Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 147 (2921. - 2940. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2940. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-08 03:54:30
Üzenet elküldve: 2017-03-08 03:54:30
![>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2638_orias_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászathoz bölény is kell//
*Összefolyik a nyál állatias szájában mikor a kajára pillant, hasonlót érez a nőstény iránt is, csak más magasságban. Ha nem lenne itt ennyi csipisz, akkor aztán rászorítaná a pultra, szoknyát fel és...
De itt sok a csipisz, nem látja át a helyet, plusz lehet a bátrabbja bele eresztene pár nyilat, azt meg aztán kiszedni, főleg onnan ahonnan el se éri.*
~ Majd a tanyán, ahol nem hallani a sikítást, höhhö, ott majd aztán mindenre sort kerítünk ~
*Zabál, ténylegesen. Mint egy vadállat, tulajdonképpen nem sok különbözteti meg egy nagyra nőtt medvétől. Talán csak annyi hogy ő magasabb két lábon, és tud beszélni. Egyébként, tényleg nem sok.*
-Egy korsó sört is kerí'csé má'n anyukám!*Morran, s olyan természetességgel harapja át a vékonyabb csontot mintha csak zsenge répa lenne. Mondjuk azokkal az emberi ujjperc méretű fogakkal, nem is nehéz.*
-Osztá, figyeljé csak. Ezek itten nem tudnak annyit se merre az arra. De te.*Emeli fel zsíros ujját.* Te tudsz ezt meg azt, láttam ám én ahogy begyüttem. Meg mondt'a is.*Böffent egyet* Szóva, a vadászházak nem érdekenek, a családokat kell menteni, bennük van a jövő. Törjed a fejed, merre mennyek innen. Jó az is ha naggyábó tudod csa'. Észak, dél, kelet, nyugat. Hun keressem ők'e?* Neki kezd a másodiknak.*
-Törd a fejed, kislány, ezen életek múnak!*És most se hazudik, amennyiben ő megtalál egy tanyát, ott kő kövön nem marad.*
-Ha a ződek érnek oda előbb, akkor. Hídd e, az minden lesz csak olyan nem amit kirakná az ablakba.
*Ezt a gondolatot hagyja függni a levegőben pár percig, amíg befejezi az evést. Hátha a szöszkének eszébe jut valami. Végső soron, ez egy fogadó, erre sok ember megfordul. Most pedig életekről van szó, nem babról. Neki pedig csak annyi kéne merre induljon.*
*Összefolyik a nyál állatias szájában mikor a kajára pillant, hasonlót érez a nőstény iránt is, csak más magasságban. Ha nem lenne itt ennyi csipisz, akkor aztán rászorítaná a pultra, szoknyát fel és...
De itt sok a csipisz, nem látja át a helyet, plusz lehet a bátrabbja bele eresztene pár nyilat, azt meg aztán kiszedni, főleg onnan ahonnan el se éri.*
~ Majd a tanyán, ahol nem hallani a sikítást, höhhö, ott majd aztán mindenre sort kerítünk ~
*Zabál, ténylegesen. Mint egy vadállat, tulajdonképpen nem sok különbözteti meg egy nagyra nőtt medvétől. Talán csak annyi hogy ő magasabb két lábon, és tud beszélni. Egyébként, tényleg nem sok.*
-Egy korsó sört is kerí'csé má'n anyukám!*Morran, s olyan természetességgel harapja át a vékonyabb csontot mintha csak zsenge répa lenne. Mondjuk azokkal az emberi ujjperc méretű fogakkal, nem is nehéz.*
-Osztá, figyeljé csak. Ezek itten nem tudnak annyit se merre az arra. De te.*Emeli fel zsíros ujját.* Te tudsz ezt meg azt, láttam ám én ahogy begyüttem. Meg mondt'a is.*Böffent egyet* Szóva, a vadászházak nem érdekenek, a családokat kell menteni, bennük van a jövő. Törjed a fejed, merre mennyek innen. Jó az is ha naggyábó tudod csa'. Észak, dél, kelet, nyugat. Hun keressem ők'e?* Neki kezd a másodiknak.*
-Törd a fejed, kislány, ezen életek múnak!*És most se hazudik, amennyiben ő megtalál egy tanyát, ott kő kövön nem marad.*
-Ha a ződek érnek oda előbb, akkor. Hídd e, az minden lesz csak olyan nem amit kirakná az ablakba.
*Ezt a gondolatot hagyja függni a levegőben pár percig, amíg befejezi az evést. Hátha a szöszkének eszébe jut valami. Végső soron, ez egy fogadó, erre sok ember megfordul. Most pedig életekről van szó, nem babról. Neki pedig csak annyi kéne merre induljon.*
2939. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-07 23:16:15
Üzenet elküldve: 2017-03-07 23:16:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különóra//
*Gyorsan fordul a kocka. A játék ritmusa pördíti, s a csalóka szó huncut élén élet s halál inog; amitől szebb lesz, s bizsergetőbb, mint bármi. A félsz ott bujkál Yeza bőre alatt, de a barna íriszekben nincsen helye. Nem dac műve ez vagy az elbizakodottságé. Belé nevelt dolog. Egy ilyen helyzetben szerepet kell, hogy válasszon, amin minden eldőlhet. A Rőt ezúttal nem vitatja Wäor felsőbbségét, de nem is hátrál meg. Egy szó se csusszan a finom ívű ajkakra, csak az az érzéki kis nyikkenés, mikor a háta a fatörzset éri.
Nem tagad semmit, nem is próbál mentegetőzni vagy kimagyarázni magát a vádak alól. Hallgatása ellenben nem beismerés, ez egyértelmű. Talán féligazságnak helyt adó néma vitatkozás.
Megborzongatják Wäor szavai, a mód, ahogy kiejti őket, az, hogy tudja, igazi veszély van mögöttük. Már nincs meg a kiváltságos helyzete a férfival szemben, ezt jól tudja, ahogy azt is, hogy nem veszett el egészen. Vékony, törékeny váz csupán, ami régi viszonyukból megmaradt, de kénytelen erre nehezedni, míg óvatosan rájuk építkezik, hogy helyrehozza, amit tönkretett.
Már-már felüti a fejét a bizonytalanság: talán túl messzire ment, talán nem jó utat választott. Felismeri a szót, a törzsi legendák rémét. Arra már nem emlékszik, Wäortól hallott-e róla, vagy a Niyssbéli olvasmányaiból ismeri, de a vad, karakán közeg, mely ezt a lényt emlékeibe emeli, azonnal átjárja. Ez az érzület a vadász köré fonódik, ösztönöktől dús, elemi nemességbe öltözteti. Abba a fajtába, amit fél minden, amiben élet van. Nem az a félsz, ami űz és hajszol, hanem a változtathatatlan, ami előtt letérdel a sors és nem próbál kibúvót keresni.
Olykor megérezte már ezt a vadászon, de még sosem ennyire felkavarón. Talán a hely teszi, az erdő mintha visszhangként teljesítené ki az egészet.
A fenyegetés vagy intelem kis híján megtöri a Rőt tartását. Az utána következő csendben csaknem vesztére lel. A szakadék széléről perdíti magához a folytatás. A lassú, szuggesztív szavak szinte átrohannak rajta, eltöltik és minden ízében megborzongatják. Tökéletes ritmusban és dallammal találtak rá a legbefogadóbb pillanatban.
Elnyújtott, mámortól zaklatott sóhajra hunyja sötét pilláit. Niyss leányának egész lénye felel a vadász szavaira, követi az utasításukat, kinyílik a zöngéikben suttogó ősi szólamoknak. Yeza bőrén nem a hideg ütközik ki, hanem a védtelenség e harmóniára, mely ennyire váratlanul rántotta magával. Minden porcikáját mámoros izgalom járja át, ahogy megszületik e közös nyelv a vadász és őközötte. Már ennek bódulatában ég, mikor újra kinyitja a szemét.
Nem próbál Wäorhoz hasonlítani ebben a közegben. Ő nem tekintélyt parancsoló szürke farkas, legfeljebb fürge kis nyuszt, fordulékony és nyakoncsíphetetlen.*
- Mondd még *szólal, de kiszáradt torkán elcsuklik a hang. Nyel egyet, s megnedvesíti az ajkát.* - Mondd még tovább.
//Különóra//
*Gyorsan fordul a kocka. A játék ritmusa pördíti, s a csalóka szó huncut élén élet s halál inog; amitől szebb lesz, s bizsergetőbb, mint bármi. A félsz ott bujkál Yeza bőre alatt, de a barna íriszekben nincsen helye. Nem dac műve ez vagy az elbizakodottságé. Belé nevelt dolog. Egy ilyen helyzetben szerepet kell, hogy válasszon, amin minden eldőlhet. A Rőt ezúttal nem vitatja Wäor felsőbbségét, de nem is hátrál meg. Egy szó se csusszan a finom ívű ajkakra, csak az az érzéki kis nyikkenés, mikor a háta a fatörzset éri.
Nem tagad semmit, nem is próbál mentegetőzni vagy kimagyarázni magát a vádak alól. Hallgatása ellenben nem beismerés, ez egyértelmű. Talán féligazságnak helyt adó néma vitatkozás.
Megborzongatják Wäor szavai, a mód, ahogy kiejti őket, az, hogy tudja, igazi veszély van mögöttük. Már nincs meg a kiváltságos helyzete a férfival szemben, ezt jól tudja, ahogy azt is, hogy nem veszett el egészen. Vékony, törékeny váz csupán, ami régi viszonyukból megmaradt, de kénytelen erre nehezedni, míg óvatosan rájuk építkezik, hogy helyrehozza, amit tönkretett.
Már-már felüti a fejét a bizonytalanság: talán túl messzire ment, talán nem jó utat választott. Felismeri a szót, a törzsi legendák rémét. Arra már nem emlékszik, Wäortól hallott-e róla, vagy a Niyssbéli olvasmányaiból ismeri, de a vad, karakán közeg, mely ezt a lényt emlékeibe emeli, azonnal átjárja. Ez az érzület a vadász köré fonódik, ösztönöktől dús, elemi nemességbe öltözteti. Abba a fajtába, amit fél minden, amiben élet van. Nem az a félsz, ami űz és hajszol, hanem a változtathatatlan, ami előtt letérdel a sors és nem próbál kibúvót keresni.
Olykor megérezte már ezt a vadászon, de még sosem ennyire felkavarón. Talán a hely teszi, az erdő mintha visszhangként teljesítené ki az egészet.
A fenyegetés vagy intelem kis híján megtöri a Rőt tartását. Az utána következő csendben csaknem vesztére lel. A szakadék széléről perdíti magához a folytatás. A lassú, szuggesztív szavak szinte átrohannak rajta, eltöltik és minden ízében megborzongatják. Tökéletes ritmusban és dallammal találtak rá a legbefogadóbb pillanatban.
Elnyújtott, mámortól zaklatott sóhajra hunyja sötét pilláit. Niyss leányának egész lénye felel a vadász szavaira, követi az utasításukat, kinyílik a zöngéikben suttogó ősi szólamoknak. Yeza bőrén nem a hideg ütközik ki, hanem a védtelenség e harmóniára, mely ennyire váratlanul rántotta magával. Minden porcikáját mámoros izgalom járja át, ahogy megszületik e közös nyelv a vadász és őközötte. Már ennek bódulatában ég, mikor újra kinyitja a szemét.
Nem próbál Wäorhoz hasonlítani ebben a közegben. Ő nem tekintélyt parancsoló szürke farkas, legfeljebb fürge kis nyuszt, fordulékony és nyakoncsíphetetlen.*
- Mondd még *szólal, de kiszáradt torkán elcsuklik a hang. Nyel egyet, s megnedvesíti az ajkát.* - Mondd még tovább.
2938. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-07 22:48:02
Üzenet elküldve: 2017-03-07 22:48:02
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Vadászathoz bölény is kell//
*A többiek is elkezdenek felszállingózni a szobájukba. Először a három reszkető tündérlány libben fel, mivel félnek az óriás közelében maradni. A szerelmes pár még marad pár percig, próbálnak párbeszédet erőltetni magukra, de zavarodottak, így ők is magára hagyják a férfit. Közben visszatér a pultos egy tálcával, amin két gőzölgő, barnára sült csirke várja, hogy megegyék.*
-Parancsoljon. *Mosolyog, és leteszi elé a tálcát.* Sikerült valamit megtudni? *Készségesnek tűnik. Erre lett betanítva: aki betér, azt segítse, hát még ha a városőrség tagja. Ezt ugyan nem hiszi teljesen, hiszen a faj az együgyűségéről híres, de nem is tudna más magyarázatot találni, miért rémisztgetné feleslegesen a vendégeket.*
*A többiek is elkezdenek felszállingózni a szobájukba. Először a három reszkető tündérlány libben fel, mivel félnek az óriás közelében maradni. A szerelmes pár még marad pár percig, próbálnak párbeszédet erőltetni magukra, de zavarodottak, így ők is magára hagyják a férfit. Közben visszatér a pultos egy tálcával, amin két gőzölgő, barnára sült csirke várja, hogy megegyék.*
-Parancsoljon. *Mosolyog, és leteszi elé a tálcát.* Sikerült valamit megtudni? *Készségesnek tűnik. Erre lett betanítva: aki betér, azt segítse, hát még ha a városőrség tagja. Ezt ugyan nem hiszi teljesen, hiszen a faj az együgyűségéről híres, de nem is tudna más magyarázatot találni, miért rémisztgetné feleslegesen a vendégeket.*
2937. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-07 22:32:34
Üzenet elküldve: 2017-03-07 22:32:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászathoz bölény is kell//
*Megrántja a vállát. Ma szokatlanul jól alakítja a városőrség zsoldosát.*
~ Hát ha ne, hát nem, nekem aztán mindegy ~
*Hátradől, neki a pultnak, flegmán pillog, és várja a kaját. Aztán beugrik.*
~ Ja nem mindegy, ácsi. Nekem tudni kell merre, áhh hogy rohadjatok meg ~
*Majdnem neki is indul hogy leverje a kis szárnyast, úgy megdühödik. Megvillant egy vicsort a tündérlányka felé, a szerelmes párocska sem kap ennél szebbet. Kezd morcos lenni.
Vissza kell térnie az alap tervhez.*
~ Betápolok, a szöszke megmond'gya merre az arra, azt újra neki ~
*Minél többet beszélne annál több okot adhatna kétségre, de ő bizony nem fog. Ez nem esik nehezére egyébként. Áll, vicsorog időnként, fogat piszkál. Vagy épp csak bambán néz.
Várja a kaját.*
*Megrántja a vállát. Ma szokatlanul jól alakítja a városőrség zsoldosát.*
~ Hát ha ne, hát nem, nekem aztán mindegy ~
*Hátradől, neki a pultnak, flegmán pillog, és várja a kaját. Aztán beugrik.*
~ Ja nem mindegy, ácsi. Nekem tudni kell merre, áhh hogy rohadjatok meg ~
*Majdnem neki is indul hogy leverje a kis szárnyast, úgy megdühödik. Megvillant egy vicsort a tündérlányka felé, a szerelmes párocska sem kap ennél szebbet. Kezd morcos lenni.
Vissza kell térnie az alap tervhez.*
~ Betápolok, a szöszke megmond'gya merre az arra, azt újra neki ~
*Minél többet beszélne annál több okot adhatna kétségre, de ő bizony nem fog. Ez nem esik nehezére egyébként. Áll, vicsorog időnként, fogat piszkál. Vagy épp csak bambán néz.
Várja a kaját.*
2936. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-07 19:10:47
Üzenet elküldve: 2017-03-07 19:10:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*Igaz, ami igaz, sok oka nem volt felvenni a telihold-ábrázatot, sem a félhold formájút az utóbbi időben. Most is csupán annak a jele, hogy nem az a fajta, aki bármikor is összetörne az élet súlya alatt. Aki magát uralja, a világát is uralja, ilyen egyszerű ez. Lábával átkulcsolja vörösét, kényelmes beszélgető pozícióban tartva. Nem sopánkodik az értetlen nebulón, ha azt kívánta volna, hogy elsőre lásson mindent, akkor felesleges lett volna kijönnie vele, rághatta volna akármeddig a fülét érte. Csak az ajánlatra húzza össze a szemöldökét. Vajon ismerte is valaha a lány a vadászt, ha ilyen módon akarja megpuhítani? Annak a fának, amely ebből a hitből kinőtt, most kétely rágcsálja a gyökerét.*
- Niyss praktikáit fordítanád előnyödre? *tapad nyílnál sebesebben keze Yeza csuklóira, s már fordul is ki alóla, hogy siker esetén háttal a fa törzséhez simítsa a pimaszkodó kis buját, kezeit kereszt formában kitárva. Arcuk és alsótestük olyan közel kerül egymáshoz, hogy az erény csak bajosan férne el közöttük. Szeme villog, de nem tudni, a harag vagy a vágy váltja ki belőle ezt a reakciót.*
- Sokat akarsz, és sokat ígérsz, te lány. De ne feledd, ha oktalanul a tüzet piszkálgatod, készülj fel rá, hogy egy arzwantirral találod szembe magad!
*Gyerekkori meséinek mitikus teremtményét idézi szóban ide, mely a törzsbéliek szerint lángotthonban élt, s az önhitt nagyravágyásból táplálkozott. Utána meg a gazdájából, ha az kihívta maga ellen a sorsot.*
- Ott kezdődik, hogy belesimulsz az erdőbe. Nem dacolsz, nem versenyzel vele, mert akkor képtelen leszel rejtőzni, elfedni a nyomaidat, vagy akár csapdát, cselt vetni, másokat felkutatni. Bedarál, lenyel, kiköp. Préda leszel mások számára is. *Szeme végig Yezáén. Lassan, szuggesztíven beszél, éreztetve, hogy itt és most ő az úr.*
//Különóra//
*Igaz, ami igaz, sok oka nem volt felvenni a telihold-ábrázatot, sem a félhold formájút az utóbbi időben. Most is csupán annak a jele, hogy nem az a fajta, aki bármikor is összetörne az élet súlya alatt. Aki magát uralja, a világát is uralja, ilyen egyszerű ez. Lábával átkulcsolja vörösét, kényelmes beszélgető pozícióban tartva. Nem sopánkodik az értetlen nebulón, ha azt kívánta volna, hogy elsőre lásson mindent, akkor felesleges lett volna kijönnie vele, rághatta volna akármeddig a fülét érte. Csak az ajánlatra húzza össze a szemöldökét. Vajon ismerte is valaha a lány a vadászt, ha ilyen módon akarja megpuhítani? Annak a fának, amely ebből a hitből kinőtt, most kétely rágcsálja a gyökerét.*
- Niyss praktikáit fordítanád előnyödre? *tapad nyílnál sebesebben keze Yeza csuklóira, s már fordul is ki alóla, hogy siker esetén háttal a fa törzséhez simítsa a pimaszkodó kis buját, kezeit kereszt formában kitárva. Arcuk és alsótestük olyan közel kerül egymáshoz, hogy az erény csak bajosan férne el közöttük. Szeme villog, de nem tudni, a harag vagy a vágy váltja ki belőle ezt a reakciót.*
- Sokat akarsz, és sokat ígérsz, te lány. De ne feledd, ha oktalanul a tüzet piszkálgatod, készülj fel rá, hogy egy arzwantirral találod szembe magad!
*Gyerekkori meséinek mitikus teremtményét idézi szóban ide, mely a törzsbéliek szerint lángotthonban élt, s az önhitt nagyravágyásból táplálkozott. Utána meg a gazdájából, ha az kihívta maga ellen a sorsot.*
- Ott kezdődik, hogy belesimulsz az erdőbe. Nem dacolsz, nem versenyzel vele, mert akkor képtelen leszel rejtőzni, elfedni a nyomaidat, vagy akár csapdát, cselt vetni, másokat felkutatni. Bedarál, lenyel, kiköp. Préda leszel mások számára is. *Szeme végig Yezáén. Lassan, szuggesztíven beszél, éreztetve, hogy itt és most ő az úr.*
2935. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-07 13:20:23
Üzenet elküldve: 2017-03-07 13:20:23
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Vadászathoz bölény is kell//
-Igen! *Kiált hátra a lány, hogy jelezze, megértette a kérést, és azonnal intézkedik. A folyosó végéről még hallani is lehet, ahogy beront a konyha ajtaján.
A vendégek össze-összenéznek. Az óriások nem a segítőkészségükről híresek, így egyiknek sem akaródzik válaszolni a kérdésre. Mindenki attól tart, hogy nem segíteni menne. De akkor miért?*
-Mi nem tudunk semmit! *Emeli fel a hangját egy férfi, aki szorosan öleli magához párját az egyik fotelben.* Messziről jöttünk, nem ismerjük a környéket.
-Mi se... *Kap az alkalmon egy félénk, dadogós tündérlány, aki két másik barátnőjével ücsörögnek egy asztalka körül.
Talán a többiek tudnának segíteni, viszont ők már feliszkoltak az alatt, hogy Bölény a recepciós lánnyal beszélgetett.*
-Igen! *Kiált hátra a lány, hogy jelezze, megértette a kérést, és azonnal intézkedik. A folyosó végéről még hallani is lehet, ahogy beront a konyha ajtaján.
A vendégek össze-összenéznek. Az óriások nem a segítőkészségükről híresek, így egyiknek sem akaródzik válaszolni a kérdésre. Mindenki attól tart, hogy nem segíteni menne. De akkor miért?*
-Mi nem tudunk semmit! *Emeli fel a hangját egy férfi, aki szorosan öleli magához párját az egyik fotelben.* Messziről jöttünk, nem ismerjük a környéket.
-Mi se... *Kap az alkalmon egy félénk, dadogós tündérlány, aki két másik barátnőjével ücsörögnek egy asztalka körül.
Talán a többiek tudnának segíteni, viszont ők már feliszkoltak az alatt, hogy Bölény a recepciós lánnyal beszélgetett.*
2934. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-07 03:10:31
Üzenet elküldve: 2017-03-07 03:10:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászathoz bölény is kell//
*Úgy látszik végre haladnak valamerre. Kaja lesz, ez pedig remek hír.*
-Kettőt.*Vakkant az elrohanó lány után. Majd a látványosan mozgolódó tömeg felé fordul.*
-Na, ki tud erre tanyát, majorságot, vadász't háza, amerre jó lenne ha eltrappónék és megmondanám hogy szedjék a cókmókot és húzzanak befelé a városba?*Körbe néz a jelenlévőkön, hátha akad olyan akinek családja, barátai laknak az erdőben, vagy a puszta felé.*
-Mennem kő tovább, nem ez az egyetlen nyamvadék kis krimó ahol risztanom kő. Nyakunkon a z'őde úgyhogy tempósa apuskáim!*Dörren fel újra. A vasat addig kell ütni amíg meleg. Amíg be vannak tojva.*
~ Gyertek, gyertek, meséljetek merre van a kaja ~
A hozzászólás írója (Bölény Grindwullf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.07 03:11:41
*Úgy látszik végre haladnak valamerre. Kaja lesz, ez pedig remek hír.*
-Kettőt.*Vakkant az elrohanó lány után. Majd a látványosan mozgolódó tömeg felé fordul.*
-Na, ki tud erre tanyát, majorságot, vadász't háza, amerre jó lenne ha eltrappónék és megmondanám hogy szedjék a cókmókot és húzzanak befelé a városba?*Körbe néz a jelenlévőkön, hátha akad olyan akinek családja, barátai laknak az erdőben, vagy a puszta felé.*
-Mennem kő tovább, nem ez az egyetlen nyamvadék kis krimó ahol risztanom kő. Nyakunkon a z'őde úgyhogy tempósa apuskáim!*Dörren fel újra. A vasat addig kell ütni amíg meleg. Amíg be vannak tojva.*
~ Gyertek, gyertek, meséljetek merre van a kaja ~
A hozzászólás írója (Bölény Grindwullf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.07 03:11:41
2933. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-06 23:00:13
Üzenet elküldve: 2017-03-06 23:00:13
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Vadászathoz bölény is kell//
*A lány ijedten összerezzen, mikor a súlyos ököl csattan a pulton. Az óriást hallgatva egyre fehérebb lesz, szemei nagyra nyílnak. Nem tudja eldönteni, higgyen-e a férfinek, túl butának tűnik, hogy városőr legyen, de különben miért jött volna el ide, a világ végére, ahol csak fáradt utazók fordulnak meg...*
-Én... én nem tudom... *Hebegi. Nagyon szívesen segítene, ha tudna, de nehezen hámozza ki az értelmet a szókatyvaszból.* Messze vagyunk mi mindentől. Arthenior van legközelebb ide, délre, de gondolom, onnan jön. A környéken van néhány tanya, az erdőben vadászházak, de azok mind jóval messzebb, legalább három napi járóföldre. *Hadarja idegesen. Mint becsületes polgár, próbálja segíteni az őrséget.*
-Azonnal hozatok egy sült csirkét, uram! *Hirtelen mennyire máshogy áll hozzá az érkezőhöz. Azzal elrohan hátra, amerre az éttermet mutatta. Eközben a vendégek idegesen kapkodják a fejüket. Vajon tényleg jönnek az orkok? Már rég nem hallottak hordatámadásról, de lehet csak azért, mert sosem volt túlélő. Néhányan felsietnek a lépcsőn, valószínűleg összepakolják a cuccaikat, és távozni készülnek.*
*A lány ijedten összerezzen, mikor a súlyos ököl csattan a pulton. Az óriást hallgatva egyre fehérebb lesz, szemei nagyra nyílnak. Nem tudja eldönteni, higgyen-e a férfinek, túl butának tűnik, hogy városőr legyen, de különben miért jött volna el ide, a világ végére, ahol csak fáradt utazók fordulnak meg...*
-Én... én nem tudom... *Hebegi. Nagyon szívesen segítene, ha tudna, de nehezen hámozza ki az értelmet a szókatyvaszból.* Messze vagyunk mi mindentől. Arthenior van legközelebb ide, délre, de gondolom, onnan jön. A környéken van néhány tanya, az erdőben vadászházak, de azok mind jóval messzebb, legalább három napi járóföldre. *Hadarja idegesen. Mint becsületes polgár, próbálja segíteni az őrséget.*
-Azonnal hozatok egy sült csirkét, uram! *Hirtelen mennyire máshogy áll hozzá az érkezőhöz. Azzal elrohan hátra, amerre az éttermet mutatta. Eközben a vendégek idegesen kapkodják a fejüket. Vajon tényleg jönnek az orkok? Már rég nem hallottak hordatámadásról, de lehet csak azért, mert sosem volt túlélő. Néhányan felsietnek a lépcsőn, valószínűleg összepakolják a cuccaikat, és távozni készülnek.*
2932. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-06 22:40:28
Üzenet elküldve: 2017-03-06 22:40:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászathoz bölény is kell//
*Elképzelni nem tudja mi lehet az az " étterem ", meg hogy hogyan kell " fáradni valamerre". Rendkívül bambán néz maga elé.
De nem kell sokat várni hogy hatalmasat vágjon a pultra.*
-A városos őrségtől gyüvök.*Dörren, s ebben nem is hazudik. Mert hogy tényleg a Barakk volt a kezdő pont. Némi gondolkodás, most veti be férfi agya hatalmas erejét. Ez néha sok időt vesz igénybe.*
-Az orkokk, azok gyünnek, öhh, nem is egy, hanem mint a levél a fán nyár előtt.*Kezd bele lendülni és ettől megörül. Nem mellesleg, már van terve is.*
-Azé kűdtek, a haanagy.*Nem emlékszik pontosan mit magyarázott neki a mitugrász, de valakinek az irodája előtt álldogált, és mint ha ez lett volna a neve.*
~ Elég hülye egy név. Nem szerethették a kis csipiszt~
-Szóvaa a haanagy, mert a ződek itt vannak, és szólnom kő, azoknak akik messze laknak, hogy teperjenek befelé mielőtt ork pörkőt lesz belőlük.*Ez az, pompás terv, összerakta.*
-Szóva csipisz.*Néz a szőke lányra.*
-Merre laknak messze innen? Merre mennyek?*Kérdi, majd megkordul a gyomra.*
-A csirkét nem akarom étt'rembe rakni, a hasamba fog gyűnni. Höhhhö. Nha szóján mán valakinek aki tudja mi van.*Kedélyesen rá vág a pultra megint. Most már lendületben van. Kész a haditerv.*
~ Betápolok itt mint a hét szents'é, aztá kiderítem merre vannak itt csipiszek, és az o'kokra kenem az egészet, höhhö ~
A hozzászólás írója (Bölény Grindwullf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.06 22:42:12
*Elképzelni nem tudja mi lehet az az " étterem ", meg hogy hogyan kell " fáradni valamerre". Rendkívül bambán néz maga elé.
De nem kell sokat várni hogy hatalmasat vágjon a pultra.*
-A városos őrségtől gyüvök.*Dörren, s ebben nem is hazudik. Mert hogy tényleg a Barakk volt a kezdő pont. Némi gondolkodás, most veti be férfi agya hatalmas erejét. Ez néha sok időt vesz igénybe.*
-Az orkokk, azok gyünnek, öhh, nem is egy, hanem mint a levél a fán nyár előtt.*Kezd bele lendülni és ettől megörül. Nem mellesleg, már van terve is.*
-Azé kűdtek, a haanagy.*Nem emlékszik pontosan mit magyarázott neki a mitugrász, de valakinek az irodája előtt álldogált, és mint ha ez lett volna a neve.*
~ Elég hülye egy név. Nem szerethették a kis csipiszt~
-Szóvaa a haanagy, mert a ződek itt vannak, és szólnom kő, azoknak akik messze laknak, hogy teperjenek befelé mielőtt ork pörkőt lesz belőlük.*Ez az, pompás terv, összerakta.*
-Szóva csipisz.*Néz a szőke lányra.*
-Merre laknak messze innen? Merre mennyek?*Kérdi, majd megkordul a gyomra.*
-A csirkét nem akarom étt'rembe rakni, a hasamba fog gyűnni. Höhhhö. Nha szóján mán valakinek aki tudja mi van.*Kedélyesen rá vág a pultra megint. Most már lendületben van. Kész a haditerv.*
~ Betápolok itt mint a hét szents'é, aztá kiderítem merre vannak itt csipiszek, és az o'kokra kenem az egészet, höhhö ~
A hozzászólás írója (Bölény Grindwullf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.06 22:42:12
2931. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-06 21:57:12
Üzenet elküldve: 2017-03-06 21:57:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különóra//
*Talán furcsa, de felderíti Wäor farkasvigyora. A régi időkre emlékezteti. Ahogy az a mozdulat is, amivel viszonozva a gesztust, a combjára szorít.
Ritka alkalom, amikor a vadász ennyit beszél, mint ezúttal. Mert bizony most a vadász szól, nem a férfi és nem a harcos. Yeza pedig figyel rá. Ám a barna tekintetből látszik, hogy nem érti ezeket az új szabályokat. A megismerés mindig is a legjobb eszköze volt annak, hogy fogást találjanak a kijelölt személyen. Ez mindenkor haszon volt, így a legfontosabb feladata is a húgocskáknak. Az erdő a számára nem több, mint egy feladat. Mi más célja lenne a megismerésének, mint hogy hasznot húzzon belőle és a maga javára kihasználja?
Lassan az is kezd kibukni, hogy a Rőt számára nem igazán értelmezhető az alázat fogalma. A megalázkodást azt érti. Ha úgy fordul a helyzet, él is vele, mert tudja jól, milyen az, mikor az élete múlhat rajta, hogy leszegje a fejét, leszegje a tekintetét. Ez valami, amin túl kell esni, s vagy van tovább, vagy nincsen. De az alázat? Nem tudja hová tenni. Wäor szemeiben keresi a kulcsát, de azon felül, hogy tudja, érzi, van ott valami, ami mássá teszi a vadász kapcsolatát az erdővel, nem jut vele előrébb.*
- Van még mit tanulnom, bőven, hiszen engem más dolgokat megérteni neveltek *mondja, és egészen a férfiénak simítja a csípőjét.* - Nem vagyok hibátlan. *Hátrébb dönti a derekát, hogy végig Wäor szemébe nézhessen.* - De annak ellenére, hogy még nem bocsátottál meg nekem, és hogy talán sosem fogsz, még a magadévá tehetsz. Én örülnék neki. És talán neked is jót tenne.
- Mert meg kell tanítanod nekem néhány dolgot, hogy itt boldogulhassak. *Sunyi kis álszégyellős mosolygás költözik a szája szegletébe.* - És ezt most nem az iménti témában értem.
- El kell magyaráznod nekem az erdőt. Úgy, hogy megértsem *kérlelőn, kutatón fúrja magát Yeza pillantása Wäoréba* - azt az érzést, azt az állapotot, ami téged átvezet a rengetegen, míg engem a hiánya csak marakodásba sodor a bozótossal.
//Különóra//
*Talán furcsa, de felderíti Wäor farkasvigyora. A régi időkre emlékezteti. Ahogy az a mozdulat is, amivel viszonozva a gesztust, a combjára szorít.
Ritka alkalom, amikor a vadász ennyit beszél, mint ezúttal. Mert bizony most a vadász szól, nem a férfi és nem a harcos. Yeza pedig figyel rá. Ám a barna tekintetből látszik, hogy nem érti ezeket az új szabályokat. A megismerés mindig is a legjobb eszköze volt annak, hogy fogást találjanak a kijelölt személyen. Ez mindenkor haszon volt, így a legfontosabb feladata is a húgocskáknak. Az erdő a számára nem több, mint egy feladat. Mi más célja lenne a megismerésének, mint hogy hasznot húzzon belőle és a maga javára kihasználja?
Lassan az is kezd kibukni, hogy a Rőt számára nem igazán értelmezhető az alázat fogalma. A megalázkodást azt érti. Ha úgy fordul a helyzet, él is vele, mert tudja jól, milyen az, mikor az élete múlhat rajta, hogy leszegje a fejét, leszegje a tekintetét. Ez valami, amin túl kell esni, s vagy van tovább, vagy nincsen. De az alázat? Nem tudja hová tenni. Wäor szemeiben keresi a kulcsát, de azon felül, hogy tudja, érzi, van ott valami, ami mássá teszi a vadász kapcsolatát az erdővel, nem jut vele előrébb.*
- Van még mit tanulnom, bőven, hiszen engem más dolgokat megérteni neveltek *mondja, és egészen a férfiénak simítja a csípőjét.* - Nem vagyok hibátlan. *Hátrébb dönti a derekát, hogy végig Wäor szemébe nézhessen.* - De annak ellenére, hogy még nem bocsátottál meg nekem, és hogy talán sosem fogsz, még a magadévá tehetsz. Én örülnék neki. És talán neked is jót tenne.
- Mert meg kell tanítanod nekem néhány dolgot, hogy itt boldogulhassak. *Sunyi kis álszégyellős mosolygás költözik a szája szegletébe.* - És ezt most nem az iménti témában értem.
- El kell magyaráznod nekem az erdőt. Úgy, hogy megértsem *kérlelőn, kutatón fúrja magát Yeza pillantása Wäoréba* - azt az érzést, azt az állapotot, ami téged átvezet a rengetegen, míg engem a hiánya csak marakodásba sodor a bozótossal.
2930. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-06 20:13:54
Üzenet elküldve: 2017-03-06 20:13:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*Keze hátra kúszik, maga mögé, párhuzamban a veszélyesen ringatózó csípő közeledtével. Szórakozási vágyát cirógatja a mutatvány, de semmi tudatos jelét nem mutatja, legfeljebb önkéntelent, hogy hatással lenne rá ez a számító kis produkció. Az igéző tekintet, meg némi finoman csepegtetett fülledt erotika még nem jelent tökéletes gyógyírt sebzett kapcsolatukra. *
- Azt fogom hinni, hogy a hirtelen távozás, majd visszatérés és a szakadt köpeny nem túl jó belépő egy új társaságba *villannak ki fogai, megmutatva, milyen lenne egy farkas, ha nem vicsorogna, hanem vigyorogna.*
~ Udvarlás, piha.~
*Yeza nyilván tisztában van vele, hogy udvarlásának vannak egyértelmű jelei. Szétszórt tárgyak, bezúzott bútorok, hangosan hasadó ruhadarabok. Vagy épp lehántolt fakérgek, csak éppen jelenleg sehol sem lát ilyesmit. Közrefogni éppenséggel ő is tud, így a vörös egyik combja hamar áldozatul esik, persze csak apró figyelmeztetésként. Keresné a mély tükrű szemeket, de akkor nehéz lenne finoman csóválnia a fejét. Niyss leánya még nem kapiskálja, hogy ami az eddigi életében sikerre vitte, az most leginkább csak akadályként szolgál a számára.*
- Uralni akarsz valamit, amit nem értesz. Érteni akarsz valamit, azért, hogy uralhasd? Nem csoda, hogy így elbánt veled *biccent fejével az egykor köpenynek mondott cafategyüttes irányába, mely most dicstelenül lengedez az erdő szívén.*
- Ez a különbség kettőnk között. Egy pillanatig sem tekintettem ezt versenynek. Alkalmazkodtam, és volt bennem alázat. De megalázkodás egy szemernyi sem. Így nem is volt kérdés, hogy én fogok itt állni, hátamat egy fának döntve, patyolat ruhában, te pedig ott, és azt kérdezgeted, hogy mi is történt.
*A patyolat azért nem teljesen igaz. Fák között rohangáló férfiállatra nézve szégyenletes is lenne az ilyesmi.*
- Nem akarsz hátrányból indulni? Elsőként fogadd el, hogy még van mit tanulnod, és örülj neki, hogy még van mit tanulnod. Nem attól leszel a legjobb, hogy hibátlannak tűnsz. Ennyi a titok.
*Szokatlan szavak egy vadásztól, keménynek is tűnhetnek; afféle végtelen egyszerűre sűrített mantra azoknak, akik nem látják a fától az erdőt.*
- A holmidat persze még ettől visszakaphatod.
*A szoros közelség nincs ellenére, a vörös veszedelemnek kell dönteni arról, hogy rögvest indulnak a holmijáért, vagy miután magában mindennek elmondta a büszkeségét farigcsáló mondatok okán, még hozzá bújik-e egy keveset. Mozdulatot csak akkor tesz, ha már a másik is indulna.*
//Különóra//
*Keze hátra kúszik, maga mögé, párhuzamban a veszélyesen ringatózó csípő közeledtével. Szórakozási vágyát cirógatja a mutatvány, de semmi tudatos jelét nem mutatja, legfeljebb önkéntelent, hogy hatással lenne rá ez a számító kis produkció. Az igéző tekintet, meg némi finoman csepegtetett fülledt erotika még nem jelent tökéletes gyógyírt sebzett kapcsolatukra. *
- Azt fogom hinni, hogy a hirtelen távozás, majd visszatérés és a szakadt köpeny nem túl jó belépő egy új társaságba *villannak ki fogai, megmutatva, milyen lenne egy farkas, ha nem vicsorogna, hanem vigyorogna.*
~ Udvarlás, piha.~
*Yeza nyilván tisztában van vele, hogy udvarlásának vannak egyértelmű jelei. Szétszórt tárgyak, bezúzott bútorok, hangosan hasadó ruhadarabok. Vagy épp lehántolt fakérgek, csak éppen jelenleg sehol sem lát ilyesmit. Közrefogni éppenséggel ő is tud, így a vörös egyik combja hamar áldozatul esik, persze csak apró figyelmeztetésként. Keresné a mély tükrű szemeket, de akkor nehéz lenne finoman csóválnia a fejét. Niyss leánya még nem kapiskálja, hogy ami az eddigi életében sikerre vitte, az most leginkább csak akadályként szolgál a számára.*
- Uralni akarsz valamit, amit nem értesz. Érteni akarsz valamit, azért, hogy uralhasd? Nem csoda, hogy így elbánt veled *biccent fejével az egykor köpenynek mondott cafategyüttes irányába, mely most dicstelenül lengedez az erdő szívén.*
- Ez a különbség kettőnk között. Egy pillanatig sem tekintettem ezt versenynek. Alkalmazkodtam, és volt bennem alázat. De megalázkodás egy szemernyi sem. Így nem is volt kérdés, hogy én fogok itt állni, hátamat egy fának döntve, patyolat ruhában, te pedig ott, és azt kérdezgeted, hogy mi is történt.
*A patyolat azért nem teljesen igaz. Fák között rohangáló férfiállatra nézve szégyenletes is lenne az ilyesmi.*
- Nem akarsz hátrányból indulni? Elsőként fogadd el, hogy még van mit tanulnod, és örülj neki, hogy még van mit tanulnod. Nem attól leszel a legjobb, hogy hibátlannak tűnsz. Ennyi a titok.
*Szokatlan szavak egy vadásztól, keménynek is tűnhetnek; afféle végtelen egyszerűre sűrített mantra azoknak, akik nem látják a fától az erdőt.*
- A holmidat persze még ettől visszakaphatod.
*A szoros közelség nincs ellenére, a vörös veszedelemnek kell dönteni arról, hogy rögvest indulnak a holmijáért, vagy miután magában mindennek elmondta a büszkeségét farigcsáló mondatok okán, még hozzá bújik-e egy keveset. Mozdulatot csak akkor tesz, ha már a másik is indulna.*
2929. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-06 17:28:20
Üzenet elküldve: 2017-03-06 17:28:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különóra//
*Grimaszok árnyai játszanak Yeza ajkain, metszőn vagy épp valami megfejthetetlen villanással szűkülnek a barna szemek. Mintha az egész teremtés nem lenne más, mint egy vizuális méltatlankodás.
Mikor Wäor elhallgat, a megtépázott leányzó elindul felé. Kissé lefelé döntött fej, de egyértelműen felszegett önérzet és az az igézően ringó csípő. Nem foglal helyet a felkínálás ellenére, inkább egészen közel megy a férfihoz. Combjai közrefogják azt a hajlított térdet, ő pedig megtámaszkodik tenyerein kétoldalt Wäor mellett.*
- Dicséret, egy új köpeny ígérete *susogja.* - A végén még azt fogom hinni, udvarolsz.
- De azt hiszem, félreértettél *mondja. Konok elszántság kap szikrát a szemeiben.* - Én sosem tartottam az erdőtől. Én jobb akarok lenni nála. *Yezából nem önteltség szól, egy pillanatig se gondolja, hogy ne lenne félnivalója az erdőtől. De ő nem elégszik meg annyival, hogy ép bőrrel megússza a találkozást. Ő uralni akarja ezt a kihívást, betörni és meglovagolni, hogy szolgálja eztán. Nem csoda, ha így áll hozzá ehhez is. Odaát a céhnél minden ezen múlt. Jónak lenni, jónak lenni a legjobbak között. A középszerűek hamar elhullanak, feláldozhatóak. Ezt már nagyon hamar megtanulta. Semmi kétség, itt is szeretne kitűnni, mert ebben látja a túlélése kulcsát. Az ő világában ezek a szabályok. Márpedig sosem ismert mást.*
- Nem akarok hátránnyal indulni azon a kiképzésen *ahogy ezt mondja, kicseng a hangjából, hogy mindemellett egy sorból se akar indulni a többiekkel. Ő előnyt akar.*
- És igen, kíváncsi vagyok konkrétumokra. Mindegyikre, ami miatt előbb értél ide nálam, és ami miatt te mégsem úgy festesz, mint egy szökött cseléd valami elcsépelt színdarabban.
//Különóra//
*Grimaszok árnyai játszanak Yeza ajkain, metszőn vagy épp valami megfejthetetlen villanással szűkülnek a barna szemek. Mintha az egész teremtés nem lenne más, mint egy vizuális méltatlankodás.
Mikor Wäor elhallgat, a megtépázott leányzó elindul felé. Kissé lefelé döntött fej, de egyértelműen felszegett önérzet és az az igézően ringó csípő. Nem foglal helyet a felkínálás ellenére, inkább egészen közel megy a férfihoz. Combjai közrefogják azt a hajlított térdet, ő pedig megtámaszkodik tenyerein kétoldalt Wäor mellett.*
- Dicséret, egy új köpeny ígérete *susogja.* - A végén még azt fogom hinni, udvarolsz.
- De azt hiszem, félreértettél *mondja. Konok elszántság kap szikrát a szemeiben.* - Én sosem tartottam az erdőtől. Én jobb akarok lenni nála. *Yezából nem önteltség szól, egy pillanatig se gondolja, hogy ne lenne félnivalója az erdőtől. De ő nem elégszik meg annyival, hogy ép bőrrel megússza a találkozást. Ő uralni akarja ezt a kihívást, betörni és meglovagolni, hogy szolgálja eztán. Nem csoda, ha így áll hozzá ehhez is. Odaát a céhnél minden ezen múlt. Jónak lenni, jónak lenni a legjobbak között. A középszerűek hamar elhullanak, feláldozhatóak. Ezt már nagyon hamar megtanulta. Semmi kétség, itt is szeretne kitűnni, mert ebben látja a túlélése kulcsát. Az ő világában ezek a szabályok. Márpedig sosem ismert mást.*
- Nem akarok hátránnyal indulni azon a kiképzésen *ahogy ezt mondja, kicseng a hangjából, hogy mindemellett egy sorból se akar indulni a többiekkel. Ő előnyt akar.*
- És igen, kíváncsi vagyok konkrétumokra. Mindegyikre, ami miatt előbb értél ide nálam, és ami miatt te mégsem úgy festesz, mint egy szökött cseléd valami elcsépelt színdarabban.
2928. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-06 14:13:34
Üzenet elküldve: 2017-03-06 14:13:34
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Vadászathoz bölény is kell//
*Egész kényelmesen befér az óriás a fogadóba. Feje búbja a plafont súrolja, de mivel mindenféle lény számára kényelmessé akarták tenni a helyet, a több méter magasságokkal is számoltak. Az egyetlen, ami az útjába állhat, egy üvegcsillár, amin 8 gyertya ég, bevilágítva a teret éjszaka is.*
-Miben segíthetek? *Vigyorog rá a pult mögül a lány. A vendégek megbámulják az új jövevényt, de a szöszkének mindennapos jelenség, hogy különös vendégek is megfordulnak náluk.*
-Ha ebédelni szeretne, fáradjon hátra az éttermünkbe! *Mutat egy hosszú folyosóra.* Ott kaphat csirkesültet.
*Ezzel jól végezve dolgát, hátat fordít a férfinek, és folytatja félbehagyott munkáját. A morgolódó vendégek is lenyugszanak, nem foglalkoznak tovább Grindwullf-fal.*
*Egész kényelmesen befér az óriás a fogadóba. Feje búbja a plafont súrolja, de mivel mindenféle lény számára kényelmessé akarták tenni a helyet, a több méter magasságokkal is számoltak. Az egyetlen, ami az útjába állhat, egy üvegcsillár, amin 8 gyertya ég, bevilágítva a teret éjszaka is.*
-Miben segíthetek? *Vigyorog rá a pult mögül a lány. A vendégek megbámulják az új jövevényt, de a szöszkének mindennapos jelenség, hogy különös vendégek is megfordulnak náluk.*
-Ha ebédelni szeretne, fáradjon hátra az éttermünkbe! *Mutat egy hosszú folyosóra.* Ott kaphat csirkesültet.
*Ezzel jól végezve dolgát, hátat fordít a férfinek, és folytatja félbehagyott munkáját. A morgolódó vendégek is lenyugszanak, nem foglalkoznak tovább Grindwullf-fal.*
2927. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-06 13:13:08
Üzenet elküldve: 2017-03-06 13:13:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászathoz bölény is kell//
*Már az épület puszta mérete gyanakvásra adhatna okot valakinek, aki szokott gondolkodni. Szerencsére óriásunk nem ezt a népes tábort gyarapítja. Még a puszta tény is elkerüli a figyelmét, hogy mindenhol csirkék vannak. Na már most, azt sokkal egyszerűbb megenni mint az embert, számos okból kifolyólag van ez így. Leginkább azért mert a csirke sokkal kevésbé hajlamos ellenállni.
De, ő most ezzel nem foglalkozik. Éhes, és mint ilyen esetekben mindig, meg sem fordul a fejében hogy gondolkodjon. Olvasni nem tud, így a táblák neki csak táblák, némi macska kaparással.
Vadul feltépi az ajtót, és megdöbben.*
~ Mi a? ~
*Bambán néz a tömegbe, mert hogy nem erre számított. 10-15 szívdobbanásnyi idő is eltelik mire feldolgozza amit lát, és körbe néz. Ekkor már feltűnnek a csirkék, a kocsik, a puszta mérete a háznak. A pult, és úgy egészében véve az a tény, hogy ennyi csipisz nyüzsög itt mindenütt.*
~ Tú sok ~
*20-25 szívdobbanásnyi idő, de ő még mindig csak áll, és bambán nézelődik. Most dolgozza ki a hadi tervet. Nem az a kimondott láng ész.*
-Két csirke sűtet!*Mondja hirtelen, hisz kezdi összerakni milyen célt szolgál az intézmény amibe már félig be is van nyomakodva. Nem biztos benne hogy rendesen befér. De ez őt nem érdekli, úgyhogy csak azért is benyomakodik.*
-Két csirke sűtet!*Ismétli meg kissé hangosabban, mert hogy állati éhes. De nem ez minden amit mondani akar.*
-Orkok.*Jelenti be félelmetesen. És kifelé int.
A csipiszekkel való eddigi kapcsolat felvétel tanulságai azt mutatták hogy ha zöld bőrűek kerülnek a történetbe mindenkinek nagyon gyorsan vakarózni kezd.
Vagyis rendkívül jó bejelentés, ha az óriásnak gondolkodnia kell. Megvakarja a szakállát. Most valahogy össze kell kapcsolnia a dolgokat, de ez még nincs meg, egyelőre eddig jutott.*
A hozzászólás írója (Bölény Grindwullf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.06 13:17:54
*Már az épület puszta mérete gyanakvásra adhatna okot valakinek, aki szokott gondolkodni. Szerencsére óriásunk nem ezt a népes tábort gyarapítja. Még a puszta tény is elkerüli a figyelmét, hogy mindenhol csirkék vannak. Na már most, azt sokkal egyszerűbb megenni mint az embert, számos okból kifolyólag van ez így. Leginkább azért mert a csirke sokkal kevésbé hajlamos ellenállni.
De, ő most ezzel nem foglalkozik. Éhes, és mint ilyen esetekben mindig, meg sem fordul a fejében hogy gondolkodjon. Olvasni nem tud, így a táblák neki csak táblák, némi macska kaparással.
Vadul feltépi az ajtót, és megdöbben.*
~ Mi a? ~
*Bambán néz a tömegbe, mert hogy nem erre számított. 10-15 szívdobbanásnyi idő is eltelik mire feldolgozza amit lát, és körbe néz. Ekkor már feltűnnek a csirkék, a kocsik, a puszta mérete a háznak. A pult, és úgy egészében véve az a tény, hogy ennyi csipisz nyüzsög itt mindenütt.*
~ Tú sok ~
*20-25 szívdobbanásnyi idő, de ő még mindig csak áll, és bambán nézelődik. Most dolgozza ki a hadi tervet. Nem az a kimondott láng ész.*
-Két csirke sűtet!*Mondja hirtelen, hisz kezdi összerakni milyen célt szolgál az intézmény amibe már félig be is van nyomakodva. Nem biztos benne hogy rendesen befér. De ez őt nem érdekli, úgyhogy csak azért is benyomakodik.*
-Két csirke sűtet!*Ismétli meg kissé hangosabban, mert hogy állati éhes. De nem ez minden amit mondani akar.*
-Orkok.*Jelenti be félelmetesen. És kifelé int.
A csipiszekkel való eddigi kapcsolat felvétel tanulságai azt mutatták hogy ha zöld bőrűek kerülnek a történetbe mindenkinek nagyon gyorsan vakarózni kezd.
Vagyis rendkívül jó bejelentés, ha az óriásnak gondolkodnia kell. Megvakarja a szakállát. Most valahogy össze kell kapcsolnia a dolgokat, de ez még nincs meg, egyelőre eddig jutott.*
A hozzászólás írója (Bölény Grindwullf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.06 13:17:54
2926. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-06 02:28:53
Üzenet elküldve: 2017-03-06 02:28:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
*Nem tudná megmondani így a megváltozott terepen, de közel már a város melege. Közel már a hazugságok és kifacsart jellemek otthona, a kezdet vége és a vég kezdete, ahol koldusokból egy nap alatt lehet nemes, és ugyanolyan könnyedén fordítva. Két dolog van csupán ami egy kis reménnyel tölti el, az egyik a fogadó, feltéve hogy nem ismerik fel így, sok év múltán... A másik a fürdő, aminek jellegét bár nem igazán kedveli, be kell vallja hogy most nagyon jól esne. Régóta próbálja már levakarni magáról a kikötői üreg mocskát, de még mindig magán érzi a bűzét annak a valaminek, ami akkor oly könnyedén mindhármukat kiütötte. Ez persze mind csak a fejében van, az út poránál és a néhány napos mosdatlanságnál nincs különösebb baja, de mit lehet tenni? Egy ideje már a pihenés gondolatán őrlődik, nem tudja pontosan milyen messze lehet még a város, talán már csak fél óra, akkor pedig badarság lenne itt az úton tanyát verni a Pegazusi kényelem helyett.*
2925. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-05 13:40:18
Üzenet elküldve: 2017-03-05 13:40:18
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Vadászathoz bölény is kell//
*A délutáni órákban éri el az erdő szélét. A nap sugarai nem olyan erősek, hófehér gomolyfelhők tarkítják az eget. Madarak csicseregnek, hűs szellő fújdogál. Az épület, ami felé közeledik egy hatalmas, kétszintes gerendaház. Az ablakok mögött emberek tesznek-vesznek, az ólak között húszon néhány tyúk és két kakas szaladgál, az istállóból lovak nyihogása hallatszik. A főépület oldalánál három kocsi parkol. Kinn nem jár senki, így az óriást sem veszik észre. A kapuhoz érve faragott táblák fogadják a következő feliratokkal: az ajtó fölött "Fogadó", az ablakok alatt "Minden nap friss csirkesült", "Ellátás a lovaknak", "Családi hangulat". Ez persze csak akkor számít bármit is, ha Bölény barátunk tud olvasni, vagy legalább egy pillantást vet a táblácskákra. A ház ablakaiba muskátlikat ültettek, amik még csak éledeznek a téli fagyok után.
Ha betekint a földszinti ablakon, egy fogadóhelyiséget láthat. A pult mögött egy mosolygós, szőke fruska rohangál, a fotelekben mindenféle népek, valószínűleg vendégek foglalnak helyet. A pult mellett egy lépcső vezet fel, a falra nyilat festettet, alá a "Szobák" feliratot írták.*
*A délutáni órákban éri el az erdő szélét. A nap sugarai nem olyan erősek, hófehér gomolyfelhők tarkítják az eget. Madarak csicseregnek, hűs szellő fújdogál. Az épület, ami felé közeledik egy hatalmas, kétszintes gerendaház. Az ablakok mögött emberek tesznek-vesznek, az ólak között húszon néhány tyúk és két kakas szaladgál, az istállóból lovak nyihogása hallatszik. A főépület oldalánál három kocsi parkol. Kinn nem jár senki, így az óriást sem veszik észre. A kapuhoz érve faragott táblák fogadják a következő feliratokkal: az ajtó fölött "Fogadó", az ablakok alatt "Minden nap friss csirkesült", "Ellátás a lovaknak", "Családi hangulat". Ez persze csak akkor számít bármit is, ha Bölény barátunk tud olvasni, vagy legalább egy pillantást vet a táblácskákra. A ház ablakaiba muskátlikat ültettek, amik még csak éledeznek a téli fagyok után.
Ha betekint a földszinti ablakon, egy fogadóhelyiséget láthat. A pult mögött egy mosolygós, szőke fruska rohangál, a fotelekben mindenféle népek, valószínűleg vendégek foglalnak helyet. A pult mellett egy lépcső vezet fel, a falra nyilat festettet, alá a "Szobák" feliratot írták.*
2924. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-05 02:04:18
Üzenet elküldve: 2017-03-05 02:04:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászathoz bölény is kell//
*Bár elég éhes, és elég elszánt, de ő nem az a típus aki egész éjszaka menetelne, meg még mit nem.
Ha a pokol hét lovasa lenne a nyomában, és nem hatna rájuk a pofon, na akkor talán. De amúgy. Kidől mint a krumplis zsák.
Mikor elfárad, leheveredik és horpaszt egy hatalmasat. És úgy horkol, hogy az bármelyik medvének a becsületére válna.
Nem tudni mikor ébred, nem ismeri az órát. Ha magához tér, egy tisztességes bél és hólyag ürítést követően megmossa a képét egy patakban, - nem mellesleg iszik is bőséggel - s útnak indul újfent.
Fáradtan nem lehet ugye vadászni, így az alvás mindenképp fontos volt. Csak is kipihenten lehet jót enni. Apropó enni, most már rettenetesen éhes.
Tehát, nem tudjuk mikor, de egyszer csak előbukkan valamikor a nap folyamán a bizonyos erdő túlsó oldalán, ahol ki is szúrja a házikót messziről.
Neki is indul, és közeledik, nagy léptekkel, széles vigyorral. Kérdés, mit lát? Mit hall? Mi fogadja ahogy megközelíti az épületet?*
*Bár elég éhes, és elég elszánt, de ő nem az a típus aki egész éjszaka menetelne, meg még mit nem.
Ha a pokol hét lovasa lenne a nyomában, és nem hatna rájuk a pofon, na akkor talán. De amúgy. Kidől mint a krumplis zsák.
Mikor elfárad, leheveredik és horpaszt egy hatalmasat. És úgy horkol, hogy az bármelyik medvének a becsületére válna.
Nem tudni mikor ébred, nem ismeri az órát. Ha magához tér, egy tisztességes bél és hólyag ürítést követően megmossa a képét egy patakban, - nem mellesleg iszik is bőséggel - s útnak indul újfent.
Fáradtan nem lehet ugye vadászni, így az alvás mindenképp fontos volt. Csak is kipihenten lehet jót enni. Apropó enni, most már rettenetesen éhes.
Tehát, nem tudjuk mikor, de egyszer csak előbukkan valamikor a nap folyamán a bizonyos erdő túlsó oldalán, ahol ki is szúrja a házikót messziről.
Neki is indul, és közeledik, nagy léptekkel, széles vigyorral. Kérdés, mit lát? Mit hall? Mi fogadja ahogy megközelíti az épületet?*
2923. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-04 18:34:56
Üzenet elküldve: 2017-03-04 18:34:56
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Vadászathoz bölény is kell//
*Bölény barátunk útja zavartalan. Az erdő természetes zajain, és a talpa alatt megroppanó, gyenge ágak hangjain kívül semmit nem lehet hallani. Ha a közelben van is élet, a sűrű lombozattól nem láthatja a felszálló füstöt vagy a magasba nyúló épületet. Órákig gyalogol, átvergődve magát a sűrű növényzeten, de hiába, még csak egy vadállat sem kerül a szeme elé, ami nem meglepő. Egy óriás, legyen bármilyen jó vadász is, nehezen marad észrevétlen és hangtalan.
Telnek az órák. A sötétség egyre oszlik, a mélyfekete égboltot aranysárga sugarak borítják el. Pirkad. Ha Grindwullf egész éjszaka menetelt, megállás nélkül, akkor mire felkel a nap, eléri az erdő szélét, melyen túl egy hatalmas, kiszáradt mezőt lát. Nem is ez a lényeg, hanem hogy a fáktól alig pár száz méterre észrevehet egy kétemeletes faépületet, körülötte kisebb ólakkal, és egy hatalmas istállóval. Habár semmi mozgás nincsen, nem lehet biztos benne a férfi, hogy az itt élők nincsenek ébren; az állatok etetését mindig korán kell kezdeni, különben nincs idő befejezni minden munkát estéig. Ezt persze egy óriás nem feltétlen tudja.*
*Bölény barátunk útja zavartalan. Az erdő természetes zajain, és a talpa alatt megroppanó, gyenge ágak hangjain kívül semmit nem lehet hallani. Ha a közelben van is élet, a sűrű lombozattól nem láthatja a felszálló füstöt vagy a magasba nyúló épületet. Órákig gyalogol, átvergődve magát a sűrű növényzeten, de hiába, még csak egy vadállat sem kerül a szeme elé, ami nem meglepő. Egy óriás, legyen bármilyen jó vadász is, nehezen marad észrevétlen és hangtalan.
Telnek az órák. A sötétség egyre oszlik, a mélyfekete égboltot aranysárga sugarak borítják el. Pirkad. Ha Grindwullf egész éjszaka menetelt, megállás nélkül, akkor mire felkel a nap, eléri az erdő szélét, melyen túl egy hatalmas, kiszáradt mezőt lát. Nem is ez a lényeg, hanem hogy a fáktól alig pár száz méterre észrevehet egy kétemeletes faépületet, körülötte kisebb ólakkal, és egy hatalmas istállóval. Habár semmi mozgás nincsen, nem lehet biztos benne a férfi, hogy az itt élők nincsenek ébren; az állatok etetését mindig korán kell kezdeni, különben nincs idő befejezni minden munkát estéig. Ezt persze egy óriás nem feltétlen tudja.*
2922. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-04 08:53:23
Üzenet elküldve: 2017-03-04 08:53:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
// Artheniortól a Világhegység felé //
*Nem a főúton halad, nem is igazán tudja mire jó, másrészt nagy rajta a forgalom, amit sehogy sem állhat. Egyrészt zavarja a tömeg, másrészt, meg-meg korduló gyomra egyre jobban emlékezteti rá hogy neki bizony enni kéne lassan.*
~ Chö, tápóni kő ~
*Tehát megy, igyekszik valamiféle csapást, vagy kis mellék útvonalat találni keresztül földeken, szőlőkön, gyümölcsösökön, vagy épp hatalmas mezőkön, míg eléri az erdőt.
Mindenképp el akarja éni az erdősávot, hisz tudja, az erdő sötét hely, pláne este. És ott bizony terem majd neki jó falat.
Nem bízza a véletlenre, jó pár órányira eltávolodik a várostól, mikorra átlépi az erdő határát. Ez rendkívül fontos, hisz a fák között hirtelenjében ő is eltűnik, feloldódik, méretes alakja nem lesz oly kirívó mint volt a szélesre nyúló mezőkön.
Lopakodni sose tudott, úgyhogy csak megy, vállán nyugtatva méretes fatörzsét, melyet " zsákmány szerzésre " használ. Övében rozsdásodó, szebb napokat látott, vérfoltos hosszú kardja pihen, melyet nyúzásra és belezésre használ. Nagyjából ennyi a vadász felszerelése.
Opcionálisan követ csapást, kis utat, vagy amit talál, s közben forgatja a fejét hátha lát, szagol, vagy hall valamit.
Kis majorságot, farm épületet, tüzet, gyerek zsivajt, kutya csaholást, férfi hangot. Akármit.*
*Nem a főúton halad, nem is igazán tudja mire jó, másrészt nagy rajta a forgalom, amit sehogy sem állhat. Egyrészt zavarja a tömeg, másrészt, meg-meg korduló gyomra egyre jobban emlékezteti rá hogy neki bizony enni kéne lassan.*
~ Chö, tápóni kő ~
*Tehát megy, igyekszik valamiféle csapást, vagy kis mellék útvonalat találni keresztül földeken, szőlőkön, gyümölcsösökön, vagy épp hatalmas mezőkön, míg eléri az erdőt.
Mindenképp el akarja éni az erdősávot, hisz tudja, az erdő sötét hely, pláne este. És ott bizony terem majd neki jó falat.
Nem bízza a véletlenre, jó pár órányira eltávolodik a várostól, mikorra átlépi az erdő határát. Ez rendkívül fontos, hisz a fák között hirtelenjében ő is eltűnik, feloldódik, méretes alakja nem lesz oly kirívó mint volt a szélesre nyúló mezőkön.
Lopakodni sose tudott, úgyhogy csak megy, vállán nyugtatva méretes fatörzsét, melyet " zsákmány szerzésre " használ. Övében rozsdásodó, szebb napokat látott, vérfoltos hosszú kardja pihen, melyet nyúzásra és belezésre használ. Nagyjából ennyi a vadász felszerelése.
Opcionálisan követ csapást, kis utat, vagy amit talál, s közben forgatja a fejét hátha lát, szagol, vagy hall valamit.
Kis majorságot, farm épületet, tüzet, gyerek zsivajt, kutya csaholást, férfi hangot. Akármit.*
2921. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-03 20:44:10
Üzenet elküldve: 2017-03-03 20:44:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*Laposakat pislog a szemhéja alól. No nem mintha álmos volna, inkább a lába előtt elterülő avarszőnyeget veszi egy kicsit alaposabban szemügyre. Formákat, alakokat, színeket, az alatta nyüzsgő életet. Elüti azt a kis időt, ami a lány érkezéséig feltehetően hátravan. Nem is kell csalódnia, hamarosan szakadtan, nyúzottan, de női bájából és pírjából mit sem veszítve érkezik, feszülve a morc kedvtől. Egy laza vigyort azért megereszt felé: ez a látvány megfizethetetlen. Kis körükre tulajdonképpen semmi szükség nem volt, jobbnak látja azonban ezt a tényt kíméletesen kezelni és közölni.*
- Derekas munka! *nyalogatja körbe egy kicsit a vörös önérzetét. Azt mindenképpen értékeli, hogy hajlandó volt kilépni a komfortzónájából, s eljött vele a saját terepére. Egy kis egymás iránti alázatosság, és a másikra való odafigyelés sosem árt.*
- A többit majd a kiképzésen megtanítják. Sosem volnának olyan bolondok, hogy kiengedjenek valakit anélkül az erdő mélyére, hogy előtte alaposan fel ne készítenék rá. Az alapoktól fogva.
*Ezt persze eddig is tudta, legfeljebb nem említette. A viszolygást viszont talán sikerült egy időre elfeledtetnie.*
- Ha kíváncsi vagy valami konkrétumra, mindazonáltal szívesen segítek. *Nem siet vissza, kettesben a fák sűrűjével, egy tépett ruházatú hölggyel egészen jó programnak tűnik.*
- Természetesen csak miután elhoztuk a köpenyedet. Ami helyett majd alkalmasint kapsz egy másikat.
*Tanácsosnak tartaná a mostanit jó mélyen eldugni valamilyen fiókba, aminek aztán véletlenül letörne a gombja, az emlékét jó szívvel megőrizve.*
- Tartasz még az erdőtől? *hajtja be kissé térdét, hátát továbbra is szilárdan a fának vetve. Kényelmes ülőhelyet kínál, ha Yezának arra volna szándéka.*
//Különóra//
*Laposakat pislog a szemhéja alól. No nem mintha álmos volna, inkább a lába előtt elterülő avarszőnyeget veszi egy kicsit alaposabban szemügyre. Formákat, alakokat, színeket, az alatta nyüzsgő életet. Elüti azt a kis időt, ami a lány érkezéséig feltehetően hátravan. Nem is kell csalódnia, hamarosan szakadtan, nyúzottan, de női bájából és pírjából mit sem veszítve érkezik, feszülve a morc kedvtől. Egy laza vigyort azért megereszt felé: ez a látvány megfizethetetlen. Kis körükre tulajdonképpen semmi szükség nem volt, jobbnak látja azonban ezt a tényt kíméletesen kezelni és közölni.*
- Derekas munka! *nyalogatja körbe egy kicsit a vörös önérzetét. Azt mindenképpen értékeli, hogy hajlandó volt kilépni a komfortzónájából, s eljött vele a saját terepére. Egy kis egymás iránti alázatosság, és a másikra való odafigyelés sosem árt.*
- A többit majd a kiképzésen megtanítják. Sosem volnának olyan bolondok, hogy kiengedjenek valakit anélkül az erdő mélyére, hogy előtte alaposan fel ne készítenék rá. Az alapoktól fogva.
*Ezt persze eddig is tudta, legfeljebb nem említette. A viszolygást viszont talán sikerült egy időre elfeledtetnie.*
- Ha kíváncsi vagy valami konkrétumra, mindazonáltal szívesen segítek. *Nem siet vissza, kettesben a fák sűrűjével, egy tépett ruházatú hölggyel egészen jó programnak tűnik.*
- Természetesen csak miután elhoztuk a köpenyedet. Ami helyett majd alkalmasint kapsz egy másikat.
*Tanácsosnak tartaná a mostanit jó mélyen eldugni valamilyen fiókba, aminek aztán véletlenül letörne a gombja, az emlékét jó szívvel megőrizve.*
- Tartasz még az erdőtől? *hajtja be kissé térdét, hátát továbbra is szilárdan a fának vetve. Kényelmes ülőhelyet kínál, ha Yezának arra volna szándéka.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579