Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 79 (1561. - 1580. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1580. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-06-08 15:05:30
Üzenet elküldve: 2014-06-08 15:05:30
![>Rätest Terold [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3371_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 50
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 50
Játékstílus: Vakmerő
*Terold Villám hátán vágtat. Az út porzik mögötte, de könnyen kiveszi, hogy néhány lovas követi őt. Éjjel egy óra körül lehet, a Hold még mindig magasan jár, de már látszik, hogy megy le. A lovasok felzárkóznak Teroldhoz és már 50 méteren belül vannak. Most már biztos benne, hogy városőrök azok és összesen négyen vannak. Mind a négynél kivont szablya van. Terold az út mellett bevágtat egy nagyobb bokortömeg közé. A négy lovas követi a bokorba. Terold leugrik a lóról az egyik bokorban. A ló szalad tovább. Két lovas követi a lovat kettő pedig Teroldot keresi. Terold a bokorban lapul, de egyszer csak felugrik és dobókésével eltalálja az egyik őrt, aki leesik lováról és nagy valószínűséggel meghal. A másik Terold felé közeledik lovával és éppen lesújtana a fejére, de a férfi lehajol és egyből felugrik az őr lovára. Először késével hátba szúrja, de amikor látja, hogy nem gyengül el teljesen ökölharchoz folyamodik. Végül jó két-három perc múlva sikerül lelöknie ellenfelét. Az őr lovával átgázol az őrön, így biztosítva halálát. A másik, akit ledobott fekszik, mozdulatlanul, tehát meghalt. Annak a lova elszaladt valamerre. Terold észreveszi, hogy a másik két őr megállítja Villámot és felé közelednek. Az új lovával továbbindul a Hold karavánpihenőbe. A két őr még mindig követi. Az új lova egy nagyrészt világosbarna paripa, de oldalán van egy nagy fehér folt. *
~ Hogyan fogom ezt a kettőt lerázni? ~
~ Hogyan fogom ezt a kettőt lerázni? ~
1579. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-06-08 11:53:36
Üzenet elküldve: 2014-06-08 11:53:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
* Kiérve a városból megáll, s némán körbetekint az előtte elterülő tájon. Végre nem magasodnak előtte rideg kőházak, s a városiak hangjának egyvelegét is csak akkor hallja, ha épp úgy fordul a szél, s felé sodorja. Északnak messzire ellátni az úton, egy híd lehet arra, mi átvezet a folyón, azon túl meg valahol a karavánpihenő terpeszkedik magányosan. Óriási távok ezek gyalogosan, de lóra most nincs pénze, az előzőt meg széttépte egy vadállat- csaliként végezte szegény éjszínű pára, de nem volt hiábavaló az áldozat, a paripa után küldte a vérengző fenevadat.
Pár szekundum erejéig tanakodik cseppet, a kereskedő utat kövesse-e, vagy vágjon át a kietlen, füves pusztán, s vesse be magát az erdő árnyékos fái közé. Igazából mindegy, mégis az utóbbi mellett dönt, el is indul toronyiránt a távolban húzódó erdősáv felé. Már ez sincs közel, csalóka a látszat, ideig-óráig csak baktat némán, s a rengeteg mégsem kerül közelebb. Legutóbb mikor erre járt még valamilyen tábor terült el erre, a távolból látta a sátrak csúcsát, az apró, hangyákként tüsténkedő népeket. Mint később megtudta valami barbár, nomád népség voltak, de úgy tűnik azóta tovább is álltak innen.
Pihennie nem kell megállni, ez a tempó épp elég arra, hogy ne fáradjon el lába, csak teszi balját jobbja után újra és újra, lassan de biztosan fogyasztva a távot. A síri csendet egy héja vijjogó hangja töri félbe, a szürke madár a feje felett kering, mintha csak őt kísérné át a pusztán. Hol szárnyát kiterjesztve alacsonyabbra száll, hol pedig a magasba emelkedik ismét; bizonyára élelem után kajtat, apróbb rágcsálók, vagy kistestű madarak nyomát lesi. A férfi nézi egy cseppet, de a madár hamarosan megunja a hasztalan keresést, s tova is tűnik épp oly hirtelen ahogy megjelent. *
Pár szekundum erejéig tanakodik cseppet, a kereskedő utat kövesse-e, vagy vágjon át a kietlen, füves pusztán, s vesse be magát az erdő árnyékos fái közé. Igazából mindegy, mégis az utóbbi mellett dönt, el is indul toronyiránt a távolban húzódó erdősáv felé. Már ez sincs közel, csalóka a látszat, ideig-óráig csak baktat némán, s a rengeteg mégsem kerül közelebb. Legutóbb mikor erre járt még valamilyen tábor terült el erre, a távolból látta a sátrak csúcsát, az apró, hangyákként tüsténkedő népeket. Mint később megtudta valami barbár, nomád népség voltak, de úgy tűnik azóta tovább is álltak innen.
Pihennie nem kell megállni, ez a tempó épp elég arra, hogy ne fáradjon el lába, csak teszi balját jobbja után újra és újra, lassan de biztosan fogyasztva a távot. A síri csendet egy héja vijjogó hangja töri félbe, a szürke madár a feje felett kering, mintha csak őt kísérné át a pusztán. Hol szárnyát kiterjesztve alacsonyabbra száll, hol pedig a magasba emelkedik ismét; bizonyára élelem után kajtat, apróbb rágcsálók, vagy kistestű madarak nyomát lesi. A férfi nézi egy cseppet, de a madár hamarosan megunja a hasztalan keresést, s tova is tűnik épp oly hirtelen ahogy megjelent. *
1578. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-06-04 23:09:55
Üzenet elküldve: 2014-06-04 23:09:55
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
-Héj maga ! Igen maga ott zöld ruhás. Egy pillanatra kérem. *e szavakra lesz figyelmes Daranel, aki tovább indult a karavánpihenőből, mivel nem talált alkalmas íjászpartnert. Gyorsan oldalra is néz, aztán kicsit értetlenül maga mögé, mintha csak mögötte lenne az illető, de úgy néz ki bizony őt szólítják meg. Az ismeretlen egy törpe, méghozzá valamiféle harcos lehet, mivel szépen fel van fegyverkezve, és kemény anyagú páncélt illetve rohamsisakot visel.*
-Segíthetek ? *érdeklődik Daranel, közben a törpe elé lép.*
-Ismerősnek tűnik valahonnan. *pödri meg nagy szakállát a törpe, és sejtelmesen néz a vele szemben álló magas íjászra.* -De maga nem elf ugye ? *sandít felfelé nézve.*
-Nem, ember vagyok.
-Mégis az elfek gúnyáját viseli. *méregeti végig Daranel-t.*
-Szerencsére. *mosolyodik el.* -Ne vegye sértésnek, de megtudhatnám, hogy ön kicsoda ? *kérdezi Daranel, mire a törpe kicsit kivár, és pár másodperc néma csend következik. A két fél tekintete találkozik, majd a törpe elneveti magát.*
-Nem ismerhet engem, viszont én hallottam már önről. Ön az akit az elfek neveltek. Várjunk csak. *szűkíti össze szemöldökét.* -Kenan Daranel ha nem tévedek. *mosolyodik el, Daranel pedig szinte teljesen lefagy. Sosem hitte volna, hogy név szerint fogják felismerni itt, ezért teljes a döbbenete, ennek ellenére teljesen szokványos hangon válaszol.*
-Zöldszarvas. *mondja, majd a törpe habozik, végül csettint egyet.* -Áh persze hiszen ön tiszteletbeli elf polgár. Ilyet sem mondhat el bárki magáról. De térjünk a lényegre. *mondja, és kicsit komolyabb hangnemre vállt.* -Keresek valakit. *mondja, majd elkezdi előadni a személyleírást, ekkor jön a felismerés mint derült égből a villámcsapás.*
-Adgal. *mondja maga elé, majd kiderül, hogy ez a törpe az ő katonája volt a felderítők között, és Adgal volt a vezetője. Azt is elárulja, hogy szeretné megtalálni, így megmutatja neki merre is induljon el, bár szinte biztos, hogy eljött már a szentélytől. Aztán váltanak még pár szót, és híreket is hall odahaza környékről, miszerint az orkok egy ideje nem portyáznak, és a törpék és az elfek is kezdenek megférni egymás mellett. Daranel ezek után sokkalta jobb kedvel indul tovább, és sok szerencsét kíván a törpének, akit mint kiderült Galun-nak hívnak.*
-Segíthetek ? *érdeklődik Daranel, közben a törpe elé lép.*
-Ismerősnek tűnik valahonnan. *pödri meg nagy szakállát a törpe, és sejtelmesen néz a vele szemben álló magas íjászra.* -De maga nem elf ugye ? *sandít felfelé nézve.*
-Nem, ember vagyok.
-Mégis az elfek gúnyáját viseli. *méregeti végig Daranel-t.*
-Szerencsére. *mosolyodik el.* -Ne vegye sértésnek, de megtudhatnám, hogy ön kicsoda ? *kérdezi Daranel, mire a törpe kicsit kivár, és pár másodperc néma csend következik. A két fél tekintete találkozik, majd a törpe elneveti magát.*
-Nem ismerhet engem, viszont én hallottam már önről. Ön az akit az elfek neveltek. Várjunk csak. *szűkíti össze szemöldökét.* -Kenan Daranel ha nem tévedek. *mosolyodik el, Daranel pedig szinte teljesen lefagy. Sosem hitte volna, hogy név szerint fogják felismerni itt, ezért teljes a döbbenete, ennek ellenére teljesen szokványos hangon válaszol.*
-Zöldszarvas. *mondja, majd a törpe habozik, végül csettint egyet.* -Áh persze hiszen ön tiszteletbeli elf polgár. Ilyet sem mondhat el bárki magáról. De térjünk a lényegre. *mondja, és kicsit komolyabb hangnemre vállt.* -Keresek valakit. *mondja, majd elkezdi előadni a személyleírást, ekkor jön a felismerés mint derült égből a villámcsapás.*
-Adgal. *mondja maga elé, majd kiderül, hogy ez a törpe az ő katonája volt a felderítők között, és Adgal volt a vezetője. Azt is elárulja, hogy szeretné megtalálni, így megmutatja neki merre is induljon el, bár szinte biztos, hogy eljött már a szentélytől. Aztán váltanak még pár szót, és híreket is hall odahaza környékről, miszerint az orkok egy ideje nem portyáznak, és a törpék és az elfek is kezdenek megférni egymás mellett. Daranel ezek után sokkalta jobb kedvel indul tovább, és sok szerencsét kíván a törpének, akit mint kiderült Galun-nak hívnak.*
1577. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-06-04 21:25:04
Üzenet elküldve: 2014-06-04 21:25:04
![>Darfang Kaleg [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1567_ember-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
*A férfi lassú tempóban gyalogol az ösvényen, de márt nincs olyan egyedül mint amikor még az erdőben volt. A napfényben már messziről látja az utat, ahol különböző fajú csoportosulások haladnak Artheniorból a Pihenőbe, vagy épp fordítva. Mikor közel ér a csoportosulásokhoz, elkapja ugyan az a furcsa érzés, mint ami mindig amikor városhoz szokott személyek közé kerül. Nem próbál társalogni velük, se semmilyen kapcsolatot teremteni, csak lassan baktat a porban, bár már jóval gyorsabban mint mielőtt elérte ezt a pontot, hiszen eddig volt haszna az időhúzásnak, a magány kiélvezése, de ez elveszett a karavánok mellett. Gondolatai az erdőben tapasztaltak körül forognak. Van bőven ideje, hisz majd fél napot gyalogolnia kell, hogy elérje a város szélét. Már majdnem lemegy a nap mire megérkezik az első épületekhez, hogy besétálhasson a főtérre.*
1576. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-06-02 20:17:49
Üzenet elküldve: 2014-06-02 20:17:49
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A toronyban nem sokáig maradnak. Mint mindenki más, Umi sem szándékozik maradni, így nem is igen kell győzködni a távozással kapcsolatban. Jobbnak látja elhagyni a tornyot. Később, ha fel vannak készülve a legtöbb eshetőségre, még visszatérhetnek ide, hogy birtokba vegyék a helyet, vagy bármi, most azonban a szörnyek után ki tudja, hogy mivel kerülnének még szembe. Arról nem is beszélve, hogy bizony fáradtak. Ha mások annyira nem is, ő bizony nagyon, így még kevésbé szeretne az erdőben maradni. Amint lehetősége van rá, fel is ül Nabii mögé megmaradt lovukra, majd hagyja, hadd vezesse ő a hátast.
Idővel valamiféle kristályokat kap. Kíváncsian nézegeti azokat, gyönyörködve fényükben, s tovább is nézegetné, ha az idősebb nem szólítaná fel azok elrejtésére. Jogosnak ítéli a kérést. Jobb, ha nem mutogatja, amíg veszélyben lehetnek emiatt. Idővel azonban kiérnek az erdőből, így Umi ismét elővesz egy-két darabot közülük. Egyik karjával kapaszkodik, míg másikkal oldalra fordított feje elé emeli a kristályokat. Fáradt tekintetén visszatükröződik a kövek fénye, mi egyfajta megnyugvással árasztja el. Most teljesen a másikra hagyatkozik. Valamiért most jól esik neki, holott legbelül úgy véli, ez igencsak nagy önzőség. Tekintve, hogy ő pihenhet, míg a másik bajlódik a hátassal, s azzal, hogy az úton tartsa azt, vezetve őt vissza a város felé... Eszébe is jut, hogy ezért majd bocsánatot kell kérjen.
Az úton azonban csendben maradnak, legalábbis többnyire. Csak néhány szó, mi a lényeget fejezi ki, semmi több. Semmi feleslegesnek mondható beszéd. Ez elég nyomasztó, hosszú távon, márpedig ahogy közelednek a város felé, egyre több és több idő telik el. Umi néha arra gondol, hogy talán baj van. Már csak azért is, mert ha kérdez is valamit, arra sem kap választ. Ezért is hagyja abba a kérdezgetést és merül saját gondolataiba. Olyan gondolatokba, mik saját, újdonsült gyengeségét firtatják. A tényt, mennyire megrémiszti akár már egy-egy vércsepp is. Hogy mennyire nem képes uralkodni magán, esetleges váratlan fordulatok során. Ezzel valamit kezdenie kell, jól tudja, ugyanakkor fogalma sincs, hogy hogyan tehetné. Gőze sincs arról, miként juthatna túl ezen. Ezen a jókora akadályon, melybe ütközött, s mely úgy tornyosul lelke előtt, mint valami sziklafal, melynek oldala sima, akár a téli jég, holott azon kellene felmásznia, hogy átjusson a túloldalra.*
Idővel valamiféle kristályokat kap. Kíváncsian nézegeti azokat, gyönyörködve fényükben, s tovább is nézegetné, ha az idősebb nem szólítaná fel azok elrejtésére. Jogosnak ítéli a kérést. Jobb, ha nem mutogatja, amíg veszélyben lehetnek emiatt. Idővel azonban kiérnek az erdőből, így Umi ismét elővesz egy-két darabot közülük. Egyik karjával kapaszkodik, míg másikkal oldalra fordított feje elé emeli a kristályokat. Fáradt tekintetén visszatükröződik a kövek fénye, mi egyfajta megnyugvással árasztja el. Most teljesen a másikra hagyatkozik. Valamiért most jól esik neki, holott legbelül úgy véli, ez igencsak nagy önzőség. Tekintve, hogy ő pihenhet, míg a másik bajlódik a hátassal, s azzal, hogy az úton tartsa azt, vezetve őt vissza a város felé... Eszébe is jut, hogy ezért majd bocsánatot kell kérjen.
Az úton azonban csendben maradnak, legalábbis többnyire. Csak néhány szó, mi a lényeget fejezi ki, semmi több. Semmi feleslegesnek mondható beszéd. Ez elég nyomasztó, hosszú távon, márpedig ahogy közelednek a város felé, egyre több és több idő telik el. Umi néha arra gondol, hogy talán baj van. Már csak azért is, mert ha kérdez is valamit, arra sem kap választ. Ezért is hagyja abba a kérdezgetést és merül saját gondolataiba. Olyan gondolatokba, mik saját, újdonsült gyengeségét firtatják. A tényt, mennyire megrémiszti akár már egy-egy vércsepp is. Hogy mennyire nem képes uralkodni magán, esetleges váratlan fordulatok során. Ezzel valamit kezdenie kell, jól tudja, ugyanakkor fogalma sincs, hogy hogyan tehetné. Gőze sincs arról, miként juthatna túl ezen. Ezen a jókora akadályon, melybe ütközött, s mely úgy tornyosul lelke előtt, mint valami sziklafal, melynek oldala sima, akár a téli jég, holott azon kellene felmásznia, hogy átjusson a túloldalra.*
1575. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-06-01 19:43:50
Üzenet elküldve: 2014-06-01 19:43:50
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy kis kaland//
*Látja, ahogy Nell követi, gondolja, rákapcsolhat, lehet, hogy így is utána jön. Az erdő egy kőhajításnyira van.*
-Hogy hova megyünk, drága Nell? Hát elmondom... Az erdőbe, mert jól esne egy kis szarvashús, kint éjszakázunk, aztán reggel elmegyünk a Harsogó Borászatba, hogy a mézsörre meghívjalak. *mondja oktató hangszínnel* ~Remélem, semmi farkasfajzat nem akar majd este megtámadni minket...~ *Morfondírozik magában, mikor végre eléri az erdő szélét.*
*Látja, ahogy Nell követi, gondolja, rákapcsolhat, lehet, hogy így is utána jön. Az erdő egy kőhajításnyira van.*
-Hogy hova megyünk, drága Nell? Hát elmondom... Az erdőbe, mert jól esne egy kis szarvashús, kint éjszakázunk, aztán reggel elmegyünk a Harsogó Borászatba, hogy a mézsörre meghívjalak. *mondja oktató hangszínnel* ~Remélem, semmi farkasfajzat nem akar majd este megtámadni minket...~ *Morfondírozik magában, mikor végre eléri az erdő szélét.*
1574. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-06-01 16:36:32
Üzenet elküldve: 2014-06-01 16:36:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis kaland//
*Kíváncsi, hogy mit eszelt ki a férfi, így követi, ám mégis kezdi azt hinni, hogy rosszat akar kicsalni belőle. Nem ismeri és mégis úgy követi, mint egy jóságos kiskutya. De hát ha már igent mondott nem hátrálhat ki belőle. A végén tényleg kiderül, hogy Nellara volt a hülye, és a fél-elf férfi tényleg olyat fog neki mutatni, amitől a szája a földön marad a szemei pedig kiesnek a helyéről. Akármi is lesz, kíváncsian várja.*
- Mit akarsz mutatni? És hova megyünk? Mondj valamit.
*A hangja vidám, nem nagyon lehet észrevenni belőle a kételyt és bizonytalanságot, ám ha az arcára néznek annál inkább.*
*Kíváncsi, hogy mit eszelt ki a férfi, így követi, ám mégis kezdi azt hinni, hogy rosszat akar kicsalni belőle. Nem ismeri és mégis úgy követi, mint egy jóságos kiskutya. De hát ha már igent mondott nem hátrálhat ki belőle. A végén tényleg kiderül, hogy Nellara volt a hülye, és a fél-elf férfi tényleg olyat fog neki mutatni, amitől a szája a földön marad a szemei pedig kiesnek a helyéről. Akármi is lesz, kíváncsian várja.*
- Mit akarsz mutatni? És hova megyünk? Mondj valamit.
*A hangja vidám, nem nagyon lehet észrevenni belőle a kételyt és bizonytalanságot, ám ha az arcára néznek annál inkább.*
1573. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-05-31 20:14:35
Üzenet elküldve: 2014-05-31 20:14:35
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Egy kissé ittasan a bortól, de Gloren folytatja utazását. Most már nem lehet messze a város, legalábbis reméli, hogy így van, mert Miriel hangja egyre hangosabban nyafog a fejében, és már ő maga se tudja vajon meddig bírja épp ésszel. Természetesen ez mind csak formaság, hiszen ő már rég elveszett az őrület mezejében, de hát akkor is jó úgy gondolni magára, mintha ez nem így lenne. Lassan odasétál egy vándorhoz aki nem messze tőle baktat és leszólítja*
- Jó Napot kedves uram, meg tudná mondani mégis milyen messze és merre van Arthenior?
*A vándor csak mogorván néz rá, és biccent egyet a megfelelő irány fele* - Menj, és majd odaérsz amikor odaérsz.
*Nem valami segítőkész, de attól még megfogadja az idegen tanácsát és elindul arra, amerre mutatta.*
- Jó Napot kedves uram, meg tudná mondani mégis milyen messze és merre van Arthenior?
*A vándor csak mogorván néz rá, és biccent egyet a megfelelő irány fele* - Menj, és majd odaérsz amikor odaérsz.
*Nem valami segítőkész, de attól még megfogadja az idegen tanácsát és elindul arra, amerre mutatta.*
1572. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-05-29 10:44:13
Üzenet elküldve: 2014-05-29 10:44:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
*Egész úton hallgat, részben az elmúlt napok sűrű, nyugtalanító eseményei okozta fáradtság, részben pedig a toronyban látottak miatt. Nem mesél életéről, ahogyan az ide vezető úton tette. Nem regél óvatosságról, türelemről és a hidegfejű gondolkodásról, de főképp a toronyról. Nem azért azonban, mert úgy érzi, hogy Uminak nincs joga tudni arról, amit az emeleten találtak Darellal, hanem jóval inkább azért, mert ő maga nem kíván rá emlékezni. Ha lenne választása, hogy visszatér-e valaha oda, leginkább azt mondaná, hogy még a környékét is elkerüli, legalább valami két kilométeres távolságban. Valamiért mégis úgy érzi, hogy a többi, az újdonsült társaság, ahová fogadott lányával együtt betársulna -vagy talán már meg is tette ezt úgy, hogy eme tényben nem igazán biztos-, vissza fog még oda térni. Talán nem is olyan sokára. Akkor pedig úgy illik, hogy ő is velük menjen. Nem csak harcosként, jóval inkább bajtársként. Bár azt még hatszor meg fogja gondolni, arra az időre ne bízza-e valóban valaki gondjaira Umit.
A táborverést, mikor ez szükségessé válik, a lehetőségekhez mérten meg is teszi, méghozzá sietve, hogy mielőbb álomba merülhessen, hátha legalább ott nem jelennek meg szemei előtt a zavaró képek, melyeknek tanúja kellett legyen.*
A táborverést, mikor ez szükségessé válik, a lehetőségekhez mérten meg is teszi, méghozzá sietve, hogy mielőbb álomba merülhessen, hátha legalább ott nem jelennek meg szemei előtt a zavaró képek, melyeknek tanúja kellett legyen.*
1571. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-05-24 20:18:09
Üzenet elküldve: 2014-05-24 20:18:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Elmélázva sétál tovább, reménykedve, hogy ez a támadás csak egyszeri eset volt. Mindenesetre, többet a csonttemető közelébe sem merészkedik.
Útközben meglátja azt az elfet, akit útja elején látott. Haldoklik...*
-Ne segítsek testvér? *kérdezi*
-A te testvér jobbodra nincs szükségem, fattyú!
*Rogen nem tehet mást, otthagyja a haldokló elfet, a sorsra bízva.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.05.25 16:36:27, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő, hiányzó jelek pótlása.
Útközben meglátja azt az elfet, akit útja elején látott. Haldoklik...*
-Ne segítsek testvér? *kérdezi*
-A te testvér jobbodra nincs szükségem, fattyú!
*Rogen nem tehet mást, otthagyja a haldokló elfet, a sorsra bízva.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.05.25 16:36:27, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő, hiányzó jelek pótlása.
1570. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-05-24 12:47:44
Üzenet elküldve: 2014-05-24 12:47:44
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Elhagyva Artheniort, és két hűséges társát magára hagyva, magányosan indul Rogen az erdő felé. Állítólag egy titkos ösvényen egy kazamata bejárata található, ahol egy hihetetlenül erős kardot tartanak. ~Talán a Lumina az, és ha az, akkor végre minden rendben lesz.~ Ekkor megpillant egy elfet. ~Talán a segítségemre akad, hisz ismeri az erdőt.~ Illedelmesen odaint neki. Az elf odamegy hozzá. Karját és lábát mély sebek, harapások tarkítják, íja kettétört állapotban pihen a hátán.*
-Mi történt veled, elf? Farkasok támadtak? *kérdezi.*
-Számodra erre a kérdésre nem fog válasz érkezni, fél-elf. *válaszolja.
Rogen teljesen ledöbben. Fél-elf? De hiszen ő egy ember.*
-Elf, nem tudom mit beszélsz. Ember vagyok, vonásaim emberiek, se hegyes fülem, se kecses mozgásom nincs. *válaszolja.*
-Hidd el, megérzem az ilyet... Na tűnj el, fattyú!
~Információt nagyon nem sikerült kiszedni belőle... De mi az, hogy megérzi a fél-elfeket? Nem értem... Ízig-vérig ember vagyok... Viszont az elfeket nem szabad félvárról venni... Semmit nem értek!~ *Eközben már eléri az erdőt, mely sűrű, mint az iszap, és ösvények sokasága vezet mindenfelé.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.05.25 16:30:15, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő, hiányzó jelek pótlása.
-Mi történt veled, elf? Farkasok támadtak? *kérdezi.*
-Számodra erre a kérdésre nem fog válasz érkezni, fél-elf. *válaszolja.
Rogen teljesen ledöbben. Fél-elf? De hiszen ő egy ember.*
-Elf, nem tudom mit beszélsz. Ember vagyok, vonásaim emberiek, se hegyes fülem, se kecses mozgásom nincs. *válaszolja.*
-Hidd el, megérzem az ilyet... Na tűnj el, fattyú!
~Információt nagyon nem sikerült kiszedni belőle... De mi az, hogy megérzi a fél-elfeket? Nem értem... Ízig-vérig ember vagyok... Viszont az elfeket nem szabad félvárról venni... Semmit nem értek!~ *Eközben már eléri az erdőt, mely sűrű, mint az iszap, és ösvények sokasága vezet mindenfelé.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.05.25 16:30:15, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő, hiányzó jelek pótlása.
1569. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-05-24 10:54:27
Üzenet elküldve: 2014-05-24 10:54:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
*A kapun kilépve egy egyszerű földutat pillant meg.*
~Bizonyára ezen érkeznek a kereskedők a városba. Úgyhogy ha ezt követem akkor a karavánpihenőbe jutok. Ahhoz most nincs kedvem. Jobban esik az elme megnyugtatásának a természet közelsége.~
*Így hát elindul az erdő felé. Az utat közben megjegyzi hisz vissza is kell találnia. A megjegyzés egyszerű agymozgató feladat számára. A semmi közepén így, hogy semmi sem zavarja őt kezd tényleg kitisztulni az elméje és kezd megnyugodni. Csak felgyülemlett egy csomó dolog az elmúlt napokban. De ez után a nap után ismét olyan lesz mint mikor a városban először volt.*
~Bizonyára ezen érkeznek a kereskedők a városba. Úgyhogy ha ezt követem akkor a karavánpihenőbe jutok. Ahhoz most nincs kedvem. Jobban esik az elme megnyugtatásának a természet közelsége.~
*Így hát elindul az erdő felé. Az utat közben megjegyzi hisz vissza is kell találnia. A megjegyzés egyszerű agymozgató feladat számára. A semmi közepén így, hogy semmi sem zavarja őt kezd tényleg kitisztulni az elméje és kezd megnyugodni. Csak felgyülemlett egy csomó dolog az elmúlt napokban. De ez után a nap után ismét olyan lesz mint mikor a városban először volt.*
1568. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-05-23 22:07:52
Üzenet elküldve: 2014-05-23 22:07:52
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
* Alsiról most leszáll, nem akarja túlterhelni a lovát. Lábár újra bekeni, tiszta kötést tesz a lábára. Nincs rossz idő, így leveszi a cipőit, mezítláb sétál, s kantárszáron vezeti a hátast. Folyton iszik, de már fél, hogy nem lesz vize. Legalább tudná, hogy hova menjen! De azt sem tudja, hogy hova tart...*
1567. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-05-23 17:06:33
Üzenet elküldve: 2014-05-23 17:06:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A távolban mintha város orma lenne, talán torony az, vagy házak közt emelkedő egyetlen, mi magasra nyújtózik, egyenest az égen lévő fénykorong felé, ez pedig még elszántabbá teszi, hogy ne álljon, haladjon, egyre közelebb a kiszemelt célhoz. Arthenior. Szinte érzi a város szagát, mocskos bűzét, mely talán elkeserítő gondolat, hiszen a tisztaság elburjánzik a mételyben is, de nem elég az, miként neki még sok lélek hiányzik az ezerig, ezt se rest vele minden kínnal és fájdalommal teli, vértől csatakos álmában közölni vele, mikor minden áldozatával szembenézhet, s újra átélheti, ahogyan kiontotta vérüket, elvette életüket és felajánlotta neki. Gonosz ő, kit le fog győzni, motivációja ez, a hajtóerő, mi akadályokat leküzdet vele, hiszen a győzelem egyet jelent azzal, hogy húgát visszakapja, s az a leány, ő jelent neki mindent és még többet. Bár csodát nem fog vele tenni, reméli, hogy képes lesz legalább magának megváltást hozni, hogy ne érezze az ezer és még több halál súlyát vállain.*
1566. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-05-22 22:21:49
Üzenet elküldve: 2014-05-22 22:21:49
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 135
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 135
Játékstílus: Szelíd
*A szekér lassan halad az úton, egészen addig, míg az öregember hirtelen megálljt parancsol a lovának, majd leszáll.*
- Szálljon le! *Mondja Rynutnak, aki felhúzza az egyik szemöldökét a kérésre. Minden esetre leszáll a szekérről.*
- Mi történt?
- Csöndet.
*Rynut megfordul és leül egy fa tövébe. Nézi az öreget, aki levesz egy ládát a szekérről, majd lerakja egy fa mellé. Fintorog párat.*
- Oké, szálljon fel! Megyünk tovább.
*Pero nem ért semmit, de vállat von, mert annyira nem érdekli már a helyzet. Az egyetlen fontos dolog, hogy eljusson a sznoboktól hemzsegő utcában lévő házához, vagy legalább a városig.*
- Szálljon le! *Mondja Rynutnak, aki felhúzza az egyik szemöldökét a kérésre. Minden esetre leszáll a szekérről.*
- Mi történt?
- Csöndet.
*Rynut megfordul és leül egy fa tövébe. Nézi az öreget, aki levesz egy ládát a szekérről, majd lerakja egy fa mellé. Fintorog párat.*
- Oké, szálljon fel! Megyünk tovább.
*Pero nem ért semmit, de vállat von, mert annyira nem érdekli már a helyzet. Az egyetlen fontos dolog, hogy eljusson a sznoboktól hemzsegő utcában lévő házához, vagy legalább a városig.*
1565. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-05-16 18:41:23
Üzenet elküldve: 2014-05-16 18:41:23
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*A hatalmas óriásnak eleinte csak lézeng a karavánok között. Nézegeti őket, hogy melyik mennyi csomaggal, mennyi katonával rendelkezik. Hosszú órákat tölt el türelmesen, figyelve. Végül oda megy az egyik karavánhoz, ahol a katonák gyorsan odagyűlnek kezüket a fegyverükön tartva.*
-Mit akarsz? *kérdezi a katonák vezetője.*
-Artheniorba szeretnék eljutni. Hajlandó vagyok dolgozni érte. *feleli egyszerűen az óriás.*
-Nem kell több harcos. *válaszol a katonák vezére, miközben az óriás fegyverére néz.*
-Nem vagyok harcos. *feleli* Ez csak azért van, hogy megvédjem magam. Cipekedek, pakolok, szekeret húzok.
*A katonák biccent egyet a fejével a társának, aki oda rohan egy férfihoz, és magyaráz neki, miközben Noosht nézik. Az óriás szerint a karavánvezető lehet. Rövid idő múlva a katona visszajön, és súg valamit a kapitány fülébe, aminek az nem örül annyira.*
-Rendben. Napi egyszeri étkezést kapsz, és a fegyveredhez nem nyúlsz. *jelenti ki a feltételeket, majd vár az óriás válaszára.*
-Értettem. *fogadja el a feltételeket az óriás.*
-Ha legyőzöd a lovat. *mutat egy iga vonó lóra a kapitány széles mosollyal.*
*Noosh ránéz a lóra, és elmosolyodik, majd úgy dönt, hogy kimondja, amit gondol.*
-Nem hiszem, hogy jó harcos lenne az a ló, de ha nektek nem kell. *vigyorog a kapitányra.*
-Nem! *kiállt rá rémültem a kapitány, miközben elképzeli, ahogy az óriás fejbe csapja a lovat.* Szekér húzó verseny.
-Nekem az is megfelel.
-Mit akarsz? *kérdezi a katonák vezetője.*
-Artheniorba szeretnék eljutni. Hajlandó vagyok dolgozni érte. *feleli egyszerűen az óriás.*
-Nem kell több harcos. *válaszol a katonák vezére, miközben az óriás fegyverére néz.*
-Nem vagyok harcos. *feleli* Ez csak azért van, hogy megvédjem magam. Cipekedek, pakolok, szekeret húzok.
*A katonák biccent egyet a fejével a társának, aki oda rohan egy férfihoz, és magyaráz neki, miközben Noosht nézik. Az óriás szerint a karavánvezető lehet. Rövid idő múlva a katona visszajön, és súg valamit a kapitány fülébe, aminek az nem örül annyira.*
-Rendben. Napi egyszeri étkezést kapsz, és a fegyveredhez nem nyúlsz. *jelenti ki a feltételeket, majd vár az óriás válaszára.*
-Értettem. *fogadja el a feltételeket az óriás.*
-Ha legyőzöd a lovat. *mutat egy iga vonó lóra a kapitány széles mosollyal.*
*Noosh ránéz a lóra, és elmosolyodik, majd úgy dönt, hogy kimondja, amit gondol.*
-Nem hiszem, hogy jó harcos lenne az a ló, de ha nektek nem kell. *vigyorog a kapitányra.*
-Nem! *kiállt rá rémültem a kapitány, miközben elképzeli, ahogy az óriás fejbe csapja a lovat.* Szekér húzó verseny.
-Nekem az is megfelel.
1564. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-05-15 04:57:56
Üzenet elküldve: 2014-05-15 04:57:56
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy új idegen//
*Atuldir korán vág ismét útnak miután a karavánpihenőben töltött egy kis időt. Minél hamarabb céljához akar érni és talán már nincs is olyan messze tőle. Igazából már maga se érti minek is indult el, hisz egy sörért ennyit sétálni kész téboly. Na de ha már egyszer elindult akkor már nem fordul vissza.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.05.19 17:51:39, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
*Atuldir korán vág ismét útnak miután a karavánpihenőben töltött egy kis időt. Minél hamarabb céljához akar érni és talán már nincs is olyan messze tőle. Igazából már maga se érti minek is indult el, hisz egy sörért ennyit sétálni kész téboly. Na de ha már egyszer elindult akkor már nem fordul vissza.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.05.19 17:51:39, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
1563. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-05-12 15:51:27
Üzenet elküldve: 2014-05-12 15:51:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
// Mordék bevetésen //
- Hát azt mindjárt gondoltam.*kacsint*Igazad van, majd megcsodálom a saját szememmel. Főleg, mert minden olyan hely, amit nem fésültél át tetőtől talpig, rejthet meglepetéseket. Így hát minden jó kardforgatóra szükség lehet.
*Megereszt egy bárgyú félmosolyt. Ő maga jelenleg a legkevésbé sem szeretné szemügyre venni ama bizonyos tornyot, a lehető legjobb irányba haladnak a vörössel. Mordokhainak már elege van a hőségből.*
- Na igen.*biccent*Csak hát ilyesmit nem lehet mindennap csinálni. Egyébként pedig ez mindenképp hasznunkra válhat*Ezzel rámutat az oldalán függő hosszútőrre.*A magam részéről más segédeszközt nem igénylek, bár enélkül is meg lehet oldani. Éppenséggel fegyvert nem nagyon tudok farigcsálni penge nélkül, de ha te esetleg igen, akkor akár be is avathatsz.
*Felnevet, aztán ismét csak biccent.*
- Bizonyos szempontból igazad van. A vért még a későbbiekben nagyon is a hasznomra válhat. Viszont...nem nagyon mennék vissza oda. Bizonyára értette a dolgát a készítője. De igazad van, nem érdemes ezen gondolkodni.
*A hóhajú sem rajong a melegért, ő az eső, a hideg, a hó és a jég kedvelője. Meg persze a szélé, aminek most még inkább örül, elvégre kellemesen simogatja az arcát.
Széles mosoly húzódik az arcára, amikor Mordach felvázolja előtte az ötletét. Mi sem volna jobban a kedvére, mint ez a lehetőség. Hiszen ők is férfiból vannak, rájuk fér a szórakozás. Kiváltképp rá, de minden bizonnyal a vörös is régen rúgott be. Na nem olyan nagyon, bár még bármi lehet.*
- Ez eddig a legjobb ötleted.*felnevet*Hát, azt hiszem, hogy mindkettőnknek jót fog tenni. Nekem főleg, de feltételezem, hogy te se éppen tegnap ittál utoljára egy jót, egy jó társasággal feldobva.
*Lassan feltűnik a távolban a város és Mordokhai kicsit meggyorsítja lovának lépteit. Szeretne már ott lenni, bár leginkább ismeretlen helyek után vágyik. A városban pedig már mondhatni otthon érzi magát.*
- Hm?*Sandít Mordachra. Aztán felfogja a kérdés lényegét.*Szerintem ne. Tény, hogy bátor jószágok, ennek ellenére kellőképp veszélyes lehet. És persze nem utolsó szempont, hogy őket is etetni kell. Na meg minket is hátráltathatnak. Tehát ne nagyon jöjjenek velünk. Bár valóban örülnék neki és nem szívesen bízom idegenekre, azért mégis jobb az óvatosság.
- Hát azt mindjárt gondoltam.*kacsint*Igazad van, majd megcsodálom a saját szememmel. Főleg, mert minden olyan hely, amit nem fésültél át tetőtől talpig, rejthet meglepetéseket. Így hát minden jó kardforgatóra szükség lehet.
*Megereszt egy bárgyú félmosolyt. Ő maga jelenleg a legkevésbé sem szeretné szemügyre venni ama bizonyos tornyot, a lehető legjobb irányba haladnak a vörössel. Mordokhainak már elege van a hőségből.*
- Na igen.*biccent*Csak hát ilyesmit nem lehet mindennap csinálni. Egyébként pedig ez mindenképp hasznunkra válhat*Ezzel rámutat az oldalán függő hosszútőrre.*A magam részéről más segédeszközt nem igénylek, bár enélkül is meg lehet oldani. Éppenséggel fegyvert nem nagyon tudok farigcsálni penge nélkül, de ha te esetleg igen, akkor akár be is avathatsz.
*Felnevet, aztán ismét csak biccent.*
- Bizonyos szempontból igazad van. A vért még a későbbiekben nagyon is a hasznomra válhat. Viszont...nem nagyon mennék vissza oda. Bizonyára értette a dolgát a készítője. De igazad van, nem érdemes ezen gondolkodni.
*A hóhajú sem rajong a melegért, ő az eső, a hideg, a hó és a jég kedvelője. Meg persze a szélé, aminek most még inkább örül, elvégre kellemesen simogatja az arcát.
Széles mosoly húzódik az arcára, amikor Mordach felvázolja előtte az ötletét. Mi sem volna jobban a kedvére, mint ez a lehetőség. Hiszen ők is férfiból vannak, rájuk fér a szórakozás. Kiváltképp rá, de minden bizonnyal a vörös is régen rúgott be. Na nem olyan nagyon, bár még bármi lehet.*
- Ez eddig a legjobb ötleted.*felnevet*Hát, azt hiszem, hogy mindkettőnknek jót fog tenni. Nekem főleg, de feltételezem, hogy te se éppen tegnap ittál utoljára egy jót, egy jó társasággal feldobva.
*Lassan feltűnik a távolban a város és Mordokhai kicsit meggyorsítja lovának lépteit. Szeretne már ott lenni, bár leginkább ismeretlen helyek után vágyik. A városban pedig már mondhatni otthon érzi magát.*
- Hm?*Sandít Mordachra. Aztán felfogja a kérdés lényegét.*Szerintem ne. Tény, hogy bátor jószágok, ennek ellenére kellőképp veszélyes lehet. És persze nem utolsó szempont, hogy őket is etetni kell. Na meg minket is hátráltathatnak. Tehát ne nagyon jöjjenek velünk. Bár valóban örülnék neki és nem szívesen bízom idegenekre, azért mégis jobb az óvatosság.
1562. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-05-10 10:18:03
Üzenet elküldve: 2014-05-10 10:18:03
![>Asira Qatil [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1737_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Nagyon nyugodtan telik az útja, még mindig kereshetik, és ez az ő malmára hajthatja a vizet, ahogy szokták mondani. Átlagos tempóban halad, a lova pedig nem éhezik, tetetett el neki némi takarmányt, hogy ha néha-néha megáll, az állat jól tudjon lakni a mai hosszú útra. A fák között beérve sem támadtak rá, így még biztonságosabban haladhat, ami arra is jó, hogy el tud gondolkodni azon, miért is akarják likvidálni. Most éppen egy kitérőt tart, egy kisebb kövön üldögélve, amíg a lova a közeli patakban iszik, majd a zabos zsákból harapdálja a finom falatokat. Ashira kissé ugyan fáradt, de volt már sokkal rosszabbul, úgy érzi, hogy túl könnyen megúszta ezt az egészet. ~Vagy valami összeesküvés lehet, vagy csak nem akarták már, hogy ott lehet, túl könnyű volt. Az viszont biztos, hogy találkozom még velük, ha ma nem is, akár évekkel később biztosan. De akkor én fogom elsuttogni az üzenetem nekik. ~ Néz maga elé eltökélten. Van még mit csiszolnia a tudományán, habár már nem számít kezdőnek, és kifejezetten tehetséges, de tudja, hogy egyelőre korlátokba ütközik. még sok mindent el kell sajátítania ahhoz, hogy mesterévé váljon a szakmájának, és az ehhez vezető út, most Arthenioron keresztül vezet. Meg kell találnia a hírhedt gyilkost, és… először is túl kell élnie a vele való találkozást. ~ Everhate, tanítani fogsz, mert tanítanod kell. ~ Az elszántság jól tükröződik a kis patak vizében, ahogy odahajol és megmosakszik. Felfrissülve érzi magát, most pedig folytatnia kell az utat, hogy az élete fordulópontjához minél hamarabb elérjen. Bár sok mindent hallott már a nőről, mégis tudja, hogy a legtöbbjük csak felnagyított cselekedet, de botorság lenne lebecsülni őt. Nem is fogja, abban biztos. Elteszi a zabos zsákot, a lovának a fejét megpaskolja majd felül rá, és visszairányítja az állatot az útra. Az idő telik, ő pedig lassan meglátja a város sziluettjét már messziről. Már nem lehet messze, ezt megerősíti a nagyobb forgalom is, többeket kell már kerülgetnie, hogy végül megérkezzen Arthenior közelébe. Nagyon reméli, hogy nem lesz semmi fennakadás, és lehetőleg ne legyen balhé sem, szeretné, ha feltűnésmentesen kerülhetne be a városba. Mivel esteledik, sőt már kezdik meggyújtogatni a lámpásokat és a fáklyákat az út mentén, Arthenior közelében, erre elég nagy esélye van.*
1561. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-05-09 22:06:59
Üzenet elküldve: 2014-05-09 22:06:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Mordék bevetésen //
- Szerintem itt erőszakos megoldás lesz! Az alapján, amit láttunk, nem éppen örülne annak, ha mi csak úgy megjelennénk azzal az ürüggyel, hogy "Szép jó napot, láttunk pár emberi csontot és emberi bőrt amikor betörtünk ide, és úgy döntöttünk, hogy magának nem való ez a hely, így lefoglaljuk!" *mondja színpadias előadással* Viszont túlságosan azért nem fésültük át a helyet, ezért talán rejthet érdekes dolgokat is. *töpreng el* Na, de mindegy is, majd meglátod hamarosan!
*Ezzel a témát le is zárja, hiszen még most jött vissza onnan, de már oda is vágyódik ily hamar? Na, még csak az kéne! Most a legnagyobb vágya csak az, hogy minél messzebb kerüljön az itteni légkörtől, s hogy új vidékeket ismerjen meg.*
- Mondjuk nekem már hiányzik, hogy teljesen magamra s a képességeimre legyek utalva. Ez valamiért mindig leszívja belőlem a felgyülemlett negatívat, s új erővel tölt fel. Nincs is annál szebb, mint egy erőbe betérni bármilyen segédeszköz nélkül, hiszen ha megmenekülsz, az csak és kizárólag neked köszönhető. Az általad készített tárgyaknak, alvóhelynek, elejtett vadaknak... A mi kis túránkkal kapcsolatosan is jó érzéseim vannak.
*Mondja határozottan, szinte csillogó szemekkel. Egy átlagos városi polgár talán még bolondnak is nézné, hogy miért csigázza fel egy ennyire lehetetlen és kiszolgáltatott helyzet, ám tudja jól, hogy Mordokhai is azon a véleményen van, mint ő.*
- Érdekes eset... De, nézzük a jó oldalát! Teljesen megérte, nem igaz? *pöccint rá egyet a vértre* Hogy őszinte legyek, nem igazán érzek belőle mágikus kisugárzást, talán valami más áll a háttérben. Viszont minél többet töprengünk rajta, annál rosszabb lesz, úgyhogy csak örülj neki!
*Bólint határozottan, majd ő is a Nap égető sugarai felé pillant. Függetlenül attól, hogy jól bírja a meleget, még ki nem állhatja! Ilyenkor felforr az agyvize, ideges még egy ártatlan légy láttán is, és szíve szerint mindent rommá zúzna. Úgyhogy ezt pár mozdulattal meg is oldja, s kigombolja magán fekete ingét, hogy felsőteste szabadon legyen, s hogy a szél tudjon játszadozni rajta.*
- Majd a holnapi napon az első napsugarakkal megkeressük a hölgyeményt, s tárgyalunk vele. Addig is viszont, mielőtt elmegyünk a hosszú útra, ki kéne kicsit rúgni a hámból! *kacag fel lelkesen* Pár korsó sör, pár pohár bor, pár kupica pálinka! Úgyhogy én azt mondom, menjünk a fogadóba, aztán mulassunk egyet! Ha szerencsénk van, talán még valami nótát is hallhatunk egy zenekartól!
*Már vészesen közelednek a város felé, s bár Mordachnak semmi kedve sincs bemenni, az éjszaka mégis jónak ígérkezik. Az elkövetkezendő napokat, heteket, úgyis az erdőben s a hegyvidéken fogják tölteni, ahol nem éppen lesz lehetőség arra, hogy egy nyugodt estén elkortyolgassanak egy pohár bort - kivéve ha nem csinálnak maguknak poharat, s nem szednek össze minden erjedt gyümölcsöt.*
- Lovakat is vigyük magunkkal a szigetre? Vagy hagyjuk itt őket? *pillant oldalra* Mert úgy terveztem, hogy bérlünk egy hajót, amit elrejtünk valahol a parton, és ott hagyjuk a kardokat, egyéb felszereléseket.
- Szerintem itt erőszakos megoldás lesz! Az alapján, amit láttunk, nem éppen örülne annak, ha mi csak úgy megjelennénk azzal az ürüggyel, hogy "Szép jó napot, láttunk pár emberi csontot és emberi bőrt amikor betörtünk ide, és úgy döntöttünk, hogy magának nem való ez a hely, így lefoglaljuk!" *mondja színpadias előadással* Viszont túlságosan azért nem fésültük át a helyet, ezért talán rejthet érdekes dolgokat is. *töpreng el* Na, de mindegy is, majd meglátod hamarosan!
*Ezzel a témát le is zárja, hiszen még most jött vissza onnan, de már oda is vágyódik ily hamar? Na, még csak az kéne! Most a legnagyobb vágya csak az, hogy minél messzebb kerüljön az itteni légkörtől, s hogy új vidékeket ismerjen meg.*
- Mondjuk nekem már hiányzik, hogy teljesen magamra s a képességeimre legyek utalva. Ez valamiért mindig leszívja belőlem a felgyülemlett negatívat, s új erővel tölt fel. Nincs is annál szebb, mint egy erőbe betérni bármilyen segédeszköz nélkül, hiszen ha megmenekülsz, az csak és kizárólag neked köszönhető. Az általad készített tárgyaknak, alvóhelynek, elejtett vadaknak... A mi kis túránkkal kapcsolatosan is jó érzéseim vannak.
*Mondja határozottan, szinte csillogó szemekkel. Egy átlagos városi polgár talán még bolondnak is nézné, hogy miért csigázza fel egy ennyire lehetetlen és kiszolgáltatott helyzet, ám tudja jól, hogy Mordokhai is azon a véleményen van, mint ő.*
- Érdekes eset... De, nézzük a jó oldalát! Teljesen megérte, nem igaz? *pöccint rá egyet a vértre* Hogy őszinte legyek, nem igazán érzek belőle mágikus kisugárzást, talán valami más áll a háttérben. Viszont minél többet töprengünk rajta, annál rosszabb lesz, úgyhogy csak örülj neki!
*Bólint határozottan, majd ő is a Nap égető sugarai felé pillant. Függetlenül attól, hogy jól bírja a meleget, még ki nem állhatja! Ilyenkor felforr az agyvize, ideges még egy ártatlan légy láttán is, és szíve szerint mindent rommá zúzna. Úgyhogy ezt pár mozdulattal meg is oldja, s kigombolja magán fekete ingét, hogy felsőteste szabadon legyen, s hogy a szél tudjon játszadozni rajta.*
- Majd a holnapi napon az első napsugarakkal megkeressük a hölgyeményt, s tárgyalunk vele. Addig is viszont, mielőtt elmegyünk a hosszú útra, ki kéne kicsit rúgni a hámból! *kacag fel lelkesen* Pár korsó sör, pár pohár bor, pár kupica pálinka! Úgyhogy én azt mondom, menjünk a fogadóba, aztán mulassunk egyet! Ha szerencsénk van, talán még valami nótát is hallhatunk egy zenekartól!
*Már vészesen közelednek a város felé, s bár Mordachnak semmi kedve sincs bemenni, az éjszaka mégis jónak ígérkezik. Az elkövetkezendő napokat, heteket, úgyis az erdőben s a hegyvidéken fogják tölteni, ahol nem éppen lesz lehetőség arra, hogy egy nyugodt estén elkortyolgassanak egy pohár bort - kivéve ha nem csinálnak maguknak poharat, s nem szednek össze minden erjedt gyümölcsöt.*
- Lovakat is vigyük magunkkal a szigetre? Vagy hagyjuk itt őket? *pillant oldalra* Mert úgy terveztem, hogy bérlünk egy hajót, amit elrejtünk valahol a parton, és ott hagyjuk a kardokat, egyéb felszereléseket.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579