Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 88 (1741. - 1760. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1760. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-05-06 17:47:07
Üzenet elküldve: 2015-05-06 17:47:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Vinidis Dharemon//
*A fiú már órák óta gubbaszt az erdő felé vezető úton. Errefelé kell jönnie az inkvizítornak. Kissé megmozgatja lábait, próbálván minél kevesebb zajt csapni. Nézi az elhaladó embereket, elfeket, orkokat, és még ki tudja hányféle szerzetet. ~ Egyik sem erre haladt, és egyik sem volt inkvizítor. Miért megy mindenki a város felé? Teljesen elzsibbadtam. ~ Összerezzen, ahogy egy mókus tovaiszkol az aljnövényzetben, fel a fákra, míg el nem tűnik szem elől. A rend nem küldte volna ide, ha nem lenne fontos, hogy segítsen ezeknek az alakoknak, de azért az mégiscsak sok, hogy "valahol az erdőben vannak, de ne aggódj, egyikük bejár a városba". Persze, személyleírást kapott, feltehetően álmában is felismerné a harcost, de most már igazán unja magát. ~ Talán elszalasztottam? Ilyen még sosem fordult elő. ~ Megmozgatja késeit a tokjukban, szükség esetén bármikor előkaphatja őket. ~ Tűz és Jég, he? Szép is lenne, ha ennyiből megoldható lenne a dolog. Egy szikrapattintással felgyújtani az erdőt, és végre megtalálni az a nyavalyás várat. Milyen szép látvány lenne. A lobogó fák, az izzó vörös! A menekülő állatokról ne is beszéljünk. Tűzzel és vassal. Miért is ne gyújthatnám fel? ~ Kuncog magában. Persze, nem gyújtana fel puszta unalomból, és szórakozásból egy erdőt, ahhoz igen nyomós indok kell. De az is tény, mindig lenyűgözték a lángok. asz elemi hő, ami nélkül nem lenne élet, de ha túl közel mész, megégeted magad. Felhajtja sötétkék csuklyáját, és felhúzza arcát fedő maszkját. ~Már ide kéne érnie, hiszen megy le a nap. Csak nem tölti az éjszakát a városban? ~ *
*A fiú már órák óta gubbaszt az erdő felé vezető úton. Errefelé kell jönnie az inkvizítornak. Kissé megmozgatja lábait, próbálván minél kevesebb zajt csapni. Nézi az elhaladó embereket, elfeket, orkokat, és még ki tudja hányféle szerzetet. ~ Egyik sem erre haladt, és egyik sem volt inkvizítor. Miért megy mindenki a város felé? Teljesen elzsibbadtam. ~ Összerezzen, ahogy egy mókus tovaiszkol az aljnövényzetben, fel a fákra, míg el nem tűnik szem elől. A rend nem küldte volna ide, ha nem lenne fontos, hogy segítsen ezeknek az alakoknak, de azért az mégiscsak sok, hogy "valahol az erdőben vannak, de ne aggódj, egyikük bejár a városba". Persze, személyleírást kapott, feltehetően álmában is felismerné a harcost, de most már igazán unja magát. ~ Talán elszalasztottam? Ilyen még sosem fordult elő. ~ Megmozgatja késeit a tokjukban, szükség esetén bármikor előkaphatja őket. ~ Tűz és Jég, he? Szép is lenne, ha ennyiből megoldható lenne a dolog. Egy szikrapattintással felgyújtani az erdőt, és végre megtalálni az a nyavalyás várat. Milyen szép látvány lenne. A lobogó fák, az izzó vörös! A menekülő állatokról ne is beszéljünk. Tűzzel és vassal. Miért is ne gyújthatnám fel? ~ Kuncog magában. Persze, nem gyújtana fel puszta unalomból, és szórakozásból egy erdőt, ahhoz igen nyomós indok kell. De az is tény, mindig lenyűgözték a lángok. asz elemi hő, ami nélkül nem lenne élet, de ha túl közel mész, megégeted magad. Felhajtja sötétkék csuklyáját, és felhúzza arcát fedő maszkját. ~Már ide kéne érnie, hiszen megy le a nap. Csak nem tölti az éjszakát a városban? ~ *
1759. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-05-01 08:26:25
Üzenet elküldve: 2015-05-01 08:26:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett medál//
*Ahogy kiérnek az erdőből, a lány oly’ könnyednek érzi magát, mintha mázsás súlyokat emeltek volna le vállairól. Talán csak a kudarc nyomasztó emléke távozott tőle, melyet a nyaklánc elvesztése felett érzett. A napfény kellemes számára az erdő félhomálya után, ám igyekszik szem előtt tartani, hogy a férfinek ez cseppet sincs kedvére. Etheil szavaira ráemeli szikrázó lélektükreit, s ajkain finom mosollyal várja, hátha várható a megkezdett mondatnak folytatása. Amint Thoth is megjelenik, Honiney ösztönösen nyúl zsebébe, ellenőrizvén Oina épségét. Mihelyt kis barátját biztonságban tudja, figyelmét ismételten a csodás madárra fordítja, fél szemmel azért a hímet szemléli, persze veres hajkoronájának rejtekéből. A következő mondat, mely elhangzik, teljességgel váratlanul éri, s meghökkenve mered ezúttal nyíltan a férfire. Szemöldökei enyhén feljebb vándorolnak homlokán, csodálkozásának jelenként. A folytatás azonban letörli arcáról a meglepettséget, rögvest mosolyt varázsol a meggyszín ajkakra, orcáját újfent bíborszínbe vonja a megilletődöttség. Szólni akar, valamit válaszolni, mellyel megnyugtatja a férfit, hogy örömmel vele tart, ám nemes egyszerűséggel kitör belőle a nevetés. Nem gúnyos, gonosz hang ez, sokkal inkább árulkodik gyengédségről. Miután önfeledt vidámsága némileg alábbhagy, bűnbánóan pillant Etheilre. Egyáltalán nem állt szándékában megbántani őt, csupán a megkönnyebbülés produkáltatta vele a jókedv eme megnyilvánulását. Elf létének köszönhetően egy szempillantás alatt a hím előtt terem, lágy mozdulattal simít végig az arcán, majd mellette ellibbenve néhány lépéssel megelőzi. Aztán egy hirtelen mozdulattal sarkon fordul, aminek következtében lobonca átlendül vállán.*
- Azt mondtad, a kovácshoz tartunk, igaz? *Tudakolja, miközben arcán pajkos mosoly suhan át. A kérdéssel egyértelművé tette, hogy követi a férfit céljához, s talán még tovább is.*
*Ahogy kiérnek az erdőből, a lány oly’ könnyednek érzi magát, mintha mázsás súlyokat emeltek volna le vállairól. Talán csak a kudarc nyomasztó emléke távozott tőle, melyet a nyaklánc elvesztése felett érzett. A napfény kellemes számára az erdő félhomálya után, ám igyekszik szem előtt tartani, hogy a férfinek ez cseppet sincs kedvére. Etheil szavaira ráemeli szikrázó lélektükreit, s ajkain finom mosollyal várja, hátha várható a megkezdett mondatnak folytatása. Amint Thoth is megjelenik, Honiney ösztönösen nyúl zsebébe, ellenőrizvén Oina épségét. Mihelyt kis barátját biztonságban tudja, figyelmét ismételten a csodás madárra fordítja, fél szemmel azért a hímet szemléli, persze veres hajkoronájának rejtekéből. A következő mondat, mely elhangzik, teljességgel váratlanul éri, s meghökkenve mered ezúttal nyíltan a férfire. Szemöldökei enyhén feljebb vándorolnak homlokán, csodálkozásának jelenként. A folytatás azonban letörli arcáról a meglepettséget, rögvest mosolyt varázsol a meggyszín ajkakra, orcáját újfent bíborszínbe vonja a megilletődöttség. Szólni akar, valamit válaszolni, mellyel megnyugtatja a férfit, hogy örömmel vele tart, ám nemes egyszerűséggel kitör belőle a nevetés. Nem gúnyos, gonosz hang ez, sokkal inkább árulkodik gyengédségről. Miután önfeledt vidámsága némileg alábbhagy, bűnbánóan pillant Etheilre. Egyáltalán nem állt szándékában megbántani őt, csupán a megkönnyebbülés produkáltatta vele a jókedv eme megnyilvánulását. Elf létének köszönhetően egy szempillantás alatt a hím előtt terem, lágy mozdulattal simít végig az arcán, majd mellette ellibbenve néhány lépéssel megelőzi. Aztán egy hirtelen mozdulattal sarkon fordul, aminek következtében lobonca átlendül vállán.*
- Azt mondtad, a kovácshoz tartunk, igaz? *Tudakolja, miközben arcán pajkos mosoly suhan át. A kérdéssel egyértelművé tette, hogy követi a férfit céljához, s talán még tovább is.*
1758. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-04-28 20:24:51
Üzenet elküldve: 2015-04-28 20:24:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett medál//
*Visszafelé ugyan hosszasnak tűnik a menetelés, de végül csak kilyukadnak az erdő szélén, és mélyen fellélegezhetnek, még ha Etheil szemét szúrja is a napfény. Ha egyszerűbb lélek volna, felajzott íját az ég felé fordítaná, hogy lelője a fényforrást. Ám ennél azért tanultabb. Fejét kissé előre dönti, így kevésbé zavaró a dolog.*
-Vissza kellene mennem a kovácsműhelybe. Én...
*Szavai elakadnak, végül Thoth száll le vállára úgy, hogy landoláskor még tarkón paskolja szárnyával, s ha mindez még nem volna elég, mintha csak ösztökélni akarná, csőrével megkapja a férfi fülét. Etheil feje oldalt rándul, majd egy hörrentés után kiböki.*
-Szeretném, ha velem jönnél!
*kis ideig hallgat, ám ez a mondat kitárta az ajtót, s már a többi is kikívánkozik. Sárga szemeit a lányra emeli.*
-Jók voltunk együtt ott a vadonban, még ha el is úszott a zsákmány. Megvédtél volna, bár ezt más soha nem tenné értem. Meg nem is mintha kellene, csak. Bízom benned. ö... Igen. Persze, ha nem akarsz, nem kell jönnöd, csak mondtam.
*Úgytervezte eztán egyenes tartással el is indul, jelezve, hogy nem szorul a lány társaságára, és valójában nem is érdekli, vele tart-e, de mégsem mozdul. Egy ideig még magában küzd.*
~Indulok most. Fordulok. Na most. Mindjárt.~
*Mégis csak áll tétován, s Honiney szépségén bambulva reakcióra vár.*
*Visszafelé ugyan hosszasnak tűnik a menetelés, de végül csak kilyukadnak az erdő szélén, és mélyen fellélegezhetnek, még ha Etheil szemét szúrja is a napfény. Ha egyszerűbb lélek volna, felajzott íját az ég felé fordítaná, hogy lelője a fényforrást. Ám ennél azért tanultabb. Fejét kissé előre dönti, így kevésbé zavaró a dolog.*
-Vissza kellene mennem a kovácsműhelybe. Én...
*Szavai elakadnak, végül Thoth száll le vállára úgy, hogy landoláskor még tarkón paskolja szárnyával, s ha mindez még nem volna elég, mintha csak ösztökélni akarná, csőrével megkapja a férfi fülét. Etheil feje oldalt rándul, majd egy hörrentés után kiböki.*
-Szeretném, ha velem jönnél!
*kis ideig hallgat, ám ez a mondat kitárta az ajtót, s már a többi is kikívánkozik. Sárga szemeit a lányra emeli.*
-Jók voltunk együtt ott a vadonban, még ha el is úszott a zsákmány. Megvédtél volna, bár ezt más soha nem tenné értem. Meg nem is mintha kellene, csak. Bízom benned. ö... Igen. Persze, ha nem akarsz, nem kell jönnöd, csak mondtam.
*Úgytervezte eztán egyenes tartással el is indul, jelezve, hogy nem szorul a lány társaságára, és valójában nem is érdekli, vele tart-e, de mégsem mozdul. Egy ideig még magában küzd.*
~Indulok most. Fordulok. Na most. Mindjárt.~
*Mégis csak áll tétován, s Honiney szépségén bambulva reakcióra vár.*
1757. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-04-20 19:34:50
Üzenet elküldve: 2015-04-20 19:34:50
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
// Reinal Aganor //
*Emberünk kiváló kondíciónak örvendhet, hogy meg tudta tenni a még légvonalban is több mint százötven kilométeres távot pihenés nélkül, gyalogolva, futva és kocogva, úgy, hogy minden saját cuccát magával viszi, és még lantján is pengeti a dalokat időközben. A legedzettebb, legelszántabb vándorok is megirigyelnék ezt a teljesítményt. Persze a "füves puszta homokos porától" koszos ruha nyilvánvalóan csak úgy koszolódhatott össze, hogy a pusztáról a szél odafújta a nem létező homokos port, ahol éppen járt-kelt a férfi, hisz ellenkező esetben azt kéne feltételezni, hogy a füves pusztán is járt a bárd. Ami meg már a lehetetlenség határát súrolja, de nem alulról, hanem felülről, hisz így az út - leszámítva, hogy kétszer kéne átkelni igen széles folyón - már a kétszázötven kilométerhez közelítene. Ezen feltételezéssel is élve iszonyatos állapotban érne Artheniorba az uracska, ami persze ennek következtében nem következi be, hisz teherbírása, állóképessége nem kiemelkedő, beleveszik az átlagos népségbe. Nem csoda hát, hogy mikor magát megerőltetve kezd kocogni Arthenior felé, hozzávetőlegesen egy-két perc leforgása alá a végkimerültség határára kerül és esik össze a portban.
Csak nagy szerencséjén múlik, hogy túléli az esetet. Kifejezetten kellemes még úgy is, ha azt nézzük, hogy jelentős idővel később (amit ő nem érzékelhet eszméletlensége miatt) úgy keltegeti fel egy karaván személyzete és látja el az urat, hogy minden felszerelése, pénze és értéke nyoma veszett. Bizonyára egy arra járó, kevésbé barátságos alak úgy gondolta, hogy őt jobban fogja szolgálni mindaz, ami az úrnál volt.*
*Emberünk kiváló kondíciónak örvendhet, hogy meg tudta tenni a még légvonalban is több mint százötven kilométeres távot pihenés nélkül, gyalogolva, futva és kocogva, úgy, hogy minden saját cuccát magával viszi, és még lantján is pengeti a dalokat időközben. A legedzettebb, legelszántabb vándorok is megirigyelnék ezt a teljesítményt. Persze a "füves puszta homokos porától" koszos ruha nyilvánvalóan csak úgy koszolódhatott össze, hogy a pusztáról a szél odafújta a nem létező homokos port, ahol éppen járt-kelt a férfi, hisz ellenkező esetben azt kéne feltételezni, hogy a füves pusztán is járt a bárd. Ami meg már a lehetetlenség határát súrolja, de nem alulról, hanem felülről, hisz így az út - leszámítva, hogy kétszer kéne átkelni igen széles folyón - már a kétszázötven kilométerhez közelítene. Ezen feltételezéssel is élve iszonyatos állapotban érne Artheniorba az uracska, ami persze ennek következtében nem következi be, hisz teherbírása, állóképessége nem kiemelkedő, beleveszik az átlagos népségbe. Nem csoda hát, hogy mikor magát megerőltetve kezd kocogni Arthenior felé, hozzávetőlegesen egy-két perc leforgása alá a végkimerültség határára kerül és esik össze a portban.
Csak nagy szerencséjén múlik, hogy túléli az esetet. Kifejezetten kellemes még úgy is, ha azt nézzük, hogy jelentős idővel később (amit ő nem érzékelhet eszméletlensége miatt) úgy keltegeti fel egy karaván személyzete és látja el az urat, hogy minden felszerelése, pénze és értéke nyoma veszett. Bizonyára egy arra járó, kevésbé barátságos alak úgy gondolta, hogy őt jobban fogja szolgálni mindaz, ami az úrnál volt.*
1756. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-04-20 18:29:30
Üzenet elküldve: 2015-04-20 18:29:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Reinal abbahagyja a kocogást. Már majdnem Karavánpihenőtől kocog, pontosabban Csonttemetőtől, amely igazán borzalmas hely volt. Szemeit azonban mindvégig a célra szegezte. Arthenior. Mindent megtesz, hogy mihamarabb elérje azt a nyamvadt várost. Fáradtsága ellenére szaporázza lépteit, hogy a kereskedőútról végre a városfőterére tehesse talpát. Ruháján ott van a füves puszta homokos pora, s néhány jó izzadtság folt a tűző napon való futástól. Szerencsére volt vize, amit igyon, ám fejét is le kellett hűtenie vele, így elfogyott már. Az úton talált néhány aranyat is. Minden bizonnyal egy óvatlan kereskedő erszényéből potyoghatott ki, Reinal nagy szerencséjére. Megpróbáltatásai ellenére mosoly ül arcán. Elégedett, reményteljes, és derűs mosoly. Szíve erősen dobog, s vesz néhány nagyobb levegőt. Már közel a város.*
1755. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-04-11 21:59:45
Üzenet elküldve: 2015-04-11 21:59:45
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Lassan feltűnik előtte a hosszú út, amin idefelé jött. A por ugyanúgy felhőkét jár a nyomában, ahogy lova vágtat az úton a város felé, mint amikor távolodott onnan a múltban. Igyekszik nem gondolkodni arra mi is történt akkor. A jövőre akar gondolni nem a múltra. A lelkében a régi időket igyekszik elzárni, mintha egy értékes drágakő lenne, amit egy kincsesláda rejtekébe zártak, így a ragyogása nem bántja és biztonságban van mindentől. Türelmetlenül hajtja lovát a cél felé közben nincs vele csak az út magánya és tervei ígérete. Egy idő után Vihar jelzi, hogy sok a vágta, mert lassulni látszik, így megállítja és hagyja, hogy megpihenjen és igyon. Ő is lepasszíroz a torkán egy két falat szárított húst és kenyeret. Aztán valamin megakad a tekintete a nyeregtáskából, egy piros anyag széle látszik. A ruha, amit annak idején a piacon vett. Lassan odasétál és visszaigazítja a táskába. Ez egy drága kincs a számára, vigyázni kell rá. Egy idő múlva újra nyeregbe pattan és folytatja az utat, de most már igyekszik egy kicsit jobban kímélni Vihart, mert az út hosszú és nem lenne okos, ha a végletekig hajszolná.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.04.11 22:11:16, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.04.11 22:11:16, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
1754. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-04-06 23:20:45
Üzenet elküldve: 2015-04-06 23:20:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
*Nem kicsit megterhelő annyit lovagolni, amennyit a köpenyes hölgynek vágtázik, bár mindenképp segít, hogy egyedül van, és cserélgethet a három ló között, ezzel pihentetve azokat. Viszont így is órákba telik amíg kiér az erdőből, és jócskán messzebb van a várostól mint ahogy szeretné.~A búbánatos anyja keservit, hogy ennyire eltértem, ez jócskán meghosszabbítja az utat, de legalább azoktól az átkozott fáktól megszabadulok már, alig lehet haladni tőlük.~Bármilyen rossz is a helyzet kénytelen megállni enni és kifújni magát, mert a szervezete nincs hozzászokva ilyen tempóhoz és ekkora távolsághoz. Egy gyors evés és némi pihenés után ő is és a hátasai is újult erővel képesek folytatni az utat, de így is biztos abban, hogy nem fog megérkezni naplemente előtt.*
1753. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-04-05 11:36:44
Üzenet elküldve: 2015-04-05 11:36:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
*Arthenior felől jön, egyelőre még frissen és üdén, kalandra és majdnem minden másra készen. Az orkokat és a vámszedőket mondjuk hanyagolná, ha teheti, nem szeretné rájuk pazarolni a tegezében pihenő méreggel kent hegyű nyílvesszőket, túlságosan is drágák voltak ahhoz, hogy ilyen értéktelen teremtményekre pazarolja őket. Pihenjenek csak fenyegetően abban a tegezben, ott sokkal jobb helyük van. *
~Csak járjon erre egy szekér, azon mégiscsak kényelmesebb ez a hosszú út. Meg aztán a csizmám se koptatom, ha nem feltétlenül muszáj.~
~Csak járjon erre egy szekér, azon mégiscsak kényelmesebb ez a hosszú út. Meg aztán a csizmám se koptatom, ha nem feltétlenül muszáj.~
1752. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-04-04 08:55:02
Üzenet elküldve: 2015-04-04 08:55:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Amikor a távolban meglátja a várost egy kis mosolyt csal az arcára, hogy végre itthon van. Habár ez a mosoly nem tart sokáig hisz rögtön újra visszhangzik az a bizonyos szó a fejében. Mikor legelőször járt erre nehezen találta meg a hidat de most emlékszik merre kell mennie így hát a pillanatnyi elbambulás után halad tovább előre. Minél hamarabb a városba akar érni hogy pihenhessen és átgondolja a történteket mert tudja, hogy tett valamit de nem emlékszik rá csak az erdő és arra hogy önszántából ment oda.*
1751. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-04-03 23:07:03
Üzenet elküldve: 2015-04-03 23:07:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
*Bosszankodva támolyog ki az ismeretlen erdőből. Már maga a hely, ahova kezdetben megérkezett tele volt furcsaságokkal. Ott volt az a fa, amihez először hozzáért, majd az a hely, ahova mentek. De a legfurcsább neki az egészben azok voltak, akikkel végül össze lett zárva. Talán valami mágus szórakozott vele kezdetektől fogva, s talán ennek köszönhető, hogy ruháján még mindig látja a pók különös folyadékát. Amit viszont megtanult a dologból, hogy az íjászatot tovább kell fejlesztenie, valamint kerülnie kell a csapatjátékot.
Egyre csakaz az egy szó jár a fejében: "Elbuktál". Mintha Ehnadion szólt volna hozzá érces hangján, s ezt meg is értené. Valóban elbukott. Még mindig nem érti az öreg elf által rászabott feladatot, nem tudja hogy lenne képes megtalálni öt ilyen személyt, kiknek a rajzolt képéről is már csak halovány emlékei vannak.
Gondterhelten sóhajt egyet. Elsősorban is fel kell keresnie a barakkot, majd kikapcsolnia az agyát a lehető leghosszabb ideig, mielőtt újra belekezdene a feladatába. S remélhetőleg addig sem találkozik túl sok pókkal, mert bár lehet nem is voltak valóságosak, de még mindig a hideg rázza a csáprágók feje melletti csattogásától.*
Egyre csakaz az egy szó jár a fejében: "Elbuktál". Mintha Ehnadion szólt volna hozzá érces hangján, s ezt meg is értené. Valóban elbukott. Még mindig nem érti az öreg elf által rászabott feladatot, nem tudja hogy lenne képes megtalálni öt ilyen személyt, kiknek a rajzolt képéről is már csak halovány emlékei vannak.
Gondterhelten sóhajt egyet. Elsősorban is fel kell keresnie a barakkot, majd kikapcsolnia az agyát a lehető leghosszabb ideig, mielőtt újra belekezdene a feladatába. S remélhetőleg addig sem találkozik túl sok pókkal, mert bár lehet nem is voltak valóságosak, de még mindig a hideg rázza a csáprágók feje melletti csattogásától.*
1750. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-04-03 22:53:11
Üzenet elküldve: 2015-04-03 22:53:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ezüst boszorkány//
*Nagyot sóhajtva forgatja a szemét, ahogy észleli, hogy Worenth képtelen lekattanni a témáról, holott egyértelmű Isurii averziója a dologgal kapcsolatban. Jönnek a finom jelzések, majd a direktebb jelzések, végül (Phil nagy meglepődésére és derültségére) a konkrét durvulások.*
- Hehe. *kuncog fel az alig burkolt fenyegetésre, amely a mágust éri. Naná, hogy nem Isuriinak a fejét fogja lengetni a szél a jurta előtt, vagy miben laknak ezek.*
- Nem. Majd esetleg Artheniorban. Kell a pénz. *közli egyszerűen, válaszul a lovat érintő kérdésre. Ritkán szokott alakoskodni, mert a patrónusai jobban szeretik az őszinte "gyerekszájat" (és ennek részletezésébe most nem menne bele), mint a cinikus, lélekben ezer éves okoskodást.*
~ Ki ez, valami kiugrott sártúró? ~ *sóhajtozik, amikor újabb körre indulnak a termőföldek körül. Persze Worenth nem tűnik annak, sőt, inkább olyan fickó benyomását kelti, aki életében nem emelt meg egy téglát sem. A hozzá intézett kérdésre újabb gyanakvó pillantást vet Worenthre, majd rövid tanakodás után úgy dönt, hogy sokkolja a varázslót a tiszta és szavakban sem finomított igazsággal.*
- Azt akarom, hogy harminc éves koromig különböző kiélt, de kielégítetlen, nálam átlagosan 10 évvel idősebb gazdag nők tartsanak el, eközben a férjeik ne döfjenek le, és boldog, nyugodt, élményekben gazdag életem legyen. Utána pedig egy 10 évvel fiatalabb feleségem, a saját birtokomon, meg néhány szeretőm és vadászkutyám. *válaszolja faarccal, csak Isuriira vet egy kaján pillantást.*
*Nagyot sóhajtva forgatja a szemét, ahogy észleli, hogy Worenth képtelen lekattanni a témáról, holott egyértelmű Isurii averziója a dologgal kapcsolatban. Jönnek a finom jelzések, majd a direktebb jelzések, végül (Phil nagy meglepődésére és derültségére) a konkrét durvulások.*
- Hehe. *kuncog fel az alig burkolt fenyegetésre, amely a mágust éri. Naná, hogy nem Isuriinak a fejét fogja lengetni a szél a jurta előtt, vagy miben laknak ezek.*
- Nem. Majd esetleg Artheniorban. Kell a pénz. *közli egyszerűen, válaszul a lovat érintő kérdésre. Ritkán szokott alakoskodni, mert a patrónusai jobban szeretik az őszinte "gyerekszájat" (és ennek részletezésébe most nem menne bele), mint a cinikus, lélekben ezer éves okoskodást.*
~ Ki ez, valami kiugrott sártúró? ~ *sóhajtozik, amikor újabb körre indulnak a termőföldek körül. Persze Worenth nem tűnik annak, sőt, inkább olyan fickó benyomását kelti, aki életében nem emelt meg egy téglát sem. A hozzá intézett kérdésre újabb gyanakvó pillantást vet Worenthre, majd rövid tanakodás után úgy dönt, hogy sokkolja a varázslót a tiszta és szavakban sem finomított igazsággal.*
- Azt akarom, hogy harminc éves koromig különböző kiélt, de kielégítetlen, nálam átlagosan 10 évvel idősebb gazdag nők tartsanak el, eközben a férjeik ne döfjenek le, és boldog, nyugodt, élményekben gazdag életem legyen. Utána pedig egy 10 évvel fiatalabb feleségem, a saját birtokomon, meg néhány szeretőm és vadászkutyám. *válaszolja faarccal, csak Isuriira vet egy kaján pillantást.*
1749. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-04-03 22:26:20
Üzenet elküldve: 2015-04-03 22:26:20
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Ezüst boszorkány//
*A bárd dünnyögését igazán jól fogadja, már-már szórakoztató, mulatságos is, ha Worenth elkapja esetleg pillantását, csak mosolyog egyet. Hiába fiatal naiv még, és a szájának sem nagyon tud parancsolni, legalábbis nem tudja, kinek mit kellene, vagy mit illik, illetve nem illik mondani. A mágus azért egy szikrányi tiszteletet elvárna, mert végül is nem ő ment oda az ifjúhoz a szentélybe ugyebár...*
-Akkor valóban nem lehet rossz, arrafelé a legjobb a termőföld. *mondja úgy, hogy még nem járt ott, de nem hiába szántóföldeknek hívják, és hallomásból is igen termékeny területek vannak arrafelé.*
~Biztos nagy üzlet lehet benne.~
*Hiszen jó földre mindig akad vevő, és aki gazda akár fel is vásárolhatja, és ha bérbe adja akkor folyamatosan jön a pénz. A mágus fejében megcsillan egy lehetőség, de nem ért a földekhez, és a kereskedéshez sem, így gyorsan el is veti az ötletet.*
-Ha az ember támogatást kap, az mindig plusz erőt ad neki, és afféle elismerést, hogy jó úton jár. *fűzi hozzá a mágiával kapcsolatban, tényleg olyan néha a fehér hajú mágus, mint egy vén könyvíró, vagy történész, de látott is már egyet s mást a több mint negyven esztendő alatt.*
-De igen. Valami vidámabbról, mert a végén még magunkba fordulunk itten. *viszonozza a mosolyt, és próbál egy kis humort vinni mondatába, hogy oldja a hangulatot/apró feszültséget, bár nem az a humoros férfi, de majd kiderül beválik e vagy sem. Látszólag egyáltalán nem sértődik meg, vagy esik neki rosszul, ez szemei is elárulhatják, és valahol igaza is van Isurri-nak, talán túlságosan is elmerülnek a szomorú dolgokban, pedig még alig ismerik egymást.*
-Akkor jó, mert én sem. *mondja ismét kicsit lazábban, persze nem játszik meg semmit, de ennyi lazaság azért belé is szorult. Hallgatja a szavakat, amiket Isurii a bárdnak címez, de nem avatkozik bele, nem szól közbe, mikor a lóról kérdezi, Worenth csak ránéz a bárdra, ő is kíváncsi a válaszra. A mágus láthatóan jól bírja a tempót, igazán megszokta már, néha csizmája feltöri sarkát, vagy lábujjait, de ezen kívül minden rendben.*
-Tehát, megosztod velem, hogy hogyan képzeled el a jövődet? *érdeklődik a nőtől, majd Phil felé fordul.* -És te mihez akarsz kezdeni ifjú, mik a terveid. Gondolom elképzeléseid csak vannak. *teszi még hozzá, ha esetleg rávágná, hogy majd lesznek, vagy semmi közöd hozzá, vagy hasonló.*
*A bárd dünnyögését igazán jól fogadja, már-már szórakoztató, mulatságos is, ha Worenth elkapja esetleg pillantását, csak mosolyog egyet. Hiába fiatal naiv még, és a szájának sem nagyon tud parancsolni, legalábbis nem tudja, kinek mit kellene, vagy mit illik, illetve nem illik mondani. A mágus azért egy szikrányi tiszteletet elvárna, mert végül is nem ő ment oda az ifjúhoz a szentélybe ugyebár...*
-Akkor valóban nem lehet rossz, arrafelé a legjobb a termőföld. *mondja úgy, hogy még nem járt ott, de nem hiába szántóföldeknek hívják, és hallomásból is igen termékeny területek vannak arrafelé.*
~Biztos nagy üzlet lehet benne.~
*Hiszen jó földre mindig akad vevő, és aki gazda akár fel is vásárolhatja, és ha bérbe adja akkor folyamatosan jön a pénz. A mágus fejében megcsillan egy lehetőség, de nem ért a földekhez, és a kereskedéshez sem, így gyorsan el is veti az ötletet.*
-Ha az ember támogatást kap, az mindig plusz erőt ad neki, és afféle elismerést, hogy jó úton jár. *fűzi hozzá a mágiával kapcsolatban, tényleg olyan néha a fehér hajú mágus, mint egy vén könyvíró, vagy történész, de látott is már egyet s mást a több mint negyven esztendő alatt.*
-De igen. Valami vidámabbról, mert a végén még magunkba fordulunk itten. *viszonozza a mosolyt, és próbál egy kis humort vinni mondatába, hogy oldja a hangulatot/apró feszültséget, bár nem az a humoros férfi, de majd kiderül beválik e vagy sem. Látszólag egyáltalán nem sértődik meg, vagy esik neki rosszul, ez szemei is elárulhatják, és valahol igaza is van Isurri-nak, talán túlságosan is elmerülnek a szomorú dolgokban, pedig még alig ismerik egymást.*
-Akkor jó, mert én sem. *mondja ismét kicsit lazábban, persze nem játszik meg semmit, de ennyi lazaság azért belé is szorult. Hallgatja a szavakat, amiket Isurii a bárdnak címez, de nem avatkozik bele, nem szól közbe, mikor a lóról kérdezi, Worenth csak ránéz a bárdra, ő is kíváncsi a válaszra. A mágus láthatóan jól bírja a tempót, igazán megszokta már, néha csizmája feltöri sarkát, vagy lábujjait, de ezen kívül minden rendben.*
-Tehát, megosztod velem, hogy hogyan képzeled el a jövődet? *érdeklődik a nőtől, majd Phil felé fordul.* -És te mihez akarsz kezdeni ifjú, mik a terveid. Gondolom elképzeléseid csak vannak. *teszi még hozzá, ha esetleg rávágná, hogy majd lesznek, vagy semmi közöd hozzá, vagy hasonló.*
1748. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-04-03 17:37:28
Üzenet elküldve: 2015-04-03 17:37:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Ezüst boszorkány//
*Úgy tűnik Worenth nem veszi a lapot, vagy annak ellenére szeretne tovább áskálódni Isurii életében, hogy a lány már kifejezetten rövid, lerázó válaszokat ad. Nem mintha titkolnivalója lenne, nem mintha feltételezné, hogy meg akarja bántani a másik, de most már elég lesz a jóból rézése szerint. Ha valóban kíváncsi az ilyesmire, nyugodtan jöjjön el hozzájuk és győződjön meg róla a saját szemével.
Bólint egyet földművesek és állattartók kérdésére. Korábban lovával kapcsolatban is megjegyezte, hogy akadnak szakemberek köztük, így nem neki kell foglalkoznia a hátasokkal.*
-Fogalmam sincs, de rossz nem lehet, mert a szántók a közelben vannak.
*Von vállat. Tényleg lövése sincs arról miylen a talap, azt tudja, hogy a Vashegyet nem véeltlen hívják így. A talaj sziklás és kemény, a bozótoson kívül alig van rajta valami, ebből adódik másik megnevezése (Kopasz-hegy) is.*
-Mondhatni, bár nem volt nehéz kitűnni. Én foglalkozom a legrégebb óta a mágiákkal és én kaptam meg minden támogatást ahhoz, hogy elmélyítsem tanulmányaim.
*Ugyan a férfi rászólt, hogy nem kell szerénykednie, pontosan tudja, hogy akár bárki más is lehetne ő, ha nem Isu ereiben csörgedezne Tharg vér.*
-Nem beszélgethénk valami másról?
*Bukik ki végül a nőből mikor a testvérharcokra terelődik a szó. Nem akart ráförmedni Worenthre, így egy elnézést kérő kis mosolyt is megereszt felé, de már nincs kedve ezekről a dolgokról csacsogni. Felkavarja a múlt még ennyi év után is. Nehéz ezt elmagyarázni.*
-Korábban is felajánlottam már a lehetőséget. Vedd meghívásnak. *Bólogat és még ki is húzza magát. Isurii Thargodar meghívott vendégének lenni elég jó lehet. A következőket hallva kénytelen azonban elnevetni magát. Jókedve egy csapásra tér vissza.*
-Én biztosan nem kerülök bajba Worenth.
*Sandít a férfire somolyogva. Igen, már megint úgy néz ahogyan talán csak ő tud kerek e világon. Huncut és ravasz.*
~Drága barátom, ha valaki bajba fog kerülni az nem én leszek. Ha szégyent hozol rám én magam áslak el.~
*Közben Phil is értésére adja, hogy még mindig artheniorig akar csak vele jönni.*
-Ezt már megbeszéltük korábban. Segítek neked Artheniorban és ha minden a tervek szerint megy, akkor te ott is maradsz.
*Nyugtatja meg a bárdot.*
-Nem akartál volna lovat venni?
*Érdeklődik a fiú felé fordulva.
Hosszú út áll előttük és mögöttük egyaránt, ha a kölyök elfáradna menet közben felülhet egy kicsit Atsunra is. Isurii is olykor nyeregbe pattan, hogy egy kicsit pihentesse lábait, de egyébként sétál a fiúkkal.*
*Úgy tűnik Worenth nem veszi a lapot, vagy annak ellenére szeretne tovább áskálódni Isurii életében, hogy a lány már kifejezetten rövid, lerázó válaszokat ad. Nem mintha titkolnivalója lenne, nem mintha feltételezné, hogy meg akarja bántani a másik, de most már elég lesz a jóból rézése szerint. Ha valóban kíváncsi az ilyesmire, nyugodtan jöjjön el hozzájuk és győződjön meg róla a saját szemével.
Bólint egyet földművesek és állattartók kérdésére. Korábban lovával kapcsolatban is megjegyezte, hogy akadnak szakemberek köztük, így nem neki kell foglalkoznia a hátasokkal.*
-Fogalmam sincs, de rossz nem lehet, mert a szántók a közelben vannak.
*Von vállat. Tényleg lövése sincs arról miylen a talap, azt tudja, hogy a Vashegyet nem véeltlen hívják így. A talaj sziklás és kemény, a bozótoson kívül alig van rajta valami, ebből adódik másik megnevezése (Kopasz-hegy) is.*
-Mondhatni, bár nem volt nehéz kitűnni. Én foglalkozom a legrégebb óta a mágiákkal és én kaptam meg minden támogatást ahhoz, hogy elmélyítsem tanulmányaim.
*Ugyan a férfi rászólt, hogy nem kell szerénykednie, pontosan tudja, hogy akár bárki más is lehetne ő, ha nem Isu ereiben csörgedezne Tharg vér.*
-Nem beszélgethénk valami másról?
*Bukik ki végül a nőből mikor a testvérharcokra terelődik a szó. Nem akart ráförmedni Worenthre, így egy elnézést kérő kis mosolyt is megereszt felé, de már nincs kedve ezekről a dolgokról csacsogni. Felkavarja a múlt még ennyi év után is. Nehéz ezt elmagyarázni.*
-Korábban is felajánlottam már a lehetőséget. Vedd meghívásnak. *Bólogat és még ki is húzza magát. Isurii Thargodar meghívott vendégének lenni elég jó lehet. A következőket hallva kénytelen azonban elnevetni magát. Jókedve egy csapásra tér vissza.*
-Én biztosan nem kerülök bajba Worenth.
*Sandít a férfire somolyogva. Igen, már megint úgy néz ahogyan talán csak ő tud kerek e világon. Huncut és ravasz.*
~Drága barátom, ha valaki bajba fog kerülni az nem én leszek. Ha szégyent hozol rám én magam áslak el.~
*Közben Phil is értésére adja, hogy még mindig artheniorig akar csak vele jönni.*
-Ezt már megbeszéltük korábban. Segítek neked Artheniorban és ha minden a tervek szerint megy, akkor te ott is maradsz.
*Nyugtatja meg a bárdot.*
-Nem akartál volna lovat venni?
*Érdeklődik a fiú felé fordulva.
Hosszú út áll előttük és mögöttük egyaránt, ha a kölyök elfáradna menet közben felülhet egy kicsit Atsunra is. Isurii is olykor nyeregbe pattan, hogy egy kicsit pihentesse lábait, de egyébként sétál a fiúkkal.*
1747. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-04-02 11:00:12
Üzenet elküldve: 2015-04-02 11:00:12
![>Ran Alemo [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1004_ember-felelf-torpe-gnom_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
* Órák teltek el, mióta elindult az úton, majd még több és még több óra. De az út csak nem fogy el, sőt! Mintha mindig ahogy halad előre egyre több lenne, bár ez nem túl valószínű persze.
Úgy 3-4 órányi séta után úgy dönt letelepszik egy kicsit az út mellé, hogy pihenjen egy kicsit. Aztán vagy tíz perc semmittevést követően előveszi kulacsát, melyet legutoljára a főtéren töltött meg, s a fele nagyjából távozik is, s halad tovább a kietlen úton. Amióta elindult egyetlen utazó sem zavarta meg, ez a mostani pihenővel sincsen másképp. Újabb órák telnek el, s hamarost úgy veszi észre, hogy a távolban egy kis porszem közeledik felé. Természetesen nem csak a por jön, hanem egy hatalmas állat is. Nem-nem, mégsem. Nem akkora nagy, csupán szamár méretű, de a rajta ügyetlenkedő elf nő igencsak naggyá teszi, még, ha nem s kétméteres óriásról van szó, csak egy egyszerű - viszonylag átlagos magasságú - lányról. A "hatalmasságot" csupán az okozza, hogy Ran gnóm szemekkel látja a világot, és igaz a nagyobb fajtából való - fajához képest -, de így is magasnak tűnik számára az "átlag".
Végül egy kicsit lehúzódik, hogy ne gázolja el őt a szamaras, mely talán észre sem veszi őt. Az halad tovább, mintha kergetnék, és Ran is megy tovább. Talán nemsokára már megérkezik. *
Úgy 3-4 órányi séta után úgy dönt letelepszik egy kicsit az út mellé, hogy pihenjen egy kicsit. Aztán vagy tíz perc semmittevést követően előveszi kulacsát, melyet legutoljára a főtéren töltött meg, s a fele nagyjából távozik is, s halad tovább a kietlen úton. Amióta elindult egyetlen utazó sem zavarta meg, ez a mostani pihenővel sincsen másképp. Újabb órák telnek el, s hamarost úgy veszi észre, hogy a távolban egy kis porszem közeledik felé. Természetesen nem csak a por jön, hanem egy hatalmas állat is. Nem-nem, mégsem. Nem akkora nagy, csupán szamár méretű, de a rajta ügyetlenkedő elf nő igencsak naggyá teszi, még, ha nem s kétméteres óriásról van szó, csak egy egyszerű - viszonylag átlagos magasságú - lányról. A "hatalmasságot" csupán az okozza, hogy Ran gnóm szemekkel látja a világot, és igaz a nagyobb fajtából való - fajához képest -, de így is magasnak tűnik számára az "átlag".
Végül egy kicsit lehúzódik, hogy ne gázolja el őt a szamaras, mely talán észre sem veszi őt. Az halad tovább, mintha kergetnék, és Ran is megy tovább. Talán nemsokára már megérkezik. *
1746. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-04-01 11:58:11
Üzenet elküldve: 2015-04-01 11:58:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Kezd ismerőssé válni a táj, amint Arthenior közelébe érkezik. A visszafelé út ugyanolyan sok érdekességet nyújt számára, mint a Holdkaravánpihenőé. Más szemszögből tekint a tájra, ami más élményeket ad neki. Nézi a gyalogút menti földeket, de nagyobb részt a környék jellegzetes változatosságát. Úgy véli, hogy nincs két hasonló forma ezen a vidéken. Megáll olykor kisebb időre nézelődni, egyben falatozni és feltöltődni. A készletei végén jár, miközben nem tudja, hogy mennyit kell még megtenni a városig. A levegőnek megváltozását észleli, hogy itt bizony nem olyan, mint a másik helyen.*
~ Amint megérkezem, akkor felkeresem Moon-t vagy valakit a társaságból, ha már nem csak sötételfek laknak a kúriában. ~* Tervezgeti magában, hogy mit fog tenni akkor, ha megérkezett a meleg otthonba. Vajon Liane mit fog neki mondani? Vajon halálra milyen sokat gondolt rá? Miközben így elmerül a saját világában, aközben a távolban egy sasszemű embernek láthatja a város első épületeit. Fél óra elteltével kezdi csak az ő szemeivel érzékelni, hogy előtte van a cél. Teljesen felbátorodik, s addig meg nem áll, míg az első háthoz nem ér oda.*
~ Amint megérkezem, akkor felkeresem Moon-t vagy valakit a társaságból, ha már nem csak sötételfek laknak a kúriában. ~* Tervezgeti magában, hogy mit fog tenni akkor, ha megérkezett a meleg otthonba. Vajon Liane mit fog neki mondani? Vajon halálra milyen sokat gondolt rá? Miközben így elmerül a saját világában, aközben a távolban egy sasszemű embernek láthatja a város első épületeit. Fél óra elteltével kezdi csak az ő szemeivel érzékelni, hogy előtte van a cél. Teljesen felbátorodik, s addig meg nem áll, míg az első háthoz nem ér oda.*
1745. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-03-31 16:07:54
Üzenet elküldve: 2015-03-31 16:07:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Megfontolt
*Az út fele rohanással telik, amit főleg a szamár támogat. Sach eközben igencsak elfárad.
Mikor már-már úgy tűnik, hogy Káosz is kezd kifulladni, az elf lány megkísérel egy leszállást. Káosz erre egy "nemmel" felel, ami abban mutatkozik meg, hogy rágyorsít. A harmadik vagy negyedik alkalommal Sach elkezd gyanakodni, hogy szamara esetleg azért viselkedik így, mert nem fogadja el barátjának. Aztán el is veti ezt az ötletet, hisz akkor talán megpróbálná ledobni, de ilyenről szó sincs.
Egy biztos, szamara magabiztos léptekkel sebesen halad előre, és úgy néz ki, egy idei esze ágában sincs megállni.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.03.31 16:57:48, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
Mikor már-már úgy tűnik, hogy Káosz is kezd kifulladni, az elf lány megkísérel egy leszállást. Káosz erre egy "nemmel" felel, ami abban mutatkozik meg, hogy rágyorsít. A harmadik vagy negyedik alkalommal Sach elkezd gyanakodni, hogy szamara esetleg azért viselkedik így, mert nem fogadja el barátjának. Aztán el is veti ezt az ötletet, hisz akkor talán megpróbálná ledobni, de ilyenről szó sincs.
Egy biztos, szamara magabiztos léptekkel sebesen halad előre, és úgy néz ki, egy idei esze ágában sincs megállni.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.03.31 16:57:48, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
1744. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-03-28 21:13:05
Üzenet elküldve: 2015-03-28 21:13:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Yero//
*Meglepődve hallgatja, hogy a másik nem emlékszik arra, hogy erre járt e már életében. Igazán különös dolog a férfi részéről, azonban nincsen szándékában alaposan kifaggatni ez ügyben. Ráhagyja a másikra, inkább az előttük álló út megtételére összpontosít egy darabig. Mikor a másik elmondja, hogy fegyvert forgat, akkor az elég hihetően hangzik, azonban a másik megjegyzésén igazán fenn akad. A tekintetével a ruháját vizsgálja, sőt azt próbálja elképzelni, hogy mi lenne az oka, hogy ilyen öltözetben járkál Albun. A kacsintására csupán egy lesújtó tekintettel válaszol, mert őt ilyen gesztusokkal nem lehet megvenni. Egy ideig mélyen hallgat a partnere, amit nem tesz szóvá a másik előtt. Akkor néz oda, mikor visszakérdez.*
- Igen a kuzinommal. * Nincsen szerencséje, mert amaz újra elhalkul egy időre. Fintorog egy keveset, hogy nem egy beszélős fajta a másik, aki szívesen barátkozna egy nemesi nővel, emellett sötételf a javából. Bár a családja a felszínen él egy jó ideje, sőt sikerült megszokniuk a felszíniek életét, mégis próbáltak a saját törvényeik szerint élni. Yero közben megtiszteli végre valahára valami magyarázattal.*
- Akkor nagy találkozás volt a dolog. Amit az éjszakát illeti azt nem értem a részéről, talán egyszer rákérdezek nála. * mondja el beszélgető partnerének, hogy a közeljövőben milyen szándékai vannak. Meg fogja tudni Moon-tól, hogy miért fogadott be embereket a Kúriába. Mi célból egyesítette őket? Valami különöset látott bennük, vagy inkább sokkal sötétebb terveket dédelget az agyában? Igazán izgalmas életnek néz elébe, ami megannyi kalandot és ismeretlen dolgokat hordoz magában.*
- Szóval azóta nála laktok, vagyis a Kúriában. * Gondolkozik hangosan, miközben a tekintete előre figyel. Az előttük lévő elterülő tájat nézi, mikor úgy dönt, hogy megváltoztatja az útirányt. Letér az útról, hogy ne kijárt kemény út legyen a talpuk alatt, hanem valamivel puhább.*
- Remélem megfelel neked ez az útirány. Fogalmam sincs, hogy merre van a Holdkaravánpihenő. Ha szerencsénk van, akkor nem tévedünk el. * Közben kezd belegondolni, hogy most először az életében egy férfi közelében kell pihennie. Úgy véli, hogy nem igazán sokat fog aludni, mert nem akarja a másik tapizó kezét magán érezni. Kinézi a másikból, hogy kihasználja az első alkalmat.*
~ Tán rossz ötlet volt őt meghívni erre az útra. Majd csak kibírom valahogy. ~ * Morfondírozik magában, mikor valamiért rátérnek újból a megfelelő útra. Megáll egy pillanatra, aztán felsóhajt.*
- Kardforgatáson kívül értesz máshoz is?
*Meglepődve hallgatja, hogy a másik nem emlékszik arra, hogy erre járt e már életében. Igazán különös dolog a férfi részéről, azonban nincsen szándékában alaposan kifaggatni ez ügyben. Ráhagyja a másikra, inkább az előttük álló út megtételére összpontosít egy darabig. Mikor a másik elmondja, hogy fegyvert forgat, akkor az elég hihetően hangzik, azonban a másik megjegyzésén igazán fenn akad. A tekintetével a ruháját vizsgálja, sőt azt próbálja elképzelni, hogy mi lenne az oka, hogy ilyen öltözetben járkál Albun. A kacsintására csupán egy lesújtó tekintettel válaszol, mert őt ilyen gesztusokkal nem lehet megvenni. Egy ideig mélyen hallgat a partnere, amit nem tesz szóvá a másik előtt. Akkor néz oda, mikor visszakérdez.*
- Igen a kuzinommal. * Nincsen szerencséje, mert amaz újra elhalkul egy időre. Fintorog egy keveset, hogy nem egy beszélős fajta a másik, aki szívesen barátkozna egy nemesi nővel, emellett sötételf a javából. Bár a családja a felszínen él egy jó ideje, sőt sikerült megszokniuk a felszíniek életét, mégis próbáltak a saját törvényeik szerint élni. Yero közben megtiszteli végre valahára valami magyarázattal.*
- Akkor nagy találkozás volt a dolog. Amit az éjszakát illeti azt nem értem a részéről, talán egyszer rákérdezek nála. * mondja el beszélgető partnerének, hogy a közeljövőben milyen szándékai vannak. Meg fogja tudni Moon-tól, hogy miért fogadott be embereket a Kúriába. Mi célból egyesítette őket? Valami különöset látott bennük, vagy inkább sokkal sötétebb terveket dédelget az agyában? Igazán izgalmas életnek néz elébe, ami megannyi kalandot és ismeretlen dolgokat hordoz magában.*
- Szóval azóta nála laktok, vagyis a Kúriában. * Gondolkozik hangosan, miközben a tekintete előre figyel. Az előttük lévő elterülő tájat nézi, mikor úgy dönt, hogy megváltoztatja az útirányt. Letér az útról, hogy ne kijárt kemény út legyen a talpuk alatt, hanem valamivel puhább.*
- Remélem megfelel neked ez az útirány. Fogalmam sincs, hogy merre van a Holdkaravánpihenő. Ha szerencsénk van, akkor nem tévedünk el. * Közben kezd belegondolni, hogy most először az életében egy férfi közelében kell pihennie. Úgy véli, hogy nem igazán sokat fog aludni, mert nem akarja a másik tapizó kezét magán érezni. Kinézi a másikból, hogy kihasználja az első alkalmat.*
~ Tán rossz ötlet volt őt meghívni erre az útra. Majd csak kibírom valahogy. ~ * Morfondírozik magában, mikor valamiért rátérnek újból a megfelelő útra. Megáll egy pillanatra, aztán felsóhajt.*
- Kardforgatáson kívül értesz máshoz is?
1743. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-03-28 20:36:06
Üzenet elküldve: 2015-03-28 20:36:06
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Rylissa//
*Sóhajt egy alig hallhatót. Neki meg arra az apró információra van szüksége, hogy képes-e a lány a hosszú útra. Ez minden másnak az előfeltétele. Mivel úgy tűnik, hogy igen, hajlandó vele menni. Ami egyelőre még nem jelent többet annál, mint hogy ketten mennek egy irányban. Meg azt, hogy lehetőség szerint csak kurtán válaszolja meg a csacsogás szülte kérdéseket. Az út túl hosszú, előbb-utóbb úgyis kifogy belőlük a fruska.*
- Először bizony, mint tenmagad. Legalábbis nem emlékszem rá, hogy jártam volna errefelé. *Ez bolond beszédnek tűnhet, de korábbi történetét tekintve még az is lehetne, hogy napi szinten megfordult erre.*
- Ezt a jószágot forgatom *csörrenti meg az oldalára csapva a köpeny előtt rejtőző Csávát*, ha van, ki megfizesse. Mellékállásban pedig főnemes vagyok *kacsint a mélységire. A kúriabeli ténykedése persze pont nem erről szól, de erről mélyen és bölcsen hallgat. Végül is mégiscsak Moonxylwery egyik rokonával beszél.*
- A kuzinoddal? *fog bele az utolsó kérdés megválaszolásába. Maga elé idézi a jelenetet. A sötétet, a sírgödör ásását.*
~ Régi szép idők! ~
- Nos, valahol az artheniori templom mellett futottunk össze, a temető környékén. És aztán Svirrel együtt, akivel magad is találkoztál *biztos emlékszik rá a lány; csak úgy pattogott közöttük az ellenszenv* befogadott minket éjszakára, minthogy ez a találkozás éjnek idején esett meg. Aztán valahogy ott ragadtunk.
*Ennél többet nem is kell tudnia Rylissának. Az arca stírölését nem teszi szóvá. Fiatal lányokkal megesik az ilyesmi. És hát borzasztó messze vannak még.*
*Sóhajt egy alig hallhatót. Neki meg arra az apró információra van szüksége, hogy képes-e a lány a hosszú útra. Ez minden másnak az előfeltétele. Mivel úgy tűnik, hogy igen, hajlandó vele menni. Ami egyelőre még nem jelent többet annál, mint hogy ketten mennek egy irányban. Meg azt, hogy lehetőség szerint csak kurtán válaszolja meg a csacsogás szülte kérdéseket. Az út túl hosszú, előbb-utóbb úgyis kifogy belőlük a fruska.*
- Először bizony, mint tenmagad. Legalábbis nem emlékszem rá, hogy jártam volna errefelé. *Ez bolond beszédnek tűnhet, de korábbi történetét tekintve még az is lehetne, hogy napi szinten megfordult erre.*
- Ezt a jószágot forgatom *csörrenti meg az oldalára csapva a köpeny előtt rejtőző Csávát*, ha van, ki megfizesse. Mellékállásban pedig főnemes vagyok *kacsint a mélységire. A kúriabeli ténykedése persze pont nem erről szól, de erről mélyen és bölcsen hallgat. Végül is mégiscsak Moonxylwery egyik rokonával beszél.*
- A kuzinoddal? *fog bele az utolsó kérdés megválaszolásába. Maga elé idézi a jelenetet. A sötétet, a sírgödör ásását.*
~ Régi szép idők! ~
- Nos, valahol az artheniori templom mellett futottunk össze, a temető környékén. És aztán Svirrel együtt, akivel magad is találkoztál *biztos emlékszik rá a lány; csak úgy pattogott közöttük az ellenszenv* befogadott minket éjszakára, minthogy ez a találkozás éjnek idején esett meg. Aztán valahogy ott ragadtunk.
*Ennél többet nem is kell tudnia Rylissának. Az arca stírölését nem teszi szóvá. Fiatal lányokkal megesik az ilyesmi. És hát borzasztó messze vannak még.*
1742. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-03-21 20:05:47
Üzenet elküldve: 2015-03-21 20:05:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett medál//
*Az, hogy a lány nem ment be az erdőbe önmagától, igencsak jókedvre deríti Etheilt. Mintha azt mondaná, "fölényben vagy, nem vagyok jobb nálad". Elmosolyodik a sötételf hím, bár nem tudja leolvasni Honiney arcáról mit is gondol, mikor annak a távozás röpke ötlete suhan át agyán.*
-hmm... Hidd el, mindenki képes ölni. Még a drága kis majszolgató barátod is. Mi is a neve?
*Azzal az információval nem is tudja, mihez kezdjen, hogy a lány nem jó a harcban. Lehet ez akár megtévesztés, vagy talán igaz is. Majd az idő felfedi a valóságot. Tűnődve fürkészi a a kék szemek mélyét, mintha a meleg égövi tengerek fenekét kutatná.*
~Vajon csak cicázol velem? Magadba bolondítasz, s míg érzékeim tompák kirabolnál? Mesés színek, búgó hang, és édes illat. oly tökéletes.~
*Rövid merengése után Váltanak még pár szót, s mikor a lány arcán megjelenő pír nyomán ráébred, hogy a Honiney rögtön párhuzamot vont a lovag, s közte, meg az úrhölgy és maga közt, még ő is zavarba jön, hiszen nem direkt mondott elérthető dolgot. Még sosem próbált szépeket mondani senkinek, most mégis sikerült, ráadásul akaratlanul.*
~Óh! Hát ez volna az udvarlás művészete?~
*Pillanatnyi zavarát leplezendő megpróbál témát váltani, s az ekkor már előre induló lány után szól.*
-Ha a harcban nem, akkor miben vagy jó? Mire képeztek ki? Vagy talán hercegnő volnál?
*Pár hosszú szökellés, és be is éri az elf szépséget. Ekkor már túl is vannak az első fákon. Arthenior erdejében...*
*Az, hogy a lány nem ment be az erdőbe önmagától, igencsak jókedvre deríti Etheilt. Mintha azt mondaná, "fölényben vagy, nem vagyok jobb nálad". Elmosolyodik a sötételf hím, bár nem tudja leolvasni Honiney arcáról mit is gondol, mikor annak a távozás röpke ötlete suhan át agyán.*
-hmm... Hidd el, mindenki képes ölni. Még a drága kis majszolgató barátod is. Mi is a neve?
*Azzal az információval nem is tudja, mihez kezdjen, hogy a lány nem jó a harcban. Lehet ez akár megtévesztés, vagy talán igaz is. Majd az idő felfedi a valóságot. Tűnődve fürkészi a a kék szemek mélyét, mintha a meleg égövi tengerek fenekét kutatná.*
~Vajon csak cicázol velem? Magadba bolondítasz, s míg érzékeim tompák kirabolnál? Mesés színek, búgó hang, és édes illat. oly tökéletes.~
*Rövid merengése után Váltanak még pár szót, s mikor a lány arcán megjelenő pír nyomán ráébred, hogy a Honiney rögtön párhuzamot vont a lovag, s közte, meg az úrhölgy és maga közt, még ő is zavarba jön, hiszen nem direkt mondott elérthető dolgot. Még sosem próbált szépeket mondani senkinek, most mégis sikerült, ráadásul akaratlanul.*
~Óh! Hát ez volna az udvarlás művészete?~
*Pillanatnyi zavarát leplezendő megpróbál témát váltani, s az ekkor már előre induló lány után szól.*
-Ha a harcban nem, akkor miben vagy jó? Mire képeztek ki? Vagy talán hercegnő volnál?
*Pár hosszú szökellés, és be is éri az elf szépséget. Ekkor már túl is vannak az első fákon. Arthenior erdejében...*
1741. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-03-21 18:57:28
Üzenet elküldve: 2015-03-21 18:57:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett medál//
*Borzongás fut végig a lány tagjain, ám nem a hűvös szellő végett. Mintha ösztönösen ráérzett volna a férfi gondolataira, s a szomorú mosoly, melyet felé vet, beigazolja balsejtelmét. Csak pillog rá, s azon morfondírozik, miképp viszonyuljon a helyzethez. Nem fél, ám zavaros lélektükreiben olykor felbukkan a rémület hulláma. Nem is ítéli el emiatt a másikat, elvégre nem az ő jogosultsága ezt tenni. Pillantása a mutatott irányba vándorol, de nem mozdul arrafelé, csak ácsorog egy helyben, tétován helyezve testsúlyát egyik lábáról a másikra. Felmerül benne, hogy távoznia kellene, ám egy percig sem gondolja komolyan, hogy képes lenne hátat fordítani a férfinek, ki iránt valamiféle kötődés ébred benne. Kétségkívül saját elméjének csapdájába került, s mivel nem leli a kiutat, így hát a problémát elteszi későbbre.
Ajkai szóra nyílnak, ám előtte önkéntelenül is Oinára pillant, s a vállába kapaszkodó kis állat láttán nem állja meg apró mosoly nélkül.*
- Akkor azt hiszem, hálás lehetek, amiért még nem kényszerültem ilyen helyzetbe. Ám ennek fényében sem vagyok biztos benne, hogy képes lennék megölni valakit. S nem azért, mert nem akarom megvédeni Oinát, csupán nem erősségem a fegyverforgatás… *Nem biztos benne, hogy jó ötlet ezt a másik orrára kötnie, ám mivel kimondta, már nem teheti semmissé. Enyhén megrántja vállát, majd ujjait vörös tincsei közé csúsztatja, hogy elrendezze a némiképp kusza fürtöket. Megragad elméjében az utolsó hasonlat a lovagokról, s ez mosolyt csal szája szegletébe.*
- Köszönöm. *Rebegi, s orcájára rózsákat fest a pír a bók hatására. Régen nem mondott neki valami kedveset senki, s habár eddig abban a hitben élt, hogy nincs is szüksége rá, most rá kell eszmélnie, hogy tagadhatatlanul kellemes érzés. Tesz előre néhány lépést, majd a válla fölött félénken hátramosolyog.*
*Borzongás fut végig a lány tagjain, ám nem a hűvös szellő végett. Mintha ösztönösen ráérzett volna a férfi gondolataira, s a szomorú mosoly, melyet felé vet, beigazolja balsejtelmét. Csak pillog rá, s azon morfondírozik, miképp viszonyuljon a helyzethez. Nem fél, ám zavaros lélektükreiben olykor felbukkan a rémület hulláma. Nem is ítéli el emiatt a másikat, elvégre nem az ő jogosultsága ezt tenni. Pillantása a mutatott irányba vándorol, de nem mozdul arrafelé, csak ácsorog egy helyben, tétován helyezve testsúlyát egyik lábáról a másikra. Felmerül benne, hogy távoznia kellene, ám egy percig sem gondolja komolyan, hogy képes lenne hátat fordítani a férfinek, ki iránt valamiféle kötődés ébred benne. Kétségkívül saját elméjének csapdájába került, s mivel nem leli a kiutat, így hát a problémát elteszi későbbre.
Ajkai szóra nyílnak, ám előtte önkéntelenül is Oinára pillant, s a vállába kapaszkodó kis állat láttán nem állja meg apró mosoly nélkül.*
- Akkor azt hiszem, hálás lehetek, amiért még nem kényszerültem ilyen helyzetbe. Ám ennek fényében sem vagyok biztos benne, hogy képes lennék megölni valakit. S nem azért, mert nem akarom megvédeni Oinát, csupán nem erősségem a fegyverforgatás… *Nem biztos benne, hogy jó ötlet ezt a másik orrára kötnie, ám mivel kimondta, már nem teheti semmissé. Enyhén megrántja vállát, majd ujjait vörös tincsei közé csúsztatja, hogy elrendezze a némiképp kusza fürtöket. Megragad elméjében az utolsó hasonlat a lovagokról, s ez mosolyt csal szája szegletébe.*
- Köszönöm. *Rebegi, s orcájára rózsákat fest a pír a bók hatására. Régen nem mondott neki valami kedveset senki, s habár eddig abban a hitben élt, hogy nincs is szüksége rá, most rá kell eszmélnie, hogy tagadhatatlanul kellemes érzés. Tesz előre néhány lépést, majd a válla fölött félénken hátramosolyog.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579