Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 119 (2361. - 2380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2380. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-28 11:52:45
Üzenet elküldve: 2016-06-28 11:52:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//El innen, de gyorsan//
*Az út jobbára eseménytelenül telik, ami azt is jelenti, hogy a lány kegyetlenül unatkozik. Az első nap még eltelik bámészkodással, hiszen gyakorlatilag évek óta nem mozdult ki Arthenioron kívülre. Megbámulja a fákat, kellemesen borzong a várostól délre kezdődő fás lugasok árnyai alatt és hagyja, hogy hatalmába kerítsék azok a rég eltemetett érzések, amik a vadonba szólítják. Emlékfoszlányok derengenek föl kisgyermek korából, fények, illatok, melyek most újra megkísértik. Igen, egyszer felkerekedik és nekivág a végtelen erdőségnek. Hogy miért, mi végre, még nem tudja, de egy napon elindul. Most viszont még nem áll készen ilyesmire, ezért marad a szekéren zötykölődés. Utastársai nem túl beszédesek, mind a maguk dolgával vannak elfoglalva, ha szóba is elegyednek vele, a lány érdeklődése percek alatt lelohad. Ezért aztán a nap végére már nem bír megülni a fenekén, egy tempósan haladó szekérről azonban nem nagyon van hová menni. Majd’ megőrül, mire végre estére letáboroznak és úgy dönt, kicsit körül járja a tábort, megismerkedik a többi kísérővel és az erszényeik tartalmával. Alig tesz azonban néhány lépést, mikor az egyik fegyveres kísérő lép mellé.*
-Zonod úr határozott kívánsága, hogy a kisasszony ne kóboroljon el a szekértől, amin utazik. Itt, az erdőben számtalan veszély leselkedik a gyanútlan utazóra és csak így szavatolhatjuk a biztonságát.
~Mi, hogy engem ezek itt akarnak tartani? Meg még mit nem?!~
-Szavatold ám a…! Khm akarom mondani, Te meg az urad csak ne aggódjatok, tudok én vigyázni magamra! *Határozottan a tőre markolatára teszi a kezét, majd a férfit megkerülve indulna tovább, de az udvariasan, de határozottan áll elé.*
-Ahogy mondtam, Zonod úrnak ez a határozott kívánsága.
~Ha ez a kívánsága, hát legyen meg az óhaja annak a sunyi kalmárnak. Forgatod Te még a fejedet, hogy hova tűntem!~ *De mondani csak ennyit mond.*
-Urad nyilván nincs tisztában vele, milyen kalandokat éltem már át és milyen veszélyekből menekültem meg, ezért elnézem túlzott aggodalmát. De, hogy megnyugodjon, mondd csak meg neki, hogy kívánsága szerint itt maradok! *A „kívánsága szerint” részt jól megnyomja, hogy érezze a tökkelütött zsoldos, komolyan gondolja. Amaz csak bólint, szája sarkában egy pici mosollyal, de nem tágít, néhány lépéssel arrébb foglal el őrhelyet úgy, hogy Xaly mindig szem előtt legyen. A lány majd szétrobban bosszúságában. Ahogy körülnéz, pillantása találkozik a pocakos kereskedőével. Amint az meglátja a lány villámló tekintetét, elvigyorodik, biccent, majd elfordul és rendezkedik tovább. A lány figyel és vár, de az őr a közelében folyamatosan szemmel tartja és takarodó után is szolgálatban marad. Mivel a szokatlan utazás kifárasztotta, Xaly éjszakai kiruccanás helyett álomba duzzogja magát.*
A hozzászólás írója (Xalema Unamorel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.28 11:53:28
*Az út jobbára eseménytelenül telik, ami azt is jelenti, hogy a lány kegyetlenül unatkozik. Az első nap még eltelik bámészkodással, hiszen gyakorlatilag évek óta nem mozdult ki Arthenioron kívülre. Megbámulja a fákat, kellemesen borzong a várostól délre kezdődő fás lugasok árnyai alatt és hagyja, hogy hatalmába kerítsék azok a rég eltemetett érzések, amik a vadonba szólítják. Emlékfoszlányok derengenek föl kisgyermek korából, fények, illatok, melyek most újra megkísértik. Igen, egyszer felkerekedik és nekivág a végtelen erdőségnek. Hogy miért, mi végre, még nem tudja, de egy napon elindul. Most viszont még nem áll készen ilyesmire, ezért marad a szekéren zötykölődés. Utastársai nem túl beszédesek, mind a maguk dolgával vannak elfoglalva, ha szóba is elegyednek vele, a lány érdeklődése percek alatt lelohad. Ezért aztán a nap végére már nem bír megülni a fenekén, egy tempósan haladó szekérről azonban nem nagyon van hová menni. Majd’ megőrül, mire végre estére letáboroznak és úgy dönt, kicsit körül járja a tábort, megismerkedik a többi kísérővel és az erszényeik tartalmával. Alig tesz azonban néhány lépést, mikor az egyik fegyveres kísérő lép mellé.*
-Zonod úr határozott kívánsága, hogy a kisasszony ne kóboroljon el a szekértől, amin utazik. Itt, az erdőben számtalan veszély leselkedik a gyanútlan utazóra és csak így szavatolhatjuk a biztonságát.
~Mi, hogy engem ezek itt akarnak tartani? Meg még mit nem?!~
-Szavatold ám a…! Khm akarom mondani, Te meg az urad csak ne aggódjatok, tudok én vigyázni magamra! *Határozottan a tőre markolatára teszi a kezét, majd a férfit megkerülve indulna tovább, de az udvariasan, de határozottan áll elé.*
-Ahogy mondtam, Zonod úrnak ez a határozott kívánsága.
~Ha ez a kívánsága, hát legyen meg az óhaja annak a sunyi kalmárnak. Forgatod Te még a fejedet, hogy hova tűntem!~ *De mondani csak ennyit mond.*
-Urad nyilván nincs tisztában vele, milyen kalandokat éltem már át és milyen veszélyekből menekültem meg, ezért elnézem túlzott aggodalmát. De, hogy megnyugodjon, mondd csak meg neki, hogy kívánsága szerint itt maradok! *A „kívánsága szerint” részt jól megnyomja, hogy érezze a tökkelütött zsoldos, komolyan gondolja. Amaz csak bólint, szája sarkában egy pici mosollyal, de nem tágít, néhány lépéssel arrébb foglal el őrhelyet úgy, hogy Xaly mindig szem előtt legyen. A lány majd szétrobban bosszúságában. Ahogy körülnéz, pillantása találkozik a pocakos kereskedőével. Amint az meglátja a lány villámló tekintetét, elvigyorodik, biccent, majd elfordul és rendezkedik tovább. A lány figyel és vár, de az őr a közelében folyamatosan szemmel tartja és takarodó után is szolgálatban marad. Mivel a szokatlan utazás kifárasztotta, Xaly éjszakai kiruccanás helyett álomba duzzogja magát.*
A hozzászólás írója (Xalema Unamorel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.28 11:53:28
2379. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-26 16:03:29
Üzenet elküldve: 2016-06-26 16:03:29
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Az Adal ház kirablása//
*Gravak megmenekült az üldözők elől. Élvezte a mai estét. A ház kirablása sikeres volt, két bikát elvesztett ugyan, de helyettük nyert egy gwuffot, amit ugyan szemlátomást nem az ő súlyára terveztek, de a vezér talán örülni fog neki. Ő sem egy nádszálvirág, de neki csak brigantin páncélja van, és nem dupla pallossal mászkál. Ha meg őt se bírja el még mindig ott van Worg, vagy Zirrah, vagy bármely más könnyű fegyverzetű ork. Neki meg lassan be kéne szereznie egy úgy hátast, és ezúttal páncélt is kéne tetetnie a bikákra, mert látható módon a nélkül sérülékenyek. Ha már itt tartunk a behemót gwuffot sem ártana felszerelni legalább egy szügyvédő pajzzsal amivel majd szétzúzhatja a maga előtt álló élőholt sereget, vagy egy pár tüskét, nehogy oldalba támadják.
//Aktív szelídítés//
Most viszont Gravak leszáll a nagy állat hátáról. Persze ő is vesztett már a nap folyamán energiáiból, de talán még így is tovább tud eljutni állat nélkül mint az állat ővele. Arról nem is beszélve, hogy lassan ismét szüksége lesz az állat szívósságára, hiszen az üldözés még nincs lejátszva. A kötőféken vezeti a nagy dögöt, kedvesen beszél vele, megpróbálja kicsit magához és a nagy csúnya vértjéhez szoktatni.
A városi őrség, holnap a napfényben újabb lovasokat küldhet utána, és a tűz és az állat, meg persze a páncélos ork mély nyomai alapján, pár vadászkutya közreműködésével, talán hajtóvadászatot is indíthatnak ellene, és a nap fényénél meglephetik, ismét kihasználva az átokverte létszámfölényüket. Az ork két lehetőség közül választhat. Vagy északra megy a karavánúton és reméli, hogy a nyomait elfedik az utazók nyomai, szagát a többi szag, vagy beveszi magát az erdőbe és reménykedik benne, hogy a vadak jobban szeretik a puha városőr húst mint a magafajta keményebb élelmet. Végül úgy dönt valahol a kettő között állapodik meg. Nem megy be az erdőbe, mert fél, hogy soha nem találna ki onnan, de annak szélét nem akarja elhagyni. A szagával nem igen tud mit kezdeni, jobb híján a hóna alá ken valami ürüléket, mint azt egyes vadászok teszik. Nem tudja minek a potyadéka volt mert a sötétben nem lát rendesen. Ez emberi orral nem sokat csorbít a zöldbőrű átható aromáján, de a kutyákat és az egyéb erdei vadakat talán össze zavarhatja. Páncélját felrakja az állat hátára, jól összecsomagolva, és akkor már viteti vele a lopott holmit is, vagyis a kanalakat, villákat késeket amit majd az ork barlangban biztos örömmel használ majd mindenki. Ha az ő tömegét nem is, de a vért súlyát talán még elbírja, meg az elosztás gondja is megoldódik így Gravak is jobban halad, meg a rendes képét tegnap nem is láthatta senki a sisak és a sötétség miatt.
Az állatot kiköti egy fához. Ő maga tüzet rak, éjszakára ami ugyan városőr vonzó, de a másik veszélyforrást a vadakat, talán sikerül távol tartani vele. És ha már ennyit jött, gyorsan elfogyasztja azt ami készleteiből maradt és ledől a fűbe aludni, maga mellett tartva hatalmas mesterkardját. Szeretné ha holnapig visszatérne a képessége. Azzal talán jobban kivághatja magát egy esetleges igazoltatás súlya alól. Reméli immáron csak egyszerű ork utazónak látszik majd. A tüzet visszatapossa parázs állapotába és jobb híján várja mit hoz számára a holnap.*
*Gravak megmenekült az üldözők elől. Élvezte a mai estét. A ház kirablása sikeres volt, két bikát elvesztett ugyan, de helyettük nyert egy gwuffot, amit ugyan szemlátomást nem az ő súlyára terveztek, de a vezér talán örülni fog neki. Ő sem egy nádszálvirág, de neki csak brigantin páncélja van, és nem dupla pallossal mászkál. Ha meg őt se bírja el még mindig ott van Worg, vagy Zirrah, vagy bármely más könnyű fegyverzetű ork. Neki meg lassan be kéne szereznie egy úgy hátast, és ezúttal páncélt is kéne tetetnie a bikákra, mert látható módon a nélkül sérülékenyek. Ha már itt tartunk a behemót gwuffot sem ártana felszerelni legalább egy szügyvédő pajzzsal amivel majd szétzúzhatja a maga előtt álló élőholt sereget, vagy egy pár tüskét, nehogy oldalba támadják.
//Aktív szelídítés//
Most viszont Gravak leszáll a nagy állat hátáról. Persze ő is vesztett már a nap folyamán energiáiból, de talán még így is tovább tud eljutni állat nélkül mint az állat ővele. Arról nem is beszélve, hogy lassan ismét szüksége lesz az állat szívósságára, hiszen az üldözés még nincs lejátszva. A kötőféken vezeti a nagy dögöt, kedvesen beszél vele, megpróbálja kicsit magához és a nagy csúnya vértjéhez szoktatni.
A városi őrség, holnap a napfényben újabb lovasokat küldhet utána, és a tűz és az állat, meg persze a páncélos ork mély nyomai alapján, pár vadászkutya közreműködésével, talán hajtóvadászatot is indíthatnak ellene, és a nap fényénél meglephetik, ismét kihasználva az átokverte létszámfölényüket. Az ork két lehetőség közül választhat. Vagy északra megy a karavánúton és reméli, hogy a nyomait elfedik az utazók nyomai, szagát a többi szag, vagy beveszi magát az erdőbe és reménykedik benne, hogy a vadak jobban szeretik a puha városőr húst mint a magafajta keményebb élelmet. Végül úgy dönt valahol a kettő között állapodik meg. Nem megy be az erdőbe, mert fél, hogy soha nem találna ki onnan, de annak szélét nem akarja elhagyni. A szagával nem igen tud mit kezdeni, jobb híján a hóna alá ken valami ürüléket, mint azt egyes vadászok teszik. Nem tudja minek a potyadéka volt mert a sötétben nem lát rendesen. Ez emberi orral nem sokat csorbít a zöldbőrű átható aromáján, de a kutyákat és az egyéb erdei vadakat talán össze zavarhatja. Páncélját felrakja az állat hátára, jól összecsomagolva, és akkor már viteti vele a lopott holmit is, vagyis a kanalakat, villákat késeket amit majd az ork barlangban biztos örömmel használ majd mindenki. Ha az ő tömegét nem is, de a vért súlyát talán még elbírja, meg az elosztás gondja is megoldódik így Gravak is jobban halad, meg a rendes képét tegnap nem is láthatta senki a sisak és a sötétség miatt.
Az állatot kiköti egy fához. Ő maga tüzet rak, éjszakára ami ugyan városőr vonzó, de a másik veszélyforrást a vadakat, talán sikerül távol tartani vele. És ha már ennyit jött, gyorsan elfogyasztja azt ami készleteiből maradt és ledől a fűbe aludni, maga mellett tartva hatalmas mesterkardját. Szeretné ha holnapig visszatérne a képessége. Azzal talán jobban kivághatja magát egy esetleges igazoltatás súlya alól. Reméli immáron csak egyszerű ork utazónak látszik majd. A tüzet visszatapossa parázs állapotába és jobb híján várja mit hoz számára a holnap.*
2378. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-26 11:32:43
Üzenet elküldve: 2016-06-26 11:32:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Az Adal ház kirablása//
*Nagyon is sok őr közelít hozzá, de eltartott egy ideig mire elérték a főteret, aztán az istállói felszabadító akció miatt a fele rossz irányba is ment, kicsit szétszéledtek, néhányan lemaradtak. Közelednek még sokan, csak nem várnak egymásra, aki gyorsabb az előreloholt, nehogy nyomát veszítsék a bűnözőnek. Egyedül persze senki nem fog rárontani a hatalmas bádogdobozra, még négyen sem szívesen, de mindenképpen a közelében akarnak maradni amíg a többiek meg nem érkeznek. Az üvegcse bevetése talán a létszám miatt nem indokolt, de a fellobbanó tüzet nehezebb lesz megkerülniük azoknak akik később érkeznek. Van még ideje Gravaknak visszaszállni a gwuffra is, szerencsétlen állat minden alkalommal majdnem felborul a súly miatt. A gwuffok bírják a nagy terheket, de nem ennyit és nem ilyen elosztásban. Az üldözők már nincsenek túl messze, igazából akár utol is érhették volna, de ahogy közelebb értek a biztonság kedvéért óvatosabb tempóra váltottak. Talán csak ennek köszönhető hogy közvetlenül egyiket sem éri a tűz, de szét kell hogy rebbenjenek miatta és ismét nyer egy kis távolságot ezzel a mutatvánnyal az ork. A háta mögött szorgos kiabálás és szervezkedés folyik, egyre többen érkeznek de a tűzzel így a lovas városőrök nem igazán tudnak mit kezdeni, már ami az oltást illeti. A mágusok úton vannak, de kell még pár perc amíg ők is ideérnek. Először persze a Pegazussal fognak foglalkozni, de remélhetőleg hamar túlesnek a problémán. A kezdődő bozóttűz bizony nagy probléma, nem az erdőt meg a várost féltik, pár perc múlva egy víz vagy egy légmágus úgyis ideér és elrendezi ezt a problémát, csak a később érkező városőrök nem fognak tudni időben átvágni rajta. Egy lovast visszaszalajtanak hogy értesítse az érkezőket a várható helyzetről, egy meg ott marad, a többi keres valami utat körbe és folytatják az üldözést. A második üveg tovább ront a helyzeten, ezzel a húzással sikerül olyan előnyt kovácsolnia Gravaknak, hogy az éjszakában nyomát is vesztik. Látni és hallani legalábbis már nem fogják, a sötétben pedig a nyomokat is csak lassabban tudják követni. Egyelőre megszabadul az üldözőktől. A főtérre közben lassan megérkeznek a mágusok is és pár másodperc alatt felszámolják az ottani tüzet, a tető jelentős részét cserélni kell majd, de szerencsére senki sem sérült meg és egy szoba híján a szálláshely is használható maradt. Nekiállnak leponyvázni hogy ha esne akkor ne ázzon be minden, holnap majd megkezdik a javításokat. Ahogy Gravak távolodik, egy idő után már se a kiabálást se a tűz fényét nem látja. Az erdő hamar besűrűsödik a Gwuff pedig érezhetően fárad. Nagyon nem tesz jót a hátának a rajta zötyögő teljesvértes ork. Vágtára itt a terep sem alkalmas, de szerencsétlen állat már amúgy sem tudna. Nagyon megsínylette ezt a rövid hajtást is.*
*Nagyon is sok őr közelít hozzá, de eltartott egy ideig mire elérték a főteret, aztán az istállói felszabadító akció miatt a fele rossz irányba is ment, kicsit szétszéledtek, néhányan lemaradtak. Közelednek még sokan, csak nem várnak egymásra, aki gyorsabb az előreloholt, nehogy nyomát veszítsék a bűnözőnek. Egyedül persze senki nem fog rárontani a hatalmas bádogdobozra, még négyen sem szívesen, de mindenképpen a közelében akarnak maradni amíg a többiek meg nem érkeznek. Az üvegcse bevetése talán a létszám miatt nem indokolt, de a fellobbanó tüzet nehezebb lesz megkerülniük azoknak akik később érkeznek. Van még ideje Gravaknak visszaszállni a gwuffra is, szerencsétlen állat minden alkalommal majdnem felborul a súly miatt. A gwuffok bírják a nagy terheket, de nem ennyit és nem ilyen elosztásban. Az üldözők már nincsenek túl messze, igazából akár utol is érhették volna, de ahogy közelebb értek a biztonság kedvéért óvatosabb tempóra váltottak. Talán csak ennek köszönhető hogy közvetlenül egyiket sem éri a tűz, de szét kell hogy rebbenjenek miatta és ismét nyer egy kis távolságot ezzel a mutatvánnyal az ork. A háta mögött szorgos kiabálás és szervezkedés folyik, egyre többen érkeznek de a tűzzel így a lovas városőrök nem igazán tudnak mit kezdeni, már ami az oltást illeti. A mágusok úton vannak, de kell még pár perc amíg ők is ideérnek. Először persze a Pegazussal fognak foglalkozni, de remélhetőleg hamar túlesnek a problémán. A kezdődő bozóttűz bizony nagy probléma, nem az erdőt meg a várost féltik, pár perc múlva egy víz vagy egy légmágus úgyis ideér és elrendezi ezt a problémát, csak a később érkező városőrök nem fognak tudni időben átvágni rajta. Egy lovast visszaszalajtanak hogy értesítse az érkezőket a várható helyzetről, egy meg ott marad, a többi keres valami utat körbe és folytatják az üldözést. A második üveg tovább ront a helyzeten, ezzel a húzással sikerül olyan előnyt kovácsolnia Gravaknak, hogy az éjszakában nyomát is vesztik. Látni és hallani legalábbis már nem fogják, a sötétben pedig a nyomokat is csak lassabban tudják követni. Egyelőre megszabadul az üldözőktől. A főtérre közben lassan megérkeznek a mágusok is és pár másodperc alatt felszámolják az ottani tüzet, a tető jelentős részét cserélni kell majd, de szerencsére senki sem sérült meg és egy szoba híján a szálláshely is használható maradt. Nekiállnak leponyvázni hogy ha esne akkor ne ázzon be minden, holnap majd megkezdik a javításokat. Ahogy Gravak távolodik, egy idő után már se a kiabálást se a tűz fényét nem látja. Az erdő hamar besűrűsödik a Gwuff pedig érezhetően fárad. Nagyon nem tesz jót a hátának a rajta zötyögő teljesvértes ork. Vágtára itt a terep sem alkalmas, de szerencsétlen állat már amúgy sem tudna. Nagyon megsínylette ezt a rövid hajtást is.*
2377. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-24 11:49:39
Üzenet elküldve: 2016-06-24 11:49:39
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Az Adal ház kirablása//
*Úgy látszik Gravak érzékei csalókák voltak. Ő azt hitte valamivel több őr közelít hozzá, mondjuk legalább húsz, és azok is már elég közel járnak, hogy nyilat csöppentsenek a nagy zöld valagába. Így viszont az ork ágyúval lő verébre, vagy valami hasonlóra. Négy őr messze nem indokolja az üvegcse bevetését, pláne ha nyilaik sincsenek, őket talán még menekülés közben is lekaszabolhatta volna hosszú pengéjű kardjaival. De ugye már nincs mit tenni. Ha egy kard van a színpadon azzal előbb utóbb elvágnak valamit, ha egy üvegnyi keverék van az ork kezében azt el kell dobnia mielőtt ő maga gyullad fel. Fáklya meg persze nincs nála amivel a tüzet képes volna tárolni és alaklom adtán azt tüzes bomba formájában az ellenfeleire szabadítani. Így tehát most van nála a lángoló micsoda, most kell eldobnia. Az, hogy eldobás előtt még velszáll e ismét a gwuffra vagy sem az már a helyzettől és az ellenfelek közelségétől függ. Ha már érzi a lehelletüket a tarkóján akkor értelemszerűen nem tököl, de ha még messze vannak akkor talán visszarángatja magát, fél kézzel és talán még meg is tesz pár métert mielőtt hátradobná feléjük az italt. Az viszont biztos, hogy az üvegcsének el kell repülnie, közvetlenül az után, hogy begyújtja vele a másik üvegcsének a gyutacsát, hisz egy friss gyutaccsal még, ha csak rövid ideig is, de lehet várakozni. Az üveg tehát elrepül messzire arra amerről a kürtszót hallotta, és reménykednie benne, hogy a füvek és a bokrok hamar lángra kapnak és egy nagyobb bozóttüzet hoznak össze ami valamennyire akadályozza majd az üldözői mozgását. Nem tudja esett e az elmúlt napokban, de ha legközelebb rablást tervez, biztos, hogy csakis száraz időben hajlandó végrehajtani. A vulkánok havában jellemző az eső és a párás időjárás, ami nem kedvez az ork tervének, ha a következő hónapban rabol most jobban állna a szénája.
Ha az ork sikeresen felszállt a hátasra és az első üveg már elment akkor hamarosan követi azt a második is. Ha minden jól megy hamarosan egy komoly futótűz kerül közé és az üldözői közé, ami persze rá is veszélyes, főleg mivel ő az erdőbe megy, de a természet haragjától mintha kevésbé tartana mint a városi őrség embereitől. Mellesleg ennyi gyújtogatás mellett már igazán felégethette volna az Adal házat és az istállót is, akkor lenne még két épület amivel ezek a semmirekellők elüthetik az idejüket.*
*Úgy látszik Gravak érzékei csalókák voltak. Ő azt hitte valamivel több őr közelít hozzá, mondjuk legalább húsz, és azok is már elég közel járnak, hogy nyilat csöppentsenek a nagy zöld valagába. Így viszont az ork ágyúval lő verébre, vagy valami hasonlóra. Négy őr messze nem indokolja az üvegcse bevetését, pláne ha nyilaik sincsenek, őket talán még menekülés közben is lekaszabolhatta volna hosszú pengéjű kardjaival. De ugye már nincs mit tenni. Ha egy kard van a színpadon azzal előbb utóbb elvágnak valamit, ha egy üvegnyi keverék van az ork kezében azt el kell dobnia mielőtt ő maga gyullad fel. Fáklya meg persze nincs nála amivel a tüzet képes volna tárolni és alaklom adtán azt tüzes bomba formájában az ellenfeleire szabadítani. Így tehát most van nála a lángoló micsoda, most kell eldobnia. Az, hogy eldobás előtt még velszáll e ismét a gwuffra vagy sem az már a helyzettől és az ellenfelek közelségétől függ. Ha már érzi a lehelletüket a tarkóján akkor értelemszerűen nem tököl, de ha még messze vannak akkor talán visszarángatja magát, fél kézzel és talán még meg is tesz pár métert mielőtt hátradobná feléjük az italt. Az viszont biztos, hogy az üvegcsének el kell repülnie, közvetlenül az után, hogy begyújtja vele a másik üvegcsének a gyutacsát, hisz egy friss gyutaccsal még, ha csak rövid ideig is, de lehet várakozni. Az üveg tehát elrepül messzire arra amerről a kürtszót hallotta, és reménykednie benne, hogy a füvek és a bokrok hamar lángra kapnak és egy nagyobb bozóttüzet hoznak össze ami valamennyire akadályozza majd az üldözői mozgását. Nem tudja esett e az elmúlt napokban, de ha legközelebb rablást tervez, biztos, hogy csakis száraz időben hajlandó végrehajtani. A vulkánok havában jellemző az eső és a párás időjárás, ami nem kedvez az ork tervének, ha a következő hónapban rabol most jobban állna a szénája.
Ha az ork sikeresen felszállt a hátasra és az első üveg már elment akkor hamarosan követi azt a második is. Ha minden jól megy hamarosan egy komoly futótűz kerül közé és az üldözői közé, ami persze rá is veszélyes, főleg mivel ő az erdőbe megy, de a természet haragjától mintha kevésbé tartana mint a városi őrség embereitől. Mellesleg ennyi gyújtogatás mellett már igazán felégethette volna az Adal házat és az istállót is, akkor lenne még két épület amivel ezek a semmirekellők elüthetik az idejüket.*
2376. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-24 11:15:02
Üzenet elküldve: 2016-06-24 11:15:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Az Adal ház kirablása//
*Egy brutálisan nagy ork teljes vértezetben egy kétbikás harci szekéren nem éppen a legalkalmasabb arra hogy bárhonnan bármit eltulajdonítson, legalábbis nem észrevétlenül. Esetleg egy erdei kis kunyhóban ahol a háziak épp lementek a tóra fürödni, vagy a kaszálón dolgoznak, ott a senki háta mögött talán, de Arthenior városában semmiképp. Kevesebb veszteség lenne ha hagynák elfutni és inkább a károkkal törődnének? Valószínűleg. Lenne még utána valaki aki bízik a városőrségben? Valószínűleg nem. Ha kiderül hogy egy mocskosul nagy bádogdoboz meg tud lépni azután hogy felgyújtja a Pegazust, akkor elszabadulna a pokol, pláne ilyen háborús időkben. Mindenki lopna csalna hazudna, mert a városőrség még egy szem orkot sem tudott elfogni... Ez itt már nem arról szól hogy mi arányos és mi éri meg, ez itt arról szól hogy ha valaki egy batár nagy szekérrel rabolni megy Artheniorban, aztán felgyújtja a környék leghíresebb és legnevesebb fogadóját, kiereszti az egész istállót, az másnap már a barakkban lógjon, bármi áron. Sokkal inkább attól zúgjon a város hogy leégett a fél Pegazus, elszökött egy ménes, de az elkövetőt fellógatták, mint attól hogy csak kis tűzkár lett, pár állat lógott meg, de a tettes kereket oldott. A szaladó őrök többsége rögtön az oltáshoz megy segédkezni és az állatokat befogni, néhányan futnak csak az ork után, de hiába. Csak arra jók, hogy mutogassák az utat a lovasoknak, merre ment. A Gravak előtt és után kirontó állatok többsége nem vágtatott el a vakvilágba, nagyja itteni jószág azoknak meg nincs oka elviharzani a városból. Amelyek már régóta laknak együtt az istállóban azok még együtt is maradtak, mostanra talán a piactéren lézengenek, meg néhányan a szegénynegyed utcáin. Itt az enni, itt az inni, itt a gazda, a társak, csak egy-kettő szaladt ki északnak, még a karavánpihenő bukása előtt arról jöttek és most szabadon megindultak hazafelé. A vágtázó városőrség is hullámokban érkezik, nem várták be egymást, a gyorsabbak már vágtatnak kifelé, a lassabbak még csak most érnek be a főtérre, de igencsak sokan jönnek a három kürtszóra. Szétszélednek mert nem mindegyik látta hogy éppen az ork merre ment, vannak akik rossz hátasokat követnek, de három-négy fő jó nyomon jár. Íjászoktól egyelőre nem kell tartani, bár kettőnek ott a hátán a számszeríj, nem fognak vágta közben lövöldözni a sötétben, pláne nem a fák között. A gwuffját Gravak erejénél és érzékénél fogva könnyen kontrollálja, jó hangosan puffannak vascsizmái a talajon. Az üldözők közelednek, de bőven van idő még gyújtogatni, kérdés hogy mit szeretne csinálni a kezében lobogó üveggel? Sajnos a kürt a városőröknél alapfelszereltség, máshogy nem tudnak jelezni, így amint meglátják hogy fény pislákol a gwuff mögött amihez közelítenek, az egyik már fújja is, ezzel jelezvén az összes többinek merre jöjjenek. Különben is, ilyen időkben ki mondja meg hogy nem szándékos szabotázs történik? Még az első három őr talán, akik eredetileg megtalálták az Adal házban turkáló orkot, de az összes többi csak a kürtöt hallotta és azt látta hogy a Pegazus lángol. Lehet hogy a holtak egyik ügynöke próbál fejetlenséget kelteni, akkor meg végképp el kell hogy kapják, bármi áron.*
*Egy brutálisan nagy ork teljes vértezetben egy kétbikás harci szekéren nem éppen a legalkalmasabb arra hogy bárhonnan bármit eltulajdonítson, legalábbis nem észrevétlenül. Esetleg egy erdei kis kunyhóban ahol a háziak épp lementek a tóra fürödni, vagy a kaszálón dolgoznak, ott a senki háta mögött talán, de Arthenior városában semmiképp. Kevesebb veszteség lenne ha hagynák elfutni és inkább a károkkal törődnének? Valószínűleg. Lenne még utána valaki aki bízik a városőrségben? Valószínűleg nem. Ha kiderül hogy egy mocskosul nagy bádogdoboz meg tud lépni azután hogy felgyújtja a Pegazust, akkor elszabadulna a pokol, pláne ilyen háborús időkben. Mindenki lopna csalna hazudna, mert a városőrség még egy szem orkot sem tudott elfogni... Ez itt már nem arról szól hogy mi arányos és mi éri meg, ez itt arról szól hogy ha valaki egy batár nagy szekérrel rabolni megy Artheniorban, aztán felgyújtja a környék leghíresebb és legnevesebb fogadóját, kiereszti az egész istállót, az másnap már a barakkban lógjon, bármi áron. Sokkal inkább attól zúgjon a város hogy leégett a fél Pegazus, elszökött egy ménes, de az elkövetőt fellógatták, mint attól hogy csak kis tűzkár lett, pár állat lógott meg, de a tettes kereket oldott. A szaladó őrök többsége rögtön az oltáshoz megy segédkezni és az állatokat befogni, néhányan futnak csak az ork után, de hiába. Csak arra jók, hogy mutogassák az utat a lovasoknak, merre ment. A Gravak előtt és után kirontó állatok többsége nem vágtatott el a vakvilágba, nagyja itteni jószág azoknak meg nincs oka elviharzani a városból. Amelyek már régóta laknak együtt az istállóban azok még együtt is maradtak, mostanra talán a piactéren lézengenek, meg néhányan a szegénynegyed utcáin. Itt az enni, itt az inni, itt a gazda, a társak, csak egy-kettő szaladt ki északnak, még a karavánpihenő bukása előtt arról jöttek és most szabadon megindultak hazafelé. A vágtázó városőrség is hullámokban érkezik, nem várták be egymást, a gyorsabbak már vágtatnak kifelé, a lassabbak még csak most érnek be a főtérre, de igencsak sokan jönnek a három kürtszóra. Szétszélednek mert nem mindegyik látta hogy éppen az ork merre ment, vannak akik rossz hátasokat követnek, de három-négy fő jó nyomon jár. Íjászoktól egyelőre nem kell tartani, bár kettőnek ott a hátán a számszeríj, nem fognak vágta közben lövöldözni a sötétben, pláne nem a fák között. A gwuffját Gravak erejénél és érzékénél fogva könnyen kontrollálja, jó hangosan puffannak vascsizmái a talajon. Az üldözők közelednek, de bőven van idő még gyújtogatni, kérdés hogy mit szeretne csinálni a kezében lobogó üveggel? Sajnos a kürt a városőröknél alapfelszereltség, máshogy nem tudnak jelezni, így amint meglátják hogy fény pislákol a gwuff mögött amihez közelítenek, az egyik már fújja is, ezzel jelezvén az összes többinek merre jöjjenek. Különben is, ilyen időkben ki mondja meg hogy nem szándékos szabotázs történik? Még az első három őr talán, akik eredetileg megtalálták az Adal házban turkáló orkot, de az összes többi csak a kürtöt hallotta és azt látta hogy a Pegazus lángol. Lehet hogy a holtak egyik ügynöke próbál fejetlenséget kelteni, akkor meg végképp el kell hogy kapják, bármi áron.*
2375. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-18 22:20:53
Üzenet elküldve: 2016-06-18 22:20:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Külön utakra térés//
-Persze, hogy veszélyes, ha vérmágus... *jegyzi meg motyogva, magában rögtön szimpatikusnak könyveli el ezt a Ryrros nevűt, akár van már negyven éves, akár nincs. Amikor azonban Mira a tanulást említi, szíve szerint Paru azonnal felugrana ültéből.*
-Tényleg? *szalad ki száján a lelkes kérdés, kicsit fel is emelkedik a ló hátáról, de ez így mozgás közben meglehetősen veszélyes. Meg is kapaszkodik a szőke vállában, míg vissza nem nyeri az egyensúlyát, aztán gyorsan el is engedi.* Vagyis... az jó lenne. Szeretnék tanulni. ~Tényleg segítene? Eddig segített... de milyen ára lesz?~
*Ezzel a gondolattal elvan egy jó darabig, aztán mikor elunja a hallgatást, könnyedebb témát keres.*
-Ysnult mióta ismered? Hol találkoztatok? *kérdezi, de titkon már azon jár az esze, mikor érik el az erdőt és mikor állnak meg pihenni és enni.*
-Persze, hogy veszélyes, ha vérmágus... *jegyzi meg motyogva, magában rögtön szimpatikusnak könyveli el ezt a Ryrros nevűt, akár van már negyven éves, akár nincs. Amikor azonban Mira a tanulást említi, szíve szerint Paru azonnal felugrana ültéből.*
-Tényleg? *szalad ki száján a lelkes kérdés, kicsit fel is emelkedik a ló hátáról, de ez így mozgás közben meglehetősen veszélyes. Meg is kapaszkodik a szőke vállában, míg vissza nem nyeri az egyensúlyát, aztán gyorsan el is engedi.* Vagyis... az jó lenne. Szeretnék tanulni. ~Tényleg segítene? Eddig segített... de milyen ára lesz?~
*Ezzel a gondolattal elvan egy jó darabig, aztán mikor elunja a hallgatást, könnyedebb témát keres.*
-Ysnult mióta ismered? Hol találkoztatok? *kérdezi, de titkon már azon jár az esze, mikor érik el az erdőt és mikor állnak meg pihenni és enni.*
2374. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-15 21:44:48
Üzenet elküldve: 2016-06-15 21:44:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
* Gyorsan elvégzi az állat kizsigerelését és megnyúzását az orkok barlangja előtt, majd pár szeletet megsütve indul is vissza a pusztába eredeti tervei szerint. Menet közben elcsámcsog az egyik húson, a nagy semmi közepén úgy sincs jobb dolga. A lehető leggyorsabban próbál eljutni az erdőig, a végén még megint belebotlik valaki és fuccs a programjának. Most jobb szerencsével jár háborítatlanul eljut az Artheniorba tartó ösvényre, ahol hasonló tempóban folytatja útját. Egészen addig, míg egy elkésett menekülő szekeres a karavánpihenőből meg nem állapodik vele, hogy védelmi szolgálatok fejében elviszi magával. Ez sokkal kényelmesebbé teszi a dolgokat él hát vele. Legfeljebb bever pár fejet, de remélhetőleg arra semmi szükség nem lesz és gond nélkül megérkezik céljához, némileg hamarabb, de jelentősen kipihentebben, mint azt eredetileg tervezte volna.*
2373. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-15 17:01:02
Üzenet elküldve: 2016-06-15 17:01:02
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
*Nem csörtet a szekérrel. A bikák gyorsak is, erősek is, de nem arról híresek, hogy bírnák ha hosszú, hosszú ideig egyhuzamban kéne száguldozniuk egy elmebeteg és súlyra, méretre meglehetősen termetes orkkal, mint kolonccal a hátuk mögött. A szarvasmarhák baktatni szeretnek. Szépen, komótosan csörögve, már, már félálomban, de erős és biztos léptekkel, így ha nem is megy az út gyorsan, de elvitathatatlanul halad előre, pontosabban délre a bűnös, nagy város irányába. A puszta is csendes. A puszta tágas, a puszta üres. A pusztának nem lehet ártani. Az élőholtak itt vonultak végig délnek egészen a Grombar kastélyig ahol Hagrar annak a gyenge vérű embernek az alaktalan és bosszantó kísértetével kötekedett. És lám a puszta meg sem érzett ebből semmit. Erősebb a puszta füve mint az orkok, és emberek akarata. Emlékszik még arra a kérdésre amit akkor tett fel, és emlékszik mennyire fölöslegesnek gondolta.*
~Egy fegyver ami átvágja a szellemek testét.~ *Gondolkozik el rajta ismét. Úgy véli az ilyen pengének kísértet pengének kéne lennie, de azt meg ő nem tudja megfogni, mert ugyanúgy átesik a tenyerén és lebeg tovább mint egy vásári léggömb. Sok minden jut még eszébe ezzel kapcsolatban, de arra jut, hogy ha létezik is efféle dolog akkor annak valami mágiázós, hókuszpókusznak kéne lennie. Amihez meg mágusok kellenek, akiket ugyebár immáron kétszer is sikeresen felbosszantott. Tehát ha az élőholtak kísérteteket hoznak, akkor az ő hibája lesz, hogy azok az egész törzset felszelik.
Ez nem egy jó gondolat. Neki most friss, új gondolatokra van szüksége, tiszta fejre, és erős italokra amik ismét visszaterelik az orkok úrjára, amin járhat és amin ismét taposhatja a gyenge vérű fajok fejeit.*
*Nem csörtet a szekérrel. A bikák gyorsak is, erősek is, de nem arról híresek, hogy bírnák ha hosszú, hosszú ideig egyhuzamban kéne száguldozniuk egy elmebeteg és súlyra, méretre meglehetősen termetes orkkal, mint kolonccal a hátuk mögött. A szarvasmarhák baktatni szeretnek. Szépen, komótosan csörögve, már, már félálomban, de erős és biztos léptekkel, így ha nem is megy az út gyorsan, de elvitathatatlanul halad előre, pontosabban délre a bűnös, nagy város irányába. A puszta is csendes. A puszta tágas, a puszta üres. A pusztának nem lehet ártani. Az élőholtak itt vonultak végig délnek egészen a Grombar kastélyig ahol Hagrar annak a gyenge vérű embernek az alaktalan és bosszantó kísértetével kötekedett. És lám a puszta meg sem érzett ebből semmit. Erősebb a puszta füve mint az orkok, és emberek akarata. Emlékszik még arra a kérdésre amit akkor tett fel, és emlékszik mennyire fölöslegesnek gondolta.*
~Egy fegyver ami átvágja a szellemek testét.~ *Gondolkozik el rajta ismét. Úgy véli az ilyen pengének kísértet pengének kéne lennie, de azt meg ő nem tudja megfogni, mert ugyanúgy átesik a tenyerén és lebeg tovább mint egy vásári léggömb. Sok minden jut még eszébe ezzel kapcsolatban, de arra jut, hogy ha létezik is efféle dolog akkor annak valami mágiázós, hókuszpókusznak kéne lennie. Amihez meg mágusok kellenek, akiket ugyebár immáron kétszer is sikeresen felbosszantott. Tehát ha az élőholtak kísérteteket hoznak, akkor az ő hibája lesz, hogy azok az egész törzset felszelik.
Ez nem egy jó gondolat. Neki most friss, új gondolatokra van szüksége, tiszta fejre, és erős italokra amik ismét visszaterelik az orkok úrjára, amin járhat és amin ismét taposhatja a gyenge vérű fajok fejeit.*
2372. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-13 22:56:39
Üzenet elküldve: 2016-06-13 22:56:39
ÚJ
![>Mirasyn Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11132_1521230910_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
//Külön utakra térés//
*Paru nem örül, hogy gyorsabb tempóra váltanak, de beleegyezik és kapaszkodik is, így nagy baj nem lehet. Mira azért nem akarja se a lányt maga mögött megerőltetni, sem az új lovát túlhajtani, így gyakran vált át léptetésbe és mindig jelez a mögötte ülőnek, ha kicsit ügetésbe kezdenének.
Az elhangozó kérdésre kicsit lefagy, de a félvér annyit vehet csak észre, hogy kicsit megfeszül az előtte ülő szőkeség. Nem szívesen gondol Ryrrosra, na meg amit tettek egymással és a kis rituáléra meg aztán pláne nem akar, de nem akarja elveszteni a bizalmát még jobban Parunak.*
-Igen, így van. Ryrros ért hozzá, a félmélységi. Ő már elég idős, bár nem látszik rajta, de biztos hogy több mint negyven telet megélt már és nagyon okos és akaratos. Nem bízik meg senkiben és veszélyes alak, én örülök, hogy ha nem találkozom vele többet. *Ezt teljes szívéből így is gondolja, nem akar semmi hímneműhöz kötődni.*
-De ha ez érdekel, akkor majd keresünk egy jó tanárt vagy leírásokat valami könyvtárban neked. *Biztos nem egy ilyen mester lehet, akitől tanulhat a lány, ha ezt akarja Mira nem fogja eltéríteni, bármennyire is ódzkodik az ilyesmitől.*
*Paru nem örül, hogy gyorsabb tempóra váltanak, de beleegyezik és kapaszkodik is, így nagy baj nem lehet. Mira azért nem akarja se a lányt maga mögött megerőltetni, sem az új lovát túlhajtani, így gyakran vált át léptetésbe és mindig jelez a mögötte ülőnek, ha kicsit ügetésbe kezdenének.
Az elhangozó kérdésre kicsit lefagy, de a félvér annyit vehet csak észre, hogy kicsit megfeszül az előtte ülő szőkeség. Nem szívesen gondol Ryrrosra, na meg amit tettek egymással és a kis rituáléra meg aztán pláne nem akar, de nem akarja elveszteni a bizalmát még jobban Parunak.*
-Igen, így van. Ryrros ért hozzá, a félmélységi. Ő már elég idős, bár nem látszik rajta, de biztos hogy több mint negyven telet megélt már és nagyon okos és akaratos. Nem bízik meg senkiben és veszélyes alak, én örülök, hogy ha nem találkozom vele többet. *Ezt teljes szívéből így is gondolja, nem akar semmi hímneműhöz kötődni.*
-De ha ez érdekel, akkor majd keresünk egy jó tanárt vagy leírásokat valami könyvtárban neked. *Biztos nem egy ilyen mester lehet, akitől tanulhat a lány, ha ezt akarja Mira nem fogja eltéríteni, bármennyire is ódzkodik az ilyesmitől.*
2371. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-08 23:58:00
Üzenet elküldve: 2016-06-08 23:58:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Külön utakra térés//
*A kérdésre Paru csak egy nem túl lelkes, de beleegyező, kicsit nyöszörgésszerű hanggal válaszol, így a városból kiérve nem lehet tovább halogatni, Mira gyorsabb tempóra ösztökéli jól megrakott hátasukat.
A kis félvér görcsösen kapaszkodik az előtte ülő szőke ruhájába és gondolatban már egy egész enciklopédiára elég állat áldozatát felajánlotta a sötét erőknek annak érdekében, hogy ne végezze a porban. Nem mintha veszélyben lenne, de hát a múltkor sem figyelmeztette senki, mielőtt elszaladt volna vele ez a patás-szőrös istennyila.*
-Úgy emlékszem valaki mondta, hogy van valaki a Vércséknél, aki ért a vér erejéhez... Így van? Mesélsz róla? *kérdezi, főleg azért, hogy elterelje saját figyelmét arról, hogy a nyereg bizony tör.*
*A kérdésre Paru csak egy nem túl lelkes, de beleegyező, kicsit nyöszörgésszerű hanggal válaszol, így a városból kiérve nem lehet tovább halogatni, Mira gyorsabb tempóra ösztökéli jól megrakott hátasukat.
A kis félvér görcsösen kapaszkodik az előtte ülő szőke ruhájába és gondolatban már egy egész enciklopédiára elég állat áldozatát felajánlotta a sötét erőknek annak érdekében, hogy ne végezze a porban. Nem mintha veszélyben lenne, de hát a múltkor sem figyelmeztette senki, mielőtt elszaladt volna vele ez a patás-szőrös istennyila.*
-Úgy emlékszem valaki mondta, hogy van valaki a Vércséknél, aki ért a vér erejéhez... Így van? Mesélsz róla? *kérdezi, főleg azért, hogy elterelje saját figyelmét arról, hogy a nyereg bizony tör.*
2370. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-31 20:21:11
Üzenet elküldve: 2016-05-31 20:21:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvért-Hazatérés//
*Útközben Jezabiellel beszélget leginkább, olyan tipikus barátságos fejet vág mindenki felé, nem akar ő lenni a kis undok mélynövésű a csapatban. Amikor melléjük lép az elf leányzó és barátnőjéhez intéz kérdéseket, ő is kíváncsian hallgatja azokra a választ, honnan is ismeri egyik vezérüket vagy az egyetlent. Nem tudja eldönteni, hogy ketten vannak e az amazonnal, aki az élen halad vagy csak ő egyedül fog vezetni. Kicsit meglepődik, mikor felé is érkeznek kérdések.*
-Ja, Syma vagyok, Jezabiel barátnője és ő szólt nekem a lehetőségről, nem voltam toborzáson, más elfoglaltságom volt. *Mosolyodik el, nem is akar gondolni arra, hogy hol volt és mik történtek vele.*
-Köszi szépen, majd ha lesz jó bőrünk, akkor abból még több ilyesmi ruha készülhet. ~Nincs is jobb a bőr illatától és hordásától.~
*Útközben Jezabiellel beszélget leginkább, olyan tipikus barátságos fejet vág mindenki felé, nem akar ő lenni a kis undok mélynövésű a csapatban. Amikor melléjük lép az elf leányzó és barátnőjéhez intéz kérdéseket, ő is kíváncsian hallgatja azokra a választ, honnan is ismeri egyik vezérüket vagy az egyetlent. Nem tudja eldönteni, hogy ketten vannak e az amazonnal, aki az élen halad vagy csak ő egyedül fog vezetni. Kicsit meglepődik, mikor felé is érkeznek kérdések.*
-Ja, Syma vagyok, Jezabiel barátnője és ő szólt nekem a lehetőségről, nem voltam toborzáson, más elfoglaltságom volt. *Mosolyodik el, nem is akar gondolni arra, hogy hol volt és mik történtek vele.*
-Köszi szépen, majd ha lesz jó bőrünk, akkor abból még több ilyesmi ruha készülhet. ~Nincs is jobb a bőr illatától és hordásától.~
2369. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-31 11:44:53
Üzenet elküldve: 2016-05-31 11:44:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Sentencia//
*Sokat megtesz az erdőben, mikor leül egy fának dőlve pihenni.* ~Jobb konyhai fazékban nincs ilyen meleg, mint ebben a vaspizsamában.~ *Amennyit zsákjában el tud hordani innen, azt leszerszámozza magáról. Csak a mellkasvértje marad rajta, Perchipfellt pedig leköti a hátáról. Rég volt kihúzva a tokjából. Kirántja, tokját pedig maga mellé fekteti. Hosszasan elmélkedik, szentencizál.
Mígnem, akár gyerekkorában, hangosan beszélni kezd barátjához.*
-Na Perchi? Hol a te igazi otthonod? Kard létedre hol vagy szívesebben? Meleg, puha, véres sebekben mártózol? Vagy békés tokodban pihensz? Hol térsz igazán nyugovóra?
*Halk kérdezgetések egy magának. Azaz a kardhoz.* ~Amíg az én kardom vagy, addig a tok lesz az otthonod. "Kardom hüvelye, lelkem egyetlen lakhelye."~ *Jutottak eszébe apja szavai. Csillogtatja a napon a széles pengét. Körbenéz. Békés környék. Messze az úttól, csak egy elhagyott vadcsapás vezet ide. Itt ülhet már vagy egy órája.*
-Na Perchipfell! Neked már van lakhelyed. Most már csak nekem kell otthonra találni.
*Mondja, s azzal ágyába bújtatja barátját, majd visszaköti helyére a pallost. Tovább gyalogol. Élvezi a természet minden rezdülését.* ~A természetben valahogy a magány is sokkalta fennköltebb mint a városban. Itt van értéke.~ *Hangosan felnevet, és helyesbít.*
-Ne vedd magadra Perchipfell!
*Járatábam-keltében, áttéved a vadösvényről, egy kitaposottabb útra. Itt még frissek a nyomok. Nem régiben haladhattak itt át. Nincs nagy helyismerete, de errefele még nem látott utakat. A karavánok és fő útvonalaktól távol. Lábnyomokat számol.* ~Csapatnak, rablóbandának rengeteg. Szinte egy felderítő osztag, vagy különítmémy, és valami hatalmas állat. Fajilag keverve. Ha felderítők, mit keresnek? Ha kölünítmény kit keresnek? Nézzük meg. Ha vigyázunk magunkra baj nem lehet belőle. De ennyi volt a beszélgetésünk Perchipfell! Csöndesebben haladunk.~ *Elindul az ösvény mentén.*
*Lassan halad a nyomok mentén. Mardossa a fák tetejét az éjszaka. Szürkületben, hunyorogva még mindig a nyomokat nézi lépései alatt. Mindent amit tudott már kitalált a földhorpadások eredetéről. Már csak találgat.* ~Lehet hogy esni fog éjszaka és oda a nyomrengeteg. Habár megyek amíg az ösvény tart. Itt éjszakázunk Perchipfell!~ *Meglepte magát. Nem csak a mozgása könnyedebb, de kevésbé is fárad el, ha zsákjában tartja páncélja nagy részét. Bár nem néz ki túl lovaginak.* ~A lovag lényében, és lényegében legyen lovag! Ne ruházatában.~ *Vonja le utolsó mafasröptű gondolata konzekvenciáját mára. A zsákjából elővesz, 120 láb vékony zsineget. Fonott zsák szálaiból készítette buktatózsinór gyanánt. Már volt hogy arra kelt fel hogy egy ügyetleenebb, arra járó semmirekellő, kirablásának terve kellős közepette kóstoltam meg a föld ízét, fel bukva az eszesen kifeszített kötelékben. Most is körbekeríti magát bokamagasan. Szokásosan elrendezésű holmiát. Szereti a rendet. A mellvértezetre terített kabátra teszi a fejét. A kabát maradék része derékaljként nyújt maroknyi kényelmet. Ránéz a keze ügyébe készített barátjára. Jobb kezét a markolatra helyezi mint mindig, ha erdőben hál.*
-Aludj békésen Perchipfell!
*Ez sokkal inkább arra vonatkozik, hogy ne kelljen használnia ma éjjel, mint sem valódi jó kívánság egy karának. Másnap reggel azonnal útnak indul Erdőmélye felé.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.05.31 21:48:10, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.
*Sokat megtesz az erdőben, mikor leül egy fának dőlve pihenni.* ~Jobb konyhai fazékban nincs ilyen meleg, mint ebben a vaspizsamában.~ *Amennyit zsákjában el tud hordani innen, azt leszerszámozza magáról. Csak a mellkasvértje marad rajta, Perchipfellt pedig leköti a hátáról. Rég volt kihúzva a tokjából. Kirántja, tokját pedig maga mellé fekteti. Hosszasan elmélkedik, szentencizál.
Mígnem, akár gyerekkorában, hangosan beszélni kezd barátjához.*
-Na Perchi? Hol a te igazi otthonod? Kard létedre hol vagy szívesebben? Meleg, puha, véres sebekben mártózol? Vagy békés tokodban pihensz? Hol térsz igazán nyugovóra?
*Halk kérdezgetések egy magának. Azaz a kardhoz.* ~Amíg az én kardom vagy, addig a tok lesz az otthonod. "Kardom hüvelye, lelkem egyetlen lakhelye."~ *Jutottak eszébe apja szavai. Csillogtatja a napon a széles pengét. Körbenéz. Békés környék. Messze az úttól, csak egy elhagyott vadcsapás vezet ide. Itt ülhet már vagy egy órája.*
-Na Perchipfell! Neked már van lakhelyed. Most már csak nekem kell otthonra találni.
*Mondja, s azzal ágyába bújtatja barátját, majd visszaköti helyére a pallost. Tovább gyalogol. Élvezi a természet minden rezdülését.* ~A természetben valahogy a magány is sokkalta fennköltebb mint a városban. Itt van értéke.~ *Hangosan felnevet, és helyesbít.*
-Ne vedd magadra Perchipfell!
*Járatábam-keltében, áttéved a vadösvényről, egy kitaposottabb útra. Itt még frissek a nyomok. Nem régiben haladhattak itt át. Nincs nagy helyismerete, de errefele még nem látott utakat. A karavánok és fő útvonalaktól távol. Lábnyomokat számol.* ~Csapatnak, rablóbandának rengeteg. Szinte egy felderítő osztag, vagy különítmémy, és valami hatalmas állat. Fajilag keverve. Ha felderítők, mit keresnek? Ha kölünítmény kit keresnek? Nézzük meg. Ha vigyázunk magunkra baj nem lehet belőle. De ennyi volt a beszélgetésünk Perchipfell! Csöndesebben haladunk.~ *Elindul az ösvény mentén.*
*Lassan halad a nyomok mentén. Mardossa a fák tetejét az éjszaka. Szürkületben, hunyorogva még mindig a nyomokat nézi lépései alatt. Mindent amit tudott már kitalált a földhorpadások eredetéről. Már csak találgat.* ~Lehet hogy esni fog éjszaka és oda a nyomrengeteg. Habár megyek amíg az ösvény tart. Itt éjszakázunk Perchipfell!~ *Meglepte magát. Nem csak a mozgása könnyedebb, de kevésbé is fárad el, ha zsákjában tartja páncélja nagy részét. Bár nem néz ki túl lovaginak.* ~A lovag lényében, és lényegében legyen lovag! Ne ruházatában.~ *Vonja le utolsó mafasröptű gondolata konzekvenciáját mára. A zsákjából elővesz, 120 láb vékony zsineget. Fonott zsák szálaiból készítette buktatózsinór gyanánt. Már volt hogy arra kelt fel hogy egy ügyetleenebb, arra járó semmirekellő, kirablásának terve kellős közepette kóstoltam meg a föld ízét, fel bukva az eszesen kifeszített kötelékben. Most is körbekeríti magát bokamagasan. Szokásosan elrendezésű holmiát. Szereti a rendet. A mellvértezetre terített kabátra teszi a fejét. A kabát maradék része derékaljként nyújt maroknyi kényelmet. Ránéz a keze ügyébe készített barátjára. Jobb kezét a markolatra helyezi mint mindig, ha erdőben hál.*
-Aludj békésen Perchipfell!
*Ez sokkal inkább arra vonatkozik, hogy ne kelljen használnia ma éjjel, mint sem valódi jó kívánság egy karának. Másnap reggel azonnal útnak indul Erdőmélye felé.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.05.31 21:48:10, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.
2368. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-31 04:41:15
Üzenet elküldve: 2016-05-31 04:41:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vadvért-Hazatérés//
*Emlékszik még mikor édesanyjával járják az erdőket-mezőket és gyűjtögették a különböző növényeket. Először nem értette édesanyja miért köszöni meg néhány gyökérnek és gaznak is, hogy nekik adja életét, de látva kisfia arcára kiült értetlenséget elmagyarázta:
"Figyelj kincsem, tudnod kell, hogy minden mi az erdőkön mezőkön él, azt földanya hozza létre és ruházza fel lélekkel és mi mindennél jobban óvjuk az életet, csak akkor vesszük el, ha feltétlenül szükséges, mert nincs jogunk kedvtelésből elvenni azt. Mielőtt leszakajtod a gazt is, kérd meg hogy adja neked életét, nem fog ellenkezni ha tiszta szívvel kéred."
Vad bólogatásba kezd a kisfiú, de még nem teljesen érti.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.05.31 12:24:08, a következő indokkal:
Jeljavítás; alapvető helyesírás; múltban történt dolgok múlt időben való írása.
*Emlékszik még mikor édesanyjával járják az erdőket-mezőket és gyűjtögették a különböző növényeket. Először nem értette édesanyja miért köszöni meg néhány gyökérnek és gaznak is, hogy nekik adja életét, de látva kisfia arcára kiült értetlenséget elmagyarázta:
"Figyelj kincsem, tudnod kell, hogy minden mi az erdőkön mezőkön él, azt földanya hozza létre és ruházza fel lélekkel és mi mindennél jobban óvjuk az életet, csak akkor vesszük el, ha feltétlenül szükséges, mert nincs jogunk kedvtelésből elvenni azt. Mielőtt leszakajtod a gazt is, kérd meg hogy adja neked életét, nem fog ellenkezni ha tiszta szívvel kéred."
Vad bólogatásba kezd a kisfiú, de még nem teljesen érti.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.05.31 12:24:08, a következő indokkal:
Jeljavítás; alapvető helyesírás; múltban történt dolgok múlt időben való írása.
2367. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-30 13:40:00
Üzenet elküldve: 2016-05-30 13:40:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vadvért-Hazatérés//
*Arra gondol, mi lesz majd ezután. Milyen veszélyekkel teli lesz útjuk, mire megérkeznek majdani otthonuk helyszínéhez. Beleborzong ebbe a gondolatba, mely nem olyan jólesően meleg, mint mikor a templomkertben simogatták végig fűzanyó selymesen puha vesszei, ez az érzés leginkább hidegnek hat, fagyos fuvallatra emlékezteti, az ismeretlennek titokzatos és homályos ködének lepelébe burkolózik, mely a kétségbe esés szitáló nedves harmatával, komótosan, a búskomorság elviselhetetlen súlyával, szikár vállaira ereszkedik. Éles fájdalmat érez combjában, mintha megcsípte volna valami. Hirtelen odakap, de nem találja meg a tettest, pedig azt hitte valami csíntalan rovar lesz a támadó. Észre sem veszi, hogy közben ujjai nagyapja díszesen faragott botjára fonódnak, mely selymesen lágy tenyerében alig érezhető pulzálásba kezd és messze űz minden rosszat, mi most hatalmába keríti egy rövid időre. Shiriqa ellentmondást nem tűrve előre tör és átveszi kis csapatuk vezetését a menetelésre értendően. Nem akar a terhére lenni ezért nem követi a menet elejére, kissé lemaradva tőle baktat tovább árnyékában gondolataiba mélyedve. Sokszor neveket ad az élőlényeknek, legyen az fa, állat, vagy bármi más, mi földanya életet adó méhéből születik, példának okáért fűzanyó. A városban élő földhöz ragadt tudós népek és mágiahasználók meg sem értehtik mindezt. Őt még az ősi hagyományok és rítusok szerint nevelték, amelynek szerves részei voltak a minden napos szertartások. Csak kevesek számára adatott meg az a kegy, hogy kultúrájuk legféltetteb titkait megismerve cseperedjenek fel és váljanak férfivá. Hite szerint minden létformának lelke van és kisebb-nagyobb értelemmel rendelkezik.*
*Arra gondol, mi lesz majd ezután. Milyen veszélyekkel teli lesz útjuk, mire megérkeznek majdani otthonuk helyszínéhez. Beleborzong ebbe a gondolatba, mely nem olyan jólesően meleg, mint mikor a templomkertben simogatták végig fűzanyó selymesen puha vesszei, ez az érzés leginkább hidegnek hat, fagyos fuvallatra emlékezteti, az ismeretlennek titokzatos és homályos ködének lepelébe burkolózik, mely a kétségbe esés szitáló nedves harmatával, komótosan, a búskomorság elviselhetetlen súlyával, szikár vállaira ereszkedik. Éles fájdalmat érez combjában, mintha megcsípte volna valami. Hirtelen odakap, de nem találja meg a tettest, pedig azt hitte valami csíntalan rovar lesz a támadó. Észre sem veszi, hogy közben ujjai nagyapja díszesen faragott botjára fonódnak, mely selymesen lágy tenyerében alig érezhető pulzálásba kezd és messze űz minden rosszat, mi most hatalmába keríti egy rövid időre. Shiriqa ellentmondást nem tűrve előre tör és átveszi kis csapatuk vezetését a menetelésre értendően. Nem akar a terhére lenni ezért nem követi a menet elejére, kissé lemaradva tőle baktat tovább árnyékában gondolataiba mélyedve. Sokszor neveket ad az élőlényeknek, legyen az fa, állat, vagy bármi más, mi földanya életet adó méhéből születik, példának okáért fűzanyó. A városban élő földhöz ragadt tudós népek és mágiahasználók meg sem értehtik mindezt. Őt még az ősi hagyományok és rítusok szerint nevelték, amelynek szerves részei voltak a minden napos szertartások. Csak kevesek számára adatott meg az a kegy, hogy kultúrájuk legféltetteb titkait megismerve cseperedjenek fel és váljanak férfivá. Hite szerint minden létformának lelke van és kisebb-nagyobb értelemmel rendelkezik.*
2366. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-30 00:08:19
Üzenet elküldve: 2016-05-30 00:08:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvért-Hazatérés//
*Az utazás második napja csak még több menetelést tartogat. Nem is nagyon hallatszik más az erdő neszei mellett, mint az ágak recsegése és a csapat lihegése az emelkedőkön. Gius is kezdi érezni a terhelést a lábában és az elméjén, ezért ezen a napon már nem nézelődik, csak a haladásra koncentrál. Szemét az óriás lány hátára szegezi és hagyja, hogy a monotonitás minden gondolatot megöljön a fejében. A nap egyetlen eseménye, ami ebből az állapotból kizökkenti, a vörös hajú elf lány közeledése.*
-Munkát kerestem, Titeket ajánlottak *A felbukkanó emlékek, mint léket kapott hajót a víz, kezdik elárasztani az elméjét, ezért gyorsan visszafordul a menetirányba és igyekszik a lépései ütemére koncentrálni. A lány dicséretére csak egy gyors kis félmosollyal válaszol. ~Aranyos lány~, villan át a fején, hogy aztán hosszú órákon át újra ne gondoljon semmire.*
*Az utazás második napja csak még több menetelést tartogat. Nem is nagyon hallatszik más az erdő neszei mellett, mint az ágak recsegése és a csapat lihegése az emelkedőkön. Gius is kezdi érezni a terhelést a lábában és az elméjén, ezért ezen a napon már nem nézelődik, csak a haladásra koncentrál. Szemét az óriás lány hátára szegezi és hagyja, hogy a monotonitás minden gondolatot megöljön a fejében. A nap egyetlen eseménye, ami ebből az állapotból kizökkenti, a vörös hajú elf lány közeledése.*
-Munkát kerestem, Titeket ajánlottak *A felbukkanó emlékek, mint léket kapott hajót a víz, kezdik elárasztani az elméjét, ezért gyorsan visszafordul a menetirányba és igyekszik a lépései ütemére koncentrálni. A lány dicséretére csak egy gyors kis félmosollyal válaszol. ~Aranyos lány~, villan át a fején, hogy aztán hosszú órákon át újra ne gondoljon semmire.*
2365. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-29 23:12:43
Üzenet elküldve: 2016-05-29 23:12:43
ÚJ
![>Niavi Rajea [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/226_ember-elf-felelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvért-Hazatérés//
*Szerencsére még épp elcsípi a főtérről éppen távozó csapatot* - Várjatok! Ne haragudjatok, de ti vagytok a Vadvértek? Kicsit elkéstem, de csatlakozni szeretnék. *Meg is kapja az igenlő választ és Sylweranhoz irányítják, aki rövid beszélgetés után üdvözli a csapatban, így velük folytatja útját az erdő felé.
Eltelik, egy nap és az egész csapat letáborozik...*
~Hűha, talán túl lengén készültem erre a kalandra.~
*Gondolja magában. Nem akar senkinek a terhére lenni, ezért egy közeli fára felmászik, annak ellenére, hogy pár nappal ezelőtt koppant egy nagyot...
Az ág kellően vastag, hogy nyugodtan tudjon aludni, rajta, hátát neki támasztja a fatörzshöz és álomba szenderül.
Majd Másnap folytatják tovább az útjukat. Korán reggel indulnak.*
*Szerencsére még épp elcsípi a főtérről éppen távozó csapatot* - Várjatok! Ne haragudjatok, de ti vagytok a Vadvértek? Kicsit elkéstem, de csatlakozni szeretnék. *Meg is kapja az igenlő választ és Sylweranhoz irányítják, aki rövid beszélgetés után üdvözli a csapatban, így velük folytatja útját az erdő felé.
Eltelik, egy nap és az egész csapat letáborozik...*
~Hűha, talán túl lengén készültem erre a kalandra.~
*Gondolja magában. Nem akar senkinek a terhére lenni, ezért egy közeli fára felmászik, annak ellenére, hogy pár nappal ezelőtt koppant egy nagyot...
Az ág kellően vastag, hogy nyugodtan tudjon aludni, rajta, hátát neki támasztja a fatörzshöz és álomba szenderül.
Majd Másnap folytatják tovább az útjukat. Korán reggel indulnak.*
2364. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-29 21:05:32
Üzenet elküldve: 2016-05-29 21:05:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vadvért-Hazatérés//
*Meg kell hagyni, szép nagy csoporttal indulnak útnak. Így biztonságosabb is átkelni az erdőn, hiszen annak legveszélyesebb részéra tartanak. Talán így kevesebb baj éri őket.*
- Rawen kiváló ló, a rokonaim nagyon értenek hozzá, hogyan neveljék őket. *Paskolja meg a hátas nyakát, miközben Meruwiel kérdésére felel.*
- Talán nem ő a leggyorsabb, de arra képezték, hogy nyugodtan nézzen szembe szinte mindennel.
*Hiába, népes családja, vagyis inkább már klánnak mondható rokonsága régóta űzi azt a szakmát, amit ez a csapat is szeretne, csak a hegyeken túl. Így hamar megtanulták, hogy az állataiknak is kell képzést biztosítani, hiszen ha ők megrettennek, könnyen fordíthatnak egy nyert helyzetet vesztessé.
Estrea végül inkább a csapat végére sorol be, egyfajta hátvédként. Nem fél tőle, hogy kereskedő karavánnak néznék őket, és megtámadná csapatukat valami bandita banda, de abból még nem lett baj, ha óvatosak voltak.*
*Meg kell hagyni, szép nagy csoporttal indulnak útnak. Így biztonságosabb is átkelni az erdőn, hiszen annak legveszélyesebb részéra tartanak. Talán így kevesebb baj éri őket.*
- Rawen kiváló ló, a rokonaim nagyon értenek hozzá, hogyan neveljék őket. *Paskolja meg a hátas nyakát, miközben Meruwiel kérdésére felel.*
- Talán nem ő a leggyorsabb, de arra képezték, hogy nyugodtan nézzen szembe szinte mindennel.
*Hiába, népes családja, vagyis inkább már klánnak mondható rokonsága régóta űzi azt a szakmát, amit ez a csapat is szeretne, csak a hegyeken túl. Így hamar megtanulták, hogy az állataiknak is kell képzést biztosítani, hiszen ha ők megrettennek, könnyen fordíthatnak egy nyert helyzetet vesztessé.
Estrea végül inkább a csapat végére sorol be, egyfajta hátvédként. Nem fél tőle, hogy kereskedő karavánnak néznék őket, és megtámadná csapatukat valami bandita banda, de abból még nem lett baj, ha óvatosak voltak.*
2363. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-29 17:09:34
Üzenet elküldve: 2016-05-29 17:09:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vadvért-Hazatérés//
* A többiekkel együtt egy idősebb, őszülő hajú, sebhelyes arcú nő is követi a csapatot. Szótlanul, kicsit távolabb húzódva, de követi. Persze csak addig, amíg valaki szavakat nem intéz hozzá, akkor természetesen válaszol, de nagyobb csevejbe nem bonyolódik; rengeteg átgondolni valója maradt az elffel való beszélgetés után. Ha pedig már gondolatba került a beszélgetés...
~ Meglepően sokan összegyűltek. ~
Nem vonható kétségbe, ügyes a vezetőjük.
Mikor megállnak éjszakára, ha az őrséget nem is ő kapja feladatául, végig ébren marad. Vagy ha nem is, hát maximum egy-két órára bóbiskol el, jobbára csak fekszik és a távolba, egyenesen a sötétségbe bámul. *
* A többiekkel együtt egy idősebb, őszülő hajú, sebhelyes arcú nő is követi a csapatot. Szótlanul, kicsit távolabb húzódva, de követi. Persze csak addig, amíg valaki szavakat nem intéz hozzá, akkor természetesen válaszol, de nagyobb csevejbe nem bonyolódik; rengeteg átgondolni valója maradt az elffel való beszélgetés után. Ha pedig már gondolatba került a beszélgetés...
~ Meglepően sokan összegyűltek. ~
Nem vonható kétségbe, ügyes a vezetőjük.
Mikor megállnak éjszakára, ha az őrséget nem is ő kapja feladatául, végig ébren marad. Vagy ha nem is, hát maximum egy-két órára bóbiskol el, jobbára csak fekszik és a távolba, egyenesen a sötétségbe bámul. *
2362. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-28 16:30:01
Üzenet elküldve: 2016-05-28 16:30:01
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Már nincs sok hátra. Feje körül lazábbra engedi fekete kendőjét, amit a por és a nap elől kötött magára több kevesebb sikerrel.
Készletei is kezdenek lassan kifogyni, főleg így gyalogosan, ló nélkül, de az elmúlt napok alatt többet gyalogolt ahhoz, hogy ne most adja föl.
Pár perc erejéig azért megáll, előveszi kis bőrtáskájából egyszerű kulacsát és iszik belőle egy keveset, majd meglötyögteti, hogy lássa mennyi van még benne. Alig pár korty. A városig azért még kibírja, legalább is a karaván, ami a pihenő felé tartott ezt mondta. Szusszanva kifújja a levegőt és csípőre tett kézzel megpróbál olyan messze látni, amennyire csak tud. Mintha már látna is valamit, de az is lehet, hogy csak a szeme csalja meg. Majd kiderül.
Összeszedve magát, meghúzza táskája szíját és visszacsatolja kulacsár az övére, majd folytatja útját kitartóan a város irányába.*
Készletei is kezdenek lassan kifogyni, főleg így gyalogosan, ló nélkül, de az elmúlt napok alatt többet gyalogolt ahhoz, hogy ne most adja föl.
Pár perc erejéig azért megáll, előveszi kis bőrtáskájából egyszerű kulacsát és iszik belőle egy keveset, majd meglötyögteti, hogy lássa mennyi van még benne. Alig pár korty. A városig azért még kibírja, legalább is a karaván, ami a pihenő felé tartott ezt mondta. Szusszanva kifújja a levegőt és csípőre tett kézzel megpróbál olyan messze látni, amennyire csak tud. Mintha már látna is valamit, de az is lehet, hogy csak a szeme csalja meg. Majd kiderül.
Összeszedve magát, meghúzza táskája szíját és visszacsatolja kulacsár az övére, majd folytatja útját kitartóan a város irányába.*
2361. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-28 08:46:13
Üzenet elküldve: 2016-05-28 08:46:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Vadvért-Hazatérés//
*Mikor megérkeznek a többiek, Tray elhúzódik tőle. Igazából kissé rosszul is érezhetné magát ettől, de a férfi valószínűleg csak köszönni akar mindenkinek, és ha nem így lenne is jogos volna a múltkori, toborzáson tanúsított félénk viselkedéséért. Meg hát nem régen balhéztak is egy kissé... de talán sikerül fátylat teríteniük a dologra.
Ő is feláll hát, és kedvesen köszönt mindenkit... az eddig megismert, és a még ismeretlen arcokat is egyaránt. Nem viszi túlzásba a beszélgetést, de hát majd útközben úgyis lesz rá lehetőség. Viszont különösen vidámnak tűnik.
Átveszi Jezabieltől Szürkebogáncsot - mint kiderül, így hívják az állatot - és heves babusgatások közepette fel is pakolja az amúgy is megpakolt állatra a holmijai egy részét, de csak azt, ami akadályozhatná a mozgásban. Ám úgy tűnik szegény szamár így is elég dolgot cipel magával.
Amikor elindulnak, már az állatot vezetve megy tovább, és nem tudja megállni, hogy ne váltson a nap folyamán pár szót ezzel azzal. Például Jezabiellel, ha már rábízott egy szamarat.*
- Hallom, Te leszel az építészünk, mérnökünk, és a mindenes kis zsenink. *mondja kedvesen a lánynak. Persze nem akarja ezzel sem megsérteni, se semmi.*- Honnan ismered Sylwerant? Megvannak már a tervek gondolom az új otthonhoz. *mosolyog, majd a válasz után Symára néz, aki valahol Jezabiel mellett lépdelhet.*
- Na és Te? Syma, igaz? Nem láttalak a toborzáson. De nagyon csinos a ruhád. *dicséri meg a lányt. Aztán Trayhoz fordul, és néha bizony óvatosan megérinti a mélységi kezét vagy csak az ujjait, ha ne is fogja meg azt - valószínűleg nem is tudná a cipekedéstől - ezzel is azt mutatva, hogy részéről nincs harag.
Minden rendben is van. Csak ez a fránya, különös viszketés ne lenne...
Este Jezabiel valamiféle varázslattal különféle finomságokat ad nekik, igen látványos módon. Meruwiel vidáman, halkan nevetve össze is üti a tenyerét egyszer, hogy félig-meddig megtapsolja a lányt, majd megköszöni az ételt, és falatozik is belőle jóízűen, egyértelműen megbízva a másikban. Ő nem aggódik annyira... bízik Sylweranban, és ezáltal mindenkiben. Hiszen az elf azt mondta, hogy jöhetnek, akkor pedig nem lesz gond senkivel. Ha pedig adódna... tudja, hogy az elf hamar közbe lépne. Így a többiekre hagyja az aggódást, és mivel rengetegen vállalkoznak éjszakai őrszemnek, így akár kettesével is, unalom nélkül maradhatnak ébren, és tudnak halkan beszélgetni, amíg a többiek alszanak. Ő remélhetőleg Trayt kapja, szívesen csevegne vele erről arról... de bárki másnak is legalább annyira fog örülni.
Hajnalban aztán kelnek is, és Meruwiel a szedelőzködésnél ismét mindenkihez intéz egy-két jó szót.*
- Baldrol, igaz? Északról jöttél? Én is, habár én egy elf faluból. *mondja az északinak.*- Mi a Te történeted? Én Elfengorban éltem azelőtt, de van, hogy az elfnek... vagy embernek... *mosolyog a férfira.*- Mennie kell.
*Gius is feltűnik neki, hogy olyan zárkózott. Szeretné kissé kinyitni a férfit, talán aggódhat is a csapat miatt.*
- És Te, Gius? Hogyan hallottál rólunk? Könnyednek és mozgékonynak tűnsz, jó harcos lehetsz. *mosolyog a másik férfira is. Majd Hanarelre pillant és neki is intézi szavai végét.*
- De nekem az íj a mesterségem, mint Hanarelnek. *paskolja meg közben a hátán lévő hatalmas fegyvert.*- Minden rendben? Jól vagy? *kérdezi is az elfet aztán lágyabb mosollyal, halkan és őszinte érdeklődéssel, hiszen amikor elindultak, előtte még rossz híreket kapott.
Majd a közelében farokcsóváló Bolhást simogatja meg, és megvakarja a füle tövét.
Eztán, mikor elindulnak, még kicsit Shiriqával is szót vált arról, hogy milyen mélyre mennek még, majd hagyja az óriás előre menni Sylwerannal, aki kap egy gyors testvéri puszit, és már marad is le hátra a lány Szürkebogánccsal. Estreával találkozik útközben, és az elf nőre is szélesen mosolyog.*
- Gyönyörű a lovad, és nagyon engedelmes. Látszik, hogy jó kezek nevelték. *dicséri meg az állatot. Majd már mennek is tovább, ő pedig Trayakhoz minél közelebb folytatja útját a jövő felé.*
*Mikor megérkeznek a többiek, Tray elhúzódik tőle. Igazából kissé rosszul is érezhetné magát ettől, de a férfi valószínűleg csak köszönni akar mindenkinek, és ha nem így lenne is jogos volna a múltkori, toborzáson tanúsított félénk viselkedéséért. Meg hát nem régen balhéztak is egy kissé... de talán sikerül fátylat teríteniük a dologra.
Ő is feláll hát, és kedvesen köszönt mindenkit... az eddig megismert, és a még ismeretlen arcokat is egyaránt. Nem viszi túlzásba a beszélgetést, de hát majd útközben úgyis lesz rá lehetőség. Viszont különösen vidámnak tűnik.
Átveszi Jezabieltől Szürkebogáncsot - mint kiderül, így hívják az állatot - és heves babusgatások közepette fel is pakolja az amúgy is megpakolt állatra a holmijai egy részét, de csak azt, ami akadályozhatná a mozgásban. Ám úgy tűnik szegény szamár így is elég dolgot cipel magával.
Amikor elindulnak, már az állatot vezetve megy tovább, és nem tudja megállni, hogy ne váltson a nap folyamán pár szót ezzel azzal. Például Jezabiellel, ha már rábízott egy szamarat.*
- Hallom, Te leszel az építészünk, mérnökünk, és a mindenes kis zsenink. *mondja kedvesen a lánynak. Persze nem akarja ezzel sem megsérteni, se semmi.*- Honnan ismered Sylwerant? Megvannak már a tervek gondolom az új otthonhoz. *mosolyog, majd a válasz után Symára néz, aki valahol Jezabiel mellett lépdelhet.*
- Na és Te? Syma, igaz? Nem láttalak a toborzáson. De nagyon csinos a ruhád. *dicséri meg a lányt. Aztán Trayhoz fordul, és néha bizony óvatosan megérinti a mélységi kezét vagy csak az ujjait, ha ne is fogja meg azt - valószínűleg nem is tudná a cipekedéstől - ezzel is azt mutatva, hogy részéről nincs harag.
Minden rendben is van. Csak ez a fránya, különös viszketés ne lenne...
Este Jezabiel valamiféle varázslattal különféle finomságokat ad nekik, igen látványos módon. Meruwiel vidáman, halkan nevetve össze is üti a tenyerét egyszer, hogy félig-meddig megtapsolja a lányt, majd megköszöni az ételt, és falatozik is belőle jóízűen, egyértelműen megbízva a másikban. Ő nem aggódik annyira... bízik Sylweranban, és ezáltal mindenkiben. Hiszen az elf azt mondta, hogy jöhetnek, akkor pedig nem lesz gond senkivel. Ha pedig adódna... tudja, hogy az elf hamar közbe lépne. Így a többiekre hagyja az aggódást, és mivel rengetegen vállalkoznak éjszakai őrszemnek, így akár kettesével is, unalom nélkül maradhatnak ébren, és tudnak halkan beszélgetni, amíg a többiek alszanak. Ő remélhetőleg Trayt kapja, szívesen csevegne vele erről arról... de bárki másnak is legalább annyira fog örülni.
Hajnalban aztán kelnek is, és Meruwiel a szedelőzködésnél ismét mindenkihez intéz egy-két jó szót.*
- Baldrol, igaz? Északról jöttél? Én is, habár én egy elf faluból. *mondja az északinak.*- Mi a Te történeted? Én Elfengorban éltem azelőtt, de van, hogy az elfnek... vagy embernek... *mosolyog a férfira.*- Mennie kell.
*Gius is feltűnik neki, hogy olyan zárkózott. Szeretné kissé kinyitni a férfit, talán aggódhat is a csapat miatt.*
- És Te, Gius? Hogyan hallottál rólunk? Könnyednek és mozgékonynak tűnsz, jó harcos lehetsz. *mosolyog a másik férfira is. Majd Hanarelre pillant és neki is intézi szavai végét.*
- De nekem az íj a mesterségem, mint Hanarelnek. *paskolja meg közben a hátán lévő hatalmas fegyvert.*- Minden rendben? Jól vagy? *kérdezi is az elfet aztán lágyabb mosollyal, halkan és őszinte érdeklődéssel, hiszen amikor elindultak, előtte még rossz híreket kapott.
Majd a közelében farokcsóváló Bolhást simogatja meg, és megvakarja a füle tövét.
Eztán, mikor elindulnak, még kicsit Shiriqával is szót vált arról, hogy milyen mélyre mennek még, majd hagyja az óriás előre menni Sylwerannal, aki kap egy gyors testvéri puszit, és már marad is le hátra a lány Szürkebogánccsal. Estreával találkozik útközben, és az elf nőre is szélesen mosolyog.*
- Gyönyörű a lovad, és nagyon engedelmes. Látszik, hogy jó kezek nevelték. *dicséri meg az állatot. Majd már mennek is tovább, ő pedig Trayakhoz minél közelebb folytatja útját a jövő felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579