Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 277 (5521. - 5540. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5540. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-28 21:59:28
Üzenet elküldve: 2019-11-28 21:59:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Mézédes//
//Elágazáshoz érve//
*Ahogy gondolta tényleg bírja tartani a tempót a lánnyal. Persze a dinnye húzza a karját, de nem panaszkodik. Örül, hogy étel ilyen nehéz. A kérdésre vidáman szólal fel.*
-A dinnyének semmi baja! Én is jól aludtam amúgy. Jó ágyaik voltak ezeknek a banditáknak. A te lábad, hogy bírja?
*Kérdez vissza mert úgy tudja, hogy így illik. Ő is figyeli a környezetét, de arra is kitér, hogy nehogy a banditák akiknél aludtak vagy mások fel ne bukkanjanak. Esetleg a medvedémonkutya. Egyelőre minden békés. Az irányra bólint. Nem fog akkor eltévedni.*
-A piactér jó lesz. Ott találkozhatunk.
*Bólint a vörös szavaira és a sikátorra megint bólint.*
-Nem mindig csak, de ott is megtalálhatsz igen. Majd ott leszek vagy a piacon.
*Megtalálják majd egymást. Dren el tud tűnni a tömegben a mérete miatt, de ha a vörös keresi akkor megtalálhatja. A fenyegetésre abbahagyja a bólogatást és rázni kezdi a fejét.*
-Nem fogom! Tudok gyorsan szaladni meg vannak ismerőseim.
*Emlékezteti a másikat arra amit találkozásukkor is mondott neki. Aztán elkezd a város felé menni kezében a nehéz dinnyével.*
//Elágazáshoz érve//
*Ahogy gondolta tényleg bírja tartani a tempót a lánnyal. Persze a dinnye húzza a karját, de nem panaszkodik. Örül, hogy étel ilyen nehéz. A kérdésre vidáman szólal fel.*
-A dinnyének semmi baja! Én is jól aludtam amúgy. Jó ágyaik voltak ezeknek a banditáknak. A te lábad, hogy bírja?
*Kérdez vissza mert úgy tudja, hogy így illik. Ő is figyeli a környezetét, de arra is kitér, hogy nehogy a banditák akiknél aludtak vagy mások fel ne bukkanjanak. Esetleg a medvedémonkutya. Egyelőre minden békés. Az irányra bólint. Nem fog akkor eltévedni.*
-A piactér jó lesz. Ott találkozhatunk.
*Bólint a vörös szavaira és a sikátorra megint bólint.*
-Nem mindig csak, de ott is megtalálhatsz igen. Majd ott leszek vagy a piacon.
*Megtalálják majd egymást. Dren el tud tűnni a tömegben a mérete miatt, de ha a vörös keresi akkor megtalálhatja. A fenyegetésre abbahagyja a bólogatást és rázni kezdi a fejét.*
-Nem fogom! Tudok gyorsan szaladni meg vannak ismerőseim.
*Emlékezteti a másikat arra amit találkozásukkor is mondott neki. Aztán elkezd a város felé menni kezében a nehéz dinnyével.*
5539. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-28 20:15:06
Üzenet elküldve: 2019-11-28 20:15:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Mézédes//
//Elágazáshoz érve//
*Nagyon merészen indul neki, de aztán néhány lefelé hajtó lépés után belenyilal a fájdalom, de rendesen, hogy ismét megmutassa ki is diktál most itt. Talán még a harapásnál is felszakad egy kicsit a megalvadt vér páncélja, hogy nyomatékosítsa a dolgokat. Az arcán szerencsére csak egy pillanatig látszik a fájdalmas torzó, aztán kifújja a levegőt és újra, immár óvatosabban és puhábban, kicsit bicegve folytatja az utat.*
-Aztán hogy aludtál? A dinnye ép és sértetlen? *Gúnyolódik rajta magában, közben biceg az úton, ha hallja, hogy hangos trappolás közelít, már jó előre félreáll, nehogy ne legyen elég ideje és valamelyik eszeveszett huligán elsodorja vagy felfuvalkodott nemes a hintójával.*
-Akkor a piactérnél megtalállak. Csak azon az ösvényen előre és a főtérre lyukadsz ki, el se tévesztheted. *Vált témát, hiszen még nem egyeztek meg abban, hogy hol találkoznak majd. Az itteni járást meg jobban ismeri, mint a szántóföldi átvágót, így biztos, ami biztos, még útba is igazítja a hóbortos elfet.*
-Még rémlik a sikátor. Mindig ott tanyázol? *Azért nem árt megkérdezni, hátha van kevésbé forgalmasabb helyütt is tanyája az elfnek, ahol találkozhatnak. Amint pedig az elágazáshoz érnek, csak egy pillanatra torpan meg, hiszen eddig se hajtotta túl magát, néha pihenni is kell.*
-Akkor jó vacsorát, aztán nehogy megölesd addig magad! *Közben fenyegetően rázza a mutató ujját a másik felé. Ha pedig letudták az udvariasságot és a helyszínt is megkapja, akkor gőzerővel a megfelelő irányba kormányozza a sérül bárkát, talán délutánra hazaér, ha ebben a tempóban biceg továbbra is és nem sokszor kell megállnia pihenni.*
//Elágazáshoz érve//
*Nagyon merészen indul neki, de aztán néhány lefelé hajtó lépés után belenyilal a fájdalom, de rendesen, hogy ismét megmutassa ki is diktál most itt. Talán még a harapásnál is felszakad egy kicsit a megalvadt vér páncélja, hogy nyomatékosítsa a dolgokat. Az arcán szerencsére csak egy pillanatig látszik a fájdalmas torzó, aztán kifújja a levegőt és újra, immár óvatosabban és puhábban, kicsit bicegve folytatja az utat.*
-Aztán hogy aludtál? A dinnye ép és sértetlen? *Gúnyolódik rajta magában, közben biceg az úton, ha hallja, hogy hangos trappolás közelít, már jó előre félreáll, nehogy ne legyen elég ideje és valamelyik eszeveszett huligán elsodorja vagy felfuvalkodott nemes a hintójával.*
-Akkor a piactérnél megtalállak. Csak azon az ösvényen előre és a főtérre lyukadsz ki, el se tévesztheted. *Vált témát, hiszen még nem egyeztek meg abban, hogy hol találkoznak majd. Az itteni járást meg jobban ismeri, mint a szántóföldi átvágót, így biztos, ami biztos, még útba is igazítja a hóbortos elfet.*
-Még rémlik a sikátor. Mindig ott tanyázol? *Azért nem árt megkérdezni, hátha van kevésbé forgalmasabb helyütt is tanyája az elfnek, ahol találkozhatnak. Amint pedig az elágazáshoz érnek, csak egy pillanatra torpan meg, hiszen eddig se hajtotta túl magát, néha pihenni is kell.*
-Akkor jó vacsorát, aztán nehogy megölesd addig magad! *Közben fenyegetően rázza a mutató ujját a másik felé. Ha pedig letudták az udvariasságot és a helyszínt is megkapja, akkor gőzerővel a megfelelő irányba kormányozza a sérül bárkát, talán délutánra hazaér, ha ebben a tempóban biceg továbbra is és nem sokszor kell megállnia pihenni.*
5538. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-28 14:47:28
Üzenet elküldve: 2019-11-28 14:47:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Kerti parti //
//Nimeril, YIlanda//
*A lányka elmondja, hogy az anyájára hasonlít, aki ígyen nem lehet más mint emberfaj.*
- Meg fog a tanálni tíged is ne aggódgyá!
*A szerelem szeszélyes fajta, amit az öreg tündér jól tud. Megismeri, hogy a Nimeril gyógyítónak tanul éppenséggel.*
- Ez nagyszerű jányom. Gyógyítókra mindig szüksíg van míg háború meg járvány lesz e világba.
*Szép szakma, igazán szép, ezt meg kell hagynia a vén tündérnek. Az óriásgyíkoknál összerezzen a farpofája.*
- Jáj, a hideg is kirázott. Óriáskígyót kívánník a legkevísbí látni. Még jó, hogy nem járok arrafelí.
*Ezek után nem is fog. A nyavalyának hiányzik egy óriáskígyó harapás. A korát emlegetve bólogat. Bizony szép kor ám, sok gyötrelemmel teli.*
- Úha jányom ezt ín nehezen követem de úgy láto vót esemínyben ríszed elígsígesen bűvön.
- Osztán azzal a doktorral nem lehet kibékülni he? Van ám úgy, hogy összecirókázunk valakivel osztán kibékülünk, csak hát ugye tudni köll bocsánatot kírni.
*A keszekusza történetfonalat nehezen vagy sehogy nem veszi fel de az kisejlik, hogy van történés a lányka körül. Eközben a YIlanda utolsó nyársal kínálja.*
- Köszönöm jányom, drága lélek vagy de ín mán ettem, hála ennek a veress hajú, szíp jánykának. Egyítek csak, tán te magad is ha míg nem ettíl.
*Nem veszi el az utolsó nyársat mer már így is szétdurran.*
// Kerti parti //
//Nimeril, YIlanda//
*A lányka elmondja, hogy az anyájára hasonlít, aki ígyen nem lehet más mint emberfaj.*
- Meg fog a tanálni tíged is ne aggódgyá!
*A szerelem szeszélyes fajta, amit az öreg tündér jól tud. Megismeri, hogy a Nimeril gyógyítónak tanul éppenséggel.*
- Ez nagyszerű jányom. Gyógyítókra mindig szüksíg van míg háború meg járvány lesz e világba.
*Szép szakma, igazán szép, ezt meg kell hagynia a vén tündérnek. Az óriásgyíkoknál összerezzen a farpofája.*
- Jáj, a hideg is kirázott. Óriáskígyót kívánník a legkevísbí látni. Még jó, hogy nem járok arrafelí.
*Ezek után nem is fog. A nyavalyának hiányzik egy óriáskígyó harapás. A korát emlegetve bólogat. Bizony szép kor ám, sok gyötrelemmel teli.*
- Úha jányom ezt ín nehezen követem de úgy láto vót esemínyben ríszed elígsígesen bűvön.
- Osztán azzal a doktorral nem lehet kibékülni he? Van ám úgy, hogy összecirókázunk valakivel osztán kibékülünk, csak hát ugye tudni köll bocsánatot kírni.
*A keszekusza történetfonalat nehezen vagy sehogy nem veszi fel de az kisejlik, hogy van történés a lányka körül. Eközben a YIlanda utolsó nyársal kínálja.*
- Köszönöm jányom, drága lélek vagy de ín mán ettem, hála ennek a veress hajú, szíp jánykának. Egyítek csak, tán te magad is ha míg nem ettíl.
*Nem veszi el az utolsó nyársat mer már így is szétdurran.*
5537. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-27 22:01:31
Üzenet elküldve: 2019-11-27 22:01:31
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Luni, YIla//
//Említve Lau, Nivesha//
*Egyelőre nincs miért aggódni. Hamar visszanyeri vidámságát, főleg Luninari miatt. Itt vannak együtt rengetegen, de a lány most csak neki szenteli nyugtató szavait. Nincs az az ember, aki akarattal vagy akaratlanul elvehetné tőle ezt a kiváltságos élményt.*
- Igazad van, élvezzük az estét. És azt hiszem, nincs még egy olyan nagy rejtély, mint anyád. Jó értelemben. *Fordul újra Luni felé mosolyogva. YIlanda elégedett, Luninari pedig szinte Thim gondolatait hangosítja ki, mikor ismét felajánlja segítségüket.*
- Igazán örömünkre szolgál. *Teszi hozzá. Látja, hogy a Mil'Ochassi kislány is ügyeskedik. Elf legyen a talpán, aki majd elbír a zsírfoltokkal, de jelenleg Lauren az a bátor harcos, aki szárnyai alá vette. Mindenképpen szeretne majd beszélgetni vele is, ha lesz rá alkalmuk az este folyamán. Mialatt az összes résztvevő sütéshez készülődik, ők még kiválasztják a virágkoszorúkat. Thim őszintén kíváncsi Luni keze munkájára. Szebbnél szebb virágkölteményekkel találja szembe magát, mikor a lány megkéri, hogy ő válasszon. Belenéz a szép szemeibe és reméli, hogy nem mond csődöt a művészi érzéke.*
- Lássuk csak! Legyen ez, első körben, ha megengeded. *Szól, mikor kiválaszt egy kék-lila virágokból álló koszorút, melyet néhány fehér virág is díszít. A fehér virágok kisebbek a két alapszínt adó virágoknál. Ha Luni nem ellenkezik, megkoronázza vele.*
- Remélem tetszik. *Bátran de finoman megfogja a lány kezét.* - Mit szeretnél most jobban? Sörözzünk most, vagy menjünk és süssünk a többiekkel?
//Kerti parti//
//Luni, YIla//
//Említve Lau, Nivesha//
*Egyelőre nincs miért aggódni. Hamar visszanyeri vidámságát, főleg Luninari miatt. Itt vannak együtt rengetegen, de a lány most csak neki szenteli nyugtató szavait. Nincs az az ember, aki akarattal vagy akaratlanul elvehetné tőle ezt a kiváltságos élményt.*
- Igazad van, élvezzük az estét. És azt hiszem, nincs még egy olyan nagy rejtély, mint anyád. Jó értelemben. *Fordul újra Luni felé mosolyogva. YIlanda elégedett, Luninari pedig szinte Thim gondolatait hangosítja ki, mikor ismét felajánlja segítségüket.*
- Igazán örömünkre szolgál. *Teszi hozzá. Látja, hogy a Mil'Ochassi kislány is ügyeskedik. Elf legyen a talpán, aki majd elbír a zsírfoltokkal, de jelenleg Lauren az a bátor harcos, aki szárnyai alá vette. Mindenképpen szeretne majd beszélgetni vele is, ha lesz rá alkalmuk az este folyamán. Mialatt az összes résztvevő sütéshez készülődik, ők még kiválasztják a virágkoszorúkat. Thim őszintén kíváncsi Luni keze munkájára. Szebbnél szebb virágkölteményekkel találja szembe magát, mikor a lány megkéri, hogy ő válasszon. Belenéz a szép szemeibe és reméli, hogy nem mond csődöt a művészi érzéke.*
- Lássuk csak! Legyen ez, első körben, ha megengeded. *Szól, mikor kiválaszt egy kék-lila virágokból álló koszorút, melyet néhány fehér virág is díszít. A fehér virágok kisebbek a két alapszínt adó virágoknál. Ha Luni nem ellenkezik, megkoronázza vele.*
- Remélem tetszik. *Bátran de finoman megfogja a lány kezét.* - Mit szeretnél most jobban? Sörözzünk most, vagy menjünk és süssünk a többiekkel?
5536. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-27 20:25:43
Üzenet elküldve: 2019-11-27 20:25:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Senki és mindenki//
//A folyónál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Fräd úgy döntött, elvonul duzzogni. Szégyent hozott Lauékra, beégette a klánt egy diplomáciailag fontos partner előtt, valamint azért, mert gödénytorkát nem tudta tartóztatni, kiszökött belőle a belső véleménye az elfekről. Laurent másnak látta valamiért a piacon, nem annak a beképzelt, arrogáns és lekezelő fajtának, amit tapasztal, mint azzal az egy családdal Wegtorenben is volt. A tudós nem csupán a saját családján belül haragos a kardforgatókra: egyszer nyilvánosan megalázta egy igen ritkának mondható, wegtoreni nemeself sarj. Eredetileg az Őrzőkről szóló tanulmányait is azért készítette el, hátha fel tudja kutatni, miért ilyen elcseszettek. De akkor a Szarvasliget háziasszonya miért olyan más? Mikor a majorságba indultak, már akkor megpillantott valamicske szikrát benne, egy olyan sejtelmes és tiszta, mégis ritka kincsnek mondható ragyogást, amit csak kevés nő tudhat magáénak. ~ Én most komolyan kezdek beleszeretni Lauba? Ne, ez nem helyes! Neki ott van Ale, én meg kevés vagyok hozzá. Jobbat érdemel egy egyszerű embernél... ~ Itt megakad a gondolata. Egyszerű ember? Ő? Mintha minden ember annyira átlagos lenne, semmiben sem különleges. ~ Ilyet legutoljára annál a szaros kisgrófocskánál, vagy minél éreztem. Megint nekem van ennek a borzalmas faj... nem, nem az elfeket utálom. Az elfeknek két "alfaja" van: a városi és az erdei, de mindkettőből van köcsög. Na megtaláltam a harmadik fajtát is! ~ El is kezd kuncogni magában. Sok minden kavarog már megint benne. Kit is hibáztat ezekért? Magát? Pyctáékat? A wegtoreni emlékeket? Talán maga sem tudja. Amikor pedig tanácstalan, Frädri zenél. Előveszi a furulyáját és szomorkás, lassú dallamra kezd, a folyó fodrozódó habjainak ritmusához hangolódva. Emiatt talán kissé fel is vidul, de egy jó darabig nem fogja abbahagyni, ha csak valaki nem keresi fel, elvégre ez a hangszeres muzsika, főként a hosszúéletűek számára, igen jól hallható, tisztes távolságból is. Ki tudja, meddig akar még duzzogni!*
A hozzászólás írója (Frädricus Saelevester) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.27 20:41:46
//Kerti parti//
//Senki és mindenki//
//A folyónál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Fräd úgy döntött, elvonul duzzogni. Szégyent hozott Lauékra, beégette a klánt egy diplomáciailag fontos partner előtt, valamint azért, mert gödénytorkát nem tudta tartóztatni, kiszökött belőle a belső véleménye az elfekről. Laurent másnak látta valamiért a piacon, nem annak a beképzelt, arrogáns és lekezelő fajtának, amit tapasztal, mint azzal az egy családdal Wegtorenben is volt. A tudós nem csupán a saját családján belül haragos a kardforgatókra: egyszer nyilvánosan megalázta egy igen ritkának mondható, wegtoreni nemeself sarj. Eredetileg az Őrzőkről szóló tanulmányait is azért készítette el, hátha fel tudja kutatni, miért ilyen elcseszettek. De akkor a Szarvasliget háziasszonya miért olyan más? Mikor a majorságba indultak, már akkor megpillantott valamicske szikrát benne, egy olyan sejtelmes és tiszta, mégis ritka kincsnek mondható ragyogást, amit csak kevés nő tudhat magáénak. ~ Én most komolyan kezdek beleszeretni Lauba? Ne, ez nem helyes! Neki ott van Ale, én meg kevés vagyok hozzá. Jobbat érdemel egy egyszerű embernél... ~ Itt megakad a gondolata. Egyszerű ember? Ő? Mintha minden ember annyira átlagos lenne, semmiben sem különleges. ~ Ilyet legutoljára annál a szaros kisgrófocskánál, vagy minél éreztem. Megint nekem van ennek a borzalmas faj... nem, nem az elfeket utálom. Az elfeknek két "alfaja" van: a városi és az erdei, de mindkettőből van köcsög. Na megtaláltam a harmadik fajtát is! ~ El is kezd kuncogni magában. Sok minden kavarog már megint benne. Kit is hibáztat ezekért? Magát? Pyctáékat? A wegtoreni emlékeket? Talán maga sem tudja. Amikor pedig tanácstalan, Frädri zenél. Előveszi a furulyáját és szomorkás, lassú dallamra kezd, a folyó fodrozódó habjainak ritmusához hangolódva. Emiatt talán kissé fel is vidul, de egy jó darabig nem fogja abbahagyni, ha csak valaki nem keresi fel, elvégre ez a hangszeres muzsika, főként a hosszúéletűek számára, igen jól hallható, tisztes távolságból is. Ki tudja, meddig akar még duzzogni!*
A hozzászólás írója (Frädricus Saelevester) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.27 20:41:46
5535. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-25 15:25:15
Üzenet elküldve: 2019-11-25 15:25:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerti parti//
//Érintőlegesen Laurenék, majd YIl//
*Önkéntelenül is meghallja a tűzmágus szót, és Lauren, meg a társasága felé pillant. Egy pillanatra összeakasztja a tekintetét Lauerennel, az ajkaira pedig mosoly költözik. Aki jobban ért a lélekhez, könnyen észreveheti, hogy ez nem más, mint egy hősszerelmes férfi legszebb és legtisztább pillantása, ezt nem nehéz leolvasni róla. Azonban most nem akar Lauren nyakán lógni, és ezzel kellemetlenné válni, így úgy dönt, az őt olyannyira gyűlölő YIl felé lép.*
- Én is kaphatok egyet? *mutat a nyársra.* Nem vagyok éhes, de szívesen sütök valakinek, aki kér.
*Szereti nézni a tűz lobogását - mily' meglepő! -, a benne sülő ételt, ez lekötné, és még valaki jól is lakhatna - legalábbis közelebb kerülne hozzá. Miért lenne hát ez rossz?*
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.25 15:26:22
//Kerti parti//
//Érintőlegesen Laurenék, majd YIl//
*Önkéntelenül is meghallja a tűzmágus szót, és Lauren, meg a társasága felé pillant. Egy pillanatra összeakasztja a tekintetét Lauerennel, az ajkaira pedig mosoly költözik. Aki jobban ért a lélekhez, könnyen észreveheti, hogy ez nem más, mint egy hősszerelmes férfi legszebb és legtisztább pillantása, ezt nem nehéz leolvasni róla. Azonban most nem akar Lauren nyakán lógni, és ezzel kellemetlenné válni, így úgy dönt, az őt olyannyira gyűlölő YIl felé lép.*
- Én is kaphatok egyet? *mutat a nyársra.* Nem vagyok éhes, de szívesen sütök valakinek, aki kér.
*Szereti nézni a tűz lobogását - mily' meglepő! -, a benne sülő ételt, ez lekötné, és még valaki jól is lakhatna - legalábbis közelebb kerülne hozzá. Miért lenne hát ez rossz?*
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.25 15:26:22
5534. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-25 14:06:28
Üzenet elküldve: 2019-11-25 14:06:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Nyársosztás, mindenki figyelmébe//
*Hallja, hogy az orvosról is esik néhány szó, majd terelődik át arra a személyre, akinek mindig lesz hely szíve egyik legsötétebb zugában. A szőke nemes jelenléte is elég, hogy felálljon a hátán a szőr. ~Tűzmágus mi? Szórakozzon itt a jó édes anyukájával! ~ Már áll is fel, valamiért nagyon a szívére vette azt a múltkori ökölgyújtogatásos mutatványt és azóta is, mikor eszébe jut, mindig felmegy benne az ideg.*
-Már hozom is. *Nem is kell neki több, felpattan és indul befelé. Az előző nap már kifaragták a nyársakat, inkább az volt nehéz, hogy megfelelő fát találjanak az alkalomra. Végül a bükk mellett döntöttek. Többet is készítettek, mint amennyire szükség lenne, csak a biztonság kedvéért, egyben felnyalábolja őket és visszaindul. Út közben pillantása a virágkoszorúkat nézegető párosra ugrik, úgy tűnik neki, egészen jól elvannak maguk, így egyelőre nem zavarná meg a dolgot. Amint az asztal mellé ér, letámasztja őket, a végében, hogy a hegyezett fele mutasson az ég felé. Elvesz négyet, hogy saját maga indítsa be a folyamatot, a végén még senki nem mer elsőnek nyúlni hozzá, csupán udvariasságból. Ezt itt akármelyik jobban öltözöttből kinézné, ő viszont már éhes.*
-Lassan jó lesz a tűz is. *Jegyzi meg Laurentitia mellett elhaladva, majd Lyz tányérján akad meg a szeme. Az első botot oda is támasztja mellé.*
-A szalonna biztos finomabb, már készíthetitek is a nyársakat. *Ereszt meg egy jóindulatú mosolyt, mert azt hiszi az elf is csupán éhes, ennyi a nyitja a telepakolt, majd lassacskán visszaürített tányérnak. ~Ezek az elfek annyira… hogy is mondják ezt, szerények? Szégyenlősök? ~ Aztán Frädricus mellett is megáll.*
-Egy nyársat? *Ha elveszi, odaadja, ha nem kéri, akkor is mellé támasztja.*
-Teli gyomorral mindig boldogabb vagyok.*Veti még oda, azért kicsit mogorván, nem hiszi, hogy ennyitől egy férfi megsértődne, majd tovább megy. Milyen dolog lenne, ha pont a tűznél ücsörgőket hagyná ki? Odasétál és megáll Umon mellett.*
-Ne piszkáld, mert még megharagszik. *Veti oda, a maga módján aztán nyújtja a nyársat.*
-Szerintem lassan kezdhetjük a sütést, az előre elkészített dolgok az asztalon várnak. *A mellette ülő szőke elfre csak rápillant, minthogy ez rá is ugyan úgy áll, majd megy tovább. Az utolsó nyársat magának akarta megtartani, de meglátja a külön beszélgető öreget, meg a vörös fél-elfet és végül feléjük veszi az irányt.*
-Nem vagytok még éhesek? A vendégé az első… *Nyújtja a nyársat a tündér felé, arról már nem is beszélve, hogy ő az öregebb is.*
//Kerti parti//
//Nyársosztás, mindenki figyelmébe//
*Hallja, hogy az orvosról is esik néhány szó, majd terelődik át arra a személyre, akinek mindig lesz hely szíve egyik legsötétebb zugában. A szőke nemes jelenléte is elég, hogy felálljon a hátán a szőr. ~Tűzmágus mi? Szórakozzon itt a jó édes anyukájával! ~ Már áll is fel, valamiért nagyon a szívére vette azt a múltkori ökölgyújtogatásos mutatványt és azóta is, mikor eszébe jut, mindig felmegy benne az ideg.*
-Már hozom is. *Nem is kell neki több, felpattan és indul befelé. Az előző nap már kifaragták a nyársakat, inkább az volt nehéz, hogy megfelelő fát találjanak az alkalomra. Végül a bükk mellett döntöttek. Többet is készítettek, mint amennyire szükség lenne, csak a biztonság kedvéért, egyben felnyalábolja őket és visszaindul. Út közben pillantása a virágkoszorúkat nézegető párosra ugrik, úgy tűnik neki, egészen jól elvannak maguk, így egyelőre nem zavarná meg a dolgot. Amint az asztal mellé ér, letámasztja őket, a végében, hogy a hegyezett fele mutasson az ég felé. Elvesz négyet, hogy saját maga indítsa be a folyamatot, a végén még senki nem mer elsőnek nyúlni hozzá, csupán udvariasságból. Ezt itt akármelyik jobban öltözöttből kinézné, ő viszont már éhes.*
-Lassan jó lesz a tűz is. *Jegyzi meg Laurentitia mellett elhaladva, majd Lyz tányérján akad meg a szeme. Az első botot oda is támasztja mellé.*
-A szalonna biztos finomabb, már készíthetitek is a nyársakat. *Ereszt meg egy jóindulatú mosolyt, mert azt hiszi az elf is csupán éhes, ennyi a nyitja a telepakolt, majd lassacskán visszaürített tányérnak. ~Ezek az elfek annyira… hogy is mondják ezt, szerények? Szégyenlősök? ~ Aztán Frädricus mellett is megáll.*
-Egy nyársat? *Ha elveszi, odaadja, ha nem kéri, akkor is mellé támasztja.*
-Teli gyomorral mindig boldogabb vagyok.*Veti még oda, azért kicsit mogorván, nem hiszi, hogy ennyitől egy férfi megsértődne, majd tovább megy. Milyen dolog lenne, ha pont a tűznél ücsörgőket hagyná ki? Odasétál és megáll Umon mellett.*
-Ne piszkáld, mert még megharagszik. *Veti oda, a maga módján aztán nyújtja a nyársat.*
-Szerintem lassan kezdhetjük a sütést, az előre elkészített dolgok az asztalon várnak. *A mellette ülő szőke elfre csak rápillant, minthogy ez rá is ugyan úgy áll, majd megy tovább. Az utolsó nyársat magának akarta megtartani, de meglátja a külön beszélgető öreget, meg a vörös fél-elfet és végül feléjük veszi az irányt.*
-Nem vagytok még éhesek? A vendégé az első… *Nyújtja a nyársat a tündér felé, arról már nem is beszélve, hogy ő az öregebb is.*
5533. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-25 09:55:49
Üzenet elküldve: 2019-11-25 09:55:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerti parti//
//Mindenki, aki a közelben van//
- Jóóóóva!!!
*Válaszolja topázsárga szemeit forgatva, mikor Pycta arra kéri, hogy legyen jó kislány. Mintha tudna másmilyen lenni! Pedig hát mindenki tudja, hogy igen cserfes és legtöbbször zabolátlan, most is toporog-zizeg, nehezen marad meg egy helyben. Lau kezét azért megfogja, a szörpre pedig mohón veti rá magát, olyan hangosan kortyol, hogy egy a vályúnál ivó komplett marhacsorda elkérné a receptet. A sütit is úgy majszolja, mintha nem lenne holnap, egyáltalán hogy merülhet fel Lauban az, hogy nem kóstolná meg? Sütit mindig szívesen kóstol, gyomorrontásig fogja zabálni magát, ha nem állítják le időben.*
- De mondhato valami?
*Kérdezi, mikor bólogat a tennivalókra Ha nekikezdenek és Lau rakja a tányérokat, akkor ő meg a szalonnát és a kenyeret. És kóstolni is fog. Úgyhogy lesznek páran, akiknek a szalonnáján vagy a kenyerén ott lesz a kislány fogának a nyoma. A kérdésre meg amúgy nem vár választ, mert szinte levegővétel nélkül folytatja a csacsogást, ráadásul csacsogni attól függetlenül is tud, hogy segít-e éppen a házigazdának, vagy sem.*
- Fíííínóóóóm!
*Ezt a megkóstolt sütire mondja.*
- Az én apuká a legerősebb! Meg az én apukám a legbátrabb! Lyz meg a legszebb anyukám! Ugyeeeee? És nem szeretem a cipőt! És nézd, itt bibis a térdem! Elestem. Meg itt a kezem is!
*Természetesen szalonnás kézzel mutogatja a sérüléseit, a szalonnazsír nyilván a ruhájára kenődik, ahogy felhúzza azt, hogy felfedjen egy-egy plezúrt. A felnőttek társasága és társalgása cseppet sem köti le, Lau a kiszemeltje, úgyhogy neki csacsog.*
//Kerti parti//
//Mindenki, aki a közelben van//
- Jóóóóva!!!
*Válaszolja topázsárga szemeit forgatva, mikor Pycta arra kéri, hogy legyen jó kislány. Mintha tudna másmilyen lenni! Pedig hát mindenki tudja, hogy igen cserfes és legtöbbször zabolátlan, most is toporog-zizeg, nehezen marad meg egy helyben. Lau kezét azért megfogja, a szörpre pedig mohón veti rá magát, olyan hangosan kortyol, hogy egy a vályúnál ivó komplett marhacsorda elkérné a receptet. A sütit is úgy majszolja, mintha nem lenne holnap, egyáltalán hogy merülhet fel Lauban az, hogy nem kóstolná meg? Sütit mindig szívesen kóstol, gyomorrontásig fogja zabálni magát, ha nem állítják le időben.*
- De mondhato valami?
*Kérdezi, mikor bólogat a tennivalókra Ha nekikezdenek és Lau rakja a tányérokat, akkor ő meg a szalonnát és a kenyeret. És kóstolni is fog. Úgyhogy lesznek páran, akiknek a szalonnáján vagy a kenyerén ott lesz a kislány fogának a nyoma. A kérdésre meg amúgy nem vár választ, mert szinte levegővétel nélkül folytatja a csacsogást, ráadásul csacsogni attól függetlenül is tud, hogy segít-e éppen a házigazdának, vagy sem.*
- Fíííínóóóóm!
*Ezt a megkóstolt sütire mondja.*
- Az én apuká a legerősebb! Meg az én apukám a legbátrabb! Lyz meg a legszebb anyukám! Ugyeeeee? És nem szeretem a cipőt! És nézd, itt bibis a térdem! Elestem. Meg itt a kezem is!
*Természetesen szalonnás kézzel mutogatja a sérüléseit, a szalonnazsír nyilván a ruhájára kenődik, ahogy felhúzza azt, hogy felfedjen egy-egy plezúrt. A felnőttek társasága és társalgása cseppet sem köti le, Lau a kiszemeltje, úgyhogy neki csacsog.*
5532. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-24 22:21:19
Üzenet elküldve: 2019-11-24 22:21:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Kerti parti//
//Mindenki, aki a közelben van//
//Főleg Lyz, Nievesha, YIla, illetve válasz Umonnak//
- Ezt örömmel hallom. *biccent elégedetten, ahogy Lyz Mil'Ochass szépüléséről kezd mesélni* Azt rögtön gondoltam. *neveti azonban el magát kissé a lány kocsmát illető megjegyzését hallva, ugyanis azt látatlanban is le merte volna fogadni, nem valami rossz hírű lebuj épült Mil'Ochass mellett, hisz azt valószínű sem Pycta, sem Lyz nem hagyta volna* De mindenképp nagyszerű helynek hangzik. Köszönjük, talán akkor egyszer elmennénk személyesen is a kocsmába, megbeszélni a részleteket... esetleg egy baráti látogatással összekötve? *hálálkodik Umonnak az ajánlatért, az utolsó szavaknál azonban kérdőn újra a lányra tekint, vajon Lyznek lenne-e kifogása, ha egyszer viszonoznák az itteni találkozót, és ők is megtekintenék Mil'Ochasst, egy olyan időpontban, ami az ott lakóknak is megfelel. Persze nem kellene ilyen nagy készülődést csapni miattuk, csak egy kis beszélgetésre ugranának át. ~Kíváncsi vagyok, mi lehet a falak mögött... ~ mereng magában, hiszen legutóbb csak ennyit sikerült megpillantania a folyóparti településből. A kellemes csevej azonban egy pillanatra hirtelen igencsak kellemetlenbe fordul, ám szerencsére úgy tűnik, sikerül rendezni a dolgot, mielőtt bármi komoly nézeteltérés lehetne belőle, így nem is akar több figyelmet szentelni neki, inkább igyekszik úgy tenni, mintha mi se történt volna. Ebben szerencséjére nagy segítségére van Nievesha és a szörpkészítés, bár kicsit feszélyezve érzi magát az aggódó szülők vigyázó pillantásától, nehogy valami olyasmit tegyen, vagy mondjon, ami túl sok lenne. ~Nehéz dolog a gyereknevelés!~ sóhajt fel magában, megkönnyebbülve kissé, mikor Lyz vele tart*
- Bizony, és ez csak egy része a csapatnak. Még vannak páran, akik nem tudtak eljönni. *jegyzi meg, magában számba véve, ki is hiányzik épp*
- Ugyan, vegyél csak nyugodtan! Van még bőven a konyhában! *mosolyodik el a szerény gesztuson, mielőtt még felelhetne a kérdésre, ahogy a lány elkezdené visszapakolni a süteményeket*
- Az orvos, hát... ő sajnos most nincs itt. *biggyeszti le azonban kissé ajkait, ahogy Intath kerül szóba* Tudod, megesik, hogy nem tölti a házban az éjszakát. Azt hiszem, kissé untatja az itteni élet. *vallja be Lyznek, hiszen bár a férfi ezt sosem tette szóvá neki, mégis az az érzése, egy, a nyüzsgő városi léthez szokott, életerős és tettre kész férfinak túlzottan is csendes lehet egy ilyen vidéki menedék*
- A tűzmágusunk azonban itt van, ott ül. *ereszt meg egy célzatos pillantást Aleimord felé, hiszen társaságban nem akar mutogatni, de reméli, ha Lyz követi a tekintetét, meglátja, kiről is beszél* Kissé magának való alak. Azt hiszem, kicsit több idő kell neki, hogy feloldódjon. *pillant azért ő maga is Aleimord felé. Bár tagadhatatlan, hogy Pycta se mondható épp közvetlennek, Aleimord még rajta is túltesz a távolságtartásban a mai este. Biztos azonban benne, ha a férfi szeretne bekapcsolódni a társalgásba, akkor meg is teszi majd, így egyelőre csak egy halvány mosolyt ereszt meg felé, míg Nievesha szörpjének elkészítésén ügyködik. Meglepődve látja azonban, hogy Lyz megelőzi ebben, így inkább át is adja neki a lehetőséget, és megtartja magának a szörpöt, amit csinált, miközben boldog mosollyal nézi a kis családot*
- És te hogy vagy? Úgy látom, sok minden történt, mióta nem találkoztunk... *pillant sokatmondóan a lányra, természetesen Pyctára célozva, akivel szorosabbnak tűnik a kapcsolatuk, mint mikor utoljára látta őket, Nievesha előtt azonban nem mer ennél lényegre törőbben fogalmazni, hisz fogalma sincs, a kislány mennyit tud, vagy hogy Lyzék pontosan mit is mondanak neki*
- Á, igen, az remek lenne, köszönöm szépen! *kapja fel azonban a fejét YIla kérdését hallva, és bár kicsit tart tőle, nehogy a kislány esetleg megszúrja majd magát velük, azért úgy véli, Lyz segítségével talán a nyársra tűzést is meg fogják tudni oldani majd anélkül, hogy sírás legyen a vége.*
//Kerti parti//
//Mindenki, aki a közelben van//
//Főleg Lyz, Nievesha, YIla, illetve válasz Umonnak//
- Ezt örömmel hallom. *biccent elégedetten, ahogy Lyz Mil'Ochass szépüléséről kezd mesélni* Azt rögtön gondoltam. *neveti azonban el magát kissé a lány kocsmát illető megjegyzését hallva, ugyanis azt látatlanban is le merte volna fogadni, nem valami rossz hírű lebuj épült Mil'Ochass mellett, hisz azt valószínű sem Pycta, sem Lyz nem hagyta volna* De mindenképp nagyszerű helynek hangzik. Köszönjük, talán akkor egyszer elmennénk személyesen is a kocsmába, megbeszélni a részleteket... esetleg egy baráti látogatással összekötve? *hálálkodik Umonnak az ajánlatért, az utolsó szavaknál azonban kérdőn újra a lányra tekint, vajon Lyznek lenne-e kifogása, ha egyszer viszonoznák az itteni találkozót, és ők is megtekintenék Mil'Ochasst, egy olyan időpontban, ami az ott lakóknak is megfelel. Persze nem kellene ilyen nagy készülődést csapni miattuk, csak egy kis beszélgetésre ugranának át. ~Kíváncsi vagyok, mi lehet a falak mögött... ~ mereng magában, hiszen legutóbb csak ennyit sikerült megpillantania a folyóparti településből. A kellemes csevej azonban egy pillanatra hirtelen igencsak kellemetlenbe fordul, ám szerencsére úgy tűnik, sikerül rendezni a dolgot, mielőtt bármi komoly nézeteltérés lehetne belőle, így nem is akar több figyelmet szentelni neki, inkább igyekszik úgy tenni, mintha mi se történt volna. Ebben szerencséjére nagy segítségére van Nievesha és a szörpkészítés, bár kicsit feszélyezve érzi magát az aggódó szülők vigyázó pillantásától, nehogy valami olyasmit tegyen, vagy mondjon, ami túl sok lenne. ~Nehéz dolog a gyereknevelés!~ sóhajt fel magában, megkönnyebbülve kissé, mikor Lyz vele tart*
- Bizony, és ez csak egy része a csapatnak. Még vannak páran, akik nem tudtak eljönni. *jegyzi meg, magában számba véve, ki is hiányzik épp*
- Ugyan, vegyél csak nyugodtan! Van még bőven a konyhában! *mosolyodik el a szerény gesztuson, mielőtt még felelhetne a kérdésre, ahogy a lány elkezdené visszapakolni a süteményeket*
- Az orvos, hát... ő sajnos most nincs itt. *biggyeszti le azonban kissé ajkait, ahogy Intath kerül szóba* Tudod, megesik, hogy nem tölti a házban az éjszakát. Azt hiszem, kissé untatja az itteni élet. *vallja be Lyznek, hiszen bár a férfi ezt sosem tette szóvá neki, mégis az az érzése, egy, a nyüzsgő városi léthez szokott, életerős és tettre kész férfinak túlzottan is csendes lehet egy ilyen vidéki menedék*
- A tűzmágusunk azonban itt van, ott ül. *ereszt meg egy célzatos pillantást Aleimord felé, hiszen társaságban nem akar mutogatni, de reméli, ha Lyz követi a tekintetét, meglátja, kiről is beszél* Kissé magának való alak. Azt hiszem, kicsit több idő kell neki, hogy feloldódjon. *pillant azért ő maga is Aleimord felé. Bár tagadhatatlan, hogy Pycta se mondható épp közvetlennek, Aleimord még rajta is túltesz a távolságtartásban a mai este. Biztos azonban benne, ha a férfi szeretne bekapcsolódni a társalgásba, akkor meg is teszi majd, így egyelőre csak egy halvány mosolyt ereszt meg felé, míg Nievesha szörpjének elkészítésén ügyködik. Meglepődve látja azonban, hogy Lyz megelőzi ebben, így inkább át is adja neki a lehetőséget, és megtartja magának a szörpöt, amit csinált, miközben boldog mosollyal nézi a kis családot*
- És te hogy vagy? Úgy látom, sok minden történt, mióta nem találkoztunk... *pillant sokatmondóan a lányra, természetesen Pyctára célozva, akivel szorosabbnak tűnik a kapcsolatuk, mint mikor utoljára látta őket, Nievesha előtt azonban nem mer ennél lényegre törőbben fogalmazni, hisz fogalma sincs, a kislány mennyit tud, vagy hogy Lyzék pontosan mit is mondanak neki*
- Á, igen, az remek lenne, köszönöm szépen! *kapja fel azonban a fejét YIla kérdését hallva, és bár kicsit tart tőle, nehogy a kislány esetleg megszúrja majd magát velük, azért úgy véli, Lyz segítségével talán a nyársra tűzést is meg fogják tudni oldani majd anélkül, hogy sírás legyen a vége.*
5531. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-23 14:49:06
Üzenet elküldve: 2019-11-23 14:49:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Kerti parti //
//Arraele//
* Nimeril meglepődik, hogy Arraele embernek nézte, de aztán leesik neki a dolog. Tényleg elég emberiek a vonásai. Még a füle se hegyes csak egy picikét.*
– Hát igen én anyámra hasonlítok leginkább. Ő ember volt. A szerelemben meg igaza lehet. Majd megtalál ha akar.* Mondja neki. Kap egy kérdést rá, hogy mivel tölti az idejét.*
– Most a gyógyítást mesterségét tanulom, de nagyon foglalkoztatnak a régi dolgok is. Most a Krenkataur nevű óriáskígyóról olvasok egy könyvet éppen.* Röviden össze is foglalta a dolgot. A gnómokra tett megjegyzésre csak bólogat, mert ő is azt hallotta, hogy igencsak okos népség az. Abban lehet amit az öreg mond az öregségről. Olyankor már csak az az egy jó dolog marad. Jókat enni, inni azt még idősen is lehet. Arra egy kicsit meglepődik, hogy Arra papa nem tudja pontosan hány éves is. De aztán rájön, hogy igaza van az öregnek ebben is, bár ő maga, azért szereti tudni még, hogy hány éves.*
– Hát az a százharminc az már nem semmi. Én azért szeretem tudni, hogy hány éves vagyok, de értem a lényegét a dolognak.* A tündér közli vele, hogy nincs terhére, aminek Nimeril örül. Most viszont őt kérdezik ki.*
– Lihanehből kellett eljönnöm ide. YIlandával találkoztam a Pegazusban és hozott el ide, mert tanárt kerestem magamnak, aki segítene befejezni a tanulmányaimat. Aztán elmentem Erdőmélyére Sárkányfogat gyűjteni egy tündérrel. Majdnem ott hagytam a fogam. Abban az erdőben különös erők munkálkodnak. De a legrosszabb az a tündér volt. Kilyukasztotta a bőrömet egy nyílpuskával. Éppen csak megúsztam valahogy azt az utazást. Sajnos a doktorral összekaptunk és most távoznom kell majd. Ha vége a rendezvénynek, akkor majd elmegyek. Nem egyszerű dolog ez, de valahogy majd megoldom ezt is.* Mondja a végére egy kicsit szomorúan.*
A hozzászólás írója (Nimeril Drimanow) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.23 14:54:00
// Kerti parti //
//Arraele//
* Nimeril meglepődik, hogy Arraele embernek nézte, de aztán leesik neki a dolog. Tényleg elég emberiek a vonásai. Még a füle se hegyes csak egy picikét.*
– Hát igen én anyámra hasonlítok leginkább. Ő ember volt. A szerelemben meg igaza lehet. Majd megtalál ha akar.* Mondja neki. Kap egy kérdést rá, hogy mivel tölti az idejét.*
– Most a gyógyítást mesterségét tanulom, de nagyon foglalkoztatnak a régi dolgok is. Most a Krenkataur nevű óriáskígyóról olvasok egy könyvet éppen.* Röviden össze is foglalta a dolgot. A gnómokra tett megjegyzésre csak bólogat, mert ő is azt hallotta, hogy igencsak okos népség az. Abban lehet amit az öreg mond az öregségről. Olyankor már csak az az egy jó dolog marad. Jókat enni, inni azt még idősen is lehet. Arra egy kicsit meglepődik, hogy Arra papa nem tudja pontosan hány éves is. De aztán rájön, hogy igaza van az öregnek ebben is, bár ő maga, azért szereti tudni még, hogy hány éves.*
– Hát az a százharminc az már nem semmi. Én azért szeretem tudni, hogy hány éves vagyok, de értem a lényegét a dolognak.* A tündér közli vele, hogy nincs terhére, aminek Nimeril örül. Most viszont őt kérdezik ki.*
– Lihanehből kellett eljönnöm ide. YIlandával találkoztam a Pegazusban és hozott el ide, mert tanárt kerestem magamnak, aki segítene befejezni a tanulmányaimat. Aztán elmentem Erdőmélyére Sárkányfogat gyűjteni egy tündérrel. Majdnem ott hagytam a fogam. Abban az erdőben különös erők munkálkodnak. De a legrosszabb az a tündér volt. Kilyukasztotta a bőrömet egy nyílpuskával. Éppen csak megúsztam valahogy azt az utazást. Sajnos a doktorral összekaptunk és most távoznom kell majd. Ha vége a rendezvénynek, akkor majd elmegyek. Nem egyszerű dolog ez, de valahogy majd megoldom ezt is.* Mondja a végére egy kicsit szomorúan.*
A hozzászólás írója (Nimeril Drimanow) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.23 14:54:00
5530. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-22 17:35:40
Üzenet elküldve: 2019-11-22 17:35:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Mindenki, aki a közelben van//
//Laurentitia//
*Ahogy csak ácsorog és figyel, szépen lassan elül az elfek körül csapott ramazúri, mindenki nagy szerencséjére. Ő itt a szőke elftömegben bizonyára nem fog egyik oldalra sem állni vagy kinyilvánítani, mennyire ellenszenvesek már alapból is számára. Nem hülye, ennyi piától pedig még nincsen magán kívül. Luninak csak fejet ráz és int, egyszer már elmondta, hogy nem szükséges miatta fáradnia és állja is a dolgot, nem papagáj, hogy folyton szabadkozzon és önmagát ismételje. Ha pedig már így invitálják, akkor, miután lefelügyelte a tűz körüli gyep felvizezését elhagyja a környéket, hadd szikkadjon némileg, a tűz még úgyis veszettül lobog.*
-Szép munka volt. *Legyint Estrothim felé, hogy érezze, elégedett a végzett munkájával, majd leül. Leszel a pitéből egy szeletet és magához veszi, csupán a kezében tartva, minden egyéb nélkül, elkezdi enni. Közben a szőke vakarcsot figyeli fél szemmel, meg Pyctát, aki éppen atyai kiváltságait gyakorolja, és szabadjára ereszti az akaratos kis teremtményt, hogy szabadon terrorizálhasson bárkit, akire csak kedve szottyan. Laurentitia kapja először a nemes feladatot, elő is áll egy nagyszerű ötlettel, amit ő is csak pártolni tud. Persze csak távolról.*
-Kihozzam a nyársakat, amiket tegnap faragtunk? Akár már tűzhetitek is rá, mert nemsokára a tűz is megfelelő lesz. *Kérdezi miután az utolsó morzsákat is letörölte a szája szegletéből. Látszik rajta is, hogy ez nem lenne fáradtság, inkább menne, mint itt ülne egy helybe, talán az egész pitét el is tüntetné, de nem akar jóllakni vele, hiszen szalonnát sütni jöttek, annak is kell a hely. Tekintete átsiklik Aleimordon is, mióta előadta neki azt a gyújtogatós mutatványt, valahogy jobban kerüli a nemest. Közben a beszélgetés is megüti a fülét, annyit ragad meg belőle, hogy valamiféle fogadóról lehet szó. Majd ismét, mintha a butykos gazdája az elfekkel kapcsolatos témát feszegetné, de jó gyerek módjára csak egy dolgot hajtogat magában, hogy nehogy meghallja, amit mondanak, a végén még felhúzza magát rajta. ~Blaa, bla, bla, blaaa. ~ Mantrázik és lassan veszi a levegőt. Látja, hogy a tűz nagy sikert arat, mire meg ő az asztalhoz telepszik már a társaság egy része elszivárgott a farakáshoz. ~Na jól van, én próbálkoztam. ~ *
//Kerti parti//
//Mindenki, aki a közelben van//
//Laurentitia//
*Ahogy csak ácsorog és figyel, szépen lassan elül az elfek körül csapott ramazúri, mindenki nagy szerencséjére. Ő itt a szőke elftömegben bizonyára nem fog egyik oldalra sem állni vagy kinyilvánítani, mennyire ellenszenvesek már alapból is számára. Nem hülye, ennyi piától pedig még nincsen magán kívül. Luninak csak fejet ráz és int, egyszer már elmondta, hogy nem szükséges miatta fáradnia és állja is a dolgot, nem papagáj, hogy folyton szabadkozzon és önmagát ismételje. Ha pedig már így invitálják, akkor, miután lefelügyelte a tűz körüli gyep felvizezését elhagyja a környéket, hadd szikkadjon némileg, a tűz még úgyis veszettül lobog.*
-Szép munka volt. *Legyint Estrothim felé, hogy érezze, elégedett a végzett munkájával, majd leül. Leszel a pitéből egy szeletet és magához veszi, csupán a kezében tartva, minden egyéb nélkül, elkezdi enni. Közben a szőke vakarcsot figyeli fél szemmel, meg Pyctát, aki éppen atyai kiváltságait gyakorolja, és szabadjára ereszti az akaratos kis teremtményt, hogy szabadon terrorizálhasson bárkit, akire csak kedve szottyan. Laurentitia kapja először a nemes feladatot, elő is áll egy nagyszerű ötlettel, amit ő is csak pártolni tud. Persze csak távolról.*
-Kihozzam a nyársakat, amiket tegnap faragtunk? Akár már tűzhetitek is rá, mert nemsokára a tűz is megfelelő lesz. *Kérdezi miután az utolsó morzsákat is letörölte a szája szegletéből. Látszik rajta is, hogy ez nem lenne fáradtság, inkább menne, mint itt ülne egy helybe, talán az egész pitét el is tüntetné, de nem akar jóllakni vele, hiszen szalonnát sütni jöttek, annak is kell a hely. Tekintete átsiklik Aleimordon is, mióta előadta neki azt a gyújtogatós mutatványt, valahogy jobban kerüli a nemest. Közben a beszélgetés is megüti a fülét, annyit ragad meg belőle, hogy valamiféle fogadóról lehet szó. Majd ismét, mintha a butykos gazdája az elfekkel kapcsolatos témát feszegetné, de jó gyerek módjára csak egy dolgot hajtogat magában, hogy nehogy meghallja, amit mondanak, a végén még felhúzza magát rajta. ~Blaa, bla, bla, blaaa. ~ Mantrázik és lassan veszi a levegőt. Látja, hogy a tűz nagy sikert arat, mire meg ő az asztalhoz telepszik már a társaság egy része elszivárgott a farakáshoz. ~Na jól van, én próbálkoztam. ~ *
5529. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-22 14:20:22
Üzenet elküldve: 2019-11-22 14:20:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerti parti//
//Mindenki, aki a közelben van//
*Az erdőmélyi elf pillantásában nincs semmi, sem harag, sem lenézés, sem semmi, amelyet negatív jelzővel lehetne illetni. Persze, minden csak nézőpont kérdése. Ha bárki bele szeretne látni valamit a lombzöld tekintetbe, az nyugodt szívvel megteheti. Ám ettől még a csuhátlan csuhás érzései nem tolódnak el semmilyen irányba.
Laurentitia, mint láthatóan a majorság vezetője, igyekszik menteni a helyzetet és az erdőmélyi elf kizárólag a rá való tekintettel nem kérdez rá, hogy mégis akkor a szakállas férfi hogy értette, amikor nem túl hízelgően minősítette a hosszúéletűek faját.
Nievesha Lauval tart szörp-körútra, így a csuhátlan csuhás figyelme is másfelé terelődik.
Az italra nem lehet fogni a kiejtett szavakat. Az alkohol csak elmossa azokat a társadalmi gátakat, amelyek miatt az ember nem mondja ki valódi véleményét. Épp ezért szokták mondani, hogy részeg ember nem hazudik. És ez igaz majd' minden egyéb fajra. Állja Frädicius tekintetét, nem szívesen huny szemet az elhangzottak felett.
Érdekes, ha korábban gondot okozott Mil'Ochass nevét kiejteni, most mégis miért sikerül bocsánatot kérni a dallamos nyelven. Ám jelezve, hogy a kiejtett szavakat üres gesztusként fogja fel, nem válaszol a szakállasnak. De a továbbiakban nem fordít figyelmet a férfi felé.
Nagyban segíti figyelme elterelését Lyz érintése a vállán, felé fordul, alig érezhetően bólint a fejével, jelezve neki, hogy egyelőre lezártnak tekinti a megfeneklett beszélgetést. A férfinek Lyzendra válaszol, amire megfeszül egy izom az állán, de megtartja magának az ajkára toluló szavakat.
A továbbiakban szótlan hallgatja a körülötte kialakuló beszélgetést a kocsmáról és annak építéséről, jövőbeli céljairól. Nem nyúl ételhez és italhoz, egyelőre néma hallgatója csak a diskurzusnak, Umon mellé telepszik.
Beszélgetésük személyes területek felé terelődik, bizalmasan visszafogott hangon válaszol az egykori átkozott szerzetesnek.*
- Igen, az, hála az Erdő Szívének. *Mosolyogva néz ő maga is Lyz felé Umon szavaira.
A szeszfőzés rejtelmeinek ecsetelésekor csendben marad. Nem csak azért, mert ő maga nem fogyaszt szeszt, de nem is ért hozzá, így bizonyosan nem tudna érdemben a témához szólni. Viszont a szeszfőzés érdekes tevékenység, így kíváncsian hallgatná Umon beszámolóját a folyamatról.
Umon is véleményt alkot az elfek népével kapcsolatban végül, az erdőmélyi elf tekintete a férfira siklik, ahogy beszél. Emlékszik az időkre, amelyekről a férfi beszél, túlzásnak érzi a dicséretet, de valótlant nem állít Umon.
Amikor aztán kisebb hallgatás után felé fordul, ám elharapja a mondatot, a csuhátlan csuhásban felébred a kíváncsiság.*
- Mit szerettél volna mondani? *Kérdi bizalmasan. Míg a választ várja, Nievesha után néz, tudni szeretné, hogy merre jár a kis mezítlábas kislány. Ha nem is felügyelni, de legalább tudni, mit csinál éppen.*
//Kerti parti//
//Mindenki, aki a közelben van//
*Az erdőmélyi elf pillantásában nincs semmi, sem harag, sem lenézés, sem semmi, amelyet negatív jelzővel lehetne illetni. Persze, minden csak nézőpont kérdése. Ha bárki bele szeretne látni valamit a lombzöld tekintetbe, az nyugodt szívvel megteheti. Ám ettől még a csuhátlan csuhás érzései nem tolódnak el semmilyen irányba.
Laurentitia, mint láthatóan a majorság vezetője, igyekszik menteni a helyzetet és az erdőmélyi elf kizárólag a rá való tekintettel nem kérdez rá, hogy mégis akkor a szakállas férfi hogy értette, amikor nem túl hízelgően minősítette a hosszúéletűek faját.
Nievesha Lauval tart szörp-körútra, így a csuhátlan csuhás figyelme is másfelé terelődik.
Az italra nem lehet fogni a kiejtett szavakat. Az alkohol csak elmossa azokat a társadalmi gátakat, amelyek miatt az ember nem mondja ki valódi véleményét. Épp ezért szokták mondani, hogy részeg ember nem hazudik. És ez igaz majd' minden egyéb fajra. Állja Frädicius tekintetét, nem szívesen huny szemet az elhangzottak felett.
Érdekes, ha korábban gondot okozott Mil'Ochass nevét kiejteni, most mégis miért sikerül bocsánatot kérni a dallamos nyelven. Ám jelezve, hogy a kiejtett szavakat üres gesztusként fogja fel, nem válaszol a szakállasnak. De a továbbiakban nem fordít figyelmet a férfi felé.
Nagyban segíti figyelme elterelését Lyz érintése a vállán, felé fordul, alig érezhetően bólint a fejével, jelezve neki, hogy egyelőre lezártnak tekinti a megfeneklett beszélgetést. A férfinek Lyzendra válaszol, amire megfeszül egy izom az állán, de megtartja magának az ajkára toluló szavakat.
A továbbiakban szótlan hallgatja a körülötte kialakuló beszélgetést a kocsmáról és annak építéséről, jövőbeli céljairól. Nem nyúl ételhez és italhoz, egyelőre néma hallgatója csak a diskurzusnak, Umon mellé telepszik.
Beszélgetésük személyes területek felé terelődik, bizalmasan visszafogott hangon válaszol az egykori átkozott szerzetesnek.*
- Igen, az, hála az Erdő Szívének. *Mosolyogva néz ő maga is Lyz felé Umon szavaira.
A szeszfőzés rejtelmeinek ecsetelésekor csendben marad. Nem csak azért, mert ő maga nem fogyaszt szeszt, de nem is ért hozzá, így bizonyosan nem tudna érdemben a témához szólni. Viszont a szeszfőzés érdekes tevékenység, így kíváncsian hallgatná Umon beszámolóját a folyamatról.
Umon is véleményt alkot az elfek népével kapcsolatban végül, az erdőmélyi elf tekintete a férfira siklik, ahogy beszél. Emlékszik az időkre, amelyekről a férfi beszél, túlzásnak érzi a dicséretet, de valótlant nem állít Umon.
Amikor aztán kisebb hallgatás után felé fordul, ám elharapja a mondatot, a csuhátlan csuhásban felébred a kíváncsiság.*
- Mit szerettél volna mondani? *Kérdi bizalmasan. Míg a választ várja, Nievesha után néz, tudni szeretné, hogy merre jár a kis mezítlábas kislány. Ha nem is felügyelni, de legalább tudni, mit csinál éppen.*
5528. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-21 20:38:19
Üzenet elküldve: 2019-11-21 20:38:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Kerti parti//
//A tűzrakónál//
//YIla, Thim//
*Nem messze álldogálva a társaságtól, és mégis félig-meddig benne, úgy tűnik, hogy szépen-lassan elkezd körvonalazódni előtte a legközelebbi közeljövő, ami az eddigiek alapján meglehetősen felemásnak ígérkezik.
Thim szívesen sörözik majd vele, aminek örül, más részről viszont YIla nem kér a virágkoszorúiból, aminek már annyira nem. Ugyanakkor mindez nem bántja és nem is kedvetleníti el. Azt viszont elhatározta, hogy ezen az ünnepségen szeretne minél több mindenkivel összebarátkozni legalább társai közül, akiket még alig ismer, ettől pedig úgy érzi, mintha kissé messzebbre került volna az által, hogy nem választhat a lánynak egy szép koszorúnyi virágot, ami beljebb lopná őt a szívébe. Nem tartozik mindenesetre azok közé, akik nagyon erőszakosan is erőltetnének bármit. Nyilván nem egyformák, az a legjobb, ha mindenki eldönti, hogyan szórakozik a legjobban.
Ettől még nem adja fel. Lehet, hogy YIla és ő éppen annyira nem rokon lelkek, ahogyan Lauval meggyőződése szerint azok, ugyanakkor túlságosan is unalmas lenne a világ szerinte, hogyha mindenki csak a hozzá hasonlóakkal barátkozna, olyasvalakit pedig meg sem próbálna megérteni és megszeretni, aki valamiben, vagy sok mindenben különbözik tőle.*
- Pedig biztosan nagyon jól állna, de persze nem erőltetem, ha nem szeretnéd. *összegzi is nagyjából gondolatait barátságos mosollyal. Hisz benne, hogy a kedvességnek és a bókoknak mindenki örül, legyen akár nő, akár férfi az illető, így előbbire nem hagyja ki ezt az alkalmat sem arra, hogy hízelegjen kicsit. De még csak hazudnia sem kell. Tényleg azt gondolja, hogy egy nyaklánc, vagy fejdísz virágokból fonva, bárkinek jól áll, és bárkit megszépít, aki lány.*
- Szóljál kérlek, ha valamiben még tudok, vagy tudunk segíteni neked! *ajánlja aztán fel, mert abban is szilárdan hisz, hogy annak is örül mindenki, ha mások segítenek neki.
A közben lejátszódó apró, de annál kellemetlenebb, és nagyon rossz emlékeket felébresztő kis közjáték mindenesetre eléggé megzavarja abban, hogy éppen YIla virágkoszorúja legyen az aktuális legfőbb problémája.
Fräd szavai és azok időzítése egyaránt őszintén megdöbbentik, és talán csak beképzeli magának, de egy röpke pillanatra, mintha még a levegő is megfagyna körülöttük.
Persze pontosan tudja, hogy ma reggel megismert társa miről beszél. Olyan elfek között nőtt fel, akik valóban nem kezelték egyenrangúnak saját magukkal, ugyanakkor, édesanyja szintén elf, és nála szeretőbb és róla jobban gondoskodóbb édesanyát nem is kívánhatott volna magának, ahogyan Launál és Thimél sem kedvesebb és jobb barátokat, akik megint csak elfek.
Ezen kívül még kislányként, utazásaik során megismert sok hihetetlenül kedves és szó szerint jóságos embert is, mégis már idősebben, saját két kék szemével látta Artheniorban, hogy hogyan képesek viselkedni egyes emberek akkor, amikor igazán kivetkőznek önmagukból. Ha nincs Lau, akkor bizony darabokra tépik őt is, és mindenki mást, aki akkor ott van vele abban a rossz emlékű pincében. Ha csak erre gondol, meg arra, hogy ő maga mennyit szenvedett már kislányként is ellenkező előjelű, de hasonló értelmű általánosításoktól, egyáltalán nem érzi helyénvalónak és helyesnek a férfi szavait, és úgy tűnik neki, mintha még Thim is furcsán idegessé válna tőlük, pedig őt még egyszer sem látta korábban annak, még akkor sem, amikor egész nap tisztította előtte az utat a mocsárban, ami minden bizonnyal nem csak fárasztó, hanem egyben idegtépő feladat is lehetett.
Szerencsére viszont viszonylag gyorsan rendben is lesz minden, aminek köszönhetően már csak annyi dolga van, hogy sokadszorra is elfojtson önmagában egy megkönnyebbült sóhajtást.
Pycta szavaival mélységesen egyetért, és az elf mindezekkel és higgadtságával egyben az ő legmélyebb tiszteletét is kivívja, de Frädre is tisztelettel tekint, amiért képes volt visszakozni, és legalább vizet önteni az általa felszított tűzre. Ez is valami, és egyáltalán nem kevés. Ő talán csak egyszer követett el hasonló hibát az Artheniorban töltött leginkább sötét és zaklatott napok alatt, és akkor azt nem is tette jóvá. Az általa átéltek talán szolgálnak minderre némi mentséggel, de ettől még ugyanúgy bánja. Még szerencse, hogy mindez már a múlt, ahogy van, és itt és most éppen egy új kezdetet ünnepelnek, egy közös és szebb jövő irányába mutató kezdetet.
YIla válaszát még megvárja mielőtt elindulna, hátha tényleg tudnak még segíteni neki, csak utána fordul Thimhez gyengéden fogva meg ruhája ujját, hogy kicsit arrébb húzza a többiektől.
Nem tudja mi lenne a jobb, mondani valami vigasztalót, valami olyasmit, hogy ne vegye magára ezt az egészet, és Fräd már amúgy is megbánta, amit mondott, vagy inkább úgy tenni, mintha nem történt az egész. Végül az őszinteség mellett dönt, amiből kivételesen még az önsajnáltatást is képes kihagyni.*
- Sajnálom. Hasonló beszéd sosem vezet semmi jóra. *állapítja meg halkan csak Thimnek, mert szeretné, ha a kellemetlen epizód minél gyorsabban feledésbe merülne.*
- De ne vedd magadra szerintem! A lényeg, hogy megbánta, és belátta, hogy hülyeség. Különben én is így gondolom. Nem azon múlik, hogy kiből mi lesz, hogy milyen nép gyermekének születik. Meg hát na! Itt van például anya. Annyira lenézi az embereket, hogy kifejezetten vonzódik hozzájuk, ennek köszönhetően lehetek itt most én is többek között. *neveti el magát végül, amivel reményei szerint kissé Thimet is jobb kedvre hangolja.*
- Meg aztán, köztünk szólva, nem csak azért utazgattunk gyerekkoromban, hogy én világot lássak. Jó, ez most tiszteletlenségnek hangzik, tudom, de csak azért merem elmondani, mert tudom, hogy ő sem tagadná.
*Az újabb mondat után újabb mosoly következik, majd miután végigmondta mindezt játéknyulainak virágkoszorút választ, de sajátját illetően Thimre bízza magát. Úgy van vele, hogy mindez talán még jobban eltereli a figyelmét majd a korábbiakról, ugyanakkor valamiért arra is kíváncsi, hogy mit tartana a hozzá leginkább illő színeknek.*
- Melyik legyen szerinted? *kérdi.* A nyakamba és a fejemre is kéne egy. Szeretnél te is?
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.21 20:42:05
//Kerti parti//
//A tűzrakónál//
//YIla, Thim//
*Nem messze álldogálva a társaságtól, és mégis félig-meddig benne, úgy tűnik, hogy szépen-lassan elkezd körvonalazódni előtte a legközelebbi közeljövő, ami az eddigiek alapján meglehetősen felemásnak ígérkezik.
Thim szívesen sörözik majd vele, aminek örül, más részről viszont YIla nem kér a virágkoszorúiból, aminek már annyira nem. Ugyanakkor mindez nem bántja és nem is kedvetleníti el. Azt viszont elhatározta, hogy ezen az ünnepségen szeretne minél több mindenkivel összebarátkozni legalább társai közül, akiket még alig ismer, ettől pedig úgy érzi, mintha kissé messzebbre került volna az által, hogy nem választhat a lánynak egy szép koszorúnyi virágot, ami beljebb lopná őt a szívébe. Nem tartozik mindenesetre azok közé, akik nagyon erőszakosan is erőltetnének bármit. Nyilván nem egyformák, az a legjobb, ha mindenki eldönti, hogyan szórakozik a legjobban.
Ettől még nem adja fel. Lehet, hogy YIla és ő éppen annyira nem rokon lelkek, ahogyan Lauval meggyőződése szerint azok, ugyanakkor túlságosan is unalmas lenne a világ szerinte, hogyha mindenki csak a hozzá hasonlóakkal barátkozna, olyasvalakit pedig meg sem próbálna megérteni és megszeretni, aki valamiben, vagy sok mindenben különbözik tőle.*
- Pedig biztosan nagyon jól állna, de persze nem erőltetem, ha nem szeretnéd. *összegzi is nagyjából gondolatait barátságos mosollyal. Hisz benne, hogy a kedvességnek és a bókoknak mindenki örül, legyen akár nő, akár férfi az illető, így előbbire nem hagyja ki ezt az alkalmat sem arra, hogy hízelegjen kicsit. De még csak hazudnia sem kell. Tényleg azt gondolja, hogy egy nyaklánc, vagy fejdísz virágokból fonva, bárkinek jól áll, és bárkit megszépít, aki lány.*
- Szóljál kérlek, ha valamiben még tudok, vagy tudunk segíteni neked! *ajánlja aztán fel, mert abban is szilárdan hisz, hogy annak is örül mindenki, ha mások segítenek neki.
A közben lejátszódó apró, de annál kellemetlenebb, és nagyon rossz emlékeket felébresztő kis közjáték mindenesetre eléggé megzavarja abban, hogy éppen YIla virágkoszorúja legyen az aktuális legfőbb problémája.
Fräd szavai és azok időzítése egyaránt őszintén megdöbbentik, és talán csak beképzeli magának, de egy röpke pillanatra, mintha még a levegő is megfagyna körülöttük.
Persze pontosan tudja, hogy ma reggel megismert társa miről beszél. Olyan elfek között nőtt fel, akik valóban nem kezelték egyenrangúnak saját magukkal, ugyanakkor, édesanyja szintén elf, és nála szeretőbb és róla jobban gondoskodóbb édesanyát nem is kívánhatott volna magának, ahogyan Launál és Thimél sem kedvesebb és jobb barátokat, akik megint csak elfek.
Ezen kívül még kislányként, utazásaik során megismert sok hihetetlenül kedves és szó szerint jóságos embert is, mégis már idősebben, saját két kék szemével látta Artheniorban, hogy hogyan képesek viselkedni egyes emberek akkor, amikor igazán kivetkőznek önmagukból. Ha nincs Lau, akkor bizony darabokra tépik őt is, és mindenki mást, aki akkor ott van vele abban a rossz emlékű pincében. Ha csak erre gondol, meg arra, hogy ő maga mennyit szenvedett már kislányként is ellenkező előjelű, de hasonló értelmű általánosításoktól, egyáltalán nem érzi helyénvalónak és helyesnek a férfi szavait, és úgy tűnik neki, mintha még Thim is furcsán idegessé válna tőlük, pedig őt még egyszer sem látta korábban annak, még akkor sem, amikor egész nap tisztította előtte az utat a mocsárban, ami minden bizonnyal nem csak fárasztó, hanem egyben idegtépő feladat is lehetett.
Szerencsére viszont viszonylag gyorsan rendben is lesz minden, aminek köszönhetően már csak annyi dolga van, hogy sokadszorra is elfojtson önmagában egy megkönnyebbült sóhajtást.
Pycta szavaival mélységesen egyetért, és az elf mindezekkel és higgadtságával egyben az ő legmélyebb tiszteletét is kivívja, de Frädre is tisztelettel tekint, amiért képes volt visszakozni, és legalább vizet önteni az általa felszított tűzre. Ez is valami, és egyáltalán nem kevés. Ő talán csak egyszer követett el hasonló hibát az Artheniorban töltött leginkább sötét és zaklatott napok alatt, és akkor azt nem is tette jóvá. Az általa átéltek talán szolgálnak minderre némi mentséggel, de ettől még ugyanúgy bánja. Még szerencse, hogy mindez már a múlt, ahogy van, és itt és most éppen egy új kezdetet ünnepelnek, egy közös és szebb jövő irányába mutató kezdetet.
YIla válaszát még megvárja mielőtt elindulna, hátha tényleg tudnak még segíteni neki, csak utána fordul Thimhez gyengéden fogva meg ruhája ujját, hogy kicsit arrébb húzza a többiektől.
Nem tudja mi lenne a jobb, mondani valami vigasztalót, valami olyasmit, hogy ne vegye magára ezt az egészet, és Fräd már amúgy is megbánta, amit mondott, vagy inkább úgy tenni, mintha nem történt az egész. Végül az őszinteség mellett dönt, amiből kivételesen még az önsajnáltatást is képes kihagyni.*
- Sajnálom. Hasonló beszéd sosem vezet semmi jóra. *állapítja meg halkan csak Thimnek, mert szeretné, ha a kellemetlen epizód minél gyorsabban feledésbe merülne.*
- De ne vedd magadra szerintem! A lényeg, hogy megbánta, és belátta, hogy hülyeség. Különben én is így gondolom. Nem azon múlik, hogy kiből mi lesz, hogy milyen nép gyermekének születik. Meg hát na! Itt van például anya. Annyira lenézi az embereket, hogy kifejezetten vonzódik hozzájuk, ennek köszönhetően lehetek itt most én is többek között. *neveti el magát végül, amivel reményei szerint kissé Thimet is jobb kedvre hangolja.*
- Meg aztán, köztünk szólva, nem csak azért utazgattunk gyerekkoromban, hogy én világot lássak. Jó, ez most tiszteletlenségnek hangzik, tudom, de csak azért merem elmondani, mert tudom, hogy ő sem tagadná.
*Az újabb mondat után újabb mosoly következik, majd miután végigmondta mindezt játéknyulainak virágkoszorút választ, de sajátját illetően Thimre bízza magát. Úgy van vele, hogy mindez talán még jobban eltereli a figyelmét majd a korábbiakról, ugyanakkor valamiért arra is kíváncsi, hogy mit tartana a hozzá leginkább illő színeknek.*
- Melyik legyen szerinted? *kérdi.* A nyakamba és a fejemre is kéne egy. Szeretnél te is?
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.21 20:42:05
5527. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-21 19:14:59
Üzenet elküldve: 2019-11-21 19:14:59
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerti parti//
//Kicsit vita, Frädricus//
//Válasz Laurentitiának, érintőlegesen Nievesha//
//Főként Pycta//
*Bár nagy a nyüzsgés, s egyre nagyobb a forgatag is, ami valójában borzasztóan zavarja, a kislánynak sikerül elterelnie azzal a kósza nyelvnyújtással figyelmét, így tényleg nem tud haragudni rá. A nevelés nem az ő dolga, vélhetően nem is lesz soha, nem alkalmas rá, csinálják csak azok, akik erre hivatottak és méltók. Frädricusból talán a szesz beszél, vagy csupán szereti megmondani a dolgokat, azonban Umon erre nem figyel, csak Pycta felszólalására, majd Laurentitia közbeszólására kapja fel a fejét később. Niva máris továbbindul dolgára, a tűzre vonatkozó figyelmeztetését nyilván nem hallotta, mert nem reagált rá, de nem ismétli el.*
- Én szóltam. *Sóhajt fel vállát megvonva, mosolyogva, aztán másfelé fordul.* Köszönöm, kedves tőled. *Biccent Pycta felé. Persze, nem érzi magát kivételesnek, akivel kevésbé kellene csintalankodni, hiszen a gyermek nem is ismeri, talán ez a negyedik perc, amit a társaságában tölt, mindenesetre a gesztust értékeli.*
- Nincs semmi különös. *Válaszol Pycta kérdésére, miközben szórakozottan piszkálgatja meg bottal a földet.* Régen, igen. *Bólint rá, keresve a szavakat.* Sok dolgom volt. *Jegyzi meg kissé szégyenkezve. Persze ez igaz is, meg nem is. Követve az elf pillantását ismét, saját tekintete is Lyzen állapodik meg.*
- Boldognak tűnik végre. *Jegyzi meg halkan, egy szívdobbanásnyi szünet után, tán a zsivaj még az oly éles elf fülekre is hatással van és Lyz nem hallja meg kijelentését, bár igazából nincs rajta titkolnivaló. Nem tudja, hogy válasz érkezik-e már a kijelentésre, Laurentitia immár táboruk felől érdeklődve a szeszfőzés rejtelmeibe kíván belekóstolni.*
- Mindenfajtát. Gyümölcsből főként... de gondolkodom már egyéb fejlesztéseken is. *Mosolyodik el halványan.* Persze, lesz rá lehetőség... kedves tőled, hogy kérdezed. *Mondja, mert érzése szerint ilyenkor illik ezt mondani. A beszélgetés ezen szakasza itt meg is áll. Odakapja a fejét Frädricus felé, mikor mellette Pycta véleményt alkot, ismét csak azt gondolja, ebbe neki nem kell és nem is szabad beleavatkoznia, annak csúnya vége lenne, a világért sem sértené meg vendéglátóikat. Ez nem az a nap. Legalábbis ezt gondolja, aztán szíve másképp dönt, s míg Lyzendra is válaszol Laurentitiának.*
- Az elfek a legcsodálatosabb teremtmények lanawinon, becsületükhöz, kitartásukhoz és lojalitásukhoz kétség nem fér. Befogadtak, mikor elvesztem, megvédtek, mikor más kitaszított volna. Senki sem tette volna ezt, s kikkel fajtájukból eddig találkoztam is hasonlónak bizonyultak. Aki őket szidja, nem ismer egyet sem igazán.
*Kuncog fel csendesen, szórakozottan turkálja közben a tüzet, arca semleges, csak ajka sarkában halvány ránc, tekintete szintén a máglyán, feje néha félrebiccen, mikor egy érdekesebb hasábba ütközik, Frädricusra rá sem pillant, igazából nem nagyon érdekli, csak fontosnak tartotta megjegyezni. Ha kap választ, hát biztosan meghallgatja, egyébiránt ismét Pycta felé fordul egy pillanatra, aztán mégis a tüzet piszkálja tovább.*
- Pycta... áh, semmi. *Hallgat el.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.21 19:15:47
//Kerti parti//
//Kicsit vita, Frädricus//
//Válasz Laurentitiának, érintőlegesen Nievesha//
//Főként Pycta//
*Bár nagy a nyüzsgés, s egyre nagyobb a forgatag is, ami valójában borzasztóan zavarja, a kislánynak sikerül elterelnie azzal a kósza nyelvnyújtással figyelmét, így tényleg nem tud haragudni rá. A nevelés nem az ő dolga, vélhetően nem is lesz soha, nem alkalmas rá, csinálják csak azok, akik erre hivatottak és méltók. Frädricusból talán a szesz beszél, vagy csupán szereti megmondani a dolgokat, azonban Umon erre nem figyel, csak Pycta felszólalására, majd Laurentitia közbeszólására kapja fel a fejét később. Niva máris továbbindul dolgára, a tűzre vonatkozó figyelmeztetését nyilván nem hallotta, mert nem reagált rá, de nem ismétli el.*
- Én szóltam. *Sóhajt fel vállát megvonva, mosolyogva, aztán másfelé fordul.* Köszönöm, kedves tőled. *Biccent Pycta felé. Persze, nem érzi magát kivételesnek, akivel kevésbé kellene csintalankodni, hiszen a gyermek nem is ismeri, talán ez a negyedik perc, amit a társaságában tölt, mindenesetre a gesztust értékeli.*
- Nincs semmi különös. *Válaszol Pycta kérdésére, miközben szórakozottan piszkálgatja meg bottal a földet.* Régen, igen. *Bólint rá, keresve a szavakat.* Sok dolgom volt. *Jegyzi meg kissé szégyenkezve. Persze ez igaz is, meg nem is. Követve az elf pillantását ismét, saját tekintete is Lyzen állapodik meg.*
- Boldognak tűnik végre. *Jegyzi meg halkan, egy szívdobbanásnyi szünet után, tán a zsivaj még az oly éles elf fülekre is hatással van és Lyz nem hallja meg kijelentését, bár igazából nincs rajta titkolnivaló. Nem tudja, hogy válasz érkezik-e már a kijelentésre, Laurentitia immár táboruk felől érdeklődve a szeszfőzés rejtelmeibe kíván belekóstolni.*
- Mindenfajtát. Gyümölcsből főként... de gondolkodom már egyéb fejlesztéseken is. *Mosolyodik el halványan.* Persze, lesz rá lehetőség... kedves tőled, hogy kérdezed. *Mondja, mert érzése szerint ilyenkor illik ezt mondani. A beszélgetés ezen szakasza itt meg is áll. Odakapja a fejét Frädricus felé, mikor mellette Pycta véleményt alkot, ismét csak azt gondolja, ebbe neki nem kell és nem is szabad beleavatkoznia, annak csúnya vége lenne, a világért sem sértené meg vendéglátóikat. Ez nem az a nap. Legalábbis ezt gondolja, aztán szíve másképp dönt, s míg Lyzendra is válaszol Laurentitiának.*
- Az elfek a legcsodálatosabb teremtmények lanawinon, becsületükhöz, kitartásukhoz és lojalitásukhoz kétség nem fér. Befogadtak, mikor elvesztem, megvédtek, mikor más kitaszított volna. Senki sem tette volna ezt, s kikkel fajtájukból eddig találkoztam is hasonlónak bizonyultak. Aki őket szidja, nem ismer egyet sem igazán.
*Kuncog fel csendesen, szórakozottan turkálja közben a tüzet, arca semleges, csak ajka sarkában halvány ránc, tekintete szintén a máglyán, feje néha félrebiccen, mikor egy érdekesebb hasábba ütközik, Frädricusra rá sem pillant, igazából nem nagyon érdekli, csak fontosnak tartotta megjegyezni. Ha kap választ, hát biztosan meghallgatja, egyébiránt ismét Pycta felé fordul egy pillanatra, aztán mégis a tüzet piszkálja tovább.*
- Pycta... áh, semmi. *Hallgat el.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.21 19:15:47
5526. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-21 15:31:46
Üzenet elküldve: 2019-11-21 15:31:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerti parti//
//Mindenki, aki a közelben van//
*Miután sikeresen megmenti Pycta fülét, Nievesha elszégyelli magát a feddésre. Lyz pedig halovány lelkiismeret furdalással küzd, hogy letolta a kicsit, de hát muszáj volt. Aztán a kis fürtöcskék és bűnbánó pillantás miatt megint furdal egy kicsit, de megint megerősíti magát, hogy korlátokat kell néha állítani, még ha olyan cuki is, hogy majd belesajdul.
Az azért jól esik neki, hogy Umon nem vette magára Nievesha komiszkodását, sőt még meg is védi. Abban viszont egyetértenek Pyctával, hogy határokat kell szabni a gyermeknek.
Thym és Luninari miután bemutatkoznak, tovább is haladnak, így vonja magára Lyz figyelmét is. Fräd nyelvbotlásait Pycta javítja ki, s segíti az emberek nyelvén is értelmes változattal. Mindennek ellenére is, bár a jelenlévők kivételével, különös eszmefuttatásnak lesznek fültanúi. Fräd érezhetően az alkohol hatása alá került, így szemlélete szerint nem kell vele törődni. Inkább megkóstolni azt a süteményt, amit Laurentitia is javasol. Egy pillanatot ugyan elcsíp, amikor is Yllanda talán éppen az eszmefuttatás terhétől inkább italért nyúl. Egy barátságos, támogató mosolyt küld a lány felé, bár lehet hogy ő ezt nem látja. Ellenben Pycta szükségét érzi, hogy felszólaljon. Lyz egyelőre nem szól közbe, csak kissé megfeszül. Az erdőmélyi elf nem szokott így felszólni, ez különösen érzékenyen érintheti. Lyz nem szól, csak közelebb húzódik hozzá, kezét nyugtatóan a sötét szárny mintával ékített, vállra simítja. Laurentitia érthető okokból próbálja menteni a menthetőt. Annak örül, hogy Fräd kimondottan elnézést kér, így tisztán szent maradhat a béke, amire Lyz gyorsan közbe is szól.*
- Semmi baj, nem vagyunk egyformák.
*Megegyeznek Nieveshával, hogy mehet Laurentitiával, így segít levenni a kicsiről a ciőpt, amint Pycta a vállára hajtja őt, mint egy zsákot. nem egyszerű a művelet, mert a kis spiccelő lábára szinte feltapad a cipellő.*
- Drágám, engedd el a lábad, ne feszítsed *kéri a kislányát, s aztán be tud csatlakozni Umon és Lau beszélgetésébe is.
Umon után kifejti a falu és a fogadó közti párhuzamot.*
- Köszönjük, elég szépen haladunk. Azóta felépült a lombházak nagy része is *válaszol. Korábban engedte Umont sziporkázni, melyen jót mosolyog még mindig, hisz érti a viccet.*
- Persze, a gyarlóság *csóválja meg a fejét somolyogva.*
- Tulajdonképpen nem egy késdobáló. Egyszerű útszéli fogadó a megfáradt utazóknak. Szerintem egészen beleillik a közösség életébe. Az erdőből nyert javakkal töltjük fel. Abból készítünk meleg ételt is, italt. Bár igen, azt inkább Umi. A vadászaink hússal töltik fel a kamrát... nincs benne fényűzés. Ahogy Umon is mondta, egy fárasztó út után jól esik a felszolgált meleg étel. *Szokatlanul hosszú elbeszélés Lyztől, de hallható, hogy nagyon szíve csücske a kis fogadó.
Ahogy Lau Nieveshával a sütik és szörpök felfedezéséhez indul, Lyz is velük lép, egy kissé eltávolodva Pyctától és Umontól. Miközben beszél, azért keze is jár, már megszokásból tölti a pohárba a szörpöt, és teszi tányérra a süteményt Nieveshának.*
- Egyél édesem *simogatja meg a szőke fonatba rendezett fürtöket. Annak örül, hogy elfogadta Laurentitiát, így Lyz is nyugodt szívvel engedi majd vele akár távolabb is.
Míg az asztalnál beszélget a tűz felé pillant, ahol Pyctát és Umont látja diskurálni. Illetve másokat is, már szépen gyülekeznek a szalonnasütésre. Smaragdszín szemei elmosolyodnak, ha Pycta is éppen ekkor néz felé, szerényen le is süti őket majd maga elé vesz egy tányért, megpakolja süteménnyel, hogy a fiúknak is vigyen belőle. *
- Nem gondoltam, hogy ilyen sokan éltek a birtokon *csicsereg Launak miközben pakol.* És a két társadat még be sem mutattad, akikről meséltél. Az egyikük, az orvos és a másik védelmező mágus. *Emlékszik Lyz, még a lámpások idején egy tűzmágusról beszélt Lau, aki védelmezi őket. Mire észbe kap, a tányért egészen púposra pakolja, így aztán gyorsan elkezd visszaszedni belőle.*
- Bocsánat, egy kicsit elkalandoztam. Szóval, ők is itt lesznek? *Kanyarodik vissza az eredeti kérdéshez, melyre kíváncsi is. Legalább köszönni szeretne nekik.*
//Kerti parti//
//Mindenki, aki a közelben van//
*Miután sikeresen megmenti Pycta fülét, Nievesha elszégyelli magát a feddésre. Lyz pedig halovány lelkiismeret furdalással küzd, hogy letolta a kicsit, de hát muszáj volt. Aztán a kis fürtöcskék és bűnbánó pillantás miatt megint furdal egy kicsit, de megint megerősíti magát, hogy korlátokat kell néha állítani, még ha olyan cuki is, hogy majd belesajdul.
Az azért jól esik neki, hogy Umon nem vette magára Nievesha komiszkodását, sőt még meg is védi. Abban viszont egyetértenek Pyctával, hogy határokat kell szabni a gyermeknek.
Thym és Luninari miután bemutatkoznak, tovább is haladnak, így vonja magára Lyz figyelmét is. Fräd nyelvbotlásait Pycta javítja ki, s segíti az emberek nyelvén is értelmes változattal. Mindennek ellenére is, bár a jelenlévők kivételével, különös eszmefuttatásnak lesznek fültanúi. Fräd érezhetően az alkohol hatása alá került, így szemlélete szerint nem kell vele törődni. Inkább megkóstolni azt a süteményt, amit Laurentitia is javasol. Egy pillanatot ugyan elcsíp, amikor is Yllanda talán éppen az eszmefuttatás terhétől inkább italért nyúl. Egy barátságos, támogató mosolyt küld a lány felé, bár lehet hogy ő ezt nem látja. Ellenben Pycta szükségét érzi, hogy felszólaljon. Lyz egyelőre nem szól közbe, csak kissé megfeszül. Az erdőmélyi elf nem szokott így felszólni, ez különösen érzékenyen érintheti. Lyz nem szól, csak közelebb húzódik hozzá, kezét nyugtatóan a sötét szárny mintával ékített, vállra simítja. Laurentitia érthető okokból próbálja menteni a menthetőt. Annak örül, hogy Fräd kimondottan elnézést kér, így tisztán szent maradhat a béke, amire Lyz gyorsan közbe is szól.*
- Semmi baj, nem vagyunk egyformák.
*Megegyeznek Nieveshával, hogy mehet Laurentitiával, így segít levenni a kicsiről a ciőpt, amint Pycta a vállára hajtja őt, mint egy zsákot. nem egyszerű a művelet, mert a kis spiccelő lábára szinte feltapad a cipellő.*
- Drágám, engedd el a lábad, ne feszítsed *kéri a kislányát, s aztán be tud csatlakozni Umon és Lau beszélgetésébe is.
Umon után kifejti a falu és a fogadó közti párhuzamot.*
- Köszönjük, elég szépen haladunk. Azóta felépült a lombházak nagy része is *válaszol. Korábban engedte Umont sziporkázni, melyen jót mosolyog még mindig, hisz érti a viccet.*
- Persze, a gyarlóság *csóválja meg a fejét somolyogva.*
- Tulajdonképpen nem egy késdobáló. Egyszerű útszéli fogadó a megfáradt utazóknak. Szerintem egészen beleillik a közösség életébe. Az erdőből nyert javakkal töltjük fel. Abból készítünk meleg ételt is, italt. Bár igen, azt inkább Umi. A vadászaink hússal töltik fel a kamrát... nincs benne fényűzés. Ahogy Umon is mondta, egy fárasztó út után jól esik a felszolgált meleg étel. *Szokatlanul hosszú elbeszélés Lyztől, de hallható, hogy nagyon szíve csücske a kis fogadó.
Ahogy Lau Nieveshával a sütik és szörpök felfedezéséhez indul, Lyz is velük lép, egy kissé eltávolodva Pyctától és Umontól. Miközben beszél, azért keze is jár, már megszokásból tölti a pohárba a szörpöt, és teszi tányérra a süteményt Nieveshának.*
- Egyél édesem *simogatja meg a szőke fonatba rendezett fürtöket. Annak örül, hogy elfogadta Laurentitiát, így Lyz is nyugodt szívvel engedi majd vele akár távolabb is.
Míg az asztalnál beszélget a tűz felé pillant, ahol Pyctát és Umont látja diskurálni. Illetve másokat is, már szépen gyülekeznek a szalonnasütésre. Smaragdszín szemei elmosolyodnak, ha Pycta is éppen ekkor néz felé, szerényen le is süti őket majd maga elé vesz egy tányért, megpakolja süteménnyel, hogy a fiúknak is vigyen belőle. *
- Nem gondoltam, hogy ilyen sokan éltek a birtokon *csicsereg Launak miközben pakol.* És a két társadat még be sem mutattad, akikről meséltél. Az egyikük, az orvos és a másik védelmező mágus. *Emlékszik Lyz, még a lámpások idején egy tűzmágusról beszélt Lau, aki védelmezi őket. Mire észbe kap, a tányért egészen púposra pakolja, így aztán gyorsan elkezd visszaszedni belőle.*
- Bocsánat, egy kicsit elkalandoztam. Szóval, ők is itt lesznek? *Kanyarodik vissza az eredeti kérdéshez, melyre kíváncsi is. Legalább köszönni szeretne nekik.*
5525. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-21 14:52:44
Üzenet elküldve: 2019-11-21 14:52:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Kis lépések a nagy úton//
*Kipp-kopp-kopp-kipp - hull a dió egy nagyobb széllökésben, ami egészen rátekeri a csöpp gnóm lány arcára vörös üstökét, és egy diófa levelet tűz a tetejébe. Kopp. Szisszenés. Ez is ott landolt. Hiába, Lyllinor imádja a természetet, de sajnos a rajongás általában viszonzatlan marad. Mindig rá kell jönnie, hogy túl keveset élt még a városon kívül, ahol szépen rendezett sövény, hajszálra pontosan nyisszantott gyep, és megkomponált virágládák vették körül, melyek ritkábban törtek az életére. Megdörzsöli a dió ütötte helyet, kiköpködi szájából a göndör tincseket, majd megrázza a fejét, mint egy csapzott bundájú eb. Látása visszanyerésének tudatában jókedvűen összeszedi a hullott diót és zsebre teszi, legalábbis az ötből hármat, mert a maradék kettő sérültnek bizonyul. Már előre örül, hogy valakivel megoszthatja e csemegét. Továbbindul a kanyargó ösvényen halkan dúdolva, majd úgy dönt, feladja illedelmes viselkedését, és egy darabon félig-meddig szökdelve folytatja útját, mintha csak táncolna saját dallamára. Csak úgy libben és surran öltözéke, lebben és hullámzik göndör sörénye, s ezzel együtt természetesen táncra kél a levél is benne. Így telik útja a városba menet.*
*Kipp-kopp-kopp-kipp - hull a dió egy nagyobb széllökésben, ami egészen rátekeri a csöpp gnóm lány arcára vörös üstökét, és egy diófa levelet tűz a tetejébe. Kopp. Szisszenés. Ez is ott landolt. Hiába, Lyllinor imádja a természetet, de sajnos a rajongás általában viszonzatlan marad. Mindig rá kell jönnie, hogy túl keveset élt még a városon kívül, ahol szépen rendezett sövény, hajszálra pontosan nyisszantott gyep, és megkomponált virágládák vették körül, melyek ritkábban törtek az életére. Megdörzsöli a dió ütötte helyet, kiköpködi szájából a göndör tincseket, majd megrázza a fejét, mint egy csapzott bundájú eb. Látása visszanyerésének tudatában jókedvűen összeszedi a hullott diót és zsebre teszi, legalábbis az ötből hármat, mert a maradék kettő sérültnek bizonyul. Már előre örül, hogy valakivel megoszthatja e csemegét. Továbbindul a kanyargó ösvényen halkan dúdolva, majd úgy dönt, feladja illedelmes viselkedését, és egy darabon félig-meddig szökdelve folytatja útját, mintha csak táncolna saját dallamára. Csak úgy libben és surran öltözéke, lebben és hullámzik göndör sörénye, s ezzel együtt természetesen táncra kél a levél is benne. Így telik útja a városba menet.*
5524. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-21 13:05:35
Üzenet elküldve: 2019-11-21 13:05:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Kerti parti //
//Nimeril//
*Az öreg igencsak pislog, amikor a lánykából kibújik, hogy nem lehet gyereke.*
~Mitűl nem lehet nekije?~
*Hamar rásejtelmedik, hogy a vörös lányka félvér. Ez megmagyarázza a meddőségét.*
- Ín meg asszittem, hogy szíp emberjányka vagy. Majd jön az jányom mikor nem számítasz rá.
*Nem is morfondírozza az öreg a témát, látszik, hogy ellenáll a zsenge.*
- Osztán mire fordítod az a sok idűdet ami felszabadúl jányom?
*Már akkor rákérdez, hogy mivel töltik itten a napjaikat ezek a kedves népek. A szárnya megvan és ez jól is van így.*
- Igen jányom, tettem vettem az alatt pár tündérötű alatt hehe.
*Nem unatkozott az öreg, sose volt az a fajta, aki megül a seggén nyugodtan.*
- Okos nípsig, azaz jányom, egyszer tán még túlszárnyalják a többi faj írtelmít.
*Na ez már más tészta. A jányka hamar szalad és tölti a korsót újra.*
- Bezony jányom. Ha megöregszel egy jó evísníl nem is fogsz többet kívánni.
*No meg persze az ivást is említsük már meg akkor. Bókolva fogadja az utántöltést.*
- Hú jányom, jót kírdeztél. Százharminc száznegyven között vagyok valahun. Egy idő után nem számótam.
*Minek is azt észben tartani, a végén még tudná, mikor fogja feldobni a bocskort. Így egyszer csak megtörténik majd.*
- Nem vagy a terhemre jányom de ín mán sokat beszíltem. Mesílj magadról. Hogy kerűté ide, mi jót csinálsz ebbe a közössígbe?
// Kerti parti //
//Nimeril//
*Az öreg igencsak pislog, amikor a lánykából kibújik, hogy nem lehet gyereke.*
~Mitűl nem lehet nekije?~
*Hamar rásejtelmedik, hogy a vörös lányka félvér. Ez megmagyarázza a meddőségét.*
- Ín meg asszittem, hogy szíp emberjányka vagy. Majd jön az jányom mikor nem számítasz rá.
*Nem is morfondírozza az öreg a témát, látszik, hogy ellenáll a zsenge.*
- Osztán mire fordítod az a sok idűdet ami felszabadúl jányom?
*Már akkor rákérdez, hogy mivel töltik itten a napjaikat ezek a kedves népek. A szárnya megvan és ez jól is van így.*
- Igen jányom, tettem vettem az alatt pár tündérötű alatt hehe.
*Nem unatkozott az öreg, sose volt az a fajta, aki megül a seggén nyugodtan.*
- Okos nípsig, azaz jányom, egyszer tán még túlszárnyalják a többi faj írtelmít.
*Na ez már más tészta. A jányka hamar szalad és tölti a korsót újra.*
- Bezony jányom. Ha megöregszel egy jó evísníl nem is fogsz többet kívánni.
*No meg persze az ivást is említsük már meg akkor. Bókolva fogadja az utántöltést.*
- Hú jányom, jót kírdeztél. Százharminc száznegyven között vagyok valahun. Egy idő után nem számótam.
*Minek is azt észben tartani, a végén még tudná, mikor fogja feldobni a bocskort. Így egyszer csak megtörténik majd.*
- Nem vagy a terhemre jányom de ín mán sokat beszíltem. Mesílj magadról. Hogy kerűté ide, mi jót csinálsz ebbe a közössígbe?
5523. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-20 18:47:41
Üzenet elküldve: 2019-11-20 18:47:41
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerti parti//
*Csak csendesen követi az eseményeket, nem igazán szól hozzá senkihez, legfeljebb egy-két szót. Eszeget és iszogat, de csak annyit, amennyit illő. Fél szemével mindig Laurent figyeli, akár egy jó testőr, és próbál uralkodni a féltékeny pillantásain, és inkább jóban lenni a társaság azon férfi tagjaival. A gyerek kifejezetten idegesíti, de amíg nem visít vagy bömböl, mint általában a gyerekek, addig elviseli, talán még az arcán sem lehet észrevenni az ellenérzéseit.
Pyctát gyorsan felismeri, és átkozná az elfet, de akkor, mikor összefutottak az erdőben, igaza volt. Ezt nem mondja ki, sőt, nem is mondd semmit, csak csendben kortyolgat és figyeli a társalgást.*
//Kerti parti//
*Csak csendesen követi az eseményeket, nem igazán szól hozzá senkihez, legfeljebb egy-két szót. Eszeget és iszogat, de csak annyit, amennyit illő. Fél szemével mindig Laurent figyeli, akár egy jó testőr, és próbál uralkodni a féltékeny pillantásain, és inkább jóban lenni a társaság azon férfi tagjaival. A gyerek kifejezetten idegesíti, de amíg nem visít vagy bömböl, mint általában a gyerekek, addig elviseli, talán még az arcán sem lehet észrevenni az ellenérzéseit.
Pyctát gyorsan felismeri, és átkozná az elfet, de akkor, mikor összefutottak az erdőben, igaza volt. Ezt nem mondja ki, sőt, nem is mondd semmit, csak csendben kortyolgat és figyeli a társalgást.*
5522. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-20 17:53:41
Üzenet elküldve: 2019-11-20 17:53:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Pycta, Lau, érintőlegesen Thim, Yla//
//Kicsit a jelen lévők//
*Fräd fejébe túlságosan belészállt az ital, ami nem tesz jót egy amúgy is szókimondó wegtoreninek. Annyira persze tudja magát korlátozni a férfi, hogy amikor észreveszi a megeredt nyelve miatti bajokat, akkor felocsúdik és átgondolja, valójaban mit is mondott. Pycta elf érzékei miatt természetesen hallhatta a mondanivalót, így megszólhatta a férfit, Thim pedig reagálhatna is rá, de Lau megelőzi, az egyik legkedveltebb ismerősére nézve pedig Frädri elszégyenli magát. Valójában gyermekkori emlékek dolgoznak benne, mikor a hosszúéletűeket bírálja: nemeselfek okozta kisebb traumák, amik nem vetnek igazán jó fényt a fajra, de be kell látnia, a lombzöld tekintet alatt eltörpülve érzi magát és ez nem csak negatívan befolyásolja a gondolatait. ~ Ismerem ezt a nézést. Olyan lekezelő. Viszont Lau miatt muszáj lesz meghúznom magam és abbahagyni az ivást. Nem tehetem tönkre a partiját. ~ Magyot sóhajt és nyelvismerete alapján előkotorássza az emlékeit az erdei nyelvről, ami a MilOchass kiejtése után akár ellentétesnek is hathat a vendégek számára.*
-Gol'deriel, si-mina! *Ez körülbelül ennyit tesz: bocsáss meg, barátom! Bezzeg a hozzá illő gesztusokat már nem is ismeri és talán ez, meg a köszönések az egyedüliek, amit ismer a hosszúéletűek nyelvén. Ezután Lau felé fordul.*
-Bocsáss meg te is, nem akartam bajt okozni, az meg nem kifogás részemről, hogy... nem érdekes, mindegy. Sajnálom, folytassátok a csevejt! *Kissé mosolyt erőltet az arcára és megvárja, hogy minden kedély lenyugodjon. Köszöni, de neki nincsen szüksége a vitára és tényleg nem akarja senki napját tönkretenni, főként nem Alét vagy Laujét. Ha hagyják ennyiben és békén is, kissé arrébb megy, hogy egyedül lehessen. Majd talán később eszik, addig meg magányos, búskomor és melankolikusan édes dallamokat játszana le hangszerén.*
//Kerti parti//
//Pycta, Lau, érintőlegesen Thim, Yla//
//Kicsit a jelen lévők//
*Fräd fejébe túlságosan belészállt az ital, ami nem tesz jót egy amúgy is szókimondó wegtoreninek. Annyira persze tudja magát korlátozni a férfi, hogy amikor észreveszi a megeredt nyelve miatti bajokat, akkor felocsúdik és átgondolja, valójaban mit is mondott. Pycta elf érzékei miatt természetesen hallhatta a mondanivalót, így megszólhatta a férfit, Thim pedig reagálhatna is rá, de Lau megelőzi, az egyik legkedveltebb ismerősére nézve pedig Frädri elszégyenli magát. Valójában gyermekkori emlékek dolgoznak benne, mikor a hosszúéletűeket bírálja: nemeselfek okozta kisebb traumák, amik nem vetnek igazán jó fényt a fajra, de be kell látnia, a lombzöld tekintet alatt eltörpülve érzi magát és ez nem csak negatívan befolyásolja a gondolatait. ~ Ismerem ezt a nézést. Olyan lekezelő. Viszont Lau miatt muszáj lesz meghúznom magam és abbahagyni az ivást. Nem tehetem tönkre a partiját. ~ Magyot sóhajt és nyelvismerete alapján előkotorássza az emlékeit az erdei nyelvről, ami a MilOchass kiejtése után akár ellentétesnek is hathat a vendégek számára.*
-Gol'deriel, si-mina! *Ez körülbelül ennyit tesz: bocsáss meg, barátom! Bezzeg a hozzá illő gesztusokat már nem is ismeri és talán ez, meg a köszönések az egyedüliek, amit ismer a hosszúéletűek nyelvén. Ezután Lau felé fordul.*
-Bocsáss meg te is, nem akartam bajt okozni, az meg nem kifogás részemről, hogy... nem érdekes, mindegy. Sajnálom, folytassátok a csevejt! *Kissé mosolyt erőltet az arcára és megvárja, hogy minden kedély lenyugodjon. Köszöni, de neki nincsen szüksége a vitára és tényleg nem akarja senki napját tönkretenni, főként nem Alét vagy Laujét. Ha hagyják ennyiben és békén is, kissé arrébb megy, hogy egyedül lehessen. Majd talán később eszik, addig meg magányos, búskomor és melankolikusan édes dallamokat játszana le hangszerén.*
5521. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-19 14:22:59
Üzenet elküldve: 2019-11-19 14:22:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Kerti parti //
//A tűzrakónál//
//A vitát is figyelve//
- Semmi gondom a sörrel, szívesen iszom veled. Meg van a maga varázsa annak is, jóllehet, inkább a bort kedvelem. *Még mindig nehezen tudja elképzelni Luninarit a sörrel, de éppen ezért akarja látni. Szeretné Lunit minél jobban ismerni. Szeretné a személyiségének apró különlegességeit felfedezni, mint a sör szeretete, amit senki sem nézne ki a lányból. Figyelmesen hallgatja Luni beszámolóját az artheniori sörről. Mióta itt van, maga is kóstolta pár helyen, bár ritkán élt vele. Közben végez a locsolással és reméli, hasznos segítség volt YIlandának. Éppen megkérdezné, hogy tehetne e még valamit, mikor furcsa megjegyzés csapja meg elf füleit. Frädtől hangzott el és Pycta megelőzi Thimet a válasszal. Ha Thim idejében kapcsolt volna, maga sem hagyja szó nélkül ezt. Így, megkésve, már nem áll bele a vitába, ugyanakkor figyelemmel kíséri és szót fog emelni, ha szükségét látja. Mit gondolna Luninari, ha saját fajtájának becsületéért sem állna ki, mikor rá kerül a sor? Ráadásul Luni édesanyja is elf, ezt muszáj szem előtt tartania. Csendben vár, hogy mi lesz ebből. Készen áll, ugyanakkor ha nélküle is elsimul a vita, nem önt olajat a tűzre. Ez esetben minden további akadály nélkül hozhatják azokat a szépnek ígérkező virágkoszorúkat.*
// Kerti parti //
//A tűzrakónál//
//A vitát is figyelve//
- Semmi gondom a sörrel, szívesen iszom veled. Meg van a maga varázsa annak is, jóllehet, inkább a bort kedvelem. *Még mindig nehezen tudja elképzelni Luninarit a sörrel, de éppen ezért akarja látni. Szeretné Lunit minél jobban ismerni. Szeretné a személyiségének apró különlegességeit felfedezni, mint a sör szeretete, amit senki sem nézne ki a lányból. Figyelmesen hallgatja Luni beszámolóját az artheniori sörről. Mióta itt van, maga is kóstolta pár helyen, bár ritkán élt vele. Közben végez a locsolással és reméli, hasznos segítség volt YIlandának. Éppen megkérdezné, hogy tehetne e még valamit, mikor furcsa megjegyzés csapja meg elf füleit. Frädtől hangzott el és Pycta megelőzi Thimet a válasszal. Ha Thim idejében kapcsolt volna, maga sem hagyja szó nélkül ezt. Így, megkésve, már nem áll bele a vitába, ugyanakkor figyelemmel kíséri és szót fog emelni, ha szükségét látja. Mit gondolna Luninari, ha saját fajtájának becsületéért sem állna ki, mikor rá kerül a sor? Ráadásul Luni édesanyja is elf, ezt muszáj szem előtt tartania. Csendben vár, hogy mi lesz ebből. Készen áll, ugyanakkor ha nélküle is elsimul a vita, nem önt olajat a tűzre. Ez esetben minden további akadály nélkül hozhatják azokat a szépnek ígérkező virágkoszorúkat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579