülről ugyan még akad mit kopácsolni, de már csak napok kérdése, hogy benne is alhassanak az elő családok.
Saját lombházát annyiban a háttérbe szorítja, hogy ha kell, másokéba besegít, főleg, ha az egy nagyobb családnak épül. Egyébként pedig, bár nehezebb munkákat nem ő végzi, hanem férfiakra hagyja, de a lécek szegeléséről nem mond le.
Különösen fontosnak tartja, hogy a lombházakhoz kivágott fák helyébe másikat ültessenek, így ezt mindenképpen szorgalmazza.
A hat alatt a minxszel sokkal jobban összebarátkoznak, és annyit sikerül elérnie a szarvasnál is, hogy elfogadja tőle a gyümölcsdarabokat, amikkel kedveskedni szokott minden nap. A karából sűrűn kihozza őket, tulajdonképpen ha akarnak, egész nap kint legelhetnek. Erdei vadak, és nem szeretné őket fogságba kényszeríteni. A minx önszántából szegődött mellé, és ezt a szabadságát meg szeretné hagyni neki.*
- Au! *szisszenve kapja el ujját a lécről, szorítja markába, mikor a kalapáccsal sikeresen rácsap.* Jobban értek az íjhoz *nevet fel kínjában.*
- Azt hiszem, járok egyet. Megnézem az őrtornyot.
*Kap egy pár óvatos csípős megjegyzést, hogy oda ha nem muszáj, ne segítsen be.*
- Nem, nem viszek kalapácsot* kacag fel jóízűen, mert bár fejlődik idővel, ahhoz képest, hogy kalapácsot most fog életében először, azért hagy némi kívánnivalót a tudománya. Már jó helyen fogja a nyelet, de néha sikerül mellé ütnie. Ott is hagyja a szerszámot másnak, s ujját felváltva szorongatva-rázva indul a határvonal felé, ahol a kerítés épül.*
//Zárás//
*Pycta távozása nem esik jól, hisz még csak most találkoztak újra, és ki tudja mennyi idő míg újra visszatér az elf.*
~Semmi gond. Volt már ilyen. Most is megoldom.~
Kesernyés a gondolat, de hiszi, hogy nem vall kudarcot. Nem azért, mert a képességeiben ennyire hisz, vagy mert ennyire magabiztos, hanem mert nem támaszt más lehetőséget.*
- Köszönöm *válaszolja a felemás szemű lánynak. Valóban szüksége lehet segítségre, és minden támogatás jól jön.*
//A karámnál//
//Asheela//
- Persze, veled megyek *fordul is a karámok felé, s tartja a lépést fajtársával. Ő maga vödröt tett a szarvasoknak, bár valóban nem elegendő ennyi állatnak.*
- Úgyis körül kell nézzek, egy kicsit más szemmel. Még csak most érkeztem, de látnom kell, mire halad a közösség, hogy legjobb tudásom szerint segíthessem őket. *Az állatok körülményeit felírja a képzeletbeli listájára, amit most kezdett el írni. Mikor Asheela-t figyeli, meg kell állapítania, hogy a lány nagyon szereti az állatokat, és ahogy elnézi, ért is hozzájuk.*
- Úgy látom, értesz az állatokhoz *könyököl a karám szélére, mikor a gyulladást vizsgálgatja a ló lábán. Közben a minx ahogy meglátja Lyzt, odasétál hozzá, kezét szaglássza egy kicsit, aztán megböki orrával. Szoros árnyékaként követi a hím szarvas, amire most már önkéntelenül mosolyodik el.*
- Nincs nálam több alma. Éhenkórászok *dorgálja meg a nőstényt és egy pillantással a hímet is. A nagyra nőtt minx szusszan egyet, de nem húzódik el, engedi, hogy az alma helyett fülvakargatással legyen kényeztetve.
A folyóparton a rehabilitációt érdeklődve figyeli, és egyre inkább örülne neki, ha Asheela rendszeresen megfordulna az állatok körül.*
- Nagy teher volna számodra, ha az állatokat rendszeresen kellene felügyelned? Úgy látom, jól bánsz lovaddal, és szeretném, ha a többi állat is hasonló gondoskodásban részesülne. A minxem, és az a szarvas sokat megélt Erdőmélyén *kérdez rá végül. Már nem aggódik, ha kérnie kell, már nem akar mindent egymaga megoldani.
A nap további fele többnyire azzal telik, hogy felfedezze a közösséget, és minél több itt élővel ismerkedjen meg. Felméri az építkezéseket, s bár nem mester, így a mikéntjébe nem különösen szól bele, néhány javaslata akad. Igyekszik reálisan gondolkodni, és segíteni a közösséget, melyben nagyapjának néhai morgolódásának emlékei sokat segítenek. Első nekifutásra úgy látja, az öregek azért fenntartásokkal kezelik a kinevezett vezetőt. Lyz az igazat megvallva nem törekszik görcsösen arra, hogy elfogadtassa magát. Azon van, hogy a legjobb tudása szerint segítsen.
Másnap korán ébred, s már öltözik is, hogy még mielőtt megindulna a tábori élet, elsuttogjon egy imát a fácskánál. Reggeli után pedig egy kisebb vadászcsapatot szervez maga köré, hogy pótolják a fogyatkozó vadhúst. Sikeres vadászat után pedig a délutánt tervezgetéssel tölti a folyóparton. Saját lombházat szeretne, amihez ki is nézte az egyik fát. Pycta érkezéséről ekkor kap hírt annak a kislánynak a személyében, aki már korábban s a borért sietett vele.*
//Hat nappal később//
Kemény munkával telnek a napok, senki nem lazsál, hisz otthont teremtenek. Korai ébredések sora, s amíg világ van az égen, Lyz nem áll meg, csupán lopott pihenőkre. Hat végére erőteljesen érzi, hogy fáradt.
Komolyan szervezett vadásztúrákat szervez, hogy mindig legyen az asztalon mit enni, hisz akik keményen dolgoznak a házakon, azok nem ehetnek csupán zöldséget.
Monsotort és Denzackot megkeresi, hogy az állatok itatójával kapcsolatban, hátha egyikük meg tudná csinálni. Nem vályút sosem készített, de talán Umon nem tette messzire a Vadvédből elhozott könyveket. Hat nap alatt elkészülnek az első lombházak keretei, belülről ugyan még akad mit kopácsolni, de már csak napok kérdése, hogy benne is alhassanak az elő családok.
Saját lombházát annyiban a háttérbe szorítja, hogy ha kell, másokéba besegít, főleg, ha az egy nagyobb családnak épül. Egyébként pedig, bár nehezebb munkákat nem ő végzi, hanem férfiakra hagyja, de a lécek szegeléséről nem mond le.
Különösen fontosnak tartja, hogy a lombházakhoz kivágott fák helyébe másikat ültessenek, így ezt mindenképpen szorgalmazza.
A hat alatt a minxszel sokkal jobban összebarátkoznak, és annyit sikerül elérnie a szarvasnál is, hogy elfogadja tőle a gyümölcsdarabokat, amikkel kedveskedni szokott minden nap. A karából sűrűn kihozza őket, tulajdonképpen ha akarnak, egész nap kint legelhetnek. Erdei vadak, és nem szeretné őket fogságba kényszeríteni. A minx önszántából szegődött mellé, és ezt a szabadságát meg szeretné hagyni neki.*
- Au! *szisszenve kapja el ujját a lécről, szorítja markába, mikor a kalapáccsal sikeresen rácsap.* Jobban értek az íjhoz *nevet fel kínjában.*
- Azt hiszem, járok egyet. Megnézem az őrtornyot.
*Kap egy pár óvatos csípős megjegyzést, hogy oda ha nem muszáj, ne segítsen be.*
- Nem, nem viszek kalapácsot* kacag fel jóízűen, mert bár fejlődik idővel, ahhoz képest, hogy kalapácsot most fog életében először, azért hagy némi kívánnivalót a tudománya. Már jó helyen fogja a nyelet, de néha sikerül mellé ütnie. Ott is hagyja a szerszámot másnak, s ujját felváltva szorongatva-rázva indul a határvonal felé, ahol a kerítés épül.*
5223. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-03 22:23:24
Üzenet elküldve: 2019-06-03 22:23:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Aranyfonál//
*A nő mondatán az elf ismét csak mosolygott.*
-Úgy legyen.
*Dehogy lesz. A doki ismeri magát és nem éri meg reménykedni. Ő ha akarná akkor se tudná ezt a kellemes állását megtartani. Tudja magáról mennyire el van cseszve. A tanácsra is csak mosolyogva válaszol.*
-Persze.
*A következő téma fura, de kellemesebb. Ugyanis kevésbé komoly. Int-el lehet viccelődni nem haragszik meg. Most is mosolyog ahogy ellenkezik.*
-Ilyen szülőktől biztos szép gyerek lenne. De nem vagyok egy jó apatípus. A gyerekeket se szeretem. De Rheia asszony esetében viszont biztos vagyok, hogy remek anyuka lenne. Vagy már van is egy szőke kis buksi aki szeret anyuci szoknyájába kapaszkodni?
*Mosolyog kedvesen a nőre.*
//Aranyfonál//
*A nő mondatán az elf ismét csak mosolygott.*
-Úgy legyen.
*Dehogy lesz. A doki ismeri magát és nem éri meg reménykedni. Ő ha akarná akkor se tudná ezt a kellemes állását megtartani. Tudja magáról mennyire el van cseszve. A tanácsra is csak mosolyogva válaszol.*
-Persze.
*A következő téma fura, de kellemesebb. Ugyanis kevésbé komoly. Int-el lehet viccelődni nem haragszik meg. Most is mosolyog ahogy ellenkezik.*
-Ilyen szülőktől biztos szép gyerek lenne. De nem vagyok egy jó apatípus. A gyerekeket se szeretem. De Rheia asszony esetében viszont biztos vagyok, hogy remek anyuka lenne. Vagy már van is egy szőke kis buksi aki szeret anyuci szoknyájába kapaszkodni?
*Mosolyog kedvesen a nőre.*
5222. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-03 21:17:35
Üzenet elküldve: 2019-06-03 21:17:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*A feltevése a másikat is elgondolkoztatta. De szerencsére megnyugodnak, hogy nem Int lánya úgyhogy mehet a buli. A hajtépős dologra Int ismét elgondolkozik.*
-Akkor nem a lányom vagy, de a húgom még lehetsz.
*Még egy vigyort is megenged magának a nem túl vidám téma ellenére. A másik témán is csak vigyorog, hogy a vörös mit csinálna a pipaccsal. Az elf teljesen komolyan válaszol.*
-Szerintem nem tolnád le a nadrágom, döntenél neki egy fának és helyeznél belém semmi. Vagy tévedek és mégis vannak ilyen vágyaid cica?
*Lehet, hogy túlzásba esik, de nagyon szórakoztatja a vörös idegesítése. Akitől kap is egy kicsit vissza. Nem veszi magára. Érdeklődve megnézi a haját ami nem ősz. A kérdésre meg őszintén válaszol.*
-Negyven. Apád se lehetnék. Meg állítólag tíz év korkülönbség természetes a pároknál. Úgy hallottam a pasiknal kell a fiatalabb nő meg fordítva. Te ezt hallottad már?
*Kérdez vissza. Van beszélőkéje az biztos és nem nagyon lehet kiborítani. Mikor a lány ráfog a csonkjára és szinte rémülten vagy undorodva ugrik el tőle akkor az elfnek is lehervad a képéről a vigyor és elkedvetlenedik.*
-Bocs.
*Majd előre siet, hogy lehajoljon pár kamilláért és elkezdje őket szedegetni.*
*A feltevése a másikat is elgondolkoztatta. De szerencsére megnyugodnak, hogy nem Int lánya úgyhogy mehet a buli. A hajtépős dologra Int ismét elgondolkozik.*
-Akkor nem a lányom vagy, de a húgom még lehetsz.
*Még egy vigyort is megenged magának a nem túl vidám téma ellenére. A másik témán is csak vigyorog, hogy a vörös mit csinálna a pipaccsal. Az elf teljesen komolyan válaszol.*
-Szerintem nem tolnád le a nadrágom, döntenél neki egy fának és helyeznél belém semmi. Vagy tévedek és mégis vannak ilyen vágyaid cica?
*Lehet, hogy túlzásba esik, de nagyon szórakoztatja a vörös idegesítése. Akitől kap is egy kicsit vissza. Nem veszi magára. Érdeklődve megnézi a haját ami nem ősz. A kérdésre meg őszintén válaszol.*
-Negyven. Apád se lehetnék. Meg állítólag tíz év korkülönbség természetes a pároknál. Úgy hallottam a pasiknal kell a fiatalabb nő meg fordítva. Te ezt hallottad már?
*Kérdez vissza. Van beszélőkéje az biztos és nem nagyon lehet kiborítani. Mikor a lány ráfog a csonkjára és szinte rémülten vagy undorodva ugrik el tőle akkor az elfnek is lehervad a képéről a vigyor és elkedvetlenedik.*
-Bocs.
*Majd előre siet, hogy lehajoljon pár kamilláért és elkezdje őket szedegetni.*
5221. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-03 19:49:20
Üzenet elküldve: 2019-06-03 19:49:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aranyfonál//
- Én hiszem, hogy nem átmeneti és a dolgok jóra fordultak.
*Mondja egy szelíd, biztató mosollyal az arcán. Késztetést érez rá, hogy megfogja a férfi kezét és sajátjai közé simítsa, majd bátorítóan megszorítsa, de nem teszi. Nem akar túlzásba esni, már így is megmutatta neki a hátát, talán ha folytatja a közvetlenségét, akkor kellemetlen helyzetbe hozza.*
- Persze tenni is kell érte, szóval ne add fel vagy szalazd el a lehetőséget.
*Teszi hozzá jó szándékkal, csupán tanácsként, enyhén parancsolva ugyan, de törekedve arra, hogy inkább amolyan anyai szeretettel tegye, mert jót akar Intathnak. Mert ténylegesen így is van.
Intath reakciója felettébb szórakoztatja. Széles mosolyra kerekedik szája, ahogy az elf heves tiltakozását szemléli. Valami szokatlan örömmel tölti ez el, kicsit úgy, mint egy gyermeket, aki direkt rossz fát tett a tűzre, de nem annyira, hogy annak komoly következménye legyen. Mimikája is pont ilyesmi huncutságról árulkodik. Úgy dönt, hogy egy picit még tovább bosszantja az orvost.*
- Ugyan miért nem? Hiszen egy gyerek csupa öröm, és képzeld el milyen szép lenne. Gyönyörű arc, szőke haj és zöld szemek. Meg amikor már járna kapaszkodna a köpenyedbe és nyújtogatná a kis kezeit felfelé, hogy vedd ölbe. Nem hangzik ez rosszul, ugye? Egy különleges személytől még nagyobb boldogság egy kis poronty. Az...
*Ábrándosan sóhajt, miközben keresi a megfelelő kifejezést, de nem talál egyet sem, ami akár megközelítőleg is leírhatná az érzést.*
- Erre szavak sincsenek. Az fantasztikus érzés. Megfoghatatlan.
//Aranyfonál//
- Én hiszem, hogy nem átmeneti és a dolgok jóra fordultak.
*Mondja egy szelíd, biztató mosollyal az arcán. Késztetést érez rá, hogy megfogja a férfi kezét és sajátjai közé simítsa, majd bátorítóan megszorítsa, de nem teszi. Nem akar túlzásba esni, már így is megmutatta neki a hátát, talán ha folytatja a közvetlenségét, akkor kellemetlen helyzetbe hozza.*
- Persze tenni is kell érte, szóval ne add fel vagy szalazd el a lehetőséget.
*Teszi hozzá jó szándékkal, csupán tanácsként, enyhén parancsolva ugyan, de törekedve arra, hogy inkább amolyan anyai szeretettel tegye, mert jót akar Intathnak. Mert ténylegesen így is van.
Intath reakciója felettébb szórakoztatja. Széles mosolyra kerekedik szája, ahogy az elf heves tiltakozását szemléli. Valami szokatlan örömmel tölti ez el, kicsit úgy, mint egy gyermeket, aki direkt rossz fát tett a tűzre, de nem annyira, hogy annak komoly következménye legyen. Mimikája is pont ilyesmi huncutságról árulkodik. Úgy dönt, hogy egy picit még tovább bosszantja az orvost.*
- Ugyan miért nem? Hiszen egy gyerek csupa öröm, és képzeld el milyen szép lenne. Gyönyörű arc, szőke haj és zöld szemek. Meg amikor már járna kapaszkodna a köpenyedbe és nyújtogatná a kis kezeit felfelé, hogy vedd ölbe. Nem hangzik ez rosszul, ugye? Egy különleges személytől még nagyobb boldogság egy kis poronty. Az...
*Ábrándosan sóhajt, miközben keresi a megfelelő kifejezést, de nem talál egyet sem, ami akár megközelítőleg is leírhatná az érzést.*
- Erre szavak sincsenek. Az fantasztikus érzés. Megfoghatatlan.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579